A folyosóról betérve egy kellemes kis előtérbe érünk, ahol a titkárságvezető ül jobbra az asztalánál. Rajta keresztül lehet bejutást kérni az igazgatóhoz.


Ha belépünk az ajtón, szemben az ablak, előtte egy asztal, tele papírokkal, pennákkal, miegyebekkel. Mögötte az igazgató széke, előtte két bőr ülőhely az érkezőknek. Az oldalsó falakon könyvespolcok húzódnak a plafonig. Jobbra nyílik egy keskeny ajtó, amely a privát szobákba vezet. Balra egy kandalló, mellette cserepes növény a földön. A míves tapétájú falon egy óra és néhány kép függ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=560747#post560747][b]Hollósi M. Karolina - 2016.01.04. 12:56[/b][/url]

Mint derült égből villámcsapás, úgy robbant bele a mai napjába Eliza akciója. Karolina békésen, éppen kellemes kaja utáni bódulatban indult vissza a nagyteremből a szobája felé, orra előtt egy könyvvel, időnként azért fel-felpillantva, nehogy nekimenjen valakinek vagy valaminek; aztán egyszer csak egy kéz megragadta a karját, a kezében tartott könyv, szép ívesen szállt át a folyosón, ahogy meglepettségében ugrott egyet. Persze, tudhatta volna, hogy Eliza az, aki megragadja, a barnán kívül nem sokan foglalkoznak vele. Nos, ilyen előzmények következményeként lehet, hogy immár könyvtelenül, a déli szárnyban van, Lizával. És mindezek mellé teljesen értetlenül. Barátnője gyakran meggondolatlan, és mindenféle baromságot talál ki így Karolina kicsit megriadva veszi tudomásul, hogy legújabb agyszüleményébe pont őt készül belerángatni.
- Mégis hova megyünk Liza? Mit vettél már megint a fejedbe? – kérdései mellé egy elegáns szemforgatás is jár, majd azzal a 'mármegintmitcsinálunk?' pillantással néz kedvenc rellonosára, amivel ilyenkor szokott. Nem kicsit döbben meg, mikor végül lefékeznek az igazgatói előtt. Na igen, Eliza nem a kis halakat kergeti, neki a nagy fogások kellenek. A levitás meglepetten pislog kettőt hármat, mielőtt meg tudna szólalni.
- Na neeem! Nem tudom mit akarsz itt, de inkább felejtsd el! – hátrál egy-két lépést, közben szúrósan néz a lányra. Karjait keresztbe fonja maga előtt, úgy vár némi magyarázatot. Nem fog elfutni és egyedül hagyni Lizát, de agya azt ordítja, hogy lépjenek le innen nagyon gyorsan. Óvakodva pillant körül, reméli senki nem vette észre őket, bár jelen helyzetben még egy ártatlan igazgatóiba tett látogatásnak is álcázhatják a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=561008#post561008][b]Hollósi M. Karolina - 2016.01.05. 16:06[/b][/url]

Eliza a kis akciójával jól a frászt hozta a levitásra, aki jó szfinxként egy könyvvel a kezében mászkált, nem is meglepően. Kezdi kicsit bosszantani, hogy nem kap semmiféle választ barátnőjétől, de már jópárszor megtapasztalta, hogy Lizának nem az a legelső, hogy felvilágosítsa őt a tervet illetően. Előbb-utóbb biztos megtudja majd mire megy ki a dolog. Karba tett kezekkel várja a rellonos magyarázatát. Szótlanul vár, míg a lány befejezi a szövegelést, közben szemei egyre inkább kikerekednek. Mégis mit találjon ki, hogy szóval tartsa?! Valahogy van egy olyan érzése, hogy ennek nem lesz jó vége. Na meg nem hiszi, hogy egykönnyen ki tudna mászni az ablakon. De persze fő az optimizmus, hogy minden sikerül, és erre a mutatványra nem kell sort kerítenie Lizának. Nagy sóhajjal lép közelebb barátnőjéhez.
- Értem, persze. Történt valami a bünti alatt? - kérdezi Eliza arcára pillantva. Tulajdonképpen ez most mellékes, legjobb lenne gyorsan végezni, de reméli, hogy a lány később majd elmeséli az ügyet, ha volt valami. Azt a tényt, hogy Eliza kezében pálcát lát egy mosollyal és némi meghökkenéssel veszi tudomásul. Ritka pillanat az biztos.
- Ha tudom, hogy pálcát is hozol, akkor felkészültem volna egy fényképezőgéppel, hogy megörökíthessem a pillanatot – jegyzi meg egy vigyorral az arcán. Pontosan jól tudja, hogy Eliza nagyon is idegenkedik attól a világtól, ami számára a legtermészetesebb. - Na nyomás, intézd el gyorsan! - tessékeli az ajtó felé a rellonost növekvő izgalommal. Nincs túlzottan oda Liza agyament ötleteiért, főleg nem akkor, ha neki is szerepe van benne. Gyorsan ellenőrzi a terepet, körbepillant, de úgy tűnik senki nincs a közelben, a folyosó jelenleg kihalt. Nem veszi elő a pálcáját, ha bárkit is szóval kéne tartania nehezen lenne hihető, hogy ő épp csak erre járt, miközben kivont pálcával magyaráz. Azért figyel rá, hogy ha barátnője bejutott, az ajtó résnyire nyitva maradjon. Még az is előfordulhat, hogy az illegális betolakodók bemehetnek, de ha becsukják az ajtót nem tudnak kijönni. Márpedig ha nem jön közbe semmi, Liza itt fog kijönni.
- Ígérd meg, hogy nagyon sietsz! - suttogja oda sietve Elizának, mielőtt elfoglalná őrhelyét az ajtó mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=574422#post574422][b]Hollósi M. Karolina - 2016.03.16. 19:40[/b][/url]

Fürkésző szemekkel figyeli barátnőjét, ahogy az elmeséli legújabb Ethan-élményét. Csak bólint egyet, hogy felfogta, ő ugyan más módot választana ennek a dolognak az elrendezésére, de Elizához ez tökéletesen illik. Úgysem tudná megállítani. A cuki szóra kicsit kinyújtja a nyelvét, nem szereti, ha így nevezik, de Lizától még ezt is elviseli.
- Jó, jó, törd el mindened, csak siess már! - sürgeti idegesen pillantgatva, mikor a rellonosnak be nem áll a szája. - Persze azért nem gondolom komolyan, csak menj! - küldi beljebb, majd amint Eliza belép a nyitott ajtón elfoglalja az őrhelyét. Hallja, amint a lány kérdezi, hogy van-e itt valaki, és oda is fordul az ajtóhoz, hogy hallja az esetleges választ. Senki, kifújja a levegőt egy enyhe megkönnyebbüléssel, de a pulzusa még mindig az egekben van az izgalomtól.
- Fogalmam si... - kezdené mondani, de egy másik hang félbeszakítja. Nem, komolyan nem lehet ennyire béna, hogy nem vette észre a rellonos prefektát. Most pár pillanatig csak elkerekedett szemekkel hápog, mielőtt megszólalna. Felesleges lenne tagadni bármit is, és amúgy sem hazudik jól, akkor a szőke inkább néma marad. Kivéve persze ha nagyon szükséges, akkor tud ő kreatív lenni. Szemei Michelle felé villannak egy mérges tekintetet küldve a rellonosnak. Na igen, nem igazán ismeri, de egyelőre nem zárta a szívébe a szőkét. Meg úgy az egész családot.
- Legközelebb már tudjuk hol keressük – morogja, majd beljebb lép. Ő aztán nem hagyja annyiban. Igaz, hogy Liza rángatta bele ebbe, de nem fogja itt hagyni egy Saint-Venant martalékaként. Karjait maga előtt keresztbe fonva áll az igazgatói ajtajában, tekintete a két lány között repked. Ha most egy kicsit is hallgatna a józan eszére, akkor szépen kiosonna, amíg a zöldek tüzet fújnak egymásra, de ő nem az az alattomos fajta. Az persze azért eszébe sem jut, hogy megmondja a nevét. Elege van már a büntetésből.