A folyosóról betérve egy kellemes kis előtérbe érünk, ahol a titkárságvezető ül jobbra az asztalánál. Rajta keresztül lehet bejutást kérni az igazgatóhoz. Ha belépünk az ajtón, szemben az ablak, előtte egy asztal, tele papírokkal, pennákkal, miegyebekkel. Mögötte az igazgató széke, előtte két bőr ülőhely az érkezőknek. Az oldalsó falakon könyvespolcok húzódnak a plafonig. Jobbra nyílik egy keskeny ajtó, amely a privát szobákba vezet. Balra egy kandalló, mellette cserepes növény a földön. A míves tapétájú falon egy óra és néhány kép függ.
|
|
|
Samantha H. McSouthernwood INAKTÍV
the girl from Hogwarts offline RPG hsz: 42 Összes hsz: 433
|
Írta: 2013. január 18. 22:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=46862#post46862][b]Samantha H. McSouthernwood - 2013.01.18. 22:23[/b][/url] Várffy-Zoller Róóóbííí Hosszú nap állt mögöttem, és ami talán a legrosszabb, hogy még közel sem jártam a végénél. Ugyan azt hittem, könnyű dolgom lesz ma, hogy minden úgy fog menni, mint a karikacsapás, de mégsem így történt. Lehetséges, hogy ennek köszönhető a sötétben kúszás az igazgatói iroda felé. Mindenkit elkerülök, vagy mielőtt észrevennének, bebújok egy páncél mögé, esetleg kerülőúton megyek, hogy azt higgyék máshova tartok. Na, de visszatérve a sztori elejéhez, hogy mi is történt pontosan. Elhatároztam reggel, hogy megcsinálom az év első nagy csínyét. Komoly tervezgetések, számítások, és hasonlók után persze. Arra fordítottam unalmasabb óráimban az időm, hogy alkossak, és délutánra el is készült a mestermű. Már csak egy ember kellett volna, aki segít kivitelezni, ugyanis akármennyire is a magam ura vagyok, vannak feladatok, amik rajtam is túlnőnek, és jobb, ha belátom, nekem is szükségem lehet néha (!) segítségre.A hiba itt csúszott be, ugyanis amikor a megfelelő személy után kutakodtam a folyosón, belebotlottam az egyik tanárba, aki nagy valószínűséggel nem tanít, ugyanis ezelőtt még nem láttam, de az biztos,hogy sosem lesz a kedvencem, ugyanis elvette a tervemet. Nem azért, mert oka lett volna rá, csak megkérdezte, hogy az mi, én meg nem mondtam meg. Azért idióta még nem vagyok, elnézést kérek. Ekkor tépte ki szó nélkül a kezemből, elolvasta az első sort, majd összehajtotta, és ciccegve elindult, hogy odaadja az igazgató úrnak, mondván, miféle neveletlen ötlet ez. Esküszöm, ha nem az iskola közepén állunk, rengeteg diákkal körülvéve, leköpöm, de mivel erre nem volt lehetőségem, így szimplán elindultam a szobámba, és elhatároztam, hogy este visszaszerzem, kicsit átdolgozom, és meg is valósítom még a napokban. Így kerültem az irodához egy kávé után. Leggingsben, pulcsiban, és színben hozzáillő ogrelábban mentem, hogy beteljesítsem tervemet. Mikor végre elértem az ajtóhoz, körbenéztem, s mikor láttam, hogy nincs ott senki, egy alohomora elsuttogással kinyitottam a zárat, és bementem az irodába. Az asztalhoz léptem, majd egy félmosollyal nyugtáztam, hogy a tervem egy része sikerült. Lassan hajoltam az asztalhoz, és kezdtem keresni, nem is ügyelve arra, hogy az ajtó előtt járhat valaki. Elvégre, hacsak nem akar betörni valaki, szerencsém lesz. Ruccancs xD
|
|
|
|
Leroy Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin offline RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
Írta: 2013. május 17. 18:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=118087#post118087][b]Leroy Lasch Gergely - 2013.05.17. 18:22[/b][/url] Igazgató úrIgen, tisztában vagyok azzal, hogy mostanában milyen bunkón viselkedem. Janey-vel úgy beszélek, mintha egy rongy lenne, az órákon levelezek társaimmal és az edictumba olyan cikket írtam Vécsey professzorról, amilyet nem lett volna szabad. Legalábbis az utolsó mondatot nem kellett volna odakaparnom. Úgy viselkedem, akár egy rellonos, a nevelőanyámnak hazudok, adom a nagyfiút, pedig nem is vagyok az. Ez is egy álarc a sok közül, csak az a gond velük, hogy sosem tudom magamon tartani őket. Általában leveszem magamról és meglátják a törékeny fiút, aki szánalmas és mindenki csak sajnálja őt, mert a szülei és a nagyszülei nem élnek a nevelőanyja pedig öngyilkos lett. De én többé nem akarok ilyen lenni, nincs szükségem senki sajnálatára. Ám a dolgok addig fajultak, hogy maga az iskola igazgatója, Gróf Wickler György felhívatott magához. Teljesen lefagytam mikor megkaptam tőle az üzenetet. Vele normálisan és tisztelettudóan kell beszélnem, különben repülök innen, vagy ki tudja... Bár kit érdekel, van ennél jobb suli is. A francba, ez azért érdekel. Magamra húzom a fekete csőnadrágom és a fehér hosszú ujjú pólóm. Előkeresem a talárom és azt is gyorsan magamra öltöm. Bemegyek a fürdőszobába végig nézek a felszerelésemen. Veszek egy nagy levegőt és kifújom. Jó lesz ez, nem lesz semmi baj, Gergő. Bár kételkedem abban, hogy normális hangnemben tudnék beszélni az igazgatóval. Pedig neki olyan rangja van, amilyen ebben az iskolában másnak nincs. A férfi nem csak egy egyszerű tanár, szóval kontrollálnom kell magamat, különben repülök, az biztos. Viszont az idős férfi előtt nem törhetek meg, nem szabad elmondanom, hogy miért is csinálom ezt. Bár már sok mindenki hallotta, csak az összes ismerősöm nem veszi észre. Puszilom a fejüket. Még egyszer végig nézek magamon, majd elindulok. Hajrá én! Egész lassan megyek, hogy végig tudjam gondolni, majd mit mondok a "főnöknek." Nem lesz egyszerű, nagyon nem. A szívem már a torkomban dobog, de kívül azt mutatom, hogy laza vagyok. Hajaj. Végül megérkezem. Ó, túl kicsi ez a kastély. Istenem, most segíts! Az ajtó elé lépek és kopogtatok. ruha
|
Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
|
|
|
Lyra Castle Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. június 6. 21:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=130588#post130588][b]Lyra Castle - 2013.06.06. 21:17[/b][/url] Hát, úgy tűnik a lelkiismeretem hangja még mindig nem elég erős, de igazán, csak egyetlen pici pillantást szerettem volna vetni egy bizonyos aktába. Tudom, tudom, inkább kérdeznem kéne, de csak öt perc az egész, bemegyek és kijövök, semmiség. A zárnyitással úgysem lesz baj, hát már miért is lenne? Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy éppen a prefektusi körutamat tettem, mikor véletlenül elhaladtam az igazgatói mellett, amiről eszembe jutott, hogy milyen keveset is tudok Kahlilról. Jobb lett volna, ha őt kérdezem, ezt én is tudtam, de kevésbé éreztem szégyenletesnek egy betörést, mint azt, hogy cirka négy év ismeretség után azt se tudom mi a középső neve. Nem akartam nagy dolgokat tudni meg az aktájából, csak pár alapinfót, amivel már rendelkeznem kéne, de még nem jött össze eddig, részben mert figyelmetlen voltam, részben meg azért, mert nagyon sokáig nem is érdekelt, nincs ezen mit tagadni. Amíg csak tanított engem, mindvégig úgy kerültem őt, mint a tüzes vasat, szóval épp ezért el se jutottak hozzám a hírek. Nos, mivel már itt voltam, logikusnak tűnt egészen véletlenül épp az ajtó előtt állni meg, egy bűbájjal ellenőrizve, hogy van-e bent valaki, aztán a kilincsre csúsztatni a kezem, és mikor nem nyílt, megpróbálkozni egy alohomorával. Persze nyilvánvaló, az igazgató szobáját miért is lehetne ilyen egyszerűen kinyitni? Így aztán nem is működött a varázslat. Akkor pedig vissza a régi módszerekhez. Kivettem a nadrágom zsebébe tűzött biztostűt, ami mindig nálam volt, mert hát ki tudja, mikor lehet rá szükség, és miután meggyőződtem róla, hogy egyelőre senki sem láthat, ügyes mozdulattal csúsztattam a tű végét a zárba, megkeresve azt a bizonyos pöcköt, amit odébb kellett nyomni ahhoz, hogy kitáruljon előttem az ajtó. Ez az, meg is van. Innen már csak egy pillanat volt, hogy újra lenyomjam a kilincset, és kinyissam az ajtót.
|
|
|
|
Mihael Gérard Saint-Venant INAKTÍV
XV. - Az Ördög offline RPG hsz: 387 Összes hsz: 5187
|
Írta: 2013. október 20. 19:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=187263#post187263][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2013.10.20. 19:04[/b][/url] Éjjeli melósok Aszongya, ajtó majdnem kiiktatva... Mindjárt... Ez az. Varázslat belőve, ja nem, kikukázva. Hogy az a jó trolltakony, ez a vén igazgató muszáj mindent hét retkes lakat alatt tartson? Még jó, hogy lenyúlta Michelle-től az egyik hajtűt. Oltári, hajtűvel parádézik, mert egyesek a felső zárat miért ne intéznék le a hagyományos úton, nem? Vén sunyi fószer igazgató. Na oké, első fázis megvan, valahogy kinyitotta egy óra vacakolás és nyomdafestéket nem tűrő, halk szitkok után ezt a korhadék ajtót. A következő az lesz, hogy előkeresse a kartotkéját, vagy mijét ... Miben tartják ezek egyáltalán a diákok adatlapjait? Jó kérdés, mindenesetre bekommandózik a jótékony sötétbe simulva... Aha, persze, azért ég egy kis lángnyelv Lumos formájában a pálcája végén mindjárt a belépése után, johh. Első pillantásra igyekszik minél több részletet feldolgozni vizuálisan a halvány és pocsék fényviszonyok közepette. Példának okáért jó lenne nem elesni abban a kiálló karosszékben, vagy nekigyalogolni az asztal szélének, esetleg felborítani azokat az aloe verákat a cserepekben. Mi egy bolond igazgató; dzsungelt növesztett az irodája közepébe. Szenilis. Na de mindegy is, nem ezért jött, úgy hogy inkább az emlegetett íróasztal felé veszi az irányt, megkerüli és teljes lelki nyugalommal leveti magát a székbe. Az kisebb, csikorgó hangot hallat a másodperc törtrészéig, de aztán befogadja magába az új feneket munkára készen. Ő maga először is a legfelső fióknak gyürkőzik neki, de hát persze sejthette volna, hogy az iskola szakállas Mikulása mindent lezárva tart. -Hogy az a jó ************.- Kisípolásra alkalmas részünket hallhatták. Mihael és a szép beszéd nem járnak jegyben, még ha sima hangos suttogás is az a beszéd most. Megjegyzendő, ritka gondosan óhajtott belesimulni a környezetébe, ugyanis a fekete bőrszerelését megtoldotta néhány életveszélyes szögeccsel kirakott vállpánttal és csuklószorítóval, valamint ott van nála az elmaradhatatlan zsebkése is, hátha valakinek erre támad kedve barangolni és kér egy kis filézést. Sosem lehet tudni, ugyebár.
