A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=608075#post608075][b]Warren Mina - 2016.07.11. 19:01[/b][/url]

Este van… sőt már éjjel. Nem is tudom, mit keresek kint. Hazajöttem, hosszú idők óta először, mert rosszul éreztem magam, hogy nem vagyok otthon, amikor baj van. Sean folyamatosan sír, anya virraszt mellette. Most egy kicsit tudott pihenni, mert ott voltam, és segítettem neki, de az anyai ösztönei folyton felébresztették, így inkább átvette a szolgálatot. Először felmentem tanulni egy nagy bögre habos kakaó társaságában, de mivel Sean nem csillapodott, így lezuhanyoztam, felöltöztem, és inkább eljöttem. Amikor kiléptem az utcára, hajnali kettő volt.
Aludnom kellene, holnap röpdolgozathullám várható, már ha igazak a pletykák, amiket a festmények terjesztenek, mégsem tudok. Muszáj egy kicsit sétálnom, kiszellőztetnem a fejem. Fogalmam sincs, hogy mi szegény öcsikém baja, de az is zavar, hogy sem apa, sem anya nem tud jó megoldást. Az orvosok is tanácstalanok, nekem pedig nagyon rossz érzésem van az egésszel kapcsolatban. Ez a másik ok, amiért nem tudok aludni.
Végigjártam már a főutcát, nézem a sötét kirakatokat. Már sehol sem takarítottak az emberek, mindenki nyugovóra tért, csak valahogy nekem nem megy. A téren háromszor is jártam már, most vagyok itt negyedszer. Egyszerűen nem tudok hazamenni, nem akarok otthon lenni, nem akarom hallgatni a szenvedést.
A szökőkúthoz legközelebb álló padhoz sétálok, és leülve rá felhúzom a lábaimat. Hihetetlen, hogy milyen kihalt a környék, mintha nem is lenne itt senki élő. A táskámból előveszem az apától kapott, megbűvölt lejátszómat és a hihetetlenül menta zöld fülesemet. Beállítok rajta egy nekem igencsak tetsző albumot, és azzal hogy a fülembe dugom a fülesem, meg is szűnik a külvilág.
Egy hosszú sóhaj kíséretében hátradőlök, és lehunyom a szemem. Muszáj egy kicsit pihennem, vissza kell nyernem az erőmet, hogy legalább a vizsgákra készülni tudjak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=612264#post612264][b]Bogolyfalva Mágustanácsa - 2016.08.12. 23:20[/b][/url]

Bogolyfalvi Vajsörfesztivál

A Boglyas tér fesztiváli ünneplőbe öltözött - a fákat girlandszerű, színváltó égősorok kötik össze, alattuk pedig árusok bódéi sorakoznak.

Minden bódén felirat hirdeti, honnan érkeztek és milyen portékáik vannak - a vajsörök mellett harapnivalók is bőséggel találhatóak, sörkorcsolyák, édességek, a robbanócukortól az édesgyökér pálcáig minden finomságról gondoskodtak a hazai és külföldi serfőzők, cukrászok, csaposok és felszolgálók. Aki pedig nem a számtalan vajsörök egyikéből szeretne fogyasztani, az nyugodtan érdeklődhet egyéb specialitások iránt, vagy ha épp valami klasszikust, egy limonádét, egy kávét szeretne, azzal is szolgálhatnak.


A sorban megtalálható két, valamivel nagyobb bódé is, egyikben a bogolyfalvi Máguscsárda, a másikban pedig a Pub képviselete kapott helyet.
A bódék közötti részeken magas asztalok várják a söröző népséget, ám a fákon túli füves térség is alkalmas hely arra, hogy leheveredjünk és kellemesen elfogyaszthassuk italainkat-ételeinket.


A művelődési ház előtt felállított színpadon esténként a falu tehetségei, Bogolyfalva Csillagai lépnek fel: 13-án (szombaton) Artemisia Rubya professzor, 14-én (vasárnap) pedig Choi Min Jong.

A fesztivál ideje alatt minden nap 10-kor nyitnak az árusok, zárás pedig este 11-kor lesz. Ez alól kivétel az utolsó nap, amikor egészen hajnalig lehet ropni a táncot.

//A fesztiválra érkezők ettől a hozzászólástól kezdjék játékaik szálazást! Álmodóilag a rendezvény augusztus 12-én veszi kezdetét és kifulladásig tart. Mindenki (főként a kiskorú diákság) tartsa szem előtt, hogy a vajsör alkoholmentes!//

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=617170#post617170][b]Szendrei Ella - 2016.09.13. 19:35[/b][/url]

Slatty-slatty, lépkedett a lány a félhomályba forduló utcán, gondolataiba merülve, és kávéjába, melyet egy sárga bögréből iszogatott. Nem az övé volt, de ez éppenséggel több ruhadarabjáról szintén elmondható volt, és egyéb más cuccáról is. Nem ellopta őket, legalábbis ő sosem gondolta, hogy azt tenné, a tulajdonosokat pedig nem nagyon kérdezte.
Nem is sejtette, hogy szándékán kívül éppen hazafelé vitte azt a bögrét, ugyanis épp háztársa, Manó lakásához tartott. A navinés srác nem volt túl ügyes, ha varázslásról volt szó, ezért Ella a nem túl mágiabiztos ajtón viszonylag könnyen túljutott, de most arra ért oda, hogy még elő se kell vennie pálcáját.
Nem volt már szokása "betörni" Manóhoz, még akkor sem, ha általában tudta, mikor nem fogja ott találni a srácot, ezúttal a szükség vezette oda. Kissé váratlanul érte a zuhi a nap során, szó szerint derült égből, ha nem is villámcsapásként. Viszont vizes lett, ami nem tett jót pyromágusi büszkeségének sem, a cipőjéről, zoknijáról nem is beszélve. A póló már megszáradt rajta, és csak haja ziláltsága, valamint a cuppugó lábbeli emlékeztetett a sajnálatos esetre.
Benyitott a lakásba, majd behahózott, kissé megkésve még koppantott is egyet az ajtófélfán.
- Szia Manó, itt vagy? - kérdezte, majd beengedte magát, és fél lábon ugrálva nekilátott, hogy megszabaduljon csukájától. Mivel jobbjában a kávét egyensúlyozta, ez egyrészt elég lenyűgöző látvány volt (egy csepp kávét se löttyentett ki), másrészt a cipőtől való megszabadulásban viszonylag eredménytelennek tűnt.
- Nincs egész véletlenül egy pár felesleges zoknid? Az se baj, ha nem egy pár, csak kettő legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=631704#post631704][b]Kasza Fanni Stefánia - 2016.10.29. 20:38[/b][/url]

Szokásos szombat késő délutáni sétára indultam Himével, még gyorsan vacsora előtt, hogy később ne kelljen és ő is el tudja végezni a folyóügyeit. Felöltöztem, annyira nem volt fagyás kint, mint előzőnap, ezért egy vékonyabb pulóvert vettem fel, majd arra a fekete ballonkabátomat. Hime szintén megkapta a nyakörvét és a kutyakabátját. Benti kutyuli volt, ezért kapott ruhácskát, nem szerettem volna, ha megfázna szegény.
Leértünk hamar a térre, ahol még voltak néhányan ugyan, de már nem sok ember mozgott kinn. Mágikus fények világították meg az ott sétálók számára kijelölt utat, hiszen már besötétedett és közeledett az este. Himével megkerestük a legközelebbi bokrot, ahol a dolgát elvégezhette, addig én megvártam. Elsétáltunk még a boltokhoz is, a cukrászda előtt kikötöttem a pórázát egy oszlophoz, hisz nem vihettem be az ebet a boltba.
- Maradj itt, tökfej. Mindjárt jövök, csak veszek magamnak egy forró csokit, jó? - Megvakargattam a füle tövét és otthagytam. A vásárlást befejezvén a kezeim közt gőzölgő forró csokival léptem ki az ajtón s a tekintetem a földön heverő, szakadt pórázon megakadt. Falfehérré vált az arcom, szemeim a kétszeresére kerekedtek és ijedtemben leejtettem az italomat, felsikítottam. Eltűnt a kutyám. De hogy? Miért? Mikor? Alig három percig időztem bent. Úgy gondoltam, még biztosan a környéken van, minél hamarabb el kellett kezdenem keresni. Annál nagyobb lesz az esélye, hogy megtalálom.
- Hime! – Kántáltam egymás után a kutya nevét és visszasétáltam a Boglyas térre, ahol először megálltunk, talán ott lehetett.
- Hime! - Szólítottam még egyszer a kutyát, de nem hallottam volna, hogy felém dobogott volna azzal a kis hordótestével. A lábaim remegni kezdtek, a szívem egyre hevesebben vert az adrenalin szintemtől és éreztem, hogy a szemeim szépen lassan megtelnek könnyekkel. Igen, bepánikoltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=633469#post633469][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.11.03. 17:19[/b][/url]

Komolyan gondoltam, mikor azt mondtam, venni akarok egy új házat. Úgy értem, viccelődhetnék, de én tényleg valami kicsi, otthonos dologra gondoltam, ahová ha akarok se tudok befogadni senkit. Mondom senkit. A mostani házam annyi mindenre emlékeztet, még mindig rám tör Mihael, David, Dwayne, Balázs, a testvéreim, minden veszekedés, minden egyes álmatlan vagy fülledt éjszaka, minden. Megfulladok abban a házban. Talán ezért is nem bírok már aludni és ezért is lesz egyre rosszabb a hangulatom. Szeretnék tiszta lappal indítani. A hajamat már levágattam, leadtam pár kilót és cseréltem a ruhatáramat. Hála Bettinek és Árpinak. Merthogy ez a két áldott lélek, látva, hogy mennyire magam alatt vagyok, összeszedték azokat a cuccokat, amikről tudják, hogy imádtam hordani őket akár fotózáson, akár bemutatón és nekem adták. Így egy rakat régi gönctől megszabadulhattam és minden kezdett az új felé lökni.
Most pedig háznézőben vagyok. Szerencsére egy enyhébb napot fogtam ki rá, süt a nap és, bár nincs meleg, mégsem fázom, kellemes az idő. Szövetkabátom begombolatlanul, sálam hanyagul a nyakamba vetve, kényelmes, mégis feszes fekete csőnadrág a lábaimon, egyszerű, ejtett vállú felső a kabát alatt. Bokacsizmám koppan a macskaköveken, ahogy elindulok a Boglyas tértől megnézni, mely házak eladóak.
Elképzelésem az van. Legyen egy szintes. Ne legyen túl modern. Legyen egy kis kertje, a kerítésről majd én gondoskodom. Tujákat szeretnék majd körbe, valamint kutyát is tervezek venni, így neki lesz helye futkározni. Igen, minden tökéletes. De közben tudjak vendégeket is fogadni, szóval ne valami egyszobás putri legyen azért... Persze senki sem fogja tudni, hogy elköltözöm. Így végtére is mindegy, nem?
Ahogy sétálok végig a Macskabagoly utczán, megállok az egyik kisebb kertes ház előtt, ahol ki van téve az ELADÓ tábla. Micsoda véletlen! Ő meg akar tőle szabadulni, nekem pedig pont kapóra jön. Imádom, mikor a kereslet és a kínálat egymásra talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=640683#post640683][b]Lewy Bojarski - 2016.11.20. 00:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=649149#post649149][b]Nemes L. Izabella - 2016.12.18. 17:22[/b][/url]

Szőke tincseim arcomba hullanak, mikor a vásár forgatagából kilépve a boglyas tér egyik csendesebb helye felé lépdelek, ahol keresek magamnak egy padot. Ahogy lehuppanok rá, hajam a vállamra omlik, az ujjaimmal átfogott forró pohárból majdnem kilöttyen a forró ital. Aggódva pillantok a kesztyűmre, majd miután megbizonyosodom arról, hogy nem esett baja semminek, nekidőlök a hideg támlának. Zöld szemeimet le sem véve a tömegről veszek egy mély levegőt, majd belekortyolok a forrócsokiba, amely végigforrázza a torkom. Égeti a nyelőcsövem a forró ital, keserű utóízt hagy maga után. Megköszörülöm a torkom, pillantásom ekkor a kezemben tartott italra siklik. Némán nézem a pohárban kavargó feketés folyadékot, mutatóujjammal a pohár szélén körözök. Veszek egy mély levegőt, aztán iszom egy újabb kortyot és felpillantok. Végignézek a vásárból épp kijövő vagy oda tartó embereken. Elhúzom a szám, mikor meglátok egy túlzottan is egymásba gabalyodott párocskát. Keresztbe rakom lábaimat, majd elkapom a fejem és lesütöm a szenem, a tömegből éppen kilépő nő ugyanis kísértetiesen hasonlít az anyámra, akit nem mellékesen hónapok óta nem láttam.
- Francba - suttogom csak úgy magam elé, poharam a szám széléhez emelve. Nem nézek fel, egyáltalán nem akarok találkozni anyámmal. Valószínűleg ez lenne most a legrosszabb időzítés, nekem pedig se kedvem, se energiám sincs ahhoz, hogy egy esetleges vitát most folytassak le vele. Nagyon sok mindenről nem tud, ami kiderülne és csak még inkább kiborítaná, plusz neki is rengeteg mesélnivalója lenne, ami meg engem nem érdekel. Ráadásul tuti, hogy több mint a fele az én életemről szólna, ha nem vigyázok a nővéremhez hasonlóan még egy házasságot is a nyakamba varr. Valami nagyon az agyukra ment a szüleimnek, az egyszer biztos. Óvatosan felnézek, hogy megkeressem anyámat, aki épp ekkor fordul felém... Én pedig megkönnyebbülten sóhajtok fel, az alak ugyanis nem az anyám. Az ismeretlennel találkozik a tekintetünk, majd ő továbbhalad, én pedig hátradőlve lehunyom a szemem és magamban hálát adok mindenkinek, hogy ezúttal nem lett igazam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=651395#post651395][b]Tóth Lola - 2016.12.27. 19:51[/b][/url]

Felküzdöm magamra a kabátom, ahogy a bakancsomba beleugrálva magam kifordulok az ajtón, és imádkozva, hogy ne essek orra a fűzőjében követem a méretes macskám hátsóját. Eltűnik egy árnyékban, aztán felbukkan az egyik utcai lámpa fényénél, aztán megint eltűnik, és mikor épp utolérném gyorsít. Hogy pár méterrel arrébb megint lelassítson, és nem, az sem segít a dolgon, hogy ha szaladok utána. Mert ez egy macska. Egy borzalmas macska.
- Naaaaa, gyere már vissza - leguggolva suttogok neki, mire megáll, és még hátra is néz. Épp megcsillan a remény szikrája bennem, fényszóróként teríti be a szívemet... Hogy a cica nyávogjon egyet, felugorjon egy kerítésre, és végleg eltűnjön. Na most. Veszek egy mély levegőt, lehunyom a szemeim és megcsóválom a fejem, majd felemelkedek, és idegesen rágcsálva a szám szélét közelítem meg az áldozat házát. Hazudnék, ha azt mondanám, nem találom egyszerűbbnek a "másszunk utána" megoldást, de egy, még nem tanultam meg kerítést ugrani, kettő, még csak az kéne, hogy rám hívják a mélyen tisztelt aurorságot. Vagy rám vesse magát egy házőrző átok. Nem élvezném. Fellépkedek a pár foknyi lépcsőn, majd álldogálok ott pár másodpercig, amíg meggyőzöm magam, hogy nem, nem fogok hazaszaladni. Senki nem fog megenni, amiért haza szeretném vinni a tolvaj kóborló macskám.
Vagyis remélem.
Nyelek egy nagyot, mondjuk sokat nem érek el vele, a szívem tovább dobog a szívemben, majd felnyúlok a kopogtatóért, és párszor hozzá is ütögetem azt az ajtóhoz. És remélem, hogy meghallják. És nem taposnak el. És nem tálalnak fel a karácsonyi pulyka helyett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=652713#post652713][b]Egressy Auróra - 2017.01.01. 19:50[/b][/url]

A "feszültség" és a "félelem" szavak nem voltak alkalmasak arra, hogy kifejezzék azt, amit érzett. Már legalább háromszor futott neki annak, hogy felhúzza Hanna kabátján a cipzárt, de minden kísérlete kurdarcba fulladt. Hanna türelmetlen volt, rámelegedett a sapka, toporgott, ami még nehezebbé tette a műveletet. Rora igyekezett türelmes lenni, de a mai napon ez nagyon nehezére esett. Kérlelte a csöppséget, hogy legalább egy picit nyugodjon, hogy sikerüljön felvenni a kabátot, aztán mehetnek is.
Így indultak el háromnegyed tízkor a térre, a keze remegett, hogy a kislányét szorongatta, folyton oldalra pislogott, úgy érezte ez a nap csúfos kudarc lesz a tegnapiak tükrében. Hannának nem mondott semmit, az egészről semmit nem tudott, természetesen. Kár lenne belelovalnia magát egy olyan dologba, ami lehet, hogy meg sem fog történni. A legvalószínűbb, hogy Kirill el sem jön.
Mikor kiértek a térre, leült az egyik közeli padra, a pálcáját elővéve apró pillangólat bűvölt a kislánynak, hogy legyen mivel eljátszania, amíg várakoznak egy kicsit. Hamarosan tíz óra, hamarosan minden megváltozik, vagy semmi sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=654577#post654577][b]Kornai Viktória - 2017.01.10. 21:56[/b][/url]

Szorosan ölelte át magát, ahogy a térre ért. Bár a szél nem fújt olyan erősen a házak között, de a lassan hulló hópelyhek csak hideget hoztak magukkal. Viki azonnal elátkozta magát, amiért nem vette át a szoknyáját. De nem volt mit tenni, egyszer csak megkívánta a forró csokit, és a legutóbbi balhéja után már nem volt kedve a házi manóktól kérni. Ráadásul még sosem járt lent Bogolyfalván, csak egyszer lerohant ide, hogy vegyen pennát, miután eltörte a sajátját.
Szemeit összeszorította, hogy lássa a boltok feliratát. Mindenfélét talált, csak épp cukrászdát nem. Pár percig nézelődnie kellet, mire kiszúrta a tér túloldalán a keresett helyet. Enyhén elmosolyodott, sietős léptekkel indult el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=654705#post654705][b]Árvai-Mózs Barnabás - 2017.01.12. 19:09[/b][/url]

Újra itt. Mennyire más érzés, mennyire más az összhang, a falak színeinek intenzitása, az emberek mosolya. Mintha az egész világ megváltozott volna körülöttem anélkül, hogy bármit is észleltem volna mindebből. Mintha az idő elszállt volna felettem úgy, hogy egy percet nem éltem. Mintha szép lassan mérget csepegtettek volna az ereimbe, és most érzem, hogy szúr, lüktet, sajog, fáj a szívem. A légszomj kerülget, megremegnek a lábaim, elfagynak az ujjaim. Lehet nem a világ változott meg, csupán én lettem más ember azóta, hogy ezeket az utcákat jártam egy éve. Minden bizonnyal.
Rongyos kis életemet csöppet sem féltve kerekedtem fel a kis sétára, s amint a falu macskaköveit tapostam, már ott virított a kezemben egy kisebb üveg cukrozott lé - jobb híján Fanta. Magam sem tudom, merre tartottam, de nem is nagyon figyeltem rá - valahogy a gondolataim annyira lekötöttek, hogy még azt sem vettem észre, amikor nagy pelyhekben elkezdett szállingózni a hó. Mintha az Föld mocskát akarnák eltakarni az égiek egy vendég elől, selymes, tündöklő és tiszta szőnyeggel, mely olyan nagy, hogy valóban képes lenne a bűnöket maga alá temetni. Mint mikor az ágy alá rugdossuk a levetett félpár zoknikat anyánk szeme elől, holott a szobába lépve mindketten pontosan tudjátok, mi rejtőzik az ágy alatt. Vagy nem is. Talán inkább olyan, mint mikor egy telefirkált, átsatírozott, piszkos és nyirkos papírlap helyett egy újat tesznek elénk, hátha ezúttal nem szúrod el. Hátha vagy már annyira érett, hogy vigyázol az értékre és megpróbálsz odafigyelni, mielőtt a butaságot ki kéne húznod. Mint egy új lehetőség az élettől arra, hogy ezúttal ne tékozold el, hanem becsüld meg, tiszteld és vigyázz rá.
Ilyesfajta gondolatok követték egymást komótos tempóban a fejemben, mikor leültem a tér egyik padjára. Csak ekkor szúrt szemet, jutott el az agyam tekervényéig a tény, miszerint havazik. Egykoron fekete szövetkabátomat csöppet sem féltve helyezkedtem el úgy, hogy rálátásom nyílt a szökőkútra. Egy újabb kortyot ittam. Kihalt volt a falu aznap este. Senki sem járt arra. Mintha mindenki tisztában lett volna a ténnyel, hogy honnan jövök vissza, és mindenki jobbnak látta, ha a saját kis vackában marad. Nem is baj. Maradjanak csak és szője be őket az élet hálója úgy, hogy mozdulni se bírjanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=674160#post674160][b]Varga Nóra - 2017.04.13. 23:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=674318#post674318][b]Annelie Freya Merkovszky - 2017.04.14. 22:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=683399#post683399][b]Csizmazia Hajna - 2017.05.29. 21:00[/b][/url]

- Ne szórakozz már, éppen vele? Nem hiszem el még tőled sem - vállon ütöm a mellettem haladót. Teljesen kész vagyok attól, amit hallok. Bár már pletyka szinten elèrt hozzám, hogy valami agybaj van nála, mert képes volt összebútorozni az orosszal, de még az ő szájából hallva is képtelenségnek tűnik az egész. Na meg sértőnek es bántónak, mert azért mégis csak piszkálja a hiúságomat a dolog. Pedig már rég nem tekintek olyan szemmel rá, sőt újra és újra rásèbredek, hogy talán életünk egyik legjobb döntése volt. Az elején bántam, azt hiszem még könnyet is hullattam miatta, de aztán jött ennél hatalmasabb probléma, amely több sírást kívánt. - Meg tudnálak fojtani ezért, hogy lehetsz ilyen marha?- még egy finom ütést mèrek a vállára, aztán nyalintok egyet a fagyimból, amely lassan már az egész alkarom beteríti. - És hogy bírod a dolgot? - bevágok egy fintort. Egyszerűen nem tudom ezen túl tenni magamat, biztos hogy még hónapokon keresztül fogom ezért nyúzni. Abba már belegondolni sem merek, hogy az összeköltözésen kívül még mit művel azzal a lánnyal. Jajj. Hányni fogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=683421#post683421][b]Csizmazia Hajna - 2017.05.29. 21:40[/b][/url]

Eszem megáll hát nem érti. Legszívesebben egy kád vízbe tolnám a fejét és abban fojtogatnám. Hát hova lett az esze az embernek? Mi ártott meg neki ilyen mértékben? Egyszerűen nem értem.
- Mondjuk úgy az egész - kezeimmel még egy kisebb kör formát is igyekszem prezentálni, aminek köszönhetően a fagyimból egy kisebb adag a földre kerül. Na, de mindegy, mert most nem is ez a lényeg. Tekintetem szépen lassan felvezetem az ő szemeibe és a lehető legkomolyabb arcomat próbálom felvenni.- De az a csaj még nálam is furább - a választásnál bárki jobb lenne. Hát nyilván nem azon vagyok fennakadva, hogy összeköltözött valakivel. A Bolverk gyereket is kezdtem már megszokni... Az zavar, hogy ki az, aki ott van és le kell szögezni, hogy nem féltékeny​ vagyok. Dühös és mérges, na meg egy kis csalódás is kavarog bennem.
- Hát igazán bemutathattad volna korábban is, hogy ilyen könnyen vissza lehet vele élni - változtatott volna ez bármin? Egyértelműen nem. Maximum kinyírtuk volna egymást, az pedig lássuk be a világnak sem lett volna olyan jó. Üresebb lenne nélkülünk.
- Ahh. Akkor szerencséd volt - azért megnézném, hogy hogyan bírja ki a dolgot. Nem tudom elképzelni azt, hogy Ward Weaver ilyenre képes, ez olyan fura és szokatlan, még emésztenem kell.
- Hát, nem tudom mit tudsz - tényleg nem. Egy kissé képzavarban vagyok mostanában, gyakorlatilag örülök, ha tudom hogy lány vagy fiú vagyok. - Elhagytam a kastélyt, a faluban élek, bár ez elég túlzás. Ingázom Pécs és Bagolyfalva között - küldök neki egy ártatlan mosolyt. - Amúgy most tanulsz még vagy inkább felhagytál vele? - tudom, hogy az itteni képzés után még tovább kell okoskodni, de annyira elkerültük mostanában egymást, hogy bizony még ezt sem tudom. Tök ciki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=684854#post684854][b]Németh Réka Hanna - 2017.06.10. 14:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=685744#post685744][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.14. 23:37[/b][/url]

Maximilian

Ma nem volt túl lelkes. Hiába a szabad hétvége gondolata, ezúttal egyedül kellett lecsámborognia a faluba. Ő viszonylag gyorsabb volt a barátainál, és most egyáltalán nem akart lelassulni. Imádott pörögni, ez volt az élete értelme.
Most is ezért csattant neki valami keménynek, és csak a földre huppanva vette észre, miután felpillantott, hogy az a kemény valami bizony, egy ismeretlen férfi volt. Ajaj…
- Bocsánat, nem vettem észre, elbambultam – kért elnézést, ha már majdnem elgázolta, bár azért ez egy leheletnyit túlzás, hogy ilyesmire vetemedne a maga fizikumával.
Aprócska volt és vékony, szinte mindig azonnal lemozogta az elfogyaszott ételből származó energiáját, és irigyelte azokat a társait, akik tudtak hízni, és nem fújta el őket a szél.
A kedvtelenségéhez hozzátett a nem túl fényes időjárás is, illetve az, hogy legutóbb nem aludta ki magát túlzottan, helyette fekvőzött a Vigadófreskónál,  de túlzottan nem tántorította el az újabb kalandozásoktól az a sok minden, ami az utóbbi időben érte. Leginkább egy naplót szeretett volna, amiben kiszenvedhette mindazt az élményt magából, amit az agya már nem bírt befogadni… azaz be bírta, csak nehézkesen. Kicsit lelassult az a memóriakártya. Kellett az a napló, bár utált írni és az olvasásért sem rajongott, finoman szólva, de erre szüksége volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=686301#post686301][b]Csizmazia Hajna - 2017.06.18. 23:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=687321#post687321][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.06.25. 23:25[/b][/url]

Elviselhetetlen ez a hőség, neki meg főleg, aki ki nem állhatja a nyarat és a meleget. Egyszerűen nem tud magával mit kezdeni, utál kimenni a hűvös lakásból és legszívesebben egész nap csak ülne egy kád jéghideg vízben, az ég világon semmit nem csinálva. Nem éppen az ő világa ez a nyár dolog, mert míg más fesztiválokra, barátokhoz, családhoz és nyaralni jár, addig Kristóf kivert kutyaként szenved a lakása leghidegebb pontján, ami történetesen a konyhája. És akkor még nem való a férfi a konyhába. Mondjuk Kristóf nem is a főzőtudománya miatt tölti legtöbb idejét ott, de ez most teljesen mellékes. Az már viszont kevésbé, hogy ezen a nyáron a többivel ellentétben ki is mozdult, meglátogatta a barátait, meg persze látnia kellett a keresztlányát is. A kislány olyan sokat nőtt, hogy szinte rá sem ismert, mikor a nyakába vetette magát és összeölelgette a férfit. Mert a keresztlánya vele ellentétben megismerte és örömmel fogadta.
Ma pedig ismét különleges nap van, ugyanis éppenséggel nincs negyven fok, ami azt jelenti, hogy bezártsággal töltött hetek után ő is kimerészkedik az utcára, hogy megnézze mi újság a nagyvilágban. Már vagy két órája kint van, szóval ez már bőven sok a nyári időjárási viszonyokat tekintve, úgyhogy indulna is haza, mikor megpillantja Antoinettét a tér túloldalán. Idejét sem tudja már, hogy mikor látta utoljára a lányt, vagy mikor beszélt vele. Eléggé zavaros kapcsolatuk nem lett egészen megfelelően lezárva, így kis hezitálás után egyszerűen fogja magát és elindul a lány felé. Zsebébe süllyesztett kezeit kihúzza, amint elég közel ér hozzá, majd finoman megérinti a vállát. A világért sem akarná megijeszteni, épp ezért még hátrál is egy lépést, miután felhívja magára a figyelmet. Mosolyogva várja, hogy a lány szembeforduljon vele és felismerje, hogy ki áll előtte, majd halkan köszön neki.
- Szia Myra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=700099#post700099][b]Széplaki Alíz - 2017.09.08. 19:42[/b][/url]

Végre volt egy kis időm a vizsgák után sétálgatni és csak úgy lenni... élvezni a kint eltöltött szabadidőt... végre nem kellett tanulnom egy ideig, úgyhogy nagy örömmel töltött el a jelenlegi semmittevés. Talán pont emiatt akartam a sulitól minél távolabb kerülni, ezért úgy határoztam, hogy ellátogatok a faluba, egyenesen a Boglyas térre. Az egyébként is egy szép helyszín volt, már a vizsgák előtt kinéztem magamnak. Szép, korai őszi idő volt, végre nem volt az a dög meleg, amelyet amúgy is nehezen viseltem. A fák színes levelekbe burkolóztak, a szél kellemesen lengedezett, szóval ez pont egy olyan nap volt, amely tökéletes volt sétálás szempontjából.
~ Nem is tudom, hogy valóban jó ötlet-e felkeresni az anyámat. De úgy érzem, hogy muszáj megtudnom többet a múltamról. Jó, hogy meg tudtam beszélni a dolgokat Andrej-al, végtére is sok igazságot mondott ki, amihez én túl bátortalan voltam. Ha találkozom anyámmal talán akkor többet meg is tudhatok majd a képességemről. Talán még sem volt hülyeség elküldeni azt a baglyot neki válaszként. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog-e jelentkezni, de csak visszaír, ha valóban kíváncsi rám. Az már más kérdés, hogy csak érdekből keresett fel vagy igazából érdekli a sorsom. Csak olyan fura, hogy most keresett fel, idáig nem volt képes erre. ~
Ezekkel a mélyen szántó gondolatokkal ültem le az egyik padra a Boglyas téren. Nagyon jól esett kinn lenni a friss levegőn, élvezni a napsütést, amelynek nem volt akkora ereje, mint nyáron. Már nagyon hiányzott a kinn lét, a vizsgák miatt pedig nem igazán volt rá idáig alkalmam, hogy kiszabaduljak a kastély falai közül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=701048#post701048][b]Sárközi Norbert Dorián - 2017.09.13. 21:57[/b][/url]

Vannak emlékeim. Visszajöttek, sajnos mind. Jó lenne, ha lenne olyan, ami nem látogatott volna meg, de persze azok, az iszonyatos tettek az elsők között voltak. Amikor megláttam a lányom, beugrott az első, amikor a feleségem, a második. Levente korábban eljött hozzám, nem éreztem semmit, nem ismertem meg, azonban ahogy megmutatták a gyerekkori képét, elkerülhetetlenül lecsapott az az emlék is. Most láttam csak, hogy mennyire megváltozott. A vonásai, a tekintete. Főleg a tekintete. Sokkal másabb lett, mint amilyen gyerekként. Egy nyílt szemű, mosolygós kiskölyök, huncut tekintetével pillantott rám a képről. A mostani sötét ábrázat nem is hinné az ember, hogy ugyanazt a kiskölyköt rejti. Ez bánt a leginkább.
A bal lábam végül nem jött helyre teljesen, kaptam egy botot, melyre nehezedhetek lépés közben. Az első napokban mindig elfelejtettem, és nagyon hamar meglett a dolog böjtje, most már nincs olyan, hogy nélküle mozdulnék meg. Idő kérdése, azt mondják. Persze... idő. Sosem voltam az a túl türelmes típus, utálom, hogy ez ennyire megnehezíti az életem. Mintha sosem jönnék helyre teljesen, csak senki se akarna szólni, mert olyan nagy vagyok. Ogre. De hát Shrek is jó arc volt, nem értem, rólam miért feltételeznek mást.
- Szóval, hol is tartasz, egész pontosan?
Fordultam a vörös üstök felé, miközben a bot koppanása olykor indokolatlanul hangosan dörren a macskakövön. Ez az, Sárközi apuka közeledik, hallja meg a világ. Elhúzom a számat a gondolatra, hogy ebben a pillanatban valószínűleg mindenki felénk fordul, és makacsul egy olyan pontra szegezem a tekintetem, ahol nincs senki, nincs arc, melynek vonásait, ösztönösen elemeznem kellene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=702678#post702678][b]Natalya Lauwens - 2017.09.19. 15:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=715709#post715709][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.03.06. 10:56[/b][/url]

Kálnoki Norina

Nem igazán kedveltem Bogolyfalvát, egy kicsinyes és lepusztult hely volt a szememben. De néha muszáj volt lejönnöm, például most, hogy feladjak egy nemzetközi levelet a bagolypostán. Ha a tanodában rendet tettem, lehet, hogy a faluval is kezdek majd valamit. Már  a neve is közönséges. Mennyivel jobban hangozna mondjuk az, hogy Várffyfalva. Egyelőre azonban még a kastélyban is bőven volt tennivalóm, pláne ilyenkor, a vizsgaidőszakban. Az elsőseimre figyeltem oda a legjobban, hiszen ők abban is elsők, hogy a kezdetektől nálam tanulhatnak. A felsőbb évfolyamosok már nehezebben formálhatók, és ez olykor a vizsgán adott válaszaikon is meglátszott. De talán még közülük sem mindenki menthetetlen.
A postahivatalban egy csomó időmet elcsesztem a várakozással, hihetetlenül lassan haladt a sor. Ezt persze szóvá is tettem, és amikor felismertek, már rögtön szabadkoztak, hogy elnézést Várffy-Zoller úr, meg hasonló talpnyaló szövegek, de hiába adhattam fel a levelemet soron kívül, rossz pontot szereztek nálam. Miért is nem a tanársegédemet küldtem el magam helyett?
Kilépve a postáról megcsapott a hideg, zsebre tettem a kezemet, és összébb húztam magamat a kabátomban. Igazán jöhetne már a jó idő! A tér kihalt volt, alig lézengtek páran. A szökőkút előtt megálltam egy pillanatra. Az egyik bagolyfigura hiányzott. Amit még én törtem össze, rögtön azután, hogy először Bogolyfalvára érkeztem. Azóta se javították ki. Ennyire igényesek itt a falusi parasztok a környezetükre!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=719216#post719216][b]Ardai Tánya - 2018.04.02. 11:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=720333#post720333][b]Moondance Williams - 2018.04.13. 15:13[/b][/url]

A Boglyas téren ücsörgök egy padon, és épp egy könyvet olvasok. Közben Démon és Lucky fel - alá rohangálnak a labdát felváltva odahozva hogy újra dobjam el nekik. Őszintén szólva, ha a munka és a két kutya nem lenne nem hiszem, hogy túlzottan kimozdulnék otthonról. A sulihoz meg nincs túl sok kedvem most. Pedig lenne mit bepótolnom, de nincs hangulatom a könyvtárban, vagy valamelyik teremben kuksolni. A menhelyre meg a lovardába csak később kell mennem, így bőven van időm, egy kis olvasgatásra. Nem messze tőlem hallani a szökőkutat meg hogy a kutyák egymást kergetik a labda miatt. A következő pillanatban meg hatalmas csobbanást hallok és valamiért sejtem, hogy Démon és Lucky a bűnös. Nagyot sóhajtva teszem el a könyvet és felkelek a padról ahol eddig törökülésben ücsörögtem. Oda megyek a szökőkúthoz ahonnan épp a két bajkeverő kecmergett ki.
- Remélem most boldogok vagytok. - Nézek a két kutyára miközben oda baktattak hozzám és látom ahogy bundájukat rázzák amiből persze én is kapok. Még jó hogy egy fekete rövidnadrág meg póló van rajtam, így gyorsan megszáradok. Szemükben persze a megbánás legkisebb szikráját sem lehet látni, még mintha büszkék is lennének magukra.
- Két rosszaság. - Mondom ahogy elveszem a labdát és a szökőkúttal ellentétes irányba dobom nehogy megint bemenjenek fürödni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=723220#post723220][b]Alina Alexandra Krise-Flaviu - 2018.05.14. 20:28[/b][/url]

Az utóbbi pár napban azt hiszem, honvágyam van. Hiányzik apa, hiányzik anya, sőt még Blanka okoskodása is. Mindig a szemét forgatja, amikor csak úgy mondok valamit, mint például, hogy olyan forró az arcom, mint a nap, ilyenkor - a szemforgatás után persze -, hozzáteszi, hogy az lehetetlen, hiszen a nap felszínének hőmérséklete 5780 kelvin, szóval esélytelen, hogy az én arcom is olyan meleg legyen. Ilyenkor én felmérgesedek és végignyalom az arcát, mert tudom, hogy utálja, aztán hátra vetem a hajam és távozok. Komolyan, még ez is hiányzik. Ezt akartam, tényleg, de azt hiszem, most kezdem érezni azt, hogy mit is jelent, távol lenni a családtól.
Bánatomban hát - mivel jobb ötletem nem akadt - lejöttem a faluba, hogy vásároljak jó pár cuccot. Nem költöttem még semmit, mióta itt vagyok, pedig apa egy csomó pénzt adott, leginkább arra, hogy ha nem érzem jól magam, akkor fizessem le a házvezetőmet, hogy hazamehessek. De ez nem lenne illendő, meg aztán annyit rajzoltam mostanában, hogy teljesen elkoptak a ceruzáim, így azt is vennem kellett. Ééés, ha már ott jártam, akkor ugyebár tinta, pergamen, tollak, füzetek és jelölölők, famentes rajzlap, műszaki rajzlap, csillám, egy csomó minden feleslegesnek gondolt, ám a legnagyobb unalomban kellő kiegészítő. Két könyv és és pár magazin. Három papírszatyornyi újdonsággal távozva tértem be a cukrászdába, ahol három nagy gombóc fagyival gazdagodtam, és most ezekkel a csodákkal együtt haladtam a tér felé. Nem sok tervem van, leginkább leülni egy napos helyre, és engedni, hogy a D-vitamin átjárja az egész testem. Fel kell töltődnöm és nem szabad megadnom azt, hogy apa elmondhassa, ő megmondta, hogy ez nem nekem való. Be kell bizonyítanom neki, hogy igenis nekem való.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=725742#post725742][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 00:42[/b][/url]

A héten a harmadik nap volt, mikor be kellett jönnöm órát tartani, meg kicsit figyelgettem rájuk addig is, míg az udvaron voltak játszani. Kellett, mert mostanság nagyon divatos lett az egymás ráncigálása, aminek mindig sírás volt a vége, nálam meg már csak két egyszarvús zsepi volt, nem volt kapacitásom több gyerek megmentésére. Szóval kicsit fel is lélegeztem, mikor végre vége volt a napnak, különösebb incidens nélkül és a cuccaim összeszedve kisétálhattam az ajtón. Az egyik kislány még rajzolt is nekem, amit gondosan összehajtva a táskámba csúsztattam.
A játszótérből mára eleget láttam, így mikor a csodás időnek köszönhetően úgy döntöttem, hogy kicsit leülök, csak a padok jöhettek szóba a szökőkút körül. A lenge szellő némi vízpermettel is kecsegtetett, ahogy előhalásztam a táskámból a kis zacskónyi étcsokiba mártott epret, meg az ásványvizem. A lábaim törökülésbe húzva döntöttem kissé a nap felé az arcom és mosolyodtam el szélesen, azt hiszem, mondhatom, hogy szép napunk van ma. Még a nénik sem szóltak egy rossz sót sem erre járva. Igazából nem is nagyon voltak a téren rajtam kívül, leginkább csak áthaladtak rajta az emberek, akikre nem is sok figyelmet szenteltem. Lehetséges, hogy kellett volna, helyette inkább kihalásztam egy epret és az ajkaim közé toltam, kellemesen felsóhajtva. Édesség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=726049#post726049][b]Bornemissza Luca - 2018.06.20. 12:07[/b][/url]

Luca hűségesen követte a kisfiút, boldogan ugrabugrált körülötte, néha kicsit eltávolodva tőle, máskor bundája a gyermek lábát súrolta, amikor fülét zümmögés csapta meg. Rögvest kézeni kezdett, de már késő volt, megpillantotta a méhet ami a tulipánból szállt fel.
Tudni illik Lucus nagyon félt a méhektől és egyéb, szúrásra hajlamos bogaraktól, mióta meg akart simizni egy méhet és az csúnya módon orrba szúrta.
Rögvest meg is indult elfelé, hogy az első fedezék felé amit talált be tudjon húzódni és már érezte is, hogy a kistestű kutyusból átalakult kistestű vörös hölggyé.
- Csapd le, csapd le! - nyöszörögte nagy rémületében kezét fejére téve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=727299#post727299][b]Ombozi Noel - 2018.07.04. 16:08[/b][/url]

Úgy vártam őt, mint az első randis kamaszsrác; az idegességtől minden sejtjében reszketve, száját harapdálva, kezében virággal, amit idétlenebbül nem is lehetne tartani.
Én akkor mégsem éreztem így, sőt, ahogy lepillantottam a két ujjam között lógó egyetlen szál vörös rózsára, arra gondoltam, hogy a világmindenség még csak most kezd összeállni. Vele és velem.
Elmosolyodtam, és bal vállammal az ólomsúlyú, régi óraoszlopnak támaszkodtam. Pontosan ott álltam, ahol hetekkel ezelőtt is, mikor szem- és fültanúja voltam a Levita torony robbanásának. Akkor is éppen rá rá vártam, de ahelyett, hogy egy átlagos délutánt töltöttünk volna együtt, valami egészen más történt. Az egész életem megváltozott. Hirtelen felbolydult és zsongni kezdett a létezés, és minden, érzések, értékek, sejtések és azok, amikről fogalmam sem volt, a másodperc töredéke alatt tört apró darabjaira, hogy abban a pillanatban, amikor végre ismét megláttam és épségben tudtam Őt, ahogy a karjaim közé szoríthattam, összeállt. Újra. Egész lettem ismét, felnőttként. Általa vagy érte, nem tudom, de az érzés, ami kikristályosodott a mellkasomban, és a perc, amikor minderre rádöbbentem... soha nem felejtem el. Míg élek, itt marad velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=730000#post730000][b]Gergely-Fábián Annabella - 2018.07.23. 16:55[/b][/url]

Nem teljesen biztos, hogy nekem most itt kellene lófrálnom. Mondhatni nem igazán van engedélyem arra, hogy a faluban járkáljak hétköznap, pontosabban van, de nem erre az időpontra szól és nem olyan céllal adták, mint ami miatt most lejöttem. Amikor kijöttem, ez valahogy mégsem érdekelt senkit, úgyhogy nagy lelkesen kihasználtam az alkalmat. Nem nézik át túl tüzetesen az ilyesmit, ha felmutatod a papírt és rajta van a megfelelő aláírás, szinte senkit nem érdekel az sem, ha a paprikás krumpli receptje van aláírva.
Az van, hogy cukorkát akarok enni, mégpedig nagyon. Nem ám olyat, amit a konyhán, vagy bárhol a suliban meg lehet találni, hanem azt a fajtát akarom, amit az itteni édességes boltban lehet kapni. Ennek a fajta cukorkának még a papírjait is gyűjtöm, szépen összehajtogatva egy befőttesüvegben, mert nagyon szép színesek. Kifogytam, kell az új, nincsen mit tenni, (félig-meddig) kilógtam.
Már visszafelé sétálok, úgyhogy a kis sunyiskodásomból nincsen sok hátra, engem pedig kellemes izgalommal tölt el a gondolat, hogy hamarosan az Eridon toronyban, a saját ágyacskámban fogom magamba tömni a finomságot. Egyébként is kicsit borult az idő, előttem pedig még egy jókora séta áll, úgyhogy minél hamarabb vissza kell jutnom a birtokra.
Vagy legalábbis kellene, azonban miközben ezen gondolkodom, a boglyas tér közepén megbotlom egy nagyobb lyukban az aszfalton.
Egy pillanat műve az egész, próbálnám a cukorkát menteni, de velem együtt terül el a doboz a földön, a fele ki is szóródik. Olyan szívfacsaró látvány, hogy mentem bőghetnékem támad, de ezt még talán vissza is tudnám tartani, ha nem érezném meg rögtön utána a bokámba nyilalló fájdalmat. Ó édes Merlin, mivel érdemeltem ezt ki? Mocskosul fáj, az első egy-két könnycsepp pedig le is pereg az arcomon, miközben a cukorkák kevésbé koszos maradékát próbálom visszasepregetni a dobozba, továbbra is az aszfalton ülve. Nem is tudom, fel tudnék-e most állni, nem ígérkezik kényelmesnek. Ez most világvége, kinda.