Sziasztok!
Szerintetek lecsós szeletet vagy natúr szeletet csináljak meggy szósszal? *gondban van*

Oké. Ezt elírtam. Szóval lecsós vagy meggy szószos? Együtt sem hangzik rosszul, kompot és pöri érzés lehet

Végül meggyszósz lett, mert valahogy a mezát juttatja eszembe.  
Köszönöm azért a segítő támogatást a lecsó nevében is.

Lora Fontaine - 2017.09.04. 13:00


Figyelj, ha egyszer lesz tali Szegeden, vagyis konkrétan nálam, akkor főzök nektek finomakat.

Tudok azért mást is, nyugi.

Ahoj

Cesare Alfonso Belmonte - 2017.09.06. 13:17


:D Ez szép volt.

Amúgy most végeztem a munkával, az ebéddel egy sárkánnyal..ja azzal nem Szóval kb. ennyi. Nálatok mizu?

Amikor egy majdani cosplay fotózás kedvéért átlényegülsz Olivanderré...na az felbecsülhetetlen.

Boldog éjfélt!

Dehogy vagy

Dolgozom na az sem produktív de utána megyek haza főzni

Na jó orcakódex (facebook) nálam is megy fű alatt

*piócás embert hívjon* Szerintem nem ragályos mert én spec sosem vetemednék munkára unalmamban, inkább eszem

XD XD Oké. Az a baj az evéssel, hogy hízik az ember és akkor hova a csáberő?

Liam Laoiseach - 2017.09.11. 21:09

Ezért nekem is hozhatsz egyet

*Külön kieszi a pillecukrot, szór rá fahéjat* Köszönöm. Nagyon finom ez így a sok habbal. *kortyol, sóhajt, kortyol*

Weiler Dante

 Amikor úgy döntöttem, hogy hallgatok rá és ideköltözöm, nem számítottam arra a sok új élményre, ami ért. Arra sem, hogy egy rég látott ismerőssel találkozom, aki mesél valakiről és, hogy ez akár még a kísérleteim sikerének záloga is lehet, ha az illető, akiről mesélt hajlandó velem kooperálni. Bár azt a tényt nem szabad elfelejtenem, hogy erre még meg kell kérnem és ismerősöm elmondásából úgy tudom ez nehéz dió lesz.
 Nos ráérek ezen agyalni, ha már berendezkedtem a laboromban, ami még picit várat magára. A temetés szerencsére rendben és a helyzethez képesti profánsággal ellentétes jelzővel élve szépen lezajlott. Bár persze Merkovszky nem jött el. Talán nem is baj. Kéréséhez híven Temit a gyermekei mellett helyeztük örök nyugalomra egy ében koporsóban és mellé tettük pálcáját és kedvenc ékszereit-köveit és néhány képet a családjainkról. Semmi fellengzősség, semmi túlcicomázás, csak két szép beszéd és a Nocturne, amit annyira szeretett játszani hegedűn.
 Itt keringek a légben, magasan a fák lombkoronája felett. Tollaimmal játszik a szél. Szárnyam alá kap és messze repít, mind testem mind lelkem könnyűvé válik repülés közben. Olyan nehéz volt ez a pár nap, nagyon kellett már ez a kis pihi. Persze nem ok nélkül rovom most sem a köröket, de az okom még nincs a környéken. Viszont innen fentről mindent jobban látok és hamarabb kis fogom szúrni őt, ha a közelbe ér. Holló alakomban szeretek ilyesmit csinálni. Figyelni, nézelődni, keresni és kutatni. Így nem árthatnak még a legveszélyesebb teremtmények sem, akik elvették tőlem a szüleimet és, akik miatt feladva az álmaim lettem az, aki most vagyok.

Weiler Dante

 Egy ágon üldögélek épp, amikor látom besétálni a fiút. Olyan amilyennek az ismerősöm leírta. Egy cigarettát bányász elő és egy fának dőlve beleszív egy slukkot. Vár. Azt tudom róla, hogy nem könnyen ismerkedik emberekkel, hogy morózus és távolságtartó, akinek a figyelmét nehéz felhívni, míg a bizalmát elnyerni talán a lehetetlennel egyenlő. Nos ha a jó út nem célravezető nála,  nézzük meg a másikat, azt ami picit nehezebbnek ígérkezik. amint ez az elhatározásom megszületik szárnyra is kelek és egy éles bal kanyarra elrepülök előtte karmaimmal kikapva szájából a cigit. Ezek után teszek egy kört a feje fölött, és leszállok vele szemben a nagyjából két méterre lévő egyik hinta ülőkéjére.
 Éles károgással jelzem, hogy ha gondolja ezt incselkedésnek is veheti. Nem kell félnie tőlem én nem bántom. Eltérő színű szemeim ráfüggesztem és én is várni kezdek. Kíváncsi vagyok vajon ez a kis intermezzo mit vált ki belőle. Nincs más itt rajtunk kívül ebben a makacs időjárásban. Épp ezért választottam ezt a helyet. Nyugalmas, és háborítatlan, mert a gyermekek ilyenkor már nem jönnek errefelé, ahogy mások sem. Ha jobban belegondol az ember minek is tennék. hideg van, esőre áll és esteledik is.
 Amikor beszélgettem a hölggyel, aki a fiú gyámja és ajánlotta nekem, azt mondta ő nem pont az, aki nekem kell, de általa könnyebb lenne leérnek a sikert a kutatásaimban. Nos, remélem ez így van. Olyan sok emberrel próbáltam már együtt dolgozni, de mindig rá kellett jönnöm, hogy nem avathatom be őket semmibe igazán, ami a kísérleteimet illeti. A lényegükbe főleg nem és, ha egyszer a teszteléshez érkezünk ez a tényállás még inkább igazzá válik majd.

Lora Fontaine - 2017.09.12. 22:05


Nem csak te. Minden reggel félve megyek be a fürdőbe. XD

Lora Fontaine - 2017.09.13. 14:06


A munka sem jobb, sőt. A mostani eszemmel inkább lennék újra diák.

Damien Delacroix

 Szeretem a szép épületeket, a díszítéseket, az ornamentikákat bámulni, hosszasan elidőzni és csak szemlélődni. Most is ezt teszem. Eljöttem, hogy felfedezzem a falu legszebb helyeit és itt kötöttem ki. A színház előtt álldogálok és nézelődöm. Az az érzésem, hogy itt egyszer érdemes lenne megnézni egy darabot.
 Egyedül is beülnék rá akár, de valahogy ha társaságban van az ember, és megoszthatja az élményt az sokkal jobb. No de vissza a külcsínhez. A három emeletes épület emlékeztet saját rendelőm és immár végre ki merem mondani, lakhelyem elrendezéséhez, sőt korban ugyanoda pozicionálnám őket a hangulatuk és építészeti stílusuk alapján. A három kijárat egyikén tervezek bemenni, de előbb kicsit még töltekezem információkkal a kinn lévő plakátok alapján.
 Sok a jó darab és van olyan is, amit már láttam még diákéveim alatt. A színészek nevei nem ismerősek, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen nem itt éltem ezidáig, hanem Angliában. Olvasom a neveket, ismerkedem a hangulattal. Hátha megfog valamelyik mű és arra vetemedem, hogy mégis egyedül nézzem meg és vegyek ma rá egy jegyet, de eddig még semmi késztetést nem érzek egyik iránt sem. Talán ha adnák ebben az évadban, hmmm, mondjuk a "Lepkegyűjtő"-t, vagy a "Virágot Algernonnak"-ot, na azoknak nem tudnék ilyen könnyen ellenállni.

Sziasztok! *bekullog, még mindig betegecskén*

Nagy a csend itt. Csak mi vagyunk csajok a gáton?

Picit kihalt az off...  

Én is szívesen segítek. mert egy mentő vagyok

Weiler Dante

 A tervem nem vált be. A fene vinné el! Se kergetés se káromkodás, se ismerkedés. Az a nyamvadt bűzrúd, mintha más nem is volna érdekes, csak, hogy a tüdejét telepréselje a füsttel, ami nem mellesleg hosszútávon mérgező is. No, de most ez a legkisebb problémám. Valahogy fel kell vennem vele a kontaktust, így hát hirtelen ötlettől vezérelve szárnyra kelek. Körözni kezdek fölötte, majd éles szögben a föld felé veszem az irányt. A bucskázást deanimálással fejezem be. Emberi alakomban sétálok elé és állok meg vele szemben. - Mi a jó benne? Mitől jobb, mint a friss levegő? - kérdezem, miközben megtartom a tisztes távolságot. Nem megijeszteni akarom, hanem szóba elegyedni vele. Valahogyan közel kerülni hozzá. Fiatal, lázadó, de ugyanakkor nagy teher nyomja a vállát, ami miatt valószínű nagy a felelősségérzete, vagy épp olyan kicsi, hogy csak azért nem adja fel, mert erős az életösztöne. A szívem mélyén azt remélem az előbbi helyzet az igaz, és akkor van értelme most törnöm magam. Koromhoz képest laza vagyok és jó pár fiatallal volt már dolgom a családomban, szóval valaki is majd csak szót értek valahogy.  

Weiler Dante

 Huh, nagyon gyorsan előkapja ám a pálcáját, az a fajta ezek szerint, aki előbb emeli fel a varázsvesszőt, és csak aztán kérdez. Ja nem, nem kérdez, de még nem is válaszol és, amit mond az is kicsit már a bunkóság határán táncikál. Az a legfontosabb most, hogy megőrizzem a hidegvéremet. Ráadásul figyelmeztettek, hogy nem épp virágnyelven fog beszélni, így azért valamivel könnyebben viselem a dolgot. Igazi kamasz, no lássuk mire megyünk egymással. - Nyugalom! Nem erkölcs csősz vagyok, csak érdekel, oké? Sosem bagóztam, még egy slukkot sem szívtam el életemben, de mindig érdekelt ki miért szokik rá. - tanulmányaimból tudom, hogy biokémiailag mi játszódik le a szervezetben és a pszichében, de minden ember különböző, így mindenkinek más-más oka van arra, hogy miért veszi fel ezt a szokást, ami hogy jó-e vagy rossz, az is teljes mértékben szubjektív, de szerintem rossz. - Kérlek, engedd le a pálcád, velem van találkád, én vagyok Evena Noxen, akit a gondviselőd említett. - mondom neki, miközben felemelem a kezem, nem védekezőn, nem megadón, csak, hogy lássa nincs nálam semmilyen fegyver. Saját pálcámat olyan helyem tartom, ahonnan nem is tudnám olyan gyorsan előkapni, mint ő, na meg nem is akarom. - Csak beszélgetni szeretnék veled - közlöm, hangom mint a cselló dallama, próbálom minden rezdülésemmel a nyugalmat árasztani felé. Remélem valami módon rá tudom bírni a normális kommunikációra. Nem tartom bolondnak, nem mentális gondja van és nem igazán gond az övé, ha képes kihasználni az előnyöket, ami az állapotával jár.

Sárközi Erik Levente

 Amikor ideköltöztem és a holmijaimat bedobozoltam azt hittem minden könyvem megvan, amire szükségem lehet. Tévedtem. Itt teljesen más a flóra és a fauna, a mineralógiáról nem is beszélve. Tehát ma felkerekedtem, hogy beszerezzek pár ezekkel kapcsolatos könyvet. Nem messze a patikámtól van a könyvesbolt, így komótos léptekkel is hamar ideértem. Belépve meglepődöm a bőséges választékon. Elkezdek sorjázni a sorok között, keresve a nekem megfelelő köteteket. Ahogy nézelődöm megpillantok egy címet, ami szinte kiviláglik számomra a többi közül. "Vérfarkas kalauz, avagy fuss ha felragyog a holdvilág" Leveszem a polcról és először csak nézegetem. A hideg futkos a hátamon, már a borítójától is és felszínre törnek azok a rémképek, amiktől tizenéves korom óta alvászavaraim vannak. Remegő kézzel csapom fel a közepe táján, majd olvasni kezdem. "...Ezüst és farkasölő fű főzete, ennyi csak amivel védekezni tudunk, vagy szedhetjük a lábunk, mert ha jönnek ölnek..." Haragosan csapom össze a könyvet és legszívesebben földhöz vágnám, de nem teszem. Uralkodom magamon, mélyeket lélegzem, hogy megnyugodjak és próbálom kitisztítani elmémet.

Eric Wright - 2017.09.22. 22:00


Nálam is betalált

Sárközi Erik Levente

 Teszek még egy próbát ezzel a jóképességű kötettel, hátha csak idézet volt valamiből. Újra kinyitom és olvasni kezdem. " Amikor látod, hogy előbújt a farkas karma, egy szekrénybe bújj és onnan figyeld tovább az átváltozást, biztonságban tudva tenmagad" - Egyek! Ezt a hülyeséget! Hogy tépne meg egy, te nyomorult idióta! -káromkodok majd visszadobom a könyvet a polcra és elcsörtetek a polctól. Közben, ahogy nagy slungal haladok fellökök egy fiatal srácot. - Bocsánat - morgom továbbra is ingerülten, ahogy próbálok elmenni mellette. - Ha jót akarsz magadnak, akkor azt a könyvet a büdös életben nem veszed a kezedbe, akkora baromságok vannak benne, hogy az embertelen - közlöm a kéretlen tanácsot, mert egyszerűen el kellett mondanom, különben felrobbanok.
 Amikor a szüleimet elvesztettem megfogadtam, hogy jóvátételt veszek és adok azáltal, hogy megtalálom azt a gyógyírt, ami megakadályozza, hogy a jövőben bárki még egyszer úgy járjon mint én. Ne árvuljon el többé senki vérfarkasok miatt, ne vesszen el szülő, hulljon szét család, ne legyen több halál. Soha többé! Soha többé ne kelljen félnie senkinek tőlük és nekik maguktól. Tudom mekkora kín és félelem van bennük, beszéltem már többekkel, hagyták, hogy vérüket vegyem, hogy hipnotizáljam őket, és lássam, amit éreznek, de ez sem elég. Még mindig nincs eredményem, nem halad a kísérletem. Erre jönnek ezek a vacak könyvek a maguk idiotizmusával. Nagy Szellem segíts!