|
|
|
|
Gróf Wickler György INAKTÍV
offline RPG hsz: 34 Összes hsz: 45
|
Írta: 2014. június 8. 13:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=308025#post308025][b]Gróf Wickler György - 2014.06.08. 13:20[/b][/url] Wessinger kisasszonyCsodaszép kora-délutáni fény árad be az ablakon, az igazgató úr pedig az üveg mellett állva csodálja a kinti világot. Háta mögött a kezében tartja a kis levelet, amit egy régi kedves hölgy ismerőse küldött neki nemrégiben, ahol megemlítette, hogy az ő kicsi lánya ellátogatná hozzá megbeszélésre. No meg egy kis délutáni teára és süteményre, de ez már Wickler úr vendégszeretetéhez kapcsolódik. Magában dünnyögve figyeli az átrium körül történő eseményeket, közben pedig megszokásból előkapja a zsebóráját, hogy meglesse az időt, majd visszarejti azt a mellényzsebébe. Sarkon fordul, elindul komótosan vissza az asztalához, leteszi a levelet, aztán ő maga is helyet foglal. A naptárjára pillant, ahol a mai teendőiről szóló szövegek lebegnek, utána ismét a gyöngybetűkkel írott pálcakészítő asszony üzenetére. Hát, ha a kishölgy - akinek a korát csak gyanítja, mivel nem volt szerencséje összefutni még vele - nem érkezik meg ma, akkor feltétlenül felkeresi Kahlil professzort, mert volna vele egy kis megbeszélni valója így a mézesheteik után. Az asztalán lévő dobozkához nyúl, kivesz belőle egy törlőkendőt, azt követően pedig leemeli a szemüvegét és törölgetni kezdi, amolyan unaloműzésképp.
|
|
|
|
Sólyomfi Helena INAKTÍV
Ward Nője <3 offline RPG hsz: 167 Összes hsz: 938
|
Írta: 2015. november 29. 11:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=547865#post547865][b]Sólyomfi Helena - 2015.11.29. 11:30[/b][/url] Ig. helyettes bácsi bocsánat a késésért Hogy ezzel a kettős képzéssel mennyi macera van. Én nem szoktam hozzá, hogy az ügyeimet magamnak kell intézni, otthon mindig megtették a szülők, de most átélem azt a kálváriát, amit ők, míg minden szükséges holmit összeszedek, mert igen, még ez sem tud eltántorítani attól, amit szeretnék. Az már csak hab a tortán, hogy Merkovszky bácsihoz is időpontot kell kérni, mintha csak nem is tudom, mi lenne. Persze megteszem, és még Lénának is könyörgök egy sort, hogy nyomtassa ki nekem a szükséges papírokat, mert a munkahelyén van nyomtató... megbűvölve... és akkor egy magamfajta lány, ne kezdje el a fejét fogni. - Csókolom, tudja mennyire egyszerűbb lenne az élet, ha lenne áram? Komolyan, még csak nem is veszélyes.... csak, ha megráz - gondolkodok el egy kicsit, főleg azon, hogy nem így kéne megkezdeni egy beszélgetést, de aztán vállat vonok. Nem tehetek róla, mindig ki kell mondanom azt, ami a fejemben van. - Egyébként Helena vagyok, és hoztam papírokat, mert ugye szeretnék a Gorsserliebbe is tanulni, csak hát, a maga beleegyezése is kell hozzá, meg pár cucc... nem értek ehhez - forgatom a szemem, mert még csak nem is hazudok, de a papírok, azok tényleg kellenek, hogy felvételizhessek oda is. Közben az asztalához sétálok, és lerakom a mappát. Gondolom már úgyis hallott arról, hogy valakinek ilyen tervei vannak, talán csak arcot nem tudott a névhez párosítani. - Itt miért nincs sorszám? Ha időpontot kell kérni, akkor sorszámot is kell húzni, nem? Vagy kell? - kerekedik el a szemem, mert esküszöm, én kint egyetlen olyan bizét se találtam, ami arra utalna, bár... ez a varázsvilág, nem is tudom, mi lenne velem, ha egyszer valami egyszerűen is menne. - Mert akkor lehet, csúnyán beelőztem valakit - még egy bűnbánó mosolyt is megeresztek, mielőtt úgy döntök, nem kéne tovább fárasztani a bácsit. - Bocsánat, csak most először csinálok ilyet, és tök izgi az egész - és előbb utóbb talán rá is jön, hogy ez nagy szó, hisz a papírjaim közt fel van tüntetve, hogy fotografikus memóriám is van. Főleg ezért merek ebbe belevágni.
|
- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni - Egy kolonc a nyakamba...
|
|
|
Hollósi M. Karolina INAKTÍV
Csinszka offline RPG hsz: 76 Összes hsz: 324
|
Írta: 2016. január 4. 12:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=560747#post560747][b]Hollósi M. Karolina - 2016.01.04. 12:56[/b][/url] | már megint mibe rángatsz bele? | hangulatMint derült égből villámcsapás, úgy robbant bele a mai napjába Eliza akciója. Karolina békésen, éppen kellemes kaja utáni bódulatban indult vissza a nagyteremből a szobája felé, orra előtt egy könyvvel, időnként azért fel-felpillantva, nehogy nekimenjen valakinek vagy valaminek; aztán egyszer csak egy kéz megragadta a karját, a kezében tartott könyv, szép ívesen szállt át a folyosón, ahogy meglepettségében ugrott egyet. Persze, tudhatta volna, hogy Eliza az, aki megragadja, a barnán kívül nem sokan foglalkoznak vele. Nos, ilyen előzmények következményeként lehet, hogy immár könyvtelenül, a déli szárnyban van, Lizával. És mindezek mellé teljesen értetlenül. Barátnője gyakran meggondolatlan, és mindenféle baromságot talál ki így Karolina kicsit megriadva veszi tudomásul, hogy legújabb agyszüleményébe pont őt készül belerángatni. - Mégis hova megyünk Liza? Mit vettél már megint a fejedbe? – kérdései mellé egy elegáns szemforgatás is jár, majd azzal a 'mármegintmitcsinálunk?' pillantással néz kedvenc rellonosára, amivel ilyenkor szokott. Nem kicsit döbben meg, mikor végül lefékeznek az igazgatói előtt. Na igen, Eliza nem a kis halakat kergeti, neki a nagy fogások kellenek. A levitás meglepetten pislog kettőt hármat, mielőtt meg tudna szólalni. - Na neeem! Nem tudom mit akarsz itt, de inkább felejtsd el! – hátrál egy-két lépést, közben szúrósan néz a lányra. Karjait keresztbe fonja maga előtt, úgy vár némi magyarázatot. Nem fog elfutni és egyedül hagyni Lizát, de agya azt ordítja, hogy lépjenek le innen nagyon gyorsan. Óvakodva pillant körül, reméli senki nem vette észre őket, bár jelen helyzetben még egy ártatlan igazgatóiba tett látogatásnak is álcázhatják a dolgot.
