Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Igazából mindig is leszartam, hogy furán néznek rám, amiért hámon sétáltatom Ladyt. Nem vagyok kutyás, macskás se túlzottan, de ez a nyomorult nem csak a telekre, de szívembe is bepofátlankodta magát, na meg… ha Maminak lehet, egyet én is kisajátíthatok, nem? Szerencsére ugyanolyan bunkó tajparaszt, mint én jobb napjaimon, így nagyival le is meccseltük, ő az enyém.
Onnantól meg aztán igazán el van kényeztetve, menő szegecses a hámja is, mert a rózsaszín biszbaszok picsáknak valók. Velem is lakik ott fent, még akkor is, ha az sok lefutott körömbe került, és még ma is van, hogy mamival összeakadunk rajta.
Már nincs nappal, kevés az ember, ilyenkor kimondottan élvezek kint lenni, és csak nézelődni. Imádom azt a cirka másfél órát, amit zavartalanul végigsétálhatok a rühessel.
És aminek abban a pillanatban lőttek, ahogy meglátom, aztán fel is ismerem Balázst. Nem megyek gyorsabban, csak furán nézem, mint aki nem biztos abban, hogy ő az, mert a cucc amit a fejéhez tart, mégis jól eltakarja fél arcát. Arcomra kiül a döbbenet, mikor pár centire állok meg tőle, és megbizonyosodom róla, tényleg ő az. Abban a pillanatban még Lady nyávogása se hat meg, mert ahogy realizálom az elém táruló képet, szerintem is még le is fehéredek.
- Mi történt? - ilyen apróságok, hogy köszönés, meg hogy jó újra látni, most igazán nem fontosak. Még szerencse, hogy a vér látványával nekem semmi bajom, talán ez az egyetlen pozitívum, ami elmondható rólam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Én mindig jót röhögtem, mikor Mami hazaérve a piacról, teljesen kikelt magából, hogy ebben a városban bármi megtörténhet. Nevettem, mert végtelenül unalmas helynek tartom, de legalább nyugodt. Erre meg… És még csak nem is sejtettem, hogy valaha is összefutunk. Balázsnak legtöbbször mindig csak a szája járt, bennem meg még most is él a remény, hogy azóta megjött az esze, és rájött, hogy én nem érem meg, aztán tuti talál magának valami csajt a kastélyban. Valaki olyat, aki megéri.
Most meg itt áll előttem olyan képpel, mint amit bevertek, és én szépen rá is döbbenek, hogy nem ismerem. Mi van, ha balhés? Mi van, ha szar társaságba keveredik? Hisz én nem láttam, honnan jött… lehet épp a Prambergerről. Nem csoda, hogy egyből belekérdezek, lehet még a paranoia is rátesz arra egy lapáttal. Nézem közben az arcát, azt várva, hogy rajta kapom majd, hogy bekamuzik valamit, de nem.
Mélyet sóhajtok, mert egyszerre vagyok baromi dühös arra az állatra, és egyszerre érzek kurva nagy bűntudatot, aztán meg még rá is haragszom, mert… jó, rá nem tudom, miért haragszom. Beharapom az ajkam, és közelebb lépek hozzá. Nem kérlelem igazából, ha nem állít meg, csak egyik kezemmel elveszem óvatosan ruhát, a másikkal meg még óvatosabban emelem meg az állát… már ha hagyja.
- Oké. Sétáljunk el Kozákhoz… ez baromira eltört. Hogy lehet ekkora fasz, nem hiszem el - felcsattanok, de halkan beszélek, és ez a baj. Ha üvöltenék, vagy visongnák, akkor nem lennék dühös. De most… most baromira ajánlom az eridonosnak, hogy ne kerüljön a szemem elé.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Legalább most ne legyél hülye - szólok utána, de nem megyek, mert… én nem erőszakolok rá semmit. Csak szomorúan nézem, mert hogy a picsába segítsek rajta, ha nem hagyja? Ráadásul még csak orvos se vagyok, hogy nyugodt szívvel nekiálljak kísérletezni. De aztán meg.. nem fog engem csak úgy lerázni, szóval rántok egy aprót a pórázon és megindulok utána, pont mikor ő meg visszafordul, így épp hogy, de neki is zúgok a mellkasának. Csodás. Kell ez neki, tudom én.
Felnézek rá, pislogok is, és próbálom megtalálni a hangom, aztán lépek egyet hátra, és biccentek.
- Valóban. Elmondhattam volna, hogy annak ellenére, hogy nem vagyunk együtt már egy éve - kihangsúlyozom, mert ez lényeges dolog, és tartom is magam hozzá.
- … összejártunk. Elmondhattam volna, hogy azért fordult ki magából, mert nem vagyok képes nemet mondani, vagy épp ő. Elmondhattam volna, hogy nincs elég erőm ahhoz, hogy távol tartsam magamtól, de… nem akartam - túrok bele a hajamba, de végig a szemeibe nézek.
- Én… nézd, én egy önző ribanc vagyok, Bálint pedig olyanokat élt át mellettem, amit senkinek nem kívánnál, még a legnagyobb ellenségednek sem. Én tiszteletben tartom, hogy szakított velem, de ha hív megyek, mert egyrészt ennyivel tartozom neki, másrészt meg… amíg meg nem ismertelek, nekem ez teljesen jó volt így. A koncert óta nem találkoztam vele, képes voltam azt írni neki, hogy nem érek rá, mert… mert azt hittem, hogy veled tényleg lehet… még ha hülye is vagy, és tartom magam ahhoz, hogy valaki olyanra kellene pazarolnod az időd, aki megéri… Sajnálom, hogy nem mondtam el, de nem akartam, nem akartam, hogy tudd aztán ne gyere nekem a hülye egoista dumáiddal - zavart vagyok? Jó, mindig. De most tényleg, mert nem tudom, hogy kellene ezt elmondanom.
- Én azt hiszem megkedveltetted magad velem, és utállak érte - mert hogy abban is teljesen biztos vagyok. Olyan szépen eldöntöttem, hogy soha nem lesz többet olyan, mint ami Bálinttal volt. Működött is. Míg a nyomi Markovits be nem szólt a seggemre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hallgatom én, de komolyan. Valahol még jogosnak is tartom, hogy kiakad épp csak…
- Tudod mit? Tényleg. Azok vagyunk. Sajnálom. Nem ismersz, és ezek szerint Bálintot se - széttárom a karom, ugyanakkor rájövök arra is, hogy talán én se ismerem annyira az eridonost, mert őszintén? Nem gondoltam volna, hogy ezt teszi Balázzsal, és ez kicsit össze is zavar.
- Ki tudja hány napja még csak a létezésedről se tudtam… - nézek utána hitetlenül, mert ez most komoly? Tényleg, mióta Balázs képbe került, én nem voltam Bálinttal. Végülis sóhajtva rázom meg a fejem, és hazaindulok Ladyvel. Holt biztos, hogy nem most kezdek neki magyarázkodni, és valahol tudom, hogy ez így a legjobb. Kerüljön csak, ne is ártsa magát ebbe bele… így legalább megússza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak este szokott szar lenni. Este mindenki megbolondul durvábban, mint nappal, és meg is látszik rajtam, hogy nem egy spa-ba tűntem el, hogy összeszedjem magam. Tulajdonképp még összeszedni se sikerült túlzottan, de… nem baj. Persze az ember lánya másképp képzeli el a szünetét, de ez ilyen. Sose tudom, mikor kerülök ide, csak a szobám az, ami általában ugyanaz, és ugyanúgy egyedül vagyok benne. Nincsenek illúzióim, valahol tudom, hogy nem kockáztatnák meg, hogy összezárjanak valakivel.
Viszont a gyógyszerek jók, most is mosolyogva lépkedek, csak hogy eljussak Abi nénihez, mert más nem jön ide. Miért tenné? Én se akarnám. De a Mama talán behozza a telefonom, aztán majd eldöntöm, kell-e nekem az, hogy bekapcsoljam.
Ismerős az út, ismerősök a bolondok is, a többségük nem csak időszakos látogató itt, mint én.
- Hát szi- tépem fel az ajtót, hatalmas vigyorral a képemen, ami még csak nem is erőltetett, mert rendesen vártam már, hogy jöjjön.
A lábam viszont földbe gyökerezik, mikor nemhogy nem látom sehol Abi nénit, de… mi a francot keres itt. Ez hülye.
Míg látszólag teljesen magába van merülve, én a hajamba túrok, és az ajtóra pislogok. Tudom, mit kell tennem. Feltépni, eltűnni innen, és rávenni a nővért, hogy kamuzza be, épp nem érek rá. Mégis sóhajtok, és sétálok az asztal felé, és értetlen tekintettel az arcomon, húzom ki a széket, és ülök le vele szembe. Tudom, hogy hiába beszélnék, nem hallaná, majd… majd csak észrevesz nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ülök. Feszengek. Nem értem, hogy miért van itt. Bálint sose volt, mert nem akartam, és megértette. Ez az a hely, ahol… ahol én én vagyok, ahol még csak meg se tudom játszani magam, és kellemetlen, hogy Balázs ide csak úgy betipegett. Abban se voltam biztos, hogy fogom még látni, tekintve, hogy az arcára ült csalódottságot kurva sokszor látom az utóbbi napokban. Komolyan. Még le is tudnám rajzolni.
Törökülésbe vágom magam, mert én itthon vagyok. Óvatosan veszem el a telefont, de csak az asztal sarkára teszem, mert… nem érdekel. Nem is biztos, hogy bekapcsolom, nem akarom látni, mi történik ott kint, amíg én itt bent vagyok.
- Köszönöm - halványan azért elmosolyodok, ahogy a csokit is elveszem. Engem se érdekel túlzottan, be lehet-e hozni, max majd eldugom.
- Ugye nincs baja? - jön a pánikszerű kérdés, mert mi másra gondolhatnék, ha egyszer nem jött? Mindig jön.
- És te?... A baglyok állítólag ide is járnak. El is küldhetted volna - rázom meg a fejem, még mindig a csokit fogva a kezemben, és azt vizslatva.
- Már nem is gáz az orrod - osztom meg vele az első észrevételem, ahogy az arcába nézek. Még a fejem is oldalra biccentem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Miért? - ráncolom a homlokom, mert a kérdés jogos, és nem tetszik, hogy a rellonos meg a nagymamám cseverésznek úgy, hogy nem tudom kordában tartani a nénit. Tudom, hogy odafigyel a pasi dolgaimra, és tudom azt is, képes belelovalni magát valamibe.
- Te már odaadtad a kezembe. Nem illik visszakérni - persze, hogy hadakozok, még sápítok is, mekkora faragatlan, de elmosolyodok.
- Tudtad, hogy ha egyszer belépsz ide, ki már nem fogsz? Külön rész van az alagsorban a látogatóknak, rajtuk tesztelik a cuccokat, amikkel minket leszedálnak - hajolok közelebb hozzá, mert rá akarom hozni a fárszt. Még suttogok is, talán még majdnem én is elhiszem a faszságot, ami elhagyja a szám. De Balázs is felfoghatná, hogy ide nem teázni, meg cseverészni járnak az emberek. Főleg, hogy az ajtón túl, megint üvölt valamelyik nő.
- A bátyád okos - biccentek, óvatosan ejtve ki a szavakat, mert tudom, már a múltkor se tetszett neki.
- Balázs minek jöttél? Azt hittem, már látni se akarsz - sokáig nem bírok én fecsegni, tényleg tudni akarom, mit keres itt. Vagy is hát. Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Nem küldtelek. Csak… nem kellett volna elhoznod, Bogolyfalva nem itt van - nem mondom, hogy sokkal jobban megy megértetni magam vele, de mosolygok, mert leszámítva, hogy mennyire nem akarom, hogy itt legyen, és hogy így lásson, valahol azért mégis csak jól esik.
 - Legközelebb majd nem tudom… Thaiföldre megyek idegösszeroppani, az tuti jobban tetszene neked - nézek körbe, mert bár én teljesen megszoktam ezt a helyet, azt belátom, hogy másokat nem a biztonságérzet, meg a nyugalom kerít hatalmába, mert tudják, itt jó helyen vannak. Pedig én most tényleg a legjobb helyen vagyok, rendesen figyelnek rám, és tudják, mit kezdjenek velem, ha… ha jön a roham. Mert jön.
 - Sose láttál egy horrort se? Ezek tények - próbálom én nagyon vészjóslóan előadni, de mentségemre legyen mondva, kicsit nehéz úgy, hogy ilyen közel vannak a szemei. Az enyémek meg kurva élet még csillognak is, hogy lebuktassanak, tényleg szivatom. Persze beszari nem vagyok, nyugodtan nézek vele farkasszemet, de ezt most főleg a bájitaloknak tudom be.
 - Nem mentem volna - biccentek, igazat adva neki, mert mindennek ellenére, tartom magam ahhoz, hogy nem kellene ebbe beleártania magát, és persze, hogy védem magamtól, ahogy tudom. Ha valamiben teljesen biztos vagyok, akkor az az, hogy tényleg kedvelem őt. Csak nem mondom ugye, mert azt mondta, ne tegyem.
 - Gyere - állok fel hirtelen,  és  ha engedi, megfogom a kezét, mert ebből is hamar elegem lesz. A telefont meg a csokit is fogom a szabad kezembe, aztán ha Balázs jön, megindulok vele, le a lépcsőn, és ki az udvarra.
 - Azért nem egy börtön, én meg rühellem azt a szobát - főleg, hogy egyre csak jöttek be oda. Kint viszont jó idő van, és szétszórva vannak emberek is. Valaki ápolóval sétál, de két néni egymásba karolva, sőt még három gyerek is futkározik és nevet, meg nem mondanád, hogy ez nem egy mezei kórház.
 - Fannival is itt találkoztam először - mesélem neki, és persze vegyes érzések uralkodnak bennem, mert sajnálom, hogy nincs itt a tanárnő, de örülök neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Pedig kurva jó hely állítólag. Én egyszer elfogok - Viola, meg a nagy szavak. Könyörgöm, legtöbbször a tanyát se bírom elhagyni, nem hogy elmenjek egy full idegen helyre, meg egy másik kontinensre. Max, ha viszem magammal Abi nénit.
Persze nem gondolkodok én, reflexből fogom meg a kezét, magyarázkodni se akarok miatta, és tök jó, hogy nem is várják el tőlem igazából. Balázst leköti a hely, én csak a szemem forgatom.
- Mondanám, hogy nem mindig ilyen… éjjel szarabb - óvatosan beszélek, mert ez viszont tényleg igaz, és látszik is az arcomon. Nem hiába van, hogy éjjel jönnek a démonok is, csak az a gáz, ha valaki be is haluzza őket, mármint… tényleg. Marha jó arra riadni, hogy a dilis kivágja az ajtódat, és közli veled, téged is el fognak vinni. Mégse tudok teljesen haragudni rá, mert… baszki ugyanolyan dilis vagyok, mint a többi.
- Nem kell. Hagyjál - szinte még hozzám se ér, de már visszadobom neki. Nem kezdjük ezt játszani.
- Imádom - vigyorgok rá őszintén, mert Fannit tényleg imádom. Ha fent vagyok a kastélyban, mindig be is ugrok hozzá csak hogy lássam, hogy van.
Én viszont ránézek, és nyelnem is kell egyet. Biccentek. Barátok. Oké.
- Nem kell magadra aggatni ilyen szarságokat, csak mert tudod, hogy sárga lapos vagyok. Szarban voltam előtted is. Szarban voltam Bálint előtt is. Konkrétan nyolc éves korom óta szarban vagyok - állok meg, hogy rámosolyogjak. Megrázom a fejem.
- Nem tartozol semmivel, nehogy azt hidd - halkan, de komolyan szögezem le, mert nehogy nekem kötelességnek érezze.
- És nem is kell itt lenned… Abi nénin kívül senkinek nem igazán hagytam.. tudod.. annak, aki megkérdezte, hogy meglátogasson-e - forgatom meg a szemem, összefonom a kezeim a mellkasom előtt, mert… szerétném azt a napot megélni, mikor Markovits valamiért engedélyt kér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem az, de jobb hogy itt tombolnak, és nem az utcán. Piszok nagy szerencsém volt, hogy a néni rutinos, és tudja, mikor van az, hogy szólni kell - pontosan ezért is vagyok ennyire közlékeny. Talán kicsit más, mert szeretek itt. Itt tényleg biztonságban érzem magam, mert tudom, ha most kapnék rohamot, vajmi keveset látna Balázs belőle. Hamar jönnének az ápolók.
- Ez valami új stratégia? Így akarod elérni, hogy a cuccaid előbb nálam legyenek, mint te? Mert akkor már legközelebb egy szekrényt is aggas rám légyszi - pimasz vagyok, meglehet, de hisztisnek korántsem nevezném magam. Most is szépen visszavágom neki a dzsekijét, fölényes mosollyal az arcomon, mert ha valami hiányzott, akkor ez. Bár Mihail nem tűnik olyan rossz arcnak elsőre, mégse veszi a poént, és dobja vissza a labdát, a karót nyelt éjjeles meg egyenesen kikéri magának. Sajnálom, hogy nem lököm magam depresszióba, ha nem kell.
- Hazudtam. Hazudok is - biccentek kis idő múlva, aztán a nagy fa melletti padra ülök, remélve, hogy Bazsi is leül.
- De a dokim szerint ez nem járható út, szóval megpróbálok életemben először őszinte lenni - rendesen felé fordulok, mert ahogy mondja, bekerült a képbe. Ennyit pedig megérdemel, ha már miattam verték be a képét.
- Nem tudom, hol kezdjem - bizonytalanodok el, az egyik hajtincsemmel szórakozva, és még a szám is elhúzom.
- Abi néni nem a nagymamám - jobbnak látom itt kezdeni -, csak a barátnője. Egy helyen laktunk, mármint így… szomszéd volt. A nagyim meghalt ebben - tárom szét a karom, utalva a betegségemre.
- A szüleim meg alkoholisták, fel se fogták, hogy valami gáz volt velem. És hát… hát alkeszok - nem akarok belemenni, mert egyáltalán nem releváns.
- Abi néni szólt a hatóságoknak, mikor nyolc voltam, azóta járok ide, és próbálnak rájönni, mi a bajom. De nem tudják. Bájitalokat szedek, most már vagy a negyedik, vagy az ötödik fajtát, de láthatóan nem sokat segít, mert rohamokat kapok.. Mihail szerint még másfél hónap, mire meg tudjuk látni, hogy használ-e - fintorgok, nem vagyok boldog tőle.
- Azok a rohamok nagyon szarok… utoljára ilyen akkor volt, mikor Bálint kidobott, de szerintem nem tudja, hogy itt kötöttem ki - túrok bele a hajamba, a fát nézve igazából, mintha tőle várnék megerősítést.
- Mikor Bogolyfalvára költöztünk… még elsőben… kis híján megfojtottam Abi nénit, és igen… Bálintot is bántottam. Nem akartam, hát szeretem őket, de… pont ez a baj.  Mást se mondanak a hangok a fejemben, hogy mindenki utál, mindenki csak elvisel… de nem kellek senkinek, csak ők vannak nekem. Sokszor baszakodnak azzal, hogy látom, mit csináltak velem a szüleim, hogy… valaki csak kedvesen a kezét nyújtja, de én azt látom, hogy bántani akar. Sokszor elérik, hogy saját magam bántsam, mert… - nem tudom, nehéz erről beszélni, de vele most tényleg őszinte akarok lenni.
- Ha beleártod magad… téged is bántani foglak, nem azért mert akarlak, hanem azért mert kedvellek. Nem nagy szavak voltak, nem csak női picsogás, meg játszom az elérhetetlent, Balázs - végre aztán már ránézek, de szomorúan. Mégis, csak… látni akarom, hogy megértett-e ebből valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- De igen. Szeretném - szögezem le, csak azt ne kérdezze meg miért. Mert arra ugyanis nem tudnék normális választ adni, azon kívül, hogy szerintem megérdemli, hogy ne kamuzzak többet, meg… talán szeretném, hogy engem ismerjen. Mármint. Tényleg engem. Ha azok után is marad, én már nem fogom lebeszélni róla.
Mesélni persze nem olyan egyszerű, főleg, hogy tényleg olyasmiket mondok, amiket még Bálintnak sem. Kicsit feszélyezve is érzem magam, de nem állok meg, ha már belekezdtem. Épp csak szólni akarok, hogy rágyújtani nem kéne, de… már ígyis túl sokat beszéltem.
- Mert akartam, hogy tudd. Mert kedvellek. Mert beverték a képed azért, mert én inkább a biztonságot választottam - nem, nem lelkiismeretfurdalásom van… na jó, van. De attól függetlenül, tényleg el akartam neki mondani mindent. És valahol sejtem, ha nem teszem meg itt, akkor soha nem fogom.
- Nem akarlak elüldözni - nézem az arcát, lassan ejtve ki a szavakat, mert valahol ebben is biztos vagyok.
- Csak azt akartam, ha velem akarsz lenni, akkor tudd, hogy kivel vagy - megvonom a vállam, mert ez még egész értelmesen is hangzik. Még talán büszke is lennék magamra, ha nem épp olyan dolgokat meséltem volna el, amik tényleg nem egy lightos teadélutánon vetődnek fel.
- Te is bejössz - azért csak elmosolyodok kicsit, hisz nem mintha nem lenne elég nyilvánvaló, de aztán ki is ül a fintor az arcomra.
- Rohamom volt. Mikor… láttalak bevert orral, és mondtad, hogy szedjem össze magam, meg ne mondjam, hogy kedvellek. Pedig… tényleg kedvellek Markovits - sóhajtok fel, végignézve, hogy a rellonos szót fogad az ápolónak, de aztán már csak az ég felé fordítom a fejem.
- Csak nem akarlak bántani - mert igazából ez az oka. Tényleg nem akarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Könnyebb volt - vonok aprót a vállamon, mentegetőzni nem fogok. Egyedül tényleg azt sajnálom, hogy rajta csattant.
Felnevetek mikor vállba lök és a fejem rázom. A szám is nyitnám, hogy megint beszóljak, de aztán rájövök, hogy nem kéne.
- Ugye tudod, hogy nem a húgod vagyok? - nem bírom ki, mégis beszólok, vigyorgok is, de akkor már belebújok a dzsekibe, mert még egyszer csak nem dobom vissza neki. Nem is látja többet azt sem, az is biztos. Meg hozzátartozik, hogy nem úgy jöttem ide, hogy előtte szépen mindent bepakoltam, amit hozni fogok. Abi néni szokta utánam hozni, talán majd egy másik nap.
- Mondanám, ha úgy lenne, de igazából… nem tudom, talán csak hogy a fejemhez vágtad. Mármint tudtam én magamtól is, hogy szar dolgot művelünk, csak… az mégis más, ha valaki más vágja a fejedhez. Tényleg nagyon sajnálom - nézek rá bocsánatkérőn, mert sokkal könnyebb úgy, hogy nem a csalódottságot látom az arcán, és hogy tudom, még mindig itt van. Mert itt van.
- Hogy micsoda? - felpattanok, én is megnézem a telefonján az időt, majd heves fejrázásba kezdek.
- Nem. Menj. Miattam ne maradj, én még jó pár napig itt leszek, nem tűnök el, maximum megpróbálom felkötni magam - forgatom meg a szemem, hirtelen bele se gondolva abba, talán nem kellene ezzel poénkodnom pont itt, pont most.
- Pocsék a kaja - pislogok rá nagyokat, mert akárhogy is nézem magam, az meglátszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Direkt nem megyek bele Bálint említésébe, elfogok én vele beszélgetni, csak tudnám, hogy erőltetek magamra annyi higgadtságot, hogy azt normálisan meg is tudjam tenni. Oké. Elcsesztük. De ember, mellettem még hány lány bugyijában volt? Rohadtul nem volt joga ahhoz, hogy Balázzsal ezt tegye.
- Ki nem nézem belőled - nézek végig rajta, persze megint csak az agyát húzva, de tény… Balázst nem tartom annyira radikálisnak, bár mondjuk, Bálintot se találtam, és láss csodát. Mégis én vagyok egy diliházban.
- Ó, és az egód se nyelődött el útközben. Tényleg helyreállt az univerzum - biccentek gúnyosan, még a fejem is megrázom, mert fogalmam sincs, hogy csinálja ezt. Szeretnék csak egy nagyon kicsit ő lenni.
- Aha… - vigyorogva hajolok közelebb hozzá, hogy a fülébe tudjak súgni - azért vagyok itt - ennek ellenére teljesen vidáman pattanok le a padról, míg a rellonos be nem közli, hogy neki amúgy már itt se kellene lenni. Ki vagyok én, hogy ebben megállítsam, ugye? Még akkor is, ha magamat ismerve tudom, rossz lesz, ha már nem lesz itt, de ez igazán az én problémám.
- Akkor gyere - most nem fogom meg a kezét, csak mosolyogva biccentek egy irányba. Talán még fel is tűnik neki, hogy annyira nem küldöm el, amennyire azt alapjáraton tenném. Franc akar egyfolytában hadakozni.
- Nem azzal volt a baja, hogy cigiztél, hanem azzal, hogy ott… van erre külön hely - osztom meg vele, aztán meg is indulok, ha neki az jó lesz. Érthető okokból én nem sűrűn járok oda, csak ha valakit kísérek.
- Akarsz egyébként saját bandát? Vagy az övükében lenni rendesen? - nos, a dzsekinek legalább van zsebe, így bele is tudom dugni a kezeim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nincs ma túl jó napom. Ma sincs. A roham ma erősebb és durvább volt, de szerencsére Mihail is bent volt, így sikeresen felkanalazott, és… időben jött. Ez volt a lényeg. Semmihez semmi kedvem, tényleg csak fekszem az ágyon és bámulom a plafont, mint valami katatóniás, pedig még Mami is hívott. Neki egyedül nem nyomtam ki, és bár a hangom erőtlen volt, és bár egyikünk sem hitte el, de azért közöltem vele, hogy minden oké. Ami lelökött úgy a lejtőn, hogy majdnem pofára estem, az a tény volt, hogy anyám felkereste. Nyolc voltam. Most tizennyolc vagyok. Végülis… nem is telt el olyan sok idő. Nem érzek semmit, de az egy mondat az úgy nyakon vágott, hogy tényleg darabjaimra hulltam. Mit számít, hogy pénz kellett volna nekik?
Először mikor meghallom a gitár hangját, valahonnan távolról, az ágy sarkába kapaszkodom, félve attól, kezdődik megint. Mostanában nem azok jönnek, amik szoktak. Mostanában a képek újak, de ugyanannyira fájdalmasak. Én tudtam, hogy szar lesz, ha Balázs elmegy, csak azt nem, hogy ennyire. Csomószor megnyitottam az alkalmazást, hogy írok neki, de aztán letettem róla. Ő meg… nem írt.
Felülök aztán, mert az ajtó kitépődik, a csaj meg nagy elánnal magyaráz, megtörve a csendet. Csak arra kapom fel a fejem, hogy “tudod, aki múltkor is itt volt”. Szinte katapultálok az ablakhoz, ahová szinte oda is ragasztódok, mert nekem bizony idő kell, mire feldolgozom a látványt. Nagyot nyelek, és Lívire pislogok, akit láthatóan elvesztettem, szóval nem fogja megmondani, hogy tényleg itt van-e. Viszont akárhogy is nézem, Balázs tényleg itt van, és tényleg a kibaszott padon gitározik, a hangját ennyire valósághűen képtelen lennék behaluzni.
Kattan valami, aztán rohanok én le, még az sem érdekel, hogy furcsán néznek rám, hisz egész nap nem mutattam ennyi életjelet. Nem is éreztem magam így.
Faszom bíbelődik a lépcsőkkel, csúszok le a korláton, nem érdekel, hogy kiabálnak utánam, amúgyis szoktam ezzel szórakoztatni magam.
Szerencsére még mindig játszik, mire leérek, így csak az ajtófélfának dőlve, fonom össze a kezeim, és úgy hallgatom mosolyogva. Az sem érdekel, hogy nem lát, mert szépen körül is állják. Szeretem nézni, ahogy teljesen beleéli magát a zenébe, ahogy most is, és ahogy a koncerten is.
Csak mikor végez, megyek lassan oda hozzá, nyelek is egy nagyot, de aztán megszaporázom a lépteim. Nem mondok semmit, fogalmam sincs, mit kellene, már azt leszámítva, hogy egy idióta, és amit tud is. A trikójába kapaszkodva, próbálom lehúzni magamhoz, és leszarva azt, ki látja és ki nem, megcsókolom. Meg akarom. Akartam már a réten is. Akartam már a koncerten, sőt még akkor is, mikor épp elküldött a picsába, szóval… szóval most ráér utána elküldeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ja. Határozottan nem gondolkodok. Túl gyors, és túl hirtelen történnek számomra az események, így nem meglepő, hogy a reakcióim is elég… szélsőségesek. Egyrészt örülök, hogy látom, jobban is, mint azt hittem volna. Hiányzott az egójával együtt, amivel alig férnek be a bejáratin. Aztán meg még egy padon kezd el nekem énekelni. Most mégis melyik nő az, aki ezt rezzenéstelenül kibírja? Még az öregasszonyok is taposlnak, az ápolónők is mosolyognak, én meg… hát… kicsit elragadtatom magam.
Az jobban meglep, hogy magához húz, ahelyett, hogy ellökne, de szarok bele. Önző módon használom ki a pillanatot, és karolom át a nyakát, akkor már rendesen elmélyítve a csókot, mert sejtem, többet ez úgysem fordul elő. Elvégre… a barátom.
- Fogsz te valaha normális dolgot is produkálni, Markovits? - kérdezem tőle halkan egy kis idő múlva, még a fejem is megrázom.
- Tudod, olyat amit egy átlag ember. Mondjuk, hogy írsz, hogy jössz - pislogok sűrűn, de ha ő nem növeli a távolságot, én ugyan nem. Szeretem, hogy ilyen közel van, és hogy a keze a derekamon. Halványan, de mosolygok, csak sejtem, hogy attól még az arcomra van írva, ez a nap különösen szar volt. Fel is dobhattam volna valami sminket, de… mint azt kifejtettem, nem számítottam én látogatókra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az a baj, nem tudok normálisan gondolkodni. Ha tudnék, akkor nem sóhajtanék bele a csókba, és nem túrnék bele a göndör fürtjeibe. Ha tudnék, valószínűleg azt mondanám, hogy jó hogy itt van, meg tényleg baromi jó a hangja. Mert az igaz, képes lennék órákon át hallgatni, de ehelyett…
Egy önző ribanc vagyok megint, és még jó szorosan hozzá is bújok. Libabőrös leszek, de ezt ráfoghatjuk a hidegre is. Igen, fogjuk rá.
- A végén még szobatársak leszünk - nem bírom megállni, gúnyosan mosolyodok el, mert ha még párszor megfordul itt, lehet tényleg bent tartják. Ugyanolyan hibbant, mint én. Nem nézek körbe, így is érzem, hogy sokan vannak körülöttünk, de nem akarom elrontani azzal, hogy helyet adok annak, ami miatt itt vagyok.
- De nem tud… - oké, de tudom. Segít is, így meg aztán tényleg könnyű csendben maradni. Csak ne zakatolna a fejemben, hogy ez legalább annyira helytelen, mint amit Bálinttal műveltem. Balázs a barátom. Megbeszéltük. A barátok meg hiányozhatnak, meg örülhetünk nekik, hogy látjuk, de  nem csókoljuk őket, és nem ültetjük le óvatosan a padra, hogy az ölükbe ülhessünk, ugye? Ráadásul ennyi szem láttára. De őszintén leszarom, mert kezdem érezni, ahogy lassan tér vissza belém az élet, és miatta. Mert szemtelenül vigyorog, mert szavak nélkül is tudja, mennyire odavagyok érte. Vagy hát… ha eddig még nem is tudta, most már kapisgálhat belőle valamit.
- Hogy hoztad be? - nem bírom ki, elszakadok az ajkaktól, csak hogy összevont szemöldökkel vizslassam a gitárját, aminek rohadtul nem kellene itt lennie.
- Ugye… tudod, mennyi húr van rajta? - harapok az ajkamba, kényelembe is helyezem magam az ölében, már ha hagyja. Az emberek is szépen oszladoznak, és mindketten szerencsések vagyunk, amiért nincs közöttük ismerős.
- A Billie Jeant tudja? - jön a hang, ami eszembe juttatja, hogy egyébként nem vagyunk egyedül, és a nyugdíjas férfi baromira kívánság kosárban érzi magát.
- Nos - kelek ki az öléből, kihívó mosollyal az arcomon, de a szemeim végre csillognak.
- Oké, nem egy klubb és még csak izzadtságszag sincs - megvonom a vállam, és mellé ülök, jelezve, hogy tessék szépen játszani, ha már elkezdte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megszeppenek, mert persze én is észbe kapok, és az arcom is kipirul. Megint el fogom cseszni, és megint elküld majd a picsába, ha ez így folytatódik. Én pedig nem szeretném, de egyszerűen… rossz.
- A végén még úgy hozzászokok, hogy el is fogom várni - hülyülök persze, mert ehhez szerintem képtelenség, és akármennyire rám akarja hárítani, tudom, hogy nem csak nekem szólt. Itt most egy csomó embernek örömet okozott, és tudom, hogy élvezi.
A bácsi tudtán kívül ment meg, így én is vigyorogva dőlök hátra a padon, és nézem a rellonost. Komolyan, neki tényleg ez az élete, és egyszer baromi sikeres is lesz majd, ha kell én ezt írásba adom. Persze Jackson is kívül esik a komfortóznámon, mégse tudom nem vigyorogva nézni, ahogy Balázs produkálja magát. Láthatóan a bácsinak is elnyerte a tetszését, mert ahogy vége a számnak, vastapsba kezd, őt meg még páran követik. Még oda is megy Balázshoz, a kezét nyújtja és megköszöni, én pedig mosolyogva nézem őket.
- Ha nem akarsz egész éjszaka koncertezni, jobb ha lépünk - pattanok oda mellé, ahogy van egy kis időm, de a kislány még most is csak ott áll, és csillogó szemekkel nézi a rellonost. Igen, meg tudom érteni.
- Rajongód már van… kettő is - nevetem el magam, aztán ha sikerül leszakadni, elsétálok Balázzsal ugyanahhoz a padhoz, ahol a múltkor voltunk.
- Figyelj, én sajnálom. Mármint. Tudom, hogy barátok vagyunk, és esküszöm nem szoktam minden barátom megcsókolni örömömben… csak azokat, akik koncerteznek az ablakom alatt - mosolyodok el halványan, csak hogy tompítsak kicsit a helyzet komolyságán. Márpedig a helyzet komoly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kivételesen nem is akarom palástolni, mennyire boldog vagyok, holott alapjáraton ki szoktam akadni, ha idejönnek hozzám. Persze gyorsan próbálom kimenteni a rellonost, mielőtt még tényleg gramofont csinálnak belőle. A lelkiismeret furdalás is feltör belőlem.
- De akartam. És kezdek kiborulni ezektől a lehetetlen helyzetektől - nem nézek rá, felhúzom a lábaim, hogy át tudjam karolni őket, fejemet pedig a térdeimre hajtani, mert a sírás kerülget. Lehetne annyival egyszerűbb, csak együtt lenni vele, mert vele akarok lenni, és megint nem. Mert alkalmatlan vagyok erre, mert neki is csak fájdalmat okoznék. Okoztam is.
- Ennyire szörnyű volt az a csók? - nem tehetek róla, felnevetek hisz a reakció megint nem az, amit az ember várna tőle, és kicsit még rosszul is esik. Azonban feleannyira sem, mint a következő megjegyzése.
- Hogy mi? De miért tetted? - felkapom a fejem, hogy ránézzek, még csak nem is akarom palástolni A nem tetszésem. Kérdésére is megrázom a fejem.
- Bálint sose jön ide - mert ő tiszteletben tartja, hogy nem minden látogatót viselek el.
- De megint rosszul lesz. Miért kellett? - arrébb is húzódok csak hogy teljesen felé tudjak fordulni.
- Próbálom nem bántani még jobban, és hidd el, hogy nem segít ha tudja, hogy megint rohamom volt - igen, tényleg kivagyok kicsit, de Balázs most bármennyire hiszi azt, cseppet sem javított a helyzeten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kusza megint minden. Csak pár perc volt, tényleg. Csak pár perc, amit valódinak éreztem, és el is hittem, hogy ez lehet így. Akárhogy is nézzük, Balázzsal sose voltunk barátok, azt már ott elcseszte, hogy randizni vitt. Tudom… a körülmények. Azok, amik miatt most itt beszélgetek vele és nem mondjuk Flótás mellett. Hiányzik is, de tudom, hogy Abi nénivel tök jó kezekben van.
- Mert Bálint azt mondta - biccentek, nagyot sóhajtva, de nem nézek rá a rellonosra. Nem érzem fairnek, hisz én hagyom neki, hogy a saját útját járja. Komolyan, már nem is esik rosszul azt hallgatni, éppen kivel feküdt le. Csak azt kívánom, találja meg végre a valakijét és ne csapongjon.
- Mondtam már… nem Bálinton nem vagyok túl - csattanok fel idegesen, még fel is állok és járkálni kezdek idegembe.
- Örülök hogy ezt így elkönyvelted, de ez is csak a könnyebbik út, Balázs. Már az elejétől fogva mondtam, miért mentünk szét. Bármi is történt kettőnk között, sose fogunk összejönni, mert én…én vagyok. Maradok is. De elegem van. Minek jöttél ide? - állok meg hirtelen előtte, nekiszegezve a kérdést.
- Vagy ha ennyire a szíveden viseled a kapcsolatunkat, miért nem hoztad őt is? - túrok a hajamba idegességembe, mert tényleg bosszant.
- Randira hívsz, aztán elküldesz a picsába. Nem akarsz látni, de eljössz. Legyünk barátok, de bejövök neked… megcsókollak, megcsókolsz, de aztán a fejemhez vágod, hogy nem kellene - rázom meg a fejem, ahogy szépen felvilágosítom, ő mit is csinál. Ugyanúgy szórakozik velem. Amit cseppet nehezen viselek, meg is kell kapaszkodnom a padba hirtelen, hisz a fejem is zúgni kezd, már hallom, ahogy felváltva morognak.
- Mit akarsz tőlem? Ha annyira óvod a barátságotokat, miért jössz ide? - a kérdéseim is már csak tompán hallom, össze kell szorítani a szemem, mert homályosodik a látásom is.
- Menj el - rázom a fejem erőtlenül, az arcom törölgetem közben, de szaporán veszem a levegőt, és a kezeim is remegni kezdenek.
Neki se kellesz. Sose hallgatsz ránk. Fogd már fel. Senkinek nem kellesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Te azt a Bálintot tartod tiszteletben, aki ki tudja, hány nőt dugott már meg utánam - nem bírom ki, hogy ne vágjam a fejéhez, mert számomra a mögöttes dolgok mellékesek. Megtette. Lehet épp most is azt teszi, és szerintem ez teljesen rendben van. Nem érzek féltékenységet, és nem érzem azt sem, hogy bármelyik lányt megtépném emiatt. Én tényleg csak azt szeretném, hogy az eridonos boldog legyen. Ha így, akkor így.
- Szóval vannak érzéseid. Csodálatos. Képzeld nekem is vannak. És irántad. Nem Bálint iránt, nem a pszichiáterem iránt… nem is iránta - ingerülten bökök a srác felé, aki épp elsétál melletünk, de végig a rellonost nézem.
- Sáros vagyok, igen. Van egy kibaszott nagy bűnöm. Meg is szeretném élni őket. Veled akartam lenni, érted? Nem Bálintot vártam, minden kibaszott nap, hogy felbukkanjon a hülye egoista vigyorával, hanem téged. Nem Bálint miatt kaptam fel egyből a kibaszott telefont, ha pittyent egyet, hanem miattad. És nem Bálint miatt hallgatom szarásig azt a rohadt 5 Seconds of Summer számot, hanem miattad! - kiabálok? Lehet. Érdekel? Baromira nem. Jobban lefoglal az, hogy közben minden kezdődik erről. Zsong a fejem, a fülem zúgni kezd, a hangok meg beszivárognak, és elnyomnak mindent. Rámtör a rettegés, és zokogni kezdek, csak mert valahogy ki kell adnom. Szarul érzem magam, igen… bűntudatom is van, de annyira Balázzsal szeretnék lenni, hogy dühít, hogy nem lehetek, hiába szeretne talán ő is velem.
A fejemet rázom, valahol távolról érzékelem én, hogy megölel, de csak próbálom ellökni.
Csak sajnál. Csak szán… nézd meg… hát undorodik tőled. Nézz fel Viola, az arcára…
Nem akarok engedelmeskedni, nem akarok szót fogadni, mégis felemelem a fejem, hogy aztán meglátva a rellonos arcán lévő undort, teljesen széttörjek.
- Ne. Menj innen. Hagyj békén - próbálom el is lökni magamtól.
- Nem kell a szánalmad - csak a csend. A csendet akarom. Ugyanakkor kénytelen vagyok belekapaszkodni, mert a lábaim is kezdik felmondani a szolgálatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ahogy nekem is mindig fontos lesz - biccentek, mert ezt is határozottan állítom. Nem úgy váltunk el, hogy mindketten a francba küldtük a másikat, talán… jó, lehet hogy el sem váltunk, de ettől még nem érzem, hogy nekem csak azért kell boldogtalannak lennem, hogy ő elégedett legyen. Ez igazságtalan, és nem is vagyok hajlandó benyelni, vagy eltűrni, csak jussak ki.
Amire jelenleg szintén nem sok esélyt látok, sőt… ha felfognám, hogy egy újabb roham küszöbén vagyok, talán még aggódnék is kicsit, mert az, hogy napi kétszer történt volna… olyan már tényleg marha régen volt.
De megtörténik. És fokozatosan temet magam alá, mígnem csak zokogni vagyok képes. Az érzés, hogy figyelnek. A tudat, hogy egyedül vagy, a hangok, amiket nem is értek jóformán, csak azt a férfit, aki… aki szerint a világnak sem kellek, nemhogy másnak. Folyton ezt szajkózza, én meg… hiszek neki. Most is hiszek, most is elhiszem, hogy Balázs nem akar, hisz látom az arcán az undort. Nagyon fáj, jobban mint az a csalódottság, ami akkor kiült. És bánt, rohadtul bánt, mert nem tudok vele mit kezdeni, én… nem tudok változni. Képtelen vagyok rá. Ezek a szarságok, ezek a hangok mindig velem lesznek.
Remegő kezemmel beletúrok a hajamba, mintha csak le akarnám szedni. A fejem majd’ szét szakad, és annyira távolinak hallom a rellonos hangját, mintha már menne ki a kapun. Sírok, és ahogy kinyitom a szemem, megint az ismerős fürdőt látom. Az ajtót, amin túl hallom a hangokat, csak hiába sírok, nem nyílik ki. Viszont valamiért mégis más. Megfogom a kezet, görcsösen kapaszkodom belé, holott ezen a ponton már rég nem mozgok a valóság talaján. Nem tudok beszélni se, csak sírni. Hiába szorítom a kezet, az a szorítás olyan gyenge, amilyen én is vagyok valójában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ösztönösen bújok hozzá, még ha ebben a pillanatban nem is fogom fel, hogy Balázs az. Most csak azt tudom, hogy most először mégsem vagyok egyedül, hogy van itt rajtam kívül még valaki, és ez furcsa. De kapaszkodok, amennyire az jelenleg tőlem telik, mert nem akarom, hogy eltűnjön, nem akarok megint egyedül maradni, és rettegni. Marha jó egyébként, hogy az ember konkrétan saját magától retteg, de ebbe ha akarnék, se tudnék most részletesen belemenni.
Nem lesz csend, a kiabálást is ugyanúgy hallom, a dulakodás hangjait is, még a saját zokogásom is, ami annak ellenére se hagy alább, hogy már rendesen fáj tőle a mellkasom, és az anyagot is szépen lassan eláztatom a könnyeimmel, amibe most a fejem fúrom. De az üvöltözés és a sziszegések között Balázs hangját is meghallom, még ha nagyon távoli is. Abban biztos vagyok, hogy ezt már én képzelem hozzá, de kit érdekel. Annyira szeretem hallgatni, teljesen mindegy, ha csak beszél, vagy énekel. Felőlem a francba is elküldhet, csak beszéljen.
Lívia odafent közben kapcsol. Szerencsére a lány szeme rajtam volt, így pontosan tudja, melyik üvegért kell nyúlni. Le is rohan, hogy azt Balázsnak nyújtsa, már ha a rellonos észreveszi. Mert hogy ő magától meg nem szólal, nagyon kevés emberrel beszél, de jó ideje ismerjük mi egymást. Közben pedig értelmet is nyer az éjszaka szarabb rész, mert kivágódik az ajtó, és a nő kirohan rajta, kezeiből pedig drótok lógnak. Ledobja magáról a köpenyt és rendesen hemperegni kezd a járdán, miközben érthetetlen szavakat üvölt. Na, az ápolók pont vele vannak elfoglalva, így eshet meg, hogy hozzánk még senki nem ért ide. Csak a remegésem sem hagy alább.
- Kérlek - nyöszörgök, bár ezt sem lehet érteni szinte, és Lívi is úgy felszívódik, mintha ott sem lett volna. Tudja, hogy utálom, ha valaki így lát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Őszintén? Fogalmam sincs, mi történik, és nem is érdekel, csak tíz körömmel kapaszkodok a változásba, mert azt most egyszer nem rosszabb. Majd… majd Mihailnak elmesélem, mert lövésem nincs, hogy mi történt, vagy miért történik. Az agyamba is káosz kerekedik, elfog az émelygés is, de kitartóan kapaszkodok, és csak hallgatom Balázs hangját, mert… mert az jó. Segít. Elvonja a figyelmem a többiről, így tényleg próbálok csak arra koncentrálni, teljesen leszarva azt, hogy a többi egyre erőszakosabban próbálja kivívni magának a figyelmem. Szinte már üvöltenek, és azon a ponton a fejemhez is kapok, mert a fájdalom belenyilal.
Valahogy viszont a kezembe kerül az üveg, és bár még az ujjaim is remegnek, a számhoz emelem, hogy kortyoljak.
Megpróbálok leülni, de a szemeim ki se tudom nyitni. A levegőt még mindig szaporán veszem, csak tudom, hogy most már nem lesz baj.
- Mi…mi… mindjárt jobb lesz - nyekergem gyengén, fejem kezeimbe temetve. Most tényleg csak várni tudok, meg számolni. Fogalmam sincs, miért kell ilyenkor számolni, de csak nekikezdek magamban. És tényleg érzem, nem tudom mennyi idő telik el, mire a remegés alábbhagy, és a levegőt is normálisan tudom venni a levegőt, de lassan bár, de normalizálódik. Annyira, hogy még a szemem is kinyitom. Megtörlöm az arcom és a szemeim, és lassan felfogom azt is, tényleg nem vagyok egyedül. Hirtelen átjár a pánik, mert fogalmam sincs először, ki az, aki ezt végignézte. Aztán akkor se leszek jobban, mikor felfogom, ki az. Csak egy fél pillanatra nézek Balázsra, aztán el is kapom a fejem, mert igen… szégyellem magam, Utálom, hogy ilyen vagyok, és a tekintetem még mindig üveges. Végtelenül szánalmas látványt nyújtok.
- Sajnálom - nem nézek rá, csak magam elé suttogom a szót, és fázósan húzom össze magam, mert más vágyam sincs, csak eltűnni. Igazán elnyelhetne a föld, vagy valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tudom, hogy onnantól, hogy beleittam a cuccba, már nem lesz gáz, de az idő ami eltelik, míg az hatni kezd… sok. Lassan fogom fel, mi történik körülöttem, és a szégyen meg a bűntudat ennek ellenére gyorsan önt el. Nem akartam ezt. Én nem akartam, hogy Balázs ezt lássa, mert ha most nem sétál el, akkor soha. Valahol meg mégis úgy érzem jobb ez így, a hangoknak igazuk van, nem kellek senkinek, és miért akarnék bárkit is ebbe belevonni? Abi néni van nekem, ő meg erős sokszor még helyettem is.
Érzékelem, hogy valami változik. A fejem a dokim lépéseivel párhuzamosan ürül ki, és jólesőn sóhajtok fel, mikor ideér. Ez tényleg az a sóhaj, ami miatt hálásabb nem is lehetnék, így szépen fel is nézek rá. Csend van. Istenem, de jó.
- Jól vagyok - szögezem le, talán mindkettejüket nyugtatva meg ezzel, és csak a szemem forgatom, mert valami megint a hátamra került, ami nem az enyém. Esküszöm, csinálok lassan Vinted profilt és meggazdagszom.
- Csak… - ráncolom a homlokom, mert komolyan nem értem. Aztán Balázsra nézek.
- A dokim. Mihail - esetlenül mutatom be, kicsit kellemetlenül is ficánkolva, mert biztos, hogy a rellonos is látja azt, amit én. Hát mindenki látja, ez a pasi valami természetellenes, de mégis… ha itt van… csend van. Ez valahogy felülír mindent.