Jelmez
A nagy vizsgaidőszak hajrája közben valóban ránk fért ez a kis party. Ráadásul a témája is nagyon tetszik. Rajzfilmhős nap. Én Pocahontas-t választottam. Mindig is szerettem azt a mesét és olyan szépnek gondoltam őt. A legtöbb lány inkább a csilli-villi királylányos meséket és kosztümöket szeretik, de ilyen téren én más vagyok. Na jó, nem mondom, hogy nem értékelnék egy szép habos ruhácskát, de biztos vagyok benne, hogy úgyis mindenki Csipkerózsika vagy Hamupipőke lesz. Mármint csak a lányok... remélhetőleg. Habár kinézném pár fiúból, hogy csak azért is, heccből bevállalna valami királykisasszonyos hercegnős szoknyácskát. Elmosolyodom a gondolaton. Az én jelmezem viszont elég egyszerű, nem kellett hozzá sok minden, ezért is tartom jó választásnak Pocahontas-t. A szobánkban még egyszer utoljára belenézek a tükörbe, oldalt fordulok, hogy úgy is lássam magam. Vajon nem túl rövid ez a ruha? Remélem, hogy nem. Mély levegőt veszek és elindulok a rétre, mivel elvileg a réten lesz valami nagy banzáj, oda gyülekezik mindenki. A szobánk üres volt, gondolom a többiek már rég a bulin vannak és nagyba ropják neki. Főleg Lucát ismerve, ő már biztosan vidáman pattog valahol és felpezsdíti a hangulatot, ha akarod, ha nem. Ismét elmosolyodom, Luca izgágasága valahogy mégis inkább kellemes, mint idegesítő.
Ahogy a gondolataimba meredek szép lassan végül kijutok a rétre. Húha, vannak itt egy páran, bár szerintem ez még közel sem a várható vendégek fele. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan akarnak egy kicsit kiszabadulni az év végi hajrából. Ahogy körülnézek nem igazán látok senki ismerőst. Persze vannak olyanok, akiket látásból ismerek, de hozzájuk mégsem mehetek úgy oda, hogy "hello szia, tudod én már láttalak és őő.. izé". Nem is értem miért mindig egyedül indulok el ezekre a rendezvényekre. Igazán jöhettem volna a szobatársaimmal, feltéve, ha nem lépnek le hamarabb... Na mindegy, csak alakul majd valahogy. Kajaaaaaaa! Egy kisebb asztalkát pillantok meg a tömegben, teli mindenféle finomsággal. Egyből meg is célzom, gyorsan lecsapok valami édességre. Valami fánknak tűnik, bár kicsit fura íze van, habár most az sem tud érdekelni, farkas éhes vagyok. Olyan nagy hévvel habzsolok, hogy valakit mellettem egy picikét meglöktem, de szerencsére nem lett semmi komolyabb.
- Jajj, ne haragudj! - Mondom két falat között. Gyorsan végigmérem. A szőke hosszú hajból úgy veszem ki, hogy talán Rapunzel lehet az illető. Egy újabb pillantást vetek az arcára... annyira ismerős. - Lillaaaaaa! - Üvöltöm teli szájjal és megölelem, figyelve arra, hogy ne egyem le a ruháját. - Hogy vagy... Rapunzel? Mi újság? - Egész hamar sikerült beszélgető partnert találni. Remélem nem vár valaki mást, mert akkor elég kínosan jönne ki a dolog. Vagy is hát... végül is csak két háztárs vagyunk, én pedig csak érdeklődtem hogy léte felől, ebbél baj még nem lehet.