A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=867245#post867245][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.18. 21:13[/b][/url]

Nem mondom, sokáig kétkedtem, hogy elmenjek-e erre a tábortűzre, melyről itt-ott már láttam kallódó szórólapokat. Ám a fejem fölött túlságosan sok lebegett; nevezetesen, hogy lehetséges, a következő tanévtől semmilyen programban nem vehetek majd itt részt, révén anyám szorongásának. Ugyanis lehet, hogy itt sem leszek.
Később érek csak oda, mint ahogy elkezdődött - már távolról hallom őket, látom a csillagszóró vagy tűzijátékszerű szavakat, hogy páran elszórva beszélgetnek, ám távolról nehezen veszem ki az arcokat. Agárdit, Zimmermannt meg Felagundot (a másikat, a rellonos fajtát) azért így is sikerül nagyjából kiszúrnom, ők már ismerősek, s biztos a többiek arcát is láttam már a folyosókon elvétve. Nem igazán ismerem őket mélyebben, de hát... Úgy látom, ez nem is gond, mert Hollósi mindig megtalál. Most épp mellettem húz el futva, mert nem bír magával.
- Hali - köszönök neki elhaladtában, illetve a vele lévő lánynak is (hogy is hívják...?). Én futni nem fogok, majd hamar beérem őket. Bár, ha jobban megnézem... az ott whiskey Zalán kezében?
Kissé gyorsítok a lépteimen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=867256#post867256][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.18. 22:58[/b][/url]

Már hallom is Felagund szavait, ahogy valamilyen alkoholt kínálgat éppen a távolból, de még hiányzik pár lépés, hogy élni is tudjak az ajánlattal - úgy látom, szükségem lesz rá. Zimmermann ugyanis integetésbe kezd, még Agárditól is kapok egy futó köszönést, ahogy éppen Zalán felé lohol - aki pedig majdnem eltaknyol, mint troll a láposban. Közben Kornélia szavai igencsak jó magyarázattal szolgálnak, Zalánt hánytatni kellett, mondja, mire a fejemet csóválom. Merlinre, mire értem ide? Micsoda ámokfutás?
Aztán Hollósi megbolondul.
- Meg vagy huzatva? - Sziszegem rögtön, de aztán inkább fájdalmasan felnevetek. Tényleg, nagyon fájdalmasan. - Részeg Hollósit még sosem láttam, ez minden, amit fel tudok mutatni. Gyökér - zárom le egy jelentőségteljes bólintással. Közben persze a szemem tikkel valahol tudati szinten, de ezt most hagyjuk.
- Igyál vizet - mondom, majd Armandék felé terelődik a tekintetem, ahova egy másik háztársam is becsatlakozik. - De abból a whiskeyből igazán adhatnátok egy pohárral.
Ezt máshogy nem fogom bírni. Egy meg úgysem árt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=867267#post867267][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.19. 09:44[/b][/url]

Zimmermann egész szelíden ajánlja fel a Lángnyelvet.
- Köszönöm, élek vele - bólintok, ám a srác hamarosan el is veszti érdeklődését, hogy a tűzhöz közelebb evickéljen - láthatóan nem túl józan állapotban. Így hát kiszolgálom magam, egy kisméretű pohárba töltök az italból, hogy majd szépen lassan elfogyasszam. Zsanna is feltűnik a tömegben, ahogy az egyik rellonos kislánnyal bandázik. Finoman megcsóválom a fejem. Még nem intek neki, azért ha nem vesz észre, akkor inkább lopakodó üzemmódba kapcsolok, magamtól nem hívom fel a figyelmét.
Ez a hatalmas zsizsegés igencsak eltér attól, amiben valaha részem volt. A Beauxbatonsban az ilyen események inkább zárt ajtó mögött történtek - és általában nem vettem részt bennük. A Roxfortban azért volt részem benne valamelyest a Mardekárban, de mi is kevésbé nyilvánosan csináltuk.
