31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leon Rjurik összes RPG hozzászólása (15 darab)

Oldalak: [1] Le
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2016. november 19. 22:01 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin

A sok tanulás, az önkénteskedés, a szakmai gyakorlat végül meghozta gyümölcsét, s most két diplomával - legalábbis a muglik így mondják, ezért ő is így kezdte el hívni - a hóna alatt indul el, hogy állásra jelentkezzen. Mi több, ez már nem is puszta jelentkezés, ezek a végső simítások! Levélben már volt alkalma beszélni Kriszpinnel, akit korábbról már ismer, s nem volt akadálya annak, hogy a Bagolykő falai között kezdje meg a praktizálást. A vonaton ülve is gondolataiba mélyedve, nem meglepő módon orvosi krimit bújva száguldott a kis falucska, Bogolyfalva felé. Olyan rég járt már a kastélyban, hogy szinte izgalommal töltötte el a percnek csak gondolata is, hogy ismét belép a kapun, ismét azok között a falak között fog ténykedni napra-nap.
A vonat lassan, csikorogva-nyikorogva érkezik meg az állomásra, ő pedig mosolyogva száll le és indul el, egyenesen a tanoda felé. Azért a járást még ismeri. Mindent szemügyre vesz, mi változott, mi maradt ugyanolyan, s meg kell állapítania, hogy ez a kis falu már inkább városra hasonlít, semmint aprócska településre. Ő maga a Társaslakásban vásárolt egy szerény ingatlant, be is rendezte azt, mégsem töltötte itt az éjszakát. Még utoljára hazautazott szüleihez, hogy elköltsenek egy kellemes napot, utána jött csak ide.
A hatalmas, kovácsoltvas kapun jó kedélyűen halad át és könnyed léptekkel igyekszik az igazgatói iroda felé. Hogy izgul-e? Ez csak az egészséges várakozás, hogy megtudja a beosztását, a feladatát, kell-e kviddicsmeccseken is gyógyítóként fellépnie, netán az iskola vadőréhez tartozó állatok is a hatáskörébe tartoznak-e... Meg még egy csomó dolog, amit érdemes már most tisztázni az elején. Arról nem beszélve, hogy jó lenne átlapozni a jelenlegi diákok kórlapjait, hátha van olyan, aki állandó segítségre szorul valamilyen betegsége miatt. Ahogyan ezeken töpreng, finoman kopog hármat az ajtón, a válasz érkezésére pedig be is nyit, köszön. Arckifejezése, csakúgy, mint az évek során mindig, most is kedves és ragyogó, várakozással teli. Kriszpin asztalához lép, hogy kezet fogjanak, csak amolyan "rég láttalak, barátom" formában, majd helyet is foglal.
- El sem hiszem, hogy újra itt lehetek. Köszönöm a lehetőséget - testtartása, mimikája és szavai mind ugyanazt az üzenetet közvetítik: valóban hálás, valóban boldog, s nincs olyan dolog, mely elronthatná kedvét.
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2016. november 19. 22:51 Ugrás a poszthoz

Götze Ilda

Az első nap igen csendesen telik a gyengélkedőn. Leon nyugodtan, rejtvényt fejtve ücsörög és várja, hogy valaki betérjen. Nyilván jó, hogy nem tolonganak errefelé a diákok, de azért valahol sajnálja is, hisz az elmúlt pár óra teljesen eseménytelen, szinte már unalmas.
Egészen addig igaz ez, míg egy fiatal hölgy be nem toppan hozzá. Illetőleg a legkevésbé sem toppan, sokkal inkább biceg, ezt nem lehet nem észrevenni. Ahogy felpillant, rögtön fel is kel asztala mögül, bár kissé elkésik, mert a leányzó addigra már leroskad az egyik székre. Kedvesen és így már valamivel lassabb tempóban ér oda és nyújtja kezét első páciensének. Mármint, a kastély falai közötti első páciensének. Jó ég...
- Szervusz, Leon vagyok, az új gyógyító. Ha nem haragszol meg, tegezlek - egy aranyos mosoly ível ajkaira, miközben leguggol, hogy szemügyre vegye Ilda fájó bokáját, ami már messziről is látszott, hogy csúnyán be van dagadva. - Szabad? - a kérdés tulajdonképpen költői, mert finoman feljebb tűri a nadrágot és óvatosan végighúzza az ujjait a duzzadt felületen. Ez egy igen csúnya ficam lesz. Sok gyógyítótól eltérően ő maga nem húzza el a száját, nem kelt ezzel is nagyobb pánikot, helyette felnéz a rellonosra és továbbra is nyugalmat próbál sugározni. Elvégre aggodalomra valóban semmi ok.
- Csúnyán kificamítottad a bokádat. Elég nagy baj, hogy csak most jöttél, a napokban történt a baleset, ugye? - míg elmegy fájdalomcsillapítóért, addig igyekszik szóval tartani a lányt, hogy ne a fájdalommal vagy az egyébként nem túl szép látványt nyújtó végtagjával foglalkozzon. Ha kéne, még a költöző madarakról is tartana előadást, bár erre minden valószínűség szerint nem lesz szükség. Miközben figyel Ildára, addig szépen meg is találja a keresett bájitalt és gyógyszert, mielőtt azonban visszasétálna a sérülthöz, előtte egy pohárért nyúl, hogy megtöltse vízzel. Nem lesz itt baj.
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2016. december 19. 17:34 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin

Ahogy belép és nem sokkal később leül, van egy kis ideje körbejáratni tekintetét a helyiségben. Egészen más, mint amire ő emlékszik, bár az is lehet, hogy ez azért van, mert nem volt gyakori látogató sohasem. Nem volt szüksége arra, hogy az igazgatói iroda minden szegletét ismerje, igyekezett nem rossz fát tenni a tűzre, ha mégis erre tévedt, hát biztos ügyet intézett, vagy valami jót tett. Számára nem nagyon létezik olyasmi, hogy rosszalkodás. Tudja mi az, de sosem űzi, túl... Aranyos hozzá.
- Köszönöm, egy teát elfogadok - bólint egyet, tekintetével is nyíltan fejezi ki, hogy örül a kedvességnek, mert ilyen hűvös időkben jól esik egy kis tea. Még neki is.
- Esetleg ki lehetne rá találni valami bűbájt, úgy egyszerűbb. Vagy maradhatsz a mugli módszernél is - vagyis annál, hogy ajtótámaszt használ. Érdekes kis találmány, roppant mód hasznos is egyben. Valamennyire otthonosan mozog azért az egyszerű emberek világában is, így ismer például sorozatokat - mármint az olyan híreseket, mint a Trónok harca. Számára felfoghatatlan, miért nem oldják meg párbajokkal a konfliktusokat, meg persze az is furcsa volt, hogyan képzelik el a muglik a sárkányokat. Ha tudnák, hogy léteznek! Na ott volt egy Hodor nevezetű karakter, aki tartotta az ajtót és rengeteg vicces képet (meme - a szerk.) csináltak belőle, sőt, igazi ajtótámaszt is! Leonnak ez annyira megtetszett, hogy szerzett egyet, csak úgy, mutatóba. Bohókás ember ám. Az elkalandozásból Kriszpin hangja téríti magához, szinte rögtön elmélázó mosolyt csalva arcára.
- Mit mondhatnék, eléggé. Nem szoktam még hozzá a gondolathoz, hogy órára járás helyett a gyengélkedőn ücsörögve várjam a diákokat - megvonja vállát, miközben igyekszik elképzelni azt a képet, melyet most lefestett. Egyelőre különösnek tartja, de majdcsak megszokja! - Jut eszembe, szerettem volna megkérdezni, hogy esetleg tartsak-e majd elsősegély tanfolyamot. Alap gyógyító varázslatok és varázseszközök, amik legálisak és minden varázsló háztartásban jól jönnek - tekintetét az igazgatóra fordítja, ujjait összekulcsolja ölében, míg a válaszra vár. Talán jót tenne a nebulóknak, ha ilyesmivel is találkoznának, ártani nem használ.
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2016. december 20. 21:19 Ugrás a poszthoz

Götze Ilda

- Örülök, hogy annyinak tűnök, amennyi vagyok. A ráncokat ne is nézd, a munkámmal és nem a korral jár - elmosolyodik, a maga nyomi módján vicces szeretett volna lenni. Aztán lehet, hogy az is volt, de azért érzi, hogy ezt nem kéne erőltetnie. Miért nem tud ő is olyan kis humoros lenni, mint mások? Neki ez a keresztje.
- Nos, Ilda. Nem lesz semmi baj, erről biztosíthatlak - a lány bokáját vizsgálva igyekszik a lehető legóvatosabb lenni, de ahogyan az várható, egy apró érintés is igen nagy fájdalmat jelent. Nem csoda, bucira van dagadva és különféle színben pompáznak rajta a foltok. Ez akár törés is lehetne, de akkor bicegni sem lenne vele képes, szóval... Csúnya ficam ez és valószínűleg szalagot is érint valamelyest.
Nyugodtan - de nem ráérősen! - keresgél a bájitalok és gyógyszerek között, míg kihalássza a legmegfelelőbbeket, majd magához vesz egy pohár vizet is, úgy indul vissza a lányhoz. - Nem csodálom, hogy fáj, de hamarosan jobban leszel, ígérem - a feltett kérdéseket egyelőre figyelmen kívül hagyja, noha nem felejti el, ugyanis első a kezelés, aztán a csevegés. - Idd meg ezt a bájitalt. Szörnyen rossz íze lesz, ezért itt egy kis víz. Ez elmulasztja a fájdalmadat. A többi gyógyszerből pedig napi egy, három napon keresztül, illetve kapsz majd egy másik kenőcsöt is - odanyújtja az orvosságot és a poharat is, hogy a lány az elmondottaknak megfelelően bevehesse. A pirulák egyébként fájdalomcsökkentők is és külön ficami sérülésre szokták adni. Nemrég fejlesztették ki őket, csak egy-két éve került forgalomba, de a kviddicsesek körében például életmentőnek számít. Ebben az esetben sajnos szükség is van rá.
- Most bekenem a bokádat és rögzítem egy kötéssel, addig mesélek egy kicsit - elmosolyodik és elmegy gézért, fásliért és azért a bizonyos kenőcsért, majd egy széket húz Ildához és nagyon óvatosan a térdére támasztja a lány sarkát. - Kérdéseidre válaszolva, három napja vagyok nálatok gyógyító, előtte az ország minden táján önkéntes szervezeteknél dolgoztam és segítettem a sebesülteken vagy szegény varázslócsaládokon. Nem költöztem fel a kastélyba, a faluban lakom egy pici lakásban, amolyan zug nekem, ahová elvonulhatok, ha itt végeztem - miközben beszél, bekeni a sérült végtagot, amely remélhetőleg már feleannyira sem fáj a bájital hatására, majd óvatosan ráhelyezi a gézlapokat és bekötözi Ilda bokáját a fáslival, melyet hozott. Az a helyzet, hogy egyelőre a mágusok se találtak jobb módszert a végtagok rögzítésére a fáslinál, tehát... Ez van. - Ezt a kenőcsöt odaadom neked, attól függően, hogy van a bokád, minimum napi egyszer kell vele kezelned, háromnál többször viszont felesleges. Hűsítő hatású és lelohasztja a gyulladást, tehát elvileg egy fél órán belül már jobban kell lenned tőle - türelmesen magyaráz, majd mondandója végén átnyújtja a kencét is, hogy végül asztalához sétáljon és feljegyezze a legfontosabbakat: ki, mikor, miért, mit kapott, ilyesmi.
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2016. december 29. 20:35 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin

A neki készített teát egy biccentéssel köszöni meg, majd pár óvatos fújás után - elvégre elég forró - bele is kortyol. Szívesen dicsérné, hiszen ízvilágában abszolút az övé, mégsem teszi. Valahogy furán jönne ki, ezt még ő is megérti, naivitás ide vagy oda.
Noha az ajtótámasz kérdése megoldódott, az elsősegély nyújtási tanfolyam még számára is rejtélyes. Nem igazán biztos a dolgában, elvégre ilyesmit még nem igen csinált, csak abban biztos, hogy a tanulóknak szükségük van rá. Bármikor kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor egy egyszerű bűbáj, vagy bezoárkő a segítségükre a lehet. Életeket menthetnek az ilyesmik, ráadásul egy csomó dolog megegyezik a mugli módszerekkel. Például az újraélesztés, erre ugyanis még nem találtak ki bűbájt.
- Én is ebben reménykedem, sokat segíthetne - bólint egyet, mielőtt folytatná, elvégre csak helyeselni tud. Reméli, hogy valóban így lesz a jövőben. - Egyelőre szeretnék belerázódni az itteni életbe. Megismerni újból a kastélyt, a diákokat, felmérni az igényeket, aztán később még visszatérünk erre - mosolyogva felel. A sors fintora, hogy ekkor ő még nem is tudta, hogy ő lesz a Navine házvezető-helyettese. Talán csak megérezte, hogy nem érdemes plusz kötelezettséget vállalnia, ki tudja?
- A kviddics meccseken való gyógyításról kivel kell konzultálnom? Gondolom ott is szükség lehet rám.
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2017. április 1. 17:25 Ugrás a poszthoz

Báj(ital)os Bárcián

Ritkán fordul elő vele, de most késésben van. Szemei alatt apró, aranyos kis karikák húzódnak, látszik rajta, hogy az elmúlt időszakban nem aludt annyit, amennyit szeretett volna. Bár, ha jobban meggondolom, itt nem is a szeretésen, mint inkább a szükségen van a hangsúly. Éppen, hogy csak kikelt az ágyból, már baktat is felfelé a kastélyhoz egy egyszerű mintás pólóban, fekete vászon nadrágban és edzőcipőben. A meglepően kellemes tavaszi időjárás lehetővé tette számára, hogy ilyen lengén flangáljon még úgy is, hogy alapjáraton igen fázós típus. Haja az égnek állva meredezik, pár napos borosta díszíti állát és arcát, ha valaki nem ismerné, biztos lecsúszott alaknak bélyegezné meg.
Beérve a kastélyba kicsit megdörzsöli arcát és beletúr hajába, ami nem segít túl sokat a kialakult összhatáson. Kifejezetten ront. Ellenben javára írandó, hogy még így is inkább tűnik elveszetten aranyosnak, semmint igénytelenül disznónak. Én belezúgnék, ha szembe jönne velem.
A gazdasági iroda felé veszi az irányt, egyenesen Bárciánhoz vezet útja. Hogy miért? Történt egy kis kellemetlenség nemrég, minek köszönhetően a Levita házvezetője kutyaszorítóban érzi magát. Valamiféle bájitalról magyarázott még a minap Leonnak és "sürgős segítségről", ami "nem tűr halasztást". Hát mivel sürgős, így nyilván nem tűr halasztást, igen. Amúgy van a fiamnál egy táska is, pár bájitallal - gyanítom, Berci ennek fog a legkevésbé örülni -, egyéb gyógynövényekkel és hasznos kellékekkel. Bekopog, de hiába hallja az engedélyt, előbb gyorsan ásít egyet és megtörölgeti szemét, ami pillanatok alatt könnyes lett. Az a csoda, hogy nem aludt el ismét - állva.
A maga félszeg módján, nem is próbálva leplezni nyúzott állapotát állít be és egy kedves mosollyal köszönti a férfit. Tulajdonképpen meg sem kérdezi, hogy leülhet-e, egyszerűen úgy dönt, megengedi magának, egy ilyen séta után ez jár. Így tehát ledobja magát az egyik székbe, táskáját az ülő alkalmatosság lába mellé helyezi és igyekszik összeszedni szerte szóródott gondolatait - és még épen lévő, friss agysejtjeit.
- Ne haragudj a késésért, jöttem, ahogy tudtam. Hogy érzed magad?
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2017. április 2. 16:49 Ugrás a poszthoz

Báj(ital)os Bárcián

A feltett kérdése tán badarságnak hat, mégis, gyógyítóként talán az a legpraktikusabb, ha ezzel kezd. Mégsem indíthat egy beszélgetést úgy, hogy "hello, jó szarul nézel ki, mi kéne?". Mondhatnánk, hogy reálisabb és logikusabb lenne, de azt hiszem egyikük sem bánja, hogy Leon nem ez a típus. Ő a kis tyúkapó, vagy hát értitek.
- Nem szeretnélek dicsérni, úgyhogy maradjunk annyiban, voltál már jobb bőrben is - majdnem elmosolyodik, de az gonosz dolog lenne tőle, az ex-navinés házvezető-helyettestől pedig leginkább a gonoszság áll távol. Meg a humorérzék, ezért is a szokásosan pocsék időzítés. Ezt még gyakorolnia kell.
Figyelmesen hallgatja Bárcián beszámolóját és legszívesebben csóválná a fejét. A lehető legnagyobb hiba az, ha valaki mindenféle kotyvalékkal próbálja elnyomni az erejét, bár ezt a férfi magától is tudhatná. Hacsak nem veszélyes a környezetére, márpedig ez a képesség korántsem az, semmi szükség ilyesmire. Nyilván érthető, hogy szeretné ugyanúgy megélni az érzelmeket, de ha egészen idáig megvolt mindenféle szer nélkül, miért most kellett hozzájuk nyúlnia? Ettől függetlenül Leonon nem látszik rosszallása, csupán néha bólint, hogy jelezze, hallja és megértette.
Az elmondottak alapján világos, hogy az utolsó adag bájitallal lehetett a gond, vagy effektíve annak túladagolásával. Eleve nem tud az alkalmazás gyakoriságáról semmit, így mindkét eset fennállhat, ez esetben mindkettő más kezelést igényel. Meghallgatja a tüneteket és a végén ismét csak bólint egyet, jelezve, hogy nem, nem alszik nyitott szemmel.
- Tudok segíteni, de kell egy kis idő a szervezetednek - sóhajt egyet és beletúr hajába, csak utána kezd bele mondandójába. - Mindenek előtt azt javaslom, hogy ne használj semmilyen bájitalt. Ha használsz is, mindig ugyanarról a helyről vedd meg és vizsgáltasd be minden esetben. Ehhez kapcsolódóan két kérdésem is volna - előrehajol, könyökeit megtámasztja térdein, kezeit összekulcsolja és Bárcián arcát fürkészi. Megpróbálja felvenni vele a szemkontaktust, ami igen nehéz, tudva milyen állapotban van a férfi.
- Honnan szerezted az utolsó adagot, amitől rosszul lettél? És milyen gyakran élsz ezzel? Vagy a bájital volt elszúrva, vagy túladagoltad, mindkét esetben másképp kell kezeljelek - igyekszik azt is elmagyarázni, miért fontos, hogy ezt a Levita feje elárulja neki - a betegeit minden esetben úgy kezeli, mintha ő ülne a helyükben, tudatlanul. Jobb tisztában lenni azzal, mit-miért kérdeznek. Nem volna ugyanis köteles mindezt elmondani Leonnak, mégis kulcsfontosságú jelen helyzetben. Míg a választ várja, természetesen ezerrel járnak fogaskerekei, melyik esetben milyen megoldást javasoljon. Annyi bizonyos, hogy bájitalos kezelésre fog szorulni. Ez lesz ám az örömhír...
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2017. április 2. 22:09 Ugrás a poszthoz

Báj(ital)os Bárcián

Kimutathatná nem tetszését, de Bárciánnak jelenleg van elég baja enélkül is. Talán nem kéne tovább súlyosbítani. Éppen ezért Leon, mintha csak észre sem venné, eltekint a sármos mosolytól - csak agya egy eldugott zuga érzékeli -, ellenben megakad szeme a szenvedő tekinteten. Mint mindig, most is tombol benne a vágy, hogy segítsen, de sajnos muszáj előbb több információt szereznie, nem kezdhet neki a kúrának felelőtlenül, ki tudja, mi lehetne a vége...? Így hát minden részletre alaposan figyel és a megfelelő kérdéseket a megfelelő időben teszi fel.
- Értem. Van arról bármilyen információd, hogy meddig tart egy adag hatása? Tehát mikor lehet leghamarabb bevenni a következőt? - oldalra billenti fejét és érzi, hogy ebből nem lesz szemkontaktus. Szerencsétlen férfi olyan borzalmasan van, hogy mozdulni is alig bír, örül annak, hogy egy picit egy helyben ülhet, s bár minden bizonnyal ez is kínokkal jár, legalább nem tetézi. Például azzal, hogy feleslegesen Leonra emeli tekintetét.
A bájital forrása hallatán óhatatlanul is összeszaladnak szemöldökei. Egy pályaudvar melletti árustól? Ennél rosszabb döntést nem is hozhatott volna! Ha legalább megbízható üzlet lett volna, bombabiztosan bevizsgált bájitalokkal, akkor azt mondja, rendben. Nem érdemes ilyen kis falukban keresni, de még elment volna. Node hogy egy pályaudvar melletti kis boltnak látszó valamiben? Ez egészen egyszerűen felelőtlenség. Kis híján ki is csúszik száján a dorgálás, helyette azonban ráharap nyelvére és újragondolja mondandóját. - Legközelebb talán menj vissza Budanekresdre, mert ennél a titokzatos árusnál lehet a probléma - megvakarja tarkóját beszéd közben és táskájáért nyúl, hogy belelessen. Kéne minta abból a szerből, amit kapott, gondolja Leon, s ekkor Berci felkel és elé teszi a megmaradt üvegcséket. Azt nem mondom, hogy gyógyítónk nem ijed meg egy pillanatra, hogy a gazdaságis itt helyben kiadja a benne lévő tartalmat és össze is esik, így reflexből pattan fel, de végül nincs szükség a segítségére. Mielőtt megvizsgálná a megmaradt bájitalt, még vár egy kicsit, hogy lássa, Bárcián valóban jobban van.
- Legközelebb inkább szólj és én majd megyek érte, tényleg - kedvesen mosolyog, ahogy visszasüpped a székbe, ahol eddig ült. Elveszi az egyik üveget és meglötyögteti. Már a színe se túl tetszetős, de aztán kinyitva azt megbizonyosodik róla, hogy a szaga még rosszabb. Az a legkevesebb, hogy az egész kotyvalék minden bizonnyal humbuk, de vagy eleve romlott volt, vagy legalábbis közel járhatott ehhez megvételkor. Így nem is csoda, hogy az akkor még jónak tűnő bájitallal becsapták a férfit, aki gyanútlanul lehúzta majdnem az egészet. És hadd legyünk őszinték, merlini szerencséje van, hogy csak ennyit ivott meg, mert nagyobb dózisnál rosszabbul is járhatott volna. Arról nem beszélve, hogy bármi is volt ebben, ismét égi szerencse, hogy csak rosszullét kerülgeti, bizonyos alapanyagok megromlása ugyanis még nem feltétlenül vezet életveszélyes állapothoz, azonban azok elegye igen. Nem véletlenül művészet a bájitalkészítés.
- Van jó és rossz hírem is. A jó hír az, hogy nagyjából meg tudom mondani, mi lehetett benne, bár úgy bűzlik, mintha hónapok óta romlott lenne. Így tehát tudok rá adni semlegesítő hatású bájitalt. Ebben a hírben pedig benne volt a rossz. Akárki is adta ezt el neked, nem járt el körültekintően vagy a készítésnél vagy a tárolásnál. Ez a bájital romlott, ráadásul nem hinném, hogy a hozzávalói pont a te bajodra szolgálnának megoldásként. Szóval átvertek - fejezi be végül a gondolatot és rögtön el is kezd kutakodni a táskájában. Mindenek előtt jó hír, hogy Bárcián szervezete kilöki magából ezt a kotyvalékot, azonban ha ez így megy tovább, a férfi végleg legyengül. - Egyelőre a rosszullétek csillapítására kapsz tőlem bájitalt és az immunrendszered megerősödésére. A ma éjszakád még pokol lesz, de holnaptól folyamatosan javulnod kell. Minden nap eljövök és rád nézek, illetve magam keverek neked bájitalt, amit pár nap múlva megkapsz és bevehetsz. Legalábbis így tervezem, aztán meglátjuk, hogy a szervezeted hogyan reagál majd - mert bármennyire is ez a legjobb megoldás jelenleg, simán lehet, hogy ezután a kis malőr után egyszerűen közli Berci teste, hogy ő ezt nem csinálja tovább. Az pedig elég nagy probléma lenne.
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2017. április 2. 22:52 Ugrás a poszthoz

Báj(ital)os Bárcián

Bólint egyet, miközben azon töpreng, ki lehetett az első árus és ki a második. Már csak azért is, mert a bájitalok eladásakor az a minimum, hogy ilyen alapvető információkat megosztunk a kuncsafttal. Pont azért, hogy az ilyen esetek elkerülhetőek legyenek. De mindegy, késő a bánat, eb a gondolat, menni kell előre. El kell engedni.
- Ne haragudj, ha megsértettelek - szinte rögtön mentegetőzni kezd, ösztönösen próbálja visszaszívni, amit mondott. Vagyis hát, nem volt sértő vagy ilyesmi, mégis rosszul hangzott a gondolat, hogy ezek után megint akárcsak hasonló bájitalt is fogyasszon a férfi. - Csak tudod, nem igazán tudok kiigazodni azokon, akik ilyesmiket használnak. Nem a rosszallás miatt, egyszerűen nem látom értelmét. Ez olyan, mintha elbújnánk a problémák elől, ami persze logikus és kézenfekvő, mégsem a legjobb megoldás. Sosem tudom, hogy valaki a hátrányok ellenére megpróbálja-e még egyszer ugyanazt - megvonja vállát és nem igazán mer Bárciánra nézni. Csak hadovál zavarában összevissza, azt sem tudja, mit kellene tennie. Rosszat feltételezett, de ugye ezért nem fognak haragudni rá? Nagy nehezen a vele szemben szenvedőre emeli hatalmas, kék szemeit, végül a feladatra összpontosít inkább. Túl nyílt a tekintete, túl sok minden kiolvasható belőle.
A bájitalok eredete kétes, állapotuk határozottan romlott. Nehéz ilyen helyzetben jó hírrel szolgálni, Leon azonban mégis megpróbál. Ettől függetlenül nincs könnyű dolga. Annak viszont határozottan örül, hogy már tudja, hogyan keverje ki a bájitalt, ami végleg helyrebillenti a férfit. Nem hiába tanult annyit, végül mégiscsak beérik munkája gyümölcse! Ettől a gondolattól kedve támadna mosolyogni és talán egy kósza pillanatra meg is jelenik arcán egy halovány görbület. Azért ilyen rövid időre, mert túl szerény ahhoz, hogy valóban istenítse és elismerje magát. Ráadásul, amilyen kis édesen magába mélyedve gondolkodik, észre sem veszi, hogy Berci bámulja. Tényleg, semmit nem vesz észre.
- Nagyon remélem, hogy pár nap alatt rendbe tudlak hozni téged - egy biztató mosolyt küld a másik felé, miközben végre megtalálja táskájában, amit keres. Előszedi őket - elvégre az alapfelszerelésének részei ezek - és kiteszi az asztalra. Mikor már megszólalna az adagolást illetően, Bárcián motyogását hallja. És igen, jó a füle. Érti, amit mormog.
- Nem hiszem, hogy rám tartozik, de szerintem emiatt ne emészd magad. Érthető, hogy miért próbáltad ki, már azt is tudod, hogy veszélyes. Mérlegelsz és legközelebb nem fordul elő. Ha mégis szeretnél ilyet valamikor, nyugodtan szólj és én majd szerzek neked biztos forrásból - szívesen megérintené a férfi kezét, hogy megnyugtassa, aztán eszébe jut, hogy Bárcián tulajdonképpen nyugimágus, így semmi szüksége arra, hogy megveregessék a vállát. Talán a kedves szavak is elegendőek.
- Viszont, ami fontos. Ezeket három napig kell szedned, tehát el kell harmadolnod. Viszonylag gyorsan hatnak, mert erősek. Ha valamiért nem javulnál, úgyis látni fogom és kapsz mást.
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2017. április 3. 17:41 Ugrás a poszthoz

Báj(ital)os Bárcián

Hallgatja a férfit és, bár nincs vele egy véleményen, mégsem teszi szóvá. Hogy miért nem? Mert tulajdonképpen fogalma sincs arról, milyen lehet kis túlzással érzelmek nélkül élni. Illetve vannak, de közel sem égetik az embert olyan hőfokon, amilyenen kéne vagy lehetne. Nem éreznek perzselő vágyat mások iránt, nem lesznek olyan idegesek, hogy majd felrobbannak és nem tépi szét őket a fájdalom. Lehetne mindez pozitívum, azonban nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az emberi kapcsolatok kialakításában kulcsfontosságú szerepe van az érzelmeknek, adott esetben az erős érzelmeknek.
- Fogalmam sincs, milyen lehet a te helyzetedben, így azt hiszem, az én véleményem amúgy sem releváns a témában - mivel nem tudná, mit reagáljon, inkább udvariasan kihátrál. Szinte érzi, hogy egész bensője ég, retteg a konfliktustól. Mi lenne, ha kimenne és, mikor visszajön, akkor ez meg sem történtté lenne nyilvánítva? És mi van akkor, ha ez nem is konfliktus? Ha egyszerűen csak szeretne jó ember lenni és nem bírálni még csak gondolatban sem a páciensét? Mert nem tette, ugye? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok ostromolják elméjét pár pillanatig, majd megrázza magát. Nem gondolhat ilyesmire, neki itt most feladata van.
Noha a nyugtatgatás kettejük közül nem épp Leon specialitása, mégis ő teszi ezt most meg. Vagy legalábbis nagyon próbálkozik. Akárhogy is, nem szabad, hogy Bárcián magát hibáztassa bármiért. Az egy dolog, hogy tett felelőtlen dolgokat, de ezen bőven ráér akkor elgondolkodni, ha már felépült. Ilyenkor csak és kizárólag a pozitív részét kell nézni az eseményeknek. Meg fog gyógyulni!
A férfi sokáig nem válaszol, amitől Leon ismét kissé zavarba jön. Érdekes módon az elmúlt negyed órában többször érezte magát a pironkodás határában, mint eddig itt eltöltött ideje alatt. Sosem tudja igazán eldönteni, mit is gondol a másik és mikor mi a helyes. Márpedig ő mindig azt teszi, ami ott és akkor helyes. Aztán megérkezik egy félszeg köszönet, amitől kissé megnyugszik. Nem is igazán fontos, mire vonatkozik, a lényeg, hogy rendben vannak.
- Ez egy erősítő energiafőzet. Javítja a kondíciódat és az immunrendszeredet is ráncba szedi kicsit. Illetve szeretném, ha innál holnaptól Vegetabilis teát. Nem vagyok biztos abban, hogy ma érdemes lenne elkezdeni, mert lehet, hogy nem maradna meg benned az állapotodat látva - próbál tárgyilagos maradni, de nincs könnyű dolga. Sajnálja, hogy nincs olyan képessége, mellyel egyetlen varázsütésre meggyógyíthat akárkit. - Hozok majd ginseng port, zöld teát, illetve mézet és citromlevet. Megmutatom, hogyan kell elkészíteni, hogy magadnak is megcsinálhasd majd, nem nehéz - kedvesen elmosolyodik, ahogy beszél. Igazság szerint semmi kirívót nem kap majd Bárcián, ezek egyszerű, mondhatni hétköznapi dolgok. Az erősítő energiafőzet mondjuk annyira nem... Nem véletlenül mondta el az adagolását.
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2017. április 4. 23:47 Ugrás a poszthoz

Bárcián

Fogalma sincs, hogyan keveredhetett ide. Egyszerűen felfoghatatlan a számára, hogyan csöppent egy csendes kis utcácskából egyenesen egy hatalmas tüntetés kellős közepébe. Megkockáztatom, még nem is feltétlenül a tüntetés a probléma vagy a tömeg, hiszen az elégedetlenség lendíti előrébb a világot. Na de most mire fel ez a felhajtás? Leon kifejezetten tájékozott, rendszeresen olvassa az újságokat - ha már máguséknál nem dívik a híradó -, erről azonban még csak nem is hallott. Érdekes.
Na de mit is keres Budanekeresden? Egy csomó bájital hozzávalója fogyott el mostanában, az pedig, hogy Bárciánnak odaadta az utolsó üvegcséit, nem segített túl sokat amúgy is hátrányos helyzetén. A mai nap tűnt a legalkalmasabbnak a beszerzésre, ám végül ez is, mint életének egy igen nagy része, katasztrófába igyekszik torkollni. Az emberek lökdösődnek, iszonyatos a hangzavar, hiszen nem elég, hogy egyes szónokok bűbájjal hangosítják fel hangjukat, a forgatag még üvölt, füttyög és tapsol is, vagy épp egységesen "hú"-zik. Gyógyítónk próbálja kiverekedni magát a tömegből, ám nem jár sikerrel, sőt még beljebb is taszítják.
Kétségbeesetten furakszik, mert bár nincs baja a sok emberrel, most már kezd fullasztó lenni ez a tömeg. Nem akar a tüntetés része lenni, nem akar elérni semmit, még a hozzávalókat is hagyná a fenébe, csak hazamehessen. Azonban nem árt tudni, hogy ahol ennyi ember megfordul, ott előbb-utóbb mindenki ismerősbe botlik - néha szó szerint is akár. Ezúttal botlásról szó sincs. Leon épp próbálja exkuzálni magát, amiért valakit megtaposott a nagy dulakodásban, mikor hátulról lökést érez. Tudjátok, azt a bizonyos lökést, amitől csak azért nem borulsz fel, mert annyian vagytok, mint ropik a zacskóban. Dülöngéltek ugyan, de képtelenség, hogy tényleg vízszintesbe kerüljetek. Na de a lényeg, hogy ennek köszönhetően ösztönösen emeli maga elé kezeit, hogy védekezzen. Hát igen, így viszont tenyerei egy mellkasnak ütköznek, de nem akármilyennek. Egy kemény, erős mellkasnak. Ijedten pillant az áldozatára, aki... Aki nem más, mint...
Bárcián.
Képtelenség.
Egy pillanatra szóhoz sem jut, a kezdeti sokktól pedig a kezét is elfelejti levenni a férfiról. Kell pár pillanat, hogy először elkapja jobbját és balját, majd feldolgozva az információt meg is szólaljon. Hangja, ha nem is cérnavékony - hiszen hogy nézne már az ki? -, mégis riadt. Látszik rajta, hogy menekülne, bár az vitatott, hogy a tömeg, vagy a Levita fejének ottléte okozza-e ezt a hihetetlen intenzív reakciót. Talán is-is. - Ne haragudj.
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2017. április 5. 17:52 Ugrás a poszthoz

Bárcián

Nem tehet róla, túl ösztönösen és túl sokszor kér bocsánatot. Sokan mondták már neki, hogy teljesen felesleges, de virág lelke nem viselné el, ha bárkit is megbántva hagyna. Így lehetséges, hogy bár abszolút nem az ő hibájából ment neki Bárciánnak, mégis elnézést kér.
A köszönésre már reagálna is, mikor egy igen magas és igen termetes férfi úgy dönt, beleszól a még el sem kezdett diskurzusba. Ráadásul agresszív is. Leon egy pillanatra beharapja szája szélét, mert az lenne a vég, ha most párbajra kerülne a sor. Az tudott, hogy a férfi remekül ért a gyógyításhoz és bájitalkészítéshez, azonban az is tiszta sor, hogy egyetlen hatalmas gyenge pontja a pálcaforgatás. Csak azért rugdosták át egy-egy elégségessel a sötét varázslatok kivédésén és a bűbájtanon, mert minden másban kiemelkedőnek bizonyult. Ha a tehetség hiánya nem volna elég, hát ügyetlensége mellett szól még pálcája is. Mind magja, mind fája abszolút alkalmatlan átkok végrehajtására, s ha esetleg sikerülne is kicsikarnia egyet-egyet, nem tisztázott, ki járna rosszabbul. Akinek szánja, vagy ő, aki végrehajtja. Ez van, nem mindenki tökéletes.
Mire ezek a gondolatok végigfutnak agyán, már taszítanak is rajta egyet, minek hatására ismét megtántorodik, ezúttal azonban sikerül megtartania egyensúlyát. Ez remek hír, hiszen nem haragít magára újabb csürhét.
Nem ellenkezik hát különösebben, mikor Bárcián beáll kettejük közé és azt is könnyen leszűri, hogy különleges mágiájával igyekszik majd megnyugtatni újdonsült ellenfelét. Ez mind szép és jó, csakhogy a korábbi bájital, amit ennek elnyomására ivott meg, illetve a gyógykezelés ugyan véget ért, még közel sem tudja olyan hatékonyan alkalmazni képességét, mint eddig. Ezt pedig ki tudhatná jobban, mint Leon? Mégsem szól, mert ahogy általában, most is szinte lemerevedik az agresszióval érintkezés hatására.
- Kérem bocsásson meg, nem szándékos volt. Folyamatos a dulakodás, megbotlottam, ezért történhetett ez a kis baleset - ami egyébként semmiség, mert hát mekkora része juthatott el a lökésnek a kétajtós ruhásszekrény méretű idegenig? Nagyjából semennyi. Talán hozzáért Bárcián. Ez aztán a hatalmas ügy. A férfi azonban nem óhajt tágítani, mi több, úgy tűnik, csak egyre felpaprikázottabb.
- Hazudsz, ahogy a társaid is mind! - idegesen fröcsögi és ekkor már kezd körülöttük megnyílni a tömeg. Egészen konkrétan kezd egy kisebb kör kialakulni. A nép vért kíván, párbajra éhes. Menniük kéne és Leon szíve szerint hoppanálna is rögvest, de ahogy az lenni szokott, a döbbenettől egyetlen hely sem jut eszébe. Csak az jár a fejében, hogy itt bizony oltári nagy baj lesz. És, hogy miből gondolja? Az éppen elhangzó átok egészen tökéletes bizonyíték rá.
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2017. április 5. 21:23 Ugrás a poszthoz

Bárcián

Mikor elhangzik az átok, csak remélni meri, hogy nem ér célt - mert ugye mindenki magából indul ki. Sajnálatos azonban, hogy az ismeretlen férfi igen jó pálcaforgató, így tökéletes pontossággal találja el Leont, aki egyből felnyög, ahogy megjelennek rajta a kelések. A levegővétele egyre szaporábbá válik, legszívesebben felüvöltene a fájdalomtól. De nem, ezt az örömet senkinek sem adja meg, egyszerűen csak összeszorítja fogát és próbálja egyenletesen venni a levegőt. Ezek a kelések mocskosul tudnak ám fájni. Létezik olyan átok, amely képes vándorkeléseket okozni, amit gyógyítani is kétszer olyan nehéz, mint a sima változatát. Akárki is találta ki ezeket, nem volt normális.
Alig észlel valamit a kialakuló párbajból, arca elég gyorsan sápad, homloka pedig gyöngyözni kezd az erőlködéstől, hogy ne mutassa, mennyire fáj neki. Csak arra ocsúdik fel, hogy Bárcián kezében két pálca van, de hogy addig mi történt, azt már nem tudná felidézni. Tudja, mit kéne tennie, hát persze, viszont minden bájitala otthon maradt, a lakásán, ahová ilyen dekoncentráltsággal életveszélyes lenne hoppanálni. Az biztos, hogy nincs ideje nekiállni beszerezni a hozzávalókat és elkészíteni a gyógyfőzetet, mert előbb esik össze, minthogy sikerül neki. Azonnali segítségre lenne szüksége, mégsem eshet itt össze vagy agonizálhat. Bárcián sem nagyon tehetne vele semmit, ha most hirtelen bepánikolna. Elvégre Leon szakképzett gyógyító: ha ő kétségbe esik, akkor az ex-auror mit csinálna? Na ugye. Különben sincs veszve semmi.
Nagyjából sikerül összeszednie magát, mikor a férfi megragadja a kezét, hogy kihúzza a tömegből. Még mindig elég rosszul néz ki, de elkezd uralkodni a fájdalmán. Megpróbálja helyén kezelni a keléseket, tudva, hogy hamarosan jobban lesz. Hagyja, hogy végre egy nyugalmas, viszonylag kihalt szakaszhoz érjenek, ott pedig egyből meg is áll.
- Van itt valahol egy bájitalbolt. Sürgősen kell Unguentum ferveo főzet, hogy lekenhessem vele a keléseimet - mielőtt bármit is tudna mondani, például nekikezdene a hálálkodásnak, rögtön a tárgyra tér. Mással nem tüntethetőek el ezek a borzalmak. Egyébként, ha már erre jár, előhalássza a pálcáját, hogy elmormoljon egy fájdalomcsillapító bűbájt és kicsit visszazökkenjen a rendes kerékvágásba. Nincs könnyű dolga, csak az segíti előre még ekkor is, hogy bízik Bárciánban. Elvégre éppen most húzta ki egy igen nagy csávából. - Köszönöm a segítséged. Azt hiszem, nem kezelem jól ezeket a helyzeteket... - amint arra került a sor, hogy megoldást találjon a keléseire, rögtön profi üzemmódba váltott, de egészen addig, míg a "harcmezőn" volt... Na hát azt inkább hagyjuk. Eközben körbenéz és az utca végén megpillantja azt a boltot, amit keresett. Hallelujah!
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2017. április 5. 22:31 Ugrás a poszthoz

Bárcián

Kínosan rosszul kezelte a szituációt, de szerencsére kettejük közül legalább Bárciánnak volt annyi lélekjelenléte, hogy elintézze azt a pasast. Az utómunkálatokhoz meg Leonnak van esze és gyakorlata. Látszik, melyikük miben jártas.
Azért gyógyítónk valahol kedvesnek találja, hogy társa a bajban ennyire lelkesen szeretne rajta segíteni. Nem lett volna kötelessége kihúzni a pácból a fiamat, még csak megvédenie sem, nemhogy nyugodt helyre hoznia. Az pedig, hogy ezután is segít... Ilyesfajta kedvességgel ritkán találkozni manapság, éppen ezért ez rendkívüli hálát ébreszt hősünkben. És, ha már itt tartunk, ennek ideje hangot is adnia, mely miután megtörténik... Mit csinál? Miért lép közel? Felé nyúl. Úristen. Csak egy falevél volt. Édes egek. Fogalma sincs, hogy ez a hirtelen kialakult komfortzónán belüli tartózkodás vagy a pimasz helyeslés háborítja-e fel jobban, végül azonban csak egy mosoly telik tőle. Picit kisfiúsnak érzi magát, ettől a gondolattól pedig kis híján el is pirul. De végül nem! Mi van vele mostanában...?
- Ha már a párbajban nem tudtam kidomborítani, miért is vagyok hasznos, talán most majd sikerül. Te nem sérültél meg? - jut eszébe hirtelen és azonnal felpillant a mellette gyaloglóra. Merthogy idő közben már a bolt felé tartanak. Végső soron Leon így mindent beszerezhet: a főzetet és egyéb hozzávalókat is, amiket amúgy is venni akart. Igyekszik gyorsan kapkodni a málnakeverőit, hogy mihamarabb odaérjenek, amint pedig mindez megtörténik, lendületből nyit be.
Nos, nem kell kétszer elmondania, mi a nyűgje, tisztán látható a karján, a nyakán, sőt, még az arcán is. És biztos abban, hogy a hátán is van. Hogy azt hogy fogja bekenni, még fogalma sincs, de a hídon tán majd akkor megy át, ha odaért. Folyamatosan sorol minden olyan dolgot, ami elfogyott nála, majd a vásárlás végén fizet. Érdekes módon annyira leköti a figyelmét az egész, hogy Bárciánról egy ideig meg is feledkezik. Egészen pontosan annyira imádja a munkáját, hogy nem foglalkozik közben mással.
- Köszönöm még egyszer, hogy elkísértél. Viszont... Lehetne egy kérésem? Mondhatsz nemet is, de szükségem volna még egy kis segítségre.
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2017. április 29. 18:05 Ugrás a poszthoz

Bárcián

Természetesen azonnal zavarba jön a visszakérdezéstől. Nem egészen így értette, igazából ismét próbált vicces lenni és, Bárcián nevet, szóval sikerült neki, nem? Jaj szegény fejének!
- Inkább nem próbálnék meg versenyezni - úgy csinál, mintha lerázná magáról a kérdést, de valahol mélyen picit elgondolkodik ezen. Esélye sem lenne egy ilyen versenyen, ki az, akit lekörözhetne? Jó, egy gyógyítóra igenis szükség van, mi több, életeket ment és nélkülük milliónyi varázsló halna meg naponta. Na jó, túlzok, de nagyon sok. Épp ezért előkelő helyen szerepelne, mégsem érzi úgy, hogy megmérettetés tárgyaként kellene magára tekintenie.
Mivel a férfi kijelenti, hogy kutya baja, bólint egyet, elkönyvelve, hogy ezek szerint tényleg csak saját magának kell vásárolnia. És így is tesz. Ha nem lennének rajta ezek az undormányok és nem érezné a fájdalomcsillapító ellenére is, biztosan csillogna a szeme, ahogy az idős hölgy összeszedi neki a dolgokat. Ez a kis kitérő eltereli figyelmét az iménti intermezzóról, valamelyest visszatér belé az élet és lelkesedés, ami fekélyekkel a testén nem kis teljesítmény. De hát, kicsit munkamániás a szentem, nem meglepő. A boltból kilépve viszont úgy érzi, kérnie kell egy szívességet, ezt pedig igen nagy hűhóval vezeti fel. Nem örül, hogy még több segítséget fog kapni, elvégre felnőtt férfi. Mégis, néha sokkal esendőbb, mint azt be merné ismerni akár magának, akár másnak.
- El tudnál jönni velem a faluig? Illetve hazáig? Nem érzem magam igazán jól és nem örülnék, ha valami idegen kanalazna össze valahol - elhúzza a száját és érződik rajta, hogy tényleg rosszul érzi magát, amiért ekkora szívességet kér. Végső soron ugyanarra mennek, hiszen a kastély egy tíz perces sétára van Bogolyfalvától és mégis... Kínos ez neki. - Persze, ha nem, az is rendben van - még fejét is elfordítja, olyan kis cuki! Pedig szerintem feleslegesen aggódik, ez igazán nem nagy áldozat, nemde?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leon Rjurik összes RPG hozzászólása (15 darab)

Oldalak: [1] Fel