|
|
|
|
Czettner R. Luca INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya° offline RPG hsz: 727 Összes hsz: 6632
|
Írta: 2016. január 5. 00:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=560917#post560917][b]Czettner R. Luca - 2016.01.05. 00:07[/b][/url] Béres Bárcián;;Mondhatnánk, hogy átlagos reggelre ébredt a kastély, ez azonban már csak a szőkés navinést nézve is sántítana. Lucánál egyébként se sokszor van a mindennapokba belesimuló tevékenység, de a mai ébredés egészen hisztisre sikerült, ez pedig elkeseredésbe, majd pedig egészen felháborodásig és zaklatottságig vitte. A kiváltó ok nem más volt, mint egy bagoly, már előző este is jött valami, de azt még nem bontotta fel, azonban ami most érkezett, nagyon felkeltette a figyelmét: az ifi csapat vezetősége küldte neki, akiknél edz és játszik már pár tanéve. Elsőre egészen megörült, kimászott az ágyikóból, aztán egészen halkan elhagyta a jelenlegi szobát, hogy a sajátjába menjen a szemüvegéért. Bármennyire szeretné néha, ha nem lenne fölösleges plusz kelléke, ha komolyan olvas vagy tanul, kénytelen használni. Most is ez a helyzet, nem csak a korai ébredéstől látja a betűket futkosni olykor alapon. De ahogy a szemüveg felkerül, kitisztul a kép, jobban, mint kéne. Felbontották vele az ifjúsági szerződést, vagyis csak eddig jutott benne, mire lesápadva eldobta a szemüveget az ágyra, kirontott pizsamában a szobából, lerohamozott a lépcsőn, majd elhagyta a navinét. Páran már felöltözve indultak a nagyterembe reggelizni, főleg mivel nemsokára már az óráik is kezdődnek, Luca fejében azonban minden gondolatának legrosszabbika rohant végig. Nincs több profi kviddics, ha nincs ez, nem kapja meg az ösztöndíjat, és még a suliból is biztos kiteszik, mit szól majd Zoé meg mindenki? Mi lesz így vele? Teljes hidegzuhany. Remegve az idegtől robog az igazgatói felé, ahol reméli, Ádámot megtalálja, őt ismeri, tőle mer tanácsot kérni. Kedves és… jókat mulatott vele meg rajta mindig is, biztos segíteni is tud. Már ha ezen lehet. Amilyen sebesen tud, robog, egy-két könnycsepp is gördül már le, de gyorsan letörli, mikor az ajtóhoz ér. Nagy levegő után egy koppintás után nyit be jó erősen lenyomva a kilincset. - Ádám engem ki fognak rúgni… - és vége az életemnek. Ám nem fejezi be, csak gondolatban, kétségbeesetten tekint maga elé, de az hagyján, hogy a keresett személy sehol, egy számára még idegen embert pillant meg. Most elnézést kéne kérjen, tudja. A tegezésért meg az ajtón való beesésért pizsamában. Ha nem mondja amúgy a 150 pár centijével elsősnek is nézhetnék, pedig 19-20 éves mestertanonc lévén ideje lenne viselkednie. Végül csak meggyűri apapírt kezében és összeszorított ajkai fellágyulnak, könnyek szöknek a szemébe. Szinte látszik, ahogy homlokán lüktet az ér és már rázná a sírás, de igyekszik visszafogni magát. Nála az érzelemkitörés nem gyerekjáték. Pedig amúgy elég lett volna csak végigolvasni a papírt alapból a kezében…
|
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
|
|
|
Choi Min Jong Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák, Előkészítős tanár
damfír - életművész offline RPG hsz: 440 Összes hsz: 5045
|
Írta: 2016. február 28. 21:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=568525#post568525][b]Choi Min Jong - 2016.02.28. 21:33[/b][/url] Merkovszky Ádám Igazgatóhelyettes ÚrKinézetSvédországban végül csak addig jutottam, hogy leadtam a jelentkezési lapomat. Ami persze nem túl eredményes, mert mindenképp jó lett volna beszélni valamelyik illetékessel, de ami késik, nem múlik... Idegesen ácsorgok a Mágustanoda igazgatói irodájának ajtaja előtt. Zsebre vágott kezekkel, újra meg újra átgondolva ezer és még egy lehetőséget, ami rám vár, ha az ajtó másik oldalán leszek. Fogalmam sincs, mik az esélyeim. Az még csak hagyján, hogy nincs semmilyen végzettségem... A bizonyítványomat szerencsére sikerült megszereznem otthonról. Az öcsém Kwon, még egy fantasztikus levelet is csatolt mellé, amiben leírta, hogy nagyon büszke rám, amiért úgy döntöttem tovább tanulok. Azt sem felejtette el megjegyezni, hogy ő más a második diplomáját is megszerezte és most készül a harmadikra. Stréber... Na de mindegy. Szóval van egy koreai, itteni osztályoknak megfelelő harmadikos bizonyítványom, és semmi több. Megjegyzem ez a dokumentum se sokat ér, figyelembe véve, hogy hogyan mentem át a vizsgákon, de igyekszem nem erre gondolni. Persze már elhatároztam, hogy őszinte leszek, ha kérdeznek ezzel kapcsolatban. De azért remélem, hogy nem kell arról beszélnem, hogy korábban két intézményből is eltanácsoltak, mert ugye az nem lenne túl jó kezdés. Pedig én igazán nem vagyok rossz gyerek. Ha pedig megengedik, hogy fessek, akkor nem is fogok lázadni többet. Sőt, még tanulni is hajlandó vagyok, beccsszó! De fogja-e rajtam látni az igazgató, vagy akárki, hogy ezt komolyan is gondolom. Megállok a fel-alá járkálásban. Behunyom a szemeimet és nagyot sóhajtok. A jelentkezési lapom alapján behívtak... Ez nem jelenthet olyan rosszat. Nem jelenti azt, hogy hazaküldenek rögtön, azt bagolyban is megírhatták volna, hogy bocsi de nem. Talán az zavarja őket, hogy félvámpír vagyok? Mert én becsületesen beírtam az egyéb megjegyzendők közé, hogy egy ideje nem vagyok teljesen emberi. Természetesen arról is biztosítottam mindenkit, hogy soha a légynek sem ártanék, de lehet személyesen akarnak erről meggyőződni. Megrázom a fejem. Bármi miatt is hívtak, nem tudom meg, amíg nem megyek be. Összeszedem hát magam, végig simítok a hajamon, ellenőrzöm, hogy valóban lecseréltem a fülemben lévő piercingeket valami visszafogottabb fülbevalóra, hogy a zakóm, valóban makulátlanul áll, hogy a nadrágomon nincs túl sok lánc. Emlékeztetem magam, hogy nem kezdhetek odabent a nyelvpiercingemmel játszani, aztán pedig bekopogok és ha engedélyt kapok, akkor be is lépek az ajtón. - Jó napot! Choi Min Jong vagyok, az iskolába való felvételim miatt jöttem... - kezdek bele a bemutatkozásba, meg hogy elmondjam ki is vagyok. Mára hívtak, időpontom is volt... Gyorsan az órámra is pillantok, magamban átkozódva, hogy ezt nem odakint tettem meg. 5 perccel korábban jöttem... Talán nem haragszik meg érte...
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
Dr. Köröndi Hajnalka INAKTÍV
a paleo-terror papnője offline RPG hsz: 25 Összes hsz: 30
|
Írta: 2016. június 16. 12:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=602457#post602457][b]Dr. Köröndi Hajnalka - 2016.06.16. 12:13[/b][/url] Talán egy dologban nem lehet rá panaszkodni: rendesen végzi a papírmunkát, és ha valamit elmagyaráznak neki, egyértelműen, részletesen, akkor azt meg is csinálja becsületesen. Ezen felül amúgy nem sok dolgot kell elvárni tőle. Maximum azt, hogy egy kis színt (főleg rózsaszínt) visz az iskolai dolgozók életébe, szürke mindennapjaiba. Éppen az igazgatót kereste fel ma, ugyanis az egyik diák igen bajos dolgokkal állt elő, ami már nem az ő hatásköre. De természetesen, annyira életképtelen volt, hogy kénytelen Hajnalka ugrálni helyette is. Ha pedig már arra jár, akkor egy nagy halomnyi aláírásra váró dokumentumot cibál magával. Fél kézzel, természetesen, ugyanis még délelőtt van, a másik kezében papírpohárban pihen egy nagy adag kávé. Szójatejjel és természetes édesítőkkel, kizárólag. Miközben sétál a folyosón, bohókásan elkalandozik, az egyik kedvenc számát dúdolgatja, a ritmusra illegeti fenekét, arra is lépked. - Ú, köszönöm - mosolyog, miközben valakit majdnem fellök az ajtóban, aki kifelé menne az igazgatói irodából. De már be is surran előtte, amúgy sem volt harmadik keze ajtót nyitni, úgyhogy megoldja egyhamar. Az igazgató sehol, ezt szomorú sóhajjal konstatálja. De aztán egyhamar feltalálja magát. Pont erre a célra van nála egy nagy adagnyi szívecske alakú, rózsaszín post-it, így előre hajol, hogy hagyjon a papíron egy üzenetet, hogy ezek fontosak és még holnapig aláírás kellene kerüljön rájuk. Amit nem ide hozott, csak még elintéznivalója van, azt felmarkolja, a kávéjával együtt, és már fordul is, és ismét sikeresen nekimegy valakinek. Értetlenül pillog fel a férfire, miközben édes kis agytekervényei azon kattognak, vajon idáig is ennyi adonisz volt-e az iskoladolgozók között. Már most imád itt dolgozni. - E-elnézést. Hú, tök ismerős vagy. Te vagy a suliban a jogi... a jogi... - referens, keresi a szót a reménytelenség sivatagában. - A jogi izé, ugye?A magyar nyelv leghálásabb, leguniverzálisabb frázisával helyettesíti a túl szofisztikált kifejezést, ami csak nem jut eszébe. Azért öt éven át ide járt iskolába, azt hitte, ismeri már az itt dolgozókat, de idáig valahogy nem tűnt fel, hogy mindegyik helyes pasi. Na jó, az igazgatóhelyettest már rég kinézte magának... de eddig elérhetetlennek tűnt. Most, hogy elmegy, most pedig végképp az lesz. - Egy-két diákot ma átirányítottam hozzád, mert tanulói jogviszonyról meg utazási kedvezményről magyaráztak nekem, én meg nagyon nem vágtam, miről van szó. Megtaláltak? - kérdezi végül, a legkedvesebb mosolyát elővéve, tökéletesnek tűnő fogsorát megvillantva. Úgy beszél a munkájáról, mintha egyértelműen már mindenki tudna róla, az érkezéséről, arról, mit csinál pontosan. De addig jó, amíg nem tudják, ugyanis ezek után bármi unalmas feladatot és papírmunkát rábízhatnak nyugodt szívvel.
|
|
|
|
Artemisia Rubya INAKTÍV
offline RPG hsz: 305 Összes hsz: 1350
|
Írta: 2016. október 4. 20:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=625230#post625230][b]Artemisia Rubya - 2016.10.04. 20:45[/b][/url] A szőnyeg széle - rögvest az évnyitó másnapján A sajttortámat pont befejeztem, a karamellszósz is ott volt már a tetején, amikor jött az az aprócska bagoly, egy levélkével felszerelve, hogy mihelyst tudok jelenjek meg az Igazgató irodájában. Pompás...mit vétettem...jó inkább úgy kérdezem, hogy mit nem? Kiszöktem a felügyelők ittléte alatt, hogy motorozhassak, késő éjjel főztem és megetettem egy diákot, aki szintén tilosban járt. Az óráimon sorozatosan kivittem a diákokat a Kastélyból, hogy ne kelljen a nyomasztó hangulatban lenniük és olykor tanulás helyett csak sétáltunk. Ezek nyomán nem csodálom, hogy elő lettem véve, de mint minden szorult helyzetből, úgy hiszem ebből is ki fogom tudni vágni magam. Kezdjük is mindjárt azzal, hogy nem megyek üres kézzel, mert ugyan tegnap bemutatkoztunk egymásnak új felettesemmel, úgy gondolom a mostani a valódi megismerkedésünk ideje. Kivágok hát a tortából két szép szeletet, a karamell ínycsiklandón folyik le késem mentén...hm, egy apró falatot vágok magamnak is és még indulás előtt megeszem. A tányérral felszerelkezve indulok el lakteremből az iroda felé. Az ajtóhoz érve határozottan kopogtatok be. Kíváncsian várom miről szeretne valójában beszélni velem ennyire sürgősen a Főnököm, de azt hiszem ez hamarosan ki fog derülni. - Jó napot Igazgató úr! Lépek be, ám még mielőtt megkaptam volna a bebocsátást a helységbe igyekeztem elrendezni öltözékemet és a hajamat, nem véve észre, hogy némi lisztet sikerül ezzel kennem jobb arccsontomra, mint valami véletlen harci festés. Egy nyitott hát megoldású, hosszú ujjú, fekete felsőt és farmernadrágot viselek, hozzá fekete bokacsizmát. Hajam leengedtem, még mielőtt saját kis világomból kiléptem volna. Semmi smink, semmi olyasféle cicoma, mint amit tegnap láthatott rajtam, csak az ékszerek és a tetoválások ugyanazok.
|
|
|
|
Béres Bárcián INAKTÍV
Gazdasági igazgató | Utónium professzor offline RPG hsz: 185 Összes hsz: 2394
|
Írta: 2016. október 6. 18:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=625921#post625921][b]Béres Bárcián - 2016.10.06. 18:33[/b][/url] Kriszpin:)Egy-két nappal az évnyitó előtt, Kriszpin érkezése után / Enyhén meglepveNyugodtan indult a reggel, bár Berci esetében ebben nincsen semmi meglepő. Felkelt, beengedett némi napfényt, finoman elhúzva a függönyöket, álmosan belepislogva a halovány reggeli napsütésbe. Üres ábrázattal bambult bele a világba, és ez még akkor is tartott, amikor kisétált a konyhába, majd a konyhapulton felejtett pálcájával nekilátott a kávéja elkészítésének. Végérvényesen pedig csak akkor szűnt meg, amikor felült a konyhapultra az előbb emlegetett kávét szürcsölgetve, ezen belül is csak akkor, amikor már rendesen a fenekére nézett annak a bizonyos bögrének. Utána pedig lepattant, és elkezdte a napot. Így hát most az igazgatói iroda ajtaja előtt áll, kezében egy vékony, fekete mappát szorongatva. Korán van még, de biztos benne, hogy az igazgató már várja a papírokat, ugyanis a tanévkezdéshez elengedhetetlen kiadások listáját tartalmazza, amelyet minden tanév elején összeállít. Alkalmazni viszont a rajta feltüntetett dolgokat csak akkor lehet, hogyha az igazgató is aláírja, ő pedig ezért az aláírásért jött most. A gond már csak annyi, hogy nem pontosan tudja, kihez. Hallotta, hogy új igazgató fog jönni az iskolába, személyesen azonban még nem találkozott vele. Fogalma sincs, hogy megérkezett-e már, ő intézi-e az ügyeket már most is, vagy a tanévet még Rabbot indítja-e. Ez azonban fikarcnyit sem változtat azon, hogy neki el kell intéznie a rá kiszabott feladatot, ennek pedig máris eleget is tesz. Kettőt kopog, majd benyit az ajtón hangosan köszönve, hogy bármely részében is legyen a helyiségnek a szoba lakója, mindenképpen hallja. - Jó reggelt! - mondja, miközben körülnéz, eközben pedig megállapítja, hogy már az új igazgatóhoz jött, hiszen a szoba berendezése a korábban megismerthez képest jelentősen változott. Nem kell sok idő, míg meglátja a szoba tulajdonosát is... ... És ritka pillanatok egyike, de pár teljes másodpercig Berci arcára kiül a döbbenet. Ő ezt a férfit már ismeri. Szem elkerekedik, száj tátva marad. Aztán pedig kiül az arcára egy féloldalas, hitetlen mosoly.
|
|
|
|
Leon Rjurik INAKTÍV
Leonka offline RPG hsz: 21 Összes hsz: 101
|
Írta: 2016. november 19. 22:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=640609#post640609][b]Leon Rjurik - 2016.11.19. 22:01[/b][/url] Hercegh Kriszpin A sok tanulás, az önkénteskedés, a szakmai gyakorlat végül meghozta gyümölcsét, s most két diplomával - legalábbis a muglik így mondják, ezért ő is így kezdte el hívni - a hóna alatt indul el, hogy állásra jelentkezzen. Mi több, ez már nem is puszta jelentkezés, ezek a végső simítások! Levélben már volt alkalma beszélni Kriszpinnel, akit korábbról már ismer, s nem volt akadálya annak, hogy a Bagolykő falai között kezdje meg a praktizálást. A vonaton ülve is gondolataiba mélyedve, nem meglepő módon orvosi krimit bújva száguldott a kis falucska, Bogolyfalva felé. Olyan rég járt már a kastélyban, hogy szinte izgalommal töltötte el a percnek csak gondolata is, hogy ismét belép a kapun, ismét azok között a falak között fog ténykedni napra-nap. A vonat lassan, csikorogva-nyikorogva érkezik meg az állomásra, ő pedig mosolyogva száll le és indul el, egyenesen a tanoda felé. Azért a járást még ismeri. Mindent szemügyre vesz, mi változott, mi maradt ugyanolyan, s meg kell állapítania, hogy ez a kis falu már inkább városra hasonlít, semmint aprócska településre. Ő maga a Társaslakásban vásárolt egy szerény ingatlant, be is rendezte azt, mégsem töltötte itt az éjszakát. Még utoljára hazautazott szüleihez, hogy elköltsenek egy kellemes napot, utána jött csak ide. A hatalmas, kovácsoltvas kapun jó kedélyűen halad át és könnyed léptekkel igyekszik az igazgatói iroda felé. Hogy izgul-e? Ez csak az egészséges várakozás, hogy megtudja a beosztását, a feladatát, kell-e kviddicsmeccseken is gyógyítóként fellépnie, netán az iskola vadőréhez tartozó állatok is a hatáskörébe tartoznak-e... Meg még egy csomó dolog, amit érdemes már most tisztázni az elején. Arról nem beszélve, hogy jó lenne átlapozni a jelenlegi diákok kórlapjait, hátha van olyan, aki állandó segítségre szorul valamilyen betegsége miatt. Ahogyan ezeken töpreng, finoman kopog hármat az ajtón, a válasz érkezésére pedig be is nyit, köszön. Arckifejezése, csakúgy, mint az évek során mindig, most is kedves és ragyogó, várakozással teli. Kriszpin asztalához lép, hogy kezet fogjanak, csak amolyan "rég láttalak, barátom" formában, majd helyet is foglal. - El sem hiszem, hogy újra itt lehetek. Köszönöm a lehetőséget - testtartása, mimikája és szavai mind ugyanazt az üzenetet közvetítik: valóban hálás, valóban boldog, s nincs olyan dolog, mely elronthatná kedvét.
|
|
|
|
Béres Bárcián INAKTÍV
Gazdasági igazgató | Utónium professzor offline RPG hsz: 185 Összes hsz: 2394
|
Írta: 2017. január 15. 16:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=655413#post655413][b]Béres Bárcián - 2017.01.15. 16:50[/b][/url] Zója és KriszpinZója ötlete elég váratlanul érte a férfit, azonban hamar megtetszett neki. Nem gondolta volna, hogy Izabella említette a nővérének, hogy a férfi milyen képességekkel rendelkezik, azonban mégiscsak így történt - bár azzal sem álltatja magát, hogy az iskolában nem terjengenek pletykák ezzel kapcsolatban már amúgy is. Mondjuk így, hogy jobban elgondolkodott a dolgon, abban sem biztos, hogy Kriszpin mennyit tud erről. Mármint a képességéről. Soha nem beszéltek róla, ő maga biztosan nem mesélte és tulajdonképpen abban sem biztos, hogy a különleges képességek valahol nyilván lennének tartva Hajninál. Mármint persze, a diákoké fel vannak jegyezve, mert ők még nincsenek bejegyezve, illetve mert az iskola felelőssége, hogy mit művelnek. Ezért jobb, ha mindenki tisztában van az ilyesmivel. A tanároknak azonban nem kell ezzel ennyire részletesen elszámolniuk. Az állásinterjúján említette a dolgot, az azonban még Portnipper igazgató úr "uralma" alatt esett meg. Szóval abban sem biztos teljesen, hogy nem kell majd kétszer elmagyarázni, mire gondoltak pontosan. Sőt, még arra is felkészült, hogy esetleg meg kell majd mutatnia, minek készül alávetni a diákokat. Mert egyébként az ötlet teljesen szuper. A diákok vizsgaidőszakban stresszesek, nála pedig megvan a megfelelő segítség. Hihetetlen, hogy ezt ő magától még nem rakta össze eddig. Őszinte csodálattal bámult Zójára, mikor előállt ezzel a dologgal, pedig akár ő is gondolhatott volna rá... Valamiért mégsem tette. Szóval az irodája előtt találkoztak az Önismeret professzorral, onnan pedig már csak pár lépés vezetett idáig, Kriszpin nyitott ajtaja elé. Kíváncsian várja, mi lesz az igazgató reakciója az ötletükre, kellemes érdeklődést érez, miközben megkopogtatja az ajtófélfát. - Helló! Zavarhatnánk egy percre? - kérdi, miközben bekukkant az ajtón, kékjeivel az ismerős arcot keresve. Már jó pár napja nem beszélt Kriszpinnel, valahogy elkerülték egymást az útjaik. Ami azt illeti, nem is nagyon látta. Amikor megpillantja, alig látható mosoly ül ki az arcára. Miközben a választ várják, Zójára pillant, jelezve, hogy valószínűleg jobb, ha ő tálalja majd az ötletet. Elvégre ő találta ki, jobban tud beszélni róla. Meg egyébként is, pszichológus vagy mi, jó az emberek megpuhításában. Legalábbis Bárcián őszintén reméli ezt.
|
|
|
|
Oravecz Tatiana INAKTÍV
Az igazgató testőre =^.^= offline RPG hsz: 169 Összes hsz: 254
|
Írta: 2017. február 12. 00:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=659423#post659423][b]Oravecz Tatiana - 2017.02.12. 00:03[/b][/url] „ – Ez lesz az asztalod. – Hol van itt az asztal? – Hát ez az. Sikert.” Ez a beszélgetés még a felvételem napján zajlott le, azóta pedig voltam bent kétszer. Hivatalosan csak holnap kezdek, de nem hagyhattam, hogy ez így maradjon. A dobozok, irathalmok és valószínűleg egy oszlásnak indult hulla alatt van egy asztal, amit használni szeretnék. Az elődöm állítólag önként távozott, mégis kicsit olyan, mintha szánt szándékkal benne szeretett volna hagyni a slamasztikába. Viszont nem hagyhatom, hogy az első munkanapomon ilyen kupacok hátráltassanak. Állítólag az igazgató sem tervez bejönni ilyenkor, már ha hihetek annak, aki bemutatta a helyet, így békésen ellehetek a magam kis világában. Egy felrúnázott és hatszáz millió éves mp3 –as segítségével kizárom a külvilágot, miközben Schubert tökéletesen átveszi a hatalmat a káosz felett, amivel szembe kell néznem. Bizony, nem hiszi el az ember, de rajongok a komolyzenéért. Mivel nem számítok rá, hogy bárki is lenne itt, így egész lazán vagyok. A fiatalságomból megmaradt, és még jó kviddicses melegítőmben feszítek, hátán még most is jól olvasható, hogy csapatkapitány – helyettes voltam, és a sárkány is olyan, mintha új lenne. A zöld felső alatt egy fekete ujjatlan van csak, a nadrágom szürke, nagy zöld RELLON felirattal a jobb oldalán. A hajamat magas kontyba kötöttem, hogy ne zavarjon, miközben a káoszon igyekszem úrrá lenni. Nem akarok semmit mondani az előző kolleginára, de bizony nem hagyott itt könnyű feladatot, legalább két órája takarítok és szortírozok, bár akár mindent a kukába dobhatnék, akkor se lenne tragédia, mire elérek az asztallap első megnyilvánulásáig. A fáradtbarna asztallap unottan sandít rám, én pedig már most érzem, hogy jóban leszünk. Néhány fontosabb papír, egy NAGYON FONTOS feliratú mappa a kiemelt kupacba kerülnek, főleg mikor az utóbbiba belenézek. Vannak itt bajok. Újabb másfél óra telik el, a fülemben már Vivaldi adja a ritmust, miközben én már tisztítószerekkel takarítom le az asztalt az utolsó pontjáig. A színe nem igazán tetszett ezért véletlenül a pálcám rábökött és én valahogy kimondtam a varázsigét, mire hihetetlen módon csodás vörösesbarnát öltött fel a hozzá tartozó székkel együtt, aminek a szövetét mágiával tisztítottam ki. Az asztalt is lehetett volna azzal, de tudom, hogy a mugli módszerekkel sokkal jobb eredményt érek el. Pincérnő vagyok, vagy mi a fene. A szemét, ami eddig az asztalon volt, két zsákban pihen az ajtó mellett, mert nem tudom, hogy hova vihetném őket, ez valahogy a tanulmányaim alatt sem érdekelt. Viszont lassan kész vagyok, már csak szárazra kell törölgetnem.
|
|
|
|
Hercegh Kriszpin INAKTÍV
offline RPG hsz: 161 Összes hsz: 294
|
Írta: 2017. március 28. 12:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=670789#post670789][b]Hercegh Kriszpin - 2017.03.28. 12:05[/b][/url] Sólyom Máté ? egy szerda délután az asztalomnál ülveMúlt heti levélváltásunk nyomán négy órára várok valakit az irodámba, személyes találkozóra. Az AMS pedagógia szakos hallgatója az illető, aki éves gyakorlatát nálunk szeretné tölteni. Mivel közeledik ez a bizonyos időpont, félrerakom egy megkezdett munkámat, hiszen az ráér. Magamhoz veszem a levelezésünket, valamint a mellékelt önéletrajzát. Átolvasom újra, de nem jegyzek fel kérdéseket. Nem azért kértem a találkozást, hogy további adatokat nyerjek ki belőle, hanem egyszerűen csak azért, hogy személyesen is megismerjem. Tudom, a legtöbbeknek a papírra vetett tények számítanak. Nekem inkább az emberek. A döntéseimben sokkal többet nyom a latba, amit velük kapcsolatban tapasztalok egy ilyen beszélgetés során. Oravecz kisasszony tartja számon a találkozóimat, egyéb teendőimet, így természetesen tud róla, hogy várunk valakit. Kint ül éppen az asztalánál az előtérben és papírokat rendezget. Mind a folyosóról nyíló ajtó, mind az irodám ajtaja tárva nyitva. Aki belép, azt a hölgy fogadja és ha nem vagyok épp túl elfoglalt, arra bíztatja, jöjjön csak be hozzám. Viszont ha nem kolléga, tanuló vagy más ismerős az illető, akkor előbb megtudakolja tőle, mi járatban van és ezután bejelenteni nekem. Nyilvánvalóan most is ez utóbbi fog történni.
|
|
|
|
Evena Noxen INAKTÍV
offline RPG hsz: 308 Összes hsz: 633
|
Írta: 2017. szeptember 12. 07:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=700725#post700725][b]Evena Noxen - 2017.09.12. 07:45[/b][/url] Az Igazgató és a torta megbízás Amikor megkaptam Temitől azt a levelet, azt hittem cafatokra tépem. Hogy még akkor is amikor búcsúzik azon jár a feje, hogy a másoknak tett ígéreteit beváltsa...Egek ez annyira ő. Sosem tudott szabadulni a kötelességtudatától. Annyira a személyisége része volt, hogy néha már sajnáltam. Amikor próbált feloldódni, abból menekülés és még több gond lett. Az egyetlen igaz szerelme Merkovszky is emiatt hagyta el és most meg ez...Egy sajttorta az Igazgatónak. Annyira banális, hogy még könnyeim közt is nevetnem kellett rajta, amikor elolvastam. Megkért csináljak egyet. Megtettem. Finom lett. Elhoztam. Saját készítésű önteteket is tettem mellé. Erdei gyümölcsöst és karamellást. Itt van a kosaramban, a sütemény egy torta tálon biztonságban letakarva, az öntetek csinos kis üvegekben kiskanalakkal, villával és tányérral együtt. Megdöbbent az épület nagysága és tágassága, annak ellenére, hogy másod unokanővérem rengeteget írt róla. Csak nézek körbe és megállapítom, hogy a Roxfort és a Bagolykő közt aligha tudnék választani. Mindkettő lenyűgöző. Lassan komótosan sétálok. Nem vagyok bejelentve, időpontom sincs, így aztán ráérősen szemlélődve haladok célom felé. Útközben sok diák elkerekedett szemekkel néz rám. A fekete lobogó jelentését a homlokzaton ezek szerint már tudják, de megkeverednek látva engem. Nem csodálkozom ezen, egy pillanatig sem. Hiszen fekete pántos ruhában vagyok, hajamat fonat koszorúba rendeztem, kiegészítőként barna övet és ugyanolyan színű éktalpú félcipőt vettem fel. Ékszerként pedig pávatoll szemét idéző ezüst szettet viselek. És annak, aki nem néz meg jobban, közelebbről, teljesen úgy tűnhet Artemisia Rubyát látja. Ez a megdöbbentő hasonlóság az oka, tudom jól, a reakcióiknak. Lassan kezdek hozzászokni, mert végigkísér egészen az igazgatói iroda nyitott ajtajáig. Végre odaérek, fújok egyet, majd bekopogok az ajtófélfán és várom a bebocsátás hangját.
|
|
|
|
Alastair Magnus INAKTÍV
Illúziómágus offline RPG hsz: 46 Összes hsz: 377
|
Írta: 2017. szeptember 21. 13:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=703134#post703134][b]Alastair Magnus - 2017.09.21. 13:49[/b][/url] Oravecz Tatiana kisasszonyAmúgy sem derült égből villámcsapás volt megtudnia, hogy az évkezdéstől nem csupán bejáró vendég lesz a kastélyban, aki az illúziómágiákat tanuló diákok számára oktat különórákra, hanem nem kevesebbet kell vállalnia (ráadásul Warrennel az oldalán), mint egy teljes ház irányítása. Már a Hogwartsban is úgy volt vele, hogy te jó ég, teljesen őrült minden Headmaster, akik elvállalják ezt a melót. Kordában tartani egy nagy csokornyi mágiával felboostolt kamaszt – adjanak inkább neki három oroszlánt, és megtanítja őket egy-két hónap alatt házimacskaként viselkedni. Az is egyszerűbb lenne. Ráadásul a minisztériumtól ez majdhogynem egy újabb büntetés volt. A benti ismerősei azzal viccelődtek, hogy örülhetne inkább, igaz, nem arra került vissza, ahova szíve szerint menne, de ez is egyfajta harctér. Van rellonos tanonca, ő maga a hasonló személyiségeket összegyűjtő Slytherin diákja volt hét évig. Lehet, ha boldog tudatlanságban vergődne, akkor gondtalanabbul tudna a tanévre gondolni. Azért nem izgulja túl sem, vagy legalábbis nem érzi a felelősségnek azt a nyomását sem, ami természetes lenne a helyzetében. „Majdcsak lesz valahogy.” – Ez lesz a mottója. Mi van, ha kiderül, hogy egész jó ebben? Az is lehet, hogy valójában született headmaster, csak nem tud róla. Nem egyenesen az irodába indul, jelenlegi célja az előtte berendezett kis adminisztrációs főhadiszállás, ahol lemeccselheti a papírmunkákat. Bármi van, ezt utálja a legjobban. Mindenféle iratokért rohangálni, hogy aztán huzamos ideig csak egy fiókban heverjenek érintetenül. Hóna alatt az összekészített mappával, kevésbé formálisan kigombolt zakóban lépdel a „helpdesk” felé. A nyitott előtéri ajtónál egy pillanatra megtorpan, de csak azért, hogy átlépve a küszöböt, még formalitás gyanánt kopogjon három jelzésértékűt a falapon. - Szépjónapot.
|
|
|
|
Rea Liebhart INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya° offline RPG hsz: 727 Összes hsz: 6632
|
Írta: 2018. január 17. 00:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=712039#post712039][b]Rea Liebhart - 2018.01.17. 00:46[/b][/url] - január 16. délután - ×××Hosszú hetek múltak el, és ha őszinte akar lenni két nappal ezelőttig még megterhelőbb napok voltak, amiket megélt. Nem érezte magát olyan energikusnak, például szombat este, mint talán kellett volna, és ez meg is látszott a hamar megeső szuszogáson Maximus mellett. De most már helyrezökkent, talán másnap reggelre is, bár az elég furcsa volt. Addig nem nagyon volt az újév köszöntése óta együtt tölteni az időt rendesen, mint előtte. Nem biztos, hogy ezt belekalkulálták. Eléggé felfordult az élet, de azt kezdi elhinni, hogy most történt ez a jó módon. Kicsit idegesen tördelte az ujjait a kabátja zsebében, még felért a kastélyba, aztán a tanáriban Lewy asztalára letette azt is, illetve amiket hozott vissza otthonról és ide valók, majd a táskájával együtt elindult az Igazgatói irodába, ahol jelenése van, azt nem tudta pontosan, hogy kinél is. A bagolyban való kommunikáció hátránya, néha megsemmisül a vége. December harmincadikán Liv önkéntes szolgálatot tett, - mondhatni baráti szívességnek is, de megvolt a maguk kis alkuja, amiért nem kételkedtek egymás szavában - mikor a navine házvezetését pótolta részben, majd egészben is. Luca babakutyástól belesett január első hetében, de aztán elment táborozni, Lewy pedig a maga tábora után szintén néha lesett csak be, így kicsit elanyátlanapátlanodtak a zümik, de nem volt gond. Ennek már utánajárt, így tényleg csak civilben, személyes ügyben kopog most be azon az ajtón. Nem tudja mit vár, vagy mit sem, új ez még neki, de ahogy belegondol, az ujjai egymásba csavarodva forgatják meg párszor a gyűrűt az ujján boldogan mosolyodik el. Kicsit talán el is felejtkezik róla kire vagy mire vár, így csak bámul lefelé a maga előtt összefont kezeire, a barna haja hullámokban az arcába omlik, szép hosszúra megnőtt már, nem is igazán tudta, hogy ez mennyire hiányzott neki eddig.
|
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
|
|
|
Béres Bárcián INAKTÍV
Gazdasági igazgató | Utónium professzor offline RPG hsz: 185 Összes hsz: 2394
|
Írta: 2018. július 29. 16:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=730464#post730464][b]Béres Bárcián - 2018.07.29. 16:43[/b][/url] Kriszpin és ÁlmosÁlmos mögött lép be az ajtón (avagy a hiányán), enyhén ráncolva a szemöldökét, miközben tekintetével az igazgatót keresi. Ha azt mondanánk, hogy az utóbbi napok pokolian fárasztóak voltak Bárcián számára, akkor még távolról sem közelítettük meg a mértéket eléggé ahhoz, hogy kellően átérezhető legyen. Egyre több a feszültség a gazdasági igazgató háza táján, mert nem elég, hogy leomlott a Levita tornya, ami nem csak mint gazdasági igazgatót, de mint a Levitások volt fejét is nagyon megérintette és megrémítette, de az élet egyéb területein is kezdi ellepni a... nos, a szar. Arról nem is beszélve, hogy mint utóbb kiderült, egy csomó Levitás szülő valahogy még mindig az ő nevére emlékszik, így az utóbbi napokban nem egy aggódó szülői levelet kapott, amit egyesével kellett Viviéknek átirányítgatnia. A lakrésze egy romhalmaz, mert a költözés közepén van, hol Bellánál alszik, hol fent a kastélyban, hol pakol, hol nem, de azért haladni is kéne. Mindeközben pedig próbálja kivenni az esküvőszervezésből a részét - mindezt úgy, hogy Kriszpinnek még mindig nem bírták kinyögni, mi a helyzet, mert két felnőtt ember láthatóan kevés egy ekkora feladatra - alkalomadtán pedig megóvni Tatit az idegbajtól, ami legalább akkora - ha nem nagyobb - kihívás, mint a Levita tornyot újjáépíteni úgy, hogy arra ne menjen rá a komplett éves költségvetés. Szóval röviden és tömören, szegény kezdi elérni azt a pontot, amit jobb körökben csak úgy neveznek, hogy a töke kivan. Mert a hiedelmekkel ellentétben ő sem immunis ám a stresszre, csak máshol vannak a határai. Most pedig a gondnok toppant be hozzá, egy terjedelmes listával arról, hogy mégis mi kellene a torony rendbehozatalához, Bercinek pedig volt szerencséje kiszámolni, mit is fog ez jelenteni rájuk nézve. Alig várta már - se -, hogy elkezdhesse ecsetelni Kriszpinnek, hogy az opcióik olyan csodálatos dolgokra terjednek ki, mint az átmeneti tandíjemelés, vagy helyette az összes további idei iskolai program költségvetésének a meghúzása, ami kevesebb programot, kevesebb dekorációt, kevésbé puccos lakomákat jelent. De az igazi poén ott kezdődik, hogy talán az életét is elkezdheti félteni akkor, amikor a szakköröknek, a kviddics-csapatoknak és a színjátszókörnek is el kell mesélnie, hogy idén egy darab új cuccot vagy felszerelést nem fognak tudni kapni. Mert nagyjából ezek a kilátások. Álmosra néz kissé idegesen, majd megtalálja most már Kriszpint is a pillantásával. - Szia! Összeraktuk a Levita-torony felújítási projektjét, kicsit kéne beszélnünk róla, ráérsz most? - well, let's get the party started.
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor offline RPG hsz: 247 Összes hsz: 1267
|
Írta: 2019. augusztus 8. 11:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=766321#post766321][b]Ambrózy Henrik - 2019.08.08. 11:20[/b][/url] Hercegh Kriszpin Hát ez a nap is elérkezett. Kriszpinnek sikerült szabaddá tennie egy időpontot Henrik számára, a férfi számára pedig kétség sem férhetett hozzá, hogy akármi történjék, ő bizony meg fog jelenni. Most ugyanis arról van szó, hogy a következő tanévben taníthat-e egyáltalán a kastélyban és, ha igen, milyen feltételekkel. A róla megjelenő újságcikkek nem segítenek a renoméján és minden bizonnyal az igazgató is kétszer át fogja gondolni, hogy beengedje Henriket az iskola falai közé. Pedig nincs mitől tartania. Dimitri állítólag már beszélt vele - hiszen kiszivárgott, hogy a pszichológiai vizsgálatot ő végezte el a férfin -, amiből világosan látszik, hogy Ambrózy se nem őrült, se nem gyilkos. Ha ez nem volna elég, Henrik épp a Romániai Rezervátum ügyén dolgozik, amiről szintén sokat cikkeznek az elmúlt időszakban. Ha az ember megmenti egy ország sárkánypopulációját, az általában hírértékűnek számít a jobb helyeken. Ideges. Le sem tagadhatná, hogy feszült a találkával kapcsolatban, s ezt a hihetetlen ideget még Lilla sem volt képes oldani. A megbeszélt időpont előtt pár perccel érkezik és próba szerencse alapon bekopog az ajtón. Miután egy hang jelzi, hogy beléphet, nem tétovázik tovább, belép az ajtón, majd bezárja maga mögött. Nincs sok ideje bámészkodni és nem is nagyon akar, pillanatok alatt néz körbe, majd tekintete megállapodik Kriszpinen. - Jó napot, Ambrózy Henrik vagyok - könnyeden lép közelebb az íróasztalhoz, hogy kezet nyújtson a mögötte ülőnek. Csak semmi pánik, minden jól fog elsülni. Nem lesz semmi baj. Nem lesz semmi baj...
|
|
|
|
Cameron Blanc INAKTÍV
Your local deceptionist:3 offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 146
|
Írta: 2019. augusztus 26. 20:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=769091#post769091][b]Cameron Blanc - 2019.08.26. 20:45[/b][/url] Hercegh Kriszpin
Nem szokásom osztani az aggodalmaskodó emberek nézeteit. Főleg nem anyámét. Túl sokat parázik olyan dolgokon amiken nem kéne. Ez nem fog neki jót tenni hosszútávon. Viszont most bennem is megszólalt a vészharang. Tudom, hogy ha a mai kis beszélgetésem nem sikerül úgy, ahogy annak sikerülnie kéne, annak az esélyei, hogy szeptembertől évet kell ismételnem, vészesen megnőnek majd. Körülbelül úgy száz százalék környékére. Épp emiatt ismételgettem előre betanult szövegeket már napokkal ezelőtt is, hogy hitelesnek tűnjek, és ne csesszem el az egészet tudat alatt. Nem vagyok az az izgulós fajta, de talán nem hazudok, ha azt mondom, hogy vagy ötször biztos leizzadtam, míg a kastélyba értem. Jó, nagy szerepet vállalt ebben a rettentő nagy meleg is, de akkor is. Igyekeztem az alkalomhoz illően megjelenni, habár nem akartam a száraz, fülledt időjárás miatt túlöltözni sem. Így hát az öltönytől eltekintettem, de egy rövid ujjú ing, egy sima, hosszú, fekete nadrág és egy könnyed, nyári fehér zakó okésnak tűnt. Utam során a zakót végig kézben hoztam, már csak akkor öltöttem magamra, mikor a kastély déli szárnya földszinti, igazgatói iroda felé vezető folyosóján jártam. Nem telt sok időmbe, míg megtaláltam a tárva nyílt ajtót, ami mögött az igazgatói rejlett. Még a bejáratnál leszólítottam egy velem szerintem egykorú diákot, aki mondhatni elég pontos útbaigazítást adott. Innen is köszönet neki. Vajon gyakran fogok vele találkozni, ha felvesznek? Biztos jó arc. Karórámra nézve, nyugodtan konstatáltam, hogy idő előtt két perccel érkeztem, így még belépés előtt szántam bő egy percet arra, hogy kifújjam magam, megigazítsam a hajamat, illetve, hogy átfussam a már jó ideje kezemben szorongatott papírokat. Csak a szokásos dolgok amiket elkérhet az ember az interjú során. Év végi bizonyítványok, igazolvány, meg egy kézzel írott referencia levél korábbi átváltoztatástan tanáromtól. Kedves hölgy volt. Nagyon szeretett és mérhetetlenül sok támogatást kaptam tőle. Észrevettem, hogy helyenként izzadtságfoltosak a papírok, gondolom attól, hogy az út során verejtékező kezemmel szorongattam őket. De who cares. Szóval a lehető legösszeszedettebben beléptem a kis helyiségbe, bólintottam egyet a titkárságvezető felé, amolyan köszönésképpen, majd közelebb léptem. Tudattam vele, hogy ki vagyok, és, hogy elvileg az igazgatóhoz van mostanra időpontom, mire ő nagy mosollyal az arcán mutatott egy másik nyitva hagyott ajtó felé, jelezve, hogy arra vegyem az irányt. Ezúttal köszönet teljesen bólintottam, talán egy köszit is elmotyogtam és megközelítettem az ajtót. Őszintén szólva ötletem sincs, hogy azért van-e nyitva az ajtó, mert számítottak rám, vagy inkább ez a szokás erre, de inkább nem kockáztattam meg, hogy bunkónak nézzen az úr, hogy csak úgy besétálok. Az ajtófélfán való kopogással adtam a tudtára, hogy megjöttem, amennyiben még nem vette volna észre. - Jó napot - vendéglátóm egyből levághatta, hogy feszült vagyok, mert olyan elfojtott hangon köszöntem, hogy abban sem vagyok biztos, hogy érthető volt. - Khmm, szép napot!- Köszörülöm meg a torkom és köszönök ismét, ezúttal már hangosabban és sokkal érthetőbben. Nem igazán néztem körbe, végig az igazgató úrra, az asztalára és az előtte lévő két bőrrel borított székre fókuszáltam. Nem akartam elterelni a figyelmemet, megkockáztatva vele, hogy elfelejtem a begyakorolt extra udvarias és meggyőző soraimat. Nem engedhetem meg magamnak, hogy elbaltázzam ezt a lehetőségemet is. Néhány lépést követően már az asztal előtt is termek, az úr arcát fürkészve. - Cameron Blanc, uram - nyújtok végül kezet, közben remélve, hogy tudja ki vagyok. Végül is már váltottam vele pár baglyot, és megbeszéltük hogy a mai napon, ebben az időpontban fogad. Azért elég gáz lenne, ha mégsem emlékezne. Nem tűnik túl idősnek, szóval nem kéne, hogy könnyen feledjen dolgokat. Meg hát végül is ez a dolga, hogy emlékezzen időpontokra, nem? Ah, biztos minden rendben lesz.
|
avi: Felix Mallard
|
|
|
Drinóczi Gerda Vivien INAKTÍV
megtört terromágus offline RPG hsz: 183 Összes hsz: 233
|
Írta: 2019. október 28. 12:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=779242#post779242][b]Drinóczi Gerda Vivien - 2019.10.28. 12:48[/b][/url] Anton bá' büntetőmunkaNem gondolta volna, hogy a Robival való összetűzése odáig fajul, hogy büntetőmunkát kapjon, ráadásul az igazgató mellett. Pedig Anton bá mekkorát nevetett volna, ha látja Várffy-t nyakig elásva! Bizonyára jól mulatott volna, bár kétség sem férhet hozzá, hogy ígyis-úgyis büntetőmunka lett volna a jutalom. Ezen a csodás őszi napon pedig mi is lehetne jobb program, mint aktát tologatni az új igazgatónál? Így hát nem túl sok kedvvel, de még annál is kevesebb lelkesedéssel kopog, majd nyit be az ajtaján és néz szembe fogva tartójával. Igen, ő jelenleg börtönként tekint erre és, bár az évnyitón nem tűnt ijesztőnek a másik, azért hallott ezt-azt róla. Gerdának amúgy sem szíve csücske egyetlen férfi sem - persze jó kérdés, hogy akkor minek kötött bele Robiba? -, hát még akkor, ha nem a legjobb a híre. - Jó napot. Drinóczi Gerda vagyok és büntetőmunkára jelentkezem - az ő idejükben ez még így ment. Akarta a fene csinálni, de "jelentkeztek érte", érdekes. Úgyhogy némileg feszengve ácsorog és csak azért imádkozik, hogy minél hamarabb véget érjen a nap vagy legyen Anton annyira jó fej, hogy a nő ne haljon bele az unalomba.
|
|
|
|
Anastasia Strakhova INAKTÍV
Gyógyító ¤ Angyal offline RPG hsz: 183 Összes hsz: 357
|
Írta: 2019. november 22. 11:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=781476#post781476][b]Anastasia Strakhova - 2019.11.22. 11:43[/b][/url] AntonSzinte szállok, mint trojka a friss havon. Elköltve a jól megérdemelt sült tejberizsemet első utam ide, az Igazgató irodájába vezetett. Arcomon még fennlátszanak a porral festett harci jelek. Valójában csak a könnyeimet töröltem le úgy egy órája a Könyvtárban köpenyem piszkos ujjával. Örömöm cseppjei voltak ezek, hiszen rátaláltam arra a naplóra a Könyvtárosnak hála, ami után egy ideje kutatok. A férfi nevét még nem tudom, de az biztos, hogy ha meg fogom, majd imáimba foglalom. Szerencsét hozott nekem és naiv babonás lévén azt hiszem ő lesz a kabalám. Ám még mielőtt ezt vele is közölném, van egy másik nagyon fontos feladatom, ami nem tűrhet halasztást. Előhalászom természetem mélyéről azt a kevéske törtetést, ami adatott és bekopogok az iskolát irányító úr ajtaján, majd várom a bebocsátást. Nem is nézek végig magamon, pedig sejtem, hogy tiszta piszok por és pókháló minden négyzetcentinyi testfelületem. Nem épp frissen suvickolt helyek ezek a raktárak. Viszont ez most olyan apróság, amit ezerszeresen felülír a siker, melyet elértünk ott a segítőmmel. Ne is tudok tőle elvonatkoztatva csak magamban gondolkozni. Készséges hozzáállása és érdeklődése arra ösztönöz, hogy első kutató társamnak tekintsem. Nameg az az elvem, hogy a jót jó megosztani. Osztozni a sikerben, az örömben, a nevetésben, a legjobb dolog a világon. Reményekkel telve várok hát a bejutásomat eszközlő szavakra, melyeket meg is kapok. - Jó estét, szia! - köszöntöm a bent lévőt. Pár lépést teszek felé és megállok. - Volna rám pár perced? - kérdezem nyugodt hangon, de mosoly bujkál szám szegletében. Nehezen tudom elfojtani kitörő jókedvemet. Szerencsére Antonnal jóban vagyunk, ezért nem hiszem, hogy sokáig el kellene rejtenem előle boldogságomat, ám a tiszteletet megadom neki, hiszen ő a főnököm.
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának offline RPG hsz: 492 Összes hsz: 1993
|
Írta: 2020. március 21. 18:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=799697#post799697][b]Várffy-Zoller Róbert - 2020.03.21. 18:19[/b][/url] Rothman Anton igazgató úr
A tanév végének eljöttével aktuálissá vált, hogy négyszemközt egyeztessünk az igazgató úrral, és mérleget vonjuk az elmúlt esztendőről. Nem érkeztem üres kézzel az esti megbeszélésre, egy üveg jófajta lángnyelv whiskyt csúsztattam a zsebembe, hogy közben elszopogassuk. A tikárságon már nem volt senki, úgyhogy kopogás után beléptem az irodába. - Szevasz! - kötetlenebb hangulatú beszélgetésre készültem, rögtön ki is tettem az üveget a asztalra, hogy ezt ezzel is jelezzem. - Titkárnő probléma megoldódott? - tettem fel a kérdést, hiszen Anton engem is megkért, hogy segítsek a kasztingban. Be is ajánlottma pár alkalmas jelöltet, bár aztán utána már nem igazán követtem, hogy meddig jutott a dolog. - A Legkiválóbb oktatási intézmény helyezésünkhöz mit szólsz? Sz*ros negyedik hely. - csóváltam a fejemet, mert én személy szerint baromi csalódott voltam. Persze az Edictum is csak az eredményt közölte, előtte a kampányban nem segítettek volna. Az előzetesen esélyesnek tartott Ilvermorny lejáratása érdekében minden szálat megmozgattam, erre megint a japók ölébe hullott a győzelem. Tanulság, hogy még mindig túl kevesen ismerik a Bagolykő Mágustanoda nevét. Talán azért is, mert ki se tudják olvasni. - A tanári kar nagy fluktuációja sem segíti, hogy sikeresebbek legyünk nemzetközi téren. Remélem az újak beválnak. - az új tanerők többségét nem igazán ismertem, bizonyítaniuk kellett még, hogy valóban alkalmasak, és nem csak az állásinterjún tudnak meggyőzően teljesíteni. Különben repülni fognak, mint a sicc, ha rajtam múlik.
|
2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél Iskolaelső 2012/13 ősz-tél Az év hajtója 2012/13 ősz-tél Kérdezz!
|
|
|
Éjféli Veréna INAKTÍV
Phoenix offline RPG hsz: 211 Összes hsz: 268
|
Írta: 2020. március 29. 20:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=801558#post801558][b]Éjféli Veréna - 2020.03.29. 20:22[/b][/url] Igazgató úr Ez a kinevezés nem is jöhetett volna jobbkor. Szerettem a titkárságon lenni, de miután Mátyás is pozíciót módosított már magamra maradtam egészen. Szerettem vele dolgozni. Bátyámként tekintettem rá az utóbbi időben és beavattam pár velem kapcsolatos dologba. Nem ítélkezett. Egy két gyermekes családapa megértésével és egy ötvenes férfi bölcsességével tanúsított felém jó szándékot. Nem leszünk persze messze egymástól és így is lesz, amikor majd a megfőzött ételem egy része az ő asztalán landol. Továbbra sem eszem a Nagyteremben. Nincs kedvem a vizslató szemek és suttogó szájak kereszttüzében elfogyasztani azt a kevés ennivalót sem amivel manapság beérem. Fogytam pár kilót. Nem manipuláltam magamon mióta az történt, így most kicsit fáradtnak látszom. Szemem kékjei és ajkam mosolytalansága a legárulkodóbb jelei, hogy lelkem mélyén micsoda harcok dúlna nap-nap után. Ma sem ébredtem máshogy, mint hónapok óta minden hajnalon. Rémálom, sikolyok, könnyek és csatakosra izzadt ágynemű. A reggelt zuhannyal indítottam, majd bejöttem és végeztem a dolgomat. Úgy csuktam be a titkárság ajtaját magam jután, hogy az utódom makulátlan rendben találja majd. Nincs aki haza várna így maradtam, hiszen találkozom az Igazgatóval, akinek holnaptól a személyi titkárnője leszek. Kicsit kiszellőztettem a fejem és sétáltam egyet. Erre az idő is adott volt, hiszen a tavasz már nyitogatja szemeit a világra. Miután megnyugodtam és már közeledett a találkozó ideje lassacskán visszaoldalogtam a Kastélyba és meg sem álltam az Igazgató irodájának ajtajáig. Sötétzöld, hosszú ujjú selyemblúzt, fekete, néhány centivel a térdem fölé érő ceruzaszoknyát, fekete harisnyát és kényelmes magassarkú cipőt viselek. Kicsit elegánsabb vagyok a szokásosnál, de még bőven nem nevezném magam túlöltözöttnek. Nem tudom mennyit tud rólam, bár úgy sejtem mindent, s hogy mégis maga mellé vett ez számomra egyet jelent a bizalommal, amit méltón szeretnék majd megszolgálni neki munkámmal. Határozottan, de röviden kopogok. Még egy utolsót igazítok hosszú vörös hajamon, amit ma nem fogtam össze egyáltalán és lélekben készen a találkozásra várom, hogy behívjon.
