A folyosóról betérve egy kellemes kis előtérbe érünk, ahol a titkárságvezető ül jobbra az asztalánál. Rajta keresztül lehet bejutást kérni az igazgatóhoz.


Ha belépünk az ajtón, szemben az ablak, előtte egy asztal, tele papírokkal, pennákkal, miegyebekkel. Mögötte az igazgató széke, előtte két bőr ülőhely az érkezőknek. Az oldalsó falakon könyvespolcok húzódnak a plafonig. Jobbra nyílik egy keskeny ajtó, amely a privát szobákba vezet. Balra egy kandalló, mellette cserepes növény a földön. A míves tapétájú falon egy óra és néhány kép függ.

Elhagytam valamit. El akartam indulni az igazgatói irodába, de őszintén szólva még sosem voltam az igazgatóiban. Ezért elindultam valamerre és az első prefektust megszólítottam útmutatás gyanánt. Megkérdeztem tőle, hogy merre van az iroda. Megkaptam az útmutatást. Már a tanári környéke felé jártam, amikor valaki kilépett. Kósza Lili, beszéltem velle egy kicsit majd tovább mentem. Már az ajtó előtt álltam. Beléptem és egy csodaszép szoba tárult elém. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy itt lehetek. Az ablaknak háttal állt egy szék. Papírok széjjel voltak szórva az asztalon és a földön. Felvettem párat össze rendeztem aztán letettem az asztalra. Az első lapon, az áll, hogy: Fekete Nonó fogadása péntek délután négy órakor. Ránézek az órámra és látom, hogy még csak fél három van. – Kicsit előbb érkeztem. Sebaj, leülök az egyik székre és addig olvasok, úgyis van nálam egy könyv. – Előveszem az “Egy cirkuszos négy élete” – olvasok egy fél órát és benyitnak. Gyorsan, el teszem a könyvet, hogy ne legyek illetlen. Egy férfi lép be, és leül az asztal mögötti székre. Várok egy kicsit. Még megszólal az igazgató. Mert pont úgy néz ki mint ő és ha ott ül, akkor valószínűleg ő az. Várok egy kicsit, amíg megszólal az úr.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=852048#post852048][b]Fekete Nonó - 2022.09.01. 17:31[/b][/url]

Elhagytam valamit. El akartam indulni az igazgatói irodába, de őszintén szólva még sosem voltam az igazgatóiban. Ezért elindultam valamerre és az első prefektust megszólítottam útmutatás gyanánt. Megkérdeztem tőle, hogy merre van az iroda. Megkaptam az útmutatást. Már a tanári környéke felé jártam, amikor valaki kilépett. Kósza Lili, beszéltem velle egy kicsit majd tovább mentem. Már az ajtó előtt álltam. Beléptem és egy csodaszép szoba tárult elém. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy itt lehetek. Az ablaknak háttal állt egy szék. Papírok széjjel voltak szórva az asztalon és a földön. Felvettem párat össze rendeztem aztán letettem az asztalra. Az első lapon, az áll, hogy: Fekete Nonó fogadása péntek délután négy órakor. Ránézek az órámra és látom, hogy még csak fél három van. – Kicsit előbb érkeztem. Sebaj, leülök az egyik székre és addig olvasok, úgyis van nálam egy könyv. – Előveszem az “Egy cirkuszos négy élete” – olvasok egy fél órát és benyitnak. Gyorsan, el teszem a könyvet, hogy ne legyek illetlen. Egy férfi lép be, és leül az asztal mögötti székre. Várok egy kicsit. Még megszólal az igazgató. Mert pont úgy néz ki mint ő és ha ott ül, akkor valószínűleg ő az. Várok egy kicsit, amíg megszólal az úr.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=853254#post853254][b]Rothman Anton - 2022.09.25. 12:16[/b][/url]

Végre itt a péntek! Igen, gyerekek, ezt a felnőttek ugyanúgy várják, mint ti. Ha nem még jobban! Viszont van még valamim beütemezve 4-re. Igen, ennyit tudok, hogy valamim. Az idő el is jött, szóval baktatok az irodába. Biccentek egyet az előtérben üldögélő titkárnőmnek, aztán betolom a résnyire nyitvalevő ajtómat és belépek munkaszobámba, ahol meg is torpanok, hiszen ül valaki a székemben.
- Szólhatott volna, hogy vendégem van - pillantok vissza irodavezetőmre, aki meglepetten kér elnézést és elárulja, hogy nem tudott róla. Az illető beengedte magát. Hümmögök egyet és visszasétálok irodámba.
- Helló! Legközelebb, ha nem vagyok itt és/vagy zárva az ajtó, várj kint, amíg a kedves kint üldögélő kollega beenged, oké? - üdvözlöm és irányítom el a diákot, miközben asztalom mögé sétálok és kényelmesen leülök vele szemben. Éppen nyúlnék a papíromért, amire a fogadása volt feljegyezve, de nem ott van, ahol hagytam. Homlokráncolva fogok újabb és újabb köteg papírokat a kezembe és látom, hogy az ez előtt a földön heverők is már itt vannak.
- Ezek hogy kerültek ide? - morfondírozom fennhangon. - Á, megvan! - akadok rá a most nekem kellő iratra. - Te lennél Nonó? - pillantok a velem szemben ülő lányra. - Mesélj, mi járatban? - rakom félre a papírost és előre dőlök kicsit, az asztalra könyökölve, ujjaimat összekulcsolva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=853318#post853318][b]Fekete Nonó - 2022.09.26. 09:21[/b][/url]

Várok egy kicsit és belép az igazgató. Köszönök – Jó napot! Bocsánat, legközelebb kint várok. – Hát, lehet kicsit mérges lesz. – Öhöm, és szedtem össze. – Mondom, várva a mérges arcot. Aztán amikor megtalálja a keresett papírt, megnyugszom. – Igen, Fekete Nonó. – Mondom, hogy tudja. Körbe pillantok és a következő kérdésre az igazgatóra terelem tekintetem. És nekikezdek. – Elhagytam valamit. És már megkérdeztem útközben egy iskola társat, de nem látta ő sem. És azért jöttem ide, mert hallottam, hogy másnak is eltűntek a holmijai. Sophie Tepes-é is és mivel egyikünké sem került elő, gondoltam utána kérdezek. Hátha látta. Nekem a varázspálcám, neki pedig a nyaklánca. És érdeklődni szeretnék, látta-e valaki, vagy látta-e valakinél esetleg valamelyik tanár. – Mesélem, aggódó arccal és reménykedem, hogy tud segíteni. A taláromból előhúzok egy borítékot és kihúzok belőle egy fényképet, leteszem az asztalra az igazgató elé.
– Nézze, így néz ki. Látta esetleg? – kérdezem az igazgatót. Leteszem és összekulcsolom én is a kezemet, türelmesen várakozom. Elkezdek gondolkodni: “mi lesz a következő programom ez után?” – Eszembe jutott – “Ja igen, találkozom Zselykével és tanulni fogunk. Aztán elmegyek a klubhelységbe olvasni tovább” Tovább várok, az igazgató gondolatára, és segítő ötletére.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=853714#post853714][b]Rothman Anton - 2022.10.01. 18:46[/b][/url]

Sűrű bólogatással fogadom bocsánatkérését. Az remek lesz, ha legközelebb kint megvár és nem helyezi csak így kényelembe magát az irodámban. De sajnos folytatja. Vesztére igen őszinte.
- Nézd, aranyom, ha ennyire szeretnéd itt otthon érezni magad, kényedre-kedvedre üldögélni, a földre gondosan leszórt iratokat rendezgetni, csak szólok, hogy az egyéb kötelezettségekkel is jár ám, amit könnyen a nyakadba vehetsz majd sok-sok év múlva, mikor kijártál mindenféle sulit meg egyetemet és jelentkezel a posztomra. Rendben? - kérdezem, nulla mérges arccal, ám szarkazmusba áztatott baráti mosollyal. És felvetésemre persze nem várok választ, tőlem haladhatunk tovább. Halljuk, mi járatban!
- Ha láttam volna sem emlékeznék rá - rázom a fejem, fancsali képpel nézegetve a fotográfiát. - Invitot próbáltátok? Jó, nyilván neked pálca nélkül nehéz, de... esetleg valaki más? - vetem fel, vajon éltek-e ezzel a kedves, egyszerű, hasznos bűbájjal. Közben visszaadom a képet.
- Mindenesetre szerintem első körben írjátok ki a házatok hirdetőjére, ha még az nem volt meg - jön az újabb javaslatom. - Illetve HVdnak mondtad? - dőlök hátra székemben, hasamon kulcsolva tovább ujjaimat, majd erősen összevonom a szemöldököm.
- Addig mivel varázsolsz? - pillantok végig rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=853749#post853749][b]Fekete Nonó - 2022.10.02. 09:59[/b][/url]

Bólogatok. Meglep az igazgató mondata. – Igen… öhöm, nem terveztem. – Kuncogok. – Nem, nem próbáltunk. – Egy csodás ötletet ad az igazgató. De megpróbálom majd. – Megoldom, mert Shopie megtudja idézni a varázslatot. – Mosolygok. Reménykedem, hogy be fog válni az igazgató javaslata – Köszönöm a segítséget. – Nem, az sem volt meg, serintem megpróbáljuk. Aztán ha nem megy akkor kiírjuk. – Bólogatok örömömben. Tudtam, hogy az igazgatót kell megkérdeznem, mert ha nem is látta akkor ötleteket tud adni a keresésre. – Nem, nem mondtam. Nem jutottam a házvezetőhöz, ezért nem mondtam neki. – Semmivel. – Sóhajtok. Nem is tudom, hogy oldottam meg. – Nem tudom, hogy oldottam meg. – Mesélem, az igazgatónak. Aki még mindig gyanakvóan figyel engem. – Shopievel most egy ideje nem beszéltem, de holnap megkeresem és megkérdezem előkerültek-e a cuccaink. És kirakom hirdetőbe is. – Mosolygok a férfira aztán a táskámba bujok és előveszek egy fóliát, elveszem az igazgató elől a fényképet és beleteszem. Majd utána hosszan szemezek az illetővel. Nagy csönd terül az egész szobára. Csak az óra kattogását lehet hallani. A csendet egy éppen leesett könyv töri meg. Felállok és visszateszem a helyére. – Kész. – Mondom és vissza ülök a székbe. Várok Antonra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=854108#post854108][b]Rothman Anton - 2022.10.11. 19:11[/b][/url]

Bizony, nekem már csak ilyen csodálatos ötleteim vannak, mint hogy aki nem talál valamit, első körben próbáljon egy Invitot. De tényleg első körben. Lehetőleg ne azután, hogy feltúrta a körletet meg körbekérdezte a fél világot. Bólogatok csak a lánynak, miközben sorra derülnek ki az izgalmasabbnál izgalmasabb dolgok. Néha még hümmögök meg aha-zok is, arcomon egy egyre furább, odafagyott mosollyal. Egy-egy mondatra szaporábban pislogok.
- Szóval... lássuk, jól értem-e - dőlök előrébb az asztalra, mellkasomat az ott kulcsolt kezeimre nyomva. - Nem próbáltátok varázslattal előkeríteni a pálcádat, nem írtad ki a hirdetőtáblátokra és a házvezetődnek sem szóltál, mert nem jutottál el hozzá - összegzem az elhangzottakat, de nincs még vége. - Helyette felkerested az igazgatót. Engem - bökök valahova pólóm nyaka tájára, majd elgondolkozott ábrázattal felpattanok a helyemről, és intek egyet pálcámmal, a lány elé tolva vele egy üres pergament és egy pennát.
- Jegyezd, amit diktálok! - szólítom fel az eridonost.
- Mit tegyek, ha elveszik valamim? Lépések: 1. körbenézek, nem szúrja-e ki a szemem 2. Invitoval próbálom magamhoz hívni 3. alaposan átkutatom a helyet, ahol lenni szokott és/vagy azt a környéket, ahol utoljára láttam 4. körbekérdezem a közvetlen környezetem (szobatársak, háztársak stb.) látta-e valaki 5. kirakok egy hírt a hirdetőtáblákra 6. az elveszett ingóság értékének, fontosságának függvényében felkeresem a házvezetőmet vagy helyettesemet a problémámmal 7. amennyiben előbb említettek egyike úgy ítéli, az igazgató elé visszük az ügyet - mondom neki tollba szépen, lassan, tagoltan, mindig rápillantva, megvan-e már az adott résszel. Mikor az egésszel készen vagyunk, odaülök az asztalom szélére az ő oldalán.
- Ezt vehetedet nyugodtan szentírásnak. Leszel szíves leírni még ötvenszer és holnap estig leadni az én drága titkárnőmnek odakint. Na persze az eredeti példányt tartsd meg! - bökök a pergamenre, amin a most lefirkantott instrukciók szerepelnek.
- Hogy lássam, érted-e, miért adtam ezt a feladatot: szerinted neked most itt kéne lenned? - teszem fel első, ellenőrző kérdésemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=854992#post854992][b]Fekete Nonó - 2022.10.22. 23:22[/b][/url]

Hallgatok, mert érzem az igazgató első szavában, hogy nem túl jót mond most. Próbálok bólogatni, de csak óvatosan. – Öhöm, ig… – Tartok egy kis szünetet – en. Vagy is, igen. – Válaszolok félve. És amikor a papiros és a hozzátartozó toll előttem landol, megragadom és írni kezdem amit diktál az igazgató, aki már nem olyan dühös mint az előtt. Mikor befejeztem, letettem a pennát és bólintottam.
– Értettem. Akkor holnap estig leadni a titkárnőnek. Megértettem. És legközelebb eme írás szerint cselekszem. – Mondom fel a feladatott, igencsak robothangon. Majd még a kelleténél is robotosabb hangon válaszolom. Mint egy felelésnél, csak még annál is jobban. Jól átgondolom válaszom, és megszólalok.
– Nem, nekem éppen írnom kéne a hirdetést. Vagy a HV-nél kéne állnom és elmondani a történteket. – Sorolom a lehetőségeket már sokkal kisebb nehézséggel. Amikor úgy érzem minden kérdésre feleltem válasszal, elköszönök.
– Ha ennyi lenne akkor én nem is zavarom önt. Viszontlátásra. – Összepakolom minden cuccomat és fellendítem a hátamra a táskámat. Majd elindulok a kijárat felé.
Amikor kiérek elfordulok. Egész úton csak azok a mondatok kavarognak a fejemben amit a tanár úr mondott, és a feladat. Amikor visszatértek az Eridon ház klubhelyiségbe leülök, és megcsinálom a feladatot. Majd szépen elindulok az óráimra.
Majd másnap kora reggel elindulok leadni a “szentírást” a tanár úr titkárnőjének. Amikor odaértek beszéltek a nővel, majd átadom neki a küldeményt. Miután végeztem elindulok visszafelé. Útközben pedig beugrok a könyvtárba, mint jutalom.