Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Hírek és események → Karakterkereső

Keresem:
Lénárd család tagjait:
- Lénárd apukáját. Neve: Szírter Ákos, avatáralany nincs megkötés, foglalkozás zeneszerző
- Lénárd édesanyát. Neve: Kállai Izabella, aratáralany nincs megkötés, foglalkozás: stúdiós
- Bátya: 16 éves. Más megkötés nincs.

Annyi, hogy azért ha már családtagok vagytok játszunk is.
Legyen Lénárd említve. Lehessen tudni, hogy ti vagytok Lénárd család tagjai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Nagyon féltem az első naptól. Vajon mi fog történni? Milyen lesz az osztály? Végül el engedtem az aggodalmakat. Beléptem az osztályba. Megismerkedtünk az osztályfőnökünkkel. Beszélgetünk. És elérkezett az ebédidő. Kicsit keresgélnem kellet, hogy hol van. De végül eltaláltam az étkezőbe.
Beléptem. Oda sétáltam a konyhás nénihez és kikértem az ételem. Ami rántott hús volt. Ez a kedvencem. És mellé egy kis túrós sütemény. Szóval boldogan ültem le egy székre. De arra nem figyeltem, hogy ki van ott. Pont ezért is ijedtem meg annyira amikor egy hang szólalt meg mellettem. Ijedten néztem az ismeretlenre.
– Szia, neked is. – Felsóhajtok amikor látom, hogy egy lány az.
– Rántott hús és túrós süti. Neked? - Kérdezem társalgás ként.
– Te is új vagy? – Kérdezem, mert nem tűnik annyira idősnek.
– Hogy hívnak? - Kérdezem. Körbenézek majd lenézek az ételemre. Aztán a lányt fürkészem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Egyáltalán mit szeret? - kérdezem magamban.
- Hallod-e nagyon válogatós vagy! - forgatom a fejemet.
- Mit szeretsz akkor? - Kérdezem a lányt.
Értetlenkedve nézem.
- Miért mondod ezt? Nem szereted az előkészítőt vagy unod már? - Nézek rá nagy szemekkel.
Nem értem, honnan jött ez neki.
- Szép neved van. - Dicsérem a lányt. Hátha megváltozik a hangulata.
- Miből jutottál erre a névre? - Elmosolyodom.
- Amúgy a becses nevem Kállai Lénárd. - Válaszolok és kicsit kihúzom magamat. És reménykedem, hogy Izabella nem fog leteremteni megint. Kíváncsian nézem Izabellát. Nagyon szép lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Jó volt látni, hogy mindenkire időt fórdítanak, mert az előző sulimban csak bemutatkozó kört mentünk és egy teremben voltunk négy évig. Megrázom a fejemet.
- Nem én is csak nem rég jöttem. Semmi gond. - válaszoltam mosolyogva.
- Rendben. Jó látni milyen kedves itt mindenki. - Nagyon felderültem. Szerencsére eddig jó tapasztalataim voltak az iskola társakkal is. Még az osztályt nem ismerem túlzottan, de idővel szerintem az is változni fog.
- Igazából csak az ebédlőben voltam. - válaszoltam. Tudtára adva Fridának, hogy bőven van mit megnéznem. - Hol kezdünk? - kérdeztem. Kis szünet – és gondolkodás – után kiválasztottam azokat a kérdéseket amik a leginkább érdeltek.
- kb hogyan kell elképzelni egy tanórát? - kérdeztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Éppen át sétáltam az úttesten. Amikor hirtelen valaki rám kiáltott. Szerencsére kicsi és fürge vagyok még szóval gyorsan ugrottam. A lábam lehorzsolódott. Rá néztem a fiúra. Még pont láttam ahogy megfogja a tál süteményt. Fel állok leporolom magamat és oda sétálok hozzá. Elveszem a süteményt mielőtt még tényleg elejti.
- Bocsi – mondtam nyugodtan. – Nem láttam, hogy jön valaki… - a kezemet oda nyújtom felé, de aztán látom, hogy megütötte a lábát és nem tud felállni. Remélem nem eset nagyon baja. Lehajolok hozzá.
- Ijjj… - húzzom el a szám. Nagyon megüthette magát. Gyorsan körbe nézek. Pont találok egy vizes kutat. Felállok és a kezemet bele merem. Megpróbálom a markomban tartani. De mire oda érek teljesen eltűnik.
- Nincs esetleg egy kulacsod? – kérdeztem, mert az nagy segítség lenne. Amíg várok a válaszára addig letérdelek mellé és megnézem mennyire súlyos. Nem vagyok egy nagy gyógyító, de talán ezzel még én is elbánok. Egy kis karcolás, de abból viszont ömlik a vér. Elhúzom a számat… Jaj.
- Figyelj maradj itt és mindjárt megkérdezek valakit hátha tud segíteni. Néhány perc. Annyi itt az ember úgyis nem? – felállok és körbe nézek, egy lélek sincs a közelünkben. A fenébe. Elindulok a szökőkút felé és körbe járom párszor. Meg is feledkezem a mindjárt elvérző gyerekről. Végül elé állok és megpróbálom egy útközben talált levéllel fel itatni a fért. És közben gondolkodom. A közelünkben ott az előkészítő. De futva is sok idő lenne meg aztán keresni is kéne egy felnőttet. Szóval gondolataimba mélyedve gondolkodom a megoldáson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Öt felé járt az idő amikor is kitalálta Lénárd, hogy gitározik egyet. Felállt az ágyról és oda sétált a bőröndhöz amiben a dolgai voltak. Nem pakolt ki mindent, mert lusta volt. A szépen összehajtogatott ruháit feltúrta és kihalászta a gitárját. Vissza ült az ágy szélére és kicsit megpengette a hangszert. Aztán felállt, kiindult az ajtón a gitárral.

Kicsit sétált míg végül kiért az udvara. Körbenézett, sokan voltak. Páran tollasoztak. Valaki pedig egyedül focizott. Elindult az egyik irányba amikor meglátott egy padot. Leült rá és a gitár pántját a nyakára helyezte. Végighúzta a húrokon a pengetőt. Halk hangokat adott ki. Kicsit elengedte majd erélyesebben húzta végig. Aztán elővett pár kottát és elkezdte játszani az egyik saját dalát. Az Egyedült. Néhányan felkapták a fejüket a dallamokra. Még pár tanár is. Elmélyülten zenélt. Mikor a dal végére ért, Lénárd felnézet. Akik hallgatták a fiút  mind egyszerre kezdték el megtapsolni. Lénárd ahogy körbe nézet látta, hogy egy-kettő tanár is ott áll és nézik. Pár perc után abbamaradt a taps és mindenki elment. Csak egy tanár maradt ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Pár osztálytársam ajánlotta, hogy nézek le bagolyfalvára nézelődni. Egyik délután elhatároztam magamat. Összepakoltam és ki osontam. Szerencsére senki nem vett észre. Azt hiszem. Mosolyogva tettem meg oda felé az utat. Nagyon vártam, hogy láthassam a nevezetes bogolyfalvát. Már félúton voltam amikor egy hangot hallottam a távolból. Nem figyeltem rá inkább tovább mentem. Mikor oda érkeztem körbenéztem. Mindenhol boltok voltak. Nyüzsgött a sok embertől.
– Csak ne lásson meg valaki akit ismerek – reménykedtem. Egy ismerős alakot pillantottam meg. Ijedten körbenéztem. Majd az ember forgatagban elillantam. Egy bolthoz értem amin az állt, hogy: “Könyvek és régiségek”. Érdeklődve bementem. Körbenéztem a boltban. Találtam is egy könyvet amit érdekesnek találtam.
– Ez segíthet a gitár tanulásban – mert a címe az volt, hogy: “Gitározás alapjai és a következő lépések”
Kifizettem gyorsan a könyvet és az új szerzeménnyel kiléptem a boltból. Elindultam az egyik irányba. Volt nálam egy kicsi övtáska. Kicipzároztam és bele nyúltam. És csak reménykedtem, hogy benne hagytam azt ami kell nekem. Amikor végre megtaláltam amit kerestem felmutattam.

– Végre megvan a zenelejátszóm! – az egyik tanárom elvarázsolta, hogy tudjam hallgatni. Betettem a fülembe és elindítottam a lejátszási listát. Felcsendült az egyik zene. Elkezdtem nyugodtan sétálni és elmélyültem a gondolataimban. Arra nem is figyeltem merre megyek. A zene vezetett. Amikor feleszméltem egy érdekes helyen találtam magamat. Kivettem a fülemből a fülhallgatót és körbenéztem.
– Hol vagyok? – kérdeztem aggodalommal a hangomban. Nem volt ismerős a hely. Elindultam az egyik irányba, de csak még jobban elkavarodtam. És szembe rengeteg ember jött. Az egyik meglökött és kiverte a kezemből a tárgyat amit eddig szorongattam. A lejátszó kiesett a kezemből és leesett a földre. Ahogy le érkezett szét tört. Gyorsan felvettem a földről, de tiszta víz volt. Zsebre vágtam és tovább haladtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Elment mellettem egy magas férfi. De megfordult. Elindult felém. el akartam futni, de a víztől nem tudtam. Amikor a hátam mögül meghallottam egy hangot. Biztos ő volt az. Félve és a hidegtől dideregve fordultam meg.
– Ige… – kezdtem. – en? – kérdeztem vacogva. Reménykedem, hogy nem akar ártani. Elkezdek hátrálni, de majdnem megbotlok. Ezért még mielőtt elesnék megállok és felnézek a férfira. Ismerősnek tűnik, de nem tudom miért. Lehet, hogy volt egyszer az előkészítőben, de ki tudja. Ijedten fordulok körbe. De mivel nem érzem rajta, hogy valami gyerekrabló lenne ezért elkezdek megnyugodni. Viszont az már biztos, hogy tudni fogja, hogy nincs senki velem. Akkor viszont nagy bajban leszek. Mert nem lehet felügyelő tanár nélkül lejönni a faluba. Ebből még baj lesz.
– Mi járatban erre? – kérdezem most már nyugodtban. Majd várok a válaszra. Körülnézek merre is kellene majd mennem. Ha esetleg itt hagyna. Most pedig reménykedhetek, hogy nem teremt le vagy más szörnyűséget nem csinál amiért kint vagyok egyedül. Nem néz ki nekem olyan jól. Viszont nagyon-nagyon ismerős nekem. De bárcsak tudnám honnan.
Egyre jobban érzem, ahogy szétterül és magába szívja a ruhám a vizet. Ami azért se jó, mert ebben kell vissza mennem az iskolába és elég sok idő oda az út. Meg persze át is kell öltözni. De szuper.
Ijedten emelem tekintetemet a férfira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Kezdek megnyugodni, de még mindig didergek a hidegtől. Oldalra pillantok és akkor megláttam Stephent. Ismerem már az előkészítőből. Hát jól gondoltam.
– Én… – kezdtem.
– Hát úgy gondoltam jó lenne nézelődni egyet. A tanároknak... – folytattam, de megakadtam. Gondolom ebből már kitalálhatta.
– Nem szóltam. Vagyis szóltam. De nem értek rá ezért kiengedtek egyedül. – kamuztam be. Vagy is csak a fél igazságot mondtam. Szóval végül is nem hazudtam.
Lenéztem a zsebembe. Hát tény és való, hogy lett egy jó kora folt. De hát ezzel akkor nem foglalkoztam. Most viszont kihúztam belőle a csuromvizes lejátszómat.
– Gondoltam hallgatok útközben. Csak hát, kiesett a kezemből. – mondtam szégyenlősen. Már most tudom mit fogok kapni ezért az előkészítőben. De talán meg tudom kérni, hogy ne szóljon semmit. Bármiért is hallgatna. Biztos mulatságos lenne neki végig néznie ahogy megkapom a büntetést. De nincs sok időm ezen töprengeni, mert közben telik az idő. Kisvártatva megszólalok:
– Most már vissza kellene menni. – óvatosan felnéztem. Stephen nagyon magas. Bár ismeri az előkészítőt, mi több volt már ott, szóval annyira nem lehet rossz ember. De vajon pont ő mit keres itt? Ennek mekkora volta az esélye, hogy pont vele futok össze? Bár az is igaz, hogy csak látásból ismerjük egymást. De hát akkor is. De legalább nem kell egyedül vissza sétálnom. A lejátszónak úgy is mindegy. De, hogy ezért mit kapok. Na az még egy nagy kérdés. Mert ha ezért kirúgnak na hát abból óriási balhé lenne otthon. Vagyis inkább csak én lennék csalódott. Végül felnézek és várom a választ. Reménykedem, hogy nem hagy csak úgy ott út közben, mert hát megeshet, hogy meggondolja magát. Bár ha egyáltalán leszólított akkor nem lehet annyira szívtelen, hogy ott hagyjon egy gyereket.
Meg hát felelősséggel tartozik értem. Nem? Nahát meglátjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Óvatosan átadom a lejátszót. Kicsit megnézni. Úgy tűnik mint aki ért hozzá. Így nyugodt szível hallgatom.
Oldalra döntöm a fejem mintha néznék valamit, de igazából csak agyalok.
– Hát… Igazából. – kezdem, de semmi értelmes magyarázat nem jut eszembe. Nem vagyok a rögtönzés mestere. Nem is kell kimondanom biztosan tudja.
– Hagyjuk. A lényeg, hogy kicsit elkavarodtam és nem tudok visszamenni.
– megpróbálkozom hátha vissza kísér. Bár már tett rá célzás szóval szerintem ez egyszerűbb lesz. Attól viszont kicsit félek, hogy mit szólnának hozzá a tanárok ha meglátnának vele akit elvileg ismerhetnek. Szóval a rizikófaktor óriási, de hát most nem tudok máshogy visszamenni. Csak rá hagyatkozhatok. Na meg hát a vizes nadrágomban még nehezebb. Bárhogy nézem mindenképpen vele kell tartanom. Párat lépek helyben majd ránézek Stephenre. Várom a választ és az útbaigazítást, hogy merre is kell menni. És remélhetőleg nem egyedül teszem meg ezt a távot. A lejátszó úgy is tönkrement. Majd meg kell javíttatnom, de jelenleg törött állapotban van. Addig pedig nem tudom használni. Mosolyogva pillantok az útitársam. Vagy inkább a kísérőmre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Örülök, hogy segít megjavítani a készüléket. Mert ha én próbálnám abból nagy galiba lenne. Ha meg elviszem egy hozzá értöhőz az meg idő mire megjavítja. Szóval ez volt a legjobb megoldás. Így átadtam a csurom vizes lejátszót.
– Örülnék neki. – csak ennyit mondok.
Elsőre nem értem a fiú megszólalását. De azért válaszolok.
– Nem. Miért lenne? – kérdeztem és kínosan elröhögtem magamat. Hirtelen Stephen kezét érzem a vállamon. Összerezzenek. És amikor megfordít kis hiány eldőlök. Amikor vissza nyertem a stabilitásomat figyelek a most már mögöttem lévő fiúra.
Elmagyarázza az utat. De mivel hadar nem pontosan értem. És bele zavarodok.
– Szóval, jobbra fordulunk aztán egyenesen, itt balra megint – mutattok az említett standra – és végig. Oké. Azt hiszem megvan. – mondom bizonytalanul. Elteszi a pálcáját. Zsebre vágom a lejátszót és követem.
Csak bólogatok azokra amiket mond.
– Tudom. Csak érdekelt milyen bogolyfalva. Aztán pedig elvesztem. – mondom. Most már azért bánom, hogy egyedül le merészkedtem. De hát legalább láttam. És teljes mértékben igaza van. De hát ilyen vagyok. Na majd legközelebb megkérek valakit, hogy jöjjön le velem. Úgyse akartam semmi tiltottat csinálni. Csak érdekelt. De hát gondolom nem én vagyok az első előkészítős aki lejön egyedül a faluba. Az előkészítőben ez a jó, hogy még lehet csintalankodni ha akarunk. Bár persze nem tudom milyen következménye van ha lent vagyunk engedély és kíséret nélkül. De ha szerencsém van nem most kell megtudnom. Kaptam eligazítást szóval most már menni fog. Legalábbis remélem.
– Na hát remélem nem tévedek el többször. – bizakodóan tekintek a távolba.
Közben elindulhatunk vissza az iskolába.
– Megyünk? – kérdezem. Vagy lehet azért mondta el az utat, hogy egyedül menjek? Remélhetőleg mindjárt kiderül. Bár az is igaz, hogy biztosan van jobb dolga a mestertanoncnak annál mint, hogy kis elkóborolt gyermekeket kisérgesen vissza az előkészítőbe.