31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium
Igazgatói iroda - Béres Bárcián hozzászólásai (19 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. január 5. 11:10 | Link

Luca

Halkan suhan végig a folyosón az alakja. Igyekszik minél feltűnésmentesebben szelni a folyosókat még ilyenkor, hiszen a legtöbb diák még alszik, vagy ha nem is alszik, meglehetősen morcos állapotban van még, hiszen nem olyan régen kelt. Az ő szemében is ott van még kissé az álom, ám tétlenségre nincs idő, a jó munkásember ilyenkor már bizony javában dolgozik.
Szóval egy komótos arcmosás és a megfelelő öltözet kiválasztása után, Bárcián felkapott az asztaláról egy halom nemrég befejezett elszámolást, és egy másik fekete mappát, aminek még ennél is sokkal izgalmasabb tartalma volt... Aztán szépen kilépett az irodájából és az igazgatói iroda felé vette az irányt, ahol egyébként néhanapján szinte több időt töltött el, mint a sajátjában.
Az igazgató és helyettese még nem értek be, de ez nem is volt gond, ugyanis Bárcián mindig szándékosan jött ilyen korán, pontosan azért, hogy mire reggel megérkeznek, már minden a helyén legyen. Most is hatalmas precizitással rendezett az asztalukon mindent szép kupacokba, amihez neki köze volt – a saját ügyeiket tartalmazó papírokhoz értelemszerűen nem nyúlt. Egyrészt nem akarta nekik összekavarni a dolgokat, másrészt ennyi diszkréciót nyilván illik mutatni, még akkor is, ha egyébként valószínűleg semmi probléma nem származott volna belőle, hogyha hozzájuk nyúl.
Éppen pár aláírást firkantott még a megfelelő helyekre, az asztal mellett állt, de a kezével letámaszkodott rá, tekintetével a papírokat pásztázta, amikor valaki betoppant az ajtón. Lassan emelte fel kék tekintetét a lapokról, egy kérdő pillantást vetve a jövevényre. Egy apró, ám annál zaklatottabb állapotban levő hölgyike lépett be, aki láthatóan nem őt kereste és nagyon rosszul indulhatott a napja.
Gyorsan összerendezte a papírokat egy gyakorlott mozdulattal (ezt a mozdulatot elég sokszor kellett alkalmaznia, pedig csak pár napja kezdett bele a munkába), majd közelebb lépett a lányhoz.
- Jó reggelt! Ádám sajnos még nincs itt, de hátha én is a segítségére tudok lenni. - mondta neki egy nyugodt mosoly kíséretében, közben pedig gondolatban kijavította magát: Biztos, hogy a segítségére tudok lenni. Úgy gondolta, nem árthat vele sokat, hogyha egy kicsit megnyugtatja. Így aztán nem gondolkodott sokáig, csak a tekintetébe fúrta a sajátját, és igyekezett maga is minél jobban ellazulni. Szerencsére ez nem volt nehéz, az alvó kastély nyugalmas reggeli atmoszférája már eleve szinte magától elringatta az embert, úgyhogy inkább azt nem értette teljesen, a lány min borulhatott ki ennyire. Szinte látta maga előtt a következő egy percet, ahogy Luca megnyugszik kissé, éppen eléggé ahhoz, hogy rendesen össze tudja szedni a gondolatait, és át tudja látni a helyzetet. Érdeklődve kémlelte a tekintetét, keresve a jeleket, hogy már kicsit sikerült a segítségével összeszednie magát, közben pedig gyorsan a kezére pillantott, megállapítva, hogy egy levél okozhatta a zaklatottságát. Hiszen még a pizsamáját sem vette át! Ezt most már, hogy Bárcián tudta, hogy a lány tökéletesen rendben lesz, meglehetősen szórakoztatónak találta, ám ennek semmilyen jelét nem mutatta, csak továbbra is állt a lánnyal szemben, igyekezve kivetíteni rá a saját lelki békéjét.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2016. január 5. 11:12 Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. január 14. 22:54 | Link

Luca

Igazán sajnálta a lányt a zaklatottsága miatt, éppen ezért volt jó érzés, hogy tudott módot, hogy segítsen rajta. Sajnos nem igazán ismerte a zaklatott lelkiállapotot amiben a kány láthatóan volt, igazából összesen talán csak akkor érzett életében hasonlatosat, mikor elveszítette a karját. De az is csak intenzitásában, nem jellegében volt hasonló. Ugyan sokat találkozott már ezzel a jelenséggel, de meg nem élte, így csak elképzelni tudta, hogy mennyire kellemetlen egy érzés lehet. Elgondolkodott azon, hogy általában ilyenkor az emberek hosszas magyarázatokba kezdenek a másik félnek arról, hogy miért nem kell kétségbeesnie, milyen okai vannak a nyugalomra, melyek a lehetséges megoldási lehetőségek, és hasonló maszlagok. Ezek néha bejönnek, ám gyakrabban nem. Elvégre az érzelmekre (és főleg a nők érzelmeire) csak nagyon ritkán lehetséges észérvekkel hatni. Ezért jó, ha az embernek ilyen speckó képességei vannak, még ha meglehetősen ijesztő is a delikvensnek, aki először találkozik a hatásokkal. Ez a zavaros érzés ült ki most Luca arcára is, de szerencsére hamar összeállt számára a kép, hogy kettejük közül nem ő kezd megkattanni, hanem Berci az, aki nem teljesen sorolható be a "normális" kategóriába. Így aztán a lány kérdésére gyorsan igyekezett válaszolni, hiszen természetesen minden jog megillette őt, hogy tudhassa, mi történik vele.
A férfi pislogott párat, majd ahogy Luca hátrébb lépett, ő is hátrált pár lépést. Nem azért, mert kényszeresen utánozni akarta a lányt, csak jelezni akarta, hogy jöjjön nyugodtan beljebb. Nem fogja megharapni. Egy picit félre is állt oldalra, hogy teljesen egyértelmű legyen a gesztus, ha eddig nem lett volna az.
- Tegezz nyugodtan. Én voltam... Remélem nem gond. Mondjuk úgy, hogy nyugtatóan hatok másokra. Bárcián vagyok egyébként. - mutatkozott be, ugyanis az volt a sejtése, hogy az iskolában nem az a leggyakoribb beszédtéma, hogy ki az új gazdasági igazgató. Legalábbis a lánynak láthatóan lövése sem volt róla, hogy kivel beszélget, szemmel láthatóan annyit tudott, hogy nem diákkal.
Közben beljebb lépekedett a szobába, várva, hogy Luca is elinduljon és becsukja maga mögött az ajtót, ha ezek után nem fél vele kettesben maradni. Bár miért félne? Nyugalommal nagyon nehéz bárkit bántani, és egyébként sem volt a férfinek egyáltalán ilyen szándéka. Hamar repülne, ha brahiból diákokat enne reggelire, pedig még csak most kapta az állást, nem állt szándékában máris elveszíteni.
- Szóval, mi történt? Mi áll a levélben? - bökött a fejével a lány keze és annak tartalma felé, majd egy érdeklődő pillantást vetett Luca arcára, aki most már láthatóan elég jó állapotban volt ahhoz, hogy elmesélje a helyzetet. A napi jócselekedet úgy tűnik már szinte meg is volt mára, és Bárciánnak még fogalma sem volt róla, mit hozhat még a nap... De legalább egy idegösszeroppanás már el lett hárítva, ez mindenképpen jó kedzet.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. január 25. 19:22 | Link

Luca

Aprót bólint a lány neve hallatán, majd kicsit alaposabban is felméri a leányzó külsejét és viselkedését most, hogy már nem igazán kell másra koncentrálnia. Mozdulatlanul áll, egyedül a szeme mozog ide-oda, miközben a Navinésen tűnődik. A karjai a teste előtt pihennek összefonva, ő maga pedig az íróasztalnak dől, miközben várja, hogy a lány összeszedje magát kissé.
Luca természetellenesen alacsonynak tűnik, főleg a férfihez képest, jelenlegi állapotában pedig Berci inkább Eridonosnak tippelné így pizsamában, mint bármi másnak. Na persze egyáltalán nem a hálóruha, inkább a viselkedés miatt. Hiszen melyik ház az, ahol teljesen normális, ha az embert ennyire elragadják az érzelmei, hogy még egy épkézláb ruhát sem keres magának...? Szóval igen, úgy tűnik, ennyi itt töltött év után is élnek még Bárciánban az előítéletek, bár valahol mélyen tökéletesen tisztában van vele, hogy szinte minden házban akad olyan, akit első ránézésre az ember inkább máshova tenne. Ezért végzi a süveg a beosztást, és nem az emberek. Az emberek ugyanis tévednek, mégpedig gyakran. Ha mások megítéléséről van szó, akkor pedig még annál is gyakrabban.
Szeretett volna áttérni a levélre és Luca ittlétének okára, ám hamar fény derül rá, hogy Luca nem tud ennyire egyszerűen tovalendülni a tényen, hogy az érzelmeihez "kicsit" hozzányúltak. Igazából ezzel kapcsolatban a férfiből nem nehéz együttérzést kicsiholni, hiszen tökéletesen tudja, mennyire furán hathat ez az egész kis műsor, hogyha az ember nem látott még hasonlót... Azonban Luca megszólal, Bárcián pedig kicsit átértékeli a lányról kialalakult képét a szavai hallatán. Az utolsó szava hallatán mintha egy pillanatra a férfi megfagyna, még a légzése is kihagy egyet, a tekintete pedig megdermed. Kerek szemekkel nézi Luca szép arcát, aztán picit megrázza a fejét, és lágyan elmosolyodik.
- Nyugodt vagyok. Így születtem. Olyan erősen megvan bennem, hogyha akarom, másnak is át tudom adni. - mondja, miközben kék pillantását leveszi a lányról, a száját pedig kissé elhúzza oldalra, mint akinek éppen egy kellemetlen gondolat jut eszébe. Azonban kissé, alig észrevehetően megrándítja végül a vállát, és újra Lucára néz, immár inkább kicsit gyanakvóan.
- De úgy érzem, a veleszületett képességekkel kapcsolatban nem neked kell magyarázatba kezdenem. Vagy...? - teszi fel az egyszerű kérdést, továbbra is Luca szemeit kémlelve érdeklődve, hátha a reakcióból már hamarabb tudni fogja a választ, mint szavakból. Ha nem az lenne, aki, valószínűleg most egy kicsit még izgulna is. Ez talán a második eset lehet életében, hogy olyasvalakivel találkozott, akinek hozzá hasonlóak a képességei. Sokszor elképzelte már, milyen jó lenne valakivel néha az ezzel kapcsolatos gondolatokat és kérdéseket megosztani, de arra nem igazán számított, hogy ilyesvalaki csak úgy egszerűen besétál az ajtón. Még nem is hisz el, addig biztosan nem, amíg a lány meg nem erősíti a dolgot, hiszen egyelőre az egyetlen amire támaszkodhat, csak egy elkapott szó.
Közben Luca elmondta a gondját is, Bárcián pedig azon gondolkodik közben, vajon hogyan lehetne a problémát megoldani. Egyelőre azonban semmi más nem jut eszébe, minthogy addig nem tudhat biztos megoldást, ameddig nem látta a levelet.
- Megnézhetném? - kérdezi végül, a kezét Luca felé nyújtva, az asztaltól kissé ellökve magát. Látja, hogy a lányt újfent kezdi elönteni a kétségbeesés, ám egyelőre úgy dönt, nem segít neki. Arra számít, talán Luca ezúttal egyedül is le tudja győzni a félelmét. Ha pedig jól sejti, és a lány tényleg képes érezni mások érzelmeit, akkor ő itt lesz a nyugalmával, hogy segítsen ebben neki.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. január 26. 23:34 | Link

Luca

További kérdések záporoznak a gyanútlan férfi nyakába. Hát, arra igazán nem számított, hogy így fog indulni ez a reggel. Luca tulajdonképpen nem ad egyértelmű választ neki, azonban a kérdései beszélnek helyette. Végül aztán elmagyarázza, pontosan miben is áll a képessége. Egy pár másodpercre a férfi csodálkozva vonja fel a szemöldökét. A lány képessége jóval széleskörűbb, mint amilyen az övé. Nem csoda, hogy láthatóan nem igazán bír el vele. Vet felé egy megértő pillantást, majd óvatosan magyarázni kezd.
- Hát, az én helyzetem elég más. Én nem érzem mások érzéseit, csak a normális módszerekkel tudom felmérni, én nem vagyok átérző... Nekem csak felerősödött az egyik személyiségjegyem és átitatta a bennem levő varázserő. Ez más. És még így is rengeteget gyakoroltam, hogy ilyen egyszerűen menjen, eleinte nem volt a kezemben az irányítás. De sok időm volt megtanulni. - fejezi be végül a magyarázatot. Elvégre eltelt már majdnem 13 év azóta, hogy ráeszmélt a saját képességére, azóta pedig egy auror-képzésen is túl volt, ahol a fegyelem és az önkontroll szintén szükséges kvalitások voltak. Tényleg nem igazán lehet összehasonlítani a két helyzetet. Arról nem is beszélve, hogy Lucának egyszerre két irányban is meg kell küzdenie a képességével. Egyszerre a befelé és a kifelé irányuló információknak is helyet hagynia az elméjében és erőt hagynia a testében. Ez összetett feladat, és egyértelműen tanulást igényel. Igazából a férfi egyáltalán nem csodálkozott azon, hogy pont önmagát nem sikerült kontrollálnia, tulajdonképpen teljesen várható volt.
- Benned találkozik az, amit másokban érzel, és amit átadni szeretnél. Ha belegondolsz, kicsit sem meglepő, hogy pont magadat nem tudod rendesen irányítani, ott a legnagyobb a zűrzavar. Nekem, így kívülről szemlélve, sokkal könnyebb. - magát pedig soha nem esett nehezére megnyugtatni, bár ezt már nem teszi hozzá. Ebben is különbözik a helyzetük – benne csak egy fajta állapot kavarog folyton, míg Lucában mindegyik. Együttérzően néz a lányra, ezt ugyanis nem lehet könnyű irányítani. Nem igazán tud mit mondani. Az alsó ajkát beharapva gondolkodik el egy fél perc erejéig, majd megszakítja a köztük falként felhúzódó csendet.
- Ha szeretnéd, az átadásban tudok segíteni. Szerintem az összes érzelem hasonló elven működhet, mint a nyugalom. Ami az átérzést illeti... Abban sajnos nem vagyok járatos. De egyébként ha saját magad kontrollálásáról van szó, egy jó okklumentor is hasznos tanácsokkal szolgálhat. - nyögi ki végül a leghasznosabb tanácsot, ami eszébe jut. Úgy gondolja, tényleg köze lehet az elme irányításának az érzelmek irányításához is. Hiába nem lehet az érzelmeket túlzott mértékben az elménkkel befolyásolni, a varázserő segítségével azonban igen, azt pedig az elménkkel irányítjuk. Ő maga is járatos valamennyire az okklumenciában, ám úgy tudja, a kastélyban van olyan, aki nála jobb ebben, elvégre legilimenciát is tanítanak itt, ha jól tudja.
Közben elveszi Lucától a levelet, majd a szokásos, alapos és figyelmes attitűdjét veszi fel. Már hozzászokott ahhoz, hogy sok papír tartalmából gyorsan és hatékonyan kell leszűrnie a lényeget, ezért ebben jó. Így aztán nem telik el fél perc sem, és már el is mosolyodik. A nevetését elfojtja, nem akarja a lányt megalázni, inkább csak egy nagy vigyorral csóválja meg a fejét.
- Neked csak annyi a bajod, hogy nem vagy elég alapos... Itt nincsen semmi gond. Tessék, nézd a második oldalt. - nyújtja vissza a lánynak a levelét, közben pedig egyre jobb a kedve. Elvégre még csak most jön az a rész, hogy Luca rájön, hogy le fogják szerződtetni. Ha a sejtései helyesek, és a lányból ugyanolyan intenzitással fog kitörni az öröm, mint egy pár perce a hisztéria, akkor pedig itt nemsokára hatalmas boldogság lesz. Ezért aztán a lány arcát kémleli, nem akar lemaradni a boldog pillanatról, amikor leesik neki.
- Azt hiszem ez pedig az a pillanat, amikor hivatalosan is gratulálok. - mondja még egy sejtelmes mosollyal, tekintetével pedig a lány tekintetét követi, várva az örömködést.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2016. január 26. 23:35 Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 6. 18:33 | Link

Kriszpin:)
Egy-két nappal az évnyitó előtt, Kriszpin érkezése után / Enyhén meglepve

Nyugodtan indult a reggel, bár Berci esetében ebben nincsen semmi meglepő. Felkelt, beengedett némi napfényt, finoman elhúzva a függönyöket, álmosan belepislogva a halovány reggeli napsütésbe. Üres ábrázattal bambult bele a világba, és ez még akkor is tartott, amikor kisétált a konyhába, majd a konyhapulton felejtett pálcájával nekilátott a kávéja elkészítésének. Végérvényesen pedig csak akkor szűnt meg, amikor felült a konyhapultra az előbb emlegetett kávét szürcsölgetve, ezen belül is csak akkor, amikor már rendesen a fenekére nézett annak a bizonyos bögrének. Utána pedig lepattant, és elkezdte a napot.
Így hát most az igazgatói iroda ajtaja előtt áll, kezében egy vékony, fekete mappát szorongatva. Korán van még, de biztos benne, hogy az igazgató már várja a papírokat, ugyanis a tanévkezdéshez elengedhetetlen kiadások listáját tartalmazza, amelyet minden tanév elején összeállít. Alkalmazni viszont a rajta feltüntetett dolgokat csak akkor lehet, hogyha az igazgató is aláírja, ő pedig ezért az aláírásért jött most. A gond már csak annyi, hogy nem pontosan tudja, kihez. Hallotta, hogy új igazgató fog jönni az iskolába, személyesen azonban még nem találkozott vele. Fogalma sincs, hogy megérkezett-e már, ő intézi-e az ügyeket már most is, vagy a tanévet még Rabbot indítja-e. Ez azonban fikarcnyit sem változtat azon, hogy neki el kell intéznie a rá kiszabott feladatot, ennek pedig máris eleget is tesz.
Kettőt kopog, majd benyit az ajtón hangosan köszönve, hogy bármely részében is legyen a helyiségnek a szoba lakója, mindenképpen hallja.
- Jó reggelt! - mondja, miközben körülnéz, eközben pedig megállapítja, hogy már az új igazgatóhoz jött, hiszen a szoba berendezése a korábban megismerthez képest jelentősen változott.
Nem kell sok idő, míg meglátja a szoba tulajdonosát is...
... És ritka pillanatok egyike, de pár teljes másodpercig Berci arcára kiül a döbbenet. Ő ezt a férfit már ismeri. Szem elkerekedik, száj tátva marad. Aztán pedig kiül az arcára egy féloldalas, hitetlen mosoly.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 16. 17:23 | Link

Kriszpin

Mire megrázza a férfi kezét viszonozva a köszöntést, már jóval határozottabb, amit magán a kézfogáson is lehet érezni. Pillanatnyi meglepettsége inkább egy picike zavarrá alakul át, amit viszont már egészen hatékonyan leplez, meg hát nem is olyan intenzitású, hogy bármiben akadályozza. A férfi kérdésére elneveti magát, de nem bírja ki, hogy ne tegyen azért ő is egy tréfás megjegyzést.
- Oh dehogy, hát nem imádsz úgy indítani embereknél, hogy "Hello, feltehetőleg a főnököd leszek!"? - érdeklődik tréfálkozva, miközben elengedi a férfi kezét és a mappájára néz, amely tulajdonképpen az ittlétének oka.
- Hoztam pár papírt a tanévkezdéssel kapcsolatban, amit alá kellene írni - mondja, miközben bal, kesztyűs karját Kriszpin felé nyújtja, hogy átadja a fekete mappát. Időközben pedig rájön, hogy a helyzet kicsit megzavarta. Rabbotot mindig magázta korábban, ami egy fokkal jobban illett a főnök-beosztott kérdéskörhöz, Kriszpin esetében azonban már bonyolódik a helyzet, hiszen korábban már megbeszélték ennek az ellenkezőjét. Na ilyenkor mi a helyzet? Nem marad más, csak megkérdezni. Így aztán újfent szóra nyitja a száját, ha már van olyan szerencsés, hogy van hangja és még beszélni is tud, jobb ezt mielőbb tisztázni. Mindenesetre azért igyekszik viccesen intézni a dolgot, csakhogy kicsit leplezze a mögötte rejlő tanácstalanságot.
- Így most már nem merlek majd letegezni többé - mondja mindezt tegeződve, amely ugyan csekély komikumforrás, de azért az ő arcára mosolyt csal.
Közben pedig megenged magának pár újabb kósza pillantást, kék tekintetével körbepásztázza az iroda zugait, keresve a változásokat. Sokat járt itt korábban, mert nem egyszer akadt dolga Rabbottal, szóval tökéletesen látja, hogy mi változott. Sok minden, de kifejezetten előnyére vált a helynek az új lakó.
- Határozottan jobb a lakberendezési készséged, mint Rabbotté volt - bukik ki, ám a hangját kicsit lehalkítja, mintha a volt igazgató bármely pillanatban megjelenhetne és elkaphatná a grabancát a megjegyzés miatt. Erre persze kevés a valódi esély, de sosem árthat egy kis óvatosság...
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 16. 23:13 | Link

Kriszpin

Bercit kevés dolog zavarja igazán, a közvetlenség biztosan nem ilyen. Szereti a közvetlen embereket, mert egyrészt pozitív érzéseket keltenek benne és szimpatikusnak tűnnek számára, másrészt pedig sokkal kiszámíthatóbbak, mint akik folyamatosan titkolóznak. Jó kérdés, hogy ez számára miért előny, de sosem igazán volt híve annak, hogy az embereket csak harapófogó segítségével lehessen megismerni. Így aztán a hosszú kézfogás sem zavarja különösebben, főleg, hogy közben mondanivalója is akad. Kriszpin pedig még rádob a viccre egy lapáttal, amelyen Berci is jót mosolyog, majd a végén egy afféle "hát, csak nem dől össze a világ" arckifejezéssel megrándítja a vállát.
- Köszi, de szerintem annyira nem fog sokáig eltartani - utasítja vissza derűsen a helyet amellyel kínálják, de ezt nem is igazán bánja meg, mivel Kriszpin sem ül le, vagy legalábbis nem úgy igazából. Ettől függetlenül azonban kicsit beljebb lépdel, ő maga is az asztal mellett áll meg, Kriszpin felé fordulva, az oldalát picit az asztalnak döntve, de szinte alig ér hozzá. Szemével ő is a papírt fürkészi ameddig Kriszpin olvas, próbálja megsaccolni, vajon hol tarthat vele, és mikor fog végezni. Ő kicsit gyorsabban olvas az igazgatónál, de ebben nincsen semmi meglepő, elvégre már sokkal alaposabban ismeri a szóban forgó szöveget, hiszen ő maga írta.
- Mi végül is egy másik generáció vagyunk - vonja meg a vállát, miközben Rabbotra és a korábbi berendezésre gondol. Igazából nem is elvárható, hogy ugyanolyan ízléssel rendelkezzen, teljesen más világ a két ember egyébként is, nem csak a kor miatt. De Kriszpint valószínűleg könnyű lesz megszokni mint új főnököt, sőt mi több, talán egy kicsit túl könnyű is. Szinte már meg is szokta, valahol mélyen pedig egy kicsit haragszik is magára, amiért elfogult. Igaz, Rabbottal sem dolgozott együtt sokáig, akkor is főleg inkább Ádámmal érintkezett a hivatalos ügyekben, de azért mégis elég csúnyán és hamar leváltotta gondolatban. Tény ami tény, inkább Ádám hiányzik neki egy kicsit, elvégre mégiscsak ő volt itt az első cimborája.
- Köszönöm - mondja, miközben elveszi az immár aláírt stócot a férfitől, és már éppen azon gondolkodna, mi is legyen a következő napirendi pont, amikor Kriszpin válaszol a korábbi aggályaira, mégpedig nem is akárhogy.
Amennyire nem vette észre a múltkor a vacsorameghívás furcsaságát, annyira lepődik meg most a férfi arckifejezésén, amelyet - ha nem tökéletesen feddhetetlen és makulátlan szándékú úriemberekről beszélnénk - akár nagyon könnyen lehetne nagyon is sokféleképpen értelmezni. És igazából erre amiatt döbben rá, hogy legszívesebben kaján vigyorral rávágna valami olyasmit csípőből, hogy "légy kreatív, lepj meg", vagy "hmmh, biztosan tudjuk orvosolni valahogy a problémát...", ez pedig kapásból rádöbbenti, hogy ilyen beszélgetésekbe csak ritkán szokott csöppenni, akkor is egyáltalán nem nemes szándékú hölgyek társaságában. Nos, a tisztelt igazgató úr határozottan nem hölgy, a szándékait pedig csak a Devla vagy a Jóisten ismerheti, de feltételezzük a legjobbakat... Ennek fényében a Berci fejében felmerülő verziók azonban nem kecsegtetnek túl sok sikerrel újdonsült főnökével szemben, ezért rendkívüli gyorsasággal köt csomót a nyelvére, mielőtt még meghitt búcsút inthet a munkájának.
- Ha eleget társalgunk, majd megszokom - mosolyodik el végül, ezzel finoman azt is jelezve, hogy egyébként nagyon szívesen veszi Kriszpin társaságát mint beszélgetőpartner, nem csak mint munkatárs. Már ha ez eddig nem lett volna evidens magától is, de ő már igazán nem tudja, mi itt a magától értetődő és mi nem.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 21. 14:33 | Link

Kriszpin
*magyaráz*

Éppen csak egy pillanatig tartó rövid mosoly ül ki az arcára a férfi válaszára. Kifejezetten örül neki, hogy sikerül megtalálniuk a közös hangot. Már aznap is örült amikor megismerte, pedig akkor még nem is sejtette, hogy együtt is fognak dolgozni. Így viszont az egész még sokkal-sokkal jobb, elvégre nem csak azért hasznos hogy jól megértik egymást, mert így szerezhet egy új barátot, hanem mert így értelemszerűen a közös munka is sokkal könnyebb lesz. Márpedig sokat fognak érintkezni a munka miatt, ebben biztos, elvégre Rabbottal (illetve főleg Ádámmal) is gyakran kellett összeülnie egy-egy ügyben. Ha pedig kifejezett megbeszélnivaló nem is volt, aláírni akkor is naponta kellett dolgokat.
Rögtön kap is egy kérdést a munkával kapcsolatban. Röviden elmosolyodik, elgondolkodva pislog párat. Nehéz lenne most így hirtelen egy-két kiemelendő dolgot találnia, így aztán nem mondhatni, hogy rendesen válaszolna a kérdésre.
- Először is azt, hogy jó kezekben vannak... - nevet fel, miközben azon gondolkodik, hogyan tudná a lehető leginkább leegyszerűsíteni ezt a dolgot. Fogalma sincs, Kriszpin mennyire ért az ilyesmihez, milyen mértékben van elképzelése róla, hogy Berci tulajdonképpen mit csinál. Valamennyire biztosan, hiszen különben nem adták volna a kezébe az iskola vezetését, viszont esélyesen azért kell egyszerűsítenie a dolgon, hiszen ha Kriszpin mindennel tisztában lenne, neki már nem lenne munkája.
- Másodszor pedig azt, hogy úgyis mindent meg fogok veled beszélni, mert mindenhez kell a beleegyezésed, a nagyobb dolgokhoz pedig az aláírásod is - mondja, miközben teátrálisan meglobogtatja a papírt, amelyre éppen az imént firkantotta fel a férfi a kincset érő szignót.
- Harmadrészt pedig azt, hogyha bármi részletesen érdekel, akkor az irodámban minden pénzügyekkel kapcsolatos dolgot megtalálsz, többek között engem is - mondja tovább, miközben összefonja maga előtt a karjait és nekitámaszkodik az asztalnak. Gondolkodik még egy kicsit, a koncentrálásban talán el is bambul egy rövidke pillanatra, utána viszont kékjeit megint a férfire szegezi, miközben kiejti a megoldással szolgáló szavakat:
- Összeállítok neked egy listát a tavalyi tennivalókról, hogy nagyjából átlásd, mi szokott történni egy tanév során nálam, jó? Később majd átugrom vele. - Így lesz a legegyszerűbb mindkettejüknek, mesélni róla igencsak hosszas lenne, a kimutatások pedig úgyis le vannak fűzve, csak össze kell őket ollózni egy listává, igazán nem nagy fáradság.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 25. 20:00 | Link

Kriszpin

Egy kicsit furán érzi magát a férfi szavainak eredményeképp, habár Kriszpinnek biztosan nem volt ilyen szándéka. A szokatlan érzése egyszerűen abból ered, hogy eddig nem egészen így működtek a dolgok, nagyon szigorúan le volt követve, hogy mit csinált. Hogy ez a felügyelők miatt volt-e így, vagy az alapállás is hasonló, azt nem igazán tudta megmondani, hiszen a minisztérium emberei alig valamivel azután érkeztek az iskolába, hogy ő idekerült. Így aztán egyszerűen nem ehhez van szokva - habár tudja, az hogy Kriszpin most nem érdeklődik különösebben, nem jelent semmit. Mert mindent alá kell majd írnia, mindenről tudni fog. Ez az eljárási mód tulajdonképpen kicsit bosszantja is a férfit. Na természetesen nem azért, mert ne tudna elszámolni vele, hogy mit művel a gazdasági iroda falai között... Hanem mert nagyon macerás, még akkor is, hogyha egyébként az irodája két ajtóra van Kriszpinétől, ráadásul a férfi az imént szerzett tapasztalata alapján gyorsan olvas.
Persze jobb ötlete nincsen helyette, nyilván nem lehet az igazgatót kihagyni az ilyesmiből, de talán jobban örülne, ha egy manó rohangálna a papírokkal éjt nap alá téve. Persze sok mindennek örülne még... Nagyobb lakásnak, Victoria's Secret modelleknek abban a nagyobb lakásban, egy új motornak, meg persze toronyórának lánccal. Az már más kérdés, hogy ezeket sosem igazán említi, sőt elmélkedni sem nagyon szokott rajta. Ő inkább gyakorlatias típus.
Kriszpin érintése már szinte egyáltalán nem lepi meg olyan értelemben, hogy a korábbi közvetlenségéből ítélve szinte teljesen adja magát a dolog, ám újabb pont a megszokottól eltérő dolgok listáján. Igazán nem kenyere senkit hasonlítgatni senkivel, de önkéntelenül is a nevetés környékezi, amikor Rabbot társaságában képzeli el ugyanezt a szituációt. Mosolyát azonban szolidan elfojtja, majd bólint egyet, miközben ellöki magát az asztal mellől.
- Akkor azt hiszem, most csak ennyit kellett megbeszélnünk - mondja, miközben megindul a kijárat felé, majd az ajtóban még megtorpan egy kicsit.
- Ne feledd, az irodám a folyosó jobb oldalán, innen a második! - adja egyértelműen Kriszpin tudtára, merre is találja pontosan, hogyha szüksége lenne rá.
- Csodaszép napot, Igazgató úr! - köszön el végül egy cinkos vigyorral, majd lendületes léptekkel elhagyja az irodát, magában kissé idétlenül mosolyogva a kellemes meglepetésen. Még mindig kicsit nehezen hiszi el ezt a váltást.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. január 15. 16:50 | Link

Zója és Kriszpin

Zója ötlete elég váratlanul érte a férfit, azonban hamar megtetszett neki. Nem gondolta volna, hogy Izabella említette a nővérének, hogy a férfi milyen képességekkel rendelkezik, azonban mégiscsak így történt - bár azzal sem álltatja magát, hogy az iskolában nem terjengenek pletykák ezzel kapcsolatban már amúgy is. Mondjuk így, hogy jobban elgondolkodott a dolgon, abban sem biztos, hogy Kriszpin mennyit tud erről. Mármint a képességéről. Soha nem beszéltek róla, ő maga biztosan nem mesélte és tulajdonképpen abban sem biztos, hogy a különleges képességek valahol nyilván lennének tartva Hajninál. Mármint persze, a diákoké fel vannak jegyezve, mert ők még nincsenek bejegyezve, illetve mert az iskola felelőssége, hogy mit művelnek. Ezért jobb, ha mindenki tisztában van az ilyesmivel. A tanároknak azonban nem kell ezzel ennyire részletesen elszámolniuk. Az állásinterjúján említette a dolgot, az azonban még Portnipper igazgató úr "uralma" alatt esett meg. Szóval abban sem biztos teljesen, hogy nem kell majd kétszer elmagyarázni, mire gondoltak pontosan. Sőt, még arra is felkészült, hogy esetleg meg kell majd mutatnia, minek készül alávetni a diákokat.
Mert egyébként az ötlet teljesen szuper. A diákok vizsgaidőszakban stresszesek, nála pedig megvan a megfelelő segítség. Hihetetlen, hogy ezt ő magától még nem rakta össze eddig. Őszinte csodálattal bámult Zójára, mikor előállt ezzel a dologgal, pedig akár ő is gondolhatott volna rá... Valamiért mégsem tette.
Szóval az irodája előtt találkoztak az Önismeret professzorral, onnan pedig már csak pár lépés vezetett idáig, Kriszpin nyitott ajtaja elé. Kíváncsian várja, mi lesz az igazgató reakciója az ötletükre, kellemes érdeklődést érez, miközben megkopogtatja az ajtófélfát.
- Helló! Zavarhatnánk egy percre? - kérdi, miközben bekukkant az ajtón, kékjeivel az ismerős arcot keresve. Már jó pár napja nem beszélt Kriszpinnel, valahogy elkerülték egymást az útjaik. Ami azt illeti, nem is nagyon látta. Amikor megpillantja, alig látható mosoly ül ki az arcára. Miközben a választ várják, Zójára pillant, jelezve, hogy valószínűleg jobb, ha ő tálalja majd az ötletet. Elvégre ő találta ki, jobban tud beszélni róla. Meg egyébként is, pszichológus vagy mi, jó az emberek megpuhításában. Legalábbis Bárcián őszintén reméli ezt.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. január 17. 20:10 | Link

Zója és Kriszpin

Csak úgy történnek körülötte az események, Zója pedig szerencsére át is veszi a szót, aminek örül. Ő jobban érzi magát inkább a csendes segítő szerepében, aki néha hozzáad egy-két fontos információt a beszélgetéshez, amely esetleg lemaradt. Bár megmozdul, hogy ő maga csukja be az ajtót maguk mögött, Zója megelőzi. Így aztán ő kényelmesen vár pár pillanatot, amíg a nő is összeszedi magát, és Kriszpin is bekapcsolódik hozzájuk és kikászálódik a dobozai mögül. Türelmesen megvárja, amíg a nő befejezi a helyzet felvázolását, majd igyekszik kiegészíteni azokkal az információkkal, melyeket ő még fontosnak vél.
 - Igen, ami azt illeti... Nem meséltem még róla, de az én képességem pontosan ezt tudja. Valamennyire érezhette már, önkéntelenül is csinálom néha... Zója nem is tudta, hogy amit keres, az már létezik - vigyorodik el, mert hát tényleg valóban vicces kis történet. Elképzelt valamit a nő, majd az bumm az ölébe is pottyant. Bár mindenki kívánsága így teljesülne. Szóval most töredelmesen megvallja az igazgatónak, hogy ő bizony ilyet is tud. Szívesen meg is mutatja, ha szükség lenne rá, Zójának már megmutatta. Nem tudja, hogy Kriszpin mennyit tapasztalhatott meg belőle, valószínűleg nem sokat, mert egyszer sem találkoztak még úgy, hogy igazán zaklatott állapotban lett volna.
- Izé, nem is illegális a jó szó... - emeli meg a szemöldökeit Zója szóhasználatára, közben szórakozottan mosolyogva. De, pontosan ez a kérdés egyébként, teljes mértékben. Csak hát olyan eszméletlen rondán hangzik, hogy "héj, mit szólnál egy kis illegális bulihoz a kölykökkel?"
- De azért járhat némi plusz gonddal, mint a szülők engedélyének beszerzése a kiskorúaknál, és hasonlók - elmélkedik, majd miután elkalandozó tekintete megállapodik Kriszpin haján (hogy miért a pont a haján? Mert szép - a szerk.), szóval miután újra az igazgatóra néz, folytatja:
- Legyünk őszinték, ők is megtalálják a stresszoldás alternatív formáit. Ártani nem árthatunk sokat, de a Levitásaim... Őszinte aggodalomra adnak okot a vizsgaidőszakban. - Na persze nem a Hunter Bailey félék, szó se róla. Inkább az olyanok, akik a Hunter Bailey félék helyett írják meg a vizsgákat, pár szép szóért cserébe. Szóval most komolyan, hát lehetséges egy ilyen esdeklő, aggódó apai kérésre nemet mondani?!
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. január 21. 23:33 | Link

Zója és Kriszpin

Nem érzi magát különösképpen kellemetlenül, a helyzet azonban mégis furcsa. Valami olyasmi történt meg, amit látnia kellett volna előre, azonban mégsem látta - a nagy lelkesedésnek köszönhetően Zója nem fogalmazott kellően pontosan és megfontoltan, ő pedig tudván, miről is van szó, nem kapott észbe időben. Számára teljesen érthető volt a nő minden szava, minden információt pontosan oda tett el, ahova kellett, mindez azonban azért történt, mert már beszéltek a dologról, minden részletével tisztában volt. Nem forgott az esze azonban elég gyorsan ahhoz, hogy rájöjjön, Kriszpint mennyire félrevezették. A férfi kifakadása meglepő számára, habár inkább gondolkodtatja el, mintsem megijeszti. Talán csak egy szó üti meg a fülét, az azonban erőteljesen hat rá, talán erőteljesebben is, mint amennyire illene, vagy mint amennyire azt megszokhatta önmagától.
- Mesterséges? - ismétli meg a férfi szájából elhangzott kifejezést, habár nem tervez semmi továbbit hozzáfűzni. Ha átlagos ember lenne, esélyesen vérig sértődött volna, attól teljesen függetlenül, hogy az igazgatónak mi lehetett ezzel a szándéka. Ez a beszélgetés úgy tűnik most ilyen. Hangja rekedt és halk, több szó egyértelműen nem fogja követni.
Hiszen most is érzed.
Fut át az agyán, miközben Kriszpinre pislog párat, neki címezve a gondolatot. Tekintete átható, mintha hangosan ki tudná vele mondani, amit gondol. Ő ebben az érzésben éli az egész életét, születésétől kezdve. Folyamatosan körüllengi őt, éppen ebben a pillanatban is, a szobát is megtölti nyugalommal, még ha csekéllyel is, mert ő szándékosan nem erősít rá. Ennél természetesebb számára nem létezik. Kriszpin is érzi, Zója is érzi, mert mindenki érzi körülötte, és még így is milyen feszült lett a légkör hirtelen... Szórakoztatja a gondolat, mi menne itt, ha nem rendelkezne a képességével. Valószínűleg Kriszpin tényleg kihajította volna már őket.
A sütőtökleves hasonlatra lehajtja a fejét egy pillanatra, elnyomva egy fintort, amely igazán nem illene most a légkörbe. Tényleg szerencse, hogy nem egy sértődős típus, mivel Kriszpin láthatóan nincsen még csak távolról sem tudatában annak, hogy a hasonlítgatása mennyire provokatív lehetne, ha egy impulzívabb embernek címezné. Még ezzel a fintorgással is meglepi önmagát, valamiért úgy tűnik, ma érzékenyebb napja van az átlagosnál. De nem esik nehezére nem foglalkozni vele. Inkább elmosolyodik, úgy emeli tekintetét Zójára, aki időközben már elkezdte megmenteni a helyzetet. Jól tette. Neki most szüksége van pár pillanatra, hogy megtalálja a szavait.
- Igen - erősíti meg végül a nőt, majd röviden és velősen összefoglalja a helyzetet - Összegyűlünk, pihenünk együtt egy kicsit, akinek van kedve és ideje. Csak a teremben levő diákokra hat, csak ameddig szeretnék, nem is túl erősen, mivel nem egy emberről van szó. Minél többfelé osztom a figyelmem, annál jobban gyengül az erőm. Lehetőséget adunk nekik, hogy a lazítás tényleg a lazításról szóljon, és ne a bűntudatról, amit amiatt éreznek, hogy negyed óráig valami mással is mernek foglalkozni a tankönyveiken kívül. Nem okoz függőséget, különben most is tízen loholnának utánam, és ahogy tudom, különösebben életképtelenséget sem. Már ami a későbbieket illeti. - Enyhe gúny lenne a hangjában? Talán, de még ő sem igazán tudja megmondani.
- Egyszerűen csak segít ellazulni egy rövid időre. Pihenés nélkül nem lehet tanulni - fejezi be egyszerűen, majd összefonja maga előtt a karjait. Neki igazából mindegy. Szeretné, ha megvalósulna a dolog, de nem fog érte szenvedélyesen küzdeni. Az nem az ő terepe, inkább a másik két résztvevőé ebben a beszélgetésben.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2017. január 22. 00:37 Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. január 22. 22:23 | Link

Zója és Kriszpin

Az igazgató hagyja elillanni a pillanatnyi kellemetlenséget közöttük, ezt pedig nagyon bölcsen teszi. Pár pillanat elteltével pedig már Berci feje is kitisztul.
Már éppen kezdene megörülni, mert úgy tűnik, hogy Zójáva végre meggyőzték a férfit arról, hogy az ötletük igenis jó. Ránéz a nőre, remélve, hogy ő is észrevette ezt és végre a megkönnyebbülést és az örömet láthatja az arcán, mert biztos benne, hogy számára ez egy fontos ügy.
Váratlanul kapja azonban fel a fejét, mikor újra felcsendül a neve. Az értetlen zavarodottságot hamar letörli az arcáról, inkább őszinte érdeklődéssel várja, hogy Kriszpin kifejtse, mi ezzel a probléma. Most nem veszi magára, ad egy esélyt a még el nem hangzott magyarázatnak, hogy ne ellene szóljon, bár igazán mélyen rosszra számít. Amit kap, az viszont ennek pont az ellenkezője, ő pedig nem is igazán érti. Tényleg az ő érzéseit féltené az igazgató? Szemöldökeit ráncolva, pár pillanatig kiül az arcára a kételkedés, mintha azt várná, mikor ugrik elő a kandikamerával valaki, hogy közölje, ez csak átverés. Aztán átfut az agyán a gondolat, hogy ez a férfi részéről igazából nagyon aranyos. Aztán az is, hogy ez egész teljesen abszurd részéről, elvégre a feletteséről van szó, aki az imént teremtette le.
Na jó, kezdjük újra!
Mondja most magának, amit Kriszpin mondott nekik az imént. Vet Zója irányába egy segítségkérő pillantást, azonban tudja, hogy a helyzet értelmezésével most egyedül maradt.
Pedig a válaszon egyáltalán nem kell sokat gondolkodnia. Ez egyáltalán nem egy olyan dolog, amelyet titokban akarna tartani. Vannak dolgok, amelyekről nem beszél szívesen, vagy amit csak nagyon nehezen mond el. Hogy miért nem hoppanál már, miért van fél karja, mivel jár a képessége igazából és mi vezetett odáig, hogy nem tud az extrém sportok nélkül élni. De ezeket a kérdéseket egy diák sem tenné fel neki, ahogyan egy felnőtt sem tette még soha, talán Ádámot leszámítva.
Egyébként sem tartja valószínűnek, hogy ez a titok egyáltalán még titok. Túl sok negatív következményre sem számít, hiszen azon kevés diák részéről akik tudja, a reakció eddig mindig inkább csodálat volt, mintsem elrettenés, senki nem gondolta őt még emiatt furcsának vagy ijesztőnek. Majdnem letegezi Kriszpint, miközben beszélni kezd, de az utolsó pillanatban észbe kap. Elkalandozott egy pillanatra.
- Értékelem az aggodalmát, de nem hinném, hogy ez gondot okozna. Ebben az iskolában egyébként sincsenek titkok - mondja, miközben vet egy sokatmondó pillantást mindkét kollégájára. Ezt mindenki tudja, akinek volt már minimális köze a Bagolykő Mágustanodához.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. január 24. 21:30 | Link

Kriszpin és Zója

Zója tetőről leugrós megjegyzésén mosolyog egy kellemeset, majd kételkedőn megrázza a fejét. Fura lenne, ha azt mondaná, hogy még örülne is egy ilyen élménynek, igaz? Pedig így van. Fogalma sincs róla, milyen lehet ennyire belecsavarodni valakibe, pedig világ életében kíváncsi volt rá. Az érzésre, amiről minden költő ír, és minden zenész énekel. Nagyjából sejti a dolgot, hasonlót érzett már... De az nem volt ugyanaz. Olyan, mint a másolópapírra átmásolt ábra a könyvből. Majdnem megegyezik, mégis érződik rajta, hogy csak egy ócska másolat. Sóhajt egyet, miközben Kriszpin taglalni kezdi, hogy kiugrania talán mégsem kellene.
Érdeklődve fürkészi az arcát, kíváncsi ugyanis nagyon, hogy mit fog felelni a nőnek. Valamiért nem szimpatizál a gondolattal, hogy Zója bevesse a férfin a mágiáját, még ha tisztában is van vele, hogy a nő nem vinné túlzásba a dolgot, de nem akar beleszólni. Meglepetten vonja fel a szemöldökét, mikor az igazgató beleegyezik a próbába, a kellemetlen érzés pedig felerősödik kissé, de ennek kívülről a világon semmilyen nyoma nem lelhető fel rajta.
Nyugodtan, szinte már-már rezignáltan nézi, ahogyan Kriszpin vonásai megváltoznak Zója mágiájának hatására. A tekintete más lesz, természetellenes. A pupillái nagyra tágulnak, szinte másodpercről másodpercre lekövethető, hogy mi zajlik az igazgatóban, látni rajta, hogy a mágia erősödik. Eltelik egy kis idő,  de végül aztán Zója jelzi számára, hogy most már ő jön. Nem esett le neki, hogy így fogják csinálni, hogy neki is szerepet szánt ebben a nő.
- Azt mondod? - néz a nőre, arca egy pillanatra fájdalmasan megrándul, majd visszanéz szegény Kriszpinre, aki valószínűleg lassan már bolondulásig szerelmes lett. Együttérző, kék tekintetét a férfire szegezi, aztán arra az elhatározásra jut, hogy tényleg itt az ideje közbelépni, mielőtt még le találja őt ütni egy közeli dísztárggyal, csak mert hozzá mert szólni a nőhöz.
Így aztán igyekszik ő maga is ellazulni, Kriszpinre koncentrálja minden erejét. Továbbra is ülve marad, kezei a combján pihennek, fejét picit oldalra dönti, miközben egyre mélyebb és mélyebb nyugalomba zárja az igazgatót. A tekintetét keresi, de nem találja. Most egyértelműen csak Zójára tud koncentrálni.
Nem sok idő telik el, és Kriszpin vonásai rendeződni látszanak, habár figyelmét valószínűleg továbbra is a pszichológus fogja lekötni. A mágiája nem semlegesíti a vélamágiát, csupán gyengíti. Olyan, mintha lecsavarta volna a hőfokot, az intenzitás csökken. Még mindig vonzalmat érez a nő iránt, de már nem bolondul meg tőle, az érzés elcsendesedik valamennyire. Ezt az állapotot pedig kitartja egészen addig, amíg Zója meg nem szakítja a varázserejét teljesen.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. január 27. 13:58 | Link

