A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Gyermekeim száma nulla. Hogy hogyan értem el ezt a szép teljesítményt? Sean átment az egyik haverjához, aki olyan furcsán sajtszagú - biztos a hormonok okán -, Alice ottalvós osztálykirándulós hétvégén van, Sarah pedig éppen Tati által van kényeztetve otthon. Mármint Minánál, aki nincs otthon, de hát mind laktunk abban a házban, ami tulajdonképpen félig az enyém, félig meg Tatié, szóval otthon. Na. Lényeg a lényeg, hogy mivel senki sincs, akit életben kellene tartanom, így úgy döntöttem, hogy sétálok egyet, veszek magamnak egy olyan ételt, amit egyedül ehetek meg, és hát a legegészségetelenebb módon rengeteg sültkrumplit és egy nagy csirkés hamburgert vettem, meg extra jegeskávét. Ezekkel együtt pedig az étterem helyett a boglyas tér egyik padját választottam, ahol rendes ember módjára, törökülésben helyezkedtem el, ölemben a zsákmánnyal. Az élet szép, falni jó.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847557#post847557][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2022.06.11. 17:12[/b][/url]

Gyermekeim száma nulla. Hogy hogyan értem el ezt a szép teljesítményt? Sean átment az egyik haverjához, aki olyan furcsán sajtszagú - biztos a hormonok okán -, Alice ottalvós osztálykirándulós hétvégén van, Sarah pedig éppen Tati által van kényeztetve otthon. Mármint Minánál, aki nincs otthon, de hát mind laktunk abban a házban, ami tulajdonképpen félig az enyém, félig meg Tatié, szóval otthon. Na. Lényeg a lényeg, hogy mivel senki sincs, akit életben kellene tartanom, így úgy döntöttem, hogy sétálok egyet, veszek magamnak egy olyan ételt, amit egyedül ehetek meg, és hát a legegészségetelenebb módon rengeteg sültkrumplit és egy nagy csirkés hamburgert vettem, meg extra jegeskávét. Ezekkel együtt pedig az étterem helyett a boglyas tér egyik padját választottam, ahol rendes ember módjára, törökülésben helyezkedtem el, ölemben a zsákmánnyal. Az élet szép, falni jó.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847561#post847561][b]Ombozi Noel - 2022.06.11. 17:48[/b][/url]

Arcomat oldalra fordítva állok meg, s miután mutatóujjammal lejjebb tolom az orromon ülő napszemüveget, kérdőn felszaladó félszemöldökkel vetek egy kétes pillantást a jobbomban lógó óriási táskára. Egész nap sütöttünk-főztünk, meggrilleztünk hatféle húst és megannyi zöldséget, ehető muffinokat tettünk teljesen ehetetlenné, díszítettünk tortát, szedtünk epret és cseresznyét meg egy csokor virágot a Mamának. Mindez után Kornél nettó két falat hús után döntött úgy, hogy ideje továbbállni az asztaltól, Mina meg úgy bekajált az égigérő tejszínhabbal, gumi- és pezcukorral teleszórt triplacsokis muffinból, hogy a zöldségeket is csak azért döfködte a villájával, hogy a gyerek azt higgye, eszik. Én pedig, ahelyett, hogy kiselőadást tartottam volna a családomnak a pénz értékéről, ételhordókba pakoltam mindennek a felét, és...
- Épp hozzátok tartok - jegyzem meg a padon, nos, mint egy jólszituált hajléktalan üldögélő nőnek, és mutatóban felé emelem a táskát. Aztán elnyomok egy feszültséggel teli sóhajtást és leülve mellé a táskát és a virágot is magunk közé teszem. - A lányod neveletlen, tudtad? - sandítok át rá, és ha morgós hangomból nem is, hát a homlokomat keresztező borzasztóan mély ráncokból sejtheti, hogy dacos vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847562#post847562][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2022.06.11. 17:55[/b][/url]

