38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4927
Írta: 2017. március 12. 01:13 | Link



Türelmesen és érdeklődve várta a választ, amennyire tőle tellett, de azért nagyon fúrta az oldalát már a kíváncsiság, hogy most mi is fog jönni. Az túlzás, hogy mindig, de az esetek többségében, ha nem is jött a „de ne”, egy „de” mindig volt. Most pedig nem igazán örült volna, ha megint visszatáncikálnak ebből a jókedvből, bármennyire is szeressen táncolni. De aztán ahogy elkezdte egészen elvigyorodott, kitartóan űzi ezt éppen. Figyelemmel kísérte ahogy lebukik a feje és nevetni kezd, csak ezek után szólalt meg. A kezét a kviddicses arcához emelte és végigsimított rajta közben.
- Eléggé? Akkor jó. - Nagyon szépen pislogott rá, majd visszahúzta a kezeit. Jegyezte is a dolgot a kis listáján fejben, igazából már az előbb, de ezek szerint le se kell onnan vennie, milyen praktikusan sikerült döntenie. Lecsúszott helytakarékossági okokból pár igen lényegtelen dolog, ahogy az lenni szokott, de ezzel mit sem törődik. Azzal már annál inkább, hogy ebből így már lehet építkezni szülinap terén, szóval hé, mégse volt lehetetlen vállalkozás!
Az már annál inkább, hogy még pluszabb időpontokat sajtoljon ki szerencsétlenből a saját javára. Nem érezte magát hátrányban, ahogy nem is vette zokon, hogy nem körülötte forog kizárólag Lewy világa, mert erre sosem vágyott. Tiszteli és szereti a játék iránti szenvedélyét és elkötelezettségét, és még Maja szerint is így van rendben ez, csak sajnálja, hogy így túlterheli magát. Bár ennek kapcsán egyiküknek se kell a szomszédba menni. Maja mióta az eszét tudja ingázik iskola-tánc-élet között, amibe pár éve ott a kviddics is, most meg már szerelme meg pár barát is. A párjának meg még erre jön hatszázhuszonöt millió dolog. De komolyan gondolta a naptárat, így ez vélhetően megvalósításra is fog kerülni, ha nem megy ki a buksijából az újabb hirtelen hullámot követően. Isten lássa lelkét, próbál nagyon koncentrálni, de azért meg van illetődve most, Lewy csak erre is építhetne külön gazdaságot néha, ez más kérdés.
- Ez egy kicsit tényleg bonyolult, de azt hiszem értem - vagy legalábbis mindent megtesz ennek érdekében. Magában még mondogatja kicsit, de ez igazából arra jó, hogy rögzüljön, meg az elmagyarázás alapján fel is fogja. Nem, tényleg nem veszünk csak úgy új nagykabátot évente, ahogy azt mondták neki be kell ruházni tartósra. De már fájni fog a feje a sok hasonlattól lassan. Ajánlat… Majából éppen csak ki nem bukik, hogy arra, hogy kell felelni? Meg meddig gondolkozzon? Nem gondolkozik, az nem sok jót hoz és nem is a kedvenc elfoglaltsága.
- Nem tudom ezen kell-e egyáltalán úgy igazán gondolkodnom…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 12. 01:36 | Link


Benézegetés

Végül a pizsi ügyben sikerült dűlőre jutni és őszintén? No shame, határozottan nem bántam meg, hogy végre sikerült kiböknöm a dolgot. Persze, szerettem az eddigi, már eglévő darabokat is, mert mind nagyon Maja volt, csak hát, na. Kíváncsi voltam mindig és asszem ez már így is fog maradni.
Magát a naptáras egyeztetést igazán hasznosnak találtam, lehet, hogy kellett volna egy neki, amiben én jelölöm, mikor mi van, meg egy nekem, amiben ő jelöli és akkor nagyjából képben lenne az ember, hogyan merre és miként szervezze a programját. Az ilyesmire való a telefonban lévő naptár is, de a kütyüllémnek újabban az a mániája, hogy bezizisedik, mikor a koleszban vagyok és egészen addig nem is nagyon tér magához, ameddig ki nem zarándoklok vele valami wifi közelébe. Sőt, egyszer már szervízben is járt, mert a reparo nem tudom mennyire lett volna hatásos, miután az éjszaka közepén kivágtam a csukott ablakon... Ezért nem szeretem, mikor Müller elkezdi állítgatni a dolgokat rajta. Ki akar éjszaka a veresegyházi asszonykórusra kelni? Mert hogy nem én, az biztos.
Közben spontán kiselőadást tartottam róla, hogy nálunk hogy is megy a nevek sorsa a családon belül, végül pedig csak a kezembe temettem az arcomat, mert ilyen béna szöveggel is nagyon, de nagyon ritkán szoktam élni. Most pedig sikerült átmennem Mr Greybe jóformán. Szóval mély levegőt véve pillantottam fel Majára, miközben a két kezét finoman az enyéim közé vettem, közelebb ülve egy pöttyet.
- Ami azt illeti, én sem, elég böszmén sikerült előadnom magam. Tudod, a szokásos tudathasadásos állapot... Nehezen tudom eldönteni, melyik verzióm fogalmazná meg a legjobban a lényeget, de ez láthatóan rossz választás volt - nevettem el magam, sőt, talán még egy egészen kicsit bele is vörösödtem ebbe a beszélgetésbe. Nem hiszem, hogy az ilyesmi nekem való lenne, az érzelmi impulzusok a legrosszabbat hozzák ki belőlem. Sokkal jobban jártam volna, ha nem hallgatok a lelkiismeretemre Valentinkor.
- Szóval, azt hiszem, jobb lesz, ha leegyszerűsítem az egészet. Schatz, lennél a feleségem? - kérdeztem végül kis mosollyal az arcomon, csillogó pillantással figyelve. Ez az a kérdés, amit azért nem tesz fel sztár-Lewy, mert igen durván odavág az egójának, ha Czettner kisasszony most azt mondja, nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4927
Írta: 2017. március 12. 02:16 | Link



Új pizsi. Bár felvilágosították már, hogy azt nem feltétlenül kéne így becézgesse, mindegy is. Lassan már túl könnyűnek érezte ezt a beszélgetést, ami ugyan meglepte, de nagyon örült is neki. Tudta, hogy legalább innentől talál magának motivációt minél előbb átesni a maradék vizsgán, nem pedig belehalni még inkább. Bár azért ezt néha volt tárgy, ami kikövetelte volna. Elkezdett közben gondolkodni, ha vége ennek, mik és mikor jönnek, de ehhez majd valamikor több időt és energiát kell kisajtolnia magából, akkor az a naptár is menni fog, mint a karikacsapás. Szerencsére annyira sok fontos dolgot nem kéne belefirkálni, bár mindenki jobban jár, ha nem is hagy Majának benen több teret. Képes lenne feltüntetni a kaktuszok emléknapját is példának okáért. Ami úgy nem biztos, hogy a legkiemelkedőbb esemény. De azt előre tudja, hogy szívesen fog ezzel foglalatoskodni.
Ellenben ezen kívül eléggé megálltak az agyában a fogaskerekek és leginkább miután felfogta a témát minimálisakat fordultak még próbálta lekövetni mi fog kijönni az újonnan szerzett információk halmazából. Vigyorogva rázta meg a fejét, ellenkezve kicsit, hogy nehogy ezzel úgy érezze gond van. Ha kettejük közül valakiből folyik a baromság, hát az inkább Maja, és ezt a lány is jól tudja.
- Nem rossz, csak fura, de az nem baj - mert tényleg nem az. Maja meg nehéz eset. Tömören ennyivel képes hozzájárulni, látja, hogy nem éppen a legotthonosabban toporog a Drága, ami mosolyra készteti és egy kis aggodalomra is. Már éppen azt hitte érti, de most egy picit azért nagy szemekkel meredt rá, hogy hogy másként gondolhatja azt, amit mondott. Lehet, ha más lány ül itt, már Lewy kezét kérték volna meg, vagy rosszabb, szerencsétlen már hallgathatná milyen virágot kér a csokrába a hölgyemény, kit szeretne meghívni és hova menjenek mindezt megtartani. Maja mindeközben fejben a kérdés elhangzásakor kis, cuki pillangókat kergetett. És azon gondolkodott, hogy lehet-e mást mondani egyáltalán, mint ami már ott volt bizony benne.
- Szeretlek - A mosoly úgy maradt az arcán, aztán bátortalanul megszorította Lewy kezét. Vett egy nagy levegőt, majd elhúzva lecsökkentve a távolságot átkarolta a nyakát és magához húzva bújt a vállába, éppen csak annyira beszélt hangosan, hogy mindegyik szavát hallja a lengyel. Aztán legalább negyvenszer elhangzik a válasza is, mert mért ne, mielőtt végre befogja a kis száját így vagy úgy. - Igen, igen, igen, igen…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 12. 11:35 | Link


Benézegetés

Ha eddig nem is voltam benne biztos, ma már eljutottam odáig gondolatban, hogy Majánál jobb nővel nem hozhatott volna össze a sors. Szép, kedves, a maga hibbant módján elég okos is és kviddicsezik. Szereti a videójátékokat, megvan az egyedi stílusa, amit nem hagyott el mellettem sem és nem akar megváltoztatni. Kell más pozitívumot is felsorolnom mellette, vagy elég ennyi? Mert így is bőven több dolgot tudhatott a listáján, mint az összes eddigi nőm együtt.
És akkor még azt sem bánta, hogy egyszerűen képtelen voltam egyről a kettőre jutni a mondandómmal, ezért pedig külön hálás voltam neki. Más csaj valószínűleg már kiakadt volna, hogy most ezt miért itt és most és hol az a bizonyos gyűrű és mi az, hogy ajánlat és gondolja át.
- Ismersz, mindig fura vagyok - nevettem fel, miközben közelebb csúsztam hozzá és a kezeit az enyéim közé fogtam finoman.
Aztán nagy nehezen sikerült kiböknöm azt az egy bizonyos mondatot, ami lássuk be, nem ment zökkenőmentesen. Most azonban már kint volt és egyáltalán nem bántam meg, hogy elhangzott. A fejem kissé oldalra biccentettem a válasza hallatán, mert hát ebből mit tud leszűrni az ember? Nagyon semmit. Azonban hagytam, hogy közelebb húzzon és átkarolva szorosan öleltem magamhoz. Talán egyet vagy kettőt a szívem is kihagyott, de olyan szintű megkönnyebbülést éreztem, amit nagyon ritkán.
- Én is szeretlek, te zakkant - nevettem el magam, majd finoman kicsit eltoltam, hogy megcsókolhassam. Talán egyetlen egyszer engedtem el magam ennyire és az nem is volt olyan régen. Még a legutóbbi kiruccanásunkon. Végül az arcát fürkésztem csillogó pillantással. - Még akarok venni neked egy gyűrűt, csak tudod, az a társaságodban kicsit egyszerűbb volna.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. március 12. 11:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4927
Írta: 2017. március 12. 15:25 | Link



Furák, ez határozottan elmondható róluk külön-külön, de együtt is. Ez azonban sosem kapott Majánál negatív vagy éppen kiugró értelmezést. Így szerette ezt az egészet, különben csak elég újra és újra belegondolnia hogyan indított nála, utólag belegondolva elég cikis és idegesítő vinnyogáson eset túl, amit nem is tudott honnan szedett. És magától beszélt, nem is keveset. Bár utána hazáig remegett, hogy hű és há, de minden percért hálás, azóta is. Aki egy kicsit is ismerte őt, az meg pontosan tudta, hogy hiába fordultak Maja körül száznyolcvan fokot a dolgok, mit sem hagyott eközben el magából. Sok jó jött, ami a rossz mellett tartotta benne a lelket és nem is igazán tudja, hogy képes ezek mellett is ilyen őszinte örömre.
- Csak maradj ilyen fura, én szeretem ezt.
Mert bizony az van, nem erőltetett, nem kedveskedő, hanem magától elindult mosoly és boldogság az, amivel jutalmazni tudja az ölelésen kívül. Igazság szerint nem is nagyon jön ki több dolog a szájacskáján, csak egy apró sóhaj, miután végre levegőt hajlandó venni újra az igenek között. Nem akart kétséget hagyni, ami lássuk be Majánál máskor megesik. Bizonytalankodik, elveszik a saját mondataiban, és néha még térben és időben is. Azon rövid, pár tételes listán van ez is, mikor a bizonytalankodása fölé kerekedett az, hogy érzelmileg hol is áll. Zavartan vigyorgott bele a zakkant jelző miatt a csókba, aztán viszonozta, szinte el sem akart szakadni. Lehet, ha nem ülnének már éppen egy helyben ugrálgatna, de így viszonylag kivitelezhetetlen ezért csak a fejével billeg kicsit, aztán felnevetve még egy gyors puszit nyom Lewy ajkaira.
- Velem? Egyszerűbb? - Itt leginkább a két szó egy mondatba kerülésének nehezen értelmezhetősége volt még szerinte is a gond, de értette, viszont gondolkodva csücsörített kicsit, próbált valami értelmeset kipréselni magából. - Én nem hiányolom ám, az csak olyan plusz. Persze szép meg minden…
De nem is ért hozzá, szóval hallgat inkább, és azzal foglalkozik, ami jó és megy. Mondjuk azzal, hogy úgy tapad rá szerencsétlenre megint, mint a rágó. Közelebb hajolt, hogy aztán a vigyorgást abbahagyva csókolja meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 12. 16:21 | Link


Benézegetés

Talán a furaság nem is minden esetben negatív jelző. Attól, hogy valaki más, mint a nagy átlag még lehet jó ember, aki szereti a családját, a barátait. Egész egyszerűen ez csak annyit jelent, hogy nem akar beolvadni a népesség egyszínű masszájába. Ahhoz pedig, hogy ilyen maradhasson, szüksége van valakire, aki elfogadja a maga hülyeségeivel együtt, én pedig megtaláltam az én párom ebből a szempontból.
- Helyes. Én is hasonlóan érzek. Nem szeretném, ha egy nap arra kelnék, hogy egy divatmaca vagy, aki nem kviddicsezik vagy táncol mert letörik a körme és nem néz mesét, mert már "kinőtt belőle" - ráztam meg a fejemet meglehetősen elborzadt arcot vágva. A feltételezés maga is abszurd volt, nem tudtam elképzelni róla egy ilyen fordulatot.
A kijelentésére rajtam volt a sor, hogy szélesen vigyorogjak, elvégre igaza volt, vele szinte semmire nem mondaná az ember, hogy vele egyszerűbb. Éppen azért, mert ő annak is örült volna, ha egy függönykarikával állítok be megkérni. Szóval végül csak megráztam a fejemet, jelezve, hogy nem így megy ez. Az a bizonyos kis retek szükséges, mert a helyzet úgy kívánja, meg az én lelkem is sokkal nyugodtabb lenne. Az anyjáé egész biztosan kevésbé, ezután az oddsok növekedni fognak a túlélésem mellett, ha valaki arra szeretne fogadni.
- Jó, úgy értem, hogy ha mutatok egyet, meg tudod mondani, hogy a te stílusod-e vagy sem. És én pedig hiányolom, szóval erről nem is nyitunk vitát, gut? - néztem rá a beleegyezésére várakozva türelmesen, hogy aztán elégedetten viszonozzam azt a bizonyos csókot.
A további itt töltött idő jószerével azzal telt, hogy próbáltam leegyeztetni vele, milyen dolgai akadnak a szünetben, sikeresen agyonöntöttem magamat a teámmal - na tessék... -, illetve rendeztem azt a bizonyos számlát.

// köszönöm, schatz *-* //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 13. 01:29 | Link

-  ×  -
Krushnic Dimitri
-  ×  -

Még ez a hely a legkevésbé lepukkant a környéken egy ebéd elfogyasztására. Annak a csárdának például a közelébe sem fogok menni, az biztos. Enni viszont kell, én pedig szeretnék valami jót enni egy kellemes helyen. Vagy legalább valami fogyaszthatót egy nem túl elmaradott helyen. Nemrég érkeztem ide és már most kezdem leadni az elvárásaimat. Mi lesz még később?
Felsétálok a lépcsőn, hagyom a festményeket udvariasan biccentgetni nekem, aztán a vendégeket fogadó, rendezett kinézetű varázslóval közlöm, hogy egy személyre kérek asztalt, ablak mellé. Odavezet engem, és mivel ő nem segíti le a talárom, magam akasztom a fogasra. Leülök és csakhamar kapom is a pincértől az étlapot. Az italrendelésem rögtön leadom, ezután pedig elmerülök a nem túl kecsegtető kínálatban. Arcomon lehelletnyi fintorral tanulmányozom a menüt. Ezek a magyar ízek nem állnak túl közel hozzám. Egyik zsírban fürdő hús a másik után. Látom is a szomszéd asztaloknál. Azt hiszem, maradok a sült krumplinál valamilyen hallal. Már intek is a pincérnek és közlöm vele döntésem. Bájosan rámosolygok, de amint tovahalad, az iménti kifejezés már sehol nincs. Semmilyenül, talán kissé reményvesztetten nézek ki az utcára, miközben italomba kortyolok.
Fényévekre van ez a környezet attól, amit odahaza megszoktam. Nem újdonság nekem, hogy vannak ilyen helyek, hiszen gyakran utazom. De más valahol eltölteni pár napot és megint más úgy jönni ide, hogy tudom, hosszú hónapokig leszek itt. Már most azon tépelődöm, lehet, mégse kéne itt laknom a tanulmányaim idejére. Minden nap hazamehetnék. Besétálnék a kandallóba és ennyi. Viszont túlságosan tetszik, hogy ennyire új helyen vagyok, új emberek közt. Az otthoniakat már untam.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. március 20. 17:33 | Link

Jonathan

Ideiglenes albérletem boldog lakójaként keresek egy helyet, ahol megünnepelhetem a sikert egy ebéd mellett. Jobb volna mindezt nem egyedül tenni, de nem veheti semmi kedvem. Nem ma, nem itt.
Irritálóan szembevigyorgok mindenkit a vendéglőben, aki csak felém pillant. Ebédidő van, úgyhogy csak fent találok helyet. Rázuhanok az egyik székre, kényelmesen szétterpeszkedve, sisakomat a mellettem lévő ülőhelyre pakolom. A kabátomból próbálom épp kihámozni magam, amikor a szomszédos asztaltól felveszi a pincér a rendelést és odalép hozzám. Rezignált hivatalossággal közli a kínálatot, amikor a menüt csak ellegyintem. Szeretem mindig azt kérni, ami a hely specialitása. Boldogan mindenre rábólintok, háromféle desszertet rendelek és egy üveg sört kezdésnek. A pincér enyhe idegrángással hagyja el az asztalomat, én meg visszatérek a hely és a vendégek bámulásához.
A szomszédom olyan életuntsággal néz ki az ablakon, mintha ez volna a világ legborzalmasabb, leglaposabb, legszürkébb helye. A kettőnk arca csak annyira tér el egymástól, mintha nem is ugyanahhoz a fajhoz tartoznánk. Mégcsak nem is ugyanabból a naprendszerből származunk. Ő a fekete szemű, zöld, félelmetes lények egyike, én meg egy cuki kis ewok vagyok.
Érkezik elém a habzó nedű, aminek a felét lelkesen le is öntöm a torkomon, aztán megtörlöm a számat és felkelve a helyemről, átülök a másik asztalhoz, szembe az idegennel. Nem hagyhatom egyedül szomorkodni.
- Azt hallottam, isteni az epres parfait-juk - közlöm is vele a tényeket rögtön, hogy ideje se legyen csodálkozni. - Ha extrán kéri, akkor tesznek még bele valami titkos hozzávalót - duruzsolom tovább, előbb jól szétnézve, hogy senki se hallja. Szupertitkos ez, értik. A helyzet az, hogy nem néz ki annak a parfait-típusnak. Pedig szerintem a francia desszerteket csak az nem szereti, akinek nem működik valami jól odafönt. Úgy egyáltalán, nem tudom elképzelni enni. Olyannak tűnik, aki már reggel kivasalt ingben ébred és a haja soha nem rendezetlen. Mellette óceániai bennszülöttnek érzem magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 21. 21:36 | Link

-  ×  -
Krushnic Dimitri
-  ×  -

Igen, nekem is óceániai bennszülöttnek tűnik. Bár ez így nem fogalmazódik meg bennem. Igazából semmi nem képes megfogalmazódni. Csak benyomásszerű vélemények és érzések halmaza tolong bennem, amikor váratlan asztaltársaságom akad, aki már rögtön reklámozza is a hely specialitását. Bár nem vagyok biztos benne, hogy elhiszem neki azt, amiről beszél. Főleg, hogy -ha minden igaz- ő nem is kóstolta. Csak hallotta, hogy így van. Ez aztán a megbízható ajánlás.
- Á, ez... ez pompás - bólogatok udvariasan mosolyogva, aztán körbenézek az étteremben, eléggé segélykérően. Mintha legalábbis a gazdáját keresném, akitől elkóborolt. De nem látom senkin, hogy hozzá tartozna.
- De, tudja, én egy személyre kértem asztalt - közlöm vele, elnéző hanglejtéssel. Már előre fogadva a bocsánatkérését, amiért megzavart engem. Mert nyilvánvalóan ennek kell következnie. Némi sajnálkozásnak és fájó búcsúnak.
- Szóval... - mosolygok tovább, a levegőben hagyott mondatom folytatását már a képzelőerejére bízva. Ezt valószínűleg nem kéne. Dehát durvaság volna egy az egyben elküldeni innen. Én pedig az ilyesmit csak burkoltan csinálom. Hogy lássa, mennyire nem haragszom -pedig teszem-, és mennyire ráér magamra hagyni -noha egyáltalán nem ér rá-, nekiállok megtörölgetni az evőeszközeimet szalvétámmal, előkészülve az ebédemhez.

###
Utoljára módosította:Jonathan Gerhard Van den Bergh, 2017. március 23. 20:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. március 23. 17:02 | Link

Jonathan


Látom a szemében tükröződő lelkes örömöt, amit jelenlétem vált ki. Kedvesen mosolygok, ahogy illik, miközben a magammal áthozott sörömből időnként kortyolok egyet, csinos kis sörbajuszt rajzolva a szám fölé. Kis időkieséssel észlelem csak, s gyorsan letörölöm a kezem fejével. Remélem nem okozok szívrohamot szegénynek ezzel a barbár viselkedéssel.
- Hmhm, értem - bólogatok egyetértően, de nem akarom venni a lapot. - De látja, két szék van az asztalnál, micsoda szerencse! Egyébként át kéne húzzam az enyémet. - Bár így most két asztalt foglalok, mert a cuccaim túl vannak, én meg itt ücsörgök, de majd ha valaki panaszkodik, elszedem őket onnan.
- Éppen szomorkodni kezdtem volna, hogy egyedül kell ebédeljek, mert tudja... - megköszörülöm a torkom és előbbre csúszok a széken, hogy közelebb legyek hozzá. - Ma van a születésnapom - bűnbánó kis félmosolyt eresztek meg, mintha ezzel most megmagyaráztam volna a viselkedésem. Illetve hát meg is magyaráztam, nem csak mintha. Az egy pillanatig se zavarjon senkit, hogy nem igaz. A nagy helyzet az, hogy látom rajta, teljesen el van veszve itt, nincsenek ismerősei, barátai, és nem hagyhatom, hogy nagy magányosan búslakodjon. De büszke embernek tűnik, akinek ilyesmit nem lehet csak úgy a szemébe mondani, sőt, ha megmondanám, valószínűleg hülyének tartana - bár azt valószínűleg így is teszi - és el se hinné. Neki ez biztosan már megszokott. Elefántcsont-várának legmagasabb tornyában ritka lehet a látogató. Szóval szüksége van rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 23. 20:50 | Link

-  ×  -
Krushnic Dimitri
-  ×  -

Annyira van szükségem kéretlen asztaltársaságomra, mint a hátamnak egy púpra. Azonban levakarhatatlannak tűnik. Mivel nincsen kedvem jelenetet rendezni, ezért úgy döntök, hagyom magam, abban a reményben, hogy előbb szabadulok. Talán még szórakoztatni is fog. A királyok se jutnak hozzá ilyen könnyen udvari bolondhoz, mint most én jutottam.
- Boldog születésnapot! - emelem rá bájos mosollyal poharamat, amely ugyan nem alkohollal van töltve, ám a gesztus ettől még gesztus. Iszom egy keveset, és közben érkezik is az ebédem. Bólintok a pincérnek, aki lerakja elém. Természetesen már ránézésre is távol áll ez a krumpli és hal attól a minőségtől, amit a hazámban és főleg a miliőmben megszoktam. De felkészültem erre és elfogadom az itteni körülményeket. Csak az első pár nap, vagy pár hét lesz kissé nehézkes, míg átállok, de jól fogom leplezni.
- Kihez is van szerencsém? - érdeklődöm meg a nevét, miközben kézbe veszem villámat, késemet. Kérdésem egészen úgy hangzik, mintha mondta volna már ő, vagy mintha tudnom kéne, de mégsem tudnom. Hiszen az asztalomhoz is úgy vetette ide magát, mintha ismernénk egymást, vagy mintha érdemes lenne ismernünk egymást. Igazából a jelenetek rendezésével már csak azért is érdemes óvatosnak lenni, mert akármilyen eszementnek és senkiházinak tűnik valaki, könnyen megeshet, hogy befolyásos családból származik, vagy bármilyen szempontból fontos ember. Nem hülyeség kideríteni ezt, mielőtt elzavarnánk.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. március 24. 16:07 | Link

Jonathan


A bájos mosolya körülbelül annyira szívmelengető, mint az a jéghegy, aminek nekiütközött a Titanic, de azért vigyorogva fogadom és iszunk a születésnapomra.
- За здоровье!* - az orosz köszöntés olyan természetesen és könnyedén jön ki belőlem, mintha eddig is ezen a nyelven társalogtunk volna. A magyar jön először szinte mindig az ajkamra, magyarul gondolkodok és álmodok, de amikor ivásról van szó, vagy köszönteni kell valakit, esetleg otthon veszekszünk meghitt családi körben - akkor annyira orosz vagyok, hogy már csak az adidas melegítőnadrág és a szőrmesapka hiányzik. Általában észre se veszem, számomra mindkettő ugyanúgy érthető, ugyanúgy zsigerből jön, úgyhogy most is csak felhajtom a söröm maradékát és nagyot szusszanva leteszem az asztalra a poharat. Épp megérkezik az asztaltársaságom ebédje, s a sajátom után kezdem tekergetni a nyakam. Még sehol. Lehet, hogy valami egyszerűbbet kellett volna rendeljek. Vagy a pincér most keveri bele a mérget. Úgyhogy jobb teendő híján elnézem, ahogy a fiú enni kezd, és magamban szórakozok a nem túl lelkes arckifejezésén. Sültkrumpli és hal, mellé ez a lenéző pillantás, amit a tányérjának szán - a fejemet rá, hogy tudom, honnan jött.
- Dimitri - nyújtom felé a jobbomat, abszolút nem reagálva a hangnemére. Néha hazudni szoktam, ha a nevem után érdeklődnek, valami nagyon hangzatos, vagy épp röhejes választ adva, csak hogy láthassam a reakciójukat. De valami azt súgja, hogy újdonsült ismerősöm nem értékelné annyira a humorérzékem. Kétségem van affelől, hogy neki egyáltalán van ilyesmije. De azt is súgja itt nekem valami hang a fejemben, hogy a nevek számára sokat jelentenek. Legalábbis a sokat jelentő nevek. Az enyém meg nem az. De így, hogy csak a keresztnevem árultam el, még valami báró fia is lehetek - nem mintha sok maradt volna belőlük oroszéknál. Vagy a Bratva egyik tagja. Igazából bárki, tehát nem jutott előbbre.
- Egyébként igaza van - hátradőlök a székben, közben összefonom a hasam előtt a karjaim és csak futólag mozdulat közben rábökök az ebédjére. - Ez nem az igazi.
Mintha valami gasztromán filantróp volnék, aki csak úgy tudja ezeket, de a helyzet az, hogy jártam már Brüsszelben többször is könyvbemutató-körutaimon - amerről sejtésem szerint jött, legalább hozzávetőlegesen -, és a bogolyfalvi változat csak egy lagymatag változata annak. Én persze lelkesen betolnám, egy rossz szavam se lenne, de nem lehet mindenki ilyen igénytelen.


*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 26. 10:38 | Link

-  ×  -
Krushnic Dimitri
-  ×  -

Kezemen díszelgő arany pecsétgyűrűmnek köszönhetően tisztán értem, amit mond, noha magyarul beszél, amit én egyáltalán nem beszélek. Flamandul társalgok vele, amit meg valószínűleg ő nem beszél, mégis tudja, mit közlök vele. Ugyanez a helyzet az orosszal, amit kiejt a száján. Értem, hogy mit kíván a pohárköszönésnél, ám hallom a nyelvváltást. Szóval orosz. Ezt aztán csakhamar a neve is megerősíti.
- Jonathan Gerhard Van den Bergh - fogok vele kezet.
- Csak így Dimitri? - emelem meg sötét szemöldökömet.
- Mint Merlin? Vagy... Voldemort? - hozok elő pár frappáns példát, hasonlóan frappáns és kekeckedő mosollyal az arcomon. Igen, csak így kimondtam a Sötét Nagyúr nevét. Végülis ez már a 21. század. Tény, vacilláltam egy keveset előtte, hiszen sokakat érzékeny érint még mindig, nekem meg semmi kedvem szabadkozni. Jobban mondva elterelni a szót, kikerülve a szabadkozást.
A keresztneve még valóban nem mond semmit nekem. Ettől még lehet ugyanúgy egy alsóbb osztálybeli átlagpolgár, mint valami cári leszármazott, aki ostoba módon az egyszerű életet választotta a fényűzés helyett.
Humorérzéknek nem vagyok híján különben. Már ha humorérzéknek azt nevezzük, hogy valaki érti a viccet. Értem én, csak nem szeretem. Meghallgatom, nevetek rajta, olyan begyakoroltan, hogy már reflexből megy, én magam viszont nem kezdeményezek ilyen tréfákat. A szellemes megjegyzések viszont közel állnak hozzám. Mint annak az imént is tanújelét adtam.
- Mm. Meg lehet enni - hümmögök elnézően, miután magamba diktáltam az első pár falatot. Kifejezetten kegyesnek érzem magam ezzel. Mondjuk azt nem tudom, miből gondolta, hogy nem vagyok nagy véleménnyel az elém lerakott étellel. Legilimentor volna? Nem hiszem. Biztos egy-egy apróbb fintorom árult el. Ezeket nem szoktam visszafogni. Elfér az udvarias mosolyok közt. Nehogy már azt higgyék, hogy tökéletes, amit kaptam. Nem mintha az ebéd végeztével ne közölném a véleményem a pincérrel valamilyen formában. Akár kikéri, akár nem.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. március 28. 16:41 | Link

Jonathan


Az én egyszerű kis nevem eltörpül a válasz mellett, amiről akkor is sütne az előkelő származás, ha nem látnám mellé a gazdáját is.  Így azonban olyan késztetést vált ki belőlem, hogy pukedlizni kezdjek és felségemnek, vagy minimum uramnak szólítsam. Persze egyiket se teszem, valószínűleg a gerincem se hajlana eléggé hozzá, meg nem bírnám ki röhögés nélkül, de ettől függetlenül végtelenül jelentéktelennek érzem magam hirtelen. Ez nem szokásom, úgy egyáltalán nincs baj az önértékelésemmel, és a társadalmi rangok s címek körülbelül annyira fontosak számomra, mintha Marx reinkarnációja volnék. De ebből az alakból csak úgy sugárzik az udvarias, gőgös lenézés. Nem feltétlenül irányomban. Hanem úgy általában a világgal szemben. Akiből nem kék vér folyik, vagy legalább nem aranyberakásos még a fogfekéje is, azt kár számba venni. Aztán persze előfordulhat, hogy tévedek. Kétlem, de lehetséges. De nem adom jelét megszeppenésemnek, egy 24 karátos vigyort eresztek meg a megjegyzésére.
- Vagy mint Beyoncé, vagy Bono - a lelkes válaszom lehet, hogy nem mond sokat neki, de az nem engem minősít. Nem tehetek róla, hogy Voldemortról mugli énekesekre asszociálok, ő kezdte. Mielőtt mondhatnék még néhány további példát, megérkezik az ebédem. Rendelek még egy sört, majd körülményesen leterítek egy szalvétát a lábamra - tuti, hogy nem így diktálja az etikett, én csak próbálkozok -, aztán lelkesen betolom az első falatot, s csak azután lassulok le. Elégedett kis mosollyal rágok, mintha már látnám a Nirvanát magam előtt. Először nem hittem el, hogy tényleg elő tudnak rukkolni egy igazi stroganoffal, de úgy látszik, nem hazudtak. Megy ez nekik. Anyám se küldené vissza, pedig ő az orosz konyha KGB-je. Próbálj csak a tíz méteres körzetébe menni egy vegán kaviárral, s patkánnyá változva töltheted életed hátralevő részét.
- Krushnic Dimitri - adom meg magam, mert mégsem tehetem a hülyét egész nap. Vajon bevette volna, ha azt mondom, hogy Romanov? Ha vannak élő leszármazottak, biztos velük szokott teázgatni vasárnaponként, úgyhogy inkább nem próbálkozok meg vele. Az én nevem tökéletes. Nem kell hétmérföldes legyen, az se baj, hogy nem tartalmazza az összes férfiágú felmenőm keresztnevét visszamenőleg hat generációra, vagy épp a hely nevét, ahonnan származok. Kicsi, orosz, de az enyém.
- Ezt is - ismerem el, a villámmal a tányér fele bökve. Sejtésem szerint az én kijelentésem egy hangyányit őszintébb, vagy legalább lelkesebb. Az arca nem sokat árul el, de amit igen, az beszédes. Ez a baj az udvarias maszkokkal. Olyan… átlátszóak. Hazudni feltűnőbben kell, hogy életszerűbb s így hihetőbb legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 30. 13:54 | Link

-  D  -
Krushnic Dimitri
-  D  -

Kár kételkednie magában. Nem téved az elképzelésében. Vagyis hát nem annyira. Hiszen nem minden a származás meg a vagyon. Ott vannak még a kapcsolatok is. Sok az olyan egyszerű ember, akiket kiskedvencként tart egy-egy arisztokrata, vagy éppen megbecsülésre tart számot ilyen-olyan tehetsége miatt. Őket sem szabad semmibe venni, a saját érdekemben. Úgyhogy a taktikám az, hogy ha csak nem sértenek meg, vagy bármilyen más oknál fogva nem tartom lehetetlennek, hogy valakivel elbájologjak, akkor inkább megteszem. Ezt élvezheti most az orosz is. Nem úgy, mint az az orosz, aki idefele a vonaton a hálófülkémbe esett és egyúttal rám, mikor pedig próbáltam letolni magamról, felpofozott. Na vele nem voltam kedves. Vörös fruska. Egy ilyen ne várja. De különben így belegondolva, érdekes, hogy mennyi orosz talál meg engem mostanában...
- Biztosan - reagálok a további nevekre egy idegenkedő mosollyal. Elképzelésem sincs, miről beszél és ki ez a Beyoncé meg Bono. Márpedig ha nekem még csak ismerősnek sem ismerős valami, akkor az biztosan mugli dolog. Mint olyanról pedig tudnom sem igazán érdemes.
Elhittem volna a Romanovot. Mindent elhiszek, aminek nem vagyok biztos az ellenkezőjében. Jobb egy olyan helyzet, amiben én vagyok az áldozat egy csalóval szemben, mint egy olyan, ahol egy tényleg befolyásos, köztiszteletben álló illetőt gyanúsítgatok és viselkedek vele rangján alulian. Azonban kétlem, hogy a Krushnic család a felső tízezerbe tartozna. Némileg megkönnyebbülők tehát. Megmaradhatok ennél a mérsékelt udvariasságnál és nem kell a velem szemben ülőt ajnározzam. Nehéz dolgom lenne.
- És mivel foglalkozik, Dimitri? - érdeklődöm tőle, míg vágok egy újabb falatot a halból, amit aztán egy krumpli után szúrok a villámra és emelek ajkaim közé.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. március 30. 16:46 | Link

Jonathan


Hát persze, hogy nem ismeri ezeket a neveket. Általános ismeretről vajon hallott? Popkultúráról? Zenéről? Életről? Elég szörnyű lehet neki. Biztos a Beatlesről sem hallott! Elborzadva nézek végig rajta, amit úgy ért, ahogy akar. Megrázom a fejem, elhessegetem magam elől a rémképeket. Halkan dúdolni kezdem a Hey Jude-ot, miközben lapátolom szépen be a kajámat, és öblítem le az épp kézhez kapott sörrel. Diszkrét vagy, Dimi, nagyon diszkrét.
Még egy kicsit bánom, hogy nem adtam ki magam valami cári porontynak. Legalább harmad-unokatestvér lehetnék. Olyan jó volna zavarba hozni, kibillenteni ebből az elegáns zordságból. Kíváncsi vagyok, milyen, amikor örül valaminek, vagy ha mérges. Nem, azt mégsem akarom. Elég volna az első. Az újabb kérdéssel azonban kapok egy második esélyt. Itt a lehetőség, hogy valaki legyen belőlem. Legalábbis szerinte. Mivel foglalkozok? Mivel szoktak a gazdagok foglalkozni? Semmivel. Ragasztgatják a bélyegeket a gyűjteményükbe, meg eljárnak a heti szabadkőműves-találkozókra. Építik a kártyavárat, meg puccsokat tervezgetnek koktélos pohár fölött.
Mi legyek? Politikus? Hamar leellenőrizhetné. Kereskedő? Az olyan semmilyen, kár érte hazudni. Művész? Nem biztos, hogy ez jobb az igazságnál. Jogász? Nincs az a naív ember a világon, aki ezt rólam elhinné. Egyébként tényleg, mi vagyok?
- Mindennel - ismerem el végül, kicsit magamat is meglepve. Pedig milyen szépet hazudhattam volna. - Tanácsot adok azoknak, akiknek szükségük van rá. Tanítom azokat, akik tanulni szeretnének. Megnevettetem azokat, akik már elfelejtették, milyen is az. Segítek, ahol kell, néha úgy is, ha nem tudják. - Már csak azt kéne mondjam, hogy az a hős vagyok, akit Gotham megérdemel, nem akire szüksége van, de már előre tudom, hogy csak zavart pislogást kapnék cserébe. A válaszom anélkül is épp eléggé enigmatikus. Nem hiszem, hogy sokat ki tudna hámozni belőle. Legfeljebb azt, hogy nem ülök tétlenül. De hogy ez számára pozitív vagy negatív tulajdonság, az még nem világos.
- És Jonathan Gerhard Van den Bergh mivel tölti a napjait? - a nevét kész élvezet végigmondani. De tényleg. Pergőn, finoman tudom kiejteni, ami annak köszönhető, hogy nem ő az első belga, akivel megismerkedtem. Gondolom ettől majd kicsit jobban érzi magát. Hacsak nem véli majd úgy, hogy gúnyolódok vele, amit azonban nem tudom, miből gondolhatna, olyan szép kis ártatlan kutyaszemekkel nézek fel rá a tányérom fölé hajolva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 31. 23:10 | Link

-  D  -
Krushnic Dimitri
-  D  -

Az általános ismereteknek az én véleményem és neveltetésem szerint egyáltalán nem része a mugli kultúra. A Beatles nekem csak kitinpáncélosok gyűjtőneve, a dal meg, amit dúdol, valami lagymatag altató. Nincs bennem űr emiatt. Köszönöm, de nem kérek a mugli világból.
Feladja a leckét az orosz rendesen. Most próbáljam meg ebből kibogozni, hogy a hivatását eszik-e vagy isszák. Már ha a hivatásáról beszél. Már ha van egyáltalán munkája. Ha van, akkor vagy lélekgyógyász, vagy tanár, vagy bohóc. Legalábbis ilyen foglalkozások tűnnek fel lelki szemeim előtt, ahogy sorolja, miket csinál. Minden esetre nem tudtam meg sokkal többet. Azt meg nem szeretem.
Elismerőnek szánt mosollyal emelem meg szemöldököm és még bólintok is hozzá, amikor csaknem helyesen mondja a nevem. Értékelem az igyekezetét, azonban erre születni kell vagy elég hosszan Belgiumban élni. De inkább születni. Háborús időkben kémként lepleződne le ezzel a kiejtéssel. Azért tényleg szép tőle.
- Ezidáig a Benelux Államok Mágiaügyi Minisztériumában dolgoztam, most azonban folytatom poilitikai tanulmányaimat. Hamarosan megkezdem mesterképzésem a Bagolykő Mágustanodában - fedem fel ezzel egyúttal azt is, mit keresek ebben a porfészekben. Biztosan felmerült már benne a kérdés. Legalábbis remélem. Egyértelműnek kell lennie, hogy nem vagyok idevalósi, semmilyen szinten.
- Ön mi járatban? - kérdezek rá, neki mi oka itt lenni, hátha ebből esetleg többet megtudok a munkájáról. Vagy bármi másról. Ha már így adódott, hogy társaságom lett, ki akarom hozni belőle, amit lehet. Ki tudja. Közben lassan végzek vacsorámmal.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. április 21. 16:57 | Link

Jonathan


Kettős anyanyelvűként mindig kicsit úgy éreztem, kiérdemelten büszke lehetek a nyelvérzékemre. Német? Ja, natürlich! Angol? Duh. Rómában senki nem beszélt nálam hangosabban, a franciáknál pedig úgy pörgött a nyelvem, mintha a Szajna ritmusára tanultam volna meg járni. Nyilván ez csak az én véleményem. Lehet, hogy igazából az oroszon és magyaron kívül fordítóbűbáj vagy talizmán nélkül senki nem értené, mit hablatyolok. Bár muglikkal is elég sokat társalgok és még soha nem késeltek meg amiatt, mert tévedésből a kedves mamát emlegettem indiszkrét kontextusban, úgyhogy talán van némi igazság a véleményemben.
Most is kapok itt egy kis szemöldökemelést, ami pont annyira jelzi, hogy elégedett, mint azt, hogy azért annyira mégsem. Remélem szokott pókerezni a srác. Kár lenne a képességeit parlagon heverni. Míg az én arcom mindig érzelmek és gondolatok tömkelegét tükrözi - sokszor egymással vagy aktuális szavaimmal ellentétesen -, az övéhez legilimenciát kéne alkalmazzak. Nem mintha tudnám alkalmazni.
- BÁMM - szúrom közbe. - Ekkora litánia, remélem valakinek eszébe jutott már rövidítve használni. Ha nem, javasolhatná. - Jó, oké, a többit is felfogtam, de ez követelte a megjegyzést. Szóval mesterképzés. Hát legalább tanul, meg dolgozott már, pedig egyértelműen nincs rászorulva. Akármilyen kis sznob ficsúr, mindenesetre vannak ambíciói s tudja, hogy azokért meg is kell dolgozni. Nem sokat, nem annyit, mint valakinek, aki a semmiből kezdi, de sorstársaihoz mérten szép tőle.
- Kvártelyt kerestem a faluban, már egy ideje sikertelenül, de ma végül nyélbe ütöttük az üzletet - el is vigyorodok szélesen, amikor eszembe jut a csinos kis lakrészem. Saját konyha, nappali, még kád is van! Fel fog vetni a jólét. - Az egyetemi lakások olyan szűkek és korlátozottak, hogy egy rendes tértágító bűbájt se lehet kiszórni.
Mostmár elárultam minden titkomat, lehullt a lepel, dobpergés. De csak úgy említem az egyetemet, mintha ez számára is nyilvánvaló lett volna eddig is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. május 5. 20:13 | Link

Flóra

Még sohasem jártam a Pillangó-varázs Teaházban, de már untam a kastély falain belül - így nem sokáig húztam az időt - mivel eléggé esősre állt a felhők karimája, gyors léptékkel indultam el Bogolyfalva felé. Egészen új látkép tárult szemeim elé, ilyen sok vendéglátós helyet, az utóbbi időben nem nagyon volt alkalmam összesűrítve megcsodálni. Már éreztem egy finom forró csokoládé ízeit a számban, mikor Aladár mérges morgásba kezdett mellettem.
Mi a baj drágám? Nem tetszik valami? - kérdeztem tőle és könnyed mozdulattal előhúztam a pálcámat talárom zsebéből. Hiába, sohasem lehet elég óvatos az ember. A muglik mindenféle sokkolókat tartanak maguknál, én meg a varázslatok előidézéséhez alkalmas pálcámat. Később kiderült Aladár idegeskedésének oka, már messziről kiszúrta azokat az embereket, akik valami lángosfélét falatoztak, jó távolra tőlünk egy pavilon árnyékában.
Jaj Aladár, ne viccelj már, neked is jut majd valami finom falat. Veszek neked - suttogtam vigasztalásképp felé, habár falánksága miatt nem egyszer kerültem kellemetlen helyzetbe. Olyankor igyekeztem felvenni legszebb macskástekinteteim egyikét, és sűrű bocsánatkérések közepette kiengesztelni mindazokat, akiket kiszemelt magának. Bogolyfalván rengeteg étterem volt és finom étel, ezért csak reménykedni tudtam, hogy nem fog kényelmetlen szituációkat teremteni nekem. Persze, most is úgy csinált, mint aki a légynek sem tudna ártani. A lehető legkedvesebb ábrázatát öltötte magára, és bizalomteljes tekintettel nyaldosta a kezeimet.
Ahha.. na nem! Ismerlek, tudom, hogy akarsz valamit - számonkérően ripakodtam reá, de még mindig az árva kis angyal képében mászkált előttem. Persze, azért engem sem lehetett palira venni.
Ilyen romantikus idillben haladtunk végig a szűk kis utcácskákon, míg meg nem érkeztünk arra a helyre, amit már lelki szemeimmel sokszor felkerestem. Ez volt a híres Pillangóvarázs-Teaház.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. május 7. 00:51
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. május 17. 22:20 | Link

-  D  -
Krushnic Dimitri
-  D  -

Jaj, nagyon jópofa. Még hogy BÁMM. Hát ez remek. Legalábbis úgy mosolygok és nevetek, elbűvőlően a fejemet rázva, mintha komolyan ezt gondolnám. Pazar humora van, de tényleg. Hadd higgye, hogy az van neki.
- Mindenképpen - bólogatok a javaslattal kapcsolatos javaslatára, aztán nagyot kortyolok a poharamból. Mivel pedig kifogy, intek a pincérnek, hogy ezt töltse újra. Egész kellemes itt a narancslé.
- Az egyetemiek... - ismétlem el, összevont szemöldökkel.
- A pécsi egyetemiek? - kérdezek rá, tovább puhatolózva, miközben megkapom az újabb pohár italomat, amit már emelek is a számhoz. Hallgató volna, aki a faluba jött lakni? Nem, nem, az imént többek közt azt is mondta, hogy tanít. Tanár lenne az egyetemen? Igen, minden bizonnyal tanár az egyetemen. Lám, mennyire jó, hogy most sem engedtem a modoromból. Mármint lehet, nyers voltam az elején kissé, de azóta szerintem már bőségesen törlesztettem a társalgásunk alatt. Nem igazán rajongtam volna érte, ha megorrol rám valaki, aki a későbbiekben vizsgáztathat. Hiszen lehet, hogy a Mágustanoda után az Egyetemet veszem célba. Vannak ilyen irányű terveim legalábbis.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. május 28. 16:19 | Link

Jonathan


Visszaszívok mindent a pókerről. Vagy én lettem zseniális arcolvasó így hirtelen, amiben annyira nem reménykednék. Úgy élvezi a humoromat, hogyha most egy filmben lennénk, akkor a néző szégyenében félrefordulna és inkább keresne valami kaját, amíg lejár a jelenet. Pedig jó a humorom, fene se érti. Vele van a baj.
- Ja, azok - rábólintok, nem mintha így emlegetve sok lehetőség lett volna. Bár külföldi, számára biztos nem a pécsi az egyetem. Látom, ahogy a tekintete mögött pörögnek a fogaskerekek, latolgatja a lehetőségeket. Tanár, diák, esetleg valami vendégtanár? Büfés néni. Végül csak felméri az esélyeit annak, hogy egy harmincas férfi egy egyetemen valószínűleg tanít és nem egy creep, aki csak úgy ott lébecol.
Ezután biztos nem fog kevésbé negédesen udvarias lenni. Vajon megharagszik, ha leöntöm a sörömmel? Vagy akkor is csak mosolyogna tovább? Az ilyen emberek számomra olyanok, mint a bowling golyónak a bábuk. Már-már érzem magam alatt dübörögni a pályát.
- Nos - rávillantom colgate-mosolyomat. Bowling-golyónak látszólag nyoma sincs, csak odafent gurul előre-hátra. - Köszönöm a társaságot, nekem viszont még nyitva kell kapnom valami élelmet árusító helyiséget, úgyhogy... - nekifogok pakolászni, kezet törölni, sört befejezni, ilyenek. Olyan hálás és kedves vagyok, mintha legalábbis meghívott vacsorára érkeztem volna és hű de rendes részemről, hogy időt szakítottam Jonathanra. De sietős távozásommal ott hagyom a levegőben lógva a lehetőségét annak, hogy valamiért megorroltam rá, és ha más nem is, ez biztos zavarni fogja kicsit fennhordott orrocskáját. A vicces az, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. De az most nem számít. A másik asztaltól is felszedem a cuccaimat és szambázva kilibbenek, intve hátrafele a srácnak még egyet. A számlát véletlenül elfelejtem egyenlíteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 11. 12:34 | Link


(katt) ♥

Ebben a gyönyörű napos időben vétek lenne a szobában maradni, és a könyveket bújni. Tanulni a szabadban is lehet. Noha, nem ezzel a szándékkal születik meg az ötlet a vörös koponyában. Szeretne egy kicsit kiszabadulni a Navine torony fogságából, meginni egy bögre teát, miközben csak úgy nézegeti az arra elsétáló embereket. Nem sok diákkal tudott értekezni az érkezés után, nagyon új még itt minden mugli család gyermekeként. Soha nem gondolta volna, hogy egy ennyire mesés környezetben lehet a panellakás után. Ennyi inger… egyszerre nagyon sok, ami történik, de próbálja aktivizálni magát, és kihozni a legjobbat az előállt érdekes helyzetből. A baglyokkal való levelezés a legérdekesebb. Édesanyjával egész sok levelet váltottak, de nem ugyanaz. Majd kialakul minden.
Végigsétál Bogolyfalva főutcáján, hiszen a hétvégére való tekintettel lenéz egy kicsit ebbe az aranyos kis faluba. Sokat hallott róla az elmúlt egy hétben, így ki is mozdult a szobájából, hogy eljöhessen falunézőbe.
- Jó napot kívánok! – köszön halkan, vékonyka kis hangján.
Leül egy asztalhoz a kávézóban, maga elé vesz egy itallapot, és tanulmányozni kezdi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 11. 14:57 | Link


Ruha
Zene xd


Mint egy kómás macska, úgy szédelgek az utcán, a Pillangó felé tartok, a szokásos reggeli kávémért. Végre hétvége van, így a reggel csak az ébredést szimbolizálja, nem pedig a valódi napszakot. Úgy nagyjából fogalmam sincs, hogy hány óra lehet. A lényeg, hogy a nap már fenn van, süt, nem is kicsit, bántóan szűkíti a pupillámat. Szóval így menni, nem a legkellemesebb, pedig nagyon lenge öltözékben vagyok. Délután – azt sem tudom, hány óra ugye, lehet, hogy nem is olyan soká fog ez bekövetkezni - még vár rám egy jó nagy adag tanulnivaló, már utálom, mert holnap számonkérés is lesz belőle, majdnem mindből. Ebből következik, hogy nap már rég lemenőbe lesz, mire beborulok majd az ágyba. De most még messze van, és ahhoz, hogy tanulni tudjak, előbb fel kéne ébrednem. Szerencsére a Pillangó nincs messze a Máguscsárdától, ahol lakom, így hamar leküzdöm a távolságot és szinte beesek az ajtón. Már indulnék a törzshelyem felé, de azt egy lány már birtokolja, és ő is az embereket nézi az utcán, ahogy én is szoktam. Muszáj mindenhol gyakorolnom a megfigyelést, mert így akaratlanul is alkalmazom a tanultakat. A fiatal lányka, aki foglalja a helyem szeplős, de nagyon cuki, ahogy bújja az étlapot. Egyébként nem tudom, hogy éppen mi van ma, mert tele van az egész cukrászda, így kénytelen leszek a lánykát megkérni, hogy engedjen oda magához. Oda is vánszorgok és felveszem a kedves mosolyom.
- Hellóka, van még itt egy szabad hely addig, amíg hoznak nekem egy kávét, hogy életbe maradjak? – várakozva nézek rá, és figyelem, hogy miként reagál. Remélem, nem ijesztettem meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 12. 10:53 | Link


Az asztal – mondhatni – szinte tökéletes. Éppen annyira süt oda a nap, hogy ne legyen bántó, de mégsem érzi az ember egy eldugott sarokban magát. Nincsen akkora zsivaj a környező asztaloknál. Még azoknál sem, ahol gyerkőccel ülnek. Azokat annyira elvarázsolja a sütemények édes bűbája, hogy nincs is kedvük locsi-fecsizni. Bíboranna tekintete egy fekete hajú és szemű kisfiúéval találkozik, amint végigméri a közelebb ülőket. Kedvesen rámosolyog a kissrácra, aki szégyellősen visszabújik a tányérja fölé, de szeme sarkából néz vissza a vörös lányra. Tündériek a gyerekek. Mindenki az. Kellemes itt. Biztosan hamar meg fogja szokni, habár még egy pár perccel ezelőtt azon aggódott, hogy nem fog menni neki ez a beilleszkedés. Mit tesz a szép idő és a kedves emberek…
Visszatekint az itallapra, és közben észre sem veszi, hogy egy fiú közelít felé. Eléggé céltudatosan. Biztosan elfoglalta a helyét, vagy ő a pincérfiú. Elég a lottóból, máris kiderül.
Látványosan megijed történetem szerény szeplős szereplője. Egy halk „jajt” hallatva, hosszú ujjas tenyerét a mellkasához szorítja. Nem számított társaságra, de ha már így alakult… Egy jó ideig nem válaszol, csak hatalmas, zöld szemeit a fiúéba fúrja, szinte már kezd kellemetlenné válni a helyzet, amikor felpattan a székéről. Nem azért, hogy elszaladjon, csak zavarában úgy érezte, hogy ezt kell tennie. Először a kezét nyújtja az egyelőre ismeretlennek, majd szemöldökét ráncolva csóválja meg a fejét, mintha saját magával beszélne, és inkább csak gyermekien integet egyet így, közelről a srácnak.
- Szia! – köszön még kicsit elcsukló hangon, ezért megköszörüli torkát, és újra belekezd. – Szia! Persze, nyugodtan. Elfoglaltam a helyedet? – érdeklődik még mindig mélyen a fiú íriszeibe bámulva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 12. 11:27 | Link


Ruha
Zene xd


Amúgy, ha más foglalta volna el az asztalt, még az is lehet, hogy nem mosolyt kapna, hanem egy csúnyább fintort. A helyzet az, hogy nincs dedikált asztalom, szóval csak maximum bosszankodhatnék, hogy mit művel ott más, mikor én éppen oda kívánok leülni. na, mindegy is, a zöld szemű vöröske kedvesnek tűnik. Olyannyira, hogy megijed tőlem, pedig nem állt szándékomban megijeszteni. Felpattan és kezet is nyújt… Merlinre, hát ilyen öreg lennék? Ne már! Azért kezet fogok vele, ha már kinyújtotta, és normálisan megrázom neki. Pedig jobban illene hozzá egy kézcsók, amilyen fejet vág… Csak félő, hogy sokan félreértenék a gesztust, és én pedig nem akarok bajt. Végül megengedi, hogy helyet foglaljak, és nem szalad el.
- Nyugi, nem eszek embert – ami azt illeti a kis intermezzo felébresztett egy hangyányit, így legalább tudok majd addig rendelni, amíg el nem alszok.
- Miért? Rá van írva a nevem a székre? – rákacsintok mosolyogva és lehuppanok vele szembe. – Amúgy is, ha rá lenne írva, sem tudnád, hogy én vagyok-e vagy más. Egyébként Eric vagyok, és kávéznom kell – sóhajtok egy nagyot, és magamhoz veszek egy másik itallapot. Gyorsan megkeresem a mérges-felrázósat és megvárom, amíg a pincér odajön. 5 sarló lesz, kész vagyon, de ezt muszáj meginnom.
- Te mit iszol? – csak, hogy szegény ne legyen annyira berezelve. – Ide jársz a tanodába? – kérdezem tovább és már látom, hogy a pincér felénk igyekszik.
- Szép napot! Mit kérnek? – kérdezi bűbájos mosollyal az arcán, a vöröshöz fordulva először. Megvárom a lányt, hogy elmondja a magáét, aztán én jövök. – A hatost kérem, cukor nélkül – mosolygok rá, aki ebbe bele is pirul kissé. Nem értem én ezt, de ez más lapra tartozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 12. 12:03 | Link


Miután felteszi a bugyuta kérdést, fejbe vágja magát gondolatban, hiszen nem valószínű, hogy név szerint rendezik be az asztalokat a Pillangóban. Soha nem lehet tudni, az is igaz. Pillangó. Milyen bájos név ez egy vendéglátó egységnek. Ezen egy pillanatra elkalandozik, így egy kisebb bárgyú mosoly jelenik meg a szeplős arcon, majd felrázza magát, és a fiú felé fordul, aki udvariasan bemutatkozik. Nyugtató a tudat, hogy nem eszik embert. Erről eszébe is jut a leányzónak, hogy enni sem ártana valamit, hiszen már lassan 10 óra lehet, és még semmit nem vitt a szervezetébe egy jó liter vízen kívül.
- Ó, nagyon örülök, Eric. – enged meg végre egy kedves mosolyt.
Vizsgálja kicsit a vonásait. Nem tudja eldönteni, hogy magyar a fiú, avagy sem. Nem azért, mert ez annyira fontos lenne, elvégre megértik egymást annak a bizonyos varázstárgynak köszönhetően. Meg is dörzsöli a gyűrűjét az ujján, majd észbe kap, hogy neki sem ártana igazán bemutatkoznia.
- Engem Bíborannának hívnak, Petheő-Gönczy.
Visszatekint az itallapra, de közben fel-felnéz a fiúra, nehogy ne figyeljen rá ismét. Túlságosan el tud merülni a gondolataiban, ami rendkívül zavaró tud lenni egyes emberek számára. Teljesen érthető, elvégre figyeljen a másik arra, akivel éppen beszélget vagy akkor üljön egyedül, és beszélgessen magában. És tessék, meg is történt, megint elbambult, de most úgy, hogy a fiút bámulja. Szemtelenül jóképű srác ez az Eric. Félreértés ne essék, semmi hátsószándék. A vörös pedig szemtelenül fiatal. Csupán kezd ő is érni – elég lassan sikerült – és most már észreveszi, ha egy a szemeinek tetsző fiút vagy éppen egy csinosabb lányt lát. Mindkét nemet ugyanúgy megnézi, hiszen a szép fiúkat mind tudjuk, hogy miért, a lányokat pedig azért, mert… mindenki szeret szép dolgokat látni, legyen az fiú, lány, kiskutya vagy kismacska.
- Én sütőtök turmixot kérek szépen chai teával… és egy répás lepényt. – adja le a rendelést egy széles mosoly kíséretében, azzal vissza is fordul Eric felé. – Ühüm. Navine, első év. Minden nagyon új nekem itt. – néz körbe színpadiasan.
- Te mivel foglalkozol? – hirtelen milyen érdeklődő lett valaki, ez jó dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 12. 13:21 | Link


Ruha
Zene xd


Bíboranna. A gyűrű fordítóképessége sem tökéletes, így a fiú egy kicsit elgondolkodik a vörös nevén. Bíbor és Anna? Plusz ott van még az a másik kettő, amit ki sem lehet valójában mondani. Morfondírozik ezen egy pár pillanatig, miközben mosolyogva hallgat és bólogat.
- Ö, nos. Én még nem hallatottam ilyen nevet, van valami rövidebb? Ezt nem tudnám kimondani, még csak tanulgatom a magyart. Mondjuk, a Szeplő megtenné? Vagy az Anna, vagy valami számodra kedvesebb? – érdeklődök, mert ez a Bíboranna számomra syntax error. A lényeg, hogy legyen egy könnyebben kimondható, illetve kimondható. A hangzása viszont legalább annyira bájos, mint a velem szemben ülő. Szóval lehet, hogy inkább nekem kéne megtanulnom magyarul, minthogy egy tök ismeretlen lánykának megmondom, hogy válasszon nevet, amit én értek.
- Ö, visszavonom – nevetek fel hirtelen. – Csak nem nekem kéne megmondani, hogy mi a neved. Szóval inkább megpróbálom… Búboranta, ö nem. BíbörAncsa? – fájdalmas képet vágok és lemondóan sóhajtok. – Ne haragudj, eszemben sincs gúnyolódni, csak ilyen béna vagyok – kifújom a levegőt és úgy dőlök hátra. Közben jön-megy a pincérnő, én pedig, hogy ne unatkozzunk, kérdezek. Közben pedig figyelemmel kísérem a mozdulatait, a reakcióit, ahogy azt tanultuk. Igyekszem nem tolakodó lenni, hiszen erre is megvannak a módszerek. Milyen sok okosságra tanít az Akadémia, nem semmi!
- Navine? Én Hugrabugos voltam, azt hiszem, akkor nagyjából hasonló házba kerültél, mint én a Roxfortban – lassan csepegtetem el az információt magamról. Ezt is tanulni kell, azt hiszem, legalábbis nekem nem megy, csak úgy. Astridnak ez biztosan a vérében lenne, na meg az is, hogy ezekből kábé semmit sem adna át a vöröskének.
- Én még tanulok az Akadémián, de lehet, hogy eljövök ide mestertanoncnak. Egyébként auror leszek, ha minden a terv szerint alakul – körbeforgatom a szemeim. Nos, igen, a szüleim nagyon nyomták ezt a témát, mert hát ebben talán jobb vagyok, mint más dolgokban, persze szigorúan csak saját magamhoz képest. Így sem egyszerű a helyzet otthon, talán van is egy kis megfelelési kényszer, ha már egy pár száz knúttal támogatnak. Nem sok, de nagyon jól szokott jönni.
- Na, és hogy tetszik a hely egy gólyának? - faggatom tovább szegényt, és hátrapillantok a pult felé. Már kapom is a mosolyt és egy intést, hogy egy perc és hozza, pedig nem akartam siettetni.
- Jaj, ez kínos – somolygok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 12. 13:46 | Link


Mivel eddig Eric részéről nem volt olyan dolog, amit a gyűrű ne tudott volna lefordítani, a lány bemutatkozásánál fellépett némi komplikáció. A fiú kissé értetlen tekintete teljesen helyes, helytálló reakció. Sok magyar sem mindig érti, hogy mégis mi ez a név, hiszen nem éppen a leggyakoribb leány keresztnevek listáját boldogítja. Szélesen elmosolyodik a fiú próbálkozásain, azonban a Szeplő becenévre kissé összehúzza a szemöldökét. Elgondolkodik. Ennyire közvetlen lenne ez a fiú, hogy már az első találkozáskor fel meri hozni, hogyan kellene a másikat becézni. Nem baj. Egyáltalán nem, csupán furcsa még ez az egész a lány számára.
- Úgy szólítasz, ahogyan csak jól esik, Eric. – nem ragaszkodik a hivatalos megszólításhoz.
A családban úgyis csak legkedvesebb nagyapja hívja Rókalujzának, a többiek pedig nem becézik, csak egyszerűen Bíboranna. Nem divat a Petheő-Gönczy famíliában a becézés. Mindenkinek régi magyar neve van, amiket lehetne becézett formában használni, azonban ez ennél a családnál teljesen kimaradt.
- Tényleg nincsen semmi baj. Nem szoktak becézni otthon, itt pedig még nem is nagyon tudják a nevemet szerintem. – húzza el húsos száját kicsit kedvtelenül. Belegondolva, hogy több hete itt van az iskolában, és még egy barátot sem tud felmutatni, kicsit furcsa, de nincsen ezzel semmi baj. Ő sem kifejezetten kutatja a potenciális pajtás jelölteket. Erre a gondolatra picit oldalra fordul a pult irányába, és látja, hogy a felszolgáló ismét felvette társalgó partnerével a szemkontaktust. Nemsokára érkeznek is az italok, és a lepény, amit már úgy vár a lány, mint a Messiást – szokták mondani. Nagyon szereti a hasát. Annyira, mint egy nyuszi, hiszen szinte ugyanazokat eszi, mint a nyulak. Húst egyáltalán nem, de még egy jó tojásrántotta látványa sem indítja meg a nyáltermelését. Jó teát, jó zöldség- és gyümölcsitalok, no meg a sok-sok zöldség és gyümölcs magában. Ez való a Petheő-Gönczy leány foga alá.
- Hugrabug? – emeli szemöldökét a magasba. – Az micsoda?
Azt hiszem, hogy ezzel el is árulta mugli származását. Ez a világ még teljesen új a számára. Elkezdett már ismerkedni a mágus világgal, de nem megy ez egyről a kettőre úgy, hogyha előtte egy varázsló vagy boszorkány sem volt a családban.
- Auror? – értetlenül, szinte bocsánatkérően mosolyog Ericre. – Minden szokatlan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 12. 14:51 | Link


Ruha
Zene xd


Ez igazi égés, hogy Szeplő felajánlja, hogy bárhogy hívjam. Oké, teljesen érthető, de mégis ciki, hogy egy szót képtelen vagyok kimondani. A magyar nyelv nagyon durván nehéz, extrém a nyelvtana, és egyes szavaknak akár kettő, három, vagy akár négy jelentése is lehet. Például ott van az ár. Ugye a cipész szerszám, egy áru ellenértéke, a tenger áradása és egy területi mértékegység. És ez attól függ, hogy milyen szövegkörnyezetben használod. Vagy mondjuk az ékezetek. Sokan azok nélkül is írnak néha, én meg csak pislogok, hogy mit akarnak. A magyar tanárom pedig keményen bevasal minden hibát, kapom a büntetőfeladatokat, szorgalomból. Király, mi?
- Okés, akkor leszel… választanod kell. A Vöröske, a Szeplő, vagy az… hmm… Anna között, amíg meg nem tanulom a neved rendesen. Leírnád? A tanárom, majd segít megtanulni – próbálkozom, tényleg igyekszek egy gólyának bevágódni. Igen, akkor is jó fej vagyok és kész. – Tanulok magyarul amúgy, csak hát, no… nem éppen egy egyszerű nyelv – fintorgok megint, miközben visszajön a pincérhölgy és finoman elénk teszi, amiket kértünk.
- Köszönjük – villantok rá egy mosolyt. Rám néz egy pillanatra, és incselkedő mosollyal elmegy dolgozni. Na, ne már! Most nem mehetek el, pofátlanság lenne a lánytól, meg amúgy is. Így könnyebb ráfogni vöröskére, hogy miatta hiúsult meg a randi, nem pedig én vagyok az ügyetlen béna. Gyorsan el is terelem a témát, de akad egy kis zavar az Erőben.
- A Hugrabug egy Roxforti ház, olyan, mint itt a Navine. Sárga-fekete, és azok járnak oda, akik… nem a másik háromba – vigyorgok, mert nem akarok olyat mondani, ami nem lenne túl szép. feljöttek az emlékek és a „selejt”, „sehonnai” és társai jutottak eszembe, néhány kedves mardekárostól.
- A Roxfort pedig egy hasonló iskola, mint a Bagolykő, Nagy-Britanniában van – világosítom fel a kis cuki beszélgetőtársamat. Nagyon megkapó a tekintete, és megnyugtató, plusz lazán tudok vele beszélgetni. nem tudom, hogy ez valami képessége lehet, vagy a természete.
- Te esetleg mugliszármazású vagy? – próbálok tippelni, de az is lehet, hogy nem hallott még a Roxfortról itt. nem mintha én hallottam volna ilyen idősen a Bagolykőről, pedig biztosan létezett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 12. 15:17 | Link


- Legyen a Szeplő, ha azt egyszerűbb kimondani vagy megjegyezni. – mosolyog.
Nem is kicsit dühítő a lány számára, hogy ennyire tudatlan még ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. A Roxfort, a Hugrabug és az auror szavak egyszerűen kínainak hangzanak. Tudja, hogy kapott egy mágiával kapcsolatos könyvet, amikor beköltözött, de ennyire még nem merült bele a dologba. Itt az eredménye; tiszta égő. Noha próbálja magát mosolyával kihúzni ebből a kellemetlen helyzetből, érzi, hogy innentől kezdve jobban rá kellene feküdnie ezekre a témákra, különben egyre több ilyen gyűlöletes szituációba fogja keverni saját magát lustasága miatt. Nem nagyon szeret tanulni. Semmi olyat, ami kötelező. Ami viszont érdekli, azért a világ végéig képes elmenni. Érdekesen van minden egyes ember, embergyermek összerakva, mindenkinek megvan a maga keresztje.
- Köszönjük szépen. – tekint fel a hölgyre, aki már megint megpróbálja kivetni a hálóját Ericre. Van árnyoldala is annak, ha az ember végre kezdi érteni ezeket a fajta testbeszédeket, utalásokat, hiszen így érezheti magát – például – ennyire „gázosan” egy hasonló szituban. Mintha valamit megakadályozna. Hunyorítva néz szeme sarkából a felszolgálóra, majd vissza Ericre. Nincsen hozzá semmi köze, nem azért. Csak… biztosan mondaná a srác, hogyha máshoz lenne kedve. Mindegy is, hiszen megérkezett az étel és az ital, innentől kezdve nem is érdekli semmi. Gyermeki módon nyalja meg ajkait, majd a kezébe veszi a villát, és máris megdöfi vele a lepényt. Miután bekapja az első falatot, felnéz a fiúra.
- Á… - majdnem kiesik a szájából egy falat. Deégőtejóég.Bocsáss meg.
Annyira megörült, hogy végre érti, miről van szó, hogy azt is elfelejtette, a szájába emelte az első adagot a répás lepényéből. Teljesen belevörösödik, alig lehet látni a szeplőket az arcon.
- Nagy-Britannia? Váó, brit vagy? Ez izgalmas. Hogyan jutott eszedbe ebbe a picike országba jönni? – túl sok a kérdés, Szeplő. Néz le zavarában a tányérra, majd mélyet sóhajt a fiú következő kérdésére.
- Igen. – ezt legalább tudja, mit jelent. – Az egyetlen boszorkánytanonc a családban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed