Bánfai Odett Zoé

Magyar Mágus Vasutak, mi? Kénytelen voltam vegyülni az első osztályon is mindenféle jött-menttel. Elérték, hogy többet eszem ágába se jusson a nyavalyás kis vonatukra ülni. Biztosítsanak szépen külön fülkét az aranyvérűeknek, jobb helyeken így szokás.
Bogolyfalvára érkezés után gyorsan le is szálltam és végigszáguldottam az állomás épületén. Semmi nézelődés, csak előre, minél távolabb ezektől. Szerencsére nem volt semmi csomagom, így könnyen mozogtam. Majd utólag küldnek el hazulról néhány dolgot, a nagyon szükségeseket meg megveszem helyben. Az állomás előtti téren megállva azonban megrökönyödtem, egy ilyen porfészekben ugyan mit lehet megvenni?  Te jó ég, hová kerültem!
Le kellet higgadnom. Kedvem lett volna behúzni egyet valakinek, ez mindig bevált, ha gyorsan akartam levezetni a feszkót. Másik kedvenc módszerem volt összetörni valamit, elő is kaptam a pálcámat, és kinéztem magamnak egy kőből készült bagolyfigurát a szökőkút szélén.
- Bombarda! - kiáltottam, minden idegességemet beleadva. A szobrocska pillanatok alatt apró darabokra tört. Úgyis van belőlük száz másik, ugyan ki a franc hiányolná ezt az egyet? Nekem erre most szükségem volt, és nem érdekel, hogy ez tulajdonképpen vandalizmus. Legalább megtudhatta mindenki, hogy megjöttem. Különben is, nevetve kifizetném a kárt, ha bárki számon kéri, sőt akár egy ennél ezerszer nagyobb szökőkutat is építtethetnék, ha úgy tartaná kedvem.
Leültem egy padra, és elégedetten szemléltem a pusztításom eredményét. Nyugodt voltam, a vonatra szállás óta először. Annyira nem is olyan vészes ez a hely, meg fogom szokni.

Bánfai Odett Zoé

Máris meghallottam az első elégedetlenkedő hangot. Egy lány kezdett el nyivákolni, mily meglepő. Annyira szánalmas, hogy ilyenkor egyből megszólal bennük az önérzet. Fülüket-farkukat behúzva kussolniuk kéne. Főleg, ha a földből is alig látszik ki az illető. Persze először úgy tettem, mintha észre se venném, egyszer még meg szoktam bocsátani, ha valaki hülyének nevez. Viszont az már túlzás volt, hogy elkezdte mutogatni a széttört bagoly helyét. Ki ő, hogy számon mer kérni?
- Talán szerelmes voltál abba a szoborba, hogy ennyire érdekel? - tettem fel a kérdést, nem kevés gúnnyal. Erre varrjál gombot hisztérika. Bár igazából nem vártam választ, az esetek döntő többségében már ennyi is elég volt, hogy bőgés legyen a dologból.  
Persze most már nem akartam ennyivel leállni, tudja meg a lány, hogy rossz emberrel kezdett ki. Porig fogom alázni, ha így folytatja.  
Az öltözéke is tisztára nevetséges volt, mint valami madárijesztő. Azt hiszi, hogy így bárki is komolyan fogja venni? Várjunk csak! Élénk, vörös haj, figyelemfelhívó viselet. Hm, kezdett összeállni a kép. Állítom, hogy a kabátja alatt tök pucér. Belenyúltam a zsebembe, kivettem három galleont, és a lány felé hajítottam.
- Nesze, a fizetésed! - szóltam, majd újra a pálcámért nyúltam.
- Itt pedig a borravaló. Exagito! - küldtem felé az átkot, hogy a földre kényszerítésével legyen egy nagy finálé. Részemről ezzel lezártnak tekintettem az ügyet, és fel is kerekedtem, hogy megkeresem azt a híres-neves tanodát.    

Bánfai Odett Zoé

A szerelmes voltál a bagolyban típusú kijelentésem elég gyengére sikerült. Meglátszott, hogy még nem voltam isten igazából bemelegedve. Viszont a három galleon már elérte a kívánt hatást, a lány vette az adást. Az már csak hab volt a tortán, ahogy lehuppant a földre. Egy kicsit meg is sajnáltam, de szerencsére gyorsan elmúlt.
Tévedtem, amikor azt hittem, hogy a teljes vereség tudatában felhagy a további küzdelemmel. Képes volt utánam jönni és a nyakamba ugorva ütlegelni. Nem sokon múlt, hogy hasra essek, de begörnyedve sikerült megtartanom az egyensúlyomat és feltartott kezeimmel úgy-ahogy védeni az ütéseit. Miután leugrott rólam, szemből is betámadott, egy rúgással kívánta elérni, hogy legfeljebb keresztapa lehessek. A rúgása azonban nem ért célt, még idejében odakaptam a kezem, bár így a csuklóm bánta. Viszont annyira gyorsan történt az egész, hogy ő simán hihette azt, hogy eltalált a legérzékenyebb pontomon, így ezt ki is kívántam használni. Miután kaptam még egy erősnek szánt, de gyengécske ütést, következhetett a nagy halál eljátszása. Beláttam, hogy egy nagyon makacs nőszeméllyel van dolgom, az erőszak csak további erőszakot szülne. Ezért döntöttem úgy, hogy higgye csak azt, hogy legyőzött. Néha meg kellett alázkodni, hogy később még magasabbra lehessen emelkedni. Ez is egy ilyen pillanat volt. De el fogom érni, hogy a végén a lány fogja hibásnak érezni magát, sőt talán még bocsánatot is kér.  
Elterültem a földön, és oldalra dőlve lassan összegubóztam, mint akinek hatalmas fájdalmai vannak. A hitelesség kedvéért még nyögtem is hozzá néhányat.

Monique Mélanie Mercier

- Ez nagyon fájt. - szóltam támadómhoz még a földön fekve. Sajnáltatni próbáltam magam, szerintem tökéletesre is sikerült az alakítás.
Váratlanul megszólalt egy durva hang, hogy guruljunk arrébb. Remek, úgy látszik itt senki se bírja befogni, még nem tudják ki vagyok. Sebaj, előbb-utóbb meg fogják tanulni, hogy ki a főnök. Lassan tápászkodtam fel, de mire ez megtörtént, támadóm nemes egyszerűséggel lelépett. Egy cseppnyi sajnálatot se mutatott irányomban. Gyönyörű, mondhatom.
Mindegy, legalább felvilágosítom ezt a másikat, hogy velem hogyan beszéljen. Egy hideg pillantással végigmértem, és meg kellett állapítanom, hogy az öltözéke röhejes. De volt valami, talán a franciás akcentus, ami miatt úgy éreztem, hogy nem kell egyből a legrosszabb énemet mutatnom.
- Azt hiszed az akcentussal menőbb vagy? - ez tőlem még egy egészen visszafogott kérdés volt, jelen helyzetben. Bár ahhoz biztos elég, hogy ebből is sértődés legyen. Nem tudom, miért olyan érzékeny mindenki. Én például ritkán sértődök meg. Rögtön elégtételt szoktam venni.
A lány nyaktól lefelé egész jó kis bőrnek látszott, főleg a csíkos, feszes nadrág vált előnyére. Viszont a feje erőteljesen zacskóért kiáltott. Tűzoltásra azért így is megtenné.
- Bár nem a te hibád, hogy nem tudtad kivel beszélsz. Várffy-Zoller Róbert. - mutatkoztam be egy meghajlás kíséretében. Tulajdonképpen nem számítottam rá, hogy a nevem bármit is mond a világ eme eldugott kis szegletében, de azt nagyon előtudtam adni, hogy én rendkívül fontos személy vagyok, és már ez is tiszteletet tudott parancsolni.

Monique Mélanie Mercier

Nesze nekem, kár volt eljátszanom, hogy megvertek, rögtön fel is használták ellenem. Nem az én napom volt, ez már látszott, eddig minden a visszájára sült el, mint ahogyan elképzeltem. A lehető legváltozatosabb negatív jelzőket aggatták rám, még talán a szemétláda volt a legvisszafogottabb.
- Mercier? - alaposan meglepődtem, hogy a jól ismert francia nemes család tagja állt előttem. Monique Mercier. Igen, ő Flore Mercier, a híres modell lánya lesz. Dolgozott már együtt anyámmal, talán lurkó korunkban össze is futottunk már Moniquekal.  
- Hé, veled nem akarok balhézni. Legalább mi, aranyvérűek tartsunk össze. - próbáltam egy fajta béke jobbot nyújtani, még túl új voltam itt ahhoz, hogy megengedhessem magamnak az összeveszést egy befolyásos család tagjával.
- Csak tudod, ez a ruha. Nem egy Mercierre vall. - nem bírtam magamban tartani, hogy számomra képtelenség volt összeegyeztetni a nevet az öltözékével. Kifinomultabb, elegánsabb viseletet vártam volna el.
- Kiakadtam, ennyi az egész. Idefelé úton kénytelen voltam származásomhoz méltatlan körülmények között utazni. Utána meg belém kötött az az útszéli cafka. - mentegetőztem, de ezt kell tennem, ha azt szerettem volna, hogy bocsánatot nyerhessek. Bíztam benne, hogy végre valahára eredményes lesz a szövegelésem, Moniquenak át kell érezni, milyen feszültség gyűlhetett fel bennem, és éppen ezért megértést fog mutatni.  
- A patikába indultál? Engedd meg, hogy álljam a költségeidet. Valami kenőcs úgyis kell a csuklómra. - az a kis vakarék rendesen eltrafálta, kezdett bedagadni.
- Mit hozhatok? Várj meg itt kint nyugodtan. - átváltottam gáláns üzemmódba, ez volt tőlem a maximum, amit tehettem a megbékélés érdekében. Persze benne volt a pakliban, hogy olyasmire lenne szüksége a lánynak, amit nem szívesen fedne fel előttem.

Monique Mélanie Mercier

A fegyverszüneti megállapodás feltétele volt, hogy egyikünk se szóljon a másik családjának. Részemről teljesíteni tudtam ezt a kérést, bár engem cseppet se zavart volna, ha otthon tudomást szereznek a kis incidensről. Úgy látszik ez Moniquenak volt annyira fontos. Hm, úgy látszik, hogy akaratlanul is fény derült egy gyenge pontjára. Tuti, hogy nem örülnének a szülei, ha meglátnák ebben a nevetséges öltözékben. Valószínűleg egyéb titkolnivalója is van, egy ütőkártyát máris adott a kezembe.
- Megbeszéltük. Kezet rá! - a jelképes kézfogással kívántam hivatalossá tenni, hogy nem húzok ujjat Moniquekal. Éreztem az egész szituáción, hogy kölcsönös műbájolgásba kezdtünk, de hát ez tipikus volt a mi köreinkben, hozzá voltunk szokva.
- Jó, hogy mondod, egyúttal én is beszerzem bájitaltanra a szükséges dolgokat. - lehet, hogy csak színjáték a viselkedésem, de jobban belegondolva, nem is volt semmi nyomós oka, hogy veszekedjek a lánnyal. Ez a gondolat segített abban, hogy ne essek ki a szerepből.
- Majd mesélhetnél egy kicsit a suliról. Tulajdonképpen a teljes ismeretlenségbe csöppentem bele. - fordultam egy kéréssel a lány felé. Így ment ez, rögtön vártam valami viszonzást, hiába ajánlottam fel kárpótlás címén, hogy állom a költségeit. No meg legalább el tudunk társalogni, hátha egy idő után felül tudunk emelkedni a berögzült, megjátszott viselkedésen.    
- Fogalmam sincs, ki volt ez a lány. Csak útbaigazítást szerettem volna kérni tőle, erre rám támadt. Te sem ismered? - füllentettem, mert nem akartam elmesélni az igazi sztorit. Rosszul vette volna ki magát, ha elmondom, hogy megrongáltam a szökőkutat. Bár elnézve Moniqueot lehet, hogy még imponálni is neki a vandálkodásom. Nagyon úgy tűnt, hogy ő is megtenne hasonlót, és még élvezné is.  
Nem volt más hátra, mint bemenni a patikába. Kinyitottam az ajtót és előre engedtem a kisasszonyt.

Sziasztok! Még nem jártam itt, van hely?

A karim pedig jobban szereti a gyűlöletet és háborút. XD
Bár az agyműtét egész jól hangzik.

Óh, ez nagyon rendes tőletek. Ki itt a főnök?

Vannak klikkek? Hát senki se fogja össze az OFF népét? XD

Kedves tőled Kiva, hogy próbálsz óvni.
De bevállalós vagyok. XD

Velem csak a műszak elején érdemes megpróbálkozni, mert nehéz eset vagyok, sokáig tarthat. XD

Mira, ilyen gyorsan a barátod lettem?

Férfihárem? Akkor már tudom, ki itt az alfa-nőstény. XD
Szaladni vagy nem szaladni?

*nem fut el*

Úgy döntöttem, nekem is lesz háremem, Amira és Sharlotte az első tagok. XD

Alapelvem: Férfi beszél, nő ugat. XD
Megtehetek bármit.

Elég pipogyák itt a fiúk, hogy hagyták kialakulni a nőuralmat. XD
Meghalni nem akarok, annál a kutyaság is szimpatikusabb. XD
 

Robi sajnos egy számító alak, aki képes a nyavalyás életéért meghunyászkodni. XD

Számító alak -> Később ő lesz a főnök.
Pipogyák < Robi.   

Első lecke: szavakat ki lehet forgatni, de a matematikai formulákat nem. XD

Kiva, jöhetsz te is a háremembe. XD

De ez is a taktika része. Amikor már nyeregben érzik magukat, váratlanul lecsapok.

Miru: Szájkosár? Nem tudnád élvezni a hosszú, forró csókjaimat. XD

Joggal reménykedek a háremben, Kiva már jelentkezett is.

Nem csak szerettem volna:
*végignyalja Mirut*  

Szobatiszta vagyok, de félek egyedül csinálni, fogni kell a kezem. XD

Az OFF-ban arról írunk, amiről akarunk. XD

Legközelebb kirakom, hogy a nyugalom megzavarására alkalmas sorok következnek. XD

A gyengék elhullnak, az erősek maradnak. Mira maradt. XD

Helyes Kiva, ilyen a jó CSK. Majd fogjál vissza, ha elborulna a pályán az agyam. XD

Majd nekünk fogsz szurkolni Mira, elbűvölő csapatunk van. De opcióként megelégszem azzal is, ha csak nekem szurkolsz. XD

Ne reménykedjetek, nem dőltem ki. XD - Figyelem, nyugalom megzavarására alkalmas mondat következik! - Csak ugye sokáig tart elvégezni a dolgomat. XD