A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862472#post862472][b]Frida L. Bergstein - 2023.04.08. 20:46[/b][/url]

Apai nagymamám sokáig velünk élt. Hosszú életű boszorkány volt, s képviselt mindent, amiben én felnőttem. Tisztelte a mágiát és annak minden formáját. Ezért is volt neki akkora büszkeség, mikor kiderült, hogy melodimágus vagyok, vagyis - az ő szemében - egy különleges mágia birtokosa. Akkor kaptam tőle ezt a zenedobozt ajándékba. A mágikus ládika magától, felhúzás nélkül zenélt, és a dallamnak mindig épp olyan hatása volt az emberre, amilyenre szüksége volt. Iris elvesztése idején például nagyon sokszor segített, már annyiban, hogy csak kikeljek az ágyból enni.
Eddig az éjjeliszekrényemen állt, néhány hete azonban nem akar már zenélni. Az egyik kollégám javasolta, hogy hozzam le a Boglyas térre, s azt is tettem. Remélem az asztalos meg tudja nekem javítani, hiszen több mint tíz éve zenél nekem. Előtte pedig - a nagymama állítása szerint - sok generáción keresztül cserélte gazdáit a melodimágusok között. Ráadásul számomra ez a doboz őrzi leginkább a nagymamám emlékét.
- Szép napot! - Kopogást követően léptem be a műhelybe, körül járatva tekintetemet. Előre egyeztettem a férfival, hogy biztosan itt legyen, ha jövök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862769#post862769][b]Frida L. Bergstein - 2023.04.11. 21:44[/b][/url]

Mindig szerettem a szépen megmunkált tárgyakat. Azokat leginkább, melyekre aprólékos faragványok kerültek. Most azonban nem is volt időm nagyin körül nézni, mert a műhely tulajdonosa meg is jelent előttem. Külsőre nem tért el nagyon attól, ahogy az asztalost elképzeltem. Nők között én is alacsonynak számítok, ám a férfi jóval fölém magasodott így is. Mosolya jólesett azonban, azonnal szimpatikussá teszi.
- Néhány napja küldtem baglyot. - Ebből minden bizonnyal már tudta, ki is vagyok. - Frida Bergstein - nyújtottam felé jobbomat. Azért mégis kellemesebbnek éreztem, ha személyesen is bemutatkozom.
Ha pedig a bemutatkozás megvolt, rá is tértem jövetelem céljára. - Ezt a dobozt szeretném megjavíttatni - emeltem fel a kezemben tartott kincset. - Régen használom már ezt a zenedobozt, és nagyon fontos nekem, különleges - részletekbe inkább nem mentem bele, nem akartam húzni az idejét. - De úgy tűnik, valami elromolhatott benne, az utóbbi hetekben már nem zenélt -vázoltam fel a helyzetet. Felé is nyújtottam a dobozkát, hogy megnézhesse, ha szeretné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862886#post862886][b]Frida L. Bergstein - 2023.04.14. 18:08[/b][/url]

Halvány mosollyal nyugtáztam, hogy valóban tudja ki vagyok, nem hiába történt a levélváltás. A kezem kicsi volt az övéhez képest, ám tenyerén így is éreztem, hogy azok a munkaeszközei. Ugyanúgy, ahogy az én ujjaim végén látni a hangszereim húrjának nyomát.
- Valóban, állítólag hosszú évtizedek óta melodimágusok birtokában van - avattam be, bólintva a megállapítására. El is engedtem a dobozt, s leeresztettem karjaimat. A kérdésen azonban el kellett gondolkodjak. A különböző hatás miatt nehéz volt megállapítani, pontosan hányféle dallamot is játszott a szerkezet. - Többféle dallamot játszott, most nehéz is pontosan megmondani, hányfélét. -Kezemet a táskámra támasztottam közben, és tekintetem is odatévedt, ahogy elgondolkodtam. - De a dallamokat mindig különböző hatása volt rám, így nehéz megmondani - néztem fel ismét. - És nem, valóban nem ejtettem el. Mióta beköltöztem a kastélyba, ugyanott állt. Lát rajta bármit, ami hibáról árulkodhat? - érdeklődtem, hátha már most meg tudja mondani, mi romlott el benne. Csak abban reménykedem, hogy bármi baja, meg tudja csinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862892#post862892][b]Frida L. Bergstein - 2023.04.14. 18:51[/b][/url]

Számat húztam el válaszára. Aggódtam, hogy esetleg valami olyan hiba történhetett a kis szerkezetben, ami miatt többé nem fog már megszólalni. Ahhoz pedig túl sokat jelent nekem.
- Hogy történt-e valami? - Nem azért kérdeztem vissza, mert nem hallottam volna, inkább a zavar miatt, amit a férfi kérdése okozott. Zavaromban fülem mögé tűrtem egy hajtincsemet. - Mostanában nem -hangzott végül a válaszom. A mágiám ugyanis majdnem teljesen visszatért - bár még mindig van munkám ezen a téren. Iris pedig... pedig majdnem négy éve ment el. Egyáltalán nem mostanában történt.
- Gondolja, hogy a kastélyban esetleg másfajta bűbáj lehetett rá hatással? -Ez az lehetőség bennem eddig nem merült fel, de gondolkodásra késztetett az ő felvetése.
Ekkor került zsámoly, melynek hangjára lettem először figyelmes. A fa jellegzetes nyikorgására fordultam felé, s próbáltam megérteni, ami szemeim elé került. Nem minden nap lát járkáló zsámolyt az ember, még akkor sem, ha boszorkány.
- Ah - bólintottam mosolyogva a férfi magyarázatára. Arcomra ismét mosoly ült a zsámolyt figyelve, s kicsit hátra is fordultam, ahogy mögém került. - Másfajta hivatást választana magának - nevettem fel halkan, ahogy visszafordultam a férfi fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862903#post862903][b]Frida L. Bergstein - 2023.04.14. 21:48[/b][/url]

Szimpatikus volt az alapossága. Így nagyobb nyugalommal tudtam rábízni a számomra olyan nagy kincset érő dobozkát. Látszott rajta, hogy valóban ért ahhoz, amit csinál, ahogy az is, hogy jól akarja csinálni. Udvarias és kedves is volt ráadásul, ami nem minden szakemberről mondható el. Sok tapasztalatom volt már olyanokkal, akik esetleg el voltak telve maguktól, és velük sokkal nehezebb kedvesnek maradni. Tamással azonban nem kellett ezen erölködnöm.
A dicséret felére egy udvarias mosolyt küldtem felé. Szemeimmel ismét megkerestem a zsámolyt, félretűrtem egy tincset ami az arcomba esett ahogy lehajtottam a fejem. Egy kiskutyára hasonlított leginkább a bútordarab viselkedése.
- Lehet szívesebben lett volna házikedvenc. - mutattam az ülőkére. Végül az újabb bókra néztem ismét a férfire. - Köszönöm - mosolyogtam rá kedvesen. Nem számított mennyire bókolt ügyetlenül, a dicséret mindig jól esik az embernek. Engem pedig születésemtől arra neveltek, hogyan kell társaságban mosolyogni, bókolni, szépen, udvariasan beszélni. Sosem volt vele gondom sem, hiszen szeretek embereket között lenni, és az sem esett soha nehezemre, hogy kedves és megértő legyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=863624#post863624][b]Frida L. Bergstein - 2023.04.25. 18:50[/b][/url]

Óvatosan emeltem fel a lábam, ahogy a zsámoly meglökdösött. Őszinte mosolyt csalt az arcomra a megbűvölt bútordarab. Nem is lett volna szívem ráülni.
- Attól tartok én nem volnék jó társaság neki -vontam aprót vállaimon. - Valószínűleg nem érezné jól magát egésznap a szobámba zárva. De értékelem az ötletet. - Tekintetem az élénk zsámolyról Tamásra vándorolt, szemeim az övét találták meg.
Barátságos tekintete megmelengetett, s arra késztetett, hogy mosolyom kiszélesedjen. Barnáimban valami hasonló fényt fedezhetett fel. Ugyan kicsi korom óta tanultam a bájcsevejt és az udvarias mosolygást, apró jelek mindig utaltak arra, mikor valóban jól éreztem magam egy-egy szituációban.
- Mióta foglalkozik az asztalos mesterséggel? - érdeklődtem, s fülem mögé tűrtem az ismét arcomba hulló tincsemet. Tőlem mindig idegen volt az ilyesmi kézimunka, varrni és hímezni is nehezen tanultam meg, bármennyire is szeretem azóta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=863844#post863844][b]Frida L. Bergstein - 2023.05.01. 13:41[/b][/url]

Mosollyal néztem a zsámoly után, de még mindig nem hiszem, hogy én lettem volna számára a megfelelő gazdi. Szemem aztán a dobozkámra tévedt, ahogy Tamás lerakta azt. A gyönyörűen díszített komód azonnal megragadtam a figyelmemet, s még akkor is annak mintázatát vizsgáltam, mikor meghallottam a kérdést.
- Igen, - válasz közben már rápillantottam a férfira - Négy éves korom óta zongorázom - bólintottam is finoman. - Hat éves voltam, mikor hegedülni kezdtem, és tizenöt, mikor fuvolán és furulyán kezdtem tanulni. Azóta pedig a gitárral ismerkedem. De egyszer szívesen kipróbálnék valamiféle dobot vagy ritmushangszert is. - Mindig érdekeltek a hangszerek, de ahogy egyre többet kezdtem foglalkozni velük, hogy segíteni tudjak a diákjaimnak, egyre több van, amivel szívesen megismerkednék. Hubát hallottam már dobon játszani, és meg is fordult a fejemben, hogy megkérem, tanítson kicsit. Szerencsémre az ilyesmit mindig is gyorsan tanultam.
- Nagyon gyönyörű mintázata van annak a komódnak - mutattam finoman a korábban már megvizsgált darabra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=868350#post868350][b]Frida L. Bergstein - 2023.10.10. 23:38[/b][/url]

Halk nevetéssel adóztam a tréfának, finoman lehajtott fejjel. Megszoktam már, hogy meglepődnek a sokféle különböző hangszeren, pedig nekem természetes és élvezettel teli volt, hogy mindig egy újabb fajtát próbáltam ki. Aztán rajtam volt a sor, hogy elismerően pillantsak fel a férfira. Sosem mentek rosszul a bűbájok, de mindig tisztelni tudtam azokat, akik új, eddig még sosem használt varázslatokat fejlesztettek ki. Én erre a szintre sosem fogok eljutni.
- Milyen bűbájokat fejlesztett még? - Borzasztóan érdekelt, mivel foglalkozik. Talán mivel annyira mással telnek a mindennapjai, mint az enyémek. Mégis, mindketten művészek vagyunk, és a magunk módján az emberek segítői. - Ha jól emlékszem, volt egy nagybátyám, sőt, édesanyám nagybátyja, aki szintén kísérleti bűbájokkal foglalkozott.
- Megrendelésre dolgozik leginkább? - érdeklődtem tovább. Közben kezdtem egészen el is feledkezni arról, mi is volt jövetelem eredeti célja. Igen kellemes hangulata volt a műhelynek, s úgyszintén kellemes volt társalogni a férfival.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=869741#post869741][b]Frida L. Bergstein - 2023.12.02. 14:34[/b][/url]

Csodálattal hallgattam, ahogy a bűbájokat sorolta. Tényleg becsülendő, ahogy a manával bánni tud. Már egy cseppet sem kételkedtem, hogy jó kezekben hagyom a zenedobozomat. Aki képes ilyesmi bűbájokat alkotni, meg fogja találni a gondot és vigyázni fog a számomra oly' kedves tárgyra. Elképesztő a lelkesedése is, amit az utóbbi időben különösen tudtam becsülni embereknél. Azok után, hogy megtapasztaltam, milyen lelkesedés és szenvedélyesség nélkül lenni. Annyian vannak, akik nem szeretik, amit csinálnak. Pedig sokat tud adni az embernek, ha boldogan végzi a dolgát.
- Egyet kell, hogy értsek az unokahúgával, azt hiszem. - El mosolyodtam. - Büszke lehet magára a bűbájaiért. Sőt, a bútorokért is. - Csodálattal pillantottam körbe, megerősítve az állításomat. Néha egészen tudott hiányozni az a stílus, amiben felnőttem. Az előkelő, grandiózus bútorok és falak, festmények. Még akkor is, ha nem tudnék abban a környezetben élni.
- Az előkészítőben is, éneket és zenét tanítok nekik. Illetve van egy kórus, amit vezetek. - Csodálatok érzés, mikor egy-egy gyerekben sikerül felébreszteni a szeretetet a zene iránt, mikor meglátják, mennyit tud adni az embernek. A lelkesedésüket látni pedig tényleg páratlan érzés, leginkább a kórus tagjain. Szívet melengető hallgatni őket. A szülők pedig hálásak, minden egyes fellépésünk után.