Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kell a pufajka. Az a fajta, ami bűbájjal meg prémmel bélelt. Kívül sötétkék vászon, belül meg jó meleg. Meg az usánka se árt, meg a jó vastag sárkánybőr kesztyű. Sok dolog lesz ma, mer' vége a vásárnak. A nagyfőnök aszonta kapok segítséget. Na még jó! Ha aszitte maj egymagam csinálom, hát rosszul hitte. Kevés vagyok én ehhe, mint létrafokhoz a tik.
- Ohó! Kit látnak szemeim! A pudli megvan-i még?
Gyalogolok szapora léptekkel a sarkon ácsorgóhoz. Aztán kiszúrom, hogy a kabátjára ugyanaz az embléma van feltűzve, mint nekem.
- Sümegi Endre vagyok, de hívjál csak Endynek! Amúgy meg én asszem mi mostan együtt fogunk itt rendet tenni.
Közlöm közibe meg lehúzom a kesztyűmet, mer kezez azér csak ne abba fogjunk már vele. Ha ő is nyújtja a magáét akkor megrázom, aztán visszahúzom a sárkánybőr ujjast. Kicseszett hideg lett tegnapho képest.
- Kezdjük a szeméttel. A góré elmondta mi a módi, vagy kérsz okítást?
Kérdezem megvakarva barkómat, mer ha nem tud semmit és belecsapunk, akko csak sűrűbben leszünk, de haladni azt nem fogunk. Pedig jó lenne egyig végezni, hogy még haza is jussak. Jön a nő, hát csak nem állnék má elé kukásan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bemutatkozunk szépen, ahogy illik. Kezet is rázunk meg minden. Puccos neveket hallok tőle. A kutyáé is az, meg az övé is, de nem nagyon izgat. Az a fontos, hogy a keze fürge legyen és ne hányja szarrá magát meló közibe. Meg ugyi nem is kell nagyon csacsorásznunk nekünk, nem vagyunk mi jánykák a téren. Szóval az elejét letudtuk, jöhet a meló. Megigazítom az usánkám fülrészeit, jól fedjenek. Nem kért útmutatást. Jó, há nem is agysebíszet ez, ammá bizonyos.
- Jóvan" komám, akkor csapjunk bele! Előszörmindig úgy kezdjük az ilyen nagy placcokon, hogy felszedjük a szemetet a földű, így-e!
Előveszem pálcám és jó hangosan Invitot! kurjantok és pálcámat megforgatom a saját oldalam körül, aztán egy szolgálati, vagyis hát tágító és szelektáló bűbájjal ellátott szemeteszsákot nyitok ki és a felém robogó sok mismancot beléje irányítom.
- No! Akkó most te vagy soron! Előbb itt csináljad csak meg, hogy gyakoroljad kicsit, mer ám nem olyan könnyű ez, mint ahogy látszik!
Mondom, aztán megin kurjantok és lóbálok és zsákba gyűjtök egy csomó szemetet. Újabb nagy területet megtisztítok a magam oldalán. A zsákban a szemét automatice hat felé oszlik szét. Papír, műanyag, fém, üveg, mágikus meg kommunális hulladék sorrendbe rendeződik, amit utána már majd a kocsi szét is szed és úgy megy be a telepre. Okosak ám bizisten ezek a szerkezetek. A mugliktó hozták őket, aztán megbűvölték az agyasok és mi meg sokkal jobban járunk, mer nem kézzel meg pálcázással kell mindent szétszedegetni.
- Hogy bódogúsz?
Nézek rá a kollegára, orromat megtörölve, mert a munka hevébe, meg a zimába megeredet egy kicsikét. Begyűröm a zsebkendőt a gatyám zsebibe, aztán ha kell, akkor odamék segíteni. Ha meg jól halad, akkor csak bólintok egyet kacska fogas vigyort és hüvelykujjamat mutatva neki.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem lesz itten semmi hiba. Alakul ez a Lénárt, mint púpos gyerek a prés alatt. Mer' ugyi én se azonnal tudtam ám a kutyafittyet, amikor ide gyüttem a céghe. Mindent meg köllött nekem is tanulni a vén rókáktú, úgy biz ám! Pityu bá, Merlin nyugossza! Na ő nagy ász vót a maga idejibe. Az egész falut egymaga vitte, míg odafenn a fejesek ki nem találták, hogy váltás, meg cég kell az öreg fószer nyakába. Engem tanított be utoljára. Aztán nyugdíjba vágták, mehetett amerre látott a szerencsítlen. Nem is húzta soká a nagy szabadsággal. Úgy rémlik, vagy öt évet ha bírt, aztán feldobta a bocskort. Kár érte. No de ezen már nem sopánkodok, mer' az ílet megy tovább. Nem szabad kétségbe esni, egyszerre meg főleg nem. Ezt üzeni a fejem a srácnak.
- Látom komám az igyekezetedet, ne féljél. Meg osztán, itt nagyon elrontani nem lehet semmitse. A kocsit úgyse a ződfülűek szokják kezeli az elejibe. Egyelőre csak megyünk szípen, egymás mellett és szedjük fölfele a nagyját.
Adom ki az ukázt és jól a fejembe nyomom az usánkámat. Fene enné meg ezt a veszett hideget. Utálom, mint a ragyarontást. Az meg még jobban, mikor megjelennek a dögök a kaján. Egy méretes patkány iszkol ki az egyik elhajigált tányér alól.  
- Hogy a dögvísz seperne el! Megálljál csak! Nem fogod itten terjeszteni a kórságokat!
Kiabálom utána és pálcám már lendül is megfele, hogy azzal az irammal rá is lőjek előbb egy sóbálvány, majd egy robbantó átkot. Erre a dög előbb megkövül, majd porrá válik, amit aztán beparancsolok abba a zsákba, amit a bal farzsebemből kapok előfele. Direkt az ilyen szutykoknak van fenntartva, meg az elhullott állatoknak.
- Itten is vót a második lecke, Komám! Patkányt nem hagyunk élve elpucóni! Előbb sóbálvány, osztán meg a zúzó átok köll rá, maj mehet a hullazsákba!
Mondom és nem viccelek, tényleg így híjjuk. Ha épp nem ilyen kártevők végzik benne, akkor is akad belíjük tetem. Mer van olyan hülye, aki például halat ad a macskájának, oszt annak meg torkán akad a szálka. Vagy szeggel szúrja meg a virslit, amit valami pudli eszik meg, ami ótán elhull. Szerencsítlen jószágokat ilyenkó egész megsíjnálom, pedig nem nagyon bírom az állatokat.