36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Simfel Kristóf összes RPG hozzászólása (29 darab)

Oldalak: [1] Le
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. február 5. 21:48 Ugrás a poszthoz

Ádám

Az áthelyezési kérelem sikerült, délután be is költözhetett az újonnan megvett lakásába, ahova már be is bútorozott. Bár igaz, egy kicsit elhamarkodott döntés volt azonnal itt lakást venni, de végül szerencséje volt, hogy megkapta itt az állást, bár a Bizottság többi tagja nem nézte jó szemmel. Így is eléggé a bögyükben van, mert a protekciója miatt ilyen fiatalon bekerült közéjük, de sebaj. Kristófot nem igazán érdekli, a munkáját rendesen és becsületesen végzi, úgyhogy ők sem köthetnek bele. Mivel aztán inkább csak átutazóban volt a faluban, nem ismeri annyira, gondolta, este tesz egy sétát, hogy legalább a boltokat felfedezze, ahonnan a félkész, vagy a kész ételeket be tudja rendelni. Sajnos az idő nem éppen úgy gondolta, hogy ő majd bármerre is bámészkodni fog, késődélután csúnyán beborult az ég, úgyhogy a kinti, elegáns, hosszú kabátjához egy fekete esernyőt is hozzá csapott. Az akció, miszerint találjon éttermet, sikeresnek bizonyult, viszont mire odaért, azok már bezártak, úgyhogy a minőséget nem tudta kideríteni. Most ezekben a besötétült órákban, az eső eleredtével bandukol, hogy szétnézzen még egy kicsit a környéken, aztán hazainduljon készülődni a másnapjára. Ahogy félig zsebre tett kézzel trappol a pocsolyákban, dulakodás hangjait véli felfedezni, amit egy vállvonással lerendez. ~ Biztosan csak a helyi vandálok. Korán kezdik az ivászatot. ~ Ahogy sétál tovább, elhalad egy sikátor mellett, a hangok felerősödnek. Kristóf oldalra pillant és két férfit lát, az egyik éppen egy kisfiú torkát markolássza, amíg az tehetetlenül a falnak nyomva próbál kiszabadulni. A társának a dolga persze a fedezés lenne, mivel amint meglátja a befelé bámészkodó esernyős alakot, elrettentő képet próbál vágni, s a pálcáját mereszti felé. Simfel erre egy kicsit meglepődik, aztán visszafordítja a fejét, tovább megy, mintha nem látott volna semmit. Arca komolyra vált, amint eltűnik a két férfi szeme elől, a közeli bokor aljából felmarkol egy kis sáros földet. ~ Gyereket, mi? ~ Maga mellé ejti esernyőjét, jól megtapicskolja a cuppogó golyót, majd két lépés alatt a sikátor szájánál terem, eldobja azt és tarkón is találja azt az alakot, aki a szegény kisfiút szorongatta. Erre nem számítva a két alak hátranéz, mire Kristóf sáros mancsaiban már a pálcája vigyorog helyette is.
- Nem vagyok szakértő, de szerintem ti eltévesztettétek a házszámot. Everte Static! - Kiálltja, mielőtt a két férfi feleszmélne helyzetükre. Az egyik, nevezetesen az, aki az őrszem volt, most a levegőben perdül egyet és orrával fogja meg a macskaköveket.
- Te is kérsz? - Néz most a másikra. - Egy szempillantás alatt aurorokkal lesz itt tele minden, ha most nem tűntök el. A srácot nyilván keresni fogják a szülei, tudjátok ti, mennyit kapnak manapság gyermekek bántalmazásáért...? Tünés! - rivall rá az álldogálóra, aki kis habozás után összeszedi társát és elrohan. Kristóf utánuk néz egy darabig, amíg biztos lesz benne, hogy eltűntek, aztán a kis srácra néz, lehajol és felsegíti, ha szükséges.
- Megsérültél? Bocs, hogy csak most értem ide. - Mosolyog bátorítóan az ismeretlen fiúcskára.
Utoljára módosította:Simfel Kristóf, 2014. február 5. 22:27
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. február 5. 23:35 Ugrás a poszthoz

Ádám

Furcsa, hogy már az első itt töltött napján miféle vandálokba ütközik az ember. Ártatlan gyerekeket bántalmaznak, ki tudja miért. Annyi biztos, hogy a srác nem szolgált rá, úgyhogy mint valami furcsa hős jelenik meg a színen a férfi, s üldözi el a két gonosztevőt. A srác egy kicsit sokkos állapotban lehet, bár az, hogy sír, jó jelnek bizonyul. Aztán a fiúcska ellöki magát a faltól, és egyenesen Kristóf karjaiban landol, aki átkarolja, hogy megnyugtassa, s éreztesse vele; már nem eshet bántódása. Hall valami kis köszönetféleséget, amit igazán nem tud mire vélni, mivel ezt bárki megtette volna, aki erre jár. Vagyis reméli, hogy bárki, és nem ilyenekkel van tele ez a falu.
- Ugyan már. - Dünnyögi mosolyogva és megpaskolja a fiú fejét, mire észreveszi, hogy ezt a még mindig sáros kezével tette. Megszeppenve ereszti le, igyekszik inkább a fiú szemeit keresni, s közben reménykedik, hogy ő ezt nem érzékelte. Mondjuk ezt valószínűleg meglőheti, mert azért mindenki érzi, ha a saját haját hirtelen sárral kenik be, de a zuhogó eső miatt... A kis srác megszólal, kicsit furcsán beszél, ám ezt betudja annak a rémületnek, amint az imént átélt.
- Én pedig Kristóf vagyok, örülök, hogy találkoztunk. Bár egy kicsit sajnálom, hogy így... Most már nem lesz baj, ne aggódj. Az ilyen alakok nem mernek visszajönni. - Az eső egyébként nem kíméli őt sem, a nagy izgalomban most veszi csak észre, hogy kezd elázni. No meg Ádám is csurom vizes már, ezt érzi is a fiú ruhájából, mikor ismét átöleli. Ő nem fél a megfázástól, legalább betegszabira tudja kiírni magát a munkahelyén, addig pedig otthon lustálkodhat. Meg felgyújthatja a lakást, mert még egy teát sem tud rendesen megfőzni, és már nem az anyjával él, aki ezt megcsinálja helyette. Jó, mégsem lenne jó buli megfázni. Egy gyereknek meg annál inkább nem, az ő szervezetük gyengébb is, nem kéne ilyenekkel leterhelni. Óvatosan felsegíti Ádámot, közben figyelve arra, hogy a fiú biztonságban érezze magát a karjai között.
- Merrefelé laksz? A szüleid már biztosan aggódnak miattad, gyere, hazakísérlek. Na, ne pityeregj, katona dolog. Mit szólnak majd a lányok, ha így meglátnak az utcán? - Vigyorog rá, bár sejtése szerint az első reakciók biztosan meglepődést generálnának az elázott, sáros férfiúkkal szemben. Ha Ádám hagyja, elindulnak szép lassan kifelé a sikátorból, hogy legalább ennek a helyszínnek az emlékét is távol tartsa tőle. Út közben felveszi az elejtett esernyőjét, amit nevetve összecsuk, mondván, hogy úgy is mindegy, ennél jobban nem fognak elázni.
- Gyere, énekeljünk addig valamit! Ismered az Ének az esőben-t? Az most pont ide illik. Vagy dudorásszunk. Lá lá lálálálá... - Továbbra is vigyorog, nevet, néha játékosan megforgatja szabad kezében az esernyőjét, míg a másikkal átöleli Misit.
Utoljára módosította:Simfel Kristóf, 2014. február 5. 23:41
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. március 15. 21:04 Ugrás a poszthoz

Haru


Gyönyörű tavaszi délután, munka után érdekes, hogy nem sötétedett be egyből. A levegő is kellemes, a madarak is csiripelnek, hát kell ennél több? Igen, jó lenne, de most kár a múlton keseregni. Úgy dönt, ma egy kicsit másfajta útvonalon megy haza, mint amin egyébként szokott, úgyhogy a Minisztériumból kilépve a másik irányba veszi az útját, sétálása közben pedig gondolataiba mélyülve kotorássza ki aktatáskájából a túró rudit, hogy megjutalmazza magát vele a fárasztó nap után. Amikor a keze ügyébe kerül, elégedetten csomagolja ki a piros pöttyös csomagolást, hogy aztán a szájában élvezhesse a mugli édességet. Amíg ezt a műveletet elvégezte, észre sem vette, hogy tett egy kört a főtéren, és már megint a lakósor felé tart. Szájában a túrós finomsággal, tarkóját megvakarva pislog egy párat, aztán úgy dönt, hogy inkább a következő ház utáni utcán lefordul. Ismerd meg hazádat - tartja a mondás, és amúgy sem volt sok ideje mostanában csak úgy sétálgatni a faluban. Illetve ideje lett volna rá, csak lusta volt hozzá. Ej-ej Kristóf, szedd össze magad. Már majdnem az utolsó falatnál tart, amikor meglátja a játszóteret. Szégyenszemre megfordul a fejében, hogy le kéne csúsznia a csúszdán, de hát mit szólnának hozzá az erre járó gyerekek és felnőttek? Egy tisztviselő, akinek példát kéne mutatnia... A háta mögé les, hátha erre jár valaki, de a sötétedés előtti órában csupán egy párt lát elsétálni egymásba fonódva a lakósor felé. Visszafordul a játszótér felé, szemeivel kiszúrja a legközelebbi hintát, ami talán az ő súlyát is elbírná. Ha nem, akkor maximum összekapja egy varázsigével, de ezt most muszáj. Ha meg valaki meglátja... hát... legalább nem az egyik mászókáról csimpaszkodva, vagy az egyik alagútba beszorulva, a hivatali ruhájában kapják rajta. Lassan elindul, néha még ugyan a háta mögé lesve, hátha erre jár valaki, akkor azt mondhassa neki, hogy csak eltévedt. Aztán végül csak begyorsítja a lépteit, s mikor feleszmél, már mindent eldobva magától a hintában lengedezik és hajtja magát magasabbra és magasabbra.
- Víííííííííííííí! - kiabál a boldogságtól, végre megint egy kicsit gyereknek érzi magát, és a legfontosabb, hogy egyre nagyobb magaslatokat legyen képes elérni az önerejéből, közben pedig igazi Kristófosan kacarászik.
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. március 16. 13:04 Ugrás a poszthoz

Haru



A felhőtlen gyermeki boldogság kimossa elméjéből a mai hivatalban eltöltött nap történéseit. Lábával és hátával hajtja magát egyre magasabbra és magasabbra, míg lassan eléri a hinta maximum magasságát. Innen ha kiugrana, biztosan a lábát törné, de előtte minimum azt képzelné, hogy tud magától repülni, kezeit szárnynak gondolva érkezne arccal a talajnak. Persze ez nem történik meg, Kristófnak van annyi esze, hogy ne legyen olyan tévhite, hogy most egy madár lett belőle... Mert ugye nem...? Nem hát, hiába olyan gyerekes, amilyen, nem bolondult még meg. Csak az, hogy öltönyben most is ott kacarászik a magasban, egy kicsit őt is összezavarja. Mikor lehetett utoljára játszótéren...? Egy pár év azóta biztosan eltelt már. A tavaszi délután kellemesen ölelő meleg fuvallata kezd lehűlni, egy fél órán belül sötét lesz, akkor pedig nem árt majd hazafelé venni az irányt. Addig is ki kell élvezni ezt a csodálatos pillanatot, szemeivel keresi azt a pontot a talajon, amihez viszonyítani tud, hogy milyen magasra is sikerült feljutnia... amikor észrevesz egy lányt a játszótér felé vezető úton. Narancs színű haján ősziesen törik meg a tél utáni napfény, és bár csak hátulról látja, nagyot dobban a szíve és döbbenten kapaszkodik a hinta láncába. Ez ő... A lendület gyengül, mígnem a lábával fogja meg a földet, hogy ne menjen tovább. Mit keres itt? Miért van itt? Jó, igen, tudta, vagyis... pletykákat hallott, hogy Haru itt van a faluban, de amióta ideköltözött, sose futott össze vele. És mégis itt van, mondhatni karnyújtásnyira tőle. Nagyot nyel, továbbra is az édes szépség hátát bámulva. Oda kell mennie hozzá. Meg kell szólítania. Annyi év telt el azóta, mégsem képes odamenni és köszönni neki? Nem ronthatja el megint... A szíve a torkában dobog, feláll a hintából és visszakozva magában pár lépést tesz a nő felé. Mit mondhatna? Hogy sajnálja, hogy megbánta az akkori döntését, hogy ő az egyetlen nő az életében, akit igazán szeretett? Görcsben álló gyomorral terem a lány mögött.
- Bocsánat hölgyem, még szabad az egyik hinta, ha leülni volna kedve. - mondja nyugodt hangon, bár magának inkább úgy tűnik, hogy végig nyöszörgött.
Utoljára módosította:Simfel Kristóf, 2014. március 16. 13:04
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. április 6. 20:38 Ugrás a poszthoz

Keiko


Napok óta nem találkozott Haruval, ami elég kellemetlenül érintette a kis lelkét. Pedig naphosszat járkált a függönytelen ablakok előtt, hátha megpillantja, mikor jön haza a másik házba a lány, de semmi. Amikor otthonról elindult abban a reményben, hogy majd megmentheti álmai nőjét, mint valami barna hajú herceg diófa pálcával, de akkor látta, hogy a narancs hajú óvónőnél ég a villany, a függönyök pedig be vannak húzva. Kristóf kicsit szomorkás hangulatban baktat az utcákon zsebre tett kezekkel, közben pedig azon töri a fejét, mivel is veheti le úgy a lábáról a nőt, hogy az azonnal megbocsásson neki. A gyümölcskosárral már próbálkozott, pitét sütni jobb, ha nem áll neki, mert ha a tűzoltóság kopogtat be Haruhoz azzal, hogy ég az ikerház másik oldala és inkább hagyja el a lakást, nem fog a helyzetén javítani. A férfi megvakarja a tarkóját, közben pedig nagyokat sóhajtozik. Valamivel pedig muszáj lesz előállnia, hiszen az, hogy Haru ilyen közel van hozzá, mégis mennyire távol, egyszerűen megőrjíti. Amíg gondolkodik, a szeme elé húzza a sötét kalapját, s nem is veszi ezért észre, hogy valakinek nekimegy... vagyis inkább együtt mentek egymásba. A vékonyka leányzó hátsóra vágódik a macskaköves úton, ő pedig azonnal a kis hölgy után kap.
- Jaj, ne haragudj... nem figyeltem. Nem esett bajod? - Nyújtja a kezét mosolyt varázsolva arcára, hogy felsegítse a lánykát. Valami ugyan mintha nem stimmelne ezen a diáklányon, de ő nem igazán veszi észre, inkább, miután sikerül talpra állítani a másikat, leguggol, hogy segítsen összeszedni a földre hullott papírhalmokat.
- Bocsáss meg, egy kicsit a gondolataimba mélyedtem. Mik ezek a rajzok? - Pillant meglepetten a furcsa ábrákra, mielőtt átnyújtaná a kezében lévő lapokat.
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. április 7. 18:29 Ugrás a poszthoz

Keiko



A leányzót sikerül felsegíteni, de rögtön mindketten négykézlábra térnek vissza, hogy felvehessék a szétszóródott lapokat. Kristóf rá-rá pillant néhányra, mielőtt visszaadná és szóvá is teszi a furcsa, színes alkotásokat. A húzott szemű lány válaszol, elmeséli, hogy ő rajzolna, no meg azt is megosztja a férfival, hogy miért. Kristóf elmosolyodik, majd nevetni kezd a magyarázaton.
- Vagy úgy, milyen igazad is van. - Ő is észrevette már, a felnőttek többsége olyan egyhangú és annyira görcsösen ragaszkodik a monoton kis életéhez, hogy elképesztő. Pláne a Minisztériumban, az a sok aktakukac... itt, a kirendeltségben sem más, mint Budapesten. Elveszi az egyik rajzocskát és vigyorogva megköszöni. Az ismeretlen, valószínűleg Mágustanodás lány viszont átlát a szitán, szóvá is teszi, hogy valami nem stimmel vele. Simfel elhúzza a száját, ezzel egy zavart mosolyt erőltetve arcára, s megvakarja a tarkóját. Hihetetlen, hogy mennyi éles szemű diák jár ebbe az iskolába.
- Hát igen... - De elmondja-e vajon ennek a vadidegen diáknak, hogy az a baja, hogy álmai nője ott lakik mellette, és az még csak szóba se áll vele? Hogy hagyta annak idején elveszni ezt a kapcsolatot Edward miatt, és hogy azóta is bánja már a régi döntését? Nem, nem néz ki ez a lány 16 évesnél többnek, nem tudhatja, mi fán terem az ilyen fájdalom. És különben is, olyan aranyos, kár lenne az ő problémáival nyaggatnia.
- Ó, hát semmi. Nincs már ilyenkor nyitva a cukrászda, pedig valami édesre vágytam. Erre beléd botlottam, a sors keze. Hogy hívnak? - Egy cseppet sem zavarja, hogy a lány letegezte, végül is nem lehet köztük akkora korkülönbség, csak mennyi? 10 év? Ismét felsegíti a lánykát, most már összeszedve az összes rajzocskát, kezében a sajátjával, s a kezét nyújtja bemutatkozásként.
- Az én nevem Simfel Kristóf, örvendek a találkozásnak. Nem a Bagolykőbe jársz? Mit keresel itt lent ilyenkor?
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. április 13. 17:16 Ugrás a poszthoz

Vanda
"Lóma"
avagy hogyan értessük meg magunkat magyarul egy olyan országban, ahol azt tudjuk csak olaszul, hogy "pizza"


Szép, verőfényes tavaszi délután van, az utcák kellőképpen zsúfoltak turistákkal és itt élő olaszokkal, ő meg kellőképpen nem érti a térképet, amit most a kezében forgat ide-oda. Megvakarja a tarkóját, majd borostás arcát is, felnéz az előtte lévő Colosseumra. Hatalmas jószág, ez tény, biztosan jó kis műsorok mehettek odabent, de határozottan nem ezt keresi. Minek is kellett neki elfogadni ezt az utazást? Még ha szabadságot vesz ki, akkor sem megy külföldre, kifejezetten eleget utazott gyerekkorában az apjával ide-oda. Sajnos ez is vezetett oda, hogy most őt küldték el erre az üzleti útnak nem nevezhető valamire. Nem is tud olaszul!
- Eszközémoá, szenyor...! - próbálná megszólítani az egyik megtermett, bajuszos formát, aki végignézve Kristófon, olasz káromkodások közepette küldi el.
- Hát ez nem az a vendégszeretet, amit a prospektusban ígértek! - kiáltja utána magyarul, majd inkább visszatér a hatalmas autóstérkép kibogarászásához. Nem is érti, hogy ezt miért tervezték az autókba, félvér lévén nem egyszer az anyja vitte ide-oda a fémmasinában, úgyhogy nagyon jól tudja, nem szerencsés útközben kicsomagolnia ezt a sofőrnek. Néhány húzott szemű turistalány nagy mosollyal az arcukon mutogatnak a Colosseumra, de mivel Kristóf pont előttük van, így először azt hiszi, őt akarják lefotózni.
- Ó hát persze hölgyeim, tessék csak! - Vigyorodik el a férfi, kitárja karjait, s mivel a lányok szintén nem értenek olaszul, és ezt inkább valami vidéki tájszólásnak hiszik, rögtön mennek is oda hozzá, hogy lekapják magukat egy őshonos spagettizabálóval.
- Szí, szí, merszi mádámok, jó utat hazafelé, akárhol is legyen az. - Búcsúzik el végül, mikor kifotózták magukat a diáklánykák, ő pedig végre visszatérhet a térkép kisilabizálásához. Csak tudná, hogy merre van ez a szökőkút, ami az itteni minisztériumba viszi.
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. április 15. 19:08 Ugrás a poszthoz

Keiko



- Biztosan nagyon örültek neki. - bólogat a leány szavaira. Nem sokan vannak manapság, akik csak úgy rajzokat osztogatnak vadidegeneknek, ezt pedig értékelni kell. Fiatal diákunk bemutatkozik, Kristóf pedig a név alapján mer csak következtetni, hogy ez bizony japán eredetű lehet. Ő is bemutatkozik, ahogy illik, majd meg is kérdezi, hogy ide jár-e a rajzolóművész. Hamar választ is kap, és még az évfolyamát is megtudja. Akárhogy is, ilyenkor biztosan nem szabadna egy Bagolykövesnek sem lent lennie a faluban, tekintve, hogy hétköznap van és a Tanoda, illetve a Minisztérium, no meg persze a Bogolyfalvi tanács közösen döntött a látogatási időpontok felől. Ma pedig Keiko volt az egyetlen, akibe belebotlott. Egy új információval bővül a tudástára; a lányka még prefektus is! Egyetértően hümmög, végül mosolyogva megszólal.
- Hát te lány, igazán nem akarom elvenni a kedved, de ma csak veled futottam itt össze, más diákot nem láttam. Ööööö hát valóban úgy lehet, ahogy mondod.. - Vakarja meg a tarkóját arra a feltevésre, hogy cukik lennének a diáktársai. Azért ő nem hívná így őket, nap mint nap hall a kolegáitól panaszt, hogy már megint mit műveltek az idősebbek a csárdában, vagy a fiatalabbak odabent a kastélyban.
- Ha akarod, visszakísérhetlek a kastélyba, nekem most nincs más dolgom. - Vonja meg a vállát és kiszélesedik a mosolya. Szó ami szó, régen járt fent az ódon épületben, akkor sem túl sokat, hiszen csak mestertanoncként járt ide.
- Egy ilyen fiatal lánynak amúgy sem szabadna ennyi ideig kimaradni, még ha prefektus, akkor se. Vannak itt a faluban olyan arcok, hogy hiába mutogatod nekik a jelvényed, nem sokra mész vele. Harmadikosként pedig biztosan nem vagy nagykorú, hogy itt is varázsolhass... - Magyarázza, miközben a karját nyújtja a húzott szemű ifjoncnak, mint valami lovag, s ha Keiko elfogadja, el is indulhatnak visszafelé. Természetesen azért a másik kezében ott van a kedves ajándék, amit kapott, nem is fogja senki másnak odaadni.
- Na és mesélj, milyen a diákélet odafent?
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. április 15. 20:32 Ugrás a poszthoz

Vanda
"Lóma"
avagy hogyan legyünk kreatívak, de ne fedjük fel magunkat egy muglivéla előtt




Ilyenkor jönne jól veszettül, ha előkaphatná a diófát és betájolhatná magát, de hát nem ért ő a térképekhez! Meg aztán, mint hivatalos minisztériumi alkalmazott, igazán nem tehet meg olyan ostobaságot, hogy lóbálja itt a pálcáját ekkora nyilvánosság előtt. Erőteljes tarkóvakarás közepette próbálja megfejteni, hogy a térképen hol is lehet most, mikor végre leesik neki, hogy a Colosseum is fel van tüntetve rajta.
~ Jaaaaaa, hogy ez nem a helyi kviddics pálya! ~ - kap a fejéhez, aztán elhúzza a száját. Hogy is gondolhatta, hogy ez a kör itt kviddicspálya? Mondjuk tény, hogy nem erőssége a seprűs sportág, de azért ennyire... Amíg szerfelett bogarássza, hogy merre lehet az az átkozott szökőkút, egy női hangra lesz figyelmes a háta mögül, de ebben az a legmegdöbbentőbb, hogy még érti is, amit mond.
- ... sünk? - Pislog egy párat bugyután, végül megfordul, hogy szembenézhessen a csilingelő nesz tulajdonosával.
~ Tyű... ~ - Ez az első gondolat, ami az eszébe jut a szőke hajú nő láttán, de igencsak meg kell emberelnie most magát. Egy angyal sietett a segítségére, és még magyarul is tud! Viszont vigyázni kell ám, nem lehet minden angyal boszorkány, az viszont biztos, hogy valahol vagy egy véla rejtőzött el ebben a nőstény egyedben, vagy csak feltűnően jól tartja magát pár ezer éves szárnyas létére.
- Hú... ööö... khm, persze. - Csal vigyort rögtön borostás a képére, de úgy dönt, a szemöldökhúzogatást most lehagyja a szokásos megszólításából. - Azt a szökőkutat keresem, ahova a pénzérméket szokták bedobálni. Aaaa kívánság-kutat, vagy mi a fenét. Egy kicsit elkavarodtam... de ebből nem derül ki, hogy az merre van.
Felemeli a kezében tartott, már bőven kibontott autós térképet, amit a gyenge tavaszi szellő lustán lobogtat.
- Ha esetleg tudna...nál...na segíteni, meghálálnám... - A szőke angyal viszont fagylaltot nyal, ami csak most tűnik fel neki, úgyhogy arra már nem lenne szerencsés befizetni. Gondolkozz Kristóf, gondolkozz...! - mondjuk egy kávémeghívással.
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. augusztus 18. 00:01 Ugrás a poszthoz


- hangulatfokozó -


Hosszú idő után végre ismét hazatérhet bogolyfalvi lakásába, és bár imádta édesanyja főztjét, most jobban vágyik a bejárónője kosztjára. Mondhatná, hogy unja a banánt, de életveszély számára meghámozni azt is. Aztán persze a Mágiaügyi Minisztérium bizonyos osztályai is kapnak a nyáron egy hét szabadságot, ezt pedig érdemes kihasználni némi lazítással otthon, élvezni a simogató hűs szellőt a hasán a nappalijában, miközben a sportrovatot olvassa az újságban - ami nagyon nem érdekli -, és mellette habos vajsört iszogatni... Hmm, nyári szünet. Ám mit is hallott, mi van odafönt a Bagolykőben? Jelmezbált akarnak rendezni, és Simfelünk kifejezetten szereti az efféle mulatságokat, úgyhogy a szokásos lustálkodása helyett magára öltve egy öltönyt, egy kalapot és egy aktatáskát gyakorolgatja a szerepét. Aki nem ismerné rendesen ezt a figurát, annak elárulom, hogy ez a gyermeklelkű fiatalember egyszerűen rajong a Monty Phyton nevezetű abszurd angol humoristákért, félvér lévén azokon nőtt fel, és a kedvenc karaktere az a bizonyos színész volt, aki a Hülye Járások Minisztériumából adott elő egy jelenetet. Nem is kell hozzá sok jelmez, és rendkívül vicces látni az emberek arcát, hogy egy furcsán lépkedő férfi baktat végig a falun. Lábait a magasba lendíti egyesével, majd szökken, hátra lép kettőt, perdül egyet és folytatja a kis mutatványt. Nem, még mindig nem érzi elég hülyének, úgyhogy megfűszerezi egy kis guggolópózzal a műveletet. Na, alakul ez. Ilyen, és ehhez hasonló járással vonul végig a Boglyas téren, remélvén a legjobbakat, miszerint nem fogják be és dugják a Sziklakorházba. El kéne mennie valamerre tovább gyakorolni, így gondolván egyet két szökkenéssel már a másik irányba indul, azaz a falu határához. Azoknak, akik az útjába tévednek, még a kalapját is megemeli, mintha az égvilágon semmi különös nem lenne hóbortos viselkedésében.
Annyira koncentrál a hülye lépéseire, hogy észre sem veszi, már a stégnél köt ki, ahol egy hófehér bőrű, furcsán kék hajú lány kenegeti magát naptejjel. Kristófnak támad egy szenzációs ötlete, s ezzel az idióta járásával baktat át a fahídon, megemeli a kalapját a hölgynek köszönésképpen, majd ugyanezen eleganciával lelép a stégről, és belesétál a vízbe.
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Cartoon's Day
Írta: 2014. augusztus 19. 23:27
Ugrás a poszthoz


A jelmez


Csodás, mesés, fenomenális nap. De tényleg! Nagyon szorgalmasan gyakorolta a szerepét, hibátlanul begyakorolta John Cleese lépéseit a Hülye Járások Minisztériumában alakított jelenetéből. És persze a jelmeze is megszáradt már a falu tavacskájában történt incidens után... Kristófunk ugyan nem diák, de rettentően élvezi, ha hülyeséget csinálhat. Egykor ő is itt tanult, persze csak Mestertanoncként, és akkor is csak levelezőn, így annyi emléke nincs a kastélyról és a diákéletről. A hülye fejével meg így, közeledve a lassan a harminchoz is benne akar lenni minden buliban. Amikor a faluban gyakorolt, akkor ismerkedett össze partnernőjével. A vörös szépség a többi értetlen emberrel együtt rögtön kiszúrta az oda nem illő öltönyös alakot, aki a nyakába emelve lábait, majd szökkenve hátra kettőt bandukol keresztül mindenen, közben pedig buzgón biccent minden arra jövőnek. A Sors pedig úgy hozta, hogy mivel más diákot nagyon nem ismer (és rövid beszélgetésük közben kiderült, hogy a leányzó is el szeretne jönni erre a napra), kapott az alkalmon, hogy elhívja. A fiatal és a már kevésbé fiatal egyedekből álló páros a falu felől érkezik, Kristóf a frenetikus szökkenéseivel, jobbján Ellával, akinek buzgón magyarázza, hogy melyik lépés után mi is következik.
- Tehát, felhúzod a lábad a magasba így, aztán guggolólépés, majd ugyanezt megcsinálod, ám ezúttal a lendített lábadat hátradobod, mint egy ló... Ó nézd csak, ez lesz az, nem? - pillant végig a beöltözött embereken, annyira lekötötte a tanítás, hogy észre se vette merre jöttek, Ellára bízta magát. - Vagy csak egy másik dimenzióba érkeztünk. - Oldalra biccenti a fejét, végül megvonja a vállát.
- Akárhogy is legyen, kérsz valamit inni?
Utoljára módosította:Simfel Kristóf, 2014. augusztus 19. 23:28
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. augusztus 25. 18:04 Ugrás a poszthoz


A jelmez


Simfel jót nevet Ella ügyetlenkedésén a szoknyában, ezt a mutatványt bizony ő sem lenne képes ilyen holmiban elvégezni. Ám a két delikvens szorgalmasan gyakorolgat a kastélyba felé menet, így pedig elég vicces látványt nyújtanak együtt: egy Szívtipró Királynőnek öltözött vörös, és egy aktatáskás, kalapos és öltönyös felnőtt egyszerre húzzák a nyakukig a lábukat, majd lendítik be maguk mögé. Időközben már elérik a kastély területét, és a különleges ruhákba öltözött egyének fergetegét. Néhány alakot felismer ugyan félvér lévén, de a többségről fogalma sincs, öregnek érzi már magát ehhez. Bezzeg Tini Nindzsa Teknőcöknek nem öltözött senki, de még Frakk, vagy a Mézga család valamelyik tagja sem nyerte el a tetszsüket. Mind ez a csudaismeretlen mai mesefigura.
A férfi megvakarja a tarkóját, miközben végigpillant a társaságon. Hát igen, nem tudják ezek a fiatalok, hogy mi is a jó. De menjünk tovább, az úriember megkérte partnernőjét, hogy kér-e valamit inni, ő meg igent mondott természetesen.
- Arr, hát rendben hölgyem. - Morog és összeszorítja az egyik szemét, akár egy kalóz, hozzá pedig jobb keze két ujjával feljebb tolja a kalapját, majd Ellára mutat, így meg valamiféle cowboyra akar hasonlítani. A személyiségzavaros figura meglódítja a lábát és már szökken is az italos pulthoz, meg se hallva a zsivalyban a lány kérését.
- Lássuk mit is igyunk... - Pillant végig a választékon a pultnál, s a szeme megállapodik egy kis elixírüccsin, amibe mindenféle játékos bájitalokat fagyasztottak bele jégkocka formában. Kér is gyorsan két pohárral, régen volt mikor ilyet ivott, s nyomban vissza is fordulna, hogy hülye lépéseivel igyekezzen partnernőjéhez, nehogy elolvadjon itt idejekorán valamelyik bájital, mikor megpillant az ajándékospultnál valamit, amit szintén nem tud otthagyni.
Ímhát most Simfel közeledik a szegény, rá váró Ella felé,  igyekszik nem kilötyögtetniaz összes üccsit, majd mikor oda is ér mellé, átnyújtja azt a poharat, amiben több lötyi maradt.
- A hölgynek. Éééés... - Amint a lány átveszi, Kristóf a szabad kezével előkapja a mellényéből a szív alakú nyalókát, amit ha valaki véletlenül elenged, úgy elszáll az ég felé, akár egy léggömb.
- Mit is érne egy Szívkirálynő jogar nélkül? - Vigyorodik el, s ha ezt is elfogadja Ella, nagyokat kezd kortyolni zavarában az üdítőből.
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. október 18. 13:29 Ugrás a poszthoz

Haru
Pestseholse



Felfrissülve lép ki a macskaköves utcára.  Az idő egyre hűvösebb, de mindig felmelegíti az embert ha néhány szokásának eleget tesz. Ejt még egy fesh mosolyt maga mögé a hölgyeknek, mikor pedig az ajtó a becsukódó lendülettel elrejti a benti társaságot, zsebre vágja kezeit és útnak indul. Nincs is jobb, mint napközben Pestseholse tereit járni,  költeni a megmaradt pénzt és nem merengeni azon, hogy még mindig nincsen munkahelye és azt a tündéri bejárócsajszit se fogja tudni kifizetni. Sőt, előbb-utóbb ételre se lesz pénze. Mondjuk ettől nem fél túlzottan, a szülei bármily öregecskék is, nem fogják hagyni, hogy az egyetlen szem pici fiuk éhezzen. Ez a jó az egyke-létben, ha akarnak sem tudnak a szülők másra koncentrálni rajtad kívül. Annyira jól érzi magát, hogy fütyörészni kezd a zsúfolt úton, de hamar rá kell jönnie, hogy amott az a bíbor taláros fazon nem igazán érzékeli ezt. Nagy süvegével, arany fogaival furcsán kezdi méregetni Kristófot, amitől a férfi inkább bekanyarodik egy másik utcába. Az itteni emberekkel jobb inkább vigyázni, első a személyes biztonság. Megáll egy cilindereket és süvegeket áruló bolt előtt, merthogy megakadt a szeme egy a kirakatban lévő tetszetősnek tűnő darabon. Elmereng azon, milyen jól is nézne ki egy cilinderben, majd rögtön a forró gesztenyét áruló, ujjatlan kesztyűs alakok jutnak az eszébe. Lehet, hogy ilyesmivel kéne foglalkoznia? "Simfel Róbert, a köztiszteletben álló nyugalmazott nemzetközi kapcsolatok fejének a fia árulja Bogolyfalva főterén a legfinomabb pörkölt mogyorót, vigyék, egyék!" Sóhajt a gondolataiban felvillanó szalagcímen, majd inkább tovább folytatja céltalan útját. A fene se érti ezeket a minisztériumi fejeseket. Egyik nap még vígan írja alá a papírokat, a másikon pedig már mondhatni az utcát söpri. És mindezt azért, mert útközben hívta őt természet anyánk. Érezte ezt a különleges kapcsolatot közte és Terra, a föld Istennője között, és ezt a bensőséges viszonyt kettőjük között kirúgással jutalmazták. Kristóf végül megáll most egy fogadó előtt és azon kezd el töprengeni, bemenjen-e elverni az utolsó galleonjait és sarlóit.
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. október 25. 00:57 Ugrás a poszthoz

Haru
Pestseholse


Krisóf gyanútlanul figyeli a csárda bejáratát, vállán a két kis ördög, akik rá hasonlítanak folyton mondogatják neki, hogy befelé kéne már menni. Hogy hol lehet az az angyalka, akinek most vissza kéne tartania, hát a fene tudja, de még egy tücsök se akad erre, aki a lelkiismerete szerepét játssza. Az egyetlen ami szöget üt a fejében, hogy azt az édes bejárónőjét illene nem elbocsájtania, a múltkor is a születésnapján olyan isteni finom tortát hozott, hogy kár lenne érte. Meg aztán a ház már a beköltözés másnapján is úgy nézett ki, mint egy disznóól amíg a leányzó nem állt be neki segíteni. Meg főz, mos rá, tisztára, mint egy feleség, azzal a különbséggel, hogy délután némi fizetség fejében lelép. A gondolat iróniáját nem tudja rendesen befejezni, mivel egy ismerős hang szólítja meg, tulajdonképpen az elveszett lelkiismerete. Kristóf meglepetten maga mellé pillant, feltűnően nagy önuralommal, mert legszívesebben ugrott volna vagy fél métert hátrafelé, arcát takargatva, nehogy valami seprenyőfélét kapjon belé.
- Az lehet, de egy kis ihatnék mindig segít a helyzeten. - Mire felfogja, hogy mit is mondott Haru (vagyishogy tud a nemrégiben történt munkakörnyezetváltozásáról), a narancs hajú szépség már vészjóslóan összehúzott szemöldökökkel próbálja faggatni Kristófot az ittléte okáról. Improvizálj öcsém, improvizálj, nem mondhatod el neki, hogy nemrég még bilincs volt a csuklódon!
- Hogy... kinyissam neked az ajtót. - S mint valami lovag, színpadiasan kitárja a kocsma bejáratát Haru előtt. Odabent a dohos félhomályban ülő férfiak zöme felmordul a hirtelen jött fényre, de Kristóf hősiesen tartja az ajtót, bár érzi, nemsokára átkok zöme fogja őt érni a vendégektől... vagy Harutól, mert a kis rögtönzése nem biztos, hogy beválik.
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. október 26. 18:32 Ugrás a poszthoz

Haru
Pestseholse


Kínos másodpercek telnek el aközött, hogy ő kinyitotta az ajtót és Harura vigyorog. A mármár komikussá fajuló jelenetet a fiatal nő zökkenti ki, mikor végül úgy dönt, mégis bemegy. A szépség elszólása, miszerint majd meghívja őt valamire, eléggé szíven üti Kristófot, és arcáról lefagyott mosollyal, kókadt fejjel kullog be a narancshajú után. Az az elképesztő Haruban, és mindig is ez volt a legnagyobb erénye, hogy mindenben megtalálja a fényt. Még a leglehetetlenebb helyzetekben is látja azt a bizonyos reménysugarat, jelen esetünkben a félhomályos kocsma ablaka mellett. Simfel követi a gyönyörűséget, hagyja, hogy a másik üljön le előbb és csak azután huppan le mellé. Csendben, bűntudatosan próbálja elkapni a másik tekintetét, de ő mint mindig, mint mikor rossz fát tett a tűzre azelőtt, szigorúan ül a lehető legelegánsabban.
- Igen, anya. - próbál egy kicsit viccelni a másik hangvétele miatt, de utólag belátja, hogy nem ezt kellett volna mondania és nem így. A belső extra negyedek mondatra krákogni és köhögni kezd, kihúzza magát és lemélyítve hangját szólal meg.
- Khm, szóval akkor egy sört kérnék, és ennyi. - Kellemetlen helyzet, hogy Haru minden egyes lépéséről tud. Felettébb furcsa, de egyben... érdekes is. Végigméri a fiatal nőt, agya tekervényei próbálják összerakni a képet.
- Szóval, honnan tudsz te arról, mi történt velem? - Ad hangot kérdésének, miután végképp feladja magában a találgatások miértjét.
- És várj, hogyhogy te Pestseholsén járkálsz? Miféle bűnös dolgokat művelsz itt, hm? - Egy újabb megszólalás, amit nem így kellett volna tálalnia, de Kristóf most kaján vigyorral az arcán várja egykori menyasszonya zaftos válaszát, hátha végül a narancshajú szépség sem maradhat fedhetetlen.
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. október 27. 22:22 Ugrás a poszthoz

Haru
Pestseholse

Nem, a kék szemű szépség nem preferálja az anyás poénját, ezért Kristóf másképp kezd el próbálkozni. Haru közelében mindig annyira másképp érzi magát... Merthogy tudja magáról, hogy a hétköznapokban elég szétszórt, kelekótya, gyerekes, és még miegyéb, de amikor ezzel a nővel van, mintha eljönne a régen várt szombat, amikor megválthatja a világot. Zavarban is van, nem megy úgy neki az ökörködés és a nevettetés, mint általában. A narancs hajú lány a mosoly álarca mögé bújtatja gondolatait, így még kiismerhetetlenebbé válik Simfel számára, ettől kicsit megáll benne az ütő. Haru tud arról, hogy őt kirúgták, talán még arról is, hogy miért? Ha így is lenne, biztosan nem ilyen finoman mosolyogna, hanem vagy kinevetné, vagy szánakozva nézne rá.
- Micsoda?? Az óvodában is tudják, hogy mit csináltam? - tátja el a száját és elképzeli, amint a pici, három év körüli gyerekeknek mutatja a fiatal nő a róla készült fényképet (ami a szakítás után darabokra lett szaggatva de magifixel összeillesztette), és elrettentésképp tart kiselőadást róla "Tehát gyerek, ti is ide kerültök, ha ilyen haszontalanok lesztek..." A beugrott képtől az riasztja fel (akár egy lidérces álomból), hogy Haru ismét megszólal. Saját magát buktatta le.
- Oh... - Sóhajt egy aprót, és kinéz az ablakon. Nem is tudja mit gondoljon most erről, tiszta ciki a helyzet. Aztán visszatér a másikhoz és egy kicsit kellemesebbnek ígérkező témához.
- Bláh, vidd innen. - fújjog a zacskó tartalmára, őszintén undorodik minden olyan adalékanyagtól, ami nem alkohollal van ihatóra keverve. Viko... jaj, már megint barátnőzik. Ezek a nők és a barátnőik! Egyszer mond a szíved hölgyének, hogy szereted, a barátnője máris ott van, hogy a fejébe beszélje, hogy igazából nem is úgy gondoltad és csak kihasználod őt. Aha, persze, errefelé volt dolga, mi?
- Ja, azok a jópofa kis rondaságok? Téged zavarnak? Nekem eltakarítják a kertemből a maradékot, ha valamit kiszórok az ablakon. - Vigyorodik el, de ezzel talán újra kínos helyzetbe hozza magát, habár... Haru élt már vele egy darabig, tudja hogy mennyire szétszórt. A nő feláll és megveregeti a vállát mikor mellé ér, aztán elindul a pult felé. Az érintésétől Kristóf hirtelen minden mást elfejelt és az elhaladó narancshajú után pillant. Megnéz bizonyos testrészeket, mennyire is változtak az évek alatt, aztán visszapillant az asztalra és malmozni kezd az ujjaival.
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. október 28. 22:35 Ugrás a poszthoz

Haru
Pestseholse


- A többi...? ~ Ez kész, biztosan tudja, hogy miért raktak ki. Átlát rajtam. ~
Tudta. Úúúúúgy tudta, hogy Haru ilyen sarkalatos ellenpéldákkal oktatja a kicsiket.
- Pláne, hogy náluk természetes, ha az egyikőjük bepisil... - be szépek is voltak azok az évek! És milyen kár, hogy Kristóf már azokat is otthon töltötte, gyesen lévő anyjával. Alig érthetően motyogott, úgyhogy ki tudja a nő hallott-e ebből valamit is. Bláh, gennyes vacak. Még az a szerencse, hogy a vértől is csak rosszul lesz, el is ájulhatna tőle. Micsoda férfi, mi?
Kínos csend ül be kettőjük közé, aztán Haru elmegy az italokért, ő pedig megnézi a nőt, majd visszatér malmozni a kezével az asztal lapját bámulva. Mennyi idő is telhetett el azóta, mióta szétmentek? No nem mintha napra pontosan tudná... élete legnagyobb hibáját követte el, és azóta is ezt bánja, de akkor és ott most se döntene másképp. Edward gondolatára ökölbe szorul a keze, ő volt az, aki minden elrontója volt. Ő, és csakis ő. Ha nem lett volna együtt Haruval, most vígan együtt élnének boldog, néha döcögős házasságban, talán kis-Simfelek is rohangálnának a ház körül. Egybenyitották volna a bogolyfalvi ikerházat és onnan járna a nő dolgozni, amíg Kristóf otthon vakargatja a talpát... na jó nem, valami munkája akkor is lenne. Szomorú ábrándozásaiból a söröcskével visszatért narancshajú szépség kelti fel. Szájához emeli a korsót, csakhogy ne kelljen beszélnie, aztán végül Haru lesz a bátrabb, ő az, aki megtöri a csendet. Nem válaszol azonnal. Leteszi a korsót és maga elé meredve sóhajt egyet.
- Fogalmam sincs. Beadtam egy pár helyre az önéletrajzom, de nem kapkodnak értem. Leginkább Bogolyfalván lenne jó maradni, pár részlet van csak hátra a házból, de munka nélkül azt sem fogom tudni rendezni. Nade... beszéljünk inkább rólad. Hogy vagy? - Kristóf vonásai most meglepően komolyak, látszik rajta, hogy őszintén érdekli a másikkal történt-e azóta valami. Lehet, hogy van már barátja? Vagy a hülyesége miatt lemondott a férfiakról? Semmiben sem biztos már, kicsúszott alóla a talaj, úgy érzi ebben a helyzetben bármi megtörténhet.
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. október 30. 17:46 Ugrás a poszthoz

Dr. Macskalány

Jelmez Cool

Ki gondolta volna, hogy ismét elkerül egy iskolai rendezvényre? Ráadásul beöltözősre! Lassan annyira kiismeri itt magát, hogy a végén még beáll tanítani. Jólvan Kristóf, és mégis mit? Életművészetet.
Persze ezúttal nem diákkal érkezik majd a buliba, ciki is lenne, bár Ella különösen a kedvencei közé tartozik, mégis illendő azért most egy idősebb személlyel mennie. Idősebb személy alatt azonban nem egy bájitaltan tanárt, vagy éppenséggel az új igazgatót érti, hanem Zóját, azt a bombázó, belevaló nőszemélyt, akivel a faluban gyakorta összefut. Pláne most, hogy a cukrászdába felvették pincérnek. Csak el ne szólja magát, hogy idősebb személyként gondolt rá, mert biztos kikap.
Egyszerű farmerben, bőrdzsekiben, pár hasznos kiegészítőt magára aggatva képzeli magát igazi cowboynak. Ezt a szerkót egyszer már próbálta csajozásra használni, de az visszafelé sült el, mert a szöszről kiderült, hogy texasi, és megszégyenítő módon leégett előtte. Mellén még egy szép aranycsillag jelvény is van, amit egy mugli játékboltban Toy Story kellékként árultak. Teljes az összhatás.
Az előcsarnokban hosszúnak tűnő várakozás izgalmakkal telik, merthogy odalentről látja a beérkező tömeg változatos jelmezét. Néhányon felcsillan a szeme, félvér lévén sok karaktert felismert. Aztán szép lassan megérkezik a Mácsai-macsek és miután száját eltátva bókol a kirívó ruhának a csinosságnak, karját nyújtja, hogy felkísérhesse partnerét a nagyterembe. A lépcsőn még morog egy sort (ami valami vadnyugati akart lenni, de inkább kalózosra sikerült), aztán beérve a hatalmas ajtón, méginkább eltátja a száját a díszleten és a sokaságon. Amíg itt tanult, nem igazán volt alkalma a nagyteremben étkezni, a levelezősök ugyanis csak jönnek és mennek.
Izgalmában elfelejt mindenféle etiketti szabályt és a felismert karakterek felé kezd mutogatni nagy lelkesen.
- Hűűűűűű nézd, Mary Poppins! Anyám mindig várta, hogy megérkezzen hozzánk és neveljen engem meg.... Aztaaaaaa, az a srác meg totál olyan, mint Frodó! Azt a mindenit, mennyit dolgozhatott vele? Áááá nézd, steampunk!!
Tinédzserlányt földhöz vágó viselkedésére ráeszmél a végén, majd megköszörüli a torkát és inkább lemélyítve a hangját megkérdezi a nőt, nem óhajt-e valami italt ha már itt vannak. Nem kéne megállni a bejáratnál.
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. október 30. 19:44 Ugrás a poszthoz

Dr. Macskalány

Jelmez Cool


Zója levegőben karmolós köszöntésére azért szó szerint megáll benne az ütő. A nő kivételes szépségéhez ez a testhezálló ruci szinte követeli az embertől, hogy most azonnal ereszkedjen elé féltérdre és kérje meg, hogy mossa ki az alsógatyáját. Ez ugyanis a férfiaknál már egy erős kötődés jele. Jó, ha nem is az összesnél, Simfelnél már biztos.
- Dorombolni is tudsz? - kérdezi a férfi elvigyorodva, bár valódi választ nem vár, ez amolyan zeneszerzői kérdés volt. Költői, na.
Felérve az extradíszesen kicicomázott ~ hmm, cica, micsoda szófordulatos vagyok ~ nagyterembe először ámulatának ad hangot, amit Zója ezek nem bán, sőt mi több, ő is kezd lelkesedni az est részvevőinek ruhájától.
- Adam? Hol? - pillant az abszolút másik irányba, tekintve, hogy névről fogalma sincs, ki is az illető. Nem mintha nem lenne feltűnő a vámpír és partnere öltözéke, csakhát a mi Kristófunk kifejezetten bamba egy állatfaj. Jó pasi? Ezt csak most fogta fel, méginkább fülig ér a megjegyzéstől a szája. Ezen kívül halvány lepkét sem tud arról, hogy Zója kislányának az apja is jelen van a bálozók között, ezért nem zavartatja magát, alkarját a nő vállára teszi, száját szilveszersztalónésan oldalra húzza, kalapját felpöckölve szól "becserkészett" macskájához:
- Naná.
Eredetileg "a sorrend jó" mondattal akarta lezárni, de ez a végszó jobban illik a karakteréhez. Kár, hogy nem tanult meg sok vadnyugati szavajárást, a texasi beszédről is csak annyit tud, hogy hasonlatokban beszélnek. Persze ezzel kapcsolatban sem volt nagy utánajárása, egy shaolin papoknak tanuló mesében hallotta őket leginkább. Bár a saját jelmeze nem áll sokból, most egy kis "a lovam feltörte a sejhajom" járásban beljebb lép, és elindul az italospult felé.
- Igyunk akkor, akár a három napja szomjazó tehenek. Arr.
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. november 11. 16:02 Ugrás a poszthoz




E hűvös délutáni órában Simfelünk farmerben és pulóverben lopja a napot a boglyas tér egyes szegleteiben. Igazából ma nem volt kedve bemenni dolgozni, úgyhogy a Fő utczát messzire elkerülve hol itt, hol ott bukkan fel a kirakatokat csodálva és azt lesve, nehogy összefusson az egyik kollégával vagy pont a főnökével. Alig egy hónapja sincs hogy kirúgták őt a Minisztériumból, dehát a bejárónőt el kell tartani (meg valamiből a csárdákba is járni kell), úgyhogy az irodai meló után most pincérnek adta a fejét a cukrászdába. Nem egy agyonfizetett állás, de van és egyelőre biztos is. Mondjuk ha így folytatja nem sokáig... Zsebre dugott kézzel andalog az óvoda környékén s kukucskál be az ablakokon, hátha megpillantja Harut. A narancshajú egykori menyasszonya miatt maradt még ebben a faluban, hiába voltak ők ők évekkel ezelőtt, Kristóf azóta se heverte ki hogy a pillanat hevében szélnek eresztette az igazit... A nőt sehol sem látja, egy kövér kisfiú ugyanis széknek használja a párkányt és az üveget. Na mindegy, akkor tovább kell baktatni, hátha talál ma valami izgalmas elfoglaltságot a cukrászda kerülése helyett. Átugrani Pestseholsére meg kivételesen nincs kedve, no meg pénze se. El kell dönteni melyik a fontosabb: tiszta alsónadrágok a bejárónő által, vagy piszkos alsógatyák aaa.... megáll a Kins&Kens kirakata előtt, és koncentráló grimaszt vágva hajol közel az üveghez, kezeivel eltakarja az oldalról beszűrődő fényt, hogy rendesen lássa a kirakat tartalmát, ne csak a saját tükörképét.
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. november 11. 16:32 Ugrás a poszthoz




Odabent rengeteg rúnázott holmi található. Televízió, telefonok, csupa muglik által használt ketyere, ami itt a mágia miatt nem igazán működik rendesen. Egy pillanatra elgondolkozik azon, megérné-e vennie itt valami apróságot Harunak és elküldeni Titkos imádód aláírással (tééényleg nem lenne elég egyértelmű), mikor oldalt egy hang szólítja meg. Kristóf reflexszerűen a másik irányba fordul, aztán jön csak rá hogy honnan is beszéltek. Nyugi öreg, egy egyszerű fiatal fiú, nem a főnököd.
- Ó, helló. - Hirtelen nem tudja mire vélni ezt a közvetlen -csak úgy idejövök- stílust, elvégre van itt jópár ember rajta kívül, de végül csak elmosolyodik, a saját példájára benéz az ismeretlen is a boltba, aztán bemutatkozik.
- Kristóf. - biccent Dereknek, aztán az utazótáskára és a madárra terelődik figyelme.
- Ó de menő baglyod van! - guggol le a kalitka mellé, és nyújtja be az ujját hogy megsimogathassa a gyönyörű tollakat, de még mielőtt az éles csőr elkapná, gyorsan elhúzza a kezét. Felegyenesedik, aztán immárom vigyorogva rázza meg a fejét.
- Nem. - hatásszünet - Addig legalábbis biztos nem, ameddig magázódsz.
Lazaság, menőség, kell ennél több? Most nagyon jófejnek érzi magát. Jeah.
- Persze hogy tudok. - legyint - Innen 15 perc séta, ha szeretnéd elkísérhetlek egy darabig.
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. november 11. 17:04 Ugrás a poszthoz




- Óóóó ez jó név. - bólogat sebesen, látta és szereti is azt a filmet amiről eszébe jut a legtöbbeknek. Még idejében elhúzza a kezét mielőtt nagyobb baj történik (mondjuk behúzza a bagoly az egészet és kacagva marcangolja szét, Kristóf meg a csonknak üvölthetné, hogy: "Sanyikáááám").
- Az ilyen szép fajtákat úgy tudom Budanekeresen árulják leginkább. Csak nem mugli születésű vagy? - húzza fel a szemöldökét kérdőn mikor kiegyenesedett végre a háta.
- Na nem mintha elítélném nyugi, én félvér vagyok. Meg amúgy is már vagy húsz éve csak a legkattantabbak foglalkoznak ilyesmivel. - szabadkozik gyorsan, mielőtt a srác azt hinné hogy emiatt másképp fog rá tekinteni. Persze nem tekinthet másképp, a szemei ugyanazt a hirtelen szőke fiút látnák akkor is, ha aranyvérű vagy féltroll lenne. Jó, utóbbit talán a szagáról egyből felismerné.
- Helyes. - bólint elismerően a kijavításra, jobban örül a tegeződésnek, majd ha családos nagyapa lesz, akkor magázzák őt a kocsmában a csinos pultos lányok. De csak akkor!
- Gyere akkor, erre van. Segítsek vinni valamit? - Pillant hátra, merthogy ő már elindult az előbb, de mégiscsak illene idősebb létére cipekedni még akkor is, ha már így fiúk között vannak. Akár engedi Derek akár nem, szép lassan eljutnak odáig, hogy el is induljanak. A kastély irányába? Hátöööö persze.
- Akkor jó sok minden érdekesség fog itt hidegzuhanyként érni. Az édességekkel vigyázz eleinte, sose tudhatod melyik fog visszaharapni. Meg a portrékkal is odafönt... elég pletykásak. Elejtesz egy olyan mondatot valahol, hogy tetszik neked a padtársad, másnap már az esküvődről harsognak. Tapasztalat
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. november 11. 17:46 Ugrás a poszthoz




- Rá se ránts, mágiatörin biztos tanítani fogják ezt is. Habár szerintem először a sámánizmussal fogtok foglalkozni. Hm, nem tudom, régen volt.
Bólint a félvér helyes megnevezésére és hozzátesz egy "Ahá"-t is, aztán figyelmesen végighallgatja Derek felmenői foglalkozását. Mekkora király, művész a családban! Felkacag, valóban furcsa lehet egyik napról a másikra megtudni a máguslétet. Volt neki is ilyen ismerőse, a csaj azóta inkább úgy döntött, hogy megmarad a mugli életvitelnél és nem használja az erejét. Kár, ügyes boszi volt. De ezen a srácon már most látszik hogy szeretné, csak még új neki minden. Megint bólint a varázsigére, előveszi a diófa pálcáját és egy egyszerű mozdulat után a nehéz holmik már ott lebegnek utánuk - a kalitka tisztes távolságban Kristóftól. Majd persze ő itt fog cipekedni, még mit nem, el kell ámítani a gyereket.
- Az én apám a mágiaügyi minisztériumban dolgozott, anyám pedig főnővér volt mugli kórházban, mostanra mindketten nyugdíjba mentek. Szerencsésnek érzem magam, így mindkét oldalról bepillantást nyerhettem a világ dolgaiba.
Nosztalgikusan elhúzza a száját és mereng egy sort a csodás gyerekkorán egykeként, aztán Derek is az itt töltött éveiről kérdezi.
- Hogy én? Igen, ide jártam, de nem úgy ahogy te jössz most. Igazából csak Mestertanoncnak tanultam itt, gyerekként apámmal utazgattam sokat és emiatt magántanuló voltam. Szóval a bentlakásos életről sokat nem tudok, de a koszt nagyon jó, a házimanók igazán kitesznek magukért. - vall színt, aztán máris a csajos dolgokra terelődik a téma, Kristóf kedvencére. Sokmindent gondol ebben a pillanatban, de nem köti a fiatal srác orrára, még a végén zavarba hozná vele. Meg aztán annyira új neki a környezet, jobb egyelőre tényleg erre koncentrál.
- Álmodni leginkább bájitaltanon fogsz, ha jól sejtem Felagund még mindig itt tanít. - röhög egy sort az öreg tanerőre gondolva, aztán megtorpan. Idő közben a Nap már vörös csíkot húzott a horizontra, a naplemente fényében pedig még látni valami pár tornyot a fák között. Hagyja, hátha ebben a kis szünetben Derek is észreveszi, aztán mosolyogva tovább indul.
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. november 11. 18:27 Ugrás a poszthoz




- Persze hogy van. Honnan nem tudnának akkor a muglik semmit? Na ez furán hangzott... szóval van, minden országnak megvan a maga legfelsőbb szerve. Ők felelnek a Varázstitokvédelmi Alaptörvény betartásáért, illetve az egyéb csip-csup apróságokért. - mert bár Kristóf munkája azért nem volt apróság, mégis kirúgták. Nem nézték jó szemmel, hogy egy protekciós tejfölösszájú van az öregek között a kísérleti varázsige-bizottságban, így aztán mikor az első (nyilvános) bakiját elkövette, azonnal lapátra tették. Hiába magyarázkodott, hogyha az embernek kell hát kell! Arról ő nem tehet, hogy pont Budanekeresden jött rá a természet hívása...
- Háááát, sokfelé. Spanyolország, Oroszország, Finnország, egyszer még Dél-Koreába is elvitt apám. De nyelveket azóta se tudok, még az angolhoz is hülye vagyok. Örülök hogy te tudsz magyarul. - pillant hálásan a fiúra, aki hirtelen azt se tudja mire kérdezzen még rá.
- Hát akik az ételt csinálják. - néz ugyanolyan meglepetten akár Derek, aztán nevet egy sort. - Meg ők mossák a ruhákat, estébé. Jópofa egy népség, a legtöbb ősi máguscsalád szolgaként tekint rájuk, de sokkal inkább személyzet, mintsem rabszolgák. Inkább ne húzz velük újat, ha kedves leszel hozzájuk, biztosan kicsenhetsz éjszakára egy-két finom falatot a konyhából.
- Hogy ezt? Egyszerű levitációs bűbáj. Majd megtanulod, ne aggódj.

Néha elmereng azon, hogyha egyszer gyereke lesz majd, azt is így fogja csitítgatni mikor a varázslásról kérdez. Mindent megtanul ez a fiú is idejében, ebben teljesen biztos.
- Majd meglátod... - húzza még egy kicsit Derek agyát, nem akar előre lelőni minden poént.
Aztán meglátják a kastélyt már messziről, Simfel pedig lazán mosolyogva bólogat. Csúcs. Bezony. Kicsit sajnálja is hogy nem járt ide huzamosabb ideig, dehát már ne keseregjünk a múlton.
- Azt tudod, hogy négy iskolai ház van, és hogy valamelyikbe még ma este beosztanak? - folytatja a csevejt, miután ismét útra kélnek.

(Folyt.köv.: Az iskola kapuja)
Utoljára módosította:Simfel Kristóf, 2014. november 11. 19:16
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. november 11. 19:47 Ugrás a poszthoz




Kristóf is élvezte, hogy annak idején annyi helyet ismert meg a saját szemével, de azért most érzi csak miért nem tartotta annyira helyesnek ezt az anyja. Sokkal később sikerült elsajátítania azokat, amiket a korabeliek már a kisujjukból ráztak ki. Gondolatainak inkább nem ad hangot, helyette inkább a házimanókra terelődik a téma.
- Háááááát... - na mi legyen, mondja vagy sem? - Nem mindegyik. De a kastélyban szabad házimanók élnek, akik önszántukból dolgoznak itt. Viszont még manapság is sok olyan család van, akiknél generációk óta szolgálnak. - megvonja a vállát, többet nem igazán tud tenni ő se. Vannak, ahol a hagyományok nagyon fontosak még így a XXI. században is. Szerencsére ő az ilyenekből rendesen kimaradt, otthon nem tűrte a mágikus dolgokat az anyja.
Derek szeme végre felcsillan, a házakról már hallott. Ám úgy tűnik csacsiságokat olvasott.
- Pfff, fooogalmam sincs. Komolyan. Én csak levelezőre jártam ide, nem osztottak be. A nevüket se tudom, csak a címerállatukat. Az egyiknek biztos hogy unikornis, engem oda soroltak volna be az tuti, a másiknak egy főnixmadár, a harmadiknak egy hatalmas szfinx és az utolsónak egy sárkány. De nem hiszem hogy hazaküldenének, azért nem viccből küldözgetik el a leveleket. Amúgy meg, ha kiraknának estére, küldj a baglyoddal egy levelet és nálam elalhatsz éjszakára. - vigyorog egy sort, de reméli leesik a fiúnak, hogy csak viccelt. Időközben beértek már az iskola kapujához, az égen pedig megjelent az első csillag.
- Hát, itt volnánk. - állapítja meg a kapura pillantva. Testsúlyát ide-oda helyezgeti, majd rámosolyog bátorítóan az ifjú padavanra.
- Bekísérjelek, vagy innentől inkább egyedül szeretnél menni?
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. november 15. 22:33 Ugrás a poszthoz

Haru
Pestseholse


Könyökével megtámasztja fejét az asztalon, a tenyerébe motyog valami olyasmit, hogy „már aki volt óvodás”, majd félmosolyra húzza száját Haru állításán. Hát persze, ő sosem, őőő nem. Aztán elmeséli a nőnek, hogy nincs munkája és az álláskeresés terén sem remekel.
- Jaj ne is mond, még mindig fizetem a törlesztést… most el kell adnom majd valamit addig, hogy kihúzzam ideiglenesen… – sóhajt Kristóf, és egyből a drága konyhai felszerelés valamelyikére tud gondolni, hiszen azokhoz nem nyúlt hozzá még sohasem. Ő legalábbis, mert hát a bejárónője bizony folyamatosan használja őket, csakhátna. Munka híján le kell mondania az ilyen luxusról is.
- De nem akarom, hogy segíts. Megoldom. – merthát egy férfiúnak ha megélhetése nem is, büszkesége attól még van, és nem várhatja el a volt menyasszonyától, hogy bármi módon kisegítse őt a szorult helyzetben. Ellenkező esetben felborul a világegyetem rendje, káosz lesz, a patakokban tiszta víz helyett almalé fog folyni és mindenki csak gumicukrot ehet…
Nem mer Haru szemeibe nézni, nem tudja mit is várjon a kérdésére. Leginkább az érdekli, hogy van-e már valakije a nőnek, akármilyen férfi, de a válasz kitérő, vagy csak nem így értette a másik.
- Értem. – nem képes többet kinyögni. Aztán Haru még hozzáteszi, hogy mennyivel jobb most neki Magyarországon, a családja és a barátai társaságában, no meg hogy vele került szomszédságba. Simfel megjátszott halk kacajjal próbál együtt nevetni a másikkal, de nem tud. Egyrészt nem nevezné ezt a sors fintorának, hiszen nem véletlenül kerültek egymás mellé. Másrészt ő ezt így egyelőre tökéletesnek véli… mármint itt lehet Bogolyfalván Haru közvetlen közelében, mégha nem is beszélnek vagy beszélhetnek annyit… Hogyan mondhatná el neki, hogy mit érez? Nem lenne rá jellemző, hogy az érzelmeiről beszéljen, meg különben is, mit mondhatna? Lopva felpillant a nőre, aztán vissza a korsójára és inkább iszik egy újabb kortyot. Görcsben van a gyomra, valamivel meg kéne törnie ezt a miatta keletkezett csendet. Hogy időt húzzon, még a száját is megtörli, s csak eztán szólal meg.
- Te figyelj… Ha egy nyúl repülni tudna, hogy hívnák?
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2015. február 3. 17:47 Ugrás a poszthoz



Amiért az ember fia igazán hálás lehet, az az, ha azt csinálhatja, amit évek óta szeretne. Simfelünket mióta a cukrászdából kirakták a rengeteg botladozása után, végre felszabadultan önálló vállalkozásba kezdhetett: gesztenyét árulhat a főtéren. És, hogy miért pont azt? Mert a cilinder és az ujjatlan kesztyű a szövetkabáttal übermenő. Álmai hivatása. Igaz, az első adagokat sorra túlpörkölte, megégette, egy-egy darab még a szökőkútban talán mindig ott van... de mostanra kiépítette a vevőkörét is, aminek marhára örül. Már csak azt kéne kitalálnia, hogy a többi évszakban mit fog árulni, mert kötve hiszi, hogy a legforróbb nyári napokon az emberek csorgó nyállal kúsznak majd a meleg macskaköveken, gesztenyéért könyörögve, mint az utolsó mentsvárért e földi pokolban.
Forgat egyet a mostani adagokon. Pedig igazán jó lenne, legalább nem kéne leváltania a ruháját. Kabátja ujjába törli az orráról lecsöppenni készülő páracseppet, kicsit igazgat a héjas finomságok politikailag korrekt helyezkedésén. Néha elképzeli, hogy ezek országok, akik szívesen változtatnák a helyüket, csak úgy elmásznának. Mondjuk Franciaország elkalandozna a Bahamák mögé nyaralni, vagy csak tenne egy kirándulást Oroszország mellett. Senki nem szólhatna neki, a sajtokra is rá férne egy kevés világlátás, utazás közben a benne lévő emberek meg talán kiszellőznek végre. Úi möszíő, löpatitonistremöh. Persze mikor úgy rendezi az előtte álló térképet, ahogy neki tetszik, vagy elfelejti mi hol van, vagy jön valaki, aki az Egyesült Olaszorságra és a környékén lévő Hawai Államokra feni a fogát. Az éhes has pedig többet ér, mint a fűszoknya vagy egy kis hamu Pompeiből. Most is valami ilyesmit tervezget, ám mielőtt nagyon nekiállhatna kitalálni az új elrendezést, máris érkezik egy vevője. Arcán a legszélesebb borostás mosollyal köszönti a hölgyet, cilinderét egy kicsit meg is emeli az ujjatlan kesztyűjében - amit most ki kellett emelni.
- Szép napot hölgyem! Mit adhatok? - a kérdés persze költői, de ha a szép lány benyögné, hogy rántott csirkét szeretne, még talán azt is megoldaná.
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2015. március 16. 17:09 Ugrás a poszthoz




A legkirályabb dolog félvérnek lenni. Látod mind a két oldalt, ismered mindkettőt amilyen alaposan csak akarod, nem maradsz ki semmiből és senki sem fog téged ezért lenézni. Simfelünk nemrég moziban járt Budapesten, és azóta vagy a finn western zenéjét, vagy a japán-angol dalt dudorássza.
- Dánsz dánsz hev á gúd tájm... - no meg hozzá a fütyörészés, nem tudja kiverni a fejéből, annyira fílinges. Nemrég kapott egy  kopottas kis tollast, amiben egy nagyon kedves régi ismerőse írt neki, hogy idejön. Amikor először átfutotta a levelet, szinte fogalma sem volt róla, ki írt ilyen furcsa nyelven, mert ugyebár angolul csak annyit tud amennyit a zenék refrénjéből megismert, ergo kitűnően rá tud kérdezni a rókák beszédszokására, a lovak csodálására, és újabban táncra invitálni egy kellemes időtöltés erejéig. A megfogalmazott kis levélnek kalandos története volt ezek után, mert új állásának köszönhetően beszabadult a kastélyba, és csak akkor volt hajlandó kiszolgálni egy súlyos gondokkal küszködő nemzetiségbeli-félvért, ha lefordítja neki a levél tartalmát. Persze amaz nem volt hülye, hiába nézett ki annak, csak pár mondatot volt hajlandó felolvasni magyarul, úgyhogy az utóbbi két napja a fordítási kísérletekkel és vesztegetésekkel telt. De megérte! Nestea azt írta, hogy jön ide, mégpedig költözni és boltot nyitni. Az a Nestea, aki annak idején 19 volt, mikor először és utoljára látta Angliában, akkor mentek ki az apjával a teaiszogatókhoz elintézni egy kényes angol-magyar konfliktust, ami azóta is hétpecsétes titok. Akárhogy is legyen, a rézbőrű lány most már biztos úton van a falu felé, hiszen azt is megírta, hogy melyik vonattal érkezik. Biztos várta, hátha az egyetleeeeeen magyar ismerőse kijön érte az állomásra. Simfel zsebre tett kezekkel, pulóver-farmer-sál-jaéscipő szettben várakozik a beérkező gőzösre, ami lassan csikorogva áll meg a helyén. Az iskolai dömpinghez képest most igen kevesen kászálódnak le a kocsikról, de közülük megpillantja a sötét bőrű szépséget is, pont mikor a "lá lá lá lá lá lá lá lááá úúúúúú"-hoz érkezik fejében a gramofon. Ejha! Az a kis tizenéves most aztán hátőőőőő kikerekedett és még a fogszabiját is levették! Pillanatnyi meglepettségét egy fülig érő vigyorral koronázza meg, aztán ráérős léptekkel megy párat, hogy Nestea elé érjen és a képébe villanthassa fess mosolyát.
- Hátsziiaaaaaa! Ilyen kicsi korod óta nem láttalak! Csini vagy! Látom levették azt a szörnyű drótot is, jól áll! Vigyek valamit? - na most ez a jelenet több szempontból is vicces. Részben mert magyarul beszél, és ki tudja, ebből a nő mennyit értett, részben pedig mert úgy magyaráz és mutogat, mintha egy siket-némának tenné: jó hangosan és részletesen elmutogatva a csinosság ismérveit, a fogról leszedett járókeretet, félig a csomagok felé hadonászva. Azért reméljük nem hívják ki rá rögtön az elmegyógyintézetet.
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2015. március 16. 21:38 Ugrás a poszthoz




- Ne hazudj, mindenről tudok! - legyint vigyorogva, persze nem kapcsol, hogy már magyarul kommunikálnak, de talán jobb is, mert a végén azt hinné, hogy hirtelen anyanyelvi szinten megtanult angolul. A szépséges hölgy megöleli, Simfel kicsit zavarban öleli vissza. A nők általában táskákkal szokták őt dobálni, nem karjaikba zárva. Mondjuk lehet, hogy köze van hozzá, hogy neki meg nincsenek függönyei és a szemben lévő házban egy idős nénike lakik. Nesztí elengedi, s kicsit sem leplezett szemmozgással méri őt végig, amikor pedig bókol is hozzá, Kristóf fél karját melleihez, a másikat büszkesége elé kapja és lányos hangon sipítani kezd.
- Segítséég, molesztááááál! - közben lopva körbepillant, de az emberek többsége már elhagyta az állomást, az ott dolgozók pedig oda se bagóznak, hiszen már ismerik Simfelt annyira, hogy semmit ne vegyenek tőle komolyan.
- Ááá... - még egy elhaló mondat, és mivel egy hős lovag sem siet a megmentésére fehér lovon, lebiggyedő ajkakkal, de azért megkönnyebbülve néz a nőre és engedi le kezeit.
- Senki sem szeret, szipp. - nagy látványosan szippant egyet, aztán újra vigyor húzódik meg arcán és megvonja vállait az angol levélre.
- Jó móka volt. - ha azt Nessa tudná... na de várjunk csak? Most üt csak szöget a fejébe, hogy hát mekkora király angolból, hogy csak így képes szóbaelegyedni a nővel! Gyorsan végigfut az agyán a gondolat, hogy vajon aki anyanyelvi szinten tud, az is csak így a semmiből magyaráz és azt se tudja melyik nyelven, ekkor pedig furcsa, gondolkodó grimaszok ülnek ki borostás pofijára. Nagyon nem biztos a dologban, ezért úgy dönt, inkább óvatosan rákérdez.
- Most amúgy... milyen nyelven beszélünk? - sajnos esélyes a magyar, hiszen a legutóbb még annyira se tudott angolul, hogy lefordítson valamit. Az afrikai is távol áll tőle, de azért nem árt tudni a dolgot, hátha közben tényleg megtanult egy nyelvet. De a lényeg, szóval ha magyarul beszélnek, akkor viszont Nessával nem stimmel valami, mégpedig hogy ilyen tisztán ejti ki a szavakat. A nő kutakodni kezd a holmijai között, aztán Simfel kezébe nyom egy láthatóan üveget tartó szép tasakot. Kristóf nem is vár hazáig a meglesésével, kiveszi és megvizsgálja a szép pálmafákkal díszített címkét. Újabb gondolatvihar cikázik át agytekervényein.
- Ööööööö... Afrikában még nincsenek pálmafák, ugye? - kicsit aggódik a földrajzi tudása miatt is, aztán visszacsúsztatja a finomságot a helyére, ő meg felkap egy random csomagot, elég hülyén nézne ki ha a nő itt nagy pakkokkal vonulna végig a falun, ő meg mellette egy csányi kis zacsival rohangál.
- Reméltem, hogy ezzel jössz. A következő már csak holnap reggel jön, hideg lett volna itt a padon. - Vigyorog továbbra is, aztán amit még Nestea enged, azt is felkapja és azzal együtt battyognak ki az állomásról.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Simfel Kristóf összes RPG hozzászólása (29 darab)

Oldalak: [1] Fel