36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 3 [4] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2014. október 6. 00:04 | Link

Leonie
-meg az eridonosok asztali eseményei-

Összedőlés, év eridonosa, nagy éljenzés, kiáltás, táncolás és ugrálás az igazgatóig, Leonie megpörgetése - év prefektusa, fennakadás, Luca, Leonie tart-fog, hasraesés, nagy röhögés. Vidám arcok, hátba veregetés, színes forgatag. Karnevál. A többi bejelentés, még több bejelentés, kviddics, év diákja, iskolaelsők, büszkeségek, hosszú-hosszú, nagyon hosszú, a személyzet változik, minden változik...a sunyiban elindított nassolni való elfogy. Elfojtott kacagás, viccmesélés az eridonos asztalnál és nagy tapsolások, otthonos légkör. Új tanárok, új igazgató - új terep, ismeretlen partner. Wickler már hozzászokott a mókáikhoz, meglátjuk, Portnipper miként áll a szelíd, színtiszte őrülethez, Keith a tekintetét keresi az újnak s réginek is, kedves (el)köszöntés, hála, majd újra, ismét csak elsüpped Leonie karjai között, mosoly, békesség, lázas várakozás, növekvő haskorgás...vacsora.
Húsleves hússal, hagymaleves pirítóssal, pálca elő, Leonie leönti magát, Leonie leönti Keith-t, Leonie leönt mindenkit, franciasaláta, sültek, rántott finomságok, halak, lazac, teleszáj, kacagás, a csirkecomb felpattant a tálcáról és megpróbál elrohanni - halk pukkanás, a csirkecomb felpattan a levegőbe, majd ráesik egy ártatlan elsős fejére.
Még több bejelentés. A rebarbarás morzsa édes ígérete.
A fül csokis, a nyak csokis, Merse a közelben, barátok a közelben, vidám integetés, és az ijesztő-örömteli felismerés; végzősök lettünk!
Hangos hullámokban előtörő hangoskodás az eridonos asztalnál, erős évfolyam, jó közösség, vidámság, itt van Erik, itt van Ashley, mindenki. Idén minden más lesz, még csak Keith tudja, mennyire - mikor ebbe belegondol, reflexszerűen csak még erősebben szorítja Leonie kezét, majd rákacag. Alig várja a budanekeresdi forgatagot. Képtelenség nem vigyorogni.
- Leonie, mielőtt majd visszamegyünk az Eridonba ünnepelni, szerintem menjünk le és kérjünk még sütiket a manóktól. - Suttogja egészen közel hajolva - no nem amiatt, mert különösebben titkolnák buliszervezési terveiket, de a közelhajolás megfelelő alkalmat teremt arra, hogy nyomjon a vöröske orrára egy puszit, és egyúttal kiszedjen a hajából egy apró kis tésztadarabot.
- És...ahm. ühhm. - Muszáj hozzátennie, mennyire boldog, mennyire szép az élet, és mennyire hiányzik neki a tűzijáték és a konfetti a Nagyteremből. Szerencsére mindebből az Eridonban épp kielégítő mennyiség van.
Lábdobogás, könnyed dúdolgatás, egyszer úgy tűnik, hogy mindjárt felpattan, beletúr a hajába és kirohan, mert már nem bírja tovább, máskor pedig úgy húzódik drága pajtása mellé, mintha legszívesebben egybevarrná a piros talárjaikat.  
- Domdomdomdomdomdomdom...mmm-mennyei. Isteni ez a rebarbarás morzsa. - Mély, jóleső borzongás, szinte várja, hogy az étkezés végén Leonie, ahogy szokta, belefúrja állát a vállgödrébe.
- Nagyon szeretlek, Lelloly. - Teszi hozzá aztán könnyedén, először rá se nézve a pajtira, majd félig-meddig feléfordulva, az orra alatt somolygó kis játékos mosolyával.
Hozzászólásai ebben a témában
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. október 7. 15:25 | Link

Miko

Hát megbukott. Nem mintha másra számított volna, elvégre egy vizsgájára sem ült be, és az igazat megvallva annyira nem is érdekli a dolog. Bár azért idén nem ártana, ha összeszedné magát, ha nem akar még ötven évesen is az iskolapadban ülni.
A nyarat szöszkééknél töltötte, mert a lány családja volt olyan rendes, hogy nem hagyta őt a híd alatt aludni. Persze mehetett volna "haza" is, már, ha azt a horrorfészket otthonnak lehet nevezni. A szülei a komornyikkal - Krisz simán felismerte az öreg kézírását - küldettek neki egy levelet, amiben állítólag örülnének neki, ha visszatérne a Neviczky családhoz. Persze mindannyian tudják, hogy ez csak ámítás, amit még csak nem is a fiúknak, hanem az árgusan figyelő médiának szánnak. Bár, ha arra számítottak, hogy Krisz hazamegy, és címlapon szerepelhetnek a megtérő feketebáránnyal az oldalukon, akkor rohadt nagyot tévedtek. A srác nem tervez visszamenni sem ezen a nyáron, sem bármelyik másikon. Idén majd összekapja magát, keres valami munkahelyet, aztán kibérel egy lakást valamelyik mágusfaluban, hogy ne kelljen mások könyörületéből vakációznia.

Az évnyitó ugyanúgy kezdődik, majd telik, ahogy mindig is szokott. Tanárok és más iskolai alkalmazottak jönnek-mennek, kiderül, ki volt a legstréberebb, a legilyenebb, a legolyanabb. Krisz unottan piszkálgatja evőeszközeit miközben a többiek cseverészését hallgatja, szemével pedig a szöszke lányt keresi. Illő lenne megköszönni neki valahogyan a vendéglátást, bár a srácnak fogalma sincs róla, hogy az édességen kívül minek is örülne Miko. De majd kitalál valamit, elvégre az ötleteire mindig nagyon büszke volt, még ha a legtöbbször elég nagy bajba került is miattuk.
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. október 7. 19:58 | Link

Krisztián
Ruha

 ~ Hülye cipők - csak ez a gondolat jár a fejében, miközben a lépcsőkön siet lefelé. Megéri ez egyáltalán? Az igazgató úr beszédén kívül, nem történik más csak a vacsora. Ha nem a barátairól lenne szó, akkor biztos nem menne le, hanem csinálna magának ételt és beülne a szobájukba. De a szünetben nem találkozott senkivel, csak Krisztiánnal. Az igaz, hogy Elena minden héten írt neki, de hiányzik neki a Vöröske. Vagyis a szünetben barna lett a hajszíne, mert a szülei nem viselték el az élénkpiros hajat. Gwen is fontolgatta, hogy megváltoztatja a megjelenését, de végül nem tudott választani. Az biztos, hogy a haja hosszából nem ad, de a színben bizonytalan egy kicsit. Vagy a szőke-rózsaszín duó, vagy a barna vörös melírrel. A végén maradt a mostani, mert az már nagyon a szívéhez nőtt. A másik szobatársukkal is levelezett párszor, és nagyon sajnálja, hogy Alíz nem lett harmadikos. Pedig sokat tanultak hárman és segítettek a másiknak. Azt nem tudja, hogy a másik nem tudott koncentrálni, vagy szimplán nem ment be a vizsgákra. Azt említette, hogy van valami baj a családjában, de többet Gwen sem tud. És most lesz elsős diák Mina is, akire Gwen szokott vigyázni. Bár a kislány a Levitába fog járni, többet találkozhatnak, mint eddig. Nem volt megbeszélve, hogy nyáron mikor kell vigyáznia rá. Akkor ment, ha Zója üzent neki bagollyal. Most, hogy már iskolás lett, biztos nem kell rá vigyázni, hiszen elég idős. Azért Gwen biztosítva lett róla, hogy találkozhat Minával bármikor, amikor szeretne. Már az előtérben is sok diákot megismer, de Elenáékat sehol nem találja.
~ Biztos már bent vannak, vagy nem jönnek -elmélkedik. A teremben feltűnik neki a kék díszítés, ami azt jelzi, hogy megint a Levita lett a házverseny győztese. Ez miatt egy picit elfintorodik, mert utálja a kék összes árnyalatát. Észreveszi a Mácsai lányt és int neki egyet, és mikor a lány odapillant, eltátog egy sziát is. Ezután elindul az Eridon asztalához, és leül a legelső szabad helyre.
 - Kit keresel ennyire? - kérdezi a mellette ülő fiút, akivel a szünetet töltötte. A családja boldogan fogadta őket, és próbálták minden programba bevonni Krisztiánt. Ez nem is volt olyan nehéz, ha Dávid és Dan szervezkedtek, mert akkor olyan dolgok vetődtek fel, mint a Horror est, és a go-kartozás. Ezeket a lány is nagyon élvezte, viszont, amit Ella, és Angel ajánlottak annyira már nem volt ínyére, de azért elment velük vásárolni, és megnézni valami nyálas filmet, amire már nem is emlékszik. Ezekre természetesen nem cibálta el a fiút, legszívesebben ő sem ment volna, de a két nőt is nagyon szereti, és értük megtette. Plusz nem is járt olyan rosszul, mert beszerzett egy pár gyönyörű ruhát. Nem kell sok idő, az igazgató már meg is kezdi a beszédet. Bár őt nem emlegetik sehol, heves tapsba kezd, mikor Elenát kihívják, és bejelentik az új házvezetőjüket. Ezek után következik Ármin búcsúbeszéde, és a kviddicses jelölések. Gwen nagyon sajnálja, hogy a férfi lemond, mert szerinte nagyon jó játékvezető volt, és hiányozni fog neki a kommentárja. Bár ezen kicsit javít az, hogy kapnak Ármintól egy cikeszt, méghozzá egy olyan idézettel, ami rájuk illik.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. október 7. 20:00
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. október 8. 15:42 | Link

Evelin
Évzáró/évnyitó

Ahhoz képest, hogy milyen morcos voltam mikor bejöttem, ide, szinte már el is felejtem a bosszúságomat. Teljesen kiheverem, a nagyival való viaskodást, a ruha miatt, és kezdem jól érezni magam. Főleg hogy háztársaim is kedvesek. Bár még nem mindjájukkal beszéltem. De akikkel eddig sikerült, mind kedvesek voltak velem és türelemmel viselték, ha Démon rosszalkodott. Evelinnek nagyon tetszik, hogy kutyusomra is rakhatott, masnit, és tényleg aranyosan néz ki így.
- Nagyon aranyosak, csak elég sok a munka is velük. De hát, ez a nagyiék szenvedélye. És tényleg mindig a legjobb szánhúzókat tenyésztik ki. Szinte minden évben a a mi kutyáink a bajnokok. – mondom neki mosolyogva. Mondjuk nem mindegyik kölyök a legkedvesebb. Sajnos, van, hogy egy – egy kutyus azt hiszi ő a főnök és olyankor mindig csúnya vége van a dolognak.De benne van a pakliban hogy meg – meg harap egy két kutya, ha velük dolgozol. – teszem hozzá egy halvány mosollyal. Majd Evelin megosztja velem a megfigyelését, hogy négyünk közül egyedül rajtam nincs szalag. Nagyot nyelek, mert felajálja, hogy én is kaphatok egy szalagot, és akaratlanul is beveti azt, amitől mindig meglágyul a szívem. – Jaj, ne nézz így rám! – mondom és próbálok oda sem figyelni rá, de a lány nagyon kitartó.  Nagyot sóhajtok, és megadom, magam. – A vaj szívem fog a sírba vinni. Legyen, megadom magam. – mondom egy halvány mosollyal, és hagyom, hogy rám is egy szalagot aggasson.
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Rabbot Portnipper
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 790
Írta: 2014. október 8. 17:10 | Link

Anton + Várkonyi egy kicsit

Rabbot töltött a borból Antonnak is és magának is, aztán köszöntés szerűen megemelte kupáját majd ivott belőle, de nem csak úgy illedelmesen, egy keveset, hanem egy hajtásra kiitta a kupa tartalmát. Úgy érezte azonnal vérré és bátorsággá vált benne a bor. Az a néhány pillanat, amíg végigfolyt benne a hűs nedű, visszahozta életerejét, jókedvét. Feloldotta minden feszültségét, és egészen elengedte magát. Örült ennek a csodálatos társaságnak, örült a kollégáknak, és örült a diákoknak és az egész Bagolykőnek. Szívből jövően elnevette magát, mikor Anton a gyerek titulussal illette Dwayne-t.
- Igen, igen, maximálisan egyet értek. Valóban gyerek. - mondta – Láthatóan nem kerüli el semmi a figyelmét, és élvezi azt, hogy emiatt kézben tarthatja a diákokat, és talán egyes tanárokat is. Ugyanakkor a sokkal inkább játszik, és a tetteit a játék élvezetéből csinálja, mint sem valamiféle tanári kötelesség tudatból. Ezért is gondoltam úgy, hogy ezt a pozíciót neki adom, mert nem árt megnövelni egy kicsit a játék terét. Neki is jót tesz, és jó, ha a diákoknak valaki hivatalból meghúzza a határt. - Aztán észbe kapott, hogy nem kéne itt Dwayne lelkét boncolgatni, így könnyedén lezárta ez a gondolatot. - Örülök, hogy egyet ért. Nekem most jól jön minden visszajelzés, mert hát, bár ebben a székben ülök, közel sem vagyok mindent tudó. - Rabbot hirtelen elgondolkodott saját szavain. Időbe fog kerülni, hogy beletanuljon új posztjába. Oly könnyedén kineveznek embereket ilyen, vagy olyan vezetői posztra, sokan még sóvárognak is azért, hogy egy-egy hangzatos pozíciót elnyerjenek, de lehet bármekkora is egy kinevezési ceremónia, a poszt betöltéséhez kellő bölcsesség nem száll le a kinevezettekre. Egyetlen dologra támaszkodhatott, és ezt nagyon mélyen megszívlelte. Bármi is lesz, mindig azt a megoldást keresi, amiben a szeretet juthat érvényre. Igen, ezért volt ő régen elevatív mágia tanár, ezért foglalkozott annyi évet a szeretet kifürkészhetetlen titkaival, hogy amikor döntéshelyzetbe jut, meg tudja találni a szeret által ihletett megoldásokat.

Rabbot érezte, hogy fejébe szállt kicsit az imént felhajtott bor, amitől előjött a  csillogószemű kisfiú énje, így gyermeki naivitással érdeklődött tovább a mellette ülőtől.
- Jól érzi magát itt az iskolában? Messziről jött közénk? - aztán megunta a fáradságos magázódó nyelvet, ha valaki szimpi volt neki azzal sohasem magázódott – Egyáltalán, zavarna ha tegeződnénk? - Ez utóbbi kérdésnek egy barátságos nevetéssel adott kellemes nyomatékot.

Közben megérkezett Várkonyi professzor is, ezek szerint a manó tényleg elvitte az üzenetet. Egy mosollyal viszonozta a biccentéssel járó köszöntést. Miután helyet foglalt a tanári asztalnál, megjelent előtte egy kisebb tálnyi a frissen sült húsokból. „Ezek szerint a kis manóra tényleg lehet számítani.” - gondolta Rabbot. Örült, hogy ennyire előre látó kezek gondoskodnak az iskoláról.
Hozzászólásai ebben a témában

,,A tanítók kinyitják az ajtót, de bemenned neked kell.'' (kínai mondás)
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Évnyitó ünnepség
Írta: 2014. október 9. 21:59
| Link

a vadi új igazgató

Hol a bort kortyolom, hol a túrós süteményt szurkálom fel kemény mozdulatokkal a villámra, hogy aztán a számba toljam, és jelentős állkapocsmozgással rágjam a finom falatokat. Megemelem a szemöldökömet, ahogy Portnipper felnevet mellettem, aztán bólogatva hallgatom elmondását Warrenről. Bár nem mutatok éppen túl nagy érdeklődést. Azonban ez csak a látszat. Ahogy a másik auror figyelmét nem kerüli el semmi, úgy az enyémet sem. Ez a szakmánkkal és a személyünkkel jár. Annak ellenére tehát, hogy úgy tetszhet, sokkal jobban foglalkoztat, hogy az apró túrómorzsákat egytől egyig a villámra zsonglőrködjem, azért minden eljut hozzám, amit a férfi ecsetel nekem akár Dwayneről, akár saját magáról.
- Mm. - nyögök először csak ennyit válaszul, hiszen éppen magamhoz vettem a kupámat, mikor kérdezett, szóval most mézborral teli a szám.
- Ja... - kezdem meg feleletem, ahogy lenyeltem az italt.
- Messziről, igen. Budapestről. - bólogatok úgy, mintha legalábbis Bangladest mondtam volna, közben hátradőlök a székemben, és megsimogatom kicsit a hasamat fekete ingemen keresztül. Minden pompás volt.
- Nem tudom, jól érzem-e itt magam. - vonok vállat, és rávetem a kezemet az igazgató úr székének háttámlájára.
- Nem nagyon szoktam ilyenekkel foglalkozni. De meg kell hagyni, izgalmas. Nem tanítottam még soha. - rázom meg a fejemet mosolyogva, és végignézek a mellettem ülőn.
- Dehogy zavarna. - intem le a kérdését, és mivel kifogytam a mézborból, felkapom a kancsót és töltök. Persze, a férfinak is, ha kér.
- Szervusz! - emelem kupámat a tegeződésre.
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Évnyitó
Írta: 2014. október 17. 07:49
| Link

Ashley, Kék asztal, Igazgató bácsik (régi-új)

Lesüti a szemeit, és nem mond semmit. Édes. Ez jut először eszembe és valamiért zavarba ejt a gondolat. Ezt próbálom leplezni azzal, hogy a karomat nyújtom, hogy belém karoljon és úgy vonuljunk be a nagyterembe. Nem is igazán értem, miért szeretném, hogy velünk üljön, de nagyon örülök, hogy nem hagy magamra és együtt foglalunk helyet a Levita asztalánál. Persze vannak páran, akik furcsán néznek, de nem foglalkozom velük.
Csak ülök csendben és hallgatom az igazgatói beszédet. Amikor kell illedelmesen tapsoklok, majd Ashleyéket is megdicsérem. Elvégre, tényleg ügyesek voltak. Más kérdés, hogy minden kék a teremben jelezve, mi még jobbak voltunk. Nekem valahogy természetes, hogy így van. Az ezután következők viszont, már kevésbé...
Nem vagyok hozzászokva, hogy ki kell menni, s bár évfolyamelsőnek lenni, talán nagy szó, az, hogy a pontjaimat említik már nem tetszik.. Egy pillanatra ökölbe szorul a kezem az asztalon, de hamar lehunyom a szemem és rendezm magamban a dolgokat. Csak szokatlan a helyzet. Szokatlan... másodiknak lenni. De ez nem jelenti, hogy rossz lennék. Nagy levegőt veszek, majd felállok és kisétálok, hogy kezed rázzak az idős urral. Egyébként nagyon szimpatikus, és annyi mindent a kezembe nyom, hogy meg sem tudom rendesen fogni. Ha ezt tudom, hozok pálcát.
Ezzel pedig még nincs vége, újra megemlítik a nevem, ezzel már tényleg teljesen zavarba hozva. Mégis igyekszem nyugalomban állni, ismét kezet rázok, mosolyogva fogadom a hátba veregetést és valami olyat motyogok, hogy "Igazán semmiség..." majd amint lehetőség nyílik rá visszamenekülök Ashley mellé.
- Ez... mindig ilyen? - kérdezem meg suttogva, kissé idegsen, miközben a cukorkákat Ashley elé teszem. Kizárt, hogy én ilyesmit egyek. Aztán ha Ashley válaszolt ismét az igazgatóra figylek. Rengeteg meglepő dolgot mond. Pislogok is nagyokat, hol rá, hol a mellettem ülő eridonosra és megint vissza az igazgatóra.
- Elmegy? - csattanok fel kicsit talán hangosabban, de nem eléggé, nem halhajták a levita asztalán kívül. Az új igazgatóra emelem a tekintetem. Fogalmam sincs kicsoda, pedig ismerős neve. Csak éppenséggel nem tudom honnan.
- Ashley, Ő ki? - nézek kíváncsian a lányra, ő régebb óta tanul itt, biztos látta korábban az urat. Elvégre az fura lenne, ha egy vadidegent neveznének ki. Mégis, a sok pusmogást látva-hallva elbizonytalanodom. Marad hát a figyelés, az illedelmes tapsolás, majd amikor végre eljön az idő, a falatozás.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. október 17. 21:36 | Link

Moondance
~Évnyitó/Évzáró~

Azt hiszem a napom is pont olyan jól alakul, mint ahogyan terveztem. Itt vagyok az egyik mérhetetlenül kedves háztársammal, akinek nem mellesleg kötélből vannak az idegei, mert még nem adta tudtomra, hogy már mennem kellene. Ráadásul nem csak egy kék leányzót ismertem meg, hanem az Ő aranyos "kis" kutyusát is. Az állatkák a lábaink előtt szundikálnak összebújva, masnikkal a nyakukban, amelyeket nem mellesleg én aggattam a nyakukba. Mind ezek a dolgok mérhetetlen örömmel és a masni rákötése a kutyára pedig büszkeséggel tölt el. A lány mondataira nem válaszolok semmit, mivel, hogy az előttünk alvó masnis brigádot kémlelem, miközben kizárom az engem körülvevő világot. Most kivételesen nem a furcsa gondolataimon kalandoztam el, hanem a látványon, amely előttem helyezkedett el. Arra eszmélek csak fel, amikor megérkezik a kérdésemre a várva várt válasz, amelyre felpattanok ültömből, megkerülöm a lányt, elkacsmarom a haját, pár gyors mozdulattal oldalra fonom, majd egy szép kék masnival rögzítettem azt is. Már nincsen köztünk kakukktojás. Vagyis van, a teremben tartózkodó többi emberen tudtommal nincs masni. Meg nem is valószínű, hogy lesz, de az nem is nagy baj. Beállok a lány elé, majd a tekintetem a művemre emelem.
- Már nem vagy kakukktojás.
A lány frizurájában való gyönyörködés közben rádöbbentem valamire, nekem mennem kéne. Vagyis nem lenne kötelező, de most úgy tartja kedvem. A masnis brigádra mézek, ami persze büszkeséggel tölt el. Mindegyikre én kötöttem azt a nagyon szép kis masnit, majd tisztázom Moonnal a tény állást.
- Most azt hiszem mennem kell, vagyis különösebb dolgom nincs, de azért akad néhány.
Mindig is erősségem volt értelmesen elmagyarázni a dolgokat az embereknek, mint ebben az esetben is. Remélem azért valamennyit megért majd belőle.
- Megszeretnélek kérni, hogy figyelj az állatkámra, nem szeretném most magammal rángatni, mert látom, hogy milyen jól érzi magát Démonnal. Remélem érted amit mondok, de az sem baj, ha nem.
A figyelmemet a teremből kifelé vezető útra helyeztem, majd megejtettem egy hátraarcot. Szépen sétálni kezdtem kifelé, de még egyszer visszanéztem és integettem neki.
- Legyetek jók!
Ezzel az ügyet lezártnak is tekintem. A sétáról fokozatosan ugrándozásra váltottam, majd kámforrá váltam.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 [4] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet