Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ruarc L. Mornien

Még ismerkedik a vidékkel, azt azonban már ideérkezése előtt tudta, hogy a lassan várossá fejlődő Bogolyfalván van lovarda. Ez egy nagyon fontos szempont volt, különösképpen, hogy imád lovagolni. Ugyan egy csodaszép lipicai büszke tulajdonosa, mivel a lovat is imádja, eszébe sem jutott szegényt azzal kínozni, hogy hurcolja magával. Elég gyakran haza tud járni úgyis Szalamantonba ahhoz, hogy Hektor ne érezze meg túlságosan a hiányát, na meg addig is van, aki foglalkozzon vele hétköznapokon, amíg ő elmerül a politika és a jog rejtelmeiben majd. Egyelőre még éppen csak túljutott a beiratkozáson, és az új tanév előtt próbál gyors iramban felfedezni mindent az iskolától a Bogolyfalva nyújtotta lehetőségekig. A meglehetősen rövid idő ellenére, ami rendelkezésére áll, egy kis lovaglásra mindig szakít időt. Talált is egy gyönyörűszép almásderest a lovardában, aki a Felhő névre hallgat, és még napkelte előtt besettenkedett a helyre egy kiábrándító bűbájt használva álcául, és kicsempészte Felhőt. Visszaviszi még az ütemezett reggeli előtt, az elmúlt két napban ugyanis körbekérdezősködött, hogy megtudakolja, nagyjából hogyan is néznek ki a lovarda mindennapjai. Itt egy kérdés, ott egy kérdés, és gyorsan összeszedett minden szükséges infót. Még arra is gondolt, hogy jelentkezik önkénteskedni, ha van ilyenre igény. Az anyjának úgyis biztos tetszene a dolog, ő meg addig is tölthet egy kis időt lovakkal. Mindenkinek jó lenne. Még alszik rá azért egyet vagy kettőt, aztán megkérdezi majd az illetékest. Jelen pillanatban viszont a kicsempészett Felhővel baktat a Bogolyfalva szélén felfedezett tó partján, már visszafele tartva. A felkelő nap közben egyre feljebb kúszik az ég alján, és el is gyönyörködik egy pillanatig a színes égboltban, majd úgy dönt, leugrik a lóról és megjutalmazza a magával hozott répával.
- Nézd csak, mit hoztam neked, Felhő - paskolja meg a ló nyakát barátságosan, és feltartja a sárgarépát, amibe a ló aztán lelkesen harap nagyot és még lelkesebben rágja. - Ügyes ló vagy te, nagyon ügyes. Majd holnap reggel is kicsempészlek - ígéri, és megigazítja kicsit a ló sörényét is, hogy ne lógjon annyira a pofájába. Olyan szépen be is lehetne fonni. Na majd ha visszaértek, szerencsére tud erre tökéletes bűbájt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Kristóf

- Micsoda káosz... vagy lenne valami sajátos rendszere? - teszi fel a költői kérdést, miközben egyenként fedezi fel, melyik trófeát ki kapta és miért. Ez alkalommal egészen lazán öltözött, csak semmi nagyon feltűnő, sötétkék farmer és fehér ing, amit önmagához hűen félig gombolt be, így lánti lehet a nyakában lógó három nyakláncot. Egy sosem elég. A jobb csuklóján is legalább öt különféle karperec található, jobbján meg a méregdrága órája. Most már végre beköltözött rendesen is az Eridonba, legalábbis egyelőre, a többi majd elválik év közben. Talán még Dorkát is sikerül meggyőzni, hogy tanuljon tovább itt valami mestertanonci szakon, ez azonban legfeljebb következő tanévre lehet esedékes. Addig van ideje kideríteni, miért is tesz úgy a közelben élő unokabátyja, mintha nem is léteznének. Sejtése meg elképzelései vannak, de sajnos tényeket nem sikerült még összeszednie, és mi tagadás, ha már neki nem sikerült semmire sem jutni eddig, eszébe jutott, hogy az apja személyi titkárnőjének a fia mintha itt tanulna. Aztán gyorsan sikerült is megtudni, hogy nem csak mintha, valóban itt tanul, sőt, még prefektus is. Na majd jól meggyőzi, hogy segítsen neki, és quid pro quo alapon majd szépen megalkusznak valamiben. Írt is egy kedves levelet nemrégiben, elővette hozzá a legelbűvölőbb énjét, és javasolta, hogy fussanak össze, ha már ilyen kicsi a világ, úgyhogy most éppen rá vár, addig meg felfedezi ezt az érdekesnek tűnő helyet. A kupák és kitüntetések mindig is vonzották.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Vizsgaidőszak, őrségváltás

Felvételizni jött. A Herzbergben nem is olyan régen sikeresen letette az utolsó vizsgáját is, majd beadta ide a jelentkezését. Az egyetem előtt remek kis kitérőnek, na meg bevezetőnek tűnt a mestertanoncképzés politikai szakirányon. A könyvtárral és a tanulmányi osztállyal már ismerkedett is egy kicsit, most pedig a Nagyterem felé vette az irányt, amíg észre nem vett egy piros vonalat a földre festve. Nocsak. Valaki területi vitába keveredett és ez lett a megoldás? El is vigyorodik a saját gondolatán, ahogy ezt a fal mellett ácsorgó páncélokkal is összeköti. Vajon hogyan jelölhetik meg a területüket? Vagy megteszi ezt nekik a gondnok? El is bambul az egyik előtt, amelyiknek már szép fényes a mellvértje, annyira, hogy egy ócskább tükörnek is elmenne. Meg is igazítja a haját, ha már látja magát úgy, ahogy. Eddig egészen tetszik neki ez az iskola.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Éppen megigazítja gondosan ápolt szőke tincseit a páncélon látott tükörképét figyelve. Homályos ugyan a kép, meg kell hagyni, de annyit azért lát, hogy ne támadjon kedve nekiesni inge ujjával tovább fényesíteni a mellvértet. Annyira meg mégsem hiú, hogy esetleg tükröt is hordjon magának, beéri az útjába akadó tükröző felületekkel. Már azon van, hogy menjen is tovább a nagyterem felé ebédelni, amikor valaki nem is olyan messze megszólal.
- Csak nem kincset rejtenek? Vagy szellemet, dzsinnt... öööö.... a gondnok macskáját? - kérdezi, felsorolva hirtelen néhány lehetséges opciót, ami hirtelen eszébe jut. A fényesen csillogó páncélok ugyan újnak nem néznek ki, de ha már kifényesítették meg kitakarították őket, legalább esélyes, hogy esetleges lakóik sincsenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Valóban találkoztak néhányszor már. A folyosón meg az utcán biztos felismerné Kristófot, és különben is a kapcsolatépítés fontos dolog. Jó eséllyel akkor is megpróbálkozna a barátkozással, ha sose találkoztak volna, csak egy nevet hallott valahol valamikor valakitől. A fiú pontosan érkezik. Örvendetes tényként állapítja meg ezt, ahogy az órájára pillant. A késést nemhogy nem szereti, de még csak nem is tolerálja. Ritka kivételt csak az képez, ha valaki méltóztatja jelezni, hogy ezen vagy azon okból kifolyólag késni fog, és az az ok minimum vis majornak minősül. Az azért késtem, mert nem indultam időben... nos, ezt meg sem hallotta. Na de Kristóf pontos, ez a fontos.
- Szintúgy - válaszol barátságosan mosolyogva és kezet ráz a fiúval. - Mi a helyzet? Édesanyád bírja még az iramot, amit apám diktálni képes? - érdeklődik. Nem akar ám ajtóstul rontani a házba, az nem az ő taktikája lenne. Meg aztán különben is, jó színben feltűnni is igazán érdemes. Mégiscsak illedelmesnek és udvariasnak nevelték.
- És hogy megy az iskola? Rellonban tanulsz, jól tudom? Milyen? Jaj, és mondd már el nekem, mi a logikája ennek a teremnek? Tisztségek szerint vannak a kupák? Az évek szerint sehogy sem áll össze - ad hangot imént már a teremnek megfogalmazott kérdésének, merthogy akkor még nem volt, aki válaszoljon. Ám ha szerencséje van, talán Kristóf tudhatja már, mi is itt a rendszer, ami ő öt perce felfedezni igyekszik. - Vagy teljesen körbe kellene mennem, és akkor összeáll?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Az nagyszerű - állapítja meg egy illedelmes mosollyal kísérve a kijelentést. Kezeit háta mögött kulcsolja össze, akárcsak az apja szokta, bár nem mindig kedveli a férfit. Többnyire inkább nem. Az anyjához húz, és talán ezért érezhető a távolság az apja és közte. Vagy lehet, hogy ezért húz az anyjához, mert van az a távolság. Nehéz eldönteni, a gesztusaiból azonban némelyiket átvette akaratlanul is, mint ezt is, vagy azt, hogy a véleményét sokszor okosan megtartja magának. Például azt, hogy egyébként az apját gyakran tekinti zsarnokinak. Ugráltat maga körül mindent. Ebből kiindulva pedig úgy véli, hogy a válaszban talán nem minden szó igaz, de hát udvariasak egymással. Érthető végül is.
- Ezért hát a Rellon? Tele vagy ambícióval, úgy látom. Megvan már a végső cél, mit szeretnél az iskola elvégzése után? - érdeklődik, mielőtt még a hozzá intézett kérdésre válaszolna. Haját a füle mögé igazítja, majd újra a háta mögé rejti a kezét lazán összeakasztva az ujjait.
- Nem igazán ismerem még. Amit láttam, az szimpatikus. Energikus emberekkel van tele, ez tetszik. Izgalmas - mondja diplomatikusan. Akad azért ember, akiről úgy vélekedik, hogy hiperaktív, esetleg képtelen viselkedni, ám ez is olyasmi, amit előzékenyen megtart magának. Nem tervezi maga alatt vágni a fát, annál jóval okosabb, hát gondosan válogatja meg, miről mit is nyilatkozik.
- Ó, hogy átlós? Azt hiszem, már értem. Nagyon köszönöm, sokat segítettél - válaszolja hálásan, amint megéri, hogyan is kaptak itt helyet az elsőre meglehetősen rendezetlennek tűnő díjak. Még megnéz közelebbről egyet, kissé előre is hajolva, hogy el tudja olvasni, az egyik navinés prefektusnak ítélték oda öt éve.
- Nem titok. Jogot szeretnék tanulni és politikát az egyetemen, és a Minisztériumnál helyezkedni el. Különösen érdekel az értelmes lények és a képességbirtokosok jogi helyzete - válaszolja. Ugyan az sem nagy titok, hogy egyszer miniszter szeretne lenni, de egyelőre még meglehetősen távoli álomnak tűnik. Azt nem tervezi, hogy ő legyen a valaha megválasztott legfiatalabb miniszter, így igazából még hatvan évesen is rá fog érni erre. - Szóval most a tanulmányaimra koncentrálok. Te tudod már, hogy mit szeretnél tanulni a VAV után?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Sajnálatos. Azt hittem, az a kötelező gondnoki kiegészítő - válaszolja elmosolyodva a szellemesnek ítélt válaszán, majd nem túl feltűnően kezdi méregetni a másikat. Úgy véli, valahol látta már. Vagy csak képzelné?
- Tehát mégiscsak dzsinn. Csodatévő aranyhalhol ez legalábbis túlságosan légáteresztő - állapítja meg megkocogtatva a páncél mellvértjét, amelyen semmiképpen sem ideális lakóhely aranyhalaknak, főleg, hogy kellemetlen mellékhatásként a nedvességtől a rozsda is megenné a páncélt, nem csak a halnak nem lenne jó. A dzsinnek jogairól meg inkább nem kezd értekezésbe, mert ugyan érdekli a téma, de még csak most fog nekikezdeni az egész megismerésének, és hosszas tanulmányi évek várnak még rá, hogy ténylegesen jogásznak nevezhesse magát. Majd akkor visszatérhetnek erre.
- Ugyan, az van. Akkor már inkább valami izgalmasat kérnék. Mondjuk egy főnix... De nem találkoztunk mi már valahol? Talán a Herzbergben? Vagy... a minisztériumban. Bocsánat, de nagyon ismerősnek tűnsz - állapítja meg, majd kezet is nyújt. - Bánffy Albert. Berci.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Áh, én se mondhattam volna szebben - állapítja meg a fiú felé biccentve. Azért a válasz némileg betanultnak hangzik, mintha a szájába rágták volna a szülei, de hát mi mást is várhatna. Tudja, hogy a Draskovichok nem érintkeznek szinte senkivel, aki nem aranyvérű. Vagy az is lehet, hogy senkivel. Őt is majdnem sikerült erre ránevelni, de aztán a Herzbergben kitárult a világ, és rájött, hogy mennyi érdekes ember van, a vér mit sem számít. Mi több, Dorka nagy megrökönyödésére első afférja éppen egy mugliivadékhoz fűzte, de hát a menyasszonya aranyvérű úgyis, éppen csak ebből egyik sem érdekli ugyebár. Mármint se a lány, se a vére.
- Egyetértek - bólogat a válasz hallatán. - Annyi érdekes ember van itt, és kissé meglepőnek találtam elsőre, hogy annyi képességbirtokos is, de aztán kiderítettem, hogy itt állítólag nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a tehetséggondozásra és képességoktatásra - teszi még hozzá. Nemrégiben kikölcsönözte a könyvtárból a Bagolykő történetét, most éppen azt olvasgatja szabad perceiben, és egészen sok érdekességet sikerült már megtudni.
- Hektort nem akartam azzal nyomorgatni, hogy költöztetem, de szerencsére a faluban akad lovarda, úgyhogy nem panaszkodhatom. A könyvtár is nagyszerű, noha úgy gondolom, még felvethetem anyának, hogy adományozzon egy kisebb összeget a bővítésére, illetve még a párbaj-szakkört gondoltam kicsit felpezsdíteni, mármint nem ártana oda sem egy kis anyagi támogatás, ha már úgy néz ki, hogy a vívás errefelé nem a legnagyobb divat - sorolja. Az anyja szerencsére nagy filantróp, fel se fog merülni szerinte, hogy nemet mondjon, ha egy iskolának lehet a hasznára. A díjakra még vet egy-egy pillantást, érdekes, ki mire kapott ilyet, közben pedig azért válaszolgat a kérdésekre is.
- Köszönöm - biccent a fiú felé, majd a tanulmányai felől is érdeklődik. - Rendészet. Követnéd édesapádat? - kérdezi meg kíváncsian, sőt, némileg reménykedve is, hogy a felsorolni szándékozott tételek közül az érdekli a másikat, ami neki meg abszolút hasznos segítség lenne. - Vagy melyik terület érdekelne? Harctér? Begyűjtés? Netán nyomozás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Talán jobb is így - állapítja meg. Hirtelen eszébe ötlik ugyanis, hogy akár egész pókcsaládok is elférhetnek ezekben az öblös, sötét terekben, márpedig ő kínosan retteg a pókoktól valami érthetetlen oknál fogva. Hiába tudja, hogy nem mindegyik veszélyes, még azzal is megpróbálkozott, hogy egy állattani lexikon segítségével megpróbálta megtanulni melyik fajtájuk teljesen ártalmatlan, de sokra sajnos nem jutott. Ha találkozik velük, rátör a bénító pánik, és képtelen racionálisan gondolkodni.
- Kviddics... hmm, az lehetséges. Édesapád kviddicsjátékos? Vagy netán már edző, esetleg játékvezető? Elég sok helyen meg szoktunk fordulni, főként a Sámánoknak szoktam szurkolni, bár alapvetően Dortmunder Druiden rajongó vagyok - magyaráz máris, miközben a kezében tartott mappát kinyitva keres egy üres papírlapot.
- Tessék - nyújtja felé az egész lapot. - Csak hagyj nekem is egy darabot, most már kíváncsi lettem ezekre a csodatévő páncélokra. Tollat is kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Sportkommentátor... sportkomm... Merlin szakállára, csak nem Hollósi? - kérdezi csillogó szemekkel nézve a fiúra, aki viszont láthatóan zavarban van éppen. Vagy csak azt nem tudná ennyire eldönteni, mit írjon a papírra, aminek felét visszaadta? Akárhogyan is, ő még mindig pörgeti kicsit fejben, hogy jut-e eszébe másik nagy név, akire egyébként emlékezne, de nem igazán talál választ.
- A nyáron kértem is tőle autogrammot, egyszerűen imádom hallgatni a kommentárjait. Ritka jó. Még Uwe Knechtet kedvelem ennyire, aber er ist nicht so gut, mint Hollósi - lelkendezik a félbe szakított papírral meg a tollal a kezében, és mint mindig, amikor lelkes lesz, most is beüt nagyon, hogy egyébként kétnyelvű a szó szoros értelmében, az anyjával mai napig németül kommunikál. Ilyenkor elfelejti, melyik nyelven is beszél, és nem tűnik fel, ha vált, amíg nem szólnak rá. El is csak azért hallgat végül, hogy a papírra ráfirkantsa, egy főnixet szeretne, de tényleg. Kíváncsi rá, megoldja-e ez a különös csodabűbáj, vagy kiköp neki egy rajzolt madarat esetleg.
- Na és akkor hogyan is kell ezt? Piszkos páncél sisakrostélya kell nekünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Egyetértek. Egy kis támogatással pedig még nagyszerűbb hely lehet. Már azon is eltöprengtem, hogy felvetem, lehetne egy Bánffy-ösztöndíj is hátrányos helyzetű diákoknak vagy valamelyik tehetséggondozó program résztvevőinek - teszi még hozzá a témához. Az anyja amúgy is szereti az ilyen jó felebaráti dolgokat, na meg végtére ő is, és ha belegondol, könnyű is úgy jótékonykodni, ha van miből. Márpedig ha van, akkor meg miért ne jótékonykodna. Inkább ezért emlékezzenek rá, mint valami hülyeség miatt. Bólogat még kicsit arra, hogy a Draskovich család is úgy gondolja, érdemes támogatni az iskolát anyagilag is, nem csak azzal, hogy ide küldik a gyereküket. Ugyan ő a Herzbergben végzett, de hát az meg a von Hessen-Darmstadt felmenők számlájára írandó meg az anyjáéra, aki nem engedett ebből.
- Igazán érdekesnek hangzik. Képzeld csak, van is egy rokonom, aki ha jól tudom, időnként mentorál. Ugyan kihallgató tiszt, de úgy hallottam, annak elég jó. Állítólag húsz év alatt sose használt még igazságszérumot - dobja be a csalit, hogy végre ahhoz a témához is eljusson, ami még az eddig vázoltaknál is jobban érdekli mellékesen.
- Mondjuk biztos édesapád is be tud szervezni bármelyik éppen induló mentorprogramba, ami talán még sokkal jobban is fókuszál a nyomozásra - mondja aztán, mint akinek éppen csak eszébe jutott, hogy jobb megoldás is van. Azért reméli, sikerült már felkeltenie Kristóf érdeklődését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- A családomban akad néhány elemi mágus, szerintem még ők is boldogan rábólogatnának erre. Különben is úgy vélem, hogy a jó oktatás minden pénzt megér - válaszolja egy széles mosoly kíséretében. Ő is büszke magára, hogy ez eszébe jutott, és biztos benne, hogy az anyja is az lesz.
- Sajnálatos módon nem igazán vagyok vele beszélő viszonyban. Azaz... ez így nem teljesen igaz. Az unokabátyám, de még azelőtt elváltak a szülei, hogy megszülettem volna... ám de itt laknak a faluban, sőt, ismered a tanulmányi irodából a negyedvéla ügyintézőt? - kérdezi. Még nem különösebben ismerkedett meg a nővel, egyelőre csak a beiratkozáskor találkozott vele, viszont már akkor feltűnt a Kelemen családnév. Ugyan nem túl ritka, nem is egyedi, de túl sok Kelemen nem él Bogolyfalván, inkább Pécs a székhelyük, mint azt megtudta. Szóval hamar sikerült kideríteni, hogy a Franciska névre hallgató, Révay családba született negyedvéla ügyintéző történetesen az unokabátyja felesége.
- A lényeg, hogy majd megoldjuk, ha érdekel. Mondjuk hivatalos úton sem lehet nehéz bekerülni hozzá. Ahogy hallottam, nem vagy azért a sor végén kullogó diák - mondja. - És az ambíció sem hiányzik belőled. Különben ő a családom egyetlen tagja, aki Roxfortban tanult. Már természetesen leszámítva azokat, akik külföldi aranyvérű családokból házasodtak be hozzánk - magyarázza büszkén, pedig tényleg nem ismeri különösebben a férfit, sőt, gyakorlatilag szinte semennyire sem, mivel valami különös oknál fogva már látta ugyan Szalamantonban is, de sosem tette tiszteletét náluk. Pedig hát a kastélyt eltéveszteni sem lehet, akkora.
- Cserébe? Á, ugyan. Csak eszembe jutott, hogy néha vállal mentoráltakat. Hallod, a végén kiderül, hogy még kihallgatónak is jó lennél. Gondoltál már képességtanulásra mellékesen?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Ő a felesége - válaszolja. Bár így már nem is tűnik fontosnak, ha Kristóf nem ismeri a nőt. Bonyolult ez így igazából, ha végiggondolja rendesen, de aztán csak legyint a kérdés hallatán.
- Á, csak szeretném én is megismerni. Azzal viszont mégsem szeretném becsapni, hogy azt mondom, auror szeretnék lenni, ha egyszer nem igaz - feleli végül némi gondolkodást követően. Végtére is ez is egy igaznak mondható kijelentés. Igaz, hogy azt is nagyon szeretné tudni, mi történt, amiért Farkas ignorálja őket, de ehhez jó eséllyel járna a családi szennyes némi nemű kiteregetésével, az pedig nem szokása. Csak ezért jelentkezni meg egy mentorprogramba, hogy esetleg megpróbálja elvenni olyanok elől a helyet, akik tényleg ezt szeretnék csinálni, nem tűnik fairnek. Neki meg még letörne a körme. Esélytelen, hogy ilyen színjátékba belemenjen.
- Ugyan - legyint. - A származásom csak a szerencsémen múlt, nem az én érdemem. Az más kérdés, hogy mit hozok ki belőle - állapítja meg, végtére is nem csak aranyvérű, de echte arisztokrata felmenőkkel is rendelkezik, meg több száz éves családfával. Csak hát ugye az is a családi szennyes része, hogy annak idején felmerült a gyanú, hogy ő meg Dorka nem is Bánffy gyerekek. Aztán szerencsére kiderült, hogy ez csak valamelyik unatkozó rokon fejéből pattant ki.
- Ráér az. Bár igazán lehetek önzetlen is, az ösztöndíjért se várnék semmit cserébe, legfeljebb azt, hogy végezzék el a tanulmányaikat, akik megkapják, de az meg ugye nekem hol éri meg? Legfeljebb egyszer támogatóim lesznek, ha politikai pályára lépek - feleli egy sóhaj kíséretében. Úgy tűnik, Kristófban azért rendesen van gyanakvásból, pedig elég fölösleges. Legalább is egyelőre biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Mellékes is - állapítja meg legyintve, hiszen tényleg az. Inkább igyekszik a lényegre koncentrálni. Ismét összekulcsolja lazán ujjait a háta mögött, és figyelmét futólag egy másik kupának szenteli, elolvasva, ki és miért kapta, mielőtt újra Kristófhoz intézné a szavait.
- Valóban - helyesel aprókat bólogatva is a válasz mellé. Igaz ugyan, hogy őt az aurori hivatás nem érdekli, sőt a mások fejében turkálás sem, semmilyen formában sem, de akiről a nagypapa elismerően tud nyilatkozni, az mégiscsak vitte valamire. Ő csak akkor óhajt másokról bármit is tudni, ha az igazán érdekes vagy a véleményük arról, hogy ő mennyire szép, okos, röviden összefoglalva nagyszerű, ahogy azt sikerült már kiskorától kezdve belenevelni az anyjának. Egóból akkora jutott neki, hogy akár saját holdja is lehetne.
- Igen, teljesen igazad van. Óriási előny. Mondjuk hozzátenném, hogy a vér nem elég, nem árt az sem, ha emellé az embernek megvan a kellő anyagi háttere is, de szerencsére emiatt sem panaszkodhatunk ugye? Szerencsésnek születtünk - válaszolja egyetértően. Azért nagyon tudatában van, hogy sem a kék, sem az arany vére nem lenne elég semmire, ha szegény lenne, mint a templom egere. Mindkettő jutott, de még jó, hogy mellé azért vagyon is akadt, és így még azt is megengedheti magának, hogy nagylelkű legyen, ne csak nagy lábon éljen.
- Majd visszatérhetünk rá egyszer, most tegyük félre - közli a döntését, egyelőre ugyanis korai lenne még közölni, mit szeretne megtudni. Sőt, talán felesleges is. Ki tudja, az is lehet, hogy elég lenne csak találkoznia az unokabátyjával, és sikerülne megbeszélni. Mégiscsak értelmes embernek tűnik.
- Hm... hát az igazat megvallva csak azt vettem fel, ami kötelező volt. Abból azonban eddig a jogot találtam érdekesnek és az asztronómiát, az az egyetlen, amit szórakozásból választottam. Na és neked? Van kedvenc tanárod? - érdeklődik ő is illedelmesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Megkönnyebbül, amikor végre sikerül félretenni a szívesség kérdését. Valahogy feszélyezi, hogy ilyen számítónak gondolja a másik, mert ha még van is benne, azért nehogy már könnyen kiszámítható is legyen. Ugyan már. Na nem mintha titokzatos szeretne lenni, de ha az ember politikus szeretne lenni - egy jogász végzettséggel megtámogatva természetesen -, akkor nem árt mégsem, ha nem tereget ki mindent mindenki orra elé. A tantárgyakról beszélgetni már egész jólesik ezek után.
- Az igen, rengeteg mindent tanulsz. Hány tárgyat vettél fel összesen? - érdeklődik. Ő idén, mint azt már mondta is, beérte az abszolút minimummal. Szabad időre is szüksége van, most kell kapcsolatokat építeni.
- Mhm - veszi tudomásul a tanárokat illető véleményt némi kétkedéssel. Leheletnyit a szemöldökét is megemeli, de hát jó. Olyan politikus válasznak hangzik, pedig melyik iskolában nincs legalább egy laza tanár vagy egy olyan, aki nem veszi komolyan magát se, hát még a tárgyát. Ez szinte már örök érvényű szabály.
- A VAV? A Herzbergben a ZAG van, ami annak megfelelő szintű, itt is elfogadták, amikor jelentkeztem mesterképzésre. Hát... nem is volt különösen nehéz, azt hiszem. De ha az ember rendesen tanul az évek során, akkor semmi sem az szerintem - válaszolja nagyon bölcsen. Persze az is benne van a pakliban, hogy néha az is hasznos, ha az ember gyerekét bármikor korrepetálják szívesen. A bájitaltanból iciripicirit rászorult ugyanis, mert a főzőcske nem erőssége, de végül az is meglett némi kis extra gyakorlást követően egész jóra. - Nincs kedved benézni a nagyterembe inkább? Vagy itt lehet bármilyen enni- meg innivalót szerezni a meghatározott reggeli, ebéd és vacsora között? Egy tea jólesne például egy kis süteménnyel.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Hmm... minden elismerésem - jelenti ki tényleg őszinte csodálattal. Mindig is felnézett azokra, akiket ennyi minden érdekel. Ő a maga részéről már nem szándékszik polihisztori babérokra törni sokkal inkább szeretne egy bizonyos területen lenni szaktekintély. Mindkettőnek megvannak a maga jó oldalai, ám úgy véli, neki sokkal nagyobb hasznára válna, ha inkább kevesebb témába ásná bele magát nagyon, hogy aztán többé-kevésbé kikezdhetetlen tudást szerezzen. Na persze, ettől még ugye bármit tanulhat hobbiból, csak vizsgázni mindenből is ki szeretne. Na ő nem. Akad annál jobb dolga is azért már így a felnőtt kor határán.
- Zaubergrade - osztja meg, mit is takar a kifejezés, ami neki tulajdonképpen magától értetődő. Talán még jobban rá is áll a nyelve, mint arra, hogy VAV. - Akkor bizonyára minden rendben is lesz, és fölösleges aggódásra pazarolni az energiádat. Fektesd tanulásba - válaszolja, nagyon bölcsen. Kicsit még büszke is, hogy ilyen tanácsokat tud adni, hiszen ő az idősebb. Bezzeg, otthon mindig a legfiatalabb. Nála fiatalabbak már csak a testvére és unokatestvérei gyerekei vannak, de az meg egy másik generáció. Meg persze Dorka a maga öt percével.
- Az itt nem tilos terület? Rémlik valami a szabályzatból, de őszintén bevallom, még csak egyszer olvastam el. A Herzbergben biztos, hogy nem kedvelik, ha az ember látogatja, mert zavarná a manókat - feleli elgondolkodva. Egészen fáj az egójának, hogy be kell vallania, még nem tudja kívülről a teljes szabályzatot, hogy bárki mást kioktathasson, ha megszegné.
- Nézzük meg a nagytermet szerintem. Különben is, lassan már vacsoraidő lesz, ha más nem, megvárhatjuk ott - javasolja végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Hah, inkább szerencsés - közli legyintve. Az ő apja ehhez képest halálunalmas ember, aki csak a nemzetközi mágikus kereskedelmi jogról képes hosszú, álmosító előadásokat tartani, na meg a család múltjáról és jövőjéről, amitől ő meg egyszer ki fogja tépni a haját is. Pedig kénytelen lesz elviselni még sokáig, mert eddig még minden Bánffy megérte a százat is.
- Ahaaa, szóval ezek itt masírozni fognak? - kérdezi, tekintetét végigfuttatva az éppen mutatott piros vonalon. - Hát ez zseniális - állapítja meg, már csak félhangosan, aztán befogja a száját, hogy ő is füleljen, mikor indulnak meg a páncélok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Mhm - hümmög rá beleegyezően. Nem akarja elkedvteleníteni Kristófot, hogy ez gyakorlatilag ugyanaz lenne, csak ugye németül. Puszta nyelvi különbözőségből adódóan mondható el, hogy esetleg jobban hangzik az ember fülének. Mindenesetre úgy véli, hogy egy kissé szórakozott, egyetértőnek is vehető hümmögés mindenkinek ideális válasz ide.
- Pontosan - helyesel a következő gondolatra is kissé már egyértelműbben és határozottabban. A tanulás mindig fontos, ezt a legkevésbé sem tudja vitatni. Ugyan iskolaelső éppen nem volt - hülye jóslástan -, de azért egész jól sikerültek az elmúlt években a vizsgái úgy az esetek 99 százalékában. Nem panaszkodhat senki, hogy ne tanult volna eleget.
- Majd átolvasom alaposan a házirendet, most nem ugrik be emlékezetből, hogy mi is áll benne, verboten oder nicht rekommandiert. Es gibt ja eine eindeutliche Unterschied - dünnyögi németül a mondat második felét, észre sem véve, hogy nyelvet váltott. Gyakran megesik egyébiránt, az pedig még ennél is gyakrabban, hogy nem jutnak eszébe a szavak, mert valamelyik másik nyelven emlékszik rájuk, hiába erőlteti az agyát. Most éppen előbbi, mivel meglehetősen frusztráló élmény számára beismerni, hogy valamit éppen nem tud.
- Az órám szerint igen - válaszolja egy félmosoly kíséretében, miután órájára pillant, sőt, karját a fiú elé is tartja, hadd lássa, hogy mennyi is az idő. Még van ugyan bő fél óra, majdnem negyven perc, de addig szép nyugodtan megmászhatják a lépcsőket például. Úgyis rengeteg van belőlük. Annyi idő persze nem kell, sokkal hamarabb odaérnek a Nagyteremhez.
- A Herzbergben mindig előre meghatározott menü volt egész hétre. Fura, hogy itt a manók bármit elkészítenek - állapítja meg, közben kissé meglepetten pillantva Kristófra. Milyen kis fura dolog ez a vízfogyasztás téma, ilyenekről nem szokott beszélni, de nem ül ki arcára a véleménye. Nem mondhatja, hogy nem fontos, hiszen a bőrére hatással van, hogy is ne lenne az, de nem beszéli meg másokkal. - Én inkább teázom mostanság - jegyzi meg végül, és körbe is néz. - Hol kell azt kérni? Vagy meg kell várnunk, amíg hatot üt a gong és terülj, terülj asztalkám lesz? - teszi fel a humorosnak szánt kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Óóó - ad hangot zavarral vegyes meglepetésének. Ez sajnos amolyan gyengesége, tekintve, hogy gyakorlatilag a német az anyanyelve, hiszen az anyja mégiscsak német, és hajlamos nem észrevenni, ha ezen a nyelven szólal meg. Jobb kezét az arcáig emeli, mutatóujjával vakargatja meg a szemöldökét, aztán megköszörüli a torkát kicsit.
- Bocsánat. Mit tudod, édesanyám német ajkú, néha elfeledkezem róla, milyen nyelven is beszélek. Csak azt mondtam, hogy egyértelmű különbség van a tiltott és a nem ajánlott között - fordítja le kurta magyarázkodást követően, hogy mit is mondott az imént. Erre jobban figyelnie kellene ezek szerint, hogy ne forduljon elő újra.
- Bizony - helyesel, kissé megkönnyebbülve, hogy máris nem téma, hogy az imént észrevétlenül váltott a magyarról a németre, tulajdonképpen kizárva ezzel a beszélgetésből Kristófot.
- Ó, értem. Akkor ez meglehetősen izgalmas - állapítja meg. Ő az előre megírt menükhöz van szokva többnyire, de tényleg érdekesnek hangzik, hogy csak azt kell eldöntenie, hogy mit is kér. Ugyanakkor meg mennyi időt megspórol egy előre megírt menü, mint az, hogy az ember megálmodja, mit is enne. Mindennek megvan az előnye is, meg a hátránya is, állapítja meg magának, és majdhogynem elbambul, de még éppen időben kérdezi meg a rellonos, hogy kér-e teát.
- Igen, köszönöm - válaszolja illedelmesen. A tea mindig jó. Jobban is szereti, mint a fanyar ízű kávét. - A gyümölcsös teákat kedvelem, meg az igazi gyógynövényből készülteket - osztja meg némi gondolkodást követően. - A zöld teát pont nem nagyon szeretem, furának találom az ízét, a roiboszt viszont annál inkább. A citromos kellemes választás. Azt hallottam egyébként, hogy a Pillangóvarázsban remek teák vannak. Igaz ez? Érdemes kipróbálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Önmagához hűen, ezúttal is jelzi a karkötői csörgése, hogy merre jár a polcok között. Vállig érő haját lazán összefogta, inge ujját könyékig tűrte, ebből látni, hogy mekkora munkában van. Már kisebb kupacot hordott össze a legközelebbi asztalra, és még gyűjtöget. Lehet, hogy bárki más unalmasnak találná a témát, de őt roppant mód érdekli minden, amit csak fellelni képes értelmes lényekről és képességbirtokosokról jogi szempontból. A családban mindenkinek megvan a maga kis szakterülete, ennek szellemében őt is bátorították, hogy keresgéljen, és a nagy kutakodásban itt kötött ki. A képességek főként a családban időnként előforduló elemi mágia miatt kerültek képbe, az értelmes lények jogai pedig amolyan passió. Találkozott már néhány faj képviselőivel, kacérkodik a gondolattal is, hogy megtanulhatna sellőül is, ha már franciául egyébként sem óhajt egyelőre minden családi nyomás ellenére sem, és miért ne foglalkozhatna a jogaikkal is akkor már. Amíg egyszer miniszter lesz belőle, kell valami jó időtöltés, amivel nem csak pénzt kereshet, de kapcsolatépítésre is ideális. Egy kötetet közben félig már átnézett, bőszen jegyzetelve, ám az egyik lábjegyzetnél elakad. Olyan esetre tesznek utalást, amelyet egyik begyűjtött kötetben sem talál, hiába nézi át az említett esetek listáját a függelékben. Egy elégedetlen szusszanás kíséretében a hajába túr, feltápászkodik, és a kötettel a kezében - ujját gondosan ott tartva könyvjelzőként, ahol éppen tart -, elsétál a megfelelő polcig. Szabad kezét az álláig emelve elgondolkodva néz végig a polcon. Vajon melyik könyvben olvashat a holland esetről, amely a vélák integrációját érintette. Igazán szeretné tudni a részleteket, nem csak annyit, hogy az esetre 1978-ban került sor és a hágai mágusbíróság nem a vélák javára döntött.
- Elnézést - szólal meg végül, amikor meglát egy holland nyelvű kötetet, és a srác előtt átnyúlva le is emeli a polcról azt. Talán jó lesz. Közben mindenesetre jól láthatóvá válik a kezében tartott könyv borítója, és azon a cím is. Értelmes lények jogai az európai integrációban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Meglepetten pillant a srácra, amikor rászól, hogy várjon. Gyorsan pillant körbe, de csak ő van itt, aligha szólhatott másnak a nem túl udvarias reakció, de ki tudja, mi váltotta ki. Csak remélni meri, hogy nem egy pók ül a vállán vagy ilyesmi, mert ha igen, akkor ki fog menekülni a világból is. Már nyitja is a száját, hogy megkérdezze, segíthet-e valamiben, amikor a másik biccent és érthetőbben is kifejti, hogy mit is szeretne. Nocsak. Ettől már egész barátságos mosoly kúszik az arcára, és a holland követet a magyarra helyezve így felszabadult jobbját a másik felé nyújtja.
- Üdv. Még nem találkoztunk. Bánffy Albert Tamás - mutatkozik be máris. - Bevallom, én is abban a hitben voltam, hogy csak engem érdekel a téma, de micsoda örömteli véletlen olyannal találkozni, akit ezek szerint ilyen kérdések is foglalkoztatnak. Mindenesetre befejezném még ennek a tanulmánynak az olvasását a vélákról, aztán akár még egyezkedhetünk is róla - ajánlja máris előzékenyen. Megszokta, hogy ha támogatókat szeretne gyűjteni majdani karrierjéhez, érdemes előzékenynek és nagylelkűnek mutatkoznia. Egyelőre azonban még egészen határozottan fogja a kötetet. - Beadandóhoz lenne rá szükséged? Már csak néhány oldal van hátra belőle, aztán majd később is olvashatok még a sellőkről és a kentaurokról, ha sürgősen lenne rá szükséged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nos, ez tulajdonképpen rám is igaz - osztja meg a tényállást, hiszen csak idén kezdte a tanulást ebben az intézményben, a jog órákra viszont lelkiismeretesen bejár. Gyanítja, hogy legalább másik évfolyamba járhat a másik, mert ha nem így van, akkor lehet, hogy szemüvegre lesz szüksége még a végén. Vagy csak nem figyelne eléggé azokra, akikkel együtt tanul? Mindenesetre bemutatkozik.
- Örvendek - válaszol illedelmesen, ha már ő is megtudja a másik nevét. Nem mond neki sokat azon túl, hogy franciának hangzik, de találgatásokba nem megy bele, elvégre az övén éppen nem hallatszik, hogy félig német. A könyvet illetően máris kompromisszumot ajánl, ami láthatóan jó választásnak bizonyul.
- Ha már olyan ellenállhatatlanul vonzóak... - válaszolja széles mosollyal. - Jaj, ne vegyél komolyan. A Herzbergből jövök amúgy, és nem csak a vélák érdekelnek egyébként, hanem alapvetően az értelmes lények, csak most éppen azt a fejezetet olvasom, de nincs az idei tantervben a téma, úgyhogy ráérek majd elolvasni a kentaurokról szóló részt is még - felel megvonva a vállát.
- Már felhalmoztam vagy fél tucatnyi olvasnivalót egyébként is, lefoglalom magam addig azokkal. Gyorsan befejezem azt a pár oldalt, ami hátravan, és meg is kapod. Ha gondolod, csatlakozhatsz is, ott ülök annál az asztalnál - biccent fejével egy nem túl messze található asztalhoz, amelyen szép kis kupacot halmozott fel. Igaz, fel is vihetné őket a toronyba, de tanulni jobban szeret itt, mert a szobatársai mellett kicsit nehezére esik igazán figyelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kicsit megemeli a szemöldökét, de csupán egy pillanatra. Furcsállja némileg a választ, nincs szüksége mások elnézésére vagy engedélyére saját véleménye szerint, főként nem ahhoz, hogy németül beszéljen - pusztán csak az kellemetlen, hogy ezt időnként nem veszi észre, annyira természetes - , de ám legyen. Illedelmesen nem szól semmit, csak bólint inkább. Lapoz inkább gondolatban, és eltársaloghatnak arról, milyen gyorsan is telik az idő éppen.
- Jól mondják, hogy relatív. Ha bezzeg a szünetet várja az ember, akkor iszonyúan lassan vánszorog - válaszolja. Ismét bólogat a következő gondolatra, némi jóváhagyó hümmögés kíséretében, amire az illemtan tanárai most bizonyára kórusban ciccegnének rosszallóan, de kicsit sikerül elvesznie közben a gondolataiban. Félig-meddig figyel csupán.
- Danke - dünnyögi ismét németül a tea kapcsán, majd tölt magának egy fahéjas aromájúból. Kicsit karácsonyi hangulatot áraszt a tea, de most remek lesz véleménye szerint.
- Mindenképpen - bólogat elgondolkodva még egy sort a Pillangóvarázs kapcsán is. Igazán jókat hallott arról a helyről, és lehet, hogy keveri valamivel, de mintha még valamelyik újságban is olvasott volna róluk. A teát szürcsölgetve figyeli, ahogyan lassan szállingózni kezdenek a vacsorára éhes diákok is, minél közelebb kerülnek időben az említett étkezéshez. A vacsora közben váltanak még pár mondatot, de inkább az ételre figyel - tele szájjal magyar ember úgysem beszél -, majd annak végeztével elköszönve vissza is tér inkább az Eridonba mára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Nem annyira a mágia lep meg, hanem inkább... nem is tudom, az, hogy valaki itt ebbe energiát fektetett és még a karbantartásra is időt szán - igyekszik megmagyarázni némi rácsodálkozással vegyes lelkesedése okát. Ő az ilyesmire biztosan nem szánna elég időt, de mint látványosság, tetszik neki. Elvigyorodik a sétáló gramofon láttán, félrelépve közben az útból, majd rákészül, hogy a cetlit bedobja egy piszkos sisakrostélyon. Mint aki menten nekivág egy száz méteres gyors távnak, előre dől törzsből, és feszülten figyel. Komoly koncentrációt igényel végül is a feladat. Gyűrögeti is kicsit ujjai között a papírt, majd csak sikerül becsúsztatni az egyik rostélyon. Magához képest roppant türelemmel és megértéssel várja végig, hogy Zalán is a hadművelet végére érjen, addig is az ablakpárkányhoz lép és nekitámaszkodik. Csak akkor szólal meg, amikor már a másik sem koncentrál a feladatra, mert így vagy úgy, de túl van rajta.- Na és akkor most várunk a csodára?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Valami körülményesebbre számított a mágikus páncéloktól. Csodálkozik is, hogy ez meglepően könnyen ment, amíg a gramofon kattogni nem kezd, majd pedig gyors egymásutánban nem csak az indul meg feléjük, mint valami dühödt kos, de a páncélok is a nyomában. Arcára fagy az elégedett mosoly, miközben majdhogynem kétségbeesetten igyekszik felmérni a lehetőségeiket. Van a környéken olyan terem, ahová bemenekülhetnek? Esetleg szórjon sóbálványátkot az egész bagázsra? Vajon az hatékony lenne, vagy csak egy még dühödtebb páncél-seregletet eredményezne? Előrángatja a pálcáját is gyorsan, szerencsére mindig kézügyben tartja, mint bármely rátermett mágus tenné.
- Petrif... AÚÚÚ - jajdul fel, merthogy bármennyire is reagálna gyorsan, Zalán nagyon határozottan tapossa meg a lábát, mielőtt még ledönteni is megpróbálná róla. Ha a páncélok ideérnek, agyon fogják taposni őket. A falban nem tud megkapaszkodni, de azon sincs ideje dohogni, hogy milyen szép zúzódásai lesznek majd ebből. Ha nem lenne jól nevelt, most bizonyára szitkozódna, így azonban a kezéből kiesett pálcát összeszorított fogakkal igyekszik megkaparintani.
- Petrificus totalus - küldi rá a varázsigét a gramofonra, ami úgy közeledik, mint egy gyorsvonat vagy egy eszeveszett gurkó, aztán behunyja a szemét. Ha ezt túléli, biztos, hogy jótékonykodásra adja a fejét és kifizeti valaki teljes tandíját, vagy tudja a fene, csak élje túl. Lehetőleg maradandó sérülés nélkül. A főnix felejtős.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Alexander

Már ismerik errefelé, hiszen az apja az osztályvezető. Sőt, még a bátyjai is itt kezdték a karrierjüket, habár mára már más részlegeken építik azt. Ha már itt jár, benéz az öreghez is, ahogy gondolatban hívja, mert szemtől szemben ezzel csak feldühítené az apját. Nem ezért van itt azonban végső soron. Alexanderhez jött, akivel nem csupán az apja révén találkozott, hanem rokonok is szegről-végről. Bár a Linzenboldok nem képezik olyan szerves részét a családnak, mint akik a Bánffy nevet viselik, mégiscsak rokonok, Alexander anyja ugyanis Bánffy lány volt. Habár az év során ismétlődő családi ebédekre nem hivatalosak Szalamantonba, azért a nagyobb eseményekre ők is meghívót kapnak, mint például az összes esküvőre, keresztelőre, temetésre. Mindenesetre a kapcsolatuk nem olyan közvetlen, hogy problémát lásson ebben, és ha már gyakornoki programról az apjától hallott, kapva kapott is az alkalmon. Idén már az egyetemen is megkezdte a tanulmányait egyébként is, ott pedig erősen javasolt a gyakorlat. Igaz, kötelezőnek csak másodévtől mondható, azonban ez nem fogja őt visszatartani. Kifejezetten ambiciózus, mint a család minden egyes tagja. Egy ilyen lehetőséget  nem fog ő kihagyni. Szépen frissítette az önéletrajzát, még néhány ajánlólevelet is kért volt tanáraitól, hogy mellékelje az előre elküldött jelentkezéséhez. Mára pedig remekbe szabott beszéddel is készült az alkalomra. Igazán komolyan szeretné ezt, ráadásul anélkül, hogy a szülei bármelyike vagy éppen a gróf úr mozgatna meg esetleg bármilyen szálat. Az alkalomra kifejezetten visszafogott, egyszerű, de elegáns fekete talárt visel. Vállát kihúzva magabiztosan, szinte már majdhogynem otthonosan vág át a folyosón, hogy aztán a megfelelő irodába kopogjon be, majd nyomja le a kilincset, ha szólnak, hogy szabad.
- Üdv, jó napot kívánok. A két órás interjúra jöttem, Bánffy Albert - mutatkozik be a titkárnőnek, majd az órájára pillant a biztonság kedvéért. Van még három perce. Tökéletes. Se túl korán nem jött, se el nem késett. A jó benyomás nagyon fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Érzékeli, ahogy Zalán kidől mellette, a páncélsereglet pedig továbbra is ütemes zörgés és csörömpölés kíséretében halad feléjük. A gramofon se állt meg, és vészesen közelít. Ha nem lenne úriember, biztosan hangosan ontaná magából a nyomdafestéket nem tűrő szavakat, tekintve, hogy ez az egész helyzet roppant szerencsétlenül alakult úgy, ahogy, azonban ehelyett inkább kétségbeesetten kutat egy másik varázslat után, ami hasznos lehet. Igyekszik nem pánikolni. Most egyébként is hiába kiáltana az anyja után, von Hessen-Darmstadt grófnő nem fog csodával határos módon felbukkanni, hogy megmentse. Persze még megteheti, hogy panaszkodik neki egy sort ezekről a fránya bűvölt páncélokról, és anyuci elintézi, hogy egy életre a folyosó padlójához legyenek rögzítve, főleg, ha egy karcolás is esik rajta, addig azonban kezdeni kellene valamit a helyzettel. Már centik választják el csak a pálcájától azt a buta zenegépet, amikor végre felkapcsol agyában a fény, hogy de hiszen ez a mozgás és a látszólagos öntudat ellenére is egy élettelen tárgy elvileg. A Duro-t kellett volna, de ha most azzal meg rájuk dől ez az egész lendületből, beköltözhetnek a gyengélkedőre, amíg összerakja őket a gyógyító, mint valami puzzle-t.
- Reducio - nyögi ki az újabb varázsigét, abban a reményben, hogy ha már át is trappol rajtuk ez az egész sereglet, egy zsugorított változat nem tud akkora kárt okozni, mint a valós méretű mindenség is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Alexander

- Bánffy Albert Tamás, de már találkoztunk tavalyelőtt Klementina esküvőjén - válaszolja visszafogott, udvarias mosoly kíséretében. Természetesen más most a helyzet, sokkal formálisabb, mint egy családi eseményen volt hozzávetőlegesen idestova két éve, de azért ő emlékszik. Főként, mert Klementina már a bátyja lánya. Fura a legkisebbnek lenni egy olyan családban, ahol a testvérei idősebb gyerekei már régen családot alapítottak. Alig néhány olyan korú gyerek akad, akinek nem úgy nagybátyja, hogy valójában fiatalabb az illetőnél. Követi a férfit, ha már a kinyíló ajtó irányába mutat, majd helyet foglalva figyelmesen hallgatja az összefoglalót. Túlságosan sok újat nem hall igazság szerint, ám ez annak tudható be, hogy viszonyuk többnyire rideg volta ellenére ezt mégiscsak megbeszélték már az apjával. Antal is támogatja a törekvéseit e tekintetben, és ha büszkének talán csak némi túlzással mondható többnyire, ha Berciről van szó, most mégis úgy tűnik, mintha legalább elégedett lenne azzal, hogy valóban érdekli a jog. Igaz, ha valami Berciről elmondható biztosan, az a megfelelési kényszer olyan mértékű hiánya, hogy gyakran még az alapvető elvárásokat is felülbírálja saját kényelme vagy boldogsága érdekében. Bólint párat kimérten, miközben egyenes háttal ül a széken, szinte már mereven, ahogy az a családja bármely tagjától várható lenne amúgy is.
- Nos... mint azt már az elküldött önéletrajzomban is összefoglaltam, a Herzberg mágusképzőben szereztem meg az alapvető varázslástani ismereteimet, a Bagolykő Mágustanodában tavaly kezdtem politikai szakirányon a mestertanoncképzést, idén pedig a pécsi mágusegyetem jogtudományi karán a jogi tanulmányaimat. Leginkább az értelmes lények és a képességbirtokosok jogainak kérdésköre érdekel, mint különösebb szakterület. Szeretnék megtanulni többek között sellőül is éppen ezért, de ha már az európai részlegről van szó, folyékonyan beszélek magyarul, németül és angolul, de spanyolul és hollandul is el tudok csevegni több témáról is gond nélkül - foglalja össze tömören, amit érdekesnek tart. Ha ez nem lenne elég, majd úgyis kérdez a másik, nem? Ezt most egyébként is annyira komolyan szeretné saját maga elérni valami oknál fogva, hogy meg sem említi, hogy a gróf úr is üdvözletét küldi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Alexander

A tárgyalóban bemutatkozik a kérésnek eleget téve, arra törekedve, hogy minden igazán lényegeset elmondjon. A kapott kérdés különösebben nem lepi meg aztán, sőt, tulajdonképpen számított rá.
- Azt kell mondanom, hogy főként kíváncsiságból. Mivel itthon szeretnék karriert építeni, kapcsolatépítéshez még ha nem is éppen ideális, de azért megfelelő környezet. Továbbá mivel jogi pályára szándékszom lépni, akár az apám és a nagyapám, meglehetősen rossz ötlet lenne egy másik ország jogrendszerével ismerkedni behatóbban, kivéve, amennyiben az lenne a tervem, hogy az egész rendszert megreformáljam ennek mentén. Erre azonban túl sok lehetőségem nincs, tekintve, hogy hány faktortól is függ pontosan az aktuális jogrendszerünk, a mugli törvénykezést is beleértve - válaszolja megfontoltan. Készült ám szinte minden lehetséges kérdésre, ami csak eszébe jutott, hogy felmerülhet. Úgy érzi, nehéz lesz meglepni, mert most mégsem arra alapoz, hogy majd esetleg belengeti, hogy majd anyagilag támogatják kicsit a részleget. Még a végén fenyegetésnek éreznék, tekintve, hogy az apja hagyja jóvá az éves költségvetéseket is.
- Igazán érdekes nyelv - válaszolja. Már csak egy jó oktatót kell találnia és bele is vághat abba is. Na és tessék, már jön is a következő kérdés, amire szintén számított. Ezt eddig még mindenki megkérdezte, ahányszor csak szóba hozta, hogy ez érdekli kifejezetten annyi terület közül. Legszívesebben vállat vonna, de nem teszi.
- Nem mondható, hogy új terület lenne, viszont méltatlanul elhanyagoltnak tartom. Rengeteg büntetőjoggal, kereskedelmi joggal vagy éppen családjoggal foglalkozó jogász van, hogy csak párat említsek, de alulreprezentáltnak érzem azokat, akik kifejezetten az értelmes lényekkel és képességbirtokosokkal foglalkoznak. Személyes élményem nincs, viszont érdekes tanulmányokat olvastam már vámpírokról, vélákról, vérfarkasokról, és mint úgymond kisebbségeknek a mágusok között, fontosnak tartom, hogy ők is egyenlő esélyeket kapjanak - válaszolja. Többet tapasztalt képességbirtokosok kapcsán, noha ő maga nem is képességbirtokos. Füle mögé igazítja közben vállig érő haját.
- Vezetői szerepet. Vállalom a magam részét, nem csak parancsokat osztogatok, de hajlamos vagyok első pillanattól kezdve kézbe venni a szervezést a hatékonyság jegyében - válaszolja. Erről talán kicsit jobb a véleménye, mint amennyire a valóságban megy, ezt azonban aligha látja be, ha nincs is igazán tisztában a dologgal.