A folyosóról betérve egy kellemes kis előtérbe érünk, ahol a titkárságvezető ül jobbra az asztalánál. Rajta keresztül lehet bejutást kérni az igazgatóhoz.


Ha belépünk az ajtón, szemben az ablak, előtte egy asztal, tele papírokkal, pennákkal, miegyebekkel. Mögötte az igazgató széke, előtte két bőr ülőhely az érkezőknek. Az oldalsó falakon könyvespolcok húzódnak a plafonig. Jobbra nyílik egy keskeny ajtó, amely a privát szobákba vezet. Balra egy kandalló, mellette cserepes növény a földön. A míves tapétájú falon egy óra és néhány kép függ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=703134#post703134][b]Alastair Magnus - 2017.09.21. 13:49[/b][/url]

Amúgy sem derült égből villámcsapás volt megtudnia, hogy az évkezdéstől nem csupán bejáró vendég lesz a kastélyban, aki az illúziómágiákat tanuló diákok számára oktat különórákra, hanem nem kevesebbet kell vállalnia (ráadásul Warrennel az oldalán), mint egy teljes ház irányítása. Már a Hogwartsban is úgy volt vele, hogy te jó ég, teljesen őrült minden Headmaster, akik elvállalják ezt a melót. Kordában tartani egy nagy csokornyi mágiával felboostolt kamaszt – adjanak inkább neki három oroszlánt, és megtanítja őket egy-két hónap alatt házimacskaként viselkedni. Az is egyszerűbb lenne. Ráadásul a minisztériumtól ez majdhogynem egy újabb büntetés volt. A benti ismerősei azzal viccelődtek, hogy örülhetne inkább, igaz, nem arra került vissza, ahova szíve szerint menne, de ez is egyfajta harctér. Van rellonos tanonca, ő maga a hasonló személyiségeket összegyűjtő Slytherin diákja volt hét évig. Lehet, ha boldog tudatlanságban vergődne, akkor gondtalanabbul tudna a tanévre gondolni.
Azért nem izgulja túl sem, vagy legalábbis nem érzi a felelősségnek azt a nyomását sem, ami természetes lenne a helyzetében. „Majdcsak lesz valahogy.” – Ez lesz a mottója. Mi van, ha kiderül, hogy egész jó ebben? Az is lehet, hogy valójában született headmaster, csak nem tud róla.
Nem egyenesen az irodába indul, jelenlegi célja az előtte berendezett kis adminisztrációs főhadiszállás, ahol lemeccselheti a papírmunkákat. Bármi van, ezt utálja a legjobban. Mindenféle iratokért rohangálni, hogy aztán huzamos ideig csak egy fiókban heverjenek érintetenül. Hóna alatt az összekészített mappával, kevésbé formálisan kigombolt zakóban lépdel a „helpdesk” felé. A nyitott előtéri ajtónál egy pillanatra megtorpan, de csak azért, hogy átlépve a küszöböt, még formalitás gyanánt kopogjon három jelzésértékűt a falapon.
- Szépjónapot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=703282#post703282][b]Alastair Magnus - 2017.09.21. 22:12[/b][/url]

Ha tudná, hogy miket gondolnak róla! Nagyon jól szórakozna rajta - persze nem a nő kárára, csakhát nem túl ritkán botlik bele az ember ilyen hízelgő jelzőkbe. Sajnos a házvezetők közül nem ő az, aki az emberi elmében tud olvasni. Marad tehát az a furcsálló megállapítás, hogy talán megzavarhatta valamiben a nőt, azért húzta ki magát ilyen feszülten.
Mindegy, tartott attól, hogy valami házsártos vénség fogja az adminisztrációt ellátni, neki pedig semmi kedve negyed órát úgy eltölteni, hogy közben még szidják is. Ehhez képest az asztal mellett álló nő kifejezetten kellemes megjelenésű. Akaratlanul ki is szélesedik őszinte gesztusra az amúgy csak udvariasan halvány mosolya.
- Szerencsére ez nem jelent problémát, ugyanis nem is hozzá jöttem. - Meglengeti a kezében a mappát, amivel érkezett, és közben el is indul akkor már az asztal felé.
- Alastair Magnus vagyok, a Rellon új házvezetője a következő tanévtől kezdve ~ameddig meg nem könyörülnek odafenn~ ki tudja meddig. És éppenséggel pont Önre lenne szükségem.
Felvonja a szemöldökét, a mondat végére már nagyjából oda is ért az asztalra. A mappa tetejét megemelve előhalász belőle néhány iratot, egyelőre csak összefogva mind egy kupacba.
- A szükséges iratokat kéne beiktatni meg elsuvasztani abba a fiókba, ahova szokás ilyenkor. Tudja, amihez senki sem ér hozzá egész addig, amíg le nem köszönök a pozícióról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=703530#post703530][b]Alastair Magnus - 2017.09.23. 14:16[/b][/url]

- Szívesen mondanám, hogy csak tudnám, miért reagál mindenki rögtön részvétnyilvánítással, mikor meghallja, de gyanítom, hamar ki fog derülni.
Kiszélesedik a mosolya erre, bármennyire is részben "büntetés" ez, másik aspektusból nézve számára ez már megint csak egy újabb érdekes kihívás, amellyel nem találkozott korábban. A hozzáállása némileg hajaz egy eridonoséra talán, de az biztos, hogy a módszerei egytől-egyig a Slytherint fogják idézi. Remélhetőleg annak nem a rosszabb oldalát. Mondaná, hogy nem a legrosszabbat, hiszen azt váltja most, de téves lenne a gondolat, hogy a kígyók háza a halálfalók gyűjtőhelye. Az volt talán valamikor (akkoriban is ugyanúgy kerültek ki követők még a Ravenclawból), de akkor még Alastair sem koptatta az iskolapadot. Azóta meg.. nos, túl ambiciózus és gyakorlatiasan gondolkodó diákok járnak oda ahhoz, hogy ilyen régi, lejárt és csak társadalmi kirekesztettséggel járó, ráadásul jogilag büntetendő ideológiát kövessenek.
- Remek, tudtam, hogy ön nem hagy cserben. - Súlytalan kis évődés a jó hangulat kedvéért, leginkább ezzel lehetne jellemezni a szavait. Szeret bizalmasabb hangot megütni még a magázás ellenére is, aztán eldől, hogy valakit idegesít vagy ponthogy valamivel motiváltabb lesz a segítségadásban, ha nem feszült az atmoszféra.
- Nem. - Mondjuk meg sem kérdezte Warrentől, valahogy ez az opció eszébe sem jutott, hiszen a defenzor tudtával többet van/volt a kastélyban eddig, mint ő. - Egyenesen Budapestről jöttem, még csak most tudták elintézni az erkölcsi bizonyítványom frissítését. Biztosan sokat kellett rajta gondolkodni, hogy tényleg hiteles-e az új verzió - szúrja a végére viccelődve.
Nagyjából kiválogatva kezdi el Tatiana elé pakolni az iratokat, némelyik csak egy oldal, de van 8 oldalas dokumentum is. Türelmesen megáll aztán az asztal előtt a ténykedő nőt figyelve, először csak azt, hogy mit csinál, aztán ahogy haladnak a papírokkal, úgy kalandozik el. Hát na. Senki se mondta, hogy nincs férfiból, Tatiana pedig kellemes a szemnek, természetes reakció. Milyen szerencse, hogy nem most rellonos. Mikor látja, hogy ez még el fog tartani egy ideig, oldalával az asztal szélének támaszkodik.
- Ezek szerint, a beosztási ceremónián önnek rendszerint elmarad a vacsora, helyette iktathat és papírozhat. Ah, igen, tényleg.
Az utolsó mondat már a mappában maradt igazolványképre vonatkozik, amit sikeresen eszébe is juttatnak. Nem fogta hozzá a papírhalmazhoz, így az csak alattomosan elbújt a tartó sarkában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=703543#post703543][b]Alastair Magnus - 2017.09.23. 15:41[/b][/url]

- És milyen kár, hogy elkerültük egymást! - Igaz, nem olyan nagy meglepetés. A beosztástól is sokban függ, de a Hogwarts valamivel nagyobb iskola is a Bagolykőnél, még több diákkal. Igaz, akkoriban ő még (15 évesen) fele ennyire nem nézett ki összeszedetten, mint most. Azóta sokat formálódtak a kamaszkölykös, lágy vonások. Nagyjából, amint a legtöbb fiú átesik tizenéves korában, mikor az arc szerkezete némileg markánsabb lesz. Nála szerencsésen alakult ez, mások meg ilyenkor ponthogy ellenkezőleg.
- Ha jól emlékszem, negyedikben már segítettem a párbajszakkörök szervezésében, talán még látta is valamelyiket. - Amelyen persze ő nem párbajozott azon egyszerű okból kifolyólag, mert eltiltották tőle. Túl nagy helyzeti előnye volt két auror szülővel, akik ráadásul szünetekben aktívan foglalkoztak vele (szakmai értelemben). Negyedikre már magabiztosan tudta használni az illúziómágia alapjait. Ráadásul a tanárai tudták, hogy az amúgy vicceskedő, laza kölyök, amint feláll az ellenféllel szemben, hirtelen túlságosan is komolyan veszi a párbajt. Felsőbb évesekkel párba állítani az ötödikes, hatodikos, hetedikes diákoknak lett volna sértő, a saját évfolyamával pedig csak szimplán abszolút sportszerűtlen.
- Én? Dehogynem! Szolgálok és védek, hivatásos auror vagyok a parkolópályát leszámítva. Hát nem ez a majdnem tökéletes definíció?
Már majdnem komolyan is lehetne venni a szavait, na meg persze a felháborodását, de amikor Tatiána felles rá, csak halvány borostával keretezett félmosollyal találkozik, nem valódi méltatlankodással.
- Ne is mondja, ez egy hosszú történet. Elhiszi, ha azzal mentem ki magam, kényszerítettek?
Megszokta már azt, hogy igazolványképeket, különböző adatokat kérnek ki róla, hozzátartozik a bürokrácia kacskaringós berkeihez. Ráadásul ahhoz képest, amennyit egy-egy ügy miatt a minisztériumban rohangálni kell, ez igazán semmiség. További hátránya a budapesti intézménynek, hogy ott nem ilyen csinos hölgyek segítik ki a formanyomtatványokkal.
- Bátor kijelentés. Nemrég tudta meg, hogy melyik ház élére neveztek ki, és mégis ilyen ajánlatokat mer nekem tenni? - Egyik szemöldöke már-már provokációnak beillően szökik fel a nő szavaira.
- És ha alávaló, galád módon kihasználom a lehetőséget?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=703685#post703685][b]Alastair Magnus - 2017.09.24. 12:06[/b][/url]

Csak egyetlen pillanatra torpan meg gondolatban, nem többre. Ahhoz az egészséges kétkedő megfontoláshoz kell ez a pillanat, hogy végiglatolgassa magában a lehetőséget, mennyire érti ezt szó szerint a nő - és mennyire veheti kacér utalásnak. Tatiana arckifejezése végül az utóbbiról győzi meg.
- Higgye el, kedves Tatiana, arra egészen biztosan emlékeznék, ha azt önnek nekem lett volna szerencsém megtanítani.
Nagy szavak ezek, de hogy őszinte legyen, amikor még az ő generációja (és saját maga) volt tizenöt éves varázslótanonc, még épp csak ismerkedtek a gondolattal, hogy az ellenkező nem már nem csak valami idegesítő, túl magas hangú lény, hanem lehet vonzó is. Ez a ráébredés ma már sokkal korábban kezdődik, látja ő is, ahogy 14 évesen bekerülnek az iskolarendszerbe, már akkor nem kell őket félteni semmilyen téren.
- Kutya kötelességem lenne megmenteni. Persze aztán lehet, hogy elkérném a szolgálataim árát.
Ennyit a koronáról és fehér lovon nemes lovagról, az utolsó mondattal vicceli el, kerekíti le a már-már émelyítő hízelgést valami jobban fogyaszthatóra. Még a végén Tatiának az a téved impressziója lesz, hogy a rend papírforma szerinti őre és védelmezője, annak meg hát sajnos-nem sajnos a közelében sem jár.
- Na. Mindenki ezt mondja, aztán mindig kiderül, hogy mégsem olyan rossz. Egyelőre nekem is nehéz elhinnem, hogy készülhet magáról előnytelen kép.
Oookay. Igen, a négy férj kijelentésbe belefut ő is, egy pillanatra átfut az arcán, hogy erre a válaszra aztán nem számított. De ki hibáztathatná ezért? Négyszer férjhez menni és elválni nem olyan könnyű feladat - ráadásul akaratlanul is az jut az eszébe, hogy rosszul mérhette-e fel a nő korát. Nem mintha zavarná, pusztán az ember egy pillanatra megáll, ha bebizonyosodik, hogy a kezdeti megítélése hamisnak bizonyul. Végül hamar túlteszi magát ezen - akkor ez van, nem változtat semmin a beszélgetés folyásában a tény.
- Teljesen igaza van, ez már más liga. - Gondterhelt arckifejezéssel dörzsöli meg az állát elgondolkodva, ujjai alatt halkan serceg az enyhe, egy-két napos borosta.
- Ezek szerint már egész biztosan invitálták meg aljas módon vacsorázni a múltban cserébe egy mosolyért. - Félig-meddig komoly a kijelentés, elvégre nem talált fel spanyol viaszt azzal, ahogyan ezt a beszélgetést ebbe az irányba terelte, másrészt ezzel a retorikával annak ellenére maradhat az eredeti szándékánál, hogy kellemetlenül kínos lenne az "ismétlés" akár a nő számára is. Gesztusai sajnálatot és lemondást tükröznek, hiteltelenné mindössze az a cinkos félmosoly teszi, ami a szája szegletében bujkál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=703725#post703725][b]Alastair Magnus - 2017.09.24. 17:37[/b][/url]

- Én is nagy reményekkel tekintek előre a tapasztalatok megosztását tekintve. - Hümment áltudományos-álkomolyan. Részéről rendkívül mulattatja az eszmecsere, nem zavarja az sem, hogy így kerülgetnie kell a lényeget. Elég rugalmas ilyen szempontból - mindaddig, amíg nem válik kellemetlenné vagy kínossá egy szituáció, nem válogatós. És ahogy Tatiana testbeszédéből leszűri, ez inkább egy gyümölcsöző beszélgetés lesz, mint kudarccal záruló. Vicces, eszében sem volt ezzel a céllal feljönni, mindössze a papírokat akarta leadni, de ha már lehetőség adódik, hülye lesz nem élni vele. Tatiana se nem a diákja, se nem amolyan "házinyúl" (ez utóbbi de, nagyon is), hirtelen megfontolásból semmi olyan ellenérvet nem talál, ami meggátolná egy ártatlan kis flörtben.
- Aha. Szóval magának ezt jelenti a nem jól sikerült kép. Akkor sosem fog találkozni a diákkori ID-mmal.
Ha tisztában lenne Tatiana rokonságával, akkor mindent értene, még a nő papírvélaságával együtt is, úgy tűnik, ez a vérükben lehet, hogy valahogy sosem elégedettek magukkal, még akkor sem, ha minden tekintet rájuk tapad.
Amolyan kétkedő egyetértéssel és mosollyal az arcán bólogat a másik szavaira. Igen-igen, persze, milyen nagy szerencse, hogy újat kap... ehelyett a teljesen vállalható helyett. Inkább a nő arcát figyeli beszéd közben, a képre csak egy gyors pillantást vetett.
Hamar elengedi a négyszeri válás témáját - főleg, miután megbizonyosodott arról, hogy nem ő vakult meg hirtelenjében, hogy ennyivel fiatalabbnak nézte a titkártnőt.
- Holnapra feltétlenül előkeresem a készletből a legjobb és legminőségibb mosolyomat, megígérem. Csak, hogy elmondassa, végül volt olyan, aki megérdemelte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=703897#post703897][b]Alastair Magnus - 2017.09.25. 03:02[/b][/url]

Lehet azért ilyen könnyű (már nem Tatiana, hanem ilyen szituációba keveredni), mert nem izgulja túl ezt sem. - Ahogy mással sem szokása így eljárni. A harctéri pillanatokon túl sosem vett igazán semmit sem olyan nagyon komolyan. Mások a prioritásai. Már jelent számára egy súlyos pillanat, amitől az "élete függhet" - talán mert ezekben a pillanatokon aurorként neki tényleg az élete múlik. Múlt. Amíg aktív állományban tartották. Bár remélhetőleg, amint megunták a szarvainak letörését, visszaeresztik az eredeti hivatásához.
- Leginkább ritka engedetlen diák voltam, ha a tanáraimat kérdezné. És.. várjon, tudom, hogy meg fog lepődni, de nagyon kölyökképű. Most is csak azért tűnök többnek tizenhétnél, mert borostát növesztettem.
Ahogy a jó öreg sztereotípia tartja, minden férfi 12-13 éves ledobhat magáról amint borotvát ragad. Alastair sem véletlen marad inkább annál, hogy csínján bánik a reggeli borotválkozással, inkább varázslattal megoldja, hogy ne kelljen teljesen megválnia tőle, de igényes maradjon.
Amikor a nő közelebb hajol hozzá, diszkréten (és teljesen szükségtelenül) nyelnie kell egyet. A megilletődéstől távol áll azért már, a viccelődés ellenére nem tizenöt éves, hogy elgyengüljön, de hirtelen közelség így is olyan élmény, aminek kell egy rövid pillanatot szentelni. Tartja a szemkontaktust, miközben elveszi az iratokat, nem is hajol el rögtön, amikor megtehetné.. vagy akár amikor már illő lenne.
- Még ma írok önnek egy baglyot a részletekkel.
A nő füléhez hajol, mintha valami bizalmasat akarna neki súgni, ugyanakkor azonban ügyel rá, hogy fizikailag ne érjen hozzá a másikhoz. Tudatosan vagy sem, egyszerű emberi játszma ez: nem akar mindent egyszerre. Akkor elveszne a varázs, jobb részleteiben adagolni a bizalmasságot és az érintést.
- Nagyon örültem a találkozásnak, kedves Tatiana. - Végül eltávolodik, aztán még egy udvarias biccentéssel és az ahhoz járó könnyed mosolyával búcsúzóul biccent a nő felé, mielőtt távozna a félig nyitott ajtón keresztül.