32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 35 ... 61 62 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Rentai Bálint
Írta: 2014. augusztus 16. 19:08
| Link

Tekintve, hogy már ma van második napja a vizsgaidőszak, és nekem egyetlen egy vizsgalap sincs már, amit megírhatnék, sóhajtva becsuktam a tankönyveim és kitekintettem az ablakon. Kellemesen borús volt az idő, nem pont a kinti sétáláshoz alkalmas az itteniek számára. Azonban ha valaki Londonból származik és gyötri a honvágy, egy borús idős sétánál nincs is csábítóbb. Így hát elhajítottam be a könyveim az ágyam alá és felpattanva már igyekeztem is kifelé. Út közben majdnem lelöktem egy csajszit a lépcsőn, akitől gyorsan bocsánatot is kértem, de azért mégiscsak majdnem lepusztult, szóval lassítottam a lépteimen, megigazítva a talárom. Pár üveg meg visszatükröződő felület mellett elsétálva megigazítottam a kócos loboncom és gondolkoztam, hogy is sikerültek az eddigi vizsgáim. Eddig van egy Kiváló, repüléstanból ami nem rossz teljesítmény, egy VF Asztronómiából és egy VF számmisztika... ami majdnem troll lett kisanyám, tedd össze a két kezedet. Persze mire észbe kaptam, addigra már kint ácsorogtam a rét szélén és baljós pillantásokat vetettem a borongós égre. Ha esik, most megázok, azt pedig annyira nem akarok, bár szeretem az esőt, de nincs rosszabb, mint teletüsszögni a vizsgalapokat. Egyszerűen nem értem, hogy lehet az, hogy még egy rakás tárgyból. Gyors számolást végeztem az ujjaimon, de akárhogy osztottam, szoroztam, redukáltam, vontam ki, az akkor is 11 tárgy maradt. A hajamba túrtam zavartan, mivel megint nem figyeltem a lábam elé és kis híján hasra estem egy lyukban. Éreztem pár csepp vizet az orromra, a vállamra csöppenni, úgyhogy hunyorítva felpillantottam, de egyelőre nem esett az eső. Egyelőre. Viszont nekem az nagyon furcsa volt, hogy sehol egy teremtett lélek, eltekintve egy fiúról, aki kint feküdt a rét közepén. Lehet hogy alszik? Közelebb indultam lassan, óvakodva, mintha legalábbis aknamezőkön járnék, fogalmam sincs miért. Ahogy közelebb értem, az már világossá vált, hogy Levitás és még közelebb érve elmosolyodtam. Rentai Bálint. Azt hiszem talán ötödikes... vagy négy? Nem, tutira ötödikes. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy nem kéne-e felébresztenem, mert lehet, hogy mindjárt Thor a nyakába zúdít egy "finom záport". Végül mély levegőt vettem és mellé guggolva megbökdöstem a vállát.
Utoljára módosította:Lavia Stark, 2014. augusztus 16. 19:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2014. augusztus 17. 16:22 | Link

Kevin
ruha

Mindenki el van foglalva a vizsgaidőszakkal, én pedig pihenhetek otthon, ezt fedeztem fel az utóbbi napokban. Itthon volt Leandro is, vagyis hát úgy mondanám nem dolgozott, mert akkor én sem voltam itt, kihasználtuk azt a másfél hetet, nyaraltunk, szórakoztunk, tulajdonképpen mint máskor is, csak éppen most ezt betudtuk ennek. Na de aztán ment vissza, én meg örültem nagyon, hogy mindenkitől hallottam, mennyire parázik, vagy éppen kicsit sem parázik a vizsgái miatt, de én erről tavaly letettem. Jó érzés ám azért, bár én nem öt évet bírtam ki, én belesűrítettem mindent háromba. Abból kettőt nem is itt csináltam meg, de azért az utolsón az, hogy emberek közt voltam nagyot dobott.
Most is nagyot dobott ez az időszak a kedvemen, legalábbis az elején, mert ma már nem igazán érdekelt, csak feküdtem, mert nem éreztem magam valami jól. Betudtam a szokásosnak, aztán próbáltam nem is foglalkozni vele, odáig jutottam el, hogy összeszedtem magam, és a konyháig elsétáltam, aztán amennyi kakaót magamba döntöttem, arra megfelelő jelzőn előbb azt hiszem gondolkoznom kellene, mert nem is tudom mi fejezné ki jól.
Talán az az irdatlan mennyiség, talán csak maga a kakaó volt az, ami meghozta a kedvem, azért is álltam neki, mert tudom én, hogy felpörgeti az agyam. Na meg ha már az agyműködésről van szó, a memóriám is elkezdett vadul csapdosni belülről, hogy már megint mekkora szerencsétlen vagyok, hát nekem még ma találkám van. Igen, Kevinnel beszéltem meg bagolyban, hogy ma délután a réten találkozunk, és bár arról nem esett szó, de annyira örülnék, ha a pókicákat is elhozná. Még nem láttam őket, de megígérte, hogy majd megmutatja az állatkáit, és én azt már nagyon várom. Ha most nem, mindenképp megkérdem mikor.
Időben még nem vagyok elkésve, tehát ahogy észbe kaptam még pont kényelmesen fel tudok öltözni és összekapni a lakást is, meg kisétálni a megbeszélt helyre. Még sütit is hoztam magammal, tegnap csináltam, és mivel nem tudtam amúgy mit hozhatnék, lévén nem volt otthon semmi egész napos semmittevésem miatt, ez most Keviné lesz. Remélem szereti a krémes sütiket, bár hogy ismeri-e a kijevi szeletet, azt nem tudom megmondani, csak azt, hogy ez nem lett rossz, hiába gondoltam, hogy majd felgyújtok valamit, vagy hasonlók.
A közeli padra ültem le, és a csomagomat magam mellé helyeztem, és vigyorogva vártam. Kellemes idő van, és itt a zöld fű, szinte hívogat, hogy telepedjek már le oda. Én azonban inkább, mint egy kisgyerek elterülök, és fejjel lefelé nézem a mögöttem, vagyis most előttem lévő bokrokat és fákat. Ilyenkor olyan, mintha én lebegnék, és alattam meg nem lenne semmi, csak a felhők, de most még felhők sincsenek, szóval tényleg semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. augusztus 18. 07:45 | Link


Rajzfilmhősös nap - A BULI

Szerencsére az időjárás nekünk kedvez és a mai napon se nem túl meleg, se nem túl hideg nincsen. Reggeltől estig láthattátok, hogy a kastély akóinak nagy része már a kölcsönzött jelmezében jár fel-alá. És az esti buli még csak most jön!
A rétre alig lehet ráismerni. A padok mind feldíszítve várják, hogy rájuk üljön valaki. Lámpások veszik körbe a rét szélét, de találhatunk itt-ott elszórva is belőlük, hogy biztosan jól megvilágítsák a teret az esti bulihoz. Asztalkák és kis bódék ezúttal is ételt, italt, ajándékokat kínálnak a beöltözötteknek.
Az este folyamán jelmezversenyen lehet részt venni, külön a fiúknak és a lányoknak. Itt elsősorban a hasonlóságot mérjük és azt, hogy mennyire tudtál azonosulni a szereplővel. A győztesek természetesen jutalomban részesülnek, és ők lesznek a rajzfilmhősök királya, és királynője. Szavazni úgy tudtok, ha megkeresitek az asztalkát, amin a doboz van, és beledobjátok a jelöltetek nevét. Egy ember csak egyszer szavazhat, mindkét nemre.
Továbbá kvízek kitöltésére is van mód, természetesen rajzfilmes témában, melyet a bódék között várakozó DÖK tagoktól lehet kérni..
El vannak helyezve különféle hátterek is, amiknél lehet képeket csinálni. Van mindenféle: erdő az erdőben játszódó meseszereplőknek, város a szuperhősöknek és kastély a hercegeknek, hercegnőknek. De ezeken kívül tengeralatti, ázsiai és egyéb speciális fotóhátterek is megtalálhatóak nem messze a tánctértől. Ne maradjatok le róla, szép emlék lesz!  
A nagyobb, vagy éppen más mókákra vágyók sem unatkozhatnak. A hőlégballonok szívesen elvisznek mindenkit egy kis túrára Bogolyfalva fölé. Csakúgy ahogy a fotóháttereknél, itt is vannak többféle mintájúak, kedvetekre választhattok.  
Alkonyatkor a fényszórók kigyúlnak és megkezdődik az esti buli. A zene is hangosabb egy kicsit, lehet táncolni (bár biztos volt, aki már a kastélyban ropta). Az éjszaka közepén, pontban éjfélkor hirtelen minden fényforrás kialszik és csönd lesz úrrá a réten. Nem, még nem ért véget a buli. Ekkor jön az esti lámpásfelengedés, a szokásunk. Mindenkinek jut bőven kívánságlámpás, melyet szintén a DÖK tagok osztanak, amit aztán egyszerre engedünk majd el és bocsájtjuk az égnek.

Jó szórakozást!