Zalán viszont kísérletet tesz arra, hogy vállbaveregetésével méginkább növelje köztünk a magasságkülönbséget, ugyanis feltett szándékának érzem, hogy bokáig besüllyedjek a földbe. Mindezek mellett viszont nevet, amit igencsak ritkán látok tőle, s szinte furcsa az arcán ez a felhőtlen kifejezés.
- Mert nem szoktam - közlöm szenvtelen arccal, melyet pár pillanatig ki is tudok tartani, ám hamar elmosolyodok, jelezvén, hogy ezt sem mondtam komolyan. - Nem így. Egészségedre - emelem poharam, hogy az övéhez koccintsam.
Mosolya azonban hamar leolvad az arcáról, mikor elővesz egy csomag papírt. Az én táskámban is lapul tüzelő, de nem a tanórákról, s abban is biztos vagyok, hogy Zalán nem a mágiatörténet jegyzeteitől kámpicsorodott el. Kíváncsian lesek be a válla fölött (inkább mellett), hogy lássam, mit nézeget, miközben a társaság csak egyre nagyobbra és nagyobbra duzzad körülöttünk. Bármikor beúszhat a képbe egy-egy ismerős vagy ismeretlen arc a lángok narancs fényétől megfestve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=867389#post867389][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.23. 10:55[/b][/url]

Hiába, nem látom, hogy Zalán pontosan mit igyekszik tűzre vetni, csupán a tüzijáték adhat némi segítséget - a majdhogynem költői szöveg oda nem illően íródik a levegőbe. Szemöldököm enyhén összevonom, ahogy Hollósira pillantok, mert nem értem; de nem is nyílik lehetőségem további magyarázatot kérni. A srác hamarosan már a saját jegyzeteit nyomja a kezembe, mire én megcsóválom a fejem.
- Hoztam én sajátot - mondom, majd a táskámból előkerül egy vastag füzet. Valójában nem is füzetről van szó, inkább egy fényképalbumról, mégis egészen elmegy füzetnek is; zárral is rendelkezik, hogy ne tudjon minden kíváncsiskodó belenézni. Ha valaki megkérdezné mi az, azt mondanám: útinapló. Valójában? Bizonyíték.
Egy kis ideig szorongatom még, hezitálok, hiába vagyok pontosan tisztábban vele, hogy tűzre kell kerülnie. A kutatásom egy szakasza ugyanis lezárult, és már nincs szükségem rá. Épp elég kérdést vetne fel, ha valaki megtalálná és belenézne.
- Égjen - hozom meg végül ítéletem, s mivel kinyitni nem fogom, a tüzijáték helyett inkább a hagyományos tűz módszert választom. Ahogy a lángokba dobom, azok felcsapnak egy pillanatra, mikor belekapnak a lapokba és a rájuk ragasztott fényképekbe. Gyomrom hatalmasat süllyed. Ott ég két évnyi munkám.
Inkább kortyolok egyet a Zimmermann által oly' szívélyesen felajánlott whiskeyből. Mielőtt bármilyen magyarázatot fűzhettem volna a dologhoz, egy lány libben be a képbe. Zalán pedig, kissé részegesen, szó nélkül hagy ott.
- Neked is szia - meglepve konstatálom ugyanis, hogy Hollósi még erre a borzalmas zenére is táncolni kezd. Persze... úgy látszik, ez a lány nem seprűakkrobata, s mégiscsak Zalán esete.
Körülöttem szó szerint tűzokádásba kapcsolnak a jelenlévők, én pedig néha a táncolókat figyelem; fogadások köttetnek, mire nevetnem kell.
- Kizárt dolog, hogy visszacsókol - mondom éppen abban a pillanatban, hogy Altea becsapódik mellém hasonló véleménnyel. - Altea! Szia - mosolyodok el, végre egy ismerős arc. A lány hasonlóan ambíciózus, mint én, s szinte meg sem lepődöm, mikor megöleli Felagundot; sokkal közvetlenebb nálam, de általában megtaláljuk a közös hangot.
- Én sem gondoltam volna, hogy itt fog engem találni bárki - csóválom meg a fejem, majd ismét kortyolok az italból. - Semmi, ami azt illeti, gondoltam, kijövök, hátha utoljára vagyok itt. Még nem biztos, hogy jövőre itt folytatom, bármennyire is szeretném. És veled mi újság? Rég láttalak.
Körülöttünk viszont nem tudom nem meghallani a pletykálást, nevezetesen Agárdit, aki olyan részleteket kotyog el... alaposan felszalad a szemöldököm hallgatva Zalán szerelmi életét, melyre nem biztos, hogy kíváncsi voltam, most mégis megkaptam. De valami nem stimmel; egy srác nevét mondja, mégpedig a fiatalabb Athanaczkovicsét, akinek a testvérével együtt jártam a Mardekárba. Egy srác... aztán Zimmermann... Mi van? Nem hiszem el, Hollósi biztos nem...
Nincs azonban sokáig időm Zalán szexuális irányultságán tanakodni. Ahogy épp feléjük pillantok, úgy látom meg az ominózus csókot. Ezt nem nagyon tudom elhinni...
- Na, ez is új - mondom Alteának címezve, a valószínűleg egyöntetű felhördülés közepette. Szinte már kedvtelenül nézem a párost, azon gondolkozva: lesz pár kérdés, amit Hollósinak szegezhetek, mikor kijött a részeg mámorból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=867451#post867451][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.24. 11:38[/b][/url]

Altea szemei hatalmasra nyílnak, ahogy ellenkezik a szüleim valószínűtlen döntését hallva - keze a karomon landol, mintha ezzel itt tarthatna. Rámosolygok, fejem finoman megcsóválom, mielőtt válaszolnék.
- Már dolgozom rajta, szerintem nem lehetetlen vállalkozás. Elég makacsok tudnak lenni, de egy kis szerencsével jövőre is jövök... de azért semmi sem biztos még. - Közlöm a félig rossz hírt, fejemet ingatva kissé, majd ismét iszok a whiskeyből. Kár lenne itthagyni ezt az iskolát, még akkor is, ha jóval kevesebbet tanultam itt, mint az eddigiekben. Altea társasága sem utolsó ebben a kérdésben, mint ahogy sok más egyéb is ideköt, ugye.
A füttyögést Hollósi mintha egyáltalán nem bánná. Sőt - Altea érintésétől kísérve mintha egyenesen felém pillantana, mintha felvonná a szemöldökét. Tekintetem unottból zavarodottá válik, ahogy a lánnyal smároló, mosolygó, felvont szemöldökű, részeg Zalánt figyelem. Mintha csak felhívás lenne keringőre, de mire is pontosan? Altea itt áll mellettem, ám épp pár perccel ezelőtt tudtam meg nem mellékes információkat a levitásról. Felagund szavai jutnak el hozzám erről a bizonyos Autumn Rueról, akiről még életemben nem hallottam - egy fogadást én is elvesztettem. Kék tekintetem a táncoló pároson ragad, Zalán szemében valami mintha még messziről is csillanna, Altea pedig épp ezt a pillanatot választja, hogy meghúzza ingujjamat, és a parfümöm dícsérje, amiből alig van rajtam épp egy leheletnyi. Merlin borogass...
Miért is lettem tulajdonképpen ideges? Túl sok az inger. A mugli zene is dübörög a fülemben. Mit is mondott Altea? Lehunyom a szemem egy pár pillanatra.
- Ó, tényleg tetszik? Köszönöm - pillantok le rá végül egy mosoly kíséretében. - Igaz, úgyis hamarosan bűzleni fogok a füsttől, szóval...
Meg hát... én magam is füstölgök. Mi a francot jelentett ez mégis? Pontosan mit képzelt emögé Hollósi?
- Igen, én is örülök. - Mosolyom változatlan, egyébként valahol őszinte is, mert a lánnyal beszélgetni szeretek, csak ez a madár ékeskedik itt kölcsön tollakkal. - Te ismered egyébként? Az előbb nagyon úgy tűnt - vetem fel a kérdést csak úgy félvállról, mert Altea korábbi kommentárja okot ad a gyanakvásra.
Felagund unszolására csak elhúzom a szám egy kissé, mint ösztönös reakció, miközben körbefuttatom tekintetem a tömegen. Zsanna integetését kapom el, így viszonzom is a gesztust egy apró intéssel, majd hamarosan már beúszik a képbe a Zalánt otthagyó lány is. Tekintetem ismét a srácon.
- Na, ennyi volt a műsor, úgy néz ki - jegyzem meg a lánynak. Ez a zene borzalmas. Tényleg rettenetes. Nem ilyesmire szoktam táncolni, mikor szoktam egyáltalán. Alteára nézek, egy pillanatig azt kívánva, bárcsak mégis a legilimencia mellett is letettem volna voksom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=867512#post867512][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.26. 00:10[/b][/url]

- Szépre? - Mosolygok rá, ám kissé összeszaladnak szemöldökeim, lassan értve csupán meg, hogy egy szólásra utalhat. - Lehet, hogy élek majd vele - bár ha kutatnék az emlékezetemben, lehet, hogy nekem is eszembe jutna a kellő ige, ám Altea nevetése felold annyira, hogy viszonozzam azt.
Mosolyom azonban hamar enyhül, mikor a lány egy titkot emleget, vagy legalábbis valamit, amire Zalán nem biztos, hogy büszke lenne. Mintha a zene és a lángok tánca okozta árnyékok egy kissé lelassulnának körülöttem, ahogy igyekszem ismételten átgondolni a lehetőségeket, miközben a környezetünk parádézik, tűzijátékot durrogtat és miegymás. Ha eddig Hollósin is volt a tekintetem, most nagyon is a mellettem lévő rellonosra siklik, hogy arckifejezését is szemügyre vehessem. Ha ez az, amire gondolok... de hát akkora balszerencsém nem lehet, nem igaz? Ugye? Mégis milyen titkai vannak még Hollósinak? Az üvegcsén kívül más is van, vagy ez csak valamilyen kamaszkín?
- Jesszusom, el sem akarom képzelni - csóválom a fejem. - Jól vagy azért? - Kérdem némiképp viccelődve, hogy elüssem a beszélgetést; de azért mégis reménykedek, hogy valamit ki tudok belőle szedni még ezzel kapcsolatban. Talán óvatosabbnak kellene lennem nekem is?
A lány, aki az imént még Zalánnal volt elfoglalva, máris egy másik srác ölében ül, mások pedig táncra perdülnek; már épp fontolóra venném, hogy egy-egy kósza gondolatom a valóságba ültessem, mikor megjelenik a jómadár, hogy elvehesse esélyem a megszólalásra. Részeges mutogatása, lassan artikulálatlanná váló beszéde immár majdnem visszatetszést kelt bennem, holott az előbb még jól szórakoztam rajta. Altea szavai azonban szinte azonnal ki is zökkentenek ebből az állapotból, hiszen most árulta el, hogy ismeri a levitást, ám a nekem szegezett kérdése nem erre utal. Nem kedvelheti. Ahogy azonban a srác végignéz rajtunk, úgy vonom fel a szemöldököm, mert azt a pillantást én sem köszönöm meg, főleg nem az előbbi után.
- Tudod, Zalán, az előbb mesélt róla Agárdi Kornélia - mártom be a szintén kissé ittas eridonost, aki szintén üdvözli Zalánt köreinkben; még az említett felé is emelem a poharam, ha meghallaná a nevét. - Nem is tudtam, hogy így halmozod az élvezeteket, Hollósi. Nem ilyennek ismerlek - csóválom kissé a fejem, majd végre a rellonosra pillantok.
- Táncolunk? - Teszem fel a költői kérdést, s még a kezem is nyújtom felkérésre, még akkor is, ha a zene nem épp az a kategória, amire ez a mozdulat értelmezhető lenne. - Hagyjuk Zalánt, hadd ismerje meg ő is a saját szerelmi életét itt a társaságban.
Így pedig, ha a lány hagyja, arrébb is vezetem, elhaladva a gramofon mellett, hogy végre valami kellemesebb zenét intézzek, mint az előbbiek; táncolni erre is lehet, de inkább swing, vagy valami ahhoz hasonló, mintsem... ez az akármi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=867526#post867526][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.26. 16:09[/b][/url]

Altea válasza jól kezdődik, bólogatok is neki - ám a mosolyom hamar hervad le kissé, mikor folytatja, s fagy az arcomra egy pillanatig. Altea tudja. Szinte biztos. Lehetetlen, hogy másra gondoljon. Gyomrom görcsbe áll, ahogy bólintok, igyekezve fenntartani a görbületet ajkaimon.
- Hogy is tudna? Kamasz - válaszolom az első dolgot, ami eszembe jut. Mintha én nem lennék még fiatalabb is Hollósinál; de ez most a legkevésbé sem érdekel, nem kell feltétlenül logikusnak lennie annak, amit mondok. Csak mondjak valamit, ami nem gyanús.
A levitás jelenléte és felcsattanása egyáltalán nem segít az ügyön, mert csak elborul az agyam tőle. Komolyan mondom... Fejemet megcsóválva nyitom válaszra a szám.
- Nyugodj már meg, Hollósi. Mi van, az alkohol a fejedbe szállt? Chill out, dude. - Mondom a legkevésbé sem nyugodtan. Mint ahogy azt megszokhattuk, Zalán kiszipolyozza belőlem az összes nyugalmam, hogy jól felcseszhesse az agyam. - Engem nem érdekel, mit csinálsz szabadidőben, alig ismerlek.
Hiszen Altea is itt áll mellettünk. És ha igaz a teóriám, és ő tudja, mi a titok, abban az esetben én Zalánt csak hírből, és onnan sem túl jól ismerem. Korrepetálom bűbájtanból, vagy akármilyen fedősztori megteszi. De nem ismerem.
Altea viszont ismeri. Nagyon is ismeri. Közelebb lép hozzá, én pedig csak nézem, ahogy ujjai Zalán hajába futnak, s ezzel egyidőben visszatarthatatlanul kiül arcomra a döbbenet. Lassított felvételként figyelem, ahogy a lány karja Zalán vállára siklik, hogy ott megtámaszkodhasson, s elképedve emelem tekintetem a levitás arcára.
Gyomrom liftezik Várffy szavaira, melyeket mintha egyáltalán nem igyekezne titkolni. Kék íriszeimen tükröződik a lángok játéka, s mellette valamiféle dühvel elegyedő félelem is megcsillan. Jobbhíján Hollósi tekintetét kutatom, próbálok választ találni az ezer felmerülő kérdésre. Az már biztos, hogy a lány tudja. De mi van ezzel a kettővel? Mi a történet köztük? Zalán miért nem mondja el, ha beavat valakit? Zalán tudja, hogy Altea tudja? Rólam tud a rellonos? És legfőképp - mi ez a hajsimítás már megint, amit az imént láttam?!
Váratlanul ér Altea megperdülése, így próbálom elrendezni arcvonásaim, hogy elképedt, gondterhelt, ijedt és dühös helyett kellemesen értetlen, de kellőképp magabiztos és jókedélyű hatást keltsek. Ajkaimra ismét mosoly húzódik, amikor felkínált kezem elfogadják.
- Remek - válaszolom a lánynak. Ahogy elfordulunk, hogy elinduljunk a táncolók felé, még megpróbálom elkapni Zalán pillantását, egy amolyan bazdmeggel vegyes "fegyelmezd magad, mert nem értem, mi történt" szemmelveréssel illetem. Igazság szerint akkor is, ha nem néz rám. Ezt még megbeszéljük, süt a pillantásomból. Hamarabb, mint ő azt szeretné.
- A kedvenc táncom? - Próbálom felvenni a beszélgetés fonalát, s még oldalra is döntöm a fejem, ahogy elgondolkozom a válaszon. Túl sok az inger. - Alapvetően nem ilyesmikre szoktam. Keringő, például, abban egész jó vagyok. - Mosolygok le rá, ahogy odaérünk a parkettnak kinevezett partrészre. - De ez sem rossz. Táncoltál már ilyesmire? - Kérdem, s ezzel a lendülettel meg is fogom a kezét, hogy ritmusra meg is pördíthessem, ha engedi.