36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 25 ... 33 34 [35] 36 37 ... 45 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2016. március 8. 19:58 | Link

Iza

Eltelt pár perc még, mire megjelent a növekvő, lihegő folt a horizonton. Pontosan három perc. Mitől vagyok ebben ennyire biztos? Freyja minden alkalommal, egyre szemrehányóbban közölte velem. Én közben jégoszlopot kreáltam magam mögé, majd nekivetettem hátamat, hogy olyan igazi, reklámbaillő wannabe menőcsávó lehessek, már csak az indokolatlan napszemüveg hiányzott.
- Ő lenne az?.... Ők lennének azok? Tuzinról ne volt szó, Bran. Sosem kedveltem a terro állatokat, nem tudom miért.
- Jó, kezdjük ott, Freyja, hogy még nem létezel elég ideje ezen a világon, hogy a "mindig is" kifejezést használhasd, plusz most komolyan, mi probléma lehet egy kis gyakorolásból?
- Abból nem tanulsz, ha te vagy az erősebb, ennyi a bajom.
- Na, jól van... - ez a végszó, kezembe varázsolok egy vízlabdát, majd messzire hajítom, és Őhatalmassága minden tekintélyét félrevetve elkezd rohanni felé.
Épp akkor, mikor Iza már megérkezett és köszönt.
 - Nem kell vele törődni, elvan Freyja, ha játszik. - vigyorgok a lányra, majd a kis majomizére.
- Semmi gond.... Megértelek, nem akarlak elszomorítani, de Amadeus a mai napig véletlenszerű időpontokban esőt gerjeszt a szobámban, amit nem nagyon szeret Ser karom, szóval képzelhetett milyen balhék szoktak belőle lenni. Na, de térjünk is a tárgyra. Melyik képességedet érzed bizonytalannak? Kezdhetnénk annak a gyakorlásával, aztán meglátjuk hogyan tovább. Mit szólsz? - ellököm magam lábammal a jégoszloptól, ahogy eltávolodok tőle elolvad, majd elpárolog.
- Lássuk. - csapom össze tenyeremet. - Freyja!- kiáltom el magam, aki hatalmas, sebes léptekkel tér vissza hozzánk, megremegtetve a talajt. - Te is figyelj kérlek, ha már ennyi eszet adtam neked, használd is.
- Nem kéne így beszélned velem. Megbánod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Éjkerti Csermely
INAKTÍV


A Vak
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 220
Írta: 2016. március 10. 23:23 | Link

Viktórika

Csak egy kis időre fogja elhagyni a kastélyt. Éppen, hogy csak át fogja lépni a határt, és amilyen gyorsan csak tud, visszadugja majd orrát a biztonságos kőfalak mögé. Legalábbis ezzel ringatta magát arra az útra, hogy valóban kilépjen a szabadba. A kapuban még utoljára megállt, mély levegőt vett és próbálta kizárni fejéből Zoru tiltakozó kántálásait, melyek arra buzdították, hogy térjen vissza a jól ismert, viszonylag biztonságot nyújtó helyek egyikére, az iskolán belül. De Csermelynek hiányzott a természet. Szerette a békét, ami ott várt rá, szép volt hallgatni a csendet. Szinte dalolt. Amíg Mánfán lakott mindig volt valaki, aki elkísérte kisebb sétáira a házuk mögött húzódó erdei utacskákon, amikor súlyosnak érezte az otthon töltött perceket, anyja megmarkolta apró kezecskéit, és kimentette őt a kalitkából. Ő volt az egyetlen személy, akinek érintésétől nem rémült meg. Hiába találta hirtelen vagy titkon, a váll sohasem rándult, a szív nem gyorsított, a tüdő nem préselt ki levegőt. Valahol legbelül mindig érezte a közeledést a teste.
Mióta visszaérkeztek a telelésből, azóta meg akart ejteni egy újabb sétát. Bár ott kísérője is akadt, aki rengeteg mindenben segített neki, olyan dolgokról szerezhetett tudomást, melyeket addig nem ismert, és olyat ismerhetett meg, melyről eddig nem szerzett tudomást. De akkor a sétálásba is beleszeretett, fülében tisztán csengett az ottani madarak zenéje, vajon ha meghallja az itteni egyedek dalait érezni fogja a változást, vagy süket marad rájuk?
Lassan elhagyta az udvart, a rét felé vette az irányt. Azon túlra már nem akart merészkedni, Zoru pedig alig akarta elvezényelni a közeli, gyéren szórt fák közéig is. Azt mondta veszélyes, mert ha valami történne, nem tudna egyből segítséget hívni. Azt mondta butaság volt, hogy nem hívott a leány magával valakit, akinek kezei és lábai voltak, és kifejezte sajnálatát az iránt, hogy neki nem volt teste, sem végtagjai, melyekkel felkaphatta volna védencét, és bezárhatta volna egy ajtók nélküli hatalmas toronyba, akárcsak Galambbegyet a mostoha.
- Csermely vigyázz! - Zoru hirtelen üvöltése pontosan egyszerre tört rá azzal a hanggal, mely tudtára adta, hogy valami lepottyant előtte. A lány vállai megugrottak, tüdejéből kiszorult a levegő, hátrált két lassú lépést, azután összerogytak térdei és elszakítva harisnyáját leült a puha fűben. Néhány pillanatig csak meredten próbálta feldolgozni, ami történt. A rémület megbénította testét, összeszorította szívét és szájából kiszárított minden nedvet. Talán szemei is elkerekedtek.
- Egy kislány ül előtted - súgta gyengéden Zoru. Csermely először távolinak és idegennek találta a hangot, de minél többet beszélt hozzá nyugtató lassúsággal és kedvességgel az ékszer, annál inkább kezdett magához térni. A varázsmütyűr a gyermek leírásával foglalkozott, a pöttöm
fruskával, aki szintén az altájékán foglalt helyet a nedves fűrengeteg közepén.
- A fáról estél le? - végre megszólalt, kezdett visszatérni ereibe ismét a vér, bár kezei még mindig remegtek. - Jól vagy? - ösztönösen ez volt a második kérdése. A rettegésén kívül nagyobb érzelmet csak mások iránti aggodalma tudott kiváltani belőle, az a gondolat, hogy amaz megsérült máris nagyobb gonddal töltötte meg fejét, mint az a tény, hogy valami kiijesztette belőle a levegőt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2016. március 13. 22:30 | Link

Kara úrfi



Emily képtelen volt aludni. Folyamatosan nyűglődött az ágyában, - forgolódott, néha a fejére húzta a párnáját, vagy a takaróját, majd amikor melege lett, kibújt alóluk.
Ezernyi gondolat kószált a kobakjában, ezek tartották ébren.
Levitásunknak ebből a gyötrelemből lett elege.
Csendben felkelt alvóhelyéről, kerített mamuszt a lábaira, majd elfedte a világos, virágmintás pizsamáját a fehér, fekete foltos pokrócával.
A kisasszony ezt követve sétálni indult, - azt remélte, hogy így sikerül majd kiszellőztetnie a fejét.
Halk lépések kíséretével vonult végig a kastélyon, most - kivételesen - a nyula nélkül. Prefektussal való találkozástól mentesen lépett ki hamarosan a szabadba.
A kijáratokon túl mindent sötétség töltött be, ezért Emi világítani kezdett a pálcájával. Kellett a fény ahhoz, hogy lássa mi van a fekete, nyuszifüles lábbeliei előtt az úton.
Meglehetősen hideg volt az este, - ezen tény miatt a leányzó szorosabban fogta magához a takaróját.
Kevéske séta után hősnőnk érdekes lépésre szánta el magát, - a kövezett útról letérve belegázolt a rét füvébe.
Megközelítőleg ötven lépés után leült a növények közé, majd lerakta a már nem világító pálcáját maga mellé.
Ezt követve Emily elfeküdt a földön, majd a csillagokkal kirakott eget kezdte el kémleni.
Kísérteties csend ölelte körbe a tájat, - kékségünk azoban érezte valahol legbelül, hogy ez nem sokáig marad majd így.
Utoljára módosította:Szentesy E. Izabella, 2016. március 13. 22:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Kara Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 14. 13:28 | Link

Szentesy Kisasszony



Zoli órák óta forgolódott már az ágyában, teljesen esélytelennek érezve, hogy elaludjon. Egyszerűen csak túl sok gondolat kavargott a fejében. Így aztán amikor már elaludt minden szobatársa, és úgy gondolta, hogy a prefik már alszanak, gyorsan, hang nélkül felöltözött, magához vette cigarettatárcáját, és pálcáját, majd leosont a kastély lépcsőin. Szerencsére senkivel sem találkozott, csak a pálca fénye miatt kapott néhány méltatlankodó megjegyzést a portréktól. Majd egy nyávogásra rezzent össze, amikor a macskája megérkezett mellé.
- Hallgass te kis dög!
Mosolygott rá az állatra, majd odalépett az ajtóhoz, és kilépett a rétre. Kellemes csend fogadta, és kellemes, nyugodt sötét. Vagyis nem. Egy imbolygó fénypontot vett észre a réten, így aztán gyorsan az árnyékba ugrott, reménykedve, hogy senki nem vette észre. Egy ideig kuporgott még a sötétben, aztán amikor a fény eltűnt, akkor lassan előmerészkedett. Felkattintotta a cigisdoboz tetejét, és rágyújtott. Jó, mély slukkokkal szívta, és elindult a réten az erdő fele, macskájával a nyomában. Érezte, hogy egyre jobban megnyugszik, és kezdenek kitisztulni a gondolatai a sétától. Végül leült egy padra, és onnan nézte a kastélyt, és a körülötte elterülő csendes birtokot. Már éppen lenyúlt volna, hogy megsimogassa a kis szőrgolyót, amikor feltűnt neki, hogy nincs meg. Körbenézett, hegyezni kezdte a fülét, és éktelen nyervogásra lett figyelmes. Így aztán megindult a hang irányába, hogy kiderítse, mi volt az, ami ennyire felidegesítette szegény vakarcsot. Még a cigi sem égett le, mire megtalálta a probléma gyökerét. A gyökérnek ugyanis világító kék haja volt, amit nehéz nem észrevenni ebben a sötétben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2016. március 14. 17:03 | Link

Kara úrfi



Este volt. Majdhogynem tökéletes sötétség honolt mindenhol a réten, - a világító csillagok jelentették az egyetlen fényforrást.
Emily a fűben feküdt, az eget kémlelte. Hallgatta a körülötte ciripelő tücskök hangját. A kavargó gondolatai is idővel szertefoszlottak a fejében.
Minden annyira tökéletes volt számára, - nyugalom és béke övezte, melyeket magány kísért.
Azoban mindennek hamar végetvetettek.
Egy macska baktatott a közelébe, nyávogva, mintha hívott volna valakit.
Levitásunk emiatt felült, majd körülnézett.
- Ehhhrrrmmm...
Lánykánk felismerte az állat gazgáját, aki addigra már rég a közelében tartózkodott. A "lovagias" zsiráfgondozó volt az, aki nappal a könyvtárban keresztülesett a lábain. Emi amint felidézte magában az emlékeit, kuncogni kezdett, - azonban ez hamar köhögésbe torkollott.
Levitásunk ekkor vette a fáradtságot, hogy jobban szemügyre vegye a magas alakot.
A fiú kezében égő cigaretta volt, amelynek láttán Emily azonnal elfordította a fejét.
Érdekes tény a kisasszonyról, hogy túlzottan "jólnevelt kislány" ilyen téren, hiszen ő még - bármennyire is furcsa - soha nem gyújtott rá. Még csak ki sem próbálta, hogy milyen, és nem is akarja megtenni.
- Egyikünk sem örülne annak, ha kitudódna ez az egész. Ha Te tartod a szádat, és nem osztod meg senkivel, hogy itt láttál, én is megígérem, hogy így teszek.
Emily ezen mondatait az előtte elterülő földnek mondta, nem nézett az úrra.
- Szerintem sem te, sem én nem repesnénk, ha valamelyik nagyokos büntetőmunkára küldené.
Eme mondata után leánykánk vetett egy pillantást a rellonosra, rámosolygott, majd újra maga elé tekintett, és a zöldes-kékes felkontyolt hajához nyúlt, hogy leengedje azt, mert már kezdett kényelmenten lenni számára.
- Ezen az alkun mindketten csak nyerni tudunk, nem gondolod?
Utoljára módosította:Szentesy E. Izabella, 2016. március 14. 17:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. március 15. 03:33 | Link

Csermely   Smiley

Biztosan nagyon fog örülni neki az anyukája, pláne, hogy ma kiosztották a múltkori fogalmazást, és nagyon jó jegyet kapott rá. Annyira nem szeret fogalmazni, mert mindig attól fél, hogy valami cikis butaságot ír le, aminek semmi értelme, de szerencsére nem megy annyira rosszul, mint amennyire tart tőle. Igazából kifejezetten nem rossz semmiből, de leginkább a rajzolás meg a festegetés köti le, illetve szereti a testnevelést is.  Volt olyan, aki azt mondta, hogy ezek csupa hasztalan tárgyak, hiszen nagyon kevés esély van arra, hogy valakiből festőművész legyen, vagy befutott kviddicssztár. Pedig iszonyatosan szeretne jobb lenni másoknál ezekben, sőt a legjobb akar lenni! Most nagyon sok minden érdekli a bagolyköves tárgyak közül is, aztán persze kiderül, hogy ott szeretni fogja-e azokat, vagy sem.
De egyelőre leginkább az a koszos, ázott labda köti le a figyelmét. Még így is vannak ötletei, hogy mihez kezdene vele, hogy a frászt is kiijesztette belőle az állagával. Erre nagyon nem számított, valamiért azt hitte, hogy sokkal gusztusosabb tapintása lesz ennél.  De utána jött a nagyobb baj, hiszen farolásból ugrásban nem valami profi a lány, így elég csúnyát huppant a földre. A kicsiny nagylány fájdalmasan felszisszen, majd egy halk „auh”-t hallat, mert hát ráadásul még a bal lábszárát is végighorzsolta érkezés előtt. Első ránézésére a nadrágjának nem esett komolyabb baja, csak picit megkopott az anyag, talán észre sem veszi az anyukája.
Ekkor hirtelen észrevesz egy tőle nem messzire a földön kuporgó lányt. Egyből meg is feledkezik az égető fájdalomról, ami lábszárán van, és a feltűnően szőke teremtésre mereszti tekintetét, talán még a fejét is picit oldalra biccenti. Még nem is nagyon van ideje elgondolkozni, hogy mit talál azonkívül furcsának a lányban, hogy a fűben ül, a szőkeség megszólal. A kicsi nagyot nyelve válaszol neki.
- Igen. Azt a kvaffot akartam leszedni.
Mutat a pár méterre a fűben békésen heverésző labdára, melynek alja most már meglehetősen eldeformálódott az eséstől. Nem baj, megjavítható.
- Jól, csak lehorzsoltam a lábam.
Még nem nézte meg, hogy mekkora a baj, de nem valószínű, hogy komolyabban vérezne a sebe, hiszen ilyen időben még elég vastag nadrágot kell hordjon. A tompora picit még sajog, de azt meg csak nem kezdi el dörzsölgetni, bármennyire is jólesne ebben a pillanatban.
- Miért ülsz ott? Nem fázol odalent?
Kérdi a reszkető lánytól, miközben feláll a fűből és leporolja a nedves-koszos nadrágját.
- Ahj, Anyu megint le fog szidni…
Nem is érti, hogy miért mérges rá az Anyukája, hogy ha összekoszolja magát, elvégre csak pár suhintás a pálcával, hogy kitisztítsa a ruháját. Majd ha nagyobb lesz, akkor magának simán meg fogja csinálni, és akkor még a sárban is hempereghetne, ha szeretne. De persze nem szeretne. De megtehetné, mert már bagolyköves lesz és nagy.
Tekintete ismét a lányra siklik, még mindig nem igazán érti, hogy mi olyan furcsa benne. A bőre, a haja, a szeme. De lehet, hogy ez valami bűbáj, vagy valami különleges országból jött, ahol mindenki fehér és szőke. Sok diák festi a haját nagyon színesre, lehet neki is ilyen hóbortja van.
- Oh, elszakadt a harisnyád! Én sem tudok rá vigyázni soha…
Szólal meg ismét, ahogy pillantása már a lány lábát pásztázza. Annyira szereti a szép színes harisnyákat, de egyedül csak a vastagot tudja normálisan hordani, a felnőtteknek való harisnyát mindig elszakítja.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emma Renae Weißling
KARANTÉN


Kismadár 2.1
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 870
Írta: 2016. március 17. 15:09 | Link



Szeretem az esőt. Nem számít, hogy épp csak szemerkélve simogatja és élteti a tájat, vagy tombolva, háborogva veszi át a hatalmat a föld felett. Tisztaságot hordoz magával minden egyes formájában és ha dühöng is, végül megújít mindent. Lemossa a piszkot, jótékonyan elnémítja a rosszat és utat enged minden másnak. Igaz, a madarakat nem igazán tűri meg maga mellett, megfosztja őket a szabadságuk beteljesülésétől egy időre, de az eső is ennek az eszmének egy sajátos hírnöke.
Legalábbis ezt éreztem, ahogy figyeltem Sárit játszadozni a fátyolban. Ajkaim mosolyra húzódtak, miközben tekintetemet képtelen voltam elszakítani róla. Fülem megtelt a tompa robajjal, ahogy a cseppek hosszú útjuk végén sóhajtva terülnek szét és szivárognak be a talajba. Minden egyes apró cseppnek éltető ereje van, mégis oly észrevétlenül merülnek alá, mintha semmit sem érnének a világon. Mintha mind egy-egy halandó életet jelképezne...
Teljesen elmerültem a gondolataim melankolikus világában, immár Sárit sem láttam, csupán az eső töltötte meg minden egyes érzékszervemet. Éreztem magamban a késztetést, hogy kilépjek a falevelek oltalmazó takarásából és az állatomhoz hasonló önfeledtséggel szaladjak én is a fátyolba. És ebben mindössze egy mennydörgésszerű férfihang akadályozott meg...
Összerezzenve, hirtelen pillantottam oldalra. Egy pillanat alatt pukkasztotta ki azt a kellemesen elborult burkot, amit létrehoztam magam körül és emiatt meztelennek éreztem magam. Úgy éreztem magam, mint egy nyitott könyv egy vitrinben; bárki szabadon felfedheti a lapjain rejlő titkokat és nem létezik külső erő, ami bezárhatná a kíváncsi tekintetek elől...
Alig láthatóan húztam össze magam és szemeimet a földre szegezve elemeztem a fűszálak hosszúságát. Fogalmam sem volt, hogy mit mondhatnék, hülyén éreztem magam a saját gondolataim miatt és biztos voltam benne, hogy olyan fülsiketítően hangosak voltak, hogy a másik is tisztán hallotta őket.
- Szeretem az esőt. - Bukott ki végül belőlem, szinte csak suttogva. Még inkább felhúztam a vállaimat, ahogy karjaim keresztezték egymást a mellkasom előtt. Viszont már az eső sem tűnt megnyugtatónak. Inkább csak bosszantónak...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. március 17. 21:47 | Link

Bran

Kicsit zavart, hogy nem sikerült időben elindulnom a rétre, mert még a klubhelyiségünket is tisztává kellett varázsolnom, amit ugyan megoldok pár pálcaintéssel, de az is időbe telik, míg végigjárom a termet, és megnézem, mindenhol sikerült-e elérnem a kívánt hatást. Néha nagyon tud zavarni ez a dolog, pedig tudtam, hogy mit vállalok. Legalábbis sejtettem, hogy milyen következményei lehetnek ennek a dolognak.
De végül csak kiérek a rétre, ahol Bran vár minket, meg a türelmetlen elementálja. Ámulatba ejt az állat rögtön az első pillanatban, és még akkor is csak bámulom távolodó alakját, mikor kiskutya módjára pattan a vízlabda után. Természetemből adódóan nem is lehetne más a reakcióm a hatalmas kutyaszerű lény láttán. Aztán visszafordulok Branhoz, aki közben megismerkedett a kíváncsi rasekkal is.
- Ó, hát nem is tudom... Magamhoz képest elég profin tudok már alakokat formázni a földből, a többivel annyira még nem is próbálkoztam, inkább erre koncentráltam, hogy ez sikerüljön - bólintok egyet a mondataim végén, ezzel próbálom alátámasztani az állításaim. Frayec eközben megint akcióba lendül, közelebb merészkedik Brandonhoz ismerkedés céljából. Mozdulataiban nincs semmi fenyegető, én mégis rajta tartom a szemem, hátha tesz valami nyugtalanítót. Arra végképp semmi szükségem nem lenne, hogy mindezek után még rámásszon Branra.
- Amennyiben viszont nagyon ragaszkodsz hozzá, megpróbálkozhatok mással is, szakadékot elvileg nem tudok csinálni, szóval nem lesz bajotok - bár semmit sem tudok garantálni, akarhatnám még hozzátenni, de végül csendben maradok. Fél szemem továbbra is az állaton tartom, közben várom Brandon válaszát, és Freyja érkezését. Egyébként még mindig nem tudok túllépni azon, hogy mennyire fenséges az elementál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. március 18. 13:08 | Link


Aranyos. Ez volt a legelső gondolata a lányról, ahogy lenézett rá - pedig ő aztán igazán ritkán gondolja nőnemű személyekről, hogy aranyosak. Vagy cuki, vagy idegesítőek, vagy babák, vagy jól néznek ki, vagy már annyira jól néznek ki, hogy kezdene is vele valamit. Viszont ő, itt, ahogy állt a levelek alatt, elbújt a göndör haja mögé és nézte a kecskéjét - ami kétség kívül nem egy szokványos házi kedvenc -, egészen aranyos volt. Minden rezdülését észreveszi, anélkül, hogy különösebben figyelné, vagy elemezni akarná. Ezt vésték az eszébe, hogy a másiknak minden egyes mozdulatát észrevegye, még a legapróbbakat is. Másképp nem tud időben védeni, kiütik, esetleg úgy, hogy egy ideig ne tudjon újra játszani, és akkor már tényleg nem lehet belőle profi. Elég volt az a másfél év eltiltás, még sok is.
Egyik szemöldöke kissé megemelkedik a lány reakciója miatt, majd egy halvány, mondhatni kedves mosoly jelenik meg az arcán.
- Nem foglak megenni, nem kell félned tőlem. - mormolja meleg, kissé rekedtes hangján, miközben megrázza fejét. Általában tényleg nem szokott bunkó lenni, persze vannak esetek, amikor fáradt, vagy nem jön össze valami, de most köszöni szépen jól van. És új háztársa pedig amúgy is lány, a lányokkal meg amúgy is így viselkedik. Mindössze ennyi a hozzáfűznivaló, nem kezd el fecsegni, sem pedig siettetni a harmadikost. Így mikor göndörke megszólal, az felér egy kisebb sikerélménnyel.
- Én is. - biccent, miközben elnéz a külvilág felé, hallgatja az egyenletes kopogást, ami mikor idegesíti, mikor pedig lenyugtatja. Jelenleg mondjuk épp semleges neki ez az egész. Vállával a fa törzsének dől, összeráncolja szemöldökét.
- Tied a kecske, nem? - még mindig vigyáz a hangszínére, nem követelőző, sem pedig durva, inkább csak kíváncsi.
- Honnan van? Mármint... Legális ez? - újra lenéz a lányra, feltéve, ha az időközben nem ment el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Éjkerti Csermely
INAKTÍV


A Vak
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 220
Írta: 2016. március 20. 18:45 | Link

Viktórika


Pedig Csermely tényleg biztos volt abban, hogy a odakinn nem fog rá semmilyen esemény sem várni. A réten általában nem nyüzsögtek diákok a tél környékén, nem voltak teletömve vadállatokkal melyek rátámadnának, sem villanyoszlopokkal, melyeknek nekisétálhatott volna. Ám a repülő kislányokkal nem kalkulált. Zoru az utolsó pillanatban észlelte csupán a gyermeket, így a figyelmeztetése túl későn jött ahhoz, hogy védelmezettje fel tudja fogni a helyzetet. A lány néhány percre szinte sokkos állapotba került, a földre rogyott és remegve adott utat feltörni készülő rémületének. Szíve ki akart törni mellkasából, tüdeje pedig zsugorodásnak indult, torkában gombóc kezdett növekedni. A legkisebb, nem számított mozdulatok is képesek voltak ráhozni a frászt. Egy hirtelen érintés vagy furcsán közeli, a többinél hangosabb hang meg tudta félemlíteni őt, de ez sokkal közelibb és ijesztőbb volt ahhoz, hogy szimplán összerezzenjen. A sírás kerülgette. Szemeit átitatta az a meleg érzés, szinte égette belülről, mikor rátaláltak Zoru halk, csitító szavai. Mintha egy láthatatlan, gyengéd kéz simított volna végig arcán és ölelte volna át hátulról. Kezdett egészen megnyugodni. A hangoknak lassan értelme lett, egybefüggő mondatokká álltak össze, szelíd mormogás helyett. Egy leány. Eddig nem is gondolt arra, hogy nincs többé egyedül, ám amint rájött, hogy talán a másik is éppúgy megijedt mint ő, máris az aggodalom felülkerekedett és legyőzte a rettegést.
Bár az ékszer szólt Csermelynek arról, hogy egy öreg, eldeformálódott kvaffra mutogatott a beszélő, az mégsem fordította arra fejét. Régen megtette volna, sokáig észre sem vette, hogy folyton forgatta fejét, ha megtudta, hogy az illető rábökött egy tárgyra, amolyan megszokás volt, még azokból az időkből, amikor volt is értelme arra lesni, amerre intettek. Ám lassan ez is, oly sok más nem is észlelt mozdulattal együtt eltűnt.
- Megsérültél? - hangjába aggodalom szökött, és néhány arcvonása is átmázolta önmagát. Zoru pedig, nem hazudtolva meg saját nevét, azonnal ellenkezni kezdett, a fejben már megszületni látszó terv ellen.
- Nem tűnik túl súlyosnak, jól van. - jelentette ki szárazon, az utolsó mondatfelet már-már parancsoló hangnembe ívelve. Állandóan visszakozott, ha meglátta védence fejében a gondolat csíráit erről a dologról. Mindig is utálta, ha a lány használni akarta, mert úgy vélte ez a buta képesség nem több, mint önroncsoló és önkárosító, borzadályos átok. De honnan is tudhatta volna a ketyere, hogy milyen érzés volt segíteni másokon? Hisz őt csak a varázslat hajtotta, érzelmei is hamis, generált semmik lehettek.
Fázni? Csak akkor eszmélt rá, hogy még mindig remegett, mikor szóvá tették neki.
- Nem... - vörösödött el, miközben ujjai beletúrtak a nedves, puha fűbe és szépen, ám észrevehetően lassabban felállt és bizonytalanul kiegyenesedett. - talán egy picit. - vallotta be kedélyes mosoly kíséretében.
Próbálta a lehető legtöbb földtől megtisztítani szoknyácskáját és kabátkáját, ám a harisnyán nem tudott segíteni azonnal.
- Semmi baj, ha visszamegyek a szobámba majd gyors megjavítom. - legyintett, ujjbegyével megkeresve az említett lyukat. Csak egy húzásnak tűnt. - Ha jól emlékszem, volt erre egy bűbáj - ajkaihoz emelt kézzel és megbillentett csípővel mélázott el, hol is futott bele ilyen leírással egybefűzött varázslatba, és hogyan is szólt egész pontosan a szövege.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christopher Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2016. március 21. 19:10 | Link

Boglár Gréta

Mily’ csodálatos nap ez a mai, a madarak énekelnek, a pillangók repkednek és én pedig csak lassan sétálgatok. Fekete nadrágban, piros kabátkámban, én még nem érzem a jó időt vagy lehet, hogy csak máshogy vagyok beállítva, mint a többiek, de nekem ez az időjárás még hideg. Sajnos, ez van!
Ahogy kilépek a kastélyból megcsapja napfény az arcomat, szinte már-már olyan erővel csap meg a napfény, hogy majdnem visszaesek az intézmény falai közé, az ajtó mögé. Nos, még szerencse, hogy nem olyan családból való vagyok, aki egy kis napsugárzás miatt hátra szaltót dob, mert a mögöttem kacsasorban lépkedő diákok nem örülnének, ha rájuk esnék. Tehát felszívom magam, hogy erősebbnek tűnjek még a Napnál is, és elindulok kifelé. Egyenesen a rét irányába megyek, mert kis eszem jól tudja, hogy ott szép a táj, a madarak mindig vidámak és sok olyan emberrel találkozok, akik szívesen beszélgetnének velem.
Most rám is férne egy jó kis beszélgetés, mert már kezdtem unatkozni a négy fal között, és ez már annyira veszélyessé vált, hogy múltkor elő is vettem egy könyvet, és ami számomra is meglepetést okozott, hogy beleolvasta. Szinte magamhoz se tértem az ámuldozásból, mi történt velem? Könyvet vettem a kezembe, aminek a címén kívül az első pár sorát is elolvastam? Itt már egy orvos se tud segíteni, ide már egy pap kell, aki kiűzi belőle a tanulás iránti vágy gonosz démonját kis, ártatlan, lusta lelkecskémből. De nem szaporítom tovább a szót, ne csak rólam legyen szó. Tehát, ott jártam, hogy megyek a rét felé, sőt mi több, már meg is érkeztem oda.
~Milyen szép az idő! És mi ez a különös illat? Ilyet még sose éreztem itt!~ szétnézek, hátha meglelem az illat forrását, ami kezd egyre erősebbé és kellemetlenebbé válni. Ekkor látom meg magam mellett egy tojást, ami nagy valószínűséggel megzápult. Nos, úgy látom, hogy kár volt eljönnöm a rétre, ha nem a napfény dönt le a lábamról, akkor egy záptojás. Mi következhet még? Inkább gyorsan tovább állok és keresek egy árnyat adó fát, aminek tövéhez leülhetek.
Találok is egyet, nem ül alatta senki –ez a rét olyan, mint egy váróterem, sorszámot kell húznom, hogy leülhessek egy fához-, ezért gyorsan oda megyek, és mielőtt letenném kis habtestemet a fa alá, körbenézek, ill. szimatolok, hogy nincs-e valami meglepetés ott. Nem találok semmit, ezért kényelmesen helyet is foglalok és ekkor puff… egy termés vagy valami keményebb dolog esik a fejemre a fáról. A természet tényleg nem kedvel! Ámde, inkább nem is bosszankodom már ezen, igaza van Föld anyánknak, én kerestem a bajt, azzal, hogy kijöttem ide. Inkább elkezdek halkan énekelni egy dalt, amit még régen, ifjú koromban tanultam.
-Csip csepp, egy csepp, öt csepp meg tíz. Olvad a jégcsap, csepereg a víz. –annyira belemélyülök dalocskámba, egymás után megállás nélkül ismételgetem és közben fel se tekintek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2016. március 21. 19:48 | Link

Christopher Blake

Ráérősen indultam el anno az MT toronyból, hiszen se órám, se vizsgám. Na jó, vizsgám lenne, de mivel annyira tetszik ez az iskola, úgy döntöttem, maradok még egy évet. A tanároknak ugyan nem szóltam, de úgyis észreveszik. Nyújtózkodom, ásítok egyet, most a Nagyteremből jövök kifelé. Megvolt a fogalmam sincs milyen étkezésem, teljesen elveszett az időérzékem és nem is foglalkoztam vele, mi van most odabent az asztalon. Az utóbbi időben mást se csinálok, csak lófrálok és alszom. Megtörölgetem a szemeim és becélzom a kastélyon kívüli területet. A fülemben egy régi CN-en menő mese zenéje cseng, vagy legalábbis a fejemben elég élesen emlékszem rá. Amikor kicsi voltam, nagyon kedveltem ezt a rajzfilmet, hatalmas mázlistának érzem magam, amiért félig mugli vagyok és ilyen dolgokat is ismerhetek.
- Hjaj, na most, merre? - pillantok az ég felé, ujjaimmal eltakarva a hirtelen jött napfényt. Bár lenne az Edictumban, vagy valamiben egy random program ajánló.... Ki kéne mennem a tisztásra, vagy valahova. Igazából az erdőt is jó lenne felfedezni, csak hát egyedül... necces. Belenyúlok a farmerem zsebébe és kitapintok benne egy csomag gyöngyöt, meg némi kreatívkodáshoz való holmit, el is döntöm, hogy beülök valahova kreálni belőle valamit, úgyhogy a tipikus leülős helyre veszem az utam, vagyis a rétre. Az unalom elűzése céljából pedig magamban narrálom, mit is csinálok épp. Szóval. A rét felé véve az irányt felnéztem az égre és eltöprengtem az élet múlandóságán, ahogy a gyenge szellő fújta odébb a bolyhos felhőket. Lábam alatt az éledező fűszálak milliói, körülöttem diáktársaim emlékeztettek a tavaszi időjárás csodájára... Na jó, hagyjuk. Nem vagyok én ebbe a képies beszédbe jó. De az tény, hogy itt vagyok már a réten, viszont szokás szerint minden fa foglalt. Na de nem olyan fából (érted, fából) faragtak ám engem, akit zavarjon ilyen apróság. Nagy vehemenciával odabaktatok ahhoz, amelyik alatt másik főhősünk próbálja kipihenni természet csínyeit és se szó, se beszéd, beülök mellé, mintha már ismernénk egymást és nagy pajtik lennénk. Szó nélkül előveszem a zsebemből a gyöngyöket, pár apró ki is gurul a földre, de nem nyúlok utána, törődök inkább a kezemben maradottakkal és a már megkezdett damilra próbálom őket ráerőltetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. március 21. 22:12 | Link

Ha nem jön be a Lysander, akkor Lazy leszel, pont. <3


Bólogattam, mert tudtam miről beszélt. Emlékeztem arra a momentumra, amikor megkapta és egy bagoly formájában el is újságolta nekem. Fogalmam sem volt arról, hogy kitől kapta ezt a csomagot, de a buksi simi részemről kijárt érte az illetőnek, hisz nagyon boldoggá tette a barátosnémat.
Felszaladt mindkét szemöldököm, amint elkezdett utalgatni a Madagaszkáros-pálcakeresős kalandunkra. Elvigyorodtam, szinte már vihogva tettem fel neki, a kérdést, csípőre vágott praclikkal.
- Meglett vagy nem? Hát persze, hogy meg! Akkor ne problémázz rajta. - megveregettem a kék vállát - Nyugi, megtaláljuk a cuccaidat. Eridonos vagyok, abból is a hiperaktívabb fajta. - egy gyerekes nyelvöltéssel rákacsintottam és felpattantam a padról. Körülbelül olyan irammal pattanhattam fel, mintha tűbe ültem volna. Vicces, próbáltam megnyugtatni, de ez, az én számból inkább játékosan hangzott. Ahj.
Amíg tájleírást adott a tárgyairól, én fejkörzés kíséretében kiropogtattm a nyakamat, aztán pedig körül néztem. Kételkedtem benne, hogy pont ott, az udvaron lettek volna, de egy körülnézésbe nem haltam bele.
- Mond, hol láttad őket legutóbb? Ha a levitában, akkor bemehetek veled? Ne aggódj, megoldjuk! Idén voltam a Navinében is. Az már más, hogy Jared megbüntetett miatta, de-de-de nem félek egy prefibubutól sem. – fogpasztareklámba bevágható volt a mosolyom, amit megeresztettem. Lazriell valószínűleg ennyire nem lelkesedett ezért az ötletért, mint én, de az már lényegtelen. -
- Amúgy visszatérve a kereséshez, ott kezdhetnénk szerintem a körülszaglászást, Miss. Terelő. - vigyorogtam, mint a vadalma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Christopher Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2016. március 22. 15:01 | Link

Boglár Gréta

A helyzet úgy áll, hogy a természettel sikerült kibékülnöm és nem dobálnak meg fán lakón kis élőlények, nem csap belém a villám, nem égeti ki a szememet a Nap és semmi rossz nem történik velem, amit a természetnek köszönhetnék. Ám, van itt egy kis bibi társaságom érkezik a fa alá, egy lány személyében. Számomra ismeretlen a lány, hisz eddig nem hogy nem beszéltünk, de még nem is találkoztunk és most megtalált. Ez talán a sors keze lenne?
Ő nem köszön, én nem köszönök neki. Csak ülök hallgatag és néha odapillantok, ahogy gyöngyöt fűz. Visszaemlékszem ovis koromra, amikor nagy ritkán mi is gyöngyöket fűztünk a pedagógussal és társaimmal.
Nem sokáig bírom ezt a csendben ülést, úgy érzem magam, mint aki büntit kapott és nem beszélhet.
-Szia! Én, Chris vagyok!- mutatkozok be a lánynak. Majd a gyöngyfűzési technikáját nézem.
-Nagyon ügyes vagy! Én biztos nem tudnék ilyet, amilyen ügyetlen vagyok! Bár gyöngyöt legutoljára csak óvodában fűztem, azóta nem is próbálkoztam vele, de nem hiszem, hogy nagy sikerrel járnék ezen a területen.- egy kis szünet, levegővétel, majd folytatás.
-Én általában fonni szoktam, nagymamám egy csomó fonási technikát mutatott, és amikor nála vagyok, akkor mindig elővesz egy nagy szatyrot, ami tele van fonalakkal és azokból szoktunk különböző mintájú és formájú fonásokat készíteni.- és ezt mind sikerült elmondanom egy levegővel, bár egy kicsit gyorsan beszéltem, de azért remélem érthető volt a mondanivaló.
-És mond csak, melyik ház tagja vagy?- kérdezem a lánytól és reménykedem, hogy most elkezdünk beszélgetni, aminek eredményeként a legjobb barátok leszünk a nap végére. Na, jó! Túlzásokba ne essünk, de ha már mellém ült, akkor beszélgessünk is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helena Westland
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Írta: 2016. március 22. 20:48 | Link

Aaron E. Blake

Órák után kiléptem a szabadba egy kicsit élvezni a téli tájat. Hófehér minden, megálltam egy kicsit gyönyörködni benne. A kastély is egész máshogy fest így, ahogy megcsillan a hó a tetőn. Megláttam pár diákot hóembert építeni, és elgondolkodtam rajta, hogy beállok én is. Egészen addig, amíg nem hallottam valamit a hátam mögött elsuhanni, de mire észbe kaptam, már a hátamon csattant egy hógolyó. Megfordultam, körbepásztáztam az egész udvart, de hirtelen nem láttam senki gyanúsat. Miután alaposan szemügyre vettem a diákokat, megláttam egy fiút, aki kicsit sietősebben lépdelt. a kastély felé. Utána siettem, közben lehajoltam a hóba és golyót formáztam belőle. Felé dobtam, és vártam, hátha eltalálja. Bár azon sem lepődtem volna meg, ha csak mellé esik, amilyen béna vagyok. Remélem tényleg jó embert céloztam meg, mert ha nem, lehet, hogy bajba kerülök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. március 25. 02:46 | Link

Csermely *-*

A kvafftól piszkos kezét a fa törzsébe törli, amitől most már még több barna darabka kerül a mancsára. Végül jobb híján eszébe jut, hogy egyébként a kabátja zsebében ő tart zsebkendőt is, úgyhogy előhalászik egyet, s jó alaposan beletörli a pracliját, majd ismét zsebre vágja a piszkos papírdarabot. Ajkaiból kicsi „kacsacsőrt” formálva, majd halk cuppanással visszaállítva a normális formára bámulja a koszos, ázott bőrt. Van javító bűbáj, szépítő bűbáj. Sőt, színező varázslattal is el tudná látni a kvaffot. Milyen király lenne már, hogy ha a polcán a régi babái mellett, amikkel már úgysem játszik legalább fél éve ott lenne egy ilyen labdatartó állványon, vagy mi a francon egy lila kvaff. Vagy inkább, kék, vagy napsárga. Az utóbbi időben nagyon szimpatizál azzal a gondolattal, hogy minden hónapban, sőt akár minden héten átfesteti valamelyik rokonával valamelyik bútorát, esetleg a falat. Lassan szeretné átrendezni a szobáját, hiszen már tele van egy csomó felesleges kacattal, amikkel hónapok, sőt évek óta nem is játszott. Azt beszélték otthon, hogy hamarosan kaphat egy új ágyat is, akkor átpakolják a szobácskáját, s egyúttal azzal elajándékozza a nélkülözhető játékait. Persze néhányhoz még most is ragaszkodik, hiába nem használja őket, de azért nagyon sokat oda fog tudni adni másnak.
Kezével próbálja kidörzsölni a fűfoltokat, ám azok makacsul ragaszkodnak, úgyhogy ezen már csak a tisztítóbűbáj segíthet. Csalódottan sóhajt egyet, majd a ruhájáról ismét a szőkeségre siklik a tekintete. Nem akarja feltűnően méregetni, de neki valahogy nagyon fura az egész lány, viszont nem tudja megmondani, hogy mi nem stimmel vele.
- Szerintem csak egy nagyon picikét.
Feleli, majd elkezdi feltűrni a nadrágja szárát, hogy meglássa mekkora a kár. A fájdalomból ítélve nem komoly, viszont a hűs márciusi időjárás miatt beleborzong abba, hogy a csupasz bőre a levegőt éri. Amikor felér a térdéig, ott vöröslik egy körülbelül tenyérnyi, de egyáltalán nem mély horzsolás, melyből már épp hogy csak szivárog egy kis vér, de összességében épp csak elszínezte a nadrágja belső oldalát.
- Látod, nem komoly? Két-három napot adok neki.
Korábban annyiszor horzsolta már le magát, hogy szemre meg tudja saccolni a sebelmúlás idejét. Ettől durvább sérülései is voltak már, de általában megúszta a játékot néhány kék-zöld folttal.
Vikike biztatóan visszamosolyog a földről felkelő lányra. Tudja ám, hogy hideg a föld, még májusban is azt szokták neki mondani, hogy ne üljön le, mert felfázik, sőt hallott már olyan dolgot is, hogy majd nem lehet kisbabája. Hogy mondhatnak ilyet egy gyereknek? Ki gondol még ilyenkor a kisbabákra?!
- Jaj, azt tudom, azt tudom! Már olvasok ám ilyen könyveket, talán a Reparo, nem? Vagy az csak törött tárgyakra jó?
Mondja a végére csökkenő lelkesedéssel, ahogy lehajtja a nadrágja szárát. Igazából lehet, hogy butaságot mondott, mert hát ugye neki még nagyon szegényes a varázsige készlete, amit ismer.
- Lehet vannak ilyen ruhás varázsigék, mert a nagymamám szokott kötőbűbájt használni.
Igazából, ahogy elkezdett megismerkedni az átváltoztatástannal teljesen lesokkolta, hogy mennyiféle varázsige van. Mármint arra külön, hogy gyufából tűt? Meg minden ilyen kis apróságra? Fogalma nincs, hogy hogyan lesz képes ennyi varázsigét megjegyezni. Kicsit kezdi bánni már a „korábban megyek egy évvel a Bagolykőbe” projektet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kara Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 28. 22:47 | Link

Szentesy kisasszony


Komolyan olyan hülyének gondolja a lány Zolit, hogy köpjön? Ember, akkor kiderülne, hogy ő is kint járt. Az meg ugye neki sem jó.
- Nem vagyok hülye, nem foglak felnyomni.
Lehet nem is csak metaforikus ez a gyökér gondolat. Elpöckölte a cigit bele a nagyvilágba, a kor hajnali nedves fűben úgyis gyorsan elalszik. A macsek ezt egy rosszalló nyávogással jutalmazta, mint egy kis külső lelkiismeret, nem támogatja Zoli ilyesfajta szokásait. Ha már dohányzik, igazán elvihetné a csikket a legközelebbi kukáig. A kis háziállat közben fújni kezdett a szfinxre, aki emelgette a kezét, aztán kissé megnyugodott, amikor csak a hajzuhatagot engedte ki. Ennek ellenére továbbra sem bízik a lánykában. Na nem mintha amúgy bárkiben bízna.
- Szerintem hagyjuk az egészet a francba. Melchior, gyere. Semmi érdekes nincs itt.
Mondta Zoli, majd megvető pillantást küldött a lány felé. Szóval sebes léptekkel indult vissza a kastély felé, nyomában a macskával, aki helytelenítő nyávogással kísérte Zoli újabb előkerülő cigarettáját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2016. március 28. 23:41 | Link

Kara úrfi



Emily megnyugodhatott az úr válaszát hallva. A lányka gondolta, hogy az úrfi egyáltalán nem hülye, és nem szólna a dologról senkinek, - pusztán csak azért, mert akkor ő is rosszul járna. Viszont ezt meg kellett ígértetnie vele, hogy teljesen biztossá válhasson ebben a gondolatában.
A rellonos hamarosan elszívta a cigarettáját, amelynek a csikkjét "úriemberhez" mérten szépen belehajított a vizes fűbe. Emi ezt méltatlankodva nézte, összehúzta a szemöldökét, majd úgy döntött, hogy nem szól semmit. Semmi hangulata nem volt most szócsatába keveredni. A szfinx reakciója ugyanakkor zajlott, mint a macska nemtetszését kifejező sokatmondó nyervogás.
A hajleengedésre a kis bestia fújt egy csomót, amiből Emily leszűrte, hogy valószínűleg annyira szimpatikus a fiú házikedvencének, mint az ő nyuszmókjának az úr. Van ez így, ebbe nem fog belerokkanni lelkileg.
Egy darabig csend honolt a felek között, majd az idegen elég érdekes mondatokkal törte ezt meg.
Emi csendben végighallgatta azokat, majd egy meglehetősen halvány mosoly ült ki az arcára.
- Neked is jó éjszakát...
Ezt követve levitásunk végignézte az úr stílusos elvonulását, - amely a legutolsó szavától kezdve, a megvető pillantásáig, amelyet felé intézett, a sietős megindulásából, nomeg egy újabb cigaretta elővételéből állt.
Ezt megint a négylábú nyervogása kísérte, amely valószínűleg azért csendült fel újból, hogy ezzel is figyelmeztesse a dohányost arra, hogy nem kéne.
Emily eme történések lefolyása után várt egy kicsit, - majd amint kellő távolságba került a fiú, elfeküdt újra a fűben, és szépen halkan nevetni kezdett.
Utoljára módosította:Szentesy E. Izabella, 2016. március 28. 23:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Éjkerti Csermely
INAKTÍV


A Vak
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 220
Írta: 2016. március 30. 23:20 | Link

Viktórika


- Hallod? Azt mondta pici, és én is látom, alig egy dongócsípésnyi, még csak nem is mély, meg se horzsolódott, talán csak a színe változott, a vér futott fel a bőr alá, semmi több, ne aggódj már. Különben is, ha látnád mekkora, még olyan gyerek, engedd, hogy maga tanulja meg az élettől kapott leckéket, hogy ha leesik valahonnan fájni fog neki egy darabig, majd többet nem ugrál, ez az ár nem nagy érte, nem is sír, még csak ferdének sem mondani száját. Menj inkább, játssz vele, vidítsd fel ha akarod, akár azt a régi, borzalmas kvaffot is megfogdoshatod, ha megígéred, hogy utána jó alaposan megcsutakolod majd mancsod. Garantáltan nyálas élmény lesz - Olyan gyorsan pörgette a szavakat, hogy ha nyelvvel áldották volna meg, már rég kifáradt volna az és nem tudott volna még csak a feléig sem eljutni az aprócska ékszer. A témát is terelte, észrevétlen, hátha sikerül kiütnie abból a csacsi fejből a gondolat magját.
- Két-három nap, azt mondja kettő vagy három nap, hallod, hogy tudja? Ez a kislány profibb e téren mint te, pedig be kell vallani, te is elég sok borzalmat összeszedtél már, lágy szívednek hála. - még csak nem is titkolta a rosszallást hangjából, melyre az érzékeny levitás arca azonnal meg is rándult, de hallgatott tovább, míg a másik folytatta, meg se állt - Biztos nagy vadóc, talán már rég hozzá is szokott az ilyen katona dolgokhoz, biztos egész nap pattog, akár egy labda, ha ma meggyógyítod, holnap szerez kettő másikat, nem érné meg. Különben is, azt mondta két nap, neked mennyi időbe telne, míg az az izé teljesen el nem tűnne kezedről, egy kerek hétbe? Talán egy és félbe? Légy okos, csak most az egyszer, kérlek....- az utolsó szó tényleg könyörgés volt, szelíd, suttogó kérelem. Csermely beharapta alsó ajkát és előre dőlt, mosolyra húzva száját.
- Talán kicsit felgyorsíthatnánk a folyamatot...
- Az istenért te lány! Hát kinek papoltam ezidáig? - Duzzogva kommentálta az előbbi felajánlást Zoru, ám mást nem tudott tenni, üres lebeszélésen kívül. Ilyenkor örült Cseme, hogy a segítője tényleg csak egy hang, nem pedig egy egész ember, mert akkor már rég két lakat alatt lenne bezárva, valami sűrű, erdő mélyén terpeszkedő, ajtótlan toronyházban,  hogy várja a megmentő lovagot aki kiráncigálja onnan. Azt pedig aztán leshette volna, míg világ a világ.
- Igazából én is arra gondoltam - ujja hegyével még mindig a lyukat birizgálta. Csupán néhány hónapja volt az iskola diákja, bár az órák már elkezdődtek, mégsem tudhatott mindent, hatalmas sajnálatára. Néhány leckével ugyan máris előrébb járt társainál, hajtotta a kíváncsisága, de mindig is az elmélet útján lépkedett, a gyakorlat ösvénye szinte ismeretlen volt számára. Ritkán varázsolt a pálcája segítésével, nem is hordta magánál, egyszerűen olyan nagyon hosszú volt, hogy el sem férne nála. Minden zsebe túl kicsi, ha pedig kezében hordozná minden felé, előbb vagy utóbb úgyis eltörne. Jó helye volt annak a szobájában, a bélelt kis ládácska alján, melyben eredetileg is kapta a tárgyacskát.
- Valóban? Akkor lehet inkább a könyvtárba megyek majd, hátha találok valami jobb igét, amely erre a problémára specializálódott. Képzeld csak el, harisnyaszaggató fruskák részére egy egész kis varázslat lenne kitalálva, milyen érdekes is volna... - kuncogott jókedvűen. Nem tudta és nem is értette, hogyan és miként találják ki vagy alkotják meg a varázsigéket. Csak úgy megszületnek? Vagy ha elhatározzák, hogy ilyen igenis lesz, akkor az lesz is? Egyszer ennek is utána akar majd járni, talán fel is fogja írni magának arra a listára, ahol a többi hasonló dolgot szokta felsorakoztatni, de már az is olyan terjedelmesnek bizonyult, akár egy hosszú farkú, cakkos mintás kígyó farka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. március 31. 12:00 | Link

Helena

A hátának csapódó golyótól kissé megbillen, de éppen csak annyira, hogy felszaladjon a szemöldöke a homlokra. Nem gondolta volna, hogy a kislány visszaadja neki. De persze így fair. Meg úgy, ha ő sem hagyja ezt megtorlatlanul.
Gonosz vigyorba húzódik a szája, amit persze a lány még nem láthat, hiszen neki háttal áll. Aztán rendbe szedi arcizmait, és csodálkozva, valamint kissé mérgesen indul meg felé.
- Hé, ezt most miért kellett? - kérdezi is már majdnem odaérve méltatlankodó hangon.
Hosszú léptekkel nem is telik neki sok időbe, hogy odaérjen hozzá, és némileg fölé is tornyosuljon. Persze nagyon fenyegető nem akar lenni, de így mókás a dolog.
- Tudod ugye, hogy kölcsönkenyér visszajár? - néz rá félrehajtott fejjel, aztán egy hirtelen mozdulattal elgáncsolja a lányt. Vagy legalábbis megpróbálja. Mindenesetre a gonosz vigyor újfent megjelenik arcán, mert már elég közel ért "prédájához", nem kell színlelnie, hogy nem ő gonoszkodott vele korábban. Ha a lány felvette a kesztyűt, akkor itt bizony valós hócsata fog kibontakozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. április 2. 02:21 | Link

Csermely

Még mindig hihetetlenül izgatja a fantáziáját az a piszkos, régi kvaff, egészen biztosan hatalmas nagy kincsre bukkant ezen a fán. Arra gondolt, hogy majd a későbbiekben ő is játszhatna kviddicset, bár még fogalma sincs, hogy milyen pozícióban. Végül is Leonie is terelő, nála pedig valószínűleg magasabb lesz, sőt még Vivi is próbálkozott a vasak ütögetésével. De persze a hajtó sem rossz, akkor játszhatna ettől gusztusosabb tapintású kvaffokkal is. Az őrző valamiért annyira nem köti le, elvégre hát többnyire csak ott lebeg, mert ha ügyesek a hajtók, akkor nincs sok dolga. A fogó, az meg menő dolog, mindenhol azt hallja, hogy az a legfontosabb, de neki nem lenne türelme az egész meccs alatt azt a kis Red Bullal átitatott Ferrero Rochert kergetni.
- Szerinted milyen régen lehet itt? Lefogadom, hogy vagy 10 éve! Sőt, talán még nem is éltem, amikor ez idekerült!
Arról hallott, hogy ezt az intézményt, mint olyan nem olyan régen alapították- kb. 7-8 évvel a születése előtt-, noha a hely meg a kastély már állt korábban is, csak az iskola miatt hozták helyre. Úgyhogy korábban nem valószínű, hogy kvaffokat dobáltak ennek a fának a lombjai alatt.
- Az is lehet, hogy egy olyan diák hagyta itt, aki azóta már befutott játékos, nem?
Vagy egy béna idióta, aki még csak le sem tudta szedni a fáról a kvaffot, miután annyi esze nem volt, hogy ne egy fa alatt hajigálja. De ábrándozni lehet, bármelyik opció is a valós.
-  Baj van?
Kérdi a lány arcának rezdülését látva, meg úgy általában az egész lányt végigmérve. Nem akar rákérdezni, hogy „hé, te figyelj már, nagyon furcsa vagy nekem, mitől vagy ilyen?”, de azért érzi, hogy valami nincs rendjén a lánnyal. Bár tudná, hogy mi az. Tudja, hogy nem szabadna ilyeneket gondolnia, mindig mondják neki, hogy ne ítéljen elsőre. De itt valami akkor is különös.
- Jaj, én nem megyek Lori nénihez! Az a főzet nagyon csíp!
Feleli a szőke lánynak két tenyerét maga elé tartva tiltakozása jeléül. Kenték már be a sebforrasztó főzettel a sebeit korábban, tényleg elmúlt pár óra alatt, de legszívesebben körbeugrálta volna a szobát, annyira marta érzékeny bőrét az a lötty.
- Majd ha hazamentem megmosom.
Tudja ő, hogy valamilyen főzettel le kell ilyenkor kezelni, hiszen el is fertőződhet a seb, de nincs kedve bevallani otthon, hogy fára mászott, amikor az tilos, plusz még undorító tárgyakhoz is nyúlkált. Nyúlkált? Mit nyúlkált! Haza fogja vinni. Odasiet a kvaffhoz és a ruhájától jól eltartva megemeli azt. Az eséstől kiütődött belőle a víz egy része, de még így is elég súlyos egyéniség.
- Jé, csak kicsit büdös!
Rikkantja derűsen széles vigyorral a képén, miközben visszasétál a lányhoz, hogy ha akarja ő is közelebbről meg tudja szemlélni ezt a puha, nedves, kissé szagos csodát.
- Az a durva, hogy amilyen az Átváltoztatástan, szerintem simán van erre egy varázslat. Anyu tanított ÁVT-t, mesélte, hogy minden vacakra van egy varázsige. Nem tudom, hogyan lehet azt mind megtanulni.
Válaszolja kissé kuncogva, kissé pedig lemondóan. Valóban fél attól a tantárgytól, hiába lesz otthon segítsége belőle, hiszen az anyukája bár nem szaktanár, azért eléggé jártas ebben a tudományban. Ráadásul, ha minden jól megy, lehet, hogy pont a rokona fogja tanítani az iskolában, amire ő oda fog kerülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helena Westland
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Írta: 2016. április 14. 21:26 | Link

Aaron E. Blake

Mikor a fiú megfordult és elindult felém, nagyon megilletődtem, hogy nem is ő dobott meg. Felém ordított, hangjából kihallatszott, hogy valószínűleg tényleg nem ő lehetett. Egyre közelebb ért és azon gondolkoztam, hogyan húzhatnám ki magam a bajból. Már szinte mellettem volt, meg is szeppentem, aztán hirtelen elgáncsolt. Elvesztettem az egyensúlyom és belezuhantam a hóba. A kabátom és a fél arcom tiszta hó lett. Meglepett a hirtelen hideg, de rájöttem, hogy mégis csak jó embert céloztam az előbb.

- És ezt miért kellett? – fordultam felé, majd gyors egy félig meggyúrt hógolyóval megpróbáltam vállon dobni. Majd felpattantam és kicsit hátrébb álltam a reakcióját várva. Reméltem, hogy nem haragszik meg nagyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gy Shasper
INAKTÍV


Csak a szokásos.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 275
Írta: 2016. április 14. 22:10 | Link

Kedves Rebi


Mi sem jobb mint kijönni a rétre és egy kis friss levegőt szívni. Jó kis kikapcsolódás ez számomra, itt végre nyugodtan pihenhetek egy kicsit. Bár jó lenne egy kis társaság, akivel beszélgethetnék. Nyugisan beledőlök a fűbe, majd nézem, ahogy az égen elhúznak a felhők. Leszakítok egy virágszálat és beleszagolok.
-Öhl. Ez büdöske - borzalmas szaga van ám. Felállok, majd odébb sétálok. Kiérek egy olyan részre, ahol egy csomó virág van és mindegyik jó illatú. Leszedek párat, majd leülök egy nem annyira sűrű részre és gondolataimba mélyedve üldögélek. Szívesen cseverésznék valakivel, főleg Rebivel. Remélem nem mérges rám, bár inkább megdöbbentnek tűnt azon az estén. De ha tévedek akkor nekem tuti annyi. Vajon hol lehet most?
Utoljára módosította:Ragnar Erik Magnusson, 2016. április 16. 11:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


    Hát tudod.....
         
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. április 15. 06:35 | Link

Gy

Mivel a nap hét ágra sütött, ezért úgy gondolta, ideje kimenni egy kicsit a levegőre. Megfogta, az egyik táskáját, belegyömöszölte az egyik kabátját, mert ugye a tavasz elég kiszámíthatatlan, egy halom könyvet, hogy legyen mit csinálni és egy plédet, amire le szándékozott ülni. Eleinte gondolta, hogy a gitárját is leviszi, de arra jutott, hogy nem a legjobb mindenfelé húzni-vonni. Ezzel a kis csomaggal indult el, le a rétre. Még soha nem járt ott, de már többektől hallotta, hogy egy csendes, nyugodt hely. Éppen egy alkalmas helyet keresett, hogy leülhessen, amikor egy igen ismerős alakot pillantott meg a fűben ülni. Óvatosan, és halkan leült mögé, majd egy gyors mozdulattal befogta a szemét -Na ki vagyok?- kérdezte a fiú fülébe suttogva.
Utoljára módosította:Ragnar Erik Magnusson, 2016. április 16. 11:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gy Shasper
INAKTÍV


Csak a szokásos.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 275
Írta: 2016. április 15. 17:14 | Link

Rebi


Hallom, ahogy mögém ül valaki, majd mielőtt megfordulnék, hogy megnézzem ki is az, az illető befogja a szemem és belesúg a fülembe. De hiszen ez Rebi! Tényleg a kedvemre tesz valaki onnan fentről.
-Na várjunk csak ki lehetsz? Csak nem te vagy Rebi?- mosolyodok el, majd megfordulok kezemben a virágokkal. Igen, ez Rebi, eltaláltam. Felismerem a szép hangját. Odanyújtom neki a virágokat és remélem elfogadja.
-Szia Rebi. Örülök, hogy megint látlak-hiányzott nekem. Láthatóan nem mérges rám, aminek örülök. Látom hozott egy kis csomagot és továbbra is csak örülök, hogy láthatom. Aznap este után csak rajta járt az eszem, meg azután is.
Utoljára módosította:Ragnar Erik Magnusson, 2016. április 16. 11:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


    Hát tudod.....
         
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. április 15. 21:59 | Link

Gy

-Ha azt mondom, hogy nem Rebi vagyok, elhiszed? - nevet. A magányosra tervezett délutánra talált egy beszélgetőpartnert. Na de még milyet! Mosolyogva, és halványan elpirulva elfogadta a virágokat -Köszi - Igazából az elmúlt napokban, úgy alakultak a dolgok, hogy nem tudtak beszélgetni. Összefutottak a dolgok, így még csak egy köszönésnyi időre sem találkoztak. Na de most itt ültek, és egy beszélgetés volt kibontakozóban, úgyhogy egy szava sem lehetett. -Én is örülök, az újra találkozásnak. - mondja teljesen őszintén. -Hogy vagy? - érdeklődik, majd előszedi a plédet a táskájából, amivel együtt sikeresen kirántotta a könyveket is. Mivel csak úgy találomra felkapott négy-öt könyvet. És pont úgy adódott, hogy a könyv, amit még a könyvtárból hozott el az este, épp legfelülre került. Igyekezett. Reménykedett, hogy Gy-nek nem tűnt fel, de azért igyekezett minél gyorsabban visszasüllyeszteni a táskájába. Ezután kihajtogatta a plédet, rácsüccsent, majd intett a fiúnak, hogy üljön át mellé.
Utoljára módosította:Ragnar Erik Magnusson, 2016. április 16. 11:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gy Shasper
INAKTÍV


Csak a szokásos.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 275
Írta: 2016. április 18. 21:59 | Link

Rebi


-Nem igazán-azzal bele mosolygok Rebi szemébe. Nagyon szivesen mondom magamban. Igazából vettem neki egy szép nyakláncot de most pont nincsen nálam. Az utóbbi időben meg nem tudtam oda adni neki mert nem igazán találkoztunk.
-Köszi jól vagyok. És te?-mondom közben kiveszi a lepedőt és kirántja a könyveket. A könyvekből itélve felkészült. Elolvasom a közép tájt lévő könyv címét majd segítek visszapakolni a könyveket a táskába. Örömmel csüccsenek Rebi mellé majd kicsit közelebb húzódok hozzá. Átnyúlok a háta mögött és megfogom a derekát és várom a folytatást de még felteszek egy kérsdést.
-Ha zavar valami nyugodtan mond el.-mondom Rebinek halkan.Senki sincs a réten és ha csak nem zavarja,hogy át ölelem akkor ha szól nyugodtan elengedem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


    Hát tudod.....
         
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. április 18. 22:30 | Link

Gy

-Na akkor meg- mosolyog vissza. Örül, hogy végre kicsit beszélgethetnek. -Én is kösz jól. - és kicsin múlt, hogy hangosan hozzá nem tette, hogy de most már jobban. Ami tényleg így volt, de hát soha nem vallotta volna be senkinek. Miközben a könyveket pakolták be, aktívan reménykedett, hogy csak azt az egy könyvet meg ne lássa, de nem pont úgy nézett ki mimt aki maglátta. Habár, az is lehet, hogy csak jó színész. De inkább nem gondolkodott ezen. Ha meglátta, meglátta, ha meg nem akkor szerencséje volt. Gy átült mellé, a takaróra és átkarolta a derekát. Eléggé megdöbbent, de vegül is csak a fiú vállára hajtotta a fejét és válaszolt - Szerintem minden tökélletes,de ha szerinted nem... - vonja meg a vállát, és hagyha, hogy a mondat második fele a levegőben lógjon.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gy Shasper
INAKTÍV


Csak a szokásos.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 275
Írta: 2016. április 18. 22:58 | Link

Rebi


Az jó. A legfőbb, hogy mindenki boldog legyen. Látszik a lányon, hogy megdöbben, de csak a vállamra hajtja a fejét, úgyhogy nincs gond, majd elmond egy befejezetlen gondolatot.
-Szerintem is - majd elégedetten sóhajtok. Eddig tökéletes az itteni élet, sok embert megismertem, meg Rebit. Így békésen üldögélünk a réten, mint két szerelmes pár, vagy lehet, hogy csak egy, de nincs mit tagadni. Gy szerelmes bár nem meri bevallani. Csak bámulok Rebire. A szép hosszú vörös haja, szép arca, kellemes illata.
Sosincs téma, mikor végre találkozunk, de legalább így nyugodtan  a réten és gondolatainkba mélyedve egymást át karolva boldogan üldögélhetünk.
Utoljára módosította:Ragnar Erik Magnusson, 2016. április 30. 14:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


    Hát tudod.....
         
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. április 19. 16:21 | Link

Gy

Soha nem gondolta volna, hogy eljön az a nap bármikor is, mikor egy fiúval ölelkezve ücsörög valahol. Túl romantikus az ő ízlésének. A filmekben is azt az egyet utálta, hogy mindig valami nyálas vége lett. De most mégis, itt ül és majd kicsattan a boldogságtól. Már az is a történelmi pillanatok közé sorolható, hogy egy fiút egyáltalán ilyen közel engedett magához. A bátyján kívül, mindenkivel tartotta a távolságot, de jött Gy, és minden megváltozott. Valami olyasmi tervei voltak, hogy ha majd befejezte a tanulást, akkor talán, de csak talán, megkeresi az igazit. De ez, mint a kialakult helyzetből látszik, nem jött össze. Lábait mellkasához húzva helyezkedik el kényelmesen, és csak nézi a tájat. Nem zavarja a csend, mindig is jobban szerette magára vállalni a hallgatóság szerepét. Kivéve, ha rájön az öt perc, mert olyankor be nem áll a szája.
Utoljára módosította:Ragnar Erik Magnusson, 2016. április 30. 15:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 25 ... 33 34 [35] 36 37 ... 45 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék