Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=363815#post363815][b]Angelina Mary Philips - 2014.08.20. 20:45[/b][/url]

Na, akkor menjünk.
Úgy érzem, hónapok óta ennyi kijár nekem, mégha az ennyi, egy nevetséges, belöltözős izét is takar, ahol mindenki ott csinál hülyét magából, ahol tud. Részemről, én nem osztozok ezekben az élvezetekben. Nem csak azért, mert nem találtam annyira negatív szereplőt - a franc, hogy az összes velejéig romlott lélek, mindig megjavul, egy ostobaság miatt -, hanem mert eszem ágában sincs felidézni a gyerekkort. Na, nem csak azért, mert gyerekként se öltöztem be soha, hanem mert, nem volt az olyan jó, hogy abból bármilyen momentumot fel akarjak idézni.
Viszont egy kis kikapcsolódás kell, és ha ahhoz feltélenül szükséges, hogy elviseljem a kastély túlbuzgó népét, hát legyen. Nem sietek, sose sietek, hisz egy nőnek jogában áll késni, és mégse egy eget rengető találkozás lesz. Arnolddal amúgy is összefutok napi szinten, hála annak, hogy egy pályára készülünk. Szerintem, ő jóval komolyabban veszi az egészet nálam, de hát mit is várhatnék egy levitástól. Legalább feleannyira se idegesítő, mint háztársai nagy része, vagyis... még egyszer se fogott el a kényszer, hogy megátkozzam, ami azért haladás, tekintve, hogy az utóbbi időben eléggé labilissá vált az idegrendszerem.
Nem csípem ki magam túlzottan, de azért igyekszem jól kinézni. Valamiért mindig is fontos volt az, hogy a helyzettől függetlenül kihozzam magamból a legtöbbet, szerintem tudat alatt ezzel akarom kompenzálni a belsőm romlottságát, bár ez hülyeség lenne.
Ráérősen hagyon el a rellont, és haladok végig a folyosókon, hogy aztán megpillantva a "párom", egy halvány, félmosolyt küldjek felé. Nem szokásom alkalmazni ezt a görbét, meg hát... okom sincs nagyon rá.
- Na, mi az? Rájöttél, hogy az aurorkodás mégse fekszik neked, és inkább egy cirkuszba felvételizel? - dícsérem meg a jelmezét, miközben belekarolok. Hála égnek, akadnak még olyan emberek, akik egy nőt, nőként kezelnek, higgyétek el, az ilyet meg kell becsülni, mert nagy ritkaság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=363850#post363850][b]Angelina Mary Philips - 2014.08.20. 21:39[/b][/url]

Nem tudtam, mire vállalkozok, komolyan. De ahogy most elnézem a röhejesnél röhejesebb jelmezeket... cseppet sem csodálom, hogy a zöldek háza, csak minimális létszámban képviselteti magát. Na, mindegy. Én tényleg azért jöttem, hogy ne magoljak, vagy épp ne Mandán, meg Lilin agyaljak. Mostanság ezek foglalják le napjaimat, és az, hogy még a társaságom is kibírható, csak hab a tortán.
Persze, ahogy meglátom Arnoldot, egyből kicsúszik egy poén - szörnyen rossz humorérzékem van - a számon, de erre is számítani lehetett.
- Köszönöm - az ilyen bókokat mindig szívesen hallom, legalább tudom, hogy nem feleslegesen fektettem bele az energiát a készülődésbe. Igen, igen, hiú vagyok, de ezen ki lepődik meg?
- Tetszik az öltönyöd színe - mosolyogva fordulok szembe vele, és igazítok egy kicsit a nyakkendőjén. Ez már-már ösztönös, nem is igazán tudom mire vélni, csak tudom, hogy nem úgy kellett volna állnia.
Aztán belékarolva megyek ki a rétra, hogy aztán ott körbetikntve, elfintorodjak. Nem, nem tudom megállni. Ez nekem már túl giccses.
- Jokernek ki ne tudná? oké, attól, hogy aranyvérű vagyok, még széleskörűek az ismereteim. Szerinted, mivel ütöttük el az időt Mandával, mikor rossz idő volt? - forgatom meg a szemem, mert aranyvérűség ide vagy oda, mi igenis szerettünk moziba járni, így jó néhány karaktert nem kell bemutatni, köztük a fura bohócot se. Bár annyira rémisztőnek nem találom, mint Chuckyt, attól a babától még most is futkos a szőr a hátamon, hisz végigkísérte serdülőkorom.
- Inni. Puncsot - bár ahogy nézem, az egész tállal magaménak kéne tudnom, hogy én ezt az estét túléljem valahogy.
- Hogy állsz a projektmunkával? Téged is megszívattak azzal, hogy akkor hívtak, mikor rossz idő volt? - kérdezek rá, mert az nekem nagyon nem tetszett.