36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gófitz Dániel összes RPG hozzászólása (15 darab)

Oldalak: [1] Le
Gófitz Dániel
INAKTÍV


Kófic
RPG hsz: 28
Összes hsz: 31
Írta: 2022. szeptember 17. 22:05 Ugrás a poszthoz

Alíz, a galambos hölgy

Hiába közeledik már a nyár vége, azért mostanában is nagyon meleg napok voltak, még délután is, amikor kijött a bogolyfalvi rendelőből. Szinte már a napi rutinja része lett, hogy a munkát követően kiég a retinája. Ezzel szemben ma egy sokkal kellemesebb idő fogadta, ami rögtön jobbá tette a kedvét. Nem volt egyszerű nap, az egyik kislány nagyon rossz lelkiállapotban érkezett ma az ülésükre. Hiába próbálja magát távol tartani ezektől, az igazság az, hogy még mindig túlzottan nagy hatást tudnak rá gyakorolni mások érzései.
A fejében kuszán zengő gondolatokkal úgy dönt, hogy még sétál egyet mielőtt hazatér. Valószínűleg az esti cikkírás majd egy kicsit helyre fogja hozni, mert arra egyszerűen muszáj koncentrálnia, nem csúszhat meg a határidővel.
Azonban előtte egy gyors gondolatszellőztetésre van szüksége, így a tér felé veszi az útját. Az emberek nyüzsögnek, élvezik, hogy véget ért a napjuk mára. Szemei előtt mindenféle színes folt és csík kavarog, ahogy a körülötte elhaladók beszélgetnek, nevetgélnek egymással.
A téren megpillant egy fiatal hölgyet, aki az ott bóklászó galamboknak szór le némi eleséget. Dani a szomszédos padra ülve halványan elmosolyodik a látványon. Nagyon sokan utálják ezeket a jószágokat, amolyan meg nem értett élőlények. Pedig valaha házikedvencek voltak, most pont olyanok, mint a kóbor cicák.
Zsebéből előhúz egy lapot, és gyorsan felskicceli a pad előtt bóklászó, igaz most nem tudja színessel árnyalni, pedig az esti napsugarak igencsak hangulatossá teszik a pillanatot. Alíz hangjára körülötte baracksárga fények jelennek meg, melyek hamar elvesznek az utca népének morajában.
Nem kívánja megzavarni a fényképezést, tudja, hogy a művészet mennyi koncentrációval jár, azonban a képek végeztével tétován odalép. Nem jellemző rá, hogy nagyon barátkozna idegenekkel, de már sikerült legyőznie azon félelmét, hogy leszólítson másokat.
- Szia, ne haragudj, hogy így ismeretlenül zavarlak... csak láttam, hogy a galambokat eteted és... - Ez pont úgy indul, mint egy rossz csajozós duma, de kicsit pironkodva átnyújtja a gyors skiccet a padon ülő Alízról és a madarakról. A különleges ceruzájával rajzolt, a galambok lassan járkálnak a skiccen. Nem tökéletes munka, hiszen csak pár perc alatt vázolta fel, de jól kivehető, ami rajta van.
- Én is szeretem megörökíteni a pillanatot. - Igen, sikerült kinyögni, remélhetőleg a fiatal nő sem fogja teljesen creep-nek tartani, hogy idegeneket rajzolgat.
- Igaz, én inkább rajzolni meg festeni szeretek. Egyébként... Dániel vagyok. - Mutatkozik be a ceruzától kissé fekete kezét nyútjva a hölgy felé.

Gófitz Dániel
INAKTÍV


Kófic
RPG hsz: 28
Összes hsz: 31
Írta: 2022. szeptember 17. 23:37 Ugrás a poszthoz

Lenke, a balerina

A második tanítási héten

Nem mindenkinek jön könnyen az elhatározás, hogy szakemberre van szüksége. Persze, érezzük, hogy nincs valami rendben, de ahhoz be kell tudni magunknak is ismerni, hogy egyedül kevesek vagyunk, ami nem mindig könnyű. Meg aztán... ott vannak az előítéletek, hogy aki pszichológushoz jár, az biztosan problémás. Ezzel Dani is szembesül, néha olyan bugyuta kérdéseket tesznek fel neki a szakmájával meg a kis betegeivel kapcsolatban, hogy elszörnyülködik az emberi butaságon. Igaz, az évek alatt már megtanulhatta volna, hogy mire számíthat, de akkor is igyekszik realistán, de mégis némi pozitív szemlélettel kezelni a körülötte lévő világot.
Hamarosan érkezik az első négyszemközti ülésre egy Lenke nevű leányzó. A tanárai vették észre, hogy már valahogy nem a régi, mindemellett nagyon sok terhet vállal magára: nagyon komolyan veszi a táncot és mindenhol próbál maximálisan helytállni. Az orosz származású balerinák élete mindig is nagyon kemény volt, sejthetően Lenke sem kivétel ez alól, hiába itt él. Azonban nem sokat meséltek a tanárai a kislány pontos családi múltjáról, így ezt tőle kell megtudnia. Azt hallotta, hogy a lány is azon emberek csoportját erősíti, akik nem szívesen vették rá magukat arra, hogy pszichológushoz járjanak.
Szerencsére a tanárok figyeltek rá és bátorították, így hamarosan megérkezik a kijelölt időpontra. Az egyik nevelői szobát jelölték ki Daninak arra, hogy fogadja a gyerekeket. Egyelőre még nincs túlzottan kidekorálva, de már tett föl néhány rajzot, hozott pár játékot meg persze a rajzfelszerelése is megérkezett a szokásos tesztsorok mellett. Még nem volt ideje nagyon berendezkedni, hiszen csak egy hete van itt, de az már bizonyos, hogy a szoba elrendezése így nem lesz jó. Nem elég barátságos, nincs elég nyitott tér. Ezzel a régi tanári asztallal olyan, mintha egy osztályfőnöki elbeszélgetést akarna tartani odafentről. Fotelek kellenek, színek, olyan terek, ahogy szívesen van az ember és szívesen nyílik meg. Mindenképp beszélni fog erről az igazgatóval. A csuklóján lévő órára pillant, most már bármikor megérkezhet Lenke.


Gófitz Dániel
INAKTÍV


Kófic
RPG hsz: 28
Összes hsz: 31
Írta: 2022. október 1. 19:11 Ugrás a poszthoz

Alíz, a galambos fényképész hölgy

Nagyon tudja szeretni az egyszerű dolgokat az életben, amiket talán a legtöbben nem is vesznek észre, hogy mennyire szépek. Ezek segítették át a nehéz időszakon, azonban fiatalon talán hajlamos volt erőszakkal keresni a jót mindenben. Ez a toxikus pozitivitás sem vezet célra, kényszerrel nem lehet valaki boldog, azonban a felfogását formálhatja tudatosan az ember.
A kellemes időjárás, a nap utolsó álmosan pislogó napsugara és a téren boldogan csipegető galambok mind olyan dolgok, amik mellett elmehet az ember, ha nem jár nyitott szemmel. Nem mindig szokta megörökíteni a látottakat, de elég gyakran előfordul vele, főleg, hogy ha inspirációt lel valamiben.
Félszegen pislogva várja Alíz reakcióját a váratlan ajándékra és az ismeretlen közeledésére. Érthetően nem volt túl lelkes az első pillanatban, ami várható is, hiszen csinos, fiatal nőként bizonyosan sok atrocitás éri az ellenkező nemmel kapcsolatban. Azonban szerencsére hamar tisztázódik magától a helyzet.
- Idő híján ennyi lett, de köszönöm. – Köszöni meg a dicséretet egy finom lapos pislogással vegyítve. Ha több ideje lett volna, lehet még egyfajta auraként körbe rajzolná Alíz színével az alakját, de erre most nem volt lehetősége. Szerencséje van, hogy van egy ceruzája, aminek a színét tudja bűvölni mágia segítségével, így a lehető legközelebb van a rajz ahhoz, amit lát.
- Tetszik az Ars Poeticád. Én magam is szívesen foglalkozom az érzelmek ábrázolásával…is. – Igaz, Dani kicsit másképpen, hiszen ez a terápiás eszköze, ahol minden forma, szín és árnyalat egészen megváltoztathatja az életre kelő mű hangulatát. De ennek a módszernek a tökéletesítése folyamatban van.
- Nekem sosem volt lehetőségem komolyabban megismerkedni a fényképészettel, elég hamar beszippantottak az ecsetek meg a ceruzák. – Meg az az igazság, hogy pénzük sem volt ilyen készüléket venni. Nem sok fénykép van róla és az öcsijéről a gyerekkorukból. Emlékek… azok vannak, hol jobbak, hol kevésbé.
- Jóslás? Az egy nagyon érdekes tudományterület, az elmének egy igen különös szeglete az, ami ilyen dolgokat érzékelni képes. – Huss, a pszichológus előtört. Az egyetemen tanulták azt, hogy az agy hogyan dolgozza fel a képeket, és hogy a mágiával rendelkező egyének hogyan lehetnek látók. És a klasszikus értelemben vett látók, nem pedig a kártyajósok, akiknek legalább a fele csaló.
- Én szinesztéziás vagyok. Az nem olyan különleges talán, de legalább… szép? – Feleli kicsit kínosan elviccelve a dolgot. Mind a kettőjüknek van egy érzékeléssel kapcsolatos kis ’defektje’. A szinesztézia nem olyan hasznos, mint a jövőlátás, de tényleg szép. Dániel hasznosnak is találja, segíti a művészetét kibontakozni.
- Gyermekpszichológus vagyok. Vagyis az jelenleg éppen mellékszál-féle, mert az AMS-en vagyok tanársegéd, ott kutatok. – Doktor Gófitz in progress, bár ő maga sem nagyon várja. Nem tudja, hogy mit szeretne azután, hogy ez megvan.
- Te a fényképezésből élsz? – Manapság talán a fényképészet az, amiből az ember legjobban meg tud élni. Sok az esküvő, mindenféle sajtótermékek. A férfi gyerekként a művészetéből akart élni, később került a pszichológia bűvkörébe.
Gófitz Dániel
INAKTÍV


Kófic
RPG hsz: 28
Összes hsz: 31
Írta: 2022. október 7. 20:46 Ugrás a poszthoz

Alíz, a galambos hölgy

Helyeselve hümmög, hiába nem egy a művészeti nyelvük, megérti, hogy a másik mit érez és hogyan ragadja meg a világot maga körül.
- Én nagyon ritkán szoktam fekete-fehérben alkotni, általában az időhiány az oka. - Pedig azoknak is megvan a szépsége, amikor csak a fehér és fekete összemosása adja ki az alakokat.
- Miért pont fekete-fehér? Mit szeretnél kifejezni vele? - Lehet mégsem érti annyira, mint szeretné. Bár a művészet szubjektív, lehetséges, hogy mást szimbolizálnak a színek Alíznak és másként interpretálná Dániel.
Alíz kérdésére egy pillanatra habozik. Nem is tudja, hogy hirtelen mit feleljen, abban egészen biztos, hogy még óvodás korában találta meg ez a szenvedély, azonban azt nem szívesen közölné, hogy valószínűleg úgy, hogy más játéka nem is nagyon volt, sőt, voltak olyan idők, amikor mindenféle kidobott csomagolóanyagra rajzolgatott az utolsó 4 centi ceruzájával. Nehéz gyermekkora volt, mely egyáltalán nem lett könnyebb az öccse születésével sem.
- Azt hiszem korán nyomták a kezembe a ceruzát meg a lapot, hogy kössem le magam. És túl jól sikerült. - Amikor az apja velük élt és sokat ivott nem szerette, ha láb alatt van, így az édesanyja mindent elkövetett, hogy csendben tudja a kisfiát, amíg az ember kialudta az alkoholt.
- Megosztó tudomány a jövendőmondás. Az egyetemen hallottunk mellette és ellene is érveket, attól függ kinek az óráján ültünk. - Feleli nevetve. Ő maga elhiszi, hogy létezik ilyen képesség, de abban biztos, hogy sok kuruzsló is hemzseg a szakmában.
- Nocsak? És gyakran jönnek ezek az álmok? - Kérdezi érdeklődve hallgatva, a nő körül hangjára megjelenő színes foltok már nem terelik el a figyelmét, megszokta azokat. Valaki biztosan áldásként tekint egy ilyen képességre, azonban hatalmas lelki terhet ró a viselőjére. Figyeli, hogy Alíz miként vélekedik erről, és valóban bizonyosodik, hogy számára is teher.
- Van segítséged ehhez? Nehéz lehet egyedül ilyeneken átmenni, főleg, ha nem szép jövőt lát az ember. - Kezd bele kedvesen. A látnoki készség  nagy teher, hiszen mások terhét veszi magára az ember és nem tud ellene menekülni. Sokszor pszichológusként is nehéz cipelni ezeket a dolgokat, pedig önként választják ezt a hivatást.
- Ha gondolod, megkérdezhetek valakit, akivel tudnál erről beszélgetni. Az egyetemen az egyik kollégámnak van gyakorlata a különleges adottságú emberekkel. - Dániel nemigen tapasztalt még ilyen gyerekeket, sokkal több autizmus spektrum zavarral küzdő fiatalt látott már, meg persze olyanokat, akik más okból kerültek a pszichológusok figyelmébe: családi bántalmazás, ADHD, szorongásos zavarok.
Mikor kicsit vidámabb témára terelődik a szó, ő is jobban elengedi magát. Arca lágy mosolyra húzódik, ahogy Alíz viccelődik a képességével.
- Nem, egyáltalán. Hallottam már ezt a poént párszor. - Feleli lefelé pillantva a galambokra, akik közül már csak páran maradtak ott, a többiek elszéledtek.
- Barackszínű a hangod. Én annak látom. - Nem mindig szokta megmondani, ha nem kérdezik, elvégre kit érdekelne, hogy egy idegen pasas minek érzi őket. Ez nem befolyásol semmit velük kapcsolatban.
- Igen, álmomban is megjelennek a színek az emberek körül. De ez szerintem csak megszokásból, mert nem mindig ugyanazt látom körülöttük álmomban, mint amit a való életben. - Vonja meg a vállát. Nem bírnak nagy jelentőséggel az életében a látottak, már teljesen megszokta őket.
Megköszönve átveszi a névjegykártyát és szemügyre veszi a címet.
- Áh, egy galéria? Gratulálok, az szép teljesítmény! - Válaszolja felpillantva a papírról. - Ha ilyen tehetséges vagy a fényképészethez, elhiszem, hogy nagyon keresik az emberek. Meg így sokkal inkább a saját látásmódod közvetíted, nem a másét, nemigaz? - Kérdi halvány félmosollyal, ahogy zsebreteszi a kártyát. - Mindenképpen ellátogatok, megnézem, hogy most mit alkottál. - Fejezi be biccentve egyet, hogy megerősítse az ígéretét.
Épp búcsúzna el, amikor tekintete elé élénk narancssárga fények kúsznak be, melyek egyre világosodnak. Ehhez egy éles hang társul, mégpedig egy sikítás hangja. A közelükben lévő padon egy fa alatt egy tini banda fagyizott és az egyik lány fagylaltjába pottyantott az egyik galamb egy pár méter magasan lévő ágról. A fiatalok dühösek, az egyiküknél előkerült egy pálca is.
Gófitz Dániel
INAKTÍV


Kófic
RPG hsz: 28
Összes hsz: 31
Írta: 2022. október 14. 15:44 Ugrás a poszthoz

Alíz, a harcias galambos hölgy

Helyeselve bólogat, nagyon jól látja Alíz az életet és ettől jobban nem is tudna egyetérteni azzal, hogy hogyan érdemes létezni ebben a világban. Nyilván nem csak az ő felfogása létezik, de Dani is igyekszik ennek megfelelően élni a mindennapjait.
- Ez így van, ezek a pillanatok adnak erőt a következő kihíváshoz, amit kapunk. - Mert azok mindig jönnek, akár tetszik, akár nem. És ha az embert lemerülve találja meg egy ilyen helyzet, akkor bizony nagyon nehéz újból és újból felállni.
- Meg talán az ember jobban el is gondolkozik egy fekete-fehér alkotáson. - A színek valóban fel is tudják dobni az alkotásokat, de el is tudják terelni a figyelmet. Gyerekként Dánielt is mindig lekötötte a hangokból eredő színjáték, de később megtanulta kezelni.
- A pszichológia később jött, 17-18 évesen tereltek ebbe az irányba. Én pedig kombináltam kettőt. - Hosszú sztorija van, hogy és hogyan került közel a pszichológiához, ehhez köze van a saját traumáinak, a testvére betegségének és persze ahhoz, hogy anno tiniként felismerte, hogy segítségre van szüksége. Fogalma sincs, hogy hol tartana, ha akkor nem megy szakemberhez, valószínűleg amolyan éhező művész lenne, vagy valami teljesen random foglalkozást választott  volna, amiből úgy gondolta akkor, hogy megélhet.
Figyelmesen hallgatja, amit Alíz mesél az álmairól, néha bólogat. Nagyon jó hallgatóság, de ez alapfeltétel az ő hivatásánál.
- Hogy éled meg ezt a felelősséget? Hogyan tekintesz rá? - Kérdéseivel nem irányít, őszintén érdekli, hogy hogyan lehet ezt megélni, hogy adott esetben mások egészsége, sőt élete múlhat azon, hogy megtalálja-e a nő őket. Ez egy hatalmas teher lehet a legtöbb embernek, ritka az az embertípus, aki élvezi, hogy hatalma van mások sorsa felett. Általában az olyanoknál más is megfigyelhető.
- Elhiszem, hogy nem könnyű. Minden elismerésem. - Feleli kedvesen. Az embernek fontos a jó alvás, amikor kipihenheti magát, de Alíz agya ilyenkor sem tud pihenni, az alvás sokszor nem pihentető, sőt mondhatni gyötrő. Okozhat az elalvástól való félelmet, amiért még jobban eltolódhat az alvásciklus ezáltal plusz mentális terhet róva az emberre.
- Angliában oktat egy ottani egyetemen, korábban foglalkozott látnokokkal. Volt olyan, akinek sikerült valamennyire megtanulnia irányítani a képességét... - Kezd bele elgondolkodva, mert nem tudja, hogy mennyire hitegetheti ilyenekkel Alízt. - Értem ez alatt, hogy az üléseiken hipnózisban, kontrollált körülmények között tudtak látomást produkálni. Nyilván, ha közben érkezik olyan inger, ami az ülés után ér, akkor azt nem tudja szabályozni. - Folytatja alsó ajkával finoman megnyálazva a felsőt. Ismeri a férfi kutatásait, egészen szép publikációk születtek a témában, de a részleges sikerek eltérítették ettől, így most már az elemi mágusok felé terelte a hangsúlyt. - Ha ez így nem sikerülne, vagy valamiért nem vállalná, egy igazán megértő emberrel tudnál beszélgetni. Több jövendőmondóval foglalkozott, de egy ideje már nem erre helyezi a hangsúlyt. - Fogalma sincs, hogy ő mihez kezd, ha a saját szívügye kudarcot vall. A szakma jól fogadja a publikációt és az előadásait, sőt a gyakorlatban is működni látszik a dolog, de csak az idő dönti el, hogy mennyire alkalmazható, amit csinál.
Elmosolyodik arra, miszerint Alíz nem tartja mimózának. Régebben mindig ezzel piszkálták, hogy olyan túlérzékeny, ami egyáltalán nem segített azon, ami miatt ilyen volt a viselkedése. Sokat erősödött tini kora óta, rengeteg megküzdési stratégiát alkalmazott a múltbéli dolgok ellen.
- Talán őszi. Vagy inkább nektarin gyümölcshús. - Eltűnődve figyeli az Alíz körül megjelenő és eltűnő aurát, amit nem is analizált pontosan ki.
- Ez teljesen véletlen. Azért ilyen kis világos, mert magas a hangod. A nőké általában világoska. - Sajnos semmi extrát nem tud mondani, nem lát az emberek lelkébe ezzel a képességével. Azt külön kellett megtanulnia.
Már éppen búcsúzni készültek, amikor a közelükben egy csapat tini cirkuszolni kezd a madarakkal. Dániel is ugrani készült, hogy rendet tegyen, mint komoly felnőtt, azonban Alíz gyorsabb volt nála. Hamar beérte a nő sietős lépteit, hogy jobban szemügyre vegye a helyzetet.
- Azt tegyük el, nincs szükség semmi hirtelen mozdulatra. - Szól nyugodt, de határozott hangon a fiatalokra, azonban Alízra rá sem néz. Ha a kis kanál kedvesség nem segít, még mindig jó B-terv az ecet. Kissé azért meglepi a vehemens reakció újdonsült ismerősétől.
- A kloákának nincsnek záróizmai. Olyanok mint egy kisbaba, nem tudják irányítani a tetteiket. Ti viszont igen. - Közli higgadt hangon, de odabent azért hevesen ver a szíve. Nincs szükség párbajra, reméli, hogy győz a józan ész.
- Jóvanna‘ - Köpi oda az egyik lány a két felnőttnek. Arcán gúnyos grimasz ül. - Pattogtok itt. - Folytatja a szemét forgatva, de leengedi a pálcáját. - Aztán te mikor teszed azt el? -Kérdezi Alízra pillantva, miközben társa az öntetes fagylaltot egyszerűen a fűbe dobja, mire több madár odaszáll, hogy lakmározni kezdjen.
- Pfújbaszdmeg. - Hüledeznek a fiatalok és egy gúnyós kézmozdulatot intve a felnőttek irányába tovább állnak.
- Jó, hogy nem csaptatok össze. - Jegyzi meg csendesen, ahogy kezét elhúzza a táskájáról. Nem egy nagy pálcaforgató, nem hiányzott egy ilyen párbaj, de azért ő is készenlétben állt.
- Általában oka van az ilyen viselkésnek. -

Gófitz Dániel
INAKTÍV


Kófic
RPG hsz: 28
Összes hsz: 31
Írta: 2022. december 10. 22:02 Ugrás a poszthoz

Széplaki kisasszony

Bólogatva hallgatja Alíz szavait, tetszik neki, ahogy az életről vélekedik. Nem sokan látják ennyire bölcsen a dolgokat ilyen fiatalon, bizonyosan a korábban említett nehézségek miatt alakult ilyen módon a személyisége, így ez nem tekinthető teljesen pozitívnak. Mindenesetre, ha dolgozik a sebein nagyon sok mindenen fogja átsegíteni az, amit tanult ezekből.
- Érdekes lenne megkérdezni, hogy kinek milyen színűek egyes elemek és hogyan értelmezik a látottakat. - Ilyenekről persze nem lehet levonni egyértelmű következtetéseket a másik személyiségéről, de sokat elárulhat a múltjáról és a korábbi tapasztalásokról néhány embernél. De ezeket nem kezelheti az ember a személyiségelemzésként, nem véletlenül érte annyi kritika a Szondi tesztet is, ami azért ennél jóval összetettebb alapokon nyugszik. Dani egyszerűen csak szereti hallgatni mások elképzeléseit ugyanarról a dologról.
- Nem egyszerű... nincs túl sok szabadidőm, koffeinen élek. - Néha bánja már, hogy az akadémia irányába terelte a karrierjét, azonban egyáltalán nem biztos benne, hogy a klinikum az ő útja. Annak ellenére, hogy úgy tűnik kívülről, hogy megvan az iránya, sokszor kételkedik magában.
Figyelmesen hallgatja, hogy Alíz mit mesél az életéről, az érzéseiről, hogy hogyan éli meg ezt a nem hétköznapi képességet, amit a sorstól kapott.
- Nem kell mindent a saját felelősségednek tekintened. Az életedben te vagy az első ember, akinek meg kell felelj és akiért felelős vagy. Ezt tudom, hogy nehéz kezelni, de ha mindenkinek próbálsz a kedvére tenni és mindenki baját beengeded az életedbe, az hosszútávon nagyon nehéz lesz. - Ezt sokkal inkább magánemberként mondja, mint pszichológusként. Nem dolga megmondani, hogy ki mit és hogyan tegyen, azonban még ha más módon is, de hasonló dolgokon megy át, hiszen az ő életét is átjárja mások problémája, lelki terhei és ez nagyon sokszor nem egy olyan pakk, amit a nap végén lerak, sokszor gyötrődik ő is a kis barátaival és érzi át, hogy min mennek keresztül. És ez hatalmas hiba.
- Szerintem mindenképp sokat segítene egy szakember, aki segítene rendezni ezeket az érzéseket, talán akkor könnyebb lehetne. Mert ez egyáltalán nem hétköznapi szituáció, amiben élned kell az életed, egyedül ez egy nagyon nehéz harc. - Folytatja megértően, száját egy bíztató félmosolyra húzva.
- Ez azt jelenti, hogy nem a megfelelő emberekkel találkoztál. - Nyilván nagy tolerancia kell ahhoz, hogy a másik nehézségeiben partnerként osztozzunk, de ne vegyük túlzottan magunkra. Az empatikusabb emberek ezért szoktak egy-egy problémásabb élettel rendelkező ember mellől, mert a saját érzéseik mellett nem képesek kezelni a másik terheit. Ezt mind a két oldalról lehet támogatni terápiával, az önfejlesztés nagyon sok mindenen tud segíteni.
- Mindenképpen megkérdem és keresni foglak. Tudsz adni egy elérhetőséget? - Kérdi papír meg toll után kutatva a táskájában. Nagyon sokat megtudott Alízról ebben a néhány percben, szemmel láthatóan segítségre szorul, nála pedig van egy lehetséges megoldás, így természetes, hogy segíteni próbál.
- Az auralátás kicsit más, bár vannak olyan színesztéták, akik aurát is látnak. Én csak hangokat látok színekként megjelenítve és egyéni interpretáció, hogy milyen a színed. Lehet, hogy egy másik színesztétának babarózsaszín vagy, a harmadiknak meg királykék, mert nem számít neki, hogy magasabb a hangod. - Magyarázza kezeivel kissé gesztikulálva.
- Az enyém? Zöld... páfrányzöld. - Sokan nem szeretik ezt a színt, valóban nem túl különleges, de Dani sem érzi magát annak különösebben. Ő a mai napig az az egyszerű fiú, aki egy ózdi panelból indította az életét 27 évvel ezelőtt.
Nem mindenki viseli jól a nehéz körülményeket, így ezek a fiatalok sem, akik egy szegény jószággal próbáltak meg keménykedni. Szerencsére könnyen tudtak rájuk hatni, pedig egyiküknek sincs az a fenyegető aurája.
- Ezt átérzem. - Feleli csendesen. Az ő élete sem volt egyszerű, sem a Bagolykőben, sem pedig előtte a mugli általános iskolában, ahol folyamatos céltáblájva volt a többieknek az alkata, a szemüvege vagy épp a különcsége miatt. Dániel inkább befeléforduló lett ezektől az élményektől, az igazat megvallva a mai napig dolgozik önmagán.
- Ha megbocsátasz... én mennék tovább, későre jár. Örülök, hogy megismertelek mindenképp jelentkezni fogok. További szép estét, Alíz! - Biccent kedvesen, majd gondolataiba mélyedve továbbáll. Reméli, hogy fog tudni segíteni abban, hogy könnyebb legyen a fiatal nő élete.
Gófitz Dániel
INAKTÍV


Kófic
RPG hsz: 28
Összes hsz: 31
Írta: 2022. december 10. 22:33 Ugrás a poszthoz

Podlovics kisasszony

Kicsit még feszélyezve érzi magát az új környezetben, valahogy nem tartja még a sajátjának a terepet. Ráadásul egyszerre nem egy, hanem két új munkahelye van, két új vezetőségnek megfelelni, két külön helyiségben rendelni. Sokan azt gondolják, hogy a pszichológusoknak könnyű, úgyis meg tudják magukat nyugtatni, azonban ez nem egészen van így. Nyilván, vannak praktikái, amivel tud hatni magára és jobban is átlátja, hogy mit miért érez, ettől függetlenül nincs csodatudás birtokában, hogy hogyan lehet mindenkinek megfelelni és mindenhová egy pillanat alatt beilleszkedni.
Kissé zavartan piszkálja az egyik díszt, amit kihelyezett, hogy barátságosabbá tegye a nevelőktől kapott kopár szobát, amikor kopogást hall. A mütyürt visszatéve egyet még paskol rajta, hogy szépen álljon, ingén húz egyet-kettőt, hogy szépen álljon, mert megint meggyűrődött picit a sok üléstől, majd egy barátságos mosollyal az arcán kinyitja az ajtót.
- Szia! - Köszönti kedvesen a tizenhároméves leányzót, aki körül megjelenik egy halvány napsárga fény, majd el is tűnik, ahogy elhallgat. Figyeli, hogy a kisasszony is feszeng, rendezgeti a ruháját. Nyilvánvalóan kínos neki is ez a helyzet, de reméli, hogy hamar fel tudja majd oldani a kezdeti feszültséget.
- Gófitz Dániel Vilmos, örvendek! - Mutatkozik be szintén nyújtva a jobbját a szőke fiatalnak. - Nyugodtan hívj Daninak, vagy Dánielnek. Téged melyik neveden szólíthatlak? - Ezt olyankor is megkérdi, amikor valakinek egy keresztneve van, hogy hogyan szólíthatja, mert sokan nem szeretik a teljes nevüket.
Az előbb igazgatott ing ujját felhúzva felvillantja az óráját, majd Lenke felé is mutatja az időt.
- Ettől pontosabb nem is lehettél volna. Kérlek, fáradj beljebb. Ne haragudj, hogy ilyen kis semmilyen még ez a szoba. - Magyarázza az ajtót behajtva a lány mögött.
- De sajnos most jöttem ide és még itt tartok a dekorációban. Olyan tanáris a helyiség kisugárzása, de még fogok ezen változtatni, új bútorokkal meg ezzel-azzal. - Nem szeretné, hogy úgy tűnjön, hogy a gyerekek egy hivatalos vallatásra érkeznek, ahol egy nagyon durva alá-fölérendelt szerep van, elvégre ő nem tanár, nem is kíván az lenni. Ő egy beszélgetőpartner, aki segíthet megoldani a problémákat.
- Egyelőre csak ehhez az asztalhoz tudunk leülni. Foglalj helyet, kérlek. - Mutat nyitott tenyérrel a tanári asztal irányába, majd ha Lenke is leült, ő maga is így tesz.
Tudja, hogy nem önszántából jött hozzá a leány, így nem ront egyből ajtóstul a problémáknak, először próbálja oldani a feszültséget.
- Úgy hallottam, hogy nagyon jól balettozol. Mióta csinálod? - Kérdi őszinte érdeklődéssel a hangjában.
Gófitz Dániel
INAKTÍV


Kófic
RPG hsz: 28
Összes hsz: 31
Írta: 2022. december 11. 01:19 Ugrás a poszthoz

Széplaki kisasszony


Hetek teltek el azóta, hogy Alízzal találkoztunk a Boglyas téren, én pedig megígértem valamit, amit attól féltem, hogy végül képtelen leszek megvalósítani. Tudtam, hogy nagy név a professzor, emiatt pedig nehéz elérni, főleg egy ilyen magamfajta fiatal pszichológusnak, egy ilyen eldugott kis kelet-európai országból, a magam egy év gyakorlatával meg rajzaival, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. Még másnap küldtem egy baglyot Angliába, azonban hetekig nem érkezett válasz, így megismételtem az üzenetem. Nem tudtam, hogy esetleg nagyobb összeget várna, vagy pedig végleg befejezte a kutatásait a látnokokkal, hiszen nem volt túl sok lehetősége valódi látnokokkal dolgozni - ezért is ‚nyergelt át‘ az elemi mágusokhoz. Azonban múlt héten megjött a válasz, elég sokáig gondolkozott, hogy újból elkezdje-e, illetve bizonyítékot kért tőlem arra, hogy valódi látnokkal van dolga, nem pedig ismét egy szélhámos próbál meg figyelmet szerezni magának. Persze engem nem ismert meg a konferenciákról. Bár ezen nem lepődöm meg, de azért reménykedtem kicsit.
A megkapott elérhetőségen írtam Alíznak, hogy végre megérkezett a válasz, szeretnék beszélni vele erről. A kis tavacska mellé hívtam, talán ott kevesebben nyüzsögnek, mint a belvárosban, és nyugodtabban meg tudjuk beszélni ezt a kérdést. Remélhetőleg nem lesz túl hideg, ha mégis behúzódunk valamerre.
Az ősz már erősen beköszöntött, de szerencsére nincs az a télies hideg. A magam részéről inkább húztam egy kabátot és stólaként terítettem a nyakamba a kigombolt kabátom fölé. A tóban békésen úszkálnak a kacsák és a hattyúk, míg a vízpart körül többen nyugodtan sétálgatnak. Igazán megnyugtató itt lenni, jó érzés mélyet szippantani a nedves, őszi levegőből.
A távolból megpillantom Alízt, jobbommal intek neki, hogy merre vagyok, lépteimet szaporázva megindulok felé, nehogy eltévesszük egymást.
- Szervusz! - Köszöntöm közelebb érve hozzá. Már üzenetben megírtam, hogy nehezen kaptam választ és, hogy ne haragudjon ezért, de végre történt előrelépés. - Mi a helyzet? Történt valami érdekes, amióta nem találkoztunk? - Kérdem őszintén érdeklődve pillantva az irányába. Tényleg érdekel, mert nagyon nem hangzott jól az az állapot, amibe taszította a képessége.
Gófitz Dániel
INAKTÍV


Kófic
RPG hsz: 28
Összes hsz: 31
Írta: 2022. december 23. 01:01 Ugrás a poszthoz

Rebeka kisasszony

Az élete rengeteg kutatásból, írásból, elmélkedésből és mások gondolatainak analizálásból áll, lényegében egyfolytában járatja az agyát, aminek mondhatni sosincs ideje pihenni egy kicsit.
Amikor rajzol, olyankor szokott kikapcsolni egy kicsit, azonban valahogy mindig a kutatásokra terelődik közben a gondolata, meg többnyire elűzi az olyan ihleteit, amivel nem támogatja a disszertációját, így végeredményben a szabadidejében is a munkájának él. De ez amolyan kellemeset a hasznossal szituáció a szemében.
Az egyik előkészítős tanár javasolta neki, hogy mi lenne, ha olvasna, de nem szakmai anyagokat. Igaz, hogy azzal is az agyát használná, de ha sikerülne egy igazán kellemes történetben elmerülnie, akkor igazán ki tudna kapcsolni.
Időnként, amikor végtelenül fáradt, úgy érzi, hogy egy értelmes gondolat sem jön ki a fejéből, képtelen gondolkozni, csak ül a papír fölött és várja, hogy jöjjenek az összefüggések, amik valahogy nem érkeznek el az ilyen estéken. Talán ha sikerül egy kicsit kimozdítani a gondolatait, kevesebbszer kerül ilyen kellemetlen helyzetben, ami az írást illeti.
Kesztyűjét levéve, kezeit összedörzsölve toppan be a könyvtárba, majd a pulthoz közeledve fokozatosan vetkőzik le: először a sapkájától szabadul meg, majd kabátját és sálát kibontva lép oda a könyvtároshoz.
- Jó napot kívánok! Szeretnék olvasójegyet csináltatni. - Mondja egy utolsót dörzsölve száraz kezein. Vennie kéne valami krémet, mert vérezni fog.

Gófitz Dániel
INAKTÍV


Kófic
RPG hsz: 28
Összes hsz: 31
Írta: 2023. február 25. 22:25 Ugrás a poszthoz

Alíz kisasszony

Megmondom őszintén, elég félve írok ilyen nagy neveknek, mint ez a professzor, hiszen nem tudhatja az ember milyen lesz a fogadtatás. Még a magyar professzor urak között is vannak olyanok, akik kiváló szakemberek, viszont emberileg tartok tőlük, még akkor is, ha nem bántottak még soha. Egyszerűen olyan kisugárzásuk van, ami negatív érzéseket kelt bennem, emiatt nincs bizalmam megkeresni őket még szakmai ügyekben sem.
Az Alíznak való segítséget pedig nem igazán tudom, hogy hová soroljam. Hiszen egyrészt szakmai dolog, hogy egy ilyen csodálatos képességekkel rendelkező személlyel dolgozhat az illető szakember, másrészt én valahol a saját ügyemnek is tekintem. Inkább magánemberként szerettem volna segítséget keresni, mint szakemberként, amiben nem vagyok biztos, hogy helyes.
Nem kell sokat emésztenem magam a hidegben ezen, hamar megérkezik a Galambos hölgy a megbeszélt időpontra.
Visszaköszönését egy bólintással nyugtázom, majd őszinte figyelemmel hallgatom, amit mesél. Szakmailag is érdekesek számomra a jósok, noha elsősorban a gyermekkori traumák feldolgozása a fő területem. Pont emiatt nem is szerettem volna belefolyni, nem én vagyok az az ember, aki esetleg segíthet Alíznak.
- Nagyon sajnálom...  de ne érzed magad rosszul emiatt. - Nyilván nem érdemeli meg a hölgy, hogy baj érje, azonban a varázsvilágban, ahol bármi megtörténhet teljesen elutasítóan állni a jósokhoz, egészen szűklátókörűségre vall. Ehhez persze joga van, nem tudhatjuk, hogy mi miatt gondolkodik így.
- Volt már olyan, hogy egy-egy ilyen ember visszajött hozzád, hogy igazad volt és megváltozott a véleménye? - Szalad ki a számon az újabb kérdés. Nem mindenki szeret önreflexiót tartani, mert az fájdalmas tud lenni, amikor elismeri magának az ember a hibáit és azt, hogy felelősséget kell vállalni a tetteiért.
- Vannak olyan emberek, akik még nem állnak készen arra, hogy elfogadják, amit tudsz. De ezt te tudod a legjobban... - Sajnos nem menthetünk meg mindenkit, annak ellenére sem, hogy a legtisztább szándéktól vezérelve próbáljuk. Nagyon sok minden kell ahhoz, hogy segíteni lehessen egy emberen, azonban elsősorban ő maga szükséges hozzá.
- Ugyan, nem vagy! - Felelem elmosolyodva. Elvégre ez egy baráti beszélgetés, természetes, hogy visszakérdez.
- Magam sem tudom megmondani, nagyon el voltam havazva. Bedarált a mókuskerék, egyetem, disszertáció írás, munka, kutatáselemzés. Élvezem csinálni, de néha sok tud lenni. - Válaszolom csendesen. Érezni lehet, hogy szenvedéllyel beszélek a hivatásomról, de attól még fárasztó. Ritkán tudom meglátogatni az édesanyám és az öcsém, de nagyon igyekszem találkozni velük. A húgaim már egészen más kérdés, ami valahol bánt is.
- A kolléga... - Kezdem zavartan kulcsra zárva a kezeim, majd a két hüvelykujjam összedörzsölve folytatom.
- Azt mondja, hogy szívesen foglalkozna Veled, hogy ha valahogyan tudnánk... tudnád bizonyítani a képességeid. Emiatt hagyott fel ezzel a területtel, mert több csaló próbálkozott hírnevet szerezni magának. - Összességében ezt sikeres válasznak élem meg, hiszen nem elutasítás érkezett. Az igazi jósoknak nincs  sok segítsége a nehézségeik közepette, hiszen a legtöbb szakember nincs semmilyen módon kiképezve arra, hogy foglalkozzon az ezzel járó nehézségekkel.
- Professor Knightnak azt hiszem, hogy csak egy-két látnok páciense van, többnyire elemi mágusokkal foglalkozik és velük kapcsolatban végzi a kutatásait is. - Teszem hozzá.

Gófitz Dániel
INAKTÍV


Kófic
RPG hsz: 28
Összes hsz: 31
Írta: 2023. február 25. 22:47 Ugrás a poszthoz

Lenke kisasszony

Az első alkalom a pszichológusnál mindig ijesztő, talán a második is. De nagyon remélem, hogy minden egyes üléssel egyre pozitívabb élménnyé válik Lenke számára a mi közös munkánk. Nekem az a célom, hogy a gyerekek várják a napjukat a héten, hogy szívesen újságolják el mi történt, hogy hogyan sikerült használni, amit beszéltünk. Számomra ez a legnagyobb siker, amit csak el tudok érni pszichológusként.
- Nagyon örülök, Lenke! - Ismétlem meg utána a nevét, hogy nyomatékosítsam magamban is, bár annyira még szerencsére sosem voltam még fáradt, hogy elrontottam volna a pácienseim nevét.
Nem módosíthatok annyira sok mindent az aprócska helyiségen, azonban, amit lehet, azon változtatni fogok. Van már egy vízió a fejemben, de úgy szeretném, hogy minden korosztály, fiúk-lányok egyaránt örömüket leljék a szobában. Még arra is gondoltam, hogy néhány gyermek hangulatához alakítanám át minden ülés előtt - azonban félek, hogy ez túlzottan nagy munka lenne, főleg, hogy nem én vagyok a legügyesebb pálcás varázsló a világon.
Miután helyet foglaltunk mind a ketten folytatjuk a beszélgetést, nagyon szeretném megismerni, de nem vezetem erőszakosan a kérdéseimmel. Az a célom, hogy ő nyíljon meg nekem.
- Tíz éve? Ez igen! Hogy kezdted el? Te kérted, vagy a családod íratott be és megszeretted? - Kérdem őszinte elismeréssel. Nagyon nagy hatással tud az emberre lenni egy ilyen fegyelmezett művészet gyakorlása. Látszik is, hogy nagyon a pontosságra törekszik.
- Nagyon jó célnak hangzik. Ez a suli hogy működik, tanárhoz felvételizel? Vagy magába az intézménybe és ott derül ki, hogy kik fognak majd oktatni? - Mind a kettőt hallottam már a művészetivel kapcsolatban, de nem tudom pontosan hogyan megy. Amikor én voltam fiatal, sajnos még nem volt erre lehetőségem, hogy kipróbáljam. Eszembe jut Gitta, akivel a Pramberger téren találkoztam, Ő is táncos és pontosan ebben az iskolában tanul. Milyen kicsi a világ!
- Hol képzeled el a jövődet táncművészként? Egy társulatnál, vagy inkább járnád a világot? - Mind a kettőnek megvan a maga előnye és hátránya, de az biztos, hogy izgalmas világba fog csöppenni, bármelyik mellett is dönt.

Gófitz Dániel
INAKTÍV


Kófic
RPG hsz: 28
Összes hsz: 31
Írta: 2023. március 21. 22:34 Ugrás a poszthoz

Hargita kisasszony

Az utóbbi hetekben egészen sokszor futottak össze, de most nem azért, mert Dani eltévedt és patrónust küldött volna Gittáért, hogy mentse ki a pácból, hanem tudatosan, előre eltervezett találkák voltak az övéik. Sajnos csak heti két napot tölt a faluban, azonban most hétvégén is eljött a hivatali hop-por állomáson keresztül. Mind a ketten nagyon elfoglaltak, így hétvégente sokkal könnyebb összeegyeztetni akár egy kellemes sétát is, ami ebben a gyönyörű tavaszi időben kiváló programnak ígérkezik.
Egy szál fehér rózsával érkezik meg a megbeszélt célpontra Boglyas téren, ahol mindig is szoktak találkozni. Izgatottan, de mégis boldogan várja a következő találkozót, amit még a múlt héten beszéltek le. Gyorsan megigazítja a nyitott kabátja alatt a zakóját, ami egy kicsit rendezetlenül áll az utazási forma miatt.
- Gitta! - Kapja fel a fejét, ahogy meglátja közeledni, csinosan és dekoratívan, mint mindig. Kezét finoman felemeli, hogy intsen, a rózsát pedig eldugja a háta mögé, bár lehet, hogy már későn cselekedett.
Torka kicsit elszorul, ahogy próbál tovább beszélni, sietős léptei közepette köszörüli meg.
- Sziaa! Hogy vagy? Ezt... Neked hoztam! - Zavart mosoly kíséretében nyújtja át a rózsát, miközben barnáival egy pillanatra elvesz a lány szemeiben.
Gófitz Dániel
INAKTÍV


Kófic
RPG hsz: 28
Összes hsz: 31
Írta: 2023. március 21. 23:30 Ugrás a poszthoz

Hargita kisasszony

Dani nagyon üdítő társaságnak tartja Gittát, és bár mással foglalkoznak, nagyon jól megértik egymást és szívesen meghallgatják a másik épp aktuális örömét, gondját-baját. A tanév végefelé lehet, hogy több volt inkább a baj, elvégre itt volt a vizsgaidőszak és az amúgy is pörgős események még inkább forogni kezdtek a tengelyük körül.
Arcán őszinte derű ül ki, ahogy közelítenek egymáshoz, Gitta szemmel láthatóan sietett, hogy időben ideérjen. Pedig igazán nem kellene kapkodnia, Dani nem az a türelmetlen típus, főleg, nem, ha néhány percről van szó.
- Nagyon csinos vagy, jól áll a piros! Meg a szürke így együtt. - Elég bénán megy a bókolás, de a szívéből jön, még ha ilyenkor nem is a szavak embere. Megszokta, hogy általában hallgat és inkább kérdez, mint ő meséljen nagyon sok mindenről. Tekintete a ruháról visszasiklik a lány arcára, ami szemmel láthatóan rózsásabb lett, mint az előbb.
Biztatóan hunyorogva bólint egyet, úgy dönt, hogy nem jegyzi meg, hiszen azzal csak még inkább zavarba hozná, amit nem szeretne - főleg, hogy ő magán is érzi a meleget. Neki jó védőruha a szakáll, sok mindent eltakar.
Jó érzéssel tölti el, hogy Gitta magától karolja át, fél lépéssel közelebb is lép, hogy ne kelljen olyan messzire ágaskodnia hozzá, de nem szeretné belemenni a személyes terébe.
- Én a tóra gondoltam, annyira szép időnk van. Neked mihez lenne kedved? - A természet mindig olyan megnyugtató és kellemes hangulatot teremt egy jó beszélgetéshez, emiatt gyakran részesíti előnyben, amikor kiszakad a könyvek felől.
- Útközben pedig mesélj, mi volt ezen a héten? - Fordul oda érdeklődve, miközben felveszi Gitta tempóját. Tudja, hogy még maradt vizsgája a lánynak a végére, de nagyon reméli, hogy nem egyetemi stílusban szórják a hallgatókat és nem volt semmi gond.

Gófitz Dániel
INAKTÍV


Kófic
RPG hsz: 28
Összes hsz: 31
Írta: 2023. április 7. 21:52 Ugrás a poszthoz

Gitta kisasszony

Néha még most is olyanok vagyunk, mint két tini, akik zavarban vannak. Abban majdnem biztos vagyok, hogy Gittának én lehetek az első olyan udvarlója, aki igazán komolyan gondolta vele - legalábbis a reakciói erről engednek árulkodni.
Nekem sem volt még olyan párom, aki mellett hosszan el tudtam volna képzelni a jövőm, igaz, időm sosem volt annyi, hogy eleget tudjak nyújtani a másiknak. Legalábbis azt éreztem, hogy a legnagyobb akadályozó tényező a korábbi kapcsolataim során az ez volt.
Szerencsére, most egyikünknek sincs ideje, így bébi lépésekben haladunk előre, azonban ez mind a kettőnknek megfelel. Nagyon könnyen meg tudunk egyezni, minden közös percet élvezünk együtt.
Boldogan mosolyodom el, örülök, hogy örül a virágnak és a kis egyszerű programunknak.
- Egyszer elnézhetnénk Pécsre is, ha van kedved. Vagy valamelyik másik mágustelepülésre? - Kérdem érdeklődve. Biztosan azokon a helyeken is találnánk valamilyen jó programot, itt már lassan kezdünk kifogyni belőlük. Ami nem gond, hiszen az a lényeg, hogy együtt lehessünk, de a közös élmények is építenek bennünket.
Úton a tavacska irányában próbáljunk felzárkózni egymás életében.
Figyelmesen hallgatom, amit mesél.
- Biztos vagyok benne, hogy menni fog! - Helyeslem elismeréssel a hangomban. Tudom, hogy milyen, amikor az embernek a szegénység mellett kell küzdenie, megerősít.
- Hány vizsgád van még? - Érdeklődöm tovább, ahogy befordulunk az egyik sarkon. Jó lenne, ha lenne pár szabad napja pluszban, amikor egyik iskolájával sem kell foglalkoznia.
- Haladtam, most próbáltam sokat rajzolni bele, mert nagyon untam az adatok kiértékelését. Szerencsés vagyok, hogy rajzolgathatok is a doktorimba. - Válaszolom nevetve. Gyerekesnek tűnhet a téma, gondolom egy mérnök ki is nevetné, de nagyon komoly munka van mögötte.
- Az előkészítő? Úgy fest, hogy nem tudom vállalni tovább az ottani munkát. Javasolta a témavezetőm, hogy tinédzserekre is dolgozzam át a módszertanom, illetve mutassam be, hogy miért vagy miért nem használható náluk a rajzterápiám. - Magyarázom elhúzva a számat. Sajnálom is valahol, de sajnos fizikai képtelenség egy negyedik helyet találni magamnak, én sem tudok többfelé szakadni.

Gófitz Dániel
INAKTÍV


Kófic
RPG hsz: 28
Összes hsz: 31
Írta: 2023. április 9. 19:47 Ugrás a poszthoz

Gitta Embarrassed kisasszony

Mosolyogva bólintok, örülök, hogy tetszik neki az ötlet. Nincs túl sok pénzem különleges programokra elvinni, mert sajnos a konferenciák még úgyis súlyos összegekbe kerülnek nyugaton és a tengeren túlon, hogy egy részét általában állja az egyetem. Reggeltől estig tartó robot a tanszéken, alacsony jövedelem és mellette még ez is. Csalódtam az Akadémiában, hallgatóként sokkal ideálisabb világnak tűnt.
- Majd ha befejezzük az iskolákat. Én mindig ezt mondtam magamnak, hogy akkor minden más lesz. Ehelyett meg beiratkoztam még egybe. - Rázom meg kínosan nevetgélve a fejem. Tudom, hogy az én karrierem nem fizet annyira jól, de lesz ez még jobb is, ebben egészen biztos vagyok. Nekem végül is meghozta a külföldi utazási lehetőséget, bár a kirándulás része még többe kerülne, így azt általában nagyon rövidre fogom.
- Hová menjünk először? - Kérdem tovább folytatva a gondolatot. Nekem lennének ötleteim, de azt szeretném, hogy Gitta döntsön. Mindig jó valamiért dolgozni és nem csak úgy küzdeni egyik napról a másikra.
- Sok sikert! Mikorra tervezted be az utolsót? - Hangzik el a reményteli kérdés. Nekem szerencsére nincs sok vizsgám már másodéven, a kutatásmódszertannal és plágiummal kapcsolatos dolgokat még elsőben letudtuk.
- Örülnék neki, érdekel a véleményed! - Felelem lelkesen. A gyerekek rajzai természetesen védve vannak az esettanulmány részeként, de az én illusztrációim bármikor szívesen megmutatom. Nem vagyok egy nagy művész, sosem tanultam rajzolni iskolákban, mindent magamtól sajátítottam el.
- A Bagolykőbe és az ELMÉ-be pályázom. Oda fel is vennének, de nem szeretnék megint klinkai pszichológiával foglalkozni. - Sóhajtom ajkaim összepréselve. Pont az ELME miatt döntöttem anno úgy, hogy inkább doktorálok, mert nehezen tudtam kezelni az ott látottakat.
A nehéz érzéseim nem tartanak sokáig, mert Gitta szavai azonnal melegséggel öntik el a lelkem és megtorpanok, várva, hogy Ő is megálljon.
- Te is hiányoznál. Így is mindig hiányzol. - Ismerem be mélyen a szemébe nézve. Egy pillanatra elvesz minden körülöttünk, a torkom összeszorul, ahogy a mélybarna szemekben elveszek.
Vékony ujjaimmal megsimítom az arcát, majd közelebb hajolva egy csókot nyomok a szájára, ha engedi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gófitz Dániel összes RPG hozzászólása (15 darab)

Oldalak: [1] Fel