36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mark D. McMillan összes RPG hozzászólása (30 darab)

Oldalak: [1] Le
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2021. augusztus 17. 22:21 Ugrás a poszthoz

Rothstein kisasszony


- Hogy érted azt, hogy nem találod őt? Nem tűnhetett csak úgy el abban a kastélyban - értetlenül tártam szét a karjaimat, amint a nagyobbik lányom pánikba esve adta tudtomra, hogy nem lelt rá a húgára. Mindig is tudtam, hogy Nevaeh kezelhetetlenebb, mint amilyen ennyi idős korában Keysha volt, de azt azért még én sem feltételeztem volna róla, hogy szó nélkül elutazzon egy másik városba, pláne nem a vizsgaidőszak kezdetén. Márpedig Keysha további szavaiból nagyon is az jött le, hogy a kisebbik lányom a csavargás mezejére lépett, kihasználva az alkalmat, hogy a mai napra kikértem őket.
- Jó, nyugodj meg, menj vissza a kastélyba és nézz körül újra, kérlek. Biztosan ott lesz valahol - próbáltam megnyugtatni a lányomat, nem mintha hozzá képest én oly nyugodt lettem volna. Nagyon is zavart annak a gondolata, hogy a kisebbik már megint valami eszetlenséget művelhet, de higgadtan kellett kezelnem ezt a helyzetet. Keysha viszont közel sem tűnt higgadtnak, valamit hozzávágott a fejemhez, aztán sietve magamra is hagyott a parancsnokságon. Őszintén szólva nagyon rosszul estek a szavai, mintha tőrt döftek volna belém, és az sem hagyott nyugodni, hogy mi van, ha igaza van? Ha a lányom tényleg elhagyta Bogolyfalvát?
Lehet, hogy csapot-papot ott hagyva kellett volna rohannom, ehelyett azonban az egyik kollégámat kértem meg, hogy menjenek ki a vasútállomásra, és ellenőrizzék, hogy a lányom járt-e arra mostanában. Valamiért úgy éreztem, hogy ez is csak egy hülyesége a sok közül, s csak azért csinálja, hogy kiborítson. Megszokhattam volna már, még sem tudtam ehhez hozzászokni az elmúlt években.
Gondterhelten szusszanva egyet, megmasszíroztam az orrnyergemet, de ekkor már intett egy másik kolléga, hogy a kihallgatóban várnak rám. Végeznem kellett a dolgomat, így próbáltam továbbra is higgadt maradni, és a munkámra koncentrálni.
Kezemben egy aktával fordultam be a szűkös helyiségbe, ahol már ott ücsörgött a kihallgatásra váró nő.
- Jó napot, Mark McMillan nyomozó vagyok, én folytatom le a kihallgatását Rothstein kisasszony - utóbbit a papírlapról olvastam le, egy kicsit nehézkesen is ment kiejtenem a nevét így angol akcentussal. Közben ráemeltem a pillantásom, végig nézve rajta egyáltalán nem tűnt bűnöző alkatnak, de ez igazából mit sem számított. Az évek alatt számtalanszor futottam már össze báránybőrbe bújtatott farkassal, ezért semmit sem vetettem el vele kapcsolatban.
- Elnézést, hogy várnia kellett. Az információim alapján Önt azért hozták be, mert iratokat tulajdonított el egy bizonyos Méhes és Társa cég irodájából. Ez pedig betörésnek számít, illetve magántulajdon illetéktelen elkobzásához - röviden ismertettem, hogy mivel is vádolják, majd a mappát az asztalra fektettem, s felette ujjaimat összekulcsolva, kíváncsian emeltem tekintetem a nő barnáira.
-  Elmondaná, hogy miért lopta el ezeket az iratokat Méhes úrtól?
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2021. augusztus 22. 19:37 Ugrás a poszthoz

Elektra


Ez nem egy szokásos kihallgatás volt, már csak azért sem, mert nem voltam nyugodt. A gondolataim a lányaim körül kalandoztak, ez pedig nehezítette azt, hogy erre az ügyre összpontosítsak, ami nagy hiba. Szokás mondani, hogy a munkában nincs helye magánéleti problémáknak, és ezeket jobb otthon felejteni, de mit is tegyen az ember, ha szülőként felelőssége van a gyermekeiért?
Egy részem már bánta is, hogy nem magam indultam kisebbik lányom felkeresésére, mert megtehettem volna. Elmulasztván ezt viszont várt rám a kötelesség, ezért be kellett vennem magam abba kis kihallgatóhelyiségbe, ami aligha hozott volna jobb kedvet a mostaninál.
Úgy tűnt, hogy az odabent ülő nő sem csattan ki a vidámságtól, de az is igaz, hogy szinte semmilyen érzelem nem volt leolvasható az arcáról, ez pedig különös. A legtöbb esetben, ha valakit behoznak egy kihallgatásra, akkor ideges, ide-oda jár a tekintete, vakarózik vagy zavartan babrál valamivel, mondjuk a ruhájával, vagy az asztal szélével. Ez a nő azonban túl nyugodtnak tűnt, ami elsőre arra engedett következtetni, hogy vagy ártatlan vagy egy pszichopata, aki attól sem rezzenne össze, ha azt mondanák, örök életre a börtönben marad.
A kérdésemet követően meglepő fordulatot hozott a válasz, kissé fel is vontam szemöldököm, mint aki új információ birtokába jutott. Tulajdonképp ez történt, fogalmam sem volt a cég pénzmosási tevékenységéről, kellemetlen. De így jár az, aki nem kellően összpontosít a munkában, vagy aki még túl friss ezen a terepen.
- Bizonyítékot - halk hümmentés közben futottam végig a sorokat, végig nézve az előzetesen rögzített adatokat, miszerint a nő újságíró, tehát nem auror és törvényesen nem hozhatott volna el semmit Méhes úr cégétől. Fejemet megemelve elkaptam pillantását, megvártam míg mondandója végére ér.
- Látom, Ön újságíró - ezt már nem csak az elolvasott sorok alapján gondoltam, megjegyzésem inkább a nő válaszainak szólt, aki próbálta átvenni a beszélgetés irányítását, s kérdezővé válni a kihallgatottból.
- Ha Méhes úrnak vannak is kétes üzelmei, nem hunyhatunk szemet a tény felett, hogy Ön betört egy ingatlanba és iratokat lopott el. Ez bűncselekménynek számít és akár két évig terjedő börtönbüntetést is vonhat maga után kisasszony. - sóhajtva tártam szét a kezeimet, mert sajnos ez várt rá. Még akkor is, ha ezt egy újságcikk miatt tette, nem volt egyszerű helyzetben.  Mégis, furdalt a kíváncsiság, hogy vajon miféle indíttatásból cselekedett ilyet egy újságíró. Csupán egy szenzációhajhász cikk miatt, vagy valami más okból kifolyólag. Nem szívesen tudtam volna börtönben anélkül, hogy ne látnánk ezt az ügyet át.
- Kérem, meséljen nekem egy kicsit a Méhes úrral való kapcsolatáról, arról, hogy mi zajlik Méhes úr cégében, és hogy ehhez Önnek mi köze azon kívül, hogy megszerezte azokat az iratokat? - kérdeztem nyugodt hangnemben, nem gyakoroltam rá nyomást, egész kellemes beszélgetésnek is gondolhatta ezt, leszámítva a tényt, hogy mégis csak egy kihallgatóteremben ücsörgött.
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2021. augusztus 22. 22:14 Ugrás a poszthoz

Elektra


Miközben Elektra beszélni kezdett, előkaptam ingem zsebéből a jegyzetfüzetemet, ami nélkül sehová sem mentem. Erről meg is feledkeztem eddig, most viszont szükségét éreztem annak, hogy feljegyezzek minden olyan új információt, amiről eddig nem hallottam. Ez a helyzet amúgy is frusztrált kicsit, s ezt bizony a velem szemben ülő nő is észrevehette rajtam, ha feltűnt neki a homlokomon futkosó ráncok sokasága.
- Melyik kolléga, hogy hívták? És melyik alkalmazott vitte be? - lehet, hogy erre most a nő ráncolhatta a homlokát, de mindig is úgy voltam ezzel, hogy legyen akármilyen apró kis részlet, annak később akár nagy jelentősége is lehet. Márpedig ahogy a történet kezdődött, miszerint egy ottani alkalmazott vitte be, majd egy kollégám hozta ki, kissé gyanúsnak tűnt. Ha bevitték, akkor nem lehetett betörés, viszont akit a helyszínen kihallgattunk, az szerint a nő csak úgy behatolt az épületbe. Különös.
Halkan lehet, hogy hümmentettem egyet, de csakis azért, mert az agytekervényeim máris beindultak, és próbálták feldolgozni a korábbi információkat és a most hallottakat.
Információból pedig jutott bőven, mert amint megkértem, hogy kicsit fejtse ki jobban a dolgokat, úgy máris, mintha egy csapot nyitottam volna meg, csak úgy zúdultak ki a szavak a nő ajkain. Még a tekintete is megváltozott, ez szinte azonnal feltűnt, az addigi, szinte semmibe révedő tekintet most mintha felperzselte volna a helyiséget. Mertem remélni, hogy nem velem van problémája, és csupán csak a hév és a szív az, ami hajtja. Márpedig a mondandója nekem hitelesnek tűnt, nagyon is, s kezdett összeállni fejemben a kép.
- Értem-értem Elektra, világos - bólintottam, s még az utolsó gondolatokat felvéstem a jegyzeteim közé, hogy aztán sötétjeibe fúrjam a pillantásomat.
- Amiket most itt elmondott nekem, azok nagyon komoly vádak hölgyem. És még ha igaz is az, hogy Ön jót akart és bizonyítékokat keresett, ezt sajnos akkor sem tehette volna meg. Ön nem tartozik egyik nyomozói szervhez sem, és még ha újságíró is, ilyen téren még magácska keze is kötve van. Tudja, hogy miért hoztuk be? Valaki feljelentette. És ilyen esetben, még ha tényleg ez az igazság, akkor is komoly börtönbüntetés várhat magára, amiért a saját szakállára nyomozott. Szóval mindenképp szüksége lesz egy védőre, de azt el tudjuk intézni, hogy óvadék ellenében most elengedjék Önt. Ezt az ügyet pedig mindenképp ki fogjuk vizsgálni - a rossz hírek után próbáltam kecsegtetni valami jóval is. Nem kellett volna együtt éreznem azokkal, akik kihallgatásra érkeztek, de ez gyakran megesett velem, különösen akkor, ha úgy éreztem, hogy a velem szemben ülő igazat mond. Márpedig jó emberismerő voltam, s valami azt sugallta, hogy ennek a dolognak jobban is utána kéne járnunk.  
- Ki tudja most fizetni az óvadékot, vagy valakit ide tudunk hívni, aki segíthet magán?
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2021. augusztus 23. 18:59 Ugrás a poszthoz

Elektra


Bólintottam a kérésre, noha még közel sem volt biztos az, hogy az állítás igaz. Ellenben a nő olyan elhivatottan beszélt Méhes úrról és a vele kapcsolatos ügyletekről, hogy úgy éreztem, nem hazudik. Márpedig, ha ezek az állítások a behozott bizonyítékokkal is alátámaszthatók lesznek, akkor valós veszély leselkedhet az alkalmazottra és Elektrára is.
Az elhangzott nevek lejegyzése okozott némi fejtörést a magyar nyelvtan miatt, de mindeközben nem kerülte el figyelmemet a nő megjegyzése sem. Felpillantottam rá, még sem reagáltam semmit a csípős beszólásra, inkább visszapillantottam a jegyzeteim közé, s befejeztem az utolsó gondolatok leírását.
- Valóban, szörnyű ez a világ - feleltem az újabb megjegyzésre semleges hangszínen, ami akár kétértelműen is hangozhatott. Vehette akár rossz néven is, gúnyos hozzászólásként, de nem erről volt szó. Egyetértettem a megjegyzésével, magam is elítéltem ezeket a dolgokat, csak jelen pillanatban nem arról volt szó, hogy eszmecserét folytassunk. A munkám része volt a kihallgatás, ahogy az is, hogy közöljem a jó vagy rossz hírt. S bár feltehetően tájékozott volt a kisasszony, kötelességem volt ismertetni vele azt, hogy a tettei milyen következményeket vonnak maguk után.
Az, ahogy ezután nézett rám, sok mindenről árulkodott, meg persze azok a szavak is, melyek ezután hagyták el a száját. Végig pillantottam a testhelyzetén, védekező pozíciót vett fel, kicsit talán sértettnek tűnt.
- Pedig ilyen affinitással talán ezen a pályán kellett volna maradnia és akkor most nem történik ez - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, miközben összerendezgettem magam előtt a jegyzeteket, vissza a mappába, majd felegyenesedtem az asztaltól.
 - Rendben Elektra, hamarosan üzenhet, még a türelmét kérem, máris jövök - azzal sarkon fordultam, és megindultam a kijárat felé. Félúton mintha hallottam volna sóhajba öntött szavait, igaz nem tisztán és nem mindent, de hellyel-közzel kiértettem belőle a lényeget, majd magára hagytam a kihallgató helyiségben.
Átsétálva az irodába, máris az egyik kolléga elé csúsztattam a feljegyzett munkatárs nevét, s megkértem, hogy minél előbb kerítsék elő és hozzák be kihallgatásra. Ezt követően a másik kollégát arra kértem, hogy az Elektrától elkobzott iratokat tüzetesen nézzék át, és jelöljenek meg azokban mindent, amiben kétes üzlet gyanúja merülhetne fel.
Végül egy csészébe töltöttem kávét, egy pohárba vizet, s azzal sétáltam vissza a kihallgató terembe, úgy nagyjából tizenöt perccel később. Bár lehet, jobb lett volna, ha nem merészkedek vissza a medve barlangjába, mert amilyen szúrósan nézett korábban, s amilyen megjegyzésekkel illetett, úgy ennyi várakozást követően talán csak még jobban meggyűlölt.
- Elnézést, volt egy kis dolgom. Kárpótlásul kávé, víz - csúsztattam elé, mert fogalmam sem volt arról, hogy mit inna inkább, mire lett volna szüksége épp.
Ezután visszaültem vele szemben, majd úgy húztam elő a pálcámat, hogy hátulról az ne látszódjon, s egy hangtalanító védőbűbájt vontam magunk köré.
- Elektra, nem minden auror korrupt és nem kell azt feltételeznie, hogy itt senki nem foglalkozik ezzel az üggyel. Nem tudom, hogy Ön korábban melyik kollégámnak jelezte ezen gyanúját, miszerint Méhes úrnak kétes üzletei vannak, de azért azt Ön sem gondolhatta komolyan, hogy majd a saját szakállára iratokat lop el, és aztán előáll velük úgy, hogy bizonyítsa a másik fél bűnösségét. Lehet, hogy ez Amerikában így működik, mert ott sokat adnak a látszatra és a színjátékra a bíróságokon, de itt Európában ez nem ilyen egyszerű. Nem beszélve arról, hogy ezzel akár a saját életét is veszélyezteti, amennyiben Méhes úr tényleg olyan kaliberű bűnöző, mint ahogyan azt állítja.Én megígérem, hogy kinyomozzuk ezt az ügyet, de Önnek mostantól minden birtokában lévő információt át kell adnia nekünk, és nem dolgozhat tovább a saját szakállára. Ha a behozott bizonyítékok valósak, el tudjuk érni, hogy enyhítsék a büntetését, akár még el is tudjuk ezt kerülni, de akkor nem lehet több magánakció, mert ezzel nem csak a saját, de más életét is bajba sodorhatja - ezúttal hosszasan beszéltem a nőhöz, végig tartva vele a szemkontaktust, s azt reméltem, hogy ezúttal felül tud kerekedni a sérelmein, és reálisan látja majd a helyzetét. Márpedig Elektra nem volt nyertes pozícióban jelenleg, s valószínűleg ennek Ő is tudatában volt.
  
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2021. augusztus 24. 19:53 Ugrás a poszthoz

Elektra


Feltűnt az, hogy a nő szemügyre vette az asztalon landoló italokat, vártam is, hogy majd egy kicsit felderül az arca, és akár még egy köszönömöt is kibök a figyelmességemért. Ehelyett csak az tűnt fel, hogy meg sem moccan a poharak irányába.
- Nem kér? - pillantottam rá kérdően, hisz már jó ideje itt ücsörgött, s egész biztos, hogy vágyott már valami ilyesmire. De ha nem, hát nem, ez nem kényszer, s mivel magam is szomjas voltam, a pohár vízre esett a választásom. Abból ittam néhány kortyot, nem akadt a torkomon, nem mart és még csak nem is patkoltam el tőle perceken belül. Egészséges, tiszta és friss víz volt ez. Ezután igyekeztem összefoglalni a gondolataimat, ám ahelyett, hogy a velem szemben ülő nő megértett volna bármit is abból, amit mondtam, ismét támadóan reagált, ráadásul olyasmit feltételezett rólam, ami még csak meg sem fordult a fejemben, ez eddig. Nem tagadom, a bicskanyitogató stílus kezdte feszegetni a határaimat, melyeket ezidáig elég jól kezeltem. Mégis, kicsit kezdtem felhúzni magam a folyamatos támadásokon, ám egyelőre megfékeztem magam és elnyeltem a gondolataimat és folytattam. A nő azonban újra rákontrázott, ismételten vállalhatatlan stílusban.
- Látom, most nagyon arra játszik, hogy elveszítsem a fejem és kihozzon a sodromból, de fölösleges. Az, hogy maga mit képzel rólam, szíve joga, de leszögezném, hogy ilyen stílussal és hangnemben nem fogunk egyről a kettőre jutni. Nem azért ülök itt, hogy az idejét raboljam vagy a sajátomét. Ha számomra nem lenne tényleg fontos az, amit mondott Méhes úr ügyleteiről, akkor már rég vége lenne ennek a beszélgetésnek. Megmondtam, hogy ki fogjuk nyomozni az ügyet, de ahhoz szükségem van a segítségére. Azzal viszont, hogy arrogánsan fennhordja az orrát, sérteget és azt hiszi, hogy ártani akarok magának, vagy a védencének, rossz úton jár. Ha segít nekem, én is segíteni fogok magának és megoldjuk az ügyet - ennél jobban már a nyelvi ismeret hiánya sem engedte volna, hogy jobban kifejtsem, mi a véleményem az üggyel kapcsolatban. Elmondtam, hogy segíteni akarok, hogy hiszek abban, amit elmesélt, mégis igyekezett elvágni azt a lehetőséget, hogy megoldódjon ez az ügy. Nem értettem, mi oka volt arra, hogy így viselkedjen, miféle sérelmet szerzett korábban, de egyértelmű volt az, hogy valami nem stimmel a nővel, mentálisan nagyon nem. Mégis, vártam, hogy talán végre átérnek hozzá a szavaim, és látja majd azok mögött a jó szándékot. De nem, mintha süket fülekre leltem volna, gőgösen dünnyögte, hogyan hagyja maga mögött a parancsnokságot.
Sóhajtva fújtam ki magam elé a levegőt, miközben megcsóváltam a fejem, ezzel jelezve, mennyire elítélem a viselkedését. Ez volt a véleményem róla, közben azon gondolkodtam már, hogy ha ő nem is hajlandó segíteni, vajon hogyan is tudnék utána járni ennek az ügynek, kitől szerezhetnék információt, hogy bebizonyosodjon, Méhes úr egy bűnszövetkezet feje. Ezekből a gondolatokból rántottak ki a nő szavai, mire már nem is kívántam érdemben reagálni. Egy kicsit csalódott voltam, hogy itt Magyarországon ennyire ellenségesek velem, ez nem az első alkalom volt, amiért azért támadtak be, mert mondjuk összekevertem az egyes számot a többesszámnál, vagy nem tudtam megfelelően kiejteni valakinek a nevét. Már kedvem lett volna elmorogni, hogy hova is menjen, de még mindig az a régi módi alak voltam, aki igyekezett megadni egy nőnek a tiszteletet.
- Köszönöm Roudstájn kisasszony, kifáradhat, hogy intézze az óvadékot - mutattam az ajtó irányába, bár homlokomon a ráncokból láthatta a gondterheltséget, melyet leginkább az okozott, hogy fölösleges szócsatát kellett vívnom ahelyett, hogy az ügyre koncentráltunk volna. S hacsak nem érezte továbbra sem azt, hogy nem az ellensége vagyok, hanem egy lehetőség, hogy megoldódjon az ügy, úgy hagytam, hogy elsétáljon.
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2021. október 11. 20:59 Ugrás a poszthoz

Elektra

megjelenés


Már lassan két hónapja dolgoztam a Méhes ügyön, de hiába volt a kezemben tucatnyi információ, és bizonyítékfoszlányok, ha ezek még nem voltak elegek ahhoz, hogy a férfire rábizonyítsuk a bűneit. Kis stiklik persze voltak bőven a listán, de a komolyabb ügyeket valahogy sikerült úgy tisztára sikálnia, hogy a keze tiszta maradjon.
Hiába futottam át újra az egyik tanú nyilatkozatát, az jócskán hiányos volt, s valahogy nem állt össze fejemben a kép. Milyen jó lett volna, ha segít ebben Elektra…s ahogy eszembe jutott a nő, egy pillanatra felidéztem magam előtt a sziluettjét, komor, s harcias vonásait, majd a mosolyát. Egyszer veszedelmes volt, máskor meg vad és szenvedélyes. Tragédia. Még mindig nehéz volt elhinni azt, hogy ráomlott az a fal, hogy maga alá temették a törmelékek.
Csak a lapokból olvastam, de úgy tűnt, hogy nagyon súlyos az állapota. Egyszer voltam bent nála, de csak az üvegen keresztül néztem meg, majd látva, hogy vannak már nála, csak ott hagytam a virágot a recepción. Aztán egy alkalommal még érdeklődtem telefonon, de nem sok jóval kecsegtettek. Pedig milyen jó is lett volna megismerni, amilyen motivált volt Méhes kapcsán, közös erővel már biztosan rács mögé juttattuk volna a férfit.
Halk sóhajjal léptem tovább gondolataim fölött, hogy folytassam a tanú beszámolójának értelmezését, mikor váratlanul az egyik kollégám odalépett, s hozta a jó hírt. Magához tért.
Meglepetten pillantottam el Kálmánra, mert ezt így két hónap után már nem is mertem remélni. A neje az Ispotályban dolgozott, ezért még az elején megkértem, hogy üzenjenek, ha netán volna változás, de ahogy múltak a hetek, úgy egyre kevesebb lett az esély. S láss csodát, mikor már lemondtam arról, hogy ez megtörténhet, hozta a jó hírt.
Mint később kiderült, már egy hete magánál volt Rothstein kisasszony, de azt hiszem jobb is, hogy nem azonnal értesültem a hírekről. Talán nem is örült volna a látogatásomnak, azok után, hogy…vagyis, ki tudja. Tulajdonképp érdekesen alakult az az este, s kérdőjeleket hagyott maga után.
Néhány óra elteltével, nyugodt tempóban lendültem át az Ispotály bejáratán, kezemben egy csokor sárga és fehér rózsával, s a már jól ismert útvonalon sétáltam a nő szobája felé. Útközben majd fellökött egy - az ajtóból kiforduló - jó kondiban lévő, szakállas férfi. Nem láttam még korábban, az sem biztos, hogy Elektránál volt látogatóban, bár ki tudja.
Az ajtónál megálltam egy pillanatra, mert csupán néhány információm volt Elektra állapotáról, ami nem sok jót sejtetett. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy meg kell látogatnom, még akkor is, ha netán majd ismeretlenként kezel engem. Ezen gondolattól vezérelve lendítettem meg a kezem, gyengéden koppintottam az ajtó lapján kettőt, majd beléptem a szobába.
- Elektra…szia - lélekben felkészültem erre, de még ennek ellenére is nehéz volt szembesülnöm azzal, hogy milyen rossz állapotban volt a nő. Rá sem lehetett ismerni, szinte ellentéte volt annak a nőnek, akivel a bárban találkoztam. - Hoztam egy..egy kis virágot, tessék, remélem, hogy szereted - közelebb lépve nyújtottam felé a csokrot, miközben tekintetét fürkésztem, s próbáltam abból olvasni. Vajon felismert?
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2021. október 17. 21:30 Ugrás a poszthoz

Elektra


Nem kedveltem a kórházakat, mikor az orromba kúszott a fertőtlenítő, s a gyógyszerek illata. Nem szerettem látni a sérült és beteg embereket, s én magam sem szerettem beteg lenni a szürkeséget tükröző falak között. Ez most sem volt másként, frusztrált egy kicsit a hely, de elhatároztam, hogy ha már eddig eljöttem, akkor meg is látogatom a nőt.
Persze volt bennem egy kis félsz, hogy majd hogyan is reagál, ha meglát, vagy mire fog emlékezni. A legelső találkozásunk ugyanis nem volt szívderítő, akkor nagyon nem kedvelt, s félő volt, hogy ha csupán arra a fél órára emlékszik belőlem, akkor ez a látogatás csak zavaró tényező lesz életének legnehezebb perceiben, sem mint üdítő látvány.
Ezen morfondíroztam még az utolsó pár másodpercben, de aztán végül vettem egy nagy levegőt, aztán ki is fújtam, s megérkezvén egy gyors köszönés után át is adtam a virágot. A mozdulatomban volt némi sutaság, de ez csak abból adódott, hogy egy kicsit megzavart ez a hely, s azt sem tudtam, hogy pontosan hogyan is viszonyuljak a nőhöz, akit még csak alig ismertem, mégis történt már köztünk sok minden.
- Nincs mit - viszonoztam a mosolyt, igazán meg is lepett, hogy Elektra is mosolygott, de ez talán jót jelenthetett ebben az esetben. Gondolkodtam, mit is mondhatnék, kellene-e bármit is mondanom a látogatásom céljáról, vagy magamról, de míg én ezen agyaltam, addig máris érkezett a kérdés, s ez egyben valamelyest meg is könnyítette a helyzetem. - Igen, Mark vagyok - bólintottam, s újabb kedves mosolyt küldtem felé. Szegény tényleg nagyon megviseltnek tűnt, de ezt nem is csodáltam azután, ami vele történt. Ezt persze nem akartam, hogy leolvassa az arcomról, így nem is adtam ennek jelét.
- Ennek örülök, ezek szerint akkor emlékszel rám? - pillantottam rá kérdőn, mert ez a megjegyzése, és mosolya sokat sejtetett. De vajon mire is emlékezhetett? Halovány mosolyom nem feltétlenül árulhatott el sok mindent, bár egy pillanat erejéig lejátszódott elmémben az a szenvedélyes éjszaka, s az a másnapi ebéd. De kár, hogy nem sikerült megismernem, így hiába is jöttem be most hozzá, feszengtem, mert nem tudtam, hogyan is segíthetném, mikor még nekem sem sikerült Őt feltérképeznem? - Na és…hogy vagy itt? Nem unatkozol? Mikor engednek ki? - próbáltam kérdésekkel oldani a helyzetet, vagy leginkább magamat, de szerintem már ő is észrevehette rajtam, hogy egy kicsit kellemetlenül érzem magam ebben a helyzetben.
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2021. október 18. 18:56 Ugrás a poszthoz

Elektra


Mosoly szökött az arcomra, mikor a táncot idézte fel, de aztán a szemöldököm is feljebb szökkent, mikor kiejtette ajkain az és szócskát. Nem tudtam, hogy mennyire emlékszik, mi lehet az utolsó emléke, de ebből azt gondoltam, hogy talán csak ez. Elképzelhető volt, hogy csak a táncra emlékszik, hisz a múlt egy részére szinte nem is emlékezett az orvosok szerint. Én pedig nem tudtam, hogy most vajon folytatnom kellene-e a mondatát, s elmesélni neki azt, hogy pontosan mi is történt. Vagy lehet, hogy jobb lenne, ha megtartanám magamnak?
Miközben efféle gondolatok kavarogtak bennem, nézve a nőt, végül Ő törte meg a csöndet, s tapogatózó szavakkal próbált fényt deríteni a múltunkra.
- Igen, voltunk, ott a Pub-ban, a megismerkedésünk második napján - tettem hozzá még ezt a kis információmorzsát, miközben halovány mosoly húzódott az arcomra. A téma egyáltalán nem volt kellemetlen számomra, inkább csak a helyzet, de azt sem akartam, hogy morcos ábrázatom köszönjön vissza rá, s ez ez megijessze őt. Ezért volt hát a mosoly, de közben azért fürkésztem Elektra vonásait is, hogy kiolvassam azokból a nő gondolatait. Egy kicsit úgy tűnt, mintha zavarban volna, pedig nem kellett volna, hogy ezt érezze, s ahogy visszaemlékeztem magam is arra az éjszakára, nos, ott határozottan nem volt zavarban. - Másnap ebédeltünk egy jót, és elég sok mindenről beszélgettünk - fűztem még hozzá, mert ki tudja, erre talán már nem is emlékezett. Azt viszont nem tudtam, hogy mi mást is mondhatnék, hisz lényegében azon az egy éjszakán kívül nem történt semmi. Még csak lehetőségünk sem volt arra, hogy megismerjük egymást.
Mivel nem akartam csak úgy ácsorogni, körbepillantva szék után kutattam, meg is láttam egyet, azt egy kicsit közelebb húztam, s arra letelepedve érdeklődtem a benti körülményekről. Látszólag tényleg jó helyen volt, bólintottam is a szavaira. - Ez teljesen érthető, nagyon komoly sérüléseid voltak, de szerintem néhány hetet már kibírsz - biztató szavakkal próbáltam egy kicsit jobb kedvre deríteni, bár ha magamból indulok ki, rám ez sem hatott volna, még mindig gyűlöltem a kórházakat. Éreztem is, hogy talán jobb lenne, ha mennék, csak nem akartam bunkónak tűnni, mégis, egy kicsit feszengtem ebben a szituációban.
- Nos..elég sok a munkám, lassan mennem kell - fűztem hozzá, s közben álltam is fel a székről, támlájára helyeztem a tenyerem, hogy visszacsúsztassam azt a helyére. Elektra kérdése meglepett, rá is emeltem a pillantásom. - Öhm, igen, persze - feleltem, némi kis habozás körüllengte a hangomat, s a mozdulataimat. - Remélem, hogy mielőbb jobban leszel! - mondtam mindezt őszintén, de úgy éreztem, mennem kell. Nem tudtam, hogy miről is beszélhetnék vele, mikor alig is emlékezett valamire. Talán még azt sem tudta, amit elmeséltem neki magamról.
- Akkor én..megyek - tarkómat vakarva az ajtóra böktem, ujjaim a kilincsre fonódtak, s lenyomtam azt, de kilépés előtt még visszapillantottam a nőre. - Viszlát, Elektra - azzal kiléptem az ajtót, s magam mögött hagytam a nyomasztót helyiséget. Rengeteg gondolat kavargott az elmémben, eszembe jutott a nejem is, hogy talán Ő is ott fekszik valahol betegen, s talán Ő sem emlékszik a múltjára, úgy, mint Elektra.
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. április 22. 19:56 Ugrás a poszthoz

Hella

Egy kicsit kezdte úgy érezni, hogy már nem a régi, mintha jobban érezte volna az öregedés jeleit, s ezt mi sem bizonyította jobban, mint hogy a mai akció során is megsérült. S bár sikerült nyakon csípnie a tolvajt, az eséstől megsérült az oldala. Fájlalta is, így a parancsnokságra való visszaérkezést követően első útja az irodájába vezetett, onnan is a mosdóba, ahol jobban szemügyre vehette magát.
Látta a zöldes-lilás foltot, imitt-amott felületi horzsolás is volt, egy részen felsértette bőrét a kő, ezért kicsit vérzett is. Még sem ítélte komolynak, hogy gyógyítóhoz forduljon, úgy volt vele, hogy az anyjától ellesett házipraktikák megfelelnek. Le is fertőtlenítette a sebét, miután felfrissítette magát, majd néhány dínós mugli tapaszt rakott rá, amit még nem is olyan rég kapott egy ismerősétől.
Éppen csak felrakta az utolsó dínót, hogy rögzítse a kötést, mikor kopogást hallott. Várta már a nőt, ezért is ugrott ki a fürdőszobából, s lépett automatikusan az ajtóhoz, hogy azt kinyissa.
- Késett, de nincs semmi gond, jöjjön be - invitálta beljebb, azután lépdelt csak arrébb, hogy az egyik szekrényből egy vállfáról inget emeljen elő. Ez volt az egyetlen váltás ruhadarabja, jobban kedvelte a pólókat munka közben, de a szakadt darabot már dobhatta a kukába. Kénytelen volt ebbe az ingbe bújtatni magát, azonban a vendégéről sem feledkezhetett meg, így öltözködés közben fordult vissza hozzá.
- Elolvasta a mappa anyagát, amit átküldettem? - kíváncsian nézett az új gyakornokra, akit mellé osztottak be ideiglenesen, míg Vencel az Ispotályban gyógyul.
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. április 22. 21:11 Ugrás a poszthoz

Hella

Nem vette észre a nő megilletődöttségét, ahogy azt sem, hogy hátrált volna, ahhoz túlságosan lekötötte az, hogy leakassza azt az inget a fogasról. Minél előbb fel akart öltözni, mert bármikor riaszthatták, meg amúgy sem volt szokása a parancsnokságon alul öltözötten mászkálni. Ez is csak véletlen volt, arra viszont nem gondolt, hogy ezzel kellemetlen helyzetbe hozna egy nőt, végül is, a strandra is póló nélkül járt.
- Helyes, örülök, hogy olvasta. Első szabály, hogy mindig legyünk képben az ügyet illetően. Ha alaposan átnézzük, akkor a helyszínre érve már pontosabban tudjuk meghatározni a kérdéseinket és több mindent vehetünk figyelembe - magyarázta, ahogy a fogast visszaakasztotta a szekrénybe, az ingbe meg belebújtatta először az egyik ujját, aztán meg a másikat. Közben ismét a nőre emelte pillantását, ekkor vette észre vizslató tekintetét.
- Oh, csak ilyen…dínós volt. Egy kedves ismerősömtől kaptam. Nagyon gyerekes? - kíváncsian vonta fel a szemöldökét, mert hát mi mást is nézhetett volna a nő, biztos az a vacak tapasz szúrt neki szemet.
- Egyébként örülök, hogy magát küldték, sok jót hallottam már magáról és az eredményeiről. Úgy tudom, hogy kitűnően teljesített az akadémián. A pálcaforgatás hogy megy? Volt már része támadásban? - fel akarta mérni, hogy az újonc mennyire tapasztalt, hisz csak ez alapján tudta behatárolni, hogy mennyire is kell figyelnie majd a terepen a nőre.
- Amúgy…ez az öltözet…hogy is mondjam, túl elegáns, hacsak nem álcának szánta, akkor jobban örülnék, ha valami kevésbé nőies holmiban jönne, mondjuk valami sportosban - inge gombolása közben tett egy finom megjegyzést, nem akarta megsérteni az újoncot, de a parancsnokságon voltak szabályok, és azok között is első helyen szerepelt a kényelmes öltözet.
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. április 22. 22:05 Ugrás a poszthoz

Hella

Nem mondta ki, de megjegyezte magának, hogy milyen udvarias és szófogadó a hölgy, érezte is , hogy ha ez így megy tovább, akkor nem lesznek problémáik, és remekül kiegészítik egymást a terepen. Mark szigorú volt a munkát illetően, voltak elvárásai, de mindig megadta a tiszteletet a másiknak. Csak annyit várt el, amit saját magától is, s azt vallotta, hogy ezek a dolgok nélkülözhetetlenek egy auror életében. A legjobbat akarta kihozni az újoncokból, s bár már rég nem kapott gyakornok társat, most legalább lett egy új feladata, ami kitölthette a gondolatait. Mostanában sokat agyalt Elektrán, azon hogy a nő visszatért a régi partneréhez, s ezt nem tudta megemészteni. Zavarta, bántotta, hiányzott is neki, de hogy ne gondoljon folyton rá, mindig elvállalt valami plusz munkát. Ezt a gyakornokot is azért fogadta, mert eredetileg Vencel kapta volna társául, ő azonban lesérült.
- Nos, ez esetben reméljük, hogy jól funkcionálnak majd a dínók - még egy mosolyt is megeresztett Hella felé, hogy a nő ne érezze őt túl mogorvának, mert a már lassan szakállnak tűnő borosta mögül talán zord embernek tűnhetett Mark.
- Egyéb kompetenciák alatt mit ért? Helyszínelésben jártas? Annak nagy hasznát vennénk - jegyezte meg, mostanában ebből volt a legnagyobb hiány. Aztán tovább érdeklődött, de a következő kérdésére kissé furcsa válasz érkezett, s egy pillanatra fel is szaladt a szemöldöke.
- Iskolaihoz? Nem egészen értem…vagyis, értem én, hogy Önök újoncok úgy jönnek ide, hogy van még mit tanulniuk, meg azt gondolják, hogy a gyakornokság is olyan lesz majd, mintha beülnének az iskolapadba, de higgye el, hogy nem. Megtehetném, hogy leültetem az asztalomhoz, és diktálok, de annak mi értelme lenne? Szerintem jó auror akkor lehet igazán, ha terepre megy. De ne aggódjon, ebből nem lesz hiány - tisztázta a helyzetet, mert úgy tűnt, a hölgy nem gondolta, hogy máris mennek valahová. Mark viszont ezt tartotta a legjobb ötletnek.
Végzett is közben ingének gombolásával, helyére került aurori jelvénye, a pálcát is visszacsatolta az oldalára, s szeme láttára a nő is átváltozott. Végig is mérte, de csak diszkréten, nehogy bármi vád is érje.
- Tökéletes, most már indulhatunk is…de, előtte szeretném, ha letartóztatna - Mark fel akarta mérni, hogy az újonc mit tanult az akadémián. Olyan helyre indultak, ahol előfordulhat majd, hogy cselekedni kell, s fel akarta mérni, hogy vajon a hölgy képes-e megtenni a szükséges lépéseket.
- Gyerünk,ne féljen. Bűnöző vagyok, akit be kell vinnie, nincs pálcám. Mit tesz és hogy?
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. április 23. 10:50 Ugrás a poszthoz

Hella

Fel akarta mérni az újonc tudását, látni akarta, hogy mire képes, nehogy meglepetés érje őket a nyílt utcán. Ezért is biztatta a gyakornokot, s bár látta az arcán, hogy furcsállja egy kicsit a kérést, Mark igyekezett tovább biztatni őt, míg végül célt nem ért. Biccentett is a nő felé, hogy kezdheti, közben vizsgálta a mozdulatait, kíváncsi volt, hogyan járna el egy hasonló helyzetben. Arra azonban nem számított, hogy majd hamarosan víztömeg örvénylik körülötte, s arra sem, hogy egy ilyen tudású elemi mágus a gyakornoka. Tulajdonképp a nő aktájában egyetlen szó sem említette ezt, pedig a parancsnokságon nagyon is komolyan vezették, s pontosan tudták, hogy ki miben jártas. Itt valaki egész biztosan hibázott, mindenesetre Markot megdöbbentette ez a lépés, láthatóan nem erre számított.
Kissé feszült is lett, mert nem éppen ezt kérte a gyakornokától, ebből számára még nem derült ki az, hogy a másik mennyire tudja alkalmazni az akadémián tanultakat. Már éppen értékelte volna a nő egyedi letartóztatási módszerét, mikor eltűnt a víztömeg, a nő pedig bemutatkozott.
Ez volt a második meglepetés, ami Markot váratlanul érte, s azzal, hogy megtudta, a nő egy professzor Bagolykőről, azzal együtt rájött ráeszmélt tévedésére.
- Oh, professzor? Nahát, öhm…ez egy kicsit kínos, én meg itt csak lerohantam, azt hittem, hogy az új gyakornokom, nagyon sajnálom! - rögvest elnézést is kért faragatlanságáért, ki tudja, mit gondolhatott róla a professzornő.
- Mark McMillan, tényleg elnézést, hogy összetévesztettem - nyújtotta kezét egy kézfogás erejéig. - És minek köszönhetem a látogatását Erdődy kisasszony? Miben tudok segíteni? -
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. április 25. 20:05 Ugrás a poszthoz

Hella

Kedvesnek és megértőnek tűnt a nő, pedig Mark elég nagy hibát vétett azzal, hogy még csak nem is mutatkozott be, meg sem kérdezte a nő nevét, máris katonásan próbált haladni vele. Aztán, ahogy fürkészte a másikat, egy pillanat erejéig felmerült benne egy kérdés, s azt nem is rejtette véka alá.
- Elnézést, mert tudom, hogy én hibáztam, csak érdekelne, hogy…miért nem szólt rám? Úgy értem, már amikor Önre szóltam, hogy átöltözhetne, amiért szintén ezer bocsánat, mert remek öltözet volt, csak itt az elvárások mások..na meg nem is tudtam, hogy Ön a suliból, szóval…igen - egy mosoly erőltetett, tudni szerette volna, hogy miért is engedte a másik, hogy eddig fajuljon a kis csevegésük.
Aztán közben azt is megtudta, hogy mi a nő látogatásának valódi célja, s erre már a szemöldöke is feljebb szökkent. - A lányomról…Nevaeh, igaz? - szinte biztos volt abban, hogy a kisebbik csinálhatott valami zűrt.
- Tessék, foglaljon csak helyet - az egyik kényelmes székre mutatott, ő pedig megkerülve az asztalát, helyet foglalt saját forgószékében.  - Mi rosszat művelt a lányom? Ugye nem gyújtotta fel az iskolát? - nem lepte volna meg, ha valami efféle dolog történt volna, sajnos a Roxfortból már egy hasonló ügy miatt eltanácsolták.
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. április 25. 21:21 Ugrás a poszthoz

Hella

Az első válasz egy kicsit meglepte, aztán ráeszmélt, hogy a dínós matricáit mutogatta egy tanárnőnek, ami nem túl jól jön le. Emiatt egy zavart, egyben elnézést kérő mosoly kúszott az arcára, égett emiatt rendesen, mert így ki tudja, hogy mit gondol róla a nő. Mark ezzel úgy volt, hogy kollégákkal mindent megoszt, főleg az aktuális társával, legalábbis majdnem mindent, így nem tartotta cikinek, hogy kikérje egy kolléganője véleményét. Ám most, hogy megtudta, itt egész másról van szó, már kicsit röstellte magát.
Ez az arcára is kiült, elnézést kérően pillantott a nőre, de aztán meglepetten hallgatta tovább, s még a szemöldöke is feljebb szökkent a frappáns válaszon.
- Nahát, megfigyelés. Önben egy nyomozó veszett el - jegyezte meg, el is mosolyodott volna, ha nem jut eszébe Elektra. Mostanában azonban folyton csak a nőre gondolt, még a nyomozásról is ő villant fel az elméjében, így nem is tudott mosolyogni. Vonásai elkomorultak, s már azon kezdett aggódni, hogy mit művelhetett a lánya.
Nem voltak túl jó napjai, hiába próbálta jól rendezni az életét, ez sajnos nem sikerült, ráadásul most még a kisebbik lány is gondot okozott. Már előre tartott attól, hogy vajon mit művelhetett, ezért komolyan fürkészte a tanárnő tekintetét, várva a válaszokat.
- Hogy mit csinált? - jobban elkerekedtek a szemei, előre is hajolt, kicsit fészkelődött is a székében ezután, érződött rajta, hogy felzaklatták a hírek. S ahogy a nő egyre több részletet mesélt el, úgy tűntek elő a gondterhelt ráncok is a férfi homlokán.
- Ettől tartottam, hogy megint valami hülyeséget csinál - csóválta a fejét, majd kissé meglepetten nézett a nőre. - A mi fajtánk alatt most….várjon, ezzel azt akarja mondani, hogy a lányom…a lányom is képes erre a mutatványra a vízzel? Elemi mágus?? - nagyon megdöbbent, nem gondolta azt, hogy bármelyik gyermeke is ilyen különleges képességgel rendelkezett volna.
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. április 26. 20:29 Ugrás a poszthoz

Hella

Nem gondolta volna, hogy egy nap majd a lányai tanára efféle hírrel állít be, mégis megtörtént, s Mark kénytelen volt végig hallgatni, hogy mit művelt a legkisebb McMillan. Miközben hallgatta Hellát, elszomorodott, dühöt is érzett, meg szégyent is, amiért éppen az ő lánya próbált ellopni valamit. Nem lepte volna meg, ha ez egyenesen az ifjú hölgy elbocsátásával jár, gondolta is, hogy ez lesz a nő következő mondata, azzal viszont nem számolt, hogy megtudja, Nevaeh egy különleges képesség birtokában lehet. A sokféle érzés mellé így most döbbenet is párosult, nem is tudta hirtelen, hogy a probléma melyik részével kellene foglalatoskodnia először.
Egy ideig csak csöndben ült a beszámoló után, fürkészve Hella tekintetét, s keresgélve a megfelelő szavakat.
- Hella, nem is tudom, hogy mit mondjak. Bocsánatát kérem a lányom nevében is, amiért ezt tette Önnel és köszönöm, hogy személyesen felkeresett. Nekem Nevaeh nem mesélt erről semmit, a büntetést sem említette. Nagyon kellemetlenül érzem magam, biztosan meg van rólam a véleménye, és nem is akarok mentegetőzni, de.. - sóhajtva kezdett volna mesélni, ám ahogy megtudta, hogy Hella már olvasta a lánya aktáit, egy pillanatra el is csöndesedett.
- Igen, a Roxfort…tudja, enyhén szólva is sok minden történt a magánéletünkben, elveszítettük a lányok kisöccsét, utána nem sokkal a feleségem tűnt el. Ez nagy megrázkódtatás volt Nevaehnak, azóta viselkedik így, bár tudom, hogy ez nem mentség a tetteire - fűzte hozzá, majd érdeklődött a különleges mágia felől is, amiről eddig nem volt tudomása.
- Nem, soha. Ahogy mondtam, történtek a családban olyan dolgok, amik már eleve okot adtak a zavaros viselkedésére. Jár pszichológushoz, ennek ellenére szerintem még mindig nem dolgozta fel a történteket. Folyamatosan lázad minden ellen, teljesen megváltozott az anyja eltűnése óta - sóhajtotta. - A felmenőink között egy aeromágus volt, a feleségem dédapja, viszont azóta semmi ilyesmi nem mutatkozott a családban, ezért nem is gondoltuk, hogy bármelyik lány is örökölt volna efféle képességet. Úgy gondolja, hogy a viselkedését ez is befolyásolhatja? Hogy más, mint a többiek? - kíváncsian nézett a nőre, ekkor viszont kopogtattak az ajtón, és egy szőke, vidám nő dugta be rajta a fejét. Mark rájött, hogy a gyakornok az, intett neki, és kérte, hogy várjon kint türelemmel, majd újra Hellára nézett.
- Elnézést, úgy tűnik, megérkezett az igazi gyakornok - mosolyodott el haloványan, ám nem felejtette el a komoly problémát sem. - Mit javasol tanárnő, mi legyen a lányommal? Vegyem őt ki, és legyen magántanuló?
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. május 29. 22:27 Ugrás a poszthoz

Valahol Franciaországban - Hellával
motel , kocsi

Miután ott hagytuk a lányomat, csak nehezen vettem rá magam, hogy visszainduljunk Magyarországra. Egy kicsit még mindig aggódtam a lányomért, noha tudtam, hogy jó kezekbe került, hisz alaposan leellenőriztem az illetőt, mielőtt ebbe az egészbe belementem volna. Hella azonban nem hazudott, és az a kép, amit lefestett nekem erről az illetőről, a valóságot mutatta. Mindezek ellenére mégis még hosszú percekig kattogott az elmém a lányom miatt, már most nagyon hiányzott és aggódtam, hogy bármi baja eshet. Talán ezért sem voltam túl bőbeszédű a mágiával bűvölt királykék Firebird volánja mögött.
Helyettem inkább szólt a zene, egy olyan lemez, amit még Elektrával hallgattam. Ő is az eszembe jutott az út során, de aztán sikerült visszazökkennem a jelenbe, mikor a nap nyugtával egy durva viharba keveredtünk. Nem csak a szél fújt, s dobálta a járművet a magasban, de hirtelen zúdult ránk az eső, és a dörrenésekből ítélve félő volt, hogy talán még jég is jöhet ezzel a zivatarral.
- Van itt egy motel, megállok, itt töltjük az éjszakát, sajnálom - közöltem Hellával elnézést kérően, mert ugyan megígértem, hogy hazajuttatom, úgy tűnt, hogy ez nem fog összejönni.
- Remélem nem nagy gond, hogy elmarad a találkozója - tudtam, hogy volt időpontja, már csak ezért is pech, hogy ki kellett kötnünk egy ilyen félreeső, kövekből épült, kissé ódivatú fogadóépületnél.
***

- Beszéltem a recepcióval, teltházuk van a vihar miatt, vagyis csak egyetlen szobájuk maradt. Azt kivettem Önnek, én meg majd alszom a kocsiban - mondtam kissé vacogva, mert az a néhány perc is elég volt ahhoz, hogy bőrig ázzunk, míg az autótól besiettünk az épület előcsarnokába.
Utoljára módosította:Mark D. McMillan, 2022. május 29. 22:27
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. május 30. 20:54 Ugrás a poszthoz

Hella

Szerencsére utastársa nem volt egy házsártos nőszemély, nem ragaszkodott olyannyira a találkozójához, hogy kicsikarjon Marktól egy életveszélyes hazautat, ez pedig máris megkönnyebbüléssel töltötte el a férfit, legalábbis egy időre, mert újra és újra visszaköltözött elméjébe a gondolat, hogy magára hagyta a lányát egy idős mágussal. Persze, lenyomozta, tudta, hogy bízhat benne, mégis aggódott a kisebbik gyermekéért, aki elég nehezen fogadta el ezt a helyzetet. A recepciónál is ezen kattogtak tekervényei, míg gondolataiból aztán félbeszakította a boszorkány, aki átnyújtotta felé az egyetlen üres szoba kulcsát. Mark pedig a maga gavallér módján ezt fel is ajánlotta női utastársának, még úgy is, hogy tudta, nem lesz túl kényelmes az autó belsejében, s ott egész biztos, hogy nem pihenheti ki magát.
- De csak, ha tényleg nem zavarja - nem akart tolakodónak tűnni, mivel azonban Hella ezen a téren is kedvesnek bizonyult, végül Mark hálás mosollyal fogadta el a nő ajánlatát.
- Rendben, akkor menjünk is, mert megfagyunk - mosollyal utalt arra, hogy láthatóan a nő is mintha vacogott volna, bár elég volt csak arra gondolnia, hogy ő maga is majd megfagy.
Szedte is a lábait, szerencsére csomag az nem volt, amit magukkal kellett volna cipelnie, hisz nem készült éjszakázásra. A szobába lépve először is felmérte pillantásával a terepet, egy egészen egyszerű, ám viszonylag tiszta szoba várta őket, egy kétszemélyes franciaággyal, meg egy kényelmes fotellel, dohányzóasztallal, és egy szobából nyíló fürdőszobával. Szekrény is akadt a helyiségben, meg egy ablak, ami az utcafrontra nézett.
- Egész otthonos - jegyezte meg Hellának, miközben hajába túrt, hogy nedves tincseit eloszlassa. Még mindig fázott, így előhúzva a pálcáját, először a nőn alkalmazott szárító varázslatot, majd saját magán, ám ez most sem sikerült tökéletesen, mert imitt-amott a ruhái is nedvesek maradtak, és a bőrét sem szárította fel a varázslat igazán.
- Ez sosem ment tökéletesen - elnézést kérő mosoly kúszott arcára, valamiért a támadó-és védő varázslatok terén mindig is ügyesebb volt, az ilyen alap varázslatok meg kezdtek megkopni elméjében, már csak azért is, mert a maga, ódivatú módján, inkább vetkőzött és öltözött, mint sem hogy varázslattal tartsa szárazon magát.
- Van zuhanykabin - nyitott be, hogy lecsekkolja a fürdőszobát, majd Hellára pillantott. - Szeretne zuhanyozni? Úgy értem, hogy külön, mert akkor addig kimegyek a szobából, ha szeretne - ajánlotta fel, talán egy kicsit zavarban is volt a helyzet miatt, mert hát, mégis csak a lánya egyik tanárnőjével kellett osztoznia egy ilyen szobán.
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. május 30. 21:55 Ugrás a poszthoz

Hella

Sosem értett úgy igazán a nőkhöz, az is csoda, hogy a felesége hozzá ment, vagy hogy Elektra elviselte a férfit gyakorta átszövő komorságot, ám most is bebizonyosodott számára, hogy még mindig lenne mit tanulnia, mert úgy érezte, mintha szavaival egy kicsit megsértette volna a nőt. Persze nem értette, hogy miért, vagy pontosan mivel, de Hella hanglejtéséből valamiért megérezte. Ennek ellenére nem szólt egy szót sem, hogy faggatózzon, ha a nő akarja, majd úgyis az orrára köti, hogy mi is a probléma. Ha meg nincs probléma, az még annál is jobb.
A szoba tényleg kellemesnek bizonyult, ennek ellenére Mark egy kissé feszengett, részben azért, mert még nem ismerte kellően Hellát, másrészt, mert tudta, hogy együtt fogják tölteni az éjszakát. Ez a két dolog pedig frusztrálta, akárcsak máskor, mikor kiszakították a komfortzónájából.
Halovány mosolyt azért elengedett a nő irányába a varázslatokat illetően, de aztán megint előtört belőle a feszengés, mikor szóba jött, hogy akkor hogyan is kéne megoldaniuk a dolgokat. Ő maga szívesen zuhanyzott volna, de az első kört a nőnek ajánlotta fel, csak aztán abba is belegondolt, hogy ezzel vajon nem-e sérti meg a gyengébbik nem határait. Az viszont meglepte, hogy a nő nem húzta erre a száját, mi több, mintha még flörtölt is volna vele. Valóban? Vagy csak kezd agyára menni a magány, mióta Elektra úgy döntött, hogy más utakra téved. Persze, biztosan csak képzelte. Ennek ellenére azért elmosolyodott, felvéve a beszélgetés fonalát. - Hát emlékszik? Nem gondoltam volna, hogy így ragadok meg az emlékezetében - nem is tudta, hogy ez ciki, vagy nem ciki, mindenesetre nem firtatta tovább. - Megígérem - mosolygott vissza cinkosan, egyben fogadva a nő humorát, aztán illendően kivonult a szobából, hogy a nő nyugodtan elvégezhesse az esti rituálét, közben odakint ezen mosolygott, igazán jó poénnak találta.
Sétálgatott egy ideig, lement a portára, sikerült szereznie csokoládét és ropogtatni valót, azokkal tért vissza, s remélve, hogy már szabad, két kopogtatás után nyitotta is az ajtót.
- Opp, bocsánat, sajnálom - elnézést kérően már fordult is arccal az ajtónak, érezvén, hogy kicsit korán érkezett. Kínosnak érezte, nem akarta, hogy a nő rosszat feltételezzen róla, még akkor sem, ha lényegében nem tett rosszat, csak meglátta fedetlen hátát néhány másodperc erejéig.
- Hoztam rágcsát - törte meg a csöndet, csörgetve a zacskót, még továbbra sem megfordulva, míg meg nem kapta az engedélyt.
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. június 5. 20:49 Ugrás a poszthoz

Hella

Kíváncsian szökött fel a szemöldöke, hogy miféle emlék is lehet az, mi ennyire beégett a nő elméjébe, aztán elmosolyodott, ahogy a nő szavai hallatán szinte maga előtt látta a korábbi történéseket. - Jó, az tényleg egy emlékezetes pillanat volt, bevallom sikerült zavarba hoznia, főleg, mikor ráeszméltem, hogy nem Ön az új kollegina. Azóta is röstellem, hogy nem kérdeztem semmit, csak egyből belecsaptam a közepébe. Általában barátságosabb vagyok a kollégákkal is, csak ott valahogy sürgetett az idő - meg a gondolatai is máshol jártak, de ezt már nem fűzte hozzá, a lényeg, hogy sikerült jót mosolyogniuk a múlton.
Aztán úgy érezte, hogy illendő lenne egy kicsit elvonulnia, míg a hölgy lezuhanyozik, véletlenül sem akart zavarni, vagy kellemetlenséget okozni a jelenlétével. Fejben próbálta kiszámolni, hogy nagyjából mennyi idő lehet elegendő, addig is tett egy kört, beszerzett néhány holmit, majd bő negyed órával később tért vissza, ám úgy tűnt, hogy kicsit elszámolta magát. Rányitott a nőre, holott ez nem volt szándéka, ezért is fordult rögtön az ajtó felé arccal, szigorúan azt bámulva, miközben kezei közt ott csörgött az elemózsia.
- Jól áll amúgy…a rúna. Mi a jelentése? - még mindig nem fordult meg, ám nem hagyta figyelmen kívül a nő tetoválását. Kicsit meg is lepte, nem gondolta volna, hogy Hellának ilyesmi is van a bőrén. Bezzeg neki nem volt semmi ilyen jelképe, legutóbb is csak a fránya dínókkal dicsekedhetett.
- Köszönöm - felelte, immár megfordulva, látva, hogy a nő is fedett ott, ahol kell. - Ez itt csokis perec, ez meg sós rágcsa, olyasmi, mint a mugliknál a ropi, ismeri? - éppen nyújtotta át a finomságokat a nőnek, mikor meglazult az anyag, s csak a nő reflexein múlt, hogy Mark mindössze a vállait látta kivillanni alóla.
- Nahát, ezek a törölközők szeretnek vándorolni - jegyezte meg viccesen, hogy enyhítse a nő zavarát, meg talán a sajátját is. - Nos, tessék csak enni, én meg addig, ha szabad…- bökött ujjával a fürdő felé, aztán felkapva az ágyról a másik törölközőt, meg is indult, s behajtva az ajtót, hozzálátott a rutinos mozdulatoknak.
Ledobva ruháit, beállt a már zubogó zuhany alá, kiélvezte a bőrét melengető cseppeket, lemosta arcát, hosszan folyatta magán a cseppeket, melyek jól estek a kinti hideg zivatar után. Közben próbálta kikapcsolni a gondolatait, nem akart odabent túl sok időt sem tölteni, így tíz perc után már a derekára csavart törölközőben lépdelt ki, s pillantása szinte azonnal megakadt Hellán.
- Öhm, remélem, nem zavarja, hogy …sajnos nincs nálam váltásruha - utalt ezzel arra, hogy egyelőre ez a törölköző az, mi ideiglenes öltözetet szolgál.
- Milyen a perec?- telepedett le a másik fotelbe.
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. június 5. 22:22 Ugrás a poszthoz

Hella

Értően biccentett, mikor megtudta a motívumok jelentését, elgondolkodott azon, hogy fiatalkorában majdnem magárra varratott egy jelképet, amit aztán még sem tett meg. Az utóbbi időben pedig meg sem fordult a fejében, hogy idősebb korára tetováltasson, és ettől még a lányait is óvva intette. Ám Helláé tetszett neki, szexinek találta, bár utóbbit nem kötötte a nő orrára.
Közben ő is bevette a fürdőszobát, és nem sokkal később már üdén és tisztán lépdelt ki, hajtincsei még mindig nedvesek voltak, azokat nem dörgölte át kellő alapossággal, sőt, mellkasán is végig folytak a cseppek, mert ő nem szeretett törölközni. Híve volt annak, hogy ami egyszer vizes lesz, az magától meg is szárad, meg amúgy is, végre kellemes meleg volt a kis motelszobában, hála annak a kis kandallónak, melynek mélyén ott lobogott a tűz.
- Engem? Ja, nem, dehogy, láttam már pucér nőt - hirtelen csúszott ki a száján, és ahogy ráeszmélt, el is mosolyogta magát. Mit szépítsen ezen, valóban látott már meztelen nőt, nem is egyet, nem is kettőt. Szóval oka nem volt zavarra, ha csak az a tény nem, hogy Hella a lánya professzora, akivel most együtt fog aludni.
- Kedves, én először a sósból ennék, utána az édesből, aztán megint a sósból - tett javaslatot, majd meg is bontotta a sós zacskót, először a nőt kínálta meg, és csak utána vett a ropogós finomságból. Közben újra helyet foglalt, pillantása pedig a nőre szökött, s mi tagadás, kíváncsi fantáziája kicsit beindult. Azonban nem akart illetlen lenni, el is kapta a pillantását, s torkot köszörülve roppantott rá a sós rágcsára.
- Khm, talán aludnunk kellene. Öné az ágy, én meg alszom a földön, rendben? - felkelve a székből, méricskélni kezdte a teret, hogy hová is telepedhetne le, aztán pillantása a kényelmes franciaágyra siklott, majd megint a padlóra. Elfértek volna ketten is abban az ágyban, de Marknak eszébe se jutott, hogy kellemetlen helyzetbe sodorja Hellát, és saját magát.
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. június 26. 20:01 Ugrás a poszthoz

HELLA


Az evés után úgy érezte, hogy nem ártana nyugovóra térni, főként amiatt, mert már nagyon fáradt is volt, és tudta, hogy még hosszú út vár majd rájuk másnap. Azt viszont nem képzelte, hogy ma este a tanárnővel alszik, így ezt a helyzetet most valahogy meg kellett oldaniuk. Úriemberhez méltón javaslatot is tett, miszerint szívesen alszik a földön, végül is, aludt már korábban is talajon, egyszer ki lehet bírni. Az viszont meglepte, hogy a nő ehhez nem ragaszkodott, állát kezdte dörgölni ujjaival, mintha csak gondolkodna. Át is futott az agyán, hogy ez vajon helyes-e, tekintve, hogy a lánya nevelőjéről van szó, de végül is, a nő érvei meggyőzték, így biccentve kerülte meg az ágyat, hogy helyet foglaljon a szabad oldalon.  - Tényleg kényelmes - jegyezte meg, ahogy helyet foglalt, a párnát még kicsit megigazgatta, majd viszont kívánva jóéjt, elfeküdt a másik irányba fordulva, s bő negyed órával később már húzta is a lóbőrt, halk szuszogással.
Az idő közben nem lett jobb, továbbra is lehetett hallani a szakadó esőcseppek dorbézolását, míg nem ki tudja mennyi idő után, hirtelen hatalmasat dörrent az ég, s az egész szobát megvilágította a villámlás fénye. Mark maga is felriadt a hangos dörrenésre, meg persze arra, hogy váratlanul valaki szorosan ölelte át. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy ráeszméljen, szobatársa, Hella az, ki hozzá bújt néhány másodperc erejéig. - Hé, minden rendben? - maga is feltornázta magát karja segítségével, miközben a professzornő felé fordult, s látta rajta a riadalmat. Az ölelésre nem tett megjegyzést, meglepte persze, de nem tette szóvá. - Nem szereti a vihart, igaz? - a párna még mindig közéjük ékelődött, de ahogy kimondta a szavakat, ismét hatalmasat dörrent az ég.
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. június 26. 20:51 Ugrás a poszthoz

HELLA


Miközben Hella mesélt, eszébe jutott, hogy a nagyobbik lánya is félt kiskorában a villámoktól, de aztán idővel elmúlt a félelme. Ebben az esetben, egy történetet hallva azonban arra a következtetésre jutott, hogy akadnak emberek, akik nem csupán a dörrenéstől riadnak meg, s nem pusztán a villám fényességétől. Akadnak, akikben kellemetlen, rossz emlékek élednek fel, mint ahogy Hellában is. Ebből adódóan pedig érthető volt az, hogy miért is reagált a nő úgy, ahogy. - Ez szörnyű lehetett, mi lett az öccsével? - kíváncsian kérdezett rá, de csak puhatolózva, mert nem tudta, hogy miféle témát is érint ezzel.
- Ugyan, nincs semmi gond - kedves mosolyt engedett el Hella felé, ilyesmiért nem volt oka haragudni, azon viszont meglepődött, mikor a nő keze a mellkasára simult. Rá is tévedt pillantása a bőréhez érő tenyérre, keze automatikusan futott a nő kézfejére, aztán pillantása a másik tekintetére tévedt. A fizikai vonzalom erősödött benne, noha elméje, s szíve még másé volt. Pár pillanatig csak fürkészte a másik íriszeit, gondolataiban átsuhant, hogy talán félresöpörhetné azokat a párnákat, hogy hanyatt döntse a professzornőt. Kezével nem engedte el a másikát, legalábbis néhány másodpercig, de aztán, hacsak a nő nem kezdeményezett, észhez térve engedte útjára végül Hella kacsóját.
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. július 23. 20:57 Ugrás a poszthoz

HELLA


Mark nem volt ott ugyan, de az elmesélt történések alapján bele tudta magát élni a nő helyzetébe, és el tudta képzelni, hogy miket kellett átélnie abban a viharban ott a tengeren. Egy ilyen esemény mindenkit megrendítene, még akkor is, ha végül szerencsésen ér véget a történet. Sokszor egy baleset életre szóló nyomokat, traumát hagy a lélekben, és így most már jobban meg is tudta érteni Hellát, hogy miért is félt annyira a villámlástól és az ilyen nagyobb viharoktól.  - Tehát akkor mutatkozott meg a képessége, érdekes, hogy mire képes egy ilyen veszélyes szituáció - tudta azt, hogy sok más esetben a muglik és a varázslók esetén is, ha valaki bajba került, olyankor jött csak elő igazán az ember ereje. Talán az adrenalin végett, vagy valami megfoghatatlanként, mindenesetre az emberekben lévő rejtett erő mindig akkor tört elő, amikor szükség volt rá. - Nem csodálom, az egy pokoli éjszaka lehetett gyerekként, de örülök, hogy átvészelte és hogy ennek hála remek mestere lett a képességének -  egy nyugtató mosolyt küldött a nő irányába, neki ugyan már kiment az álom a szeméből, de azt gondolta, hogy Hella még visszaaludhat, miután megnyugodott. A mellkasára tévedt női tenyér azonban váratlanul érte, azonnal utána is nyúlt, de még sem tolta el, tenyerével letakarta a nő kézfejét, miközben mélyen fürkészte a professzorasszony íriszeit. Kár lett volna tagadni, hogy vonzódott hozzá, csinos nőnek tartotta. Mégis bizonytalan volt, nem tudta, hogy helyes volna-e, ha azon nyomban cselekedne, és hanyatt döntené Hellát. Nem akart ajtóstul rontani a házba, hisz még az is lehet, hogy csak valamit félreértett. De nem, nem értett félre semmit. Látva, hogy Hella hogyan vette ki közülük a párnát, tudta jól, hogy szabad utat kapott, s hogy most magáévá tehetné a nőt. Tekintete el is kalandozott az ajkain, de hiába találta csinosnak, hirtelen bevillant elméjébe egy másik arc, s nem tudott szabadulni annak gondolatától. - Khm, azt hiszem, hogy meg kellene próbálnunk aludni, mert hamarosan felkel a nap, és útnak indulunk. Jót tenne egy kis pihenés - mondta, miközben lefejtette mellkasáról a nő ujjait, aztán átfordult a másik oldalára, hogy megfékezze ösztöneit. Lehet, hogy kedve lett volna és az ösztönei ezt súgták, de a szíve egészen mást diktált. Még mindig Elektrára gondolt.
Utoljára módosította:Mark D. McMillan, 2022. július 24. 14:52
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. október 18. 09:30 Ugrás a poszthoz

Elektra

Este hét is lehetett talán, de ő csak most ért vissza a helyszínről, ahonnét bizonyítékokat gyűjtött. Beszélni akart Ágostonnal az ügyről, ám az épületben már senki sem tartózkodott a lenti őrszolgálaton kívül. Nyakkendőjén lazítva tért be második emeleti kis irodájába, ahol csak lekívánta tenni a begyűjtött anyagot, hogy azután tovább állhasson. Nem mintha bárki is várt volna rá odahaza a kutyáján kívül, de az elmúlt napokban kifáradt, jól jött volna a pihenés. Már épp átlépte volna irodájának küszöbét, amikor egy borítékra lett figyelmes asztalának sarkán. Visszasétált, pálcájával rámutatott a borítékra, s elmormolta a megfelelő varázslatot, mire a boríték életre kelt, s tudatta vele a tartalmat.
Hidegzuhanyként érte a hír, a már meglazított nyakkendő fojtogatását érezte, ezért még jobban lazította, s gombolta felső gombjait, mintha ezzel megszabadulhatna attól a torokszorító érzéstől.

Megtalálták neje maradványait oly hosszú idő után.

Szédülés, sokk, harag, önvád?

Tengernyi érzés kavargott mellkasában, miközben fogyott a levegő, megrendült lába alatt a talaj. Le kellett ülnie, s felocsúdnia, szembesülni azzal, hogy ez idáig hiú remények után ácsingózott. Hogy lányait szembesítenie kell majd az igazsággal, miszerint remény nincs többé. Anya nincs többé.
Legalább ez idáig még gondolhatták, hogy egy napon majd előkerül. Most azonban bizonyosságot nyert, hogy többé sosem.

Mark elkeseredetten görnyedt asztala felé, félre söpörve onnan az ott felhalmozott iratokat, próbálta leküzdeni a benne feszülő érzelmek armadáját, de nem sikerült. Dühében leverte a rúnázott asztali lámpát és az egyéb csecsebecséket, melyek most idegesítő lomként hatottak rá.
Könnyei előtörtek a sötétbe burkolózott irodai bútorok közt, egy ideig csak feküdt az asztalon és felnőtt ember létére zokogott. Gondolnánk, talán jobb is, hogy mindez irodája magányában történt, s nem épp hazafelé az utcán, vagy a lányai előtt.

Néhány perccel később már csak folytak azok a könnyek, talán lelkének egy része meg is könnyebbült, noha nem gondolta azt, hogy ennek majd ilyen súlyos árát kell fizetnie.
Az íróasztalon egyetlen tárgy maradt, egy fénykép a családról. Most is ezt vette kezei közé, hüvelykével simított végig nejének arcán, akitől most végleg el kellett búcsúznia.
Valahogy előkerült a fiókjából egy lángnyelv whiskey is, amit az egyik hadonászó fogolytól koboztak el. Nem akarta megtartani, most azonban szükségét érezte annak, hogy megbontsa az üveget és érezze az alkohol erőteljes világát.

Nem tudni, hogy mennyi idő telhetett el, míg irodájában iszogatott, de minden bizonnyal már nagyon későre járt. Egy kicsit mintha el is bóbiskolt volna, bár inkább csak gondolataiba ülve révedt maga elé, mikor neszezésre lett figyelmes a közeli irattárból.
Nehézkesen felegyenesedett székéből, pálcájára szorította ujjait, s kissé zavaros léptekkel indult meg, hogy rájöjjön, ki ólálkodik ott ilyen késői órán. Persze amennyit ivott, az sem volt kizárt, hogy csak beképzeli a dolgot, mindenesetre a neszezés egyre közelebbinek hatott.

Az ajtó résnyire nyitva volt, ahhoz érve, azon keresztül pillantva viszont ismerős arcot látott feltűnni maga előtt. Már jól ismerte a nő vonásait, fejtartását, azt, ahogyan laza kontyba tűzi haját. Pillantása végig futott a csizmába bújtatott lábakon, s újra megakadt a láthatóan munkába mélyült nő vonásain.
- Te meg mit keresel itt? - lökött egyet az ajtón, hangjában nem volt semmi kedvesség, sőt, azt is mondhatnánk, hogy némi indulat szőtte át szavait. Pillantása is haragos volt, mintha szívből utálta volna Elektrát. Persze talán haragudott is rá, és most mindenki másra is.


Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. október 19. 13:05 Ugrás a poszthoz

Elektra

- Ez az aurori kirendeltség. Semmi keresnivalója itt firkásznak - továbbra is keményen sújtanak le szavai, ahogy az ajtófélfának támaszkodik,  azzal nem is tud mit kezdeni, hogy frászt hozott a másikra. Kettejük közül ő van úgymond otthon, nem pedig Elektra. Körbe is pillant, tekintetével kutatva, hogy van-e itt egy kolléga, vagy bárki, aztán pillantása ismét visszaugrik a nőre. Most nem is érti azt, hogyan is juthatott be éjnek idején erre a helyre, de faggatózni sincs kedve. Rohadtul nem érdekli, hogy miféle ügyről lehet szó, szíve szerint felborogatna mindent és üvöltene az éjszakába.
- A csodálatos újságírónőő megint valami fantasztikus új ügyön dolgozik, nemde? - gúnyolódva bámulja a nőt, tekintete szikrákat szór, mérhetetlen düh járja át a mellkasát. Nem lepi meg, hogy az élesnyelvű publicista visszavág kérdésével, hisz ahhoz elég csavaros az észjárása, hogy folyton folyvást kérdésekkel halmozza el a másikat. Mert hát, végül is firkász. A vérében van.
Közelebb lép, s még mielőtt megnyomhatná a gombot Elektra, elkapja a csuklóját, s pillantását a monitorra szegezi. Ha eddig nem érezte volna a nő az alkohol szagát, ilyen közelségből egész biztos, hogy orrába kúszhat a jellegzetes whiskey aroma.  - Nahát..nahát. Ki adott erre engedélyt? - közel fordulva a nőhöz, még mindig szorítva csuklóját, haragos barnáival kutatja a másik tekintetét.
- Mindegy is. Szedd össze a cuccod, és húzz el innen, de most - utasítja, mintha ehhez joga lenne. Igaz, ha abból indulunk ki, hogy az auror kirendeltségen vannak, ahol Mark az auror, Elektra pedig csak egy besunnyogó, akkor ebben az esetben még lenne is rá joga. Ám ő sem makulátlan, hisz dög részeg. Ahhoz képest egész jól tartja magát, lábai megtartják, tekintete azonban ködös. Dühös, elvakult, fájdalmakban gazdag.
Utoljára módosította:Mark D. McMillan, 2022. október 19. 13:07
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. október 19. 20:09 Ugrás a poszthoz

Elektra

Valóban nincs joga ahhoz, hogy így beszéljen a nővel, vagy bárki mással, de ezek a szavak most lepattannak róla, egyik fülén be, a másikon meg ki. Nem gondolkodik, nem hall és lát, legalábbis azokat a dolgokat nem veszi észre, amikre igazán figyelnie kellene. Nem veszi észre, hogy ittasan milyen barom, mintha ösztönlény lenne ezen pillanatokban. Azt sem bánná, ha a nő azon nyomban elmenne, de előtte azért még lecsap az áldozatára, s erősen fogja Elektra csuklóját, nem rezdül akkor sem, mikor a nő szabad keze a magasba lendül, farkasszemet néz a sötét szempárral.
- Számít ez? Attól még nem kéne itt lenned! - ismétli dühösen ráncolt homlokkal, s egy kicsit még jobban is szorítja a nő törékeny csuklóját. Várja, szinte provokálja, hogy az a kéz megüsse, de legnagyobb döbbenetére a csattanás helyett csak egy gyengéd érintés az, mi éri borostás arcbőrét. Meg is borzong tőle, elfordítja arcát, szabad kezével erre a csuklóra is rászorít, s immár mindkét kezével a nőt szorongatja.  
- Hagyd ezt abba! Minden a Te hibád! - hirtelen emeli meg a hangját, lök is rajta egyet, de így elengedi végre azokat a csuklókat, viszont vészesen közelít a nő felé, s szorítja sarokba Elektrát. - Az Istenit! - csap bele a falba öklével, közvetlen a nő feje mellett, de aztán megrázva fejét, arrébb lép, s immár háttal a nőnek, az irattartó polcra görnyed, fejét elmerítve a karjai közt zokogni kezd.
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. október 19. 21:06 Ugrás a poszthoz

Elektra

Nem akarta őt megütni, nem akart ennyire durva lenni, mégis kifordította önmagából az ital, s a benne kavargó érzelmek. Miközben rátört a zokogás, tengernyi gondolat és érzés kavargott benne, mintha csak film pörögne lelki szemei előtt, úgy látta az elmúlt időszak történéseit. Gyötörte az önvád, a bűntudat. Most minden lépését hibának érezte, utálta magát, azt hogy nem tett meg mindent azért, hogy megtalálja a nejét. Mióta megismerte Elektrát, elhanyagolta a kutatást, újra érzett, újra szerelmes lett, de most ezzel is szembe kellett néznie. Mert hogy egy másik nő végett megfeledkezett gyermekei anyjáról. Ezt pedig nem tudta megbocsájtani magának, ezért volt neki most oly nehéz látni ezt a nőt.
Megérezte a hátára csúszó tenyér meleg érintését, s ezúttal nem húzódott el. Csak még jobban felszínre törtek benne az érzések, teste rázkódva adta ki magából minden fájdalmát.  - Elfelejtettem Őt - kezdett végül bele, nyelve a könnyeit, ahogy Elektra felé fordult, s próbálta eltörölni baljával a könnyeket.

- Nem kerestem, egy ideje már nem - nézett végül azokba a sötét szemekbe. - Ha keresem , akkor talán még időben megtaláljuk. Hogy….hogy momdjam meg a lányoknak? - idegesen masszírozta homlokát, még mindig folytak a könnyek az arcán. - Meghalt Elek…míg veled voltam, ő ott ott haldoklott - sírva nézett ismét a nő szemeibe, teljesen maga alatt volt.
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. november 11. 17:37 Ugrás a poszthoz

Marcell


A postán kölcsönzött baglyot, hogy külföldre levelet küldhessen a kisebbik lánynak, akivel az elmúlt időszakban nem alakult jól a viszonya. Összevesztek, az ifjú hölgy mindent apja arcába vágott és nem jó szívvel váltak el egymástól, aztán már több, mint egy hete nem is kommunikáltak. Mark viszont ahogy kezdte egy kicsit jobban összekaparni magát, úgy érezte annak is fontosságát, hogy szeretett lányával kibéküljön. Ezért is tartotta annyira fontosnak, hogy feladja a levelet. Sietve esett be az épület ajtaján, épp a zárás előtt néhány perccel, s már az ott dolgozók is húzták a szájukat, mégis sikerült kikölcsönöznie azt a baglyot és megirányítani London felé. Legalább ezt az egy dolgot sikerült megoldania, ha már a kutyáját nem találta, amiatt is aggódhatott, hogy Bütyök vajon hol kóborol. Eddig nem kereste, mert belesüppedt saját fájdalmába, de most, hogy kezdett tisztulni az elméje, rájött arra, hogy mennyi mindent szalasztott el. Aggodalma is mostanra erősödött fel úgy igazán, ezért is húzta elő kabátja zsebéből az egyik kollégája által rajzolt fantomképeket Bütyökről, hogy aztán a Postán, a Hivatalnál és a téren is kirakjon belőlük egyet-egyet, hátha valaki megtalálja majd a kutyát. Épp az utolsót tűzte ki, amikor észrevett egy ismerős alakot, akivel annak idején a Rotshtein ház előtt futott össze. S persze, össze is állt a fejében a kép, hisz valószínűleg ez a férfi lehetett az, aki végett aztán Elektra eltűnt az országból. Nem tudta, hogy együtt vannak-e, történt-e azóta bármi is, mert a nőt sokáig nem látta, s a legutóbbi találkozásuk sem úgy alakult, ahogy annak alakulnia kellene, mikor két ismerős, jó barát, rokon, vagy szerető összefut egymással.
- Jó estét, elnézést! - lépett oda a férfihez, nem tudván, zavarja-e, s felmutatott neki egy képet Bütyökről. - Nem látta esetleg ezt a kutyát? - tényleg érdekelte a válasz, minden információ jól jött most, de volt még valami, ami érdekelte Markot.
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. november 15. 19:53 Ugrás a poszthoz

Elektra


Az egyik régi családi kriptához hívták, mert rongálás történt és úgy tűnt, hogy a sírt is kirabolták, elvittek belőle különféle tárgyakat, régi családi ereklyéket. Mark és egy helyszínelő kolléga érkeztek a helyszínre, ők mérték fel a terepet és vették jegyzőkönyvbe a családtag és a temető egyik gondnokának vallomását. A gondnok semmit sem észlelt, feltehetően éjszaka történhetett az eset, a bosszankodó családtagnak azonban lett pár tippje, így a nyomozó fel is véste egy kis füzetbe a lehetséges gyanúsítottak listáját. Míg ő ezt intézte, a helyszínelő rögzítette a nyomokat, készített néhány varázsképet a sírról és annak környezetéről, s még ott mókolt, ahogy visszapakolt a táskájába.
- Péter, találkozzunk a parancsnokságon, nekem még el kell intéznem valamit - mondta Mark kollégájának, biccentettek egymás felé, majd jegyzetfüzetét belső kabátzsebébe süllyesztve, megindult a temetőnek azon része felé, ahol a hamvasztottak sírhelyei voltak kijelölve, ahol az események után két héttel már halott neje hamvai nyugodtak.
Elidőzött ott egy ideig, csöndben, s némán társalgott néhai asszonyával, akinek sokadszor is bocsánatát kérte, s ígérte, hogy vigyázni fog a lányokra. Ma már jobban kezelte a történteket, mint amikor a hírt megkapta, hisz újra dolgozott, igaz, esténként azért még mindig megízlelte az alkoholt.
Úgy tizenöt-húsz perc után döntött úgy, hogy visszaindul a parancsnokságra, levágva az utat, át a sírok között, amikor a közelben észrevette az egyik sírnál Elektrát. Egy pillanatra megtorpant, ajkait összepréselve fürkészte a nőt, kicsit tétovázott, hogy most menjen-e avagy maradjon, mert érezte ám, hogy a legutóbb ott a parancsnokságon nagyon gorombán viselkedett. Szégyellte is magát kicsit, gondolta is, hogy majd elmegy a házához, csak épp arra nem számított, hogy egy véletlennek köszönhetően itt összefuthatnak a temetőben.
Megtehette volna, hogy sietve eltűnik, de feltűnt neki, hogy a nő mintha valami kis üvegcséből kortyolna, ez pedig nagyon nem tetszett neki. Fényes nappal ilyesmit senki nem csinál, pláne nem egy munkaholista újságíró. Mark lábai ezután indultak be, s alig pár másodperc elteltével már oda is ért a nő mellé.
Pillantása végig futott a nőn, látta vékony testét, a fáradt vonásokat, mintha a nő nem is lett volna magánál. - Elektra, szervusz! - köszönt rá, miközben tartott pár lépés távolságot, gondolva legutóbbi találkozásukra. - Jól vagy? - kérdezte némi aggodalommal hangjában, hisz feltűnt neki, hogy Rothstein kisasszony nem tündökölt olyan fényben, mint ahogyan megismerte őt. Persze, hogy is lehetett volna jól? Mark pillantása hamar rátalált a csuklóján lévő foltokra, aztán meg arra a sírra, amely mellett álltak. Leolvasta a neveket, s máris tudta, hogy hol is vannak.  - Szép ez a sír - jegyezte meg, nem túl bőbeszédűen azt próbálta kifejezni, hogy itt biztosan nyugalomra lelhet a nő egykori családja. Közben pillantásával a nő íriszeit kutatta, miközben rájött arra, hogy azok a foltok a csuklón talán tőle származhatnak.
Mark D. McMillan
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. december 10. 15:25 Ugrás a poszthoz

Elektra

Igazság szerint kérdeznie sem kellett volna, hisz elég volt végig néznie a nőn ahhoz, hogy lássa, mennyire pocsékul van. A pontos okát nem tudta, hisz egy ember életében sok minden történhetett, legyen az család, barátok, vagy munkahely. Most viszont feltehetően a régmúlt emlékei is előtörhettek, hisz a nő is egy sír mellett telepedett meg. Mark néhány pillanatig csöndben fürkészte a sírt, leolvasva a neveket, s eszébe is jutott az a történt, amit annak idején Elektra mesélt. Ez biztosan a kisfia, és néhai férje nyughelye volt, járt nekik a néhány pillanatnyi csönd.
- Hát, ahogy látszik - mondta halovány mosollyal, inkább komoran, s elég is volt rajta végig nézni, az arca gyűrött volt a kialvatlanságtól, borostája már-már kezdeti szakállként borította az arcát, a tekintete sem fénylett úgy, mint korábban.  
- Jól tetted - biccentett, miután végig hallgatta Elektrát, érthető volt a nő döntése, ő is emiatt hozatta ide nejének maradványait. Erről viszont nem kívánt beszélni, hisz épp elég fájdalommal kellett az elmúlt időszakban szembesülnie. Ráadásul még élt emlékeiben az az este, amikor durván letromfolta a nőt, erre pedig nem volt büszke. Gondolt is rá jó párszor, csak sosem jutott el addig, hogy felkeresse, most viszont a véletlen úgy hozta, hogy nem menekülhetett el a sötét szempár elől.
Látta azt, hogy a nő tartja a távolságot, igazság szerint ő sem mert közelebb lépni, szégyellte magát a történtek végett. Mégis, nem lett volna férfi a talpán, ha nem néz szembe a hibáival, és azzal, hogy ő is rosszat tett.
- Elektra…ami ott történt a parancsnokságon…- közben a nő szemeit kereste pillantásával - rettentően sajnálom azt, ahogyan viselkedtem Veled, és tudom, nincs rá mentség, hogy vadállat voltam, de remélem, hogy idővel meg tudod bocsájtani. Nem akartalak bántani - ezt ki akarta hangsúlyozni, hisz tényleg nem akart kárt okozni a nőnek, egyszerűen csak nem tudta feldolgozni az érzéseit, s elborult az elméje.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mark D. McMillan összes RPG hozzászólása (30 darab)

Oldalak: [1] Fel