|
|
|
|
Rothman Anton Iskolaigazgató, Auror
offline RPG hsz: 285 Összes hsz: 561
|
Írta: 2020. április 15. 22:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=805642#post805642][b]Rothman Anton - 2020.04.15. 22:04[/b][/url] a Juhász lány de egyelőre még magányosan az irodámban Milyen kellemes egy délelőtt! Visszavonhatatlanul tavaszodik, csiripelnek a madarak, visonganak a mandragórák, röfögnek az orrontó furkászok... gyanakodva próbálok elskubizni a vadőrlak felé a kitárt ablakon át, vajon ő engedett-e rá ilyen állatseregletet a világra vagy az én képzeletem kapott kicsit szárnyra. Nade a kellemes délelőttre visszatérve: végre nem esek hasra egyetlen irathalomban sem és az asztalomat is elfoglalhatja a lábam holmi hasztalan pergamenkupac helyett. Ezek már mind Violetta kedvest boldogítják odakint az előtérben. Mármint komolyan boldogítják, nem viccelek! Ebben a szent pillanatban mondjuk pont nem, ugyanis nincsen itt. Elugrott egy kis egészségügyi sétával egybekötött ügyintézésre a faluba. Párdon, városba! Bogolyfalvára. Mind a külső, előtérbe vezető, mind irodám közvetlen ajtaja szélesre nyitva. Igazából mindig így vannak, ha nincs valami szupertitkos tárgyalásom valakivel. Úgy hallottam, ezt már Kriszpin is csinálta. Mégis van, amikben egyezünk. Más kérdés, hogy az indíttatásaink valószínűleg teljesen eltérnek. Szerintem ő azért volt ilyen nyíltan, mert szereti, ahogy körülveszi ez a kedves, nyüzsgő élet, én meg azért, mert tudni akarom, mi történik. Nekem nem kell elvonulnom ahhoz, hogy nyugodtan tudjam végezni a dolgom, ugyanis, ami az én dolgom, ahhoz pont, hogy testközelben kell lenni mindenkivel, akár akarják, akár nem. Töltök magamnak teát, ha már a titkárnőm nincs itt, hogy töltsön. Mikor szoktam én rá erre a teázás dologra? Biztosan a drágáról ragadt ez rám. Mindigis kávépárti voltam. Ezt mondjuk tartom. Viszont most meg egy csészét tartok a kezemben, jelenleg furcsállón grimaszolva. Értetlenük pislogok le a meleg italra, félig asztalsarkomon ülve.
|
|
|
|
Éjféli Veréna INAKTÍV
Phoenix offline RPG hsz: 211 Összes hsz: 268
|
Írta: 2020. május 4. 15:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=807711#post807711][b]Éjféli Veréna - 2020.05.04. 15:05[/b][/url] Mihail Vladiszlav Sztravinszkij Államat kézfejemen megtámasztva ülök az asztalomnál. Rajta rend és átláthatóság honol. Előttem egy bögre kávé gőzölög, arra várva, hogy megigyam. Hiába vár. Munkám nem sok maradt így hagytam gondolataimat elkalandozni. Hosszú sötétvörös fürtjeimet mutatós kontyba fogtam fejem tetején. Még mindig hordom a gyász színét nem csak a lelkemben, de öltözékemben is, pedig tudom már nem volna muszáj. Nem csak Károly miatt teszem. Kamasz korom óta kedvencem ez a szín. Fekete ceruzaszoknyát viselek, hozzá egy fekete-fehér csíkos inggel és nyakkendővel, ami szintén fekete, de nőiesen keskeny fazonú. Mióta titkárnő lettem a ruhatáram némiképp átalakult. Már csak otthon viselek bő pulóvert és laza farmert. Néha olyan jó elveszni bennük. Itt ezt nem tehetem meg hiszen napjában, sőt óráról órára látnak olyanok, akik számára a jó benyomás és a bizalom alapja a megjelenés. Ki tudja, talán hitelemet is veszteném, mint az Igazgató és az Igazgatóhelyettes titkárnője, ha nem lennék reprezentatív. A munkám minősége persze mindennél fontosabb! Mégis, ahogy ma reggel belepillantottam a tükörbe indulás előtt úgy éreztem kezdem megtalálni azt a Verénát, akit évekkel ezelőtt elvesztettem. A nőt is látom már, nem csak az özvegyet, a gyilkost vagy a metamorf boszorkányt. Erőmet jó ideje csak a szemem alatti karikák vagy pirosság eltüntetésére használom. Nincs már szükségem testem és küllemem manipulálására. Erre úgy egy éve gondolni sem mertem volna, ahogy arra sem, hogy nem fogok elrohanni, ha valaki hozzám ér vagy arra kér, hogy érjek hozzá. Még mindig gyanakszom, még mindig hűvös higgadtsággal vagy épp kimértséggel leplezem valódi érzéseimet, de magamban már néhány embert érdemesnek kezdek vélni arra, hogy idővel lebontsam előttük a magam köré épített várfalat. Most még a bástya biztonságából tekintek ki a világra, de azt hiszem amit eddig elértem is óriási haladás Kék szemeim elrévedni látszanak. A mozgásokat és neszeket tudatom perifériájára szorította az elmélkedés és az emlékezés. Eszembe jutnak Rellonos éveim olyan részletei, amikről azt hittem már rég elfelejtettem őket. Keverednek a közelmúlt élményeivel és az összkép, olyan erősen magával ragadja figyelmemet, hogy alig pislogok és a levegőt is nagyon lassan veszem.
|
|
|
|
Kharón Asztrid INAKTÍV
offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 23
|
Írta: 2020. október 14. 21:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=819345#post819345][b]Kharón Asztrid - 2020.10.14. 21:56[/b][/url] Anton/MusicApja akarata volt. A végrendeletébe is belevette. Halála után számtalanszor elolvasta. Fejből, álmából felkeltve is tudja idézni. "Drága Asztridom, az az utolsó kívánságom, hogy fejezd be a tanulmányaidat, amiket miattam abbahagytál. Ápoltál engem és feladtad értem az életed. Azt szeretném, hogy amikor én már nem leszek te azzá válnál, akivé a sors szánt. Büszke vagyok rád. Mindig is az voltam és nagyon szeretlek. Hiszem, hogy nem hiába kaptad Istentől a csodás adományodat ezért azt kérem élj vele és ne hagyd veszendőbe menni." Nem volt ereje megtenni. Nem tudott visszatérni eddig. Talán most is bele fog bukni, hiszen a hangszerét sem tudja a kezébe venni. Mégsem tagadhatja meg apja utolsó óhaját. Nem teheti. Ezért sok álmatlan éjszakát töltve gondolkozással jutott el oda, hogy időpontot kérjen a tanoda igazgatójához. Sok éve már, hogy az utolsó mestertanonci éve közepén kilépett az iskola kapuján. Ma mégis remegő gyomorral és tagokkal sétál befelé. Megrohanják az emlékek. Bárhová néz a múlt egy-egy eleven jelenetét látja. Nem bírja ezt a nyomást elviselni. Feljebb hangosítja a fülhallgatójából áradó zenét. Kizárja a külvilágot. Egyenesen az irodáig megy és csak ott veszi ki a füléből és süllyeszti apja régi kabátjának zsebébe. A titkárnő nem faggatja. Időpontja van. Várják. Kopog. Mély levegőt vesz. Belép. - Jó napot kívánok - köszön halkan de érthetően és kezeit maga előtt összefogva áll meg az ajtótól nem messze. Testtartásán látszik, hogy zaklatott. Szemeit kezein tartja és nem néz körül csak vár és próbálja összerendezni a gondolatait. Hozott egy jelentkezési lapot. Elhozta a régi papírjait. Fél, hogy már túlkoros a maga harminc évével. Tenyere izzadni kezd ettől a rémképtől. Meg szeretné próbálni, de ahhoz kicsit meg kell nyílnia. Ez még jobban frusztrálja. Nem kezeli jól az ilyen helyzeteket. Ez nem jegykiadás. Itt nincs sem üzletszabályzat sem díjszabás amire támaszkodhat, amiből érvelhet. Nincs egyenruha sem, ami pajzsként védené. Neki magának kell elérnie, hogy visszajöhessen ennyi idősen befejezni az utolsó évet.
|
|
|
|
Fekete Nonó Mestertanonc Eridon (H), Színjátszós, Harmadikos mestertanonc
Tűzes (pörgö) Főnix offline RPG hsz: 163 Összes hsz: 797
|
Írta: 2022. szeptember 1. 17:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=852048#post852048][b]Fekete Nonó - 2022.09.01. 17:31[/b][/url] Rothman Anton Az Igazgató úrralElhagytam valamit. El akartam indulni az igazgatói irodába, de őszintén szólva még sosem voltam az igazgatóiban. Ezért elindultam valamerre és az első prefektust megszólítottam útmutatás gyanánt. Megkérdeztem tőle, hogy merre van az iroda. Megkaptam az útmutatást. Már a tanári környéke felé jártam, amikor valaki kilépett. Kósza Lili, beszéltem velle egy kicsit majd tovább mentem. Már az ajtó előtt álltam. Beléptem és egy csodaszép szoba tárult elém. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy itt lehetek. Az ablaknak háttal állt egy szék. Papírok széjjel voltak szórva az asztalon és a földön. Felvettem párat össze rendeztem aztán letettem az asztalra. Az első lapon, az áll, hogy: Fekete Nonó fogadása péntek délután négy órakor. Ránézek az órámra és látom, hogy még csak fél három van. – Kicsit előbb érkeztem. Sebaj, leülök az egyik székre és addig olvasok, úgyis van nálam egy könyv. – Előveszem az “Egy cirkuszos négy élete” – olvasok egy fél órát és benyitnak. Gyorsan, el teszem a könyvet, hogy ne legyek illetlen. Egy férfi lép be, és leül az asztal mögötti székre. Várok egy kicsit. Még megszólal az igazgató. Mert pont úgy néz ki mint ő és ha ott ül, akkor valószínűleg ő az. Várok egy kicsit, amíg megszólal az úr.
|
"A szavakat nap, mint nap formáljuk, de vajon át is gondoljuk mielőtt kimondjuk őket? "
|
|
|