Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Dórika Így nézek kiBenedek nem rossz srác, hamar sikerült is megtalálnom vele a közös hangot, és mondtam neki, hogy nyugodtan bízzon rám pár dolgot, mert szívesen barkácsolok. Tényleg, ez nem volt hazugság. Szóval, miután meggyőződött róla, hogy tényleg nem csak úgy mondom, magamra hagyott, mert, ha jól értettem, akkor a legjobb barátjának a szomszédja, akivel amúgy jóban voltak, meghalt, és most lelki vígaszt kell neki nyújtania. Tőlem akár testit is nyújthat, amíg engem békében hagy, meg nem kell annyira belemélyednem az itteni érzelmi ki-kivelekbe. Szóval miután ó elment, még valamikor kilenc fele, akkor álltam neki a kerítésnek, amit az unikornisoknak kell csinálni. Minden évben ez a kerítés rongálódik meg a legjobban, mert sokan lelkesednek a kifutórészre kijáró állatok iránt. Az unikornisok - mint már megtudtam - az erdőben élnek, de egy-egy tanóra alkalmával lehetőség van őket itt is bemutatni, illetve, az itteni példányok emberhez szokottak, vagyis, viszonylag gyakran vannak jelen, és nem kellene, hogy egy esetleges riadalom miatt elszabaduljanak, vagy megsebezzék magukat. Nagy műgonddal, és a pálcám segítségével forrasztom össze a darabokat, miközben az idő egyre csak melegedik. Általános szórakozáshoz éppen ideális, de komolyabb fizikai munkához már jócskán meleg, így én magam sem restellek megszabadulni a pólómtól valamikor dél környékén, és úgy folytatni a munkát, hogy az anyag már nem melegít. Természetesen odafigyelek a hidratáltságra is, ilyenkor megállva nézek közül, hogy lássam, minden rendben van-e, nem ám két kölyök úgy ugrik egymásnak, hogy én itt vagyok, aztán még a végén engem is felelősségre vonnak. Meg aztán az, aki menekül és nem kevés vaj van a füle mögött, eleve érzékenyebb, én pedig úgy érzem, hogy figyelnek, de egyelőre nem látom még, hogy merre vagy ki, így mint aki csak inni állt meg, leteszem a palackot, és újra kezembe veszem a pálcám. De érzem a tekintetét, ez egészen biztos.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Dórika Az ivás művészete biztosan nem olyan remekművekkel van tele, mint amit most én magam is bemutatok. Hogy miért is nem? Nos, fogalmazzunk úgy, hogy az utolsó kortyot már nem kellett volna elindítanom, mert ekkor jön képbe az, aki miatt újra fellángolt az üldözési mániám. - Mint Ákos? Ez csak egy rossz vicc. Ezért is kérdezek vissza élből, mert hirtelen számos, nem túl kedvező forgatókönyv fut végig a fejemben, na meg persze egy kellemes is, de ki gondolná azt, hogy egy ilyen fiatal fruska, érdek nélkül lelné örömét egy nála jóval idősebb férfiban. Igen, még nem töltöttem elég időt itt ahhoz, hogy tudjam, ez egészen átlagos. De bocsássa meg nekem a világ, én az elmúlt éveket külföldön töltettem, és hegyvidéki fészkelőket tanulmányoztam. Papíron. Szóval a forgatókönyvek szerint a kislány, akinek nem a szemébe nézek, hanem inkább alaposan megvizsgálom a kinézetét - nem vagyok lovag, azt meghagyom a romantikusoknak -, vagy azért van itt, mert jobb jegyet akar, vagy azért, mert a barátnői rávették, vagy azért, mert ő a méhkirálynő, aki megmutatja, hogy mekkora is a hatalma. Hozzáteszem, nekem ez a legjobban tetsző elméletem erre a történetre. Akárhogy is legyen, az biztos, hogy egy veszélyes emberről beszélhetünk, és mindenképpen vigyáznom kell vele, főleg azért, mert kolléga rokona. Milyen kár, pedig... - Nem fárasztó, kellemesen ellazít. Fogom meg végül én is a kezét, miután izzadt tenyeremet a nadrágomba töröltem, és elgondolkodva végigtekintek rajta megint, nem is tagadva azt, hogy vizslatom, de hát ha egyszer ő jött ide, ráadásul az egyenruhája totális hiányában, akkor mit csináljak. - Tanítalak? Bukik ki belőlem a hirtelen jött vágy hozta gondolat. Zárjunk ki annyi elméletet, amennyit csak lehet.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Városnapozunk Veréna A legjobb biztosíték arra, hogy minden a legnagyobb rendben van, hogy az unokaöcséd azt mondja, hogy persze, vidd csak el az egyetlen gyerekét egy rendezvényre. Ki az a megátalkodott őrült, aki elengedné a gyerekét valakivel, aki ténylegesen birtokolja egy másik ember életét, sőt, tovább megyek, aki elintézte azt, hogy birtokolhassa? Ugye. Minden rendben van. Lassan egy éve élek így, és bár teljesen biztonságba sose fogom érezni magam, de azért klasszisokkal könnyebben vagyok, mint korábban. Ha minden jól megy, nyáron el tudom intézni azt az utolsó kérdéses pontot is, ami még visszatart a teljes felszabadulástól. Szabad vagyok, de még érzem magamon a láncokat. Egy nap, talán egy nap... nem, kizárt. De a mostani életem rendben van. - Szóval semmihez sincs kedved, Flóri? Mivel már végigsoroltam minden lehetőséget, ami csak van, és ő mindenre csak a fejét rázta, gyanítom, hogy nem maradunk sokáig. Szépen halad mellettem, fogja a kezem, és egészen addig rendben is vagyunk, amíg meg nem torpan az apró embergyerek, és bele nem szagol a levegőbe. Csöpp orra ráncolódik. - Apád nem adott reggelit ezek szerint, csodás. Az utolsó szót kicsit ironikusan teszem hozzá, és persze halkabban. Lehajolva, könnyű szerrel emelem meg a kisfiút, és emelem fel, hogy aztán így folytassuk az utat a készülő ételek irányába. Azért cukorral mégsem tömném a gyereket rögtön első étkezésnek. Szerzünk kenyeret, szalonnát meg kolbászt, felénk jól vannak lakatva az aprónépek is, és rendes étellel etetjük őket. Gabonapehely, na hagyjuk. Végignézek a lehetőségeken, és végül kiszúrok egy nőt, aki biztos, hogy van olyan érzékeny, hogy megesik a szíve egy éhes gyereken, így felé veszem az irányt. - Ne haragudjon, hogy zavarom, nem reggeliztünk, mielőtt elindultunk, nem kérhetnénk esetleg valami reggelinek valót a gyereknek? Természetesen kifizetem. Hogy érzékeltessem a gyerek fogalmát, kicsit megemelem a kezemben található példányt, aki mosolyogva néz a nőre. Ejnye Flórián, hát ilyen korán kezded?
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Veréna - Mi az hogy! Igazi falusi gyerek! Inkább vigyáznia kellene, mert még a végén mindent felfal. Igaz-e. Flóri nevetve helyesel, azzal a kis megjegyzéssel, hogy a szalonnának a piros része a legfinomabb. Hát azért fiam, ezzel vitatkoznék, mert jó annak a fehér része is teljesen, de ki vagyok én? Ugye? Na ugye. A lényeg, hogy ez a kis mamlasz rendes ételt kapjon, és, ahogy elnézem, a legjobb helyre jöttünk, mert ez a nőszemély igencsak érti azt, hogy mivel kell levenni a lábáról egy férfit: Zsírral. Mintha a karmám kezdene tisztulni, mert egyből egy olyan emberhez vezetett, akik pontosan tudja, hogy mire vágyom. Nem is tudom, hogy mikor ettem utoljára szalonnát, valahogy az iskolában nem igazán értéklik a jó kis magyaros-parasztos életvitelt, zsírral, hagymával, piros paprikával. - Köszönjük. Ön igazán kedves, és tehetséges. Már most nagyon finomak az illatok, sőt, ha szereti csípőssel bolondítani az ételt, én esküszöm, hogy feleségül veszem itt helyben. Mondjuk ahhoz persze hivatalosan is el kellene válnom, nem elég csak az, hogy évek óta elszeparálva élek a feleségemtől, aki igazából ugye nem is az, de ez most egy teljesen mellékes történet. A kiskölyköt lepakolom a sörpadra, és meghazudtolva a tényt, hogy az apja megnevelte, már nyúl is egy szelet kenyér után. - Flórián! Korholom nevetve, mert azért ezt mégsem illik. Értem én, hogy éhes, de azért nem éheztetik, és illendő volna megvárnia, míg a felnőttek engedélyt adnak rá. Nagy szemekkel néz fel rám, majd a vendéglátónkra, és végül megállapítva, hogy nem kellene ezt csinálnia, beleharap a kenyérbe. - Esküszöm önnek, hogy nem éheztetjük. Legalábbis nem úgy ismerem az apját, mint, aki ne adna neki enni. Csak, elfelejtette velem közölni, hogy úgy gondolja a felvigyázásba a reggeli is beletartozik. Pedig nagyon úgy néz ki, hogy szegény gyerek itt teljesen el van hanyagolva. Még szerencse, hogy azért rendelkezik egy kis egészséges gyerekhájjal. A hölgy felé nyújtom a kezem, mégiscsak így illik. - Gábriel vagyok, ő pedig Flórián. Nem láttam még erre, emlékeznék önre.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Veréna Tetszik. Az egész helyzet határozottan tetszik, és bár az elején húztam a számat, hogy eljöjjünk, most már így érzem, hogy ez egy kifejezetten jó döntés volt. Az emberek kedvesek, akik abban az időben jártak ide, mint mi, Gábrielnek hisznek, neki szólítanak. Szépen, lassan elkezdem elhinteni azt a pletykát, mely szerint Nowak Gorán valószínűleg kétes életvitele miatt már nincs az élők között, de jó ide nem láttam, nem beszéltem vele, elsodort az élet. Meg kell halnom, ezt én is tudtam abban a pillanatban, hogy mássá lettem, tudtam, hogy ez egy olyan döntés, ami nem ér véget egy nap. Örökké, vagy legalábbis addig, amíg engedi a világ, Gábrielnek kell lennem. Sajnálom. tényleg sajnálom, de mindent elkövetek, hogy az igazi ne érezze azt, hogy a halála nem több, mint elpocsékolás. Hiszem, hogy tudja, elvégre komolyan megneveltek minket. - Maga egy Istennő! Jelentem ki elégedetten, még úgy, mint az olasz szakácsok, ujjaimat összeérintve csókolom meg őket, hogy aztán szétválljanak a levegőben. - Szer mányifikó. Vagy valami ilyesmi, bevallom a magyaron, a horváton kívül csak kicsit beszélek lováriul. Az emlékek feljönnek, visszatérnek, értem, ha hozzám beszélnek, de nem biztos, hogy mindig tudok is válaszolni, de értem. Az is valami. - Úgy látom, belopta magát a szívébe, és viszont is. Elvégre Flóri csak mosolyog és mosolyog, nem is értem, hogy egy ilyen szép gyerek mellett, az apja miért nem választott már másik asszonyt. Lehetősége biztos lett volna, de hát olyan furcsák ezek a maiak. A két nagygyerekem is már kirepült, házas, sőt, lassan alig negyven évesen elmondhatom magamról, hogy nagypapa vagyok. Van ennél riasztóbb? Nem hiszem. Ösztönösen mozdulok, hogy segítsek rajta, de úgy tűnik, ő igencsak önellátó, ez is olyan mai dolog, a nők sokkal céltudatosabbak, bár, aki ismerte Marijat, az tudja, hogy nekem ez a típus jön be, szóval egyáltalán nem bánom a világ ilyen fokú alakulását. Egy asszony csak tudja megoldani a problémáit. - Szintén. Itt lakom már jó pár hónapja, de csak aludni járok haza. Pár embert ismerek csak errefelé, őket is leginkább az iskola miatt, vagy az unokaöcsém révén. Ezzel pedig elárulom, hogy halvány lila gőzöm sincs arról, hogy ki ő, de, ha tudnám is, most őszintén, én ítélkezzek? Ugyanmár.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Veréna Nem hittem volna, hogy ennyire kedves. Van az arcában egyfajta erős titokzatosság, valami, amit nehezen tudok szavakba önteni. Mintha egy nagy titok telepedne kettőnk közé, amit ő titkol, és kivételesen nem én. Nekem nem szabad felfednem a titkomat, mert akkor vége mindennek, de úgy érzem, az övé nem ilyen, talán nem is titok, talán csak valami olyan, amiről én nem tudok, de a múltban megtörtént. Fel-felpillantok rá, próbálom kitalálni, hogy mi lehet az. Házasságtörés? Harmadik félként szétdúlt egy családot? Vagy talán arra a létre szorult, amikor a testéből kereste a kenyerét? Hallottam már ezekről errefelé, de nem feltétlen társítottak hozzá nevet, vagy nem volt olyan különleges, míg a Veréna egy igen különleges név. - Jól bánik vele. Van sajátja? Teszem fel a kérdést, ami egyből felmerült benne, ahogy láttam, milyen tökéletességgel nyúl a gyerekhez. Bevallom, én hetekig nagyon aggódtam minden érintéstől, pedig papíron van négy gyerekem. Négy. Elképzelni se tudtam korábban, hogy milyen apának lenni, és most is csak nagyon felületes sejtésem van, a legtöbb a Flórival töltött idő miatt. - Ugyan kérem! Hiszen már így is nagyon sokat tett értünk. Próbálom minél kevesebb cukorral tömni, délután aludnia kell, hogy az apja készülhessen a jövőheti óráira. A gyerek anyjáról nem véletlenül nem esik szó, nem jöttem még rá, hogy Milán mennyit szokott beszélni Fecskáról. Nem akarok én ebbe belerondítani, és valahogy még nem merült fel közöttünk, hogy rákérdezzek, mit szabad és mit nem a gyerekkel erről a témáról beszélni. - Szeretek aktívan élni, nagyon sok felesleges energiám van, így bevállaltam még egy félállást is, és ha még mindig nem fáradtam le eléggé, általában eljárok falat mászni. Persze, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a főnixek magasan fészkelnek, és azokat a sziklákat valahogy meg kell tudnom mászni. Gyakorlatilag arra készülök, hogy fizikailag teljesen rendben legyek, amikor a tanév végén elutazom, hogy megtegyem, amit meg kell tennem. - Nagy-nagybácsi. Azt hiszem. Az apja az unokaöcsém. Felénk mindenkinek igen korán lett gyereke, nem nézné ki belőlem, de én már nagypapa vagyok. Negyven évesen. Mondjuk, nem sok időt töltöttem itthon, mert engem elszólított a hivatásom, mást akartam, mint az ott élők. Milán is, az unokaöcsém, ezért jöttünk át ide. Megsimogatom Flóri haját, aki nyammogva eszi a piros részét, és nagyon rendes gyerekként nekem adja a gyereknyáltól még nedvesebb fehér részt. Igazán kedves gyerek. - Tanítok. Legendás Lények Gondozását. Ez az első tanévem, eddig kutatómunkát végeztem más országokban. Szerencsés vagyok, mert megértették, hogy nekem mennem kell. Nem nagyon szoktam beszélni magamról, meg a nem létező, de múltamról. Csak vagyok, de most mégis, elkezdtek dőlni belőlem a dolgok. Teljes nyugalomban. - Ön pedig az egyik vendéglátóhely séfje?
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Veréna - Mindenképpen, csak nem akarom, hogy csak az legyen a gyomrába. Könnyebb lett volna persze, ha Milán szól, hogy semmi sincs a gyerekbe, és akkor kerítek neki valamit otthon, vagy esetleg valahova beugrunk némi reggeliért. Bár, akkor nem jöttünk volna ide, és nem tapasztaltunk volna kellemes társaságot. Tudom, hogy lassan indulnunk kell, mert szomjas lesz, és most, hogy már evett, nem is nyűgös, vagyis hamarosan mégiscsak mindenre is fel akar majd ülni és mindent ki akar majd próbálni. - Még csak tanulom ezt a pótapaságot, meg az apaságot is. Sosem voltam valójában apa, Marija sosem akart gyereket, sosem ért rá, és valahogy én is azt mondtam, hogy nincs szükség rá. A mi életvitelünkbe nem fér bele. Nem hiányzott, nem volt meg az érzés, aztán jött Flóri, és felébresztett valamit, ami korábban valóban nem volt meg bennem, és amiről azt hittem, hogy nem is létezik. Nem azt mondom, hogy most azonnal, de ki tudja, vén fejjel talán el fogok jutni oda, hogy akarok gyerekeket. Nem Gábriel feleségétől, azért van még meg a házasság, mert nem dívik a válás, de mind a ketten tudjuk, hogy ez egy kihűlt dolog. Akkor is az volt, amikor hosszú évek múltán Orbán Gábriel besétált az életükbe. - Örülök, hogy így alakult. Többnyire, ha nincs kedvem főzni, akkor csak rendelek egy pizzát, de az illatok alapján érdemes lenne rendelnem a panzióból inkább. Vagy kibérelhetném magát, hogy főzzön nekem. Nem tudom, hogy ilyet lehet-e csinálni. Tudok főz... nem, maradjunk annyiban, hogy tudok olyan ételeket készíteni, melyekkel nem feltétlenül mérgezem meg magam, de egyszerűbb a kastélyban enni, vagy tényleg rendelni. A hazai ízeket akkor kóstolom, amikor küldenek valamit a családtagjaim. - Főként Írországban, ahol augureyeket és jobberknollokat kutattam, és Afrikába, ahol fwoopereket. Idén nyáron még van egy utam, szeretném a főnixeket jobban megismerni, de utána azt hiszem, befejezném a vadhajtást, és inkább itt rendezkednék be hosszútávon. Már ha persze képes leszek arra, hogy tényleg fenntartsam azt az életet, amit jelenleg élek. Megbűnhődők, ebben biztos vagyok, de most szeretnék egy kicsit, pár évtizedet békességben leélni, talán ez még beleférne, bár lehet, hogy túl nagy kérés.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Veréna Édesen nevet, legalább nem néz totális hülyének, vagy, ha annak is néz, legalább nem mutatja. Amúgy szerintem ez egy hiánypótló ötlet. Mondjuk átjönnek hozzád a barátok, de nincs kedved főzni, viszont nyilván megvillantanál valami különlegeset. Ilyenkor csak hívsz egy profit, megfőz neked, és ha arcoskodni akarsz, akkor felhúzol egy maszatos kötényt, és éppen az utolsó kavarásokat csinálod a nem tudom én min, amikor megérkeznek. Tudom, hogy ez nem a legetikusabb, de egy embernek munkát adsz, és nem mérgezel meg másik tízet. - Na mit szólsz Flóri, kóstolók leszünk. Szorítom meg egy kicsit a kiskölyök combját, akivel egyszerre szimatolunk a levegőbe, mintha csak begyakorolt különszámunk lenne ez. De nem, pusztán csak férfiak vagyunk, akikre éppen egy nő főz, el vagyunk mi szokva ettől a kényeztetéstől. - Örömmel. Teszem azért még hozzá mosolyogva, mert lassan tényleg úgy érzem, hogy el vagyunk kényeztetve, és mire kettőt pislog, már oltár elé rángattam, aztán beállítottam a konyhába. Csak viccelek, bár, a konyhába állítós, forradalmi tervem még mindig nagyon tetszik. Felemelem a kanalat, megfújom előbb a levest, és csak utána tartom oda a gyereknek, hogy kóstoljon, majd a magam részére is felveszek egy picit, és szintén megfújom. - Nagyon finom! Jelenti ki a kicsi, és én csak egyetértően bólogatok, miközben ő közelebb húzza a másik tányért. Tényleg nem éheztetjük, esküszöm, hogy nagyon jó sora van a kiskölyöknek nálunk. De mielőtt még forrón belenyúlna és az arcába tömné mozdulok, és az előző manővert hajtom végre, azzal a különbséggel, hogy most egy kicsit határozottabban kell elhúznom a kanalat. - Azt hiszem, ez még jobban ízlik neki. De anélkül, hogy ne kóstolnám, nem mondhatok véleményt, így én magam is beveszek egy falatot, de a gyerek tekintetéből egyértelműen látom, hogy ő még enni akar, vagyis a maradékot fújom és belé adagolom. - Nagyon tetszik a finom csípős él, nem csak a levegőbe beszélt, én jóval csípősebben étkezem, de úgy érzem, hogy ha ezt kéne életem végéig ennem, rendben lennék. Talán egy csipetnyi só még mehetne bele, de az éppen annyi, hogy mindenki magának dönti el. - Viszont most már jobb, ha indulunk, még a végén itt ragadunk egész napra. Micsoda kis sószsák ettél! Nevetem el magam, hogy megemelkedek a gyerekkel, aki nevetve kapaszkodik a nyakamba. Remek, ezek szerint nem tervez sétálni a következő percekben. Kicsit dobok rajta, hogy feljebb kerüljön, mosolyogva pillantok a nőre. - Ön olyan, mint egy főnix, és mivel a kedvenc madaram, higgye el, ezt nem igazán mondtam még senkinek. Köszönjük, hogy megmentett minket, az adósa vagyok. És, ahogy elnézem Flóriánt, délben találkozunk. Biccentek felé egyet, miközben újabb, rövid kézfogásra nyújtom a kezem. Ahogy elindulunk Flóri integet, és, ahogy lennie kell, pár perc múlva már bele is veti magát a játékba.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Veréna
- Szóval kiváló szakács, csodás hangú, gyerekekkel suttogó. Nem vagyok benne biztos, hogy maga valódi. Visszajöttem. Hogy miért? Magam sem tudom, de miután leadtam a gyereket unatkozni kezdtem. A kastélyban nem volt dolgom, Benő gyerekkel mindent elrendeztünk még tegnap, hajnalban én ellenőriztem az állatokat, napközben ő. Össze is találkoztunk, ő is más gyerekét pesztrálta, azzal a különbséggel, hogy oda prezentáltak egy anyát is, de lényegében hasonlítottunk. Otthon se volt mit csinálnom. Van egy lány, akinek fizetek, hetente egyszer jön, kitakarít, és hát az, hogy én takarítgassak, nem az én világom. A kislánynak kell a pénz, ezt láttam a használt iskolai felszerelésén, nekem meg jól jön, hogy nem kell koszban élnem. Azokat csinálom csak, amik furcsák lennének, vagyis képes vagyok mosni. Azért a boxereket mégse ő hajtogassa. Minden mást azonban, nyugodt szívvel rábízok. A nagy unatkozásban meg arra gondoltam, hogy miért is ne jöhetnék ki, legfeljebb iszok egy sört, a csapolt mégis sokkal máshogyabban esik. - Van partnere, vagy elfogadja a társaságom? Nekem nincs itt kialakított baráti társaságom, valóban kicsit elszeparáltan élek, és a szabadidőmet azzal töltöm, hogy próbálom kitalálni, mi lett az évfolyamtársakkal, ki az, aki még itt van, és ki az, aki már tovább állt. Eléggé szerencsétlen egy gárda vagyunk, mert Gábrielen túl Hegedüsh is fűbe harapott, sőt a Mononoke lány is, bár ő egészen fiatalon. Furcsa lány volt, nem csodálkozom. Grünwald valami fiatal lányt vett el, és ha jól emlékszem Szávay az, aki még itt van. Láttam is valamelyik nap egy vörössel, meg egy másik nap is egy másik vörössel. Most, hogy így végignézek a nőn, ő is vörös. Ő is egy másik vörös. Jó sok itt a vörös nő. Köszönjük Sherlock. - Gondolkozott azon, amit délelőtt beszéltünk?
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Veréna - Sört, egyértelműen. Fesztiválhangulat van. Legalábbis rémlik, hogy ilyen a fesztiválhangulat. Könnyed zenei háttér, kényelmes nyári szandálok, és ezek az arany meg ezüst tetoválások a lányokon, amik nem tudom, hogy mikor jöttek divatba. Mindenki laza, a kezében pohárral, kicsit mozdul a zene ritmusára. Ismertebb és kevésbé ismertebb fellépők is vannak a listán, így mindenki megtalálhatja a maga stílusát. Tökéletes. - Ha meg nem vágyik rá, én megiszom a magáét, maga meg iszik egy koktélt. Tessék, azt ne mondja senki, hogy nem fontolom meg alaposan azt, hogy miként ne költekezzünk feleslegesen. Sőt, mi több, ha úgy tetszik, maga vagyok a spórolás. Jó nem, nem vagyok fukar, de valahogy mindig volt vésztartalékom, ha menekülnöm kell, és volt már olyan, hogy menekülnöm kellett. De innen már nem szeretnék sehova se menni. Túl nagy kérés, tudom, de azért még reménykedek abba, hogy a bolygók együttállása, vagy ki tudja, hogy mi, segít majd. Milánt nem merem megkérdezni, a legkevésbé azt szeretném, hogy meglássa, nem az vagyok, akinek lennem kellene. Naná, hogy az unokaöcsi jóstehetség, hát persze, hogy a nyugodt bujkálást éppen egy rokon veszélyezteti a leginkább. - Kettővel is? Hallgatom. Felelem mosolyogva, mert kettővel még meg tudok barátkozni, ha éppen úgy van. Az elsőn mosolygok is, azonban a másodiknál megemelkedik némiképp a szemöldököm, és kétkedve pillantok rá, mint aki nem biztos benne, hogy ez egy jó ötlet. Hogy miért is? Nos, mert nem igazán vagyok biztos benne, hogy ez egy jó ötlet. - Darabolásban jó vagyok, de a többi... nem biztos, hogy ezen a téren helyt tudnék állni. Viszont hajlandó vagyok megpróbálni annak érdekében, hogy olykor jókat egyek. De nem kérném öntől, hogy minden napját rám szánja, csak, amikor kedve van. Nem nagyon ismerek itt senkit, többnyire otthon vagyok, szóval, ha esetleg egyszer, kétszer ráérnek, nekem már az is jó lenne. Nincsenek nagy igényeim, csak hiányzik a házias koszt. Márpedig nagyon szeretek enni, és nagyon hiányoztak a jó magyar ételek, ha néha főzne rám, már az is bőven boldoggá tenne, így eszembe se jutna több. - Oh, úgy látom, vannak hódolói, így nehezen hívom meg egy italra. Főzni meg tud. Feladta a leckét.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Veréna Hagyom, hogy intézkedjen, mert azt mondják, hogy az a legjobb, ha mindent a nőre bízol, amiben ő intézkedni akar, ettől lesz szent az a bizonyos béke. Én szeretem, ha szent a béke, éppen ezért hagyom is, hogy kiélvezze ezt a figyelmet. Amúgy is, egy nőnek jól esik az ilyesmi, és a normális férfi még büszke is rá, ha ilyen szépen fejezik ki magukat az asszonyukkal kapcsolatban. Persze mértékkel, ami itt is jelen van, semmi illetlent nem tapasztalok. Nem mintha közöm kellene, hogy legyen hozzá, ez egyáltalán nincs így, de ha belegondolok, hogy lenne, akkor sem hinném, hogy féltékeny lennék, én szeretek büszke lenni. A sört felemelve köszönöm meg a srácnak, és biztos, hogy alkalomadták majd visszahívom én is valamire, elvégre, ez a gesztus Verénának szólt, én csak egy szerencsés flótás vagyok, aki jókor volt jó helyen. Nem akarom elhitetni senkivel, hogy ezt megérdemeltem, vagy járna nekem, így gyorsan lekézjelezem neki, hogy a következő kört írassa csak fel, majd jövök, és rendezem. Ezek után viszont engedelmesen követem a nőt, útközben neki is megköszönve az italt. - Nekem tetszik. Ha esetleg pénteken egy kicsivel többet készítene, akkor azzal kihúznám hétfőig. Jó, hát azért nyilván rendesen reggeliznék, olyan kiválóságokat, mint amelyekkel ő maga is megkínált minket még reggel, meg azért a vacsorám is többnyire kiadós. Szeretek enni, nem tagadom, de szerencsére olyan munkám van, amiben megvan a kiadós edzés, és ez azt eredményezi, hogy ehetek, amennyit csak jól esik. Amúgy meg, én büszkén lennék pocakos apatestű is, ha arról lenne szó, hogy irodában ülöm le a nyolc órámat, de megmarad a szalonnám. Abban is számos szeretnivaló van. Idővel talán oda lyukadunk ki, de nem fogom bánni. - Csak viccelek, ne magyarázkodjon, kérem, nem áll szándékomban megfeddni, az élete az öné. Ebben teljesen biztos vagyok, és erről biztosíthatom is, nem kívánom elvenni azt, pusztán csak kedves szerettem volna lenni vele, mert szimpatikus a számomra, meg hát szalonnával etetett, szóval ez gyakorlatilag már szerelem, de nem, tényleg, csak gondoltam jól esik neki, ha jelzem felé, hogy elismerem, mint nőt. - Szóval, szeretne eljönni, felmérni a terepet? Nem tudom, hogy egy konyhában mit lehet felmérni, de valamit egészen biztosan, szakértő szemmel. Meg akkor elmondhatná, hogy mit kellene vennem még, hogy egyáltalán használható legyen.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Veréna Elgondolkodtató, hogy egyes dolgokra miért úgy reagál, ahogy. Elvégre egy ilyen korú, hangú, kinézetű nőnek már tisztában kéne lennie az előnyeivel - meg persze a hátrányaival is -, vagyis, tudnia kéne hódítani és leigázni. Mégsem teszi, és úgy érzem, hogy van valami, ami azelőtt történt, hogy és ideérkeztem volna. Mégis, ha körbepillantok, nem néz ránk senki másként, se dühösen, se megvetéssel, szóval, azt hiszem, valamit olyan dolog, ami mély nyomot hagyott, de mégsem tartják illőnek lereagálni. Kicsit ostobának érzem magam a nem tudásom miatt, de úgy vagyok vele, hogy ez nem is kell, hogy számítson, én boldogan elvagyok azzal, aki ma beengedtem az otthonomba. Ez talán egy kicsit gyors tempó, hiszen ma találkoztunk, de hiszek abban, hogy az, aki disznóval kínál, rossz ember nem lehet. - A Mennydörgőben, középtájon. Adok választ, mielőtt én magam is leülnék, de, amíg egy nőnek jól áll a mezítlábkodás, addig én, férfiként nem élem át ezt az egészet. Talán csak idő kell hozzá, és hamarosan én is a lábam lógatom a vízbe. - Van az utcában egy ikerház. Az egyik felében az unikaöcsém lakik a gyerekkel, a másikban meg én. Mivel van, hogy az iskolában később végzek, arra gondoltam, hogy adnék kulcsot önnek, hogy ne raboljam az idejét kinti strázsálással. Természetesen nem a segítség alól szeretnék kibújni, hanem vannak napok, amikor tényleg elhúzódik a nap, és olyankor nincs mit csinálni, menni kell előre. Nem szeretek semmit sem félbe hagyni, így ezt sem. Iszok egy kortyot, majd letéve magam mellé a poharat, elpillantok a lenyugvó nap irányába. - Nem is tudtam erről a helyről, egészen különleges és megnyugtató akkor is, amikor az ember fülében nem cseng a basszus. Hol szokott még énekelni?
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Veréna - Ja igen, van egy lány, aki takarítani szokott nálam. Diáklány, csendes, dolgos, neki is van kulcsa, szóval felbukkanhat, amikor ott van, de természetesen szólok neki is. Furcsa, hogy ennyire kitárulkozó vagyok? Lehet, de igazából, úgy érzem, hogy sokkal zavarosabb lenne minden körülöttem, ha nagyon bizalmatlan lennék. Vannak problémáim, van egy enyhe üldözési mániám, de olyan régen élek már Gábrielként, hogy már nem akarok csak félni, hogy valaki rájön. Élek, mint egy ember, bízok és remélek. Vannak jobb és rosszabb napok, de hónapokkal később vagyunk, és eddig minden a legnagyobb rendben ment. Persze, hogy félek, hiszen bármikor utolérhet a sors keze, de remélem, hogy nem fog megtörténni, vagy, ha mégis, hát legalább addig normálisan élek. - Akkor ezért nem láttam. Nem vagyok valami nagy szerencsejátékos. Amúgy se szeretem a csicsáskodást, bőven elég az az évi néhány alkalom, amikor ki kell öltözni, nincs szükségem arra, hogy annál is több alkalommal erőltessem magamra a jó megjelenést. Én kétkezi ember vagyok, mindig is az voltam, mindig is az leszek, ezen az sem változtat, hogy nem a saját nevemen élek. - De azért örülök, hogy most volt lehetőségem hallani, és láthatóan a közönség is örült. Vagyis, ez mindenképpen egy sikeres esemény volt. Pár kortyot iszok, miközben hallgatom őt, és halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy belegondolok, hogy olyan, mintha női hangon olvasnák fel az önéletrajzom. Ezek a mondatok ugyanis rám is igazak. - Hontalan. Bárhol jártam a világban, sehol sem éreztem magam otthon. A kastélyba szerettem járni, jó évfolyamom volt, összetartó csapat. Az egész iskolai légkör, a tanárok... Képzelje, ott voltunk, amikor Felagund és Shanes összejöttek. Sosem hittem volna, hogy megérem, hogy az a morgós medve érzelgős legyen. Aztán tessék. Megtörtént a csoda. Emlékszem, hogy mennyire megdöbbentünk, amikor csókolózni láttuk őket, meg összeházasodni. Az ember gyereke nem hiszi, hogy ilyennek egy nap szemtanúja lehet, és mégis megtörtént. - Azért jöttem vissza, mert reméltem, hogy az érzés, hogy visszajön, de még mindig olyan, mintha hiányozna valami, nem teljes az élmény.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Veréna - Helyes, elvégre arra vannak ezek az események, hogy egy kicsit növeljék a népszerűségüket. Úgy hallom, ma még a kappák is fellépnek, pedig ők mostanra igen ritkán állnak össze nagyközönség előtt. Na, róluk legalább tudok valamit mondani, mert már hallottam a nevüket, sőt pár számukat még szeretem is. Azt tudom, hogy az iskolában alakultak, és azt is, hogy elég nagy népszerűségnek örvendtek. Meg azt, hogy az énekesnő külföldön van, talán Amerikában, a dobos meg a helyi rendelőben rendel, pedig valami szakmai zseni, vagy mi. Szóval igen, ennyi zenei előképzettségem nekem is van, de nem kizárt, hogy ezek után majd belehallgatok még ebbe Fortuna Kölykeibe is. Hogy mikor dolgozik, arra bólogatok, semmiképpen sem szeretném hétvégén zavarni. Ha esetleg valami banzáj lenne felénk, azt úgyis előre elmondanám, mert akkor felárért rendelnék tőle ételt, habár a magunkfajta jobb szereti azt családi eseménynek betudni, amikor az étel készül. De nem, ezt jobb szeretném inkább vele intéztetni. - A tető volt az én kedvenc helyem is. A legjobb barátommal sok időt töltöttünk kint, arról beszélgetve, hogy mik leszünk mi. Nagy terveink voltak, nagy és kissé lehetetlen álmok. Mégis, volt, ami azért valóra vált az évek során, másokon meg jót mosolygok. Egy kicsit engem is elkap a nosztalgia, emlékszem, hogy Gabe mennyi mindent szeretett volna. Kitörni a sorról, elhozni az asszonyt, új életet kezdeni. Abban biztos volt, hogy korán házasodik, meg, hogy sok gyereke lesz, de szeretett volna utazni. Rengeteget, világot látni. Én csak nem akartam az apám bábja lenni, a végén mégis az lettem, majd a nőé, akit szerettem. Sóhajtva pillantok el a távolba, hogy a következő pillanatban összevonjam a szemöldökeimet. - Nyugodtan beszélhet, magunk vagyunk. A zaj elnyeli a titkainkat, a sör pedig megvigasztal. Kezdhetné ezekkel a Morcongó Szibillákkal. Túl öreg vagyok azt hiszem, de nem tudom, hogy miről beszél.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Dórika - Nem hasonlítotok. Vonom meg a vállaimat, mert a helyzet az, hogy nem nagyon érdekel, hogy ki fia borja, csak éppen a név nem olyan, ami sűrűn előfordul. Így már viszont érthető, hogy miért is jelenhet meg így az iskola területén. Mások, ahogy elnéztem, legalább a faluig lemennek, hogy ne nagyon legyen furcsa, vagy éppen el a vízeséshez, de vannak az úgy nevezett merészek. Hallottam már erről is. Diáklányok, akik a jobb jegy reményében, vagy csak mert ki akarják élni magukat, meg bizonyítani a nem tudom, hogy mit, a nőiességüket vagy valami ilyesmit, képesek egy, vagy akár több tanár alatt is vonaglani. Hogy ez miért jó a jövőben, a Jóisten se tudja, engem továbbra sem izgat, mi a legrosszabb, ami történhet? Kiröhögöm. A legjobb meg, hogy fut alattam is egy kört. Attól nem nagyon félek, hogy a Kállay gyerek kezdene velem valamit, megpróbálhatja, de lássuk be, nem tanácsos. - Valóban, a sportok. És ott is van, íme, tessék, az egyik díszes megnyilatkozás arra, hogy mit is gondolnak a mai tinilányok arról, hogy illendő volna tán megválogatni, hogy kivel, és mit csinálnak, és furcsa kényszert érzel arra, hogy elhúzd a szádat, mert belegondolsz, akaratlan is, hogy ki tudja hány másik emberrel volt már együtt, és hánnyal lesz még. Azon se kéne csodálkoznom, ha egy átlag kedden besétálnék a tanáriba, és a diáklányok krémje ott nyögdécselne. Micsoda fertő lett ez a világ. Vállat vonva, semleges arccal nézek rá, nem, nem kell azt hinni, hogy bármi drámai pillanat, nagy egymásra találás vagy akár mi is van. Sőt, valljuk be, az ő belefektetett energiája abba, hogy ennek dugás legyen a vége 99,9%, míg az enyém, nos, a jelenlét. - Tőlem. A pénztárcámban van óvszer, a fene se tudja miért, mindig van, sőt, rendesen cserélem is, nem ilyen lejárt szarokkal üzérkedem. A fene se akarja, hogy valaki rám verje, hogy az ő kölyke az enyém is. Főleg nem egy diáklány túl a tanári karon. - És, milyen mocskos vágy él a képzeletedben? Mert biztos, hogy van, amit kipróbálna, azért is jött ide. Rengeteg lehetőségünk van, tőlem még az unikornisok is nézhetik, ahogy vonaglik, igazán nem zavar, és a legkevésbé sincs szégyenérzetem. Tudom, kellene, hogy legyen.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Nem viccelsz, az vagyok Zorka Apának ma sok a dolga, Flórinak meg nincs óvoda. Ezt énekelgetjük, miközben egyre csak haladunk előre, annak érdekében, hogy még a legnagyobb meleg előtt a játszón legyünk. Ott szerencsére sok a fa, a gyerek elvan, én meg tudok kicsit lazítani. Múlthéten a lányaim vittek a sírba, és mikor már úgy tűnt, hogy ma semmi dolgom nem akad, akkor jött Milán, hogy vigyázni kellene egy kicsit Flórira, ha nem baj. Nem az. De otthon nagy volt a felfordulás, meg aztán a délutánban elfoglalják majd a konyhát is, de ezt csak akkor lehet nyugalomban űzni, ha a gyerek elfáradt, és alszik. Ezért vagyunk itt. Ő rohangál, én meg élvezem az árnyékot. Napszemüveg, lazulás. Asszony híján persze, elkezdtek már pletykálni. Ikerházat vett a két... muki. Tőlem, ha ők attól boldogabbak, hogy melegnek hisznek... pedig nem vagyok. Komolyan nem, olyan szinten nem, hogy... mit magyarázkodom? Nem és kész. Élvezem az életet, elvagyok, van egy laza kapcsolatom, megvan minden, amire vágyom, kivéve a gyerekbőkést, mert arra nem vágyom, aztán meg, ahogy nézem, a kit Tökit éppen most akarja egy nagyobb lány csúnyán lealázni. Mindig egy nő a baj, mindig mondom, hogy a nőkkel csak a baj van. - Na nézd csak, az első randim. Helló Bánki Zorka kreatív menedzsment. Az arcomon a nem létező mosoly, mivel nem nagyon tetszett, hogy fel kellett kelnem, vigyorba csap át, és a fogaimat megvillantva nézek végig rajta. Ez a nő még akkor is látványos, amikor teljesen egyszerű. - Légy férfi. A szíved életed során még vagy ezerszer összetörik. A legjobb nevelést adom én neki. Hüppög egy kicsit, de aztán csak tovább indul, és egy perc múlva már vigyorog meg kacarászik. Tök jól csinálom, simán lehetnék én is apa. Mármint, van négy gyerekem papíron, de ezt a kiskölykös bizniszt is tök jól kezelem. - Van kedved csatlakozni hozzám? Mivel szent meggyőződésem volt, hogy nem látom többet, igazán érdekes, hogy most itt van, éppen itt, egy durcás kislánnyal. Csak nem? Anya volna? Nem néz ki úgy, mint egy puma. Már nem azért, de... felkoppintották? Hány éves lehetett, tizenkettő? Tiszta érdekes és izgalmas ez a nő.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Zorka - Pedig én egy komoly ember vagyok, Bánki kisasszony! Ó nem, dehogy vagyok, vagyis, néha. Többnyire leszarom a világot magasról, és meghagyom az aggódást olyanoknak, akik vagy nagyon ráérnek, vagy éppenséggel nincs jobb dolguk, mint nullhuszonnégyben aggódni valamin, ami úgyis elszaródik. Most komolyan, ha tényleg ez lesz, akkor mi a bánatért túráztassam magam feleslegesen? - Nem az enyém, én csak a baromira jó arc nagybácsi vagyok, aki hordozza a gyereket, amíg az apja dolgozik meg ügyet intéz. Bár vannak olyan elborult elmék, akik szerint az apjával melegek vagyunk, de hát most nézz rám, melegnek nézek én ki? Mutatok magamon végig drámaian, ahogy az árnyékba érünk, de azt nem teszem hozzá, hogy az apját meg inkább hagyjuk, mert ő eléggé ilyen nyurga gyerek, akiről azt hinnénk, éheztetik. Hát meg jóslástant tanít, most komolyan, miért is csodálkozom? Én vagyok az aktív, Milán meg a passzív, tiszta sor. - De valóban nem mondtam, hogy vannak gyerekeim, négy is. Kettő felnőtt, kettő nem. Korán kezdtem. A két kicsi az anyjával él, néha itt is megfordulnak. Sőt, mi több, negyven évesen nagypapa vagyok, na ez az igazi váratlan információ. Vigyorodom el, és tényleg váratlan, ha azt veszem, hogy szeretnék még gyereket. Vagyis, nem is még, hanem csak simán, mert ugyebár nekem nincs utódom, és azért az embert mégiscsak úgy teremtették, hogy szaporodni vágyjon, meg büszkélkedhessen a porontyaival. - Belerázódtam. Hallottam pár urban legendet lányokról, akik kikezdenek a tanáraikkal, meg hanyag dolgozókat, amik aztán be is bizonyosodtak, de azt hiszem, be. Elég jól elviselnek már errefelé. Na és te? Megmaradtál a festészetnél? La el kell tartanod a hercegnőt, szívesen megveszem egy-két képed.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Zorka Elnevetem magam az arcára, mert mindig imádom, ha közlöm az emberekkel, hogy helló, negyven vagyok, kétszeres nagypapa, de keep calm, jön a harmadik, és ki tudja, hamarosan a negyedik is. Sokan azt hiszik, hogy viccelek, pedig nem, tényleg elképeszően termékeny család a miénk. - Szörnyű, hogy tizenhét évesen felnőttnek vannak tekintve az emberek a világunkban. Ha tizenhat évesen teherbe esik, akkor az már nem olyan ciki, legalábbis a társadalom egy jelentős része szerint, így nekem se engedték, sem azt, hogy eunuchot csináljak a fiamból, sem azt, hogy megöljem a lányom udvarlóját, pedig igazán bennem volt a vágy, amikor hazaállítottam erre a látványra. Szó szerint fogalmam se volt, hogy mi vár, és hogy egyáltalán elhiszik-e, hogy én vagyok Gabe, vagy sem, de aztán egyetlen pillanat alatt el is feledkeztem arról, hogy nem én vagyok, és felháborodottan néztem a porontyokra és terhes anyákra. - Nyugi, teljesen rendben vagy, a szituáció nem az. Mert szerintem nem normális, hogy tizenhat évesen terhes valaki. Sőt, elnézve a most felnövő generációt, harminc éves koruk előtt tiltanám őket a nemi közösüléstől, most viszont valószínűleg mire harminc évesek lesznek, már olyan szinten ki lesznek égve, hogy ők maguk kerülik azt fásultan. Kifordult a világ, és nem a jó irányba. - Akkor mégiscsak tanár lettél. Lehet életmód tanácsadónak kellene állnom. Na mondjuk az lenne valami, hogy én osztom az észt az embereknek. Az én életmódommal aztán senkinek sem ajánlom, hogy tanácsokat kapjon tőlem. Bár, valljuk be, Zorkánál elég jól bejött. - Oh, akkor nem tudja még csak kamuzni se, hogy jó volt az extra gombóc fagyiért. Az iskolában is ennyire domináns alkat? Mert az látszik, hogy itt, ezen a helyen, igen könnyedén ugrál mindenki úgy, ahogy ő fütyül, és jaj az ilyen nőkkel találkozó fiúknak. Mint Flóri, aki szerintem nagyon is lenyűgözve nézi. - Na és, mi volt az a nagyon tisztességtelen ajánlat?
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Dórika #Túl_sokat_káromkodok_megint
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Arra, amit mond, a szemöldököm megemelkedik kissé, éppen csak annyira, hogy érzékeltessem, értem, amit mond, amíg aztán ki nem tör belőlem a röhögés, meg pár ízléses bazd meg, meg a könnyeim. Az évszázad poénja hölgyeim és uraim, és ha valaki azt hinné, hogy ez most valami halálos fenyegetés volt... mármint, nagyon remélem, hogy az adott körülmények között nem hiszi, hogy... ugye, nem gondolta komolyan, hogy ez egy fenyegetés lenne. Pár hete vagyok csak itt, de nem vagyok vak, látok, hallok, tapasztalok. - Hát ezt kurva jó volt Dórika. Egész hiteles is voltál, és, talán mást be tudsz ezzel szaratni, a kevesett látott, gyengeszívű kezdőket. Helvey-t meg mit tudjam én Milánkát, de baszod, remélem, hogy nem gondoltad komolyan, hogy ez nálam beválik. A fél tanári kar nyíltan kurja a diákokat, tanárok és tanárnők vegyesen, és miért? Mert az igazgatónak az se tűnne fel, ha munkaidőben az irodájában menne a gruppen. A helyettese meg egyike azoknak, akik diáklányokat pörgetnek a pöcsükön. Ezek után szerinted ez még fenyegetés? Babám, akkor te elég gyenge játékos vagy ebben a mezőnyben. Jaj baszki, hát komolyan mondom, még csak most kezdődött a tanév, de még nekem is leesett, hogy mennyire meglazult az erkölcs itt. Ezzel nem magamat kívánom szentként beállítani, meg az én korszakomat, semmi bezzeg az én időmben maszlag. Nekem is voltak fantáziálgatásaim a szexi tanárnénikkel, a kistanárokkal, de fantáziálgatás volt. Elképzeltem, ahogy nem attól remeg, hogy órát kell tartania negyven unott fejű kamasznak, hanem attól, hogy meglátja a farkam, a gondolatra kivertem, az élet ment tovább. Mostanra, nem kell a kezemet fárasztanom, hiszen mint a tüzelő macskák, úgy vonulnak fel a szexre éhes kamuszüzek. Vagy kamukurvák. Vagy hobbiribancok, áh, mindegy is, hogy éppen minek nevezik magukat. Van, akit nem próbáltak elegen, mást meg sokan is. Az a fő, hogy ha bele is mész, védekezz. - Szóval, ha panaszkodni van kedved, akkor arra kell menni, ha meg szopni akarsz, akkor erre. Először az iskolára mutatok, aztán a faházra. Nekem édes mindegy, utálom a felesleges köröket, és csak felbosszantanak. Ez a lány viszont vicces, ha komolyan gondolta, akkor meg még viccesebb. Talán komolyan kellett volna vennem a fenyegetését? Jó de, valljuk be, ezt eléggé nehéz komolyan venni.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Zorka - Mondtad, de azt nem, hogy tanárnak állnál, csak azt, hogy festesz. Biztos vagyok benne, hogy a tanári pálya nem kapott nála akkora hangsúlyt, legalábbis nem hangzott el, hogy tanítani fog. Vagy mondta? Most hirtelen elbizonytalanít, pedig esküszöm, hogy figyeltem rá, figyeltem arra, hogy mit mond, és most nem tudom biztosan, hogy valóban azt is mondta-e. Ellenben tudom, hogy mit viselt, mit evett, milyen volt az illata. Férfi agy, sosem a jó részleteket jegyzi meg, és a legkevésbé sem a helyes mondatokat mondatja el veled. - A legkisebb lányom ilyen. Eridonos lesz, de az ég óvja azt a házat. A vezetőséget, a diáktársakat, a tornyot. Megjelenik a soha be nem álló szájával, és az iskolának vége lesz. Komolyan, még alvás közben is beszél. Félelmetes. De imádom. Viszont én is úgy vagyok vele, hogy néha nem csak megráncigálnám, hanem megfojtanám, de mindig eszembe jut az anyja, hogy az a szerencsétlen kihordta, megszülte, több, mint tíz évig életben tartotta, nem most kellene nekiállnom annak, hogy élete fő műveinek egyikét eltörlöm a föld színéről. - Nem csak nehéz, de überelhetetlen. Nem is tudom, hogy én ezek után mit mutatnék fel. A félig megrágott rágó szintje felé tudnék kerülni azt hiszem, de egy szendvics, ami ráadásul dán szalámis is. Áh, azt szerintem senki se tudná. Én őt választanám, aki egy egész szendvicset tud adni, annak egy zacskó gumicukor már csak nem jelenthet kihívást. Felnőttnek lenni és felnőtt dolgokat vásárolni, még úgy is, hogy van egy közepesen jó fizetésed, kurvanehéz. És nem azért nehéz, mert nem vagy rá megtanítva, vagy, mert dadognod kell, ha meglátod Benzsay asszonyt, aki még most is fitt, hanem azért, mert egyszerűen minden drága. A szalámi, a zöldség, a levegővétel. És ez nem fair. - Csak ennyit? Még puszit se? Meleg vagy mi van? Emelkedett meg kérdőn a szemöldököm, mert nem tudom elképzelni, hogy egy kis taknyos se kérne akkor már puszit a nénitől. Elvégre a néni dögös, szóval illendő volna tán kihasználni.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Veréna Az utóbbi napok morgással teltek, de legalább befejeztem azt az átkozott kerítést. A kiskölyök is sok segítségemre volt, vagy én az övére, ez nem tiszta. Ő a vadőr, én csak a helyettese vagyok, de a feladatokban ritkán teszünk különbséget. Élvezem a munkát, jól érzem magam a bőrömben, és szeretek az lenni, aki vagyok. Egy röpke időszakra pedig ez az egész még jól is alakult, de aztán... Valahogy nagyon félrement, és nem értem, hogy mégis min. Egy nevetéssel teli ebédet követően szakítani az emberrel, akivel még úgy igazán el se kezdett komolyodni a dolog, azért na. Sértő. Szóval most én is sértett vagyok, és bár gondoltam rá, hogy megkeresem, higgadt, felnőtt emberek szintjén, gyerekek nélkül, hogy tényleg azt a választ tudja adni nekem, ami a valós. De nem így történt, mert makacs vagyok, és mert azért belül mar a dolog, hogy véleményem szerint ok nélkül kikosarazott. A lányokat hazavittem, az elmúlt pár napban még be-bepróbálkoztak, de aztán valahogy elült a téma, és megmaradtunk hármasban, néha négyesben vagy ötösben, és ez így jó is volt, nem akarok beszélni valamiről, amiről nem tudom megmondani, hogy mégis mi a bánatos jóisten volt. Csak simán nem. Ennek tudatában terveztem a napokat, az eseményeket, és ennek köszönhető, hogy most itt vagyok ezen a vonaton, ebben a szent percben, amikor is, leadva a lányokat, tettem némi kitérőt, megnézni olyan embereket, akik számomra kedvesek, de érthető okokból nem találkozhatok velük. Vannak olyanok, akiket mindegy, hogy milyen régen láttál, és mindegy, hogy mennyire hasonlóak a vonásaitok, akkor sem tudsz átverni. Az anyám még van annyira jó állapotban, hogy kapálás közben káromkodva szidja a vejeit, és Alicia és Vesna is jó életet élnek, egymástól nem messze. Gyerekekkel. Vágyódtam rájuk, ahogy mindig azokon a ritka alkalmakon, amikor azt mondom, hogy hazalátogatok. Néha árnyékban megbújva készített kép, ennyi jut most a valódi családomból, de legalább ennyi jut. Tudom, hogy jól vannak, hogy senki sem fenyegeti őket, és ezzel meg vagyok békélve, így nyugodtan foglalok helyet a kijelölt helyen, hogy aztán szembe nézzek vele. Alszik. A kocsi pedig tele van. Remek. Remélem nem is kel fel egyhamar, így én is lehunyom a szemem, hogy még csak véletlenül se szuggeráljam ébredésre.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Veréna Vannak azok a romantikus filmbe illő pillanatok, amik azért illenek oda, mert a romantikus filmekben minden lehet. De a valóság? Az igazán fájdalmas. Családról családra járásom, napokig tartó utazásom, megannyi gondolatom végül odáig visz, hogy elbóbiskolok. Nem vészesen, éppen csak annyira, hogy ne vegyek tudomást a környezetemről, de tudjam, hogy mi történik. Nem álmodok, inkább csak sodródok a hangzavarral, a tömmeggel. Beszélgetésfoszlányok, meg elkóborolt macska, egy túl hangos nő, egy víz cisszenése. Utóbbi közel, velem szembe vagy mellettem történt. De nem vagyok magamnál, és az a nagy helyzet, hogy egy ilyen állapot után csak még messzebbnek tűnik az otthon, csak még lassabban érek majd ágyat. Alig várom, hogy nyugodtan kialudjam magam, az alvásra gondolva egy kicsit mélyebbre indulok, abba az állapotba, amikor az ember feje előre bukna, és talán ez is történne, ha a következő pillanatban nem vágna gyomorszájon egy kar vagy comb, nem fúródna megkasomba egy kar, és nem nyomorgatná meg a combjaimat valami váratlan csontosság. Felszisszenve, riadtan nyitom ki a szemem, egy halk káromkodással, de ösztönösen fogok rá a nő derekára, mielőtt egy másik ösztönnel lelökném magamról. - Au? Pillantok fel rá, miközben a hirtelen beszorult levegőmet próbálom kipréselni magamból, és helyére új, friss - már amennyire egy tömött vagonban ez lehetséges - levegőt próbálok beszívni. Tönkre fog tenni? Köszönöm, erre már magamtól is rájöttem, de elég volt szóban, nem hiszem, hogy szavait fizikailag is nyomatékosítani kellett volna. Értek én a szép szóból is, nem kívánja azt, amit nyújtani tudok. - Te minden exedet így kezeled? Mert akkor add meg a címüket, megalapítanám a bántalmazott férfiak körét. Merlinre, mennyire csontos vagy! Simogatom a mellkasom, mert az fájt a legjobban, és talán ebben már egy kis extra dráma is van, azért szeretném jelezni, hogy AU.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Veréna - Bájos, jó, ha tudja az ember, hogy mire számíthat. Felfogtam? Nem. Ha fel is fogtam, nem hittem el, mert mintha maró gúnyt éreznék. Amúgy is, az eszem megáll, éppen akkor kell felkelni, amikor állomáson haladunk át, és, amikor nem csak lelkileg, de már testileg is megnyomorít, akkor még neki áll feljebb. Mindig, de mindig a nőkkel van a baj. És én még így is imádom a gyengébbiknek mondott nemet. - Azt Baromira nagy lendülettel csapódtál belém. Tényleg, esküszöm, hogy a drámai élen túl ez tényleg nagyon fájt, mert nem számítottam rá, és mert jóval kisebb és keskenyebb is, mint én vagyok. Az én testfelépítésem masszív, míg ő törékeny. Na nem olyankor, amikor látványosan el kell húzódnia tőlem, olyankor nem tűnik annyira törékenynek, meg olyankor sem, amikor tiszta izomból kell belém csapódnia. Minden más alkalommal viszont tökéletesen hozza a papírformát. - De, ha gondolok, a következőnél alakulhat ez fordítva is, és élhetsz kritikával az irányomba. Mondjuk nem tenném, de szóban ugyebár lehetek ironikus egy kissé. Még mindig nem tudom ugyebár, hogy miért lettem ejtve, és mint minden férfinak, az én becsületemnek is nagyon, de nagyon fájt, hogy ilyet kellett átélnie. És mivel rendes indok nélkül történt, egyetlen elviharzással, ezért, ugyebár, sokkal rosszabbul esik a történet, mintha lenne rá jó magyarázat. Nem az ilyen nyálas szarságok persze, mint a "te túl jó vagy", meg a "jobbat érdemelsz", hanem rendes, értelmes indokok, amikben van kézzel fogható tartalom, ami jellemet fejleszt, nem rombol. Mondjuk, ha egy ilyet kaptam volna, akkor még ki is röhögöm, és akkor az a sértettség dominál bennem. Egy picit nézem őt, majd inkább az elsuhanó tájra függesztem a tekintetem. Komolyan nem tudom, hogy mit kezdjek vele, még jó, hogy közel van már az állomás.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Veréna Még nyár végén... Itt az idő hát, hogy megtudjuk, fiú-e vagy lány. A család jól fogadta a tényt, hogy újabb tag érkezik, és Verénát magát, akárcsak Erika férjét, mert, hogy időközben egy gyors váláson, közös felügyelettel, és egy esküvőn is túl vagyunk, elfogadták. Az új férj gyereket is hozott a házasságba, de gondolkoznak sajátban, szóval mostanra már az utánpótlást gyártjuk a kviddics csapathoz. Ahogy azt már korábban is mondtam, az élet szép, és teljesen nyugalomba telik. Nincs harag, semmi rossz érzés, és reményeim szerint az is, aki csendesebb, jól érzi magát ebben az igen hangos kolóniában. A lányok végül úgy döntöttek, hogy szeretnék a szobákat, és több időt töltenének itt, így már nekiálltunk a felső szint beépítésének. Három gyerekszoba, egy vendégszoba, két fürdő. Nem lesznek nagyon nagy szobák, de kényelmesen elfér majd mindenki. Mi lent maradunk, ők fent. - Szerintem ezek a bézses-barnás színek nem rosszak, semleges, de mégis barátságos. Jó fiúnak is meg lánynak is. Persze, azt beszéltük, hogy majd az ultrahang határozza meg, hogy milyen lesz a szoba elrendezése, viszont véleményem szerint a túl fehér nagyon steril, én inkább faszínű bútorokban gondolkoznék, hogy a gyerek ne azt érezze, hogy állandó kórházi körülmények között van. Persze nem feltétlenül kellene a színmintákkal foglalkoznom itt, de mivel most van rá időm a felújítás közepén, így, amíg az orvosra várunk, teljesen ideális kihasználnom ezt az időt. - Mintában gondolkozol a falon? Lehetne valami állatos. Igen, az ember pont ebben a pózban akar erről beszélgetni, minden bizonnyal. Nem. De ez láthatóan az én érzékenységi szintemet még nem üti meg. Praktikusság, hasznos időtöltés. Édes Merlinre mondom, ennek az embernek még kell némi érzékenyítés.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
VerénaEgészen új ez az élethelyzet, de egyáltalán nem kellemetlen. Valószínűleg, ha az apróság megszületik, akkor már másabbul fogok erre gondolni, de jelenleg egészen jó minden. A projektek haladnak, és egyre jobban összeáll a kép egésszé. - Mármint, ilyen rajzolt állatok. Szoktak lenni erdei állatok a falakon, meh fák, madarak, ilyesmi jutott az eszembe. Szeretek rajzolni, kikapcsol, egyfajta hobbi, ami sosem csapott át művészetbe, pedig nem vagyok ügyetlen, sőt, mégsem éreztem, hogy azt, amit szeretek csinálni, pénzzé kellene tennem. Különben is, az ember a legszeretettebb dolgait ne árusítsa ki, így aztán én is inkább csak hobbi rajzoló maradtam, aki szívesen merül el egy-egy üres vászon vagy papírlap előtt. - Mondjuk beszélgethetünk a menüről is, de a mai izgalmak után inkább elmennék valahova enni. Mihez lenne kedved? Mert ma, ma végre megtudjuk, hogy fiú vagy lány. Nekem mindegy, mert imádom a lányokat, és könnyebb feladat is lenne, ha lány lenne, hiszen jártasságaim e téren már-már kiemelkedőek, azonban a fiú sem rossz, mert ott meg lehetnének olyan programok, amik másokkal nem. Tekintve, hogy ebben a családban Klaudió az egyetlen férfi, ő pedig már saját családot alapított Szamantával, mire én az apja lettem, nem sok tapasztalásom van. Bárhogy is legyen, én már annak is nagyon örülök, hogy egyáltalán van. Már nem érzem korainak, már nem furcsa, hanem teljesen idilli. Működni fog, hiszek benne.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Veréna Ez az egész helyzet boldogsággal tölt el. Egy új kezdet, amivel nem hagyom hátra a múltat, hanem elhozom magammal, és beleintegrálom, formázom úgy, hogy senki se sérüljön. A lányok lelkesek, az élet szépen fejlődik Verénában. Nem érzem, hogy vihar előtti csend lenne, inkább hiszem, hogy ez a boldog békeidő. Három gyerekkel el fogunk bírni, miért is ne bírnánk. A lányok különben is nagyok és eszesek, inkább csak azért kellünk nekik, mert szükséges a nagykorú jelenléte. A nap nagy részét iskolában töltik, olykor bent is alszanak, és alig várják, hogy babázhassanak. Szerencsére a miénkkel, és nem a sajátjukkal. Az még egy kicsit korai lennem hagyományok ide vagy oda. Rajtuk azt érzem, hogy mást akarnak, és magamon meg azt, hogy szeretném is megadni ezt nekik. - Majd nézek néhány ötletet. Láttam szögletes formájú állatokat, de inkább a valósághűbbekben gondolkoznék. Sokan nem olyanok, mint én, inkább csak annyit mondanak, hogy szép lett, vagy csináld, ahogy jónak látod. Azonban én teljesen ki akarom venni a részem ebből az egészből. Vannak elképzeléseim a szobájára, de szívesen nézek magazinokat is, gyűjtök ötleteket. Az édességre elmosolyodva bólintok. Szóval lány. Azok, akik lányt várnak, gyümölcsökre, édes ízekre vágynak, míg a fiúkkal inkább az uborka és hús felé mennek a kismamák. Olvastam. Mostanában sok fórumot átböngésztem a terhességgel kapcsolatban, és teljesen nyugodt vagyok afelől, hogy kislányunk lesz. Valójában, ha nem akarnánk tudni, akkor is tudnám. - Üdvözlöm. Orbán Gábriel. Kézfogás, majd engedelmes helyfoglalás. El kéne lőnöm a még feketén nyugvó monitorra pillantva, hogy tiszta apja, de valójában mindig, mikor belegondolok, olyan ízléstelennek gondolom ezt. Inkább nem lövöm el. Majd, ha egyszer tényleg humorosnak találom. Helyette inkább csak türelmesen várok, nem akarok kotnyeleskedni. Tudom, hogy vannak olyanok, akik szeretik átvenni az irányítást, és idefelé a netről doktori fokozatig fejlesztették magukat. - Nézzük. Az A magzat neme fiú… Aki A-t mond, mondjon B-t is? Lehet, hogy csak nem tud rendesen magyarul, és az A és az Az között nem tudja a különbséget. Valóban, az A a helyes, de nem. - És úgy látom, hogy a B magzat is kisfiú. Kedves mosollyal néz ránk, és várja a reakciót. Oké, én most nem tudom, hogy mit mondja, egyelőre csak nézek, de zavar, hogy néz, így csak annyit mondok: - Hogy mi?
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Veréna Ikrekkel. Kettő gyerek. Igen, kettő. Utána abbahagyta a számolást, nem mondott olyat, hogy C,D,E meg ki tudja még, hogy egy női testben meddig lehet elmenni az ABC-ben gyerekszám tekintetében. Két gyerek. Rendben, hogy eddig nem volt egy sem, legalábbis olyan nem, akit én nemzettem volna, erre tessék, egyből kettő. Rendben, nem kell pánikolni, nincs baj. Mire megszületnek negyven éves leszek, ami azt jelenti, hogy legalább húsz évig még stabil munkahellyel kell rendelkeznem, vagyis, neki kell állnom kímélni magam, hogy ne menjenek tönkre az ízületeim idő előtt. Talán mégiscsak bent ként oktatnom télen? Nem. A lényeg az, hogy minden évszakban kellő alapossággal meg tudják figyelni az állatokat. Jó, de lehet, hogy kellene valami másodállás. Két gyerek. Két fiú. Legalább Flóri nem fog unatkozni, mert lesz köztük ugyan pár év, de majd lehet nagytestvér. Igen ez eddig rendben, de mit csinálunk két gyerekkel? Veréna kérdésére felkapom a fejem, mert én már elvesztem abban, hogy az anyagiakat számolom, meg a szobakialakításokat. Mi lent maradunk az alsó szinten, az első időszakban a kicsik is, aztán valószínűleg az lesz a legjobb, hogy amíg nem közlekednek stabilan, addig az egyik szobába felköltözünk, majd az lesz valamelyikük szobája, és akkor lejövünk, és igen, minden szobából lecsípünk egy kicsit, és meg is lesz. Nagy levegő. - Igen, nagyon is. Az ikerterhesség tekintetében kicsit sűrűbben fogunk találkozni, mivel másabbak a kockázati tényezők, de emiatt nem kell megijedni, inkább csak elővigyázatosság ez. A doktornő hangja kedves, nyugodt, és nyugtatólag hat rám is. Rengeteg pénz és munka lesz ebben, de végső soron is, ez egy happy end, ha azt nézzük, hiszem a két gyermekünkkel a múltat végleg magunk mögött hagyhatjuk, és újra kezdhetünk mindent. Pontosabban éppen azt csináljuk, és ez is azt mutatja, hogy a karmánk egészen helyreállt, hiszen máskülönben nem hiszem, hogy megajándékozhattak volna minket ekkora csodával. Talán, ha meglesznek a kicsik, még az édesanyámhoz is ellátogathatunk. Tudja, hogy ki vagyok, tudom, hogy tudja, és szeretném, ha az örömömben ő is osztozna. - Mindenre oda fogunk figyelni, és betartunk mindent, amit a doktornő mond, igaz, szívem?
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
VerénaElmosolyodom, amikor a szerelmének hív, eddig ugyan csak feltételeztem, hogy amit érez, az szerelem, de most már egészen rendben vagyunk ezen a részen is. Édes Istenem, nagyon remélem, hogy most tényleg minden rendben lesz, hogy nem jön az atomkatasztrófa. Jó nekem az unalmas, nyugodt élet is, és szerintem ő sem szeretne mást, mint ugyanezt. - A metamorf mágia csak születéskor derül ki. Egy pillanatra a hideg is kiráz, mielőtt nevén nevezik a dolgot, éppen azt fejtettem ki, hogy teljesen rendben van minden, erre a következő pillanatban közli ezt a förmedvényes szókapcsolatot. Méghogy születési rendellenesség, teljesen rendben van így is, ha három melle, vagy hat ujja lenne, vagy nem is tudom, férfiként és nőként egyszerre született volna, azt mondom, hogy rendben, van némi rendellenesség, amit korrigálni kell, de ezek nem olyanok, egyáltalán nem. Hitetlenkedve nézek rá, de tudom, hogy ő is csak a legjobbat akarja a gyerekeinknek. - Ha az egyik új külsőt tud adni magának, akkor a másik meg, majd tehetséges kviddicses lesz. Nem kell ezen aggódni, nem? Én a magam részéről nem aggódok a történeten. Veréna jó bánik a lányaimmal, ami nem mindig könnyű, főleg a kamaszkor és az introvertáltság miatt, például Sanelnél, de tényleg jól veszi az akadályokat, a lányok is szeretik, ők maguk mondták, a benne növekvő életek pedig olyanok, melyekkel már most van egy olyan kapcsolata, amit én nem érthetek és nem élhetek át. Helyzeti előny, vagy mi a szösz. - Pár rutinvizsgálatot még elvégzek, illetve megbeszéljük az elkövetkezendő időszak feladatait és időpontjait, és utána mára végeztünk is. Ez egy mozgalmas, de nagyon jó időszak lesz, és mire kettőt pislogunk, már karácsonyra, hirtelen négy gyerek között lavírozva fogjuk díszíteni a karácsonyfát. Tényleg minden rendben van, nem panaszkodhatok, és most már csak az elkövetkezendő húsz-harminc év stabil anyagi beérkezésén kell dolgoznom. Menni fog az. Remélem.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
VerénaKét gyerek, egyszerre. Személyazonosságom valódi tulajának négy gyereke volt, és megbirkózott vele. Szép lenne, ha így volna, mert ebből meríthetnék én magam is erőt, de valójában nem ez történt. Az igazság az, hogy az igazi Gábriel leginkább csak a gyártási folyamatban volt jelen, majd, mint aki jól végezte dolgát, távozott. Idegen országokban volt, amíg a felesége, Erika felnevelte a négy komisz kölyköt. Most viszont a négyből kettő kamaszkorú nőneműhöz betársul két újszülött hímnemű is. Innen szép nyerni, szokták mondani, és határozottan úgy érzem, hogy ez így igaz. - Nem hiszem, hogy ez lenne, hiszen ők egy nagy előnnyel indulnak, ha öröklik is a képességedet, azzal, hogy itt vagy nekik te. Lesz, akivel együtt tanulják a folyamatot, más környezetben szocializálódnak, és összességében maximum kilenc órát töltenek együtt naponta a csoportjukkal, majd az osztályukkal. Ami azt jelenti, hogy a nap nagyobb részében megválogathatják, hogy kik veszik őket körül. Azonban, tekintve, hogy jelen leszünk az életükben, eleve más alapokkal rendelkeznek majd, így, ha öröklik is a képességedet, akkor is máshogy tudnak majd hozzáállni, és másként tudják a környezetnek megmutatni. Számomra ez teljesen evidens, logikus, de mint tudjuk a nők olyan érzékeny lények, akiknek kellenek az erős és bátorító szavak, amiket csak egy férfi adhat meg, így hát most tessék, itt vagyok én, az erős és bátor férfi, aki a támogatásomról biztosítom, meg arról, hogy nem érzek semmilyen félelmet vagy negatívumot, hiszen ő lesz az anyjuk, és jó anyjuk lesz. Az égiek tudják csak azt, hogy én milyen apa leszek, a lányok nem panaszkodnak, és nem is tudom őket nem a véreimként kezelni, de a fiúk másabbak. Nekem csak lány testvéreim voltak, és a szüleim közül az anyám volt jelen végig az életemben, az apám kevésbé, csak, amikor már hasznom volt, így ha mást nem is, azt tudom, hogy én hogyan nem akarom csinálni. Véleményem szerint, ha ez sikerül, akkor majd az is menni fog, hogy hogyan kell ezt jól csinálni, és a probléma meg is oldódik majd magától. - Egy kicsit mindenkiéből lecsípünk. Amúgy is elég tágas szobákban gondolkoztunk. A sok kicsi kiad majd egy normális szobát, és akkor idővel mindenkinek külön része lesz. Mi maradunk lent, a gyerekek meg fent lesznek. Gondolom az első időben célszerűbb, ha inkább a nappalit mozgatjuk át, kialakítva nekik egy kis saját részt, és akkor minden elérhető közelségben lesz. Igen, én fejben már éppen átrendezem a terepet, azon gondolkozom, hogy elég alapanyagom van-e, hogy mit kell még rendelni, hogy melyik szoba hogyan változott, az ablakok, a fényviszonyok milyen lehetőségeket biztosítanak. Egy fürdőszoba vagy kettő, és így tovább. Valószínűleg ez egy védekezés, mert az agyam még nem teljesen fogta fel, hogy mi is történik éppen, mert, ha felfogná, valószínűleg szégyen vagy sem, itt sírnám el magam. Két fiú. Kell ennél nagyobb öröm? Mosolyogva pillantok le rá, igazi, idüllt pillanat ez, és aprót megingatom a fejem. - Nem, de éppen ezért úgy érzem, hogy fontos, hogy két süteményt is kapj. Na gyere, ott kifejezetten jók a habos sütemények. Mutatok előre, egy kis, lilás cukrászdára, ami kitűnik a sok szürke épület közül, és megindulok vele arra. Ez az egész egy csoda.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Katasztrófaturizmus ReakcióarcNégy gyerekkel az élet egészen más. A lányok persze tüneményesek, nagyon sokat segítenek a kicsikkel, de azért más. Armand és Andris kitesznek azért, hogy mindenki tudja, jelen vannak az életünkben, na nem mintha ne ekörül járna a legtöbb gondolatom. Vagyis, majdnem. A két nagyobbat se felejtem el, és annak ellenére, hogy felajánlották, nyugodtan elmehetek én is szabadságra, az így jött extrákat inkább a vészterhesebb napokra tartogatnám. Lesznek olyanok is, bőven. Éppen ezért, mert most minden szép és jó, vagyok én is itt bent, meg azért, mert az egyik másodéves kislány teljesen összeomlott, amikor kiderült, hogy nagy lelkesedésében túletette a futóférgét. Már évközben is szóltam neki, sőt, elkezdtük a diétás menüztetést, meg a fogyókúrzást is, de sajnos már nem lehetett megmenteni az életét. Így hát persze a mai vizsgán sem remekelt. Adtam neki két órát, hogy gyászoljon, pihenjen kicsit, és ha összeszedte magát, akkor nekiugrunk újra. Nekem sincs kőből a szívem, a síró nők egészen puhánnyá tudnak tenni. Meg amúgy is, mostanában sokat szelidültem. Szóval a tény miatt, hogy éppen várakozom, vagyok itt, és miközben várakozom, teljesen jól elszórakoztatom magam, éppen egy augurey-t rajzolok, talán már egy órája is. Szeretem, ha a képeimnek teltsége és mélysége van, ha jók a méretarányok, és olyan az egész, mintha szinte bármelyik pillanatban kireppenhetne. Akkor van készen. Szóval, ami engem illet, én nagyon jól elvagyok, éppen ezért csak fáziskéséssel kapcsolok, hogy volt egy ajtóberúgás, de, amikor hallom a hangokat, akkor azért, jó magyar ember módjára kulturáltan és leplezetlenül megkezdem a bámulást. Magyar vagyok, kell ennél több? - Jót válaszolj haver, mert ki fognak nyírni. Motyogom magam elé, de a körülöttem ülök, Hella, Belián, Sándor valószínűleg hallani fogják, amiket itt kommentálok, persze nem a show a célom, azt ők elintézik, de a kommentálás is olyan magyar dolog. - Mondd a walesit. Azokat szereted. Vagy az opálszeműt, a leggyönyörűbb sárkányt. Legyen eszed, fiam. De nincs. Óóó, de még mennyire, hogy nincs, hiszen konkrétan most közölte a saját nejével, hogy hobbi gyilkos. Csak így simán, a szemébe. Beliánra pillantok érdeklődve. - A srác szuicid?
|
|
|
|