A folyosóról betérve egy kellemes kis előtérbe érünk, ahol a titkárságvezető ül jobbra az asztalánál. Rajta keresztül lehet bejutást kérni az igazgatóhoz.


Ha belépünk az ajtón, szemben az ablak, előtte egy asztal, tele papírokkal, pennákkal, miegyebekkel. Mögötte az igazgató széke, előtte két bőr ülőhely az érkezőknek. Az oldalsó falakon könyvespolcok húzódnak a plafonig. Jobbra nyílik egy keskeny ajtó, amely a privát szobákba vezet. Balra egy kandalló, mellette cserepes növény a földön. A míves tapétájú falon egy óra és néhány kép függ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=640609#post640609][b]Leon Rjurik - 2016.11.19. 22:01[/b][/url]

A sok tanulás, az önkénteskedés, a szakmai gyakorlat végül meghozta gyümölcsét, s most két diplomával - legalábbis a muglik így mondják, ezért ő is így kezdte el hívni - a hóna alatt indul el, hogy állásra jelentkezzen. Mi több, ez már nem is puszta jelentkezés, ezek a végső simítások! Levélben már volt alkalma beszélni Kriszpinnel, akit korábbról már ismer, s nem volt akadálya annak, hogy a Bagolykő falai között kezdje meg a praktizálást. A vonaton ülve is gondolataiba mélyedve, nem meglepő módon orvosi krimit bújva száguldott a kis falucska, Bogolyfalva felé. Olyan rég járt már a kastélyban, hogy szinte izgalommal töltötte el a percnek csak gondolata is, hogy ismét belép a kapun, ismét azok között a falak között fog ténykedni napra-nap.
A vonat lassan, csikorogva-nyikorogva érkezik meg az állomásra, ő pedig mosolyogva száll le és indul el, egyenesen a tanoda felé. Azért a járást még ismeri. Mindent szemügyre vesz, mi változott, mi maradt ugyanolyan, s meg kell állapítania, hogy ez a kis falu már inkább városra hasonlít, semmint aprócska településre. Ő maga a Társaslakásban vásárolt egy szerény ingatlant, be is rendezte azt, mégsem töltötte itt az éjszakát. Még utoljára hazautazott szüleihez, hogy elköltsenek egy kellemes napot, utána jött csak ide.
A hatalmas, kovácsoltvas kapun jó kedélyűen halad át és könnyed léptekkel igyekszik az igazgatói iroda felé. Hogy izgul-e? Ez csak az egészséges várakozás, hogy megtudja a beosztását, a feladatát, kell-e kviddicsmeccseken is gyógyítóként fellépnie, netán az iskola vadőréhez tartozó állatok is a hatáskörébe tartoznak-e... Meg még egy csomó dolog, amit érdemes már most tisztázni az elején. Arról nem beszélve, hogy jó lenne átlapozni a jelenlegi diákok kórlapjait, hátha van olyan, aki állandó segítségre szorul valamilyen betegsége miatt. Ahogyan ezeken töpreng, finoman kopog hármat az ajtón, a válasz érkezésére pedig be is nyit, köszön. Arckifejezése, csakúgy, mint az évek során mindig, most is kedves és ragyogó, várakozással teli. Kriszpin asztalához lép, hogy kezet fogjanak, csak amolyan "rég láttalak, barátom" formában, majd helyet is foglal.
- El sem hiszem, hogy újra itt lehetek. Köszönöm a lehetőséget - testtartása, mimikája és szavai mind ugyanazt az üzenetet közvetítik: valóban hálás, valóban boldog, s nincs olyan dolog, mely elronthatná kedvét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=649396#post649396][b]Leon Rjurik - 2016.12.19. 17:34[/b][/url]

Ahogy belép és nem sokkal később leül, van egy kis ideje körbejáratni tekintetét a helyiségben. Egészen más, mint amire ő emlékszik, bár az is lehet, hogy ez azért van, mert nem volt gyakori látogató sohasem. Nem volt szüksége arra, hogy az igazgatói iroda minden szegletét ismerje, igyekezett nem rossz fát tenni a tűzre, ha mégis erre tévedt, hát biztos ügyet intézett, vagy valami jót tett. Számára nem nagyon létezik olyasmi, hogy rosszalkodás. Tudja mi az, de sosem űzi, túl... Aranyos hozzá.
- Köszönöm, egy teát elfogadok - bólint egyet, tekintetével is nyíltan fejezi ki, hogy örül a kedvességnek, mert ilyen hűvös időkben jól esik egy kis tea. Még neki is.
- Esetleg ki lehetne rá találni valami bűbájt, úgy egyszerűbb. Vagy maradhatsz a mugli módszernél is - vagyis annál, hogy ajtótámaszt használ. Érdekes kis találmány, roppant mód hasznos is egyben. Valamennyire otthonosan mozog azért az egyszerű emberek világában is, így ismer például sorozatokat - mármint az olyan híreseket, mint a Trónok harca. Számára felfoghatatlan, miért nem oldják meg párbajokkal a konfliktusokat, meg persze az is furcsa volt, hogyan képzelik el a muglik a sárkányokat. Ha tudnák, hogy léteznek! Na ott volt egy Hodor nevezetű karakter, aki tartotta az ajtót és rengeteg vicces képet (meme - a szerk.) csináltak belőle, sőt, igazi ajtótámaszt is! Leonnak ez annyira megtetszett, hogy szerzett egyet, csak úgy, mutatóba. Bohókás ember ám. Az elkalandozásból Kriszpin hangja téríti magához, szinte rögtön elmélázó mosolyt csalva arcára.
- Mit mondhatnék, eléggé. Nem szoktam még hozzá a gondolathoz, hogy órára járás helyett a gyengélkedőn ücsörögve várjam a diákokat - megvonja vállát, miközben igyekszik elképzelni azt a képet, melyet most lefestett. Egyelőre különösnek tartja, de majdcsak megszokja! - Jut eszembe, szerettem volna megkérdezni, hogy esetleg tartsak-e majd elsősegély tanfolyamot. Alap gyógyító varázslatok és varázseszközök, amik legálisak és minden varázsló háztartásban jól jönnek - tekintetét az igazgatóra fordítja, ujjait összekulcsolja ölében, míg a válaszra vár. Talán jót tenne a nebulóknak, ha ilyesmivel is találkoznának, ártani nem használ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=652049#post652049][b]Leon Rjurik - 2016.12.29. 20:35[/b][/url]

A neki készített teát egy biccentéssel köszöni meg, majd pár óvatos fújás után - elvégre elég forró - bele is kortyol. Szívesen dicsérné, hiszen ízvilágában abszolút az övé, mégsem teszi. Valahogy furán jönne ki, ezt még ő is megérti, naivitás ide vagy oda.
Noha az ajtótámasz kérdése megoldódott, az elsősegély nyújtási tanfolyam még számára is rejtélyes. Nem igazán biztos a dolgában, elvégre ilyesmit még nem igen csinált, csak abban biztos, hogy a tanulóknak szükségük van rá. Bármikor kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor egy egyszerű bűbáj, vagy bezoárkő a segítségükre a lehet. Életeket menthetnek az ilyesmik, ráadásul egy csomó dolog megegyezik a mugli módszerekkel. Például az újraélesztés, erre ugyanis még nem találtak ki bűbájt.
- Én is ebben reménykedem, sokat segíthetne - bólint egyet, mielőtt folytatná, elvégre csak helyeselni tud. Reméli, hogy valóban így lesz a jövőben. - Egyelőre szeretnék belerázódni az itteni életbe. Megismerni újból a kastélyt, a diákokat, felmérni az igényeket, aztán később még visszatérünk erre - mosolyogva felel. A sors fintora, hogy ekkor ő még nem is tudta, hogy ő lesz a Navine házvezető-helyettese. Talán csak megérezte, hogy nem érdemes plusz kötelezettséget vállalnia, ki tudja?
- A kviddics meccseken való gyógyításról kivel kell konzultálnom? Gondolom ott is szükség lehet rám.