Caius



Szinte rá sem lehet ismerni a hercegnő ruhába bújtatott Alinára. Bár a kastélylakók már megszokhatták tőle, hogy szinte midnig elegáns, nőies ruhákban jelenik meg, a mostani öltözéke azért mégiscsak más, hiszen jelenleg Hamupipőke báli ruhája van rajta, fején a tiara. Pontosan úgy fest, mint a mesebeli hercegnő, azzal a kivétellel, hogy az ő félpár üvegcipellője nem szurokba ragadt, hanem szánt szándékkal szabadult meg tőle. Hogy miért? A ruhatáros lány, Gwen kérdésével kezdődött az egész, aki arról informálódott, lesz-e hercege a szőkeségnek. Válaszát-hogy elhagyja a lábbelijét, nyomként a hercegnek-csak poénnak szánta, aztán eszébe jutott, hogy miért is ne? Minden bátorságát össze kellett azonban szednie ahhoz, hogy levelet írjon Caiusnak, amiben tájékoztatja, hogy részt vesz ezen az eseményen, és, hogy mennyire örülne, ha a fiú elkísérné. Jelmezét azonban nem árulta el neki, csupán utalást tett rá, hogy az elhagyott cipő előbb-utóbb el fogja vezetni hozzá.
És most itt van, a réten, még mindig tündöklő hercegnőként, egy félpár üvegcipőt a kezében lóbálva. A másik felét a helyszín bejáratánál ejtette el, hogy, ha a fiú erre téved, mindenképp megtalálja. Helyet foglal egy padon és csak nézi az egyre jobban gyülekező mesehős sereget. Furábbnál furább alakok jönnek-mennek, némelyikük még meg is mosolyogtatja az egyelőre magányosan ücsörgő hercegnőt. Tovább leskelődik, és szeme megakad egy ismerősnek tetsző figurán, Tarzanon. Sokáig nézi őt, nem biztos benne, hogy jól látja, amit lát, ezért közelebb merészkedik, hogy jobban szemügyre tudja venni. Ravasz módon hátulról 'támad', s amikor már végképp meggyőzte magát arról, hogy az előtte álló jelmezes alak nem más, mint Caius, közelebb lép hozzá,lábujjhegyre áll-hisz most nincs rajta magassarkú, és 'enyhén' észrevehető a magasságkülönbség- és kezeivel eltakarja a fiú szemét.
-Találd ki, hogy ki vagyok!-Szólal meg elváltoztatott hangon, bár sejti, hogy a belőle áradó vanília illat elég árulkodó lesz...

Caius



Lina magányosan ücsörög a padon, és igazából fogalma sincs arról, hogy egyáltalán megérkezik-e az ő hercege vagy sem. Sóvárogva figyeli az előtte elhaladó párokat, s időnként a bejártra is vet néhány pillantást, és csak remélni tudja, hogy nem valami ismeretlen fogja összenyalábolni az üvegcipellőjét... Elég kellemetlen lenne elmagyarázni szegénynek, hogy mi is a helyzet azzal a lábbelivel, és megkérni, hogy tegye vissza oda, ahonnan elvette. Biztosan elkerekedne a srác szeme, és, ha hangosan nem is, de magában elkönyvelné a lányt egy elkényeztetett, válogatós hercegnőnek. Gondolatai elkalandoznak, kicsit nehezen is zökken vissza a jelenbe, de épp időben ahhoz, hogy kiszúrja a dárdájára támaszkodó Tarzan-bőrbe bújt Caiust. Néhány pillanatig csak nézi őt, igazából fel sem fogja, hogy tényleg ő az, és, hogy tényleg itt van. Elindul felé, de, hogy egy kicsit még fokozza a helyzet varázsát, hátulról közelíti meg. Odaérve kezeit a fiú szemére helyezi, és elváltoztatott hangon kéri, hogy találja ki, ki van mögötte. Persze sejti, hogy nem adta fel nagyon a leckét, hisz a vanília illatról szinte a másodperc töredéke alatt felismerhető a szőkeség, így meg sem lepődik, amikor Caius látványosan nagyokat szimatol a levegőbe, jelezve, hogy érzi a lányról áradó leheletnyi aromát. Néhány pillanatra a gondolataiba mélyed, s mondhatni, már csak arra eszmél fel, hogy Caius a derekánál fogva megpörgeti őt a levegőben. A tüll ruhába kicsit belekap az esti szellő, amitől a szőkeség enyhén megborzong, de Caius lágy puszija elkergeti a libabőrt. Alina arcán rögtön megjelenik a pici piros folt, miután a fiú hercegnőjének szólítja, majd csillogó szemmel ismét végigméri, és azt mondja, hogy gyönyörű a szőkeség, és egy újabb puszit nyom Lina piros ajkára.  
-Szia! Köszönöm, igyekeztem nem úgy kinézni, mint valami kerti törpe, de így a magas sarkú nélkül elég érdekesen festek, azt hiszem…
Elmosolyodik, és picit talán meg is lepődik, amikor Caius letérdel elé, hogy a lábára tudja húzni az apró üvegcipellőt. Messziről talán lánykérésnek hat a jelenet-fut át a gondolat Lina agyán, és jót mosolyog rajta. A pipő tökéletesen passzol miniatűr lábára, és így, még, ha csak pár centivel is, de magasabban tűnik, amitől magabiztosabbnak érzi magát. A lábbeliről pillantását Caius jelmezére csúsztatja. Nem kerülik el figyelmét a szálkás izmok sem, de igyekszik nem túl feltűnően bámulni, nem lenne hercegnőhöz illő dolog.
-Köszönöm!-Egy fél másodpercre ismét az üvegcipőre pislog, majd vissza a fiúra.-A te szerelésed viszont rendkívül egyedi! Hercegnőből vagy egy tucatnyi van most itt, viszont Tarzanból csak egy! –Kacsint egyet, majd folytatja-És ez a dárda… Állati!
Tekintetét a földön heverő tárgyra csúsztatja, közben arcán a jól megszokott mosoly pihen.

Caius



A padon csücsülve Alina talán már az össze lehetséges verziót felvázolta magának azzal kapcsolatban, hogyan fogja elhárítani az esetleges herceg ajánlkozásait, aki az elveszett cipőt próbálja visszajuttatni a lánynak. Ám úgy tűnik erre szerencsére nem lesz szükség, hiszen a szembefogós jelenet után Caius rögtön szembefordult a szőkeséggel, és kezében- a dárda mellett- ott díszeleg az üvegcipellő. Lélekben kifújja magát, hatalmas kő esik le a szívéről, hogy nem kell bonyolult, nyakatekert magyarázkodásba kezdenie... Némán hálálkodik még egy kicsit a sorsnak, aztán visszatér a jelenbe, ahol Caius csillogó szemei, és dícsérő szavai várják. Lina talán sosem fogja tudni leplezni, ha zavarba jön, ugyanis a pici piros folt minden alkalmat megragad, hogy megmutassa magát a nagyérdeműnek, és ezzel lebuktassa a szőkeséget. A fiú talán már hozzászokott, hogy a jelenlétében Alina gyakran pompázik pipacspiros színben, a lány mégis kissé kellemetlenül érzi magát miatta. Magában még dohog egy kicsit a pírre, majd arról kezd beszélni, hogy mindent elkövetett azért, hogy ne egy kerti törpére hajazzon. Caius jót nevet a lány hasonlatán, majd biztosítja arról, hogy még a piros sapkás, kék rucis manó jelmezében is csinos lenne.
-Majd a télen megcsodálhatod a törpe szerelésem! Kék kabát, piros sapi, piros csizma... Remélem akkor sem fogod elfelejteni, amit most mondtál!
Caiusra kacsint, és szélesen vigyorog, majd enyhén elpirul, amikor a fiú lágyan végigsimít az arcán. Jól esnek neki Caius elismerő szavai, és bár ő soha nem fogja elhinni, hogy a szépségére vonatkozó mondatok igazak, mégis mosolyra húzodik az ajka. Kicsit elkalandoznak a gondolatai, s mire visszatér a jelenbe, már csak azt látja, hogy Caius leguggol, kezében tartva a hiányzó félpár cipőt és a lábára húzza. Tökéletes-jegyzi meg a fiú gyermeki mosollyal az arcán, majd felegyenesedik, és magához húzza és megcsókolja a lányt. A szőkeség úgy érzi megszűnik körülötte a világ, karjait Caius nyaka köré fonja, élvezi a csók minden pillanatát. Amikor már képes újra lélegezni, és kinyitni a szemét, megpillantja a tőlük nem messze árválkodó hőlégballont. Remek ötlete támad, amit meg is oszt Caiusszal:
-Azt nézd!-Mutat a ballon felé-Nem megyünk el megnézni, milyen Bagolyfalva felülnézetből?
Várakozó pillantásokat vet a fiúra, közben azon agyal, hogy fog a magasban megküzdeni az időnként felszínre törő tériszonyával.

Caius



Linát, habár most hercegnőként tündököl, kifejezetten elszórakoztatja a gondolat, hogy télen, mint kerti törpét csodálhatja majd őt Caius a piros sapiban és csizmában, na meg persze az elengedhetetlen kék kabátban. Eszébe sem jut, hogy a fiú már most a vizsgák után elutazik, és ki tudja mikor tér vissza. Amint azonban tekintetét Caiusra emeli,és megpillantja arcán a keserű mosolyt, tisztázódik előtte a helyzet. Tudja, hogy nem is olyan sok idő múlva-talán néhány nap- el kell engednie őt, ha tetszik, ha nem…
De ez az este még az övék! A világ megszűnt létezni a lány számára, amikor Caius ajkai újra az övéhez értek, hosszan, szenvedélyesen. Bárcsak meg lehetne állítani az időt!- Fut át a gondolat a szőkeség agyán. Olyan szívesen élné át újra és újra ezt a pillanatot… De most, hogy teljes tudatában van annak, hogy már csak néhány napig élvezheti a fiú társaságát minden perc százszor többet ér, mint eddig! Miután képes ismét lélegezni és visszatérni a földre, megpillantja a tőlük nem messze magányosan ácsorgó hőlégballont. Bár nincs oda a repülésért, mégis felveti az ötletet, hogy nézzék meg Bagolyfalvát a magasból. Nem sokáig kell kérlelnie Caiust, a fiú kézen fogja őt, és elindulnak a ballon felé. Caius vigyorogva jegyzi meg, hogy felülnézetből még csak a kviddics pályát látta eddig, mire Lina halványan elmosolyodik, bár legszívesebben fejvesztve menekülne a sportág hallatán... Azonban tisztában van vele, hogy bár ő iszonyodik a seprűlovaglástól, Caiusnak mondhatni ez az élete… Kicsit elkalandoznak a gondolatai, visszatérve a jelenbe már a ballonnal és a fiú segítő kezével találja szemben magát. Bekászálódik a kosárba-abroncsos ruhában azért ez nem egy egyszerű feladat- és a ballon emelkedni kezd. Caius talán kiszúrhatta a lány aggódó pillantását, mert a tériszonya felől érdeklődik. Lina egy picit zavarba jön, ajkára félénk mosoly kúszik, ami aztán szépen, lassan vigyorrá fokozódik.
-Csak egy kicsit… De nyugi, nem fogok sikítozós hiszti rohamot vagy bármi ilyesmit kapni. Bár, ha jobban belegondolok egész hercegnős produkció lenne, nem?
A vigyor továbbra is megmarad, közben csodálkozó szemmel kémleli az egyre távolodó, kivilágított rétet.

Caius



Lina kifejezetten jól érzi magát ezen a rendezvényen, és bár először nem volt biztos benne, hogy itt a helye, mostanra efelől minden kétsége elszállt, természetesen nem csak a gyönyörű ruha és kiegészítők miatt, hanem, mert végre újra Caiusszal lehet. Sokat jelent neki a fiú, és bár tudja, hogy mi fog következni hamarosan, nem vesz róla tudomást, mert nem szeretné elrontani sem Caius sem a saját hangulatát. Az egéritatás ráér, most sokkal fontosabb, hogy az emelkedő ballonra koncentráljon. Bár küzd némi tériszonnyal, és fel is veti, hogy herecegnőhöz méltó viselkedés lenne, ha hisztérikus pánikrohamot kapna, Caius dobhártyáinak érdekében úgy dönt mellőzi ezt a viselkedési formát. Egyébként sem jönne ki hang a torkán, miután a fiú közel hajolva a nyakához biztosítja róla, hogy nem fog leesni, majd állát lágyan megtámasztja Lina vállán. Mosolyogni kezd, érzi, hogy tényleg biztonságban van. Szívverése gyorsulni kezd, és a lány úgy véli, olyan hangosan ver, hogy talán még Caius is hallja... Hogy gondolatait kicsit elterelje a pulzusáról, tekintetét a tájra csúsztatja, és gyönyörködik benne. Néhány pillanatra bele is feledkezik a látottakba, de még idejében visszakapcsol Caiushoz, aki afelől érdeklődik, hogy a legutóbbi találkozásuk óta járt-e már a szőkeség a faluban.
-Egyszer voltam azóta, de inkább ne mentem volna... -Itt pici szüntet tart, majd folytatja.- Lementem a sétányra, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem, de közben rámesteledett, pálca természetesen nem volt nálam, hogy megvilágítsam az utat, szóval sikeresen kitanyáltam, letört a cipőm sarka és, hogy még zseniálisabb legyen a helyzet a segítségemre egy kissé arrogáns fickó sietett... Jól hangzik, ugye?
A történet mesélése közben újra felidéződnek benne Chuck sértő szavai, de igyekszik hamar túllendülni rajtuk, és figyelemének elterelésére újra a tájat kezdi csodálni.

Caius



A ballon egyre magsabbra emelkedik, Lina nem is mer sokáig egy ponton elidőzni, fél, hogy még a végén tényleg kipottyan a kosárból. Mondjuk a zuhanó hercegnő biztos nagy látványosság lenne, de inkább nem szeretné kipróbálni... Szerencsére Caius szorosan mögötte áll, és lágyan karolja át a szőkeséget, aki kezd megnyugodni, mert úgy gondolja, ha a fiú vele van, nem érheti baj. A téma Alina falubeli látogatására terelődik, és a lány elmeséli, milyen csúcszuper kalandba sikerült keverednie. A történet mesélése közben felidéződnek benne a Szörnyeteg szavai, és bár igyekszik nem mutatni, azért tüskeként mindig is meg fognak maradni benne. A mese végére a ballon az Árnyas sétány felé ér, és Lina igykszik még a pillantását is elfordítani a helyről, soha többé, még csak látni sem akarja... Úgy tűnik, nem csak a lány idegeit borzolta fel a sétányi kaland, Caius izmai ugyanis megfeszülnek, majd szembefordítja magával a lányt, és kérdések egész sorozatát zúdítja rá. Lina mély levegőt vesz, és igyekszik a lehető legmeggyőzőbb és legmegnyugtatóbb hangon válaszolni.
-Fogalmam sincs, valami idegen falubeli, aki épp arra járt. De ne agódj, nem bántott vagy ilyesmi. Fogalmazzunk úgy, hogy nem a kedvesség az erőssége... Mondjuk segített visszatalálni a kastélyhoz, de ennyivel le is tudta a napi jó cselekedetét, azt hiszem...
Egy halvány mosolyt villant a fiúra, miközben gondolatban majd kiugrik a bőréből, amiért Caius ennyire agódik érte. Nincs ő még hozzászokva az ilyesmihez. Miután némán kiörömködte magát igyekszik valami tématerelésen törni a fejét, amihez épp kapóra jönnek a földön sétáló aprócska emberek.
-Nézd, milyen picik!
Mutat lefelé, persze ügyel arra, hogy ne hadonásszon túlságosan. Még a végén tényleg zuhanó hercegnőként írná be magát a Bagolykő történelmébe.

Caius







A rendezvény résztvevői biztosan furcsának találják a Tarzan-Hamupipőke párosítást, de Linát csöppet sem zavarja a helyzet. Igazából talán még örül is, hogy nem a sablonos formát követik, mindig is nagyra értékelte az egyediséget. A cipő is a helyére került, így már semmilyen akadály nincs, hogy az este a lehető legtökéletesebben sikerüljön.
A hőlégballonok magányosan, hívogatóan sorakoznak a rét szélén, és csak arra várnak, hogy végre valaki használatba vegye őket. Miután Caius és Lina is helyet foglaltak a kosárban a ballon emelkedni kezd, egyre följebb és följebb, mesés látványt tárva az utazók szeme elé. Bár a szőkeség küzd némi tériszonnyal, a fiú karjai között biztonságban érzi magát. A téma nem épp a legkellemesebb, a sétányi kaland elmesélését követően kissé feszült lesz a hangulat. Lina próbálja a lehető legmegnyugtatóbb hangját elővenni, hogy lecsillapítsa Caiust, ami nem egyszerű feladat, mert a jelek szerint a fiú talán túlságosan is félti a lányt. Hangja erőteljes és határozott, amikor a lelkére köti Alinának, hogy ne este, egyedül induljon felfedező körútra. A szőkeség a szemeit forgatja, amikor Caius kiemeli, hogy meg sem tudja védeni magát. Miért kell mindig a pálcával jönni? Aranyvére dacára talán sohasem fogja megtanulni használni a rózsafa szerzeményt… Annak azonban nagyon is örül, hogy a fiú felajánlja, szívesen megmutat majd minden látnivalót. Bár a lánynak van egy olyan érzése, hogy erre a bemutatóra várnia kell, hisz most a vizsgáké, majd azt követően a kviddicsé a főszerep, de ami késik, nem múlik…
-Jó, majd igyekszem a nappali órákra időzíteni a falulátogatást. Mondjuk most is világosban indultam el, csak épp rám esteledett...
Magyarázkodik, majd a puszit követően enyhe pír jelenik meg arcán. Tématerelésnek úgy tűnik tökéletes volt a magasból aprónak látszó emberek megemlítése. Caius Alina mellé lép, és az épp alattuk lévő vízesésre hívja fel a lány figyelmét, na meg arra, mekkorát lehetne innen zuhanni. Lina egy picit hátrál, még véletlenül sem szeretné megtapasztalni…
-A vízesés tényleg gyönyörű hely, főleg így felülről. Amikor volt a strandparti akkor jártam ott. Az egyik fürdőző úgy gondolta vicces lenne, ha a napozókra küldene egy nagy vízgömböt. Akkor nem tetszett a poén, de így utólag visszagondolva tényleg nem volt rossz ötlet…
Elvigyorodik, majd figyelmesen hallgatja Caius szavait, aki arról mesél, régen mennyit járt oda szórakozni. Enyhén hasogatja a lány fülét a múlt idő használata. Ő még nem akar barátkozni a gondolattal, hogy…
-A kandallós szobában is említetted, hogy mennyire szereted ezt a helyet. De, hogyhogy csak jártatok ide szórakozni? Oké, persze értem, hogy a vizsgák meg ilyesmi, de azért annyi időtök csak van, hogy néhány órára lenézzetek, nem?
Kissé értetlenül pislog a fiúra, majd tekintetét a mesés tájra csúsztatja. Kihajolni nem mer, fél, hogy tényleg kipottyan a kosárból. Pedig a zuhanás nem szerepel a ma esti tervei között.

Caius



Lina pompásan érzi magát, ami meg is látszik rajta, ajkáról szinte egy pillanatra sem fagy le a mosoly. Hercegnőként tündököl Caius oldalán, egy hőlégballonban, ami talán picit merész vállalkozás volt, tekintve, hogy a lány küzd a tériszonnyal, de a lenyűgöző látvány, és persze a kifogástalan társaság feledteti vele, hogy milyen magasan is van most. Derűs hangulata egészen addig tart, amíg el nem meséli a sétányi kalamajkát a fiúnak, akinek a történet hallatán láthatóan az egekbe szökik a vérnyomása egy pillanatra. Kettős érzés keríti hatalmába a szőkeséget, örül, hogy Caius ennyire aggódik érte, az viszont aggasztja, hogy a fiú miatta idegeskedik, és, hogy, ha csak néhány percre is, de sikerült tönkretennie a remek hangulatot… Minél előbb igyekszik témát váltani, egyrészt azért, hogy megnyugtassa Caiust, másrészt azért, hogy saját gondolataiból is elkergesse a Szörnyeteget, és annak csöppet sem szívderítő mondatait… Szerencsére épp kapóra jönnek a magasból aprónak tűnő emberek, majd, ahogy a ballon a vízesés fölé ér Caiusban megelevenednek az emlékek, és mesélni kezdi a helyhez kapcsolódó élményeit.
-Befagyasztani a vízesést? Jesszus, nekem ilyen eszembe sem jutna… Nem kaptatok érte valamilyen büntető munkát, vagy ilyesmit?
Huncut vigyor jelenik meg ajkán, ám nem tart sokáig. Caius válaszolni kezd a lány kérdésére, és elejt egy fél mondatot, miszerint volt egy rossz időszaka… A mondat végét elharapja, nyilván nem kíván többet beszélni róla. A szőkeséget ugyan érdekelné, mi történt a fiúval, de jobbnak látja nem firtatni a dolgot. Egyszer talán majd elmondja…
A ballon ereszkedni kezd, majd hamarosan földet ér. A helyszín újra a rét, csakhogy valami megváltozott… Az este beálltával az eddig dekorációként szolgáló lampionok most kivilágítva sorakoznak a fűben, arra várva, hogy valaki felvegye őket, és egy kívánság kíséretében útnak engedje. Lina- Caius segítségével- kikászálódik a ballonból, és néhány pillanatig csak áll, és csodálja a látványt.
-Nekem is tetszett!-Elmosolyodik.-Gyönyörűek ezek a lampionok. Azt mondják, ha felengedsz egyet, és kívánsz, teljesül…
Tesz néhány bátortalan lépést az említett tárgyak felé, miközben gondolatai a kívánsága körül forognak.

A ballon a vízesés fölött halad át, s a látványtól mindkét félben megelevenednek a helyhez kapcsolódó emlékek: Linában a strand parti mókás történései, Caiusban pedig egykori csínytevései. A befagyott vízesés hallatán a lány kicsit meglepődik, hiszen neki ilyen soha nem jutna eszébe… Talán igazuk van az otthoniaknak, ő túlságosan komolyan vesz minden szabályt, és mániákusan igyekszik megfelelni az előírásoknak… Apropó szabályok! A fiú szerint talán régen enyhébbek voltak a regulák, vagy csak a prefektusokkal kialakított jó kapcsolatnak köszönhető, hogy a büntetőmunka nélkül sikerült megúszni a befagyasztós akciót. Magyarázatához pajkos nevetés és kacsintás társul, melynek hatására Lina arcára is derűs mosoly kúszik. A téma azonban tovább terelődik, és Caius akaratlanul is elejt egy fél mondatot egy bizonyos időszakról, de úgy tűnik, nem kívánja folytatni, a szőkeségnek pedig nincs szíve faggatni őt. Nem veszi észre a fiú hálás pillantását, hisz még nem állnak közel annyira egymáshoz, hogy ilyen apró jelekből megértsék, mire gondol a másik, de talán majd egyszer…
A ballon földet ér, és úgy tűnik igaz a mondás, hogy jó társaságban gyorsan szalad az idő, hisz a rétre már jócskán leszállt az est, és a lampionok sóvárogva várják, hogy teljesíthessék a mesehősökké vált kastélylakók kívánságait. Caius leakaszt közülük kettőt, majd az egyiket a lány kezébe adja, és kíváncsi, kisfiús mosollyal érdeklődik Lina kívánsága felől.
-Azt, hogy lehetőleg egy darabban gyere vissza Angliából, és, hogy az elrabolt cipőim találjanak vissza hozzám! És te?
Eszébe jut az akváriumi jelenet, és, mint akkor, most sem tudja megállni, hogy ne vigyorogjon.