A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842257#post842257][b]Mórocz A. Móric - 2022.01.15. 10:40[/b][/url]

Kilépve a pizzériából konkrétan az arcomba csapódik a hideg. A rohadt életbe bele. Durcásan fogom meg táskám pántjait és húzom feljebb magamon, ahogy körbe nézek. Eddig ez az év egyáltalán nem úgy sült el, ahogy kellene neki. A titkiben megírt bakancslistám felén sem vagyunk még túl a dudival, sőt... csak párat sikerült eddig kihúznunk belőle. És vagyok olyan barom, hogy mindezek ellenére sem mondtam el senkinek egyelőre, hogy a VAV után nyomok egy "ciao"-t és lelépek Rómába. Annyira nyomom, hogy már elkezdtem intézni egy lakást is, amit bérelhetek valami nyugger negyedben, de megfizethető, úgyhogy egészen megfelel. Nem véletlen dolgozom ki a belemet jelenleg, kell a pénz, amíg legalább ott nem találok valami munkát, mert valószínűleg a rajzolásból aligha fogok megélni. Bár ez lenne a hosszútávú terv.
Arcomat dörzsölve lépek a téren lévő kúthoz. Az anyámat, amiért nem tudom elmondani legalább Kendének, hogy eltakarodom egy évre. Még a szüleim sem tudják a tervemet, pedig nekik is elég illendő lenne elmondani, nemde? Vajon anya mennyire lesz kiakadva?
A kérdést és a hozzá társuló kellemetlen érzéseket elengedve kezdem el formálni az illúziót magam körül. A leírás alapján a kis lakás elhelyezkedése több háztömb kellős közepén helyezkedik el. A zsúfolt utca lassan ölt alakot, és bár a téglaépületek eléggé instabilak, kivehetőek, hogy azok. Nekem ez elég. Az ablakokba képzelem lassan, óvatosan a színesebbnél színesebb virágokat, amik hatására ajkaimon halvány mosoly villan fel. Kurva jó lesz.
Felegyenesedve hátrálok el egy padig, táskámból kikapva a vázlatfüzetet csapok fel egy üres oldalt és állok neki meghúzni az alapokat a háztömbről. Ha a kút van vagy két és fél méter magas, akkor a tömb... felpillantva látok meg egy srácot.
- Hallod világfájdalmas képű srác! - kiabálok oda neki. - Állj már be a kút mellé! Csak pár percre pls - vagy három órára. Még nem tudom, majd kiderül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=843227#post843227][b]Song Jiyun - 2022.02.07. 11:05[/b][/url]

Február volt az év második hónapja, mely összekötötte a tavaszodó márciust a téli januárral. Jiyun számára az új év mindig új reményeket hozott. A tavasz számára a születést, újrakezdést és feltámadást is jelentette egyben. Tudta, mit szeretne és mit érhet el, tisztában volt képességeivel.
Jelen helyzetben, épp Uborkára próbálta ráadni a kis kabátját, hiszen a rövid szőrű eb megfagyhat, ha csak úgy kivinné a hidegben. Na jó, nem egészen, de jobb neki a kis ruhácskájában. Tény.
Nem értette Jiyun, hogy mégis miért ódzkodott ennyire az eb ettől a borzasztóan cuki kabáttól, amit nem mellesleg egyrészt évek óta hordott -ugyanis otthon is hidegek a telek-, másrészt nem valami idegen kutya holmijába akarta belegyömöszölni őt, így nem értette, hogy mi a lótúró nem tetszett Ubinak. Persze, ha meglágyulna a szíve és kabát nélkül indulna el sétálni, három percen belül vacogna a kutya és természetesen a gazdi kabátja alatt kötne ki, a sétának pedig lőttek.
Na ugye, hogy kell az a kabát?
A Boglyas téren Uborka nyakában csilingelő nyakörve volt hallható, bár halkan. Megbűvölt póráza pedig engedte szabadon rohangálni a zabolázatlan ebet, míg ott marad Jiyun közelében. A lány remélte, egyszer eljutnak arra a szintre, hogy elhagyhatják a pórázt.
Bejárták addigra a fél falut, természetesen Ubinak ez meg se kottyant. Úgy tűnt, mintha gazdája koffeinnel etetné egész nap, mert az eb egy pillanatra sem állt meg. Ellentétben vele, a gazdája addigra egy padra telepedett le, hogy ihasson két kortyot a termoszában elhozott teából és élvezze a délután nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=843603#post843603][b]Mórocz A. Móric - 2022.02.17. 21:32[/b][/url]

Anyámmal az élen nyomta mindenki a közvetlen családból, hogy ez az esemény mennyire fontos. Rólunk szól, mi vagyunk a végzősök, oda kell tennünk magunkat, hogy jó emlékekkel emlékezzenek vissza ránk. Néztem, mint hal a darában, hogy a tökömet sem érdekli őszintén szólva, hogy emlékeznek rám, amikor király arc vagyok, és a dudi ott lesz mellettem mindig. Viszonylag. Amíg le nem lépek. Bele sem merek gondolni, hogy Rin hogy fogja fogadni a hírt… hangosan hümmentek egyet, majd bólintok egyet a válaszra. Egen, az ő döntése volt. Sasszeme van ennek a lánynak, én mondom! Csibeszem játszik vajon?
- De nem így történt. Ez van - valószínűleg, ha a birtokomba kerülne egy időnyerő, akkor sem változtatnék ezen. Egyszer elhívtam, nem jött be, többet biztosan nem próbálkoznék, főleg, ha felesleges volt elsőre is. Csak az energiámat veszi el. Megint bólintok, mikor egyetértünk, ha szerinte is máshogy alakult - látod? Sasszem. Mondom én, bakkerka már!
- Akkor beavatsz, miért sétálok a kastély felé a tudattal, hogy valószínűleg elkéstem az utolsó vonatot hazafelé? - vakarom meg államat könnyedén. Hangom egyáltalán nem ideges vagy mérges, a vesztesek nyugalmával sétálok Amélia mellett. Tudod mikor fogok nekiállni szaladgálni egy vonat miatt. Inkább alszok a kastélyban, de rohangáljon a tököm. Fejemet csóválom meg nevetve, majd állok meg az út közepén. A vonat nem vár… amúgy sem. Hoppon maradtam.
- Oké, figyuzz ide. Visszautasítottál, pedig velem szerettél volna jönni, de nem így lett. Elmentél Zalánnal, mert így döntöttél, ami bassza a csőröm, de ezt kell szeretni. Ha arcon pörgök sem fog ez változni, úgyhogy tényleg elmondhatnád miért sírod el magad mindjárt - mutatok arca felé, ha felém fordult. Ha nem, akkor az kellemetlen, de tudok azzal is azonosulni, hogy a hátának mutogatok. Majd döbbenek le. - Ugye nem bántott?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=844369#post844369][b]Ipkovich Kornél - 2022.03.14. 16:39[/b][/url]

Nőnap van ma, ami egy igen jelentőségteljes nap, hiszen ez az a nap, melyen az emberi élet lételemei, a csodálatos nők létét ünneplik a férfiak, az olyanok, mint Kornél pedig különösen. Igazán érdekes eset, és valószínűleg nem is véletlen, hogy egy ennyire csupaszív és szeretnivaló, mókás fiatalember nem is születhetett volna máskor, mint olyan napon, mikor kezében virágok egész halmával szaladgálhat, hogy köszöntse Iluskát, Jolikát, és mindenkit, akit csak meglát. Benzsay asszony például három évvel ezelőtt majdnem felpofozta őt, míg a Danvers gyerekek nagymamája, Vali valóban el is követte ezt. Azóta csak pirulva rendezi úgy a dolgait, hogy éppen erre kelljen fordulnia, és egy gyönyörű piros tulipánnal térhessen haza.
Igazán különleges, és nem kicsit mozgalmas nap ez tehát. Tudniillik, a szőkésbarna ifjú családjában az a hagyomány, hogy mikor a gyermekeknek születésnapjuk van, édesanyjukat is megköszöntik, aki ezen a különleges napon, megküzdve teste minden tiltakozásával, életet adott gyermekeinek. Testvérei Miksa és Mirabella immáron negyvenhárom, míg Kornél most már huszonhat éve. Édesanyja pedig ezen a napon mindig felidézi, milyen szomorú nap lenne ez, ha akkor régen elveszítette volna váratlan érkezett kisfiát.
Ezen a bizonyos napon, ebben a bizonyos órában, mikor az újdonsült - ez a titulus egy kerek éven át jár minden hölgynek, ki férjhez ment - Krise asszony betéved a térre, ott áll Kornél, és vele három segédje, nevezetesen Sean Warren, Mikola Adrián és Homorkai Péter. A fiúk arcán helyenként észrevehető egy-egy zúzódás, és bár mindenki mást állított, hogy ki ütött először és miért, a végén mind a hárman itt kötöttek ki. A véletlennek köszönhetik, hogy éppen akkor kellett Kornélnak is a gyengélkedőn járnia és ahelyett, hogy komolyabb büntetést kaptak volna, most oszthatnak ők is virágot, ami egy igen nemes cél. Jobb ez így, mintha az igazgató elé küldték volna őket, Mayfair kisasszony pedig nagyrészt rendbe hozta az ábrázatukat, és már a vérveszteség sem fenyegeti az urakat, így egy kis társadalmi munkára igazán alkalmassá váltak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=845404#post845404][b]Péntek Marci - 2022.04.09. 23:26[/b][/url]

A padon ül és nézi, ahogy lába a talajt nem súrolva lóg a levegőben. Néhány centi kell már csak ahhoz, hogy ez a probléma orvosolva legyen és sarka leérjen. Különben lábfejjel már megy neki, de úgy nem az igazi. Csalásnak érzi. Pedig így is magasnak számít kortársai körében. Mégis annyira nagyon várja, hogy megnőjön. Mindenki azt mondogatja, hogy nagyra fog, szóval ez egy ígéret a szemében. Ha egy nap megnő akkor magas lesz. Nem lehet, nem talán, hanem pont. Ki van jelentve.
Felpillant, körbenéz. Boit várja, hogy végezzen az iskolával. Hétvége jön, úgyhogy mind a ketten haza tudnak menni. Együtt tudnak enni, aztán a fiú majd mesél valamit. Ezért szereti Marci annyira a pénteket. Máskor nem igazán láthatja testvérért. A buta bentlakásosdi miatt. Ha majd egyszer végre át fogja tenni a lábát a kastély küszöbén, többé nem kell várakoznia a padon. Pár több ideje akkor sem lesz. A bandája együtt nő majd fel vele, akkor pedig ott is felelősséget kell vállalnia értük. Hirtelen nehéznek érzi pici lábait, mintha súlyok fonódnának bokái köré. Homlokára erős ráncok szöknek és az útról tekintete a tér közepén csordogáló szökőkútra siklik.
Ha visszajön mindenképpen el kell majd küldeni néhány embert a gnómcsapdákat ellenőrizni meg mostanában nem ártana, ha taktikát váltanak, mert azok a dögök csak szemtelenebbek lesznek napról napra. Múltkor Csalit jól megrángatták, még a füle mögött is sáros lett. Az a hájpacni Feri meg szobafogságot kapott pedig a héten igenis ő is be volt osztva a faház védelmére. Az egész csak játék, mégis a gyermeknek ezek mind komoly gondok, olyanok, amik miatt néha az egész éjszakát ébren tölti, ha nem talál rájuk kellő időben megoldást. Az ő csapata, az ő felelőssége mindegyik gyerek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=846608#post846608][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.20. 17:53[/b][/url]

- Szokták mondani az okosak, hogy ne igyál, ha nem bírod.
Azt is szokták mondani, hogyha feleslegesen pofázol bele mások magánügyeibe, akkor véletlen kimetszhetik a nyelved. Látod mekkora mázli, hogy ennyi bölcsességet megosztanak a világgal a brit tudósok? Nélkülük el lennénk veszve basszameg! És különben sem csak ittam, úgyhogy tényleg nem kellene pofáznod. Már csak azért sem, mert ha ennyire be vagyok állva, el tudlak vonatkoztatni a valóságtól. Mégis itt vagy. Ez lehet azt jelenti, hogy én vagyok ennyire rottyon?
- Most erre tényleg válaszoljak?
Inkább ne. Mióta az a ribanc elhagyott, ráadásul az egész kibaszott putri előtt tette mindezt, kicsit mintha sértve lenne az önérzetem. Ami odáig vezetett, hogy a whisky meg a vodka már nem volt elég, szóval a saját cuccomtól álltam be. Apropó, szerintem hoztam is magammal.
Imbolyogva állok meg az utca közepén, szabad kezem nyúl ki oldalra, hogy megtartsam az egyensúlyom, másikkal nyúlok zsebem felé, de az abban lévő üveg megnehezíti a dolgokat. Aha. Homályos tekintettel, minden második objektumot felfogva nézek körbe - ott egy pad! Akadozott léptekkel indulok el felé, leteszem az üveget, majd túrok bele a zsebbe végre.
- HAH! Zseniális vagyok! - emelem a magasba lendületesen a fiolát, aminek hatására tántorodok hátra. - Az anyámat. Faszt ugrándozok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=846846#post846846][b]Rónaky Atala Kamilla - 2022.05.26. 22:49[/b][/url]

Az egy frankón vicces történet, hogy hogy kerül a város főterére három alvó kismacskával az ölében. Komolyan, van valami szuperképessége ehhez, hogy megérezze, mikor van szükség a megmentő segítségére.
Szóval jó szokása szerint már megint tök egyedül csatangolt a városban, és épp a tér felé tartott, mikor törpe méretének szemmagasságában talált egy bekötözött zacskót, ami valahogy furcsán ficánkolt. A hatodik érzéke, ami állatok és növényke megmentésére specializálódott, rögtön riasztott, több sem kellett hát, hogy kibogozza a szatyor szájára kötött csomót, és megtekintse annak tartalmát. Hazudna, ha azt állítaná, hogy nem hökkent meg, mikor három szőrös kis buksifej nyávogott rá. Attól azért megkönnyebbül, hogy még mindannyian életben vannak, még ha egyikük, a legkisebb nem is igazán nézett ki jól. Macskák terén nem valami profi, ha őszintén kell néznie a dolgokat, de valamit mégiscsak tennie kellett. Így a zacskó segítségével elhurcolta az állatokat a legközelebbi padig, ahol kiszabadította őket fogságukból, és nagy küzdelmek árán elérte, hogy ne kószáljanak el.
Most pedig itt ül a három macskával és vár. Hogy mire? Csodára, Merlin jelére, egy hozzá hasonló őrültre, aki valami használható irányt tudna adni ennek az egésznek. Határozottan szüksége lenne most egy felnőttre, mert bár a macskamentés jó ötletnek tűnt, egyre bizonytalanabb ebben az egészben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847557#post847557][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2022.06.11. 17:12[/b][/url]

Gyermekeim száma nulla. Hogy hogyan értem el ezt a szép teljesítményt? Sean átment az egyik haverjához, aki olyan furcsán sajtszagú - biztos a hormonok okán -, Alice ottalvós osztálykirándulós hétvégén van, Sarah pedig éppen Tati által van kényeztetve otthon. Mármint Minánál, aki nincs otthon, de hát mind laktunk abban a házban, ami tulajdonképpen félig az enyém, félig meg Tatié, szóval otthon. Na. Lényeg a lényeg, hogy mivel senki sincs, akit életben kellene tartanom, így úgy döntöttem, hogy sétálok egyet, veszek magamnak egy olyan ételt, amit egyedül ehetek meg, és hát a legegészségetelenebb módon rengeteg sültkrumplit és egy nagy csirkés hamburgert vettem, meg extra jegeskávét. Ezekkel együtt pedig az étterem helyett a boglyas tér egyik padját választottam, ahol rendes ember módjára, törökülésben helyezkedtem el, ölemben a zsákmánnyal. Az élet szép, falni jó.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=849406#post849406][b]Audrey Henderson - 2022.07.18. 16:13[/b][/url]

Mr. Brandner,

Már kora reggel készülődni kezd; az ecseteivel babrál a tükör előtt, és bár most nem tervezi teljesen eltüntetni a vonásait, még így is mély színeket használ. Sötét szemöldökei alatt jellegzetes, vastagvonalú tusvonalat rajzol, a keze meg sem rezzen közben, tűpontos, gyakorlott mozdulatokkal siklik ujjai között a toll. Aztán felkel a tükör elől, beleforog a kicsit keserű, kicsit édes parfümfelhőbe, amit az alig néhány négyzetméteres szobájába fújt, és elindul.
Megbeszélte a művészkellékessel, hogy nyitás előtt ott lesz, mert utána rohan a színházba, felfedezi a terepet, beköszön az igazgatónak meg a többieknek, akikről csupán hallomásból tud, és egyébként sem célja szoros barátságot kötni velük. Az ő munkája - munkája által pedig ő maga is - unique, akinek térre, időre és egyedüllétre van szüksége. Ahhoz, hogy csoda szülessen, sötétség kell, fegyelem, koncentráció. Meg néha egy kis alkohol is, persze.
Kartonpapírral, tonnányi gézzel, ilyen-olyan ragasztóval, szilikonnal és különböző méretű festékesvödrökkel felpakolva lép ki az üzletből, az ajtón vissza se fordulva, a cipő talpával tol egyet, majd gyors léptekkel átvág a számára ismeretlen, szökőkutas téren. A cuccok két karjában tornyosulnak, alig lát ki felettük, és mivel kiengedett haját is folyamatosan - és egyre idegesebben, hát vérlázító! - fújdogálja, hogy ne lógjon állandóan az arcába, fogalma sincs, kik között sasszézik, már ha egyáltalán van rajta kívül bárki is a környéken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=851953#post851953][b]Széplaki Alíz - 2022.08.29. 23:17[/b][/url]

Egész jó idő volt, végre megszűnt a nagy kánikula, így nekem is kedvem támadt kimozdulni a lakásból. A szabadidőmet legszívesebben a szabadban töltöttem, ráadásul a jóslás mellett fotózni is szerettem. A mostani galéria központjában az állatok álltak, úgyhogy eldöntöttem, hogy a kiruccanás alkalmával magammal viszem a masinámat is. Mostanság elég sok volt a galamb a faluban, én pedig nagyon kedveltem őket, úgyhogy vittem magammal némi élelmet is nekik. Sokan elzavarták őket a környékről, én pedig úgy álltam hozzájuk, mint annó a menhelyi állatkákhoz, szóval segítettem nekik életben maradni. Felöltöztem az időjárásnak megfelelően, majd a fényképezőgépemet magammal víve megérkeztem a Boglyas térre. Miután helyet foglaltam az egyik padon, nem kellett sokat várnom, máris megjelentek a galambok.
- Egyetek, jut elég ennivaló mindenkinek! - bíztattam a madárkákat mosolyogva. Miközben eszegettek, készítettem néhány fotót róluk az új kiállításomhoz. Közben azon nosztalgiáztam, hogy pár éve még a menhely lelkes csapatát képeztem, diákkoromban pedig lehajítottam a tanárom fioláját az ablakból. Akkoriban még nem voltam képes kontrollálni az úgynevezett tehetségemet, aztán Attila segítségével egész jól kikupálódtam. A fotós sikereimet pedig a galériával együtt az egyik barátomnak köszönhettem, aki már sajnálatos módon nem volt köztünk. Ezeken felbuzdúlva igyekeztem kihozni magamból a lehető legjobbat. Ezekkel a gondolatokkal karöltve etettem és fotóztam nagy lendületet véve a galambokat a téren.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=852508#post852508][b]Csonka Zsombor - 2022.09.11. 10:33[/b][/url]

Megint nem jön álom a szemére. Lecsukja szemhéját, de mögötte már csak a sivár sötétség köszönti újonnan. Ezek az esték a jobbak. A rémálmok néha visszalátogatnak hozzá, pontosan mint Rara előtt, csak ezúttal már ő is meg szokott jelenni benne. A rémképekben nem egyedül kezelik az ELMÉben. Megtörte. Egymást törték el. Fülében visszhangzik a betegek sikolya, még akkor is, mikor a parkban ül egy padon. Szeme alatt hatalmas karikák hirdetik az utóbbi éjszakák kimenetelét. Minden nap értelmetlennek tűnik Rara nélkül. Számot is írt róla. Egy dühöset aznap este, mikor a lány otthagyta a barátaival, és egy szomorút a napokban. Winter örülni fog. Ő viszont teljesen elveszett.
Lehajtott fejjel gondolkodott az utóbbi heteken. Eleinte azt hitte a levegővétel is nehezen megy Rara nélkül. Nem látta értelmét semminek, az óráit is kihagyta az egyetemen. Csak feküdt egész nap, gondolkodva azon a pár mondaton, amik elhagyták a száját. És a barnáét. A sötétséget ismerős barátként fogta mellkasához egy ölelésre. Egészen addig, míg meg nem jött a levél. Nyugodtabb lett? Nem mondhatni. Már nem voltak olyan pillanatai, csak őrült kirohanásai, és terápiás rajzolásai.
Karjai térdén támaszkodtak, ahogy előre dőlve a földet mustrálta. Nem akarta látni. Félt látni. Vajon jól lesz? Nélküle? Ő nincs jól. Még gubancos haja is gubancosabb, mint szokott. Aztán érezte, hogy megjelenik valaki. Az összes idegszála megfeszült, és habár előre eldöntötte, hogy ő fogja kezdeni, hirtelen a hangszálai mind feldagadtak és megtagadták a parancsot. Csak azt érezte, hogy összetört. Nem volt hova menekülnie a fájdalom elől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=852850#post852850][b]Bánki Anna - 2022.09.18. 20:13[/b][/url]

- Fontos, hogy először elhatározzuk, hogy milyen növényeket szeretnénk a csokrunkba. Nyugodtan vázoljátok fel a magatokkal hozott füzetbe.
Az utolsó napon már senkinek sincs kedve az iskolapadban ülnie, így hát egyeztetve  a bogolyfalvi tanáccsal, engedélyt kaptunk rá, hogy az őszi nagy munkálatok megkezdése előtt, a még virágzó növényekből, a végzős előkészítősök közreműködésével csokrokat készítsünk. A csokrok ajándékok lesznek a tanároknak, akik az itt töltött évek alatt elkísérték őket az úton, és akiktől ma délután végleg elbúcsúznak. A legtöbben a bagolykőben folytatják, páran azonban külföldi tanodák felé veszik az irányt, így szerettem volna, ha ezen az utolsó napon egy kicsit együtt is tudnak lenni. Az oktatókat felosztottuk, így mindenki tudja, hogy kinek készít csokrot, így senki se fog kimaradni. A köszönőlevelet még a hét elején megcsináltuk, ahogy az ajándékokat is beszereztem.
- Mindenképpen legyen benne zöld is, az fogja össze igazán a lényeget.
Mivel mindenki szorgalmasan dolgozik, így én az egyik padra telepedve magam elé húzom a könyvemet és a kávémat, és egy-egy tesztkérdést megválaszolok két felpillantás között, valamint, hogy ha valaki kérdezni szeretne. Jövőhéten végre megcsinálom ezt a vizsgát, és ha minden jól megy, több ilyen utálatos tananyagom nem lesz. Nagyon szeretnék tanító lenni, de nagyon nehezen viselem azt, amikor megmondják, hogy mit kell gondolnom arról, amiről elvileg szabadon gondolkozhatok. Ilyen a világon nincsen. Sóhajtva pillantok fel, majd megint vissza, de azért szemmel tartva a kis bagázst.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=855901#post855901][b]Czifra Abigél - 2022.11.05. 19:16[/b][/url]

Eredetileg mindenféle vásárlási vagy pénzköltési szándék nélkül sétált az időközben várossá növekedett Bogolyfalva utcáin Abigél, kíváncsi volt csupán, mi minden változott, melyik hely van még mindig itt abból az időből, amikor az iskolából hétvégente átjött a barátnőivel vagy az épp aktuális párjával. Már hónapokká nyúltak a hetek lassan, amióta újra itt volt, de még nem volt lehetősége nézelődni.
Most pedig megakadt a szeme egy takaros kis üzlethelyiség jókora ablakán, ami mögött mindenféle fából készült tárgy - főleg bútor - volt hívogatóan kiállítva. Egyfajta művészet az is, ahogy az ilyesmit elrendezik, bár könnyen lehet, hogy a tulajdonosnak semmiféle szándéka nem volt, csupán így fértek el kényelmesen, és csak Abigél látott bele többet, mint ami valójában ott volt. Bár sok minden volt, mondhatni zsúfolásig, épp csak elegendő hellyel, hogy közlekedni lehessen köztük.
Abi gondolt egyet, és benyitott, orrát egyből meg is csapta a fa jellegzetes illata. A bemutatóterem mellett egy műhely is volt, bár ezt először még csak sejteni vélte, mintsem látni.
 - Szép jó napot..! - köszönt hangosan, nem tudva, merre találja a boltost, és kíváncsian nézelődve sétált beljebb. Remélte, hogy nem az egyik szekrényből fog előugrani a tulaj, mert nem biztos, hogy kapna kedvezményt, miután szétákozta ijedtében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=856350#post856350][b]Mark D. McMillan - 2022.11.11. 17:37[/b][/url]

A postán kölcsönzött baglyot, hogy külföldre levelet küldhessen a kisebbik lánynak, akivel az elmúlt időszakban nem alakult jól a viszonya. Összevesztek, az ifjú hölgy mindent apja arcába vágott és nem jó szívvel váltak el egymástól, aztán már több, mint egy hete nem is kommunikáltak. Mark viszont ahogy kezdte egy kicsit jobban összekaparni magát, úgy érezte annak is fontosságát, hogy szeretett lányával kibéküljön. Ezért is tartotta annyira fontosnak, hogy feladja a levelet. Sietve esett be az épület ajtaján, épp a zárás előtt néhány perccel, s már az ott dolgozók is húzták a szájukat, mégis sikerült kikölcsönöznie azt a baglyot és megirányítani London felé. Legalább ezt az egy dolgot sikerült megoldania, ha már a kutyáját nem találta, amiatt is aggódhatott, hogy Bütyök vajon hol kóborol. Eddig nem kereste, mert belesüppedt saját fájdalmába, de most, hogy kezdett tisztulni az elméje, rájött arra, hogy mennyi mindent szalasztott el. Aggodalma is mostanra erősödött fel úgy igazán, ezért is húzta elő kabátja zsebéből az egyik kollégája által rajzolt fantomképeket Bütyökről, hogy aztán a Postán, a Hivatalnál és a téren is kirakjon belőlük egyet-egyet, hátha valaki megtalálja majd a kutyát. Épp az utolsót tűzte ki, amikor észrevett egy ismerős alakot, akivel annak idején a Rotshtein ház előtt futott össze. S persze, össze is állt a fejében a kép, hisz valószínűleg ez a férfi lehetett az, aki végett aztán Elektra eltűnt az országból. Nem tudta, hogy együtt vannak-e, történt-e azóta bármi is, mert a nőt sokáig nem látta, s a legutóbbi találkozásuk sem úgy alakult, ahogy annak alakulnia kellene, mikor két ismerős, jó barát, rokon, vagy szerető összefut egymással.
- Jó estét, elnézést! - lépett oda a férfihez, nem tudván, zavarja-e, s felmutatott neki egy képet Bütyökről. - Nem látta esetleg ezt a kutyát? - tényleg érdekelte a válasz, minden információ jól jött most, de volt még valami, ami érdekelte Markot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=856464#post856464][b]Lónyay R. Hargita - 2022.11.13. 00:03[/b][/url]

Fárasztó volt ez a nap. Sokat rohangáltam, és nem tudom hányszor adtam hálát magamban Merlinnek, hogy képes voltam megtanulni hoppanálni. El se tudom képzelni, mihez kezdenék, ha nem lenne ehhez elég varázserőm. Így se volt már energiám átöltözni az utolsó edzés után. Ezért nézek ki úgy, ahogy, kissé kócos konttyal a fejem tetején, kicsit bő, de tökéletesen meleg szürke felsőben meg fekete jóganadrágban, hozzá pedig kényelmes edzőcipőben. Nem mondhatni, hogy nem szeretem egyébként, de ma már a hátam közepére se kívántam az egészet. A vállamon féloldalason lóg a hátizsákom, még cipelem a könyveimet, és a kezemben meg papírtasakban minden, amit a boltban éppen a bevásárlólistáról be tudtam szerezni. Ha hazaértem, ebből még a vacsorának is el kellene készülnie. Fáradtan szusszanok végignézve a Boglyas téren, igyekezve fejben felmérni, mennyi idő is, mire még hazakeveredem. Eszembe se jut, hogy esetleg lebegtethetném a csomagjaimat, mint egy rendes és értelmes varázsló, és különben is, az edzés fontos, felfoghatom ezt is annak. Remélem, senki ismerősbe nem futok bele véletlen sem. Sietősen indulok neki éppen ezért, hogy mielőbb átvágjak a téren, mielőtt még tényleg valakibe belebotlanék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=860642#post860642][b]Csonka Zsombor - 2023.03.13. 00:01[/b][/url]

Csöndes Bogolyfalvi utca. A sötétben egy fehér macska szalad át két szemetes között az úton. Szőrének alsó felén a sárcsomók úgy ringtak, mintha Hádesz háromfejű kutyáját hívnák keringőzni a fertőzött sikátorba. Aztán hirtelen kivágódott az ajtó, lilára festve egy csíkban a mocskot. A zene kiszűrődött, aminek ritmusára egy ember teste csapódott a sárba. A kidobó még ingatta egy kicsit a fejét, elnézve a dühtől tajtékzó tagot, akinek bal arccsontján vöröslő foltból lehetett sejteni a kidobásnak az okát.
Lassan felállt, dühösen rázta le zakójáról a sarat, miközben még mormogott valamit az orra alatt. Nehézkes, kissé suta léptekkel indult előre, csakhogy a boglyas tér első padjára lezsugorodjon. Egy kicsit pihennie kellett, mielőtt a Prambergerre fordul. Ha így látják meg, kiforgatják mindenéből, mielőtt annyit mondana bu.
- A rohadt életbe... - nyögött fel, ahogy véletlenül keze a foltra tévelyedett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=860913#post860913][b]Winter Cone Danvers - 2023.03.17. 23:55[/b][/url]

A kereskedésből kilépve a vállam felett még hátranézek a kirakatban lévő gitárra, mielőtt elnyújtott léptekkel vágok keresztbe az úton. A tér szélénél ketten a seprűt támasztva méregetnek, rögtön gondolom, hogy nem Oisin rajongók hanem egy újabb pletyka tárgya vagyok. Hibáztathatom őket érte, hogy tudják mindenkinél érdekesebb vagyok? Széles, pofátlan vigyorral intek oda nekik, azt már nem várom meg, hogy a megszeppenés után mit reagálnak.
Nadrágzsebből szedem elő a cigim, rágyújtok, majd elgondolkodva teszem le a seggem az egyik padra. A hangszerboltban szerzett új pengetők közül veszek egyet a kezembe, azt forgatom ujjaim közt. A füst marni kezdi a tüdőmet.
Üres tekintetem emelem magam elé, majd akad meg egy felém közeledő, túlságosan ismerős alakon. Kibaszott gyorsan kizökkent.
Hm. Szóval még a városban van. Érdekes ez.
- Szia - a napsütéstől hunyorogva nézek fel rá, újabbat szívok a szálból. Már nem úgy néz ki, mint akin átment egy vonat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861127#post861127][b]Gófitz Dániel - 2023.03.21. 22:34[/b][/url]

Az utóbbi hetekben egészen sokszor futottak össze, de most nem azért, mert Dani eltévedt és patrónust küldött volna Gittáért, hogy mentse ki a pácból, hanem tudatosan, előre eltervezett találkák voltak az övéik. Sajnos csak heti két napot tölt a faluban, azonban most hétvégén is eljött a hivatali hop-por állomáson keresztül. Mind a ketten nagyon elfoglaltak, így hétvégente sokkal könnyebb összeegyeztetni akár egy kellemes sétát is, ami ebben a gyönyörű tavaszi időben kiváló programnak ígérkezik.
Egy szál fehér rózsával érkezik meg a megbeszélt célpontra Boglyas téren, ahol mindig is szoktak találkozni. Izgatottan, de mégis boldogan várja a következő találkozót, amit még a múlt héten beszéltek le. Gyorsan megigazítja a nyitott kabátja alatt a zakóját, ami egy kicsit rendezetlenül áll az utazási forma miatt.
- Gitta! - Kapja fel a fejét, ahogy meglátja közeledni, csinosan és dekoratívan, mint mindig. Kezét finoman felemeli, hogy intsen, a rózsát pedig eldugja a háta mögé, bár lehet, hogy már későn cselekedett.
Torka kicsit elszorul, ahogy próbál tovább beszélni, sietős léptei közepette köszörüli meg.
- Sziaa! Hogy vagy? Ezt... Neked hoztam! - Zavart mosoly kíséretében nyújtja át a rózsát, miközben barnáival egy pillanatra elvesz a lány szemeiben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861586#post861586][b]Radetzky Bercel - 2023.03.30. 19:49[/b][/url]

Lábaimat beakasztva az ikerbabakocsiba, tolom előre majd hátra, miközben a padon ülve, kezemben egy rajzmappával és egy sima grafittal alkotok. A közelben egy csapat előkészítős éppen virágokat ültet az egyik szobor tövébe, én pedig őket rajzolom, meg a szőkésvörös lányt, aki segít nekik, miközben Bánkiné egy babát ringat. Ideális kép, kicsit olyan, mintha Annának lenne húsz gyereke öt-hat apától. Nem mondom, hogy egyedülálló lenne a világban, de van valami bájos az egészben. A padon kicsit helyezkedem, a nap kellemesen meleg sugarati napszemüvegben élvezve. Őket még nem ismerem, túl kicsik ahhoz, hogy tanítsam őket. Ha jól tudom, olyanok, akiknek a szülei sokat dolgoznak, így néhány oktató bevállalta, hogy felügyeli őket napközben. Micsoda ötletek! Nagyon tetszik ez az egész, ahogy az előkészítő működik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862472#post862472][b]Frida L. Bergstein - 2023.04.08. 20:46[/b][/url]

Apai nagymamám sokáig velünk élt. Hosszú életű boszorkány volt, s képviselt mindent, amiben én felnőttem. Tisztelte a mágiát és annak minden formáját. Ezért is volt neki akkora büszkeség, mikor kiderült, hogy melodimágus vagyok, vagyis - az ő szemében - egy különleges mágia birtokosa. Akkor kaptam tőle ezt a zenedobozt ajándékba. A mágikus ládika magától, felhúzás nélkül zenélt, és a dallamnak mindig épp olyan hatása volt az emberre, amilyenre szüksége volt. Iris elvesztése idején például nagyon sokszor segített, már annyiban, hogy csak kikeljek az ágyból enni.
Eddig az éjjeliszekrényemen állt, néhány hete azonban nem akar már zenélni. Az egyik kollégám javasolta, hogy hozzam le a Boglyas térre, s azt is tettem. Remélem az asztalos meg tudja nekem javítani, hiszen több mint tíz éve zenél nekem. Előtte pedig - a nagymama állítása szerint - sok generáción keresztül cserélte gazdáit a melodimágusok között. Ráadásul számomra ez a doboz őrzi leginkább a nagymamám emlékét.
- Szép napot! - Kopogást követően léptem be a műhelybe, körül járatva tekintetemet. Előre egyeztettem a férfival, hogy biztosan itt legyen, ha jövök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=864919#post864919][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.06.24. 18:57[/b][/url]

Ez nem is volt olyan szörnyű... csak ne lássanak így, te jó ég. Valahogy nem szeretek így itt mutatkozni, így is kapom az ívet a ruháim miatt, pedig azok tényleg semmi extrák. Ezen viszont... ezen viszont annyi gyémánt van, hogy már csak a ruha miatt leüthetnek, és elrabolhatnak. Anyu ki is adta nekem, hogy ne álljak meg, menjek azonnal Marfához, és öltözzek át. Nyűgnek kellene lennie, mégis élvezem még úgy is, hogy minden egyes lépésem során a hátam mögé nézek. Ami megdöbbentő lenne, hogy még tűsarokban is megy a sietés, de szerintem az első két lépésem után már rám is adták, úgyhogy nekem nem akkora meglepetés.
Néha nagyon élvezem ezt az életet, néha viszont a hátam közepére se kívánom. Azt viszont tudom, hogy sokkal jobb így, hogy van egy hely, ahová elmenekülhetek, és itt nem várják el tőlem, hogy még a sarki fűszereshez is így menjek le. Anyámat meg talán megilleti a felelőtlen jelző, de elmondása szerint, teljes mértékben tisztában van azzal, mit vállalhatok el, és milyen szerződéseket ír alá nekem. Ami engem illet, várom, hogy leteljen az a fránya két év, míg hivatalosan nagykorú nem leszek, aztán már tényleg én döntöm el, hol mutogatom magam... ha egyáltalán lesz kedvem magam mutogatni.
Egy újabb hátra pillantás közepette történik meg, hogy beleszaladok valakibe...előről. Egy pillanat alatt feszülök meg, és nyílik tágra a szemem a hirtelen rám törő pánik miatt.
- Ahhh... Gréta - annyira kifújom a levegőt, hogy abba bele is szédülök, de talán a megkönnyebbülés is rátesz egy lapáttal. Nézek én megszeppenten, keresem a szavakat, mert úgy érzem, az "ez nem az, aminek látszik" szöveg most egyáltalán nem hihető, hisz felső részen lévő Swarovski kövek csoda, hogy nem vakítják meg.
- Amúgy az öcsédnek üzenem, hogy kapja be. Van új telefonom, és megbocsátok.... tényleg - jön az epés megjegyzés, ami feleannyira se hat dühödtnek, mint amennyire azt terveztem. Épp csak kibúvó, hogy ne a rám aggatott göncről beszéljünk. Csúnya dolog, de a szükség törvényt bont... vagy mi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=868237#post868237][b]Illés Luca Izabella - 2023.10.08. 23:21[/b][/url]

Mit meg nem tesz az ember lánya, ha unatkozik. És megint minden azzal kezdődött, hogy nem mered. Most meg állhatok a tér közepén, hogy kajtassak valaki után, aki jó eséllyel nem töröl képen. Nehéz. Itt úgy fogják egymás kezét az emberek, mintha attól félnének, elhagyják a másikat.
Egy ponton viszont felcsillan a szemem, mikor egyedül látok egy fiút, aki akár még kompatibilis is lehet. Alig észrevehetően mutatok rá, miközben a fagyit majszoló négy fős közönség felé fordulok. Emberek... hát fiatal vagyok, és kell a pénz, ez van.
Magabiztosan, és főleg céltudatosan sétálok, egészen addig, míg a fiú elé nem érek, akkor viszont úgy állok meg, hogy kellően közel legyek, és ne tudjon kikerülni. A lehető legszikrázóbb mosolyom veszem el, csak hogy egy kicsit vonzóbbnak tűnjek, bár.. fogalmam sincs, olyat hogy kell. Ja, és még a kezem is nyújtom.
- Szia, Luca vagyok - és ha a fiú kezet fog velem, ki is használom az alkalmat, és villámgyorsan adok egy puszit a szájára. A mosolyom már kínosabb, mikor a padon a nézőtér hangos huhogásba kezd, de én csak ártatlanul pislogok, mint akinek fogalma sincs arról, mi történt itt az előbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870168#post870168][b]Makranczy Maximilián - 2023.12.24. 21:51[/b][/url]

Joli mamus süteményei a legjobbak. Esküszöm nektek, hogy a hólabdájáért bárkit elütnék könnyű szerrel a cangámmal. Bűntudat? Áh, az csak az olyan csicskáknak való, mint Nándi vagy Anakin.
Most is épp tőle tartottam hazafelé, mamus a lelkemre kötötte, hogy úgy bicózzak haza olyan óvatosan, amennyire csak lehet. Azt mondta, ha ki merem borítani a kosarat - amibe az említett sütike van - úgy leátkoz, apa sem rak össze. Meg is érdemelném, nem azért a húsz knútért. Inkább a vérem folyjon, mint a süti placcsanjon szét a poros földön!
Annyira megéheztem a hosszú hazaúton, mi baj lehet abból, ha kiveszek egy hólabdát és megeszem? Kezemet levettem a kormányról és az arra ráakasztott kosárba nyúltam. Vakon matattam benne, hogy kivehessek egy darabot az édességből. Anyus mindig azt mondta, ne egyek és bringázzak egyszerre, mert megüthetem magamat. Ez butaság! Annyiszor csináltam már, nem lehet ba-
- VIGYÁZZ ONNAN! -  rivallottam rá a gyerekre, aki ott szédelgett az utamban. Hirtelen nem tudtam a kormányért visszanyúlni süteményes kezemmel, mert ahhoz el kellett volna dobnom és hát.... inkább a vérem folyjon. Ja.
Elütöttem, én pedig repültem egyet.
- Aaaaauuuu - nyögtem fel a földön hasalva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870524#post870524][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.27. 13:05[/b][/url]

Nem így terveztem, de így alakult. Egyszerűen mikor apu is megemelte a hangját, hogy csendre intse az anyám, felpattantam és elhopponáltam a vacsora kellős közepéről. Sose tettem ilyet, viszont annyira megviselt az idei, hogy egyszerűen nem bírtam ott maradni.
Anyu a fél személyzetet kirúgta, aztán a nővérembe állt bele, hogy rossz nevelőnőt talált, pedig a kislánnyal nem volt semmi gond. Nyűgös volt, keveset aludt, mint a gyerekek. Megjött anya nővére is a lányával, akit tényleg már csak a lélek tart életben, aki aztán leült velem szembe. Mikor eljöttem épp előkerültek a pálcák. Hát... Boldog Karácsonyt.
A téren sétálok, miután elugrottam a vásárba egy kürtös kalácsért, és a könnyeimmel küzdök, mert bosszant és fáj, hogy nekünk sose lehet normális karácsonyunk. Kit érdekel, ha megreped a bejgli, azt sem értem, miért kell külön ruhát varratni erre az alkalomra, mikor a legjobb az lenne, ha mindenki pizsiben fetrengne a padlón. De nálunk erre sose kerül sor.
A teret viszont szeretem, főleg most, hogy így ki van világítva. Páran sétálnak, és valami hegedűs is zenél. Én is leülök a szökőkút peremére, hogy megbontsam a kalácsom, és majszolni kezdjek.
Kinek kellenek a puccos ünnepek, ez sokkal jobb. Csak azt sajnálom, hogy Berci nincs itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=871265#post871265][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.01.03. 21:13[/b][/url]

Dominik

Ez az este egyre furcsább, pedig igazán jól indult. Úgy volt, hogy elkíséri Zsolnát, találkozik Teddy-vel, és egészen addig egészen jól is alakult addig a pontig, amíg azzal nem szembesült, hogy Zsolna felpofozza Dominiket. Attól a perctől kezdve az egész minden szélsebesen indult meg a mélypont felé, és még mindig nem értette ő sem, hogy pontosan mi is vezetett idáig. Futólag elköszönt Teddy-től, most pedig - tekintve, hogy a mágusjog tanár valami különös oknál fogva éppen hazakíséri Zsolnát, amire maga a lány kérte - egyelőre Dominik után siet, aki meglehetősen sértetten távozott. Frusztrált sóhajjal szedi a lábát, hogy utolérje a másikat.
- Lennél szíves megállni egy percre? - szól utána végül, megköszörülve a torkát, mert ami azt illeti, ezen ő is szeretne túllenni. Lehetőleg itt és most, aztán elfelejteni az egészet. Sajnálatos módon nem csak nincs joga akkor és ott használni felejtés-átkot, amikor és ahol szeretné, de még csak nem kifejezetten ügyes vele. Bár itt teremhetne Alexander csettintésre, viszont ez olyasmi, ami sosem fog megtörténni, és ha netán fel is zargatná, legfeljebb keresetlen szavakat kapna válaszul. Úgyhogy kénytelen annál maradni, amihez ért, a beszédhez. Talán lyukat is beszélhetne a másik hasába, de egyelőre inkább kérdezni kényszerül, hogy megtudja, mégis mi történt pontosan.
- Elmondanád, mi volt ez a félreértés? Arról van fogalmam, hogy mindenféle fellángolások és miegymás zajlanak itt, de remélem, tisztában vagy vele, hogy ha a családom többi része tudomást szerez rólad, annak nem lesz jó vége Zsolnára nézve. Tizennyolc éve az egyik unokanővérem megszökött a szerelmével. Egy hónapnyi boldogságért cserébe egy boldogtalan házasságban él azóta is a világ végén, és akkor ehhez még mindig semmi köze nem volt Zsolna anyjának, aki a legutolsó vérmes hárpia, akit szeretnél ráuszítani - osztja meg vele rövidre fogva nem csak Cicelle történetét, hanem azt is, hogy mi a véleménye Wilhelmináról, és bár sok mindenben nem ért egyet a családja többi tagjával meglehetősen gyakran, ebben történetesen igen.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=874555#post874555][b]Werner Viola Anna - 2024.03.08. 16:08[/b][/url]

Igazából mindig is leszartam, hogy furán néznek rám, amiért hámon sétáltatom Ladyt. Nem vagyok kutyás, macskás se túlzottan, de ez a nyomorult nem csak a telekre, de szívembe is bepofátlankodta magát, na meg… ha Maminak lehet, egyet én is kisajátíthatok, nem? Szerencsére ugyanolyan bunkó tajparaszt, mint én jobb napjaimon, így nagyival le is meccseltük, ő az enyém.
Onnantól meg aztán igazán el van kényeztetve, menő szegecses a hámja is, mert a rózsaszín biszbaszok picsáknak valók. Velem is lakik ott fent, még akkor is, ha az sok lefutott körömbe került, és még ma is van, hogy mamival összeakadunk rajta.
Már nincs nappal, kevés az ember, ilyenkor kimondottan élvezek kint lenni, és csak nézelődni. Imádom azt a cirka másfél órát, amit zavartalanul végigsétálhatok a rühessel.
És aminek abban a pillanatban lőttek, ahogy meglátom, aztán fel is ismerem Balázst. Nem megyek gyorsabban, csak furán nézem, mint aki nem biztos abban, hogy ő az, mert a cucc amit a fejéhez tart, mégis jól eltakarja fél arcát. Arcomra kiül a döbbenet, mikor pár centire állok meg tőle, és megbizonyosodom róla, tényleg ő az. Abban a pillanatban még Lady nyávogása se hat meg, mert ahogy realizálom az elém táruló képet, szerintem is még le is fehéredek.
- Mi történt? - ilyen apróságok, hogy köszönés, meg hogy jó újra látni, most igazán nem fontosak. Még szerencse, hogy a vér látványával nekem semmi bajom, talán ez az egyetlen pozitívum, ami elmondható rólam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=874583#post874583][b]Markovits Balázs - 2024.03.08. 20:38[/b][/url]

Szerencsére minden után is volt annyi lélekjelenléte, hogy az airpodsa nála van. Zene nélkül soha nem bírja ki, ráadásul most még az alkalom is tökéletes arra, hogy egy szomorú videoklipbe képzelje magát.
Miután elsétált Violától, nem volt hajlandó hátra sem nézni. Őszintén, részéről nagyon reméli, hogy a lány most Bálinthoz siet és ott fogja várni, hogy elpicsoghassa, mekkora fasz volt. Felvállalja. Lesz ő a rosszfiú a történetben, csak innentől hagyják ki ebből. Nincs kedve felesleges harmadiknak lenni csak azért, mert valaki elfelejt fontos információkat közölni.
Orra alatt morog még mindig orrhangon, mert a pólót nyomja orrára, és indul el hazafelé. Remélhetőleg Bálint már nincs is náluk, vagy ha igen, akkor a mama nem csukta be az ablakát, hogy kint ragadjon éjszakára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=875083#post875083][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.16. 13:58[/b][/url]

Tudom, hogy valamit kezdenem kell ezzel a helyzettel, csak azt nem tudom, akarok-e. Furcsa dolgok ezek. Az ember lánya csak egy jót akart szexelni, aztán azon kapja magát, hogy nem hogy nem tűnik el a partner, de még találkozni is akar vele. Megint. Nem lenne nekem semmi problémám alapjáraton, hát természetes, hogy már tizennyolc évesen randizok, csak az illető aggaszt. Nem hazudtam, mikor állítottam, hogy ha elhangzik a Krise név, egyből követi a "csak tőlük óvjon Merlin" is.
Akármennyire kicsi a város, és akármennyire szoktak a pletykák túlzóak lenni, ha mindenki... és tényleg mindenki így hivatkozik rájuk, az azért egy redflag. Amire lehet nekem nincs szükségem, még akkor sem, ha Damian... Damian. Sokat sétálok mostanában, így ma se teszek kivételt, csupán annyi a változás, hogy a kutyáim nincsenek velem. Büntetésbe vannak.
Adélt meglátni valami égi jel is lehet, még ha látható is rajta, hogy nem én hiányzok az életéből. Viszont két választásom van, Ő vagy Will, és bármennyire szimpatikus volt az utóbbi, a pubban történtek után lettek aggályaim, mert nem... nem tudok dűlőre jutni az események felett.
- Szia. Feltarthatlak? - mit veszíthetek alapon ragadom meg az alkalmat, és sietek az ex-bagolyköves mellé. Maximum elküld a francba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=875544#post875544][b]Tóth E. Krisztián - 2024.03.28. 17:46[/b][/url]

- Parancsolj. - Ez már a... hányadik is? Nem számolja, szóval valahányadik ilyen alkalmuk ez, hogy leruccan Nárciszhoz ebbe a tanyasi világba, és összefut a fura idegen nővel.
Először csak viccnek indult, leültek a padra és percek alatt felhozta, hogy amúgy de ocsmányak a bogolyfalvi galambok, meg en bloc a galambok? Repülő patkányok, nem komálja őket. Akárhogy is, sikerült szóra bírnia a falusi környezethez képest túl jól öltözött nőt, de arra egyikük sem vette a fáradtságot, hogy bemutatkozzon. Minek azt? Viccesebb csak így, anonim módon néha összefutni.
- Mióta ideköltözött az a zengős pasas, Krise, végre nem olyan borzalmasan unalmas a falutok, de az a nemrégeni jelenete, hát az pazar lehetett. Kár, hogy nem láthattam élőben. - Nárcisztól tudja ezt is, a legtöbb bogolyfalvi pletykát a majdnem mostoha húgának köszönheti, és a kis közösségnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=875616#post875616][b]Halty Lianna - 2024.03.29. 16:09[/b][/url]

A hűvös szélben dobja hátra haját, ahogy leül a már előre kiszemelt padra. Táskáját és a kávéját is maga mellé teszi, amíg az előbbiből túrja ki könyvét, azon pedig a heti újságot.
Keresztbe vetett lábain támasztja meg a vékonyka kötetet, támasztéknak használja egyelőre, amíg nem jut el odáig. Egyelőre a hírek sokkal jobban lekötnék. Kortyol, fél kézzel nyitja ki az újságot és kezdi el olvasni az őt érdeklő oldalakat. Természetesen számított arra, hogy eljegyzésének felbontása megjelenik, de nem gondolta volna, hogy ennyire hamar ott fognak virítani a sorok.
- Hiénák - morogja maga elé szemeit forgatva. Kávés poharát arrébb tartva, lefelé sandítgatva olvassa a következő cikket, halkan hümment. Nem akarja elhinni, hogy ilyesfajta cikkeket kiadnak: mégis ki hordana csíkosat kockással? Bár kár tagadnia, hogy remek modellt találtak a ruhához, aki könnyűszerrel elhiteti az emberekkel, hogy ez rendben van így. Majdnem, mint a szandál-zokni kombináció.