Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Ez a beszélgetés még a felvételem napján zajlott le, azóta pedig voltam bent kétszer. Hivatalosan csak holnap kezdek, de nem hagyhattam, hogy ez így maradjon. A dobozok, irathalmok és valószínűleg egy oszlásnak indult hulla alatt van egy asztal, amit használni szeretnék. Az elődöm állítólag önként távozott, mégis kicsit olyan, mintha szánt szándékkal benne szeretett volna hagyni a slamasztikába. Viszont nem hagyhatom, hogy az első munkanapomon ilyen kupacok hátráltassanak. Állítólag az igazgató sem tervez bejönni ilyenkor, már ha hihetek annak, aki bemutatta a helyet, így békésen ellehetek a magam kis világában. Egy felrúnázott és hatszáz millió éves mp3 –as segítségével kizárom a külvilágot, miközben Schubert tökéletesen átveszi a hatalmat a káosz felett, amivel szembe kell néznem. Bizony, nem hiszi el az ember, de rajongok a komolyzenéért.
Mivel nem számítok rá, hogy bárki is lenne itt, így egész lazán vagyok. A fiatalságomból megmaradt, és még jó kviddicses melegítőmben feszítek, hátán még most is jól olvasható, hogy csapatkapitány – helyettes voltam, és a sárkány is olyan, mintha új lenne. A zöld felső alatt egy fekete ujjatlan van csak, a nadrágom szürke, nagy zöld RELLON felirattal a jobb oldalán. A hajamat magas kontyba kötöttem, hogy ne zavarjon, miközben a káoszon igyekszem úrrá lenni.
Nem akarok semmit mondani az előző kolleginára, de bizony nem hagyott itt könnyű feladatot, legalább két órája takarítok és szortírozok, bár akár mindent a kukába dobhatnék, akkor se lenne tragédia, mire elérek az asztallap első megnyilvánulásáig. A fáradtbarna asztallap unottan sandít rám, én pedig már most érzem, hogy jóban leszünk. Néhány fontosabb papír, egy NAGYON FONTOS feliratú mappa a kiemelt kupacba kerülnek, főleg mikor az utóbbiba belenézek. Vannak itt bajok.
Újabb másfél óra telik el, a fülemben már Vivaldi adja a ritmust, miközben én már tisztítószerekkel takarítom le az asztalt az utolsó pontjáig. A színe nem igazán tetszett ezért véletlenül a pálcám rábökött és én valahogy kimondtam a varázsigét, mire hihetetlen módon csodás vörösesbarnát öltött fel a hozzá tartozó székkel együtt, aminek a szövetét mágiával tisztítottam ki. Az asztalt is lehetett volna azzal, de tudom, hogy a mugli módszerekkel sokkal jobb eredményt érek el. Pincérnő vagyok, vagy mi a fene. A szemét, ami eddig az asztalon volt, két zsákban pihen az ajtó mellett, mert nem tudom, hogy hova vihetném őket, ez valahogy a tanulmányaim alatt sem érdekelt. Viszont lassan kész vagyok, már csak szárazra kell törölgetnem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Senki sem rázza úgy Vivaldira, mint én! Nem ám, csak viccelek, de hát egy bútordarab szárazra törlése, ha tetszik, ha nem, jár némi riszával. Viszont az, hogy egy férfi ember csak nézi, ahogy egy hölgy csípője ring és annyit se mond neki, hogy jó napot, az bizony nem szép. Illetve lehet, hogy mondott, de hát a mesterek egyike ugyebár éppen a fülemben dübörög. Az asztal viszont kész, elégedetten fújom ki a levegőt, nem mondom, megterhelő dolog, ha az embernek takarítania kell, de határozottan megéri. Amikor jövök, akkor már szép asztal fog várni, már csak pár kép meg az alapvető cuccaim, és kész is.
Büszke pofival lépek oda a táskámhoz, hogy egy kicsit megtisztogassam a kezem, és nyomjak rá némi kézkrémet. Épp az ősz végén járunk, amikor megfordulok, és, hát gyakorlatilag szívérgörcsöt kapok.
- Merlin szépreményű dédanyjára, maga ijesztő pasas!
Tegyük hozzá, hogy sosem találkoztunk, és fogalmam sincs, hogy ki ő. Úgy tippelem, hogy egy nagyjából velem egy idő tanár, vagy egy nagyjából velem egyidős perverz, szadista, gyilkos. Nem, nem a tanár az első megérzésem, és míg másnál a megérzés remekül működik, hát addig nálam csak dob egyet a káosztengeren. Gyorsan eloszlatom a kezemen a kencét, míg kirángatom a fülest a fülemből. És ilyenkor kellene ugye elfutni, mert mint minden horrorban, itt is megvannak a jellemzők: Csini lány, este, egyedül, van egy látszólag gyanútlan idegen, és csini lány mit tesz? Naná, hogy közelebb sétál hozzá.
- Jó estét, Oravecz Tatiana vagyok, az igazgató úr titkárnője, de ő most nincs bent. Segíthetek esetleg?
Nem mintha tudnám, hogy mi merre van, vagyis de, a fontosabbak mögöttem, a hónapos pizzamaradvány meg a kukában, de nem hiszem, hogy ezért jött volna, így a bemutatkozáskor kinyújtom a kezem felé barátságosan. Lehet, hogy kellett volna kérnem egy fényképes kalauzt a mostani tanárokról és iskolai személyzetről, mert amióta én itt gyerek voltam, kábé csak Felagund prof meg két rá hajazó morcos manó maradtak meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Aaaaucs.
Ennyit tudok elsőre kinyögni, látszik, hogy egy pillanatra kiütközik a döbbenet az arcomra. Nos valóban, eléggé felfrissítették a tanári kart, nem mondom. Azt hiszem jobb lesz, ha ezentúl megpróbálok jobban odafigyelni arra, hogy kinek mit mondok, mert még a végén nagy bajba kerülök.
- Valóban… itt van. Persze. Rendben.
Amíg besétál, elhúzom az ajkaimat egy néma és hosszan elnyúló ííí-t kiadva magamból. Hát ez egy remek kezdet, biztos jó lesz a közös munka. És hogy milyen, hogy vaskalapos – e vagy sem? Fogalmam sincs. Olyan hűvös volt, mint a britek szoktak lenni. Vagy nem is hűvös, talán inkább érzelemmentes? Nem, inkább rejtélyes. Igen, a rejtélyes a jó szó. Miért is vele foglalkozok? Tök gázul nézek ki! Gyorsan, amíg van pár pillanatnyi időm, kibontom és megrázom kicsit a hajam, mert hát a haj ötven százalékot tud dobni az összképen. Mire visszatér, már rendezettebben nézek ki, mintha normális is lennék, pedig az egészen biztosan nem vagyok.
- Uram, én, sajnálom, hogy leszúrtam, csak nem számítottam önre. Aki idekísért csak az asztalomat mutatta meg, de semmi konkrétumot nem mondott.
Viszont most már legalább van asztalom, még egy kis munka és egész otthonos lesz a hely. Azon vagyok éppen, hogy aki belép ide, ne azt lássa, hogy hatalmas káosz tetején ül egy kicsi nő, és aki nem szimpatikus, azt megdobálja.
- A hölgy annyit mondott még, hogy szereti, ha nyitva van az ajtó, hogy bárki bejöhet, ez tényleg így van, vagy csak azért volt, mert nem volt titkárnője?
Igyekszem a pillanatnyi zavart felülkerekíteni, és mikor megkérdezem, már újra kedves, csicsergő a hangom, mint amilyen általában lenni szokott. Elég gyorsan vissza tudok lendülni, de ez nem jelenti azt, hogy otthon azért nem verem a fejem a párnába, mert nem vagyok normális és nem gondolkozom előre.
- Örülök, hogy végre megismerhetem. Van esetleg valami kérdése, ami felmerült önben az önéletrajzom láttán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Nem zavar, a korábbi munkahelyeimen is általános volt a hangzavar, de mégis szereztem egy diplomát.
Nem is rossz eredménnyel, az, hogy kitűnővel végeztem persze csak önmagam irányába kérkedés és önigazolás, másnak nem szoktam dicsekedni, csak annyit mondok, hogy van diplomám. Ezt viszont szeretem kihangsúlyozni, mert van egy emberréteg, aki egyszerűen alantasabb embernek véli a pincérnőket. Pedig bizony sokkal keményebb munka az, mint amilyennek látszik.
- Ez… családi defekt, de ne aggódjon, én vagyok a legkáoszosabb, szóval nem mindig lesz ez így.
Emelem fel a kezem védekezően, és ajkaim széles vigyorra húzódnak közben. Valóban, egy olyan helyen sikerült felnőnöm, ahol a porcica és a széthagyott papírok halálos ellenségek voltak, én pedig néha – legalábbis anyám szerint – szemétdombom királynőjeként trónoltam a ruhahalmon. Igaza volt, valóban nem voltam az a rendszerető fajta, de bár megtanultam rendet tartani, nem vagyok az a betegesen ragaszkodó fajta. Néha a kupi csak otthonosabbá teszi a környezetet. Ettől a gondolattól egy pillanatra megfájdul a tarkóm, pár gyerekkori tasli felelevenedett. Hányszor feleseltem anyámmal! A legtöbbször persze azt nehezményeztem, hogy másoknál van élet. Ő pedig közölte, hogy lehet költözni. Amikor megtettem és férjhez mentem Maximilianhez, akkor pedig egy világ dőlt össze benne, utólag teljesen jogosan.
- Jó nekem a ma is, sőt, ami azt illeti, jobb is. Holnap egy kedves barátomat is meg szeretném még látogatni, és csak úgy szeretném megtenni, ha már itt tudom, hogy mit vár el tőlem. Nagyon kínos lenne, ha nem tudnék mit felelni arra a kérdésére, hogy mit is csinálok itt, mert biztos meg fogja kérdezni, és tudja, néha elég erősen fogalmazok, ha nem tudom éppen, hogy mi a helyes válasz. Csacsogok… bocsánat.
Oké, elfogyott a levegőm, úgyhogy becsukom a számat, és sóhajtok egy aprót, még az ajkaimat is összezárom, hogy szinte elfehérednek. Ez nem valami elegáns, így egy kicsit enyhítek a szorításon, de annyira nem, hogy meg tudjak szólalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Mikor visszatér, figyelmemet már neki szentelem. Az a legtisztább, ha először elmondja, hogy mit szeretne, majd reflektálok rá, végül pedig új témákat dobok fel annak köszönhetően, hogy mit találtam a hatalmas kupacban, ami szerintem fontos. Mindenre bólintok, de nem felelek semmit, egyelőre csak figyelek, és gyűjtöm magamban a válaszokat.
- Nos…
Mondom én is, de csak viccnek szánva, remélem érti a poént, mert volt már pár ember, akivel meggyűlt a bajom, mert állítólag megsértettem, mert ő azt hitte, hogy gúnyolódom. Vigyáznom kellene arra, hogy néha miként reagálok, de hát az a helyzet, hogy az ilyen embereket élből ignorálom, mert nem tartom oknak a sértődöttségüket, hogy lemondjak más, értelmesebb dolgokról. Tudom, fejlődnöm kellene.
- Körülbelül öt napra van szükségem, hogy megismerjem az önhöz járó embereket, a következő hétre már magabiztosan fel tudom ismerni a helyzeteket. A korábbi munkahelyeimen fontos volt, hogy az arcokhoz neveket és tulajdonságokat, szokásokat kapcsoljak. Ha lenne egy fényképes lista a tanárokról, dolgozókról, akkor még könnyebben menne a dolog. Önre is emlékszem, még diákkoromból, három évig háztársak voltunk.
Most, hogy már nem ver úgy a kicsit szívem a perverz sorozatgyilkos elméletem miatt, meg leginkább a tény miatt, hogy valaki áll a hátam mögött, így azért könnyebb. Meg hát persze elteltek hosszú évek azóta, hogy utoljára láttam, és persze amúgy sem voltunk olyan nagyon beszélő viszonyba. Háztársak voltunk, én még kislány, ő pedig a nagyobb fiúk egy tagja, akikre abban az időben mi csak pirulva pillantottunk.
- Arra gondoltam, hogy készíthetnék egy iratrendezőt. Szeretek ilyenekkel bíbelődni. Abba helyezném bele az aláírandó papírokat. Előre a fontosakat, utána a formanyomtatványokat, aztán azokat, amiket átolvasna, de mindegyikhez készíthetnék jegyzetet, hogy ha nincs ideje, de fontos, akkor is átlássa, hogy miről van szó benne. Hasznos lenne, mert így a későbbiekben én is tudnám, hogy mi hova tartozik.
Ez szintén családi betegség nálunk, mint a kettő. A nővéreim mindig jegyzeteltek, pár szó, egy érdekesebb gondolat, rájöttem, hogy sokkal hasznosabb, mint órákon át olvasni és próbálni bemagolni az anyagot. A rendszerezés szintén tőlük ered. A bátyám nem ilyen körültekintő, de neki meg mindig szívesen csináltuk meg. Ő élvezte, mi élveztük, később, amikor okosabbak lettünk ismertük csak fel, hogy amit mi játéknak hiszünk, neki inkább házimanó – képző. Eléggé uralkodó típus, de ez már nem az én gondom.
- Persze a halaszthatatlanokkal zaklatnám napközben is. Mindig itt lenne az asztalon, így bármikor elvihetné, ha napközben éppen úgy érzi, hogy van ideje az aláírásokra.
Megérintem az asztalt, jelezve a tervezett helyét, amennyiben rábólint a kezdeményezésemre.
- Pakolás közben találtam pár iratot, amik bár elévült dátummal rendelkeznek, de szerintem az ügyek még nem évültek el.
Megkerülöm a széket és felemelem az egymásra merőlegesen fektetett iratokat, és átnyújtom neki.
- Javaslat az iskolai manók fizetésének emelésére, jutalmazási rendszer bevezetésére. Ha szabad megjegyeznem, az emelés nem rossz gondolat, de a jutalmazás igen. Ha egy manó nem kap jutalmat, úgy vélem büntetni kezdi magát, mint amikor úgy érzik, rosszat tettek. Lehet, hogy egy ilyen megosztott díjazás is ezt váltaná ki.
Nem tudom, mennyire tehetek javaslatot, de majd most elválik, hogy mennyire vevő rá az igazgató, ha a titkárnője beleártja magát.
- A második az erdő újrafelosztásának és a határok élesebb kijelölésének kérelme, a kentaurok kezdeményezése, ugyanis több iskolai diák is háborgatja a területüket, a legtöbben heccből, bátorságpróbából. Ez egy jó éves kérvény, március közepén íródott, de talán még lehet velük egyezkedni. Ez az utolsó pedig a prefektusok éjszakai járőrözésének maximalizálása. Egyesek túl sokat járnak ki éjjel, míg társaik inkább alszanak, javasolják, hogy egy prefektus egy héten csak egy napot járőrözzön és ne háztársával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Ennek örülök, legalább valakiben nyomot hagytam. Illetve már három valakiben, bár Felagund professzort igyekszem kerülni, mert egyszer véletlenül lyukat égettem a nadrágjába, és hát a bőrébe is.
Nem volt szándékos, billegett az asztal, kitámasztottam hát a tankönyvemmel, ő észrevette az óra vége előtt, leordította a fejem, hogy mit képzelek magamról, azonnal szedjem ki. Én próbáltam elmagyarázni, ő ordított tovább, így hát kihúztam. Na jó, szólhattam volna neki, hogy akkor borul a bájitalom, de nem tettem. A lötty meg a keverés hirtelen megváltozásától megszilárdult és egy az egyben ráugrott a férfi jobb térdére, kimarva az anyagot. Én meg csak néztem, hogy ez mégis hogyan történhetett. Nekem tetszett, neki nem, érthető okokból.
- A vezetéknevemre is emlékszik? Nem használom, csak azért. Nem szeretném, ha mások tudnák, Bárciánnak is meg fogom tiltani, hogy kimondja.
Na nem mintha annyira számítana, de nem tartom magam oda valónak, az anyám meg úgy csinál, mintha nem is léteznék, ráadásul defektes is vagyok, így hát eleve nem kezelt túl jól, túléltem, megerősödtem, felnőtt lettem, és van családom, amibe ők nem tartoznak bele, a volt férj 4.0 pedig megengedte, hogy a vezetéknevét megtarthassam, elvégre ő dobbantott.
- Biztos benne?
Nem, ez valóban nem a megszokott, viszont igazán örülök, hogy ennyire nyitott. Muszáj sétálnom, meg intézkednem közben, mert ha egész nap csak ülnék, akkor valószínűleg felrobbannék.
- Ennek nagyon örülök, mert szívesen, ha kell, elmegyek bármerre, akár a kentaurokkal is tárgyalok. Nem tudok ugyanis egy helyben ülni, haladnom kell, de egészen estig tudok maradni, sőt, késő estig is ha kell, mert a gyermekemre az unokahúgaim valamelyike vigyáz délután jó pénzért, így tényleg addig maradok, ameddig csak szüksége van rám. És a diplomámnak hála, helyettesíthetek is tanárokat, ha arról van szó, csak ne bájitaltanra kelljen bemennem. Óóó és tudom, hogy miként kell felöltöznöm, csak gondoltam takarításhoz jó lesz.
Vigyorodom el a mondandóm végeztével, egy kicsit ki is húzom magam, mintha olyan nagyon eminens lennék, pedig az nem az én szakterületem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Ez rendes magától, köszönöm.
Tényleg hálás vagyok neki, mert nem szeretem ha tudják. Én nem tartozom oda, és ettől nagyon boldog vagyok. Ahogy felnőtt lettem, férjhez mentem, hátrahagyva a családnevemet és ezzel együtt egy hatalmas terhet is a vállamról, mert igenis teher tud lenni az, ha nem vagy olyan, mint a többiek. Tény, hogy én kifejezetten örültem neki, hogy nem vagyok olyan, mégis a nyomás kellemetlenül hatott rám.
- Az nem kifejezés, ő a legjobb barátom azóta, hogy beléptem a kastélyba.
Azóta persze hosszabb – rövidebb időkre mindig elszakadtunk egymástól, de a baglyok szerencsére akkor is megtaláltak minket. A válásomról viszont csak annyit írtam neki, hogy elválok és hogy a nővéremhez költözök, pedig bőven van még mit mondani, de ezt majd akkor, ha már egy helyen leszünk, mert vannak olyan dolgok, amiket jobb úgy megbeszélni, hogy tudom, átkarol vigasztalón, ha kell, és nem csak értetlenkedve nézi a könnyektől szétfolyt tintát.
- Rendben, csak gondoltam jobb, ha tudja, hogy attól még, hogy Eszti van, én elég rugalmas vagyok, és szerencsére elég sok segítségem van itt.
Nem is gondoltam volna, hogy a fél családom a faluban lakik, szerencsére a normálisabb fele, azok az emberek, akiket tényleg szeretek a családomnak tekinteni, úgyhogy ha kell, akkor nagyon szívesen beugrok bármikor és bárminek. Szeretek pörögni, és most az a legjobb terápia a számomra, ha dolgozhatok, mert ez legalább eltereli a gondolataimat.
- Akkor ön általában mindig elérhető itt.
Azt hittem a faluban lakik, de így akkor szerencsére közelebb van, ha ég a ház. Mondjuk nem szeretném a lakrészében zaklatni, de tudom, hogy ez egy megnyugtató pont számomra. Be is kukkantok az irányba, ahova mutat, és biccentek hozzá. Megjegyezve.
- Szép estét!
Köszönök el én is, és egy jó fél óra múlva távozóra veszem Az én dolgom elvégeztetett, holnap már kezdhetem is a munkát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az az átkozott munkaköri leírás! Azt hittem már, hogy széttépem a hatodik példányt is. Erre még nincsen rendes, másolható példány, pedig azt hittem, hogy már minden hibás formanyomtatványt kijavítottam. Ezek szerint azonban nem. Persze adhattam volna az általános formátumot is, azonban akkor valószínűleg, ha valami valakivel történik, akkor a fejemet veszik. És hogy mi történhet egy gyógynövénytan órán? Technikailag elég sok minden. Például egy növény megfojthat egy gyereket vagy mérgeződhet vagy megtámadhatja. Sosem lehet tudni. Ennek biztosítása érdekében történik pár óvintézkedés és ezeket papíron is rögzíteni kell. Fő a biztonság. Meg aztán gondolom az iskola se bír el több kellemetlenséget, főleg miután nemrég még felügyelők is voltak itt.
Mikor végre minden megvan, amit alá kell íratnom a Daniel Graham nevet viselő új tanárral - akivel még nem is találkoztam, mert éppen szabadságon voltam -, akkor felkelve, összetűzve, felcímkézve, egymásra merőlegesen téve a paksaméta különböző elemeit indulok el határozottan a tanári felé.
Ma is a minion méretemmel "hódítok", ugyanis csak egy balerina cipőt vettem fel. Kellemetlen, általában szeretek legalább egy felnőtt emberhez hasonló lenni. Fogalmam sincs például, hogy ez a Daniel milyen arc, lehet, hogy olyan, aki például cikizi az embert a méretei miatt. Nem bírom, ha valaki beszól a méretemre. Mielőtt belépek a tanáriba veszek még egy nagy levegőt, és annak a kifújásával ki is fújok minden feltételezettséget. Nem bírom, ha az embereket csak új beskatulyázzák, főleg, ha nem is látták még.
Bent nem sok mozgás van, sőt, csak egyetlen fejtetőt látok, ami éppen a padon pihen. Na ezért nem mentem el soha tanárnak, mert mindegyik ilyen depissé válik egy idő után. Nekem elég volt a diploma megszerzése, már a gyakorlatnál sejtettem, hogy ez nem az én pályám, így inkább maradtam pincérnő. Odalépve elé gondolkozom, hogy mit csináljak. Rákiabálni meg böködni nem lenne célszerű, így a fejbúbjához érek, nem simogatom, csak határozottan jelzem, hogy itt állok előtte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nézem, ahogy szenved, kár érte, pedig amúgy vonzó férfi lenne. De ha egy kis tanítás kikészíti, mert láthatóan ez történt vele, akkor bele se merek gondolni, hogy én mit fogok neki okozni most.
- Nos, ez az egy mindenképpen.
Emelem meg egy kicsit a kupacot, és nézek alá, hogy miből gondolta, hogy az az övé, áh igen, ott a neve. Leeresztem, és a megtámasztott arcú lovagra pillantok.
- De ahhoz, hogy megszerezze az utolsót, át kell verekednie magát az egész kupacon.
Megint megemelem kissé, mielőtt leteszem a hősi halottak kupacára őket.
- Röpdolgozatok?
A szerencsétlenül járt fecnik valószínűleg a "józan paraszti ész" logikájával lettek kitöltve. Alapvetően nem rossz a JPÉ, de a tanárok elméjét eléggé képes rombolni, főleg akkor, ha a gyereknek szabályosan fogalma sincs arról, hogy milyen órán ül egyáltalán.
- Biztos örülni fognak majd neki, ha visszakapják. Már ha mindenki ki tudja válogatni a sajátját.
Nem lennék benne biztos, vannak egészen kis méretű példányok is, melyeken éppen csak egy tollvonás látszik, melyről nem igazán lehet megmondani, hogy milyen betű egyáltalán.
- Kényszermunkán van? Elvesztett egy fogadást vagy ilyesmi?
Kérdezem a karjaimat összefonva magam előtt. Olyan, mintha most én lennék a tanár, ahogy így fölé tornyosulok - mondjuk ha felegyenesedik, akkor szinte egy magasak leszünk -, ő pedig a gyerek, aki csintalankodott, és rajtakapták.
- Az a helyzet, hogy mivel a tantárgya veszélyes, így van pááár plusz papír, amit szintén alá kell írnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Amikor a férfi azt kérdezi, hogy mégis mik ezek, már éppen nyitnám a számat, hogy válaszoljak, ám ő hozzáteszi azt, hogy a mennyiség miatt nyílván nem lényegtelen. Elmosolyodom, igyekszem visszatartani a feltörni készülő kuncogást.
- Vicces, de a nagy része lényegtelen, általános dolgot. Tisztában van-e azzal, hogy az oktatott növények között van veszélyes is? Kellőképpen körültekintően jár-e majd el? Blablabla, ezek három példányban. Persze vannak hasznosak is, szintén három példányban. Munkaköri leírás, szabadságengedélyező, korábbi munkahelyekről egy lista, azt külön fontos, hogy megnézze, megfelelő-e. Aztán van egy új szerződés is, három okból, az egyik, hogy el lett gépelve az édesanyja neve, a másik, mert Bárcián talált egy bérpótlékot, ami havonta tíz galleon, hat sarló, négy galleonnal emeli a fizetését, illetve az oktatás helyszínéül nem az üvegházat jelölték meg. Ezen túl pedig van egy külön oldal, ami a tanévenként adható védőruháról rendelkezik.
Ezt szépen tagoltan mondom, mégsem kell különösen sok pót levegőt szereznem. Fejből mondom, elég könnyen jegyzek meg ilyeneket, vissza tudom adni szinte azt is, hogy melyik papír hányadik a sorban, és a felmerülő kérdésekre is tudok válaszolni. Szeretem a munkámat, elég gyorsan belejöttem, és élvezetes. Az elején persze aggódtam, hiszen egész eddigi életemben pultos voltam, most pedig valakinek a titkárnője, nem is kis valakinek, hiszen Közép – Európa egyik igen elismert nemzetközi iskolájának a vezetője a közvetlen főnököm. Az ő hitelességéért, illetve az iskolája zavartalan működéséért felelek. Valóban, ez jobban hangzik, mint hogy éjjel azért nem tudtam a gyermekem mellett lenni, mert be kellett vállalnom az éjszakai műszakot.
- Igaz, mindig elfelejtem, hogy a mágia milyen csodákat képes tenni. Pár évig mágiamentesen éltem, még épp visszaszokóban vagyok.
Olyannyira, hogy még azt sem szoktam meg, hogy a pálcám mindig nálam legyen, pedig már többen figyelmeztettek rá, hogy vigyázzak, mert ez a kastély tele van trükkös helyekkel, és azok, akik nem ismerik ki magukat hamar, elég komoly veszélynek teszik ki magukat, én pedig, valljuk be, nem ismerkedtem annyira ezzel a hellyel még. Rengeteg papírt kellett helyre tennem, az asztalomat asztallá formálni, a félkész vagy nagyon lejárt dolgokban utolérni magam és az igazgató urat, így tehát nem volt éppen könnyű az elmúlt néhány nap.
- Ha valakit szidni akar az órabeosztásáért, akkor hozzám forduljon, mert én voltam. Ebben a mappában találja a végleges órarendet, a diákok névsorát évfolyamokra lebontva, illetve az egyéni tanrendeseket, és azt, hogy mikor kell megjelenniük és szintfelmérő vizsgát tenniük.
Van itt minden, és vele még könnyű dolgom volt, mert az első napokban az összes többi tanárét néztem át, javítottam ki, írattam alá, így amikor ő jött, sokkal könnyebb dolgom volt, csak nála meg kapkodni kellett, ezért történtek elejtések.
- Végül is, leülhetek. Köszönöm.
A mellette lévő székre telepedek le, a most még nem kellő mappát az ölembe ejtve nézem a férfi és a papírhalom harcát. Bizony ez egy ilyen dolog, és a szárazsága adja meg a fizetést, tehát elég rendesen megéri az áldozatot. A nagy csendben az alsó ajkamba harapok, érdekes téma után kutatok elmémben, de persze ilyenkor nem jön az ihlet.
- És… tetszik itt magának?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Végre! Nem hittem volna, hogy sikerül mindet letudnom. Három hete vadászom a diákokat, akik jövőre szeretnének áthallgatni az AMS-re. A legtöbben csak pár adatot nem adtak meg, vagy nem tudtak leadni, mások meg elég súlyos hiányosságokkal adták le a papírhalmazt. Viszont az igazgató úr azt mondta, hogy mindenkinek, aki jelentkezett, tudnak helyet biztosítani. Ehhez jött hozzá az is, hogy egy utójelentkezést is ki kellett írni, így hát volt még pár köröm, mire minden meglett, de így is büszke vagyok. A hiánypótlást 31-ig kell leadni, és íme, én napokkal előtte itt állok, pontosabban már kifelé sétálok, leadva a hatalmas paksamétát.
Reggel korán érkeztem, most meg már dél felé jár, hiszen elég tisztességgel megéheztem. Viszont mivel ez végleges leadás, ezért ők is minden jelentkező összes papírját egyesével nézték át, és szinte hihetetlen, de nem volt bennük hiba. Mindenki jó eredményeket produkált, jó ajánlásokat gyűjtött, így ebbe se tudtak belekötni. Azért a Bagolykőbe még mindig elég magas színvonalon zajlik az oktatás. Büszke vagyok én is rá, hogy ott tanultam.
Kilépve a fényre, megállok, és magamba szívom a későtavaszi illatáradatot. Nagyon szeretem ezt az időszakot, a virágokat és a tiszta levegőt. Tudom, hogy egy olyan helyen, mint Pécs, nem nagyon beszélhetünk erről, főleg nem Bogolyfalva után. Viszont most jó itt. Leadtam a könyveket Minának, amiket kért, hogy hozzak el, és felvettem Ráhel itt hagyott cuccait is, így minden megvan, amit a listámra felírtam. Már csak egy normális kajáldát kell találnom, mert ha most vissza kéne hopponálnom Bogolyfalvára, hát lehet, hogy kidobnám a taccsot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Előveszem a mobilom, a nővérem vette nekem, fel van rúnázva, így használható bárhol. Pontosabban a vőlegénye vette, csak nem tudja. Én meg nem emlegetem fel neki, hogy amúgy kössz az okostelikét. Nem nagyon szoktam használni, leginkább Eszti néz rajta meséket, meg vannak ilyen játékok, amikkel játszik rajta. Farmot épít, meg ilyenek.
Épp azon elmélkedek, hogy fel kellene töltenem, mielőtt elindulok, mert már most is villog a vészjelzés, hogy tizenkilenc százalékon van. Valahogy nekem elmaradnak ezek a gondolatok, ebből is látszik, hogy mire használom. Leginkább tájékozódni, most is éppen csak azt nézem meg, hogy van-e valami használható, teraszos hely a Király utcában, és míg tölt, felpillantok. Akkor látom meg őt. Csak egy villanásra, és már nincs is ott. Gondolom csak beképzeltem, holott már hónapok óta nem is gondoltam rá. Meggyőztem magam, hogy Eszter apja Kristóf, és kész. Hála Merlinkének, a gyerek se nem Oravecz, se nem Liebhart, inkább olyan, mintha száz százalékban Mácsai lenne. Teljesen ideális, nem is kell ennek másképpen lennie. Visszapillantok a telefonra, és már meg is van, a kívánságaimnak három hely is megfelel, ráadásul az első harmadában az utcának, így nem is kell nagyon beljebb mennem. Épp indulnék, amikor rám köszön, és kis híján elejtem a telefont.
- Höh, Liebhart...
Az első hang a "höh"-re hasonlít leginkább, de nem pont az, inkább ilyen kellemetlen mordulás. Hát mégiscsak ő volt. A fejem tetejéről leveszem a napszemüvegemet, de nem húzom fel, csak nézem őt egy hosszú, vesébe látó pillanatig.
- Az.
Nem tudom viszont kimondani, a legutóbbi alkalommal elég gyorsan lelépett, nem hiszem, hogy sok közünk lenne hozzá, a lányomat meg már meg sem említem.
- Eltévedtél?
Teszem fel a bugyuta kérdést, miközben az orromra illesztem a szemüveget, mintha nem érdekelne, hogy ki is ő és mit keres itt. Pedig érdekel, nagyon is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Szegény, ááártatlan nők, vagyis célok.
Nem szívesen vallom be, hogy én is egy ilyen „cél” voltam, sőt mi több, én feleség is, nem csak cél, bár a vége úgyis ugyanaz lett…párszor. A házasságaim nagy része miatta ment tönkre, azért mert felbukkant, és felborított mindent. Pedig lehettem volna háziasszony, jó feleség, természetbarát, sportoló, de mégsem lettem egyik sem, mert mindig jött ő, és felborított mindent. A világom – ha nem is teljesen –, de éppen kezdett helyreállni, és annyira, de annyira törvényszerű volt, hogy meg fog jelenni benne. Csak azt hittem, előbb lesz egy férfi, akinek az oldalán majd kikötök, és akkor érkezik meg ő. Ezek szerint elég csak gyengédebben éreznem egy férfi iránt, és máris itt van.
- Azok a sötét ügyletek, Maximilian.
Húzom el a számat, és szűkítem össze a szemeimet. Ez utóbbit azonban meg is szüntetem hamar, mert félek attól, hogy a szarkalábak ideje korán megérkeznek. Még csak harmincegy vagyok, de érzem, hogy érkezik az elkerülhetetlen. Felpillantok az épületre. Ennyi idős fejjel nem tartom valószínűnek, hogy beült volna az iskolapadba, bár a nőkért valószínűleg megtenné, sokkal inkább az a félelmem, hogy oktatni kezdett itt, és akkor bizony nem kizárt, hogy azok között is akadni fog pár „új ismeretsége”, akiknek jelenleg a jelentkezési lapjait leadtam. A féltékenység egy pillanat alatt szétárad benne, majd szinte azonnal jön a bűntudat is. Nem tartozom hozzá, már nagyon régóta nincs közöm a férfihoz, így féltékenynek sincs jogom lenni. Nem ő volt életem első nagy szerelme, de ő volt az első, akivel össze akartam kötni az életem. Bűntudatom van, mert az első nagy szerelem, a legjobb barátom iránt zavarosak az érzéseim, bűntudatom, mert tudom, hogy képes lennék újra elgyengülni, ha a férfi egy lépéssel közelebb lépne. És bűntudatom, mert van otthon egy kislány, aki néha még kérdezi, hogy miért nem látogatja őt az apukája, akiről tudom, hogy nem is biztos, hogy az apja, mert az apja lehet, hogy épp az előttem álló férfi.
~ Sosem derül ki. ~
Győzöm meg magam a dologról, és a gondolatot is olyan mélyre elrejtem, mintha nem is létezne sosem. A lányom az enyém, az én gyerekem, én nevelem, és senkinek sincs joga beleszólni ebbe. Kristóf elhidegült tőle, csak az új felesége érdekli, Max pedig alkatilag alkalmatlan érett emberként viselkedni. Eszti szeretetben fog felnőni, apa nélkül.
- Nem, dolgozom. Nem itt, egy másik iskolában, ahonnan jelentkezéseket hoztam el. Viszont most már mennem kell, várnak rám otthon. Gondolom neked is menned kell a bájitalod miatt.
Nem könnyen, de végül is megteszem azt a bizonyos lépést, elindulok arra, amerre a kiválasztott étterem van, mondjuk, éhes már nem vagyok, csak haza akarok jutni. Mégis visszafordulok, és biccentek egyet felé. Azért bunkó nem vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Ez bizony sosem könnyű. Összeszámolni a vagyont, visszaemlékezni, hogy mi is volt ott, mi az, ami hiányzik, és ami megmaradt, az mennyire roncsolódott. Ezt teljesen át tudom érezni, a négy válásom során végbemenő vagyonmegosztásos cécóra emlékeztet. Bár ez nem az, mégis olyan. Listába venni egy ember életét. Palásthy urat megkértem, hogy négyre jöjjön hozzám, felmérjük együtt a károkat. Előzetesen voltam már lent, megnéztem a kiégett lakóépületet, megszemléltem a belső kárt, nagyjából megbecsültem, hogy milyen összegbe kerül majd a renoválás, mi az, ami visszaállítható, és mi az, amiből újat kell vásárolni. A berendezés maga az iskola tulajdonát képezte, egy egész szemléletes listám van róla, hogy mik is voltak itt, de tényleg, az utolsó képkeretig fel van sorolva minden, így ez a része könnyű volt. A gond utána kezdődik. A személyes kár.
Az igazgató úrnak ma el kellett utaznia, a minisztériumba hívták, a levél elég homályos volt, ketten próbáltuk kisilabizálni, hogy a túlontúl hivatalos szöveg mögött mennyi értelem van. Persze ő nagyon szépen fogalmazott, azt mondta precíz és magasztos, míg szerintem egy túlértékelt, bunkó és lenéző nő keze nyoma a levél. Különben is Zsüsztinnek hívják a levél megfogalmazóját. Komolyan. Malundoszky Zsüsztin Abélia. Szegény asszony. Vagy a gyerekem a szegény, mert az anyja képes volt neki az Oravecz Eszter Klára nevet adni. Felháborító. Remélem azért nem fogja egy életen át megnyomorgatni ez a kis lelkét. Ilyenkor mindig úgy aggódok a jövője miatt. Mármint ő egy Oravecz, nem kéne aggódnom, de addig még sokat változhat a világ. Lehet, hogy jobban járt volna egy Milagros Marichuy-jal, mint egy Eszter Klárával.
Amíg várakozom, hogy eljöjjön a négy óra, előkészítem a feljegyzéseimet, illetve a már elkészített hivatalos iratot. Amit eddig megtudtam, azt már szép hivatalos formába öltöttem, nem Zsüsztinesen, hanem Tatianasan, oké, én is beállhatok a hülye nevűek sorába, de nekem legalább orosz az anyám, tehát van mire fogni. Főzök egy kávét, és kikészítek némi hideg almalevet is. Nem tudom, hogy mit szeret inni, de a választás jogát megadom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Látom, hogy megrándul az arcizma, amire nekem is muszáj elmosolyodnom, igen, én magam is tudom, hogy hatalmas blődség ez az egész, de hát a formanyomtatványok, meg az ellenőrzések, és a síró esőerdők, elárvult állatok, és haldokló világunk éppen annyira együtt járnak ezzel, mint a kiskutyákkal az, ahogy egyszerűen aranyosnak tartjuk őket, akkor is, ha nem szeretjük az állatokat.
- Ön elkényeztet engem. Legyen tea.
Nem vagyok az a kávés típus, azt meghagyom a tejeskávéfüggő nővéremnek, én inkább az a fajta vagyok, aki elszürcsöl egy jó teát, vagy gyümölcsökkel és rengeteg jéggel pakolja tele a teáját. Felkelhetnék, és megcsinálhatnám magamnak is, de most élvezem, hogy kiszolgálnak.
- Óóó, módosítok. Olyat szeretnék, mint amit ön iszik, nagyon vonzó.
Épp ahogy rágondolok a limonádéra, saját magának el is készít egy olyat, amilyet magam elé képzelek. Elég esélyes, hogy gondolatolvasó, de az most nem zavar, nekem ez kell, tudom. A piszkos kis fantáziám meg majd maximum a szobában elnyomom. Nem mintha zavarna, nem az a fajta ember vagyok.
- Remélem, az optimizmusa kitart a tanév végéig.
Elég sokan vannak itt, akik nem így vélekednek, sokan már év elején is olyanok, mintha savanyú szőlőt szopogatnának. Hát kellemetlen nekik. Én annyira nem esek kétségbe, megvallom őszintén, mert nem nekem rossz. Ami engem illet, imádom ezt a területet, szép, új kihívás. A kocsmák és bárok, ahol eddig dolgoztam nem hasonlítanak olyan sokban erre a munkára. Daniel például az első ember, aki hellyel kínált, és szóba állt velem a muszájnál többre is.
- Persze. Ajj, ez így olyan egyszerűen hangzik mi? Pedig természetesen ez sem az.
Miért is lenne, nem igaz? Mondjuk, ezt a bürokratikus blablát nagyon nem szeretem, de hát muszáj ezt is elmondani, mert ha nem teszem, és itt megtörténik a baj, akkor a lányom még a végén az anyja nélkül kell, hogy felnőjön, és nem az, hogy a nővéremmel bajom lenne, pusztán csak a párja miatt szívom a fogam, mert annak annyira nem örülnék, ha úgy bánna Esztivel, mint Ráhellel.
- Hét főtől számít hivatalos iskolai kirándulásnak, de a kevesebb fővel való kastélyelhagyást is köteles jelenteni. Az indulás előtt legalább két héttel kell bejelenteni a külső helyszínes oktatást, tervezett helyszínnel, idővel, és hogy amíg távol van, ki a hivatalos helyettese, például a tanársegéd megfelel erre a tisztségre, amennyiben vállalja és tudja is tartani a tanulmányi átlagát ez idő alatt. Csak az lehet kísérő, aki az iskola alkalmazottja, azonban lehet technikai dolgozó is, az, ha tanári végzettsége van, ám például iskolatitkár, az teljesen ideális. És ha jól tudom, de ebben most nem vagyok biztos, akkor tizenkét gyerekenként kell egy plusz kísérő, de ezt megnézem majd önnek.
Még én is csak tanulom ezt a részt, néha ezért is tűnhetek túl hivatalosnak, mert gyakorlatilag bemagoltam mindent, hogy választ tudjak adni a hirtelen jött kérdésekre, és ne nézzenek tök sügérnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Az a baj a tanévkezdésben, hogy amíg Eszti csak óvodás, az iskolai és óvodai összeg közötti különbséget, vagy annál egy kicsit többet, magamra költöm. Így van ez most is, az új cipőmben, aminek a sarka végre olyan magas, hogy felérem azokat az iratokat is, amiket eddig csak akkor tudtam, ha felálltam az asztalomra. Aztán, a szoknyám nem új, de a felsőm igen, és megvallom az elején féltem is, hogy mit szól majd az igazgató a sejtető csipkéhez, de végül nem szólt semmit. Szóval vagy tényleg nem is hatja meg a női nem, vagy csak nem olyan vészes, mint amilyennek én láttam, amikor ma reggel belenéztem a tükörbe. Az az igazság, hogy imádom, szóval a problémán viszonylag gyorsan túl is lendültem.
Az asztalomhoz kis cetlit írtam a mai napi teendőkről, és nekiálltam szépen kihúzni azt, ami már kész. Kivittem a leveleket Hajnalkának, meg Bárcinak, elmentem a gyengélkedőre felvenni a készletrendelést, bevittem a fontos postát az igazgató úrnak, megválaszoltam helyette a tiszteletkörös leveleket. Ennek utolsó példányát fejezem be körülbelül, amikor a férfi a folyosóra ér, így még éppen van annyi időm, hogy felkeljek, és egy kicsit nyújtózva ugyan, de még le tudjam venni azt a mappát, amibe az általam írt levelek másolatát teszem. Szeretem, ha rend van, és minden visszakereshető, hiszen ezekkel nem zaklatom Hercegh urat, csupán megírom őket, és aláíratom. Így amikor leteszem a mappát az asztalom szélére, csak akkor pillantok fel, és állok meg hirtelen a mozdulatban.
~ Szent szalmiákszesz! Egy félisten! ~
Fogalmam sincs, hogy ki ő, mit csinál itt, miért jött ide, de nagyon szeretném, hogy maradjon, hosszan. Pislogok kettőt, nagyon ciki, mert biztos bolondnak néz, hogy úgy szorítom a mappát, mintha az életem múlna rajta, miközben őt nézem, nem több, egy negyed perc, amíg megteszem, de milyen szép és élvezetes negyed perc az.
- Jó napot!
A hangom talán egy kicsit magas. Valószínűleg most normális emberi, mert alapból kicsit mélyebb annál, mint amit a méretemhez párosítani tudnának. Hihetetlenül vélakék szemeimet (<3) a férfi szemeibe merítem, ami nem a legbölcsebb döntés, sosem tanulok a hibáimból. Lehet mégsem szerencsés, ha a mostani után megint találkozunk, mert bolondnak fog nézni. Teljesen jogosan.
- Az igazgató úr nincs bent, a polgármester úrhoz ment a faluba. Segíthetek?
Feltételezem, hogy a félisten ugyanis hozzá jött, elvégre mit tehetnék én érte? Az elmém egy mocskos részében tudom a kérdésre a választ, de ez az amúgy is romlott intézmény legalább némileg próbálja meg megtartani méltóságát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Óóó… Őszinte részvétem.
Szóval házvezető a rellonnál. Akkor ő is egyike a büntetésben lévő auroroknak. Emlékszem arra a diskurzusra, amikor a minisztérium megkereste az igazgatót, és az irodában egyezkedtek. Kriszpin nem híve a csukott ajtóknak, de akkor, miután bevittem a kért kávét és pogácsát, megkérte, hogy csukjam be az ajtót. Akkor már tudtam, hogy ez komoly. A végén pedig adott egy listát az évben házvezetői és/vagy tanári pozíciót betöltő emberek neveivel. Azt kérte, jegyezzem fel őket, és írjam bele a hivatalos év elejei köszöntőjébe. Nem sokat beszélgettünk erről, de éreztem, hogy azért a dolog hagy maga mögött némi feszültséget.
- Állok rendelkezésére.
Húzom ki magam és segítőkészen nyúlok az iratok felé. Csak a szokásos, amit minden tanártól bekérünk akkor, amikor meghirdetjük az állásokat. Az efféle eljárásra alapvetően nincs szükség, mivel a pályázati anyagot szoktuk iktatni. Természetesen a sikerteleneket visszaküldjük, épp ezzel foglalkoztam, mikor a férfi érkezett. Nem sok elutasított van idén, de amikkel bővültek a tárgyak, azok igencsak érdekfeszítőek, bárcsak most lennék én is diák.
- Mr. Warren iratait nem hozta magával? Fél tőlem, mint a tűztől, azt hittem elküldi valakivel.
A gondolatra, hogy Dwayne mennyire kerül engem, belül gonosz kis mosolyra húzódok, de kifelé csak egy ártatlan kérdésnek hat a dolog. Nem akarom én piszkálni, ő se piszkált engem, de mégis, én megpróbáltam a barátja lenni, hiszen a nővéremmel szembeni gondolataink is hasonlóak voltak, amikor meglépett, de úgy tűnik, nem kér belőlem, sőt, úgy kerül, mintha tényleg félne, hogy még a végén megátkozom. Nem mintha lenne rá okom, szóval egy – egy ilyen elejtett mondattal piszkálom.
- Én is rellonos voltam, de akkor még másabb volt a helyzet.
Nem volt ennyi tini terhesség, nem voltak ekkora drámák. Volt egy fiú, akit sokszor bántottak, még akkor, amikor én elsős voltam, Charlie, azt hiszem így hívták, aztán voltak rossz arcok, mint Raziel Black, de ő hol eltűnt, hol visszajött, meg az a másik fiú. Inkább a bandázás volt a népszerű, az egymás szivatása, nem ez. Közben persze dolgozom is, előveszem a pálcám, és szépen elkezdem lemásolgatni az iratokat.
- Az eredetit sosem tesszük el ezekből.
Magyarázom kedvesen neki, miközben fel – felpillantok azokba a szemekbe. Hát nem igaz, hogy ilyen férfit küldtek ide. Hogy fognak így majd a hormontúltengésesek odafigyelni? Hiszen még én is nagyon kell, hogy koncentráljak, pedig csak egyszerű másolást végzek.
- Az órarendet, a házvezetői kinevezését, a diákok listáját a tanév kezdete előtti délutánon veheti át. Az új diákok listáját a beosztást követően. Úgy szoktuk csinálni, hogy a vacsora alatt összeállítom mindenkinek a listát, és még a desszert előtt odaadom, így amikor kísérik fel őket, akkor már nagyjából látják, hogy kik kerültek önökhöz. Minden évfolyam órarendjét átadom, de ha konkrétan diákot szeretne tudni, akkor bármikor bejön hozzám, megmondom, hogy éppen hol tartózkodnak. Ezen kívül bármilyen kérdése van, örömmel állok a szolgálatára. Hozott magával fényképet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Majd megtapasztalja. Oda az izgalom, ha lelövöm a poént.
Megengedek magamnak egy kacsintást is, elvégre hamarosan kollégák leszünk. Persze én csak heti pár órában tanítok, azt is azért, mert jól jön a plusz pénz, ugyanis most már önállósodnom kell, a nővérem elköltözött, és életemben először szembesülök azzal, miért is "kiadás" a kiadás szó. Ki kell adnom, és bizony nem önszántamból, hanem mert köteleznek rá. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne dolgoznék, világ életemben kocsmákban és pubokban voltam alkalmazásban, jobban meg tudtam ítélni azt, hogy milyen italt kér valaki, mint bárki a környezetemben. Aztán persze érzékeltem, hogy ez itt annyira nem elfogadott, benyomtak erre az állásra, most meg megpályáztam egy ilyet teljesen önállóan. Ha már van egy ilyen lehetőség, hát kihasználom, aztán meg majd elválik.
- Képtelen lennék rá. A hűség az egyik alappillére a magunkfajtának.
Valahogy nem nagyon tudom elképzelni, hogy ő máshova járt volna, biztos, hogy a rellonnal rokonságban álló valamely ház egyikébe. A papírjai másolása közben pedig azt is meg tudom, hogy kígyó volt. Mondtam én.
- Amikor maga negyedéves volt, akkor én is ott tanultam, cserediákként. Milyen kicsi a világ, nem? Simán rosszalkodhattunk volna együtt.
A rosszalkodás gondolatára szélesebbre húzódik a szám. Nem emlékszem rá, bár ezeket a szemeket meg kellett volna jegyeznem. Persze a program akkor még gyerekcipőben járt, mert hiába voltunk ott, nem sok közös óránk volt, meg nem is úgy tanítottak, ahogy itt. Meg aztán sokat kirándultattak minket. A faluba, a környéken. Emlékszem, egyik éjjel az erdőbe sétáltunk, eltévedt a kísérőnk, és majdnem elvitte egy furcsa fejű kentaur. A lányok persze, akik velünk voltak, elkezdtek azon elmélkedni, hogy milyen lehet a kentaurok földje, de én biztos voltam benne, hogy nem akarom megtapasztalni.
- Ezek szerint maga sem olyan jó fiú. Helyes.
Lapozás közben felpillantok rá, az egész testtartásom ösztönösen árulkodik arról, hogy izgalmasnak és vonzónak tartom. Négy férjjel a hátam mögött egy hegyi zárdába kellene elvonulnom, nem vadászni. De tegyük hozzá, amióta itt dolgozom, egész jó kislány voltam. Nem volt olyan, aki érdekelt volna, úgy igazán. A jó hírnevemnek meg még a végén annyi, ha Mr. Magnus a közelemben van. Egyelőre persze tartom magam... vagy legalábbis valami olyasmi.
- De mogorva. Ezt maguknak az akadémián tanítják?
Fordítom felé a képet vigyorogva, majd egy nyomtatványt veszek elő, amit már előkészítettem. Két - három adat hiányzik, de azt majd a papírokról bepótlom. Most csak rávarázsolom a képet a nyomtatványra, majd lapozok kettőt, és felé fordítom.
- Erre azért van szükségünk, hogy az igazolványát elkészítsük.
Teszem hozzá, mert ezt minden második ember sápítozva meg szokta kérdezni.
- Mosolyogna nekem? Cserébe én is megteszek magának valamit, amit kíván.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Párbajszakkör…
Úgy csinálok, mint aki gondolkozik, de nem. Pontosan tudom, hogy eszem ágában sem volt olyan dolgok közelébe menni, aminél esetleg kárt szenvedek. Márpedig a Hogwarts gárda pont ilyen volt. Más tanterv, más életkor, más erősségek. Bőven elég nehézség volt neki, hogy én voltam a „Machay”, aki nem rendelkezett a vélákra jellemző különleges kisugárzással. Később, mikor kitagadtak, és „Mácsai” lettem, akkor is tudták, hogy elméletileg világítanom kellene a férfi szívekben, és lásd, mégsem. Az élet, kegyetlen.
- Talán maga volt az, aki megtanította, hogy hogyan fogjam helyesen a pálcát.
Ártatlanságnak nyoma sincsen, ahogy az alsó ajkamba harapva kuncogok egy kicsit. Ajj, mivé lesz a világ, ha ennyire nem tudok viselkedni? Viszont annak kifejezetten örülök, hogy a diri lent tárgyal a mesterrel, mert ha itt lenne, akkor nem mernék én sem ilyen nagyszájú és merész lenni. Nem tennék kétértelmű kijelentéseket, és nem kacérkodnék úgy, hogy abból egyértelmű legyen elég sok minden, aminek egyértelműnek kell lennie.  
- Óóó, akkor, ha én egy BJH lennék, akkor maga szaladna, hogy megmentsen?
Pillantok fel rá úgy, mintha éppen megcsillannak a korona a fején, és máris mondaná, hogy igen cicám, neked is adom a fél királyságomat, ha arról van szó. Na, nem mintha én ilyenre vágynék. Igazából csak rohadtul életképtelen vagyok hosszútávon egyedül, és kell, hogy olykor, ha csak rövid időre is, de tartozzak valakihez. Most, hogy a nővérem is dobbantott, egyedül vagyok. Ráhel inkább az iskolában, Eszter az előkészítőben, olykor a nővéremnél, vagy Sean nálunk, de ennyi. Ez a helyzet olyan fura. Amióta nem otthon lakom, általában házas vagyok.
- A világ legrosszabb fotói az igazolványképek. Az enyémet sosem láthatja senki, olyan vagyok rajta, mintha félig manó lennék.
Ráadásul ki is fehérítik a képet, mintha muszáj lenne, így rendesen olyan hatást kelt, mintha egy manó két nagy kék szemmel nézne rájuk.
- Négy férjem volt, úgy véli meg tud még lepni?
Lehet, mondjuk, hogy pont én leptem meg ezzel, általában meglepődnek. De ez tradíció a családban. Az elsőszülött egyszer, a másodszülött kétszer, ha a nővérem hozzá ment volna Warrenhez, akkor ő háromszor, én pedig négyszer házasodtam. El is titkolhattam volna, de az ilyen kibukik, főleg, hogy az egyik kis mocsok még rendszeresen az utamba is téved. Nem tisztem ferdíteni. Próba cseresznye alapon azért előrébb hajolok picit, hátha nem riad el.
- Egy mosoly képes megváltoztatni a világot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Bárcsak lenne mire emlékeznie.
Játszi könnyed sóhajjal tűzöm meg mondandómat. Az a nagy helyzet, hogy pontosan tudom, hogy ki volt. Mivel a mi korunkban – borzalmasan öregnek érzem magam ilyenkor –, még nem volt szokás az, hogy aki éppen szembe jön, megismerhet minket mindenhonnan, így az én első „áldozatom” az első férjem volt. Azóta se voltam nagyon mással, csak a házastársaimmal, leszámítva a Kristóffal való házasságom egy – egy szakaszát. Inkább miatta, semmint miattam éltük azt a nyitott házasságot.
- Még szerencse, hogy ez a mágiaág olyan dinamikusan fejlődik. Ha az alapokon már túl is vagyunk, még mindig ott vannak az újítások. Úgy vélem, mint kollégák, számos új ismeretet adhatunk át egymásnak.
Ezt olyan komoly arccal mondom végig, amennyire csak tudom, ám, ahogy felpillantok rá, és összetalálkozik a tekintetünk, muszáj lehajtanom a fejem, mielőtt kitör belőlem a nevetés. Hihetetlen a mi világunk, hogy ennyire körmönfontan kell leegyeztetni azt, amit két mondatban is el lehet intézni, ráadásul a világ szinte minden területén megértik. Mégis, itt az iratai másolgatása közben, olyan szinten elmerülünk a legkülönfélébb ráutalásokban, hogy az már szinte művészet.
- Én nem szoktam adósa maradni senkinek. Így ha tesz értem valamit, hát megfizetem az árát, bőkezű emberként tartanak számon.  És egészen biztos lehet benne, hogy készül. Várjon csak!
A táskámhoz lépve kiveszem az pénztárcámat, azt a tipikus hosszúkás, nagy tárcát, ami piros színben pompázik. A zöldekhez vagyok hű, nem az, de a piros pénztárca vonzza a pénzt, és nekem erre nagyon nagy szükségem is van. Kiveszem az itteni igazolványom, és átnyújtom neki.
- De ne mondja el senkinek. Ez se lenne rossz, de mégis. Ez az első itteni napomon készült. Hirtelen kellett, és azt mondták csak gyorsan lekapnak. Hát gyorsan tették. Még szerencse, hogy idén kapok újat.
Sosem mutogatom, mert szerintem borzalmas. A hajam kócos, a szám nyitva, a fogaim látszanak. Ehhez hozzájön egy enyhe undor az arcomon, ami éppen csak azért van, mert picit másnaposnak sikerült lennem. Jól indítottam az itteni karrierem, de hát valamikor meg kellett ünnepelni, hogy felvettek.
- A harmincas éveim elején vagyok, ha ez akasztotta meg. Csak elég sok mindent belesűrítettem tizenhét és harminc közé.
Láttam a pillanatot, amikor teljesen lefagyott. Én vagyok a pszichológus testvér kijátszásának istennője, majd pont ez nem tűnik fel, ugyan kérem. Szóval igyekszem megnyugtatni, hogy nem vagyok én olyan vészes korban, mint azt az élettörténetem engedni következteti. Csak tényleg sok mindent tettem ennyi idő alatt. Valószínű azonban, hogy ha újrakezdhetném, akkor is pont ugyanígy járnék el.
- Eddig senki sem érdemelte meg, hogy elmenjek vele vacsorázni egy mosolyért. Ha viszont nem mosolyog nekem most, akkor vacsorázhatunk együtt holnap.
Ajánlom fel a lehető legközelebbi időpontot. Ma azért még nagyon korai lenne, mert hát már rég készülődnöm kellene azért, hogy minden pontom tökéletesen alkalmas legyen egy vacsorához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Muszáj nevetnem, mert nem hittem volna, hogy ez a mai nap ilyen eseményt is hoz az életembe. Lehet jobban jártam volna, ha eleve a minisztériumba megyek dolgozni? Elfordítva a fejem próbálom egy kicsit az enyhe zavart mulasztani. A válásom óta, vagyis több, mint egy éve nem volt ilyenben részem. Ha utánam fütyültek, eleve nem foglalkoztam velük, itt a férfi tanárok egy része házas, ami eleve kizárt, másik fele meg hírbe hozható a diákjával, ami szintén kizárt. Ez a férfi viszont új még itt, és nem tűnik sem házasnak, sem fejletlen diáklányokra vágyódónak. Széles mosollyal pillantok vissza, és egy kicsit megcsóválom a fejem.
- Kedvemre való férfi magam, Mr. Magnus.
Attól még, hogy könnyen egy hullámhosszra kerültünk, nem jelenti azt, hogy nem kihívás ez az ember. Szerintem az, és valljuk be, imádom a kihívásokat. Bár korábban ismertem volna, lehet, hogy egy csomó kellemetlenségtől megkímélhettem volna magam. Persze el kell fogadni, hogy minden okkal történik, és minden épp a jó pillanatban történik majd meg velünk. Én hiszem, hogy ez a mostani is okkal történik, és hogy ebből még lehet jól kijönni. Ennek most van itt az ideje, lassan minden elcsendesedik az életemben, kellett jönnie valakinek, aki felforgathatja az unalmas hétköznapokat. Már csak abban reménykedem, hogy tényleg jó is lesz ez.
- Kegyetlen. Pedig nagyon érdekelne, hogy milyen volt fiatalon. Annyira nem hiszem, hogy vészes lenne. De ez is csak egy kihívás. Életben tartja a lángot.
Apróságok, én pedig nem ijedek meg az ilyesmitől. Nem akarok olyan lenni, mint az ismerőseim többsége. Ha akadályba ütközik, és akadály alatt értjük azt, hogy előre szeletelteti-e a kenyeret a pékségben vagy sem, megriad. Engem a súlyosabb helyzetek se riasztottak el soha. Jót tett a munkakörnyezet, ami eddig körülvett, jót a férfiak, akikkel dolgom volt. Összességében örülök, hogy olyan vagyok, amilyen, és ezt nem félek kamatoztatni.
- Remélem, méltó leszek rá. Mondja, hogy mikor és hol, és ott leszek.
Picinykét, de tényleg csak egy picit közelebb hajolok, miközben visszanyújtom a papírjait. Végeztem velük, sajnos, pedig igazán el bírnék viselni még egy kis munkát.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ma úgy érzem, hogy muszáj extra jól kinéznem. Nem azért, mintha amúgy nem adnék magamra, de ez a férfi, valamit tudhat, mert olyan szinten levett a lábamról, hogy az már szinte művészet. Mármint, uram Isten, Merlinre mondom, én, aki négyszer voltam férjnél, sosem voltam izgatott. Most meg egyszerre két pattanás is megjelent az államon, mert annyira ráizgultam a helyzetre. Borzalmasan érzem magam, az egyik pillanatban ver a víz, a másikban meg dalolok. Ráhelt átpateroltam Francihoz, mert nem fog csak úgy egyedül otthon maradni. Ismerem én a mostani fiúkat, hipp-hopp és teherbe esik nekem, akkor meg aztán leszedik a fejem a nyakamról. És ennyi Trónok harca nézés után, nem kellene. Esztert meg Zója vitte el, akinek nem mondtam el, hogy kivel lesz ma este randim, mert nem akarom, hogy mondjon valami, amitől elmegy a kedvem. Mondjuk a jelenlegi állapotomban - értsd, félhangosan üvöltök Disney meseszámokat egy nagy pohár borral a kezemben a kanapén táncolva, mert még nem száradt be az összes magamra kent testápoló -, nem nagyon hinném, hogy ezt meg tudná tenni akármilyen aljas kis titok. Ez a férfi engem bolonddá tesz.
Amit biztosan eldöntöttem már akkor, hogy a ruhám zöld lesz, méregzöld, hiszen ifjú korában büszke slytherines volt ő maga is. A kiegészítőim pedig ezüst színűek. Imádom az ezüstöt, a zöldet is, még akkor is, ha állítólag a fekete meg a kék jobban kiemelik a szemem.
Este hat. Mivel kellemes az idő most még, csak egy könnyed kis kabátot húztam magamra. Nem szeretem ez a furcsa időjárást. Egyrészt napközben lassan koranyári idő van, másrészt este lassan kezd a télihez közelíteni. Ilyenkor meg tavasz van, reggel meg a köd miatt ősz. Ahogy a hajam rendezgetem a disney egyszercsak átvált a "Four seansons in one day" című számra, a Crowded Housetól. Elég furcsa és hihetetlen, hogy emlékszek még felnőtteknek szóló számokra is. Végül aztán, ahogy így elszórakozok, egyszer csak öt huszonöt lesz, így az öltözéses, sminkigazításos rész olyan művészi gyorsasággal történik, hogy az már szinte földöntúli egy nőtől, hát még akkor tőlem, aki csak azért kel fel egy órával a normális emberek előtt, hogy rendesen felkeljen. Viszont most, ahogy öt negyvennyolckor belépek a Boglyas térre, nagyon büszke vagyok magamra. Ideértem, és már az idegességem is kezd alábbhagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A tanáriban van egy tükör, ami elé ha kellő távolságban és szögben állsz be, akkor látod magad teljesen. Én pedig most éppen ebben nézem magam. Mivel csak Lewy van bent, nem nagyon zavartatom magam, ahogy körbefordulok kétszer.
- Komolyan mondom, kiábrándító a komoly felnőttek ruhatára.
Eddig mindig arra mentem, hogy dögös legyek és kihívó, most meg úgy kell kinéznem, mint aki komolyan gondolja az életet. Mármint egy iskolában dolgozom, és bár eddig jó volt a sok csini kiskosztüm, most már olyan kell, ami oktatásra is alkalmas. Már nem csak kávét főzök. Ez izgalmas, persze, de amikor ilyen ruhákban vagyok, eléggé ijesztőnek élem meg a helyzetemet. Elszakadva a tükörtől az asztalomhoz sétálok, ami Lewyé mellett van. Feldobom a popómat az asztalra, a lábammal pedig nekiállok a székemet mozgatni.
- Na, és mi a helyzet veled, Lewycsek? Hogy van az asszonykád?
érdeklődöm, miközben az ölembe húzom a magammal hozott dobozt, és bontogatni kezdem. Imádom ezeket a jól zárható dobozokat, épp csak a "gyerekzárral" gyűlik meg a bajom. Kell jó egy perc, mire elérem a sikert, és kinyílik, de amikor végre megvan, egyből Lewy felé nyújtom.
- Mini sajtosrolók, én csináltam. Mestere vagyok a rolónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Hát így nem tudom, minden. Annyira felnőttes.
Pedig egy évem volt megszokni, és még most is olyan nehezen megy a tény, hogy önálló, független nő vagyok. Független, bizony. Ugye, hogy milyen ijesztően hangzik? Mondjuk inkább ez, mint a múltkori csoda, amiben Max látott. És nem azért, mert tetszeni akarnék neki, csak olyan hülyén éreztem magam ott mellette, mintha éppen szidna az apám, amiért ötévesként még mindig nem tanultam meg valamit, ami szerinte elvárt lett volna, kényelmetlen volt.
- Eszti az előkészítőben van. Éppen szerelmes... három fiúba. Kérlek, ne mondj semmit.
Az legalább már biztos, hogy én vagyok az anyja. Rendben, ez eddig sem volt kérdéses, mert a haja, a szeme, a szája, az enyém. Igazából totálisan úgy néz ki, mint én ennyi idősen. Eddig is éppen úgy nézett ki, ezért is nincs lövésem sem a vele kapcsolatos legégetőbb problémáról, amit úgy néz ki, más is észlelt, és éppen meg akar fejteni.
- Dekák cseszki, utállak.
Tudja, hogy nem, de hát attól még mondhatom. Én nem dekákban mérem a pluszt. Néha így ráállok a mérlegre, ha éppen rátéved a tekintetem, de inkább csak nézem, és így: "Áh, hagyjuk." Oké, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem tudom, hogy mennyi volt előtte, de igazából nem is izgat, csak magamat bosszantom, amikor megteszem. A véremnek elméletileg istennői karbantartónak kellene lennie, és mindig dögösnek és kívánatosnak kellene lennem, de gondolom, ha a vérem szunnyad, mint a maci télen, akkor nem is nagyon kell gondolkoznom a dögös istennőségben sem. Nem hiányzik ez az egész vélavér felhajtás, de az igen, hogy ne kelljen ennyit vacakolnom magammal, mint amennyit megteszek vele. Aztán még ott van az időnként tervezett két deci, fénylegesen fél liter borocska is, ami lezubog azon a szép torkomon. Csődtömegek, kezeket fel, jeee.
- Az van, hogy Max megtanult számolni.
Jelentem ki végül váratlanul, az első nagyobb falat lenyelése után, és olyan természetességgel mondom ki a következő mondatot, mintha nem lenne benne semmi rendkívüli, pedig esküszöm, hogy senkinek sem hoztam fel még a témát:
- Tudni akarja, hogy Eszter az ő gyereke-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

-Mi?
Próbáltam koncentrálni arra, hogy hozzá fogok én ehhez szokni, de valahogy nem érdekelt már onnantól a saját fehérember-problémám, hogy ő kijelentette, fogadásokat kötöttek arra, mikor tűnik fel Maxnak a dolog.
- Állj, Állj, Állj! Ti honnan vettétek egyáltalán, hogy nem Kristóf a gyereken apja?!?!
Kérdezem szinte hüledezve, mert nem akarom hinni azt, amit most itt hallok. Sosem merült fel nyíltan, hogy nem ő lenne, a válás után egy ideig még látogatta is Esztert, és ha ezt már nem is teszi, pénzt mindenesetre küld neki még most is. A házasságom közepén fogant, akkor, amikor ideje van az ilyeminek. Nem túl korán, nem túl későn, nem azért, házasodtunk össze, mert terhes lettem, és nem azért született, hogy a házasságot megmentsük. Egyszerűen ott és akkor véget ért a közös utunk, mert érkezett egy másik nő, de a feltételezés, hogy Maxé, a belső lelki világomon kívül sosem öltött hangot. Sőt, nem is volt nyílt a téma, hogy mi akkor találkoztunk. A kérdésére veszek egy mély levegőt, de rá kell jönnöm, hogy fogalmam sincs mit akarok, így csak kiengedem azt, és megvonom a vállam.
- Én is tudni akarnám, hogyha van egy lányom, már ha így kijelentésre került, hogy versenyben vagyok a címért.
Ez vitathatatlan. Joga van tudni, és jogos követelés az, hogy tudni akarja, de félek, hogy ez a tudás mindent megváltoztat. Nála is, nálam is, függetlenül attól, hogy az övé-e, vagy sem.
- Mire fogadnál?
Kérdezem végül csendesen, kékjeimmel Lewy tekintetét keresve. Irigylem a szerelmüket, bár sokan támadják őket, mégis hiszem, hogy az ő kapcsolatuk az egyik legtisztább a környezetünkben. Hallottam a pletykákat a tanárokról, akik diáklányok lábai közé akarnak bejutni és attól mindenképpen felfordul a gyomrom, de ők tudják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maximilian
Pécs, Max otthona
öt felé
Kinézet

Hát megjött a levél. Igazából már tegnap megkaptam, de nem vettem észre, mert jó falusihoz mérten, nem sétáltam ki, és néztem bele a postaládámba, ahogy az illendő a mi környékünkön. Igen, ezzel a csúnya tettel bizony elértem azt, hogy helyet biztosítsak magamnak a pokolban. Majd ha lesz időm, sajnálom is a dolgot. Reggel viszont ott volt a hétköznapinak tűnő boríték, amiben volt egy másik boríték, ami igazándiból a levelet tartalmazta.
Először furcsálltam az eljárást, csak később vettem észre, hogy az első boríték belsejében egy üzenet áll. "Tudom, hogy ez a botrány nem segítene rajtad. Veled vagyok. Z." Remek. Ezek szerint bárhova megyek, mindenhol üldözni fog a múltam, még akkor is, amikor ki akarom deríteni, hogy ki a gyerek apja. Pontosabban, nem is én, hanem az egyik lehetséges jelölt, aki aranyhalak életben tartására sem felkészült, akarja megtudni, hogy a lányom a lánya-e. Z pedig biztos, hogy Zoli, akivel akkor találkoztam, amikor Kristóffal is, nem mellékesen pedig ő a legjobb barátja. Nos valóban, nem tenne jót, bár azt nem merem állítani, hogy ezek után nem derül majd ki, akárcsak a teszt megtörténte is.
Viszont azt hiszem, itt az ideje, hogy elmeséljem Maxnak, hogy az-e vagy sem. Nélküle persze nem nyitom ki a borítékot. Esztert Zójánál rakom le, akinek szintén nem mesélem el az esetet, bár nem mintha elítélhetne, de valahogy mégis. Az ő gyerekeinek ugyanaz az apja, és bár nem házasok, együtt élnek, nekem, ha lesz még gyerekem, biztos, hogy nem ugyanaz lesz az apja, aki Eszteré. Hogy a gondolatok tisztuljanak, mugli tömegközlekedéssel megyek, így a laptopommal, és végtelen mennyiségű Suburgatory résszel felszerelkezve felülök a 13:45-ös Tenkes IC-re, ami 16:40-re ér le Pécsre.
Ki kell kapcsolnom, és nagyjából Dombóvár környékén már azt sem ellenőrizgetem negyed óránként, hogy a boríték nálam van-e. Remek. Mire Maxhoz érek, már szinte olyan, mintha csak baráti látogatóba jönnék. Bár a kapucsengőt valamiért irdatlan bénán sikerül megnyomnom, és ezért olyan elsőre, mintha valaki csak viccelődne vele. Pedig nem, itt vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Remek, olyan nő tud lenni, amikor vedel.
Megforgatom a szemem rajta, meg azon, hogy mennyire nem illik össze ez a mondat Liebharttal. Mert valljuk be, az a szerencsecsomag egy félisten testét kapta, a bújkáló félmosolya imádnivaló, és amikor nem úgy néz, hogy megölné a másikat, akkor a tekintete észvesztően pasis. A vedelés meg amúgy is férfiszokás, nő olyat nem csinál. De most mindent, ami csak hirtelen az eszembe jutott, kimondtam rá. Hülye pletykafészek. És még a nőkkel van a baj. Hát nagyon nem. Mondjuk kár csúnyán néznem, meg puffognom, mert végül is, így is úgy is kiderül, az is, ha az ő gyereke, meg az is, ha nem.
- Olykor. Talán. Egy kicsit. Sokszooor.
Az elején olyan szépen indítottam, csinosan csökkentettem a mennyiséget, aztén meg ránéztem Lewyre, és csak úgy kitört belőlem az igazság. Valóban elég sokszor gondoltam rá, hogy melyik az, hogy hasonlít-e másra is rajtam kívül, hogy melyik fél tulajdonságai jelennek meg, hogy mi van, ha Mxé, és a jelleme kiütközik, és akkor Kristóf kiakad, hogy kitől örökölt ilyeneket ez a gyerek. Aztán meg tessék, Kristóf már nincs is a képben, Max viszont előkerült, és ezért minden olyan bonyolult lett, főleg mert az a kis szemét még számolni is tud.
- Az én szerencsémet ismerve meg a kölyök a kinézetem mellé az apja személyiségét örökölte, bármelyik legyen is.
Egyikkel se járok igazán jól. Persze, sokan mondják, hogy a gyerek formálható, hogy csak oda kell rá figyelni. De én látok anyát, aki minden erejével azon van, hogy a gyereke normális legyen, az meg ennek ellenére kelti a feszkót.
- Azt, hogy Juan, a kertész az apja.
Felelem nagy nyugodtan, de végül csak megvonom a vállam. Juan nem lehet, több okból sem, egyrészt mert nem Juan, hanem Gáspár volt a neve, másrészt mert nem volt vele semmilyen kapcsolatom, és harmadrészt, mert olyan erős, domináns génekkel rendelkezett, hogy az kiütődött volna a gyereken. A nyeszlett Oravecz és Liebhart gének úgy tűnik nem tudják felvenni a versenyt a rohadt Machay és Romanov vonallal. Sajnálatos.
- Kristóf eltűnt, nem zaklat, Max viszont itt van, és félek, hogy megkattan. Furcsa, de nem akarnám kinyiratni Maxot. Valahogy. Bah, az egész élet szívás
A második mondat csak most jut el az agyamig teljesen, és úgy nézek rá Lewyre, mintha kísértetet látnék.
- Wait... mi? Komolyan? Kislány? Tudtaaaaam! Nem is illik hozzátok fiú. Vagyis nem első gyereknek. Ti olyan lányos szülők vagytok. Annyira örülök nektek, Úristen!
Lepattanok az asztalról, mert ha így ölelem meg Lewyt, akkor tuti, hogy lezúgok onnan, de leszállva azért átölelem a nyakát, és nyomok egy nagy cuppanósat az arcára. Boldog vagyok, mert ők boldogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megvallom őszintén, jobb is, hogy egy pillanattal később eltűnik a feje, mert az első gondolatom hatására a megrökönyödés kiül az arcomra: "Ki az az Iza?", azt hiszem olyan régen használtam a másik nevem, hogy elfelejtettem. Max persze nem egyszer Bellának hív, de valahogy most nem tudtam összetenni a kettőt. valahogy a szüleimhez jobban kapcsolódó neveimet elhagytam. A családnevem ma már az utolsó férjem neve, a keresztnevem pedig a kevesebbet használt második keresztnév lett. Mindent, ami hozzájuk kapcsolódott, elzártam valahova mélyre. Várok egy pár másodpercet, mire újra megnyomom a gombot, tippelem, hogy körülbelül mennyi idő lehet az, amíg odaér, végül újra nyomom, és ő beenged.
Nem sietek felfelé, azon gondolkozom, hogy mit is mondhatnék neki, hogyan kéne ezt felvezetni. Olyan kényes ez a téma. Épp mire nagyjából megvan a történet, érek az ajtaja elé, amin ő szabályosan berángat, mintha túsz lennék, vagy kéjnő. Rendesen fáj még két réteg ruha alatt is.
- NORMÁLIS VAGY?
Kiabálok rá élből, amikor végre sikerül megállnom a sarkaimon. Hahó ember, hát nem jöttél még rá, hogy az alacsonyságom miatt nagyon magas sarkakon egyensúlyozok? Komolyan mondom, néha kedvem lenne izomból bokán rúgni. Mekkora marha már.
- Ja és ezt az Izáért.
Illedelmes gyerekként olyan hevesen tartom fel a középső ujjamat, hogy azzal félő, kibököm valamelyikünk szemét. Hát nem hiszem el komolyan, hogy ekkora szemétnek kell lennie.
- Nem szóltam, de attól még nem hiszem, hogy úgy kéne berángatnod, mintha a ribid lennék. A volt nejed vagyok.
Nem szoktam a szemére hányni a tényt, hogy volt idő, amikor egy papír is összekötötte az életünket, sőt, a nevét is viseltem. Egy egész rövid ideig. Közben persze kirángatom a borítékot a táskámból, a laptoptáskát meg lerakom magam mellé a földre.
- Van borod?
Kérdezem úgy, mintha árvaként egy kis kenyeret kérnék, miközben az igazságot rejtő fehér csomagot felmutatom. Bizony fiam, abban van minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Pfff...
Ez egy őszinte, és nagyon túlgesztikulált reakció, sőt, még a szemét is megforgatja. Villanna a vaku. Mekkora tragédia.
- Megtehetem azt is, hogy kimegyek, és elkiabálom magam, hogy a volt feleséged vagyok, sőőőt, azt is, hogy elvált, védtelen nőként megragadtál, betuszkoltál ide, és még a kulcsot is elfordítottad. Manapság ez nem olyan előnyös ám.
Persze eszemben sincs, de könyörgöm, most az, hogy ki jön ide hozzá. Nem hiszem, hogy számítana. Én nem tudok így élni, mármint, most kit izgat a néni, meg az, hogy lefotóznak. Közünk van egymáshoz. És mi van akkor, ha történetesen ő a gyerekem apja? Akkor majd ha látni akarja, akkor a város eldugott szegleteiben, napszemüvegben, kinyúlt pulcsiban, kalucniban látja majd? Maximilian egy tanár jelen pillanatban, nem Lewy, sem Sebby, nekik lenne okuk aggódni. Nem fogok úgy csinálni, mintha a szeretőjük lennék.
- Fél Pécsnek általában megvan a másik fele, és ha elterjed, hogy te vagy a legnagyobb kan a környéken, akkor mi van? Teltházasak lesznek az előadásaid.
Én nem igazán esek kétségbe az ilyenen, de hát ha neki ez ennyire fontos, olyan mindegy. Észrevettem ám, hogy mennyire megnézte a letett táskát, úgyhogy szemét módon, de határozott mozdulattal még a kabátomat is leveszem. Ha neki ez a stílus kell, hát akkor megkapja. Mondjuk jobban nem akarok berendezkedni, de arra nagyszerű, hogy bosszantsam.
- Milyen süti?
Egyből visszaveszek az arcomból, szeretem a sütit, és szeretném, ha adna nekem sütit. Azért illedelmes gyerekként leveszem gyorsan a cipőmet, majd a levelet felmarkolva suhanok is utána, és mélyen beleszimatolok a levegőbe.
- Óóóó ááááfonyás süti. Kérlek, adj nekem áfonyás sütit. Megmondom cserébe, hogy teherbe ejtettél-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A barátnőd miatt aggódsz?
Kérdezem olyan könnyedén, mintha csak arra adnék választ, hogy milyen teát kérek. Ezt a témát mindenki olyan komolyan kezeli. "Te az exem vagy, nem jöhetsz a húsz km-es közelembe!" Pff... hát én megyek, sőt, ha kell, még az arcát is megnyalom, csak hogy bosszantsam. Nem, show-t nem akarok csinálni sem Kinga néninek, sem Borbálának, aki a múltkor beengedett. Ő még kérdezgetett is, hogy ki vagyok meg hova jövök, meg kihez. Akkor azt kamuztam, hogy a kiadó lakást jöttem megnézni, ő meg fellelkesült, hogy a "Borosékét? Ők éppen felettem laknak!" Úgyhogy igen, megnéztem a kiadó Boros lakást, mivel éppen akkor sétált be az asszony is. Utálom az ilyen kitérőket, de nem hittem volna, hogy ekkora dráma kopogtatni egy ajtón, mint amit itt elszenved az ember. Kész rémálom. Ha ez a rántás meglátszik a karomon, én esküszöm megkarmolom. Azt hiszem ezért váltunk el végül. Rosszul voltunk egymástól.
- Szeretem a sütit.
Bár nem mondanám magam annyira nagyon édesszájúnak, de szeretem. A kijelentés, hogy szeretem pedig olyan furcsán máshogy hangzott. Nem volt keménység a hangomban, pedig az elmúlt években olyan jól begyakoroltam, már szinte a részemmé vált az az enyhe gúnyos, fanyar megnyilvánulás, ami lopva, de jelen van, főleg, amikor Maxra nézek. Most a hangom kedves, lágy, sőt, egy enyhe zavarral van ötvözve. Max és köztem voltak dolgok, a házasságunk alatt a sok veszekedésen túl számos olyan apró mozdulat, amit imádtam. Egyet most újra átélhettem. Utálom, ha az orromat piszkálják, és leginkább azért utálom, mert imádtam, amikor ő csinálta. Más azt hiszem ilyenkor nyeldesné a keserű piruláit, én viszont csak annyit tudok erre mondani, hogy ez annyira bájos volt, hogy nem is hiszem el, hogy megtörtént.
- Tudod, hogy a csúnya sütik a legfinomabbak? Ha bemegyek egy cukrászdába, mindig a legrondábbat választom. Próbáld ki, az ízlelőbimbóid hálásak lesznek.
De persze megvárom, amíg kapok sütit, tudok várni, viszont a poharat megtöltöm, és közben kirakom magam mellé a borítékot. Hülye boríték, hülye Max, hülye igazságok. Finom bor. Legalább valami jó is van ebben.