31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dr. Köröndi Hajnalka összes RPG hozzászólása (25 darab)

Oldalak: [1] Le
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 15. 22:21 Ugrás a poszthoz

BB

Akárhogy is erősködik, a felrúnáztatott iPhone6S még így sem képes nagyon dolgokra az iskolán belül. Nagyrészt mugli környezetben tölti a hétköznapjait, így elég zavaró neki az internet- illetve hálózatmentes környezet, még mindig. Igen, 5 éven át ide járt az iskolába, de még ennyi idő sem volt elég hozzá. Hajnalka kicsit lassan dolgozza fel, emészti meg a dolgokat, nézzük el neki.
Azonban a dolgok jó oldalát nézi, egészen azóta, hogy egy hónapja elvégzett egy Pozitív Gondolkodás kurzust, ugyanis akciós volt, és csak a tankönyvet, meg a vizsgát kellett fizetnie. A kurzus elvégzését igazoló oklevelet kirakta, egyenesen a diplomái mellé. Szóval, mióta okleveles Pozitív Gondolkodó, azóta arra koncentrál, hogy ha otthon letölti a zenéit, kedvenc sorozatait, akkor azért pompásan működik a kastélyban a csúcskategóriás okos telefon. Egészen addig, amíg le nem merül. Utána pedig fájdalmasan unja magát, főleg, amikor nyugodt napja van és egy diák sem szándékozik őt az őrületbe kergetni a sok baromságával. Olyankor arról álmodozik, milyen jó visszamenni a korai nyaralására, a tengerpartra... nemrég jött haza ugyanis. Így kellemesen barna a színe, amit kosztümszoknyája és rövid ujjú inge láttatni is enged.
Nem igazán szeret a Nagyteremben ebédelni, mert ott sosem talál az ő étrendének megfelelő ételeket. Leül az iskolai dolgozóknak, tanároknak szánt asztal egyik végébe, elégedett vigyor ül ki az arcára. Olyan jó érzés, hogy már nem kell a diákok között nyomorognia!
- Ezt komolyan nem hiszem el - egy eltúlzott sóhajt hallat, kezeit megemeli. - Már megint krumpli, minden nap krumpli van, annyira gáz, hogy ezzel tömik a diákokat...
Morgolódása közepette úgy dönt, szed pár falatnyi párolt zöldséget, elvesz egy tükörtojást. A táskájából előhúz egy apró zacskót, tele chia magokkal, amelyek az étrendje szerves részét képezi. A madárnak is elég ennivalót meghinti vele, aztán előveszi a kulacsát, amiben természetes ásványvíz van, enyhén lúgosított, kitölti a poharába. Úgy néz végig az ebédjén, mintha éppen a megváltót látná maga előtt elterülve. Igen, ő vallási dolgot csinál az étkezésből.
Utoljára módosította:Dr. Köröndi Hajnalka, 2016. június 15. 22:21
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 15. 23:15 Ugrás a poszthoz

BB

Már éppen nekikezdene az étkezés szent műveletének, kezében a kés és a villa, amikor valaki megakasztja. Valószínűleg nem ismerheti megfelelően, ha ilyenkor hozzá mer szólni, úgyhogy felháborodva kapja fel szőke fejét. Szóra nyitná a száját, de belefagy a mozdulatba, nagy szemekkel bámul Bárciánra. Kék szemek, borosta, fáradt, kisfiús mosoly. Úh.
- Úh... - szalad ki inkább ez a száján, miközben összecsukja ajkait, bár ilyesmit igen ritkán csinál. Pillog párat a férfire, és már elő is veszi a legszebb mosolyát.
- Magának is. Úgy nézem, ebéd után ráférne önre egy kiadós kávé. Vagy kettő - jegyzi meg, halk kuncogás kíséretében. Nekilát az étkezésnek, apró darabokra vágja fel először, majd egy falatkát eszik csak, azt is jó sokáig rágja, egy korty vizet iszik rá. Akkor is, akkor is ő lesz a legcsinosabb nő a világon, ha bele is pusztul. Egyik diák sem lehet vékonyabb nála, vagy nem lehet jobb alakja. Azon is gondolkozik, hogy amint abbahagyta a munkát, lemegy és ma is edz egy kicsit, hogy majd legközelebb megdicsérje a személyi edzője, milyen jó formában van.
Megvárja azt a pillanatot, hogy túl hosszúra nyúljon a csend kettejük között, aztán felkapja a fejét, mintha most jutna eszébe valami.
- Dr. Köröndi Hajnalka vagyok, a tanulmányi osztályon fogok dolgozni, nagyon örvendek - nyújtja a kezét Bárcián felé, persze nem azért, hogy kezet fogjon vele. Sokkal inkább azért, hogy a férfi nyugodtan kézcsókot adhasson neki, ha úgy gondolja. Mellé persze fejét is oldalra dönti, rámosolyog, ezzel kissé elővillantva hófehér, rendezett fogsorát.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 16. 00:06 Ugrás a poszthoz

BB

- A gyengélkedőn val'szeg el tudják intézni, ha gondolja, lekísérhetem... - forgatja meg szemeit, majd játékosan mosolyogva von vállat. Most, hogy belegondol, nagyon szívesen vigyázna Bárciánra, megvédené a rá leselkedő veszélyekről. Pontosan tudja, mennyi elszabadult, hősszerelmes kisdiák garázdálkodik ebben az iskolában. Főleg azért, mert úgy egy évvel ezelőtt még ő is közéjük tartozott. Most azonban egészen más státuszban van, nem kell annyira harcolnia az alfa nőstény szerepéért. Annyira.
Látja Bárcián arcán a habozást, ahogy nyújtja a kezét, de nem annyira realizálja elsőre. Inkább csak reflexből húzza fel egyik szemöldökét, mert kezd kínossá válni, ahogy tartja a kezét és semmi eredménye. Az apró puszira pedig elégedett, hova tovább, kedves mosoly ül ki hibátlanul rúzsozott ajkaira.
- Én is örvendek a találkozásnak - közben visszahúzza a kezét, majd el kell kicsit gondolkoznia. Az agya már érzékel valamiféle összefüggést. Levita... házvezető... de nem, még nem koppan neki, mi az. Sőt, annyira zavaró ez a mély gondolkodás, hogy hamar félre is hessegeti a kellemetlen érzést, főleg, mert inkább koncentrálnia kell a férfi mondanivalójára.
- Igen, az uncsi papírmunka egy része és a panaszkodó diákok fogadása az én feladatom lesz ezentúl - bólogat, helyeselve, miközben elismeri, hogy mennyire borzalmas a munkája. Azért nem mondja ki nyíltan, de ő lesz a munkahelyi hierarchia legalja, az, akire bármit rá lehet sózni, amihez nem fűlik a tanárok, vagy a vezetőség foga, esetleg túl unalmas vagy monoton. Azt pedig ne tegyük hozzá, hogy ennél komolyabb feladatok valószínűleg meghaladnák a képességeit, de ő mintha erre a munkára teremtetett volna.
Aztán meghallja Árpád nevét, és megáll a keze a mozdulatban, ahogy inni készül. Pillanatok alatt ragadják el az indulatok, a nyakán pedig kidagadnak az erek, amikor beszív egy nagy levegőt. De aztán hirtelen eszébe jut, hogy mit tanult csaknem egy hónapja. Mantrázni kezdi, hogy ő okleveles Pozitív Gondolkodó, nem szabad kiakadnia, dühöngenie. Főleg nem a helyes, leendő munkatársa előtt. Nem-nem, vissza kell fognia magát, ezt ő is tudja pontosan, szóval mosolyt erőltet az ajkára.
- Árpi? Igen, az unokaöcsém. De mit ne mondjak, nem lehet valami ügyes a mágia terén - kicsit közelebb hajol ezen a ponton Bárciánhoz, mintha valami titkos információ következne és lejjebb is halkítja hangját. - Kettőnk között szólva, akkora kocka feje van, hogy vajmi kevés esélyt látok rá, hogy valaha is rendes varázsló lesz belőle - közben pedig a villájával gesztikulál, drámaian húzza el maga előtt, mintha éppen Árpád jó hírét szelné ketté. Mit tehetne mást? Meg kell fizetnie annak a kis mitugrásznak.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 16. 00:19 Ugrás a poszthoz

BB

Természetesen itt van, ma este is. Tudja, hogy nincs benne az edzéstervében, de már egyeztetett a személyi edzőjével, így tudja, milyen gyakorlatokat végezhet egyedül és miket nem. Nem bírja az egész napos ücsörgést a tanulmányi osztályon, már most nem, pedig egy napja kezdte. De még az is végtelenségnek tűnt számára.
Imádja a testmozgást, na meg még annál is jobban azt, hogy milyen csinos lesz tőle. Egyetlen egy négyzetcentiméter sem lehet rajta löttyedt, nem cicásan feszes. Nem szeretne sem csonttá fogyni, sem nőiességét veszíteni az izmoktól. Így különösen óvatosan tartja az egyensúlyt és ekörül forog a legtöbb gondolata. Futás közben is sminket visel, mert esze ágában sincs anélkül mások között mutatkozni. Na meg persze van nála törölköző, ha megizzadna, azonnal segíthessen a helyzeten. Szőke haját laza, bájosan rendezetlen lófarokba fogta, egy sportmelltartó, cicanadrág és futócipő van rajta. Kényelmes és praktikus az edzéshez, na meg persze láttatni engedi csinos vonalait, ami legalább annyira fontos.
Először egy kis bemelegítő kocogással kezdi a futópályán, látványos (és persze hasznos) nyújtással. Bemelegíti a tagjait, fut még két kört, mielőtt még az edzőgépekhez menne. Egy lépcsőzős cardio-gépet szemel ki magának, apró súlyokat hoz hozzá. Lépcsőzget a gépen szorgosan, közben karjait kitárva emelgeti a súlyokat. Speciális gyakorlatokat dolgoztak ki a személyi edzőjével. Nagyon-nagyon a szívére venné, ha az integető-izma egy picit is puhább lenne a kelleténél, így erre különös figyelmet fordít.
Amikor kissé megfáradt, az egyik padhoz lép, elvesz egy törölközőt - ami természetesen nem az övé. De kinek van ideje figyelni, hiszen most fontosabb, hogy a nem kívánatos izzadtságot eltávolítsa magáról.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 16. 12:13 Ugrás a poszthoz

BB

Talán egy dologban nem lehet rá panaszkodni: rendesen végzi a papírmunkát, és ha valamit elmagyaráznak neki, egyértelműen, részletesen, akkor azt meg is csinálja becsületesen. Ezen felül amúgy nem sok dolgot kell elvárni tőle. Maximum azt, hogy egy kis színt (főleg rózsaszínt) visz az iskolai dolgozók életébe, szürke mindennapjaiba.
Éppen az igazgatót kereste fel ma, ugyanis az egyik diák igen bajos dolgokkal állt elő, ami már nem az ő hatásköre. De természetesen, annyira életképtelen volt, hogy kénytelen Hajnalka ugrálni helyette is. Ha pedig már arra jár, akkor egy nagy halomnyi aláírásra váró dokumentumot cibál magával. Fél kézzel, természetesen, ugyanis még délelőtt van, a másik kezében papírpohárban pihen egy nagy adag kávé. Szójatejjel és természetes édesítőkkel, kizárólag. Miközben sétál a folyosón, bohókásan elkalandozik, az egyik kedvenc számát dúdolgatja, a ritmusra illegeti fenekét, arra is lépked.
- Ú, köszönöm - mosolyog, miközben valakit majdnem fellök az ajtóban, aki kifelé menne az igazgatói irodából. De már be is surran előtte, amúgy sem volt harmadik keze ajtót nyitni, úgyhogy megoldja egyhamar.
Az igazgató sehol, ezt szomorú sóhajjal konstatálja. De aztán egyhamar feltalálja magát. Pont erre a célra van nála egy nagy adagnyi szívecske alakú, rózsaszín post-it, így előre hajol, hogy hagyjon a papíron egy üzenetet, hogy ezek fontosak és még holnapig aláírás kellene kerüljön rájuk. Amit nem ide hozott, csak még elintéznivalója van, azt felmarkolja, a kávéjával együtt, és már fordul is, és ismét sikeresen nekimegy valakinek. Értetlenül pillog fel a férfire, miközben édes kis agytekervényei azon kattognak, vajon idáig is ennyi adonisz volt-e az iskoladolgozók között. Már most imád itt dolgozni.
- E-elnézést. Hú, tök ismerős vagy. Te vagy a suliban a jogi... a jogi... - referens, keresi a szót a reménytelenség sivatagában. - A jogi izé, ugye?
A magyar nyelv leghálásabb, leguniverzálisabb frázisával helyettesíti a túl szofisztikált kifejezést, ami csak nem jut eszébe. Azért öt éven át ide járt iskolába, azt hitte, ismeri már az itt dolgozókat, de idáig valahogy nem tűnt fel, hogy mindegyik helyes pasi. Na jó, az igazgatóhelyettest már rég kinézte magának... de eddig elérhetetlennek tűnt. Most, hogy elmegy, most pedig végképp az lesz.
- Egy-két diákot ma átirányítottam hozzád, mert tanulói jogviszonyról meg utazási kedvezményről magyaráztak nekem, én meg nagyon nem vágtam, miről van szó. Megtaláltak? - kérdezi végül, a legkedvesebb mosolyát elővéve, tökéletesnek tűnő fogsorát megvillantva. Úgy beszél a munkájáról, mintha egyértelműen már mindenki tudna róla, az érkezéséről, arról, mit csinál pontosan. De addig jó, amíg nem tudják, ugyanis ezek után bármi unalmas feladatot és papírmunkát rábízhatnak nyugodt szívvel.
Utoljára módosította:Dr. Köröndi Hajnalka, 2016. június 16. 12:13
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 16. 13:08 Ugrás a poszthoz

BB

Amikor Bence nem javítja ki, akkor egyrészt örül neki, másrészt pedig bocsánatkérő mosolyt villant felé. Nem, valószínűleg soha nem lesz képes megjegyezni ezt. Na jó, soha ne mondjuk, hogy soha, talán egyszer majd, olyan tíz év múlva, addigra fel tudja dolgozni a sok infót, amivel mostanában bombázzák.
- Annál már csak az idegesítőbb, amikor a lelki szemetesládájuknak néznek. Mégis mi dolgom van vele, hogy ha Felagund kipécézte magának és igazságtalan vele? Mi vagyok én, szeretetszolgálat? - és érezni, hogy Bence beletalált a kedvenc témája közepébe. Ugyan csak pár napja dolgozik ebben a munkakörben, már most utálja a diákokat. Na nem mintha ez előtt nem a kedvenc sportja lett volna a panaszkodás, de most már úgy érzi, hogy magasabb lovon ül. Van státusza, ő itt bizony kis titkárnő, aki az aljamunkát végzi ugyan, de mégis nagyobb hatalma van, mint a diákoknak.
- Ó, igen, de udvariatlan vagyok, Dr. Köröndi Hajnalka - villantja meg ismét azt a bizonyos, szép mosolyt, miközben nyújtja a kezét. Azonban jó szokásához híven, nem kézfogásra, sokkal inkább kézcsókra áll a keze. Nem tehet róla, szerinte annyira nem nőies kezet fogni egy férfival, na meg persze attól is a plafonon van, ha csak úgy intenek egymásnak és roppant hízelgőnek találja a kézcsókot. Micsoda haszon!
- Nem, hacsak nem pályázol Portnipper bácsi székére - forgatja meg szemeit mosolyogva, aprócskát von a vállán. - Ha látod, megmondanád neki, hogy keresem? Tegnap óta üldözöm, de túl jól bújócskázik.
Nevetgél kicsit, aztán valami, az elméje hátulját piszkálgatni kezdi. Mindig ilyen furcsa érzése van, amikor emlékeznie kéne valamire, sőt, hova tovább, egy gondolat készül önállóan megszületni a fejében. Kissé el is húzza a száját, miközben eszébe jut, mit szeretne vele, aztán pedig a megváltás ül ki arcára. Ezaz, megcsinálta!
- Ó, de ma még nem hagyunk békét neked, a gazd... gazdasági... - gondolkozik el, miközben tudja, hogy tegnap mondta neki, mi is ő. A fenébe már. Elneveti magát. - A gazdasági izé, szóval neki is van egy kis dolga veled, azt hiszem. Várj, mindjárt kapsz egy emlékeztetőt.
Vigyorogva rakja le, ami a kezében van, és a rózsaszín, szívecskés post-itre írja, hogy milyen teendői vannak még Bencének ma. Akinek rövid az esze, legyen notesze, ez Hajnalkára főleg vonatkozik. Amint kész, elégedetten ragasztja a férfi homlokára, aki érezheti annak kellemes, édeskés parfümillatát ilyen közelről. Hajni pedig elégedett vigyorral nézi a művét.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 16. 17:38 Ugrás a poszthoz

BB

- Hát, akkor ezt nagyon is benézték, ugyanis igen kevés együttérzés szorult belém - forgatja szemeit, de ez egyáltalán nem Bencének szól, sokkal inkább a helyzetnek. Nem véletlen van iskolapszichológus, akinek el lehet sírni a lelki gondjaikat. Na jó, neki saját, magánpszichológusa van, amit édesapja fizet neki, kétheti egy alkalommal jár vissza. Amikor éppen össze van törve a szíve és a világnak vége, nos, akkor gyakrabban. De ő ezért ilyen egészséges, kiegyensúlyozott hölgyike, nem túl sok gond húzza a vállát azon felül, hogy mit vegyen fel holnap reggel.
- Bizony - bólint egyet és mosolyog. Valahogy olyan kellemes érzés, ahogy Bence szájából hallja a nevét. Aztán a férfi még el is veszi a kezéből a cuccokat, odaadja neki őket készségesen. Ahogy hátradől, rámosolyog, érzi magán a tekintetét, picit megremegnek a térdei. Irreálisan rózsaszín és csillámport pumpáló szívecskéje megdobban odabent a mellkasában. Sajnos nincs ezen mit tagadni, a sármos férfiak, széles vállak a gyengéi, és már bele is olvadt a bugyijába. Hova tovább, talán már szerelmes is, szíve legmélyén. Egy pillanatra el is felejt válaszolni, ahogy Bencét figyeli, majd lassan elér agyához az információ is.
- Ó... hát... akkor kénytelen leszek post-itbe fullasztani - nevetgél egy picit, miután nagyjából visszatért a talajra. Ugyanis az elmúlt másodpercekben egészen máshol lebegett, a jól ismert, rózsaszín köddel teli világban.
- Igen, Bárcián! - vágja rá, a megvilágosodás katarzisában. Tudta, hogy valami furcsa neve van, és meg is jegyezte, hogy BB a monogramja, de ezen felül nem volt képben, ki is ő. Pedig, tulajdonképpen ott dolgozik mellette, a szomszéd irodában, és még házvezető is meg gazdasági izé meg minden. Gondolatban feljegyzi egy szívecskés post-itre, hogy a férfit már tényleg meg kell jegyeznie, de gondolatait és érzéseit most éppen Bence foglalja le. A bűvös B betű.
- Hát, sokkal jobb, mint diáknak lenni - válaszolja vigyorogva, egyik lábáról a másikra helyezve testsúlyát. - De a legjobbak benne a munkatársak - sunyi mosoly kúszik tökéletesen rúzsozott ajkaira, majd kicsit összepréseli őket. Barna tekintetét Bencének szegezi, pár hullámos szőke tincset pedig füle mögé tűr.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 17. 08:49 Ugrás a poszthoz

BB

"Ó, szívesen ágyba parancsolom én is!" - az igazi válasz ott van a nyelve hegyén, de egy alapos harapással a helyén tartja. Az évek alatt, ha valamiben, ebben kifejlődött egy kényes érzéke: megfelelően jól érzi, mikor lenne túl sok. Általában. És most úgy érzi, Bárciánnak mindenre szüksége van, csak nem egy ilyen megjegyzésre most. Az előbb még félholt volt, fáradt, az legalább az a kategória, mint amikor egy nőnek fáj a feje, főleg Hajni világában. Így az apró fennakadást egy halk, visszafogott, ámbár bájos nevetgéléssel palástolja.
- De talán abban is igaza lenne, nem gondolja? - kérdezi, a férfire mosolyogva. Tud ő kedves lenni, meg elbűvölő, csak ahhoz valamiféle motiváció is kell neki. Mondjuk azok a gyönyörű, kék szemek. Vagy egyszerűen a tudat, hogy egymás mellett fognak dolgozni és kvázi minden nap látniuk egymást. Nem ártana, ha ez kellemes hangulatban zajlana, nem furcsán feszélyezett légkörben.
- Persze, oksika - noha már nem az az idegesítő tizenkét éves kislány, akinek alig érteni a beszédét, azért néhány frázist még megenged magának. Sőt, igazából jó kedvvel, szeretettel használja. Mert azért valahol, a lelke mélyén még mindig egy kis tizenpár éves csitri, csak azóta ezt már sokkal kifinomultabb formában műveli és közben nem megy a környezete idegeire... általában.
Bárcián egy óvatos, remekül előrelátó férfi, ám nem eléggé. Noha sejti, hogy Hajnalkát igen kényesen érinti a téma, érthető okokból, fogalma sincs, mi bújik meg a felszín alatt. Próbálta diplomatikusan megfogalmazni a válaszát, még vállrándítással is jelezni a közönyét, ez azonban nem volt elég.
- Hát persze, hogyne, Árpád mindig remekül teljesít - az utolsó két szót kellőképpen kihangsúlyozza, hogy egyértelmű legyen, mit is akart ezzel mondani. Ha ez nem lett volna elég, közben még kezébe is kapja a villáját, úgy szúr fel rá egy ártatlan, párolt bébirépát, mintha éppen rituálisan fel szeretné áldozni. Ennek ellenére roppant kellemesen, és hosszasan rágja meg, mint minden falatot, és egy apró korty vízzel kíséri.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 18. 16:12 Ugrás a poszthoz

BB

Ezt az információt kissé nehezen emészti meg, értetlenül pillog Bárciánra. Nem igazán tudja elképzelni, hogy szépségét, egészségét bármi mögé helyezze, főleg nem azt, hogy egy hülye munka miatt ilyesmiket csináljon a szervezetével. Hiszen a teste egy templom, csak azt csodálja, hogy mások még nem imádkoznak a térde elé borulva.
- És amúgy nincs családod, vagy ilyesmi...? Hogy éjjel-nappal dolgozol - biztos benne, már most, hogy az ő férjének az első számú állása a házasság lesz, minden más csak egyéb, mellékes dolog. Na nem mintha mostanában szeretne férjhez menni, ahhoz bőven fiatal még, de ahhoz már épp elég felnőtt, hogy az álomesküvőjéről pontos elképzelései legyenek. De még ha nincs is felesége Bárciánnak, lehet egy testvére, vagy lehetnek szülei, hova tovább, talán barátai is... csak nem az irodában ücsörgésről szól az élete.
Akkor viszont egészen más témára terelődik a szó, és az ő szíve megdobog kicsit. Annyira várta ezt a percet, hogy valaki megkérdezze. Talán Bárcián az első ember, akinek elmesélheti. Nem elég a bemutatkozás, ez egészen más, ez valami különleges. Elmondhatja neki, miből doktorált. Elég szomorú, hogy ennyire vágyik némi elismerésre, hogy ez a diploma kellett hozzá. Tudja, hogy többre úgysem fogja vinni, de nem zavarja. Kiélvezi ezt a lehetőséget.
- Szívsebész doktor vagyok - villantja fel büszke mosolyát, gondolkodás nélkül válaszolva a kérdésre. - Pont, mint nagynéném. Tudod, nagyon csodálom azt a nőt, és ő volt a példaképem, úgyhogy én is ezt tűztem ki célul... de valószínűleg sosem fogok praktizálni. Nem nekem való.
Nos, a legtöbb ember már a képzés elején, illetve felénél eldönti, hogy ha ez nem neki való. Hajnalka azonban itt van egy diplomával, és úgy döntött, ez nem neki való... nos, azért, mert képzésről szó sem volt. Csupán jókor volt jó helyen, hogy hozzájuthatott ehhez a diplomához, egy jelképes összegért. Mondjuk ilyesmin sosem aggódott, mindig az édesapja intézte a pénzügyi dolgait, ezen felül többre nem is használták kapcsolatukat soha. Hajnalka néha kap egy levelet tőlük, előkelő eseményeken csinosan fest mellettük és igyekszik nem megszólalni. Ezen felül nem túl sok hasznát látják egymásnak, így nem a szüleinél lakik már tulajdonképpen. Sokkal inkább Árpád szüleinél.
Már szóba is jön kedves unokaöccse. Hajni pedig nagyon visszafogott reakciót mutat Bárcián felé. Főleg azért, mert a pszichológusával is nagyon sokat beszélgettek erről, a dühkezelésről, arról, hogy nem kell mindent személyes támadásként megélni. A levitás fiú iránti dühét nem töltheti ki ártatlan embereken, akik nem tudnak róla semmit. Magában mantrázza a pozitív gondolkodás alapszabályait és így próbálja csitítani indulatait.
- Ó, dehogynem. Hidd el, egészen picike kora óta ismerem azt a kis mitugrászt, még csak azt sem keverte össze soha, melyik a jobb és a bal keze - legyint egyet és forgatja a szemeit. Iszik még pár apró kortyot. Hát persze, Árpád remekül teljesít. Hiszen ő tényleg, saját erejéből doktorált le tizenévesen, talán a legnagyobb zseni, akit valaha a hátán hordott a föld. Viszont itt van Hajnalka, aki mindennel és mindenkivel ösztönösen verseng. Ha pedig nem tudja vele felvenni a versenyt, nos, akkor majd megkeseríti Árpád életét, ami a tanulmányi osztályról nem is olyan nehéz feladat. A gondolatra váratlanul széles, önelégült mosoly ül ki ajkaira, ábrándos tekintet kíséretében, majd egy újabb korty víz söpri le onnan.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 19. 23:16 Ugrás a poszthoz

BB

Egy újabb, kellemes hétfő reggellel indítja a hetet. Hiába, amióta elvégezte a Pozitív Gondolkodó tanfolyamot, azóta verőfényesen indulnak a reggelei. Egy kis testébresztő, reggeli jóga, egy csodás kávé, nullkalóriával, természetesen, ahogy szereti. És már kopog is be magassarkúiban a tanulmányi osztályra, az új irodájába. Lenullázza a sorszám-jelzőt, ha legutóbb ott maradt volna, lecsüccsen a székébe. Rózsaszín post-itekre írogatja fel, ami eszébe jut, különben 100%, hogy két percen belül nem tudja majd, mi volt az. A reggeli baglyokat olvasgatja, kellemes kedvvel, ritmusosan pecsételget. Elolvasva, válaszra vár, más hatásköre, szemét, ezekbe a kategóriákba sorolgatja a lapokat.
Amint kész van, egyik lábát átveti a másikon, behelyezkedik gépelős pozícióba. Körülményes mozdulatokkal betekeri a rózsaszín levélpapírt a gépíróba. Mielőtt még nekiesne a levélnek, a művelethez elengedhetetlen két fújásnyi parfümmel frissíti fel magát, így az egész irodás a kellemes, nem túl tolakodóan édes illat lengi be. Elégedetten szusszant, hosszú műkörmeivel irritáló kattogás mellett kezd el gépelgetni és amint ezzel megvan, fogadná is az első drága delikvenst, de az beengedi magát, még idő előtt. Ő pedig addig fel sem néz a levélből, amíg be nem fejezi. Sose zökkentsd ki a királyt! - tanítja a bölcs Disney-mese, és érdemes megfogadni, amit mond. Ha Hajnalkát valaki most kizökkenti a levélből, azt biztosan nem írja meg ma, könnyedén kimászik szőke fejecskéjéből, és akkor bizony bajba fog kerülni. Úgyhogy Mihael kénytelen pár percet várni, mielőtt még felpillant és rámosolyog.
- Szép reggelt, foglalj helyet - mutat az asztala előtti székre. A kész levelet kiveszi az írógépből, precízen meghajtja, borítékba rakja, megcímzi és a kész levelek közé rakja, egy rózsaszín, szívecske alakú post-itet rá ragasztva, hogy ne felejtse el el is küldeni ma.
- Miben segíthetek? Névre, házra, évfolyamra lenne szükségem még - teszi hozzá, ezúttal már tényleg Mihaelre koncentrálva. Nem kínálja meg a másikat kávéval, ugyanis látja, van neki is. Inkább csak kortyol egyet a papírpoharából és érdeklődőn figyel - ó, ez a reggel áldásos hatása, a tizedik nyavalygó diák után már utálni fog mindent és mindenkit. Mihael szerencsés időpontban látogatott el hozzá.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 23. 16:52 Ugrás a poszthoz



Láthatóan kisírt szemekkel, ziláltan lép be az étterembe. Összeszedi magát kicsit, napszemüvegével eltakarja az arcát. Ahogy lépked, érzi, ahogy térdei remegnek, lábai alig tartják meg. A világának egyszerűen... vége. Számára mindennek vége, ugyanis nagyobb tragédia történt vele, mint egy három hetes, tartós kapcsolat vége. Az édesapja azt mondta, hálátlan volt, semmirekellő lett belőle, egy egyszerű titkárnő, nem ad neki több pénzt. Így a szegényes, titkárnői fizetéséből kell finanszíroznia mindent, amiben él. Az első két napon elköltötte a múlthavi fizetése javát.
Nincs több kizárólag bio alapanyagokból készült paelo étrend. Nincs több szójatejes, minőségi kávé, természetes édesítővel. Nincs személyi edző. Nincs szolibérlet. Nincsenek új ruhák. Nincs smink-utánpótlás. Nincs semmi. A világnak vége.
Úgyhogy, most, életében először itt van, hogy gyorskaját egyen. Tudja, hogy valószínűleg finom lesz, de el sem tudta idáig képzelni, hogy ilyet tegyen a testével. Sajtburgert kér, sültkrumplival. Semmi köze a paleo étrendhez, de még csak az egészséges életmódhoz, fitnesshez sincs. Kér azért egy diétás kólát, ha már minőségi, lúgosított kristályvízre most nem futja. Picit még mindig remeg, miközben leül az egyik sarokba, próbálja összehúzni magát minél kisebbre. Szipog még egy kicsit, beleharap a hamburgerbe, eszik egy falat krumplit. Iszonyatosan sós, iszik rá egy apró kortyot. Újra elkezdenek potyogni a könnyei.
Hogyan kárhoztathatták ilyesmire?!
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 28. 18:58 Ugrás a poszthoz

BB

Magában kellemesen vigyorog a mellékes információra, hogy nincs senki mása, csak az édesanyja. Az nem jut el csöpp agyáig, hogy édesapjáról ez szó sem esett, amire egyedül koncentrálni tud, hogy még agglegény, és olybá tűnik, egyáltalán nem bánja a kialakult helyzetet.
- Ó, hát, nem igazán féltelek - jegyzi meg, csak úgy, mellékesen. Valójában tényleg nem emiatt kérdezte, az ilyesfajta érzelmek valahogy túl komplikáltak számára. De aztán bekapcsol a fejében egy picike piros lámpa és villogni kezd. Ez az apró mechanizmus segít abban, hogy a szociális kapcsolatait nagyjából rendben tartsa. Most figyelmeztet, hogy ez roppant érzéketlennek tűnt, ideje korrigálni kicsit. Valószínűleg ez az egyetlen pici lámpa az, amivel ő több Árpádnál, mégsem realizálja.
- Mármint, most, hogy már itt vagyok, nincs is miért - teszi hozzá egy bájos mosoly és egy apró kacsintás kíséretében. Az összhatás pedig egészen hihető, főleg, hogy milyen természetesen lép túl a dolgon. Látja, hogy Bárcián élvezi a kávé jótékony, áldásos hatását.
Aztán pedig a szó a nevére terelődik, pontosabban arra, hogyan is lett ő doktor. Az ilyesfajta kérdésekre fel van készülve, nagyon is, mindent ügyesen bemagolt ezzel kapcsolatban.
- A mugli oktatási rendszerben szinte végig magántanuló voltam és osztályozó vizsgákkal gyorsan haladtam. Az egyetem már lassabban ment - vonja meg vállát, bájos mosollyal az arcán. Sajnos el kellett rá pazarolnia pár évet az életéből - a sztori szerint. A valóság sokkal kevésbé rózsás, álomszerű, de ezt nem kell másoknak tudnia. Jobb, ha a szőnyeg alá sepri azt, mekkora egy szerencsétlenség - főleg a családját tekintve.
- Sajnálom, nem vagyunk túl jóban - válaszolja végül, amint bekapcsolt a szociális érzék aprócska agyacskájában. Nem viselkedünk így mások előtt, főleg akkor nem, ha huzamosabb ideig közös munkára lesztek kényszerítve. Még akkor se tűnj irigy szipirtyónak, ha igazából az vagy. A választ tetézi egy bocsánatkérő mosollyal, hátradől, poharából kiissza a maradék vizet. Üres tányérján keresztbe rakja az evőeszközöket, megtörli a kezeit, majd ajkait is finoman, ügyelve a sminkjére.
- Remek volt beszélgetni, majd találkozunk az irodában, pácska! - hangzik ismét, a teljesen idegen szóhasználat, ahogy Hajnalka feláll, mosolyogva integet ujjaival. Fel is pattan, veszi a táskáját és már tipeg is ki a nagyteremből, mint aki jól végezte dolgát.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 28. 21:55 Ugrás a poszthoz

BB

A büntetése második napja. Egy múló állapot, egy aprócska büntetés, ennyi csupán, semmi több. Pár napig tart, utána kihasználja aranyhalakéhoz hasonlító memóriáját és akár el is felejtheti az egészet. Addig azonban megéli a csalódást, az elveszettséget, a kétségbeesést, de még mennyire! Szívvel-lélekkel.
Egész nap dolgoznia kell, és nem csak úgy kell, hogy ne vesztegesse el az életét, hanem inkább muszáj, hogy legyen mit ennie. Ugyanis édesapjával összevesztek két napja, megvonta tőle az összes támogatását. Nincs többé apuci, se pénze, se befolyása. Nincs semmi. Már most úgy érzi, hogy két kilót hízott a nem megfelelő táplálkozástól, a teste gyenge, erőtlen, sőt, néha már azon gondolkozik, hogy valószínűleg haldoklik. Hiszen most nincs személyi edző, lúgosított kristályvíz. Nincs manikűrös, pedig már egészen lenőtt az előző, a lábairól nem is beszélve, az lassan katasztrófa. Pedig a kedvenc körömcipőjét szerette volna felvenni ma, de ilyen pedikűr mellett nem volt képe, inkább egy zárt magassarkú mellett döntött.
Így egész nap alig fogadott diákokat, maximum egy-kettőt, a többit kint várakoztatta. Úgy csinált, mintha dolgozna, de igazából egész nap csak sírdogált, hol halkabban, hol hangosabban és totálisan elmélyedt az önsajnáltatásban. Ma már a harmadik sminkjét sírja szét, olyan vízálló nem létezik sajnos, ami ezt a bőgést kibírná. Használt, galacsinba gyűrt, rózsaszín papírzsepi halmok díszítik az íróasztalát.
Csak abban reménykedik, hogy az édesanyja egyszer majd megszánja, megesik rajta a szíve. Hát hogyan bírna így élni, hogy az egyetlen, édes, kicsi lánya így éli az életét? Azzal tisztában van, hogy az apjával semmire nem megy, a férfi nyugodtan alszik a tudattal, hogy Hajnalka nem luxusban él, és úgy érzi, vége a világnak.
Így neki is lát egy baglyot írni édesanyjának. Nagyot szipog, ismét letörli arcáról az elfojt könnyeket és sminket, nagy levegőt vesz és nyel egyet. Rózsaszín levélpapíron serceg a pennája, a kész levelet illatos borítékba zárja, és egy bagollyal útjára engedi. Ki tudja, megéri-e így a holnapot...
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 4. 22:54 Ugrás a poszthoz

BB

- Keddenként... - ismétli meg, apró, bamba bólintás kíséretében. Egészen egyértelmű, hogy nincs itt, sőt, valamerre messze kalandozott. Két másodpercig sem tárolja az agya az információt, de ez nem is túl meglepő. Éppen az összes idegszálával Bencére koncentrál és a beérkező ingereket bizony fel kell dolgozni, ahhoz meg ugye kapacitás kell. Hiába fejlesztette az evolúció arra, hogy több dolgot csináljon egyszerre, éppen a fajfenntartás egy fontosabb aspektusára koncentrál.
Ahhoz viszont már nem kell odafigyelnie, hogy visszafogottan felnevessen Bence poénján. Ez a legveszélyesebb fegyvere a másik nemre nézve: mindig érzékeli, ha valamikor jól esik a másiknak egy kis nevetés. Nem hiába, az élet néhol elvesz, máshol pedig bőkezűen ad.
- Sajnos nem, de most már tényleg rajta leszek - mosolyog a másikra, közben pedig egyik mutatóujjával megkopogtatja a halántékát. Bár nem sokat ér vele, ennél sokkal nagyobb csoda kellene, hogy most rend legyen.
Főleg, hogy Bence félig leül az asztalra, és ez abszolút lefoglalja a gondolatait. Ügyesen megy neki a roppant visszafogott bámulás, de nem tehet róla, néha olyan irreális dolgokat tart férfiasnak. Az ülésnél és kéztartásnál csak az tud neki nagyobb KO-t adni, ahogy egy férfi a pénztárcáját fogja. Mármint, ha jól csinálja, akkor attól aztán abszolút szét tud folyni. De már így is emlékeztetnie kell magát, hogy szépen, rendesen lélegezzen, mint a normális emberek. Egyszer megkérdezték, mi baja, ő pedig rávágta, hogy ez csupán azért van, mert vámpír - néha még őt is ki lehet zökkenteni a zavartalan életmódjából. Mi mást mondhatott volna? Hiszen amikor tinédzserkorába belépett, akkor söpört végig a Twilight-mánia a világon, ő pedig rengeteg sorstársához hasonlóan beleesett a csillámvámpírok csapdájába.
Csak akkor eszmél fel, amikor Bence áthúzza a teendőket, és felé nyújtja az aláírt papírokat. Akkor egy (viszonylag) természetes mozdulattal el is veszi őket és hálásan biccent egyet.
- Egyelőre nem, köszönöm - mondja, ajkait kicsit összepréselve, cicás mosolyra húzva. - Azt hiszem, ideje lenne visszamennem, mielőtt még felgyújtják az irodám a lázadók.
El is vigyorodik a saját kis megjegyzésén. Aztán, ha már Bence ilyen közel merészkedett, egyik kezét a vállára simítja. Bár a magassarkúja nem sok pipiskedést enged még, azért nyakát is megnyújtja kicsit, hogy a másik füléhez hajolhasson.
- De azért meglátogathatnál majd - suttogja oda, majd mosolyogva lép el tőle, és tenyerével egy mosolygós puszit küld neki. - Pácska!
Hangzik az édes, szokásos elköszönés, és már megy is, vissza az irodájába. Út közben pedig... próbál nem elszállni a rózsaszín felhőben, amiben kilépett az irodából.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 4. 23:09 Ugrás a poszthoz

BB

A tragédiájának hangjai és az önsajnálat túlságosan lekötik, így nem feltétlen hangja a visszafogott, kedves kopogást. Csak akkor kapja fel a fejét, amikor Bárcián már nyitja az ajtót, beljebb merészkedik az irodájába. Erre hirtelen pánik önti el, hogy valaki látja ilyen állapotban. Egy-egy marék zsebkendőt vesz fel az asztalról, és gyors, utolsó pillanatban történő tűzoltásként a szemei alatti részt kezdi tapogatni velük. Mély levegőket vesz, hátha ettől megnyugszik egy kicsit, de nem annyira megy neki. Most egyszerűen képtelen ilyesmire, bár valahogy most hirtelen mintha kevésbé zaklatott lenne, és sokkal inkább melankolikus a hangulata. Mégis a tény, hogy a szemei vörösek és püffedtek a sok sírástól, és így néz ki, és most Bárcián azt fogja róla hinni, hogy egy sírós kislány. Na meg még rosszabb, hogy sosem fog rá újra nőként tekinteni, legalábbis a jelenlegi elkeserítő helyzetben ezt gondolja, és egy újabb világvégeként fogja fel... ahogy minden mást mostanában.
A kérdés azonban betalál, mert azonnal felpörgeti a gondolatait. Ma reggel itta meg az utolsó korty, minőségi, importált ásványvízét, és már nem is indíthatta a kedvenc kávéjával a napját, így fáradt is. Továbbfűzi a gondolatmenetet, már látja magát, ahogy kávéautomatára folyamodik, hova tovább, nem frissen őrölt és pörkölt fajtára. Ezen gondolatok hatására azonban képtelen válaszolni. Abban a pillanatban megremegnek az ajkai, és hogy a másik ne lássa az arcát, inkább eldobja a zsepiket, hagyja a francba az egészet. Előre dől az íróasztalára, karjait az arca köré fonja védelmi bástyaként. Ezúttal hangos bömbölés helyett inkább csak csendesen rázza kicsit törékeny vállait és próbálja visszafogni magát. De valahogy, ahogy Bárcián itt van, sokkal könnyebben nyugtatja vissza magát és szipog párat halkan. Aztán megmozdul és a mozdulatról nem lehet eldönteni, hogy valóban kiugrott alóla a szék, vagy csak ő akart bebújni az íróasztala alá. Odalent ledobja a magassarkúit, felhúzza a térdeit és átkarolja őket.
- Minden rendben - válaszolja csendesen, a sírástól rekedt hangon. Persze, tudja, hogy egyértelműen semmi sincs rendben. De úgy látta a filmekből, hogy a felnőttek így válaszolnak erre a kérdésre. Ő pedig most már hivatalosan is felnőtt, nem apuci pénzéből él. Magára van utalva ebben a kietlen, és hideg világban.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 5. 22:09 Ugrás a poszthoz



Csendesen telik a napja az irodában. Valószínűleg azért, mert hét közepe van, és ilyenkor mindenki kicsit elcsendesül. Nincs meg a hét elejei lelkesedés, nincs meg a hétvégét megelőző utolsó hajsza, motiváció. Az irodisták életében a szerdai nap egy igen különleges, kettős állapot. Olyasmi, mint egy különleges purgatórium, ahonnan nincs se előre, se visszaút. A végtelen reménytelenség önti el a papírmunkával foglalkozók szívét, noha a kastély élete egyáltalán nem érzi meg. A gazdasági-jogi-tanulói ügyekkel foglalkozók olyanok, mint kis bábmesterek, meghúzódnak a háttérben, azonban az iskola éltében ők az olajcseppek az fogaskerekek között. Nélkülük talán valahogy életet lehetne lehelni a gépezetbe, de nem túl sok értelme volna annyi időt-energiát beleölni.
Hajnalka ráadásul ebben az időszakban éri el fáradtsága csúcsát; most is bambán bámul az írógépére, ahogy gépiesen pötyög rajta, majd átállítja a következő sorra. Gépelget még egy keveset, aztán feladja, és inkább úgy dönt, idejét a rózsaszín tűzőgépének, celluxtartójának, mappácskáinak, és egyéb csecsebecséinek igazgatásával tölti. Meg gyönyörködik a kilátásban, a festményekben az irodájában. Egészen addig, amíg egy újabb diák nem érkezik hozzá.
- Szerbusz, fáradj csak beljebb - köszön neki, bájos mosolyt villantva az arcára. Swarovski-kövekkel kirakott karórájára pillant, és a naptárára pillant. - Ó, igen, te kerestél meg bagolyban és jelezted, hogy szeretnél ma bejönni, igen, emlékszem, Kálmán, igaz? - kérdez rá a nevére, miközben kihúzza az egyik fiókot maga mellett. Egy irattartóban kezd el kutatni a baglyok között, miről is volt szó korábban. A most használatos tárolóra a "kicsit sem érdekel" felirat van írva, rózsaszín tintával, de hála istennek a diákok kíváncsi kis szemei nem láthatják, csak Hajnalka tudja, mennyire érezte jogosnak a panaszt. Valahogy a "fontos ügyek" kupaca igen szegényes.
- Elmondanád még egyszer, mit szeretnél? - kéri meg végül a rellonos fiút, miközben tollának végét finoman ajkának támasztva olvasni kezdi a baglyot is.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 6. 12:47 Ugrás a poszthoz

BB

Bólogat a másik adataira és kérésére, aprókat, ritmusosan. Előveszi fehér, kifejezetten ízléses (mármint, a normál ízlésnek megfelelően is ízléses) pálcáját, és az irattároló felé int egyet.
- Mihael Gérard Saint-Venant - ismétli a nevet, apró mosollyal ajka szegletében, de nem történik semmi. Meglepett arccal pillog a kérdéses irányba, összevonja tökéletesre megrajzolt szemöldökeit. Na, ilyen még nem történt vele. Megismétli a mozdulatot, úgyszintén a nevet, de ismét csak kellemetlen csend ül az irodájára. Megköszörüli torkát.
- Az elmúlt időszakban biztosan nem szűnt meg a jogviszonya, esetleg nem halasztott évet...? - kérdezi kissé bizonytalanul. Kell neki pár pillanat, hogy aprócska kis fogaskerekei a fejében beinduljanak. Ha nincs az irattárolóban az aktája, akkor csak... hol? Hol is lehet? Mit kell most csinálnia? Á, igen, meg nézni az archívumban! Hiszen az akta nem vész el, csak átalakul. (Ez akár a tanulmányi osztály jelmondata is lehetne.)
Így az új ötleten felbuzdulva, a könyveket tároló vitrin felé mutat, ismét kimondva a nevet, amitől már papagájnak érzi magát. De semmi, egy könyv sem kerül elő, benne pedig pillanatokon belül felmegy a pumpa. Nem tudja, mi történt, csak a múlt héten vagy száz ilyen kikérést csinált meg, és semmi gond nem volt vele, ment, mint a karikacsapás.
- Miért is működne itt bármi is...? - kérdi morogva, de nem intézi senkinek, egy nagy, teátrális sóhajjal cifrázza meg. Feláll, a kelleténél kicsit erősebben csapja le a pálcáját az asztalra. Hihetetlenül felháborítónak tartja, hogy meg kell emelnie popsiját, a kis körömcipőiben odamenni az irattartóhoz. Motyogja a rellonos házát, évfolyamát, kikeresi a megfelelő fiókot, kihúzza.
- Egy pillanat - fordul bájos mosollyal Mihael felé, majd feláll egy kis sámlira, elkezd kutatni a fiókban. Csakhogy az nem olyan apró, mint amilyennek tűnik. Hajnalka felső egyharmada pillanatok alatt el is tűnik benne, ahogy belehajol és elkezd kutatkodni benne. Olvasgatja a neveket, de valahogy most nincsenek betűrendben.
- Ó, hogy ezek az idióta mugli módszerek, miért kell ezeknek mindent így túlbonyolítani? Idióta, idióta muglik... - mérgelődik, de ez csak kicsit visszhangosan, távolról hallatszik az irodából. No meg persze, a fiókon kívül sokkal érdekesebb látványosság maradt: Hajnalka alsó fele.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 7. 23:01 Ugrás a poszthoz



Ahogy a fiú megérkezik, nem esik le neki, hogy miért nem szól semmit. Természetesen nem olvasta el a levelet és nem tudja, hogy ha akarna, akkor sem fecseghetne tovább. Végigköveti a tekintetével, ahogy belép, feltűnik neki, hogy mennyire hunyorog és takarja a szemét. Ezt is furcsállja rajta, összehúzott szemöldökkel figyeli őt és egy picit még hátrébb is dől. Nagyon nem bírja a furcsa embereket, akik legalább olyan furcsák, mint Árpád, vagy annál is rosszabbak. Igyekszik az arcáról eltüntetni a gondolatokat, de Kamill úgyis el van foglalva éppen a napfénnyel, meg úgy általában saját magával.
- Áh, köszönöm! - bólint egyet, miközben elveszi a pergament és a nevét megnézni, majd a kérését is. A nagy, régmúltból az irodára maradt nyomtatóhoz lép közben. Benyomja a megfelelő gombot, a gép sémát vált, majd egy pálcaintéssel a tintába mártja a formát, majd papírra nyomja. A nyomtatvány melegen, kissé tintapacásan és ziláltan szabadul ki a nyomtató másik oldalán. Hajnalka elveszi, mutató és hüvelykujja közé csippenti és lebegtetve szárítja a tintát.
- Na, szóval, Kamill, bocsánat, katasztrofális a névmemóriám - nevetgél kicsit, reménykedve, hogy a fiú bekapcsolódik, de nem nagyon lát rá esélyt, úgyhogy hamar elhallgat és csendben töltögeti tovább a kért papírt. Közben helyezkedik, megköszörüli a torkát.
- Nohát, nem... vagy valami beszédes... - állapítja meg ismét zavarban. Zavart mosoly ül az ajkain, majd gyorsan, hogy letörölje onnan a poharába töltött kristályvízért nyúl. Kortyol belőle párat, stílusos rúzsnyomot hagy a poháron. Még egyszer a másikra pillant, hátha bármi reakciót kap, majd lassú bólogatásba kezd.
- Öhm, nem vagy esetleg szomjas? Szolgáld ki magad nyugodtan - mutat a vizeskancsó és a poharak felé, amelyek az íróasztalnál vannak. Újabb zavart csend, ami egyre jobban zavarja Hajnalkát és beszédkényszere lesz tőle. Dobol magassarkújával a padlón egy kicsit, majd ismét a másikra pillant.
- Mi baj a szemeddel? - kérdezi még, és reméli, hogy ezzel kihúzza addig, amíg kitölti ezt a lapot és nem kell tovább ebben a csendben ülnie. Már most kezdik feladni az idegei és gondolkozik, hogy be kéne vennie a gyógynövényes nyugtatóját, amit a Pozitív Gondolkozó trénere ajánlott neki.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 7. 23:16 Ugrás a poszthoz



Borzasztó napja van. Valahogy úgy érzi, ez a "szívassuk meg az irodistákat ott, ahol lehet" világnapja és minden összeesküdött ellene. A felettesei, a munkatársai, a diákok és még a manók is. Bárki, aki egy kicsit is tudott rontani a hangulatán, az kapott is ma az alkalmon. A sok érdektelen kérdés, amit egy bagollyal el lehetne intézni, de mégis órákig kell magyaráznia, hogy működik. Rabbot, aki még mindig bújócskát játszik, hiába kajtat utána napok óta. A manók, akik képtelenek rávenni magukat, hogy megcsinálják az iroda felszerelését, ugyanis valami nincs jóban a mágiájával... minden egyszerre zuhan a fejére és ettől egyhamar elveszti a türelmét. Pedig általában annyira nem érdekli az egész, hogy csak a lelki problémáikkal traktáló diákok kergetik ki a világból, de ma... nos, bárki képes rá, bármivel, úgy néz ki.
Amint a szerencsétlen srác hátat fordít neki, arcát a kezeibe temeti és megtörten ücsörög pár percig. Hiába magyarázta el négyszer, hogy attól még, hogy ő pillanatnyilag ellőtte az összes zsebpénzét még nem jogosult szociális támogatásra. Azt már meg sem próbálta neki többször beadni, hogy ez amúgy sem az ő hatásköre, ugyanis ösztöndíjakkal és ehhez hasonlókkal a gazdasági igazgatót kell megkeresnie, bármilyen meglepő.
Mire Karina belép az irodába, felkapja a fejét, hátralibbenti szőke tincseit és inkább a fiú kérését egy gyors mozdulattal a mágikus lánggal működő iratmegsemmisítőbe dobja. A kék fény villan mellette, elégedetten konstatálja, hogy vége, és soha többé nem kell rá gondolnia. Sőt, már a perceket is számolja, mikor mehet haza.
- Szebb napot - köszön a lánynak sóhajjal, majd savanyú képpel fordul az irattároló felé. - Egy házat és évfolyamot is kérnék - mondja, már-már vádlón. Hogy képzelte szegény lány, hogy nem közli ezeket a fontos információkat, anélkül, hogy kérné. Amint megkapja, már int is a szekrény megfelelő fiókja felé, és az akta kirepül Hajnalka elé, le az asztalra. A hanyag mozdulat miatt pár centivel süvít csak el Karina feje mellett.
- Ezek remek tervek, de szeretnék kérni egy indoklást is hozzá - mondja, miközben összefonja ujjait, lerakja a kezét maga elé az asztalra. Oldalra dönti fejét, fáradtan emeli meg a szemöldökét, kritikus tekintettel méri végig Karinát újra és újra. Látja, hogy kicsípte magát, milyen peckesen ül, mennyire szeretne bevágódni nála, de most ettől is csak még irritáltabb lesz. Aztán, amint végigmérte a lányt, újra az aktáira pillant, majd egy hajtincset kezd el csavargatni ujja körül.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 10. 14:01 Ugrás a poszthoz

BB

- Értem... - válaszolja, kissé idegesen összepréselve ajkait, majd szusszant egyet és mosolyt erőltet az arcára. - Akkor mindenképpen felkutatjuk valahol.
A szavait nyugtatónak szánja, de aztán inkább mérgelődik, mert itt dolgozik már pár hete, de már most nem működik semmi. Szólnia kell a manóknak, mert mostanában valahogy akadozik a mágia itt a teremben, és ő maga képtelen lenne ezt megoldani, ezzel tisztában is van. Viszont annál könnyebben tud szépen nézni és szívességet kérni, úgyhogy nem érzi magát elveszettnek.
Kezébe veszi az irányítást, feláll a sámlijára, és pipiskedve tűnik el a megfelelő fiókban. A káosz, ami fogadja, még kétségbeejtőbb, mint amire előre számított.
- Az bizony meglehet... - kiabálja a fiók mélyéről, ami azonban csak halkan, távoli visszhangként jut el Mihaelhez. Okos, engedelmes lányka ő, jó mélyre hajol, egyik lábát még meg is emeli, amolyan feflexként, meg persze az egyensúlyozás szempontjából fontos is. Már csak azon aggódik, hogy bele ne essen, mert egy élet lesz, mire kimászik belőle. Meg amúgy is, a pillanatnyi outfitje abszolút nem arra lett tervezve, hogy papírhegyeket másszon.
- Ó, megvan! Megvagy! - lelkendezik, lassan felegyenesedve és kibújva a fiókból. Közben pedig hallja Mihael kérdését, és amikor úgy érzi, hogy elég közel van, hogy normál hangerőn is hallható, akkor kezd el a másiknak magyarázni.
- Elképzelhető, hogy találkoztunk már, hatodik éve járok ide, csak eddig... - és akkor felbukkan a feje, meglátja Mihaelt, ahogy nézi őt. A fiók szélére könyököl, felé fordítja arcát és kérdőn felvonja egyik szemöldökét. Huncut mosoly kúszik ajkaira.
- Te... mit is csinálsz éppen? - kérdezi, őszinte érdeklődéssel. Csak azért sem hagyja abba a pucsítást. Csak azért sem.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 27. 21:08 Ugrás a poszthoz



Egyre inkább kényelmetlenül érzi magát Kamill közelében. Valami a fiúban, a viselkedésében, a kisugárzásában kifejezetten taszítja. Ez pedig elég furcsa váltás számára azután, hogy mennyi jóképű kollégától, diáktól egyáltalán nem irtózik mostanság. De ahogy Kamill közelebb lép az asztalhoz, kicsit visszahúzza a kezeit, és úgy figyeli, ahogy elveszi a levelet előle és egy pennát. Határozott mozdulattal, kifejezetten vastagon húz alá egy mondatot. Hajni követi tekintetével a lezseren elé dobott levelet, nyel egy nagyot, ahogy közelebb húzza. Összevont szemöldökkel olvassa a mondatot, majd nemes egyszerűséggel elviszi a cica a nyelvét. Egyszerűen nem tud mit mondani, annyira gáznak érzi az előző megnyilvánulásait. Most komolyan azt mondta egy néma diáknak, hogy milyen hallgatag? Legszívesebben itt és most elásná magát, lejjebb is csúszik kicsit a székében.
- Nos... én... igazán sajnálom, tényleg... - hebegi kissé kétségbeesetten, miközben figyeli Kamillt, óvatosan, pillái alól. Nem mintha le tudná szidni, és emiatt picit jobban érzi magát, de még mindig vállán ül a megaláztatás súlya. Óvatosan pislog a másik felé, ahogy felhajtja a vizet, majd kikéri az aktáját az adatbázisból.
Ezután az ősrégi nyomdagéphez lép. Életet próbál lehelni belé, majd amint sikerült bekapcsolni, megnyomja a megfelelő sablon gombját, meghúzza a kart. A gépezet dolgozik, Hajnalka pedig a nyomtatványt szárítgatva tipeg vissza az asztalához. Visszaül a helyére, elkezdi kitöltögetni Kamill adatait.
- Nos, ha ezen felül szükséged lenne még bármi segítségre... Bárc... Béres úr a túloldalt segíteni tud egyéb támogatások, ösztöndíjak ügyében, szerintem kiaknázhatnál még pár lehetőséget. - Próbálja a legaranyosabb arcát elővenni a mondandójához, de kicsit görcsösre és erőltetettre sikerül. Elkészül az igazolással, de Kamill túl messze van tőle, egy irattartó árnyékában ácsorog félszegen. Hajnalka pedig beharapja alsó ajkát, amíg összegyűjti összes bátorságát és összeszedettségét. Feláll ismét, megigazítja a szoknyáját, aztán a rellonos diák elé sétál.
- Örülök, hogy segíthettem - mosolyog rá, bal kezében az igazolással, jobb kezét pedig felé tartja. Nem a kézfogás híve, mert hát az mennyire nőietlen már, de Kamill minden értelemben kivételes eset nála.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 27. 21:39 Ugrás a poszthoz



Soha nem fogja kiheverni a mai napot, ebben már biztos is. Éppen azon gondolkozik, hogy gyorsan ír egy baglyot az egyik barátnőjének, hogy hétvégén menjenek el egy wellnessbe, ahol nem csak az izmait, de az idegeit is kisimítják. Szinte már látja magát, ahogy egy életmentő, relaxáló masszázs közben az a legnagyobb gondja, hogy a jakuzziba menjen utána, vagy esetleg még egy finom, jéghideg koktélt szürcsölgessen el a napon pihenve. Igen, minden egyes apró porcikája ezt kívánja most, nem pedig itt ülni ebben a hervasztó irodában, ezzel a hervasztó üggyel.
Hát persze, az egész rosszkedvét Karinán vezeti le, mert ő a TO-s néni és megteheti. Nem mintha szeretne rosszarc lenni, de néha egyszerűen nem tudja visszafogni magát és nem tud jópofizni minden apró-cseprő ügyön. Igen, szeretne egyéni tanrendet? Hajnalka is sok dolgot szeretne, mégis itt kell lennie és vele foglalkoznia.
Ahogy megkapja Karina házát, évfolyamát, már int is a pálcájával a megfelelő fiók felé, így aztán jön is a megfelelő akta. A doktornő pedig határozottan kritikus szemmel kezdi el olvasgatni, bólogat is mellé egy keveset.
- Ez igazán... becsületes - állapítja meg rövid, műmosollyal, ahogy hallja, mi is Karina valódi indoka. Hát persze, iskola mellett dolgozni. Olyan szívesen szónokolna neki arról, hogy mennyivel jobban járna, ha nem akarna dolgozni. Hogy tanulnia kéne csak, ki kellene használnia az időt, kitolni a munka időszakát. Sőt, fogni egy öreg, pénzes férfit és vele eltartatnia magát, mert ez bizony kutya világ. Igazi borzalom vár majd rá a felnőttek világában - ő már csak tudja, a nagy, bölcs, csaknem két évtizedet megélt hölgyike. Legalábbis most azt képzeli magáról, hogy ő a dalai láma és ezért fáradtan sóhajt, megrázza a fejét. Szegény, tudatlan kis Karina, a vesztébe rohan.
- Ha engem kérdez, a munkán kívül sokkal menőbb célokat is kereshetne, mondjuk megtanulhatná a jó modor és az etika alapjait - mondta a bagoly a verébnek, hogy nagyfejű. Nem mintha az ő dolga lenne, hogy Karina mit kezd az életével, de hát ez a jó ebben a munkában. Ha már nem élvezi annyira, legalább egy kicsit beleüthetni az orrát a diákok ügyeibe, ha úgy tartja kedve... és általában úgy tartja kedve.
- Az remek, anélkül el is hajtanám innen - neveti el magát, de ez nem jóízű, sokkal inkább rövid és nyers nevetés. Az indok főleg az, hogy egyáltalán nem viccelt. - És mondja csak, hogyan képzelte el az egyéni tanrendjét pontosan? - kérdezi végül, kissé oldalra döntött fejjel és végre némi valós érdeklődéssel tekintetében és hangjában egyaránt.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 28. 14:04 Ugrás a poszthoz

BB

A sminkje igenis nagyon fontos része életének. Valahol, a lelke mélyén tudja, hogy nincsenek kifejezetten szép adottságai, már ami az arcát illeti. Természetesen ezt sosem ismerné meg, de pont ezért igyekszik elrejteni az eredeti kinézetét. Szinte láthatatlan szemöldök, aszimmetrikus ajkak, egy-két apró anyajegy, szinte láthatatlan, rövid és siralmas szempillák, szarkalábak... mind egy szálig elrejti a világ elől. Ha jobban belegondol, tulajdonképpen a saját családja se látta teljesen sminkmentesen úgy 13-14 éves kora óta. Ezért igenis fontos neki, hogy egy kicsit legalább javítson az állapoton.
Így végül a saját íróasztala alatt köt ki, és még a kellemes parfümillat és a szép cipője látványa sem vigasztalja. Nem úgy, mint Bárcián jelenléte, hiszen amióta bejött, már nem zokog és nincs világvége, inkább csak csendes sírdogálás, ami azért remek fejlődés az elmúlt órák terméséhez képest.
Minden rendben - hazudja, mert már most azt hiszi, hogy egy filmben van és ez bőven segít a helyzet túldramatizálásában. Nagyon is beleéli magát a szappanopera világában, már csak az hiányozna, hogy színesebb legyen a fantáziája, mert az csak segítene neki még jobban belelovalni magát a helyzetbe. Amúgy kivételesen tényleg csak jót akart ezzel a válasszal, az már más kérdés, hogy inkább csak Bárcián idegein játszik vele. A férfi egészen jól, hova tovább rutinosan bírja a gyűrődést. Közelebb araszol Hajnihoz, nagy, kék szemekkel bámul rá. Doktornőnk viszont egyelőre _annyira_ el van keseredve, hogy még csak úri hölgyhöz nem méltó gondolatai sem támadnak a dologgal kapcsolatban. Pedig aztán ha valamit megnevezhetne gyengéjének, akkor azok a szép szemek lennének... meg persze a szép, kidolgozott felsőtestek. Nem túl egyedi az ízlése, de nem tehet róla, annyira tipikus nő, hogy könnyebb nem is lehetne lenyűgözni.
És ahogy Bárcián néz rá, valahogy megváltozik a hangulata. Lassan, de biztosan ismét úrrá lesz rajta a kétségbeesés, hüppögni kezd, ahogy próbálja visszanyelni a mondandóját.
- Én csak... nagyon... nagyon összevesztem apucival - nyögi ki végre a választ, ami tulajdonképpen lefedi a valóságot. Valahol, a pici agyacskája mélyén még az is kezd megfogalmazódni a mondat hallatán, hogy talán ez nem csak a pénzről szól. Van munkája, nem hal éhen, és talán kibírja azt a pár napot luxus nélkül. De hamar el is hessegeti a gondolat-foszlányt, mert túlságosan abszurd az egész. Persze, hogy a pénzről szól az egész!
- Bár amúgy... sosem voltunk jóban, úgyhogy nem tudom, miért zavar ennyire - neveti el magát, halkan és röviden a saját ostobaságán. Naná, hát sosem szerette az öreg, de eddig legalább szabad bejárása volt a pénztárcájába, és ettől boldog volt. Most pedig ez az egy apró vigasza sincs, na tessék!
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. augusztus 6. 15:41 Ugrás a poszthoz


Dráma. Végtelen hisztit csap, amikor meglátja, milyen is lesz pontosan a kötényük. Az övé két számmal nagyobb, mint optimális lenne és borzalmasan áll rajta. Az egyik öltöztető már rohan is, hogy valahonnan szerezzen neki egy passzolóbbat. Bár eddigi pályafutása során még sosem találkozott nem passzoló köténnyel, de nem mer veszekedni a szőkeséggel. Tulajdonképpen senki nem mert vele ellenkezni, nem mintha olyan nagynak vagy erősnek tűnne, egyszerűen csak mindenki szeretne a kedvében járni. Abszolút ő a beválogatott műsortagok fénypontja, akit csak azért válogattak be, mert nagyon csinosan mutat a kamera túlsó oldalán, sőt, talán még vicces is lesz, ahogy próbálkozik.
Így, már egy tökéletesen passzoló, vékony derekát kihangsúlyozó kötényben léphet a stúdióba, megcélozza egyenesen a pultot, amihez odaosztották.
- Szia - köszön a párjának, méghozzá bájosan mosolyogva. Senki nem gondolná róla, hogy pár perccel ezelőtt még rettegésben tartotta a stábot. De olyan aranyosnak és ártalmatlannak tűnik... nos, csak tűnik.
Itt az ideje, hogy ő is elsajátítson egy kis tudást ezen a versenyen. Mert egyelőre egy valamirevaló szendvicset nem tud összerakni. Igazából még sosem kényszerült rá, de imád egészségesen táplálkozni és szereti az egészségét. És igen, ezért jelentkezett ide. Na meg persze, hogy jól nézzen ki, és mások lássák, ő milyen jól néz ki. De az már csak másodlagos, főleg a főzés miatt van itt.
A pultnak támaszkodik, kinyújtott karokkal, kicsit ráereszti a súlyát. Előre dönti a fejét, Adrian felé pillant.
- Mondd, egy egytől tízig terjedő skálán mennyire vagy reménytelen eset? - kérdezi végül, miközben nem túl feltűnően végigméri a másikat. Az nem annyira érdekli, amivel a séf biztatja őket, ezek még a kötelező körök, amiket le kell zavarni az elején. De ő már hála istennek nem iskolás, hogy hozzá legyen szokva az odafigyelés művészetéhez.
Utoljára módosította:Dr. Köröndi Hajnalka, 2016. augusztus 6. 15:42
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. augusztus 23. 23:18 Ugrás a poszthoz



Annak ellenére, hogy alapvetően a szebbik mosolyát vette elő a köszönéshez, egy egyszerű sziát, na meg persze némi homlokráncolást kap válaszul. Értetlenség és cseppnyi felháborodottság keveredik az arcán, ahogy kissé oldalra fordítja fejét.
- Miért nézel rám így? - kérdezi, éles kíváncsisággal a hangjában. Azért, sejteni lehet róla, hogy nem annyira mézes-mázos, mint amilyennek elsőre tűnik. Legalábbis a staff már biztosan tudja, hogy mennyire hárpia tud lenni, ha akar. És igen, hiába fogja vissza magát, borzasztó ideges a hülye kötény, meg az egész teszetosza népség miatt. Erre még a legkedvesebb mosolyára is egy furcsa nézés a válasz! Semmi hízelgő pillantás, semmi csábító mosoly.
A következő kérdésére is kissé lesajnáló, hova tovább, lenéző válasz.
- Tudod, ide alapvetően olyan emberek jelentkeznek, akik nem tudnak főzni - válaszolja, egyik szemöldökét megemelve. Hiszen, miért is jelentkezett volna ide, ha már profi szakács lenne? Azért jött, hogy megtanuljon egészséges recepteket csinálni magának és ne sírja tele a kispárnáját, ha éppen túl lusta megvenni az ebédjét. Vagy hova tovább, egyszer ne főzne rá valaki, bárki, menten éhen halna. Vagy esetleg, a nagy elkeseredésében egy lekváros kenyeret összedobna, aztán hetekig koplalhatna vezeklésképp.
Amikor Adrian felé tartja a kezét, mintha kezet akarna fogni, akkor még magasabbra szaladnak a szemöldökei. Nem, nem éppen ehhez a bánásmódhoz van szokva, és ki tudja. Talán ma sem távozik éhen haza. Azért, hogy most leharaphassa Adrian fejét, még a koplalást is bevállalná.
Ehelyett azonban mosolyt varázsol az arcára. Jó szokása szerint odanyújtja a kezét a másiknak, azonban felülről, kézcsókra emelve, már-már követelve azt. Még hogy kézrázás? Egy ilyen hölggyel, mint ő?
- Hajnalka - árulja el a nevét is, tekintete pedig azt sugallja, hogy ha nem csókolja meg, akkor ma őt tálalja fel a séfnek. Akárhogy is alakul a kis kézpárbaj, visszaveszi a kacsóját. A göndör, szőke fürtöket hátradobja, megigazítja kötényét. Adriant minden bizonnyal megcsapja a meglepően ízléses, édes, fűszeres parfümillat.
A séf felé pillant, megjegyzi az utasításokat, bólogat is hozzá. Amint azonban a főzésbe kellene belekezdenie, hirtelen nagy problémákba ütközik. Azt se tudja, hogyan kezdjen hozzá, az arcára pedig kiül a kétségbeesés, úgy pillant Adrianre.
- Öhm... és most? - kérdezi, most már sokkal bájosabb hangon. Sok rosszat lehet róla mondani, de legalább a büszkesége nem fontosabb neki, mint a segítségkérés.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dr. Köröndi Hajnalka összes RPG hozzászólása (25 darab)

Oldalak: [1] Fel