A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=871265#post871265][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.01.03. 21:13[/b][/url]

Dominik

Ez az este egyre furcsább, pedig igazán jól indult. Úgy volt, hogy elkíséri Zsolnát, találkozik Teddy-vel, és egészen addig egészen jól is alakult addig a pontig, amíg azzal nem szembesült, hogy Zsolna felpofozza Dominiket. Attól a perctől kezdve az egész minden szélsebesen indult meg a mélypont felé, és még mindig nem értette ő sem, hogy pontosan mi is vezetett idáig. Futólag elköszönt Teddy-től, most pedig - tekintve, hogy a mágusjog tanár valami különös oknál fogva éppen hazakíséri Zsolnát, amire maga a lány kérte - egyelőre Dominik után siet, aki meglehetősen sértetten távozott. Frusztrált sóhajjal szedi a lábát, hogy utolérje a másikat.
- Lennél szíves megállni egy percre? - szól utána végül, megköszörülve a torkát, mert ami azt illeti, ezen ő is szeretne túllenni. Lehetőleg itt és most, aztán elfelejteni az egészet. Sajnálatos módon nem csak nincs joga akkor és ott használni felejtés-átkot, amikor és ahol szeretné, de még csak nem kifejezetten ügyes vele. Bár itt teremhetne Alexander csettintésre, viszont ez olyasmi, ami sosem fog megtörténni, és ha netán fel is zargatná, legfeljebb keresetlen szavakat kapna válaszul. Úgyhogy kénytelen annál maradni, amihez ért, a beszédhez. Talán lyukat is beszélhetne a másik hasába, de egyelőre inkább kérdezni kényszerül, hogy megtudja, mégis mi történt pontosan.
- Elmondanád, mi volt ez a félreértés? Arról van fogalmam, hogy mindenféle fellángolások és miegymás zajlanak itt, de remélem, tisztában vagy vele, hogy ha a családom többi része tudomást szerez rólad, annak nem lesz jó vége Zsolnára nézve. Tizennyolc éve az egyik unokanővérem megszökött a szerelmével. Egy hónapnyi boldogságért cserébe egy boldogtalan házasságban él azóta is a világ végén, és akkor ehhez még mindig semmi köze nem volt Zsolna anyjának, aki a legutolsó vérmes hárpia, akit szeretnél ráuszítani - osztja meg vele rövidre fogva nem csak Cicelle történetét, hanem azt is, hogy mi a véleménye Wilhelmináról, és bár sok mindenben nem ért egyet a családja többi tagjával meglehetősen gyakran, ebben történetesen igen.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=871350#post871350][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.01.05. 19:49[/b][/url]

Dominik

- Akkor nem fellángolás - hagyja helyben a dolgot ennyivel, mert Zsolna verzióját egyébként sem hallotta még. Ezen a ponton fogalma sincs egyébként, hogy ki mit is tett vagy mondott pontosan, pusztán azzal van tisztában, hogy egyáltalán nem hiányzik egy botrány Zsolnának, még véletlen sem, mert neki nem Berci anyja jutott, aki foggal körömmel védi a gyerekeit, mint valami nőstény oroszlán. Ahogy azt éppen elmondta, Wilhelmina egy hárpia, akit nem érdemes alábecsülni. Még viszonylag higgadtan is tudná kezelni az egészet azért a maga részéről, ha Dominik nem mutatkozna olyan istenverte fafejűnek és háborogna itt igaz szerelemről és társairól. Mintha az aztán annyira számítana az ő családjukban, meg úgy egyáltalán egy olyan világban, ahol még ha nem is a bölcsőben dőlt el, hogy ki lesz az ember jövendőbelije, nagyon szerencsésnek mondhatja magát az ember, ha esetleg szeretni tudja azt a valakit, akivel aztán egy életet élhet le. E tekintetben a bátyja sem volt túl szerencsés, hiszen Zsolna anyjával kicsit sem szeretik egymást. Frusztrált sóhajjal veszi tudomásul a másik szavait, és egy hajszál választja el csupán attól, hogy kiossza a másik oldalról a nemrég kapott pofon párját a fiúnak. Ökölbe szorítja inkább ujjait a talár alatt, viszont a válaszát már nem igyekszik szépen közölni.
- Még mindig nem fogta fel az a babszemnyi agyad, ugye? Tudod, mi lesz, ha beleugrik a kútba utánad? Jobb esetben kitagadja a család, és ha van egy kis szerencséd, nem... hogy a fenébe mondják ezt magyarul... verbitter... nem keseredtek bele és utáljátok meg egymást egy életre, amiért amúgy is megérné... blödsinn... de sokkal több az esélye annak, hogy találnak neki egy férjet a világ másik végén, és majd hazalátogathat Karácsonyra, és mire mentél vele? - teszi fel a szerinte nagyon is költői kérdést, mert egyáltalán nem vár választ. Nyugodtan eméssze csak meg a fiú az egészet. - Nem fenyegetőzöm. Azt tanácsolom, hogy ha tényleg szereted, ne tedd tönkre az életét - jelenti ki már valamivel higgadtabban, aztán részéről ezt le is tudta, biccent a fiú felé, és meg sem várva, van-e további mondanivalója, már indul is haza.