Nem kérek bocsánatot a viselkedésemért. Anya vagyok, már megint. Ennyi idősem, mert a férjemre, ki tudja, hogy miért, rájött a babázás, és Sarah igencsak jóétvágyú gyermek. Tekintve, hogy az pedig, aki kérte, hogy legyen, nem tudja etetni, így nekem kell pótolni. Emellett pedig egy már biztos, Sarah lesz minden gyerekem közül a legelkényeztetettebb.
- Kidobtak?
Sandítok kérdőn a táskára, mert hát én úgy számoltam, hogy Mina költözik Noelhez, nem pedig azt, hogy kapok még egy gyereket. Bár, ahol ennyi elfér, oda jöhet még egy, és úgyis csípjük mind a ketten a fiút, szóval miért is ne. Én úgyis mindig azt hittem, hogy fiaim születnek majd, erre tessék, három-egy arányban lányok.
- Höh. Sok mindent mondtak már Minára, de ez a szó addig még nem került elő. Viszont az apja hibája. Ehhez jobb, ha hozzászoksz, a gyerek bármit is tesz, ami nem jó, az az apja miatt van. Előre is boldog apák napját, kisfiam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847565#post847565][b]Ombozi Noel - 2022.06.11. 18:23[/b][/url]

A kérdésre egy mozdulattal tolom vissza a napszemüveget a helyére, hogy karbafont kezekkel, jelentőségteljesen elforduljak tőle, és az utca népét kezdjem figyelni. Nem mintha lenne a közelben bárki is. Egy árva lélek sem.
- Engem nem szoktak kidobni - mondom megjátszott sértettségemben gyorsan felszegett állal, még a számat is szorosan összezárom, hogy csupán egy vékony kis vonal látszódjon belőle. Nem, egyáltalán nem haragszom Zójára, még csak nem is neheztelek rá, sőt, ha jobban belegondolok, ezekben a pillanatokban senkivel sem lennék szívesebben. Sunnyogva tűzök az előzőekhez némi pontosítást. - Mindig magamtól jövök el.
Aztán, bárhogy is visszakozom, mégis elnevetem magam. Szívből jövőn és egyre hangosabban, amitől megrázkódik az ember válla. Jaj, jaj, Zója, Zója. A fejemet hátradöntöm, és úgy, oldalasan fordulok felé.
- Hmmm, ez érdekes. De ne haragudj, nem te nevelted az első tizennégy évben? A pszichológusom szerint az első időszak a legfontosabb, de ha hülyeségeket beszél, megadom a címét, hogy panaszlevelet írj neki - mondom higgadtan, egyetlen vonásom sem rezdül közben. Iszonyú szemtelen vagyok, igen, tisztában vagyok vele, de azt is tudom, hogy Zójával lehet, vagy ha másnak nem is, hát nekem szabad, mert tudja, hogy a vicc mögött olyan tisztelettel adózom előtte, akárha az édesanyám lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847568#post847568][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2022.06.11. 18:41[/b][/url]

- Oh, hát hogy is gondolhattam, hogy a nagy Ombozi Noelt kidobják.
A kevésbé olajos és sós tenyeremet a mellkasomra teszem, és tetetett sajnálkozással pillantok rá. Én botor, ugyebár, ilyet feltételezni, hát komolyan mondom, ha lenne itt egy tükör, biztos szemen köpném magam. Mivel nincs, így csak folytatom az evést, mondjuk úgy, hogy a problémával én is annyit foglalkoztam, mint Noe.
- Ombozi Noel, te mocskos gazember! Más pszichológusokkal találkozgatsz a hátam mögött?! Az asszonyod tudja, hogy mekkora egy szélhámos mocsok vagy?!
A felháborodásom pedig jogos, méghogy megadja a számát! Nagy szerencséje van, hogy éppen hamburger van a kezemben, mert különben olyan pofont adtam volna neki, hogy elmegy a kedve a nevetéstől.
- Különben is, ez az időszak két részre oszlik egy gyereknél, az első öt év a szocializáció, az a család, rendben van, de onnantól jön az énkép meg az iskola behatása, és tájékoztatásul közlöm, hogy az én gyerekem, majdnem tökéletes ideális énképet alakított ki. Megadja a pszichológusa számát... hálátlan kölyke.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847571#post847571][b]Ombozi Noel - 2022.06.11. 18:55[/b][/url]

Bírom, tűröm, megvárom, ismételgetem a szavakat, miközben nagyon erősen koncentrálok, hogy egyetlen vonásom se áruljon el. Nem nevetek, nem mosolygok, se a szám, se a homlokom nem mozdul, de még a szemeimre is ügyelek, pedig azokat fekete lencse takarja. Aztán a drága nő elhallgat, én pedig teljesen nyugodt, teljesen békés, teljesen illedelmes hangon csak ennyit mondok:
- Zója, én rád céloztam - ejtem ki a szavakat, és az ajkaim máris széles vigyorra nyúlnak. A szemöldökeim nevetés közben összeszaladnak, a szemem körüli szarkalábak elmélyülnek. Életemben nem jártam más pszichológusnál, kivéve, amikor a javítóintézetben kirendeltek mellém néhány független doktort, azokat a helyzeteket viszont valljuk be, elég nehéz lett volna kikerülnöm.
Sóhajtok egy jóízűt.
- Nem, nincs semmi baj Minával, csak... - gondolataimba merülve próbálom megtalálni a jó szót. - Ez a rengeteg kaja meg az a sok játék. Túlkényeztetjük a gyereket. A mindent megadni nem egyenlő azzal, hogy mindent megvegyünk és megcsináljunk neki, nem? Egy szegény ember is képes mindent megadni a gyerekének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847572#post847572][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2022.06.11. 19:08[/b][/url]

- Ajánlom is. Ha megcsalsz, köztünk mindennek vége.
Ebben pedig nem viccelek. Ha a lányommal mennek szét, Noel akkor is a fiacskám marad, akit imádok, de ha másnak önti ki a lelkét, akkor vége, akkor nincs tovább, akkor ennyi, komolyan mondom, nincs második esély.
- Óóó, hát ez teljesítménykényszer.
Felelem teljesen nyugodtan, a szívószálammal egy nagy kortyot szívval ki a kávéból. Tökéletes, enyhén karamellás ízjegyek, még mindig tudják, hogy hogyan szeretem, hát van ennél nagyobb öröm?
- Nem tudom, hogy beszéltetek-e már a gyerekvállalásról, arról, hogy mi is az ő szerepe a kapcsolatban. Apa nélkül nőtt fel, majd az apja és az anyja újra összejöttek. Volt mostohaapja, tudja, hogy milyen nem akar lenni ő, mint mostohaanya. Mert, hogy az. Próbál jó anya lenni, anélkül, hogy azt próbálná éreztetni, hogy az anyja akarna lenni a kicsinek. Nincs könnyű helyzetben, és mivel ez már nagyon erős érzelem, biztos vagyok benne, hogy elzárja. Ő nem tud könnyen beszélni az érzelmeiről, mert, azt hiszem attól tart, ha elárulja magát, megsebzik. Nem tudom, hogy ez érthető-e. Szeretné jól csinálni, nem kér segítséget, és ezért átesik a ló túloldalára. Nem rossz szándék vezérli, csak, bénácska.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847598#post847598][b]Ombozi Noel - 2022.06.12. 16:18[/b][/url]

Összefacsarodik a szívem, de egyetlen vonásom sem rezzen. Csendben, az évek, sőt évtizedek alatt semmit sem öregedő arcát nézve hallgatom őt. Egyszer-egyszer egyetértően bólintok, máskor annyira elgondolkodom, hogy észre sem véve az önkéntelen mozdulatot, beharapom az ajkam.
- Szerintem nagyon jól csinálja - szólalok meg végül. Szoktam mondani neki is, esténként vagy ha napközben épp mindketten otthon vagyunk, és ahelyett, hogy kicsit élveznénk a közös létezést, inkább átcsábítjuk magunkhoz a gyereket. Fárasztó, ezen nincs mit szépíteni. De abban egészen biztos vagyok, hogy ha egy nap édesanyává válik - bízom benne, hogy általam és mellettem -, akkor tökéletesen helyt fog állni. Elég csak ránéznem Kornélra, aki megveszik érte, és noha talán még mindig engem tart a legjobb barátjának, érzéseim szerint Mina bármikor lelökhet az egyébként féltve őrzött trónomról.
- Dwayne hogy van? - kérdezem aztán. - Valamikor beszélnék vele. Ha ráér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847605#post847605][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2022.06.12. 18:19[/b][/url]

- Jó lesz ez. Tudom, hogy nem könnyű vele, és te csodálatosan helyt állsz, nem is tudom, hogy hogyan vagy ennyire kitartó. Engem akkor riasztott meg, amikor egy egyszerű MBTI-t csináltattam meg vele, és kijött, hogy kilencvenkét százalékban introvertált. Számomra riasztó, hogy ennyire befelé éli meg az érzéseit, ennyire elzárkózik. Tudod én hány százalékban vagyok introvertált? Egyetlen egyben sem. És  bár tanultam rengeteg pszichológiát, személyiségelemzést, olykor a frász kitör rajtam miatta. Most már nem fogom tudni rávenni, hogy kitöltse, mert kísérleti nyúlnak tekintené magát, de érdekelne, hogy miattad változott-e valamit.
Én magamon azt érzem, hogy változtam azóta, hogy Dwayne mellett vagyok, de vicces, mert én magam sem töltöttem ki azóta sem. Én elfogadtam teljes mértékben azt, amit akkor eredménynek kaptam.
- Sunyít. De amúgy jól. Valamit titkol, és nem tudom, hogy mit, de érzem rajta, hogy van valami, és a valami elmondása helyett szültem neki egy újabb gyereket. A testem azóta is úgy véli, hogy egy rohadék vagyok, de ő boldog. Szóval, ha sokkolni akarod, akkor most tedd meg.
Azért nem vagyok én se teljesen hülye, egy kis aggódással a szememben és a hangomban pillantok rá, ahogy megsimítom a karját.
- Valami baj van? Tudod, hogy csak szólnod kell, és megoldjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847681#post847681][b]Ombozi Noel - 2022.06.15. 07:44[/b][/url]

Először csak meg-megingatom, majd hevesen rázni kezdem a fejem, nem, nem, nem, dehogyis, tévedsz, Zója. A szívem pumpál, mert igaztalannak és nagyon igazságtalannak érzem Minával szemben, amit mond. Felmagasztal engem, miközben a lányára nehéz esetként gondol, és ez minden, csak nem igaz. Talán fordítsunk rajta egyet. Ajkaim elnyílnak; beszívom a nyárillatú levegőt, aztán futólag végigsimítok a homlokomon.
- De - szólalok meg lágyan. - Igazából nagyon is könnyű vele. Mikor velem volt sohasem fordult magába; már az első hozzá fűződő emlékeimben is állandóan beszél, mintha nem tudná befogni - nevetem el magam a megelevenedő emlékre - és nagyon kedves, tudod? A szó legszebb értelmében. Úgy képes törődni, hogy közben átlép saját magán. A saját vágyain, érzésein, olykor még a szükségletein is. Elfogadó. Nagyon, nagyon, Zója - ingatom a fejem. - Szereti a gyerekemet, akit egy másik nő szült – tekintetem elkomorul. - Büszkék lehettek rá Dwayne-nel.
Tartok egy aprócska szünetet, merengek valamin, ami egy ideje már foglalkoztat, de még senkivel sem beszéltem róla.
- Nem tudom, hogy a vélavér miatt van-e, hogy így kötődik hozzám, de ha így is van, nincs nálam szerencsésebb. Hosszú volt az út, tudom, de elhiszed, ha azt mondom, valahol a lelkem mélyén már kamaszként is biztos voltam abban, hogy mi ketten egyszer valóban egymásra találunk?
Olyan természetes vele beszélgetnem, mint édesanyámmal vagy a nővéremmel, Sacival. Előttük a legbelsőbb, legfélelmetesebb gondolataim is felszínre törhetnek, hiszen tudom, hogy náluk biztonságban lesznek. Ilyen kapcsolatom a mai napig nincs férfival, még Jasonnel sem. Talán az apám miatt nem alakult ki egy sem, talán a lánytestvéreknek köszönhetően, vagy, mert a férfitársaságok egész egyszerűen másként működnek.
- Sunyít? - kérdezek vissza felszaladó szemöldökkel. - Dwayne mindig sunnyog valamin. Mióta érzed, hogy valami nem kerek?
Ráérősen megvakarom az állam. Nagyon remélem, hogy nem keveredett bele semmi hülyeségbe az öreg, és különösebb ostobaságon sem töri a fejét, mert ha megöleti magát, abba Mina beleroppan.
- Nem - mosolyodom el, miközben ujjaimat karomat simító kezéhez érintem. - Minden rendben, csak megnézném hogy van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=848015#post848015][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2022.06.18. 06:31[/b][/url]

Elmosolyodom arra, ahogy beszél a lányomról, mert tényleg jól esik hallgatni, nem csak látni, ahogy Mina az utóbbi időben változott. Voltak mély időszakai, voltak olyanok, hogy csak ült és nézett maga elé, máskor meg kizárta a külvilágot. Voltak ilyen esetek, de valóban, jelenleg sokkal jobban van.
- Én egy percig sem állítottam, hogy nem kedves és nem törődő.
Jegyzem meg finoman, mert azt a tényt, hogy nem könnyű vele, nem ezek hiányából szedtem, hanem abból a közel húsz évből, amit szorosan együtt élve töltöttünk. Ő elindult a világba, és elkezdett kinyílni, de most látom csak azt, hogy valóban meglelte a maga békéjét, méghozzá Noel mellett, aminek szívből örülök, hiszen egyszerűen tökéletesek.
- Nála nagyon elenyésző, nem tudsz ellene tenni, mert jelen van, és bár tudja valamennyire kontrollálni, erőfeszítésekbe kerül, és nem szereti az energiáit rá csoportosítani. Gyerekként se szerette, nem értette, hogy miért erőltetem annyira, hogy tanulja meg kordában tartani.
A kérdésére elmosolyodom, és kicsit megingatom a fejem, de nem bántón gondolkozom erről, és ezt vele is megosztom, miközben két sültkrumplit veszek a kezembe.
- Neked igen, de én valahogy mindig úgy véltem, hogy nem egyszerre szeretitek máshogy a másikat, ami végül ahhoz vezet, hogy elmegy mellettetek az élet, ti pedig csak a végén, az utolsó pár évben jöttök rá, hogy nem voltatok közömbösek egymásnak. Szóval az életetek végén rendben lettetek volna, de egy csomó minden kiesett volna, amit sajnálnátok. Szóval örülök, hogy ez az egymásra találás korábban történt.
Rákacsintok, ahogy bekapom a krumplikat, mert lássuk be, az anyai szívem akkor repes igazán, ha minden gyermekem jó helyen van. Mina az első, vele tanultam meg mindent, idejekorán váltam anyává, de nem bánom, mert egy csodás kis nőszemélynek adtam életet, még ha nem is volt mindig a legrózsásabb a helyzet.
- Oh, hát már vagy egy éve. A munkahelyére gyanakszom, a váltás miatt, a Navine miatt, hogy ott történt valami olyan, ami miatt most itt van. Én csak örülök, hogy nem öleti meg magát, csak valahogy még nem állt össze a történet, és én nagyon utálom, ha nem tudok valamit, de úgyis rá fogok jönni, hogy miben sunnyog  az én drága férjecském.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=848072#post848072][b]Ombozi Noel - 2022.06.19. 12:36[/b][/url]

Míg csendben figyelem, ahogy ő krumpliról krumplira halad, én a szavait forgatom és rágom meg magamban. Érthetetlen, hogy ezidáig soha nem beszélgettünk a vélavérről, viszont most egyre több kérdés fogalmazódik meg bennem. Balommal hátrasimítom szemembe lógó piszkosszőke hajamat, aztán elnézek a tér felé, és néhány pillanatig a szökőkút csobogó vizére meredek. Ezernyi emlék tolul elém - abból az egyetlenegyből, ami a kúthoz köt.
- A vélavér miatt szeretem? - fordítom vissza arcomat Zója felé, a hangom egészen mély és kemény. A válasz nem változtat semmin, legyen így vagy úgy, tudom, hogy azellen, ahogy érzek, semmit sem tehetek. Ez az egész jóval feljebbvaló nálam, nekem sem erőm, sem ráhatásom nincs az életem ezen részletére. Megpróbáltam nélküle, többízben is, házasságom és gyerekem is született akkoriban, mikor távol voltunk egymástól, mégsem találtam a helyem. Ma már hiszek az elrendeltetésben, és abban, hogy mi egymásnak születtünk. Abban, hogy ő nekem született.
- Beszélni fogok Dwayne-nel - mondom nem ígérve semmit, talán mégiscsak adva Zójának némi megnyugvást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=848079#post848079][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2022.06.19. 15:03[/b][/url]

- Nem.
Ezt a szót olyan határozottan mondom ki, hogy még magam is meglepődök, de nem hazudok vele, csak valahogy azt hittem, hogy beszéltek erről. De valójában tudom, hogy Mina olyan, mint én, nem szereti a vérének ezt a részét.
- A vélavér állati ösztönöket szabadít fel, minél gyengébb vagy, annál erősebb ösztönt. Elveszted az szabad akaratodat, és ezt valamennyire érzed is, de nem tudsz ellenállni neki. Minél erősebb a mágia, te annál tompábbá válsz. Ez szexuális ébredés és nem érzelmi. A véred kezd hajtani, megszerezni, leteríteni, magadévá tenni. Mintha vadász lennél, és a véla lenne a tökéletes vad. Ha tudod irányítani, tudsz befolyásolni, te irányítod. Nálam azt érzed csak, hogy bizalmasan megnyílnál, mesélnél, mert én kontrollálom, ha nem tenném, akkor elérhetném azt is, hogy együtt legyünk, és te nem akarnál ezellen tenni. Amikor külön lennénk, nem értenéd, hogy mi történik, de amikor újra találkozunk, semmi más nem érdekelne, mint, hogy velem akarj lenni.
Az utolsó krumpli után az ujjaimra tapadt sót gyorsan lenyalogatom, majd a papírszakvétába törlöm, mielőtt az összegyűrt zacskót egy csodálatos ívet leíró hajítással a kukába nem küldöm.
- A múltban, réges-rég, nagyon sok véla halt meg amiatt, hogy nem tudta kontrollálni az erejét. Az emberek betértek az erdőbe, az otthonaikba, feltámadt bennük a vágy, elfogták, megerőszakolták őket, majd végeztek velük, hogy ne tudjanak beszélni. Te nem azért szereted Minát, mert a vére nagyon minimális része véla, hanem azért, mert a szíved a szívét választotta. Van persze kötődés, ezt is taglalják a tankönyvek. Akinek véla vére van, egyetlen embert képes csak igazán, szerelemmel és szeretettel szeretni, akihez hűséges, minden áron. Már, ha megtalálja. Kevesen vannak, akik így járnak, de nem biztos, hogy ők a szerencsésebbek. Azok, akiknek nem lép színre a párjuk, sosem ismerik meg az igazi szenvedést, amit a társ elvesztése jelent. Azt mondják, hogy olyankor a véla szíve is meghasad, és többé már nem képes szeretni. Nem találkoztam még ilyen vélával, azt mondják azok, akik így járnak, elvonultan élnek, messze a közösségektől, és nem beszélnek olyanokkal, akik boldogok. De ez csak egy mese, amit az idősebbek a fiatalabbaknak mesélnek, nem tudhatom, hogy valóban így van-e.
Arra, hogy beszélni fog Dwayne-nel, elmosolyodom, és nem szólok semmit, menjen, de nem hiszem, hogy sikerrel jár, mert ha Dwayne nem akarja elmondani, akkor Dwayne nem fogja elmondani.
- Azt mondtad, van nálad süti? Ah, nem szabadna ennyit ennem, de Sarah olyan, mintha az életemet is ki akarná szívni belőlem. Kis szumóbajnok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=848222#post848222][b]Ombozi Noel - 2022.06.23. 13:03[/b][/url]

Hangjának határozottsága nem csak őt, de engem is meglep. Szinte azonnal elmosolyodom, és valamiféle nevetésfoszlány is kiszökik ajkaim között. Ez érdekesnek ígérkezik; balommal a pad korhadó fatámlájának tetejére könyökölök, és egész testemmel felé fordulok. Szeretem azt, ahogy mesél, és igazság szerint már csak azt is, ahogy beszél. Igen, azt hiszem, azt, hogy egyáltalán beszél. Legyen szó pszichoszomatikus élményekről vagy az életét a mellein keresztül kiszívó gyermekeiről, lényegében mindegy. Utóbbiról mondjuk szeretek nem tudomást venni, főleg nem (még véletlenül sem!) elképzelni a jelenetet. Mégiscsak az anyósom lesz egy nap, ha elég szerencsés vagyok, így jobb elkerülni a kétes helyzeteket.
A belőle áradó nyílt könnyedség viszont - számomra érthetetlen módon - átragad a hallgatóságára, annak méretétől és összetételétől függetlenül, és én ismeretségünk kezdete óta azt hittem, hogy ezért a vélavér felelős. Azért issza mindenki a szavait, azért akarok a közelében lenni és a figyelmét magaménak tudni.
- Nagyon szeretne egy gyereket - szólalok meg aztán, mikor már rég nem hallani a hangját. Sarahról jut eszembe meg a sütiről, ami valahol a táska legmélyén lapulhat. Habár kár volna azzal áltatnom magam, hogy egyébként, csak úgy minden ok nélkül nem szoktam gondolni rá. Mert de. Sokszor, csak inkább nem hozom szóba. Szívem szerint még hozzáfűzném azt is, hogy tőlem, de ezzel nyilván Zója is tisztában van, az egyetlen új információ annak oka lehet, amiért egyelőre nem tettünk semmiféle ilyenjellegű bejelentést. Nem mintha olyan régre nyúlna vissza a szabad út kezdete, és ha őszintén magamba nézek, akkor eddig talán jobb is, hogy nem érkezett meg az életünkbe. Még van néhány dolog, aminek a helyére kell kerülnie azelőtt, hogy ő teljessé teszi az életünket. - A süti meg ott van, keresd meg nyugodtan, az egész táska kaja a tiétek. De ha szeretnéd, szívesen meghívlak a cukrászdába is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=848457#post848457][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2022.06.26. 08:07[/b][/url]

A mondata némiképp váratlanul ér, ám ahogy kimondja, az bennem is helyrebillent pár dolgot, amit eddig nem értettem vele kapcsolatban. Legyünk őszinték, az utóbbi időben sok mindent nem értek a lányommal kapcsolatban. Igen, tudom, nem kellene azon rugóznom, hogy azt tanulhatta, amit szeretett volna, jól is csinálja, és mégsem dolgozik benne, helyette egy kocsmában csapolja a sört. Ez nekem túlzás. Akkor is, és kész. Nem fogom megérteni. De hát az anyja vagyok, jogom van nem érteni.
- Viszont nem sikerül. A vélák, és itt visszakanyarodhatunk arra a részre, hogy bizonyos százalékukban lények, így a termékenységük is ingadozó. A nagyapám és az apám is nagyon sokat kutatott ebben a témában. A fogantatás a vélák és az emberek között körülményes, és ha össze is jön, nem biztos, hogy megmarad, emellett statisztikailag nagyobb az esélye a lány gyermekeknek, mint a fiúknak. Az a véla, aki legalább két fiút szül, egyfajta piedesztálra kerül. Ilyen az anyám is, akinek kettő lett, meg a testvérem, Iván felesége Sashia, aki szintén kettőt szült. Szóval, bár úgy tűnik, hogy hihetetlenül termékenyek vagyunk, valójában nem igaz. Ha azt nézed, hogy Sean tizennégy, Alice tizenegy, és Sarah csak pár hónapos, vagy az, hogy Tatiék évekig próbálkoztak, mire teherbe esett Bárciántól. Fel kell készülnötök a csalódásra is.
Utálom, hogy ezt ki kellett mondanom, főleg, mert tudom, hogy ez egy nagy elhatározás és nagy lépés, mégsem könnyű, és tudva, hogy ezek még hozzátartoznak a jövőjük alakításához, szintén nem az. Viszont fontosnak érzem, hogy Noel ezeket tudja, hogy szembe tudjon nézni azzal, amit egy esetleges veszteség fog jelenteni, ha ilyen bekövetkezik, vagy az idővel való megküzdés, míg megkapják a gyermeküket.
- Nem ehetek, nem szabad, egyszerűen már kényszerből cselekszem. Futhatnék is, de az nem én lennék. Különben is, Dwayne öregszik, ha szerencsém van, elromlik a szeme, aztán akkor meg kinézhetek bárhogy, jó leszek neki úgy.
Nevetem el magam, mert tudom, hogy ez nem arról szól kettőnk között, hogy hogyan nézek ki, a házasságunk szerencsére ezen túl is hordoz magában sokmindent, és tudom, hogy nagyon gejl az egész, de cukormázasan boldog vagyok évek óta, ami már szinte riasztó. Hát még gyereket is szültem, pedig a csúcson kívántam abbahagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=848550#post848550][b]Ombozi Noel - 2022.06.27. 14:03[/b][/url]

Én magam habár nem fogalmaznék ilyen szigorú tényszerűséggel, hiszen rólunk van szó, az elmúlt pár hónap azonban valóban Zója szavait támasztja alá. Az, hogy mikor vagy hogy egyáltalán teherbe esik-e a drágám, kevésbé foglalkoztat, mint az, hogy látom rajta a gyötrődést - ha az néma és mosoly mögé bújtatott is. Nehéz viselni a másik feled fájdalmát, ha nem tehetsz ellene semmit. Abba bele sem gondoltam, hogy nekem ez csak néhány hónap, neki viszont minden ciklus végével egyre csak növekvő keserűség-, kudarc- és csalódáshalmaz.
A fejemet elfordítva pillantok el Zójáról, és míg a pad támláján tartott kezem ujjai egymást morzsolgatják, én a megoldáson gondolkodom.
- Nem készülünk fel semmilyen csalódásra - utasítom el szárazon már csak az egyébként együttérző és jóságos felvetését is, miközben a szökőkút márványfalát bámulom. Aztán visszafordulok hozzá. - Létezik bármilyen módszer, amivel könnyebbé tehetném a fogantatást?
Nem tudom, érzi-e a bennem gyökerező változást; hallja-e a hangomban, látja-e a mozdulataimon, a tekintetemben, de mióta elment apám, hajlamos vagyok azon kapni magam, hogy más vagyok. Egyszerűen más lettem. Földhözragadtabb, felnőttebb, a problémák helyett a megoldásokat kereső férfi. Talán célratörőbb, törtetőbb, erélyesebb és feszesebb is. Aranyvérűbb. A család sorsa ezentúl az én kezemben, vele együtt pedig a döntések súlya is az én vállamat nyomja, és az az igazság, hogy kezdem megérteni, milyen nehéz is a családfői lét; az a rengeteg hiszti, sírás-rívás és engedetlenség, ami a négy fal közt zajlik... felzabálja az ember idegeit.
Szavaira azután vele együtt én is elnevetem magam.
- A helyedben a saját látásom romlásáért is szorítanék - jegyzem meg kiszélesedő mosollyal. - Dwayne se lesz már fiatalabb.
Egy nappal sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=848719#post848719][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2022.07.01. 16:05[/b][/url]

Nem válaszolok azonnal, mert nem tudom, hogy erre a kérdésre mit mondhatnék. Azt hiszem, egy kicsit talán megijeszt az, hogy közel egyszerre hangzott el azzal, hogy nem készül csalódásra. Én tisztelem és irigylem a magabiztosságát, de nem biztos, hogy ebben a helyzetben most szerencsés. Azt hiszem, ez egy olyan fájdalom, amit meg kell érni.
- Ne akard felülírni a természet törvényeit, mert az mindig a gyereken bosszulja meg magát, és azt nem bocsátaná meg neked.
Nem mondom, hogy létezhet, mert létezhet, de Mina a gyerekem, az első, akit mindig másként kezeltem, mint a többit, hiszen sokáig az egyetlen volt, a családom, és, még ha nem is hiszi el a környezetünk, nagyon nehéz volt elengedni, de tudtam, hogy meg kell tennem, mert láttam rajta, hogy neki más út kell, mint amit mi adni tudunk.
- Amikor az a gyerek jönni akar, jönni fog. Lehet, hogy csak egy, lehet, hogy egy tucat, de ne csinálj olyat, ami veszélyes, kérlek Noel. Így is vannak kockázatok benne.
Mina ugyan csak negyedvéla, vagyis a születendő gyermekének már annyira nem lesz vélavére, hogy már a klasszikus jegyek megjelenése se lesz garantált. De ebbe beleavatkozni nem szabad, mert az tényleg nem várt fordulatokat eredményezhet. Én tudom, hogy segíteni akar, de ez most nem biztos, hogy szerencsés lenne.
- Nekem mindig olyan marad, mint amikor először találkoztunk. Sokat öregedett azóta, és nem lett szebb, de pont így tökéletes. Amúgy se tudom öregen elképzelni, izgalmas felfedezés lesz, és ki tudja, talán azt se veszem majd észre.
A hangomban vidámság csendül, ahogy a férjem jut az eszembe. Tökéletes férfi, olyan, akire kiskorom óta vágytam. Szeretem őt, mindig szerettem, és mindig szeretni fogom, és igen, én tényleg nagyon elfogult vagyok vele, de nem bánom egy kicsit sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=852018#post852018][b]Ombozi Noel - 2022.08.31. 17:26[/b][/url]

Hallgatnom kellene rá; nemcsak felfogom és tökéletesen értem, amit mond, de szavait minden egyes tagomban is érzem. Igaza van, tudom jól, a szívem azonban mást diktál, erőért és hatalomért dobol, mély ritmussal zengi: majd te megmutatod. Pedig ismerek ellenpéldát, nem is kell messzire mennem, elég csak Saint-Venant-ékra gondolnom, ahol valljuk be, egyik utód sem teljesen ép. Michelle, Mihael, Ethan és... Rémi. Ha csak eszembe jut az arca, feláll tőle a szőr a hátamon. Egyet kell értenem Zójával: a tiszta vérért vívott csatában mindig az utód, a gyermek marad alul. Űzött lesz, gyenge, beteg. Csakhogy mi mások vagyunk, mi nem a tiszta vérért küzdünk, a szabályok alól tehát akár még ki is bújhatunk.
A pad támláján végigfutó karomat megmozdítom, hogy ujjaimmal nyugtatólag megsimíthassam a nő vállát, végül arcomat is felé fordítom.
- Minden rendben lesz - mosolygok rá finoman. - Hisz ismersz.

Arra, amit Dwayne-ről mond, nevetve bólintok rá, aztán szép lassan szedelőzködni kezdek. Még megengedek magunknak egy hosszú, csendes pillantást, majd felállok, és visszahajolva hozzá orcán csókolom, megköszönöm a beszélgetést, tanácsadást és a szeretetet, amit nem sajnál tőlem, néhány perc múlva pedig hazaindulok, hogy a családommal tölthessem a nap hátralévő részét.

//   //