28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink
U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 23 ... 31 32 [33] 34 35 ... 43 ... 80 81 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 413
Évnyitó ünnepség
Írta: 2014. október 9. 21:59
| Link

a vadi új igazgató

Hol a bort kortyolom, hol a túrós süteményt szurkálom fel kemény mozdulatokkal a villámra, hogy aztán a számba toljam, és jelentős állkapocsmozgással rágjam a finom falatokat. Megemelem a szemöldökömet, ahogy Portnipper felnevet mellettem, aztán bólogatva hallgatom elmondását Warrenről. Bár nem mutatok éppen túl nagy érdeklődést. Azonban ez csak a látszat. Ahogy a másik auror figyelmét nem kerüli el semmi, úgy az enyémet sem. Ez a szakmánkkal és a személyünkkel jár. Annak ellenére tehát, hogy úgy tetszhet, sokkal jobban foglalkoztat, hogy az apró túrómorzsákat egytől egyig a villámra zsonglőrködjem, azért minden eljut hozzám, amit a férfi ecsetel nekem akár Dwayneről, akár saját magáról.
- Mm. - nyögök először csak ennyit válaszul, hiszen éppen magamhoz vettem a kupámat, mikor kérdezett, szóval most mézborral teli a szám.
- Ja... - kezdem meg feleletem, ahogy lenyeltem az italt.
- Messziről, igen. Budapestről. - bólogatok úgy, mintha legalábbis Bangladest mondtam volna, közben hátradőlök a székemben, és megsimogatom kicsit a hasamat fekete ingemen keresztül. Minden pompás volt.
- Nem tudom, jól érzem-e itt magam. - vonok vállat, és rávetem a kezemet az igazgató úr székének háttámlájára.
- Nem nagyon szoktam ilyenekkel foglalkozni. De meg kell hagyni, izgalmas. Nem tanítottam még soha. - rázom meg a fejemet mosolyogva, és végignézek a mellettem ülőn.
- Dehogy zavarna. - intem le a kérdését, és mivel kifogytam a mézborból, felkapom a kancsót és töltök. Persze, a férfinak is, ha kér.
- Szervusz! - emelem kupámat a tegeződésre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2014. október 12. 18:51 | Link

Tiffany Elswood

Mivel elvesztette a bátyjával kötött fogadást, úgy döntött, hogy talán az lesz a legjobb megoldás, hogy szóba elegyedjen másokkal, hogy valami olyan helyre megy, ahol vannak is emberek. Alapvetően szívesen elkerülte az ilyeneket, és inkább az Eridon kis konyháját használta, ha megéhezett, de ez most becsületbeli ügy volt, úgyhogy összeszedte magát és lebattyogott a hosszú lépcsősoron, és mivel vacsoratájt járt éppen az idő, leült a Nagyteremben a háza asztalához. Egyelőre a legvégére, mert úgy vélte, jobb lesz először felmérni a terepet és az embereket, és legjobb lenne, ha kiszúrna magának egy szimpatikus egyedet, mielőtt bárki hozzászól.
Persze nem arról volt szó, hogy félt volna, nem, az távol állt tőle, egyszerűen csak nem szerette az embereket, és nem akart szóba elegyedni velük. Ez, amíg otthon voltak, nem volt nehéz, mert egy maroknyi családtagon és szolgálón kívül csak összejövetelek alkalmával kellett jópofiznia, most viszont nonstop betolakodott valaki a személyes terébe, ne adj Isten, még a holmijához is hozzányúltak. Nem, ez csak Gareth-nek volt szabad, senki másnak.
Na de vissza a nézelődéshez. Akárhogy is bámulta a szállingózó embereket, egyszerűen nem talált magának olyat köztük, akit szívesen megszólított volna. Itt egy vörös hajú röhhencs, amott egy feketébe burkolózott gyászhuszár... Milyen jó is lenne, ha a fejükbe láthatna! Akkor tudná, milyenek a gondolataik, kit rejt a külső álca. Mert ez mind csak álca, ebben biztos volt, hiszen ő maga is álarcot hord. Csöndes, nyugodt külső mögé rejti vizsgálódását, és a tényt, hogy az emberek leginkább tudományos szempontból érdeklik.
Fintorgott egyet, mert rájött, hogy ez így nem fog menni, viszont ha már úgyis lejött, akkor legalább egy tányér forró levest maga elé vett, hogy ne legyen felesleges íz út.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2014. október 12. 19:55 | Link

Jared Nightingale


 A szünidőnek lassan vége, a nyár már végleg elmúlt, s egyre több diák bukkan fel a kastély falai között. Még pár nap, s kezdődik is a kviddics idény - amit bár Tiffany nagyon várt, úgy döntött, az első meccsen inkább a lelátóról figyeli a játékot, és nem a levegőből. Van még elég ideje repkedni az ütővel a kezébe, és szívesen megnézné, mit tudnak az új tagok, mivel, ha jól hallotta, lett belőlük pár. Amúgy is, az első meccs a levita ellen játszódik, a csapatnak pedig nem voltak túl kellemes emlékei a legutóbbi, kék házzal vívott mérkőzésről. Kapott is fejmosást otthon, hogy ezt meg hogy képzelte, ha már kviddicsezik, csinálja jól, ha meg nem megy, hagyja ott, pedig igazán voltak olyan meccsek is, amelyeket tiszteletreméltó pontszámmal nyertek. Na nem mintha ezek számítottak volna az apjának.
 Nem ügyködött túl sokat a mai napon, írt pár levelet a rokonságnak, hogy minden rendben, s elkészítette a listákat a színjátszókörhöz, mivel nem rég ért véget a meghallgatás. Csodálkozott is, mikor lepillantott az órára, s észrevette, hogy már vacsoraidő van. Kissé összeszedte magát, felkapott egy cipőt, majd becsapva maga után szobája ajtaját meg is indult a nagyterem felé. Kissé sokan tolongtak fel a lépcsőkön, így, miután sikeresen letarolt pár kisebb diákot, hosszú léptekkel közelítette meg az asztalokat. Megálva az ajtóban szokásához híven felmérte a már ülő diákokat, főleg azon morfondírozva, hogy hová dobja le magát. Korábbi éveiben szívesen ült más házak asztalaihoz, hogy aztán nem túl szép és bíztató történetekkel tömje az ijedt elsősök fejét, akiknek, a vöröskének hála, még jobban elpárolgott az a csöpp önbizalmuk is, mellyel az iskolába érkeztek. Egész jó hobbi.
 
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2014. október 12. 19:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2014. október 12. 20:41 | Link

Tiffany Elswood

A leves egész jó volt. Igaz, hiányzott neki néha a megszokott koszt, de azért ezekkel az ételekkel is egész jól ki lehetett jönni, főleg mert nemzetközi konyhát vezettek a manók. Tulajdonképpen, ha akarta volna, akkor követhette volna a régi étrendet, de abban mi lett volna az érdekes? Jared végső soron nyitott volt az új dolgokra, amennyiben azokkal nem kellett szóba állni, vagy csak valamilyen állathangon válaszoltak. Tényleg, Sherlocknak is kellene vinni fel valamit, ha már így eszébe jutottak az állatok. Neki is állt, hogy valami jó falatot keressen a macskának, aki meglepő ütemben növekedett, így aztán nem is volt már annyira furcsa, hogy a fiú egy csirkecombot csomagolt be egy kölyök számára.
Lerakta a tányérja mellé a kis csomagot, hogy majd ott ne feledje, aztán folytatta az evést maga is újabb kört téve a pillantásával a fogások között. Már egyáltalán nem érdekelte a külvilág és hogy ki közeledhet felé esetleg, egyszerűen csak elsiklott az ilyen apróságok felett, mert kíváncsisággal töltötte el a rakott csirkemell, amihez hasonlót még sohasem látott. Szedett is magának jócskán, nem csak azért, mert jól nézett ki az étel, hanem azért is mert ő meg növésben volt, és kellett az energia.
Evés közben aztán újra fel-fel pillantott, de még mindig nem látott közel s távol egyetlen érdekes egyedet sem, úgyhogy magában már el is döntötte, hogy majd ha visszamegy a toronyba, akkor átbeszéli a bátyjával ezt a fogadást, mert ha egyszerűen teljesíthetetlen a feladat, akkor nem ér az egész ugyebár. - Igaz, annyira nem is törte magát, hogy megcsinálja, de ezt már nem kívánta hozzátenni, még akkor sem, ha egyébként ez volt az igazság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. október 13. 23:07 | Link

Eris Grin

 Hihetetlen volt a minap az a pasas az utcán, miközben árultam a festményeket. Döbbenetes jelenség volt és amikor hozzám beszélt, egészen kivert a hideg. Arról nem is beszélve, amit mondott.. Mihelyst távozott, azon nyomban összerámoltam mindenemet és komótosan visszaballagtam az iskola területére, fel a csigalépcsőn a szobámba, amit lassan barlangként is nevezhetnék. Sőt, akár meg is vehetném, mert valahogy erősen kétlem, hogy volt ebben az iskolában akár csak egyetlen olyan mestertanonc, aki 5-6 évet húzott volna le ugyanabban a szobában, mint én. No persze, ameddig Ninánál laktam, addig kiszellőztették a Rellonos esszencia illatot, kidobálták a dugi cigarettáimat, a festményeimet kiszórták - vagy Eris eltulajdonította őket esetleg? Igencsak meg kéne látogatnom a műhelyét, egyre jobban fúrja az oldalamat a kíváncsiság. És mit ad Isten? Ebéd felé menet pont az imént említett leányzóba botlok. Eddig jóformán egyetlen alkalommal sem mértem végig őt úgy rendesen, ahogy fénykoromban tettem, most azonban akarva-akaratlanul a szemeitől a furcsa tetoválásán át a cipője színéig megvizslattam.. És az a póló mintha ismerős lenne rajta.. Nem volt nekem is valamikor hasonló vágású és mintázatú felsőm?.. Nem sokat rágódtam ezen a kérdésen, elnézést kértem egy kaján vigyorral társítva és udvariasan megkértem, hogy vacsorázzon velem ma a nagyteremben. Rutinosan az órámra pillantottam a bal csuklómon miközben beszéltem, ám az időt nem olvastam le róla, holott nyilván ezért néztem rá. Újra rávetettem egy trehány pillantást és közöltem Eris drágával, hogy este fél 7 körül itt fogom várni a portré előtt. Ezek után rákacsintottam, majd sarkon fordultam és lezúztam enni - magamba tömve vagy egy egész csirkét. Visszafelé menet már csak úgy közlekedtem, mint valami állat, belerúgtam egy szekrénybe a folyosón, kis híján leestem a lépcsőn, rosszul mondtam a jelszót, sőt, a saját taláromba is sikerült megbotlanom. És még adjak hálát az égnek, amiért a fekete zongora nem hullott egyenesen az ölembe! Az ágyamig meg se álltam és bár még jó egy órán át a fickón pörgött az agyam, azért sikerült úgy elaludnom, hogy 6 óra magasságában nyitottam ki a szemem - és ráadásul a párnámat is telenyálaztam. Mintha kissé ellustultam volna Ninánál.. Tényleg, vajon ő most hogy van?
 Na, akkor aztán egyszerre vetettem be magam a zuhanyzóba és kentem fogkrémet a fogkefémre. Sikeresen leforráztam a vállamat a vízzel majd egy amolyan istenes, nyomdapapírt nem tűrő káromkodást követően korrigáltam a hideg-meleg vizes bajt. Közben a fogkefémet elejtettem, majdnem rá is tapostam.. 10 perccel később sikerült kimásznom a fürdőből, a tükör pedig tiszta pára volt. Pazar. Letörölgettem, majd felkentem a borotvahabot az arcomra, közben megkerestem a dezodoromat (ami egyébként Old Spice olyasmi felirattal, hogy  Foxcets) - és használtam is -, majd borotvapenge amiről elég keserű emlékek jutnak eszembe, és végezetül megborotválkozva, frissen és fiatalosan bámultam magamra a tükörben. Döbbenetes, a borosta éveket öregít az ember kinézetén! Szörnyű. Tehát kilépve a mosdóhelységből vadásztam magamnak egy tiszta alsógatyát, egy kevésbé ázott kutya szagú farmert (elvégre csak másfél hete volt utoljára kimosva elvileg..), egy sárga pólót valami idióta mintával és egy szürke kapucnis kardigánt. A hajam félig vizesen meredezett össze vissza, a tükör előtt még beletúrtam kétszer (így csak még rosszabb lett) majd az övemet is bekötve elindultam egy laza 5 perces késéssel. Eris már ott várt rám elvileg, de ha mégse, akkor a portré előtt megvártam Őnagyságát, odanyújtottam neki a karomat és elindultunk a nagyterembe. Farkas éhes voltam, most egy egész antilop is lement volna a torkomon. A nyugati szárny első emeletére érve már jó párat kordult a gyomrom, majd elegáns mozdulattal belöktem az ajtót, mire az beengedett minket. Az emberek java már megette az adagját, de azért hébe-hóba még voltak magányos lelkek. A Rellon asztal távolabbi részébe mentünk, oda, ahol általában a felsőbb évesek szokták elfogyasztani a kajájukat - no igen, meg is látszik, mert szép kis mocskot szoktak maguk után hagyni, azonban ezeket mostanra már eltakarították a.. varázslatok és a manók. Erist beengedtem a padhoz, én meg halálos nyugodtsággal másztam át az asztal kellős közepén, hogy vele szembe foglaljak helyet, ezt követően magam elé húztam egy nagyobb tányér (talán) spenótot valamint vadásztam magamnak egy kanalat is.
- No és aztán meséljél csak, hogy tetszik a kviddics? És jut eszembe, remélem nem vagy ételallergiás vagy valami..
 Megeresztettem egy mosolyt felé és reméltem, hogy nem gerjed be a kérdés hallatán. És lassan talán meg is kéne köszönnöm, hogy eljött velem..

valami ilyesmibe..: D
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. október 13. 23:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. október 14. 00:06 | Link

Bennett.

Amióta Omboziról csak bagolyváltás alkalmával hallani, Kowait mintha kicserélték volna. Mégszűkszavúbb lett, mégjobban magába fordult, arca beesett, és nagyon sokat fogyott. Persze azért az edzéseken Bennett nem hagyja lazsálni, de érzi magán is, hogy egyre kevésbé bírja már a megterhelést. Az ebédszünetéről sietve a Mágiatöri órára mit ad a sors, belé is botlik mélyen tisztelt sámánukba. Eris magán kívül felel igennel a meghívásra, aztán már szalad is tovább Lasch termébe. Az kéne még, hogy a tanulmányi átlagán is rontson szövetségese távolléte, ki is kapna otthon rendesen. Egész nap az jár a fejében, mennyi mindenről le marad Ombozi, mikor a Menedék fürdőszobájában eszmél rá, hogy Daviddel összefutott ma és a fiú elhívta őt a nagyterembe. A tükör felé mormol valami olyasmit, hogy "nem megyek el", aztán bedőlve az ágyába nem hagyja nyugton ez a gondolat. Eleve nem szokott mostanában vacsorázni, és különben is mit akarhat tőle Bennett? Hah, talán... ki akarja nevezni valaminek? Felül az ágyon azon nyomban, majd összevonja a szemöldökét. Nem. Biztosan nem. Hevesebben verő szívvel rámolja be az ágya alá (mindent gondosan kitisztítva és összehajtogatva) a sráctól lopott holmikat, pedig ha valakinek, hát neki lehetne több esze, hiszen tudja, hogy ez így nem egy életbiztos rejtekhely. De a vacsora kérdését még mindig nem oldotta ezzel meg. Enyhe pírrel az arcán kap ki egy ruhát a szekrényéből és vonul vissza a fürdőbe kicsit rendbe szedni magát.
Már a folyosókon baktat kifejezéstelen arccal, mikor megint megvilágosodik és keres valami biztos pontot, hol is van. Ez a képszakadás mostanában egyre gyakoribb... Megáll és végigméri magát. Rendezett, szálló haj, a vanília illatú parfümje, talár. Gyanakodva félrehúzza a fekete köpenyt, s alatta megpillantja azt a zöld ruhát, amit odalent vett magához. Nincs már ideje visszamennie átöltözni, ígyhát kelletlenül megy oda a megbeszélt festményhez. Kisvártatva elegánsnak nem mondható lovagja is megérkezik, aki rőgtön nyújtja is neki a karját. Kowai zavartan elfogadja és legözelebb már csak az asztalnál ülve húzza magán összébb a talárt. David valami zöldet töm magába, Eris pedig némán figyeli. Kviddics...
- Ja, jó - válaszolja tömören. Máris témánál vannak. Egy picit elmereng azon, hogy pár héttel ezelőtt mit meg nem adott volna egy ilyen vacsoráért.
- Nem ehetek mogyorót. - feleli a kérdésre, majd végignéz a mai választékon. Az asztal ezen felénél mintha jobb kaják lennének, egytől egyig kifogástalanul illatozó fogások próbálják elcsábítani. De Eris ennyitől se jön lázba, az étel most a legkevésbé kíván. Felpillant Davidre. A fiúnak az arca most is úgy néz ki, mintha gurkókkal verekedett volna, de mégis... elnéz róla, inkább szed magának egy tál valamit ("Ez tökpuding? Így néz ki az igazi?"), majd a villájával piszkálni kezdi.
- Miért hívtál ide? - szólal meg egy kis csönd után, tőle szokatlanul halkan, még mindig a fura narancsszínű zselés anyagot bámulva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 14117
Évnyitó
Írta: 2014. október 17. 07:49
| Link

Ashley, Kék asztal, Igazgató bácsik (régi-új)

Lesüti a szemeit, és nem mond semmit. Édes. Ez jut először eszembe és valamiért zavarba ejt a gondolat. Ezt próbálom leplezni azzal, hogy a karomat nyújtom, hogy belém karoljon és úgy vonuljunk be a nagyterembe. Nem is igazán értem, miért szeretném, hogy velünk üljön, de nagyon örülök, hogy nem hagy magamra és együtt foglalunk helyet a Levita asztalánál. Persze vannak páran, akik furcsán néznek, de nem foglalkozom velük.
Csak ülök csendben és hallgatom az igazgatói beszédet. Amikor kell illedelmesen tapsoklok, majd Ashleyéket is megdicsérem. Elvégre, tényleg ügyesek voltak. Más kérdés, hogy minden kék a teremben jelezve, mi még jobbak voltunk. Nekem valahogy természetes, hogy így van. Az ezután következők viszont, már kevésbé...
Nem vagyok hozzászokva, hogy ki kell menni, s bár évfolyamelsőnek lenni, talán nagy szó, az, hogy a pontjaimat említik már nem tetszik.. Egy pillanatra ökölbe szorul a kezem az asztalon, de hamar lehunyom a szemem és rendezm magamban a dolgokat. Csak szokatlan a helyzet. Szokatlan... másodiknak lenni. De ez nem jelenti, hogy rossz lennék. Nagy levegőt veszek, majd felállok és kisétálok, hogy kezed rázzak az idős urral. Egyébként nagyon szimpatikus, és annyi mindent a kezembe nyom, hogy meg sem tudom rendesen fogni. Ha ezt tudom, hozok pálcát.
Ezzel pedig még nincs vége, újra megemlítik a nevem, ezzel már tényleg teljesen zavarba hozva. Mégis igyekszem nyugalomban állni, ismét kezet rázok, mosolyogva fogadom a hátba veregetést és valami olyat motyogok, hogy "Igazán semmiség..." majd amint lehetőség nyílik rá visszamenekülök Ashley mellé.
- Ez... mindig ilyen? - kérdezem meg suttogva, kissé idegsen, miközben a cukorkákat Ashley elé teszem. Kizárt, hogy én ilyesmit egyek. Aztán ha Ashley válaszolt ismét az igazgatóra figylek. Rengeteg meglepő dolgot mond. Pislogok is nagyokat, hol rá, hol a mellettem ülő eridonosra és megint vissza az igazgatóra.
- Elmegy? - csattanok fel kicsit talán hangosabban, de nem eléggé, nem halhajták a levita asztalán kívül. Az új igazgatóra emelem a tekintetem. Fogalmam sincs kicsoda, pedig ismerős neve. Csak éppenséggel nem tudom honnan.
- Ashley, Ő ki? - nézek kíváncsian a lányra, ő régebb óta tanul itt, biztos látta korábban az urat. Elvégre az fura lenne, ha egy vadidegent neveznének ki. Mégis, a sok pusmogást látva-hallva elbizonytalanodom. Marad hát a figyelés, az illedelmes tapsolás, majd amikor végre eljön az idő, a falatozás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. október 17. 21:36 | Link

Moondance
~Évnyitó/Évzáró~

Azt hiszem a napom is pont olyan jól alakul, mint ahogyan terveztem. Itt vagyok az egyik mérhetetlenül kedves háztársammal, akinek nem mellesleg kötélből vannak az idegei, mert még nem adta tudtomra, hogy már mennem kellene. Ráadásul nem csak egy kék leányzót ismertem meg, hanem az Ő aranyos "kis" kutyusát is. Az állatkák a lábaink előtt szundikálnak összebújva, masnikkal a nyakukban, amelyeket nem mellesleg én aggattam a nyakukba. Mind ezek a dolgok mérhetetlen örömmel és a masni rákötése a kutyára pedig büszkeséggel tölt el. A lány mondataira nem válaszolok semmit, mivel, hogy az előttünk alvó masnis brigádot kémlelem, miközben kizárom az engem körülvevő világot. Most kivételesen nem a furcsa gondolataimon kalandoztam el, hanem a látványon, amely előttem helyezkedett el. Arra eszmélek csak fel, amikor megérkezik a kérdésemre a várva várt válasz, amelyre felpattanok ültömből, megkerülöm a lányt, elkacsmarom a haját, pár gyors mozdulattal oldalra fonom, majd egy szép kék masnival rögzítettem azt is. Már nincsen köztünk kakukktojás. Vagyis van, a teremben tartózkodó többi emberen tudtommal nincs masni. Meg nem is valószínű, hogy lesz, de az nem is nagy baj. Beállok a lány elé, majd a tekintetem a művemre emelem.
- Már nem vagy kakukktojás.
A lány frizurájában való gyönyörködés közben rádöbbentem valamire, nekem mennem kéne. Vagyis nem lenne kötelező, de most úgy tartja kedvem. A masnis brigádra mézek, ami persze büszkeséggel tölt el. Mindegyikre én kötöttem azt a nagyon szép kis masnit, majd tisztázom Moonnal a tény állást.
- Most azt hiszem mennem kell, vagyis különösebb dolgom nincs, de azért akad néhány.
Mindig is erősségem volt értelmesen elmagyarázni a dolgokat az embereknek, mint ebben az esetben is. Remélem azért valamennyit megért majd belőle.
- Megszeretnélek kérni, hogy figyelj az állatkámra, nem szeretném most magammal rángatni, mert látom, hogy milyen jól érzi magát Démonnal. Remélem érted amit mondok, de az sem baj, ha nem.
A figyelmemet a teremből kifelé vezető útra helyeztem, majd megejtettem egy hátraarcot. Szépen sétálni kezdtem kifelé, de még egyszer visszanéztem és integettem neki.
- Legyetek jók!
Ezzel az ügyet lezártnak is tekintem. A sétáról fokozatosan ugrándozásra váltottam, majd kámforrá váltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 19. 14:50 | Link

Gagybátori-Miller Boglárka


Ma volt a második napja, hogy a féltesómmal, Cattel már nem voltunk összekötve, a büntetőmunkán tegnapelőtt lejárt. A tegnapi napomon leginkább aludtam és tanultam, ugyanis ez a kettő dolog volt, amit az idő alatt, míg együtt voltunk, nem tudtam. Tehát ebből az következett, hogy ma muszáj volt valahova kimozdulnom, ha nem akartam begolyózni. Reggel felkeltem, felöltöztem, elvégeztem a napi rutint, ahogy mindig. Amint a kedvem engedte, a cicusommal tettem egy sétát, kint az udvaron, de ez nem tartott túl sokáig, mert Mr Nevelhetetlen-macska-vagyok úgy döntött, minden útjába akadó levélkupacba beveti magát és ki sem jön onnan, ha nem vontatom magammal. Ezzel hamar betelt a pohár, felkaptam a macskát és elindultam vissza a kastélyba, pontosabban a nagyterembe, a kezemben egy könyvvel, a hónom alatt meg a nyughatatlan rendbontóval. Azt terveztem, hogy idekint egy padra lecsüccsenek a könyvemmel, de a macsek  másképpen döntött, így a nagyterembe belépvén felmértem a társaságot. Nem volt vészes az embertömeg, mindössze páran ültek az asztaloknál, elszórva. Én a saját asztalom felé vettem az irányt, a macskám inkább a háló felé akarta, de nem engedtem neki. Lecsüccsentem az asztalunkhoz a bal szélen és igyekeztem tudomást sem venni a külvilágról, a könyvembe temetkeztem, míg a macskám úgy döntött, hogy mellém fekve dorombol egy sort. Értékeltem, hogy nem kíván sehova elmenni, így simogatással dicsértem, aztán hagytam, hadd aludjon egy sort. Furcsálltam, hogy ennyire kevés ember volt itt, de inkább megráztam a fejemet és visszapillantottam a regényem lapjaira. Ez legalább csendes és nyugtató elfoglaltság volt, amit szívesen űztem szabadidőmben. Azonban ez nem tartott sokáig, mert egyszerűen nem tudtam koncentrálni a történésekre, szóval letettem a könyvet, a kis könyvjelzőmet a helyére csúsztatva és ismét körbepillantottam. Sehol senki, akit ismernék. Remek. Most ilyenkor mit lehet csinálni, azon kívül, hogy a gyagya macskát simogatni?
Utoljára módosította:Lavia Stark, 2014. október 19. 14:52
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 774
Írta: 2014. október 29. 11:43 | Link

HALLOWEEN BULI
október 31.


Eljött a rettegés éjszakája, a kastélyt sűrű köd övezi, az égen a Hold teljes. Egész nap borús volt odakint az ég, a kedvet is csak a kastély berendezése, díszítése dobta fel. Ugyanis a diákok arra ébredtek, hogy az egész kastély kicsit kísértetkastély jelleget vett fel. Nincs is annál jobb ébresztő, mint mikor a falból hirtelen előugrik egy levágott babafej, sikoltva, rémisztően.
Az órák normál idő szerint meg lettek tartva, a Halloween ünneplése csak este kezdődött. Ha már az egész kastély tele van rakva töklámpásokkal, pókhálókkal, és mindenféle díszítéssel, a helyszín, a Nagyterem se maradhat ki. Már a vacsora alatt is átfutott mindenkin az a bizonyos borsódzás, amit az élethű csontvázak, mennyezetről lelógó akasztott bábuk, és a többi érdekesség okozott.
Hát még ezután...
A közös vacsora után egy óra van hátra a buli kezdetéig. Pontban 8 órakor tárul fel először a Nagyterem bejárata, melyet egész este két udvarias csontváz nyit és zár a be-, és kilépőknek. Ekkora alakul ki egészében a díszítés, ami egy sötétebb, kísértetiesebb csarnokot idéz.
Amint átléped a Nagyterem ajtaját varázslatos látvány tárul a szemed elé. A terem ünnepi díszt öltött, hogy méltó legyen Halloween szelleméhez.
A színek eltűntek, mintha egy varázslat szippantotta volna ki, minden fekete-fehér, titeket is beleértve.  A mennyezet a megszokott látványt nyújtja, vagyis csak majdnem, mivel a gyertyák egy-egy töklámpásban kaptak helyet ezúttal.
Hosszú asztalaink eltűntek, sok kisebb, négy-öt, illetve két személyes asztal vette át a helyüket. Egy hosszú asztal húzódik a terem bal oldalánál, ez tele van italokkal, ételekkel, hátha a vacsora nem volt elég. A rengetegféle édesség és sós rágcsa között vannak olyanok is, mint a szemgolyó cukorka, mely ha kibontod, forogni fog még a szádban is, gazdáját keresve, és akár a szemedbe is ugorhat, ha nem fogod rendesen. Aztán van agysüti, fülsüti, és persze cseppet sem ihatónak kinéző, de annál finomabb, palackba zárt italok. Legyetek felkészülve, ugyanis bármelyik pillanatban előbukkanhat az ételek közül valamelyik szellemünk, esetleg életre kelt gumicukorkukacok.
Persze ha már buli, az teljes. Van egy nagy táncparkett is, a tanári emelvényen felszerelkezve szolgáltatja a buli jó zenéjét egy nem túl híres, csokornyakkendős csontvázakból álló zenekar.

Persze erre a bulira a belépés csak jelmezben lehetséges, az est folyamán pedig jelmezversenyre kerül sor, melyhez a bejárat mellett elhelyezett dobozra lesz szükségetek, ide dobhatjátok be a jelöltek nevét.

A teremben lehetőségetek lesz többfajta tevékenységben is részt venni, ilyen a tökfaragás, kvízkitöltés, rémbedobás, almahalászat, kint a réten pedig thesztrálsimogatásra mehettek.

Jó szórakozást kíván a DÖK minden tagja!

Álmodói időpont: okt. 29-től nov. 19-ig.

//Álmodói információk: Aki részt vesz a bulin, vagy a játékban, szeretnénk, ha ez idő alatt avatarnak is fekete-fehéret választana. Ez lehet a saját alanyodról bármilyen, illetve jelmezes is.
Szavazni az Álmodói részleg >> Szavazások témában tudtok majd, a jelmezversenyen mindenki részt vesz, aki a hozzászólása elejébe berakja a jelmezét.
A Halloween másik része, a rémtörténetes ezzel egy időben, egy estén zajlik, aki nem a Nagyteremben tartózkodik, bármikor belecsöppenhet a meséjébe (akik jelentkeztek).
További információért keressétek a Szervezői Mesélőt!

Kérünk benneteket, mivel ez egy esemény, mindig az utolsó eseményhez érkezett hozzászóláshoz szálazzatok!//

Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2014. október 30. 20:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 29. 13:06 | Link

Renée, még a házuk előtt.

Jelmez

Semmi kedve nem volt felkelni az ágyról.
Kihagyta a vacsorát az iskolában, inkább itthon kapott be pár falatot, és felment a szobájába. Ma volt a Halloweeni buli, amit a Roxfortban inkább került, de itt idén esélye sem volt a kihagyására. Miért is akart fogadni a Star Warssal kapcsolatban, miközben meg sem nézte? Nem volt ideje, nem gondolta, hogy kötelező lenne megnéznie. Hát, ennek most itta meg a levét, mivel elvesztette, és a lehető legrosszabb büntetést kapta.
Egy eridonos csajt kellett elvinnie a bálra, és a jelmez is ki volt kötve. Egy számára szintén ismeretlen filmből… vagy rajzfilmből volt, az Alíz Csodaországbanból volt egy nyúl egy órával… Fogalma se volt mit keres egy nyúlnál egy óra, de ők tudják. Beállt a tükör elé, nagyon sóhajtott, majd elkezdett készülődni. Bordó nadrág. Az nem is volt olyan vészes, egy kicsit szoros volt az ő ízléséhez, de ez van. Fekete cipő, az egyetlen normális része a jelmeznek, úgy gondolta, lehet nem is olyan vészes. Levette a pólóját, és gyorsan átváltotta a fekete ingre. Egy ideig bíbelődött a gombokkal, túl macerásnak találta az effajta dolgot, így csak nagyon ritkán vett fel inget. Erre jött valami piros szintén gombos ruhadarab. Egy túlméretezett láncos óra, ami valamiért nem rendelkezett súllyal, gondolta meg van bűvölve, mégis járt. Egy…. Arany csokornyakkendő következett, amit gyorsan feltett. Már azt hitte, kést, túlélte, annyira nem is rossz, amikor észrevette, hogy a zacskó alján lapul még valami.
Nyuszifülek. Olyan sebesen dobta el, mintha tűzforró lett volna. Végül felvett egy kabátot, ami eltakarja a teljes jelmezét, és a sátáni fejdíszt eltette a zsebébe. Elég lesz a később felvennie.
Sietősen távozott a házból, szerencsére nem is látta senki. Igyekezett sötét helyeken közlekedni a faluban, meg ne lássá, míg elért a címhez, amit adtak neki. Nem volt más hátra, mint lenyelni a büszkeséget, feltenni a füleket, és becsengetni.  Ki tudta? A lány akár aranyos is lehetett volna, ezért mosolyt erőltetett az arcára, és a pálcájából egy intésre kinőtt egy virágcsokor.
És becsengetett.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. október 29. 13:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Németh Kiara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 288
Írta: 2014. október 29. 13:58 | Link

Várkonyi tanár úr
Jelmez, Smink


Az egyetlen jó nap az évben az a mai. A Halloween a kedvenc ünnepem, ilyenkor én is kicsit vidámabb vagyok a szokásosnál. A sok töklámpás, és az egyéb ijesztő dekoráció... Egyszerűen nagyszerű. Ma még jobban el is viseltem a fényesek jelenlétét, mint máskor. A tanórák elég gyorsan elteltek, én pedig a szobámban félrevonultam, hogy még az utolsó simításokat elvégezzem a jelmezemen. Igen, jól hallottátok, jelmez. Szándékomban áll elmenni arra a bálra, vagy mire. Vagyis... Inkább csak a kíváncsiság miatt mennék. Biztos sokan lesznek ott, nagyon sokan, és ez kicsit, na jó nagyon zavar. De Dóri szerint jót tesz nekem, ha emberek között vagyok. Meg hát Halloween van emberek! Ki nem hagynám. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a dekoráció, remélem eléggé félelmetes lesz. Vacsorázni nem megyek le a Nagyterembe, mert nem vagyok éhes, helyette inkább dolgozom még a jelnezen, bár sok mindent nem kell rajta csinálni, és a sminket is felteszem. Így legalább nem fog nagyon látszani az arcom, ami plusz pont, így talán lesz merszem bemenni.
Lassú léptekkel tartok a nagyterem felé, végig a padlót bámulva, egyszer sem nézek fel, és szerencsére nem is megyek neki senkinek, és semminek. A Nagyterem ajtajához érve azonban megtorpanok. Mi van, ha itt is ugyanaz lesz, mint Pécsett az általánosban? Ott is egyszer voltam ilyen Halloween-i bulin, és akkor is katasztrófa volt az egész este. Az ajtófélfának támaszkodom, innen nézek be, de beljebb menni nem tudok... Egyszerűen nem merek. Talán vissza kéne fordulnom, vissza kéne mennem a szobámba, úgyis mindenki itt van...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
KARANTÉN


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. október 29. 14:08 | Link

Jeremy. ~ aki nem fog nekem örülni. :<

Jelmez

Csúú, Halloween van! Töki rápörgött a dologra, eddig még nem volt része ebben az ünnepben, odahaza annyiból állt a dolog, hogy a többiek totálisan egyedül hagyták a teljesen sötét cirkuszban egyszer, és előugráltak különféle, nem éppen kellemes maszkokban mindenféle helyekről. Mikor a harmadik ilyen után elájult, akkor azért elgondolkodtak a többiek is, hogy ezt nem biztos, hogy tovább kéne csinálni. Naná, a kicsit szívatni mindig könnyű kérem, akkor volt vagy 10 éves. De következő évben már ő is beállhatott az ijesztgetők közé, az sokkal jobban feküdt neki. Nem a legviccesebb, mikor a sötétből repül feléd egy teljesen random kés. Szegény srác sem nevetett rajta nagyon, aki felé dobta. De ő legalább nem ájult el.
Idén meg se kell erőltetnie magát, házhoz jön a partnere, állítólag valami fogadás volt a dologban, és fogalma sincs róla hogy, de ő is bekerült az egyenletbe, így dobta ki végül a gép, hogy egy Rellonossal menjen el bulizni. Ha Kiva tudná... Nincsenek előítéletei a kislánynak, nem az a fajta gyerek, ő nagyon szeret mindenkit, legyen az ember, szellem, vagy akár vérfarkas.
Harci feladata felöltözni Alíznak, amihez kapott jelmezt is nagy előrelátóan, most éppen azt próbálja magára ügyködni, de akárhogy csavargatja szerencsétlen kis kezét, az istenért se sikerül felhúznia a hátán a cipzárt. Kénytelen lesz megkérni Mandát, hogy segítsen... Hangtalan suhan le a padlástérből az emeletre, hogy két alig hallható koppanást ejtsen a nő ajtaján. Ha nincs szerencséje, Lili alszik és most éppen felkelti. De akkor valószínűleg kitűzik négy darabban a ház 4 sarkára, elrettentő példának. Szerencséje van a lánykának, mert nem hall sírást, és Manda is viszonylag nyugodt hangon szól ki neki. Egyelőre életben marad, de kitudja, meddig tartható fenn ez az állapot. Beoldalazik a sárkánylányhoz, és megkéri szépen, hogy rakja már össze normálisan, mert neki magának nem megy ez a legózás téma. A Rellonos egyetlen mozdulattal felrántja a cipzárt, ő megköszöni szépen, és már ott se van. Visszaslisszan a rejtekébe, hogy harisnyát húzzon meg cipőt, és masnit kössön a fejére. A késeit nincs hova tennie nagyon, pedig azok nélkül egy centit nem mozdulna sehová. Vészmegoldásként a bal combjára rögzíti a szúróvágó eszközeit rejtő kis tartót, fix ami fix. Most ilyen Lara Croft-feelingben nyomja. Kész is van a művelettel, mire kopogást hall odalentről. Villámsebességgel dzsal le a tetőtérből, majdnem orra esik a lépcsőn, az utolsó két fokról konkrétan lebucskázik, de semmi baja a gyereknek. Olyan, mint a csótány, túlél mindent. Lekanyarítja a fekete kabátját a fogasról, és kitárja az ajtót.
Kicsit olyan érzése van, mintha épp a Mount Everest lábánál állva kémlelni próbálná a csúcsot. Azt nem mondták, hogy egy zsiráf jön érte! Néhány pillanatig csöndesen méregeti az ajtó előtt álló alakot, majd elmosolyodik.
- Szia! Te vagy a nyulam, igaz? - kérdezi meg biztos, ami biztos alapon, bár a hegycsúcsra kitűzött nyúlfülek valószínűleg erről árulkodnak.
Utoljára módosította:Renée Faraday, 2014. október 29. 17:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 29. 14:50 | Link

Németh Kiara

~ Halloween party, na persze. Magyarországon semmit nem tudnak erről az ünnepről, bezzeg Angliában, a Roxfortban…na, azok tudtak szervezni. Kíváncsi leszek, mit alkotnak itt ~ Füstölög félhangosan magában, miközben nagy gonddal igyekszik magához édesgetni a csokornyakkendőjét. Ez a fajta nyakravaló, amit leginkább utál, mégis az alkalomhoz ez illik, hát meg kell adni a módját, elvégre Várkonyiról van szó, mint tudjuk. Tekergeti, csavargatja, puritán szobácskája, cseppnyi fürdőszobájának tenyérnyi tükre előtt állva. Nadrág még nincs rajta, előbb be akarja idomítani a nyaktekerészeti mellfekvenc kis öccsét, míg végre elégedett az eredménnyel, bár a fránya kis jószág félre csúszik, mire teljesen magára ölti az ünneplő frakkját. Jelmeze nincs, nem azért, mivel az utolsó utáni pillanatban döntötte el, hogy elmegy a rendezvényre, de különben sem illenek hozzá az ilyen gyerekes huncutságok, viszont maszkot azért fest magának, de azt sem viszi túlzásba, csak szolidan félelmetesre pingálja magát, néhány kiegészítővel gazdagítja megjelenését arc tájékon, aztán, végig néz magán és mielőtt kilépne az ajtón, még megtörli lakk cipőit hátul a nadrágja szárába. Bólint látva a különbséget, ahogy kifényesedik a jobb napokat is megélt, szekrény mélyén porosodó lábbeli. Nyikorgó hangokat hallatva csattog végig a kihalt folyosón, ám ahogy közelebb ér, megüti a fülét egy enyhe tömeg moraj. Hátra pillant és látja ám, hogy egy kisebb hadsereg masírozik a nyomában a Nagyterem irányába. megszaporázza a lépteit, nem tenne jót az önbecsülésének, ha eltiporná egy nagyobbacska, zombikból és vámpírokból álló csürhe. Pont az ajtóban, mielőtt belépne, érik utol, betolva maguk előtt a tanerőt, akinek tehetetlenségi nyomatéka akkora, hogy talán magával sodorja, az előtte álldogáló, vacilláló lánykát is. Ha el akarna esni a hölgyemény, akkor szorosan megtartja, de rosszallóan néz a távozó csoport után. Eszébe villan, hogy egy fontos kelléket nem hozott magával, még pedig a kis zöld noteszét, de most már mindegy. Lemondóan legyint magában, majd a lány felé fordul, teljes figyelmével.
- Ne haragudj, engem is löktek. Nem sérültél meg? – Kérdése öncélú, egyáltalán nem az aggódás vezeti, csak hát viselkednie kell, valamint hű lenni tanári voltához, mert ez a kötelessége.
- Várkonyi Zoltán vagyok. Asztrológia tanár. Még nem találkoztunk. – Na, ezzel nem mondott semmi különlegeset, kábé az egész Nagyteremnek elmondhatná ezt a mondatot, egy-két emberkétől eltekintve.

SMINK
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2014. október 29. 15:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 29. 15:26 | Link

Ehh.... Renée.

Gyalázat

Nyílik az ajtó csöndben, mégsem lát senkit. Csak egy masnit lát alul...Ajjaj, Ekkor jött rá Jeremy, hogy nem a saját korosztályával kell menni a bálba. Bár a mosoly az arcáról nem tűnik el, legbelül úgy befagyott, hogy el is felejtett válaszolni, két másodpercig csak butáán mosolygott a lányra, mint valami egy olyan fura férfi barbie.
- Eh?! Mármint. - zavarodott vigyor. - Azt nem mondanám, hogy a tiéd, ne tárgyiasítsunk, de igen, a hozzád tartozó személy vagyok.
Gyors mozdulattal a kezébe nyomta a csokrot, majd felemelte a hatalmas óráját.
- Nem szeretnék elkésni...lassan indulhatnánk. - megvárta, míg a lány kiér, berázta mögötte az ajtót, és elindult a törpeAlíz mellett az iskola felé. Ahogy közeledtek, a köd egyre csak sűrűsödött a köd körülöttük, így egy kis fényt varázsolt lumossal.
- Szóval... hogy hívnak? Én Jeremy vagyok, Rellonos, ötödikes. Most elmondom a szabályokat. Nincs tánc, maximum körbeugrálsz. Nemtudom mit szoktak az ilyen bulikon csinálni, de a programokat is megvétózhatom, hogy miket csinálunk meg, és miket nem. Ha lesz fotózás… Azt csinálhatunk. Neked valami óhaj-sóhaj?
Odaértek az iskola kapujához, amit Jeremy könnyedén betolt, megvárta, míg a lány besétál, utána maguk mögött hagyta bezárulni a kaput. A nagyterem pár lépésre volt tőlük, ott is előreengedte A lányt. De amit látott, nem kicsit lepte meg. Fekete-fehérben volt minden. Tényleg minden, mintha egy régi filmben lettek volna. A csontvázakból álló banda rázendített egy ijesztőnek szánt dallammal.
Morogva, de kitartotta karját, hogy belekaroljon a lány, ahogy az szokás volt. Szeme össze-vissza ugrált, keresve az ismerős arcokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. október 29. 16:30 | Link

Kuzin
Jelmezünk :3



- Ne mocorogj már! Kérlek... Csak két perc és kész vagyok. Na... - mint egy kisgyerek, esküszöm. - Kész vagyok, na. - mosolyodom el, majd még egyszer megigazítom a csokornyakkendőjét, mert megint félrecsúszott. - Mehetünk?
Vigyorgok, nagyon vigyorgok, mert jó kedvem van, és ilyenkor nem lehet nem vigyorogni. Nagyon kíváncsi leszek az egészre, hogy milyen lesz a díszlet, bár ezt már a vacsoránál valamennyire láttuk. Az a sok csontváz... brr... fantasztikus. Mondjuk a DÖK mindig kitett magáért, minden rendezvényen, és bálon, most sem lehet ez másképp. Kifejezetten örülök annak, hogy nem egyedül megyek, van párom, az ed kedves unokabátyám. És annak is örülök, hogy belement, hogy ezt a jelmezt vegyük fel. Először voltak kétségeim afelől, hogy igent fog mondani, de most itt vagyunk, ebben az öltözetben, amit én varrtam. Igen, tudok varrni. Anya megtanított még néhány éve, és szerintem ezeket a jelmezeket is sikerült elég szépen megvarrnom. Ügyi vagyok.
A Nagyterem előtt még egy kicsit megtorpanok, megigazítom a szoknyát, és felnézek partneremre, akire ha most ránézek nem töröm ki a nyakam. Most nem, hála ennek a fekete 12 centi magas sarkú cipőnek. Bár még így is elég magas hozzám képest, na de mindegy is, ez most annyira nem számít.
- Nahát... - ez az első, és egyetlen szó, ami kiszalad a számon. Minden fekete-fehér... Eeez de furi. Arnoldot a kezénél fogva húzom a különböző rémséges süteményekkel teli asztal felé.
- Eeeez de undi... - veszem el az egyik fülsütit, és a kuzinomnak nyújtom. - Megkóstolod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. október 29. 17:35 | Link

Zora
Jelmez

Ahhoz képest, hogy mennyire nem kedveli a közösségi eseményeket, most mégis ott áll a nagyterem bejárata előtt, Zorával. A fejét felemelve, térdét kicsit rogyasztva türelmesen várja, hogy a lány végezzen a csokornyakkendője megkötésével. Egy ideig ő maga bíbelődött vele, de türelmetlenségének hála gyorsan feladta. A diákok szállingóztam befelé mindannyiuk jelmezben van, pont úgy, ahogy ők is. Apropó jelmez.
Más körülmények között soha nem hagyta volna, hogy Zora ezt tegye vele, de mivel ez valamilyen szinten az ő ötlete is volt, beáldozta magát és hagyta, hogy Zora kipingálja. Sűrű fekete haját hátrafésülte, majd jöhetett az arc és a nyakfestés. Az egész hosszú órákat vett igénybe, ám mégsem bánta, mert legalább addig is együtt voltak és jól szórakoztak, sőt, több mint jól. Mikor a smink kész volt, Zora felvette a parókát, majd mindketten öltönybe bújtak és a tükör elé állva megszemlélték magukat. Kornél első reakciója az volt, hogy nem is ők vannak a tükörben.
- Hihetetlen.
Hála egy ügyes kis trükknek, a smink még csak el sem mosódhat, kivéve, ha dörzsölik. Így kerültek hát a Navinéből fel a Nagyterembe. Kornél ismét végigvezeti a tekintetét a tömegen és felsóhajt. Tudta, hogy Zora sincs túlzottan oda ezért, de mostanában annyi minden történt az életükben, ami nem normális, hogy kijár valami egészen hétköznapi dolog is, hétköznapi emberek között. És erre mi sem lehet alkalmasabb, mint egy bál. Hogy jól meggondolták-e? Bizonyára nem. De abban egészen biztos, hogy már eleve ezért a jelmezért megérte.
- Kész van?
Szándékosan hagyta utoljára a csokornyakkendőt, nem szeretett semmi ilyesmit hordani, valószínűleg azért, mert nyakörvnek érezte...valamilyen szinten az is volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
KARANTÉN


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. október 29. 17:35 | Link

Jeremy. ~ aki tényleg nem örül nekem.

Jelmez

Hát, úgy tűnik sikerült meglepnie a ma esti saját bejáratú Csomolungmáját. Először simán eltekintenek a feje felett, amit nem igazán vesz jó néven, de hát ha az ember 156 centi magasan él, előfordul, hogy kikerül a nagyok perifériájából. Ha már nagyok: Jeremy biztosan ráver korban egy laza 3-4 évet, meg még tízszer ennyi centit is. Sóhajt egy picit, érzi, hogy ez nem lesz egyszerű, mert tutira nem fogják egyenlő félként kezelni. Igaz, hogy fiatal, de itthon legalább partnerségben van kb Mandával, szóval ha kérnek tőle valamit, azt teljesíti, cserébe ő is mer kérni kisebb dolgokat. Tiszta szimbiózis.
- Hát valami olyanra gondoltam én is - ecseteli Jeremynek, meg se fordult abban a szerencsétlen kis fejében, hogy a kérdését szó szerint fogják értelmezni. De hát úgy tűnik, hogy a fiúk már csak ilyenek, nem lehet velük mit kezdeni.
Zsupsz, valami nagy lendülettel landol a kezében, a színek és illatok alapján a Rellonos egy csokor virágot lökött oda neki. Fogja a kis szerzeményét, és a konyhába igyekszik vele, hogy keressen egy vázát, és beleállítsa az ajándékot. Nem mer felkiabálni a nőnek, hogy elment itthonról, bár valószínűleg hallotta a kopogást, de azért tollat és cetlit ragad, hogy a maga kis betűivel odafirkálja, hogy elment, majd jön. A nővére is mindig ezt csinálta. Gyorsan kisurran a házból, megvárja, hogy a srác behúzza mögötte az ajtót, majd elindul az oldalán fel a kastélyba.
Kissé hűvös az idő, kezeit mélyen a két zsebébe süllyeszti, nem igazán van a hideghez szokva, Argentína azért egy tök más éghajlat. Ráadásul olyan köd van, mint a tehénbe', alig lát a tulajdon orránál tovább. Őszintén reméli, hogy nem fog felbukni semmiben, mert már a saját lábát sem látja. Kicsit összerezzen, ahogy Jeremy megszólal mellette, nem igazán látja, csak a körvonalát a fiatalembernek, váratlanul is éri, hogy beszélnek hozzá. De legalább már van támpontja azzal, hogy Jeremy világít a pálcájával.
- Amelia, Eridonos... Elsős - kicsi habozás után teszi csak hozzá az utolsó információt, sosem szokta szégyellni a korát, de most kivételesen zavarja, hogy ennyivel fiatalabb a másiknál. Arról meg ne is beszéljünk, hogy csak a második keresztneve jön hirtelen a szájára, tényleg kattant egy kicsit szegény lányka agya. A kérdésre csak megrázza a fejét, fogalma sincs, hogy látta-e a Rellonos a gesztust, de hirtelen nem is foglalkozik a dologgal.
Legalább elérik a kastélyt, ahol már lát is valamit, amiért külön hálát ad a teremtőnek. Külön mosolygásra készteti a nagyterem előtt ácsorgó csontváz, aki az ajtót nyitogatja. Szívesen eltrécselne vele egész este, de most sajnos nem ér rá erre, szóval csak rávillantja az összes fogát, ami csak van, és besétál a terembe. Arra azonban nem volt felkészülve, ami odabent várja: mintha csak elveszítette volna a színlátását, minden szürkébe borul előtte, még a mellette álló Jeremy is. Ó. Elfogadja a feléje nyújtott kart, és belekapaszkodik. Bőszen pislog ide-oda, hátha megakad az egyetlen jó szeme valami ismerősön, de egyelőre semmi. Néhány lépés után megtorpan, és jelentőségteljesen pislant fel jegenyefa termetű párjára.
- Figyelj, tudom, hogy nem erre számítottál - mutat végig magán a szabad kezével - de próbáljuk meg jól érezni magunkat, oké? - reményteli mosolyt küld Rellonos partnere felé, és bízik valamiféle pozitív reakcióban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. október 29. 18:50 | Link

Gregor H. Polter

Jelmez

Sokat gondolkodott azon, hogy egyáltalán eljöjjön-e erre a partira. Őszintén szólva mostanában nincs a legjobb passzban, és emberek közé is csak akkor megy, ha muszáj, Na, meg persze az is közrejátszik abban, hogy kerüli az embereket, hogy olyan gyalázatosan viselkedett a múltkor a pubban. Sohasem fogja megbocsátani magának, hogy több ember szeme láttára került illuminált állapotba, szégyent hozva ezzel a makulátlan Losonczy névre. Csak reménykedni mer abban, hogy az ismeretségi körükből senki, de tényleg senki nem volt ott akkor a szórakozóhelyen, mert, ha ezt a szülei megtudják, hát fogalmazzunk úgy, hogy Linácska akár el is áshatja magát. Nem azért, mert olyan szörnyű büntetést szabnának ki neki-mondjuk biztosan nem lennének oda meg vissza az örömtől-, de képtelen lenne a szemükbe nézni. Most mégis fekete angyalnak öltözve ballag a folyosókon, ruháját igazgatja, és úgy véli, megint túllőtt a célon, már ami a gönc hosszússágát illeti. Talán itt lenne az ideje, hogy leellenőrizze a ruhatárát, és megszabaduljon a túlságosan mini daraboktól, mint például ez a szoknya. Na, de most már mindegy, ezt az egy estét majdcsak kibírja valahogy. Hamarosan megérkezik a nagyterembe, ahol a sötétség honol, persze azért az elmaradhatatlan töklámpások gyéren megvilágítják a termet, és az összes diák valamilyen jelmezben sündörög. A Bagolykő aztán tényleg belevetette magát a rémségek éjszakájába! Lina csak nézi a boldogan andalgó zombi párokat, és azon tűnődik, vajon, ha Ő itt lenne minek öltöztek volna be, és mennyivel boldogabb lenne akkor. Fél percre, de enged a nosztalgiának, eszébe jut a mesehősnap a maga felhőtlen boldogságával. Ajkára félmosoly húzódik, majd legszívesebben sírva rohanna ki a teremből, de helyette inkább célba veszi az ételekkel és italokkal megrakott pultot, hogy elterelje a gondolatait. Odaérve magához szólít egy vérnek kinéző löttyöt, tölt belőle, majd a pultnak támaszkodva figyeli a rémségeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 751
Összes hsz: 20980
Írta: 2014. október 29. 19:26 | Link

Anthony

Jelmez


A halloween egyenlő a rémisztő dolgokkal, a fergeteges hangulattal és sok emberrel. Már eleve amiatt, hogy lesznek egy csomóan megfontolandó volt számomra a dolog: eljöjjek? Mostanában kezdtem újra begubózni, ha nem járőröztem, vagy nem volt olyan dolog, ami miatt ki kellett mozdulnom a szobából; gondolok itt a kviddicsre, akkor nem mentem sehová. A kutyámmal játszottam, zongoráztam, vagy tanultam. Nem volt szükségem társaságra és talán még a szobatársaim sem furcsállták a dolgot. Pont így viselkedtem még gólyaként és ha akkor nem volt szükségem társaságra, most miért legyen?
Végül még is csak eljutottam, méghozzá nem is egyedül. Az új mestertanoncunk, Anthony hívott el, viszont először nem akartam elfogadni a meghívást. Végül is megszerveztük a DÖK-kel, Anne nem mondta, hogy kötelező elmenni rá. Nem mondtam tehát se igen, se nemet, de aztán meggondoltam magam és valahogy a hangulatom is a jó felé fordult, így belementem a dologba. Elvégre ha már elhívtak, illetlenség nemet mondani, nem?
- Jó szórakozást - motyogtam magamnak, miközben lesétáltam a Levitából, hogy a remélhetőleg üres bejárati csarnokban találkozzak Anthony-val. Az esernyőm lóbálva lépdeltem le a lépcsőn, az alsó ajkamat harapdálva. Amikor még csak ötleteltünk, hogy milyen legyen a nagyterem, nem voltam benne biztos, hogy a végeredmény elég ijesztő lesz-e, de most majd kiderül. Jó, most örülök már, hogy elfogadtam a meghívást.
- Szia - köszöntem a mestertanoncnak, mikor leértem hozzá. Oldalra döntött fejjel pillantottam végig a ruháján és elkönyveltem magamban, hogy nagyon jó lett. Mary Poppins-t már nagyon kicsi korom óta ismertem és szerettem, meg hát a muglik is szeretik. Nem voltam benne biztos, hogy a többiek tudják, hogy ki is ő valójában, de bíztam benne, hogy igen. Azért csak tudják...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. október 29. 19:26 | Link

Halloweeni bál
Elena


Jelmez

Még a varázslófaluból érkező Erik is elámul, ahogy felméri, halloween napján a kastélyban (de még azon kívül is) mindenhol mágia dolgozik az ünnepet éltetendő. Ez a második halloweenje a fiúnak, mivel Szalamandra-Szentegyeden nem ünnepelnek ilyesmit. A Bagolykőn hallott először a boszorkányok és kísértetek éjszakájáról, és idén először már érti is, miről van szó. Tavaly túl hirtelen jött túl sok információ. A satnya fantáziájú eridonosnak szerencsére jóval kreatívabb szobatársai vannak, így ők kevesebb, mint egy perc gondolkodási idő alatt eldöntötték, minek fogják beöltöztetni Eriket. A Végardó kölyök számára ezen a ponton végre fény derülhetett arra is, ki az a bizonyos Frodó, akihez gyakran hasonlítgatják iskolatársai. A tükörben megszemlélheti a hobbitot (Szobatársai meséje alapján most már tudja azt is, amikor efféle odavetett megjegyzéseket kap másoktól, az mit jelent. Ez már rég óta foglalkoztatta, csak sosem merte megkérdezni.), és megállapítja, hogy hobbitnak lenni egyáltalán nem olyan rémes, mintha doxitrágyának csúfolnák. A haját maga növesztette és bongyorította a fiúk tanácsai alapján. Hegyes füleit Krisztián varázsigéjének köszönheti, Alexis szerezte a levél alakú csatot, amellyel köpönyegét a nyakánál összefoghatta, Julien pedig egy aranyláncot és a rajta függő gyűrűt kölcsönözött neki, hogy teljes legyen a szerelés.
Október vége van, az óravisszaállítás is megvolt már, hamar sötétedik. A tegnapi éjszakában semmi különös nem volt, de ma este, a DÖK munkálatainak, a dekorációnak és a bál izgalmainak hála minden sokkal hátborzongatóbb és érdekesebb.
Eriknek nagyon tetszik a világító töklámpásokkal kirakott folyosók hangulata. Szobatársai gyűrűjében, tempójukat felvéve, futólépésben baktat le a Nagyterembe. Szerette volna megvárni Elenát, partnerét a bálra (A lány hívta el őt, mert Erik annyira mulya, hogy még erre sem volt képes.), de a fiúk elkezdték neki magyarázni, hogy a csajoknak mindig órákba telik a készülődés, úgyhogy tökre nem érdemes őket odafent várni. Meggyőzték, hogy addig is lent szórakozva időzzenek inkább.
Tehát Erik már lent van a Nagyteremben, szájában egy izgő-mozgó szemgolyó cukorkával éppen a kvízjáték csábításának enged, odaballag a lapokat osztogató lányhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
Független boszorkány, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 423
Összes hsz: 10468
Írta: 2014. október 29. 20:12 | Link


- még bőven a tömeg elején
Jelmez, ruha a szőrme alatt


Elég régóta készült a DÖK a Halloweenre, szerettek volna idén olyat csinálni, ami még nem volt, és meglepetésszerű. A nagy készülődésben majdnem elfelejtette, hogy jelmezt is kellene választania, így az az utolsó két napra maradt. Nem volt igazán kétségbeesve, és Máté segítségét kérte. Nem szeretett volna sablonos jelmezbe bújni, kutya, vagy méhecske szerkóban bulizni, úgyhogy a választása végül a barátjával együtt a Marilyn Monroe-t idéző szerelésre esett.
Korán kezdték a készülődést, sőt, a díszítést már előző éjszaka, az órái egy részét ki is hagyta, hogy tudjon pihenni. Nagyon lusta volt, nehezen kelt fel, de már sürgette az idő, menni kellett vacsorázni a többiekkel. Éhes is volt, úgyhogy evett, ivott, de korábban lelépett, mint a diákok többi része, hogy időben elkezdhessen készülődni, és időben vissza is érjen, még mielőtt elkezdenek beszivárogni az emberek.
Fürdőszobai munkálatai során felkerült arcára a szép smink, haja rövid, és hullámos lett, és persze belebújt abba a szűk fekete ruhába, amit választottak. Ilyenkor jó, ha az ember már megtanult magassarkúban járni, nem okozott gondot a lánynak az, hogy magassarkúban aggassa magára az ékszereket, majd abban tipegjen le a Nagyterembe. Egy gyönyörű, valódi szőrme stóla védte vállait a hidegtől, ajkai vörösen fénylettek, így nem csoda, hogy páran jól meg is nézték maguknak.
Amikor odaért, belecsaptak a készülődésbe, ő mint az elnök, rendezgette a dolgokat, igazgatta a berendezéseket, és izgult, hogy minden jó lesz-e.
Az idő szépen elszaladt, és eljött a nyolc óra, amikor a zene halkan felcsendült, az ajtó pedig nyílott, és bevánszorgott az első jelmezes csapat a fekete-fehér kis világba. Anne a pódium mellett állt, néha a füzetét olvasta, néha az utolsó instrukciókat adta ki, néha pedig felpillantott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. október 29. 20:14 | Link


Jelmez

Nem tudom miért is akartam elmenni erre a bulira. Talán mert annyian mentek? Nem, ez biztos nem az az indok volt ami miatt több száz diák között akartam elvegyülni. Felsóhajtottam, majd az öltözetre néztem és lehunytam a szemem eltöprengve rajta. Nem volt nehéz rájönnöm az okára, szerettem volna egy kicsit elvegyülni a sokaságban anélkül, hogy az órákkal, vagy a bajaimmal kelljen foglalkozom és erre a legjobb dolog az lehet, ha kimozdulok. Mehettem volna Grace-vel, de ő valószínűleg nemet mondott volna nekem és fejbe vág, csak mert meg mertem kérdezni, legalábbis akkor még azt gondoltam mikor meghívtam az egyik Levitás leányzót magammal a buliba, azonban az elején nem akart belemenni ami nem esett jól, de végül rávette magát a dologra és én pedig belementem, ha az elején én voltam az, aki meghívta. A jelmezötlete bejött, habár ki kellett hogy mondjam semmit sem tudtam róla, csak annyit, hogy a mugliknál van egy ilyen munkásember és szórakoztatónak tűnt az ötlet ezért könnyű szerrel belementem. A ruházatomra emeltem a tekintetemet újra és elvigyorodtam. Na hajrá Tony itt az ideje kicsit megerőltetned magad! Ezzel a gondolattal kaptam magamra a ruházatot, és miután eligazítottam a fejembe húztam a sapkát és felkaptam azt a seprű szerű valamit, amit a vállamra kapva indultam neki a kastélynak. Nem tévedtem el, hamar felleltem a bejárathoz vezető utat, így viszonylag hamar értem oda. A lány, becses nevén Izabella még nem volt itt, így a falnak döntöttem a hátam és a sapkát kissé az arcomba húzva vártam a leányzóra és figyeltem az áthaladókat. Voltak eléggé érdekesek, sőt meglepő öltözetekben sem volt hiány, szóval  nem éreztem magam, kényelmetlenül a sajátomban. A lány végül megjelent és köszönt nekem én pedig végignéztem rajta, majd egy barátságos mosolyt villantottam rá.
- Szia neked is. Örülök, hogy elfogadtad a meghívást végül. - néztem a szemébe, majd a kezem nyújtottam, hogy fogadja el. Végülis együtt megyünk a bulira, illő dolog lenne, ha nem úgy ácsorognánk egymás mellett mint két vadidegen, aki nem mert a másik közelébe sem menni, nemhogy megfogni a kezét. Végigpillantottam rajta én is, épp úgy, ahogy ő mért végig, ha nem vesszük figyelembe azt a tényt, hogy az én szememet nem csak a ruházata fogta meg.
- Csinos vagy Iza, örülök hogy a párod lehetek. - mosolyogtam rá és enyhén oldalra döntöttem a fejem kíváncsian. - Te is részt vettél a szervezkedésben, ha jól emlékszem, szóval mire számítsak odabent? - kérdeztem, majd a Nagyterem felé pillantottam, aztán vissza rá. - Mehetünk drága? - kérdeztem várva, hogy igent mondjon és akkor elvezessen a Nagyterembe, ha ő is úgy akarja.
Utoljára módosította:Anthony E. Blake, 2014. október 29. 20:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. október 29. 20:38 | Link


Halloweeni bál - Erik
baba jelmez, mert enélkül nincs buli

Izgatottan néz a faliórára, kezében az óriási kulcsát szorongatva. Oké, még van elég ideje befejezni a jelmezét, mielőtt régi rossz szokásához híven elkésne a buliról. Szobatársai már rég leléptek, már csak a kislány készülődik serényen, egymagában, közben fel-fel pillantva a kísértetiesen kattogó órára. Most végkép nem szabad lecsúsznia erről a buliról, pláne, hogy Ő hívta el Eriket erre a banzájra. Lassan végez mindennel és szerencsére még az időkeretbe is pont belefért, viszont most már csipkednie kell magát, ha leszeretne érni a toronyból. Cipőit a kezébe kapva lépi át a szoba küszöbét, mezítláb csattogva végig a folyosókat. Igen, ilyen időben nem a legjobb megoldás meztelen lábakkal végigrohanni a hideg köves padlókon, de nem szeretne csalódást okozni a fiúnak, meg amúgy is ráfér már erre a "nők mindig késnek" szlogenre némi frissítés. Útközben egyszer-kétszer megáll, hogy táncot ropjon pár csontvázzal, puszit nyomjon néhány sikítozó babafejnek vagy épp cukrot dobjon pár elsős nebulónak, akik vihorászva suhannak tovább a folyosón, hálás pillantással nézve Elenára. Hát igen, ez a mi Lenácskánk!
A Nagyterem ajtajához érve azonban megtorpan... Hiába volt bátor akkor, amikor felkérte a fiút, most olyan félelemmel dobja le a díszes cipőit a kőre, mint valami félős nyuszi. Elena! Mi ütött beléd? Ennyire csak nem lehetsz mulya! Vesz egy nagy levegőt, kifújja aztán belebújva a cipőibe, belibben a terembe.
A DÖK most is kitett magáért, fantasztikus lett ez a hely, a fekete-fehér kombináció tényleg nagyon jól néz ki, teljesen régi film hatást kelt Elenában. De nem is ez ami igazából először megfogja, hanem a... Jóságos ég! Mennyi cukorka! Csak nyeldes, dülleszti a szemeit a sok vérfagyasztó finomságra, aztán sikkantva egy picikét, elindul az édességes asztal felé, ahol rögvest fel is kap egy levágott fület és nagyban rágcsálni kezdi. No, de nem ezért jött, hanem, hogy Erikkel töltsön egy kis időt, a baj csak az, hogy eddig nem látta sehol sem a fiút. Na, akkor nézzük csak végig még egyszer! Vámpír, szellem, nyúl, hobbit, Alíz... Várjunk csak... hobbit? Jé, hát ez Erik! Örömködve szökdécsel közelebb a fiú hátához, aztán amikor már kellőképp közel ért hozzá, gyorsan befogja a szemét.
 - Naaaa, ki vagyok? - Kérdi hatalmas mosollyal az arcán, közben azért rápillantva a kvízre, ami a fiú kezében lapul. Hmm, kvízjáték... nem is hangzik olyan rosszul.  
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. október 29. 22:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Grace Erin Green
Mestertanonc Tanár


Assassin | Gracie
offline
RPG hsz: 352
Összes hsz: 2178
Írta: 2014. október 29. 20:50 | Link


Jelmez

A mai napon egy teljes kész, totális káosz volt... Mit káosz, inkább apokalipszis, csak a négy lovas hiányzott. Miután egy rellonos srác, bizonyos Dioméd volt oly édes, hogy elhívott, egész éjszaka gyomorgörcsösen gondolkoztam a jelmezemen. Nem is akartam eredetileg eljönni a bulira, egyedül meg biztos, hogy otthon maradtam volna, de így akadt valaki, aki elkísérjen, tehát már nem mondhattam le pánikolva. Amúgy sem lett volna az én műfajom, mert megaláztam volna vele a srácot, ami meg még rosszabb, saját magamat is. Szóval ötlettelen éjszakázással töltöttem az óráimat. Már világosodott, mikor elaludtam, de csak pár órát töltöttem ezzel a haszontalan elfoglaltsággal. Utána még törtem a fejem egy darabig és végül sikerült rájönnöm  egy egész jó, ám annál inkább necces jelmez ötletére. Harley Quinn, a kissé pszichopata, ex-pszichológus bohóclány karaktere kedves volt a szívemnek régebben, ezért töltöttem az egész délutánomat azzal, hogy összeharácsoljam a kellékeim. Azt hiszem, a végeredményért megérte dolgoznom, mert szinte magamra sem ismertem első pillantásra. Persze, ha valaki jobban megnézett, akkor a szőke haj és a rengeteg fehér arcfesték alatt megtalálhatott engem is. Azért nem ártott figyelni. A mai nap abban tért el a többitől még, hogy túlságosan is izgultam ahhoz, hogy elkéssek. Nem, nem a fiú miatt, vagyis nem csak miatta, hanem leginkább azért, mert nem szerettem a tömeget és ha tehettem, kerültem is. Ma viszont a tömeg közepébe készültem, ami nagyon nem volt rám jellemző. Szedtem a lábaim a nagyterem felé, néha rácsodálkozva arra, hogy mi olyan jó a sok pókhálóban. Utálom a pókokat. A tömeget is. Fuj! Megráztam a fejem, majd nem messze a nagyteremtől megtorpantam és mély levegőt véve a falnak döntöttem a fejem és vártam. Remélem, hogy Dioméd nem gondolta meg magát, mert én egyedül oda be nem megyek...
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. október 29. 20:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 751
Összes hsz: 20980
Írta: 2014. október 29. 21:17 | Link

Anthony

Jelmez


Nem értem magam. Az egyik pillanatban még a szobámban ücsörgök és a kutyámat nyomkodom, a másik pillanatban pedig már a tükör előtt ácsorgok és éppen kisminkelem magam. Nagyon megváltoztam nagyon rövid idő alatt és ez nem csak engem rémített meg, hanem anyát is, akinek írtam még a múlt héten. Nem számítottam olyan nagy rácsodálkozásra, végül is mindenki változik, de nekem nem kellene. Főleg nem olyan irányba, hogy a múlt hónapban több időt töltöttem a rellonoskkal, mint kellett volna. A franciaországi kirándulás is pont egy sárkánylánnyal történt, anyámék pedig még mindig nem tudtak róla. De ha megtudják, olyan balhét csapnak...
Most viszont érezzük jól magunkat, nem gondolunk az otthoniakra, csak Anthony-ra, a nagyteremre és varázsoljunk már az arcunkra egy kis halloweeni hangulatot. A szám harapdálása nem tartozott éppen a jó hangulat-varázsolásomhoz, de kezdtem kicsit izgulni. Segítettem ugyan a DÖK-nek, viszont nem éreztem úgy, hogy olyan túl sok mindent csináltam volna. Mire leértem a fiúhoz, addigra már a diákok többsége beszállingózott a nagyterembe, a többiek pedig páronként siettek le a lépcsőn, nehogy lemaradjanak valamiről. A fiú elé érve rámosolyogtam a partneremre és nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen aranyosan néz ki ebben a jelmezben.
- Én is - bólintottam a kérdésére és most már sokkal készségesebben fogadtam el a felém nyújtott kart. Smaragdjaim a nagyterem ajtaját fürkészték, miközben magamon éreztem a fiú tekintetét. Megmozgattam a vállaimat, megszorítottam az esernyőm nyelét és újra a fiúra néztem.
- Köszönöm. Jó jelmezt választottam, jól áll neked - mosolyodtam el újra, a kérdésére viszont megráztam a fejem. - Az meglepetés, nem mondok semmit.
Lehet, hogy nem hangzott titokzatosnak, de én még is annak éreztem a válaszom. Nagyon kíváncsi voltam a véleményére, amikor majd belépünk a terembe. Sóhajtottam egy nagyot, bólintottam és lassan előreléptem. A hasam ugrott egyet, amikor beléptünk a terembe. Minden fekete-fehér volt, ahogy megterveztük, de még így is rémisztő valamennyire. Ez jó estének ígérkezik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Adjunk a pletykáknak! :D
Írta: 2014. október 29. 21:20
| Link

Dwayne Warren
Jelmez


Megint itt van ez a bizarr, ünnepnek nem igazán nevezhető dolog, a Halloween. Bevallom, sosem ünnepeltem, nálunk otthon, az Alföldön nem igazán szokás az ilyesmi, de itt a kastélyban eléggé nagy hagyománya van a dolognak, mert eddig minden évben megrendezte a DÖK a programot. És idén végre rászántam magamat, hogy én is benézzek. Na persze nem egyedül, úgy nem igazán lett volna kedvem ácsorogni a sok-sok diák között, kísérőm is akadt, aki nem más, mint a helyettesem, Dwayne. Nem vagyok az az über társasági lény, ha tehetem, inkább egyedül olvasok vagy dolgozok, de be kell látnom, hogy néha nekem sem árt egy kicsit kikapcsolódni.
Szóval így esett, hogy ma egy csontvázszerű lénynek öltöztettem magamat. Nem egy erős oldalam a sminkelés, de mivel Dwayne azt mondta, hogy ő bizony csontváz lesz,úgy gondoltam stílszerű hozzá igazítanom magamat. Sokáig kísérletezgettem ezzel a festegetés dologgal, de végül csak sikerült úgy alakítanom, hogy jó legyen. Amikor felöltöztem rendesen ebbe a jelmezbe, elindultam szép lassan lefelé a nagyteremhez. Időben voltam, nem szokásom se késni, se órákkal hamarabb odaérni helyekre, és ezen jó szokásomat igyekeztem most is megtartani.
Utoljára módosította:Mészáros Gréta, 2014. október 30. 23:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3607
Adjunk bizony!
Írta: 2014. október 29. 22:30
| Link

Mészáros Gréta

~ Jelmez ~


Az ő hazájában komoly hagyománya van ennek a jeles, őszi ünnepnek, így az itt töltött évek alatt ez az alkalom, hogy határozottan otthon érzi magát. Nem tehet róla, a faragott tökökhöz, a beöltözéshez, a hányásig zabált édességekhez a legkellemesebb gyermekkori emlékei kötik, ezt le sem tagadhatná. A Halloween azon ünnepek közé tartozott, amin összegyűjt a környék a kötelező tökkiállításra, disznóval való iszapbirkózásra és evőversenyekre, hogy este végül féktelen csokievésbe tokolljon az egész. Áhhh, drága Wisconsin, éljen Amerika...
Így le sem tudná törölni a vigyort arról a szőrös képéről, ahogy a Nagyterembe igyekszik, bájos kolleginája oldalán. Egész gáláns lovagként kérte fel neki pár nappal korábban, hogy ha nincs jobb dolga, jöjjön már vele el, mert ez mégis jobb, mint a semmi. Elvégre neki különböző szakmai- és magánéleti okokból kötelező a megjelenés. Illetve a tökevet sem hagyná ki sosem.
A jelmezválasztásban, mint mindig, megcsillogtatta fényes kreativitását. A göncre még hetekkel korábban akadt, amikor a lányával vásárolt, az egész egyrészes pizsamaszerűség pedig annyira nevetségesen szürreálisan hatott, hogy muszáj volt megvennie. Előnyi persze bőven akadnak a dolognak, a ruhába varrt tágas zsebekben minden elfér, amire szüksége lehet, hogy elviseljen egy ilyen tinibulit, ezekről azonban jobb, ha nem tud a nagyérdemű.
   -  Amikor kissrác voltam, mindig medvének öltöztem. Mármint mindig. Nem t'om miért - magyarázza Grétának beljebb gyalogolva, félvállról - Oszt' egyszer Frank bá' kicsit többet ivott és ténylegesen medvebocsnak nézett, képzelheted, vadász az öreg meg eléggé gyengén lát. Majdnem kilőtt trófeának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 29. 22:31 | Link


~ A JELMEZ ~


Minden vért levettem a jelmezemről a végére, sőt, gyorsan csináltam két babát is, amit magammal vonszolhatok. Ahogy felöltöttem a nagymamám varrta csipkeruhát, s arcomra egy kis smink - no meg pár jótékony bűbáj - segítségével gyakorlatilag egy álfeketelyukat varázsoltam, elöntött az a bizarr várakozás. Cipőm egy kis topánka volt, s bekerült a világos, ijesztő kontaktlencse is a pislogóim elé. Hajam hófehér volt, szám halovány, s a két összevarrt babával a kezemben úgy néztem ki, mintha én lennék a harmadik baba, csak nagyban és élőben. Vagyis... mozgóban.
Elégségesnek tituláltam a szerelésem, így hát kiléptem a Rellon klubhelyiségébe, ahol a különböző ijesztő - vagy gagyi - jelmezbe bújt háztársak csapatokba verődve beszélgettek. Egy pillanatra elnémult pár csoport, ahogy meglátott engem. Na, nem a jelmezem miatt - az már volt sokkal jobb is, mint idén -, inkább a tekintetem volt az oka.
Daviddel úgy beszéltük meg, hogy bent a teremben megtaláljuk egymást; közöltem vele, hogy a thesztrálsimogatásra mindenképpen ki akarok érni, így hát igyekezzen, de hát ki tudja...?
Ahogy beléptem a terembe, megláttam, hogy valamennyien fekete-fehérek, sőt, az egész nagyterem az volt; a lámpások, az asztalokon lévő bizarr sütik és cukrok... minden. Szemem felcsillant, ahogy megláttam a beöltözött alakokat, volt köztük igazi bálozó és páran, akik palira veszik az egészet - de a lényeg az, hogy most mindenki jelmezbe bújt, mindenki adózik egy kis időt a halálnak és az ijedtségnek, ez pedig gyönyörrel tölt el engem. A halál, maga ez a rejtélyes fogalom, ilyenkor van a legjobban az emberek tudatában, de ők ezen is csak szórakoznak; s számomra ez az igazán érdekes és felemelő, hogy az emberek félnek az elmúlástól, ezért kinevetik. Nem is tudják, hogy a halál minden kis sarokban ott van, minden eldugott szobában és minden tekintetben; a halál lehetőségét azóta magunkban hordozzuk, hogy megfogantunk, sőt, még előtte is, hisz anyáinkban és apáinkban is benne volt a halál, úgy, ahogy az ő anyjaikban és apjaikban is. Ez benne a csodálatos. Hogy a halál a részünk, és mégis félünk tőle, ünnepeljük azt.
Ahogy ez végigfutott az agyamon, s átjárt egy belső, földöntúli öröm eme eszmefuttatás nyomán, az oldalra tolt asztalokhoz sétáltam, s vettem egyet a szemcukorkából. Szemem a tömeget pásztázta a Rellonos terelőt keresve, s a többieket nézve. Halloweenkor mindenki olyannak öltözik be, ami a lelke legsötétebb részéhez közel áll. Gyönyörű nézni, ahogy a különböző arcok megkapják a legszélsőségesebb, legsötétebb formákat. Ámulattal adózom a Halálnak.
Pont úgy, mint az életnek is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2014. október 29. 23:10 | Link

Keiko
jelmezünk


Egészen kezdek beleszokni abba, hogy a beöltözős estek előkészületeként hosszú perceken keresztül mozdulatlanul, csukott szemmel tűrjem, hogy valaki kipingálja az arcom, legközelebb megpróbálkozom vele én magam, ki tudja, a végén még kiderül, hogy erre születtem. Elégedetten bámulom enyhén kifehérített arcomat a tükörben, míg kedves unokahúgom az öltözékemet igazgatja. Nem erősségem a türelmes egy helyben ácsorgás, és valahogy mindig mindenem útban van, szerintem már rég kész lehetnénk.
- Jól van, na, már mehetnékem van – morgolódok nem létező bajszom alatt, és felsóhajtok, amikor az elcsúszott csokornyakkendőn is igazít még egyet, végül szélesen elvigyorodom, amikor meglátom a két szerkót együtt. – Elég frankó, kitettél magadért, kuzin! – nyomok egy puszit a homlokára, de rögtön eszembe jut, hogy nem az volna az elsődleges cél, hogy még indulás előtt lenyalogassam a púdert az arcáról.  
Az persze nem kérdés, hogy mehetünk- e, nem is tudom, mióta várok arra, hogy megnézhessem, ezúttal mit alkotott a fenomenális DÖK-ös brigád, és nem csalódom, már az nagyon király, hogy két csontváz várja a belépőket a nagyterem hatalmas ajtaja előtt.
- Aztamindenségit! – így, egyben. Nincs időm azonban sokáig tátott szájjal bámészkodni, Keiko kézen ragad, és beljebb vonszol, közben a jelmezről jelmezre kapkodom a fejem és… minden fekete-fehér? Hát, ez fantasztikus! A felém nyújtott süti már kevésbé. – Bleh, fúj, tényleg az – húzom el undorodva a számat, igen élethűre sikeredett ez a cucc. Elveszem azért a lánytól, és beleharapok, mert ilyen marha bevállalós csávó vagyok – nem –, és ki gondolta volna, csak látványra gusztustalan.
- Te jössz, mondjuuuk… ott, azt. – Mutatok rá egy elég természetellenes színű itókára, amiben úgy tűnik, még úszkál is valami. Nem túl bizalomgerjesztő!  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 23 ... 31 32 [33] 34 35 ... 43 ... 80 81 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet