31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 58 59 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2014. augusztus 25. 18:38 | Link

Kristóf

Színes kis társaság verődött össze, az tuti, Ella nem győzte tekergetni a nyakát ide-oda, jól megnézve mindenkit, tippelgetve, ki micsoda-kicsoda, de lévén, hogy utoljára egész kislányként nézte a muglik zajos dobozát, nála a rajzfilmek véget értek valahol a kilencvenes évek közepén. De nem is igazán számított, a lényeg, hogy egy rakás bolond volt egy rakáson, ami garantálta a jókedvet, kísérője pedig a lehető legkomolyabban vette komolytalan szerepét.
Habár ő maga nem rajzfilmből lépett elő, akár annak is nézhették volna, ahogy Ellával az oldalán hülye járásával megérkezett a helyszínre, majd a lány legnagyobb örömére ugyanezekkel a látszólag teljesen logikátlan léptekkel elindult italokért.
Úgy tűnt, nem hallotta, vagy nem tudott eleget tenni kérésének, hogy lehetőleg ne lötykölje ki az italokat, így kissé nedves volt zakója ujja, és kezén is csurgott a színes lé, mire visszaért a Szívkirálynőhöz.
Ella nem igazán tudott szerepben maradni (sőt, eleve felvenni azt), így gonosz, lesújtó tekintet helyett, melyet csípőre tett kézzel kellett volna a férfira szegeznie, a hasát fogva nevetett rajta, majd még mindig telivigyorral arcán vette át italát tőle.
- Köszönöm, miniszter úr! - Tekintete nyomban a férfi felszabaduló kezére szegeződött, mikor meglátta, hogy készül valamire, figyelme híján így majdnem magára öntötte italát. Szerencsére hiába billentette meg szája felé, hiányzott a pohárból annyi, hogy ne kössön ki a vörös szoknyán.
Aztán annyira fellelkesült Kristóf ajándékát látva, hogy italának egy újabb kis része vándorolt a föld irányába.
- Úúúúristen, de kiráály! - Kikaptaa kezéből, és máris pózolni kezdett vele a kalapos férfinek. - Na? Elég királynői vagyok vele?
Mereven állt, eltökélt, komoly arckifejezést öltve (nem kis munkájába került nem elröhögni magát), aztán csak úgy mellesleg megnyalta a jogart, ami ugye nyalóka. Meg jogar. Mikor mi.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2014. augusztus 31. 16:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. augusztus 26. 12:48 | Link

Alina




Az üvegcipellőt elég hamar kiszúrtam a kijárat mellett. Talán mert tudtam, hogy mit kell keresnem, hiszen azért eléggé el volt dugva. Hogyha valaki nem tudja, hogy mit is kell keresnie, simán elment mellette. Még szerencse, hogy nem más találta meg a cipőt, azt hiszem, hogy elég vicces lett volna, hogyha Linának valami másik pasi után kellett volna futkároznia, hogy ugyan adja már vissza a cipőjét, mert azt másnak szánta.
Szerencsére ilyesmivel nem kell foglalkozni, hiszen tényleg én találtam meg a csinos üvegcipellőt. Linát kicsit nehezebben szúrtam ki, illetve ő szúrt ki engem. Nem mondom, hogy feltűnő jelenség vagyok, hiszen csupa barnában vagyok a sok színes, gyönyörhercegnő között. Maximum a dárdám és félmeztelenségem okozhat feltűnést a hölgyek körében, aminek azért örülök és büszkén düllesztem a mellkasomat. A lányka hátulról támad meg, de valahogy sejtem, hogy kivel is van dolgom és látványosan szimatolok bele a levegőbe, hogy aztán felkapjam őt és megforgassam a levegőben. Ahogy lerakom, úgy nézem csak jobban meg a hercegnőmet, és kihagy egy ütemet a szívem, annyira gyönyörű! Ezt meg is jegyzem neki, amiért apró pírt kapok viszonzásul.  
- Kerti törpe? - nevetem el magamat, és megcsóválom a fejemet.
- Szerintem te még egy törpe jelmezben is csinos lennél! - kacsintok a lányra nevetve, majd végigsimítok lágyan az arcán és hozzáteszem:
- De ne aggódj, azt hiszem sikerült elérned, amit akartál - mosolygok, majd a cipőt a kezembe véve guggolok le. Nem gondolok ilyen komoly dolgokra, mint a lánykérés, és szerintem hogyha valaki felismeri a lány jelmezét és meglátja a kezemben a cipőt, azt hiszem le fog esni nekik, hogy itt nem eljegyzés folyik romantikus keretek között, hanem csak egy cipőpróba. Lágyan tartom az egyik kezemmel a lányt, hogy ne zuhanjon hátra, miközben a másikkal rásegítem a lábára a cipőt.
Ami persze...
- Tökéletes - vigyorgok fel rá gyermekien, majd felállva ismét magamhoz húzom és most egy kicsit hosszabban csókolom meg a lányt, átadva magam az érzésnek. Jelen pillanatban még az sem érdekel, hogy vajon hányan láthatnak meg minket.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. augusztus 26. 13:44 | Link

Caius



A padon csücsülve Alina talán már az össze lehetséges verziót felvázolta magának azzal kapcsolatban, hogyan fogja elhárítani az esetleges herceg ajánlkozásait, aki az elveszett cipőt próbálja visszajuttatni a lánynak. Ám úgy tűnik erre szerencsére nem lesz szükség, hiszen a szembefogós jelenet után Caius rögtön szembefordult a szőkeséggel, és kezében- a dárda mellett- ott díszeleg az üvegcipellő. Lélekben kifújja magát, hatalmas kő esik le a szívéről, hogy nem kell bonyolult, nyakatekert magyarázkodásba kezdenie... Némán hálálkodik még egy kicsit a sorsnak, aztán visszatér a jelenbe, ahol Caius csillogó szemei, és dícsérő szavai várják. Lina talán sosem fogja tudni leplezni, ha zavarba jön, ugyanis a pici piros folt minden alkalmat megragad, hogy megmutassa magát a nagyérdeműnek, és ezzel lebuktassa a szőkeséget. A fiú talán már hozzászokott, hogy a jelenlétében Alina gyakran pompázik pipacspiros színben, a lány mégis kissé kellemetlenül érzi magát miatta. Magában még dohog egy kicsit a pírre, majd arról kezd beszélni, hogy mindent elkövetett azért, hogy ne egy kerti törpére hajazzon. Caius jót nevet a lány hasonlatán, majd biztosítja arról, hogy még a piros sapkás, kék rucis manó jelmezében is csinos lenne.
-Majd a télen megcsodálhatod a törpe szerelésem! Kék kabát, piros sapi, piros csizma... Remélem akkor sem fogod elfelejteni, amit most mondtál!
Caiusra kacsint, és szélesen vigyorog, majd enyhén elpirul, amikor a fiú lágyan végigsimít az arcán. Jól esnek neki Caius elismerő szavai, és bár ő soha nem fogja elhinni, hogy a szépségére vonatkozó mondatok igazak, mégis mosolyra húzodik az ajka. Kicsit elkalandoznak a gondolatai, s mire visszatér a jelenbe, már csak azt látja, hogy Caius leguggol, kezében tartva a hiányzó félpár cipőt és a lábára húzza. Tökéletes-jegyzi meg a fiú gyermeki mosollyal az arcán, majd felegyenesedik, és magához húzza és megcsókolja a lányt. A szőkeség úgy érzi megszűnik körülötte a világ, karjait Caius nyaka köré fonja, élvezi a csók minden pillanatát. Amikor már képes újra lélegezni, és kinyitni a szemét, megpillantja a tőlük nem messze árválkodó hőlégballont. Remek ötlete támad, amit meg is oszt Caiusszal:
-Azt nézd!-Mutat a ballon felé-Nem megyünk el megnézni, milyen Bagolyfalva felülnézetből?
Várakozó pillantásokat vet a fiúra, közben azon agyal, hogy fog a magasban megküzdeni az időnként felszínre törő tériszonyával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Renati Bálint
Írta: 2014. augusztus 26. 14:24
| Link

Mikor kinyitotta a szemét és kifakadt, kicsit megszeppenve pillantottam rá. Minden rendben lehet vele? Máskor nem bökdösök meg más embereket, akik alszanak, még akkor sem, ha mindjárt ronggyá áznak és két hétig nyomják az ágyat. Tutira aludt, mivel eléggé kába a hangja és furcsa arcokat is vág, szerintem a fény az oka. Azonban elég hamar összeszedi magát és már teljesen ébernek tűnik, amin csodálkozom is, mert mikor engem felkeltenek, mindig olyan vagyok, mint az ötször mosott kapcarongy.
- Én nem szeretnék semmit, csak mivel csöpög az eső, és azt hiszen nem is olyan sokára nagy zuhéban lesz részünk, nem akartam, hogy a nyakadba zúduló vízre kelljen ébredned. - mondom a levitás fiúnak. Merlinnek hála, a Levitában kevesebb fiú volt, mint lány, így viszonylag könnyebb volt kisilabizálnom a nevét, mint neki az enyémet. Mikor arrébb csúszik, elmosolyodok és leülök, egy biccentéssel megköszönve a helyet. Gyenge a jobb térdem, nem sokáig tudok egy helyben guggolni.
- Bocs, hogy csak így neked rontottam, de hé... a Levitás nyuszifiút csak nem hagyom elázni. - mosolygok szórakozottan rá, majd hunyorítva az ég felé sandítok. Igen, csöpög az eső. Végre, imádom az esőt. Kicsit legalább enyhíti a honvágyamat, ami annyira szorongat.
- Jajj istenkém, de bunkó vagyok, be sem mutatkoztam. A nevem Lavia. Lavia Stark - nyújtok neki kezet vigyorogva a helyzeten. Nem hiszem, hogy hamar rájönne a nevemre, mert a Levitás elsős lányokból is sokkal több van a kelleténél. De tényleg nagyon sokan vannak, a felét sem ismerem az évfolyamtársaimnak, a háztársaimat nem is említve. Szent ég, mekkora égés lenne valami Levitás buli. Az én nevem is csak a pontszerzők közt volt fent, de ott fent volt! Annak örültem.
- Csak nem vizsgák közti lazítás?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. augusztus 26. 15:51 | Link

Alina



Leleményes ötlet volt Alinától ez a jelmez, pont ezzel a cipős ötlettel, hiszen egy pár cipője még mindig nálam van. Talán majd a bál után felhívom a szobámba, hogy visszaadjam neki és... A lány gyönyörű, nekem pedig kicsit elkalandoznak a gondolataim, amiket még idejében leállítom. Vágyok a lányra, eszméletlen módon, de hát nem rohanhatom le csak úgy, főleg, hogy igazából még nem is járunk és vélhetőleg nem is fogunk, hiszen még néhány nap a vizsgaidőszakból és elhagyom a kastélyt, aztán ki tudja mikor jövök vissza. Igyekszem a borús hangulatokat elűzni, ám azok ismét visszatérnek, mikor Alina közli, hogy ne felejtsem el a kerti törpés megjegyzésemet a télen. Kissé szomorkásan mosolyodom el és biccentek, de nem hagyom, hogy elrontsák az esténket. A cipőőróba után magamhoz húzom a lányt és úgy istenigazából megcsókolom. A föld picit megindul alattunk, nem is érdekel, hogy ki lát és ki nem, csak ölelem a lány, ajkaimmal pedig folytatom gyönyörűségének becézgetését. Tényleg nagyon szép lány, és habár megvannak még benne a gyermeki vonások, tudom, hogy hamarosan ezek el fognak múlni és tényleg egy csodálatos nő lesz belőle. Erre a gondolatra,és persze a csókra ismét megmozdul bennem valami,úgyhogy igyekszem lassítani a lélegzetemen. Örülök, hogy a lány eltereli a figyelmemet, és a hőlégballon felé ráncigál.
- De, persze, próbáljuk ki! - lelkesedek én is, és hamarosan már a lányka mellett sétálok, kézen fogva őt a ballon felé.
- A magasból még úgyis csak a kviddics pályát láttam - vigyorodom el, hiszen nem túl megengedett seprűvel repkedni az iskola és a falu körül. Energikusan bepattanok a kis kosárba, majd Alinát is lágyan besegítem, és kíváncsi vagyok, hogy merre is fogunk repülni.
- Öveket bekötni - vigyorgok, majd hozzáteszem:
- Ugye nem félsz a magasban?





Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. augusztus 26. 19:15 | Link

Caius



Linát, habár most hercegnőként tündököl, kifejezetten elszórakoztatja a gondolat, hogy télen, mint kerti törpét csodálhatja majd őt Caius a piros sapiban és csizmában, na meg persze az elengedhetetlen kék kabátban. Eszébe sem jut, hogy a fiú már most a vizsgák után elutazik, és ki tudja mikor tér vissza. Amint azonban tekintetét Caiusra emeli,és megpillantja arcán a keserű mosolyt, tisztázódik előtte a helyzet. Tudja, hogy nem is olyan sok idő múlva-talán néhány nap- el kell engednie őt, ha tetszik, ha nem…
De ez az este még az övék! A világ megszűnt létezni a lány számára, amikor Caius ajkai újra az övéhez értek, hosszan, szenvedélyesen. Bárcsak meg lehetne állítani az időt!- Fut át a gondolat a szőkeség agyán. Olyan szívesen élné át újra és újra ezt a pillanatot… De most, hogy teljes tudatában van annak, hogy már csak néhány napig élvezheti a fiú társaságát minden perc százszor többet ér, mint eddig! Miután képes ismét lélegezni és visszatérni a földre, megpillantja a tőlük nem messze magányosan ácsorgó hőlégballont. Bár nincs oda a repülésért, mégis felveti az ötletet, hogy nézzék meg Bagolyfalvát a magasból. Nem sokáig kell kérlelnie Caiust, a fiú kézen fogja őt, és elindulnak a ballon felé. Caius vigyorogva jegyzi meg, hogy felülnézetből még csak a kviddics pályát látta eddig, mire Lina halványan elmosolyodik, bár legszívesebben fejvesztve menekülne a sportág hallatán... Azonban tisztában van vele, hogy bár ő iszonyodik a seprűlovaglástól, Caiusnak mondhatni ez az élete… Kicsit elkalandoznak a gondolatai, visszatérve a jelenbe már a ballonnal és a fiú segítő kezével találja szemben magát. Bekászálódik a kosárba-abroncsos ruhában azért ez nem egy egyszerű feladat- és a ballon emelkedni kezd. Caius talán kiszúrhatta a lány aggódó pillantását, mert a tériszonya felől érdeklődik. Lina egy picit zavarba jön, ajkára félénk mosoly kúszik, ami aztán szépen, lassan vigyorrá fokozódik.
-Csak egy kicsit… De nyugi, nem fogok sikítozós hiszti rohamot vagy bármi ilyesmit kapni. Bár, ha jobban belegondolok egész hercegnős produkció lenne, nem?
A vigyor továbbra is megmarad, közben csodálkozó szemmel kémleli az egyre távolodó, kivilágított rétet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Sohaország Bálint Peti
Írta: 2014. augusztus 27. 09:01
| Link



Jelmezeset hirdettek a kastélyban és ajh, a másik felét pont most kellett gyakorlatra cipelni. Runácska szomorúsága határtalan, szeretett volna beöltözni a penészvirágával Hófehérkének és nem, nem a hét törpének, mert az azt jelentené, hogy Greget hét részre elosztja. Egyben pont jó neki, nehogy már valaki is kapjon belőle egy harit. Úristen, azt nem szabad, ki is fogja tenni a “Ráhajtani tilos és életveszélyes! “ táblát, értse meg a jó nép, hogy akármilyen fess és jólnevelt és gyönyörű és szívolvasztó éshh…. Hjajjj, akármilyen szépséges is a szívét bitorló hercegfi, nem szabad hozzá nyúlkapiszkálni, vagy rászakasztja a tetőt az orv támadóra. Nem egy agresszív kislány, de akihez egyszer hozzákötődik, jajj a bántalmazóknak, fussanak. Ugyanígy, ha Ádámot valamilyen paradoxon, földön kívüli módra megtámadnák, elgurulna az a gyógyszer levitás nyugalom ide vagy oda. Az évek alatt Runába is költözött elégséges szufla.
Na de térjünk vissza az eredeti kiindulóponthoz: mivel az első terve fuccsot mondott, de nem akart kimaradni a játsziból, új manővert eszelt ki: akad neki jó néhány tanulós pajtása és az ötödéves Prefi Bálint nagyon rendes és kedves fiú, mi több, illedelmes! Az ilyesmi ritka mostanság, túl sokat tanyázik a penészvirágok pincéjében. Még a jelmezkölcsönzés hetében megkereste Bálintot (gyakorlatilag a kemény százötvenhét centijével átölelte hátból a fiút, hogy álljon meg a folyosón és mindezt cincogva nyikorogta ki magából) és szépen előadta neki búját-baját, majd felkérte, legyen a partnere a beöltözős mulatságon. Még, ha nem is hercegfi jelmezt választ, menjenek együtt, közösen jó a móka, lesznek mások is ott, sok-sok levibaba meg navipóni, erifőnix és rellonsárki… Szóval próbált a lehető legmeggyőzőbb lenni és Bálint csodák csodájára dobott neki egy igent. Kislányunk nagyon fellelkesült és a mai jeles napra olyan Hófehérkévé szépítette magát, hogy anyukája sírna örömében, ha még élne és látná.
A levitások klubhelyiségében összeszedték egymást a nagyra nőtt (hozzá képest ki nem nagy? ) végzőssel - Runácska bepróbálkozott a “Kérsz gumicukrot?” szlogennel, mert valami furcsa anomália miatt eddig nem kínálgatta Bálintot, de visszautasítást kapott érthető okok miatt - , majd nekiveselkedtek a kastélynak. Volt mit megszemlélni, mindenütt jelmezes rohangálós embereket találtak, egy-egy Jokert, Tarzant, liánt egyet sem, aztán volt ott még Jégkirálynő, gonosz boszorkány, sőt egy Demónát is látott talán, nagyon hiteles volt a jelmez. Alig bírta begyűrni a sok látványt (elvégre ő mindent percre pontosan megjegyez, ami vizuális), néha érezte, hogy tágítani kell a tárhelyét, de Bálinton is érzékelni vélte az álmélkodást, hogy fúúú és fááá és micsoda öltözékeket találtak egyesek. Csaptak néhány kört, teáztak a manókkal a konyhán, részt vettek egy jelmezhű kis rögtönzésben, amit az egyik kisebb verbuválódott csapat dobott “színre” és mire az órára pillantottak, már el is jött a réti buli ideje.
- Szerintem el fogunk késni. Vagy mégsem? Jajj, Bálint, ne haragudj, hogy ilyen sokáig feltartottalak! Izé, leveszem a magassarkút, várj. Mezítláb gyorsabban megyek. – És nagyobbakat is esik. Bálint is láthatott már egy-két bénázást a harmadikostól, aki képes nyílt úton a saját lábában megbotlani és felnyalni a folyosót, de most nem zavarja a csöpp kislányt ez sem. Megáll, belekapaszkodik finoman a fiú karjába, majd sorban megemelgeti két kis patáját és lehúzza a cipellőket. Nem egy üvegkollekció, mint Hamupipőkének, de szép kékek ám, és a hosszú ruha eltakarja a pucér lábacskákat. A fű szúrós érzését jobban viseli egy kitört bokánál.
- Jól is vagyunk. Hűűű…. Mennyi fény. – Ha lehetne, kistányér méretű szemeket növesztene, de az nem valami praktikus megoldás, így csak önmagához képest hangosan adja partnere tudtára, mennyire elnyerte a tetszését az immár előttük virító dekoráció és a sok beöltözött ember, a standok, a fotóhátterek előtt pózoló diákság, a hőlégballonok, de úgy egészében minden. Pár pillanatig csak áll kissé tátott szájjal és el nem eresztené Bálint csuklóját, aztán megrázza a fejét és rápislant felnézve a fiúra.
- Hol kezdjük? – Mintha a szemeibe lenne kódolva, hogy MINDENT ki szeretne próbálni, de csakis párosban szép az élet, ezért Bálintra apellál, hogy társa legyen a mókában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. augusztus 27. 16:50 | Link

Alina



Azt hiszem, hogy egészen kellemes lesz ez a buli, talán még jobb is, mint amire számítottam. Persze alapból nem lehet rossz, hogyha Linával vagyok, de tény,hogy így a vizsgák közben kicsit időpazarlásnak érzem. De talán ez az egy este még belefér, mielőtt bezárkózom a szobámba és nekiülök a könyveknek és a jegyzeteimnek. Majd erről is beszélnem kell Linával, hogy a vizsgaidőszakban nem valószínű, hogy sokat fogunk találkozni, maximum ha tényleg megbeszéljük, hogy fussunk össze egy órácskára. Azt hiszem, hogy a húgomra is kell időt szánnom, úgyhogy tényleg elég húzós lesz ez az egész. Minden esetre most szeretnék bűntudat nélkül mulatni és élvezni ezt az egészet. Erre lehetőséget ad a ballon, ami felé igyekszünk, majd hamarosan be is szállunk. Segítek a lánynak, hiszen a nagy ruhájában nem biztos, hogy egyszerű bepréselnie magát a kosárba. Rákérdezek, hogy vajon van-e tériszonya, mire azt a választ kapom, hogy egy kicsit. Elnevetem magam és megcsóválom a fejemet.
- Igen, hercegnőhöz való viselkedés lenne, viszont a fülemnek nem tenne jót, úgyhogy kérlek... -vigyorodom el. Lágyan a lány mögé állok, és átkarolva a derekát a kosár szélét fogom meg.
- Ne aggódj, nem fogsz leesni, foglak - súgom a fülébe, közel hajolva a nyakához, majd lágyan a vállára támasztom az államat, és sóhajtva érzem, hogyan emelkedik fel a ballon, és hogyan siklunk a levegőben.
- Voltál már azóta a faluban? - érdeklődöm, hiszen hogyha volt már, akkor vélhetőleg most a magasból felismeri a helyeket. Ha nem, akkor magyarázni kezdek.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. augusztus 27. 17:19 | Link

Caius



Lina kifejezetten jól érzi magát ezen a rendezvényen, és bár először nem volt biztos benne, hogy itt a helye, mostanra efelől minden kétsége elszállt, természetesen nem csak a gyönyörű ruha és kiegészítők miatt, hanem, mert végre újra Caiusszal lehet. Sokat jelent neki a fiú, és bár tudja, hogy mi fog következni hamarosan, nem vesz róla tudomást, mert nem szeretné elrontani sem Caius sem a saját hangulatát. Az egéritatás ráér, most sokkal fontosabb, hogy az emelkedő ballonra koncentráljon. Bár küzd némi tériszonnyal, és fel is veti, hogy herecegnőhöz méltó viselkedés lenne, ha hisztérikus pánikrohamot kapna, Caius dobhártyáinak érdekében úgy dönt mellőzi ezt a viselkedési formát. Egyébként sem jönne ki hang a torkán, miután a fiú közel hajolva a nyakához biztosítja róla, hogy nem fog leesni, majd állát lágyan megtámasztja Lina vállán. Mosolyogni kezd, érzi, hogy tényleg biztonságban van. Szívverése gyorsulni kezd, és a lány úgy véli, olyan hangosan ver, hogy talán még Caius is hallja... Hogy gondolatait kicsit elterelje a pulzusáról, tekintetét a tájra csúsztatja, és gyönyörködik benne. Néhány pillanatra bele is feledkezik a látottakba, de még idejében visszakapcsol Caiushoz, aki afelől érdeklődik, hogy a legutóbbi találkozásuk óta járt-e már a szőkeség a faluban.
-Egyszer voltam azóta, de inkább ne mentem volna... -Itt pici szüntet tart, majd folytatja.- Lementem a sétányra, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem, de közben rámesteledett, pálca természetesen nem volt nálam, hogy megvilágítsam az utat, szóval sikeresen kitanyáltam, letört a cipőm sarka és, hogy még zseniálisabb legyen a helyzet a segítségemre egy kissé arrogáns fickó sietett... Jól hangzik, ugye?
A történet mesélése közben újra felidéződnek benne Chuck sértő szavai, de igyekszik hamar túllendülni rajtuk, és figyelemének elterelésére újra a tájat kezdi csodálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. augusztus 27. 17:32 | Link

Alina



A légballon tényleg nagyon jó ötlet volt, de úgy tűnik, hogy egyelőre csak mi voltunk olyan bátrak, hogy kipróbáljuk, mert másik ballont nem látok a légtérben. Persze lehet, hogy lekéstem, hiszen ez a rendezvény egész nap itt volt, simán lehet, hogy valaki ebéd után jött fel egy kicsit nézelődni. Egyre magasabbra emelkedünk, ami nekem  - mint kvidicsesnek - nem jelent semmit, de félek, hogy Alina tériszonya hamarosan felbukkan és tényleg itt fog nekem visítozni. Igyekszem hát megnyugtatni, hogy nem fogunk sem lezuhanni, sem ő nem fog kiesni a kosárból. Lágyan átkarolom, szorosan mögötte állva a kis kosárban, és igyekszem magabiztosan támasztani a kosár falát. A lány fülébe súgom a szavakat, majd a vállára hajtom picit a fejemet, miközben arról érdeklődöm, hogy járt-e már a faluban. Lina elmeséli, hogy elment egyszer a sétányra...
- Az nagyon szép, főleg este! - kotyogok közbe, és elfojtok egy vigyort, hogy milyen pofátlan vagyok. Ahogy azonban a lány folytatja a történetet, megfeszülnek az izmaim, és elszáll a jó kedvem. Elképzelem, ahogy a lány a sötétben botorkál, majd valami idegen pasi megtámadja és zaklatja. Hatalmas düh kerekedik fel bennem, és bizony eléggé féltem a lányt. Voltam már féltékeny, féltettem is lányt, de Alina annyira fiatal, és még nem tud szinte semmilyen átkot, a pálcáját sem tudja használni. Eszembe jut Mercédesz, ő sem akart és nem is tudott varázsolni, ő sem használta a pálcáját. Kísérteties a hasonlóság, és egy pillanatra elidőzök a régi szép emlékekben, ahogy Mercédeszt öleltem így és... Igyekszem kiverni az édes emlékeket a fejemből, hiszen most nem Mercivel vagyok és soha nem is leszek vele többet.
- Milyen fickó? - szűröm a fogaim keresztül a szavakat, és a lány érezheti, hogyan feszülnek meg az izmaim.
- Bántott téged, Alina? Mit csinált? - lágyan megfordítom, és a vállára, majd az arcára teszem a kezeimet, úgy nézek mélyen a szemébe. A látvány már nem is érdekel, habár pont az Árnyas sétány felett repülünk el.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. augusztus 27. 18:35 | Link

Caius



A ballon egyre magsabbra emelkedik, Lina nem is mer sokáig egy ponton elidőzni, fél, hogy még a végén tényleg kipottyan a kosárból. Mondjuk a zuhanó hercegnő biztos nagy látványosság lenne, de inkább nem szeretné kipróbálni... Szerencsére Caius szorosan mögötte áll, és lágyan karolja át a szőkeséget, aki kezd megnyugodni, mert úgy gondolja, ha a fiú vele van, nem érheti baj. A téma Alina falubeli látogatására terelődik, és a lány elmeséli, milyen csúcszuper kalandba sikerült keverednie. A történet mesélése közben felidéződnek benne a Szörnyeteg szavai, és bár igyekszik nem mutatni, azért tüskeként mindig is meg fognak maradni benne. A mese végére a ballon az Árnyas sétány felé ér, és Lina igykszik még a pillantását is elfordítani a helyről, soha többé, még csak látni sem akarja... Úgy tűnik, nem csak a lány idegeit borzolta fel a sétányi kaland, Caius izmai ugyanis megfeszülnek, majd szembefordítja magával a lányt, és kérdések egész sorozatát zúdítja rá. Lina mély levegőt vesz, és igyekszik a lehető legmeggyőzőbb és legmegnyugtatóbb hangon válaszolni.
-Fogalmam sincs, valami idegen falubeli, aki épp arra járt. De ne agódj, nem bántott vagy ilyesmi. Fogalmazzunk úgy, hogy nem a kedvesség az erőssége... Mondjuk segített visszatalálni a kastélyhoz, de ennyivel le is tudta a napi jó cselekedetét, azt hiszem...
Egy halvány mosolyt villant a fiúra, miközben gondolatban majd kiugrik a bőréből, amiért Caius ennyire agódik érte. Nincs ő még hozzászokva az ilyesmihez. Miután némán kiörömködte magát igyekszik valami tématerelésen törni a fejét, amihez épp kapóra jönnek a földön sétáló aprócska emberek.
-Nézd, milyen picik!
Mutat lefelé, persze ügyel arra, hogy ne hadonásszon túlságosan. Még a végén tényleg zuhanó hercegnőként írná be magát a Bagolykő történelmébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Lavia Stark
Írta: 2014. augusztus 28. 10:00
| Link

Általában könnyen felkelek, most sem az okoz gondot. Inkább csak a szokatlan ébresztési forma, meg hogy hirtelen fogalmam sincs hol vagyok, de szerencsére hamar leesik, és összeáll a kép. A kezdeti morgolódásom is eltűnik, igyekszem rájönni ki is ez a lány, de ez majdhogynem lehetetlennek tűnik. Inkább csak hallgatom, amit mond, és bólintok egyet.
- Kösz, ez kedves - bár a hangomban nem biztos, hogy tökéletesen átjön, komolyan gondolom, a mosoly, amit megeresztek felé, biztosíthatja róla, valóban hálás vagyok.
Mellém ül, én meg továbbra is töprengek melyik leányzó ő a millióból. Nem ártana megtanulnom a neveiket, csakhát olyan sokan vannak, és olyan egyformák...
- Mi? Nyuszifiú? - nézek rá elképedve, mikor lettem nyuszifiú? Nem elég, hogy mindenfélét pletykálnak a hátam mögött, már nyúl is lettem? Mi jöhet még? Várom a magyarázatot, addig is meg nagyra nyílt szemmekkel elképedve nézek rá, épp csak a fejem fordítva, de a felső testemmel igyekszem elhajolni. Ki tudja, nem ő lesz-e a következő lány, akivel összehoznak. Nagyon ciki lenne, főleg, hogy a nevét sem tudom. Bár ez a probléma a következő pillanatban megoldódik, ahogy bemutatkozik.
Megfogom a kezét és megrázom, közben válaszolok.
- Semmi baj. Rentai Bálint - bár van egy sejtésem, hogy ő ezt már tudta. Sőt, egész biztos, hogy ő sokkal többet tud rólam, mint én szeretném. Pedig bíztam benne, hogy itt nem leszek olyan népszerű, mint Koreában voltam, de lehet, hogy ez a sorsom, és nem kerülhetem el.
Miután túl vagyunk a formaságon és elengedjük egymás kezét, újabb kérdést tesz fel. Én meg ismét mosolyra húzom a számat.
- De. Pont az. Nem szeretek odabent lenni. Olyan... mintha be lennék zárva... A vizsgák meg hosszúak, órákig görnyedsz a pergamened felett és körmölsz... Kifejezetten utálom. És te?
Kérdezek vissza, bár gondolatban még mindig a nyusziknál vagyok lemaradva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
HóRunaFehérke
Írta: 2014. augusztus 28. 10:27
| Link

Őszinte leszek. Amikor hallottam az egészről, már akkor is, nagyon, de nagyon tetszett az elgondolás. Kifejezetten bulisnak ígérkezett, és nem utolsósorban, roppant jó kikapcsolódásnak. Csak éppenséggel, abban nem voltam biztos, hogy ott a helyem. Mármint... én nagyon szerettem volna, de egyedül nem az igazi. Meg egyébként is. Most lettem "komoly" prefi. Hogy venné ki magát, egy végzőstől? - Szóval ezek a gondoaltok sokáig visszafogtak, még ha el is játszottam a gondolattal. Egyszer még Ashleyt is elhívtam fejben, de végül elvetettem ezt is, mert fogalmam sincs, mit gondolt volna, ha csak így elhívom, félreértést meg nem akartam. És pont, mikor már meggyőztem volna magam, hogy akkor én ezt most kihagyom, megjelent Runa. Úgy bukkant fel, mint valami forgószél. Váratlanul ért, de kifjezetten örültem neki. Vigyorogva hallgattam, és alig vártam, hogy a monológja végére érjen, hogy rávágjam: IGEN. Napok óta semmire sem vágytam jobban, eszemben sem volt nemet mondani.
A klubhelyiségben vártam, és meg kell hagyni, mint minden lány ő is kitett magáért. Kisfiús csodálattal néztem rá, ha már örök kis srácnak öltöztem ez volt a minimum. Sőt, még azt is megígértem neki, hogy lecserélem Wendyt, bár a gumicukorból nem kértem.
Útnak indultunk, és csak ámultunk meg bámultunk, én meg kicsit kellemtlenül éreztem magam először, hogy nem vettem olyan komolyan a beöltözést, de végül rájöttem, hogy ez így pont jó. Olyan "nagyos" és a célnak tökéletesen megfelel. Így miután bent kibámészkodtuk magunkat, és Runa is megynugodott, hogy nem késünk el - hogy is késhetnénk? Nem két perc a buli! - , már csak a cipőjétől kellett megszabadulni. Ahogy belém karolt a másik kezemmel is megtámasztottam. Tudom ám, mármint sejtem, milyen kegyetlenek ezek a cipellők, és abszolút nem zavart, hogy levette őket, ha neki úgy kellemesebb. Végül kijottunk a falak közül a rétre, amire elsőre rá sem ismertem.
Még most néhány perccel később is ámulva kapkodom a fejem, próbálom feldoglozni az élményt, és sokadjára állapítom meg, hogy a mágia valami csodálatos dolog.
- Hmm? - kapok észbe, ahogy Runa ismét megszólal, majd beszívom a számat egy pillanatra, ahogy gondolkozom - Repüljünk! - kérem-mondom, lepillantva rá, hogy mit szól hozzá. Hőlégballonnal akarok az égbe menni. Ha már seprűre sosem ülhettem, akkor legalább így hadd nézzek szét a magasban. A hőlégballon nekem sem lehet tabu. De persze Runán is múlik, ő mit mond, az elképzelésemre?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Aeryn C. Boyle
Írta: 2014. augusztus 28. 11:03
| Link

Figyelem, ahogy próbálja rendre utasítani a rakoncátlan tincseit, amiket a szél csak még jobban összekócol és az arcába fúj. Amikor aztán a szájába is kerül egy adag, és ez a beszédben is megakadályozza, a kutyájával kezdek foglalkozni, hogy ne érezze magát annyira zavarban. Ha jobban ismerném, valószínűleg segítenék neki megregulázni a galád tincseket, de így nem merem. Valüszínűleg csak még jobban zavarba jönne. A kutyus egyébként is egy tünemény, tetszik, ahogy a farkát csóválja, amikor a fülét kezdem vakarni. Közben pedig, megkapom a választ is, és épp csak felpillantok a lányra. Ekkor tűnik csak fel, hogy nem igazán megfelelően öltözött fel.
- Nem fázol? Már egyáltalán nincs ennyire meleg, nehogy megbetegedj! - pislogok rá kissé aggódva, de még mindig a kutyust nyúzva. Próbálva nyúzva, Waffel ugyanis akcióba lendül, és már a táskám szaglássza.
Először meglepetten nézek rá, aztán kapcsolok, és nevetni kezdek, de hamar moderálom magam, hogy válaszolni is tudjak.
- Nem, nem túrázom, csak nem szívesen mennék be, ha éppen megéhezem - felelem, aztán a felemelem kicsit a táskámat, mielőtt a kutyuli belemászna. Ki tudja, mire képesek az ilyen kis éhenkórászok.
- Látom, te is szereted a párizsis zsömlét, de ki kell ábrándítsalak, az csakis az enyém. A párizsis zsömle nap különleges! Nem osztozom!
Mondom a kutyának, mintha bizony érthetné. Pedig mit tudhat ő a diétákról? De nem baj, elég ha érti, hogy nem kap.
Leveszem a táskám, és Aerynnek adom, hogy fogja meg. Remélem veszi a lapot és elveszi. Én meg leggugolok, és keresek egy kisebb botot, hogy utána a földre rajzolhassak egy négyzetet, az egyik oldalán egy kis hullám vonalallal. Közben pedig természetesen koncentrálok. Nem is kell sokat várni, szinte rögtön megcsap a meleg. Elégedetten egyenesedem fel, aztán visszaveszem a táskám Aeryntől.
- Állj ide! - intem közelebb, de nem oda, ahova a kört rajzoltam. Azt nem szeretném, ha megsülne, viszont így lehetősége van, kicsit felmelegedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Rentai Bálint
Írta: 2014. augusztus 29. 00:51
| Link

Elég hamar felébredt, ez a tény kissé iriggyé tett, mert én sosem tudok felkelni tíz perces kereten belül. Egyszerűen bárhogy is próbálkozom, nem jön össze a dolog. Nem lepődtem meg rajta, amiért nem tudta a nevemet, ez a házon belül persze elég sokszor elő szokott fordulni, elvégre a Levita elég nagy népsűrűséggel bír. Én sem tudnám, de azt hiszem, hogy nem is különösebben érdekelne, hogy mindenkinek megjegyezzem a nevét. Minek? Ők sem jegyzik meg az enyémet, a társaság felével pedig nem is ismerkedek össze, gyanúim szerint. Amikor elmosolyodott sürgetést éreztem, hogy viszonozzam a gesztust, így rövidesen utána én is szélesen elmosolyodtam
- Ugyan, igazán nincs mit - vontam vállat.
Persze tudtam, hogy a nyuszit nem fogja érteni, de azért csak vigyorogtam tovább. Szánt szándékkal mondtam nyuszit.
- Mielőtt elszörnyedsz, megmagyarázom röviden. Semmi pletyka, csak annyi, hogy mikor még Angliában éltem, volt egy csomó nyuszim. És folyton kint aludtak a kertben, még akkor is, ha esett az eső. Szóval innen jött a dolog. Semmi elszörnyesztő - kuncogtam. Szegényem, lehet, hogy sikerült őt futólag, de halálra ijesztenem... Kegyetlen lettem az utóbbi időben? Neeem, nem hiszem.
Annak ellenére, hogy elhúzódik, nem veszem zokon a dolgot, nem hiszem, hogy személyes ügy lenne a hátterében. Egyszerűen nem akar benne lenni a következő havi Edictumban, amit pedig teljesen megértek. Nem lennék elragadtatva, ha benne kéne találnom magam a pletykás részlegben.
- Amúgy tudom, mi a neved. Kevesebb Levitás fiú van, mint lány - vontam vállat ismét, halvány mosollyal. Elgondolkoztam, továbbra is az időjárás, meg az egyre jobban csöpörgő eső járt a fejemben, meg most már az is, mikor a nyuszik az erkélyajtóban álltak egymás hegyén-hátán.
- Nincs bajom a vizsgákkal, egész jól haladok velük... De nem tudom, csak úgy elvagyok velük. Leírom, amit tudok, amit meg nem, az úgyis mindegy, nem gondolod? - mosolyogtam rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Kevin F. Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 257
Írta: 2014. augusztus 29. 10:14 | Link

Ali *-*

~Nem bíííírom!~ Szétvetett karokkal fekszem az ágyon, és tényleg nem bírok már megmozdulni sem. Annyit tanultam, hogy már belefáradtam, az egészbe. Eddig nagyon jól teljesítettem, még én is büszke vagyok magamra. De az utolsó tantárgyak már teljesen kikészítenek, és már legalább egy órája fekszem csak, a könyvet pedig ellepték a csokipapírok és persze a drágáim. A hangyák gyorsan megtalálják a potyakaját, én pedig imádom nézni, ahogy menetelnek, meg rárepülnek a koncra. Csak úgy viszik a kis homokvárukba, olyan kis cukik. Már csak nekem kellene megmozdulnom, mert Alegriával találkozóm van. Ó, szépséges Ria! Olyan cuki az a lány, és ígértem neki egy kis pókmustrát is. Feltápászkodom, a kezemmel befésülöm a hajamat, végigsimítok az asztali képtartó tetején, amiben én vagyok Lencsivel lefényképezve… imádom, ahogy a tesókám vigyorog rám minden nap. Ha rossz kedvem lenne, akkor csak rá kell néznem a képre. Úgy hallottam, hogy bepasizott… nevetnem kell, biztos csak pletyka. Karcsit kiveszem a terráriumából és átteszem a saját készítésű hordozó dobozomba. A belseje egy fél dzsungel, tértágító bűbájjal van ellátva. Beszórok neki néhány ezerlábút, csótányt, lisztbogarat. Finom csemegék neki, amíg meggyötröm ebben. Aztán a kis táskámba teszem mindezt, aztán irány a konyha. A kis manócskák, készítenek néhány szendvicset nekem, illetve nekünk, pár palack vizet is elkérek. Aztán máris indulok a rétre, ahová megbeszéltük a találkozót. A felemás hosszúságú rövidnadrágomba, és a Lencsitől kapott festékmintás pólómba lépdelek, a fura szandálom pedig halkan surran az iskola padlóján. Ugrándozva érek ki a rétre, és keresem a szemeimmel a lányt. Pár perc mire megtalálom a szemeimmel, mert ráfeküdt az egyik padra. Vigyorogva sétálok oda hozzá, és természetesen bele is pirulok, ahogy ránézek.
- Szia Ria! De jó, hogy látlak – vigyorgok rá, és ha felkel, akkor megölelem őt.
- Hogy vagy? Én már majdnem mindenből levizsgáztam! Hát te? – remélem, hogy ő már mindennel végzett, hiszen látszik, hogy milyen vidám.
- Kérsz egy szendvicset? Hoztam ám, Karcsit is, de előbb mesélj, mi van veled! – csillogó szemeim remélem, hogy segítenek abban, hogy jól érezze magát, mert én biztosan jól vagyok már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. augusztus 29. 15:39 | Link

Alina

Nagyon élvezem ezt a kis rétes kiruccanást, és habár tudom, hogy ma sokáig fent leszek vélhetőleg, hogy még tanuljak egy kicsit, nem zavar. Számos humoros jelmez van, kitettek magukért az iskolatársaink és a helyzet az, hogy nekem is tetszik mind Lina jelmeze, mind a sajátom. Természetesen Hamupipőke cipőjét is megtaláltam mint a hercege, úgyhogy minden simán ment.
A hőballonok várakoznak a rét szélén, hogy repüljünk velük egyet, így hát nem is váratjuk soká őket, hamarosan beugrunk az egyikbe és már repülünk is felfelé, egyre följebb és följebb a rét, az iskola és a város fölé. Élvezem, ahogy a kellemes szél a hajamba kap és simogatja az arcomat, de inkább Alina közelsége érdekel, hiszen mögötte állva karolom át a lányt, és úgy támaszkodom a korlátnak. Kicsit féltem őt, bár sejtem, hogy van már annyira nagylány, és talán nem olyan béna,hogy egyszerűen kiessen a kosárból. Azt hiszem, hogy mindig is kicsit féltő természet voltam akár a hugommal, akár a párjaimmal, így hát nem csoda, hogy enyhén felmegy bennem a pumpa, mikor megtudom, hogy Alinát zaklatta valami idióta alak a sétányon. Megfeszülnek az izmaim és gyors kérdések áradatát zúdítom a lányra, hogy mit keresett ott olyankor, ki volt az az alak és mégis mit csinált. Lágyan szembefordítom magammal a lányt és várakozóan nézek rá, ám a válaszok nem késnek, Lina hamarosan mesélni kezd.
- Hát ez a szerencséje... - szűröm a fogaim között a szavakat arra, hogy nem bántotta a lány. Furcsa dühös remegés fut át rajtam, de igyekszem lenyugodni. Végtére is nem esett baja a lánynak.
- Legközelebb ne estefelé indulj el felfedezni a várost! Kérlek - szólalok meg erőteljesen és határozottan, majd a végére biggyesztem kicsit lágyabban a kérlek szót.
- Szívesen megmutatok neked mindent, de nem szeretném, hogy este, sötétben a városban kószálj egyedül úgy, hogy azt sem tudod hol vagy. Bármi történhetne veled és még csak meg sem tudod védeni magad - kicsit kiakadok, de azt hiszem, hogy sikerül elég lágyan és aggódom (és nem őrült módjára) kiadnom a feszültséget. Egy puszit nyomok az ajkaira, majd hogyha hagyja, lágyan mellé lépek, ezzel őt is arra késztetve, hogy megint kifelé nézzen.
- Igen, kicsik. Innen elég nagyot lehetne zuhanni, azt hiszem... Nézd, ott a vízesés! - mutatok el egy másik irányba és elmosolyodom.
- Imádom azt a helyet. Régen nagyon sokat jártunk oda szórakozni -mesélek picit néhány szót a varázslatos helyről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. augusztus 29. 21:14 | Link

Caius







A rendezvény résztvevői biztosan furcsának találják a Tarzan-Hamupipőke párosítást, de Linát csöppet sem zavarja a helyzet. Igazából talán még örül is, hogy nem a sablonos formát követik, mindig is nagyra értékelte az egyediséget. A cipő is a helyére került, így már semmilyen akadály nincs, hogy az este a lehető legtökéletesebben sikerüljön.
A hőlégballonok magányosan, hívogatóan sorakoznak a rét szélén, és csak arra várnak, hogy végre valaki használatba vegye őket. Miután Caius és Lina is helyet foglaltak a kosárban a ballon emelkedni kezd, egyre följebb és följebb, mesés látványt tárva az utazók szeme elé. Bár a szőkeség küzd némi tériszonnyal, a fiú karjai között biztonságban érzi magát. A téma nem épp a legkellemesebb, a sétányi kaland elmesélését követően kissé feszült lesz a hangulat. Lina próbálja a lehető legmegnyugtatóbb hangját elővenni, hogy lecsillapítsa Caiust, ami nem egyszerű feladat, mert a jelek szerint a fiú talán túlságosan is félti a lányt. Hangja erőteljes és határozott, amikor a lelkére köti Alinának, hogy ne este, egyedül induljon felfedező körútra. A szőkeség a szemeit forgatja, amikor Caius kiemeli, hogy meg sem tudja védeni magát. Miért kell mindig a pálcával jönni? Aranyvére dacára talán sohasem fogja megtanulni használni a rózsafa szerzeményt… Annak azonban nagyon is örül, hogy a fiú felajánlja, szívesen megmutat majd minden látnivalót. Bár a lánynak van egy olyan érzése, hogy erre a bemutatóra várnia kell, hisz most a vizsgáké, majd azt követően a kviddicsé a főszerep, de ami késik, nem múlik…
-Jó, majd igyekszem a nappali órákra időzíteni a falulátogatást. Mondjuk most is világosban indultam el, csak épp rám esteledett...
Magyarázkodik, majd a puszit követően enyhe pír jelenik meg arcán. Tématerelésnek úgy tűnik tökéletes volt a magasból aprónak látszó emberek megemlítése. Caius Alina mellé lép, és az épp alattuk lévő vízesésre hívja fel a lány figyelmét, na meg arra, mekkorát lehetne innen zuhanni. Lina egy picit hátrál, még véletlenül sem szeretné megtapasztalni…
-A vízesés tényleg gyönyörű hely, főleg így felülről. Amikor volt a strandparti akkor jártam ott. Az egyik fürdőző úgy gondolta vicces lenne, ha a napozókra küldene egy nagy vízgömböt. Akkor nem tetszett a poén, de így utólag visszagondolva tényleg nem volt rossz ötlet…
Elvigyorodik, majd figyelmesen hallgatja Caius szavait, aki arról mesél, régen mennyit járt oda szórakozni. Enyhén hasogatja a lány fülét a múlt idő használata. Ő még nem akar barátkozni a gondolattal, hogy…
-A kandallós szobában is említetted, hogy mennyire szereted ezt a helyet. De, hogyhogy csak jártatok ide szórakozni? Oké, persze értem, hogy a vizsgák meg ilyesmi, de azért annyi időtök csak van, hogy néhány órára lenézzetek, nem?
Kissé értetlenül pislog a fiúra, majd tekintetét a mesés tájra csúsztatja. Kihajolni nem mer, fél, hogy tényleg kipottyan a kosárból. Pedig a zuhanás nem szerepel a ma esti tervei között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. szeptember 2. 16:26 | Link

Alina

Azt hiszem, hogy egészen jol alakul ez a rendezvény, főleg ezekkel a ballonokkal. Tetszik az ötlet, így hát lelkesen szállok be Linával a ballonba, hogy aztán máris emelkedjünk és suhanjunk a rét, a tisztás, a birtok és a falu fölött. Élvezem a kellemes időt, a tökéletes kilátást, és azt, hogy itt lehetek a lánnyal. Egészen addig, amíg Alina el nem meséli a sétányos kalandját. Attol kicsit felmegy bennem a pumpa és érzem, hogyan feszülnek meg az izmaim, ahogy meséli a lány, hogy mi történt vele. Kiráz a hideg, ahogy belegondolok, hogy bármi megtörténhet a lánnyal azon a sötét sétányon, de szerencsére úgy tűnk, hogy - egyelőre - nem valami pedofil mutogatos bácsival találkozott össze a lány. Kicsit megemelkedik a gyomrom a pedofil gondolatra, hiszen közöttünk is nagyon sok év van, de igyekszem elfojtani ezt a furcsa gondolatot. Hamarosan elterelődik a figyelmem, bár azért még érzem, hogy ideges vagyok, örülök, hogy a lány igyekszik segíteni, hogy lenyugodjak. Mellé sétálok, és mesélni kezdek a vízesésről, meg a kedvenc helyeimről. Jot nevetek a vizes gömbös tréfán és megcsoválom a fejemet.
- Igen, ilyenek nálunk is voltak. Sőt, egyszer befagyasztottuk a vízesést, és csúszdáztunk. De persze nem tartott sokáig nyár lévén - jut eszembe egy másik tréfa is. Jot mosolygok az emlékre, miközben hallgatom a lányt.
- Hát, a legtöbb évfolyamtársam, akikkel joban voltam, nem jöttek mesterre, hanem elballagtak. Aztán kicsit leültem, meg volt egy rossz időszakom... - harapom el a mondatot, mert erről nem nagyon szeretnék beszélni. Egy picit elrévedek a távolba, majd érzem, hogy a ballon ereszkedni kezd, és hamarosan földet is érünk.
- Ez tetszett, élveztem! - mosolygok, majd kisétálok a ballonbol, és a kezemet nyújtva segítek a lánykának is kiszállni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. szeptember 3. 21:12 | Link

Caius



Lina pompásan érzi magát, ami meg is látszik rajta, ajkáról szinte egy pillanatra sem fagy le a mosoly. Hercegnőként tündököl Caius oldalán, egy hőlégballonban, ami talán picit merész vállalkozás volt, tekintve, hogy a lány küzd a tériszonnyal, de a lenyűgöző látvány, és persze a kifogástalan társaság feledteti vele, hogy milyen magasan is van most. Derűs hangulata egészen addig tart, amíg el nem meséli a sétányi kalamajkát a fiúnak, akinek a történet hallatán láthatóan az egekbe szökik a vérnyomása egy pillanatra. Kettős érzés keríti hatalmába a szőkeséget, örül, hogy Caius ennyire aggódik érte, az viszont aggasztja, hogy a fiú miatta idegeskedik, és, hogy, ha csak néhány percre is, de sikerült tönkretennie a remek hangulatot… Minél előbb igyekszik témát váltani, egyrészt azért, hogy megnyugtassa Caiust, másrészt azért, hogy saját gondolataiból is elkergesse a Szörnyeteget, és annak csöppet sem szívderítő mondatait… Szerencsére épp kapóra jönnek a magasból aprónak tűnő emberek, majd, ahogy a ballon a vízesés fölé ér Caiusban megelevenednek az emlékek, és mesélni kezdi a helyhez kapcsolódó élményeit.
-Befagyasztani a vízesést? Jesszus, nekem ilyen eszembe sem jutna… Nem kaptatok érte valamilyen büntető munkát, vagy ilyesmit?
Huncut vigyor jelenik meg ajkán, ám nem tart sokáig. Caius válaszolni kezd a lány kérdésére, és elejt egy fél mondatot, miszerint volt egy rossz időszaka… A mondat végét elharapja, nyilván nem kíván többet beszélni róla. A szőkeséget ugyan érdekelné, mi történt a fiúval, de jobbnak látja nem firtatni a dolgot. Egyszer talán majd elmondja…
A ballon ereszkedni kezd, majd hamarosan földet ér. A helyszín újra a rét, csakhogy valami megváltozott… Az este beálltával az eddig dekorációként szolgáló lampionok most kivilágítva sorakoznak a fűben, arra várva, hogy valaki felvegye őket, és egy kívánság kíséretében útnak engedje. Lina- Caius segítségével- kikászálódik a ballonból, és néhány pillanatig csak áll, és csodálja a látványt.
-Nekem is tetszett!-Elmosolyodik.-Gyönyörűek ezek a lampionok. Azt mondják, ha felengedsz egyet, és kívánsz, teljesül…
Tesz néhány bátortalan lépést az említett tárgyak felé, miközben gondolatai a kívánsága körül forognak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. szeptember 10. 12:08 | Link


Látom, és érzem, hogy Alina jól érzi magát, hiszen folyamatosan mosolyog, és ez engem is jobb kedvre derít. Örülök, hogy jól érzi magát velem a lány, hiszen ez azért jelent valamit. És a legjobb a dologban az, hogy én is jól érzem magam vala és kedvelem őt. A ballonos kirándulás nagyon érdekes, izgalmas és szép volt, gondolatban adózom az ötletelőnek egy nagy köszönömmel. Sajnos a témák nem a legderűsebb irányba haladnak, de hamar túl leszek a gonosz, titokzatos esti kísérőn, és immár kellemesebb, derűsebb témákról esik szó. Mesélek egy picit a régi kalandjainkról, ami úgy tűnik, hogy Linának is tetszik, és bennem is kellemes, mókás emlékeket idéz fel.
- Nem, akkoriban még nem voltak ennyire kemények a szabályok. Vagy csak a megfelelő prefektusokkal voltunk jóban, nem tudom - nevetek fel és pajkosan a lányra kacsintok. Még mesélek néhány szót a rég életemről, majd felsejlik bennem "az a bizonyos" időszak, amiről nem akarok mesélni sem most, sem később. Szeretném elfelejteni egyszer s mindenkorra, hogy voltam olyan is, habár tisztában vagyok vele, hogy segített a jellemfejlődésemben. Örülök, hogy Alina nem firtatja a dolgot, habár pillantásából látom, hogy észrevette az elharapott mondatot, mégsem kérdezett rá, amiért hálás vagyok. Ezt egy néma pillantással köszönök meg, amit vagy vesz, vagy nem. Talán még nem állunk olyan közel egymáshoz, hogy ennyiből is megértsük egymást, de talán majd idővel... Lassan a ballon ereszkedni kezd, és talpunk immár földet ér. Lágyan kisegítem a lányt a kosárból, aki a gyönyörűen kivilágított lampionok felé indul.
- Azt hiszem Kínában van ennek nagy hagyománya - gondolkozom el hangosan, majd közelebb érve leakasztok kettőt és a lány kezébe adom az egyiket.
- Mit kívánsz? - kíváncsiskodom kisfiús, kíváncsi mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Doléance Arslí na Fírinne
KARANTÉN


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. szeptember 11. 15:45 | Link

Végre alkalma nyílik a szakmájáról beszélni! A levitásokkal inkább az ő saját dolgaikról folyik a szó, a prefektusokkal folyton szervez valamit, vagy problémákat oldanak meg közösen, a tanári kar java pedig túlságosan elfoglalt vagy érdektelen, hogy a bűbájfeltalálásról kérdezgessék Doléance-t. Tilda szokott érdeklődni tőle, de neki már mindent elmondott, amit lehet. Néha meglepi egy kalandos történettel az aktuális munkájával kapcsolatban, de ennek az idegennek most elölről kezdheti a mesét!
Ha lenne mit mondania. De sajnos mostanában nem vetheti bele magát teljes aggyal munkáiba. Mindig félbeszakítja egy őt hiányoló kis szfinx, vagy épp Hanna, a Levita házszelleme. Nincs kellemetlenebb érzés, mint amikor belemerülsz a feladatodba, és hirtelen átlebeg rajtad egy kísértet.
- Hát... nem annyira van időm most a feltalálásra, de az eddigi varázslataimat tökéletesítem, amikor mégis ráérek. Például van egy igém, amelyik jelzi a varázslókat a közelben. Csak sajnos túl feltűnő jellel... - Doléance kelletlenül gondol a múltkori esetre, amely során egy kedves kis spanyol településen a hotelja egy kilométeres körzetében minden varázsló feje fölött színes fényfolt lebegett levakarhatatlanul. Elhessegeti az emléket.
- Most épp senki nem kért meg semmilyen varázslatra, pedig rendelésre is találok fel ám! De a kedvencem ez...
Fehér hálóingszerű nyári ruhájából előkerül pálcája, és egy rövid, lendületes mozdulattal egy csomó apró madarat varázsol maguk elé. A madarak embermagasságú és -szélességű falat képeznek előttük a fűben, és csicsergős-sivítós hangzavarral repkednek helyükön.
- Ez egy maradandó pajzs - magyarázza a lány széles mosollyal, büszkén. - A madarak felfogják az átkokat, és erőset tudnak csípni.
Mintha lerázná pálcájáról, eltünteti a varázslatot, szeretettel nézve madárkái után.
Jól érzi magát a házvezetőcske most, hogy bemutatózhatott bűbájfeltalálásból, de legalább ennyire érdekli a másik ember is, hát kérdez.
- Lehet, hogy együtt jártunk ide? Lehet, hogy volt közös óránk! - nem tudja, milyen idős a másik. De rögtön rá kell jönnie, hogy biztosan nem egy évfolyamba jártak, mert akkor óhatatlanul találkozniuk kellett volna egymással néhány tanórán. Doléance-t sem egyszerű elfelejteni, de egy Chuck-szerű figura sem jön szembe az utcán gyakorta.
A következő mondat megállítja agytekervényeit, és az éppen kimondani készült konklúzióját is belé fojtja.
- Hát itt vagyok én! - vágja ki, mikor magára talál. - Vagyis...
Ezen a ponton eszébe jut, hogy a barátságot a többi ember máshogy méri. Neki szimpatikus a másik, kedvesen szólt hozzá, innentől belefér a barátkategóriába. Valahogy mégis az emberek általában többet várnak egy barátságtól. Doléance nem szégyelli megkérdezni:
- Miért nincsenek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. szeptember 12. 17:51 | Link

A ballon a vízesés fölött halad át, s a látványtól mindkét félben megelevenednek a helyhez kapcsolódó emlékek: Linában a strand parti mókás történései, Caiusban pedig egykori csínytevései. A befagyott vízesés hallatán a lány kicsit meglepődik, hiszen neki ilyen soha nem jutna eszébe… Talán igazuk van az otthoniaknak, ő túlságosan komolyan vesz minden szabályt, és mániákusan igyekszik megfelelni az előírásoknak… Apropó szabályok! A fiú szerint talán régen enyhébbek voltak a regulák, vagy csak a prefektusokkal kialakított jó kapcsolatnak köszönhető, hogy a büntetőmunka nélkül sikerült megúszni a befagyasztós akciót. Magyarázatához pajkos nevetés és kacsintás társul, melynek hatására Lina arcára is derűs mosoly kúszik. A téma azonban tovább terelődik, és Caius akaratlanul is elejt egy fél mondatot egy bizonyos időszakról, de úgy tűnik, nem kívánja folytatni, a szőkeségnek pedig nincs szíve faggatni őt. Nem veszi észre a fiú hálás pillantását, hisz még nem állnak közel annyira egymáshoz, hogy ilyen apró jelekből megértsék, mire gondol a másik, de talán majd egyszer…
A ballon földet ér, és úgy tűnik igaz a mondás, hogy jó társaságban gyorsan szalad az idő, hisz a rétre már jócskán leszállt az est, és a lampionok sóvárogva várják, hogy teljesíthessék a mesehősökké vált kastélylakók kívánságait. Caius leakaszt közülük kettőt, majd az egyiket a lány kezébe adja, és kíváncsi, kisfiús mosollyal érdeklődik Lina kívánsága felől.
-Azt, hogy lehetőleg egy darabban gyere vissza Angliából, és, hogy az elrabolt cipőim találjanak vissza hozzám! És te?
Eszébe jut az akváriumi jelenet, és, mint akkor, most sem tudja megállni, hogy ne vigyorogjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Lavia Stark
Írta: 2014. szeptember 15. 07:27
| Link

Nekem az ébredés ritkán okoz gondot. Olyankor az egyértelmű jele annak, hogy beteg leszek, vagy legalábbis, hogy nagyon-nagyon keveset aludtam. De alapvetően nem alszom olyan mélyen, hogy ne tudjak felkelni. Kiskoromban az éjszaka közepén is sokszor fel kellett kelnem vércukorszintet mérni, vagy éppen a veséimet ellenőrizni. Aztán megszoktam. Bár anya mindig mondta, hogy jobban örült volna, ha átalszom ezeket, nem így alakult, és azóta is, gyorsan magamhoz térek, pedig van, hogy sokkal szívesebben aludnék.
Hálámat fejezem ki, amiért nem hagyta, hogy a szakadó eső térítsen magamhoz, de leint, így azt hiszem a dolog el van intézve, de majd alkalom adtán valahogy "meghálálom" a kedvességét.
A nyuszifiú nagyon meglep, és arrébb is csúszom, meg értetlenkedve nézek rá. Amióta a levitában mindenféle pletykák felütötték a fejüket - egész biztos Alex plüsse tehet róla - nem tudom mikor mire számítsak. Lehet nem láttam az Edictum legújabb számát? De. Láttam. Nem maradtam le semmiről sem. A magyarázata, bár nem éppen olyan, amire számítok, félig-meddig megnyugtat. Valahogy az sem jobb, hogy a nyulai jutnak rólam eszébe. Khm. Na mindegy.
- Értem. De a nyulak amúgy is szabadban élnek. Nem hiszem, hogy zavarja őket az eső. Ha meg mégis beugrálnak, valami alá... nem?
Nem értek a nyulakhoz, ez szerintem egyértelmű. Így jár az, akit a szülei nem engednek állatok közé. Az állatkertben is, csak messziről nézhettem mindent, és arról, hogy bemásszak az állatsimogatóba szó sem lehetett. Emlékszem sírtam, mert Virágot egy szó nélkül elengedték. De még kicsi voltam. Azóta meg valahogy nem is jártam arra. A varázslóvilágban pedig nem sokan tartanak nyuszit.
A témát lezárva, bemutatkozunk, és most már bizonyos, hogy lottóznom kéne, mert ő tudta a nevem. Nem hiszem, hogy ennyit számítana, hogy kevesebb a fiú. Annyira azért nem vagyunk kevesen mi sem.
- Sosem számoltam, hányan vagytok, vagy mi hányan vagyunk... biztos vagy benne? - érdeklődöm kedvesen. Azért mert a lányok általában több programban benne vannak, még nem biztos, hogy ők vannak többen. Bár az is igaz, hogy Tollandon és Alexen kívül nem sok sráccal szoktam beszélni. Csak Zolival, Daviddel, Isidorral és Wolgasttal. De végül is mindegy. Hallatom Laviát neki honnan jutott eszébe ezt számolgatni, aztán a vizsgákról kezdünk beszélgetni.
- Nyilván - megvonom a vállam. Eddig nem volt olyan, amit ne tudtam volna... És azt hiszem, nem is tudnék ilyen nyugodt lenni, ha szembejönne velem egy kérdés, amit nem tudok. Persze biztos kihagynám, de utólag utánajárnék miről volt szó, sőt lehet már a vizsga közben megkérdezném a tanárt. De ezen egyelőre felesleges agyalnom. - Hányadikos vagy? Miből vizsgáztál?
Kérdezem, mert csak azt tudom, hogy alattam jár, de hogy éppen elsős, vagy másodikos, esetleg harmadikos, nos azt már nem tudom megmondani. A tárgyakra pedig csak kíváncsi vagyok. Érdekel a kisebbek milyen kérdéseket kapnak...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. szeptember 15. 16:40 | Link

Doléance Arslí na Fírinne



Azt hitte, hogy ma sem fog vele sok minden történni, csak az unalom, meg a szokásos dolgok. Úgy volt vele, hogy legfeljebb elsétál valamerre, leül valahova, vagy éppen megiszik valamit. Aztán mégsem így alakult, egy hölggyel beszélget a réten, aki -mint kiderült- a Levita házvezetője. Volt már róla szó, de mindig eszébe jut, hogy most aztán cserbenhagyták az érzékei, mert mindenre tippelt volna a nővel kapcsolatban, csak erre nem. Még hogy házvezető... Azt hitte, hogy egy egyszerű falulakó, egy végzett diák, aki mondjuk itt mulatja el a szabadidejének azt a részét, amit a szórakozásra szán. Aztán neki sem jöhetett össze túl jól, itt üldögél egy Chuck-kal.
- Aha - hagyja a nőre a dolgot, amikor a legutóbbi, félresikerült élményéről kezd el mesélni. Nem mintha nem érdekelné, csak nem tud hozzászólni a témához. Nem igazán használ pálcát, be lehet vallani, hogy nem jó varázsló. Nem ért az átlagnál jobban a bűbájokhoz, vagy éppen átkokhoz. Nem tud nagy dolgokat véghezvinni az átváltoztatás terén sem, inkább a fizikai erejére támaszkodik. A nő a következő mondata után egy Chuck számára nagyon szimpatikus varázslatot mutat be, aminek az a lényege, hogy egy madarakból álló pajzsot von köréjük. Lányos meg minden, de ötletes, és jó. Nem mintha kritizálna, volt említve, hogy ő nem ért ehhez.
- Azta! Ez nagyon király! - eléggé meglepődik, mert azért ehhez hasonlót még nemigen volt szerencséje látni.
Ez után egy kis témaváltás következik, természetesen Chuck is megszólal.
- Fogalmam sincs - mondja őszintén egy kis mosollyal, majd folytatja.
- Igazából nem hiszem. Szerintem emlékeznék - részéről lezárja ennyivel, tényleg nem emlékszik rá, hogy Dol-lal lettek volna közös órái.
- Aranyos vagy, de ez nem ilyen egyszerű - vallja be magának is, meg nyilván a másik sem gondolta komolyan, szóval mindegy is.
- Pontosan nem tudom - próbálja kikerülni a rendes válaszadást, de inkább megszólal ismét, mert most úgy érzi, hogy könnyebb beszélni róla. Talán pont azért, mert nem ismeri a nőt és így nincs is túl nagy tétje az egésznek.
- Nem pont az a gyerek vagyok, akit az emberek szeretni szoktak - nem tudja pontosan megfogalmazni, hogy mi is pontosan a baj.
- Meg hát nem is viszem túlzásba a próbálkozást - kisebb mosoly.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 16. 21:35 | Link

Inedra <3 <3 <3

Ma különösen jó kedvemben vagyok, mint ahogyan a legutóbbi napokban is. Gondoltam egyet-kettőt és a szép időre való tekintettel úgy döntöttem, hogy meglátogatom a rétet. Ez az egyik kedvenc helyem itt az iskolában. Számtalan szép emlékem kötődik ide... Például itt tanultam a legtöbbet a csillagképekről és már bátran elmondhatom magamról, hogy nem csak a nyilast ismerem. Hamar összekaptam magam, nyakon csíptem a fekete cicám és ugrándozva útnak indultam a kitűzött célom felé. Végigpattogtam a folyosókon szélszebes tempóban a cicámmal a nyomomban és viszonylag hamar oda is értem... Lélegeztem egy mélyet az engem körülvevő friss levegőből. Rápillantottam a cicámra, aki szerencsére még nem tűnt el mellőlem... békésen álldogál a lábamnál. Amikor körbetekintettem egy aprócska dolgon ragadt meg a szemem... egy ember üldögél a rét másik oldalán egy padon... Mit volt mit tenni, mivel, hogy nagyon kíváncsi teremtés vagyok muszáj volt megnéznem, ki az és mivel foglalatoskodok... A másodperc tört része alatt felkaptam az én kis lurkómat és megindultam felé. Amikor közelebb értem lelassítottam és egy pillanatig csak távolról figyeltem. Azután vettem egy nagy levegőt és immáron összeszedve magam megindultam és a pad másik felére leültem. Ha már épségben megérkeztem ide, köszönök a lánynak.
- Halihó, szép jó napot!
Ez a mondat mostanság nagyon gyakran kicsúszik a számon... Kíváncsi leszek a leányzó reakciójára amikor rádöbben, hogy nincs egyedül... Mindeközben a cicám szép komótos tempóban helyet foglalt az ölemben, bizonyára úgy van vele, ha már úgyis eltöltünk itt egy kis időt akkor azt kényelemben töltsük. Igaza is van a kis lurkónak... Abban a pillanatban megfogalmaródott bennem egy kérdés a lányhoz... csak a szokásossal készültem, ezt általában minimum egyszer mindenkinek felteszem...
- Mi járatban erre?
Megengedtem magamnak egy aprócska mosolyt a lány felé, bár nem tudom, hogy észrevette-e, mert én éppen a cicámmal foglalatoskodtam... Simogattam az ölemben lévő kis lurkó pihe-puha szőrét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Doléance Arslí na Fírinne
KARANTÉN


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. szeptember 18. 23:10 | Link

Doléance igazán örül, hogy a másikat lenyűgözi kedvenc találmánya. Sajnos ezt kimutatni nem tudja, mert már eddig is sugárzott és mosolygott, úgyhogy senkinek nem tűnne fel a változás.
De ennyit a vidám témákról, komolyabbakra eveznek. Doléance nem valami jó a lelkizésben. A tanácsai kicsit elszálltak, használhatatlanok, de legalább csöndben tud hallgatni.
Egy kicsit kéreti magát a tetovált fiú, de aztán csak kiböki, mi a probléma a szociális helyzetével. Hiába, mert a levitás nem érti, ugyan mi baj lenne a fiúval? Nem undok, nem büdi, nem néz ki úgy, mint egy szörny vagy egy rém...
Meglepődve-tűnődve, oldalra döntött fejjel mustrálja Chuck-ot.
- Tán nem szereted a sütit?
De biztosan szereti a sütit, ki ne szeretné?
- Szerintem semmi baj veled - mondja még mindig révedezve.
- Talán csak te hiteted ezt el magaddal! - mondja ki az első nem butus megjegyzését a témában. Nagyon okos ám ez a lány, de egyszerűen szívesebben áll az agya a játékra, mint a komolykodásra. Ellenben nagyon szeretné, ha a másik felvidulna. Támad is egy ötlete.
- Tudod, hogy nem sokára megrendezik az öregdiák találkozót a Bagolykőben? Öreg is vagy, diák is voltál, úgyhogy el kéne jönnöd! Ott próbálkozhatsz, én majd segítek!
Gondolhatja mindenki, milyen az, ha Doléance segít. De még jó is ki tud sülni belőle, ha odaállít egymás elé két vadidegen embert, hogy "szerintem meg kéne egymást ismernetek", azután táncos lábon ellibben valamerre másfelé...
- Lehet, hogy valamilyen előadást is tartok rajta bűbájfeltalálásból! - itt egy kicsit zavarttá válik az arckifejezése. - Hónapjaim lettek volna kitalálni, de még mindig nem tudom, miből.
Na mindegy, a felhők a gyermekarcról rögtön tova is szállnak: Doléance tud improvizálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. szeptember 20. 11:29 | Link

Doléance Arslí na Fírinne



Sosem gondolta volna, hogy egy reményvesztett, önbizalom hiányos, depresszív felnőtt lesz, aki ráadásul még paraszt is tud lenni, meg mindenért csak hibáztatni tud mindenkit. Olykor még magát is; sőt, talán ez a gyakoribb. Jelen pillanatban úgy érzi, hogy meg kell változnia. Nemrég megpróbálta, és valameddig sikerült is neki, de ez csak időszakos volt. Úgy érzi, visszatért a régi énjébe és tudja, hogy abból semmi jó nem sülhet ki. Nem akar olyan lenni, mint amilyen régen volt, elvesztett mindent maga körül, egyedül maradt. Ez volt élete eddigi legnehezebb időszaka, és soha nem akarja újból átélni azt a pillanatot, amikor rádöbben, hogy elcseszte. Egyszerűen csak nem tudja, hogyan kezdje. Mit csináljon? Mivel kezdje? Hogy csinálja? Tele van kérdésekkel, amiket nem tud feltenni senkinek, és így nagyon tanácstalan.
A nő következő mondatára nem mond semmit, csak hirtelen azt veszi észre, hogy majdnem fülig ér a szája. Elég viccesnek találja ezt a felvetést; nem szereti a sütit. Nemigazán szokott egyébként sütit enni, mert az étrend nála az, amit nem azért tart be, hogy megszegje. Sajnos ő a könnyebben hízó emberek közé tartozik, ezért próbálja mindig formában tartani magát, meg hát azért ott van az is, hogy jól akar kinézni.
- Hát... Köszi - nem tud sokat mondani, de jól esik neki, hogy a nő szerint rendben van. Betegségre utaló tünetek nincsenek, kérem a következőt.
Doléance következő mondata elülteti a bogarat a fülében, kicsit el is gondolkodik rajta. Mi van, ha csak bemeséli magának az egészet? Mi van, ha csak hozzáállás kérdése? Ezt még végig fogja rágni magában.
- Nem, nem tudtam. Talán... Benézhetek - annyira nem érdekli a dolog, de addig még van időnk, és ki tudja, talán hirtelen lesz kedve elmenni. De az meg a másik kérdés, hogy kivel menjen? Meg minek? Nem hiányzik ott senkinek. Egymagában meg nincs túl sok kedve ott üldögélni.
- Hogy micsodaa? Öreg?! - mondja gúnyos hangsúlyozással, egy kis mosoly kíséretében. Azért ő annyira még nem öreg. Ennél már csak az volt rosszabb, amikor Elena bácsinak hívta. Na akkor aztán elgondolkodott azon, hogy tehetne valami maradandót, mert mindjárt jönnek az ősz hajszálak.
- Az király - újabb mosoly.
- Biztosan feltalálod magad - mondja biztató céllal, aztán az egy másik téma, hogy ezt Doléance hogyan fogja értelmezni.
Közben elgondolkodik azon, hogy lehet, lassan mennie kéne, csak mert még szeretne edzeni egyet, meg úgy érzi át kell mennie Ráhelhez megbeszélni a dolgokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Rentai Bálint
Írta: 2014. szeptember 21. 11:28
| Link

Nem nagyon tudok mit kezdeni a helyzettel, ő elgondolkozott, én pedig addig hasonlóan cselekedtem. Az ujjaim elgémberedtek, szóval elkezdem őket kiropogtatni, mert ez az egyik legidegesítőbb dolog amit ismerek: mikor zsibbadnak az ember ujjai. Miután ezzel is végeztem, körbepillantok a réten, majd a felhők felé sandítok. Egyre sűrűbb a felhőzet, a fény pedig egyre kevesebb. Itt ez a fajta időjárás sokkal nyomasztóbbnak hat, mint anno otthon, mert itt mintha még kevesebb fény lenne, ami eléggé szokatlan. Sóhajtok egyet, lesöpörve magamról egy vízcseppet, mikor végre megszólal.
- Hát, igen, gondolom igen, de az enyémek ilyen házi nyuszik voltak, azok a szobában lakós fajták, aztán egyszer anyukám kirakta őket a lakásunkból egy egész napra, mert felbosszantottam, aztán többet nem jöttek vissza. Ilyen ez a show-biznisz. - vontam vállat, ezzel lezártnak tekintve  a témát. Így is túlragoztuk ezt a nyúl-ügyet, azt hiszem, ha tudom, hogy ennyire a lelkére veszi, akkor fel sem hozom a dolgot. Mindegy, nem lépett le, nem hagyott faképnél, ami már önmagában is kifejezetten szép eredménynek mondható, azt hiszem. Kifejezetten kitartó, ami sok emberre nem jellemző, régen emlékszem néha még anyámék is elmenekültek előlem, hogy ne kelljen hallgatniuk az állandó locsogásom. Azaz csak anyám, meg az aktuális pasija, mert apám pont ugyanilyen sokat beszélt, ilyen- és sok másik - szempontból is rá hasonlítok.
- Én sem nagyon szoktam számolgatni, de a reggelinél mindenképpen kevesebb fiú van, mint lány. Ez csak egy meglátás, ha lesz időm, utána számolok kik hányan vannak, ha érdekel, majd tudatom az eredményt - nevettem fel futólag, de nem tartott soká, mert ismét elgondolkoztam ezen az arány kérdésen. Nem túl sok Levitás fiút ismerek rajta kívül, maximum hallásból, de még úgy is bizonytalan a dolog. Ha nem lenne közös reggeli, szerintem még abban sem lennék biztos, hogy járnak a kékekhez fiúk. Ezt a kérdést most inkább későbbre passzoltam a fejemben. Majd ha lesz kedvem és energiám, akkor elgondolkozok ezen, addig meg ráér. Senki nem siettet, aki meg megpróbálja, azt orrba vágom... kivéve ha tanár, mert akkor nem lenne szerencsés lépés, azt hiszem. A magammal folytatott elmélyült társalgást persze ismételten félbeszakítja a hangja, ezt azonban egyáltalán nem bánom, ahogy azt sem, hogy megkérdezi, hányadikas vagyok. Habár kissé furcsának tartom, akkor mégsem látszik az rólam, hogy taknyos, kis elsős vagyok? Hm... Ez kifejezetten jó hír.
- Most jöttem, első évfolyamba járok...azaz ha minden jól megy, akkor nem sokára már másodikba fogok. Mikből vizsgáztam? Hu, hát ez nagyon jó kérdés, mert sok tárgy van felvéve, most le is akarok adni párat... De hogy válaszoljak a kérdésedre: Vizsgáztam számmisztikából, asztronómiából, legendás lények gondozásából, rúnatanból,repüléstanból, jóslástanból, elemi mágiából, gemmológiából, mugliismeretből, mitológiák és vallásokból, átváltoztatástanból... Bájital- és bűbájtanból viszont nem, ahogy SVK-ból és illemtanból sem. Lehet, hogy nem ártott volna. Na, de mindegy is. - mondtam miután befejeztem végre a felsorolást. Így utólag visszapillantva kicsit soknak tűnt, ami azért aggasztó. Ezt a gondolatmenetet sem tudtam sokáig folytatni, mert egyik pillanatról a másikra dörgés visszhangzott a kastély körül, az eső pedig úgy döntött, itt az ideje, hogy megeredjen. Jobb ötlet híján a fejemre húztam a taláromat és Bálintra sandítottam.
- Örültem a találkozásnak, de azt hiszem, itt az ideje az indulásnak - ugrottam fel rásunyítva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Doléance Arslí na Fírinne
KARANTÉN


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. szeptember 23. 00:24 | Link

A lány felvidító kísérlete sikerrel zárult! Doléance nem keres nagy összefüggéseket: Chuck mosolyog = Chuck vidám.
Elégedetten hátradől, hátra tett kezeivel a fűben támaszkodva. Még az öregdiák bálra is lehet, hogy sikerült elcsábítania a férfit. Vonakodik még egy kicsit ugyan, de azért meggyőzhetőnek tűnik.
Háh! És bejött a szurkálódás! A levitás arcán huncut mosoly bontakozik ki. Nem jellemző rá az ilyesmi, sőt, komoly rákészülés kell neki, hogy valakinek jelképesen megfricskázhassa az orrát. Most jól sikerült a kis bohócság, és ezért gondolatban meg is veregethetné a vállát, ha éppen nem támaszkodna a karjaival.
Cserébe Chuck egy szójátékkal ajándékozza meg. Feltalálja magát! A lányka csengő nevetéssel jutalmazza a találatot. A nevetést a folyton felbukkanó pillangó akasztja meg. Ez már igazán nem lehet véletlen!
- Ne haragudj - kezdi a házvezetőcske guggolóállásba tornászva fel magát -, de ez a pille szeretne tőlem valamit.
Meggyőződéssel áll fel, és a rövid reppenésekkel arrébb araszoló lepke után lép.
- Szia! Még találkozunk, a bálon! - fordul még hátra, kezét intésre emelve, majd eleget tesz a kényszernek, amit a röpke ró rá: követnie kell, elkapnia, és kitalálnia valami tök jó dolgot, amit majd kezd vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 58 59 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék