Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Orráig húzza sálját, sapkája pedig szemöldökéig elnyeli a fejét. Épp csak hosszú, pirosra dermedt orra kandikál ki. Körbeforog a téren, oldalán átalvetett iskolatáska, teteje felnyitva, hogy jobban hozzáférjen a tartalmához. Szipog egyet, majd benyúl, hogy kihúzzon egy lapot. Kicsit kotorászik még, majd egy másikat is előhúz, összeméri őket s elégedetten állapítja meg, hogy a terve még mindig remek.
Munkát és lakást fog keresni. Egyszerre. Vagy egymás után. Lehetőleg ebben a sorrendben. Odalép az egyik épület falához, feligazgatja az egyik lapot, nézegeti innen-onnan, hogy egyenes legyen, aztán ragasztót kotor elő a zsebéből és felrögzíti a hirdetéseit a házfalra. Talán nem fognak leesni. Következőnek egy oszlopot szemel ki, valamivel simább felületnek tűnik. Oda is siet hosszú léptekkel, de mielőtt még csinálhatna valamit, egy ajtó nyílik mögötte s egy morcos vénember dugja ki a fejét. Öklét rázva elküldi Lénártot, levandálozza és az aurorokkal fenyegetőzik. Lénártnak fogalma sincs, hogy tényleg kijönnének-e az aurorok, de azért kicsit odébb üget, betér egy mellékutcába s ott várja meg, míg csukódni hallja az ajtót.
Várakozás közben mocorgás támad a kabátjában. Egy fekete kutyaorr bukkan ki, majd egy rózsaszín nyelv képen törli a fiút. Rögtön vigyorogni kezd s kicsit lehúzza a cipzárját, hogy Sissi szétnézhessen, ha már felébredt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valaki hangosan és látványos szenved a közelben, arra fordul, de nem mozdul, csak figyeli az ügyetlenkedését. Rögtön felismeri, nincs sok olyan tanár, akit kedvelne, meg aki őt is kedveli, nyilván azt a párat még ő is meg tudja jegyezni. A csomagok lepakolására azért már toporogni kezd, odamenne meg nem is. Nem a segítséggel van baj, nem nevelte őt az anyja udvariatlan taplónak, hanem inkább arról van szó, hogy az emberek többsége a hála jelei helyett inkább ráfújnak, hogy hagyja őket békén.

Mikor észreveszi s megszólítja Belián - mert magában csak így, keresztnevén emlegeti, így ismerte meg még diákként -, oda slattyog mellé. Sissi közben már majdnem kiesik a kabátból, annyira kíváncsi, de Lénárt vissza tuszkolja.
 - Fázni fogsz, ülj nyugton - csitítgatja az ebet, aki ettől mindent csinál, csak épp elcsitulni nem akar. Végül csak kikerül s ott futja a köröket
kettejük körül, apró lábait dobálja, hogy ne maradjanak sokáig a fagyos földön.
 - Melyiket vegyem el? - kérdezi a tanártól, a csomagokra bökve. A saját táskáját kicsit hátrébb igazgatja, hogy szabad legyen oldala is, keze is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ahhoz képest, hogy a fél iskola egy bullynak vagy minimum egy üresfejű tuskónak tartja, neki általában eszébe se jut valaki felett ítélkezni. Nem szokott azon elmélkedni, hogy a másik milyen valójában, vagy milyen volt, s túl se analizálja a dolgokat. Úgy veszi, ahogy kapja. Persze azzal tisztában van, hogy ki volt vele kedves és ki semleges vagy goromba. Belián pedig mindig kedves volt. Ő se viselkedett vele soha másként. Legalábbis nem tud róla, ha meg mégis, az nem volt szándékos.
 - Ő Sissi - mutatja be a kutyát, ha már így előtérbe kellett annak furakodnia. Mindig ezt csinálja. Bár nem rója fel neki, imádja a kislányt, s büszke rá.
Térdből lehajol a dobozokért, hogy a táskájából ne ömöljön ki minden, aztán ott forog, azon gondolkodva, hogyan rögzítse magához az állatot, ha már az nem bírt nyugton ülni. Belián érkezik a megoldással s bólogat is neki lelkesen.
 - De csak óvatosan - lép oda melléjük, hogy lecsekkolja, hogy nem szorítja-e túlságosan vagy valami. Sokszor akarják megsimogatni és ölbe venni az iskolatársai - mármint a kutyát, nem őt -, de ritkán engedi meg nekik. Főleg alsóbb éves lányok, van aki rendszeresen felé kerül, már tudják az órarendjét és programját. Sissi rögtön mindenkit elhalmoz kutya-nyálas szeretetével, ez alól most Belián sem kivétel. Lénártnak több időre van hozzá szüksége - meg több kutya-nyálra, ha valaki erre vágyna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kicsit még óvón-féltőn, kicsit azért olyan büszkén ácsorog ott mellettük, nézi, ahogy Belián Sissivel ismerkedik. Csodálja, hogy eddig nem futottak össze hármasban. Nyilván órákra nem viszi az ebet, de azon kívül mindig ott lohol a nyomában a fehér törpegombóc. Így ölben, kabátba rejtve csak ilyenkor, ha nagyon hideg van, vagy esik-havazik. Olyankor azért jobb bent maradni mindkettejüknek.
Most különleges és kivételes alkalom van, hogy kint flangálnak, s nem számított rá, hogy ismerős lesz tanúja akciójának.

 - Hát persze - bólint rá az információra, hogy cicája van Beliánnak. Meg se lepődik, hogy ő egy cat person. És igen, a macskák hamarabb kapnak az emberekbe, mint a kutyák. Cicája ugyan soha nem volt, kutyája is csak ez az egy szem, de szokott a menhelyre járni. A macskák őt mindig elkerülik vagy fújnak rá.

Ahelyett, hogy elmondaná, mit is tett ki a házfalra, inkább fél lábra áll, felhúzott térdén egyensúlyozza a dobozt, hogy szabaddá vált kezével kiszedjen egy plakátot a zsebéből. Pont a munkakeresős akadt a horgára, ezt dugja most Belián orra alá. Ha sikerül elolvasnia szépnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kézírását, kiderülhet belőle, hogy egy ötödéves keres alkalmi munkát és hogy van már tapasztalata több téren is.
Igazából nincs tapasztalata semmiben. Vigyázott már más navinések kisállataira, ha azok rá merték bízni, amíg valamiért távol voltak. Meg nyírt füvet. Ami nem biztos, hogy különösen kiemelkedő karrier egy varázslónak.
De ő nem egy különösen kiemelkedő varázsló. Valójában fogalma sincs, mihez tudna kezdeni. Nem jó semmiben és az elmúlt öt és fél év nem adott semmilyen konkrét képességet neki. Igen, tudja, mit kezdjen egy sikító mandragórával, ügyesen ki tudja keverni a legfőbb bájitalokat. Tudja, Belián miért néz ki egyre pocsékabbul, ahogy a telihold közeleg. Tudja, hogyan kell megülni egy seprűt. Tud biciklizni. Ezekkel legfeljebb egy gyengébb stand-upos számot tudna összeállítani, bár előadni azt sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kicsit kevésbé görcsöl mostmár, hogy látja, Sissi elégedetten élvezkedik az új hódolója karjában. Ez egy dög.
 - Hm - hümment egyet igenlően, mint aki szerint minden érthető. De talán mégsem az? - Látszik rajtad, hogy inkább a macskákat kedveled. - Magyarázatát vállvonogatással kíséri, mert fogalma sincs, hogyan mondhatná el érthetőbben. Hangjában és arcán nyoma sincs negatív érzésnek. Nem gondolja, hogy bármi sértőt, bántót mondott volna. Mintha csak azt állapította volna meg, hogy december van.

Ahogy felvilágosítást nyert Belián, Lénárt leereszti a karját és újra két kézzel fog rá a csomagra. A másik plakátot elő se veszi. Előbb munka kéne. Hol kapna lakást, ha nem tud fizetni? Tényleg. Nem lenne valahol ilyen... szociális izé? Ahol pár hónapig dekkolhatnak az emberek ingyen. Mintha látta volna valamelyik filmben. Vagy ahhoz árva vagy menekült vagy egyedülálló anya kell legyél? Ezeket soha nem tudja. Bár eléggé menekültnek, olykor árvának is érzi magát, s ahogy jobban belegondol, akár egyedülálló szülő is lehetne Sissivel.
 - Hol ott? - kérdez vissza kissé értetlen pofával. - Igen amúgy, suli mellett. Muszáj idén levizsgázzak.
A tavalyi fiaskóra gondolva zavartan lehorgasztja az orrát. Belián tudja, miért olyan fontos ez neki. Bár gyógynövénytanból átment, azért terjed a hír.
 - A kastélyban, ja. Miért, van jobb javaslatod? - felpillant, tekintetében egy csipetnyi remény bújkál. Épp csak egy csipetnyi. Mert azért túl sokat nem vár el az élettől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Folyton ez van, már fel se tűnik neki. Amit ő gondol és amit ebből a világ megért, illetve amit a világ gondol és amit ő ebből megért, az általában két különböző, távoli galaxisban helyezkedik el.
Azért örül, hogy Belián nem egy tigrispitont tart. Neki sincs semmi baja velük, de ami megtudja és meg is akarja enni Sissit, az legyen inkább egy másik időzónában. Nem állítaná senki, hogy kifejezetten nagyon értene az állatokhoz, nem táncol a farkasokkal és bálnák hátán sem bálnagol. De azért jófejnek tartja a legtöbbet és sokkal könnyebben beszélget velük, mint az emberekkel. Vagy nem-beszélget. Ezért is remek társaság mind. Nem akarnak mindenáron cseverészni veled, s ha történetesen neked semmi kedved megszólalni két hétig, nem tartanak lükének érte.

A megjegyzésre lenéz a csomagra, kell egy pillanat, míg kapcsol, de aztán rázza a fejét, hogy jó ez, bírja ő. De azért menne már úgy igazából. Jó volna haladni, hogy aztán plakátolhasson még, mielőtt még teljesen kettéfagyna.
 - Kiszállítós? - kapja fel a fejét, mostmár nem is rejtegetve lelkesedését pléhpofája mögé. - Azt keresnek vajon? Azt... én azt tudnám csinálni. Van egy biciklim.
Még a vizsgák említése se töri kedvét. Bicikli! Munka! Indulás!!
 - Jó volna, csak... nem tudom, hogyan működik. Bért fizetni, számlákat. Még anyám se tudott felvilágosítani, mert otthon meg mindent apám intéz. Előbb persze találni kéne egy helyet. Szobát, valamit.
Szeretne örülni a munka reményének, mert tényleg az a fontos, de közben meg próbál nem pánikolni. Mert fogalma sincs, hogyan fog kinézni ez az egész. Azt mondta neki az anyja, hogy ne féljen, majd jó lesz, képzelje el, milyen kényelmes lesz egy saját kuckó. De nem tudja elképzelni. Milyen színűek lesznek a falak? Milyen az az otthon, ahol nem leng be mindent a rakott krumpli illata? Ahol nem recseg a rádió a nappaliban?
Mintha vakon próbálna siklóernyőzni. Lehet vannak szárnyai, lehet nincsenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Haladnak aztán szépen, Lénártnak fogalma sincs, merre, de annyira ismeri a falut, hogy megtalálja visszafele is az utat. S ha más nem, a tájolj az még neki is menni szokott. Sissi közben boldogan trónol Belián karjában, így közel, meg nagyobbrészt takarva a karja által, annyira nem is didereg.

Nagyon bólogat Lénárt az infókra, s tetszik neki minden. Abszolút nem foglalkozik most azzal az aprócska ténnyel, hogy a memóriája rettenetes. Majd... térképet is használ a mágia melllé. Nem mintha valaha használt volna sikeresen egy térképet, de nem is próbálkozott annyira. Meg ez csak egy falu! Vagy város? Mintha várossá lépett volna elő. Nem számít. Kicsi. S valószínűleg mindig ugyanazok szoktak rendelni.
 - Hát... - köszörüli meg a torkát, mert nem számított a nagy érdeklődésre. De ez a téma könnyű. Ez nem róla szól, erről lehet beszélni. - Egy Csepel cruiserem van, nem olyan menő, de van kosár Sissinek, meg csomagtartója. S jó gyorsan lehet vele tekerni.
Szereti a járgányát, de azért most örült volna, ha felvághatna valami királyabb példánnyal. Persze ha olyan király bicajjal teperne, akkor miért volna annyira szüksége munkára iskola közben, de erre a logikus magyarázatra nem is gondol. Aztán lesz majd jobb is, szebb, gyorsabb. Amin a lánc nem esik le folyton. Amin van váltó.
De azért szereti.
 - Erre az órára szívesen eljárnék. - Ez a kijelentés az ő szájából majdnem összedönti a tér-idő kontinuumot, de aztán csak visszarázódik minden a normálisba, s talán egyszer ő is túlteszi magát rajta. Pedig tényleg menne s még figyelne is. Meg bármilyen egyéb tantárgy jól jönne, ami konkrétan valami hasznos dolgot tanít. Ami nem pálcás, nem jóslás, nem... mágia. Elképzelése sincs valójában. De azért jónak tűnik, ahogy így felvázolta Belián. Még hallgatná az ötleteit, de nem meri kérni, hogy fejtse ki.
 - Öhh igen. - Nézi a dobozát, majd a házakat, hol is járhatnak. Kéne a segítség, nagyon, mindenben. Tanulásban, munkában, lakáskeresésben, életben maradásban. Borzasztóan szüksége van segítségre. De fogalma sincs, hogyan kellene kérnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sokan hisznek abban, hogy gazdi és kutya között erős szellemi kapocs van és egy idő után egyre jobban kezdenek hasonlítani egymásra. Hát ebben Lénárt nem hisz, felfoghatatlan koncept számára, azonban egy külső megfigyelő akár azt is hihetné, hogy van a dologban valami - mivel Sissi is ugyanolyan vak az őt körülvevő jelekre, mint gazdája. Abszolút hidegen hagyja, hogy farkasszagú az őt tartó férfi, számára csak a puha simogatás, a meleg kabát, kedves szavak számítanak.

Bólogat nagyokat a biciklis kérdésre, hogy olyan, igen, de aztán csak lapítva nézi a lábuk előtt a járdát. Menő lenne? Hát. Igazából jobban szeretne seprűn röpködni, nem is csinálja olyan rosszul, viszont az ő seprűje a bicajánál is bénább. Nem is mutogatja soha, csak otthon szeret körözni a tető fölött.
Jó ez neki. Szereti is. Meg legalább sportol. Véznán hosszú testére legalább egy kis izom is kerül.
A lelkes hangra aztán csak felpillant. Nem érti, miért ilyen fontos az ő véleménye. Hogy itt elmond valamit, ettől Belián boldognak tűnik s már készül is beszélni az igazgatóval a dologról. Őt csak a gondolattól is kiveri a víz, hogy bárkivel beszélnie kéne, indítványoznia valamit, megosztania mások előtt a véleményét. Beliánnal mintha könnyebben menne.
 - Majd... legyen lehetősége bárkinek felvenni. Jó volna, ha végzett diákok is még eljárhatnának rá.
Miután ilyen lelkesek lettek mindketten, rá kellett jönnie, hogyha sikerül is és lesz ilyen tantárgy, ő már nem lesz diák. Legalábbis nagyon reméli. Arra most nem gondol, hogy létezik mestertanonc-képzés, mert a továbbtanulás soha nem tűnt reális jövőképnek. Persze otthon nagyon akarják, hogy tanuljon még. De ő meg mindent megtesz, hogy többet ne számítson a szülei véleménye. Hogy megálljon a saját lábain. És mire lenne erre segítség, valami reális terve, már késő. Neki tegnap lett volna rá szüksége, nem holnap.

Általában jobban szereti, ha mindenki ignorálja a feszengését - most is csak szipog egyet és alig kivehetően rándít egyet a vállán. Hát igen.
 - Segítenél? - Úgy kapja fel a fejét, hogy a nyaka is megrándul. Rögtön fintorogni is kezd, de nincs keze, hogy megnyomkodja fájó testrészét.
 - Vannak... ilyen... szobák csak? Nem kell nekem sok hely, egész lakás, ház, semmi, csak Sissivel férjünk el. Legyen fürdőm, egy szék a konyhában, ahol elférek. Saját kulcsom, saját szekrényem, senki ne kérdezze, hova megyek, mikor jövök. De mennyibe kerülnek? Hogy kell a számlákat fizetni?
Feje belefájdul, ahogy próbálja átgondolni a helyzetet. Ezeket a kérdéseket is inkább másoktól lopkodta össze. Mások szavait visszhangozza, de közben ijesztő üresség van benne. Nagyon akarja látni, hogyan élnek mások, hogy tudja ő is, mit kell keresnie. Talán ez volna a legnagyobb segítség neki. De azt már végképp nem tudja kérni, hogy engedje be a lakásába. Esetleg ha futárkodna, akkor bepillanthatna mások házába anélkül, hogy azok megátkoznák és elkergetnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A székén hintázva bambul a táblára s közben egy vajas kiflit rágcsál. Feje már félig megszáradt, de még sündisznóra hajazó módon meredezik ezerfelé. Ruhája csak azért száraz, mert már nem az első rodeója ez. Van egy szupermenő sárga esőpelerinje az ilyen napokra (de a csuklyát nem szereti, mert belelóg a szemébe) - mert az ugye nem opció, hogy nem viszi Sissit ki reggel sétálni. Ha menni kell, hát menni kell.
Érkezik mellé egy táska, ami ritka esemény. Azért is ül elől, mert itt nem szívesen ülnek mások. És mert innen lát is valamit. Jó, talán ahhoz is köze van a dolognak, hogy még másodéven az első padba lett parancsolva, mert hátulról csak piszkálta az előtte ülőket. Meg aludt. Nem mintha nem lehetne elől is aludni. Vagy piszkálni másokat. De a tanárok már csak ilyen naívak.
 - Nem baj - ide-oda billentgeti a fejét, s csak nézi, ahogy próbálja összeszedni magát a lány. Tény, hogy került rá egy kevés a vízből, meg az asztalára, meg a könyvére, de annyira nem izgatja a dolog. Sissi rosszabb, pedig jóval kevesebb szőr van rajta, mint a lány fején haj.

Akkor is csak tovább tehénkedik szétfolyva, amikor beérkezik a tanár. Félhangosan felröhög Zay megjegyzésén - az irónia még őt sem kerülte el, bármilyen álmos is legyen épp.
 - Szükséged lesz rá - állapítja meg velősen, de egyáltalán nem bántóan. Szerinte.
 - Öh... van nálad egy toll? - Ahogy felveszi a táskáját a földről és kutatni kezd benne, rájön, hogy nem csak egy tollra lesz szüksége. - Meg egy lapod?
Az már szép eredmény, hogy elhozta a könyvét. És hogy nem késett, ellentétben másokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hívták, végre hívták. A vásár után rom-eltakarítani, s ő nem is bánja, hogy lejárt a felhajtás, a zaj, a puffogtatás, a zaj. Említettem már, hogy a zaj? Sissi többször is halálra rémült a sétáik alkalmával, már inkább le se hozta a faluba, maradtak a kastély környékén.

A meló meg jó, bármilyen is, mert legalább van, most, itt, a Boglyas téren. Ő épp ácsorog az egyik sarkon, toporog s közben nagyokat szipog. A nagykabát alatt három réteg ruha van, a sima beaniejét meg lecserélte egy fülvédős verzióra. Bojt is van a tetején. Kesztyűs kezei majdnem könyökig a zsebében. Úgy érzi, felkészült. Mármint amennyire fel lehet készülni. Mert azt még mindig nem tudja, hogyan fog varázsolni. Nem mintha nem tudna. Nem kvibli, nem-nem. Csak a mágia és ő nem szeretnek egy légtérben lenni egymással. De azért elhozta a pálcáját. A belső zsebében nyomkodja a mellkasát.
Míg nem érkezik meg a társa, akihez beosztották, inkább nem is fog neki semminek,  csak bámulja a vásár után maradt szeméthalmot és általános kuplerájt. Ahhoz képest, hogy a résztvevők többsége nem olyan mágia-analfabéta, mint ő, teljesen úgy tűnik, mintha egy csorda mugli kisgyerek hagyta volna szanaszét a szemetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Enyhe rémülettel figyeli a lány fülpiszkálását. Ki fogja szúrni a dobhártyáját. Úgy általában Lénárt lenne az, aki ilyesmit művel, totálisan gyanútlanul, de mástól látva még neki is feltűnik, hogy ez talán nem a legzseniálisabb ötlet. De mikor Zayday láthatóan túléli, ő is csak vállat von és továbblép.
Megkapja a tollat meg a papírt, s csak egy pillantásra méltatja a tanárt, nem mintha nem hallotta volna belépni, meg nem érezte volna meg messziről az arcszeszét, amit minden reggel magára ken. Azt is tudja, kik ülnek mögöttük, nem kellett hozzá megfordulnia s hangjukat se hallotta még. Az órán figyelés is általában úgy szokott lezajlani, hogy ő intenzíven bambul ki az ablakon vagy firkál egy lap-csücsökre, de közben fülel. Aztán még vele veszekednek, hogy nem figyel oda.
Ami néha igaz. Sokszor igaz. Jó - többnyire.
 - Hm? Nem voltam beteg, dolgoztam. - Lusta, halk hanghordozása ideális az első padban való pusmogásra. Azért most kapnak egy lapost pillantást, de egyelőre még nincsenek megszólítva.
 - Miről maradtam le? - Kérdése inkább reménykedő, mint szomorú. A bájitaltan azon kevés tantárgyak egyike, amiből még soha nem vágták el, de azért nem ejtett könnyeket egy kimaradt óra miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hosszabb volt ez a nap, mint illenne lennie, s még hol a vége. Elugrott egy reggeli szemetes munkára - még mindig mindenre igent mond, bár kezd utolérhetetlenné válni ez az egész munka-iskola-élet háromszög. Nem mintha olyan sok minden történne vele a munka-iskolán kívül. Barátnője se volt tavaly óta. És legalább két hónapja büntetőmunkán se volt. Ez egészen felháborító. Bár inkább az a felháborító - sőt, talán inkább szomorú -, hogy az élet-kategóriába sorolja be a büntetőmunkákat. Mások zaklatása olykor az egyetlen fénypontja a napjainak. De már azok a napok is letűnőben. Valahogy nem esik már olyan... jól? Nem, nem jól, az soha nem volt igaz. De már elment tőle a kedve. Gyomra sincs hozzá. Meg aztán ott van az, amit az anyja mondott. Hogy máshol, máshogy vezesse le. Hogy keressen valami jót az életben. Bármit, ami kikapcsolja, felölti, vagy legalább elvonja a figyelmét.
Úgyhogy dolgozik. Hajnalban, amikor még az orrát se dugta ki senki a paplan alól. Meg késő este, amikor mindenki újra begubózott. Dolgozik, amikor nincs épp órája, s amikor adnak neki melót.

Elsőre nem is fogja fel, hogy vele beszélnek. Aztán hátrafordulva rájön, hogy csak ő lesz az, akit... minek is? Világfájdalmas képűnek nevezett? Az... milyen az?
Odacövekelve a járdára, lassan az arcához emeli a kezét és végighúzza ujjait borostáján.
Mikor odapillant, ahova mennie kéne a srác szerint, értetlensége átcsap egy kerekedő szemű csodálkozásba. A száját is eltátja picit. Nem azért, hogy megtegye, amit kértek tőle, csak hogy jobban megnézze magának ezt az... izét. Mi történik? Az illúzió fele lép párat, háttal a másiknak, de véletlenül megközelítőleg pont a kút mellé, úgyhogy akár még hasznos is lehet minden szándéka ellenére.
 - Mit csinálsz? - szól elég hangosan ahhoz, hogy eljusson a hang a srácig. Hangja csodálkozó, mégis enyhe vádló él van benne. Zavarát szeretné számon kérni rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Fordul a hangra és rögtön felismeri, ki közeledik. Hirtelen nem tudja, mit érez. Hogy örül-e a beosztásnak, vagy átkozza. Végülis nem rajta fog múlni a dolog. Ő igyekezni fog - de hogy ez az igyekezet látszani fog-e, meg értékelik egyáltalán, azt nem tudhatja.
 - Megvan még Sissi, igen. - Védi a kis szőröst, mert ő nem csak pudli, sőt, egyáltalán nem az, mert bichon és abból is keverék. És az övé.
Aztán mondja a saját nevét is, mert kéne, ilyenkor azt szokták, és nyújtja a kesztyűmentes jobbját a másiknak.
 - Bácskai Lénárt. - Becenevet, ilyesmit ő nem tesz hozzá, nem mintha nem becéznék, egyesek csúfolkodva, mások kedvesen - mások alatt csak az anyját érti persze. De a Lénárt az jó. Az pont elég.

Itt jön most a kellemetlenebb része.
 - Elmondta úgy... nagyjából. De jobban megtanulom, ha csinálom közben. - Zavarában nyomkodja a kiálló macskaköveket cipője orrával s reménykedik, ez a magyarázat így elég lesz. Hogy nem kér tőle semmit előre, hogy bizonyítsa tudását, képességét, nem teszteli vagy ilyesmi. Dolog közben hamar kitanulja s beleszokik, mert annyira azért nem hülye, csak ez az egész elméleti bevezető és mesélés az idegeire megy. Teljesen fölöslegesnek érzi. Szóval nem, nem kér okítást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nézi a semmiből előbukkanó kutat, épületet, a mindent, ami az előbb még nem volt itt, egész biztosan nem volt itt. A srác meg azt mondja, hogy rajzol. Összeszűkült szemmel hátrales rá, mert azért tudja ő, mi az a rajzolás, és látja, hogy olyasmit csinál ott, de ő nem azt kérdezte, hanem ezt. Illúzió? Ez az... illúzió? Amit annyiszor emlegetnek, de soha nem tudta, mi az? Olyan, mintha szellemek lennének, amiket a kastélyban lát néha. Csak... szagjuk van? Beleszimatol a levegőbe és hirtelen érzései támadnak. Az eridonos barátnőjének volt ilyen parfümje. Pontosan emlékszik, mert mindig úgy befújta vele magát, hogy utána tele volt vele Lénárt szája, orra, ruhája, s napokig virágszagú volt.
Meg hangok? Mostmár határozottan több érdeklődést mutat a dolog iránt, mint szokott bármi iránt, ami nem ehető vagy nem Sissi. Oda is lépked a másik mellé, hogy megnézze magának, mi ez az illúziócsinálás.
A rajz nagyon hasonlít. De ami a téren van, az több. A rajz csak... sok vonal. Ahhoz soha nem értett, meg nem is izgatta a dolog. De azt nem tudta, hogy rajzolással lehet ilyeneket csinálni. Hogy szagok és hangok is előjönnek tőle.
 - Tudsz olyat csinálni, hogy nincs semmi vonal, de azért hallod a hangokat meg érzed az illatokat? - Érdeklődik, egyáltalán nem zavartatva magát, hogy még mindig a másik rajzát bámulja, meg néha őt is, aztán az illúzióját, aztán vissza rá. Szenvtelensége egyeseket könnyen zavarba tud hozni. - És a kép... honnan jön?
Számára a képeknek mindig jelen idejűeknek kell lenni. Ha most látja őket, akkor vannak. Ha nem látja őket - akkor is vannak, de számára láthatatlanok. De ami itt van előttük, az... nincs. És mégis van.
Kezdi érezni a közeledő fejfájás lüktetését, de most még ez sem zavarja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Húzogatja ki a könyveket sorra, majd nyomja vissza a helyükre, közel sem olyan rendezetten, mint ahogy voltak. Néha mond egy csúnyát, csak úgy, a maga megnyugtatására. Persze nem nagyon hangosan. Annyira ő sem hülye. De egyre frusztráltabban, amint fogy a türelme.
Láthatóan nem az a tipikus könyvtárlátogató, könyvfaló gyerek. Legszívesebben felégetné a helyet. Nem először ábrándozik erről. De aztán csak tovább kutat, keres valamit, amivel előbbre juthatna a dolgozat megírásában.

Hol látod magad öt év múlva?

Ellenállhatatlan utálatot és dühöt érez a karrier-tanácsadó tanár iránt. Megeheti a hülye kérdőíveit.
 - Hol? Mi az, hogy hol? Nem, ez... sárkányhimlő és egyéb...? Nem, ez se jó.

Teljesen figyelmen kívül hagyja a körülötte olvasni, tanulni próbáló embereket. Páran csúnyán megnézik, de úgy általában kevés az olyan, aki egy majd' 190 centis, mogorva, agresszív hajlamáról híres ötödévessel kötődne. Annak ellenére, hogy navinés, még háztársai is úgy bánnak vele, mintha egy ötödik, különálló ház tagja volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ha hallaná, mit gondol róla meg főleg a nevéről a másik, könnycsordulásig röhögne. Jó alacsony lehet a puccos mérce, ha ő megüti. De mivel nem hallja, ezért az arca is a szokásos fapofa marad, komolysága meg kivételesen nem fed semmiféle életunalmat vagy egyszerű, mezei álmosságot, hanem tényleg figyel ő.
Jön is az első feladat, s úgy vágnak bele a munkába, hogy neki rögtön el is megy a kedve az egésztől. De mostmár itt van. Nem futhat el. Ugye nem? Nem, kell a munka. Megtudja csinálni.
Előkaparássza a pálcáját, ami úgy áll a kezében, mintha valakinek a levágott karja volna, amivel neki párbajra kellene kiállnia. Sehogyse való ez neki, pedig bizisten megfogadta még első éven, hogy belőle jó varázsló lesz.
 - Invito! - szól s nagyon koncentrál, hogy az a műanyag pohár berepüljön Sümegi zsákjába. És repül! Döcögve bevetődik a többi szemét mellé az aljba, megkeresve a maga helyét, s Lénárt boldog kis szusszanással nevet fel, csak úgy magának, mert nem várja el, hogy ezért tapsvihar fogadja. Rögtön ki is nézi a következő kupacot, itt már több dolog van, de megpróbálja egyben beröptetni őket. Szinte sikerül is, a maradékat aztán utólag hivogatja be, amik útközben megszöktek. Neki a mozdulatai egyáltalán nem olyan elegánsak, nem is nagyon hadonászik, inkább csak pöckölve int. Nagyon jól megnézi a dolgokat, amiket össze akar szedni, másképp nem tudja ő ezt, de amikor megvannak, akkor már jönnek is szépen sorjában. Ez így jó. Akkor volt bajban ezzel, amikor a tanár órán azt mondta, hogy most a szobájából röptesse oda a papucsát. A papucs természetesen nem jött, s ez volt a tanár szerencséje, mert egyébként azzal verte volna meg őt.
Egy kis idő után érdeklődik Sümegi a munka felől s Lénárt kissé bizonytalan vigyorral húzza fel a vállát, mert mit tudja ő? Nem megy úgy neki, mint a másiknak, de első napja, a másiknak meg sokadik. A szemét az gyűl, a tér meg tisztul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Valaki szól felé, s bár elsőre nem fogja fel a mondandó értelmét, azért csak megáll és rápillant.
 - Nem én... - kezdi zavartan, valamiféle kérdő élt csavarva a szavai végére. A következő kérdés már kicsit világosabb számára. Segíteni akar neki a lány. Ilyen tört magyarsággal. A szomorú az, hogy esélyesen nagyobb sikere lenne a kérdőív kitöltésében, mint neki.
 - Beszéled a nyelvet? - kérdez vissza, nem kifejezetten sértőn, de azért van egy kis gúny a hangjában. De leginkább az érdekli, hogy tényleg beszél-e magyarul vagy inkább ne is fárassza magát. Lehet inkább hagynia kéne a francba. Úgysem tud ebből megbukni. Ugye nem? Ez nem tantárgy. Év közben ment el. Önként jelentkezett rá! Még büszke is volt, még anyának is elmondta! Talán pont ezért olyan fontos, hogy jól töltse ki, jól válaszoljon. Értelmesen. Szóval csak reméli azt a segítséget, amit eddig kérni sem akart, de ha már itt van... Átáll a másik talpára, aztán kicsit előre lép, ami az ő magasságával azt eredményezi, hogy rögtön a lány elé kerül, s nagyon nyújtania sem kell a lapot felé, hogy az kibetűzhesse, mi áll rajta. Ha tudja. Ha akarja. Lénárt zavartan csűrögeti az alsó ajkát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Próbálja ő rejteni, de minek is próbálkozik? Felragyog az arca a dicséretre. Pedig igaz, mit is ronthatna el? Azon kívül, hogy lassan dolgozik, meg figyelmetlen s nem vesz észre valamit. De az azért számára is egyértelmű, hogy figyelni kell, nem bambulhatja el a munkát, mint ahogy az órákat szokta. Ez itt más. Ha mozog, figyel, dolgát végzi, akkor megdícsérik, talán még meg is becsülik, s a nap végén annál több pénze lesz. Lakásra, ételre, Sissinek húsra, jutalomfalatokra. Ami kell egy önálló élethez. Minden nap egyre közelebb kerül a céljához s egyre messzebb a régi énjétől. Úgyhogy igyekszik ő, jól látja Sümegi.
Az iszkoló patkányra megdermed s ösztönösen keresni kezdi Sissit, aki minden nála kisebb lénytől retteg. A nagyobbaktól érdekes módon nem. De egy patkány - az totális pánikba kergetné. Ennek ellenére Lénárt nem neheztel a dögre. Úgy általában megvan ő mindenféle állattal s nem is bántott egyet sem, amelyik nem támadta meg a bichonját. Úgyhogy most kissé döbbent arckifejezéssel nézi Sümegit, ahogy pikk-pakk, tárgyilagos gyorsasággal elintézi a rágcsáló sorsát. Hirtelen azt sem fogja fel, milyen átkokat használt s hogyan végezte el a varázslatokat. Csak az állat után maradt port figyeli, ami hamarosan eltűnik egy újabb zsákban, mielőtt a szél felkaphatná.
Bántotta volna Sissit. Igen, erre fog gondolni. Veszélyt jelentett volna, mint minden társa, aki útjába akad majd. Mind vérszomjasan lecsaptak volna rá, s neki az a dolga, hogy megvédje.
Míg próbálja rávenni elméjét, hogy a gyors, könyörtelen leölése ezeknek a rágcsálóknak egy nagyobb jót szolgál, addig az arca harsogva árulkodik ellenérzéseiről.
 - Nem... nem fájt neki? - kérdezi végül, mikor megtalálja a hangját. Ahhoz képest, hogy gondolkodás nélkül képes pofán tenyerelni, orrbaverni, falra kenni másokat, most hirtelen egy morális dilemma kezdi piszkálgatni szunnyadozó lelkiismeretét. Léteznek még csodák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem egészen megalapozatlan az a feltevés, hogy a gyerek hülye, de azért a helyzet nem ilyen egyszerű. Úgy megvan az benne, amit józan paraszti észnek neveznek, s ha nem becsülné le mindenki szellemi képességeit, még talán ő is elhinné, hogy képes lehet többre. De ahogy a helyzet eddig áll, kevés ember hisz benne - így még benne se merült fel eddig, hogy ne lenne igazuk. Ha mindenki egyetért, csak nem tévedhetnek mind. Ugye?
Arcáról most ez a belső dilemma ordít a másikra, ez a zavart, félig bamba, félig intelligens kíváncsiság. Meglepő az összhatás.
A fiú magyarázata nem sokat segített a kérdései tisztázásában.
 - Nem mindenki - teszi rögtön hozzá, motyogva az orra alatt. Ő próbált, persze, hogy próbált. Mert milyen az a gyerek, aki nem rajzol? Az anyja évekig türelmesen rajzolt neki, de ő csak színezni tudott. Rajzolni soha. Egyszer kipróbálta, hogy egy képet az ablakra tesz, arra pedig egy papírlapot, s úgy átmásolta a képet, de persze nem vert át senkit. Még egy pofot is kapott, amikor megmutatta az apjának.
Szóval nem, nem tud mindenki rajzolni. Lóbálja ide-oda a fejét, hogy ő nem akar, de mielőtt rájönne, mit tesz, már elvette a ceruzát a másiktól. Nézi a kezét, mintha valaki más mozgatná azt. Semmi köze az egészhez.
 - Mit rajzoljak? - kérdezi, látható rémülettel a tekintetében.