Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=412880#post412880][b]Jeremy Claythorn - 2014.10.29. 13:06[/b][/url]

Semmi kedve nem volt felkelni az ágyról.
Kihagyta a vacsorát az iskolában, inkább itthon kapott be pár falatot, és felment a szobájába. Ma volt a Halloweeni buli, amit a Roxfortban inkább került, de itt idén esélye sem volt a kihagyására. Miért is akart fogadni a Star Warssal kapcsolatban, miközben meg sem nézte? Nem volt ideje, nem gondolta, hogy kötelező lenne megnéznie. Hát, ennek most itta meg a levét, mivel elvesztette, és a lehető legrosszabb büntetést kapta.
Egy eridonos csajt kellett elvinnie a bálra, és a jelmez is ki volt kötve. Egy számára szintén ismeretlen filmből… vagy rajzfilmből volt, az Alíz Csodaországbanból volt egy nyúl egy órával… Fogalma se volt mit keres egy nyúlnál egy óra, de ők tudják. Beállt a tükör elé, nagyon sóhajtott, majd elkezdett készülődni. Bordó nadrág. Az nem is volt olyan vészes, egy kicsit szoros volt az ő ízléséhez, de ez van. Fekete cipő, az egyetlen normális része a jelmeznek, úgy gondolta, lehet nem is olyan vészes. Levette a pólóját, és gyorsan átváltotta a fekete ingre. Egy ideig bíbelődött a gombokkal, túl macerásnak találta az effajta dolgot, így csak nagyon ritkán vett fel inget. Erre jött valami piros szintén gombos ruhadarab. Egy túlméretezett láncos óra, ami valamiért nem rendelkezett súllyal, gondolta meg van bűvölve, mégis járt. Egy…. Arany csokornyakkendő következett, amit gyorsan feltett. Már azt hitte, kést, túlélte, annyira nem is rossz, amikor észrevette, hogy a zacskó alján lapul még valami.
Nyuszifülek. Olyan sebesen dobta el, mintha tűzforró lett volna. Végül felvett egy kabátot, ami eltakarja a teljes jelmezét, és a sátáni fejdíszt eltette a zsebébe. Elég lesz a később felvennie.
Sietősen távozott a házból, szerencsére nem is látta senki. Igyekezett sötét helyeken közlekedni a faluban, meg ne lássá, míg elért a címhez, amit adtak neki. Nem volt más hátra, mint lenyelni a büszkeséget, feltenni a füleket, és becsengetni.  Ki tudta? A lány akár aranyos is lehetett volna, ezért mosolyt erőltetett az arcára, és a pálcájából egy intésre kinőtt egy virágcsokor.
És becsengetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=412962#post412962][b]Jeremy Claythorn - 2014.10.29. 15:26[/b][/url]

Nyílik az ajtó csöndben, mégsem lát senkit. Csak egy masnit lát alul...Ajjaj, Ekkor jött rá Jeremy, hogy nem a saját korosztályával kell menni a bálba. Bár a mosoly az arcáról nem tűnik el, legbelül úgy befagyott, hogy el is felejtett válaszolni, két másodpercig csak butáán mosolygott a lányra, mint valami egy olyan fura férfi barbie.
- Eh?! Mármint. - zavarodott vigyor. - Azt nem mondanám, hogy a tiéd, ne tárgyiasítsunk, de igen, a hozzád tartozó személy vagyok.
Gyors mozdulattal a kezébe nyomta a csokrot, majd felemelte a hatalmas óráját.
- Nem szeretnék elkésni...lassan indulhatnánk. - megvárta, míg a lány kiér, berázta mögötte az ajtót, és elindult a törpeAlíz mellett az iskola felé. Ahogy közeledtek, a köd egyre csak sűrűsödött a köd körülöttük, így egy kis fényt varázsolt lumossal.
- Szóval... hogy hívnak? Én Jeremy vagyok, Rellonos, ötödikes. Most elmondom a szabályokat. Nincs tánc, maximum körbeugrálsz. Nemtudom mit szoktak az ilyen bulikon csinálni, de a programokat is megvétózhatom, hogy miket csinálunk meg, és miket nem. Ha lesz fotózás… Azt csinálhatunk. Neked valami óhaj-sóhaj?
Odaértek az iskola kapujához, amit Jeremy könnyedén betolt, megvárta, míg a lány besétál, utána maguk mögött hagyta bezárulni a kaput. A nagyterem pár lépésre volt tőlük, ott is előreengedte A lányt. De amit látott, nem kicsit lepte meg. Fekete-fehérben volt minden. Tényleg minden, mintha egy régi filmben lettek volna. A csontvázakból álló banda rázendített egy ijesztőnek szánt dallammal.
Morogva, de kitartotta karját, hogy belekaroljon a lány, ahogy az szokás volt. Szeme össze-vissza ugrált, keresve az ismerős arcokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=414172#post414172][b]Jeremy Claythorn - 2014.10.30. 21:48[/b][/url]

- Akkor jó. – bólintottam nagyot, majd megeresztett egy mosolyt. Miért ne?
Az út eleje, míg nem értek ki a faluból némán telt el, utána pedig Jeremy törte meg a csendet, először a fényt hozó varázsigével, majd a bemutatkozással, és a szabályokkal.
- Amelia? Szép név. Eridon, elsős… Valahogy éreztem. – a kislány vehette sértésnek, vagy nem, nem nagyon érdekelte. Próbált lassítani, visszavenni a megszokott hosszú lépteiből, hogy a gólya tudja tartani a lépést.
Az iskolába érkezéskor egy csontváz nyitotta nekik a terem ajtaját, Jeremyre emelte üreges semeit. A fiú valamiért úgy érezte, hogy vigyorog a megbűvölt csontváz, így morgott egyet, és ő is tartotta az ajtót. Ha ő szervezte volna ezt az egészet, akkor biztos félúton elengedte volna.
A lánnyal karöltve egyből az asztalokhoz ért. Az italokat már-már kínosan ijesztőnek beállított palackokba töltötték, Jeremy fel is kapott egyet egészen kicsi fiolát, és megitta az egészet, nem törődve a benne mozgolódó pókkal. Persze hogy nem jött ki az álpók az üvegből, ezt az egész bulit életképteleneknek tervezték, még véletlenül se kelljen valakin heimlich-fogást alkalmazni. Az ujjai ról leszedte a port, és a pókhálót. Sajnos nem alkoholtartalmú olt az ital, valami mélylila színű, mentolos ital volt. Legalább nem rontotta el a szájízét.
Színpadiasan végighúzta a karját a kínálat felett, jelezve vegyen a lány valamit.
És megszólalt a kis törpe. Szíve szerint azt mondta volna, „Bizony nem ilyenre számítottam, szóval essünk túl rajta.” De egy nagy sóhaj után válaszolt. Persze a megjátszott kedvességgel.
- Próbáljuk. Van valami ötlet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=416137#post416137][b]Jeremy Claythorn - 2014.11.03. 19:34[/b][/url]

Jeremy csak állt az asztal mellett, és figyelte a diákseregletet. Voltak ott klisés vihogós lányok, akik csoportba verődve sugdolóztak, kibeszélték a lányokat, és mikro egy gyanútlan elsős fiú elsétált mellettük, elkapták a vállánál fogva, és innentől kezdve nem volt menekvés. Szegény flótás eltűnt a szerpentin- és csillámfelhőben. Mikor kiszabadult a hosszú körmök fogságából, rúzzsal egy szív volt rajzolva a homlokára. Az üstöke ragyogott a töménytelen csillámportól.
 Jeremy félmosollyal figyelte a jelenetet, ám sajnos véget ért, ugyanis egy gavallér srác felkérte az egyik csitrit. Bár a terem másik végében álltak, még Jeremy is hallotta a sikongatást. Ez egy időre lefoglalta őket.
Szeme továbbhaladt, mígnem látott valami olyasmit, amitől megállt a szíve. Egy bizonyára nála idősebb pár volt az, mindkettőnek szét volt tetoválva az arca… Legalább is olyanná sminkelték.
Mintha ismerősek lettek volna, de nem tudta eldönteni kik. Minden esetre, elkapta a tekintetét róluk.
Elismeréssel tartozott a kislánynak, akivel jött, ugyanis eddig teljes csöndben álldogált. Jeremy rásandított, mikor a szoknyájával kezdett el bíbelődni. Gondolta csak kisimítja a ráncokat, vagy ilyesmi, de nem, Amelia egy tőrt húzott elő.
- Ennyire ijesztő lennék? – próbált viccelődni a fiú és mikor a lány felé fordult, a levegőbe karmolt. Egy erőtlen nevetést is fűzött hozzá. Nagyon nem akaródzott jópofizni, de szegény lány nem tehetett róla, hogy rákényszerítették. – Tudod is használni, vagy csak dísznek van, mint szépe Helénának?
Mindig is érdekelte a görög mitológia. Az egyik legutáltabb személyről beszélt Jeremy. Azért nem szerette, mert kapott egy tőrt…. és ő elnevezte tükörnek, és szépítkezéseknél használta.
- Az a helyzet, ha akarnék, sem tudnék táncolni. – elhallgatott, lassan lenézett Ameliára – Ugyanis nem tudok táncolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=416628#post416628][b]Jeremy Claythorn - 2014.11.04. 21:47[/b][/url]

- Francokat. - valóban kíváncsi volt a lány tudására, de nincs az az isten, hogy a kér nyuszifül nevetségességét megkoronázza egy üveggel is a kobakján. Lehajtotta a fejét, lopva körbenézett, újra ismerős arcokat keresett, de mikor nel talált, felemelte tekintetét. Nem is olyan messziről nevetés... Nem, röhögés hangzott fel, mire dühösen odakapta a fején. Kiderült, nem rajta nevettek, hanem az egyik srácon, aki leitta a fehér indjét valami sűrű, vörös folyadékkal.
Lustán visszafordult Ameliához, aki már a levegőben volt ekkor. Kis... legalább is Jeremyéhez képes kis ujjai ráfonódtak a fehér szörnyetegekre a fején, és gyors mozdulattal le is rántotta róla. A füle tövénél egy ideig még érezte ennek a nyomát, de valami sokkal fontosabb dologgal törődött.
A lány feldobta, és egy eridonoshoz méltó bátorsággal, és meggondolatlansággal utána küldött egy tőrt, aminek a hatására hozzászegeződött a falhoz. Egy rövid ideig még rezgett a tőr markolata, majd a lány odament, neki támasztotta bal kezét a falnak, míg jobb kezével kihúzta fegyverét.
- Nem rossz egy törpétől. - mosolyogtam rá, majd el is illant az arcáról, ugyanis nem volt őszinte. - A cirkuszból szalajtottak, vagy mi?
Amelia következő mondatából tudta, hogy felbomlott a dominanciája a lány felett, nem kellett volna mosolyognia. Nem lett volna rossz megtanulni táncolni, ugyanis fontos része az életnek. Sajna Jeremy a zenét sem kedvelte, nem hogy arra rázza magát. Ha csak megmozdult, már úgy érezte, lejáratta magát.
A füleket elvette a lánytól, ledobta a földre, majd oldalazva belerúgott egyet, mire az eltűnt az asztal abrosza alatt.
- Ennyit erről. Ami meg a táncot illeti... - körbenézett a terítéken. - Nem hiszem el, hogy száz féle ital van itt, és egyben sincs alkohol. - úgy tűnt, tiszta fejjel kell végigszenvednie a táncot. - Egye fene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=418430#post418430][b]Jeremy Claythorn - 2014.11.09. 00:10[/b][/url]

- Van még valami, amit feltétlen tudnom kéne? Bűnöző múlt, egyéb rejtett fegyverek? Szép is lenne, ha hozzáérnék a válladhoz, és egy ujjal kevesebbel emelném vissza. – félmosoly húzódott Jeremy arcára, aki most az egyszer komolyan viccesnek találta a poént.
 Eddigi beszélgetésük számára nem volt valami élvezetes, ami azt illeti, maga sem tudja, miért csinálja mindezt csak a lányért. Talán megszánta a kis törpét, hogy a számára fontos bulira - bár annak nem nagyon lehet nevezni -  Jeremyvel kellett jönnie. Lassan követte Ameliet a parkett felé. Hosszú, kimért lépései ezúttal megrövidültek, és igyekezett össze-vissza kanyarogva célbaérni, kiélvezve minden percét a tánc nélküli nyugodt pillanatoknak. Végül nagy levegőt vesz, és belép az ugrándozó szerencsétlenek tömegébe.
Kétségbeesést színlelő arccal nézett a lányra, és állt, mint… Nem jutott semmi hasonlat az eszébe. Az egyik másodikos kinézetű, nyeszlett fiú meglökte Jeremyt az esztelen csapkodása közben. Gyilkos tekintettel nézett le a srácra, majd Amelie felé haladva fél kézzel fellökte. Csak semmi feltűnés. Talán et volt a legjobb abban, hogy a kavalkádban voltak. Erőtlenül felemelte jobb karját, de az erőtlenül visszazuhant.
 Ez lenne a tánc? Persze, már látott, sőt, még színlelte is egyszer, de nem értette mi olyan jó benne. Nagyon nem neki való, hiszen a zene is hidegen hagyja. A hangok semmilyen hatással nincsenek rá, így csak állt, és nézte a többi gyerek csámpálását.
 Ami azt illeti, kitűnt a tömegből, a nem mindennapos magasságával. Zavartan, lopva körülnézett újra. Ha még öt percet itt kell töltenie, valószínű, hogy bájitalba folytja magát. Vagy mindenki mást, míg egyedül nem lesz.
Már nem volt sok hátra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=438932#post438932][b]Jeremy Claythorn - 2014.12.19. 19:23[/b][/url]

Jeremy nem igazán izgult. Nem először fog táncolni, és a lányoktól sem rezel be. Na, jó, Sabrának tényleg meg akart felelni. Egy héttel ezelőtt elhívta a lányt, aki beleegyezett. A nővérével elment vásárolni, mivel valami barom kikötötte, hogy csak fehérben mehetnek. Még a fiúk is. Jer alapból sápadt volt és ez rátett még egy lapáttal.
 Az ízlésben, teljes mértékben Lexinere támaszkodott, ő nem igazán törődött ezzel, ha nem volt szükséges. Olyan hat körül elkezdett készülődni, előre kikészítette a ruháit hajával sem kellett bajlódnia sokat. Bár egy kicsit gyorsított léptein, mikor az iskola felé tartott, a gyér megvilágítású úton. Belépés előtt gyorsan ellenőrzött mindent. Haja rendben volt, a fehér rózsát, amit ajánlottak a ruhához az üzletben nézte pár pillanatig, majd a háta mögé dobta.
Belépve egyből a lányt kereste, nem volt nehéz dolga a sok fehér ruhájú világos bőrű ember között megtalálni.
Egyből hatalmas mosoly terült szét az arcán, mikor tekintetük találkozott. Nagyokat lépve közeledett a lányhoz, kikerülve az előtte áramló sápatag sorokat. Megállt Sabra előtt, kinyitotta a száját, de egy röpke pillanatra nem jött ki hang rajta, csak szemét járatta a tökéletes sminken, a hajon, és a ruhán. Hirtelen elszégyellte magát, nem tudta, hogy fog mutatni mellette.
- Te... gyönyörű vagy. – mondta. A hangja inkább csodálatot sugallt, mint meglepődést. A korcsolyapályán is magára vonzotta a tekinteteket, mi másra számított volna? Zavarodottan a lány mellé fordult, hogy Zephyrine belekarolhasson.
Lássa meg mindenki, hogy Sabráról le lehet szállni, az ő kiszemeltje.
És csak is az övé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=439373#post439373][b]Jeremy Claythorn - 2014.12.20. 23:15[/b][/url]

Jeremy tekintetét gyakran mondták fürkészőnek, mintha mindent meg akarja jegyezni, amit lát. Most is épp ez történt. Figyelte Sabrát, ahogy szempillái megrebbennek, majd lesüti a szemét. Olyan ártatlannak tűnt ekkor, de a fiú valahogy mégis érezte, hogy Zephyrine nem ilyen. Ő állná a tekintetét. Kissé zavarta ez az álságoskodás, de csak azért tette a lány, hogy tetsszen neki. Bizonyára. Mi már lett volna? Magabiztosság sugárzott belőle büszkeséggel keveredve. Ezeket részben a lánynak köszönheti. Próbálta elrejteni azt, hogy valószínűleg ő a hálásabb kettőjük közül ezért az estéért.
- Ne játszd a szende kislányt. Te is tudod, hogy dögös vagy. - kissé erősnek tűnhetett, ezt próbálta egy vigyorral kompenzálni. Sabra belekarolt, ő pedig elindult a terembe a vakítóan világos kavalkádban. Bent szétszóródtak az emberek, ő pedig a mellette álló Zephyrinet figyelte, ahogy a kövér hópelyheken csodálkozik.
- Varázslatos, mi? - ezzel a jelzővel lehetett talán leírni a helyet a legjobban ezt a bált.
Önelégülten bólintott a lánynak, mikor az megdicsérte.
- Azt hiszem szabad ilyet. Ha jogos, legalább is. A nővérem segített kiválasztani ezt, én nem nagyon vagyok benne ebben a témában. - körbepillantott a többi fiún, akik épp táncoltak, vagy a terem szélén sutyorogtak. Nem egy volt otromba dísztalárban. - Igen, úgy látom jó ízlése van Lexinenek.
Szinte hitetlenkedve nézett Sabrára. Szemöldökét felhúzva kérdezett vissza.
- Valóban?... Hát nem hinném, hogy mondtad nekem, de köszönöm. Én is eléggé elégedett vagyok a méreteimmel. - egy kis szünetet tartott, majd nagy levegőt vett, és folytatta. - Ha már itt tartunk, szerintem nem egy irigy pillantást kaptam, mióta beléptünk. Nem kérdés, hogy te vagy itt a legszebb. - mosolygott rá, de legbelül fortyogott. Nem viccelt,több srácot is látott, aki Zephet bámulta, és ez tarthatatlan volt. Mintha nem látnák, hogy Jeremy ott van mellette. Tennie kellett valamit.
- Van kedved táncolni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=441963#post441963][b]Jeremy Claythorn - 2014.12.26. 00:02[/b][/url]

Zephyrine beismerte amit kellet, de Jeremy nem akarta tovább húzni a dolgot, nagyot bólintott, majd tekintete továbbhaladt a fergetegen. Ez már a második ilyen alkalom, amit a kastélyban tölt. Az előző nem volt ínyére. Egy törpeakrobatával kellett táncolnia öt percig. Mármint... "Táncolni" . Nem igazán akart bármit is csinálni ott, sőt, a hangulatának köszönhetően egy csámpáló elsőst is fellökött. Szerencsére senki nem látta meg, így prefektusi hírnevén sem esett csorba.
 Tudta, itt muszáj lesz átesni a kellemetlen szokásokon, mint a végzősök keringője, meg úgy alapból a tánc. De Sabra mellett? Áh, nem lesz olyan nehéz. Mikor a lány is a körülöttük lévő sürgés-forgást nézte, ő lopva újra és újra végignézett a lányon." Erre szokták mondani, hogy legelteti rajta a szemét? " Erre a gondolatra kissé kizökkent, majd a bejárat felé fordult, és kimért lépésekkel bevezette a belekarolt Zephyrinet.
Nem tetszett neki a hó. Olyan művolt úgy, hogy egyedül a kinézetében egezett vele, semmi más nem emlékeztette őt a hóra miatta.
- Nem sokat meséltem róla, valóban. - megvakarta gyorsan tarkóját, majd Sabra szemébe nézett. - Tudod, ez elég bonyolult sztori...
Kis szünetet tartott, oldalra nézett, mintha valami hihetetlenül fontosat figyelne a padlón. Majd megemberelte magát, és azt mondta, ha valakinek el kéne mesélnie az egészet, akkor az valószínűleg Zephyrine lenne, így hát nagy levegőt vett, és belekezdett.
- Szóval a helyzet az, hogy mi csak féltestvérek vagyunk. Így én egy boldog teljes családban nőttem fel, míg ő az apjával élt. Ami annyira nem lehetett jó. Aztán itt találkozott egy Olivér nevű sráccal, és mire ideértem, hogy bekopogjak az ajtaján, már egy babával fogadott. Ami valljuk be, egy kissé meglepő. - gyorsan megforgatta a szemét, majd kiegészítette mondandóját. - Jó, mondja az, aki megjelenik a háznál, hogy Szia, én vagyok a féltestvéred. Már eltelt pár hónap, de még mindig nem olyan igazi a kapcsolatunk testvérként, talán sosem lesz olyan. De elkísért egy kviddicsmeccsre, meg segített vásárolni, szóval jó úton haladunk.
Ahogy elhagyták a szavak az ajkait, összeszorította száját, majd homlokráncolva, elkapta fejét. Nem igazán volt beszédes fajta, most viszont alaposan folyt belőle a szó.
- Bocsánat. - kissé elszégyellte magát a túlzott bókokért, amik neki nem is igazán tűntek fel, csak úgy jöttek.
Csodálkozva fordult a terem végébe.
- Nem is vettem észre. Amúgy az forrócsokiszökőkút. Emlékszem, Annelie épp az egyik DÖKössel beszélte meg, hogy miként oldják meg a bögrék mennyiségét. Ő is prefektus, így néha hallani ezt-azt a készülődő eseményekről. Vagy arra a másikra gondoltál? - mutatott az asztalon álló jóval kisebb szerkezetre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=442976#post442976][b]Jeremy Claythorn - 2014.12.27. 22:42[/b][/url]

- Mintha őt hallanám, amikor beenged először a házba. - viccelődve fogatta a szemeit, majd a lányra mosolygott. - Neked van valami öcsi, húgi, nővér, bátyus? A szüleid együtt élnek? Az enyémek igen, ami érdekes, hogy még Lexine előtt is, sőt a bátyám még az egész előtt született egy évvel. Ő még a Roxfortban van egy kis ideig, nemsokára végez.
Nem igazán értette, miért is mondta el mindezt a lánynak. Igazán vakmerő akcióba vágott hősünk, ami  azon bukott, hogy Zephyrine elmegy-e a házukhoz a bál után. Igen komoly, és lehetelten dolog volt ez, ezért mindent be kellett vetni.
- Amúgy nagyon... Érdekes velük lakni. Lexinek van egy bizonyos.... személyisége, amit az ember vagy imád, vagy az idegeire megy. Nekem az első van hála az égnek. Olivér meg olyan... Hagyjuk is. Négy hónapja lakok ott, de kétszer, ha beszéltünk. Nem nagyon izgatja a plusz egy lakó dolog. - gyorsan körbenézett a tömeg felett, hogy valahol talán meglátja, de nem.
Viszont valaki mást talált.
Egyből elvigyorodott, amikor szeme megakadt Vincén, a "geek" eridonoson. Ami mégjobban meglepte, az Luca volt. Tudta, hogy valami dögös navist hívott el, de hogy Lucát.... Nos, örült nekik.
- Figyelj, egy kicsit később be szeretnélek mutatni valakiknek, nem bánod? - nézett Sabrára, majd válaszolt a babás kérdésre. Büszke arckifejezéssel mesélt A kis bajnokról. - Noelt? A legmenőbb baba akivel valaha találkoztam. Nem igazán szeretem őket, de ő olyan aranyos... Bár néha este sírdogál, néha én kelek fel hamarabb, mint a szülei, és akkor... de mindegy is.
Zephyrine megfogta a kezét. Kellemes bizsergés futott végig a testén, de nem volt idő, már szedte is hosszú lábait a táncparkett felé. Zeph ujjait a tarkóján pihentette, így elég közel voltak egymáshoz. Lassan lenézett, hogy megtalálja Sabra csokoládébarna szemeit, majd félig suttogva megkérdezte.
- Figyelj, ha van kedved, megnézheted valamikor Noelt. - nem hitte, hogy nővére, vagy annak párja,(vagy akármije) vasvillával kergetnék ki a lányt.
Zeph felnézett rá, és elállt a lélegzete. Így közelről.... Szóval.... Ő nem talált rá szavakat. mozgása lelassult, csak bámult a lányra, majd.
Nos, szerintem mind tudjuk mi történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=443270#post443270][b]Jeremy Claythorn - 2014.12.28. 03:02[/b][/url]

Nevetni nem nevetett, csak épp szusszantott egyet. Az biztos, hogy egy rugóra jár az agyuk. A Roxfortban így elég könnyű volt hódítani. Persze csak ha nem előzte meg a mardekáros hírneve. Ha gyanútlan volt a hölgyemény, akkor adta a ma született bárányt, de utána nem volt mit tenni. A gondolatmenet végére már azt sem értette, ezek az emlékek miért törtek fel ilyen hirtelen? Biztos nem vágyott vissza, mert.... mert itt már jobb, és ez biztos.
Sokszor elgondolkozott esténként ezen a kérdésen Jeremy, mi lett volna, ha Lexine nem engedi be. Ha Olivér nemet mond, vagy ilyesmi.
- Na látod, azt én sem tudom. Pislogtam volna kettőt, beköltöztem volna a kastélyba, és próbáltam volna meggyőzni Lexinet arról, hogy testvérek vagyunk, és ez jó dolog, minden adandó alkalommal. De szerencsére minden jól ment, és most ott lakok. Meglepően otthonos a vendégszobájuk, azt hiszem, hívhatom már a saját szobámnak.
Sabra megriadt a bemutatás hallatán, és el is kezdte keresni az illetőket. kicsit nyugtató szántékkal, kellemesebb hangnemben szólt hozzá.
- Ne aggódj, bízhatsz bennem, nem barátkozok olyanokkal, akik... nos tudod, szerencsétlenek. A lánnyal szerintem jól ki fogsz jönni. - mosolygott rá barátságosan, majd közelebb húzódott Zephez.
Mikor Sabra rákérdezett, a babás dologra, nem tudta palástolni a zavarát. De nem is akarta. Szabad kezével beletúrt a hajába, majd kínosan felnevetett.
- Ami azt illeti, igen. A múltkor Lexine még rajta is kapott, hogy én csitítgatom. Azóta ha elhallgat, már tudják, intézve van az ügy. Nagyon a szívemhez nőtt...Szerintem nem zavarná őket, az éjjeli ébredésekért cserébe ez jár nekem. Meg Lexi legalább látná, hogy van magánéletem, és nem egész nap otthon lógok. Az első hetekben csak tanulni vártam emberek közé, mert elég volt annyi is bőven a magyar nyelvből. - és ekkor nem létezett más, csak Sabra és ő. Pár másodpercre elfelejtett gondolkozni, azt sem tudta mit kéne tennie, majd mint egy isteni szikra, elcsattant az első csók.
Igen, pont olyan jó volt, mint ahogy képzelte. Vagy még jobb is.
- Kíváncsi voltam... - ennyit tudott kipréselni, még mindig a lány hatása alatt volt.