Hornyák GáborMikor érkezik már meg...? Anya azt mondta, hogy úgy beszélték meg, itt fog várni rám, de nézzenek oda, nincs itt... Biztos valami fontosabb dolga van, fontosabb, mint én. Bár nem is tudom mit csodálkozom ezen, hisz mindig is ez volt, most sem lesz más. Már legalább tíz perce várok rá, és még csak nem is látom őt sehol. Eközben elment mellettem már jó pár ember, diák, de szerencsére nem igazán foglalkoztak velem. Itt ülök az egyetlen bőröndömön, fekete pulcsim kapucnija szinte teljesen eltakarja az arcom, még a hajam is a szemembe lóg. A kicsit, vagy akár nagyon félős embereknek talán ijesztőnek is tűnhetek.
Nem is akarok itt lenni. Haza akarok menni, semmi kedvem az egészhez... Jó volt nekem otthon, a szobámban, egyedül, ahol senki nem látott. De itt...? Itt közös szobában kell aludnom a többiekkel, órákra is együtt kell járnom velük, és még kajálni is közösen megyünk. Komolyan, mit egy csorda, vagy tudom is én mi... Otthon sokkal jobb lenne minden a magántanárral, anyu főztjével, a saját szobámmal... És Dórival. Csak azért jöttem ide, azért egyeztem bele, hogy az utolsó évemet itt fogom eltölteni, mert Dóri szerint jót tesz majd nekem, ha emberek között élek, és nem csak a szűk családi körömben. És én bízom benne. Ő az egyetlen ember, akiben meg tudok bízni, mert ő érdemelte ki ezt egyedül, senki más. Na jó, talán még a bátyám... És Bence szerint jó ez a hely, csak hozzá kell szokni, hogy sokan vagyunk együtt, viszont velem épp ez a baj. UTÁLOM az embereket, és nem tudok egyszerűen velük egy légtérben sok időt eltölteni...
De hol van már az a nyomorult... Esküszöm, ha öt percen belül nem jelenik meg, egyedül fogok elindulni, egyedül fogom megtalálni a... Levita tornyot. Asszem Levita, bár nem vagyok benne olyan biztos.
Gyere mááár Gábor... Szétfagyok...