A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=874555#post874555][b]Werner Viola Anna - 2024.03.08. 16:08[/b][/url]

Igazából mindig is leszartam, hogy furán néznek rám, amiért hámon sétáltatom Ladyt. Nem vagyok kutyás, macskás se túlzottan, de ez a nyomorult nem csak a telekre, de szívembe is bepofátlankodta magát, na meg… ha Maminak lehet, egyet én is kisajátíthatok, nem? Szerencsére ugyanolyan bunkó tajparaszt, mint én jobb napjaimon, így nagyival le is meccseltük, ő az enyém.
Onnantól meg aztán igazán el van kényeztetve, menő szegecses a hámja is, mert a rózsaszín biszbaszok picsáknak valók. Velem is lakik ott fent, még akkor is, ha az sok lefutott körömbe került, és még ma is van, hogy mamival összeakadunk rajta.
Már nincs nappal, kevés az ember, ilyenkor kimondottan élvezek kint lenni, és csak nézelődni. Imádom azt a cirka másfél órát, amit zavartalanul végigsétálhatok a rühessel.
És aminek abban a pillanatban lőttek, ahogy meglátom, aztán fel is ismerem Balázst. Nem megyek gyorsabban, csak furán nézem, mint aki nem biztos abban, hogy ő az, mert a cucc amit a fejéhez tart, mégis jól eltakarja fél arcát. Arcomra kiül a döbbenet, mikor pár centire állok meg tőle, és megbizonyosodom róla, tényleg ő az. Abban a pillanatban még Lady nyávogása se hat meg, mert ahogy realizálom az elém táruló képet, szerintem is még le is fehéredek.
- Mi történt? - ilyen apróságok, hogy köszönés, meg hogy jó újra látni, most igazán nem fontosak. Még szerencse, hogy a vér látványával nekem semmi bajom, talán ez az egyetlen pozitívum, ami elmondható rólam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=874559#post874559][b]Werner Viola Anna - 2024.03.08. 16:10[/b][/url]

Én mindig jót röhögtem, mikor Mami hazaérve a piacról, teljesen kikelt magából, hogy ebben a városban bármi megtörténhet. Nevettem, mert végtelenül unalmas helynek tartom, de legalább nyugodt. Erre meg… És még csak nem is sejtettem, hogy valaha is összefutunk. Balázsnak legtöbbször mindig csak a szája járt, bennem meg még most is él a remény, hogy azóta megjött az esze, és rájött, hogy én nem érem meg, aztán tuti talál magának valami csajt a kastélyban. Valaki olyat, aki megéri.
Most meg itt áll előttem olyan képpel, mint amit bevertek, és én szépen rá is döbbenek, hogy nem ismerem. Mi van, ha balhés? Mi van, ha szar társaságba keveredik? Hisz én nem láttam, honnan jött… lehet épp a Prambergerről. Nem csoda, hogy egyből belekérdezek, lehet még a paranoia is rátesz arra egy lapáttal. Nézem közben az arcát, azt várva, hogy rajta kapom majd, hogy bekamuzik valamit, de nem.
Mélyet sóhajtok, mert egyszerre vagyok baromi dühös arra az állatra, és egyszerre érzek kurva nagy bűntudatot, aztán meg még rá is haragszom, mert… jó, rá nem tudom, miért haragszom. Beharapom az ajkam, és közelebb lépek hozzá. Nem kérlelem igazából, ha nem állít meg, csak egyik kezemmel elveszem óvatosan ruhát, a másikkal meg még óvatosabban emelem meg az állát… már ha hagyja.
- Oké. Sétáljunk el Kozákhoz… ez baromira eltört. Hogy lehet ekkora fasz, nem hiszem el - felcsattanok, de halkan beszélek, és ez a baj. Ha üvöltenék, vagy visongnák, akkor nem lennék dühös. De most… most baromira ajánlom az eridonosnak, hogy ne kerüljön a szemem elé.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=874561#post874561][b]Werner Viola Anna - 2024.03.08. 16:12[/b][/url]

- Legalább most ne legyél hülye - szólok utána, de nem megyek, mert… én nem erőszakolok rá semmit. Csak szomorúan nézem, mert hogy a picsába segítsek rajta, ha nem hagyja? Ráadásul még csak orvos se vagyok, hogy nyugodt szívvel nekiálljak kísérletezni. De aztán meg.. nem fog engem csak úgy lerázni, szóval rántok egy aprót a pórázon és megindulok utána, pont mikor ő meg visszafordul, így épp hogy, de neki is zúgok a mellkasának. Csodás. Kell ez neki, tudom én.
Felnézek rá, pislogok is, és próbálom megtalálni a hangom, aztán lépek egyet hátra, és biccentek.
- Valóban. Elmondhattam volna, hogy annak ellenére, hogy nem vagyunk együtt már egy éve - kihangsúlyozom, mert ez lényeges dolog, és tartom is magam hozzá.
- … összejártunk. Elmondhattam volna, hogy azért fordult ki magából, mert nem vagyok képes nemet mondani, vagy épp ő. Elmondhattam volna, hogy nincs elég erőm ahhoz, hogy távol tartsam magamtól, de… nem akartam - túrok bele a hajamba, de végig a szemeibe nézek.
- Én… nézd, én egy önző ribanc vagyok, Bálint pedig olyanokat élt át mellettem, amit senkinek nem kívánnál, még a legnagyobb ellenségednek sem. Én tiszteletben tartom, hogy szakított velem, de ha hív megyek, mert egyrészt ennyivel tartozom neki, másrészt meg… amíg meg nem ismertelek, nekem ez teljesen jó volt így. A koncert óta nem találkoztam vele, képes voltam azt írni neki, hogy nem érek rá, mert… mert azt hittem, hogy veled tényleg lehet… még ha hülye is vagy, és tartom magam ahhoz, hogy valaki olyanra kellene pazarolnod az időd, aki megéri… Sajnálom, hogy nem mondtam el, de nem akartam, nem akartam, hogy tudd aztán ne gyere nekem a hülye egoista dumáiddal - zavart vagyok? Jó, mindig. De most tényleg, mert nem tudom, hogy kellene ezt elmondanom.
- Én azt hiszem megkedveltetted magad velem, és utállak érte - mert hogy abban is teljesen biztos vagyok. Olyan szépen eldöntöttem, hogy soha nem lesz többet olyan, mint ami Bálinttal volt. Működött is. Míg a nyomi Markovits be nem szólt a seggemre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=874563#post874563][b]Werner Viola Anna - 2024.03.08. 16:13[/b][/url]

Hallgatom én, de komolyan. Valahol még jogosnak is tartom, hogy kiakad épp csak…
- Tudod mit? Tényleg. Azok vagyunk. Sajnálom. Nem ismersz, és ezek szerint Bálintot se - széttárom a karom, ugyanakkor rájövök arra is, hogy talán én se ismerem annyira az eridonost, mert őszintén? Nem gondoltam volna, hogy ezt teszi Balázzsal, és ez kicsit össze is zavar.
- Ki tudja hány napja még csak a létezésedről se tudtam… - nézek utána hitetlenül, mert ez most komoly? Tényleg, mióta Balázs képbe került, én nem voltam Bálinttal. Végülis sóhajtva rázom meg a fejem, és hazaindulok Ladyvel. Holt biztos, hogy nem most kezdek neki magyarázkodni, és valahol tudom, hogy ez így a legjobb. Kerüljön csak, ne is ártsa magát ebbe bele… így legalább megússza.