Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=412932#post412932][b]Renée Faraday - 2014.10.29. 14:08[/b][/url]

Csúú, Halloween van! Töki rápörgött a dologra, eddig még nem volt része ebben az ünnepben, odahaza annyiból állt a dolog, hogy a többiek totálisan egyedül hagyták a teljesen sötét cirkuszban egyszer, és előugráltak különféle, nem éppen kellemes maszkokban mindenféle helyekről. Mikor a harmadik ilyen után elájult, akkor azért elgondolkodtak a többiek is, hogy ezt nem biztos, hogy tovább kéne csinálni. Naná, a kicsit szívatni mindig könnyű kérem, akkor volt vagy 10 éves. De következő évben már ő is beállhatott az ijesztgetők közé, az sokkal jobban feküdt neki. Nem a legviccesebb, mikor a sötétből repül feléd egy teljesen random kés. Szegény srác sem nevetett rajta nagyon, aki felé dobta. De ő legalább nem ájult el.
Idén meg se kell erőltetnie magát, házhoz jön a partnere, állítólag valami fogadás volt a dologban, és fogalma sincs róla hogy, de ő is bekerült az egyenletbe, így dobta ki végül a gép, hogy egy Rellonossal menjen el bulizni. Ha Kiva tudná... Nincsenek előítéletei a kislánynak, nem az a fajta gyerek, ő nagyon szeret mindenkit, legyen az ember, szellem, vagy akár vérfarkas.
Harci feladata felöltözni Alíznak, amihez kapott jelmezt is nagy előrelátóan, most éppen azt próbálja magára ügyködni, de akárhogy csavargatja szerencsétlen kis kezét, az istenért se sikerül felhúznia a hátán a cipzárt. Kénytelen lesz megkérni Mandát, hogy segítsen... Hangtalan suhan le a padlástérből az emeletre, hogy két alig hallható koppanást ejtsen a nő ajtaján. Ha nincs szerencséje, Lili alszik és most éppen felkelti. De akkor valószínűleg kitűzik négy darabban a ház 4 sarkára, elrettentő példának. Szerencséje van a lánykának, mert nem hall sírást, és Manda is viszonylag nyugodt hangon szól ki neki. Egyelőre életben marad, de kitudja, meddig tartható fenn ez az állapot. Beoldalazik a sárkánylányhoz, és megkéri szépen, hogy rakja már össze normálisan, mert neki magának nem megy ez a legózás téma. A Rellonos egyetlen mozdulattal felrántja a cipzárt, ő megköszöni szépen, és már ott se van. Visszaslisszan a rejtekébe, hogy harisnyát húzzon meg cipőt, és masnit kössön a fejére. A késeit nincs hova tennie nagyon, pedig azok nélkül egy centit nem mozdulna sehová. Vészmegoldásként a bal combjára rögzíti a szúróvágó eszközeit rejtő kis tartót, fix ami fix. Most ilyen Lara Croft-feelingben nyomja. Kész is van a művelettel, mire kopogást hall odalentről. Villámsebességgel dzsal le a tetőtérből, majdnem orra esik a lépcsőn, az utolsó két fokról konkrétan lebucskázik, de semmi baja a gyereknek. Olyan, mint a csótány, túlél mindent. Lekanyarítja a fekete kabátját a fogasról, és kitárja az ajtót.
Kicsit olyan érzése van, mintha épp a Mount Everest lábánál állva kémlelni próbálná a csúcsot. Azt nem mondták, hogy egy zsiráf jön érte! Néhány pillanatig csöndesen méregeti az ajtó előtt álló alakot, majd elmosolyodik.
- Szia! Te vagy a nyulam, igaz? - kérdezi meg biztos, ami biztos alapon, bár a hegycsúcsra kitűzött nyúlfülek valószínűleg erről árulkodnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=413052#post413052][b]Renée Faraday - 2014.10.29. 17:35[/b][/url]

Hát, úgy tűnik sikerült meglepnie a ma esti saját bejáratú Csomolungmáját. Először simán eltekintenek a feje felett, amit nem igazán vesz jó néven, de hát ha az ember 156 centi magasan él, előfordul, hogy kikerül a nagyok perifériájából. Ha már nagyok: Jeremy biztosan ráver korban egy laza 3-4 évet, meg még tízszer ennyi centit is. Sóhajt egy picit, érzi, hogy ez nem lesz egyszerű, mert tutira nem fogják egyenlő félként kezelni. Igaz, hogy fiatal, de itthon legalább partnerségben van kb Mandával, szóval ha kérnek tőle valamit, azt teljesíti, cserébe ő is mer kérni kisebb dolgokat. Tiszta szimbiózis.
- Hát valami olyanra gondoltam én is - ecseteli Jeremynek, meg se fordult abban a szerencsétlen kis fejében, hogy a kérdését szó szerint fogják értelmezni. De hát úgy tűnik, hogy a fiúk már csak ilyenek, nem lehet velük mit kezdeni.
Zsupsz, valami nagy lendülettel landol a kezében, a színek és illatok alapján a Rellonos egy csokor virágot lökött oda neki. Fogja a kis szerzeményét, és a konyhába igyekszik vele, hogy keressen egy vázát, és beleállítsa az ajándékot. Nem mer felkiabálni a nőnek, hogy elment itthonról, bár valószínűleg hallotta a kopogást, de azért tollat és cetlit ragad, hogy a maga kis betűivel odafirkálja, hogy elment, majd jön. A nővére is mindig ezt csinálta. Gyorsan kisurran a házból, megvárja, hogy a srác behúzza mögötte az ajtót, majd elindul az oldalán fel a kastélyba.
Kissé hűvös az idő, kezeit mélyen a két zsebébe süllyeszti, nem igazán van a hideghez szokva, Argentína azért egy tök más éghajlat. Ráadásul olyan köd van, mint a tehénbe', alig lát a tulajdon orránál tovább. Őszintén reméli, hogy nem fog felbukni semmiben, mert már a saját lábát sem látja. Kicsit összerezzen, ahogy Jeremy megszólal mellette, nem igazán látja, csak a körvonalát a fiatalembernek, váratlanul is éri, hogy beszélnek hozzá. De legalább már van támpontja azzal, hogy Jeremy világít a pálcájával.
- Amelia, Eridonos... Elsős - kicsi habozás után teszi csak hozzá az utolsó információt, sosem szokta szégyellni a korát, de most kivételesen zavarja, hogy ennyivel fiatalabb a másiknál. Arról meg ne is beszéljünk, hogy csak a második keresztneve jön hirtelen a szájára, tényleg kattant egy kicsit szegény lányka agya. A kérdésre csak megrázza a fejét, fogalma sincs, hogy látta-e a Rellonos a gesztust, de hirtelen nem is foglalkozik a dologgal.
Legalább elérik a kastélyt, ahol már lát is valamit, amiért külön hálát ad a teremtőnek. Külön mosolygásra készteti a nagyterem előtt ácsorgó csontváz, aki az ajtót nyitogatja. Szívesen eltrécselne vele egész este, de most sajnos nem ér rá erre, szóval csak rávillantja az összes fogát, ami csak van, és besétál a terembe. Arra azonban nem volt felkészülve, ami odabent várja: mintha csak elveszítette volna a színlátását, minden szürkébe borul előtte, még a mellette álló Jeremy is. Ó. Elfogadja a feléje nyújtott kart, és belekapaszkodik. Bőszen pislog ide-oda, hátha megakad az egyetlen jó szeme valami ismerősön, de egyelőre semmi. Néhány lépés után megtorpan, és jelentőségteljesen pislant fel jegenyefa termetű párjára.
- Figyelj, tudom, hogy nem erre számítottál - mutat végig magán a szabad kezével - de próbáljuk meg jól érezni magunkat, oké? - reményteli mosolyt küld Rellonos partnere felé, és bízik valamiféle pozitív reakcióban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=414911#post414911][b]Renée Faraday - 2014.11.01. 04:30[/b][/url]

A ködös időnek hála Jeremynek fogalma sincs arról, hogy Renée-nek nem feltétlenül a csípős időtől vörösödött ki a füle hegye, vagy magáról erről a dologról. Igazából megtehette volna, hogy hazudik. Csak simán nagy levegőt vesz, és azt mondja, hogy már harmadikos, csak nem nőtt meg rendesen, ahogy kellene, vagy valami ilyesmi. Azonban nem látja értelmét annak, hogy takargassa a korát, ha nem is ma este, de Jeremy előbb vagy utóbb rájönne a turpisságra, és nem akarja lejáratni magát. Bár lehet, hogy ez már a puszta létezésével összejött.
Hirtelen lekoppan neki az alsó szintre, hogy nem is azt a nevét sikerült kinyögnie, amelyiket a nagy többség használja. El vagy ám varázsolva kisanyám, had ne mondjam. Szíve szerint korrigálna, vagy legalább odaszúrná, hogy akkor hívják Miának, de nem akar többet szólni. Úgyis csak kuszaságok jönnének ki a száján, nincs nagy értelme. Ráadásul felsülne, hogy még a saját nevét sem tudja kibökni. Gyönyörű egy helyzet, kiscsillag.
A nagyterem alkalmi színvaksága először meglepi, szokatlan, új élményt jelent számára a dolog, eddig még nem volt része ilyesmiben - na nem mintha annyira akarta volna ezt, de megbékél vele. Szépen belekarol Jeremybe és szótlanul hagyja, hogy a fiú vezesse. Egy pillanatra végigcikázik az agyán, hogy most mennyivel jobb lenne Izzyvel bohóckodni valamerre, mint itt feszengeni emellett a srác mellett, aki lenézi pusztán a kora miatt. Természetesen fogalma sincs róla, hogy barátnője éppen a kopogószellem Samu idegeit cincálja a kastély másik felében, de majd holnap megvitatják ezt a kérdést.
Kezd egyre idegesebb lenni, és ez egyáltalán nem jó jel. Szabad kezét a szoknyája alá csúsztatja és megkeresi a combján a tokot. Muszáj valamivel levezetnie a benne felgyülemlett feszültséget, így óvatosan kipattintja a tok fedelét és kivesz belőle egyetlen darab kést. Avval a mancsával, amelyikkel nem a Rellonosba kapaszkodik, pörgetni kezdi a kést a mutatóujja körül, közben kezét végig a teste mellett tartja, nem biztos, hogy jó pont lenne, ha a fiú felfigyelne arra, amit csinál.
- Nem tudom. Kikosaraztad a táncolást... - mondja, miközben Jeremy valami furcsa löttyöt iszik. Étvágya jelenleg nincsen túl nagy, szomjasnak sem mondható igazán, így hagyja az asztal által kínált lehetőségeket. Közben újra körbefordítja a fejét, hátha lát ismerőst, mindezek alatt pedig önmaga számára teljesen észrevétlen módon maga elé húzza a kezeit, és az egyik tenyerét elkezdi püfölni a kés pengéjének lapjával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=416392#post416392][b]Renée Faraday - 2014.11.04. 02:39[/b][/url]

Egy pillanatig, de tényleg csak egy nagyon kósza pillanatig megfordul a fejében, hogy akkor most szépen búcsút int Jeremynek, és megy és beleveszik a tömegbe, valahol keres egy ismerős embert, vele leáll beszélgetni, nekiáll pogózni a zenére, aztán visszajön az asztalhoz, és rosszullétig tömi magába az édességet. De nem. Renée nem ilyen, egyáltalán. Bevállalta - jó, pontosabban bevállaltatták vele -, most már végig fogja csinálni, még ha egy idegropi is lesz az este végére, és hamarabb áll neki bőgni Manda lábához bújva, minthogy kiugorjon a tetőablakon. Pedig ez azért egy eléggé durva felállás...
A szúróvágó eszköze hogy-hogy nem, a kezében köt ki alig 5 perces bent tartózkodás után. Mindig ez van. 5 év alatt nagyon könnyen és gyorsan hozzá tudtak nőni a kések, állandóan nála vannak, mintha valami talizmánok lennének, vagy valami hasonló. Egyértelműen nem az önvédelem miatt tartja őket, kezd ráébredni, hogy bizony varázslat lehet a dologban, mert múltkor megcsúszott a keze ám, és majdnem átszúrta Alexist a másvilágra, míg a srác háttal állt neki, de aztán az eszköz enyhén irányt váltott, és a falba csapódott. Valószínűleg meg lettek bűvölve a kis drágái.
- Tegyél egy üvegcsét a fejedre, és megmutatom - enyhén szúrós szemekkel pislog fel Jeremyre, tekintetében tükröződik, hogy ennél jobban nehezen lehetett volna megsérteni. Még a feltételezés is az elevenjébe vág, hogy csak dísznek tartja a kicsikéit.
Végül nem várja meg, hogy a Rellonos teljesítse a kérését. Egyetlen ugrással fent terem arc magasságban a fiúval, lekapja a nyúlfület a fejéről, maga elé dobja a levegőbe, majd az eddig szorongatott kés segítségével néhány pillanat múlva a falnak szegezi. Utólag pillant csak körbe, hogy nem-e van körülöttük tanár, de piszok nagy mázlija van, eléggé sűrű a diáktömeg, és senki nem kezdett el visítozni, hogy vágóeszköz van nála. Most az egyszer megúszta, de máskor körültekintőbbnek kéne lennie, mert egyszer még elkapják a grabancát, hogy mit dobálózik. Megteszi azt a 4 lépést, ami köztük és a fal között van, kihúzza a kést, majd a kezébe veszi a füleket, és Jeremy kezébe tolja őket. Az eszközt visszasüllyeszti a tartójába, ezek után pláne nem hiányzik, hogy meglássák, mit hord magánál. Nem vár se tapsot, se elismerést a sráctól, csupán a hitet abban, hogy igenis tud bánni azzal, ami nála van.
- Aha... Megtanítsalak? - kezd ráérezni arra, hogy nem olyan biztos az, hogy nem egyenlő felek Jeremyvel. Óvatosan felsandít a másikra, enyhén lélegzetvisszafojtva várja, hogy vajon erre mi lesz a következő lépés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=416656#post416656][b]Renée Faraday - 2014.11.04. 22:52[/b][/url]

Egyetlen futó fél másodpercig egy kissé gúnyos mosolyt villan fel az arcán, természetesen nem Jeremy felé fordulva, hanem csak maga elé nézve meri elengedni a vigyorát. Igen, pontosan ez az a válasz, amire számított. Az összes ezt csinálja, mindig. Először kíváncsiskodnak, aztán mikor a bizonyításra kerülne a sor, mindenki meghátrál. Pedig aztán ha nem ijesztik ki belőle a lelket vagy nem lökik meg, nem véti el a dobását. Soha.
Tökéletesen kapóra jön neki az, hogy a Rellonosnak most jut eszébe, hogy mindenfelé pillantgasson, csak ne éppen felé. Ki is használja az alkalmat, hogy elorozza a füleket, majd pedig a kése segítségével a fal foglyává tegye azt. Valószínűleg a srác nem fog krokodilkönnyeket hullajtani a fejdísz után, erre azért fel meri tenni 3 ujját is akár. A falhoz lépdel, hogy visszaszerezze a tárgyakat, amiket az imént sikerült "elhagyniuk", szerencsére nem volt akkora ereje a dobásának, hogy percekig kelljen cincálni a kést, hogy végre elengedje a fal. Ciki lenne itt harcolni a cuccaiért. Jeremy mancsába nyomja a füleket, majd kissé várakozóan pillant fel a másikra. Vajon mi lesz a megjegyzés? Áh, szóval a klasszikus cirkuszi majmos dolog, sejthette volna. Sóhajt egy aprót, majd két karját meglengetve maga mellett néhányszor, hogy lendülethez jusson, végül ugrik egy hátra szaltót.
- Pontosan onnan. Artista vagyok - ez így enyhén túlzás, a trapéz miatt tud ilyen kis nyalánkságokat, de lényegében csak késdobáló. Nem gumiasztalozott sosem, és odafent, a levegőben sem tudott sokat érvényesülni. De fogjuk rá, hogy az. Ha kéne, tudna itt hányni egymás után három vagy négy flicket is, nem kerülne nagy erejébe.
Szeretné megjegyezni, hogy mivel ez egy iskolai rendezvény, valószínűleg nem fog találni egyetlen csepp alkoholt sem a fiú, de ő maga is erre a következtetésre jut, szóval neki nem kell kinyitnia a lepénylesőjét. Csendben végignézi a nyuszifülek halálát, néhány pillanatig még utánuk bámul oda, ahol eltűntek a terítő alatt, majd tekintetét a Rellonosra szegezi. Enyhén oldalra billenti a fejét, ahogy meghallja azt a két szót és picit értetlenül pislog - a rendszer nehezen dolgozza fel, hogy Jeremy beadta a derekát -, de aztán finom mosolyba fordul az arca, kézen fogja a nála jelentősen nagyobb teremtést, és szolidan maga után kezdi húzni. Ha jön magától, az úgy könnyebb, akkor legalább nem kell cibálnia a másikat. De tök mindegy a hogyan, a végeredmény a lényeg: sikerült bevontatnia a partnerét a tánctérre. Innentől ismerős lesz számára a terep.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=419994#post419994][b]Renée Faraday - 2014.11.13. 01:33[/b][/url]

Kár is lenne tagadnia, hogy élvezte a saját kis performanszát. Nem azért, mert annyira nagyon el lenne szállva magától, vagy bármi, hanem mert arra a három másodpercre, míg elrepült a kés a kezéből és a falnak csapódott a fülekkel együtt, úgy érezte, hogy megint fellép. Már egy éve eljött otthonról, de eddig a szent pillanatig nem érezte úgy, hogy hiányozna neki a cirkusz. Most viszont megcsapja a hiányérzet, hogy nem szerepel már, nem tapsolnak már neki; hirtelen rátör, mennyire régen nem látta már a szüleit, haza kéne mennie látogatóba.
Mindez csak néhány pillanatig köti le a gondolatait, mert kapcsol, hogy össze kéne szedni a széthagyott cuccait, és elpakolnia.
- Nem, semmi más. Félek az artistatrapéztól, de ennyi. Fogd meg a vállam, ha szeretnéd, nem eszek ujjakat - igen, természetesen ügyesen sikerül szó szerint értelmeznie a hallott mondatot, de ezen nem kell csodálkozni. Még mindig nem szokta meg teljesen a nyelvet, meg azért lássuk be, naiv még a szentem meglehetősen. Teljesen ártatlan tekintettel pillog fel Jeremyre, nem akarja ám ő megcsonkítani szegény srácot, nem az a fajta.
Ha megcsonkítani nem is, most önakaratán kívül meg fogja kínozni a szegény Rellonost. Ujjait ráfonja Jeremy kézfejére és ügyesen kanyarogva vezeti a másikat az eléggé besűrűsödött diáktengerben. Kicsit nehézkes vontatni a nálánál jóval nagyobb termetű embert, aki ráadásul nem is igyekszik megkönnyíteni a dolgát. De nem adja fel, Töki nem olyan; rendületlenül halad előre, a célja felé, Jeremy meg kénytelen követni, mert eléggé erősen szorítja a kezét. Végül kis nehézségekkel, de sikerül bevontatnia a vonakodó Rellonost egy kevésbé zsúfolt helyre. Látja az enyhe kétségbeesést a másikon, de nem is igazán érti; ez csak tánc, nem rituálisan feláldozni akarja a másikat az azték isteneknek vagy ilyesmi. Mindenesetre nem fekszik a zene neki, és láthatóan a srácnak sincs nagy humora hozzá, amit meg tud érteni. Nem olyan jó az a csontváz banda, mint gondolta. Mozdul néhányat, de aztán ő is leereszti a kezét, és elkapja Jeremy nyakát, hogy lehúzza a saját szintjére a fiút.
- Lépjünk innen, jó? - eléggé nagy lett a hangzavar, kezdenek felpörögni az események, normális esetben élvezné is, de a kis szivacs lelke felveszi azt a kedvet, amit a másik mutat, így most nincs kifejezetten sok kedve maradni. Újra megfogja a Rellonos jóval nagyobb kezét, és hagyja, hogy kivezessék arra, amerre akarják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=576401#post576401][b]Renée Faraday - 2016.03.23. 12:48[/b][/url]

Kék szemek villannak meg a Rellon hosszú asztala alatt. Hálistennek csak akkor láthatod meg ezt a csodát, ha nagyon szemfüles vagy, mert a tulajdonos behúzódott egészen az asztal közepéhez, hogy minél kevésbé látszódjon. Pont annál a helynél kuporog, ahova Annelie ülni szokott általában. Már csak azt kell megvárnia, hogy a lány befusson és ő akcióba lendülhessen.
Az az igazság, hogy lassan 2 hete tanulmányozza a Rellonos lány napirendjét és ezt a reggeli időpontot találta a legalkalmasabbnak arra, hogy lekapcsolja Anne-t. Egyedül jön, vagy van vele valaki, Renée-nek teljesen mindegy lesz, ő akkor is meg fogja csinálni, amit a fejébe vett. Csak türelmesen ki kell várnia, hogy megérkezzen. Bár ez pont nem az erőssége, legszívesebben már a pincénél rávetette volna magát, de inkább mégis ezt a lesből támadást választotta.
Végre lábak jelennek meg a széknél, ismerős cipők és lábak, így aztán Renée előre nyújtja a kezét és ráfog Annelie bokájára.
- Segííííts!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=586089#post586089][b]Renée Faraday - 2016.04.11. 23:15[/b][/url]

Kicsit beteg szintre fejlesztette már fel a stalker skilljét, de valahogy annyira megszokta már, hogy így kezd el közelíteni emberekhez, akiktől szeretne kérni valamit, hogy teljesen nem érdekli a dolog. Eddig nem történt súlyos testi sértés se az ő részéről (8 napon belül gyógyultak azok a sebek, na), se az áldozatai felől. De egyszer úgyis rá fog pacsálni, túl jól alakult ez eddig.
Ahogy Annie helyet foglal az asztalnál, nem teketóriázik valami sokat, azonnal támadást intéz a Rellonos lány bokái ellen, majd a cipő egyszerűen puff! Mintha valami meleg csorogna le ott a szája környékén és tompán sajog az orra (ingyen plasztikárólnem volt szó), de rettenthetetlen tekintettel mered fel a másikra. Szépen felemeli a kezeit, jelezve a békés szándékot (lehet ezzel már elkésett), majd kikászálódik az asztal alól és felül a legközelebbi székre.
- De. Sokszor - fejben elkezdte összeszámolni az alkalmakat amikor megfeddték az inappropriate viselkedése miatt, de 10 után inkább abbahagyta. Túl hosszú lenne a bűnlajstroma.
- Segíts nekem kérlek - vált kissé könyörgőre, szemében ott ül valami megmagyarázhatatlan kétségbeesés, ami reméli elég lesz arra, hogy elérje, amit szeretne.