Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Gyönyörű idő volt kint, legalábbis bentről nézve. Van az úgy, hogy hétágra süt a Nap, ám sugarai nem melengetik úgy a bőrt, mint amennyire az őszi szél közben borzongatja, de Abigélnek több szempontból is szerencséje volt. Egyfelől nem fázott, és még a temérdek papír is a kezében maradt, amivel az asztalát készült beteríteni. Már csak azt nem tudta, melyik is lehet az.
Nem először járt a tanáriban, de még sosem lépte át korábban úgy a küszöbét, mint oktató. Mikor ide járt, és ebben a helyiségben volt dolga, nem asztalt keresett, hanem ismerős arcot, aki az egyiknél gubbasztott, az övéihez hasonló jegyzetek fölé görnyedve.
Legnagyobb megrökönyödésére ezúttal is felfedezett egy ismerős arcot, noha nem azért, mert az egyik egykori professzora volt. Bár az lett volna!
 - Hű! Mármint.. Hűha! - derült fel arca, miközben közelebb somfordált a láthatóan nyugalomra, és nem holmi fángörlködőre¹ vágyó férfihez, papírjait szorosan mellkasához ölelve. - Csak nem? De! Ugye? Mármint persze, hogy igen, tudom én! - nevetgélt egy kicsit zavarában, elvégre bár még nem volt lehetősége találkozni minden kollégájával, a nevüket nem titkolta el az iskolavezetőség. - Zseniális volt a tavaly áprilisi tanulmánya a humán transzformációk hibahatárairól! És a könyve..! Várjunk, nincs nálam.. nem, nincs. Na mindegy. Ó, el is felejtettem, Czifra Abigél! Mármint ez a nevem, üdv - nyújtotta kezét, két papírlap pedig már útnak is indult a gravitáció hívószavának eleget téve.

¹Nyelvújítás 2022

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Igazán nem kellett zavarba hozni, hiszen az magától is remekül ment, elég csak az iménti lelkesedését nézni, ám a férfinek mégis sikerült illedelmesnek szánt gesztusával rátennie egy lapáttal.
Nem feltételezett róla persze semmi rosszat, Abigél mégis megütközve nézte amint kezet csókolnak neki. Nem most fordult elő persze először, de hórihorgas, százéves, aranyvérmániás öreguraktól tapasztalt ilyet eddig. Meg magukat megjátszó fajankóktól. De Kedves egyik sem volt, amennyire ő tudta, így aztán nem is rántotta el a kezét tőle, ahogy egyébként tette korábban, és arcvonásait is gyorsan rendezte, vidáman villogtatva fogait. Egy pillanatra még meg is rogyasztotta térdét, másik lábát pedig keresztezte vele.
 - Ó.. én? - nevetgélt, és legyintett. - Csupán az ön nyomdokaiba igyekszem lépni az átváltoztatástan területén. Megmutatom a gyerkőcöknek, hogy csináljanak gumicukrot a fogaikból.
Nem elbagatellizálni akarta a dolgot, tudta jól, hogy fontos, alaptárgyról van szó, de a komolyság nem volt túlzottan az erőssége. Emiatt kicsit ijesztő is volt ez az egész tanárkodás dolog, és azt remélte, hogy inkább baráti kapcsolatot alakíthat ki diákjaival, semmint olyat, ahol tartanak tőle.
 - Szóóval animágia, mi? - kérdezett vissza továbbra is úgy mosolyogva, hogy az ember nem értette, hogy nem fáj még az arca. - Csak nehogy anomágia legyen belőle! - próbálkozott egy rémes szóviccel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Már napok óta a kastélyban volt ugyan, de eddig különféle ügyes-bajos teendői foglalták le Abigélt, főként Mábel beíratása nem ment zökkenőmentesen az előkészítőbe, most azonban végre jutott ideje körülnézni.
Nem mintha ne ismerte volna jól a kastélyt, de tegnap teljesen véletlenül felfedezett egy olyan könyvtárat, amit még egész biztos, hogy sosem látott korábban. Így aztán mikor az utolsó papírjaival is beállított az iskolaigazgató helyetteséhez, és ő felajánlotta, hogy körbevezeti, megmutatja a tantermét és a többi fontos pontját az iskolának, kapva kapott az alkalmon. Amúgy is meg akart jobban ismerkedni kollégáival, a felettesével meg aztán pláne. De persze neem, természetesen nem azért dicsérte halálra a ruháját és a haját, mert be akart vágódni nála.
Ráfordultak a "vigadófreskó" folyosójára, és meglátván az épp mulatozó, egymás keretébe áthajoló, és koccintgató portrékat, Abigél meg is jegyezte:
 - De jól esne nekem is most egy ilyen! Na.. persze nem itt! Az iskolában sose, ugyan! Nem! Mi? Kérlek! Abszud a gondolat is - nevetgélt, és gyorsan neki is állt fejben latolgatni, hogy mossa le magáról az alkoholista jelzőt. Közben kíváncsian rásandított Nadiára, hátha kiolvassa tekintetéből, hogy "semmi baj, én is folyton iszom".
Ami persze nyilván a megnyugtató túlzás lett volna, hiszen ő maga tényleg nem volt holmi zugivó, vagy ilyesmi, csupán az elmúlt pár hét megterhelőbb volt, mint azt szerette volna. De nem tervezte ilyesmivel terhelni a másik nőt, elvégre megkedveltetni akarta magát, nem elérni, hogy a fidelius bűbájhoz folyamodjon, amivel elbújhat előle egy életre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az iskola nagy volt. Tudta ezt Abigél már rég, de még annak ellenére is, hogy tinédzser korában nagyobbnak tűnt, most is bőven képes volt azt az érzetet kelteni, hogy akár napokig lehetne benne bolyongani, mindig máshol kötne ki az ember. Vagyis ha valakit el akart kerülni, nem okozott különösebb fejfájást a dolog.
Nem mintha szánt szándékkal ezen lett volna. Nem is igazán gondolt bele, egyszerűen csak nem sürgette nagyon a dolgot, elintézte annyival, hogy majd úgyis látják egymást. Nagy az iskola, de előbb-utóbb sor kerül rá, pláne, hogy kollégák voltak. Persze tanárnak lenni más, mint mondjuk egy irodában robotolni, hiszen többnyire inkább a diákok társaságát élvezhette, semmint sorstársaiét, akikkel közösen némi tudást igyekeztek verni a nebulók fejébe, de akkor is. Majd sor kerül rá. Nincs rá különösebb oka, hogy a nyakára álljon, hogy üdvözölje. Felelevenítse a régi szép időket. Pedig voltak, ó de még milyen szépek! Vagy inkább izgalmasak, hmm?
Megrázta fejét, és kuncogva kicsit magán megpróbálta összeszedni a gondolatait. Véget ért az órája a harmadikosokkal, és a félresikerült átváltoztatásokat próbálta helyreállítani. Lesz még mit gyakorolni, elnézve a torz eredményeket. Persze volt egy-két darab, ami megérdemelte volna, hogy kiállítsák, ezekre irigykedve nézett, noha az azt elkövető diáknak kudarc volt. Kinek mi.
Visszaállította eredeti állapotára a zsámolyt, úgyhogy a tollak eltűntek róla, és már a döbbenten pislogó szemeknek is hűlt helye volt. Kicsit sajnálta, de más tollával nem ékeskedhet.
Voltaképp a visszaállító varázslattal is ráért még, hisz volt még némi ideje a következő órájáig, és különben is, felsőbb évesekkel is elvégeztethette volna mindezt. De így nem mehetett vissza a tanáriba, vagy esetleg a nagyterembe le enni, hiszen dolga volt.
Sokszor önmagunkat a legkönnyebb átverni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Egészen vicces lehet külső szemlélőként, a feleket ismerve nézni két nőt, amint próbálnak jó színben feltűnni a másik előtt, miközben nagyon is jól megértenék egymást, ha nem próbálnák rejtegetni szerintük kínos tulajdonságaikat. Jelen esetben azt, hogy igazából szívesen hagynák a francba ezt az egész körbevezetősdit és máris a pohár fenekére néznének inkább.
De egyelőre maradtak a folyosón, ami valóban hosszúnak bizonyult, de lehet csak a szomjúság miatt érződött több időnek, míg végiglépdeltek rajta.
 - A kávé jól hangzik - bólintott Abigél párat, jelezve, hogy nincs ellenére, ha az önkéntes rabszolgák irányába veszik az irányt, amíg válaszol Nadia kérdéseire.
Nem csinált ugyan titkot belőle, de az igazgatóhelyettes nem meglepő módon az aktájából értesült Mábelről, hiszen kislánya egyelőre még fiatal volt hozzá, hogy az iskola padjait koptassa, és önmagától kerüljön a nő figyelmébe. De ami késik, nem gurkó, ugyebár, majd lesz dolga a kis komisszal is a maga idejében.
 - A városban lakunk a lányommal, és amíg nem adjuk el, vagy derül ki a sorsa a háznak, így is marad, szóval egyelőre nincs szükségem lakosztályra itt. Mábelnek hívják amúgy. A lányom, nem a házat. Arra azt hiszem Rakatszar néven hivatkozott anyám.
Ezen valamiért nagyon jót kacagott egy pocakos portréalak, de Abigél nem törődött vele, mert épp belelendült a mesélésbe.
 - Persze apám nem volt már a képben, hogy rendbe tegye, és nem mintha szükség lenne egy férfire a háznál, de azért biztosan megkönnyítené a dolgot - nevetgélt kissé örömtelenül. - De még a gyereknevelésben sem számíthattam egyre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Őszintén remélte, hogy nem fogja őt kollégája előbbi, kissé szerencsétlenül sikerült bemutatkozása alapján megítélni, és együtt tudnak majd úgy dolgozni, hogy komolyan vegye őt a férfi, elvégre nem volt már tinilány, még ha most kissé úgy is viselkedett. Hiába volt gyereke, és dolgozott már egy évtizede, a felnőtt léttel olykor meggyűlt a baja Abigélnek.
Szerencsére azért a férfi sem volt egy megcsömörlött aggastyán, kedves szavait pedig a nő egyből apró nevetéssel jutalmazta, mielőtt még eszébe jutott volna azon eltűnődni, vajon viccelt-e, vagy épp most figyelmeztette, hogy addig fusson, amíg megteheti.
 - Köszönöm szépen - rogyasztotta meg ismét térdeit Abi. Gyorsan össze is szaladt a szemöldöke, mert nem értette, hogy ezt is minek kellett most csinálnia. Gyorsan folytatta is a mosolyturnét, hiszen tudta, bájával sok hülye helyzetből kivághatja magát, ha más nincs, és talán Kedves erre fog koncentrálni, és nem arra, hogy közben milyen tornagyakorlatokat lejtett.
 - Nekem jobbára csak tankönyvi eseteim voltak, vagyis csak olvastam róla, hányféle módon és mennyire félresikerülhet a dolog, látni csak keveset volt szerencsém. De az a kevés is eltántorított tőle, hogy magamon kísérletezzek.
Megrántotta a vállát, mintha semmiség lenne. Nem is igazán félt tőle, tényleg, mert tudta, hogy meg tudná tanulni, csak..
 - Igazából jól érzem magam a saját bőrömben, és jobb nekem tollas hát vagy szőrös lábak nélkül - felelte ismét elvicceskedve a dolgot. Pedig nagyon is komoly volt, a szőrtelenítés hosszú procedúra még varázslattal is. - Ön felis catus alakot ölt, jól tudom?
Kíváncsian csillant egyet a szeme, de persze esze ágában nem volt bemutatót kérni, hiszen egy elismert professzorral társalgott, nem egy mutatványossal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kerülgetni az elkerülhetetlent olyan, mint azt várni a tóba ugrástól, hogy nem leszünk vizesek. És egyébként is, ha valakinek, hát neki nem volt oka bujkálni. Ugye?
Elvégre nem ő akarta, hogy véget érjen, nem ő volt, aki nem tett keresztbe egy fűszálat, vagy kettőt, ha úgy stabilabb. Akkor meg mégis mitől tart? Persze tudta jól a választ, mégis győzködnie kellett magát, hogy nem ő a rossz. És amúgy se biztos, hogy az övé. Csak majdnem tutira.
De mintha csak felvette volna az önbeteljesítő jóslat kurzust, azzal, hogy a teremben maradt, pont sikeresen elérte, hogy bekövetkezzen az, amit a teremben maradással igyekezett elkerülni. Pálcával kezében fordult a hang irányába, a nyíló ajtón hirtelen besurranó férfi felé, szemei pedig kistányér méretűre kerekedtek, ajkait összepréselte.
 - Aha, kicsit szőrösebb - helyeselt zavartan, fel sem fogva szavai értelmét, majd ideges kis mosoly képében megremegtek ajkai, ahogy egy sziát is mormolt mellé, mert hát tíz év után illő köszönni, vagy mi.
Sokat változott Ákos az évek alatt. Kicsit betegesnek tűnt, amin nem segített, hogy láthatóan ő sem érezte magát épp konfortosan. Viszont így sem okozott Abigélnek nehézséget ráismernie, és még így is nagyon vonzó volt. Sajnos. A francba!
Rég volt már, valóban, és hazugság lett volna azt állítani, hogy nem maradt tüske benne, de haragot azért mégsem érzett iránta. Főleg most, hogy ismét látta.
 - Nem, nem hinném - vallotta meg őszintén, kicsit félrebillenő fejjel fürkészve a férfi arcát. Ahogy bekövetkezett az elkerülhetetlen, hirtelen megszűnt a nyomás, és elkezdett feloldódni. Ha már itt vannak, kettesben, akár túl is eshetnek ezen az egészen. Elvégre együtt kell majd dolgozniuk, ha nem is közösen, de egy épületben.
 - Volt időm, és hát.. másra fordítottam a figyelmem én is - mondta, és meglepődött, hirtelen milyen könnyen jönnek a szavak szájára. - Neked hogy vált be, hogy mindent feláldoztál a karrierednek?
Oké, ebben volt némi szemrehányás, és sértettség. De csak múlt időben. Csupán érdeklődött, megérte-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tíz év tényleg sok idő, és kevesebb is bőségesen elég arra, hogy az olyan önpusztító érzést, mint amilyen a harag, a sértettség, elássa magában az ember, vagy feloldja egy nagy pohár vízben, mintha csak pezsgőtabletta lenne. Csak hát az elásással sem szűnik meg a dolog, és a feloldott tablettát is meg szokás inni, ha már belekerült a pohárba, és akkor ismét csak: bennünk köt ki. Valahol mélyen, elfeledve, de ott van.
De a hasonlatot félretéve, Abigélnek rá kellett szép lassan ébrednie, hogy van mit megbeszélniük. Talán lezárniuk. Vagy újrakezdeniük? Valamit biztosan, mert ahogy itt állt előtte, és magyarázkodott, a nő azon kapta magát, hogy legszívesebben leátkozná a haját, megölelné, megcsókolná, vagy legalábbis alaposan képen törölné, esetleg mindet. A sorrenden elmélkedett még.
De tényleg nem dühből! Egyszerűen csak úgy érezte, félbemaradt egy mozdulat, befejezetlenül lett hagyva valami, hiszen sosem beszélték meg a dolgokat. Csak úgy vége lett. De nem is igazán, csak félbeszakadt. De ez persze nem mind Ákos sara volt, ó nem. Neki is be kellett vallania valamit, épp csak nem volt benne biztos, hogy nem jobb-e mégis inkább lezáratlanul hagyni bizonyos szálakat.
 - Tudod, karrier.. család.. ilyenek - emelte meg kicsit vállait nemtörődöm módon, majd megköszörülte a torkát, és elbámult balra egy pillanatra. Valami izgiset keresett a tekintetével, de ha Ákos is arra nézett, megállapíthatta, hogy semmi ilyesmi nincs arra.
Lazán nekidőlt az egyik padnak, aminek következtében majdnem lecsúszott róla és a székek közé zuhant, de még időben megkapaszkodott, és gyorsan kisöpört egy tincset arcából, miközben zavart vigyort költöztetett az arcára.
 - Szóval jól. Az jó - bólogatott, de aztán összeráncolta szemöldökét, ahogy a férfi felmutatta kezét. Nem, ami azt illeti, nem olvasott róla, de nem tudta eldönteni, hogy jobb-e vagy rosszabb jelen esetben ezt elismernie, így inkább csak aggódva pislogott párat.
Mindenesetre a vallomása vége arra futott ki, hogy talán mégse annyira érte meg. Nem mintha nem lenne tiszteletreméltó hivatás a tanítás, de őszintén szólva Abigél sem itt képzelte el az életét, és tudta, hogy Ákos sem erre vágyott. Ez aztán ismét rossz ízt kölcsönzött a szájába, mintha csak epe jött volna fel, és megint kedve lett volna beolvasni a férfinek. Csak úgy tájékoztatásul, hogy miről is maradt le. Vagy inkább kiről. Kikről.
 - Igazából nincs benne semmi furcsaság. Hiszen te már évek óta itt vagy, én pedig.. nos, igazából azért vagyok itt, mert megörököltem a családi házat, és a bátyám más véleményen van - mondta olyan arckifejezéssel, ami azt üzente, "megfojtanám egy kanál vízben legszívesebben". - De tényleg? Tíz év? Annyi lenne? Nahát..!
Elég bénán játszotta el, hogy nem volt ennek tökéletesen tudatában már jóval azelőtt, hogy Ákos frászt kapott attól a diáklánytól a folyosón, és úgy döntött, bátran elmenekül előle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Eredetileg mindenféle vásárlási vagy pénzköltési szándék nélkül sétált az időközben várossá növekedett Bogolyfalva utcáin Abigél, kíváncsi volt csupán, mi minden változott, melyik hely van még mindig itt abból az időből, amikor az iskolából hétvégente átjött a barátnőivel vagy az épp aktuális párjával. Már hónapokká nyúltak a hetek lassan, amióta újra itt volt, de még nem volt lehetősége nézelődni.
Most pedig megakadt a szeme egy takaros kis üzlethelyiség jókora ablakán, ami mögött mindenféle fából készült tárgy - főleg bútor - volt hívogatóan kiállítva. Egyfajta művészet az is, ahogy az ilyesmit elrendezik, bár könnyen lehet, hogy a tulajdonosnak semmiféle szándéka nem volt, csupán így fértek el kényelmesen, és csak Abigél látott bele többet, mint ami valójában ott volt. Bár sok minden volt, mondhatni zsúfolásig, épp csak elegendő hellyel, hogy közlekedni lehessen köztük.
Abi gondolt egyet, és benyitott, orrát egyből meg is csapta a fa jellegzetes illata. A bemutatóterem mellett egy műhely is volt, bár ezt először még csak sejteni vélte, mintsem látni.
 - Szép jó napot..! - köszönt hangosan, nem tudva, merre találja a boltost, és kíváncsian nézelődve sétált beljebb. Remélte, hogy nem az egyik szekrényből fog előugrani a tulaj, mert nem biztos, hogy kapna kedvezményt, miután szétákozta ijedtében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Ó, de, igen, köszönöm - ült is le gyorsan a kérdést követően, mert az egész helyzet kínosságát csak tetézte, hogy Abigél nem tudta eldönteni, melyik lábára nehezedjen épp, vagy kezdjen-e el rugózni rajtuk, esetleg lépkedni fel-alá.
Persze, ahogy leült, egyből rájött, hogy most majd azzal fogja saját magát bosszantani, hogy váltogatja, melyik lábát teszi keresztbe. De remélhetőleg a férfinek ez már kevésbé fog feltűnni az asztal takarásában.
Ismét összeszaladt kicsit a szemöldöke, de ezúttal azért, amit Kedves mondott.
 - Dehogy untat, ne vicceljen! - rázta meg fejét. - Bár ami azt illeti, tényleg menő egy képesség, meg úgy az egész transzfigurációs tudomány is, de ennek ellenére én sem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire veszélyes. Viszont egyáltalán nem szeretném elvenni a kedvét senkinek tőle, akkor se, ha kezdetben felelőtlen. A hibáinkból tanulunk a legtöbbet. Feltéve, ha túléljük őket - tette hozzá nevetve.
Azzal természetesen tökéletesen tisztában volt, hogy milyen állattá tud alakulni aktuális beszélgetőtársa, még az ismertetőjegyét is meg tudta volna mondani, de az ilyen specifikus tudással legfeljebb részegen, a barátainak büszkélkedik az ember, nem pedig a szóban forgó illetőnek, mert a végén még megszállottnak nézi.
 - Az mondjuk mindig is érdekelt volna, hogy milyen alakot öltenék, ha megtanulnám az animágiát - merengett el egy pillanatig. - De ez megmaradt gondolati szinten. Viszont az átváltoztatástan? Valahogy mindig is szerettem a magam képére formálni a környezetem. Semmi sem volt jó úgy, ahogy van. Tudja, ha van rajta kalap, az a baj, ha nincs, akkor meg az. Kicsit megalomán, tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Már ő maga is a harmincas éveit taposta, ami ugyan még mindig a fiatal kategóriába tartozott, pláne a varázsvilágban, ahol tovább éltek többnyire az emberek, mégis gyakorta megesett, hogy "öregnek" érezte magát. Nem értette úgy az utána érkező generációt, az őket követőket pedig egyenesen földönkívülinek találta olykor. Így aztán át tudta érezni a férfi szavait, de remélte, az ő türelme azért még kitart pár évig.
 - De hisz még ön is fiatal - udvariaskodott mosolyogva. Illetve annyira azért nem is volt túlzás az állítás, hiába öregítette magát Kedves, jó esetben még csak az élete felénél járt.
Abigélnek pedig még több ideje volt, többek között akár arra is, hogy megtanulja az animágiát. Bár jelenleg (sem) tervezte ezt, hiába furdalta a kíváncsiság az oldalát.
 - Nem is tudom, talán valami szabadon élő ragadozóként tudom elképzelni magam. Róka, farkas, vagy hasonló. Mosómedve? Az mit eszik? Végül is magokon is elvagyok, lehetek mókus is. Mábel, a lányom nemrég kitalálta, hogy vegán akar lenni, szóval most ismerkedem az alternatívákkal úgyis. Bár mikor mondtam neki, hogy akkor nincs több garnélarák, eléggé elsápadt - kuncogott.
Felderült az ajánlatra, és hálásan fürkészte a férfi arcát, majd egy pillanatra elgondolkodott, és megint nevetnie kellett.
 - Miért is ne? Szívesen betársulok. És az se baj szerintem, ha megeszik, legalább nem kell majd világítás a mellékhelyiségben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szerencsére az asztalos nem akarta - még véletlenül sem - megijeszteni Abit, a másik helyiségből kikiabálva jelezte, hogy rögtön érkezik, így aztán nyugodtan beljebb sétálhatott, abba a hamis biztonságérzetbe ringatva magát, hogy más sem lepheti meg. Mondjuk egy orvul a lába elé ugró bútordarab. Persze nem mocorogtak jobbra-balra a székek, szekrények, mert ha így lett volna, Abigél jobban odafigyel, így viszont egyszerűen csak nem vette észre a sunyi kis ülőalkalmatosságot.
Pedig Hansági úr még figyelmeztetni is próbálta, de hogy pontosan mire, azt már csak két részletben sikerült elmondania, mert mire a "moly" részéig jutott a zsámolynak, a nő már taknyolt is el, két szék közé a padlóra esett - de tényleg, még jó is, hogy nem azokra esett, a szépen csiszolt parkettán kevésbé ütötte meg magát.
 - Valóban akad egy pár - jegyezte meg bólogatva Abi, miközben a férfi segítségével felkecmergett. Nem lett ugyan koszos, mégis reflexből átporolgatta szoknyáját, és haját is megigazgatta.
 - Szerintem ez a zsámoly az életemre próbált törni - fordult aztán szándékosan eltúlzott komolysággal arcán a mesteremberhez. Szemei kikerekedtek, ajkait összepréselte és még kicsit meg is rázta amolyan hitetlenkedő módon fejét. - Gyakori, hogy merényletre készülnek? Így próbál a természet visszavágni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem mintha eddig búskomor lett volna, mégis ha lehet, méginkább felderült az arca, a gyümölcsöket ugyanis ő maga is szerette. De egyébként sem hitte, hogy bármiben is befolyásolná, mit ehet vagy nem ehet egy animágus meg az állati alakjában, függetlenül attól, hogy az adott faj éppenséggel fogyaszt-e mondjuk húst vagy sem. Legfeljebb a felépítése, fogazata nem igazán teszi lehetővé, hogy valóban magához vegye az adott ételt.
 - Mindenki animágus a családban? - kérdezett most olyat, amit valóban nem tudott Kedvesről. Elvégre ez magánéleti dolog volt, még ha utána is lehetett járni, ha nagyon akart. Legalábbis a bejegyzetteknek, akik még csak tanulják, róluk nem feltétlenül találna nyilvántartást.
Megrántotta kissé vállát, és aprót rázott fején is, csak hogy megerősítse következő szavait:
 - Őszintén fogalmam sincs. Nem állna tőle távol, hogy lesi a kiskapukat, nekem is szokásom. Ugyanakkor ez a fajta csalás önámítás, magamnak meg nem szoktam hazudni, és szerintem ebben is hasonlít rám. De a vízimalac jópofa - nevetgélt.
A tengeri herkentyűket a pizzán is másféle feltétként kezelték, mint a többi húst, nem is keverték őket, szóval látott benne rációt, de nem gondolta, hogy Mábel kevésbé látná élőlénynek a polipot, csak mert a víz alatt lakik.
Megpróbálhatta volna játszani a félszeg, bátortalan lányt, de esze ágában se volt kéretni magát, még a végén visszakozna Kedves, szóval határozottan bólintott egyet.
 - Szaván fogom, professzor! És jelzem, kiválóan értek a tűzoltáshoz is, nem egyszer sikerült félre annyira egy-egy átváltoztatásom, hogy felrobbant a céltárgy, szóval nagy tapasztalattal rendelkezem a kárelhárításban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szerencséje, hogy nem szólította öreganyjának, de méginkább, hogy nem nevette ki a tízpontos esés láttán, Abigél nem nagyon szerette, hogy az ő kárán szórakozik jól valaki. De a férfi igazi lovag volt fehér ló, és páncél híján, és még a hogyléte felől is érdeklődött. Úgy tűnik, nem volt szükséges elvicceskednie a mutatványt, sőt, még vissza is ütött aztán a dolog.
 - Ó, vagy úgy, szóval a karma vagy a sors keze volt a dologban, mi? Direkt behúzta a lábam elé ezt a zsá..molyt. Így mondjuk logikus, meg jobban is hangzik, mint, hogy simán vaksi vagyok.
Megmosolyogta a férfi szavait, és mintha valóban egy hűséges jószág lenne, meg is ütögette a bútort, akár egy csodálattal reá tekintő kutya fejét. Bár szegény állat valószínűleg megnyikkant volna, ha valaki felbukik benne, de ez a nyavalyás zsámoly meg se mukkant. Csak mintha magában kuncogna - vélte Abi gyanakodva húzva össze szemöldökét.
 - Szóval így venne rá, hogy hazavigyem? Ha a bokámat töröm, legfeljebb tüzifa lesz belőle, ezzel nem számolt? Ha már a fa az fa elvét követjük - ugratta a bútorgyárost. De persze nem tett volna ilyesmit. Vagy mégis?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ugyan tudata előszobájában minden gondja ott toporgott, most mégsem tudta semmi levakarni arcáról mosolyát, lelkéből kiűzni izgatottságát. Kicsit úgy érezte magát mint egy tinilány, akinek ott volt a kezében a jegy a kedvenc zenekarának másnap esti koncertjére, ráadásul backstage látogatást is magában foglalt.
Persze az átlag tinédzser nem egy Kedves kaliberű férfi miatt dobná le a bugyiját, és Abigél is kinőtt már ebből (legalábbis nem ivott még eleget hozzá), de a maga területén a prof igenis rocksztárnak számított, legalábbis olyasvalaki számára, aki az átváltoztatástan területén mozgott az elmúlt majdnem húsz évben. Egy szó mint száz, egészen felvillanyozta a nőt a gondolat, hogy együtt dolgozhat vele, a meghívás az Eridonba meg már sok(k) volt.
Lelki szemei előtt meg is jelent a lángokban álló torony, de gyorsan elnyomta piromániás énjét, mielőtt még valami árulkodó kifejezés jelenik meg arcán.
 - Pedig néhány pillanatra biztosan dobna a hangulaton - jegyezte meg azért szórakozottan, de aztán gyorsan bólintott párat komolyan, jelezvén, hogy erre persze nem kerülhet sor. Hallott ő már leomló toronyról, jobbnak látta nem megidézni az esetet.
 - Tudom, merrefelé van, de a bejáratot talán csak egyszer láttam, és azóta se vagyok biztos benne, hogy valóban az volt az, vagy csak egy titkos helyiség, amibe véletlenül épp a főnixek szerettek járni annak idején. Szóval mehetünk! - pattant fel, és ha Kedves is készen állt rá, hogy elhagyja asztalát, mellé szegődve, különféle transzformációs gyakorlatokat kitárgyalva vele az úton, elhagyta a tanárit.