Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=363064#post363064][b]Szendrei Ella - 2014.08.20. 00:07[/b][/url]

(jelmez)

- Fel, guggolás, lendítés.. jaj! Várj, szoknyában ez nem olyan király!
Ella megigazította félrecsúszott koronáját, és körbenézett a kialakuló forgatagban, színes ruhák tengerében, a legelképesztőbb figurák beszélgető, vihorászó, szórakozó tömegében. Úgy tűnik valóban megérkeztek; a dimenziók létezése kissé kizártnak tűnt Ella számára. Persze megvan a módja, hogy az ember kicsit más világban érezze magát, de ezt most hagyjuk, ez nem olyan buli volt.
Mikor hírét vette az első, amolyan össznépi, diákönkormányzat által rendezett eseménynek, melyre mint bagolyköves, sőt, már navinés diákként elmehet, persze nem is nagyon foglalkoztatta, hogy ehhez be kell öltöznie majd. A lényeg, hogy eljusson rá! Neki a vizsgák miatt amúgy sem fájt a feje még, nem nagyon szándékozott egész éves anyagot néhány nap alatt megtanulni, így csak az új tanévtől kezdett. Most tehát partitájm!
Mert hát ez olyasmi volt, amiben a svájci suli nem bővelkedett, és még amúgy sem ismert innen szinte senkit, ideje volt változtatni ezen. Aztán mi lehetne jobb alkalom ennél?
Így aztán felcaplatott a kastélyba, kért némi útbaigazítást a az ideiglenes jelmeztárhoz, aztán miután kétszer is a fiú vécében kötött ki, megunta a dolgot, és addig-addig várt, míg meg nem pillantott valakit, aki kellően izgatottnak látszott (nyilván nem a vizsgái miatt), és belékarolt, hogy légyszi kísérj már el. Ez így egészen bevált, így végül szerzett is magának egy ruhát, bár a sok hercegnő, és hasonló közül nem volt könnyű választani.
Végül csak sikerrel járt, és visszafelé szintén "sikeresen" ismét betévedt kétszer a fiú vécébe, de aztán valahogy csak kijutott élve a kastélyból. A faluban aztán meglátta Kristófot. Persze mikor meglátta, még nem így hívta, elvégre nem ismerte, de az "Idióta" egész jó névnek tűnt akkor. Végül telivigyor képpel odasurrant mellé, és megkérte, hogy tanítsa meg így járni, mert ez full jó.
Persze csak akkor, ha nem szoknyában próbálkozik az ember. És itt vissza is kanyarodhatunk a jelenbe.
- De mennyire, hogy kérek - bólogatott a kérdésre Ella, és közben szeme végigpásztázta a jelmezes embereket. Volt itt minden, a legtöbbjéről fogalma sem volt micsoda, de nem nézett ki normálisnak egyik se, szóval Ellának tetszett.
Gyorsan Kristóf felé fordult, hogy lássa, a szerepe szerint megy-e el italokért.
- De nehogy kilötyögtesd! - kiabált aztán utána, mikor jobban átgondolta a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=368636#post368636][b]Szendrei Ella - 2014.08.25. 18:38[/b][/url]

(jelmez)

Színes kis társaság verődött össze, az tuti, Ella nem győzte tekergetni a nyakát ide-oda, jól megnézve mindenkit, tippelgetve, ki micsoda-kicsoda, de lévén, hogy utoljára egész kislányként nézte a muglik zajos dobozát, nála a rajzfilmek véget értek valahol a kilencvenes évek közepén. De nem is igazán számított, a lényeg, hogy egy rakás bolond volt egy rakáson, ami garantálta a jókedvet, kísérője pedig a lehető legkomolyabban vette komolytalan szerepét.
Habár ő maga nem rajzfilmből lépett elő, akár annak is nézhették volna, ahogy Ellával az oldalán hülye járásával megérkezett a helyszínre, majd a lány legnagyobb örömére ugyanezekkel a látszólag teljesen logikátlan léptekkel elindult italokért.
Úgy tűnt, nem hallotta, vagy nem tudott eleget tenni kérésének, hogy lehetőleg ne lötykölje ki az italokat, így kissé nedves volt zakója ujja, és kezén is csurgott a színes lé, mire visszaért a Szívkirálynőhöz.
Ella nem igazán tudott szerepben maradni (sőt, eleve felvenni azt), így gonosz, lesújtó tekintet helyett, melyet csípőre tett kézzel kellett volna a férfira szegeznie, a hasát fogva nevetett rajta, majd még mindig telivigyorral arcán vette át italát tőle.
- Köszönöm, miniszter úr! - Tekintete nyomban a férfi felszabaduló kezére szegeződött, mikor meglátta, hogy készül valamire, figyelme híján így majdnem magára öntötte italát. Szerencsére hiába billentette meg szája felé, hiányzott a pohárból annyi, hogy ne kössön ki a vörös szoknyán.
Aztán annyira fellelkesült Kristóf ajándékát látva, hogy italának egy újabb kis része vándorolt a föld irányába.
- Úúúúristen, de kiráály! - Kikaptaa kezéből, és máris pózolni kezdett vele a kalapos férfinek. - Na? Elég királynői vagyok vele?
Mereven állt, eltökélt, komoly arckifejezést öltve (nem kis munkájába került nem elröhögni magát), aztán csak úgy mellesleg megnyalta a jogart, ami ugye nyalóka. Meg jogar. Mikor mi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=477658#post477658][b]Szendrei Ella - 2015.03.17. 18:28[/b][/url]

Ott volt, ahol lennie kellett. Persze az ott folyamatosan változott, hiszen mozgásban voltak, ez inkább a helyzetre, kis kalandjukra, mintsem annak helyszínére vonatkozott. Bele akart feledkezni a mókába, bármit is tervezett Kornél, így készséggel követte, sőt, elébe is rohant, máris nyilvánvaló ostobaságokat kérdezett. Persze a srác partner volt ebben is.
Ella összehúzta szemöldökét, és rettentő komoly ábrázatot erőltetve arcára bólintott.
- Szép volt, katona - mondta. - Erdőt, és ellenséges jelvényest kikerülni, irány dél, délnyugat!
Igazság szerint nem gondolt bele, hogy a falu milyen égtájban helyezkedik el a kastélyhoz képest, szóval akár totális marhaságot is mondhatott, de mivel Kornél jelentése sem lehetett sokkal közelebb a valósághoz, nem nagyon zavartatta magát, inkább lelkesen vigyorgott, és akcióba lendült.
Néhány pillanattal később már úgy futott, ahogy a lába bírta, haja vadul lobogott mögötte, arcába hűs esti levegő csapott. Hidegebb volt, mint napközben, erre nem teljesen készült fel, ami a felöltözését illette, de még inkább amiatt aggódott, hogy meghallották a kastélyban, hogy valaki kinyitotta a kaput.
Hátrakapta tekintetét, megnézni, Kornél követi-e.
- Elterelő hadművelet! - kurjantotta, és megragadta a srác kezét, majd elrántotta balra. Aztán jobbra. Majd hirtelen lefékezett vele, belecsimpaszkodott, és megint húzni kezdte valamerre. - Jól összezavarjuk őket!
Kacagott, és egyre inkább belelovalta magát a játékba. Mivel sportolt, így ő jól bírta a megerőltető futást, de aztán eszébe jutott, hogy talán Kornél nincs hozzászokva. Megtorpantak egy vastagabb fa közelében, ami mögé behúzta bűntársát, majd kilesett mögüle.
- Sehol senki - közölte kissé zilálva, majd visszafordult Kornélhoz és rávigyorgott. - Leráztuk őket!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=479046#post479046][b]Szendrei Ella - 2015.03.19. 19:12[/b][/url]

Ella baromi jót nevetett futás közben, ahogy elképzelte, a kastély ablakából kitekintve hogy nézhetnek ki, ahogy mindenféle valós logikát mellőzve, a teljesen nyílt terepen kacsáznak, és tébolyultak módjára keringenek jobbra-balra. Persze egyáltalán nem zavarta, vagy egyáltalán érdekelte, ki nézi őt hülyének, sőt, imádta azokat a gondolkodóba eső, bizonytalan tekinteteket, mikor valaki nem tudta eldönteni, hogy sajnálja őt, vagy röhögjön rajta.
Ez kellett, most különösen szüksége volt rá. Kornél pedig remekül adta alá a lovat, épp csak nem kezdett el nyihaházni rohanás közben. Bár egy részen galoppolt is, úgy rángatta maga után a srácot.
- Olyan jó, hogy már én sem tudom magunkat nyomon követni! - nevetett tovább, főleg mert volt is benne igazság, már nem is tudta, épp merrefelé rohannak.
Jó is volt, hogy ráakadtak a fára, legalább körülnézhetett, hogy merre sodródtak el a faluba levezető úttól. Érezte, és hallotta is a szuszogásából, hogy Kornél közvetlen mögötte áll, és bár nagyon próbálta leplezni, látszott rajta, hogy megérezte kicsit a rohanást.
Ella felé fordult teljesen, és visszavigyorgott rá. Hátát a fának vetette, míg ő is szusszant egyet, de tekintetét nem vette le a másikról. Igazából tényleg fogalma sem volt róla, hogy mit is keres itt, az éjszaka közepén. Véda felmondásával odalett a protekciója is (nem mintha valójában lett volna ilyesmije, de jó volt korábban azt képzelni, hogy lehetne), most nem nagyon volt senki, aki elnéző lett volna vele. De valójában nem is igazán érdekelte. Jó volt most. Jobb, mint odafent. Jobb, mint reggel. Vagy mint tegnap. És múlt héten. Ha elkapják őket, akkor is megérte.
- Szóval mi a terv, katona? Meghív egy italra, ha leértünk? - Naná, hogy egy knút se volt nála.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=480284#post480284][b]Szendrei Ella - 2015.03.22. 12:58[/b][/url]

Ella eltátotta a száját, mint aki nagyon elborzad azon, hogy most majd tényleg csúnyán le fognak bukni. Ha lett volna hó, nos, akkor tényleg elég jogos gondolat lett volna a nyomtalanítás, így viszont kicsit túlzás lett volna feltételezni, hogy miattuk majd nyomolvasásba kezdenek az egész kastély körül, felmérve, hogy melyik lábnyom származik öt perccel ezelőttről, és melyik négy órával korábbról, amikor még nem volt tilos a kint császkálás.
- Nincs idő rá, katona! De ettől kezdve hátrálva haladunk, hogy úgy tűnjön, mintha nem arra mennénk, hanem arról jönnénk.
Lelkesen rávigyorgott Kornélra, mintha ő találta volna fel az imént a spanyol viaszt, és büszkén megemelte állát is. Ilyen egy jó ezredes, mindig van bé terve.
És a hallottakból ítélve Kornél is fel volt készülve, szavaira Ella tovább vigyorgott rá, és jobbjával végigsimított az állán, és nyakán kissé, enyhén vonva maga felé őt.
- Tetszik az elkötelezettséged.
Mielőtt még azonban megmutathatta volna, mennyire, Kornél arrébb rántotta őt kissé, hogy a fa eltakarja őket egy közeledő fényforrás elől. Ella is elrántotta tekintetét abba az irányba, és bár a dolog komoly büntetéssel kecsegtetett, aggodalom helyett inkább izgalom fogta el, belekapaszkodott Kornélba, és a füléhez hajolt.
- Jöhet a cé terv - suttogta. - Be a fák közé! De maradjunk a szélén az erdőnek, nehogy megegyen valami.. izé.
Azzal megfogta a másik kezét, összekulcsolva vele ujjait, és már húzta is magával, be a sötét rengetegbe. Nem tűnt túl jó ötletnek, de ha kimennek a nyílt terepre, nincs az a vaksi prefektus, vagy tanár, aki ne szúrná ki őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=481240#post481240][b]Szendrei Ella - 2015.03.23. 20:47[/b][/url]

A fához simultak, amennyire tudtak, meglapultak mögötte, de nem voltak tökéletes takarásban, szóval a fedezék kissé alul teljesített. Menni kellett.
Ella jót kuncogott a srác szavain, mielőtt a fák közé rántotta volna őt. Úgy látszott, tényleg nagyon dühíti a prefi felbukkanása. Még igazán a kaland elején jártak, szóval kár is lett volna máris lefújni.
- Ennyi érzelmet még nem is láttam belőled kitörni eddig! - szólt hátra fojtott hangon, ahogy fától fáig osonva igyekeztek minél távolabb kerülni az előbbi fényforrás és a végén található prefektus közeléből. Ha meg is hallotta a mozgásukat, nem indult utánuk. Valószínűleg nem lehetett olyan jó meló ez, hogy megérje megkockáztatni, hogy valami rémség mocorog az erdőben, és nem rendetlenkedő diákok.
- Kitűnő felderítőmunka, katona! - dicsérte meg ismét Kornélt, ahogy hosszú lábain előreszökellt a mondott irányba.
Egy pillanatra sem engedte el bűntársa kezét, melynek, és gyors kitérő manővereinek hála a fák elől, rendre belevezette szegényt a susnyásba, árkon, bokron keresztül rángatta magával. Nem akarta ugyanis elhagyni, egy pillanatig sem akart magára maradni. Magára és a gondolataira.
Végül tényleg megérkeztek oda, ahova kellett, a sötét, kihalt úton találták magukat, melynek végében távoli fények pislákoltak.
- Ott vagy három tucat prefektus van, vagy a falu. - lehelte, majd előrehajolva kifújta magát. Az erdőben futkosás jó móka volt, de fárasztó is.
- Vagy a falu, ahol három tucat prefektus vár minket. De ez tűnik a legvalószínűtlenebbnek, hacsak nem csapatépítő tréningen vannak lent.
Miután nagy okosan kifejtette teóriáját, megszorította Kornél kezét - még most sem engedte el -, és megvillantotta a csillagok fényében vigyorát.