A folyosóról betérve egy kellemes kis előtérbe érünk, ahol a titkárságvezető ül jobbra az asztalánál. Rajta keresztül lehet bejutást kérni az igazgatóhoz.


Ha belépünk az ajtón, szemben az ablak, előtte egy asztal, tele papírokkal, pennákkal, miegyebekkel. Mögötte az igazgató széke, előtte két bőr ülőhely az érkezőknek. Az oldalsó falakon könyvespolcok húzódnak a plafonig. Jobbra nyílik egy keskeny ajtó, amely a privát szobákba vezet. Balra egy kandalló, mellette cserepes növény a földön. A míves tapétájú falon egy óra és néhány kép függ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=547865#post547865][b]Sólyomfi Helena - 2015.11.29. 11:30[/b][/url]

Hogy ezzel a kettős képzéssel mennyi macera van. Én nem szoktam hozzá, hogy az ügyeimet magamnak kell intézni, otthon mindig megtették a szülők, de most átélem azt a kálváriát, amit ők, míg minden szükséges holmit összeszedek, mert igen, még ez sem tud eltántorítani attól, amit szeretnék.
Az már csak hab a tortán, hogy Merkovszky bácsihoz is időpontot kell kérni, mintha csak nem is tudom, mi lenne. Persze megteszem, és még Lénának is könyörgök egy sort, hogy nyomtassa ki nekem a szükséges papírokat, mert a munkahelyén van nyomtató... megbűvölve... és akkor egy magamfajta lány, ne kezdje el a fejét fogni.
- Csókolom, tudja mennyire egyszerűbb lenne az élet, ha lenne áram? Komolyan, még csak nem is veszélyes.... csak, ha megráz - gondolkodok el egy kicsit, főleg azon, hogy nem így kéne megkezdeni egy beszélgetést, de aztán vállat vonok. Nem tehetek róla, mindig ki kell mondanom azt, ami a fejemben van.
- Egyébként Helena vagyok, és hoztam papírokat, mert ugye szeretnék a Gorsserliebbe is tanulni, csak hát, a maga beleegyezése is kell hozzá, meg pár cucc... nem értek ehhez - forgatom a szemem, mert még csak nem is hazudok, de a papírok, azok tényleg kellenek, hogy felvételizhessek oda is. Közben az asztalához sétálok, és lerakom a mappát. Gondolom már úgyis hallott arról, hogy valakinek ilyen tervei vannak, talán csak arcot nem tudott a névhez párosítani.
- Itt miért nincs sorszám? Ha időpontot kell kérni, akkor sorszámot is kell húzni, nem? Vagy kell? - kerekedik el a szemem, mert esküszöm, én kint egyetlen olyan bizét se találtam, ami arra utalna, bár... ez a varázsvilág, nem is tudom, mi lenne velem, ha egyszer valami egyszerűen is menne.
- Mert akkor lehet, csúnyán beelőztem valakit - még egy bűnbánó mosolyt is megeresztek, mielőtt úgy döntök, nem kéne tovább fárasztani a bácsit.
- Bocsánat, csak most először csinálok ilyet, és tök izgi az egész - és előbb utóbb talán rá is jön, hogy ez nagy szó, hisz a papírjaim közt fel van tüntetve, hogy fotografikus memóriám is van. Főleg ezért merek ebbe belevágni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=550683#post550683][b]Sólyomfi Helena - 2015.12.07. 18:46[/b][/url]

Igazából tök szimpi nekem ez a férfi. Főleg, mert még nem rugdosott ki páros lábbal, holott tudom ám, nehéz velem bírni, már Wardtól is megkaptam. Ő egy hős, nem csak, hogy elvisel, még szeret is velem lógni, lehet nem is hős, hanem inkább kezdő mazochista, na mindegy.
Most viszont tök egyedül jöttem ide, és emiatt tiszta büszke vagyok magamra, most úgy is érzem, nagy lány vagyok már, mert képes vagyok egymagam elintézni a dolgom. Persze, tudom ám, ha megoldható lenne, hogy anyuék csinálják ezt is, simán rájuk tukmálnám, de mivel ez lehetetlen, nekem kell kézben tartanom a dolgaim, és ez csak elsőre tűnik olyan ijesztőnek.
- De akkor lecsuknának, szóval azért nem ugyanaz. Amúgy is, nem is értem ezt a fajta megkülönböztetést, és kicsit sértőnek is találom - húzom össze a szemeim, elvégre mégis csak mugli vagyok én is, csupán jutott nekem némi kéretlen plusz, ami miatt már mégsem... hivatalosan, amúgy meg én legalább működtetni tudok egy Iphonet, vagy egy számítógépet... és fel is tudok törni egy-két oldalt, amivel azért nem fogok dicsekedni.
- Á, csak nyugodtan... ráérek... ad igazolást? - mert hogy nekem órám lenne most azt hiszem, szóval nyomós okkal vagyok itt, és ezt akár alá is támaszthatná. Gondolom, ez azért itt is így megy, megbukni meg mégse szeretnék.
A kijelentésén persze felnevetek, nem türtőztetem magam, mert sikerült elképzelnem a jelenetet, és tényleg iszonyat mulatságos.
- Még szerencse, hogy itt fiatalok vannak, ha a minisztériumban dolgozna, és nyugdíjas találkozó lenne hirtelen, tuti, rámenne fél napja - vigyorgok rá, miután sikerül elmulasztanom a nevetést, aztán tekintek csak körbe a helyen. Elhúzom a szám, és próbálom én leküzdeni a késztetést, de csak nem sikerül, megint megszólalok.
- Mit ne mondjak, nem valami otthonos egy hely ez. Nem akar tenni ellene? Lehetne több kép is a falon, vagy legalább pár serleg, a trófeaterem úgyis hemzseg - az ötlet persze csak úgy jön, meg hát a szavak is, hiába próbálom moderálni magam, hisz mégis csak egy fontos dolog miatt vagyok itt, nem barátkozni.
- Még nem bizonyították, de sanszos lehet. Egyébként csak fotografikus memóriám van, és imádok táncolni. Mugliként is művészeti suliban voltam, és mikor hallottam, hogy erre itt is van lehetőségem, még ha csak így is.... nekem a tánc olyan, mint másnak a légzés, képtelen vagyok lemondani róla, érti? - pislogok nagyokat a férfire, nehogy már emiatt ne engedjen oda, mert végül is jogában áll azt megtenni.