//A kvízért forduljatok Annelie Freya Blomqvisthez, a jutalom: házpontok!
Mindenki, aki berakja a jelmeze linkjét a hozzászólásába, részt vesz a jelmezversenyen - amit majd a szavazások témában találtok meg!
Szálazásra figyeljetek.
A buli időpontjai: szerepjátékosan augusztus 23., Álmodóilag augusztus 18-tól szeptember 8-ig.//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Lavia Stark
Írta: 2014. augusztus 18. 19:05
| Link

A béke és a nyugalom szigete számomra most a rét. Hamar megnyugszom és kiürülnek a fejemből a vizsgával kapcsolatos gondok. Olyannyira, hogy a hűvös-esőre hajló idő ellenére is képes lennék elaludni a törölközőmön. Be is hunyom a szemeimet és magamban tovább dúdolok. A dob órák ritmusait is lepüfölöm a lábaimon, de aztán felhagyok ezzel is, és csak a néma dalolás marad. Ebbe is belemerülök, magamban új dallamokat írok, vagy már régen elfeledetteket ismétlek, annyira, hogy nem hallom meg a közeledő lépteket. De még azt sem érzékelem, hogy valaki mellém guggol, csak amikor a vállamban megérzem a kellemetlen nyomást, amit néhány ujj okoz húzódom arrébb, és nyitom ki a szemem.
- Naa! - fakadok ki, kicsit kábán. Talán mégis elbóbiskoltam? A másik kezemmel odakapok megdörzsölöm az előbb megböködött területet, közben meg lassan felülök, és próbálom rávenni a szemeimet, hogy nyitva is maradjanak. Ráncolom az orrom, kinyitom majd becsukom megint a szemem. Végül a hajamba is túrok úgy fordulok, immár majdnem teljesen éberen a lány felé, és próbálom felfogni mi is történhetett.
- Mit szeretnél? - kérdezem, miközben lázasan próbálok rájönni, hogy is hívják. Miért van ennyi lány a levitában? Igen, azt tudom, hogy levitás, csak a neve, az nem ugrik be, hirtelen. Kérdőn pislogok rá, aztán arrébb csúszom a törölközőmön, ha esetleg le akarna ülni. Mégis csak kényelmetlen lehet guggolni. Legalábbis én nem szeretek, annál még a térdepelés is jobb.
Míg a választ várom, felpillantok az égre. Tulajdonképpen lehet, hogy jó, hogy megbökdösött. Ha tényleg elaludtam, akkor valószínűséggel csak akkor tértem volna magamhoz, amikor már szakad az eső. Bár egyelőre csak felhők borítják az eget, egyre biztosabb, hogy hamarosan leszakad az ég.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Rajzfilmes buli
Írta: 2014. augusztus 18. 20:29
| Link

Keiko

Tulajdonképpen amikor először hallottam erről az egész mesés napról, egy szóval reagáltam volna le, ha nem akartam volna tartani magam a kulturáltsághoz. Még jó, hogy jobban belegondolva nem is akkora hülyeség!
Elmentem hát délelőtt a jelmeztárba, majd egy kis válogatás után egy Anna hercegnő jelmezre esett a választásom. Ez ugyan tőlem a lehető legmesszebb áll, de a színészkedés soha sem okozott gondot és ez nem most fog megváltozni. Felvettem hát a ruhát, kétoldalt befontam a hajam, egy leheletnyi sminket tettem magamra és felvettem egy egyszerű fekete cipőt. Egy gyors pillantás magamra a tükörben, majd a megállapítás hogy nem is rossz és már indulhatok is.
Persze akármennyire is szeretek egyedül lenni, egy ilyen eseményre nem árt a társaság. Ennek fényében mentem oda egy akkor még tökéletesen ismeretlen lányhoz. Nem mondhatnám, hogy kicsit sem volt furcsa a helyzet, de végülis ha ő sem jön mással miért ne?
Ebben a pillanatban tehát éppen rá vártam a rét szélén. Valószínűleg könnyebb lett volna, ha tudom milyen jelmezben érkezik, de annyira csak nem lesz felismerhetetlen. Körbenézek a társaságon a legkülönfélébb öltözékeken és embereken. Sok ismerős van a tömegben, bár legtöbbjüket alig lehet megismerni a sok smink és a furcsa ruhák miatt. Nekem ez az egész azért is furcsa, mert sok iskolatársammal ellentétben soha nem képezte az életem részét a farsang vagy egyéb jelmezbálok. Érdekes is lett volna, hogyha iskolába nem mehetek gyerekek közé, de bulizni meg igen. Végülis a sok mottóm közül az egyik, hogy mindent ki kell próbálni egyszer.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. augusztus 18. 20:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aeryn C. Boyle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 3
Írta: 2014. augusztus 18. 20:57 | Link

Kiértem a Rétre és Waffellel az oldalamon megindultam az egyik pad felé, ami hívogatóan állt egy szomorú fűz alatt. Lépteimet szinte már olyan nehéznek éreztem, mintha egy rablánccal megtoldott ólomgolyót cipeltetnék lábaimmal. Lassan de biztosan közelítettem meg kiszemelt ülőhelyemet, mely mellett családom kedvenc férfitagja hasalt a fűben. Lehuppantam ebem mellé, aki bambán szemlélt engem, miközben nyelve szinte már a mellkasát verdeste a fáradtságtól. Végül is megértem, hiszen nem kis sétát tettünk meg:
Miután kiléptünk az iskola ajtaján lassan kiértünk a Rétre, majd átsétáltunk a Piknikező tisztásra, ahonnan átvergődtünk az erdőn, végül megérkeztünk a Vízeséshez (ami meg kell hagyni, tényleg lélegzetelállító látványt nyújtott) , ahol ivással és pihenéssel ütöttük el az időt. Waffel balszerencsémre meglátott egy mókust, akit egészen a vadászlakig üldözött, követve őt végig az odújáig, így várhattam fél órát, mire felhagyott a gesztenyefán bujkáló rágcsáló ugatásával.
- Huh! Most így végiggondolva, már meg tudom érteni, hogy az edzettségem ellenére miért sajog ennyire a lábam. - Panaszkodtam, miközben kezeimet magasra emeltem, és a mögöttem elterülő lombos ágak felé nyújtóztam.
Waffel felkapta a fejét, majd égnek eresztett füleit a fejével együtt egy frissen keletkező hang irányába fordította. Én is felemeltem hátradöntött fejemet olyan magasra, ameddig a testem jelenlegi állapota engedte, hogy vethessek egy pillantást én is a hozzánk közeledő személyre. Mielőtt még teljesen felegyenesedtem volna a szemem sarkából láttam, hogy kutyám visszafekszik, így tudtam, hogy nem lehet idegen számomra az illető. Biztos egy Levitás ismerősöm az.
Mikor ráemeltem tekintetem az illetőre beigazolódott sejtésem, ugyanis nem más állt előttem, mint Rentai Bálint a Levitából.
Biztos voltam benne, hogy volt valami mondanivalója számomra, hiszen nem az a fajta ember, aki csak úgy ok nélkül odament volna hozzám, hogy elüsse velem az időt. Rákérdeztem, hogy mit keresett arrafelé:
- Szia Bálint! Már rég nem láttalak. Mi járatban vagy errefelé?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Aeryn C. Boyle
Írta: 2014. augusztus 18. 21:09
| Link

Aeryn C. Boyle

Megajánlott jegy illemtanból is! Ráadásul Kiváló! Ez már az ötödik tantárgy, amiből nem kell vizsgáznom. Négy másikból meg már megírtam a vizsgát. Igaz még nincs mindegyikből eredmény, de nem aggódom. Ha eddig ilyen simán ment minden, már nem lehet baj. Ráadásul a repüléstan sokkal könnyebb volt, mint vártam. Tehát, most, hogy semmi idegességre nincs okom, sokkal nyugodtabban vágok neki a rétnek, mint néhány nappal ezelőtt. Bizony. A rét. Már megint. Lassan úgy hiszem, ez lesz a törzshelyem.
Valahogy az időjárás nem az igazi, így egy kapucnis pulcsiban, farmerben és sötétbarna bőr cipőben lépek ki a kastélyból.A vállamon lóg a válltáskám, benne egy kis harapnivalóval meg vízzel, ha messzebbre keverednék. Kezeimet a nadrágom zsebeibe süllyesztem. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy jól esne egy szál cigi, de megrázom a fejem és inkább körbe nézek, hátha látok ismerőst, elvégre biztos nem én vagyok az egyetlen, aki nem bír megmaradni a négy fal között.
Meg is pillantok egy vörös fejet, ahogy egy apró beagle társaságában, és rögtön mosolyra húzom a számat. Nagyon szeretem a kutyusokat, és ez a fajta az egyik kedvencem. Amióta megjelentek a gazdájával együtt az iskolában megragadok szinte minden lehetőséget, hogy megnyúzhassam szerencsétlen kis ebet. Persze nem szó szerint, de ha van rá alkalmam, megvakarom a füle tövét. Természetes hát, hogy a kutya és Aeryn felé veszem az irányt. Bár tudom, nem szép tőlem, hogy a kutya jobban érdekel...
Hamar észrevesznek, és az elsős lány köszön is rögtön.
- Szia Aeryn! Vizsgák közötti fejszellőztetés... Ti sétáltok? - válaszolok és kérdezek is rögtön, ahogy közelebb érek. Lehajolok a kutyushoz és megsimogatom. - Szia Waffel! - mosolygok rá a kis jószágra és azt hiszem bármennyire is szeretném, hogy ne látszódjon rajtam, a szemeimből nem tűnik el a rajongó csillogás, ahogy az ebre nézek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Doléance Arslí na Fírinne
KARANTÉN


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. augusztus 18. 21:36 | Link

- Már kijártam a sulit. Meg egy másikat is külföldön - sugárzik büszkén Doléance. - Bűbájfeltaláló vagyok.
Ha valaki azt hitte, Doléance nem tud szélesebben mosolyogni, most meghazudtolja ezt. Kiskori álma volt, hogy varázslatok feltalálásával foglalkozhassék (bár akkor még szeleburdi céllal), és ő azok közé tartozik, akiknek valóra vált az álma. Épp csak nem tűzoltó vagy balerina lett, hanem komoly (?) feltalálócska.
Az külön jól esik neki, hogy végre idősebbnek nézik. Az is sok mókás helyzetet szül, mikor az elsős-másodikos palánták azt gondolják, egy osztálytársukkal hozta őket össze a sors, de hogy igazi felnőttnek nézzék! Arra még sosem volt precedens.
- Örfvóker? - kérdez vissza félredöntött fejjel a lány, igencsak rosszul ejtve a szót. Fogalma sincs, mi lehet az. Varázslény?
- Nem is olyan béna - motyogja szégyenlősen a lány, amikor a fiú a rocknagyik együttesének nevét becsmérli. Szerinte aranyos a bandanév, és mindig tetszett neki a muri, amit a Zúzók csaptak. - Egy kicsit vicces - egyezik azért bele, nehogy megharagítsa beszélgetőtársát.
- Ó - a mindig kész tervekkel elő álló lánynak most nincs ötlete, hogyan hidalhatnák át a mugli-problémát. Nem is agyalhat sokat ezen, mert másra terelődik a szó.
- Most lesz két éve, hogy a Levitát vezetem - csacsog a lányka lelkesen. - Előtte néhány évig a mestermunkámon dolgoztam, akkor nem voltam itt.
- Érdekes mindig van! - folytatja szinte levegővétel nélkül. - Felfedeztem egy titkos átjárót például, ami a faluba vezet, és ami szerintem újonnan készülhetett, mert régen nem találtam. Nemsokára lesz mesehősös rendezvény a kastélyban, és új vadőrünk van, aki nagyon aranyosnak tűnik. És a Navine nyerte a kviddics-kupát. Sajna.
Még mondaná tovább, de fejében mintha csak Kumagoro szólna, emlékeztetve őt az illemre. Vesz tehát egy kis levegőt, hogy ne kezdjenek az egészségéért aggódni.
- Itt lakik a családod a faluban? - kérdezi, hogy a másikat is beszéltesse. Míg egy pillanatra befogta a száját, volt ideje gondolkodni, és nem tudta összerakni, hogy ha a zenekarának többi tagja mugli, akkor miért ilyen távol tőlük lakik ez a fiú. Ha azért fizetnek, hogy koncertezzen, biztos sokat kell koncerteznie, mégpedig nem egy varázslófaluban.
- Vagy más miatt vagy itt, a barátaid meg ott?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Rajzfilmhős nap
Írta: 2014. augusztus 19. 00:07
| Link



Lelkesen vágta bele magát már az első pillanattól fogva, hiszen sosem titkolta, hogy szeret még gyereknek lenni. Nem akar korán felnőni, eljön majd annak is bizonyára az ideje, de nem most. Főleg, hogy pár napja megpillantotta, hogy Rajzfilmhős nap készülődik az iskola falai közt. Nem is tétlenkedett, hamar kitalálta, kinek a bőrébe fog bújni – persze, azért előtte volt pár, másik ötlete is -, de végül úgy döntött, hogy Aranyhajként fogja róni aznap a folyosókat. A jelmez még a kölcsönzőben pihent ugyan, de minden más dolgot igyekezett beszerezni, egy aranyos kaméleont, persze nem élőt, virágokat a hajába, és egy serpenyőt is kért a manóktól, hogy teljesen hiteles legyen az a kép, melyet maga előtt látott. Amikor mindennel kész volt úgymond, már csak türelmetlenül várta a napot, persze, aludni azért nagyon is jól tudott, de a lelkesedése nem hagyott alább.
El is érkezik a nap, és ő már egész korán felkelt, hogy mindennel kész legyen. Hajához némi segítséget kér, mivel nemigen biztos még abban, hogy neki pálcával kelljen megoldani a dolgokat, de mire a művelet végére ér a segítség, haja mondhatni a földig ér, ő pedig rettentően nehéznek érzi újdonsült hajkoronáját, és már biztos abban, hogy magának nem szeretne ilyen hosszat sosem. A fonás után elhelyezi a virágokat is, majd kölcsönzött ruhájába belebújik, amelyért gyors elszaladt, majd mindenféle apróbb korrigálás után, némi tükörvizittel megspékelve, már indul is. Hajzuhataga vállán átvetve pihen, oldala mellett himbálózva, hogy mégse a porban húzza, vagy épp alkalmat adjon rá, hogy valaki meg is tiporja, ha épp nem figyel. Vagy épp ő ne lépjen rá, és essen hasra. Ahogy a népesebb részekhez ér, a kastély máris új képet mutat, hisz a megszokott diáksereg helyett, most egy hatalmas jelmezkavalkád várta. Megáll picit, hogy kibámészkodja magát, megcsodálja, hogy ki, és milyen alak bőrébe bújt – az most mellékes, hogy épp gonosz, vagy jó, vagy épp ijesztő az az alak -, de már száguldozik is tovább, kifelé a kastélyból. Ahogy emlékszik vissza a papírra, felrémlik neki a Rét, ahol a buli van, így, a benti ácsorgás helyett a napfényt választja. Menet közben óvatosan lóbálja kezét, melyben a serpenyője pihen, nem akar senkit sem leütni véletlen, vagy mert épp nem figyel rá, elég fájdalmas dolog lenne. Inkább ügyel, még akkor is, mikor kilép a szabadba, ahol gyors megigazítja copfját, hogy biztos ne lógjon lefele, és a Rét felé veszi az irányt.
Hamar oda is ér, ahol ismét jelmezbe bújt diákokat lát, és akik közül most normális ruháival tűnne ki. Integet az ismerős arcoknak, majd végül megáll, hogy egy italt töltve magának, belekortyolhasson. Szép az idő, igazán jó napot fogtak ki ismét, de mégis az árnyékosabb részre telepszik, pontosabban egy padra, és serpenyőjét az ölébe téve, leül, hogy ismerős arcot láthasson, és kalimpálhasson neki. Nem szeretne egész nap egyedül ücsörögni, de azért, nem mer mindenkihez odamenni még, csak úgy. Majd egyszer.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 19. 15:13 | Link

Doléance Arslí na Fírinne




A mai nap sem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt Chuck előre eltervezte. Az a szép az egészben, hogy nem sajnálja, mert legalább megismerkedhet egy új emberrel, akit eddig nem ismert. Talán ez az egyetlen olyan dolog, amit fel tud sorakoztatni a mostanában történt negatívumokkal szemben. Elég sovány vigasz, de hát nem tud mit csinálni, csak elfogadhatja, meg értékelheti, amit tud.
Egyébként egészen szép időnk van; a nap süt, diákok lófrálnak a szabadban mindenféle csínytevést tervezve, vagy már éppen diadalittasan tervezve a következőt, mert amire eddig készültek, éppen összejött. Lehet, hogy csak Chuck gondolja ezt, közben meg sehol semmi; azért meg lehet érteni. Magából kiindulva ő öt évvel ezelőtt biztosan ezt tette volna. Nem bánna semmit, csak csinálna mindent, ami eszébe jut... Kezdenek feltörni az emlékei, ezért inkább minden figyelmet a vele szemben ülő nőnek szentel, mert még a végén baj lesz.
- Az szép. Érdekes meló lehet. Sok a munka? - kérdez hirtelen. A büdös életbe nem beszélt még bűbájfeltalálóval. Azt sem tudja mi fán teremhet a dolog, mit kell szegénynek csinálnia. Főleg, hogy a pálcáját sem gyakran használja; most éppen nála van, de gyakran még magával vinni is elfelejti. Na mindegy, folytassuk a beszélgetést.
A lány kiejtési próbálkozásán csak nevet egyet, aztán ismét figyel, de párszor még mosolyog a kiejtésen. Csak bólint, amikor a másik végül beleegyezik, hogy vicces együttesnévnek az, hogy Zúzmarás Zúzók. Még mindig nem tud belegondolni sem, hogyan lehet kitalálni ilyen béna nevet, de inkább magában tartja ezt a kis kérdőjelet.
- Gratulálok! - Sok mindent nem tud hozzáfűzni, de két év az tényéeg szép teljesítmény. Kicsit összébb húzza magát, mert azért mégiscsak egy házvezetővel beszél, akiről egyébként eszébe sem jutott volna azt feltételezni, ami a jelenlegi posztja. Nincs vele semmi problémája, de más alkatnak tűnik. Ilyen örökmozgó, derűlátó kis pillangóként tudná elképzelni, mint vaskalapos házvezetőnőként. Mindegy is, a varászvilágban bármi lehetséges, már semmin sem lepődik meg.
- Aha - szóval a Navine nyerte a kviddicskupát. Sosem volt oda a kviddicsért, legalább ennyire a Navinéért sem. De hát mindegy, egy exrellonosnak talán ez kötelessége is a tudatalattijában. Bár, neki ez bőven a tudatában volt, amíg ide járt.
- Nem, dehogy - mondja megkérdőjelezhetetlen hangnemben. Hirtelen témaváltás történik, érdekes. Na de hát folytatja inkább, mert ő sem szereti, ha valamire kíváncsi, és harapófogóval kell kihúzni az információt a másikból.
- Pesten laknak, én meg ideköltöztem. Külföldön laktam, de előtte ide jártam suliba és imádtam. Szóval ezért jöttem vissza a faluba - talán a leghosszabb mondata, amit ma mondott. Még tőle is számíthatnunk meglepetésekre.
- Nincsenek barátaim - mondja egyszerűen, mintha jelentéktelen információ lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Cartoon's Day
Írta: 2014. augusztus 19. 23:27
| Link


A jelmez


Csodás, mesés, fenomenális nap. De tényleg! Nagyon szorgalmasan gyakorolta a szerepét, hibátlanul begyakorolta John Cleese lépéseit a Hülye Járások Minisztériumában alakított jelenetéből. És persze a jelmeze is megszáradt már a falu tavacskájában történt incidens után... Kristófunk ugyan nem diák, de rettentően élvezi, ha hülyeséget csinálhat. Egykor ő is itt tanult, persze csak Mestertanoncként, és akkor is csak levelezőn, így annyi emléke nincs a kastélyról és a diákéletről. A hülye fejével meg így, közeledve a lassan a harminchoz is benne akar lenni minden buliban. Amikor a faluban gyakorolt, akkor ismerkedett össze partnernőjével. A vörös szépség a többi értetlen emberrel együtt rögtön kiszúrta az oda nem illő öltönyös alakot, aki a nyakába emelve lábait, majd szökkenve hátra kettőt bandukol keresztül mindenen, közben pedig buzgón biccent minden arra jövőnek. A Sors pedig úgy hozta, hogy mivel más diákot nagyon nem ismer (és rövid beszélgetésük közben kiderült, hogy a leányzó is el szeretne jönni erre a napra), kapott az alkalmon, hogy elhívja. A fiatal és a már kevésbé fiatal egyedekből álló páros a falu felől érkezik, Kristóf a frenetikus szökkenéseivel, jobbján Ellával, akinek buzgón magyarázza, hogy melyik lépés után mi is következik.
- Tehát, felhúzod a lábad a magasba így, aztán guggolólépés, majd ugyanezt megcsinálod, ám ezúttal a lendített lábadat hátradobod, mint egy ló... Ó nézd csak, ez lesz az, nem? - pillant végig a beöltözött embereken, annyira lekötötte a tanítás, hogy észre se vette merre jöttek, Ellára bízta magát. - Vagy csak egy másik dimenzióba érkeztünk. - Oldalra biccenti a fejét, végül megvonja a vállát.
- Akárhogy is legyen, kérsz valamit inni?
Utoljára módosította:Simfel Kristóf, 2014. augusztus 19. 23:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
PARTY HARD
Írta: 2014. augusztus 20. 00:07
| Link

Kristóf

- Fel, guggolás, lendítés.. jaj! Várj, szoknyában ez nem olyan király!
Ella megigazította félrecsúszott koronáját, és körbenézett a kialakuló forgatagban, színes ruhák tengerében, a legelképesztőbb figurák beszélgető, vihorászó, szórakozó tömegében. Úgy tűnik valóban megérkeztek; a dimenziók létezése kissé kizártnak tűnt Ella számára. Persze megvan a módja, hogy az ember kicsit más világban érezze magát, de ezt most hagyjuk, ez nem olyan buli volt.
Mikor hírét vette az első, amolyan össznépi, diákönkormányzat által rendezett eseménynek, melyre mint bagolyköves, sőt, már navinés diákként elmehet, persze nem is nagyon foglalkoztatta, hogy ehhez be kell öltöznie majd. A lényeg, hogy eljusson rá! Neki a vizsgák miatt amúgy sem fájt a feje még, nem nagyon szándékozott egész éves anyagot néhány nap alatt megtanulni, így csak az új tanévtől kezdett. Most tehát partitájm!
Mert hát ez olyasmi volt, amiben a svájci suli nem bővelkedett, és még amúgy sem ismert innen szinte senkit, ideje volt változtatni ezen. Aztán mi lehetne jobb alkalom ennél?
Így aztán felcaplatott a kastélyba, kért némi útbaigazítást a az ideiglenes jelmeztárhoz, aztán miután kétszer is a fiú vécében kötött ki, megunta a dolgot, és addig-addig várt, míg meg nem pillantott valakit, aki kellően izgatottnak látszott (nyilván nem a vizsgái miatt), és belékarolt, hogy légyszi kísérj már el. Ez így egészen bevált, így végül szerzett is magának egy ruhát, bár a sok hercegnő, és hasonló közül nem volt könnyű választani.
Végül csak sikerrel járt, és visszafelé szintén "sikeresen" ismét betévedt kétszer a fiú vécébe, de aztán valahogy csak kijutott élve a kastélyból. A faluban aztán meglátta Kristófot. Persze mikor meglátta, még nem így hívta, elvégre nem ismerte, de az "Idióta" egész jó névnek tűnt akkor. Végül telivigyor képpel odasurrant mellé, és megkérte, hogy tanítsa meg így járni, mert ez full jó.
Persze csak akkor, ha nem szoknyában próbálkozik az ember. És itt vissza is kanyarodhatunk a jelenbe.
- De mennyire, hogy kérek - bólogatott a kérdésre Ella, és közben szeme végigpásztázta a jelmezes embereket. Volt itt minden, a legtöbbjéről fogalma sem volt micsoda, de nem nézett ki normálisnak egyik se, szóval Ellának tetszett.
Gyorsan Kristóf felé fordult, hogy lássa, a szerepe szerint megy-e el italokért.
- De nehogy kilötyögtesd! - kiabált aztán utána, mikor jobban átgondolta a dolgot.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2014. augusztus 31. 16:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. augusztus 20. 15:23 | Link

Melody
Kinézet


Szóval Rajzfilmhős nap... Semmi kedvem hozzá, legszívesebben egész nap a szobámban lennék, ki se mozdulnék, hogy né kelljen emberek közé mennem, főleg ne erre az izére. Viszont ez a tervem romba dőlt, mikor elmentem a konyhába. Épp visszafelé tartottam, a kezemben egy tál sütivel, mikor egy számomra teljesen ismeretlen lány elém állított, és megkérdezte, hogy elmegyek-e vele a rajzfilmhős napi cuccra. Nem tudtam nemet mondani, egy kis habozás után igent mondtam, bár sok kedvem nincs az egészhez. Viszont jelmez nélkül nem mehetek el, nem lenne illendő, hogy mindenki olyan cuccban van, én meg nem, szóval kerítenem kell valami normális jelmezt.Szerencsére nem voltak a jelmeztárban olyan sokan, és akadt is olyan, amit szívesen felveszek, és ez nem más, mint a Mulan jelmez. Trullusszal kicsit sötétebbre varázsolom a hajam, és már tökéletes is. Még Mushu plüssöm is van, ami annyira cuki, nem hagyhattam ki.
Picit késve ugyan, de megérkezem én is a rétre. Már távolról észreveszem a lányt, aki elhívott. Ő is valamilyen hercegnőnek öltözött, mint a jelenlevők nagy része. Viszont ezt a Disney hercegnőt nem ismerem, valószínűleg az újabbak közül van. Na akkor mosolyogjunk, és érezzük magunkat jól. Legalábbis próbálkozzunk ezzel, nem olyan nehéz dolog. Veszek egy mély levegőt, majd egy halvány mosolyt erőltetek az arcomra, és a lányhoz lépek.
- Szia! - köszönök neki, majd kicsit szorosabban megmarkolom a Mushu plüsst, és az ételekkel, italokkal teli asztalok felé pillantok. - Nem vagy szomjas? Mert én igen. Gyere, igyunk! - azon nyomban el is indulok az asztalok felé, ha követ a lány, ha nem, majd elveszek valamilyen kék színű löttyöt. Nem tudom mi ez, de finom.
- Amúgy... Hogy hívnak? Én Keiko vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. augusztus 20. 18:06 | Link

Bánkúti Lilla

Jelmez
A nagy vizsgaidőszak hajrája közben valóban ránk fért ez a kis party. Ráadásul a témája is nagyon tetszik. Rajzfilmhős nap. Én Pocahontas-t választottam. Mindig is szerettem azt a mesét és olyan szépnek gondoltam őt. A legtöbb lány inkább a csilli-villi királylányos meséket és kosztümöket szeretik, de ilyen téren én más vagyok. Na jó, nem mondom, hogy nem értékelnék egy szép habos ruhácskát, de biztos vagyok benne, hogy úgyis mindenki Csipkerózsika vagy Hamupipőke lesz. Mármint csak a lányok... remélhetőleg. Habár kinézném pár fiúból, hogy csak azért is, heccből bevállalna valami királykisasszonyos hercegnős szoknyácskát. Elmosolyodom a gondolaton. Az én jelmezem viszont elég egyszerű, nem kellett hozzá sok minden, ezért is tartom jó választásnak Pocahontas-t. A szobánkban még egyszer utoljára belenézek a tükörbe, oldalt fordulok, hogy úgy is lássam magam. Vajon nem túl rövid ez a ruha? Remélem, hogy nem. Mély levegőt veszek és elindulok a rétre, mivel elvileg a réten lesz valami nagy banzáj, oda gyülekezik mindenki. A szobánk üres volt, gondolom a többiek már rég a bulin vannak és nagyba ropják neki. Főleg Lucát ismerve, ő már biztosan vidáman pattog valahol és felpezsdíti a hangulatot, ha akarod, ha nem. Ismét elmosolyodom, Luca izgágasága valahogy mégis inkább kellemes, mint idegesítő.
Ahogy a gondolataimba meredek szép lassan végül kijutok a rétre. Húha, vannak itt egy páran, bár szerintem ez még közel sem a várható vendégek fele. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan akarnak egy kicsit kiszabadulni az év végi hajrából. Ahogy körülnézek nem igazán látok senki ismerőst. Persze vannak olyanok, akiket látásból ismerek, de hozzájuk mégsem mehetek úgy oda, hogy "hello szia, tudod én már láttalak és őő.. izé". Nem is értem miért mindig egyedül indulok el ezekre a rendezvényekre. Igazán jöhettem volna a szobatársaimmal, feltéve, ha nem lépnek le hamarabb... Na mindegy, csak alakul majd valahogy. Kajaaaaaaa! Egy kisebb asztalkát pillantok meg a tömegben, teli mindenféle finomsággal. Egyből meg is célzom, gyorsan lecsapok valami édességre. Valami fánknak tűnik, bár kicsit fura íze van, habár most az sem tud érdekelni, farkas éhes vagyok. Olyan nagy hévvel habzsolok, hogy valakit mellettem egy picikét meglöktem, de szerencsére nem lett semmi komolyabb.
- Jajj, ne haragudj! - Mondom két falat között. Gyorsan végigmérem. A szőke hosszú hajból úgy veszem ki, hogy talán Rapunzel lehet az illető. Egy újabb pillantást vetek az arcára... annyira ismerős. - Lillaaaaaa! - Üvöltöm teli szájjal és megölelem, figyelve arra, hogy ne egyem le a ruháját. - Hogy vagy... Rapunzel? Mi újság? - Egész hamar sikerült beszélgető partnert találni. Remélem nem vár valaki mást, mert akkor elég kínosan jönne ki a dolog. Vagy is hát... végül is csak két háztárs vagyunk, én pedig csak érdeklődtem hogy léte felől, ebbél baj még nem lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2014. augusztus 20. 20:24 | Link

Angelina
kosztüm

Nőket megszégyenítő módon sok időt töltöttem a jelmeztárban, a milliónyi ruha és kiegészítő közt, míg sikerült eldöntenem, miben fogok megjelenni ma este. Amint végre megtetszett valami, kiderült, hogy már lefoglalta valaki, így kezdhettem elölről az egész akciót. Nem én voltam az egyetlen persze, a diákok elég nagy része benne van az efféle őrültségekben, már ami a korombelieket illeti, az alsóbb évfolyamok közt ez még egyáltalán nem gáz. Számomra az ilyesmi kihagyhatatlan. Persze, majd mikor az egész iskola kitömörül a rétre mindenféle hacukában, én a vizsgákra készülve görnyedek a könyveim fölött a két fal közt, nem?
Ha nem venném el másoktól a lehetőséget, kikölcsönöztem volna több szerkót is, aztán néha elvonultam volna a legközelebbi mosdóba átvedleni. Oké, tudom, hogy ez tényleg gáz a nememre tekintve, de a döntésképtelenségem pont az ilyen, legkevésbé sem fontos és nagy döntések meghozatala előtt jön elő. Végül az egyik kedvenc képregény figurám mellett maradtam. Még jó, hogy csináltak belőle rajzfilmet is.
Lina egész biztosan szét fog cinkelni, de én szóltam neki előre, hogy nem hagyok ki egy ilyen bulit, még ha neki esze ágában sem volt hülyét csinálnia magából. A rellonosok nagy része szerintem ki se jön az esti banzájra, és minden bizonnyal a legkevésbé sem örülnek a sok nevetgélő, legkülönfélébb öltözetű diáktársuknak a folyosókon és más helyiségekben. Az eddig tapasztalt ehhez hasonló eseményekhez foglalt álláspontjuk alapján ítélek, igazából könnyen lehet, hogy hatalmasat tévedek, és a sárkányok – talán szó szerint – ellepik majd a rétet.
Tökéletesre maszkírozva, a kosztümhöz tartozó lila kabáttal a karomon érek a megbeszélt találkozóhelyre, és Merlinnek hála, nem is kell sokat várnom a partneremre. – Hölgyem! – villantok egy vigyort, és átpakolom a másik karomra a kabátot, hogy nyújthassam neki a karom, ahogy az illem kívánja.
Utoljára módosította:Várkonyi Arnold, 2014. augusztus 20. 20:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Arnold
Írta: 2014. augusztus 20. 20:45
| Link


Na, akkor menjünk.
Úgy érzem, hónapok óta ennyi kijár nekem, mégha az ennyi, egy nevetséges, belöltözős izét is takar, ahol mindenki ott csinál hülyét magából, ahol tud. Részemről, én nem osztozok ezekben az élvezetekben. Nem csak azért, mert nem találtam annyira negatív szereplőt - a franc, hogy az összes velejéig romlott lélek, mindig megjavul, egy ostobaság miatt -, hanem mert eszem ágában sincs felidézni a gyerekkort. Na, nem csak azért, mert gyerekként se öltöztem be soha, hanem mert, nem volt az olyan jó, hogy abból bármilyen momentumot fel akarjak idézni.
Viszont egy kis kikapcsolódás kell, és ha ahhoz feltélenül szükséges, hogy elviseljem a kastély túlbuzgó népét, hát legyen. Nem sietek, sose sietek, hisz egy nőnek jogában áll késni, és mégse egy eget rengető találkozás lesz. Arnolddal amúgy is összefutok napi szinten, hála annak, hogy egy pályára készülünk. Szerintem, ő jóval komolyabban veszi az egészet nálam, de hát mit is várhatnék egy levitástól. Legalább feleannyira se idegesítő, mint háztársai nagy része, vagyis... még egyszer se fogott el a kényszer, hogy megátkozzam, ami azért haladás, tekintve, hogy az utóbbi időben eléggé labilissá vált az idegrendszerem.
Nem csípem ki magam túlzottan, de azért igyekszem jól kinézni. Valamiért mindig is fontos volt az, hogy a helyzettől függetlenül kihozzam magamból a legtöbbet, szerintem tudat alatt ezzel akarom kompenzálni a belsőm romlottságát, bár ez hülyeség lenne.
Ráérősen hagyon el a rellont, és haladok végig a folyosókon, hogy aztán megpillantva a "párom", egy halvány, félmosolyt küldjek felé. Nem szokásom alkalmazni ezt a görbét, meg hát... okom sincs nagyon rá.
- Na, mi az? Rájöttél, hogy az aurorkodás mégse fekszik neked, és inkább egy cirkuszba felvételizel? - dícsérem meg a jelmezét, miközben belekarolok. Hála égnek, akadnak még olyan emberek, akik egy nőt, nőként kezelnek, higgyétek el, az ilyet meg kell becsülni, mert nagy ritkaság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2014. augusztus 20. 21:13 | Link

Angelina
kosztüm

Miért is nem lepődöm meg, hogy a rellonos valami frappáns beszólást fog a fejemhez vágni a jelmezemet látván dicséret helyett… Csupán egy éve vagyok a kastély lakója, de nem szükséges pár napnál többet eltölteni e falak között, és rájöhet az ember, hogy a zöldek házának képviselői nem épp a legkedvesebb személyek, és ha a szokásosnál is morcosabb arckifejezést látsz rajtuk, ajánlott messziről elkerülni őket. Még a végén belekever valami olyasmibe, amit még álmodban sem hittél volna, hogy megtörténhet. Aurornak készülök, talán nem kellene megijednem attól, ha valaki pálcát ránt ellenem, de jobb szeretem a békességet és harmóniát, főleg ha azokról van szó, akikkel… hát, lényegében együtt élek. Legyen bármilyen szörnyű néhány esetben ebbe komolyabban belegondolni.
Egy pillanatra fintorogva húzom az ajkam, válaszként a gúnyolódásra, de nem veszem komolyan, a vigyorom rögtön kiszélesedik utána. – Te is igazán csinos vagy… - és ezt már teljesen őszintén mondom, bár nem vagyok meglepve, Lina az esetek… mindegyikében megoldja, hogy nagyon is jól nézzen ki, én pedig nem az a típus vagyok, aki hagyja, hogy a lányok önbizalomhiányban szenvedjenek, sokszor hangot is adok a véleményemnek. Persze csak normális keretek közt, semmiképpen sem obszcén kifejezéseket használva.
- Egyébként, ha tudnád a történetét ennek a karakternek, biztos nem tartanál közönséges bohócnak. A cirkusz pedig nem is rossz ötlet, már csak valami jó kis magánszám kéne – megyek bele a játékba. Nem vagyok valami sértődékeny alkat, mindenből képes vagyok viccet csinálni és talán azért is kímélnek a rellonosok, mert nem vagyok méltó ellenfél a szócsatákhoz, és elég nagydarab vagyok ahhoz, hogy alázni se lehessen.
Kivezetem a lányt a rétre, ahol pár lépés után meg is állok körülnézni. – Egész mutatós. Szeretnél valamit enni, inni, csinálni? – kérdezem kicsit kétkedve. Ha tippelnem kéne, Lina inkább a háttérben maradna, és meghagyná a sok beöltözött diáknak, hogy a középpontban ugráljanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Arnold
Írta: 2014. augusztus 20. 21:39
| Link



Nem tudtam, mire vállalkozok, komolyan. De ahogy most elnézem a röhejesnél röhejesebb jelmezeket... cseppet sem csodálom, hogy a zöldek háza, csak minimális létszámban képviselteti magát. Na, mindegy. Én tényleg azért jöttem, hogy ne magoljak, vagy épp ne Mandán, meg Lilin agyaljak. Mostanság ezek foglalják le napjaimat, és az, hogy még a társaságom is kibírható, csak hab a tortán.
Persze, ahogy meglátom Arnoldot, egyből kicsúszik egy poén - szörnyen rossz humorérzékem van - a számon, de erre is számítani lehetett.
- Köszönöm - az ilyen bókokat mindig szívesen hallom, legalább tudom, hogy nem feleslegesen fektettem bele az energiát a készülődésbe. Igen, igen, hiú vagyok, de ezen ki lepődik meg?
- Tetszik az öltönyöd színe - mosolyogva fordulok szembe vele, és igazítok egy kicsit a nyakkendőjén. Ez már-már ösztönös, nem is igazán tudom mire vélni, csak tudom, hogy nem úgy kellett volna állnia.
Aztán belékarolva megyek ki a rétra, hogy aztán ott körbetikntve, elfintorodjak. Nem, nem tudom megállni. Ez nekem már túl giccses.
- Jokernek ki ne tudná? oké, attól, hogy aranyvérű vagyok, még széleskörűek az ismereteim. Szerinted, mivel ütöttük el az időt Mandával, mikor rossz idő volt? - forgatom meg a szemem, mert aranyvérűség ide vagy oda, mi igenis szerettünk moziba járni, így jó néhány karaktert nem kell bemutatni, köztük a fura bohócot se. Bár annyira rémisztőnek nem találom, mint Chuckyt, attól a babától még most is futkos a szőr a hátamon, hisz végigkísérte serdülőkorom.
- Inni. Puncsot - bár ahogy nézem, az egész tállal magaménak kéne tudnom, hogy én ezt az estét túléljem valahogy.
- Hogy állsz a projektmunkával? Téged is megszívattak azzal, hogy akkor hívtak, mikor rossz idő volt? - kérdezek rá, mert az nekem nagyon nem tetszett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. augusztus 20. 21:45 | Link

Keiko

Miközben a lányra várok kicsit hülyén érzem magam. Én aki szinte soha nem megyek el bulizni, most egy jelmezbállal kezdek. Ez főleg azért érdekes, mert sosem voltam az a hercegnős típus, aki már kislánykorában arra vágyott, hogy a szőke herceggel éljen egy palotában. Mondjuk a húgommal és a kedvenc meséivel kezdtem belejönni a szerepbe.
Végre meglátom azt akire vártam. Mulánnak öltözött, de mint látom ő sem sokkal lelkesebb nálam. Én egyszerűen nem szeretek ennyire gyerekesen viselkedni. Ugyan a tömegből sokan nem értenének velem egyet, szerintem ezzel hülyét csinálunk magunkból.
Ilyen gyönyörű gondolatokkal neki indulni a dolgoknak is csak én tudok. Próbálok inkább arra gondolni, hogy akár jól is alakulhat a mai este.
-Szia! Szép jelmez.-köszönök miközben én is valami mosolyfélét hozok össze. Ennyire tudok bőbeszédű lenni, így inkább követem a lányt az italospultokhoz. Követem a példáját és én is elveszek egy poharat, bár fogalmam sincs mi van benne pontosan.
-Melody. És a tiéd?-kérdezek vissza miközben belekortyolok a kezemben tartott italba. Odamenni egy lányhoz akinek még a nevét sem tudom, de mégis magammal hívni egy rajzfilmhősös napra, tipikusan rám vall. Na nem mintha mindennap ilyeneket csinálnék, de ha valahova nem akarok egyedül menni, akkor az első szembejövő ember tökéletes lesz társnak. Lehet, hogy nagyon önző hozzáállásnak látszik, de nem érdekel. Ilyenkor soha nem zárom ki, hogy alakulhat köztünk barátság, ha viszont nem akkor egy pár órát elvagyunk aztán vége.
Most viszont gondolataimból visszatérek a jelenbe és abba, hogy a szokottnál is nehezebben jut eszembe bármi. Szerencsére még nem alakult ki a szokásos helyzet miszerint némán állunk egymás mellett.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. augusztus 20. 21:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aeryn C. Boyle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 3
Rentai Bálint
Írta: 2014. augusztus 20. 21:49
| Link

Kérdésére egy gyors, és barátságos mosollyal feleltem. Egy hirtelen széllökés az arcomba sodorta vörös, göndör frizurám néhány tincsét, ezzel eltakarva előlem a kilátást. Próbáltam kezeimmel a fülem mögé utasítani zabolázatlan fürtjeimet, melyek úgy ugráltak fejem előtt, mint a rabok, akik most szabadultak az Azkabanból. Hosszas küzdelem után is úgy tűnt, hogy nyerésre állok, így szólásra nyitottam számat, hogy válaszoljak neki.
- Mi éppen sét... - Mondandómat nem bírtam befejezni, mivel hajam egy szellőtől  ismét erőre kapva csapódott bele a számba. Zavaromban elpirultam, miközben észrevétlenül próbáltam rendet teremteni ábrázatomon, így csak annyit mondtam:
- Igen, sétáltunk.
 Mikor hozzáértem arcbőrömhöz ijedten ébredtem tudatára annak, hogy kezeim olyan hidegek voltak, hogy már majdnem jéggé fagytak az egy helyben üléstől. Nem is néztem, hogy mennyi ideje ültem ott, így váratlanul ért ez a lehűltség, bár számíthattam volna rá, mivel eléggé fázós típus vagyok. Ehhez képest mégsem öltöztem valami melegen, hiszen csak egy piros, háromnegyedes cicanadrág, egy fekete, hosszú, kivágott rövidujjú és egy fehér top volt rajtam, amit a pólóm próbált maga alá rejteni. Ehhez vettem fel egy egy virágmintás zártcipőt, ami illet kiegészítőimhez és válltáskámhoz. Plusz egy fekete kalap az összhatás kedvéért. A táskáról jutott eszembe, hogy Bálint is hozott egy táskát, ami nem nézett ki olyan nehéznek, mint amikor a szokásos könyvek tengere lapul meg benne. Sokkalta könnyebnek tűnt, mint általában, így felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon mi lehet benne. Nagyjából Waffelnek is ekörül járhattak a gondolatai, mivel az oly nagyszerű kényeztetés folytatása helyett inkább felállt, és az orra a válltáska felé vette az irányt, amit teste kénytelen volt követni. Nózijával bökdösni kezdte Bálint batyuját, miközben farka újult erőre kapott, és egyre buzgóbban csóválni kezdte. Egyre jobban érdekelni kezdett, hogy hová tarthat, így rákérdeztem:
- Csak nem te is túrázni indulsz?
Míg a kérdést feltettem, lassan kinyújtóztattam elgémberedett lábaimat, és felálltam, befejezve azzal a sétáltatást.
Utoljára módosította:Aeryn C. Boyle, 2014. augusztus 20. 21:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2014. augusztus 20. 22:12 | Link

Angelina
kosztüm

Továbbra is csak mosolygok, az ilyesmire nem illik rávágni, hogy ugyan már, nincs mit, vagy, hogy szívesen. Amúgy is tisztában van vele, miért tetézném tovább? A másik meg, hogy ez a lány egy szakadt kukászsákban is jól nézne ki valószínűleg, viszont az előző bók után már nem érzem úgy, hogy ezt is hozzá kellene tennem, Lina nem az, akinek feltétlenül szüksége van egy kis önbizalom építésre. Bár nem tudhatom, hogy a magabiztos kiállás és a folytonos gúnyos mosoly mit takar a rellonosoknál, ezt már nem is az én asztalom kideríteni.
- Köszönöm! – Meglepő, és jól esik, hogy nincs éle a megjegyzésnek, ez valami olyasmit jelenthet, hogy nem cinkelni próbált. De nem tudom eldönteni, valóban így van- e. – Nekem mondjuk nem a kedvencem, de a szerkó attól még elég király – mint egy ötéves. Mi, férfiak, egészen különleges módon tudunk rajongani gyermeteg dolgokért, ahogy a mellékelt példa is mutatja. A nyakkendő igazítás váratlan ugyan, de amint tudatosul bennem, hogy csak segíteni akar, nem megfojtani, vagy ilyesmi, még emelek is egy kicsit az államon, hogy jobban hozzáférjen. – Köszi! Mindig is béna voltam a megkötésében – vallom be.
- Hű! - mennyi meglepetés! - Tényleg azt hittem, hogy nem ismered… Nem szép dolog előre ítélni, de hát, a legtöbb aranyvérű semmit sem tud a muglikról, nemhogy filmeket nézzen vagy képregényt olvasson. – Tévedni emberi dolog, de egyébként kifejezetten megmosolyogtat, ahogy letorkol. Nem is tudnám elképzelni, hogy valami lányos, hercegnős mesét nézzen, bezzeg az tuti, hogy a réten összegyűlt jelmezesek közül az összes beteg elméjű gonoszt fel tudná sorolni.
Mindeközben ahhoz az asztalhoz kísérem, ahol a puncs található, és töltök is neki egyet. – Annyira nem volt vészes az idő, persze lehetett volna jobb is. De a beadandót nem írtam még meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
A cipellőt keresve..
Írta: 2014. augusztus 21. 18:58
| Link

Alina


Habár nem vagyok valami nagy meserajongó, azért engem is felvillanyoz ez az egész fantasztikus rendezvény. A helyzet az, hogy az egész napot sajnáltam erre szánni, hiszen tanulnom kell, hamarosan jönnek a vizsgák és nem szeretnék pont az utolsó évemen megbukni. Még egy riportot is készítettek velem az Eridonos újságba, úgyhogy elég kellemetlen lenne, hogyha tényleg nem jönne össze a dolog és jövőre itt koptatnám még a padot. Bár gyanítom, hogy akkor nem fejezném be az iskolát... Amit persze a szüleim nem engednének, de hát már leadtam a jelentkezésemet az angliai csapatba, a következő szemesztertől már muszáj lesz ott játszanom. Nem sok ötletem volt a jelmezre, és igazából nem is nagyon akartam kikenni magamat, úgyhogy egy minimalista figurát, Tarzant választottam. Néhány barnás cuccot aggattam magam, eltakarva a fontos részeket. Ádámkosztümben mégsem jelenhetek meg, nemde? A karom és a fél mellkasom még így is szabadon marad, úgyhogy látszódnak szálkás izmaim. Egy fogas nyakláncot akasztottam a nyakamba, a bőr karkötőmet pedig magamon hagytam, egész jól illik a jelmezhez.
Hogyha Alina nem ír levelet, lehet, hogy eszembe sem jut ide eljönni, de úgy voltam vele, hogy miért is ne? Egy este kikapcsolódás kell és legalább a lánnyal lehetek, hiszen hamarosan el kell búcsúznunk egymástól, és fogalmam sincs, hogy mikor láthatjuk újra egymást. Persze az ígéretemet betartom, és elmegyek majd hozzá Pécsre, hogy megnézzem egy táncát. Már alig várom! Amikor elkészültem, még egyszer átfutottam a levelet, és mosolyogva próbáltam kitalálni, hogy mi köze a cipőinek - melyek most az ágyam mellett álltak - a jelmezéhez. Persze hamar beugrott Hamupipőke története, de nem tudtam, hogy a mostani cipőjét kellene keresnem, vagy a régieket elvinni neki. Végül úgy gondoltam, hogy nem viszem el neki a cipőit, mert állati hülyén néznék ki a kezemben a cipőivel, majd ha kell, akkor egyszerűen egy Invitoval magamhoz varázsolom őket. Az úgy megfelelő lesz.
Amikor elkészültem a jelmezzel, megindultam lefelé a rétre, a dárdámat szorongatva, igyekezve ügyelni arra, hogy fekete szoros alsógatyám ne nagyon látszódjon ki a lenge ruhadarab alól. Jót röhögnének a lányok, az biztos. Leérkezve a rétre elámulok, hogy mennyire jól feldíszítették és gondolatban elismerősen biccentek a DÖKnek. Nagyon beindultak most és tök jó programokat szerveznek, úgyhogy megérdemlik. A dárdámat magam mellett fogva, azon támaszkodva sétálgatok körbe-körbe elveszett üvegcipellőt keresgélve...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. augusztus 22. 15:12 | Link

Melody



Nincs sok kedvem a mai naphoz, de ha már elhívtak erre a mesehős napra, akkor megpróbálom túlélni, és élvezni. Csak nem lehet olyan rossz, hisz a DÖK általában jó programokat talál ki, és szervez meg, szóval biztos ez is jó lesz. És ahogy látom elég sok diák beöltözött valaminek, leginkább a lányok, de azért látok itt fiúkat is, például Arnoldot... asszem az ő, bár nem vagyok benne biztos. Sok embert nem ismerek meg, így jelmezben, elmaszkírozva, de szerencsére azt a lányt felismerem, aki elhívott. Nem volt nehéz feladat, hisz ő volt az egyetlen, aki ott állt egyedül a rét szélén, és várt valakit. Az a valaki pedig én vagyok, szóval mehetünk szórakozni.
- Köszi! A tied is tetszik. Ez valamelyik Disney hercegnő? Bocsi, de nem ismerem fel, az újabb Disney meséket nem láttam... - viszont majd valamikor bepótlom, amikor kicsit több időm lesz. Úgyis van a levitában egy moziterem, ott biztos meglesz. Ott minden megvan.
Nem sokáig ácsorgunk a rét szélén, ugyanis eléggé szomjas vagyok, és egyből megrohamozom az italos asztalkát, valami iható löttyért. A lány is követ, akinek időközben a nevét is megtudom. Melody. Szép neve van.
- Az enyém Keiko. És... amúgy melyik házba tartozol? Reggel, mikor "letámadtál", nem sikerült erre az információra rájönnöm - mosolyodom el, majd az utolsó kortyot is megiszom a kék italból.
- Na és... szerinted mit csináljunk? Maradjunk még itt, töltsünk ki kvízt, vagy menjünk hőlégballonozni? De ahogy látom ott fotózkodni is lehet. Na? - Valamit akarok csinálni, ha már itt vagyok, de hagyom, hogy ő döntsön, én bármelyiket szívesen csinálom. Na jó, talán a fotózkodást annyira nem szívesen, de ha ő azt akarja, legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. augusztus 22. 22:49 | Link

Keiko

Nem igazán tudtam mit mondjak vagy mit csináljak, de reméltem, hogy mint mindig most is sikerül feltalálni magam. Végülis azért jöttünk, hogy szórakozzunk és ennek fényében próbálkozni is fogok.
-Igen a Jégvarázsban volt. Az a jégkirálynő kicsit másfajta feldolgozása.-mondtam mikor a jelmezről érdeklődött.-Én sem vagyok annyira otthon ezekben a mesékben, de a húgom mellett azért ismernem kell.-jegyeztem meg mosolyogva. Ő folyamatosan hercegnőkkel és mesékkel tud foglalkozni és nekem természetesen ugyanolyan jól kell tudnom a mindenféle szereplőket. Lina egyébként is nagyon más mint én, mindenben. Ha majd ide fog járni leginkább az Eridonban tudnám elképzelni, de semmiképp sem egy házban velem. Én valószínűleg sokat örököltem apámtól jó és rossz tulajdonságait egyaránt.
Miközben követem Keikót az italospultokhoz arról érdeklődik, hogy melyik házban vagyok.
-Hát igen nem nagyon mutatkoztam be.-mosolyodok el, mert ez egy nagyon enyhe megfogalmazása annak, hogy semmit sem mondtam magamról.-Egyébként Rellonos vagyok. Te pedig ha jól tudom Levitás.-elég sok emberről tudom melyik házba jár. Nagyrészt azoktól akikkel egy pár szót beszélgetve szóba kerülnek a barátai.
-Végülis bármelyik jó, de menjünk mondjuk hőlégballonozni.-döntök egy pár másodperces gondolkodás után. Életemben nem repültem még, persze a ritka alkalmakkor megtartott repülésórákon kívül. Megiszom gyorsan a kezemben szorongatott italt és elindulok célunk felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. augusztus 23. 11:50 | Link

Caius



Szinte rá sem lehet ismerni a hercegnő ruhába bújtatott Alinára. Bár a kastélylakók már megszokhatták tőle, hogy szinte midnig elegáns, nőies ruhákban jelenik meg, a mostani öltözéke azért mégiscsak más, hiszen jelenleg Hamupipőke báli ruhája van rajta, fején a tiara. Pontosan úgy fest, mint a mesebeli hercegnő, azzal a kivétellel, hogy az ő félpár üvegcipellője nem szurokba ragadt, hanem szánt szándékkal szabadult meg tőle. Hogy miért? A ruhatáros lány, Gwen kérdésével kezdődött az egész, aki arról informálódott, lesz-e hercege a szőkeségnek. Válaszát-hogy elhagyja a lábbelijét, nyomként a hercegnek-csak poénnak szánta, aztán eszébe jutott, hogy miért is ne? Minden bátorságát össze kellett azonban szednie ahhoz, hogy levelet írjon Caiusnak, amiben tájékoztatja, hogy részt vesz ezen az eseményen, és, hogy mennyire örülne, ha a fiú elkísérné. Jelmezét azonban nem árulta el neki, csupán utalást tett rá, hogy az elhagyott cipő előbb-utóbb el fogja vezetni hozzá.
És most itt van, a réten, még mindig tündöklő hercegnőként, egy félpár üvegcipőt a kezében lóbálva. A másik felét a helyszín bejáratánál ejtette el, hogy, ha a fiú erre téved, mindenképp megtalálja. Helyet foglal egy padon és csak nézi az egyre jobban gyülekező mesehős sereget. Furábbnál furább alakok jönnek-mennek, némelyikük még meg is mosolyogtatja az egyelőre magányosan ücsörgő hercegnőt. Tovább leskelődik, és szeme megakad egy ismerősnek tetsző figurán, Tarzanon. Sokáig nézi őt, nem biztos benne, hogy jól látja, amit lát, ezért közelebb merészkedik, hogy jobban szemügyre tudja venni. Ravasz módon hátulról 'támad', s amikor már végképp meggyőzte magát arról, hogy az előtte álló jelmezes alak nem más, mint Caius, közelebb lép hozzá,lábujjhegyre áll-hisz most nincs rajta magassarkú, és 'enyhén' észrevehető a magasságkülönbség- és kezeivel eltakarja a fiú szemét.
-Találd ki, hogy ki vagyok!-Szólal meg elváltoztatott hangon, bár sejti, hogy a belőle áradó vanília illat elég árulkodó lesz...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. augusztus 23. 16:19 | Link

Alina



Ahogy megérkezek a rétre, csakhamar megpillantom az üvegcipellőt a bejárattól nem messze. Játékosan elmosolyodom, és a kezembe véve gyengéden tartom a törékenynek tűnő lábbelit. A dárdával a kezemben kicsit nehézkes a dolog, de igyekszem nem üvegszilánkokat szórni Alina lábára. A réten sétálgatva nézelődök a jelmezesek között. Elég sok hercegnő van, úgy látszik a fiatalabbak szeretik ezt a fajta megjelenést. Hát persze, hiszen ilyenkor csodaszép báli ruhába bújhatnak, abronccsal meg csillivilli kiegészítőkkel. És valóban gyönyörűek ilyenkor, mint az igazi hercegnők. De vajon hol lehet az én hercegnőm? Lassan sétálgatok, intve néhány ismerősnek, majd megállok és a cipőt kezdem el nézegetni. Milyen aprócska, lehet rá sem megy Alina lábára és akkor kereshetek más partnert. Eszembe jut egy ilyen aprócska csíny, hogy bizony összezsugorítom a lábbelit, de nem akarom megbántani Linát. Habár tudom, hogy jó humora van a hölgyeménynek, mégsem akarom megkockáztatni, hogy esetleg elrontom a játékát. Ezen gondolkodva már éppen indulnék tovább, mikor megérzem a lágy tüll ruhát a lábszáramon, majd a nyújtózkodó kezet a szememen. Az elváltoztatott hang szinte semmit sem segít, és érzem Alina illatát is. Vigyorogva beleszimatolok néhányat látványosan a levegőbe, majd gyors mozdulattal fordulok meg és kapom el a lányka derekát, hogy felemelve pördítsem meg néhányszor, és egy lágy puszival köszöntsem őt. Lassan lerakom, és konstatálom, hogy a dárdámnak nem lett semmi baja, hiszen a földre esett, a cipő azonban még a kezemben van.
- Szervusz Hercegnőm! - teszem le végre a lányt, és nem engedve el az egyik kezét végigmérem.
- Gyönyörű vagy! - mosolyodom el és csillogó szemmel ismét egy puszit nyomok az ajkaira. Vigyorogva emelem fel a cipellőt, és tartom a lány felé, majd letérdelek és hogyha engedni, akkor végre a lábára húzom. Már ha rámegy... Nyilván így kényelmesebb lesz az est elkövetkezendő része.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. augusztus 24. 14:49 | Link

Melody


Nahát... A jégkirálynő történetét szeretem, a kedvenc meséim közé tartozik. Akkor biztos jó a Disney feldolgozás is. Na, majd ha lesz egy kis időm, például valamelyik vizsga után elvonulok a Film- Színház klubszobánkba, egy nagy adag popcornnal. Talán még részt is veszek a filmben. Talán, de nem biztos. Elsőre valószínűleg nem lenne a legjobb ötlet, hisz nem tudom, hogy mikor mi történik, bár úgy sokkal viccesebb.
- Hát... Nekem nincs húgom, csak egy 1 éves öcsém, szóval mostanában nagyon nem vagyok képben az újabb mesékkel kapcsolatban - nevetem el magam. Ha lenne egy legalább öt év körüli húgom, akkor biztos én is képben lennék az ilyen dolgokban. Emlékszem, mikor kicsi voltam anyunek  is szinte kötelessége volt ismerni az összes Disney hercegnőt, és herceget.
Reggel az ismerkedés elmaradt, még csak a lány nevét sem tudtam meg, az is mostanra maradt, meg minden egyéb dolog. Végülis itt az egész délután az ismerkedésre, és van elég program, nem biztos, hogy egyhamar meg fogjuk unni.
- Igen, Levitás vagyok - manapság már nem is lepődöm meg, ha valaki, akár csak hallomásból, vagy látásból, de ismer. Bár ez nem feltétlenül jó, vannak olyan alkalmak, amikor megbánom, hogy prefektus vagyok, és a Levitás kviddics csapat kapitánya is. De azért összességében jó móka.
Szóval Rellonos. Ő biztos a normálisabb fajtából van
- Akkor menjünk - mosolyodom el, majd elindulok a hőlégballonok felé. Felszállunk, majd elég lassan haladva a falu felé érünk. Nagyon szép innen fentről. Többször kéne ilyeneket tartani, vagy lehetnének bizonyos időközönként hőlégballonos napok, mert a látvány elképesztő. Ha lenne nálam lap, és ceruza, lerajzolnám a látványt.
- És amúgy miért döntöttél úgy, hogy ennek a Disney hercegnőnek öltözöl be? Hasonlít a jelleme a tiedre, vagy csak egyszerűen a kinézete hasonló a tiedhez? - kíváncsiskodom. Tényleg érdekel, hogy miért pont ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. augusztus 24. 17:21 | Link

Caius



Lina magányosan ücsörög a padon, és igazából fogalma sincs arról, hogy egyáltalán megérkezik-e az ő hercege vagy sem. Sóvárogva figyeli az előtte elhaladó párokat, s időnként a bejártra is vet néhány pillantást, és csak remélni tudja, hogy nem valami ismeretlen fogja összenyalábolni az üvegcipellőjét... Elég kellemetlen lenne elmagyarázni szegénynek, hogy mi is a helyzet azzal a lábbelivel, és megkérni, hogy tegye vissza oda, ahonnan elvette. Biztosan elkerekedne a srác szeme, és, ha hangosan nem is, de magában elkönyvelné a lányt egy elkényeztetett, válogatós hercegnőnek. Gondolatai elkalandoznak, kicsit nehezen is zökken vissza a jelenbe, de épp időben ahhoz, hogy kiszúrja a dárdájára támaszkodó Tarzan-bőrbe bújt Caiust. Néhány pillanatig csak nézi őt, igazából fel sem fogja, hogy tényleg ő az, és, hogy tényleg itt van. Elindul felé, de, hogy egy kicsit még fokozza a helyzet varázsát, hátulról közelíti meg. Odaérve kezeit a fiú szemére helyezi, és elváltoztatott hangon kéri, hogy találja ki, ki van mögötte. Persze sejti, hogy nem adta fel nagyon a leckét, hisz a vanília illatról szinte a másodperc töredéke alatt felismerhető a szőkeség, így meg sem lepődik, amikor Caius látványosan nagyokat szimatol a levegőbe, jelezve, hogy érzi a lányról áradó leheletnyi aromát. Néhány pillanatra a gondolataiba mélyed, s mondhatni, már csak arra eszmél fel, hogy Caius a derekánál fogva megpörgeti őt a levegőben. A tüll ruhába kicsit belekap az esti szellő, amitől a szőkeség enyhén megborzong, de Caius lágy puszija elkergeti a libabőrt. Alina arcán rögtön megjelenik a pici piros folt, miután a fiú hercegnőjének szólítja, majd csillogó szemmel ismét végigméri, és azt mondja, hogy gyönyörű a szőkeség, és egy újabb puszit nyom Lina piros ajkára.  
-Szia! Köszönöm, igyekeztem nem úgy kinézni, mint valami kerti törpe, de így a magas sarkú nélkül elég érdekesen festek, azt hiszem…
Elmosolyodik, és picit talán meg is lepődik, amikor Caius letérdel elé, hogy a lábára tudja húzni az apró üvegcipellőt. Messziről talán lánykérésnek hat a jelenet-fut át a gondolat Lina agyán, és jót mosolyog rajta. A pipő tökéletesen passzol miniatűr lábára, és így, még, ha csak pár centivel is, de magasabban tűnik, amitől magabiztosabbnak érzi magát. A lábbeliről pillantását Caius jelmezére csúsztatja. Nem kerülik el figyelmét a szálkás izmok sem, de igyekszik nem túl feltűnően bámulni, nem lenne hercegnőhöz illő dolog.
-Köszönöm!-Egy fél másodpercre ismét az üvegcipőre pislog, majd vissza a fiúra.-A te szerelésed viszont rendkívül egyedi! Hercegnőből vagy egy tucatnyi van most itt, viszont Tarzanból csak egy! –Kacsint egyet, majd folytatja-És ez a dárda… Állati!
Tekintetét a földön heverő tárgyra csúsztatja, közben arcán a jól megszokott mosoly pihen.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. augusztus 24. 18:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. augusztus 25. 16:55 | Link

Keiko

Miközben a beszélgetés folytatódik megtudom, hogy Keikónak öccse van. Én is örültem volna egy kisfiúnak a családba, de azért Linát ugyanúgy szeretem. Nem sok ember számít nekem, de ő vezeti ezt az elit csapatot.
-Nekem bezzeg folyamatos a kiképzés hercegnőkből.-nem mondanám, hogy mindig örülök neki, de ha örülök ha nem akkor is néznem kell, így pedig inkább próbálom élvezni.
Kiderült, hogy valóban levitás, bár én már nem tudnám megmondani, hogy kitől és milyen helyzetben hallottam a nevét. Persze egész a mai napig nem kötöttem a nevet egy archoz.
Nemsokára hőlégballonozni indulunk, így lassan sétálunk oda hozzá, hogy aztán a levegőbe emelkedhessünk. Imádom a magasságot, ennek ellenére nem szeretek például seprűn ülni, de ha egy kényelmesebb helyzetben gyönyörködhetek a tájban, azt imádom.
-Főleg külső miatt, azt nem hiszem, hogy belsőleg hasonlítanánk.-tulajdonképpen nem mondhatom, hogy egy picit sem, de azért a mesében nálam jóval nyíltabb, barátkozósabb és ráadásul naiv. Ez az egyike azon tulajdonságoknak ami bennem egy hangyányira sincs meg.
-Na és te Mulánra? Mármint belsőleg?- érdeklődök én is. Az pont az a rajzfilm, amit annyira nem láttam sokszor, de nagy vonalakban ismerem a történetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. augusztus 25. 18:04 | Link


A jelmez


Simfel jót nevet Ella ügyetlenkedésén a szoknyában, ezt a mutatványt bizony ő sem lenne képes ilyen holmiban elvégezni. Ám a két delikvens szorgalmasan gyakorolgat a kastélyba felé menet, így pedig elég vicces látványt nyújtanak együtt: egy Szívtipró Királynőnek öltözött vörös, és egy aktatáskás, kalapos és öltönyös felnőtt egyszerre húzzák a nyakukig a lábukat, majd lendítik be maguk mögé. Időközben már elérik a kastély területét, és a különleges ruhákba öltözött egyének fergetegét. Néhány alakot felismer ugyan félvér lévén, de a többségről fogalma sincs, öregnek érzi már magát ehhez. Bezzeg Tini Nindzsa Teknőcöknek nem öltözött senki, de még Frakk, vagy a Mézga család valamelyik tagja sem nyerte el a tetszsüket. Mind ez a csudaismeretlen mai mesefigura.
A férfi megvakarja a tarkóját, miközben végigpillant a társaságon. Hát igen, nem tudják ezek a fiatalok, hogy mi is a jó. De menjünk tovább, az úriember megkérte partnernőjét, hogy kér-e valamit inni, ő meg igent mondott természetesen.
- Arr, hát rendben hölgyem. - Morog és összeszorítja az egyik szemét, akár egy kalóz, hozzá pedig jobb keze két ujjával feljebb tolja a kalapját, majd Ellára mutat, így meg valamiféle cowboyra akar hasonlítani. A személyiségzavaros figura meglódítja a lábát és már szökken is az italos pulthoz, meg se hallva a zsivalyban a lány kérését.
- Lássuk mit is igyunk... - Pillant végig a választékon a pultnál, s a szeme megállapodik egy kis elixírüccsin, amibe mindenféle játékos bájitalokat fagyasztottak bele jégkocka formában. Kér is gyorsan két pohárral, régen volt mikor ilyet ivott, s nyomban vissza is fordulna, hogy hülye lépéseivel igyekezzen partnernőjéhez, nehogy elolvadjon itt idejekorán valamelyik bájital, mikor megpillant az ajándékospultnál valamit, amit szintén nem tud otthagyni.
Ímhát most Simfel közeledik a szegény, rá váró Ella felé,  igyekszik nem kilötyögtetniaz összes üccsit, majd mikor oda is ér mellé, átnyújtja azt a poharat, amiben több lötyi maradt.
- A hölgynek. Éééés... - Amint a lány átveszi, Kristóf a szabad kezével előkapja a mellényéből a szív alakú nyalókát, amit ha valaki véletlenül elenged, úgy elszáll az ég felé, akár egy léggömb.
- Mit is érne egy Szívkirálynő jogar nélkül? - Vigyorodik el, s ha ezt is elfogadja Ella, nagyokat kezd kortyolni zavarában az üdítőből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 35 ... 61 62 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék