Gergő

Wessinger kisasszony


Csodaszép kora-délutáni fény árad be az ablakon, az igazgató úr pedig az üveg mellett állva csodálja a kinti világot. Háta mögött a kezében tartja a kis levelet, amit egy régi kedves hölgy ismerőse küldött neki nemrégiben, ahol megemlítette, hogy az ő kicsi lánya ellátogatná hozzá megbeszélésre. No meg egy kis délutáni teára és süteményre, de ez már Wickler úr vendégszeretetéhez kapcsolódik. Magában dünnyögve figyeli az átrium körül történő eseményeket, közben pedig megszokásból előkapja a zsebóráját, hogy meglesse az időt, majd visszarejti azt a mellényzsebébe. Sarkon fordul, elindul komótosan vissza az asztalához, leteszi a levelet, aztán ő maga is helyet foglal. A naptárjára pillant, ahol a mai teendőiről szóló szövegek lebegnek, utána ismét a gyöngybetűkkel írott pálcakészítő asszony üzenetére. Hát, ha a kishölgy - akinek a korát csak gyanítja, mivel nem volt szerencséje összefutni még vele - nem érkezik meg ma, akkor feltétlenül felkeresi Kahlil professzort, mert volna vele egy kis megbeszélni valója így a mézesheteik után. Az asztalán lévő dobozkához nyúl, kivesz belőle egy törlőkendőt, azt követően pedig leemeli a szemüvegét és törölgetni kezdi, amolyan unaloműzésképp.

Wessinger kisasszony


Szemüvege visszakerül a helyére, ő maga pedig ismét felkel az asztaltól, hogy az ablakból csodálhassa az udvart. Ekkor kopogás hallatszik az ajtóból, s egy elragadó fiatal hölgy kukucskál be a résen, mikor odapillant. Szakálla mögött széles mosoly jelzi őszinte örömét vendége láttán, majd int asztala felé, jelezve, hogy foglaljon csak helyet.
- Szép napot Önnek is kisasszony! - A fiatal nő becsukja az ajtót és gyorsan le is ül, Wickler úr pedig követi a példáját; csak éppen az asztal túloldalán. Megemeli ama bizonyos levelet és jókedvűen biccent. - Úgy bizony, megkaptam. Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy ilyenkor látjuk majd a kedves lányát az iskolánkban.
Az ősz férfi rásandít Lillára, aki biztosan rájött már, hogy talán egy kissé túlkorosnak fog itt számítani.
- Ó de modortalan vagyok, óhajt egy kis frissítőt, süteményt? - Ha erre a válasz igen lesz, egy pálcaintéssel magához varázsolja őket, s mivel már bőven nagykorú vendége van, még alkohollal is szívesen megkínálja, ha arra vágyik. Nincs is jobb, mint majszolgatás közben szövögetni a jövő terveit. Miután megtörtént a kiszolgálás, az első kortyok, vagy netán elutasította a hölgy, rátér a lényegre, nem szeretné rabolni Lilla drága idejét.
- Az édesanyja úgy írta, hogy különórákra szeretne bejárni, egy kicsit letisztázni az otthon tanultakat. Természetesen megengedem, más is járt így már be, ne gondolja, hogy kivételeznék, csak azért, mert Anna régi jó ismerősöm. Azt viszont Öntől szeretném megkérdezni, hogy pontosan mely tantárgyakra gondolt, illetve honnan szeretné őket tanulni? Értesíteném a kollégákat egy bejáró tanulóról. - Hangja lelkesen cseng, és szinte szemei is mosolyognak, mindig öröm tölti el, ha valaki ennyire szeretne valamit.