Zója és Kriszpin

Ő is kénytelen megállapítani, hogy Kriszpin látszólag mennyire jól viseli ezt az egészet. Nem egészen erre számított, valami sokkal látványosabb és érzelemdúsabb jelenetet képzelt maga elé. Ennek a verziónak azonban sokkal jobban örül, elvégre a szituáció így mindenkinek sokkal kevésbé kínos, mint hogyha mondjuk a falnak döntötte volna Zóját. Egy sanda mosoly kíséretében még az is megfordul a fejében, hogy tulajdonképpen nem is kell ő ide, ha egyszer a férfi ennyire nyugodt tud maradni önmagától is. Na persze azért más kérdés uralkodni önmagunkon és tényleg nyugodtnak is lenni, ezzel ő is tisztában van, éppen ezért nem hezitál sokáig, mikor Zója jelez.
Általában nem kell különösebben erősen koncentrálnia, hogy használni tudja az erejét, most azonban mégis megteszi. Egyrészt azért, mert vélamágiával még sosem kellett versenyeznie, másrészt pedig azért, mert nem akar semmit sem elrontani. Nem mintha nagyon el tudna, elvégre legrosszabb esetben is csak visszajönne a korábbi állapot. Azért inkább nem kockáztat. Nem tudja biztosan, milyen állapotban lehet Kriszpin, amíg rá nem néz. Akkor sem azért, mert olyan rengeteg dolgot ki tudna olvasni a szemeiből, inkább a tény miatt, hogy egyáltalán le tudta venni a pillantását Zójáról. Megkönnyebbülve figyeli Kriszpin tisztuló tekintetét, mikor Zója megérinti a vállát, ő pedig picit megrezzenve veszi észre, hogy a nő közben odakerült mögé. A megjegyzésére elmosolyodik, halkan megjegyzi hogy "ja", elvégre az igazgató enyhén bárgyú, ám rendkívül kedves mosolyában tényleg van valami megkapó. Kicsit olyan, mint egy jóllakott ovis. Egy rövid ideig kitartja a mágiáját, csak hogy a férfi kicsit önmagában, a szerelmesség érzete nélkül is barátkozhasson az érzéssel, de mire a nő leül melléjük, már Kriszpint sem befolyásolja többé semmi. Zója megjegyzése először meglepi, de aztán rájön, hogy a nő csak azt fogalmazta meg szépen, ami az ő fejében is megfordult időközben. Tényleg annak tűnik. Érdekes dolog ez, a korábbi kifakadása alapján nem gondolta volna, hogy ezt ilyen nyugodtan fogja majd kezelni. Dehát nem is ő a pszichológus, hogy értse, az emberek mit miért csinálnak.
A következő kérdésre viszont érdekli a válasz, ezért kékjeit a nőről az igazgatóra kapja. Ha már itt tartunk, őt az is érdekli, Zója erejének hatását hogyan élte meg, az egész élményről szívesen hallana. De nem kérdez rá, inkább csak csendben várja a választ.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. július 29. 16:43 | Link

Kriszpin és Álmos

Álmos mögött lép be az ajtón (avagy a hiányán), enyhén ráncolva a szemöldökét, miközben tekintetével az igazgatót keresi. Ha azt mondanánk, hogy az utóbbi napok pokolian fárasztóak voltak Bárcián számára, akkor még távolról sem közelítettük meg a mértéket eléggé ahhoz, hogy kellően átérezhető legyen. Egyre több a feszültség a gazdasági igazgató háza táján, mert nem elég, hogy leomlott a Levita tornya, ami nem csak mint gazdasági igazgatót, de mint a Levitások volt fejét is nagyon megérintette és megrémítette, de az élet egyéb területein is kezdi ellepni a... nos, a szar. Arról nem is beszélve, hogy mint utóbb kiderült, egy csomó Levitás szülő valahogy még mindig az ő nevére emlékszik, így az utóbbi napokban nem egy aggódó szülői levelet kapott, amit egyesével kellett Viviéknek átirányítgatnia. A lakrésze egy romhalmaz, mert a költözés közepén van, hol Bellánál alszik, hol fent a kastélyban, hol pakol, hol nem, de azért haladni is kéne. Mindeközben pedig próbálja kivenni az esküvőszervezésből a részét - mindezt úgy, hogy Kriszpinnek még mindig nem bírták kinyögni, mi a helyzet, mert két felnőtt ember láthatóan kevés egy ekkora feladatra - alkalomadtán pedig megóvni Tatit az idegbajtól, ami legalább akkora - ha nem nagyobb - kihívás, mint a Levita tornyot újjáépíteni úgy, hogy arra ne menjen rá a komplett éves költségvetés.
Szóval röviden és tömören, szegény kezdi elérni azt a pontot, amit jobb körökben csak úgy neveznek, hogy a töke kivan. Mert a hiedelmekkel ellentétben ő sem immunis ám a stresszre, csak máshol vannak a határai.
Most pedig a gondnok toppant be hozzá, egy terjedelmes listával arról, hogy mégis mi kellene a torony rendbehozatalához, Bercinek pedig volt szerencséje kiszámolni, mit is fog ez jelenteni rájuk nézve. Alig várta már - se -, hogy elkezdhesse ecsetelni Kriszpinnek, hogy az opcióik olyan csodálatos dolgokra terjednek ki, mint az átmeneti tandíjemelés, vagy helyette az összes további idei iskolai program költségvetésének a meghúzása, ami kevesebb programot, kevesebb dekorációt, kevésbé puccos lakomákat jelent. De az igazi poén ott kezdődik, hogy talán az életét is elkezdheti félteni akkor, amikor a szakköröknek, a kviddics-csapatoknak és a színjátszókörnek is el kell mesélnie, hogy idén egy darab új cuccot vagy felszerelést nem fognak tudni kapni. Mert nagyjából ezek a kilátások. Álmosra néz kissé idegesen, majd megtalálja most már Kriszpint is a pillantásával.
- Szia! Összeraktuk a Levita-torony felújítási projektjét, kicsit kéne beszélnünk róla, ráérsz most? - well, let's get the party started.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. július 29. 22:25 | Link

Urak

Hellyel kínálják, amit ő el is fogad, közvetlenül Álmos mellett és Kriszpinnel szemben. Ad egy gyors simogatást a kutyának miután leült, de bármennyire is jó haverok ők ketten, a babusgatása most - sajnos - nem élvez prioritást.
Lerak egy jó nagy mappát Kriszpin elé, a legtetejéről pedig levesz egy papírt - ez az összesítő, a többin pedig részletesebben is le vannak bontva külön a dolgok - aztán megfordítja, hogy Kriszpin is lássa és odatolja elé. A szám az alján, nos, nem valami szép. Pontosabban túl szép, szép nagy.
- Nos, a költségek kicsit az egekbe hágtak... A vége, ha csak átlagos minőségű alapanyagokat nézünk, magát a munkálatokat és a bájolók fizetését, ezenkívül a Levita újra-berendezését... Összesen 6000 galleon, 15 sarló és 440 knút - (kb. 68-69 millió forint - a szerk.) húzza végül alá a papír alján a számot, amit az imént fel is olvasott. Miután Kriszpinnek volt alkalma emésztgetni a számokat, elkezdi részletesebben is beavatni abba, hogy ez pontosan mit jelent.
- Ez úgy nagyjából az éves költségvetésünk duplája - sóhajt egy nagyot, mert lelki szemei előtt már megjelentek az éhező gyerekek és a rohadó kastély... Na jó, ez csak vicc volt - Nagyjából 2000 galleon állami támogatást tudunk rá igényelni, ha megkapjuk a maximumot, illetve a biztosításunk 3000-ig fedezi a költségeket, vagyis még több, mint ezer deficitben leszünk. Ezt meg kell próbálni az általános, éves állami hozzájárulásból kisakkozni, amit az extrákra szoktunk költeni, mert a tandíjakhoz nem nyúlhatunk, az a gyerekek lakhatása és étkezése, plusz a fizetések - folytatja, most már hevesen gesztikulálva hozzá, egyre élesebben ráncolva a szemöldökét, ahogyan a lényegre tér:
- Szóval a végzős bál, a kviddiccsel járó pluszköltségek, a szakkörök plusz igényei és a házprogramokra szánt pénz, biztos hogy mennek a levesbe - ... pontosabban a toronyba. Ezt már idáig is rossz volt elmondani, de még csak most jön a feketeleves:
- És imádkozzunk, hogy a minisztérium rendes lesz, mert ha nem kapjuk meg a maximum támogatást, akkor a tandíjakhoz is hozzá kell nyúlni átmenetileg, vagy a fizetésekhez, és mindkettő nagyon kellemetlen lenne - jegyzi meg még halkan, aztán ujjaival dobolni kezd az asztalon. Szóval úgy kábé ez a helyzet.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. augusztus 11. 15:12 | Link

Levita torony ZRT.

Az adományokra nem is gondolt, ám erre a gondolatra bólint egy nagyot, bizakodó tekintettel, ahogyan arra is, hogy először érdemes volna a szülőkkel és a tanári karral megvitatni a dolgot, majd utána nyúlni kétségbeesetten a további tartalékokhoz. Azért - ha bizakodó is - továbbra is igyekszik optimista vagy pesszimista helyett inkább a realista vonalat képviselni, ahogyan általában szokta, és ahogyan egyébként - ha számokról és pénzekről van szó, főleg - ezt egyedül érdemes kezelni.
- Jó ötlet, akkor majd egy értekezletet ha mielőbb össze tudnánk hozni ezzel kapcsolatban, az jó lenne - néz itt Kriszpinre, elvégre az ilyesmit általában neki szokása összehívni. Lenne egy esedékes nem sokára amúgy is, amennyire tudja, tantestületi legalábbis, de nem tudja, hogy ő besétálhat-e egy ilyenre, vagy inkább tartanak neki egy külön alkalmat. Majd mindjárt kiderül.
Éppen erre várna, amikor egyszer csak, mielőtt még a válaszát megkaphatná, egyetlen menyasszonya robban be az ablakon, mindezek után egy pillanattal pedig már az esküvőről beszél. Bárcián aggodalmasan nézi végig a jelentet, időközben segítene szilánkot takarítani, de megelőzik, így csak a székébe szegezve próbálja át gondolni, Bella egytől-orbitálisig tartó skálán mennyire beszélt most hülyeségeket. Mert hát csak nem mondhatja, hogy a barátnője esküvője lesz, ha aztán egy hét múlva meg közlik, hogy ja amúgy az övék, meg úgy nem mellesleg egyébként azt is meg akarták kérdezni, hogy tarthatnák-e itt a birtokon. Biztosan állati okos pont ilyenkor hazudni. Számos érzelem fut végig a férfin, a legtapinthatóbb mind közül talán az idegesség, ezt pedig most kivételesen nagyon is jól kivehetően érzi. Még az sem kifejezetten tudja feldobni most, hogy a Magicbomb fellép végül. Pedig a lelke mélyén tudja, hogy ez azért nagyon boldog hír. Máshogy a zenének nem is lett volna értelme az egész bulin.
Nem sok kedve van lebuktatni Bella hazugságát, de hamar összerakja, hogy kivételesen muszáj lesz, mert különben hosszútávon csak még idiótább helyzetbe hozzák magukat vele, szóval megköszörüli a torkát, és Kriszpinnek intézi a következő szavait.
- Igazság szerint... A mi lagzink lesz, ha már így szó van róla. És már meg akartunk kérdezni, hogy engedélyedet adnád-e, hogy itt a birtokon tartsuk meg, csak aztán jött ez  rengeteg fennakadás... A menyasszonytáncból befolyó összeget Tati szívesen felajánlja a toronyra, igaz? - néz átható, félig-meddig a "ha már ezt eltoltad, legyél jó kislány" üzenetet közvetítő tekintettel egyetlen párjára. Ez most kínos, tudja tökéletesen, főleg Kriszpinnel szemben az, így kicsit sem oldja a továbbra sem túl fényes hangulatát.
- Álmos, kérlek - pillant közben oldalra a gondnokra, hátha sikerült kicsit kedvesebb hangnemet magára erőltetnie így a főnökével szemben ülve. Bírja a srácot, jóindulatúnak tűnik és borzasztóan értelmesnek, de a modora... Hát, legalább van hova fejlődnie, az is valami.
- Nem hinném, hogy lesz pénz most lecserélni a seprűket, de a folyosót tényleg meg kellene csinálni. Majd kérném a segítséged abban, hogy egy prioritási listát összeállítsunk a karbantartandó dolgokról még, jó? - pillant továbbra is a gondnok úrra (:DDD - a szerk.), aztán vissza a többiekre. Próbál konstruktív lenni, na nem mintha megkönnyítenék a dolgát.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. augusztus 20. 13:11 | Link

Levita torony ZRT.

Kínos. Talán ez a megfelelő szó, ami Bárcián jelenlegi helyzetét leírja, amint ott ül élete két fontos embere között, az egyik úgy néz rá, mintha éppen most közölte volna, hogy kecskévé operáltatja magát, a másik pedig... Hát úgy, mint aki rendkívül nagy rutinnal és tehetséggel leplezi, hogy rohadtul megbántották. Nem tudja eldönteni, hogy csak ő látja-e bele Kriszpin arckifejezésébe ezt, mert ettől tart, vagy tényleg ott van, de mintha a reakcióideje kicsit lassulna, a tekintete pedig ködösebb lenne. Bárhogyan is, sokkolni biztosan sikerült.
- Igen - nyög végül ki csak ennyit, nem éppen olyan fejjel, ahogyan az ilyen híreket közölni szokták. Inkább kicsit úgy, mintha meghalt volna valaki, de azért próbálnánk mosolyogni rajta. Utána többre alkalma sem marad, mert Bella kezd el beszélni, úgyhogy ennyiben is hagyja. Egészen addig, amíg ő meg úgy nem dönt, hogy egyszerűen csak kilép a helyzetből. Szegény Álmos egy időre ki is záródik a fejéből, jelenleg most inkább azzal van elfoglalva, hogy ne legyen - magához képest - iszonyatosan dühös Bellára, amiért kiborította a sz*rosbödönt, majd fogta is magát és távozott, itt hagyva Bercit a tartalmával és egy homokozólapáttal. Sok szerencsét, fiam. Még a lábával is dobolni kezd a padlón idegességében, ami pedig rá egyáltalán nem jellemző.
- Az nagyon szuper lenne, Álmos - néz rá elismerően, mert csupa jó és hasznos ötlettel áll elő. Ha a modorát nem nézzük, tényleg áldás amúgy ez a gyerek, mert ő is az a típus, aki kézben tudja tartani úgy is a dolgokat, ha nem rugdossa érte külön napi rendszerességgel az ember. Önálló felnőttből több kellene ide a Bagolykőbe. Mindeközben azonban az igazgatóra pillantgat aggódó tekintettel, aki talán kezd kicsit visszatérni közéjük, legalábbis a válaszából így lehet érezni.
- Van még valami, amit most meg kell beszélnünk? - néz végül a két férfira felváltva. Igen, most már menekülne. Bellával is le kell bonyolítania még egy beszélgetést erről az egészről, mert most úgy érzi, ez nem annyira van rendben. Ezt a felháborodottságot ízlelgeti kicsit, rég érzett már hasonlót - talán utoljára akkor, amikor betörtek a szobájába. Hát igen, ilyenek a nők. Még a nyugalom szobrából is üvöltő oroszlánt csinálnak, el sem kell venni őket, elég hozzá egy eljegyzés.
Szál megtekintése

Igazgatói iroda - Béres Bárcián hozzászólásai (19 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium