Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Stacy LawrenceTeljesen újvilág tárult itt a szemem elé az elmúlt két napban. Azt se tudom már hol áll a fejem, rengeteg mindent meg kell még tanulnom. Sajnos nem ismerek senkit a kastélyban, ami elég nagy probléma, ugyanis jól jönne, pár hasznos infó és tanács. Mi merre van, mit lehet és mit nem és ehhez hasonlók. Mindenesetre talán kezdhetnék azzal, hogy megpróbálok fölzárkózni, hiszen hatalmas lemaradásokban vagyok és így sárvérűként semmi sem könnyű. Annyira szokatlan ez az egész varázsvilág és valahogy az az érzésem, hogy rengeteg meglepetés és újdonság fog érni. Mintha gyógynövénytan órán hallottam volna az egyik diáktársamat a könyvtárról beszélni. Ott biztosan a segítségemre lesz valaki, ha más nem is, akkor legalább a könyvtáros (remélem). Könyvtár, könyvtár... merre vagy? Istenem ez az iskola kész útvesztő. Nem értem, miért nem lehetett egy egyszerűbb elrendezést kitalálni... Áh, talán ez! - egy faajtóval találom szembe magam, de mintha ez különbözne a többitől. Magabiztosan nyomom le a kilincset és lépek be a könyvtár... vagy nem?! Illatokból, és a zajokból hamar rájövök, hogy ez bizony közel sem a könyvek hálószobája, hanem sokkal inkább... a konyha! Néhány manó sürög-forog és látszólag nem igazán örülnek a jelenlétemnek. Gyorsan sarkon fordulok és már mennék is, de... - Úgy látom nem csak én tévedtem el - mosolygok az ismeretlen lányra. Őszintén szólva kicsit megnyugtató, hogy nem csak én nem vagyok tisztába még azzal, hogy mit merre találok.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Stacy LawrenceMagam sem hittem volna, hogy ekkora megdöbbentést fogok okozni. Az ismeretlen lányt sikerült olyannyira megijesztenem, hogy a kezébe kapott tányért egy az egyben el is hajította. Szerencsére itt minden manó oda tud figyelni egyszerre több dologra is, sőt igazából minden kis apróságra, szóval a tányér és a rajta lévő torta épségben landolt a nem messze lévő konyhapulton. A rémült idegen kissé mintha mérges volna rám, pedig esküszöm nem volt szándékomban megijeszteni. Sőt az sem zavart volna, ha meg is eszi azt a süteményt. Ami egyből megütötte a fülem, az az, hogy a hölgyemény elég érdekesen beszél. Biztosan ő is külföldi származású, mint az iskolában jó páran. Annyira érdekes, hogy milyen vegyes a társaság a kastélyban. A világ minden szegletéből érkeztek ide, amit mondjuk én egyáltalán nem is bánok, mert így legalább színes a közösség és rengeteget tanulhatunk más kultúrákról. - Én éppen a könyvtárba tartottam, szeretnék felzárkózni. Nem rég érkeztem, így hatalmas lemaradásokban vagyok sajnos. De ahogy elnézem sikerült nagyon eltévesztenem a házszámot - fordulok jobbra-balra, hogy még egyszer jobban szemügyre vegyem a helyet. Bár elég kis esély van arra, hogy bármi is változott válna. Vagy hát végül is ki tudja? Itt akármi lehetséges, akármi megtörténhet. - Na és te? Te merre tartasz? - A lány előtt heverő fél... negyed süteményt elnézve én is kissé megéheztem egy kis édességre. Vajon engem is megkínál valaki? Nem! Eleve, szerintem nem is szabadna itt lennünk. Mondjuk igazból teljesen mindegy majd rá fogom, hogy új vagyok ott ha netalántán bajba kerülnék emiatt.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Stacy LawrenceSzóval a könyvtár az emeleten van. Valamiért nem érzem ezzel az információval se sokkal előrébb magam a témában. A kastély nem csak hosszába, de széltébe is elég óriási. Sajnos így sem fogom egy könnyen megtalálni, de legalább egy fokkal előrébb vagyok. " Én a körletembe akartam eljutni..." - ahogy lány talárjára pillantok, egyből a szemembe tűnik a zöld sárkány képe. Eridon? Nem! Aaa... Rellon! Na, hát a Rellon hálókörletek hollétéről még annyit se tudok, mint a könyvtáréról. - Nem vagyok éhes - füllentettem. Valójában farkaséhes vagyok, de valahogy nincs kedvem enni. Létezik egyáltalán ilyen? Nincs kedve valakinek enni? Ezek szerint igen. Most inkább szeretnék megismerkedni közelebbről a tantárgyaimmal, kicsit jobban belemerülni, aztán pedig felfedezni az iskolának legalább azon részeit, amelyeket minden nap látogatnom kéne. Egy pillanatra elmerengtem a gondolataimban és az ismeretlen már fel is pattant. Biztos valami halaszthatatlan dolga akadt. Vagy mégsem? - Az előbb azt mondtad menned kell - most aztán teljesen össze zavarodtam. - Viszont, ha ráérsz, akkor nagyon hálás lennék, ha megmutatnád merre találom a könyvtárat - most vagy soha - gondoltam. Ha már valaki felajánlotta akkor igazán élek a lehetőséggel. Ki tudja mikor akadok össze még egyszer egy hasonlóan segítőkész lénnyel itt? Azonban nem tartott sokáig a lelkesedésem, illetve a társamé se. Mintha hirtelen eszébe jutott volna valami. Csak intett egyet és elviharzott. Biztosan valami halaszthatatlan dolga akadt. Na se baj, majd megkeresem a könyvtárat egymagam. Az lassan az ajtóhoz lépkedtem és végül én is távoztam.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Kőszegi Brigitta HannaAlig egy hete érkeztem meg a kastélyba és máris megkezdődött a vizsgaidőszak. Szuper. Nem igazán érzem magam elég felkészültnek, pedig az elmúlt pár napban reggeltől-estig csak a könyveket bújtam. Nem tudom, hogy ez mennyire lesz elég. Kicsit aggódom. Mindenesetre nem akarok ezen sokat rágódni. Senki sem várhatja el, hogy egy hét alatt sikerül majd bepótolnom mindent, főleg sárvérűként. Valójában lehetséges, hogy az lenne a legjobb, ha nem is lépnék évfolyamot. Egyáltalán nem érzem stabilnak az eddigi tudásom és nem akarom elszalasztani a szilárd alapok megszerzését. Úgy döntöttem, nem őrlődöm tovább, inkább körülnézek a kastélyban, hiszen még mindig nem sikerült megismerkednem úgy igazán vele. Ismételten csak céltalanul bolyongok a hatalmas épületben, megyek, merre a lábam visz. A múltkor is bevált. Akkor - teljesen véletlenül - egy akváriumszerű szobába jutottam, ami el volt varázsolva, így hiába állt benne majdnem plafonig a víz, mégsem folyt ki, amikor kinyitottam az ajtót. Na meg persze arról se feledkezzünk el, hogy levegőt is kapunk a víztömeg alatt és a szemünkre sincs irritáló hatással. Varázslatos egy kis szobácska, bár Elena - a lány, akit ott ismertem meg - azt mondta, hogy vannak még ennél sokkal izgalmasabb zugok is. Annyira izgatott vagyok legszívesebben egész nap csak a folyosókat rónám, hogy újabbnál-újabb dolgokkal és emberekkel találkozhassam. Elég szép idő van ma, ezért úgy gondoltam körülnézek, mi van a kastély körül. Az épületből kilépve megcsap egy kisebb hűvös szellő. Teszek pár lépést a hatalmas ajtótól, majd megállok és alaposabban körülnézek. Gyönyörű zöld táj, ameddig csak a szem ellát. Nem messze egy erdőt pillantok meg. Hajt a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet az erődben, vagy azon túl. Biztos vagyok benne, hogy valamit rejtenek a fák árnyékai. Egyre beljebb és beljebb lépkedem. Ahogy a talajra pillantok egy kitaposott ösvényre leszek figyelmes. Tudtam én! Lassan követni kezdem az ösvényt, ami végül egy hatalmas fatörzsnél egyszer csak hirtelen eltűnik. Egy felfelé induló lépcsőszerűség tárul elém, s ahogy a vonalát követem egy kissé lepukkant faházikót látok meg. Apránként veszem a lépcsőfokokat, kicsit félek hogy rám omlik az egész. Beletelt pár percbe, de végül csak feljutottam. A faház ajtajával találom szembe magam, azonban már habozás nélkül nyitok be. Pár babzsákfotel és hálózsák pihen a padlón, a falak pedig tele vannak vésve. Kicsit közelebb lépek, hogy el tudjam olvasni az egyik karcolást. Szeretlek Anna! Ugyan kicsit öregnek tűnik ez a kis faházikó, de úgy tűnik ennek ellenére vannak páran - feltehetőleg diákok -, akik erre járnak. Valójában érthető is, minden gyermek egy ilyen kuckóról álmodik, de sose sikerül kivitelezni. Az egyik ablak alatt egy lányt pillantok meg, aki épp kifelé figyel. Köszönnöm kéne? Az illem azt mondja, hogyha belépsz valahová köszöntsd a bennlévőket. Azonban ez nem mindig kivitelezhető, például az étkezőben ez felesleges. Egyrészt úgy sem hallja senki, másrészről aki nem ismer, nem is nagyon érdekli a jelenléted. Ugyanez a helyzet a könyvtárba. Esetleg a könyvtárosnak suttogsz egy "Jó napot!"-ot, de nem mész oda minden emberhez köszönni. Mivel azonban rajtunk kívül más nincs, talán elég furcsán jönne ki, ha szó nélkül elmennénk egymás mellett. - Szia! - Köszöntöm végül az ismeretlent.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
BrigittaNagyon hangulatos kis faházikó ez. Tényleg olyan, mint minden kisgyermek álma, egy hatalmas kuckó, ahova elbújhat, vagy olykor-olykor a barátaival találkozni tudnak. Egyfajta menedék, ahová rosszabb napokon elhúzódhatunk, vagy csak egy kisebb zug ahol nyugodtan ellehetünk, olvashatunk, pihenhetünk vagy kiélhetjük a kreativitásunkat. Annak ellenére, hogy már kétségkívül elmúltak hét évesek a kastély diákjai, úgy tűnik mégis meg van még bennük ez a kis kuckó utáni vágy. Legalábbis az itt hagyott hálózsákokból erre tudok következtetni. Vajon a tanárok tudnak erről, hogy feltehetőleg ketten itt aludtak, vagy esetleg aludnak rendszeresen? Ezt lehet? Azt hittem, hogy csak a hálókörletekben aludhatnak a diákok. Talán néhány kicsapongó diák, vagy valakik néhány előjoggal és kiváltsággal. Mindenesetre biztos nagyon élvezetes lehet itt éjszakázni. Biztos vagyok benne, hogy minimum egyszer ezt én is ki szeretném majd próbálni. Lehetőleg természetesen társasággal és nem egymagam. Félek egyedül aludni, főleg egy erdő közepén, egy viszonylag kihalt faházban. Gondolatban feljegyeztem ezt a bakancslistámra, persze előbb partnert kell majd szereznem. Az ismeretlen lány, akivel jelen pillanatban ezt a mesébe illő faházat megosztottam (vagy ő velem?) nem tűnik túl lelkesnek. Talán ő szeretett volna elszabadulni a kastélyban lévő nyügitől és egy kicsit nyugodtan egyedül lenne. Ez esetben megértem ridegségét, és hogy miért nem kíváncsi rám. Azonban én csak köszöntem, nem rohantam egyből le kérdésekkel meg a saját kis élettörténetemmel. Viszont azt se várhatja el, hogy csak miatta el fogok menni, hiszen ez egy bentlakásos iskola, meg kell tűrnünk egymást, de talán pont ez fog minket megtanítani az alkalmazkodásra. A hosszú csendet végül az ismeretlen törte meg. Hogy mi járatban errefelé, ilyenkor? Nem tudom, hogy "ilyenkor" mégis hol kellene lennem? - Kellemes idő van, úgy gondoltam nem kuksolok a kőfalak mögött - vetettem oda a lánynak. Kissé olyan érzésem van mintha lenézne. Talán mert látszik rajtam, hogy elsős vagyok? Az elsősökkel így bánnak? Mondjuk teljesen elfeledkeztem az ilyen tipikus iskolai "beavatási szertartásokról" amik leggyakrabban közel sem mondhatóak kellemesnek. Lehetséges, hogy most kezdődne el? Mindenesetre én igyekszem mindenkivel kedves lenni, hiszen én vagyok a kisebb és az újonc, mondhatni ez elvárt. - És te hogyhogy itt vagy... ilyenkor? - Teszem fel én is a kérdést, a válasz pedig tényleg érdekel. Mi olyan nyomós indoka lehet, ami nekem nincs? Nem vagyok benne biztos, hogy hallotta amit mondtam. Talán nem is akarja hallani. Mindegy, ha nem, hát nem. Én nem erőlködöm. Megráztam a vállam és szép lassan kitipegtem a faházból. Lecsoszogtam a lépcsőn, s elindultam újból az erdőbe.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Rimóczi Tímea Sára Kora reggeli órákban Szikrázó napsütésre keltem a minap. Pár hete sikerült végre három másik lánnyal egy külön szobába beköltözni. Az ágyam pont az ablak alatt van, így én vagyok az első, aki négyünk közül D-vitamint szívhat magába. Nem is lustálkodtam sokat, egyből kipattantam a puha fekhelyemből és villámgyors tempóban öltözködtem fel. A lányok még aludtak, szóval igyekeztem halk maradni. A klubhelyiséget is elhagyva a folyosóra léptem. Minden kihalt, csak egy-két ember kószál fáradtan a kastélyban. Nem sokkal később jöttem rá, hogy még nagyon korán van, ezért ez a nagy üresség mindenütt. Nem aludhattam túl sokat, de ennek ellenére még sem vagyok fáradt. Ezt kihasználva lassan lépkedek végig a folyosókon és próbálom felidézni a helyeket, ahol már jártam. Elhaladok pár ismerős tanterem ajtaja előtt, viszont rengeteg idegen bejárattal is találkozom. Rendkívül hajt a kíváncsiság, hogy mindenhova bekukucskáljak, és megismerjem, mit rejtenek a falak. Azonban mégsem így teszek, csak rakom egymás elé a lábaimat, egy pillanatra se állok meg. Egy fél óra bolyongás után, mikor már tudatába voltam annak, hogy teljesen elvesztem megtorpanok. A folyosó végén fényt látok. Lépteimet megszaporázva igyekszem a fényforrás felé. Hirtelen egy nagy, kétszárnyas ajtó előtt találom magam. Ahogy kilépek, egy gyönyörű szép terasz tárul elém. Noha a kastély többi részéhez képest ez igen kicsi, a hely hangulata kárpótol bennünket. Kisebb fotelszerű ülőhelyek és asztalkák foglalják el a terület nagy részét, na meg a rengeteg növény, mint valami kisebb műkert. A fekete korláthoz andalgok, mely az erkélyt szegélyezi. A látvány egyszerűen elképesztő. Eláll az ember lélegzete a kilátástól, ahogy a hajnali fényben megcsillan a táj. Ha jól veszem ki, akkor Bagolyfalva utcáira kapunk rápillantást. Mély levegőt veszek, szemeim lecsukom, a fejemet pedig hátrahajtom. A szikrázó kora reggeli napsütés ellenére elmondhatjuk, hogy csípős hideg van, de ez egyáltalán nem zavar, pont jól esik, én pedig kiélvezem minden egyes percét.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Rimóczi Tímea Sára Kora reggeli órákban Lelkesen szívom magamba a friss levegőt és a nap sugarait. Örülök, hogy végre nem lustálkodok és kimozdultam. Kellett már ez. Talán kimehetnék a rétre futni, vagy csak sétálni egyet. Nagyon hiányzik már a mozgás. Mondjuk kellemesebb társasággal, ami pedig még nem nagyon akad. Csalódottan fújom ki a levegőt. Vállaimmal kisebb köröket írok le, kinyújtva az éjszaka elaludt izmaimat. Hátat fordítok a lenyűgöző tájnak, kezeimmel pedig mindkét oldalt megfogom a kerítés legfelső vékony fekete rúdját, s újra szemügyre veszem az erkély minden apró szegletét. Mikor magam mellé pillantok, egy leányzót veszek észre. Vajon mióta lehetett itt? Csak most érkezett, vagy már előttem is itt volt, csak nem vettem észre? Ha az utóbbi, akkor viszont kitűnő kém vagy akármi hasonló válna belőle. Egyáltalán nem vettem észre semmit, egyetlen hangot, egyetlen árnyékot sem. Talán ez inkább az én hibáim listájára írható, hogy ennyire figyelmetlen vagyok. Mindenesetre a lány nem tűnik zavartnak, annak ellenére sem, hogy egyenesen a korláton ücsörög. Kicsit elkerekednek a szemeim, nem tudom, hogy ő hogy nem fél a leesés veszélyétől. Végül is az ő dolga, ennek ellenére azért nem szeretném, ha leesne, legyen ez a lány bárki. Nem utolsó sorban, biztos vagyok benne, hogy engem vonnának elsőként felelősségre, hogy miért nem figyelmeztettem a diáktársamat, mikor teljes tudatában voltam annak, hogy igen is veszélynek teszi ki magát. De hát ki vagyok én, hogy megmondjam, ki mit csináljon? Elég nagy lány, remélem, ő tudja, mit csinál. Az ismeretlen felém biccent, majd köszönt. - Szia! – Üdvözlöm én is, habár ez így elég kínosan jött ki. Fogalmam sincs, mióta lehettünk egymás mellett, és hogy egyáltalán ő eddig észrevett-e, vagy neki se esett le, hogy nincs egyedül. Inkább tegyünk úgy, mintha ez meg sem történt volna, és csak most léptem ki ide. Megköszörülöm a torkom és kinyújtom a kezem a lánynak. – Laduver Nerella Rodé! – Igyekszem minden egyes részletet lassan, érthetően és artikulálva kimondani, mert akadtak már problémák a nevemet illetően. – Félreértések elkerülése végett, még az elején mondom, hogy a Laduver a vezetéknevem. – Gondoltam még inkább ideje korán letisztázom, mert sokak számára, nem elég egyértelmű.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Sára Kora reggeli órákban Ahogy gondoltam, a kínos hangulat megmaradt. Na de sebaj, majd kialakul ez még. Az ismeretlen bemutatkozott, így már nem ismeretlen többé. Neki is két neve van, én pedig kapásból a Sárát jegyzem meg. Legalábbis magamból kiindulva, én is inkább a második keresztnevemet szeretem jobban, sőt leginkább a Rodót, de ez esetben maradjunk inkább csak a Sáránál. Nem sok mindenki szereti, ha becézik, mi pedig körülbelül félperce vettük észre egymást, tehát nem gondolom úgy, hogy olyan viszonyban lennék, hogy becéznünk kéne egymást. Külföldi? Én? Pff... Kezd unalmassá válni, hogy minden egyes alkalommal magyarázkodnom kell a nevemmel kapcsolatban. Legalábbis itt, a Mágustanodában. Bezzeg otthon, senkinek se volt idegen se a vezeték-, sem pedig a keresztnevem. Meg persze, már megvoltak a kialakított barátságaim, ők pedig már tudták nagyon jól, hogy miről is van szó. Nem hiszem el, hogy ennyire ritka nevem volna. - Nem, nem vagyok külföldi. - Csalódottan sóhajtok egyet. - Magyar származású vagyok, a nevem is teljesen magyar. - Noha az meglehet, hogy az eredete nem magyar, mint például a Vanesszának, vagy a Krisztiánnak sem, ám nem hiszem, hogy tőlük valaha is megkérdezné akárki, hogy külföldiek-e? Lehet legközelebb bölcsebb lenne csak annyit mondani: Rodó vagyok. Ezzel le is zárhatnám a történetet és nem kellene magyarázkodnom, hogy "nem, nem Laduver a keresztnevem", és "igen, magyar származású vagyok". Habár se a szüleim, sem pedig a testvérem nem rendelkeznek hétköznapi névvel, lehet okosabb lett volna valami egyszerűbbet kitalálni. Na de majd legközelebb figyelmesebb leszek. Sára elmondja, hogy a korlát egy mágikus erőtérrel van körbevéve, így ő biztosan nem eshet le. De ezt mégis miért mondja? Komolyan ennyire minden az arcomra lenne írva? Ennyire lerí rólam, amit gondolok? Ha valóban így van, az nem egy túl szerencsés dolog, inkább káros, mint hasznos tulajdonság. Kezd kicsit elmenni a kedvem... Mindenesetre erőt veszek magamon és igyekszem nem ezt a látszatot kelteni. Halvány mosolyt erőltetek az arcomra, próbálok pókerarcot mutatni, nem szeretném, ha egy idegen olvasna belőlem. - Na és te melyik ház tagja vagy? - Töröm meg végül a kialakult kínos csendet, bár a választ már sejtem. Legalábbis azt, hogy mi nem lehet a válasz, ugyanis a Navinések között még egyszer sem láttam őt, bár ki tudja? Lehet, csak a nagy tömegben elkerültük egymást.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Sára Kora reggeli órákban Nem értem, hogy Sáráról miért gondolja azt bárki is, hogy külföldi származású. Talán van egy kis tájszólása a lánynak, de szerintem egyáltalán nem feltűnő. A nevéről nem is beszélve, ami teljesen "hétköznapi" és ismert. Mindenesetre jól esett ez a parányi együttérzés, habár biztos vagyok benne, hogy engem ez életem végéig el fog kísérni. Lehet, egyszerűbb lenne így bemutatkoznom minden egyes alkalommal: "Laduver Nerella Rodénak hívnak, a vezetéknevem a Laduver és akár hiszed, akár nem, magyar származású vagyok, ahogyan a nevem is". Mondjuk, nem tudom, hogy mások ezt mennyire értékelnék, valószínűleg komplett hülyének néznének, de úgy látszik így jártam.. Tehát Sára Eridonos, tudhattam volna. Reakciójából azt veszem észre, hogy ő erre nagyon is büszke. Valójában csak egy másik Eridonost ismerek, ő viszont teljesen más személyiséggel rendelkezik mint a mellettem ücsörgő Sára. - Navinés vagyok. - Jelentem ki én is büszkén, hiszen szeretem a házamat és a tagjait is. A legjobb és leginkább nekem való helyre kerültem, persze túl sok más házba tartozó személyt nem is ismerek, de én tökéletesen megvagyok elégedve a sajátommal. - Én másodikos, pont a vizsgák előtti utolsó pár hétben érkeztem. - És ismételten boldogsággal tölt el a tudat, hogy sárvérűségem és gigantikus lemaradásaim ellenére, sikeresen vettem az akadályokat és feljebb kerültem a szamárlétrán. Remélem minden egyéb nehézséget hasonló könnyedén veszek majd. Sára hirtelen lepattant a korlátról, amit én egy nagyon jó ötletnek tartok. Varázslat ide, vagy oda, azért biztonságosabb, ha az ember két lábon áll a biztos, szilárd talajon. Aztán mintha menni készülne. Lehet, hogy már nem is áll le olyanokkal beszélgetni, akik nem Eridonosak? Elképzelhetőnek tartom. Ez esetben tessék, menjen csak, én aztán nem fogom feltartani. Ha valakit ennyire zavar, hogy nem egy házba tartozunk, akkor én nem állítom meg. De az is lehet, hogy talán más dolga akadt. Talán órára sietne én pedig akadályozom. Vagy megbeszélt valakivel egy találkozót. Vagy egyszerűen csak nem vagyok neki szimpatikus. Legyen szó bármiről, nem akarok az útjába állni.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Sára Kora reggeli órákban A kora reggeli csípős hideg kezd kicsit melegedni, de azért ha egy nagyobb széllökés éri az erkélyt, azt igenis megérzi az ember és ez nem feltétlen kellemes. Sára pedig elég lazára vette a figurát, ugyanis még mindig hálóing és mamusz van rajta, habár a talárja elég sokat eltakar, olyannyira, hogy eddig még fel sem tűnt az öltözéke. Önkéntelenül is kicsit elmosolyodom, de jobban belegondolva semmi különös nincs ebben. Ez egy bentlakásos iskola, teljesen természetes, ha olykor valaki a hálóruhájában flangál, habár az kevéssé kellemes érzés, mikor rajtad kívül mindenki a rendes napi öltözékét viseli. Olyankor bizony rád törhet az alul öltözöttség érzése... mondjuk legrosszabb esetben - legalábbis én biztosan, - ráfognám arra, hogy még viszonylag új vagyok, nem igazán tudom, mi a szokás. Persze ennél sokkal egyszerűbb és kézenfekvőbb megoldás, ha simán csak átöltözne. Hirtelen megkordul Sára gyomra én pedig halkan felnevetek. Mosolyogva ránézek: - De igen, én is nagyon éhes vagyok. - Már egy jó ideje nem ettem semmit, a tegnap esti vacsorám is csak pár falatból állt, szóval ideje volna megtölteni a gyomromat. Mielőtt bármi mást szólhattam volna, Sára elrohant, de pár perc elteltével már vissza is jött. Csak pislogtam, hirtelen nem értettem miről van szó. Néhány pillanat után megvilágosodtam, hogy csak ruhát cserélt, vagy nem tudom mi mást csinált még, de a lényeg, hogy már itt is van. Programom? Nekem? Bár úgy lenne.. - Teljesen szabad vagyok a mai nap - mondom egy erőltetett mosollyal az arcomon. - Szóval, ha van kedved körülnézhetnénk, ugyanis még mindig nem sikerült minden szegletét felfedezi a kastélynak, nem beszélve a kastélyon kívüli területekről. - És tényleg! Vajon mennyi idő szükséges ahhoz, hogy teljesen biztosan eltájékozódjak egymagam is a kastélyban? Egyáltalán lehetséges ez? Biztosan beletelik jó pár hónapba, de ha ehhez ez szükséges én bevállalom. Hajt a kíváncsiság, a tudni vágyás, az akarat. Valami mélyen mindig motoszkál bennem és nem hagy nyugodni. Folyamatosan csak kérdéseket gerjeszt bennem, amikre úgy érzem, hogy egyszerűen muszáj megtalálnom a válaszokat. Amúgy meg, ki az, aki ne szeretne minél többet megtudni arról a környezetről, ahol élete következő jó pár évét el fogja tölteni?
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Weöres Ioana Médea Ideje volna egy kis tanulásnak, na nem mintha az elmúlt jó pár hétben nem tanultam volna semmit. Azonban szeretnék kicsit jobban elmerülni a dologban, kicsit többet megismerni a tantárgyakról és az iskoláról. Jó volna néhány szorgalmit megírni és rendszerezni a tudásomat. Úgyis már régóta elakarok menni a könyvtárba, mivel eddig csak futólag sikerült megismerkednem a hellyel. Kicsit rendbe szedem magam, hogy nézzek is ki valahogy aztán szép lassacskán végül elindulok. A kastély nyugati szárnyába igyekszem, majd felbattyogok a lépcsősoron az első emeletre. A folyosón bolyongok egy picit, de nem tart sokáig, mire észreveszem a majd négy méter magas, sötétbarna ajtót. Ha emlékezetem nem csal, igenis ez az ajtó rejti a könyvtárat. Lenyomom a kilincset és egy határozott mozdulattal beljebb kerülök. Hirtelen még a szám is tátva marad. Hatalmas, de egyben gyönyörű helységben találom magam. Eddig csak egyszer jártam itt, akkor is csak benéztem és már jöttem is ki, akkor valahogy nem tűnt fel a hely varázsa. Félénken tátogok egy "Jó napot!"-ot a könyvtáros hölgynek - akiről meg kell jegyezzem, hogy elég fiatalnak tűnik -, majd tovább lépkedem az útból. Hatalmas festett ólomüveges ablakokra leszek figyelmes, melyek eléggé egy gótikus templom benyomását keltik. Igyekszem összeszedni magam és nem eltérni a tárgytól, a célomtól ami miatt idejöttem. Gyorsan az óriási könyvespolc sorok közé bandukolok és próbálok minél halkabb maradni. Szeretem a könyvtárak légkörét, itt mindig nyugalom és csend van. Ha valaki véletlen nem ilyen volna, arra hamar rászólnak, (ránézve) rosszabb esetben kitessékelik. Nem mellesleg itt mindig sok okosságot és hasznos dolgot talál az ember. Elveszetten bolyongok a sorok között, ugyanis fogalmam sincs, hogy most hogyan tovább. Oké, jó, tanulni akartam, meg többet megtudni a kastélyról, de fogalmam sincs, hogy hol kezdhetném. Mit keresek egyáltalán? Elégedetlenül sóhajtok. Talán segítséget kéne kérnem a könyvtárostól, ő biztos tudná a megoldást és amúgy is egész kedvesnek tűnt így első látásra. Találkoztam már nem egy olyan könyvtárossal, akinek olyan modora volt, mintha még akkor is haragudott volna, ha kikölcsönöznél egy könyvet. Mindenesetre most inkább hagyom a hölgyeményt dolgozgatni, ugyanis eléggé úgy tűnt mint aki nagyon belemerült a saját tennivalóiba, a hatalmas stóc papírról nem is beszélve, ami az asztalán van. A címkéket vizsgálgatom, de valahogy egyik sem fog meg, egyik sem utal arra, amit én keresek. A szemem végül egy olyan könyv gerincén áll meg, melyen nincs szöveg. Óvatosan kihúzom a könyvet a helyéről, figyelve, nehogy leboruljanak a mellette lévők. A borítóra pillantok, de azon sem találok semmiféle feliratot. A könyv kissé kopottnak tűnik, feltehetőleg tartalmazott a külseje is szöveget. Kinyitom és gyorsan belepörgetek, majd meggyőződöm, hogy a könyv belseje bizony nem üres. Elégedetten csapom a hónom alá, mintha arra számítanék, hogy találok benne valami számomra is érthetőt, aztán elindulok az olvasó térbe. Egy üres bőrfotelt céloztam meg és gyorsan bele is huppanok, ölembe veszem a könyvet, kinyitom az első oldalon és elkezdem olvasni.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Weöres Ioana Médea Nagy lelkesedéssel indultam neki ennek az olvasósdinak. Hát nem igazán állíthatnám, hogy sikerrel jártam, ugyanis már az első oldalon kiderült, hogy a könyv nyelvezete értelmezhetetlen. Nem is tudom eldönteni, hogy latin, vagy valami más, akár esetleg egy elhalt nyelv volna, de azt biztosan megállapíthatom, hogy egyáltalán nem magyar. Mérgelődök egy pár percet magamba aztán becsapom a könyvet, talán kicsit túl hangosan is, mivel pár mérges tekintet talál meg. Bocsánatkérően emelem fel a kezem és elhúzom a számat. Hát ezt nem így terveztem. A kezemben lévő könyvre tekintek ismét, majd valamilyen oknál fogva újra kinyitom. Hátha most már magyar nyelvű? És valójában nem is butaság ilyenre gondolnom, hiszen varázsvilágban vagyunk, könnyen lehet, hogy csak el van varázsolva a könyv és talán egy újabb kinyitásra megváltozik. De nem, szóval ismét becsukom, aztán pedig újra ki. Ezt eljátszom egy ideig, végül sikerül meggyőződnöm róla, hogy nem volt igazam, nem változott meg semmi, közben pedig a körülöttem lévők valószínűleg teljesen hülyének néznek. Elpirulok és lejjebb csúszva a fotelen igyekszem inkább elsüllyedni. Rövidnadrág van rajtam, így a lábam szabad bőrfelülete a foteléval érintkezve nevetségesen kínos hangot ad ki, miközben éppen azon igyekszem, hogy ne hívjam fel magara a figyelmet. Azonban ismét csak morgós szempárokkal találkozom. Kezem az arcom elé kapom, mintha így már nem látna senki. Nem hiszem el, hogy nem tudok feltűnés nélkül megnézni egy könyvet... Miután már leszakadtak rólam a mérges tekintetek ismét kinyitom a könyvet és lassan elkezdem lapozgatni, hátha találok benne valamit amit én is megértenék, egy képet, bármit. Konkrétan egyesével lapoztam végig egy kétszázötven oldalas könyvet, de nem leltem semmire, amit érthetnék. Ezúttal sokkal óvatosabban, két kézzel zárom össze a könyvet és óvatosan állok fel. Csendesen a polcsorok közé settenkedem és igyekszem megtalálni, hogy honnan is vettem le ezt az értelmezhetetlen vacakot. Hirtelen zajra leszek figyelmes, a mellettem lévő sorban borulnak a könyvek, hangos kiáltás és mozgolódás. Gyorsan odasietek és egy fiút pillantok meg jó pár könyv között, ahogy a földön fekszik. Innen kicsit úgy tűnik, mintha úszna a könyvekben - szó szerint! Lehet, hogy ez volt a terve, a nagy álma?! Könyvek között lubickolni. Nos, ez még sosem jutott eszembe, de biztosan jó móka lehet. Félreteszem magamba a gúnyos, de egyben igen vicces megjegyzéseket. A kezemben lévő könyvet leteszem az immáron üres polcra, majd leguggolok a fiú mellé. - Minden rendben? - Ahogy kimondom, már magam is tudnék válaszolni a kérdésemre, hiszen teljesen egyértelmű, hogy nincs rendben, most borított magára egy fél polcnyi könyvtömeget, persze, hogy nincs minden rendben. - Kell segítség? - Na ezt már valamivel ésszerűbb kérdésnek vélhetjük, habár valószínűleg ha már idejöttem illene segítenem és nem pedig egy szó nélkül elsétálnom. Határozottan kinyújtom a kezem, hogy felsegítsem az ismeretlen balszerencsést a földről. Úgy látszik nem csak én "nem tudok" viselkedni a könyvtárban.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Weöres Ioana Médea Legbelül azért egy kicsit örülök, hogy így alakult, hogy nem csak én hangoskodom. Tudom nem szép dolog, de jó tudni, hogy nem csak én vagyok egyedül ilyen nevetségesen szerencsétlen, persze ettől függetlenül azért nem kívánok senkinek se rosszat, csak na. Az ismeretlen srác elég morgós kedvében van, mondjuk ez teljesen érthető, én se kívánnék magamnak egy könyv - rosszabb esetben lexikon - esőt. Eleve valamiért olyan érzékeny a bőröm meg az egész testem, hogy én tuti helyben sírva fakadtam volna egy hasonló helyzetben. A fiú mindenesetre egész jól tartja magát, habár látszik, hogy elég komoly fájdalmai vannak. Beszédéből azt veszem ki, hogy sikerült pont a legérzékenyebb pontját megütnie, így teljesen érthetőek a szenvedései. Viszont lány vagyok, fogalmam sincs, hogy egy ilyet, hogy lehetne elmulasztani, meg eleve az már nem is az én dolgom lenne... Ha a kezét, vagy lábát ütötte volna meg, akkor még azt mondom, hogy oké, na de így...? Az ismeretlen végül a segítségem nélkül tápászkodik fel. Nos, jó. Ha nem, hát nem. Bocsánatot kér, hogy megzavart, amin egy kicsit elmosolyodok és visszatartok egy nevetést, nincs szükségünk több mérges tekintetre. Ezek szerint Ő engem nem hallott az előbb, ami annyiból jó hír, hogy legalább én nem voltam olyan zajos, bár szerintem neki sikerült totálisan rákontrázni a dologra, talán túlságosan is. - Hát azt egyből gondoltam, hogy nem szándékosan rántottad magadra a polcot a halom könyvvel. - Hirtelen eszembe jut az előbbi gondolatom, miszerint könyvek között szeretett volna úszni, ezért egy újabb mosoly jelen meg az arcomon, de gyorsan le is törlöm, nehogy azt higgye, hogy kinevetem. Lehajolok két könyvért és segítek neki visszapakolni, habár fogalmam sincs, hogy milyen rendszer volt itt felállítva, szóval csak úgy random pakolgatom a könyveket. Remélem nem fog idejönni a könyvtáros és kiküldeni minket. Közben az ismeretlen a gyógyító szoba hollétéről kérdez. Egyszer már jártam ott egy kviddicses sérüléssel, de nem igazán ragadt meg az odavezető útvonal, bár ha elindulunk, lehet, hogy eszembe jut. - Nem emlékszem pontosan, de rémlik valami. - Biztosan át fut az agyán, hogy egy "rémlik"-kel, túl sokra nem megy, de nem tudok mit tenni, ha egyszerűen ez az igazság. Aztán eljön a pillanat mikor az idegen többé már nem lesz idegen, helyette Jason. Hogy mennyi külföldi jár ide? És milyen jól beszélik a magyart! Vagy elképzelhető, hogy ez csak egy becenév, fogalmam sincs. - Engem Nerellának hívnak. - Egy pillanatra ránézek, míg bemutatkozom, aztán csendben pakolok tovább.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Weöres Ioana Médea - Jason Kivételesen azt mondhatom, hogy egészen feloldódtam a fiú társaságában, ami azért érdekes, mert eddig nem igazán sikerült olyan diákkal találkoznom itt a kastélyban, aki mellett sikerült egyből felengednem. Talán a szerencsétlensége miatt ilyen visszafogott, vagy talán alapból ilyen a természete. Nálam jóval idősebbnek látszik, az idősebb tinédzserek - főként a fiúk - előszeretettel kezelik le a náluk fiatalabbakat. Viszont ebben az esetben ez szerencsémre nem így történik, vagy hát ki tudja mi lesz majd két perc elteltével? Kicsit szomorú, hogy egyből arra asszociálok, hogy valaki biztos összeesküvés elméleteket sző, de ahogy mondani szokás: Jobb félni, mint megijedni. Elmosolyodok azon amit mond, még egy halkabb nevetést is megengedek magamnak, de gyorsan el is hallgatok, biztosan mindenkinek elege van már belőlünk. Én is hasonlóra gondoltam mint ő, csak abban még a könyvek közti lubickolás is szerepelt. Nos nem jártam messze a feltételezésemmel, de természetesen ő se gondolta komolyan amit mondott. Vagy ki tudja? Már nem merek semmit se biztosra állítani, itt, a varázsvilágban nem is lehet, legalábbis egy magamfajta sárvérűnek. Engem állandó meglepetések érnek, mivel nem vagyok teljesen tisztába a varázsvilág rejtelmeivel, de szép lassan kezd minden kikristályosodni. Előbb-utóbb csak fény derül mindenre. Jasonnek nincs szüksége a gyógyítóra, aminek hallatán egy kicsikét fellélegzek. Egyrészről azért, mert így legalább nem égek be, hogyha eltévednénk, másrészről legalább nem esett komolyabb baja. Lassan pakolásszuk a könyveket fel, vissza a polcokra, teljesen rendezetlenül. Mindenesetre legalább arra figyelek, hogy a könyvek feliratos gerince nézzen kifelé. Ami érdekes, hogy a könyvtáros hölgy még nem jött ide, hogy kitessékeljen minket. Biztosan belemerült a rengeteg tennivalójába. De ha ezt nem vette észre, akkor vajon mi az, amire felfigyelne? Vagy lehet, hogy tisztában van azzal, hogy mi történt itt, de úgy van vele, hogy majd inkább később rendet rak. Az ittlétem során először nem estek nekem a nevem miatt, hogy biztosan külföldi vagyok, bár lehet ennek az az oka, hogy a Jason sem tűnik éppenséggel egy magyar névnek. Mindenesetre fellélegzek, habár azért rá lett kérdezve a nevem eredetére. - Görög - válaszolom röviden. A jelentését inkább kihagynám, mivel eléggé nevetségesnek tűnhet. Nedves, vizes. Nem, ezt az információt megtartom inkább magamnak. A Rodénak sokkal szebb jelentése van: rózsa. Na de a kettő együtt... vizes rózsa? Na jó, ez maradjon inkább csak az én titkom. Közben szépen lassan sikerült felpakolni az utolsó könyvet is. Hirtelen eszembe jut az a könyv, amit még pár perccel ezelőtt én tettem le valamelyik - akkor még - üres polcra. Na mindegy, a lényeg, hogy most már minden a helyén van, mármint nagyjából. A könyvek sorrendje biztosan nem így nézett ki még a baleset előtt, de inkább rendezetlenül a polcon pihenjenek, mint szanaszét a földön. - És amúgy mit kerestél ilyen lelkesen? - Mi volt az, amiért magára kellett rántania a fél könyvtárat? Biztosan valami rendkívül izgalmas könyv lehetett, ha ennyire megakarta szerezni.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Weöres Ioana Médea - Jason Végre nem csak a szobámban kuksolok vagy éppen valahol máshol bújom a könyveket. Végre társalgok is, egy kis közösségi életet élek. Nehezemre esik itt, a kastélyban társaságra lelni, annak ellenére, hogy sok diák van. Ha pedig sikerül valakivel szóba elegyednem, foggal-körömmel küzdök, hogy minél jobban megismerjem a beszélgetőpartneremet és a varázsvilágot is. Lassan felpakoltuk a könyveket én pedig a "művünkre" pillantok. Okát megmondani magam sem tudom, de azt biztosan állíthatom, hogy ha valaki rápillant a polcsorokra, egyből észrevenné, hogy valami nagyon nincs rendben. Úgy gondolom az lenne a legjobb, ha minél hamarabb elhúznánk innen a csíkot mielőtt még lebuknánk. Vagyis végül is nem csináltunk semmi rosszat. Én legalábbis biztosan nem, de valójában Jason sem. Egy egyszerű baleset történt és az is biztos, hogy nem ez volt az első ilyen vagy ehhez hasonló eset. Mi pedig csak elrendeztük a kupit, amit Jason alkotott. És újra ugyanaz a megszokott móka. Ismételten külföldi lettem. Habár beszélek idegennyelveket, nem tartom magam külföldinek - legalábbis itt Magyarországon -, de már egyszerűen annyian vádolnak meg a származásommal, hogy kezdem én is elhinni. Lehet egyszerűbb lenne mondjuk franciának vallanom magam, akkor csak megdicsérnék az akcentusom és a kiejtésem és téma le lenne zárva. Még esetleg megkérdezik. hogy miért jöttem ide, de aztán tényleg túl lehetne lépni a témán. Most viszont állhatok neki megint magyarázkodni. Unom már, nagyon unom. - Magyar vagyok... - Elégedetlenül sóhajtok. Komolyan fontolóra veszem, hogy inkább nevet változtatok. Vagy lehet egyszerűbb lenne kiköltöznöm egy másik országba. Nem tudom felfogni, hogy mindig így járok. Bezzeg egy Vanessza vagy egy Jennifer nevű lánytól esze ágába se lenne senkinek se megkérdezni, hogy ő vajon mióta tanulja a nyelvet? Csalódottan eresztem le a vállam, végül is már hozzászoktam. Jason hangja szakítja meg belsőmorgolódásom. Szóval átváltozástan könyvet keresett. Nos, én nem mertem még felvenni ezt a tantárgyat, de lehet, hogy ezek szerint nem is olyan könnyű. - Másik könyvtár? - Ez most teljesen új. Ha van ez a hatalmas könyvtár, minek ide még egy? Most teljesen összezavarodtam. Két könyvtár. Mitől különböznek egymástól? Nem fért el itt az összes könyv? Fogalmam sincs, hogy miről lehet szó. Aztán hirtelen bevillan valami. Egyszer egy Eridonos lánnyal, ha jól emlékszem Elenával beszélgettem valami titkos könyvtárról. Ő említette meg és azóta is el akarok oda jutni, de gőzöm sem volt róla, hogy hol keressem, na meg persze nem akartam egyedül odamenni. - Persze, menjünk! - Lelkes vagyok, aztán egy pillanatra az a gondolat suhan át a fejemben, hogy talán nem is szeretné a társaságom. Viszont, ha így volna, nem kérdezte volna meg, hogy szeretnék-e vele tartani. Lehet, csak udvarias akart lenni, viszont ha valóban így van akkor vessen magára, maximum egy kínos beszélgetéskeretein belül elküld. Engem is érdekel a titkos könyvtár, ezek szerint őt is. Maximum megyünk külön utakon, bár azért úgy vettem le, hogy nem zavarja különösebben a társaságom.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Bánkúti Lilla JelmezA nagy vizsgaidőszak hajrája közben valóban ránk fért ez a kis party. Ráadásul a témája is nagyon tetszik. Rajzfilmhős nap. Én Pocahontas-t választottam. Mindig is szerettem azt a mesét és olyan szépnek gondoltam őt. A legtöbb lány inkább a csilli-villi királylányos meséket és kosztümöket szeretik, de ilyen téren én más vagyok. Na jó, nem mondom, hogy nem értékelnék egy szép habos ruhácskát, de biztos vagyok benne, hogy úgyis mindenki Csipkerózsika vagy Hamupipőke lesz. Mármint csak a lányok... remélhetőleg. Habár kinézném pár fiúból, hogy csak azért is, heccből bevállalna valami királykisasszonyos hercegnős szoknyácskát. Elmosolyodom a gondolaton. Az én jelmezem viszont elég egyszerű, nem kellett hozzá sok minden, ezért is tartom jó választásnak Pocahontas-t. A szobánkban még egyszer utoljára belenézek a tükörbe, oldalt fordulok, hogy úgy is lássam magam. Vajon nem túl rövid ez a ruha? Remélem, hogy nem. Mély levegőt veszek és elindulok a rétre, mivel elvileg a réten lesz valami nagy banzáj, oda gyülekezik mindenki. A szobánk üres volt, gondolom a többiek már rég a bulin vannak és nagyba ropják neki. Főleg Lucát ismerve, ő már biztosan vidáman pattog valahol és felpezsdíti a hangulatot, ha akarod, ha nem. Ismét elmosolyodom, Luca izgágasága valahogy mégis inkább kellemes, mint idegesítő. Ahogy a gondolataimba meredek szép lassan végül kijutok a rétre. Húha, vannak itt egy páran, bár szerintem ez még közel sem a várható vendégek fele. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan akarnak egy kicsit kiszabadulni az év végi hajrából. Ahogy körülnézek nem igazán látok senki ismerőst. Persze vannak olyanok, akiket látásból ismerek, de hozzájuk mégsem mehetek úgy oda, hogy "hello szia, tudod én már láttalak és őő.. izé". Nem is értem miért mindig egyedül indulok el ezekre a rendezvényekre. Igazán jöhettem volna a szobatársaimmal, feltéve, ha nem lépnek le hamarabb... Na mindegy, csak alakul majd valahogy. Kajaaaaaaa! Egy kisebb asztalkát pillantok meg a tömegben, teli mindenféle finomsággal. Egyből meg is célzom, gyorsan lecsapok valami édességre. Valami fánknak tűnik, bár kicsit fura íze van, habár most az sem tud érdekelni, farkas éhes vagyok. Olyan nagy hévvel habzsolok, hogy valakit mellettem egy picikét meglöktem, de szerencsére nem lett semmi komolyabb. - Jajj, ne haragudj! - Mondom két falat között. Gyorsan végigmérem. A szőke hosszú hajból úgy veszem ki, hogy talán Rapunzel lehet az illető. Egy újabb pillantást vetek az arcára... annyira ismerős. - Lillaaaaaa! - Üvöltöm teli szájjal és megölelem, figyelve arra, hogy ne egyem le a ruháját. - Hogy vagy... Rapunzel? Mi újság? - Egész hamar sikerült beszélgető partnert találni. Remélem nem vár valaki mást, mert akkor elég kínosan jönne ki a dolog. Vagy is hát... végül is csak két háztárs vagyunk, én pedig csak érdeklődtem hogy léte felől, ebbél baj még nem lehet.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Zoé Éppen hogy csak hazaértünk. Mindenkinek csak annyi ideje volt, hogy levágja a cuccát valahova, aztán az utazástól fáradtan dőljünk be az ágyba. Azonban engem már korán reggel kirúgott az ágyam. Egyszerűen nem tudtam tovább aludni az igazak álmát, amikor világosan él bennem a tudat, hogy már csak napjaink vannak hátra a vizsgaidőszakig. Én meg totál úgy érzem, mintha mindent elfelejtettem volna amíg Svédországban voltunk. Teljesen rástresszeltem, ettől pedig csak még rosszabb lett a helyzet. Most már úgy érzem, hogy azt is elfelejtettem, amit eddig biztosan tudtam. Az elmúlt években több szorgalmit írtam, azok talán segítettek, hogy jobban felkészülhessek a vizsgákra. Idén viszont egyetlen egyet sem írtam, még a házi feladataimat is csak hébe-hóba készítettem el. Kezdtem teljesen elhagyni magamat... Villámgyorsasággal ugrok ki az ágyból és szedelőzködöm össze. Igyekszem csendben maradni, hogy szobatársaimat ne ébresszem fel. A klubhelyiségbe érve látom csak igazán, hogy még csak pirkadat van, szóval nagyon korán lehet. A kastély nyugati szárnyának első emeletét célzom meg, egészen pontosan pedig a könyvtárat. Úgy érzem, egy perccel sem vesztegethetek el több időt. Szinte szaladva érek a könyvtárhoz és már-már berontásnak nevezném a belépőmet. Egy pillanatra megállok és rendbe szedem az arcomba hulló hajszálaimat. Veszek egy mély levegőt, kifújom, majd céltudatosan a könyvtáros hölgy asztalához igyekszem. Azzal a tárggyal kezdeném a tanulást, ami a legkevésbé megy: a mítoszok és legendákkal. Megkérem hát a könyvtáros hölgyet, hogy gyorsítsa meg nekem a dolgot annyival, hogy megmondja merre találom az ilyen jellegű könyveket. Ő inkább elkísér, mondván, hogy elég eldugott helyen vannak a tankönyvek. És valóban, követni is alig tudtam, hogy éppen merre megyünk a polclabirintusban, de igazából nem is érdekel. Elég elszánt vagyok, ha kell a vizsgáig hátralévő napokat itt fogom tölteni tanulással, magolással, jegyzeteléssel, vagy bármi mással, ami egy kicsit is segíthet. Le is veszem egyből az első három könyvet, ami a mítoszok és legendák címszó alatt szerepel. Majd az ablakok előtt elhelyezkedő asztalok közül választom ki a legközelebb esőt. Gyorsan le is vágom magam, és magam elé veszem a szerzeményeim. Hol is kezdjem, hol is kezdjem?
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Zoé Mintha kergetnének, olyan kapkodva ütöm fel az első könyvet, ami a kezembe akad. A mutatóujjam végig húzom a tartalomjegyzéken és próbálok valami számomra is hasznosat keresni benne. Bár, igazából, az egészet elolvashatnám, áttanulmányozhatnám, mert egyáltalán nem ártana, annyit felejtettem. Ezt szívesen meg is tenném, de idő szűkében most kénytelen vagyok csak a lényegre koncentrálni. És itt kezdődnek a gondok: de mégis mi a lényeg? Pedig minden egyes órán ott voltam, képességeimhez mérten még figyeltem is az órán, de mégis mintha egyszerűen semmi, de tényleg semmi sem maradt volna meg. És egyszerűen nem értem, hogy miért... Veszek egy jó nagy, mély levegőt és aztán szép lassan kifújom. Nyugi Nerella, megtudod csinálni! Biztatom magam egy picit, hátha legalább megnyugszom. Ismételten a tartalomjegyzéken pörgetem végig a szemem. Pandóra szelencéje - nem, Ariadné fonala - nem, Lilith - sem. Már éppen kezdeném feladni, amikor végül: Amazonok! Mintha egyszerre lenne karácsony, húsvét, szülinapom meg minden egyéb, akkora örömmel pörgetem fel a könyv 263. oldalát, ahol az egyik idei tananyagok találhatom. A hirtelen rövid boldogsághullámom után újult lendülettel vetem bele magam a betűk óceánjába, amikor is egy hang üti meg a fülem. Összehúzom a szemöldököm. Nem tudom, hogy rajtam és a könyvtároson kívül ki ilyen koránkelő, de lehetne egy picit halkabb. Próbálok jobban rákoncentrálni a könyvre és kizárni az egyéb zavaró hangokat. De mégis érdekel a zaj forrása, mégis tudni akarom, hogy ki nem hagy nyugton - és, hogy ezt miért hagyja a könyvtáros hölgy? Feldúltan fordulok hátra és ekkor... meglátom az oktatómat, a házvezetőhelyettesünket, Zoét. Egy pillanatra megfagy bennem a vér. Ez most így olyan ciki... mintha rajtakaptak volna, hogy sunyiban házit írok. Ami ugyebár nem igaz, mert se nem sunyiban csinálom és nem is házit írok, na de mégis. Olyan benyomást kelthetek, mintha nem tanultam volna eddig semmit, mintha nem figyeltem volna az órán, mintha nem törődtem volna az egésszel. Ami pedig egyáltalán nem igaz, mert én igenis ott voltam és figyeltem és én igenis tanultam csak hát... elfelejtettem... A svédországi túra alatt nem kellett túlságosan megerőltetni magunkat, aminek most meg is lett az eredménye. - Őő, szia Zoé! - próbálom kicsit kitakarni a könyveket a kezemmel, meg egy picit be is dőlök, hátha nem szúrja ki egyből, hogy az ő vizsgájára tanulok. - Hát éppen... tanulok. - Kérdezte egyáltalán, hogy mit csinálok? Meg hát miért is kérdezné, mikor egy könyvtárban nem tud túl sok mindent csinálni az ember. Tanul, vagy a szórakoztatására olvasgat valamit. De nyilván nem köt, nem mászik hegyet és még csak nem is vacsorát főz. Tehát nem egészen van meg, hogy mit is mondhatott nekem Zoé, feltéve, ha egyáltalán hozzám szólt, bár biztosan hozzam szólt, hiszen mellettem áll és rajtunk kívül csak a könyvtáros hölgy van velünk egy légtérbe, de ő is csak jóval arrébb. Próbálom visszaidézni mit is mondhatott, mert ez így már kezd egyre gázabb lenni. Rajtakap, ahogyan a vizsgájára készülök és annyira belemerültem a dologba, hogy még csak meg se hallottam, amit nekem mondott. Illetve hallottam, csak nem értettem. Remélem a vizsgán nem leszek ennyire dekoncentrált. - Szóval.. hát igazából a vizsgáimra készülök. - Vallom be végül. Nem konkretizálok, azért teljesen nem szeretném elárulni magam, de kezem már elveszem a könyvekről. Talán, ha teljesen őszinte vagyok még tudna is nekem segíteni a felkészülésben.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Zoé Kicsit csalódott vagyok. Szerettem volna elbújva készülni, hogy lehetőleg senki se lássa, hogy én is beleestem abba a hibába, amibe már előttem jó sokan. Hogy az utolsó pillanatra hagytam mindent, ami amúgy nem szokásom. Vagy igyekszem mindent minél hamarabb, jóval határidő előtt megcsinálni, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretem. Ha nagyon sok a teendő, akkor esetleg részletekben végzem el azokat, de még akkor is elkezdem időben, hogy biztosan kész legyek még a határidő lejárta előtt. Nem szokásom a késés. Most azonban, mint valami bukott, megesett lány, olyan szégyenkezve próbálom helyrehozni a dolgot. Valójában ezt szerintem csak én reagálom ennyire túl, hiszen nagyon sokan (sőt, lehet, hogy az ilyen típusú ember a többség) vannak ezzel így, nagyon sokan szinte egyáltalán fel sem készülnek. Egy picit sem. Ez számomra annyira hihetetlen. Hogy mernek elmenni felkészülés nélkül akárcsak egyetlen vizsgára is? Nem félnek? Nem gondolnak bele, hogy ez egy évismétléssel is járhat? Ugyan sajnos én is megtapasztaltam az évfolyam ismétlés "rejtelmeit", de annak teljesen más oka volt. Gondolataimból újból Zoé hangja zökkent ki. Egy vörös bársonnyal borított könyvet helyez le elém ő pedig velem szemben foglal helyet. Egy picit meg vagyok illetődve, de aztán egyből kapcsolok. Zoé nem véletlen tanár és nem is véletlen a Navine házvezető helyettese. Átlát mindenen és mindenkin, így én sem maradhattam "rejtőzködve". Leleplezett engem, meg azt is, hogy mit tanulok. Kicsit kényelmetlenül érzem magam. Zavaromban fészkelődök picit a székemen majd megköszörülöm a torkom. - Hú, hát.. köszönöm! - Magam elé húzom a könyvet majd óvatosan kinyitom, mintha attól félnék, hogy szétesne. Ennek is a tartalomjegyzékét bogarászom át először. Már a fejezetcímekből is látszik, hogy ez a könyv valóban jobb, hasznosabb választás lett volna. Zoé nyilván nagyon jól tudja, hogy miben lelhetünk hasznos információkra a tárgyával kapcsolatban. Majd pedig fel is ajánlja a segítségét. Kissé szégyellősen pillantok fel a könyvből, amit az előbb elém csúsztatott. Végül erőt veszek magamon és úgy döntök: élek a lehetőséggel. Hiszen így biztosan gyorsabban haladnék legalább a Mítoszok és Legendák tárggyal. Ujjaimat gyűrögetve pillantok rá. - Az Amazonok. Valahogy az amazonokról tanultakra nem igazán emlékszem. - Zavarom leginkább azért is van, mert nem tudom hogyan tálalhatnám azt, hogy valamire nem emlékszem, úgy, hogy közben ne az jöjjön le a tanáromnak, hogy ez az ő hibája lenne, vagy, hogy unalmasnak tartanám az óráját. Mert nem így van, nagyon is érdekes, de valamiért az az anyagrész mintha teljesen kimaradt volna..
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Zoé Egy kicsit még mindig zavarban érzem magam, de Zoé lassú, kedves hangja kezd megnyugtatni. Egyszer, még a mugli iskolámban a történelem tanárom azt mondta, hogy kérdezzünk, és igazából ő nagyon is szeretné, hogyha kérdeznénk. Hiszen ő azért van, azért fizetik, én pedig azért megyek az iskolába, hogy tanuljak és, ha valamit nem értek, akkor azt megkérdezzem. Ez az emlék is nyugtatóan hat és kezdem kicsit elengedni magam. Zoé azt javasolja, hogy próbáljam kötni a dolgokat valamihez. Igazából én is ilyen vagyok, szerintem sosem sikerült még semmit megjegyezzek anélkül, hogy kötöttem volna azt valami máshoz. Például, amikor helyszíneket, helységeket kell megtanulni akkor azok leginkább csak akkor mennek a fejembe, ha jártam is ott, vagy tudok valakit aki járt arra vagy hasonlók. Vagy gyakran születnek a fejembe vicces szóösszetételek, hogy egybe tanuljam meg például a varázsigét a hatásával. Figyelmesen hallgatom Zoét és néha bólintok, jelezve, hogy értem. A kinyitott könyvre nézek. Egy képet látok egy lovon ülő nőről. - Tehát, akkor... A képen van egy ló, rajta pedig egy amazon. - Ujjaimmal mutogatom közben, mintha ezzel is megerősíteném a mondandómat. - A kezében van egy íj és egy nyíl. A teste... - kicsit furcsán nézek a képre, de mintha valami isteni szikra jött volna! Úgy érzem megvilágosodtam. Fellelkesülve folytatom tovább: - Az amazonok jobb emlőjüket kényelmi szempontokból levágták. Az amazon harcos nép és hódításaik során feldúlták az egész ókori világot, sőt állítólag ők tudták először bevenni Atlantiszt. Mindössze két istent, a vadászat istennőjét és a háború istenét tisztelték.- Egy picit megállok. Úgy érzem mintha egy kis segítséggel ugyan, de előkapartam volna az emlékeimet az amazonokról. De mindenesetre azért várom a megerősítést Zoétól, mert az is előfordulhat, hogy csak összekevertem őket valamivel. Remélem nem lőttem nagyon mellé.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Zoé És nem! Nem lőttem mellé! Hát el se hiszem! Hiphiphurrá! Magamban ujjongok, persze úgy, hogy kívülről ez egyáltalán ne látszódjon rajtam, hiszen mégsem akarok hülyét csinálni magamból. Az azért viszont jól esik és örömmel tölt el, hogy sikerült rájöjjek a válaszra magamtól, még ha az egy kis segítséget is igényelt. Én tipikusan az az ember vagyok, aki ha kap egy kis pozitív visszajelzést a tudásáról, annak nagyon tud örülni. Most már kicsit magabiztosabban helyezkedek el a székemen. Figyelem Zoé szavait és igyekszem mindent, jó mélyen az agyamba szívni, memorizálni, értelmezni. Közben néha bólogatok, jelezve számára, hogy most már értem. " Két királynőjük volt, míg az egyik hódított, addig a másik uralkodott." Igen, igen, már rémlik. Már akkor is csodálkoztam ezen a tényen, én ugyanis nem sok olyan kultúráról hallottam, hogy két király(nő) uralkodjon egyszerre. " A férfiakat hódításaik korán foglyul ejtették, majd mikor nem volt már rájuk szükségük, egyszerűen kivégezték őket. " Hát persze! Ezen az információn halványan, alig láthatóan elmosolyodom, hiszen ez sem mondható valami szokványos megmozdulásnak. Mintadiák módjára hallgatok és igyekszem minél többet megtartani a hallottakból. - Azt hiszem ennyi - legalábbis ami az én tudásomat illeti. De Zoé maga mondta, hogy ennyi információ elegendő lesz a vizsgára, szóval nem aggódom. - Nem tudom, hogy olyan kérdésem lehetne-e, hogy a vizsgát hogyan képzeljem el? Mármint lesznek irányított kérdések, vagy magamtól kell egy kerek szöveget alkotni? - Egyáltalán írásbeli lesz vagy szóbeli? Talán mindkettő? Sajnos nem rémlik, hogy megbeszéltük volna, hogy konkrétan mire is számíthatunk a vizsgán, hogy hogyan is fog ez kinézni. De talán, most már menni fog. Legalábbis a Mítoszok és Legendák vizsga. Talán. Majd meglátjuk.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé INAKTÍV
RPG hsz: 69 Összes hsz: 1305
|
Zoé Kezdek végre egy kicsit fellélegezni. Remélem hasonlóan be fog ugrani minden, ha a többi tantárgy könyveit is átlapozgatom. Az előttem heverő pergamenekből elveszek egyet és gondosan a kinyitott lapok közé helyezem, ezzel megjelölve azt az oldalt, amit Zoé megmutatott nekem. Jelen pillanatban úgy érzem, hogy előtörtek az amazonról tanultak, de biztos ami biztos alapon, inkább megjelölöm a könyvet, hogyha mégis átakarnám futni a vizsga előtt az anyagot. Közben Zoé válaszol a kérdésemre, azt mondja nem kell félni a vizsgától. Persze, de kinek? A tanárok gyakran vélekednek a saját tárgyukról úgy, hogy az könnyű, nem nehéz. Nekik biztos nem. Nyilván, hiszen ők azt tanítják, szinte el is várható, hogy nekik azért könnyű, vagy legalábbis könnyebb legyen, mint a diákoknak. Viszont Zoé most mégis elég meggyőzőnek tűnt. Szerintem kitapasztalta már azt, hogy a diákoknak mi a könnyű, bár ez szintén relatív. Hiszen nem vagyunk egyformák, mindenkinek más az erőssége. Azonban most mégis úgy gondolom, hogy valóban nem kell túl stresszeljem a Mítoszok és Legendák vizsgát. Ez az egyik olyan tantárgy, ami igazából csak elmélet, semmi gyakorlat, semmi varázspálca használat. Tipikusan egy olyan tárgy, amit csak le kell ülni és megtanulni. Az ilyen tárgyakkal nincs is nagy problémám, habár nem igazán szeretek magolni. Azonban a varázspálca használata egyáltalán nem az erősségem. Szégyellem magam, ha valami elrontok, nem is nagyon merek mások előtt komolyabb, bonyolultabb bűbájokat használni. Nem is tudom, valahogy félek az egésztől. Pedig ennyi idő alatt igazán hozzászokhattam volna és simán kitapasztalhattam volna a varázslás rejtélyeit. Azt hiszem ezen sürgősen dolgoznom kell. Zoé elmondja, hogy ő már bukott meg. Noha én is ismételtem már évet, de annak családi okai voltak, nem pedig az elcsúszott vizsgák. Ez egy kicsit most megrémített. Zoé úgy véli meg fogok bukni? - Hát, azért remélem arra nem kerül sor. - Kissé most pánikba estem. De hiszen.. Nem, biztosan csak megnyugtatni akart. Bár, amúgy az is érdekes, hogy Zoé valamikor megbukott. Erről nem is tudtam. De végül is, ha ő is szalasztott egy (vagy akár több?) évet, akkor biztosan nem az a világvége. Hiszen most is itt van, elvégezte az iskolát és most pedig tanárként és házvezető helyettesként tevékenykedik a tanodában. Ez a gondolat egy kissé megnyugtatott. Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, a maximumot fogom nyújtani, de, ha bármi is történne (de nem fog!), akkor sem fogok kétségbe esni! - Nagyon szépen köszönöm, sokat segítettél! - Egy rövid mosollyal mondom mindezt. És valóban nagyon hálás vagyok, hiszen így sokkal egyszerűbben és gyorsabban átvehettem legalább egy tárgyat. Ez nagyban megkönnyítette a dolgomat. Nem tudom, hogy esetleg más tárgyban is tudna-e nekem segíteni, mert akkor tényleg hamar végezhetnék.
|
|
|
|