Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
TányaHatalmas nyekkenéssel értem földet, a motor még futott egy kicsit, mielőtt teljesen megállt volna. Köd ül a falu fölött, gyakorlatilag csak belőttem, hogy hol lehet az átszűrödő, halovány fények alapján. Egész jó vagyok, sikerült nem valakinek az ültetvényesében landolnom. Nem mintha most olyan sok minden volna a kertekben, amit tönkre tudnék tenni. Ideális lett volna valahova a csárda pár méteres körzetébe érkeznem, hogy ne tévedjek el háromszor, míg odaérek, de majdcsak lesz valaki, aki útbaigazít. Arrébb hajtom magam lábbal, mint egy kisgyerek a triciklijén, aminek még pedálja sincs, hogy ne az út közepén hagyjam a járgányt, aztán átvetem rajta elgémberedett lábamat, s valahogy lekászálódok. Rögtön mellettem egy játszótér van, ami gondolom melegebb időben tele van visongó szörnyekkel, most viszont csak egy lány hintázik önfeledten. Széles mosollyal megindulok felé, miközben előveszem a pálcám és megszárítom a ruhámat, legalább nagyjából. Ha nem is esik, ködön átrepülni körülbelül olyan, mintha útközben lezuhanyoztam volna ruhástól. Amekkora ló vagyok, ugyanolyan lelkesen ülök fel a szemközti hintára és kicsit meghajtom magam. Nem túlságosan, mert akkor bemutatja a gyomrom, hogy mit kapott ebédre, hanem csak annyira, hogy ne nézzek ki úgy, mint aki el van tévedve. Pontosan azért szálltam le itt, hogy hintázzak, miért volna ez furcsa? Ez teljesen normális.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
TányaÉn itt szépen lóbálom előre-hátra a lábaimat, ahogy tanították körülbelül 36 évvel ezelőtt, erre a lány megpróbál kirúgni az ülőkéből. Legalábbis úgy néz ki, de most kegyes leszek és arra a következtetésre jutok, hogy csak véletlen volt. Nem ránk voltak ezek méretezve. Nem mondanám, hogy kifejezetten jólesett, még sajog egy ideig a vállam és a karom, de azért vigyorgok neki, mint majom. Mire ő lelassul, az én hintám már teljesen leállt és csak bokából hajtom előre-hátra magamat néhány centire. - Pontosan ezt érdemli az, aki harmincas fejjel hintázni akar - felvonom a vállam és egy nemteszsemmit-mosolyt eresztek meg felé. Igazából szoktam ennél sokkal infantilisebben is viselkedni, de ha elterjed a híre, hogy nem vagyok teljesen kerek, hiába keresek egy kiadó szobát. Tehát először szoba legyen, aztán nyugodtan idétlenkedhetek, ahogy csak érem. - Ez a... ugye Bogolyfalván vagyok? - nem tudtam, hogy kérdezzem meg, merre van a kocsma, meg hogy egyáltalán jó helyen vagyok-e, úgyhogy inkább nyíltan megkérdeztem. Előbb-utóbb úgyis rájött volna, hogy eltévedtem. Ha eddig nem tette volna meg. És az se baj, ha tudja. Vagy ez, vagy szokásom játszóterek közelében lébecolni. Úgyhogy nem is kérdés.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
TányaJobbra-balra csavargatom az ülést szórakozottan, miközben a lányt figyelem. Remélhetőleg nem fogok teljesen feltekeredni, vagy a lánc se szakad le. Nem volna első eset. - A kocsmához szerettem volna leszállni - remek, mostmár alkesznek is nézhet, nem csak cukrosbácsinak, aki játszóterek közelében ólálkodik. - De fentről nem látszik semmi és a tájoló bűbájjal se mentem sokra. Az azért elég szép eredmény, hogy a falut eltaláltam - ez mi, a harmadik bogolyfalvi látogatásom? A tájékozódási képességemmel már az meglepő, hogy a jó országban vagyok. Nem véletlen, hogy nem tudok hoppanálni. Túlságosan ragaszkodom minden testrészemhez, nem akarom hátrahagyni a fél lábam vagy a májam. - Hm-hm - bólogatok vigyorogva a motor fele pillantva. - Honda Shadow, még a legelső, ‘85-ös szériából, de nem mutatja a korát. Csinos lány - elfogódva nézegetem, mintha nem láttam volna eleget az elmúlt hat évben, mióta megvan. Eredetileg mugli jármű, egyértelműen, de London mellett van egy nagyon ügyes ketyerés, aki bármilyen közlekedési eszközt képes megröptetni. Szerelem volt első látásra. Hazáig jöttem vele, négy napba telt, mert először Dániában szálltam le és akkor már körülnéztem kicsit. - Hm? Jah, örvendek - először nem fogtam fel, mit mondott, az agyamnak kellett egy pár másodperc, hogy feldolgozza az információt. - Dimitri - előre tolom magam kicsit hintástól, hogy közelebb legyünk egymáshoz, közben lehámozom a kesztyűmet és a jobbomat felé nyújtom.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Nem feltétlenül mondanám úgy, hogy eltévedtem, de ha azt kérdeznéd, hol vagyok, csak egy hozzávetőleges választ kapnál. Az iskola területén. Erre-arra. Kint. Az erdő közelében. A kastély megvan, de elég nehéz nem észrevenni egy csúcsos-tornyos böhöm épületet egy domb tetején. Legfeljebb ha háttal állsz neki. Vagy ha egy kő alatt vagy. Szóval itt vagyok. A helyzet az, hogy én nem erre akartam menni. Hallottam, hogy van valahol egy tó, ilyen remekbeszabott idilli hely, s annak indultam a nyomába. De mostanra már egyre erősebben él bennem a gyanú, hogy erre semmiféle tó nincs. Legfeljebb pocsolyák. De ha már ilyen szépen elsétálgattam a kastélyig, akkor körülnézek. Csak akad valami izgalmas itt is. Az egyetemi tanév még nem kezdődött meg és nem szoktam hetekkel előtte rágörcsölni, úgyhogy időmilliomos vagyok. És rettenetesen unatkozok. Kicsit megizzaszt ez a dombra mászás, épp megállok mélyeket lélegezni, amikor meglátok valakit bokatörési akció közben. Reflexszerűen megmozdulok, mintha bármit is tudnék így hirtelen csinálni ötven méterről, mikor már a lány a földön, a pálcám meg a zsebem mélyén. A második reakcióm az, hogy horkantva felröhögök. Hozzá kell tenni, hogy ez a nem túl bájos hangot csak akkor produkálja a torkom és az orrom együttese, amikor látom, hogy a lánynak nem esett baja. A legnagyobb nyugalommal, szélesen vigyorogva sétálok oda hozzá. A háta mögött megállok, nem adva jelet magamról, és lábujjhegyre állva belesek a dobozába. - Itt a farsang, áll a bál, hm? - még egy kicsit dúdolgatok is neki; ha farsangi mondókát vagy dalt akarsz hallani, én vagyok a te embered. - Bár már március van, úgyhogy azt gondolom, ez már a kellékek elpakolása. Végül csak felé nyújtom a kezem, hogy felszedjem a fűről. - Élsz még? - ha hülye kérdésekre vágysz, akkor is engem keress. Azért egy kisfokú aggodalom van az arcomon, bár sejtem, hogy semmi olyasmi nem történt, amit nem lehet egy-két bűbájjal vagy főzettel helyrehozni.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Jonathan
Ideiglenes albérletem boldog lakójaként keresek egy helyet, ahol megünnepelhetem a sikert egy ebéd mellett. Jobb volna mindezt nem egyedül tenni, de nem veheti semmi kedvem. Nem ma, nem itt. Irritálóan szembevigyorgok mindenkit a vendéglőben, aki csak felém pillant. Ebédidő van, úgyhogy csak fent találok helyet. Rázuhanok az egyik székre, kényelmesen szétterpeszkedve, sisakomat a mellettem lévő ülőhelyre pakolom. A kabátomból próbálom épp kihámozni magam, amikor a szomszédos asztaltól felveszi a pincér a rendelést és odalép hozzám. Rezignált hivatalossággal közli a kínálatot, amikor a menüt csak ellegyintem. Szeretem mindig azt kérni, ami a hely specialitása. Boldogan mindenre rábólintok, háromféle desszertet rendelek és egy üveg sört kezdésnek. A pincér enyhe idegrángással hagyja el az asztalomat, én meg visszatérek a hely és a vendégek bámulásához. A szomszédom olyan életuntsággal néz ki az ablakon, mintha ez volna a világ legborzalmasabb, leglaposabb, legszürkébb helye. A kettőnk arca csak annyira tér el egymástól, mintha nem is ugyanahhoz a fajhoz tartoznánk. Mégcsak nem is ugyanabból a naprendszerből származunk. Ő a fekete szemű, zöld, félelmetes lények egyike, én meg egy cuki kis ewok vagyok. Érkezik elém a habzó nedű, aminek a felét lelkesen le is öntöm a torkomon, aztán megtörlöm a számat és felkelve a helyemről, átülök a másik asztalhoz, szembe az idegennel. Nem hagyhatom egyedül szomorkodni. - Azt hallottam, isteni az epres parfait-juk - közlöm is vele a tényeket rögtön, hogy ideje se legyen csodálkozni. - Ha extrán kéri, akkor tesznek még bele valami titkos hozzávalót - duruzsolom tovább, előbb jól szétnézve, hogy senki se hallja. Szupertitkos ez, értik. A helyzet az, hogy nem néz ki annak a parfait-típusnak. Pedig szerintem a francia desszerteket csak az nem szereti, akinek nem működik valami jól odafönt. Úgy egyáltalán, nem tudom elképzelni enni. Olyannak tűnik, aki már reggel kivasalt ingben ébred és a haja soha nem rendezetlen. Mellette óceániai bennszülöttnek érzem magam.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
TányaLelkesen bólogatok az ajánlatára, hát persze, hogy szeretném. - Ez olyan, mint a mesében? - kérdem elvigyorodva. - Az első kívánság már teljesítve, még lehet kettő. Szép is volna, de ha jobban megnézem a lányt, nem hasonlít egy aranyhalra. Nem mintha annyira mesébe illő volna az életem. Hacsak nem egy eredeti Grimm-mesére gondolok. Vagy esetenként Andersenre. Oké, az életem egy mese, meggondoltam magam. Egy rémtörténet, tele gonosz boszorkákkal. És most itt van egy kívánságteljesítő hal lány-formában. Mielőtt még kitalálhatnám, mi legyen a következő óhajom, összezavar Tánya egy kérdéssel. - Tulajdonképpen… - bambulva elnézek magam elé valahova a semmibe, miközben jobban elmerengek a kérdésen. Tényleg, miért? Miért ragaszkodom annyira ehhez a Merlin háta mögötti helyhez, mikor nem is itt fogok tanítani? - Tulajdonképpen nem tudom. Az egyetemen fogok tanítani következő tanévtől és… itt akarok lakni - ahogy széttárom a karjaim, én is érzem, hogy ez így nevetséges. Ha már mindenképpen ingázásra adom a fejem, nem volna jobb valami menőbb helyről? Bogolyfalva, tényleg? Az a tény, hogy valaki itt tanított és ugyanez a valaki lehet, hogy újra itt fog kikötni, egyáltalán nem befolyásol. Nem, kicsit sem. A hely rurális bája vonz magához. Kicsi hülye Dimi. - Ó - térek magamhoz. - Persze, induljunk, annyira nincs meleg itt kint - kihámozom a hátsó felemet a hintából és kisétálok a motorhoz. Nem indítom be, azért a pár méterért most nem fogom felriasztani az egész falut. Magam mellett tolva a járgányt megindulunk Tányával a kocsma irányába, én pedig igyekszem mentális morzsákat elszórni magam mögött, hogy ne tévedjek el majd újra.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Nem vagyok annyira ijesztő, hogy itt rosszul legyen nekem. Bocsánatkérőnek szánt esetlen vigyorgást küldök felé, biztos meghatódik tőle. Vagy mégjobban megijed. Pedig még a kékjeimet is pillogtatom bájosan. - Elnézést - még hozzá is teszem, hogy lássa, jólnevelt vagyok én. Mindig udvarias kell lenni, mert az anyák kémhálózata mindent hall és lát, aztán kapom az egyetem kellős közepén a rivallókat otthonról, mint egy pisis elsős. - Az unikornisok és a… kék izék időtlenek, mint az ötös Chanel - védekezőn felemelem magam előtt a kezeim és közben próbálom kilesni, mi az a kék. Ebből az összekutyult halmazból nem sokat látok, csak hogy kék, meg vannak kezei-lábai. Az egyik seprűn hever keresztben, amitől úgy néz ki, mintha valaki repülés közben levedlette volna, mint kígyó a bőrét, s itt hagyta szanaszét. Mikor látom, hogy próbálja függőlegesbe helyezni magát, kitartóan nyújtogatom felé a kezem, de ha nem akarja elfogadni, akkor szenvedjen felőlem, szabad ország ez. - Hmhm - hümmögök egyetértően, magam is csúnyán megnézem azt a pocoktúrást. - Látszik rajta, hogy nem ért semmihez. Még kinőni se tud rendesen, hogy ne legyen útban. Még életemben nem szídtam le semmiféle túrást, de ha ez kell a lánynak, hogy jobban érezze magát, lelkesen besegítek. Leguggolok mellé, hogy ne kelljen lenézzek rá s ő se tekergesse a nyakát, vagy beszéljen a térdkalácsomhoz, s felveszem a földről a kék jelmezt. Áá, Stitch. Vigyorogva forgatgatom, nagyon hasonlít az eredetihez. Szeretek mugli rajzfilmeket nézni, nem szégyellem. Le is ülök törökülésben a fűre és megkaparintom az unikornis jelmezt is. - Tudsz repülni? - a kérdést hamarabb felteszem, mint ahogy az agyam reagálhatna az ötletre és megpróbálhatna megállítani. Mindig kicselezem. - Persze, hogy tudsz, seprűket hordozol magaddal - biccentek feléjük, miközben jól megválaszolom magamnak a saját kérdésem. - Inkább az a kérdés, hogy van-e kedved? Biztos értékelné a bokád, ha nem állnál rá egy ideig. Az érvelésem hibátlan, biztos nem tud benne kivetnivalót találni. Amit készülök javasolni, arra még építem a fejemben a beszédemet, de van egy olyan sejtésem, hogy nem kell sokat győzködni a lányt. Nem ismerem nyilván, de épp leszídott egy pocoktúrást és Stitches jelmezzel mászkál. Nyert ügyem van.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Jonathan ☞ Látom a szemében tükröződő lelkes örömöt, amit jelenlétem vált ki. Kedvesen mosolygok, ahogy illik, miközben a magammal áthozott sörömből időnként kortyolok egyet, csinos kis sörbajuszt rajzolva a szám fölé. Kis időkieséssel észlelem csak, s gyorsan letörölöm a kezem fejével. Remélem nem okozok szívrohamot szegénynek ezzel a barbár viselkedéssel. - Hmhm, értem - bólogatok egyetértően, de nem akarom venni a lapot. - De látja, két szék van az asztalnál, micsoda szerencse! Egyébként át kéne húzzam az enyémet. - Bár így most két asztalt foglalok, mert a cuccaim túl vannak, én meg itt ücsörgök, de majd ha valaki panaszkodik, elszedem őket onnan. - Éppen szomorkodni kezdtem volna, hogy egyedül kell ebédeljek, mert tudja... - megköszörülöm a torkom és előbbre csúszok a széken, hogy közelebb legyek hozzá. - Ma van a születésnapom - bűnbánó kis félmosolyt eresztek meg, mintha ezzel most megmagyaráztam volna a viselkedésem. Illetve hát meg is magyaráztam, nem csak mintha. Az egy pillanatig se zavarjon senkit, hogy nem igaz. A nagy helyzet az, hogy látom rajta, teljesen el van veszve itt, nincsenek ismerősei, barátai, és nem hagyhatom, hogy nagy magányosan búslakodjon. De büszke embernek tűnik, akinek ilyesmit nem lehet csak úgy a szemébe mondani, sőt, ha megmondanám, valószínűleg hülyének tartana - bár azt valószínűleg így is teszi - és el se hinné. Neki ez biztosan már megszokott. Elefántcsont-várának legmagasabb tornyában ritka lehet a látogató. Szóval szüksége van rám.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Jonathan ☞ A bájos mosolya körülbelül annyira szívmelengető, mint az a jéghegy, aminek nekiütközött a Titanic, de azért vigyorogva fogadom és iszunk a születésnapomra. - За здоровье!* - az orosz köszöntés olyan természetesen és könnyedén jön ki belőlem, mintha eddig is ezen a nyelven társalogtunk volna. A magyar jön először szinte mindig az ajkamra, magyarul gondolkodok és álmodok, de amikor ivásról van szó, vagy köszönteni kell valakit, esetleg otthon veszekszünk meghitt családi körben - akkor annyira orosz vagyok, hogy már csak az adidas melegítőnadrág és a szőrmesapka hiányzik. Általában észre se veszem, számomra mindkettő ugyanúgy érthető, ugyanúgy zsigerből jön, úgyhogy most is csak felhajtom a söröm maradékát és nagyot szusszanva leteszem az asztalra a poharat. Épp megérkezik az asztaltársaságom ebédje, s a sajátom után kezdem tekergetni a nyakam. Még sehol. Lehet, hogy valami egyszerűbbet kellett volna rendeljek. Vagy a pincér most keveri bele a mérget. Úgyhogy jobb teendő híján elnézem, ahogy a fiú enni kezd, és magamban szórakozok a nem túl lelkes arckifejezésén. Sültkrumpli és hal, mellé ez a lenéző pillantás, amit a tányérjának szán - a fejemet rá, hogy tudom, honnan jött. - Dimitri - nyújtom felé a jobbomat, abszolút nem reagálva a hangnemére. Néha hazudni szoktam, ha a nevem után érdeklődnek, valami nagyon hangzatos, vagy épp röhejes választ adva, csak hogy láthassam a reakciójukat. De valami azt súgja, hogy újdonsült ismerősöm nem értékelné annyira a humorérzékem. Kétségem van affelől, hogy neki egyáltalán van ilyesmije. De azt is súgja itt nekem valami hang a fejemben, hogy a nevek számára sokat jelentenek. Legalábbis a sokat jelentő nevek. Az enyém meg nem az. De így, hogy csak a keresztnevem árultam el, még valami báró fia is lehetek - nem mintha sok maradt volna belőlük oroszéknál. Vagy a Bratva egyik tagja. Igazából bárki, tehát nem jutott előbbre. - Egyébként igaza van - hátradőlök a székben, közben összefonom a hasam előtt a karjaim és csak futólag mozdulat közben rábökök az ebédjére. - Ez nem az igazi. Mintha valami gasztromán filantróp volnék, aki csak úgy tudja ezeket, de a helyzet az, hogy jártam már Brüsszelben többször is könyvbemutató-körutaimon - amerről sejtésem szerint jött, legalább hozzávetőlegesen -, és a bogolyfalvi változat csak egy lagymatag változata annak. Én persze lelkesen betolnám, egy rossz szavam se lenne, de nem lehet mindenki ilyen igénytelen. *ejtsd: zá zdá-ró-vje; jelentése: egészségedre!
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Jonathan ☞ Az én egyszerű kis nevem eltörpül a válasz mellett, amiről akkor is sütne az előkelő származás, ha nem látnám mellé a gazdáját is. Így azonban olyan késztetést vált ki belőlem, hogy pukedlizni kezdjek és felségemnek, vagy minimum uramnak szólítsam. Persze egyiket se teszem, valószínűleg a gerincem se hajlana eléggé hozzá, meg nem bírnám ki röhögés nélkül, de ettől függetlenül végtelenül jelentéktelennek érzem magam hirtelen. Ez nem szokásom, úgy egyáltalán nincs baj az önértékelésemmel, és a társadalmi rangok s címek körülbelül annyira fontosak számomra, mintha Marx reinkarnációja volnék. De ebből az alakból csak úgy sugárzik az udvarias, gőgös lenézés. Nem feltétlenül irányomban. Hanem úgy általában a világgal szemben. Akiből nem kék vér folyik, vagy legalább nem aranyberakásos még a fogfekéje is, azt kár számba venni. Aztán persze előfordulhat, hogy tévedek. Kétlem, de lehetséges. De nem adom jelét megszeppenésemnek, egy 24 karátos vigyort eresztek meg a megjegyzésére. - Vagy mint Beyoncé, vagy Bono - a lelkes válaszom lehet, hogy nem mond sokat neki, de az nem engem minősít. Nem tehetek róla, hogy Voldemortról mugli énekesekre asszociálok, ő kezdte. Mielőtt mondhatnék még néhány további példát, megérkezik az ebédem. Rendelek még egy sört, majd körülményesen leterítek egy szalvétát a lábamra - tuti, hogy nem így diktálja az etikett, én csak próbálkozok -, aztán lelkesen betolom az első falatot, s csak azután lassulok le. Elégedett kis mosollyal rágok, mintha már látnám a Nirvanát magam előtt. Először nem hittem el, hogy tényleg elő tudnak rukkolni egy igazi stroganoffal, de úgy látszik, nem hazudtak. Megy ez nekik. Anyám se küldené vissza, pedig ő az orosz konyha KGB-je. Próbálj csak a tíz méteres körzetébe menni egy vegán kaviárral, s patkánnyá változva töltheted életed hátralevő részét. - Krushnic Dimitri - adom meg magam, mert mégsem tehetem a hülyét egész nap. Vajon bevette volna, ha azt mondom, hogy Romanov? Ha vannak élő leszármazottak, biztos velük szokott teázgatni vasárnaponként, úgyhogy inkább nem próbálkozok meg vele. Az én nevem tökéletes. Nem kell hétmérföldes legyen, az se baj, hogy nem tartalmazza az összes férfiágú felmenőm keresztnevét visszamenőleg hat generációra, vagy épp a hely nevét, ahonnan származok. Kicsi, orosz, de az enyém. - Ezt is - ismerem el, a villámmal a tányér fele bökve. Sejtésem szerint az én kijelentésem egy hangyányit őszintébb, vagy legalább lelkesebb. Az arca nem sokat árul el, de amit igen, az beszédes. Ez a baj az udvarias maszkokkal. Olyan… átlátszóak. Hazudni feltűnőbben kell, hogy életszerűbb s így hihetőbb legyen.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
☞ Jól van, nem csak én nézek rajzfilmeket. Bár a mai fiatalok biztos nem kell bújkáljanak a szüleik elől a padláson, ha mugli ketyeréken akarnak filmet nézni. Régebb bezzeg! Emlékszem, nem mehettem egy griffendéles kirándulásra, mert rajtakaptak, ahogy a Pocahontast nézem egy nagy kartondobozban. Tizenhét évesen. Apám sírva röhögött, de anyámnak rögtön lüktetni kezdett egy ér a nyakán, ami jelzi, hogy baj van. Volt is baj. Ahh, szép idők. Mit nem adtam volna mugli szülőkért! - 626-os, megértettem - nevetve elfogadom ezt a megnevezését is Stitchnek, elvégre helyes, csak olyan börtönös, személytelen. Ami a lényege is, de most elmegy. Nem fog megsértődni. Remélem. Gyanúsan végigmérem a jelmezt, életjelek után kutatva, de szerencsére nem szuszog, nem pislog, a nyelvét se ölti rám. Ijesztő lett volna. - Egy kviddicsbolond! - lelkesen rávigyorgok és pacsira nyújtom a kezem. A kviddics nekem mindig olyan plátói volt. Imádtam, de a csapatba nem vettek be. Lehet nagyobbak lettek volna az esélyem, ha nem piszkálom egy éven keresztül a csapatkapitányt. Dehát akkor még nem volt kapitány és nem tudhattam, hogy az lesz! Olyan volt a személyisége, hogy kérte, hogy piszkálják. Persze nem kérte ő szóval, csak láttam rajta. Aztán kihírdették az új csapatot, én meg éreztem, hogy elhagy az életerőm is. Abban a tanévben akartam megpályázni a fogó posztot, mert az is megüresedett, és egész nyáron annyit röpködtem Budanekeresd fölött, hogy végül csak enyhe terpeszállásban tudtam járni, erre hiába volt minden. Azóta áhitatos szerelemmel viseltetek a kviddics iránt. - A pockok tuti elvinnék - minden kétséget kizáróan rázom a fejem. Vagy ha pockok nem is, valami erre tévedt diák. Ilyen remek kis jelmezeket én is lenyúlnék. Arról most nem szólok egy szót sem, hogy össze lehet zsugorítani a tárgyakat, amitől szépen beférnek az ember zsebébe. Miért mondanék ilyen lehangoló dolgokat? Okosan megtartom magamnak. - Fel kell venni őket, nincs más megoldás - felvonom a vállaim, a tenyeremet meg felfele tartva kinyújtom, mintha ott volna a megoldás és mutatnám, hogy né, nincs más itt. Némán reménykedek magamban, hogy nem akarja a dobozt is felvenni, vagy felvetetni velem. Az annyira nem fontos. Amennyit költözök, én személyesen adok neki egyet, csak hagyja itt ezt. Papír, fából van, nem szemetelünk.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Jonathan ☞ Hát persze, hogy nem ismeri ezeket a neveket. Általános ismeretről vajon hallott? Popkultúráról? Zenéről? Életről? Elég szörnyű lehet neki. Biztos a Beatlesről sem hallott! Elborzadva nézek végig rajta, amit úgy ért, ahogy akar. Megrázom a fejem, elhessegetem magam elől a rémképeket. Halkan dúdolni kezdem a Hey Jude-ot, miközben lapátolom szépen be a kajámat, és öblítem le az épp kézhez kapott sörrel. Diszkrét vagy, Dimi, nagyon diszkrét. Még egy kicsit bánom, hogy nem adtam ki magam valami cári porontynak. Legalább harmad-unokatestvér lehetnék. Olyan jó volna zavarba hozni, kibillenteni ebből az elegáns zordságból. Kíváncsi vagyok, milyen, amikor örül valaminek, vagy ha mérges. Nem, azt mégsem akarom. Elég volna az első. Az újabb kérdéssel azonban kapok egy második esélyt. Itt a lehetőség, hogy valaki legyen belőlem. Legalábbis szerinte. Mivel foglalkozok? Mivel szoktak a gazdagok foglalkozni? Semmivel. Ragasztgatják a bélyegeket a gyűjteményükbe, meg eljárnak a heti szabadkőműves-találkozókra. Építik a kártyavárat, meg puccsokat tervezgetnek koktélos pohár fölött. Mi legyek? Politikus? Hamar leellenőrizhetné. Kereskedő? Az olyan semmilyen, kár érte hazudni. Művész? Nem biztos, hogy ez jobb az igazságnál. Jogász? Nincs az a naív ember a világon, aki ezt rólam elhinné. Egyébként tényleg, mi vagyok? - Mindennel - ismerem el végül, kicsit magamat is meglepve. Pedig milyen szépet hazudhattam volna. - Tanácsot adok azoknak, akiknek szükségük van rá. Tanítom azokat, akik tanulni szeretnének. Megnevettetem azokat, akik már elfelejtették, milyen is az. Segítek, ahol kell, néha úgy is, ha nem tudják. - Már csak azt kéne mondjam, hogy az a hős vagyok, akit Gotham megérdemel, nem akire szüksége van, de már előre tudom, hogy csak zavart pislogást kapnék cserébe. A válaszom anélkül is épp eléggé enigmatikus. Nem hiszem, hogy sokat ki tudna hámozni belőle. Legfeljebb azt, hogy nem ülök tétlenül. De hogy ez számára pozitív vagy negatív tulajdonság, az még nem világos. - És Jonathan Gerhard Van den Bergh mivel tölti a napjait? - a nevét kész élvezet végigmondani. De tényleg. Pergőn, finoman tudom kiejteni, ami annak köszönhető, hogy nem ő az első belga, akivel megismerkedtem. Gondolom ettől majd kicsit jobban érzi magát. Hacsak nem véli majd úgy, hogy gúnyolódok vele, amit azonban nem tudom, miből gondolhatna, olyan szép kis ártatlan kutyaszemekkel nézek fel rá a tányérom fölé hajolva.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Jonathan ☞ Kettős anyanyelvűként mindig kicsit úgy éreztem, kiérdemelten büszke lehetek a nyelvérzékemre. Német? Ja, natürlich! Angol? Duh. Rómában senki nem beszélt nálam hangosabban, a franciáknál pedig úgy pörgött a nyelvem, mintha a Szajna ritmusára tanultam volna meg járni. Nyilván ez csak az én véleményem. Lehet, hogy igazából az oroszon és magyaron kívül fordítóbűbáj vagy talizmán nélkül senki nem értené, mit hablatyolok. Bár muglikkal is elég sokat társalgok és még soha nem késeltek meg amiatt, mert tévedésből a kedves mamát emlegettem indiszkrét kontextusban, úgyhogy talán van némi igazság a véleményemben. Most is kapok itt egy kis szemöldökemelést, ami pont annyira jelzi, hogy elégedett, mint azt, hogy azért annyira mégsem. Remélem szokott pókerezni a srác. Kár lenne a képességeit parlagon heverni. Míg az én arcom mindig érzelmek és gondolatok tömkelegét tükrözi - sokszor egymással vagy aktuális szavaimmal ellentétesen -, az övéhez legilimenciát kéne alkalmazzak. Nem mintha tudnám alkalmazni. - BÁMM - szúrom közbe. - Ekkora litánia, remélem valakinek eszébe jutott már rövidítve használni. Ha nem, javasolhatná. - Jó, oké, a többit is felfogtam, de ez követelte a megjegyzést. Szóval mesterképzés. Hát legalább tanul, meg dolgozott már, pedig egyértelműen nincs rászorulva. Akármilyen kis sznob ficsúr, mindenesetre vannak ambíciói s tudja, hogy azokért meg is kell dolgozni. Nem sokat, nem annyit, mint valakinek, aki a semmiből kezdi, de sorstársaihoz mérten szép tőle. - Kvártelyt kerestem a faluban, már egy ideje sikertelenül, de ma végül nyélbe ütöttük az üzletet - el is vigyorodok szélesen, amikor eszembe jut a csinos kis lakrészem. Saját konyha, nappali, még kád is van! Fel fog vetni a jólét. - Az egyetemi lakások olyan szűkek és korlátozottak, hogy egy rendes tértágító bűbájt se lehet kiszórni. Mostmár elárultam minden titkomat, lehullt a lepel, dobpergés. De csak úgy említem az egyetemet, mintha ez számára is nyilvánvaló lett volna eddig is.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
☞
| fenséges külsőA fura pacsira elbizonytalanodom s lefagyok, olyan bénán tartom a kezem a levegőben, mint egy retardált fóka, hogy aztán gyorsan leutánozzam. Amitől persze cseppet se nézek ki kevésbé egy integető fókának. - Áá nem - legyintek rá egy vállrándítással, s még egy szomorú-vagyok-de-azért-nem-akkora-tragédia ajakbiggyesztést is küldök mellé. Úgy ennyi év után igazán túltehetném magam rajta. Nem mintha bármin túlszoktam volna tenni magam. De kezdhetném pont ezzel. - Nem jött soha össze. - Nosztalgikus arccal piszkálgatni kezdem az egyik seprű végét, aztán abbahagyom, amikor a kezemben marad néhány szál belőle. - Vannak itt ificsapatok? Véncsapatok nincsenek? Amatőr csapat? Mindjárt-leesik-a-seprűről csapat? - Azt meg se kérdem, hogy az egyetemi tanároknak van-e csapata, mert találkoztam velük. Anélkül is eléggé ferdén néznek rám, hogy ilyesmi felől érdeklődnék. Bár ők is találkoztak velem. Szerintem pontosan ilyen kérdésekre számítanak. - A Roxfortban csak a házaknak voltak. Néha edzésre belógtam, meg a szokásos év eleji válogatásra, meg aztán ott volt persze a repüléstan, de az csak első évben. - Mindig örültem, hogy oda jártam, de most kicsit irigykedve gondolok a bagolykövesekre. Egy pillanat múlva azonban már el is múlt, s újra széles vigyorba húzódnak az arcizmaim. Elvégre itt van a lehetőség, hogy repüljek! Meg máskor is megtehetem, úgy magamban, de most társam is akadt. Nem sokat húzom az időt, megragadom a pacis jelmezt s feltartva egvizsgálom. Nem vagyok olyan nagydarab, de egyértelműen ezt nem felnőtt férfiaknak tervezték. Diszkréten ráirányítom a pálcámat s kicsit megnövelem, hogy ne nézzek ki töltött hurkának benne. - Dimitri, szolgálatára. - Már épp bedugtam az egyik karom a jelmezbe, úgyhogy a patámat nyújtom a lány felé. Visszafordítom a figyelmem az öltözködésre. Ez így nem lesz jó. A bohóc kosztümöt jelentősen egyszerűbb felvenni, nem ilyen kezeslábas. Felkelek a földről és átnyomom a cipős lábaimat a szárain, aztán felhúzom a felső részt a vállamra, s bedugom a karjaimat is. Jó ötlet volt az a bűbáj. A pálcámat kivakarom a farzsebemből, s átteszem az ingem elülső zsebébe. A jelmez remélhetőleg odafogja s nem fogom elhagyni valahol útközben. - Indulásra kész! - felhúzom a cipzárt és csípőre téve a kezem megállok, mint egy fenséges unikornis valami mesében a holdfényben úszó tisztáson.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Jonathan ☞ Visszaszívok mindent a pókerről. Vagy én lettem zseniális arcolvasó így hirtelen, amiben annyira nem reménykednék. Úgy élvezi a humoromat, hogyha most egy filmben lennénk, akkor a néző szégyenében félrefordulna és inkább keresne valami kaját, amíg lejár a jelenet. Pedig jó a humorom, fene se érti. Vele van a baj. - Ja, azok - rábólintok, nem mintha így emlegetve sok lehetőség lett volna. Bár külföldi, számára biztos nem a pécsi az egyetem. Látom, ahogy a tekintete mögött pörögnek a fogaskerekek, latolgatja a lehetőségeket. Tanár, diák, esetleg valami vendégtanár? Büfés néni. Végül csak felméri az esélyeit annak, hogy egy harmincas férfi egy egyetemen valószínűleg tanít és nem egy creep, aki csak úgy ott lébecol. Ezután biztos nem fog kevésbé negédesen udvarias lenni. Vajon megharagszik, ha leöntöm a sörömmel? Vagy akkor is csak mosolyogna tovább? Az ilyen emberek számomra olyanok, mint a bowling golyónak a bábuk. Már-már érzem magam alatt dübörögni a pályát. - Nos - rávillantom colgate-mosolyomat. Bowling-golyónak látszólag nyoma sincs, csak odafent gurul előre-hátra. - Köszönöm a társaságot, nekem viszont még nyitva kell kapnom valami élelmet árusító helyiséget, úgyhogy... - nekifogok pakolászni, kezet törölni, sört befejezni, ilyenek. Olyan hálás és kedves vagyok, mintha legalábbis meghívott vacsorára érkeztem volna és hű de rendes részemről, hogy időt szakítottam Jonathanra. De sietős távozásommal ott hagyom a levegőben lógva a lehetőségét annak, hogy valamiért megorroltam rá, és ha más nem is, ez biztos zavarni fogja kicsit fennhordott orrocskáját. A vicces az, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. De az most nem számít. A másik asztaltól is felszedem a cuccaimat és szambázva kilibbenek, intve hátrafele a srácnak még egyet. A számlát véletlenül elfelejtem egyenlíteni.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
☞
| fenséges külsőSzeretem, amikor valaki tud nevetni. Nem úgy hehe, szégyenlősen, mint egy szűz valami viktoriánus-kori zárdában, hanem úgy rendesen, mintha hiénák közé szeretne felvételt nyerni. Szegény mindjárt megfullad, de úgy látom, nem zavarja. Biztos gyakran megesik vele. - Áh - felelem. Igen, így valóban több értelme van. - Olyan, mint a fociban! Meg… igazából mint a legtöbb sportban. - Varázslóként szentségtörést focit emlegetnem, tudom, de kell valamivel szórakoztassam magam a hosszú könyvturnékon. Meg a netflix. A mugli hotelszobák előnyei. - Akár lehetne magyar is, de nem magyaros. - Hú, de viccses vagy, Dimi. - Egyébként russkiy - toldom meg a magyarázatot, szépen váltogatva a magyar és az orosz akcentust. Ha nincs nála fordító kütyü, még értékelheti is a nyelvészi zsenimet. Szerintem egy pillanatig sem furcsa idegen népséggel csak úgy összefutni a bagolykövi réten. Már-már az a furcsa, ha magyart lát az ember. Majd ketrecbe tesszük őket és vasárnaponként elmegyünk ujjal mutogatni rájuk és közben popcornt zabálunk. A lány a jelek szerint egy ilyen ritka példány, de ugye soha nem lehet tudni. A pálcám nincs kéznél, úgyhogy klasszikus módon veszem magamhoz a seprűt - vagyis lehajolok nyögve, merthát szűk egy kicsit hasban a kosztüm, és átrakom az egyik lábam rajta -. Majának is nehezen megy ez a maskarás seprügelés, de valahogy mindketten felpakoljuk magunkat a járgányokra és - itt hagyott. Huss, elsüvít mellettem, én meg kicsit késve lódulok neki. Az ingyen süti gondolatától mintha a seprű is jobban menne. Rálapulok, igyekszem annyira aerodinamikus lenni, amennyire csak lehet a hülye szarvamtól. A lány bukfencére be is érem s felhúzom a seprűm, hogy az ég fele hajtva hirtelen visszafordulhassak, s alábukva zuhanni kezdjek, pont feléje. Az utolsó pillanatban kikerülöm pörögve, s egy lelkes nyihahával elsüvítek a füle mellett.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
☞
Nem lehetne egy nyugodt napom? Csak egyetlen egy, amikor nem kell vizsgáztassak, nincsenek titkos levelek, nincsenek mégtitkosabb bájitalok. Még a motrot is otthon hagytam, hogy esélyem se legyen mondjuk lezuhanni vele. A múltkori után is el kellett vigyem javíttatni Budanekeresdre, mert a faluban nem ért hozzá senki.
Követ, esküszem, hogy követ. Nem vagyok paranoiás, a hangok is azt mondják! De tényleg. Vajon mekkora az esélye, hogy pont a lakás előtti padon ücsörögjön, aztán akkor induljon el sétálni, amikor én is? Gondoltam, adok neki egy esélyt, hogy lekopjon, s a hosszú úton indultam el a stég fele. De nem vette a lapot. Még mindig itt van, kb száz méterrel mögöttem. Mégis a motorral kellett volna jönnöm. Akkor csak letudom rázni valahogy. Vagy véletlenül elüthetem. Csak egy kicsit? Jó, nem ütném el, de elrepülhetnék messzire és kiélvezhetném nyugodtan a szabadnapot.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
☞
Annyira csak nem vagyok paranoiás. Az nem paranoia, ha tényleg követnek! Az csak helyes helyzetfelismerés. És egy adag egészséges életösztön. Már lassan nincs hova menni, úgyhogy leveszek a tempóból s hagyom, hogy beérjen. Ha akar. Lehet, hogy most fog visszafordulni. Reménykedni szabad. De aztán csak jön tovább utánam és még hozzám is szól. - Az idegenvezetőknek szoktak szólni előre, hogy igénylik a szolgáltatásaikat - szólok vissza, miközben megfordulok, hogy ne a hátamnak beszéljen, én meg ne előre a tóban úszó kacsáknak. - Miért jöttél... pont erre? - nem szoktam sokat kerülgetni a kényes kérdéseket. De azért kedves vagyok és nem azt kérdeztem, hogy miért követ, hanem csak... miért jön utánam. Vagy legalábbis a stég fele pont akkor, amikor én is arra tartottam. Persze, ez ettől függetlenül követésnek minősül, de nem számít. Enyhe szemantika különbség.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
☞
| fenséges külsőGyakran megesik, hogy az emberek azt feltételezik, hogy törzsgyökeres orosz vagyok. Biztos a teljesalakos adidas-szerelés miatt, vagy esetleg a név? Áh nem, biztos a melegítőfelső a hibás. Rendszerint hozom is a hülyét és rávágom, hogy dá!, aztán jövök is egy jó sztorival, hogy hol élek meg mit csinálok. Múlt héten épp Nyizsnyij Novgorod hű polgára voltam, de már az ukrán háborúról is adtam harci jelentést. Most nem. Most egy unikornis vagyok, Stitch meg a barátom. - Nyet, csak a család - felelem neki bólogatva. - Hideg van bizony, főleg északabbra, meg a hegyek közelében. De a második üveg vodkánál már senki se érzi. - Komolyan nem láttam még olyan őrült népséget, mint odahaza. Még hogy fürdőruha. - A jegesmaci fürdőzés a kispályásoknak van, meg a turistáknak. A vérbeli oroszok viszont... izé, hány éves is vagy? - vetem közbe vigyorogva. Nem mintha elmondanék bármit is. A saját retinámból is klóros vízzel mosnám ki, amiket láttam, nemhogy másnak tovább mondjam.
Infantilisan, de boldogan röpködünk a rét fölött, egymást kerülgetve és röhögve, a süti pedig már csak egy másik kor megboldogult emléke. Maja épp szemből közelít s befékez előttem lénykés vigyorral, meg a védjegyes hi-jal, amire csak egy röfögős felnyerítés jön ki belőlem feleletként, s már el is oldalazott a lány alattam, hogy utána megint elhúzzon a távolba. Ezúttal résen voltam és begyorsítok, hamarosan utol is érve a kék frakkját. Így haladunk, ide-oda cikázgatva a verőfényes ég alatt, két kék pötty, egy sötétebb pici meg egy szivárvány-sörényes nagyobb. Ha valakit az a balszerencse éri, hogy pont arra nyílik az ablaka, vagy épp arrafele sétál, akkor sokáig kísérteni fogja még ez a szürreális látvány és a messze szálló vinnyogó-nyihaházó-kacagó hang, ami mintegy háttérzeneként kíséri azt.
/köszönöm, egy élmény volt <3/
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Vali ☞
Reggel még azt hittem, ez a nap is csak az egyetem falai közt fog eltelni. Óráim nincsenek ugyan, de a diákok és a javítanivaló dolgozatok ettől nem szoktak meghatódni. Éjjel-nappalit nyitottak az irodámban, csak engem felejtettek el értesíteni róla. Igazság szerint annyira nem zavar, szeretem, amit csinálok, csak néha jó volna kitenni a Zárva-táblát és kulcsra zárni az egész iskolát. Úgyhogy pontosan ezt tettem. Kitettem egy Menjetek inkább fagyizni-feliratot az ajtóra és leléceltem. Egész ügyesek a srácok a tér közepén, a kísérő zenére ritmikusan lóbálom a fejem. Hátamat egy fának vetve élvezem a műsort, farmerembe süllyesztett kezekkel, enyhén pihegve a hőségben. Szerencsére motoron az ellenszéllel egész türhető a hőmérséklet, de ahogy leszálltam róla, elnyelt a szauna. A fekete farmer-bőrbakancs kombó életem legrosszabb döntése volt. Valaki hirtelen megérinti a vállam, amitől ugrok egyet, aztán morogva a tettes irányába nézek. - Vali! - szélesen elvigyorodok és széttárt karokkal felé fordulok, hogy jól megropogtassam a bordáit. Ha közben nem ragadunk össze a melegtől. Minimum kétszáz éve nem láttam. És első ránézésre nem úgy tűnik, mintha az elmúlt évszázadok előnyére szolgáltak volna.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Lisa ☞
Vajon mennyire jó ötlet sütit szállítani motron? Végülis megpróbálhatom lebegtetni magam után, vagy rögzíteni hagyományosabb módszerrel mögöttem. De nem tudom meg, míg ki nem próbálom. A kinti hő után az első szippantás a bolti levegőből felér a bent lévő összes sütivel. A következő levegővételig már nem jutok el, mert még az elsőt se fújom ki teljesen és egy puha-mozgó akadályba ütközök. Az akadály kisebb és gyengébb nálam, úgyhogy míg én épp csak meglepődök s lépek egyet hátra, ő kinyúlik a hűs padlón. Hoppá-arccal, fintorogva nézem, amint a kezében lévő dolgok saját röppályájukat bejárva megérkeznek végcéljukig, vagyis szanaszét mindenfele. Lassan az arcom elé emelem a kezem, mintha az, hogy nem látom, bármin is változtatna. Csak akkor nézek ki az ujjaim mögül, amikor minden elcsendesedett. - Ööö - kezdek neki az udvarias bocsánatkérésnek. - Élsz? - felé nyújtom a kezem, még mindig olyan fejet vágva, mint aki arra számít, hogy valami bármelyik pillanatban felrobbanhat a közvetlen közelében. - Farkasvakság, nagyon kellemetlen - nyögöm ki az első hülyeséget, ami eszembe jut.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Vali ☞
Ahhoz képest, hogy volt egy időszak, amikor napi rendszerességgel nyomon követtük a másik életét, most fogalmam sincs, hogy hol van, mit csinál. Öt perccel ezelőtt azt se tudtam volna megmondani, hogy él-e. Szerencsére azt teszi, ami igazán örvendetes hír. - Ááhh pff - válaszolok a mi van veled-re egy lesajnáló legyintéssel. Hol is kezdjem? Ehhez le kéne ülni és egy hideg sör mellett napestig mesélni. - Pécsen tanítok - teszem azért hozzá, hogy szegény ne kezdjen el rögtön rosszra gondolni. Bár tény, hogy az a kérdés, hogy mi van velem, teljesen indokolt. Úgy cserélem a munkát meg a lakhelyet, mint más a... talárját. Franc se tudja, miért nem tudok megülni egy helyen sokáig. - Elbújtam a diákjaim elől. - vallok színt. Körbepásztázom a teret, mintha bármelyik oszlop mögött lesben állnának a vérszomjas diákok. Van azoknak jobb dolguk is. Remélem. - És te? Ki elől bujkálsz? - szélesen rávigyorgok, mint aki mindent tud. Fenét se tudok, csak kiakarok minden titkot piszkálni belőle. Lenézek a már-már cseppfolyóssá vált lábaimra és élettelenül felsóhajtok. - Mobil szauna - csóválom a fejem. Ha csak úgy gyalogosan indulok meg, akkor persze flip-flopban és rövidnadrágban ropom, de az nem épp ideális szerelés repüléshez.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Lisa ☞
Most miért nem hisz nekem? Csak most találkoztunk, egy pillantást vetett rám és eldöntötte, hogy soha nem fog hinni nekem? Milyen embernek néz? Jó, lehet, hogy épp miattam fekszik a földön és minden cucca szétrepült, de az baleset volt. Az nem engem jellemez. Annyira. - Kint erős fény, itt bent félhomály, érted - magyarázom mutogatva előbb hátrafele az ajtóra, majd előre az üzletbelsőre. Mostmár persze nincs olyan sötét, de ahogy belép az ember a verőfény után, hirtelen megvakul. Tudományos tény ez. Higyje már el. A jajgatására a szatyrok fele nézek. Bár nem kell odanézzek, már érzem. Valaki a tanári fizetését parfümre fogja költeni ma. Sóhajtva megrázom a lány arca előtt a kezem, hogy vegye már észre, hogy segíteni akarok. - Sajnálom, megtérítek minden kárt - a női veszély elől mindig a legbiztosabb menekülési útvonal az udvariasság. Csak kedvesen, behúzott nyakkal, mindent beismerve és megbánva. Közben egyre több vásárló és egy eladó is bámulni kezd minket - nem mintha bár egy is a lány segítségére sietne -, úgyhogy igazán remélem, hogy különösebb incidens nélkül tudjuk rendezni a helyzetet. Már enélkül is több pletyka kering rólam a faluban, mint szeretném.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Lora | piacnapon | megjelenés☞Strandpapucsban lébecolok a pultok között, kinyúlt pólóban, rövidnadrágban, vállamra csapott hátizsákkal. A zsák már tele van mindenféle jóval ebédre, már csak egy dolog kell. - Csókolom - hajolok az egyik pult fölé, hogy ne kelljen annyira ordibálnom a nénikének. - Tessék mondani, gurgyökér-kivonat van-e? - érdeklődök. A többi hozzávalót mind kihúztam már a listáról. Soha nem voltam valami vérprofi bájitaltanból, de kényes téma, inkább nem rendelném meg a patikában. Majd otthon beizzasztom az üstöt, aztán hátha nem robbantom fel a házat. Miután kiderült, hogy igenis van a kért termék, arrébb csoszogok, immár elégedetten, csak úgy nézelődve. Szeretek piacokon bámészkodni. A mugliknál se rossz, de ezek az igaziak. Mindenféle lények röpködnek a fejem fölött, kalitkákban, ketrecekben és rejtélyes dobozokban sorstársaik gubbasztanak, mellettük bájitalhozzávalók, ketyerék, régiségek és zsák krumplik szép sorjában. A zajos kavalkád valahogy lenyugtat. Veszek egy tölcsér fagyit tizenkét különböző ízzel, s odasétálok az egyik padhoz. Ledobom a táskám, aztán magamat is, s kényelmesen átvetem a térdemen az egyik papucsos lábamat, s nyalom a fagyit, nem törődve a világgal.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Lisa ☞
A lány nagyon nem akarja elfogadni a segítségemet. Hát egészségére. Csak jajgat meg csúnyán néz rám felváltva, illetve néha egyszerre, mert ő ilyen ügyes, én meg állok egyik lábamról a másikra. Mi legyen? A szétplaccsant sütisdobozra vándorol a tekintetem. - Mi volt benne? - Ha már itt vagyunk, legalább azt rendezzem. Felveszem a dobozt a földről, egyfelől azért, hogy megnézzem, mi az áldozat, másfelől hogy elvegyem a keze ügyéből s ne tudja hozzám vágni. Bármi is volt benne, mostmár a felismerhetetlenségig szétment. Belenyomom az ujjam s megkóstolom. - Hmm - nyugtázom jóízűen. Még egy adagot kikanalozok az ujjammal, közben intek a minket bámuló eladónak. - Ebből kétszeres adagot. Elvitelre - toldom meg még mindig nyammogva a sütin. Rágás közben kezd derengeni nekem, hogy ezt talán így mégsem kéne. A lányra nézek ártatlan képpel és egészen lassan kérődzve befejezem a falatot. - Kértél volna? - maszatos ujjammal rábökök a dobozra. - Az új adagot mind neked hagyom, ez úgyse olyan jó már. - Francokat nem jó, egyenesen isteni, csak kicsit gusztustalanul néz ki. De kit zavar.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Lora | piacnapon | megjelenés☞Miközben mit sem sejtően heverészek a padon a fagyimmal, egy kedves kis néni áll meg előttem, érdeklődve, hogy szabad-e mellettem a hely. Udvarias mosollyal bólintok, hogy hát hogyne, nem vagyok olyan nagy, üljön csak le nyugodtan, s kicsit még arrébb is csúszok. Szerencsére nem tűnik úgy, hogy kommunikációs szándékokkal telepedett le mellém, csak épp pihenni vágyott ő is az árnyékban. Kivont pálcájával szárítgatja leizzadt homlokát, s csak nézelődik a közeli pultok irányába. Én is arrafelé fordulok, hogy lássam, mi köti le ennyire a figyelmét. Egy lány próbál suttogva veszekedni az egyik eladóval, ami a közhiedelemmel ellentétben egy lehetetlen és elég fölösleges próbálkozás. Ugyan nem értem, mit mond, de egyértelmű, hogy nem az időjárásról beszélgetnek. Hamarosan azonban elvonja a figyelmem a fagyim, ami ugyanis elfogyott. Szomorú sóhajjal veszem ezt tudomásul, miközben betermelem a tölcsért is, majd egy gyors pálcalendítéssel megtisztítom a kezeim. Még ülök egy pár percet, élvezem egy kicsit a zsivajt, mielőtt az otthon rám váró síri csendbe visszatérnék.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Vali ☞
Amikor még a Roxfort padjait koptattuk, sokszor feljött a téma, hogy mihez kezdünk majd az életünkkel. Az én terveim félnaponta változtak, a Valié kevésbé. De az, hogy tanárok legyünk, legfeljebb cinikus kontextusban merült fel. Persze, nemes hivatás, de túlságosan ragaszkodtunk a szabadságunkhoz és az ép eszünkhöz. A tanárok mindig csak mellékszereplők. Elevezgetnek a sekély vízben, de semmi grandiózus eseményben nincsenek központban. Nem fontosak. Nem úgy, mint mások. Mint a színészek, írók, felfedezők, botrányhősök, milliomos életművészek. Vali reakciója teljesen érthető, sőt, már vártam valami ilyesmit. Ál-szenvedő arccal felvonom a vállaim. - Végső stádium - drámai sóhaj, meg minden, ami kell, aztán elvigyorodok szélesen. - Nekem senki se mondta, hogy a tanárság az olyan, mintha popsztár lennél. Sorban állnak aláírásért, remegnek, ha látnak - főleg vizsga előtt -,képesek órákon át várakozni utánam. Igazán pont olyan - ezen kicsit elmerengek réveteg képpel, miközben bólogatok egyet-kettőt. - De aztán - sóhajtva folytatom - a többséggel nincs baj. Kifejezetten jó diákjaim vannak. Néhányan viszont... - füttyentek egyet fejcsóválva, a képzeletére bízva, hogy néhányan milyenek. Beletúrok a hajamba, hogy felszedjem a homlokomra ragadt tincseket s kicsit elbámulok az artisták fele. Épp hárman állnak egymáson, miközben égő labdacsokat hajigálnak fel-le. Nem hatnak annyira meg, inkább visszafordulok Valentinhez, aki épp bevallja, hogy ki elől rejtőzködik. Megemelkedik a szemöldököm, ami a napszemüvegen keresztül is jelzi, hogy kérdő arcot vágva várom, hogy folytassa csak. Ennyit nem lehet csak úgy elejteni anélkül, hogy további információkat közölne. Mondjuk, hogy miért bújkál Everették elől? Emlékszem a srácra, persze, de az rég volt, amióta végzett, nem hallottam felőle. Most meg bújkál előle Vali. Nagyon lemaradtam valamiről. - Dee - nyögöm lelkesnek szánt hörgéssel. Ellépek a fától s egy óvatlan pillanatig kilógok a napra, amitől hátrahőkölök s gyorsan visszatolatok. - Mutasd az utat s követlek - pukedlizve jelzem, hogy csak tessék, de amíg ő nem megy, én ugyan innen el nem mozdulok.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Lisa ☞
Úgy látom rajta, nem érzi annyira a helyzet komikumát, mint én. Vagy mint egyesek, akik hallótávolságon belül kuncogva sugdolóznak rólunk. De főleg rólam. Egészségükre. Csermelymicsoda? Gyanúsan méregetem a lányt, olyan haláli sztoikus arccal mondta, hogy nem tudok nem gyanakodni arra, hogy hülyéskedik. Lehet, hogy mégis érti a viccet. Vagy csak gúnyolódik. Bár az is a humor egyik formája. Szoktam is értékelni. Ha nem felém irányítják. Egyelőre inkább nem reagálok, az eladó csak tudja, mit adott el, s majd azt teszi ki nekünk. Az utolsó morzsákat is igyekszem bekanalazni az ujjammal, ne vesszen kárba. És éhes is vagyok. A lányból áradó gyilkos szándékot azonban még én se tudom figyelmen kívül hagyni, úgyhogy eldobom a kukába a dobozt és ártatlanul szétnézek, még mik hevernek szanaszét. Az illatfelhőbe burkolózott tasakba csak belesek, de félek, hogy elájulok, ha teljesen kinyitom. - Hú, ez erős - köhögve hátralépek és vadul legyezgetem a levegőt az orrom előtt. Ez kis dózisban is halálos lehet. Talán felajánlhatnám, hogy segítek valami jobbat választani ehelyett, valami olyasmit, amitől nem fog kihalni a légypopuláció az iskola környékén. Nem mintha az annyira baj lenne, csak kell vigyázni az ökoszisztémára is.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Lisa ☞
Ha a gyilkos tekintet nem volna elég, torokköszörülést és defenzív testtartást is kapok a lány részéről. Vajon ha egy korosztály lennénk, már hány perce feküdnék megátkozva a földön? Valószínűleg csak az állítja meg a kendőzetlen véleménynyilvánításban, hogy nem tudja eldönteni, hogy tanár vagyok-e, vagy sem. Vagy úgy egyáltalán, ki vagyok. Hagyom, hadd őrlődjön a dilemmájában. Odalép mellém az eladó egy új dobozzal, amit már tasakba se tesz, csak nyújtja a számlát, meg közli az összeget. Néhány pillanatig csak pislogva nézek rá, várom, hogy felröhögjön vagy valami, de nem. Halál komoly arccal várja, hogy fizessek. Lassan benyúlok a farzsebembe, előhalászom a pénztárcám és szépen kifizetem a sütiket. Nem fog kelleni száraz kenyérhéjon éljek egy hónapig, csak valahogy szürreálisnak tűnik ennyit fizetni egy édességért. Mostmár legalább értem, miért volt olyan finom. Intek az eladónak, hogy a lánynak adja a dobozt, nem én fogom elfogyasztani, aztán nagyot sóhajtva szétnézek a romokon. A parfümös tasakot fellebegtetem a földről és magamtól távol tartva berepítem a szemetesbe. - Még valami volt esetleg? - kérdezem segítőkész arccal, csak belül sírva némán. Kell írjak az ügynökömnek, hogy küldje a féléves honoráriumomat, mert méregdrága sütikben és női parfümökben akarok fürdeni.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Lora | piacnapon | megjelenés☞Épp szedném a sátorfámat hazafele, amikor mindenféle különösebb bejelentés nélkül csak úgy leszakad az ég. Semmi villámlás, semmi dörgés. Még felhő is alig van. Mintha valaki kifejezetten a piacteret utálná. Az emberek fejetlen tyúkokként rohangálnak ide-oda, fedezéket keresve. Egyesek ennél értelmesebbek és egyszerűen esernyőt idéznek elő a pálcájukból. Kényelmesen feltápászkodok a padról, gyorsan küldök egy vízhatlanító bűbájt a táskámra - lehet, már volt rajta, de soha nem lehet elég biztos az ember -, és aztán nyugodtan sétálni kezdek a zuhogó esőben. A napszemüveget feltolom a fejemre, mert hirtelen kora esti félhomály ereszkedett ránk. Zsebembe süllyesztett kézzel csoszogok kifele a térről, mikor menet közben magára vonja a figyelmemet az egyik pult. Friss halak. Rég nem ettem halat. A probléma csak az, hogy körülbelül a fél falu ott toporog a pult előtt, merthogy annak van egyedül elég széles teteje. Kicsit könyökölnöm kell, hogy odaférjek, s jól lehajolok, rá a portékára, megszagolgatva azt. Annyi módon lehet frissnek álcázni több napos - hetes! - halakat. De a szag mindent elárul. Általában. Elégedetten egyenesedek fel és rábökök egy csinos pontyra, hogy ő kell nekem. Miután kifizettem, megfordulok, hogy pakoljam el a csomagot, s közben felhunyorítok az égre. Még mindig esik, de már csillapodott.
|
|
|
|