36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium
Igazgatói iroda - Rothman Anton hozzászólásai (35 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. október 28. 21:15 | Link

Drinóczi kisasszony
aki irodábaházhoz jön a pofonért

Robi. Hát én őt mindenhogy hívom, csak így nem. Kedves helyettesem, kolléga úr drága, VZR, Zoller... attól függően, drámai, nyájas, lusta vagy ki tudja milyen hangulatomban vagyok. Minden esetre tudom, hogy érkeznek ma hozzám. Nyitva hagyom az irodám ajtaját, az előtéré azonban csukva. Az előtéré, ahol egy dolgos irodavezetőnek kéne ténykednie, az viszont most nincsen. Nem vettem még fel újat a Béres nőszemély helyére. Azzal is foglalkoznom kéne. Vagyis hát Zollernek. Igen, szeretek mindent rátestálni.
- Jó napot - köszönök vissza, asztalom mögött állva.
- Ne már... időben érkeztél - fintorgok csalódottan.
- Azt terveztem, hogy minden késett percedet azzal töltöm, hogy még jobban összekeverem az iratokat - osztom meg vele csodálatos elgondolásomat, amiből így viszont tökre nem lesz semmi. Milyen kár. - De ne aggódj, van így is munka bőven! - nyugtatom meg efelől, lendületesen lecsapva az asztalon a kezemben szorongatott mappákat és ugyanazzal a hévvel odasétálok hozzá, az intim zónájába tolakodva. Az az egyik kedvencem. Ott rögtön kiderül minden. Ó, ugyanis testbeszédből olvasok. Na nem tudok megmondani mindenkiről egyből mindent, azonban azt igen, mit szól egy adott helyzethez, kijelentéshez, ebből pedig azért elég sok minden leszűrhető. Rengeteg minden. Ja és tudományom nyilván nem annyiból áll, hogy ha valaki mosolyog, akkor biztos boldog. Nem. Ha valaki mosolyog, azt ezer módon és indokból teszi, én pedig az előbbit ismerem és rájövök belőlük az utóbbiakra.
- A diákok év végi értékeléseit rendszereznéd és raknád el, ami mehet az irattárba? - intek pár doboz felé pálcámmal, amik a levegőbe emelkednek, ahogy a kérdésem végén is fent marad a hangsúly. - Vaaagy azokkal csinálnál valamit? - mutatok egy halomra a polcok előtt. Igen. Ennyit tudok róluk. Hogy azok valamik, amikkel csinálni kell valamit. Utat engedek neki, nagy mozdulatokkal, ha esetleg szeretné szemrevételezni a lehetőségeit.
- Ja, az értékelésekből csak a neveket meg dátumokat fogod látni. Bocs, nincs leskelődés - hívom fel rá a figyelmét, hogy bár biztos hívogató lehet az, hogy belekukkolj a sulitársak anyagaiba, ám ezeket a dokumentumokat bűbájok védik, ahogy minden rendes helyen. Szóval nem tudom, itt miért.

# # #
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. november 5. 23:06 | Link

Drinóczi kisasszony
aki irodábaházhoz jön a pofonért

Igen, igen. Így múlik el a világ dicsősége és így lesz a jól nevelt kis ezmegazvagyok-és-erremegarrajelentkezemből a menjél-már-távolabb. Sok minden húzódik meg itt a háttérben, mint minden valamire való háttérben. Amikor megkér, hogy ugyan ne álljak már az arcában, mintha meg se hallanám. Ugyanolyan bizalmas közelségből hallgatom őt és a kis kifejtését.
- Dícséretes hozzáállás - kurjantok, egyik kezem magasba lendítve, ahogy a torreádorok szokták, ehhez persze hátrébb lépek. Fellélegezhet a hölgy. - Akkor tiéd az értékelések - intem a dobozokat pálcámmal a sarokban álló szék mellé. Lássa, kivel van dolga, kényelmesben lehet közben.
- Ihatsz, ehetsz, amit gondolsz, csak az iratokat próbáld ne összemaszatolni - lendítem kezem a kis asztalon álló tálca felé, amin kínálja magát némi gyümölcslé, tea, rágcsálnivaló. Pár újabb pálcasuhintás és a lemezjátszón a tű a bakelitre kerül. Kellemes hangerőn szólal meg egy kis jazzféle. Munkazene az kell. A dallamot dúdolva vetem magam a másik adag papír közé. Meglátom, van-e kedvem foglalkozni velük. Megnézem, egyáltalán mik azok.
- És mióta nem érdekelnek a körülötted lévők? - dobom be a kérdést egy tíz perc múlva, éppen félig az ablakpárkányon ülve, valami ősrégi, teljesen haszontalan dokumentummal a kezemben. Részemről máris feladtam a rendrakást. Csak nézelődöm a kincsek közt. Bár most épp a Drinóczi lányt figyelem megemelt szemöldökkel és szintén megemelt állal.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. november 17. 00:35 | Link

Drinóczi kisasszony
az ügyeletes iratrendező

Hú de utál most engem. Irtózik tőlem. De nem igazán tőlem, hanem a nememtől, helyzetemtől, mentalitásomtól és attól, ahogy kezelem. Körvonalazódik bennem, mik érhették már eddigi életében, viszont nem kell aggódni, nem készülők tanulmányt írni róla, se túl sokat kísérletezni ezen a vonalon tovább. Viszont a froclizásomtól nem menekül akkor sem senki. Az ilyen esetekben talán egy kicsit amolyan edző célzat is van bennem: inkább tőlem kapja ezt és acélozódjon általam, mint aztán egy igazi fenyegetés áldozatává tegye magát azzal, hogy nincs kitéve ennek és váratlanul éri. Ugye milyen kedves tőlem? Mindig csak a jószándék vezérel. De különben komolyan ott van bennem dögivel, akármilyen hihetetlen és akármennyire nem hirdetem. Dehát nem véletlen lettem auror zsivány helyett.
Békésen eldolgozgatunk, egészen idilli a hangulat, amit a hölgyemény a válaszával aztán nem hogy megtör, még emel is a meghittségen. Érdeklődő ábrázatomra figyelő mosoly szökik. Nem tudtam róla. Úgy nézek én ki, mint aki minden aktát elolvas? Ezeket a felvételeket még az előző bagázs intézte zömével különben is, én meg nem kezdtem átnyálazni őket utólag. Meg az az igazság, hogy szeretek nem elspoilerezni magamnak mindent. Ezt is milyen kár lett volna! Viszont látszani nem látszik rajtam, hogy ne lettem volna képben. Csak úgy tűnök, mint aki érdeklődve hallgatja mindezt a nő saját elmondásában.
- Jól tetted - bólogatok olyan egyszerűen, mintha csak amiatt dicsérném, hogy a megfelelő módszert választotta az iratok rendberakására. Ja különben tőlem nyugodtan használhat mágiát ehhez, varázslók vagyunk, vagy mifene. Nade visszatérve a lényegre. - Hogy megvédted magad - egészítem ki. Nem mintha kérte volna a véleményem, dehát állandóan olyan dolgokat csinálok, amit senki nem kér tőlem. Amit hozzátettem, az csak a tisztázás végett kell. Nem mintha olyan sokat rontana a hírnevemen, ha kiderülne, hogy támogatom az emberölést. Mert nem is támogatom egyébként. Csak úgy vagyok vele, hogy ha egy erőszakos szemétláda véletlen kinyiffan, amikor az áldozata megvédi magát, hát... ez van.
- Eltűntél? - kérdezek vissza csevegő hangon és megyek valami másik antik papírért, hogy megnézegessem rajta a címereket meg hogy ki mennyire olvashatatlanul írt alá. Különben, hogy ilyesmi körvonalazódott-e bennem róla? Az igen, hogy megtámadhatták. Az nem feltétlen, hogy egy hozzá közel álló. Az meg szintén nem, hogyan menekült meg tőle. Bár volt benne valami, a tekintetében, a tartásában, a közönyében. Ez kifjezetten olyanokra jellemző, akik nem egyszerűen láttak halált, de tevékeny résztvevői voltak. Fel viszont nem teljesen ismertem. Mostmár megvan. Meg az is, honnan volt ismerős a neve a sulis listákon kívülről is. Biztosan a Parancsnokságon hallottam felőle.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. november 20. 22:38 | Link

Drinóczi kisasszony
az ügyeletes iratrendező

- Még szép, hogy nem - reagálok csöndesen meghökkenés utáni kijelentésére. Gondban is lennénk, ha nem vívódna magával azután, hogy kioltotta valaki életét. Ha jó sok év után megbékél vele, az oké lesz. Most még korai lenne.
- Hm. Ne vedd magadra! Az emberek magukból indulnak ki és különben sem képesek felfogni egy ilyen helyzetet. Akkor sem volnának képesek, ha elmagyaráznád nekik - fejtem ki véleményem, továbbra is teljesen fesztelen hangon, miközben pergameneket forgatok. Persze, nem igazán lehet tudni, mi az én valós álláspontom, vagy mi az, amit azért adok elő, mert érdekel, miként cselekszik, felel rá a másik. Szeretek néha teljes badarságokat is összehordani, meg olyanokat, amikkel egyáltalán nem értek egyet. Ez mondjuk most talán nem olyan. De ki tudhatja?
Minden esetre sok ilyen rohadékkal volt dolgom már, mint a hölgyemény kedves ura és fenyítője. Bárkit imádok vallatni a kihallgatóteremben, az ilyen fazonokat aztán meg végképp. Nézni, ahogy lassan, de biztosan sarokba szorulnak. Ahogy megfosztatnak minden menekülőúttól, ahogyan ők is megfosztottak másokat a szabad akarattól. Némelyikük Imperiusszal kezdi, aztán elemészti a vágy, hogy saját erőből tegye szolgájává az áldozatait, varázslat nélkül. Mások en bloc ezzel az átokkal érik el, amit akarnak; ám akad olyan is, aki mintha maga lenne az átok. A legtöbben a közből pedig azt mondják, ők aztán be nem dőlnének ilyesminek. Nem értik meg, hogy ez ellen ugyanolyan képtelenség védekezni, mint amikor kimondják rád az igét.
- Na? Hogy állsz? - bökök a körülötte heverő dobozok, iratok felé, miközben odalépdelek a tálcához és hadonászok kicsit pálcámmal, töltve magamnak teát, amibe belekortyolok, majd fenekem asztalom szélének támasztom, miközben egy kis vajas süteményt mártogatok a meleg italba.

# # #
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. november 25. 21:33 | Link

Strakhova professzor
az esti betoppanó

Érdekes dolog ez a jóban levés. Ha azt értjük alatta, hogy nem nyelem le keresztbe és alázom meg minden találkozásunk alkalmával, akkor jah, tényleg jóban vagyunk a kedves tanárnővel. Én ezt nem így tartom számon. Nem tartom számon az általános emberi kapcsolataimat sehogy. Hiszen mindenki meglehetősen hidegen hagy a szeretteimen kívül, akiket meg egy kezemen meg tudok számolni nagyjából. A többiek csak amolyan velem egy levegőt szívók, társaim a létezésben. Ki kedvesebb, ki kevésbé. Törődni azért törődök velük a magam módján. Ha nem tenném, nem terpeszkednék most az igazgatói székben.
- Bújj be! - szólok ki a kopogtatásra, felnézve egy kötetből, miközben lámpásfénynél ülök az asztalom mögött, arra feldobott lábbal. Eltekintek a falióra felé, majd elkerekedett szemmel a belépőre.
- Mégis mit csinálunk mi még itt ilyenkor? - háborodok fel, széttárva kezeimet és a lendülettől a könyv kirepül oldalra, ám utána se nézek, mintha csak direkt hajítottam volna el. Hátrabuktatom fejem, ilyen sajátos módon tekintve ki a mögöttem lévő ablakon. Hát tök sötét van odakint.
- Mi? Persze - szakad ki belőlem a kérdés, ám közben visszajátszom magamban azt, amivel a kollegina benyitott, úgyhogy már kapja is a választ. Intek neki, hogy dobja csak le magát az asztalom előtti székbe. Közben jobban szemügyre veszem. Ő meg hol járhatott? Egy-két jól irányzott igével megszabadíthatnám a portól, pókhálóktól, ám ha ő nem vette a fáradtságot, én miért hülyéskedjek ezzel? Lehet, ő pont így tetszik magának. Abba meg akkor ki vagyok én, hogy belerondítsak?

# # #
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. december 2. 00:55 | Link

Strakhova professzor
az esti betoppanó

Az aztán tuti, hogy nem hasonlítok az elődömre. Úgy semmelyikre. Meg az is tuti, hogy a legtöbbeket kitöri a frász tőlem, miattam. Ez már csak így megy. A kérdés meg valóban költői volt, így a válasz teljesen fölösleges. Dehát miért is ne pazaroljuk a szót? Nincs különben késő, csak a munkahelyünkön lenni. Ilyenkor minden rendes ember már a csárdában van, vagy otthon a kanapén hever egy könyvvel, esetleg nem otthon és nem a kanapén hever, hanem valahol valakin.
Kedves, hogy aggódik értem a kitekert mozdulataim láttán, azonban olyan rutinom van már bennük, mint másnak a gyaloglásban. Tény, ettől még képesek elesni a saját lábukban. Úgyhogy nem szóltam.
Fejemet félrebillentve hallgatom végig, forgatva egy pennát a kezemben, amit az előbb martam fel az asztalról. Mélyen szívom be a levegőt, aztán elgondolkozva bólogatok.
- Hogy micsoda? - kérdezem aztán, előre nyújtott fejjel.
- Ez... - pislogok, összeszökött szemöldökkel. Rém sok kérdésem van hirtelen. Ehelyett viszont hátradőlök, arcomat kezembe támasztom, lekönyökölve a karfára.
- Mesélj még! - szólítom fel végül. Több sebből vérzik nekem ez a kis história. Mármint nem az, hogy igaz-e. Igaznak igaz, hogy ennyit szeretne, ezt látom. De azt nem, hogy ez hogy jött így neki össze. Mármint, hogy ezt így akarja tenni. Meg vajon miért akarja. Honnan van az a napló, mi van benne, miért az én engedélyem kéri, hogy gondolta ezt egyáltalán stb. Remélem, ilyeneket fog ecsetelni. Felmerülhet, hogy ha ezeket akarom megtudni, miért nem kérdezem? Meg egyáltalán milyen kihallgató tiszt az, aki nem kérdez? A legjobb, barátaim. A legjobb.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. december 15. 22:47 | Link

Strakhova professzor
az esti betoppanó

Elég néhány szó és rögvest tudom, kiről beszél. Hogy kinek a naplóját találta meg. Viszont ez nem látszik rajtam. Csak egykedvűen bólogatok, tenyerembe nyomott állal. Pedig mindazzal, amit elmond, tökéletesen tisztában vagyok. Már ami a szóbeszédet meg a szerkezetet illeti. A többi már új. Az, hogy őt ez miért is érdekli meg mit akar kezdeni vele. Hamarosan aztán végre megkapom azokat a válaszokat, amik igazán érdekeltek. Jelesül, hogy mégis hogy gondolta, hogy egyáltalán beleolvas egy személyes naplóba, amit csak ezután küldene vissza a tulaj özvegyének. Mert a kis bevezetőjéből úgy hatott, mintha csak úgy meglelte volna valahol véletlenül és fel akarná használni. Az meg ugye nem így működik. Csodálkoztam is. Nem ilyennek mutatkozott eddig. Mondjuk felmerült bennem az is, hogy valami iskolai napló, csak nem értettem, azt meg miért kéne bárkinek elküldeni. Azonban így már mindjárt más. Tehát egy könyvtári darab, amit valószínűleg maga a professzornő helyezett el ott. Tehát nyugodtan fellapozható, erre szánta. Így már egészen más jegyzetek fekvése.
- Ha Merkovszkynak ez rendben van, csinálsz, amit csak akarsz - legyintgetek, hogy tőlem szabad a pálya és közben könnyeden fedem fel, hogy pontosan tudom, ki is az özvegy. Meg nem csak ő... - Eleve nem értem, miért itt van Arty naplója. Dehát voltak neki izgalmas megoldásai - helyezkedem egy sóhajjal, visszaemlékezve a nőre. Sőt, fel is kelek a székemből lendületesen és odacaplatok a könyvespolcokhoz. Dúdolgatva keresek valamit és hamar leemelek egy kötetet, ami igazából egyfajta évkönyv. Mikor beköltöztem ide szeptemberben, megkerestem azokat a kiadványokat, amik azokról az időkről készültek, mikor óraadó tanár voltam itt meg egyéb ügyek miatt sokat jártam a kastély falai közt meg a környéken.
Lapozgatok egy darabig, majd kinyitva a professzor elé csapom azt az oldalt, melyen ott virítunk Rubyával egy iskolai halloweenen. Ő egy fehér ruhakölteményben kirít kismama állapotban, én pedig kalózként jeleskedem. Büszkén vigyorgok, leülve közben az asztal sarkára. Remek kis maskarám volt. Meg az este sem volt utolsó.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. december 21. 23:12 | Link

Drinóczi kisasszony
az ügyeletes iratrendező

Elismerően bólogatok. Már az is valami, ha büszkén viseli.
- Igen, igen, ő olyan. Remek fickó. Igazán az - bólogatok, a felét már a teámba hümmögve. Ja vagy most nem a ki nyal be jobban az eddigi iginek versenyt tartjuk?
- Áh, hogy a káosz - emelkedik meg szemöldököm, ahogy megértem, mit akar tudni. Nem mintha ne lett volna egyértelmű és nem mintha ne jött volna le nekem elsőre is. Csak már megint ez a teátrális közjáték. Imádom. Ez teszi ki életem nagy részét. Úgyhogy, akinek a gyomra nem bírja a hullámvasutat, az rosszul jár ezzel a vidámparkkal, mert drágám, nálam erre az egyre ülhetsz fel.
- Ez én voltam - vigyorgok büszkén, még ki is húzva magam, mintha legalábbis a kölykömet dícsérte volna meg. Még sóhajtok is egy elégedettet, szinte meghatottan nézve körbe, mielőtt tovább kortyolnék.
- Különben, amint kész vagy, elhúzhatod a csíkot nyugodtan - tájékoztatom erről, koppanva rakva le kiürített bögrém a tálcára. Látom, belelendült most, hogy végre mágiát alkalmaz. Kijelentésem után már baktatok is vissza asztalom mögé. Hogy olyan ijesztő vagyok-e, mint elsőre tűnök? Nem és igen. Több időt velem töltve az emberek inkább idegesítőként tartanak számon, míg mások furamód megkedvelnek, méghozzá nagyon, ám végül így vagy úgy mind rájön, hogy különben tényleg ijesztő és veszélyes vagyok. Még a kedvesem szerint is cápa.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. január 15. 00:00 | Link

Strakhova professzor
az esti betoppanó

Járnak bent rendesen a fogaskerekek abban a remekbeszakott üstökömben. Amikor így szóba kerül egy-egy, a múlt homályába kissé beleveszett ismerős, szeretek lepergetni ilyen-olyan emlékeket róluk. Nem vagyok egy nagy nosztalgiázós, csak érdemes néha leltárt tartani. Kell, mert van bőven anyag.
Úgy hathatott, hogy a professzor nem tud már annál nagyobb lázba jönni, mint ahogy becsörtetett hozzám és hordott itt össze mindenfélét, amiből nekem úgy kellett kihámoznom a lényeget; ám mégis képes volt fokozódni a rajongós izgalom. Bizony, személyesen ismertem a tanárnőt. Nagyon személyesen.
- A festmények biztos azt mondanák, hogy szeretők voltunk - kezdem ezzel a laza felütéssel, eltöprengőn révedve valahova az ajtóra mögötte. - ... és nem is járnának túl rossz helyen - teszem ezt hozzá halkan, elenyészőn. - De csak simán jóban voltunk - mondom ezt már a szokásos hangerővel, lendülettel. Egyik lábam lógázom, a másik ujjhegye leér a padlóra. Kezeim ide-oda helyezgetem, néha gesztikulálok. Az általános nyüzsgésem. Nade tessék, Artyra azt mondtam, jóban voltunk. Mert hülyén hangozna, hogy ő egy kedvesebb társam volt a létezésben. Úgyhogy maradok ennél a megfogalmazásnál. Ez közérthető. Vajsörrel elmegy.
- Felbukkantunk néha ilyen iskolai bulikon, közösen főzőcskéztünk... - sorolom, ami hirtelen eszembe jut, a teljesség tökéletes igénye nélkül. Ám ezzel magáról Rubyáról nem mondtam még semmit, csak a párosunkról dumálok. Mondjuk arról lehet is. - Elvoltunk. Érdekes nő volt. Kedves, egyszersmind magának való és állandó búskomor. Mármint az a fajta, akiről nem veszik észre. Csak, ha érzékeny vagy erre, látod - pontosítok. Hiszen mások valószínűleg nem ezt mondanák róla. Ám ők nem is testbeszédolvasók vagy megfigyelők. - De tudta élvezni az életet, az apró dolgokat. Azokban szabadult fel, hagyta beleolvadni magát a pillanatokba, sodródni velük - mesélek, most éppen karbatett kézzel, és talán szokatlanul nagy, költőiek ezek a szavak tőlem. Szeretek stílusokat váltogatni, ha pedig valakiről beszélek, az ő védjegyeit, hangulatait belekeverni. - Legalábbis a közelemben ilyen volt - teszem azért hozzá a korrektség kedvéért, mert míg szokásom embereket a természetes közegükben tanulmányozni, főleg akkor látom át őket, amikor közvetlen a kontaktus, ám ekkot nyilvánvalóan én magam, mint tényező, befolyásolom a milyenségüket. Velem ő ilyen volt. Erről tudok beszámolni.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. március 22. 21:24 | Link

a nagyságos Várffy-Zoller professzor
kis esti egyeztető

Alig várom a mai estét. Ki ne várna egy kései randit az egyetlen, az utánozhatatlan VZRrel? Alig tudom titkolni az izgalmamat, miközben az asztalom mögött ülve, a karjaimra hajolva bebólintottam. Hümmögök egyet a kopogásra, aztán a belépőt meglátva kábán vigyorodok el.
- Hát itt az én kedvenc helyettesem! - dőlök hátra a székemben, majd ásítok egyet és kinyújtózom. Pislogok pár ébredezőt, fókuszálok a lerakott üvegre, aztán intek pálcámmal, idehívva magunknak két poharat.
- Mi? Ja, hogy az.... nem, még nincs meg a szerencsés - rázom meg a fejem, aztán amint töltöttünk, feltápászkodom és emelem whiskeym a férfi felé, majd felhajtom. Egyetértően fintorgok a szánalmas negyedik helyezésünkre, aztán...
- Nem igazán érdekel - mosolyodom el flegmán. Mondjuk ettől függetlenül tényleg ez az igazság. Versengő alkat vagyok, csak nem így. Ezek a listák nem nagyon szoktak például lázba hozni. Legalábbis nem úgy, mint másokat. - Te se rágd magad! - nyúlok oda és markolom meg a k. kolléga vállát, majd sétálgatok kicsit apró irodámban.
- Egy részről nem kéne így beszélned velem - figyelmeztetem őt ujjrázva a fluktuációzása kapcsán. Hallatlan, mit meg nem engednek maguknak ezek a mezei helyettesek az igazgatóval szemben! Jó, persze ez nem komoly. A létezésem és megnyilatkozásaim nagy részében egyáltalán nem vagyok komoly - Más részről pedig... hát... nem tudom - állok elő mélyenszántó véleményemmel, a kezemben lévő pohárral integetve.
- Nade az irodavezetőre visszatérve: kicsit megakadtunk, voltak egyéb tennivalók, de fel akarom majd venni a fonalat. Kellemesebb lenne, ha nem járkálhatna be csak így mindenki, amikor akar - mutogatok Robira, aztán elvigyorodom és kacsintok egyet. Csak hülyéskedek. Elvileg. Nem lehet ezt nálam tudni.
- Tudsz valamit róla, mikor érkeznek az új naplók, amikkel a Minisztérium fenyegetőzött? Ha azt szeretnék, hogy mostantól azokba vezessétek majd fel a dolgokat, klassz lenne, ha itt lennének a tanévkezdésre - fordulok felé, egyik kezem zsebembe téve, miközben eszembe jut végre ez, amit már múltkor kérdezni akartam. Mint annyi minden mást is, ezt az intézést is rátestáltam a jóképű alakra. Meg remélem, azzal kapcsolatban is vette a lapot, hogy ezt a titkárnősnek is ildomos lesz erélyesebben utánajárnia. Amíg nincs más, akinek a nyakába varrjam a papír- és egyéb ügyeket, addig őt éri az összes ilyen öröm.

# # #
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. március 25. 20:53 | Link

a nagyságos Várffy-Zoller professzor
kis esti italozás egyeztető

Érdekes, hogy a köz gyakran milyen nehezen viseli az olyan önimádó ficsúrokat, mint a Zoller fiú (minek oda az a Várffy?), észre sem véve az olyan érdemeiket, mint az általános őszinteség. Nem azt mondom, hogy nem hazudnak, sumákolnak időnként, azonban jóval nyíltabb lapokkal játszanak, mint a többség. Többek közt azért, mert nincs mit bizonyítaniuk senkinek. Tudják magukról, milyen tökéletesek, ez pedig nekik elég. Ez a példány meg még fifikás is hozzá. Hamar átlátta, hogy nem érdemes készpénznek venni, amit mondok és hogy igazából egyáltalán nem lehet megállapítani, mi jár a fejemben. Apropó: arról mikor fogunk beszélni, hogy jelenleg két rellonos vezeti a tanodát? Erről persze mindenki hallgat. Pedig azért ez a nem semmi.
Vigyorgok a kis ötletével kapcsolatos, önelégült örömén. Édes ilyenkor.
- Jó, de aztán te takarítod el a jelentkező tömegek eldobált fehérneműit - hívom azért fel a figyelmét a népszerűség árnyoldalára. A rajongás teljesen kivetkőzteti magukból a népeket. Szó szerint. Márpedig nem akarok repkedő melltartokat meg alsókat látni az irodámban. Mindennek megvan a maga helye.
- Igen, jöjjenek, persze! - bólogatok a büntetűmunkájukat nálam töltőkre. - Van itt tea, süti, meg átláthatatlan papírhegyek - sorolom kínálón, majd odaröptetem a poharam a kollégának, ugyan legyen kedves még egy korttyal tölteni nekem. Nem vagyok egy nagy ivó, de amikor így adódik, hát üsse kavics!
Ciccegek kicsit, hogy miatta csúszik a naplók érkezte. De aztán...
- Ugye nem felejtkezel meg az alma materedről, amikor elnyered a tisztséget? - utalok neki rá összeszűkített szemmel, mutatóujjammal felé bökve, hogy számítunk a szent kezének felénk hajlására abban az elég valószínű esetben, ha tényleg ott tündökölne majd a magyar mágustársadalom élén.
- Jaj, aggódnak azok minden miatt! - legyintek és kényelmesen az ablakpárkányomra támasztom a fenekem. - Egyet se félj, imádják, hogy én ülök itt... - lapogatom meg székem háttámláját - ... és számon kérhetnek. Nem is annyira ellenőrizni jönnek, mint élvezkedni - árulom el VZRnek, hogy ők csak abban akarnak gyönyörködni, ahogy reszketve szenvedünk. Szegények nem tudják, hogy egyiket sem tesszük.
- De egyébként a navinés cécóért hamarosan előállítunk valakit. A házvezetők forró nyomon járnak - avatom őt be ebbe, hiszen ezt elfelejtettem tegnap említeni. Érdekesnek találhatnánk, hogy itt van kéznél egy házi kihallgató-tiszt a Parancsnokságról és az unikornis főnik mégis maguk nyomozgatnak, dehát nem akartak erre használni engem, mondván, van nekem jobb dolgom is. Pedig különben dehogy. Viszont mindegy, mert ügyesen csinálják. Jár a fejsimogatás.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. március 29. 21:58 | Link

a nagyságos Várffy-Zoller professzor
kis esti italozás egyeztető


- Ó, azok a japán teafelszolgálók... - válik álmodozóvá hangom és tekintetem elréved, közösséget vállalva a vén kujonokkal. Az vesse rájuk az első gurkót, ugyebár.
- Hát vagy felveszünk két embert: egy jellegtelent, de hasznosat és még valakit látványelemnek. Az előbbit eldugjuk, ha bárki jelentős jön. Vagy ami még jobb: ő eleve csak az alagsorban dolgozhat, egy félreeső lyukban, ahol nincs szem előtt - lódulok neki ennek a tervezgetésnek teljesen és képzeletemben a jövendőbeli, szürke munkatárs már láncraverve rendezgeti a papírokat, míg a másik, a csinos az asztala tetején üldögél odakint, keresztbetett lábbal, 0 dioptriás divatszemüvegét igazgatva. Egészen más kérdés, hogy meg nem valósítanám ezt soha, maximum egy ideiglenes kísérlet kedvéért; míg VZRből kinézem, hogy leélné így az életét.
- Hol van egyáltalán a könyvtár? - kontrázok rá, milyen szinten nem járok én se oda. Persze, ez csak üres ál-macsóskodás részemről. Tudom, hol a könyvtár: valahol a kastélyban. Ahogy minden más helyiség, amiknek ötször futok neki míg egyszer megtalálom. Túl sok érdekes dolog történik mindig a folyosókon és elkeveredek.
- Hagytam. Persze, hogy hagytam - vonok vállat.
- Picasso sem festett szobát - állítok párhuzamot szerényen. Pedig az igazság az, hogy tök nem degradál nekem a legapróbb, hülye kis ügyekbe is belevetni magam. Nem kell mindig erőszakban meg Főbenjáró átkokban dúskáló rejtélynek lennie. De ez most így alakult. Lelkesek voltak a sárgák a kézrekerítést illetően és amennyire én is körbeszimatoltam - jaj, hát persze, hogy megtettem -, ugyanarra keresgéltek, mint én. A végén még nyitok egy Bagolykő Nyomozóirodát az itteni kollégákkal és felbontom a szerződésem a mélyen tisztelt Auror Parancsnoksággal. Magánban fogom nyomni.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. március 30. 21:19 | Link

Éjféli kisasszony
érkezik az új titkárnőm!

Na végre sikerült kerítenünk egy irodavezetőt. Mondjuk az nagyban hozzájárult a sikerhez, hogy egyáltalán elkezdtük keresni. Nem mentünk túl messzire, kb. a szomszédból húztuk át. Ja ez, amit használok, nem királyi többes (noha az is kijárna), hanem Várffy-Zoller kollégámra utalok. Együtt csemegéztünk. A hölgyemény egyébként is főleg vele értekezhetett eddig, hiszen imádok mindent az én drága helyettesemmel intéztetni, rátestálni, amit lehet.
- Mondtam, hogy nem veszek varangydudvát! - érkezik erélyes kiabálásom a kopogtatásra válaszul az ajtó másik feléről - Merlinre esküszöm, belehajítom a tóba, ha még egyszer... - hallatszom egyre és egyre közelebbről, ahogy a kijárat felé tartok. - Ó! - fullad be beszédem, ahogy az ajtt feltépve meglátom a jövevényt. Mielőtt viszont beengedném, kidugom a fejem és körbenézek a folyosón, feltehetőleg varangydudva árusok után kutatva, aztán negédes mosollyal állok arrébb és intem beljebb teátrálisan a fehérnépet.
- Vera, igaz? - kérdezem nevét, szememben megvilágosult meggyőződéssel. Ha bárkiben felmerülne, hogy valószínűleg nem házalt nálam senki, meg hogy úgy en bloc a felét se kell elhinni mindannak, amivel előállok, az elég jó nyomon járna. Más kérdés, hogy túl hitelesen adom magam elő ahhoz, hogy a legtöbbekben akár csak a leghalványabb kétely is felmerüljön.
- Bújjon csak beljebb! - kínálom térrel a hölgyet, akivel eddig mindössze futólag volt szerencsénk értekezleten, folyosókon, egy-egy tanulmányi osztályra rontásomkor.
- Hogy tetszik? - simítok végig csábosan az irodám előterében jobb oldalt álló, szépen megmunkált asztalon, mint valami legújabb seprűmodellen. - Ez az ön birodalma mostantól! - emelem fel és tárom szét karjaimat, megfordulva kicsit az előtérben, körbenézve a falakon.
- Jöjjön, csevegjünk! - biccentek aztán irodám felé és már lépek is arra.

# # #
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 1. 21:31 | Link

Éjféli kisasszony
érkezik az új titkárnőm!

Az a jó a pletykákban, hogy gyakorta teljesen igazak. De legalábbis van valamiféle alapjuk. Az engem övező szóbeszédekről ez mind tökéletesen elmondható. Vagy csak szeretem, hogy ezt hiszik és így láthatom, miként reagálnak. Na és a hölggyel mi a helyzet? Azok a pletykák mennyire igaz? Jól van, majd kiderül, nem kell semmit elsietni. Nyújtani kell az élvezetet.
Kijavítja a téves megszólítást, viszont én mintha meg sem hallanám. Várom, mit szól a birodalmához. Szavaival ellentétben nincsen elragadtatva, ezt hibátlanul kifürkészem. Legalábbis valami nem az igazi neki itt. Különben az elmúlt tanévben egymást felváltva ugrott be segíteni valaki a kastélybeliek közül. A csoportos jót tenni akarás káoszát figyelhetjük meg ezen a pár négyzetméteren.
Besétálunk a fészkembe. Ott valamivel nagyobb a rend, hiszen már mindent kiszórtam őhozzá, nagy lelkesen. Ezzel tudtam hozzájárulni a kinti háború súlytotta övezethez. Bebandukolok az asztalom mögé, majd onnan intek, hellyel kínálva a szembe székben. Leülünk, én pedig a nem messze lévő kis asztalról idesuhintom magunknak pálcámmal a kínáló tálcát. Víz, tea, aprósütemény.
- Szóval... - kezdem egy ilyen felütéssel, látványosan fonva össze ujjaimat, hogy aztán kezeimet így ölembe engedjem - Intézi a papírmunkát; rendezi az iratokat; fogad minden bejövő baglyot, miegyebet; intézi a találkozókat; meg úgy egyáltalán, minden önön fut át, mielőtt hozzám érne, de lehetőség szerint inkább a kedvenc helyettesemhez érjen el, ha nem muszáj hozzám - kezdem is ledarálni, miket kell majd csinálnia, miket várok el tőle. - A munkaideje megegyezik az enyémmel, de engem szokott még tovább itt enni a fene. Lehet, néha megkérem majd, hogy magát is egye, de ha nem kérem külön, akkor mehet, amerre lát - tisztázom ezt is. - Van kérdése? - emelem meg szemöldököm és dőlök kényelmesebben hátra. Elég alapvető volt ez a tájékoztatás, dehát a kiírt pályázatban a fontosabb dolgok fel voltak vázolva, fölöslegesen meg nem tépném a számat. Legalábbis erről. Bőven van neki már ilyen adminisztrációs tapasztalata, nem untatnám olyanokkal, amik már a könyökén jönnek ki.
- Majd persze menet közben úgyis még jutnak eszembe dolgok - legyintek, hiszen tutira van pár szabály, elvárás, amit jó lesz megadni, ha úgy hozza.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 14. 21:33 | Link

Éjféli kisasszony
itt van az új titkárnőm!

Hogy a helyettesem hasonlóan gondolkozik, mint én? Úgy egyáltalán akármiben? Milyen vicces ez az én új irodavezetőm. Mondjuk tény és való, nem nagyon lehet tudni, én hogyan gondolkozom. Viszont VZRről mást sem lehet tudni, mint hogy hogyan vélekedik, hogyan nem, mit akar, mit zár ki, meg hogy mennyire csodálatos.
Megemelem a szemöldököm meg az állam is, várva, mit szabadna...
- Persze, írja a számlámhoz és intézze! - legyintek neki, hogy tőlem mehet a menet és nyilván számlám alatt az iskolai szerszámkönyvet értem. A lényeg az, hogy akkor ez első feladatai egyike lesz, hogy megakaparintsa ezeket magának ügyesen.
- Szólíthatom kisasszonynak vagy...? - mérem végig, várva, mi a megfelelő megszólítása, de talán azt nem is annyira, mint a reakcióját a témára. Férjezett volt, ez ott van az aktájában, és ugye ott azok a bizonyos szóbeszédek. Nekem pedig elég az, ha csak egy pillanatra bevillan neki bármi, mikrokifejezései elárjuk viszonyát a kérdéskörhöz. Más dolog, hogy azok aztán még ezer mindent jelenthetnek, az már a nyomozói munkakörömhöz tartozik. Dehát bőségesen lesz időm kideríteni bármit.
Főleg mindent.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 15. 22:04 | Link

a Juhász lány
de egyelőre még magányosan az irodámban

Milyen kellemes egy délelőtt! Visszavonhatatlanul tavaszodik, csiripelnek a madarak, visonganak a mandragórák, röfögnek az orrontó furkászok... gyanakodva próbálok elskubizni a vadőrlak felé a kitárt ablakon át, vajon ő engedett-e rá ilyen állatseregletet a világra vagy az én képzeletem kapott kicsit szárnyra. Nade a kellemes délelőttre visszatérve: végre nem esek hasra egyetlen irathalomban sem és az asztalomat is elfoglalhatja a lábam holmi hasztalan pergamenkupac helyett. Ezek már mind Violetta kedvest boldogítják odakint az előtérben. Mármint komolyan boldogítják, nem viccelek! Ebben a szent pillanatban mondjuk pont nem, ugyanis nincsen itt. Elugrott egy kis egészségügyi sétával egybekötött ügyintézésre a faluba. Párdon, városba! Bogolyfalvára.
Mind a külső, előtérbe vezető, mind irodám közvetlen ajtaja szélesre nyitva. Igazából mindig így vannak, ha nincs valami szupertitkos tárgyalásom valakivel. Úgy hallottam, ezt már Kriszpin is csinálta. Mégis van, amikben egyezünk. Más kérdés, hogy az indíttatásaink valószínűleg teljesen eltérnek. Szerintem ő azért volt ilyen nyíltan, mert szereti, ahogy körülveszi ez a kedves, nyüzsgő élet, én meg azért, mert tudni akarom, mi történik. Nekem nem kell elvonulnom ahhoz, hogy nyugodtan tudjam végezni a dolgom, ugyanis, ami az én dolgom, ahhoz pont, hogy testközelben kell lenni mindenkivel, akár akarják, akár nem.
Töltök magamnak teát, ha már a titkárnőm nincs itt, hogy töltsön. Mikor szoktam én rá erre a teázás dologra? Biztosan a drágáról ragadt ez rám. Mindigis kávépárti voltam. Ezt mondjuk tartom. Viszont most meg egy csészét tartok a kezemben, jelenleg furcsállón grimaszolva. Értetlenük pislogok le a meleg italra, félig asztalsarkomon ülve.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 16. 21:50 | Link

a Juhász lány
aki itt van végre

Az a szemem sarkából látott alak, aki megáll az ajtó előtt, úgy tűnik, nem pusztán bámészkodni torpant meg, hanem valóban idejött és minden bizonnyal hozzám, hiszen annak ellenére is bemerészkedne, hogy láthatóan nincs itt a titkárnőm. Azt tapasztalom, jobban szereti mindenki az irodavezetőmmel elintézni, amit csak lehet. Kész rejtély, miért. Viszont ez nekem így ugyebár tökéletesen megfelel.
- Szabad, persze, bármit szabad - pereg nyelvemről azonnal a válasz. Üdítő néha magyarokkal is beszélni, nekik átmennek a hülye szóvicceim, utalásaim. Ugyanerre egy német vagy egy egyiptomi csak pislogna. Mindezt különben még úgy közlöm, hogy fel se néztem rá a teámról, most viszont megteszem, egyenesen a szöszire tekintve.
- Jó is, hogy jössz - csillan fel szemem lelkesen és lendületesen elindulok felé, felkelve asztalomról. Jah különben nem tudom pontosan, ki ő. Prefektus, ennyi megvan és szerintem az unkornisok táborát gyarapítja, már így ránézésre is. Elég az hozzá, amilyen nagy hévvel baktatok felé cowboyokat megszégyenítő O-lábaimmal, olybá tűnök, mint aki meg sem fog állni, csak azért, mert ő ott van. Ha pedig mindez nem volna elég, míg egyik kezemben a teámat fogom, a másikban pálcámmal legyintek párat, mire egy bögre röppen ki irodámból és áll meg az előtérben rostokoló navinés előtt a levegőben és nem sokkal utána beéri azt a kanna, amely el is kezd tölteni bele, mire én odaérek. A látszattal ellentétben pedig megállok. Igaz, elég közel, de azért a lebegő edények elválasztanak minket, le nem tarolom semmiképp.
- Szerinted ez milyen tea? - kérem ki véleményét és fejemmel az előtte imbolygó, Bagolykő címeres bögrére bökök. Kóstolja csak meg!

# # #
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 17. 20:44 | Link

a nagyságos Várffy-Zoller professzor
kis esti italozás egyeztető

Nem mondom, hogy könnyű a háttérben maradni. Néha kifejezetten idegőrlő, azonban vannak helyzetek, amikor muszáj. Igazából a legtöbb helyzet ilyen. Egy vezető pont attól vezető, hogy nem ő csinál mindent és nem kontárkodik bele mindenbe, hanem a megfelelő emberekre bízza a feladatokat és hagyja őket érvényesülni. Amilyen kényelmesen hangzik ez, tényleg annyira kemény ügy is. Néha kifejezetten fájdalmas nézni a szerencsétlenkedést, dehát csak ebből tanulnak. Meg sokszor kellemesen meglepnek, mint az unikornisok is.
- A Rellonban is. Meg mindenhol is. Szétszórjuk őket - teszek olyan mozdulatot, mintha éppen fűmagokat hintenék a frissen felforgatott földbe. Bár amilyen átszellemült képet vágok hozzá, talán jobban hasonlít amolyan tündérporozáshoz.
- Nem tudom. Kell valamit? Látod, ezért kéne a titkárnő! Csak kurjantanék érte és ő megmondaná - hadonászok a kezemmel felháborodva. Különben nem volt semmi érdekes, legalábbis én nem tudok most sürgősről, mindössze szerettem volna látni a helyettesen sármos ábrázatát még így a tanévvégen, ennyi az egész.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 17. 23:01 | Link

a Juhász lány
házi teaszakértőnk

Tanárok, tanárok, meg hogy mit szoktak és mit nem. Meg hogy bárki mit szokott és mit nem. Jaj, kis unikornis, becsobbantál a nagy cápa tengerébe. Meglátjuk, hogy győzik a patáid a víztaposást. Pedig neki pont az az eleme, ha minden igaz. Csak hát nekem szokásom akár a saját kis bunkerükben másokra támadni. Gyakran veszik az egyszerű hozzájuk sétálásomat is támadásnak, ami mondjuk eléggé érthető, tekintve, ahogy én sétálok. Az nem annyira séta, mint inkább előrenyomulás. Ennek a szöszinek pedig több sem kell. A szavaim összezavarták, a felé iramodásom pedig szinte kétségbeesésbe taszítja. Már, ahogy haladok az irányába, látom, mit váltok ki belőle. És már akkor világos az is, hogy ez nem egyszerűen egy diáklány idegeskedése a diri irodájában vagy a szokásos reagálás durva személyemre. Ez mélyebb. Hogy ez eltántorít-e attól, hogy a továbbiakban is tenyérbe- és képbemászó önmagam legyek? Ugyan, dehogy. Ezek a dolgok nem így működnek.
Vigyorgok egyet a buta kis poénján, mintha értékelném, de aztán már rögtön megint várakozó az arcom, hogy na mondja már, milyen tea ez. Morfondírozó, szokásomhoz híven eltúlzott vonásokkal hallgatom végig lenyűgöző kiselőadását. Tényleg lenyűgöz különben, azonban ezt nem mutatom. Természetes könnyedséggel figyelek, mintha valóban ilyen akkurátus feleletet vártam volna el. Ja, jól gondoltam, hogy hydro a prefi.
- Zöld, mi? - csípem ki a számomra legfontosabb infót a monológjából, nagyjából úgy, mintha mást nem is mondott volna. - Akkor mi a Szent Mungóért árulják úgy, hogy... - állok neki felháborodott kérdésemnek, ám egyszerűen megszakítom, hogy suhintsak egyet hátrafele pálcámmal és az irodámból a kezembe repüljön a dobozkája. - ... trópusi gyümölcs? - olvasom el, majd rázom meg előtte a hibás csomagolást, mintha legalábbis a teljes teagyártó ipar összeesküdött volna ellenem.
- Kéred? - nyújtom aztán oda neki, szinte már kedvesen. - Téged már nem fog átverni - folytatom a drámai hangvételt az áruló teafű miatt.
- Azt én kapom? - hajtom oldalra a fejem, de nem ám picit, hanem még a felsőtestem is dől, miközben a maga mellé ejtett kezében lógó papírosra nézelődök.

# # #
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 20. 21:50 | Link

Éjféli kisasszony
itt van az új titkárnőm!

Megkönnyebbülés. Pillanatnyi sötét emlékképek, azonban főleg az ezeket elhomályosító megkönnyebbülés, felszabadultság. Ezeket látom rajta. Ugyan egyáltalán nem úgy vette a kérdésem, mint hittem, ám volt belőle így is mit meglátnom. Érteni nem teljesen értem, mivel én egyelőre nem tudok álneveiről, viszont az világos, hogy most éppen jól érzi magát a bőrében, láncok nélkül. Apropó: már most tudom, hogy lesz még itt hidegháború a neve körül, néha kijavít majd, néha nem, de hogy én szökőévente egyszer fogom csak jól mondani, az biztos. Nem mintha ne jegyeztem volna meg elsőre. De tény, ezt ő nem tudhatja és nem is fogja. Meglátjuk, ki nyer majd a végén: ő, mert a nevén fogom szólítani, vagy én, mert minden névre hallgat majd, amit ráaggatok. Mondjuk én mindenképpen nyertesnek fogom érezni magam, mert ha mégis helyesen szólítom majd, azt is én fogom eldönteni valamiért. De nem fogom ezt az orrára kötni és letörni örömét. Már ha így lesz, ugyebár.
- Jól van, részemről hirtelen ennyi. Ha kegyednek nincs kérdése... - hagyom fenn a hangsúlyt, közben nekiállva szöszmötölni valamit az asztalomon. Főleg ki akarom deríteni, hogy mi ez itt már megint és hogy került ide. Milyen csodás is lesz, amikor az eféléket egyszerűen csak a hölgyemény asztalára röptetem.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 26. 20:48 | Link

a Juhász lány
nyárfalevél jellegű, házi teaszakértőnk

Felesleges válaszolnia felelősségre vonó kérdésemre, hiszen hiába tőle kérdezem, költői a holmi, nem neki szánom, hiszen nem is tudna rá válaszolni. Gondolom. Viszont úgy érzi, muszáj reagálnia. Talán tart tőle, hogy baj lesz, ha nem mond valamit. Hiszen tart ő most mindentől. Főleg attól, hogy azt a fél lépés távolságot sem őrzöm már meg.
- Igazán? - emelem meg szemöldököm, a teás dobozt skubizva, mintha az bármit is tehetne róla, hogy a kis diák elvileg képes az ízén variálni, vagy mintha rá lenne írva, milyen más aromákká tud alakulni a jótékony behatás következtében.
Nem én kapom a papírt? Szerintem én kapom. Aha, hamar kiderül, hogy tényleg én, csak szegény navinés egy kicsit szét van esve. Gyakori jelenség ez a közelemben.
- Remek, de nem kérem -  legyintek fintorogva, mintha legalábbis valami utcai kofa lenne, aki próbál rámsózni valamit. Remegése, egész testes és lelkes feszültsége pedig nem is adhatná már számomra nyilvánvalóbb jelét annak, mennyire fél a közelségtől. Nem pont az enyémtől szerintem, hanem általában a közelségtől. Bár biztos vannak, akiktől még nehezebben veszi. Miből gondolom, hogy nem csak rám allergiás? Mert ezen felül viszont nincs benne viszolygás a személyemmel kapcsolatban. Zavart, igen. Nem tud hova tenni, igen. Benne van a tekintélytisztelet a diri meg egy felnőtt felé, igen. De ezt a görcsös elhúzódást nem kifejezetten nekem címzi. Nincs rólam ilyen határozott véleménye. - Rakd le oda! - mutatok nagy mozdulattal titkárnőm asztala felé. Én nem veszek át papírokat.
- Hát figyelj - térek inkább vissza a tea kérdésre, visszavonva magamhoz az előbb még felé nyújtott teát és kinyitom - Akkor csinálok egy új adagot, amivel elművészkedkedhetsz... - halászok ki egy filtert. - ... a többi meg a tied - zárom be és nyomom oda mellkasához a papírdobozt, hogy megfogja, aztán már fordulok is el tőle, irodámba trappolva, már suhintva pálcámmal egy kanna vizet a tűz fölé, miközben egyértelműen azt várom, hogy csatlakozzon hozzám a leányzó is.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 28. 22:02 | Link

a Juhász lány
nyárfalevél jellegű, házi teaszakértőnk

Ez a kis irodámba belődörgött szőkeség mindenre is válaszol nekem. Ugye így szokták ezt mondani? Mindenre is. Vicces különben, nem tudom, honnan jött ez mostanában az embereknek, de tetszik. Szóval mindenre is felel, pedig már megint nem vártam választ egyáltalán. De úgy tűnik, észreveszi, hogy picit sokat jártatja a sütilesőjét és meg is hagyja ezt jobb dolgokra. Aztán meg azt hiszi, megszabadult tőlem, pedig dehogy. Hiszen még csak most jött. Hova siet? Órára? Pf.
Ezt már szeretem! Igen, uram, rendben, uram. Miért nem ilyen tisztelettudó és katonás itt mindenki? Oké, nem panaszkodhatom, jól nevelt népek. Nagyjából én vagyok a legrendetlenebb. Az viszont nem nehéz, hiszen én rémesen rendetlen vagyok.
Igen. Ahogy gondoltam. Mélyről jön ez a félelem. Mondhatni iszony. Már attól kifordul magából, hogy azt hiszi, meg fogom érinteni. Reagálni sem bír. Kisebb sokkot kap. Én meg ott hagyom. Ezzel talán kicsit meg is kegyelmezek neki, noha necces egy lépés, hiszen elég gyorsan elsápadt, mintha rögtön már ájulna is. Ez viszont nem következik be szerencsére, hanem slattyog utánam. Mármint komolyan, szinte csak vonszolja magát. Mint akibe csak hálni jár a lélek. Tudom, ijesztőek ezek a teásdobozok.
Rákapom érdeklődő tekintetem. Mivel csinálhatok mit nyugodtan? Ó, hogy a vizet. Odanézek a tűz fölött a kampón imbolygó kannára, aztán egyik kezem csípőmre vonom.
- Nem vagy te fellengzős kicsit? - kérdezem megemelt állal. Olyannyira megemelttel, hogy lefele kell nézzek, hogy lássam a navinést, pedig nem vagyok jelentősebb magasabb nála. Félrebiccentem fejem, párszor végigmérem. Tartja magát. Nagyon fegyelmezetten és összpontosítón. Kell is neki. Egyáltalán nincs oda ezért a helyzetért. Még annyira sem, mint az átlag.
- Összetevőket, ismérveket darálsz, ízeket állítgatsz, most meg még forralni is jobban tudsz, mint a tűz - hadonászok kezemmel hol a jövevény felé, hol a nála lévő, ál-trópusi tea felé, hol a megszégyenített kandallóm felé. - Vagy mint én - nyomom ujjaim végét mellkasomba. Kábé olyan lelkülettel, mint abban a filmben a tükör előtt a fegyverrel szórakozó férfi. "Te hozzám beszélsz?" Egy amolyan összeállításban láttam ezt a részt, amely mozgóképi antitudós varázslóknak szándékozott némi áttekintést adni a muglik filmművészetéről. Még az Akadémián vetítették nekünk. Ez nagyon megmaradt. Meg is nézhetném majd, igazán. Legalább a tizedik mozi lenne, amit életemben látok.

# # #
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. május 3. 20:51 | Link

a Juhász lány
nyárfalevél jellegű, elszállt teaszakértőnk

Megszeppen ismét a felvágós. Pedig tudom ám, hogy nem dicsekedésből nyomja az arcomba, mekkora király ő az elemében. Viszont ő nem tudhatja, hogy én ezt tudom. Márpedig, ha valaki nem tudja, inkább hat ez tényleg fellengzősködésnek, semmint védekezésnek. Más kérdés, hogy különben a legtöbb fellengzősködés védekezés.
A magát elszégyellt bocsánatkérésére nem teszek egyebet, mint bólogatok. Nem úgy, hogy oké, fátylat rá, hanem oké, akkor érted, mi a gond. Aztán odanézek a kannára. Meglesz az a vízfelforrás mindjárt. Amint visszapillantok a diákra, látom, hogy irodámban gyönyörködik.
- Pofás, igaz? - nézelődöm körbe magam is.
- Az a polc kikerül majd, szerencsére nincs már itt bent olyan halom pergamen, hogy szükség lenne rá - állok neki fecsegni munkakörnyezetem elrendezéséről. Nem mintha egyébként arra a csomó könyvre akkora szükségem volna a hétköznapokban, dehát ők az atmoszférát is szolgálják. Meg őket kedvelem. A hülye papírokat nem.
- Na lássuk... - emelem le pálcaintéssel a kannát a felforrt vízzel a tűz fölül és a kisasztalra lebegtetem mögém, leengedve egy alátétre, majd ujjaim közé fogom a tea kis papírját és hagyom a filtert lecsüngetni kezemből magam előtt. Nem rakom még bele a vízbe, hiszen nem tudom, hogyan jobb neki, mennyit kell áznia a cuccnak. Minden esetre hagyom a filtert lógázni mellkasom előtt és várom, hogy jöjjön és elvegye tőlem, aztán megkezdje az attrakciót.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. május 14. 21:38 | Link

a Juhász lány
kevésbé nyárfalevél jellegű, oldódó teaszakértőnk

Gyönyörű. Szerinte gyönyörű. Igazán érdekes az egyes emberek szóhasználata. Hiába jelenti a nyelvünkben elvileg ugyanazt egy-egy kifejezés, mégis máshogy, másra alkalmazzuk. Soha nem mondanám erre az irodára, hogy gyönyörű. De ő mondja és az ő szájából rendben is van. Az enyémből akkor van rendben, ha egy szendvicsre mondom vagy mondjuk a kedvesemre. Azt döntsék el egymás közt, ez melyiküknek nagyobb dicsőség.
- Igazad van - bólogatok elgondolkozva, a polcot illetően. - Tüzelőnek is kiváló! - villogtatom meg szemeimet lelkesen. De az igazság az, hogy szeretem, ha van egy kis tér, ahol lődöröghetek. Amikor van valami bútorom, azt telezsúfolom, ez igaz, viszont szeretem, ha nincs ilyen pakolófelületből túl sok. Viszont ezt nem taglalom a kis unikornisnak most. Ennyire nem kell belemennünk.
- Nagyjából ilyen volt. Mindig nagyjából ilyen volt - árulom el a leányzónak, hogy igazából ez az iroda olyasmi, ami egészében öröklődik. Hagyománya van annak, ahogyan fest. Ahogy sok neves tisztség esetében. Pici átalakítások szóba jöhetnek, mint egy-egy ilyen kisebb, ideiglenes bútor elvitele, viszont a beépített polc, a kandalló, az asztal, a székek... ezek igazgatóról igazgatóra szállnak. - A könyvekből is a legtöbb itteni - teszem hozzá ezt is, hiszen persze, hoztam én a magam irodalmait, viszont van itt sok gyöngyszem, ami minden dirinek elkél.
- Ne, csak trópusi! - rázom a fejem. Nem kell a zöldség! - Ja, az volt szerintem - latolgatok elvékonyodó hangon, miközben várom, hogy megkaparintsa a filtert. Ide mer lépni és felém mer nyúlni. Próbálom felmérni, mitől tart pontosan, mely pontokon bizonytalanodnak el vonásai, mitől viszolyog. Most éppen kb. semmitől. Igen, feszeng kicsit, viszont már jóval oldottabb, mint az imént kint. Talán azért is, mert ő léphetett felém és nem én léptem felé. Ahogy ujjai közé fogja a filtert, rásimítom kézfejére a kis, szálon lógó címkét, ahogy egy bögrén is tenném. El szoktam helyezgetni az oldalán, mert persze, hogy különben mindig a forró vízbe csúszik. De most a diákon egyengetem el egy-két röpke mozdulattal.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. május 20. 21:52 | Link

a Juhász lány
nyárfalevél kisasszony

Teljesen megkavarom őt. Az az egyik kedvencem. Ilyenkor van az, hogy már végképp nem tudják leplezni az érzelmeiket, az igazi véleményüket. Kijön minden. Mondjuk ő alapból nem nagyon titkolózik, már ami a jelzéseit illeti. Csak próbál udvarias lenni és megfelelően viselkedni. Viszont csakhamar lubickol a dicsfényben elemi mágiája miatt. Értitek, lubickol. Ha eféléket varázsolgathat, elvan, mint hal a vízben. Jó, abbahagyom.
Elveszi a filtert, hogy kezdődjön a csoda, viszont valami egészen más kezdődik. Számítottam-e rá? Nem igazán. Mármint erre nem. Gyakran van az, hogy kifejezetten várok valamilyen reakciót és azt figyelem meg, míg máskor csak megteszem a magam lépéseit, szokásos önmagam vagyok és egyszerűen csak megvizsgálom, amit kiváltok. Utóbbi történik most.
Kezem már nincs nála. A tea a földre hull, arcom komoly, fürkésző lesz, ide-oda cikázik rajta. A sokkhoz hasonló állapotba kerül. Remeg, elsápad, légzése rendellenessé lesz, pupillája félelemre tágul. Nem lépek hátra, de nem is közeledem. Csak tanulmányozom őt. Fejem oldalra biccen. Kis hangok szöknek ki belőle, ez valami kapaszkodás. Ez valami tanult. Hátrébb húzódik és lassan kiderül, dúdol. Önnyugtatás, fedezék.
Sajnálkozását, mintha meg se hallanám. Suhintok pálcámmal és a szék odahúzódik mögé, vádlijának nyomódva puhán, jelzésképpen, hogy tegye le a popsiját szépen. Amint ül, intek neki oda egy pohár vizet, meg felhívom magamhoz a teafiltert, amit fújdosni kezdek, zakóm ujjába törlök, aztán fintorogva nézegetem, van-e rajta valami por vagy kosz még. De annyi baj legyen, ha van. Ennyi talán még kell is.
- Szóval? Mit nem szabad? - kezdek ezzel a felütéssel, egy-két perc nyugiszünet után. Én azt mondtam, bármit szabad, de láthatóan ő ezzel nem így van. Zsebre vágom kezem, lábujjhegyre állok kicsit, majd visszaereszkedem. - Mit ne tegyek? Csak mondd meg! Nem lesz gond - rázom a fejem, egyszerűen felszólítva, hogy szabja meg a határokat. Az eddigiek alapján, ha tippelnem kéne, nem bírja az érintésem. Mármint nem pont az enyém, de bizonyos emberekét. Vagy mindenkiét? Ezt nem tudom. De kint is inkább akkor ettől tarthatott, amikor közeledtem felé. Ettől volt olyan furcsa ez a cidrizés, mert nem egyértelműen a magatartásomra irányult. Tudom persze, kemény kérés, hogy közölje az igazgatójával, mit tehet és mit nem, de komolyan szeretném, hogy helyre rakjon. Engem és bárkit. Sejtem és kezdem már látni, hogy ez az egész olyasvalami, amit inkább magával akar rendezni. Kész rá, hogy változzon, erősödjön. Ez így van jól. Ám az élet addig sem áll meg és nem köteles sem tőlem, se mástól elviselni olyasmit, amit nem bír ki. Tök mindegy, ki vagyok. Ha megsértődöm rajta, tehetek egy szívességet.

# # #
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. június 3. 21:40 | Link

a Juhász lány
üldögélő nyárfalevél

Hát ezzel aztán most nagyon előrébb vagyunk. Nesze semmi, fogd meg jól! 10 pont a Navinétól! Pedig először még azt hiszem, hogy fog valami értelmeset mondani, dehát tévedtem. Igen, igen, tudom, hihetetlen, de velem is megesik olykor.
- Ja, nem fontos - rázom a fejem, biggyesztem le ajkaimat, alaposan végignézve elsápadt, nem éppen enyhe sokkon átesett valóján. Nem érdekes, ha valaki akaratán kívül ilyen állapotba kerít. Smafu ez neki is meg a másiknak is. Neki is tök remek, hogy ennyire rosszul lesz és az elkövetőnek is, hogy fogalma sincs, mivel okozta ezt, ő okozta-e, mit tegyen. Tényleg, nem fontos. Meg tessék, általában jól kezeli. Ó, hát akkor az mindjárt egészen más. Csak tudnám, hogy...
- Mit kezelsz jól? - vonom össze szemöldököm, leejtve a teafiltert a tálcára. - Jeleket olvasol? Jól van - vigyorgom meg a mi kis mindent átlátó unikornisunkat, aki egyébként totálisan ura szokott ám lenni az ilyen helyzeteknek és akivel soha, de soha nem fordulna ám elő ilyen. Ja csak most.
- A te hibád. Rendben. Tudod mit? Tőlem hagyjuk - intem aztán le. Érdekel is engem? Na nem mintha egy percig is attól kéne tartania, hogy majd hímestojásként bánnék vele, vagy ne ugyanazt kapná tőlem, mint mások. Az semmit nem változtat, ha nála mondjuk x lépést kihagyok. Zsigerből menne, de azon kívül egyáltalán nem kímélném őt továbbra sem, ha ettől félne olyan szörnyen.
- Hol is tartottunk? - lebegtetem oda mellé az asztalra a teakészítéshez szükséges dolgokat és magam pedig a bútor szélére ülök, karba téve kezeimet és szemeim meresztgeve várom a csodát. Vagy még nincs jól egy ilyen erős sokkhatás után? Nem fontos. Azt mondta, nem fontos. Ha neki nem az, nekem miért legyen az? Lássuk az ügyeskedését, nem érünk rá egész nap!
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. június 24. 19:21 | Link

a Juhász lány
nyárfalevélből tealevél

A mindenit! Merlinre, ez valami hihetetlen! A filtert... most figyeljetek: a filtert belerakta a bögrébe. Szenzációs! Ez az elemi mágia valami lenyűgőző! Érdemes ennyit az oktatásába feccölni. Elnyílt szájjal figyelem a semmit, bár valószínűleg csak elfelejtettem becsukni. Együtt nézegetjük a meleg italt, igazán meghitt az egész. Tekintetem követi minden érdekfeszítő mozdulatát, közben meg nyilvánvalóan mocorgok állandóan. Perpetuum mobile a középső nevem. Rothman Perpetuum Mobile Anton, megérthetitek, hogy nem így mutatkozom be és nem így írok alá mindig. Elfintorodom a tea zöldes színére, ám lassan sokkal kellemesebbeket ölt. Megemelem szemöldököm és nyelnem kell egyet, ahogy szinte már a számban érzem az ízét.
- Mm - hümmögök izgatottan, egyfajta sajátos köszönetként, ahogy átveszem a teát, beleszagolok és megcukrozom. Jó a hőmérséklete, szóval már folyatom is le torkomon. - Mmm - folytatom az öblös, immáron elismerő hümmögést. Ilyenre gondoltam. Közben persze nem kerülte el a figyelmemet a kis navinés viselkedésének változása.
Egykedvűen hallgatom, ahogy nekiáll kiadni a lelkét. Kicsit, mintha nem is figyelnék. Megkevergetem a teámat még egyszer szórakozottan, aztán helyezkedek ültömben, molyolok én mindenfélével. Olyan nagy érdeklődéssel adózom neki, mint mondjuk egy betévedt kollégának, aki felsorolja nekem, melyik nap mit ebédelt. És ha most azt hiszitek, ez csak egy légből kapott hasonlat volt...
Közben a kis megkésett regélése végére ér mostmár. Nagyjából jól lőttem be akkor, mi a helyzet. Lötykölöm a bögrémben a teámat és ismét kortyolok.
- Egy picikét sok a ha - mormogom flegmán a trópusi csodámnak, legalábbis azt fixírozom meg a szép, meleg színeit, miközben megosztom véleményemet.
- Pompás lett! Eredj és kössz a papírt! - pattanok fel, kiadva az útját, felhajtva az utolsó kortyot. Lerakom a bögrét és lépek oda a polchoz, leemelve onnan egy könyvet, mert beugrott egy fogalom, aminek utána akarok nézni.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. október 15. 21:05 | Link

Kharón Asztrid
akinek időpontja van

A székemben hintázva olvasgatok pár hű-de-fontos papírt, amit alá kell írjak. Az irodavezetőm nyomta a kezembe már megint. Hát minek tartok én egy igazgató-helyettest meg őt, ha aztán nekem is van még mit csinálni? Teljesen felháborító.
Kopognak. Hála a jószakállú Merlinnek! Előre dőlök a székkel, szinte majdnem az asztalra borulok. Aztán nyögöm, hogy szabad. Az órára nézek. Ja tényleg, jön most valaki. Hogy ki meg miért, azt már elfelejtettem. Felkelek a székből.
- Jó napot - biccentek a belépő hölgyeménynek, aztán igazából csak várok, megemelt szemöldökkel. Várom, hogy elárulja, ki ő, mi ő, mit szeretne. Biztosan tudnom kéne, dehát minden nap van pár megbeszélésem meg ügyem. Fel szoktam készülni valamennyire, de kell a kezdőlökés. Ha kibök valamit, már képben leszek. Gondolom. Valami rémlik arról, hogy esetleg volt már itt hallgató nálunk és szeretne visszajönni. Az ő lenne? Na mindegy, nem találgatok, majd kiderül. De addig hellyel sem kínálgatom. Hiszen, ha nem ő az, akkor lehet, nem is akar itt velem cseverészni. Csak mond valamit és elszelel. Vagy átad nekem valami dokumentumokat. Kapaszkodik egy-kettőbe, úgy látom. Meg az életébe is kapaszkodik. Mintha büntetőmunkára jött volna. Ki tudja, lehet, az lesz a vége. Ha diák most nálunk, ha nem. Egyenlőség van itt, kérem. Bárkinek adok büntetőmunkát.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. október 21. 20:30 | Link

Kharón Asztrid
aki lead pár szép papírt

Jaj én tökre a szavak embere vagyok meg a mindenek embere, de csak azért, mert valaki a szavak meg a minden embere, nem kell mindig szavakat meg mindeneket használni. Ez arra nem vonatkozik, aki betoppan egy szobába, mert annak igenis, hogy kell ezeket használnia, hogy tudassa a világgal, ki ő és mit keres itt és egyáltalán. Úgyhogy rajta a sor. Csakhamar fény is derül, világosság gyúl: ő az, aki papírokat szeretne leadni. Ez így mindjárt más!
Könnyedén kikapom a kis kacsókból az írásokat és böngészni kezdem. Na abból viszont már tényleg kiderülnek dolgok, kár, hogy herótom van lassan ettől a sok dokumentum bújástól. Üdítő hát, mikor tovább nyekereg a kis őzike. Fel is emelem tekintetem a reszketeg teremtésre a betűkről. Mármint nem reszket láthatóan, de belül teszi, minden ízében. Egy merő görcs és félelem. Nem nehéz észrevennem rajta.
- Csüccs le, amíg átnézem! - intek pálcámmal az asztalom előtt lévő székhez, ami kijjebb húzódik erre, én meg megyek lehuppanni a sajátomba.
- Meg szolgálja ki magát! - intem oda neki a nagy kínáló tálcát, rajta poharakkal, vízzel, teával, sütőtöklével. Feldobom a lábam az asztalomra és dünnyögve bújom a sorokat, meg aztán az aktáját is magamhoz veszem, ami ott volt ám előttem. Hiszen a titkárnőm készült a találkozóra.
- Bevallom, nem teljesen értem. Minek ez az egész cécó, ha a hangszert meg hagyja pamlagon heverni? Nem vagyok nagyon jártas a melodimágiában, de... azért a zene eléggé együtt jár vele, nem? - tárom szét a kezeimet, hülyét játszva. - Mármint, miért akar valamiről papírt, amire képtelen?

# # #
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. október 27. 22:00 | Link

Kharón Asztrid

Tudom én, hogy meg fogom kapni azt a választ, csak ki kell várni. Mindig megkapom. Csak ki ezért, ki azért várat vele. Ez a hölgyike például nem kiszúrásból, hanem mert minden erejét össze kell gyűjtenie hozzá.
- Részvétem - bólintok egy jelentőset, hangom őszinte, de minden, csak nem érzelgős. Ezután pedig már vonom is össze a szemöldököm következő kérdésem előtt.
- Mi is egészen pontosan? - húzom le a lábamat az asztalról és dőlök előre, hogy töltsek magamnak egy kis sütőtöklevet, amibe bele is kortyolok. Szóval mi is volt az édesapja utolsó kívánsága? Nem nyúlkálnék én ilyen mélyen ebben, mert ennyi tapintat még én bennem is van, dehát ő hozta fel, ő játssza ki ezt az adut. Az adut, ami -valljuk be-, talán nem is túl tisztességes. Más kérdés, hogy ez egyszerűen csak egy őszinte válasz, mert látom, hogy az, viszont nem vagyok teljesen biztos benne, hogy intézményvezetőként nekem ehhez mi közöm, én ezt hova osszam. Persze, nem érv-ként hozta fel, simán csak felelt, szóval talán nem is kell hova rakjam. Viszont akárminek szánta, bedobta a pakliba, elvéve kicsit a lehetőséget tőlem, hogy ne legyek egy szívtelen szörnyeteg, ha ugyanazokat a szabályokat vonatkoztatom rá ezután, mint bárki másra.
Akárhogy is, hallgatom, pontosan mit is szeretett volna az apuka. Közben félrerakom a poharat és hátradőlök a székemben, kezeim hasam előtt fűzöm össze lazán.
Szál megtekintése

Igazgatói iroda - Rothman Anton hozzászólásai (35 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium