Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=363791#post363791][b]Várkonyi Arnold - 2014.08.20. 20:24[/b][/url]

Nőket megszégyenítő módon sok időt töltöttem a jelmeztárban, a milliónyi ruha és kiegészítő közt, míg sikerült eldöntenem, miben fogok megjelenni ma este. Amint végre megtetszett valami, kiderült, hogy már lefoglalta valaki, így kezdhettem elölről az egész akciót. Nem én voltam az egyetlen persze, a diákok elég nagy része benne van az efféle őrültségekben, már ami a korombelieket illeti, az alsóbb évfolyamok közt ez még egyáltalán nem gáz. Számomra az ilyesmi kihagyhatatlan. Persze, majd mikor az egész iskola kitömörül a rétre mindenféle hacukában, én a vizsgákra készülve görnyedek a könyveim fölött a két fal közt, nem?
Ha nem venném el másoktól a lehetőséget, kikölcsönöztem volna több szerkót is, aztán néha elvonultam volna a legközelebbi mosdóba átvedleni. Oké, tudom, hogy ez tényleg gáz a nememre tekintve, de a döntésképtelenségem pont az ilyen, legkevésbé sem fontos és nagy döntések meghozatala előtt jön elő. Végül az egyik kedvenc képregény figurám mellett maradtam. Még jó, hogy csináltak belőle rajzfilmet is.
Lina egész biztosan szét fog cinkelni, de én szóltam neki előre, hogy nem hagyok ki egy ilyen bulit, még ha neki esze ágában sem volt hülyét csinálnia magából. A rellonosok nagy része szerintem ki se jön az esti banzájra, és minden bizonnyal a legkevésbé sem örülnek a sok nevetgélő, legkülönfélébb öltözetű diáktársuknak a folyosókon és más helyiségekben. Az eddig tapasztalt ehhez hasonló eseményekhez foglalt álláspontjuk alapján ítélek, igazából könnyen lehet, hogy hatalmasat tévedek, és a sárkányok – talán szó szerint – ellepik majd a rétet.
Tökéletesre maszkírozva, a kosztümhöz tartozó lila kabáttal a karomon érek a megbeszélt találkozóhelyre, és Merlinnek hála, nem is kell sokat várnom a partneremre. – Hölgyem! – villantok egy vigyort, és átpakolom a másik karomra a kabátot, hogy nyújthassam neki a karom, ahogy az illem kívánja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=363834#post363834][b]Várkonyi Arnold - 2014.08.20. 21:13[/b][/url]

Miért is nem lepődöm meg, hogy a rellonos valami frappáns beszólást fog a fejemhez vágni a jelmezemet látván dicséret helyett… Csupán egy éve vagyok a kastély lakója, de nem szükséges pár napnál többet eltölteni e falak között, és rájöhet az ember, hogy a zöldek házának képviselői nem épp a legkedvesebb személyek, és ha a szokásosnál is morcosabb arckifejezést látsz rajtuk, ajánlott messziről elkerülni őket. Még a végén belekever valami olyasmibe, amit még álmodban sem hittél volna, hogy megtörténhet. Aurornak készülök, talán nem kellene megijednem attól, ha valaki pálcát ránt ellenem, de jobb szeretem a békességet és harmóniát, főleg ha azokról van szó, akikkel… hát, lényegében együtt élek. Legyen bármilyen szörnyű néhány esetben ebbe komolyabban belegondolni.
Egy pillanatra fintorogva húzom az ajkam, válaszként a gúnyolódásra, de nem veszem komolyan, a vigyorom rögtön kiszélesedik utána. – Te is igazán csinos vagy… - és ezt már teljesen őszintén mondom, bár nem vagyok meglepve, Lina az esetek… mindegyikében megoldja, hogy nagyon is jól nézzen ki, én pedig nem az a típus vagyok, aki hagyja, hogy a lányok önbizalomhiányban szenvedjenek, sokszor hangot is adok a véleményemnek. Persze csak normális keretek közt, semmiképpen sem obszcén kifejezéseket használva.
- Egyébként, ha tudnád a történetét ennek a karakternek, biztos nem tartanál közönséges bohócnak. A cirkusz pedig nem is rossz ötlet, már csak valami jó kis magánszám kéne – megyek bele a játékba. Nem vagyok valami sértődékeny alkat, mindenből képes vagyok viccet csinálni és talán azért is kímélnek a rellonosok, mert nem vagyok méltó ellenfél a szócsatákhoz, és elég nagydarab vagyok ahhoz, hogy alázni se lehessen.
Kivezetem a lányt a rétre, ahol pár lépés után meg is állok körülnézni. – Egész mutatós. Szeretnél valamit enni, inni, csinálni? – kérdezem kicsit kétkedve. Ha tippelnem kéne, Lina inkább a háttérben maradna, és meghagyná a sok beöltözött diáknak, hogy a középpontban ugráljanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=363888#post363888][b]Várkonyi Arnold - 2014.08.20. 22:12[/b][/url]

Továbbra is csak mosolygok, az ilyesmire nem illik rávágni, hogy ugyan már, nincs mit, vagy, hogy szívesen. Amúgy is tisztában van vele, miért tetézném tovább? A másik meg, hogy ez a lány egy szakadt kukászsákban is jól nézne ki valószínűleg, viszont az előző bók után már nem érzem úgy, hogy ezt is hozzá kellene tennem, Lina nem az, akinek feltétlenül szüksége van egy kis önbizalom építésre. Bár nem tudhatom, hogy a magabiztos kiállás és a folytonos gúnyos mosoly mit takar a rellonosoknál, ezt már nem is az én asztalom kideríteni.
- Köszönöm! – Meglepő, és jól esik, hogy nincs éle a megjegyzésnek, ez valami olyasmit jelenthet, hogy nem cinkelni próbált. De nem tudom eldönteni, valóban így van- e. – Nekem mondjuk nem a kedvencem, de a szerkó attól még elég király – mint egy ötéves. Mi, férfiak, egészen különleges módon tudunk rajongani gyermeteg dolgokért, ahogy a mellékelt példa is mutatja. A nyakkendő igazítás váratlan ugyan, de amint tudatosul bennem, hogy csak segíteni akar, nem megfojtani, vagy ilyesmi, még emelek is egy kicsit az államon, hogy jobban hozzáférjen. – Köszi! Mindig is béna voltam a megkötésében – vallom be.
- Hű! - mennyi meglepetés! - Tényleg azt hittem, hogy nem ismered… Nem szép dolog előre ítélni, de hát, a legtöbb aranyvérű semmit sem tud a muglikról, nemhogy filmeket nézzen vagy képregényt olvasson. – Tévedni emberi dolog, de egyébként kifejezetten megmosolyogtat, ahogy letorkol. Nem is tudnám elképzelni, hogy valami lányos, hercegnős mesét nézzen, bezzeg az tuti, hogy a réten összegyűlt jelmezesek közül az összes beteg elméjű gonoszt fel tudná sorolni.
Mindeközben ahhoz az asztalhoz kísérem, ahol a puncs található, és töltök is neki egyet. – Annyira nem volt vészes az idő, persze lehetett volna jobb is. De a beadandót nem írtam még meg.