Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=335157#post335157][b]Evelin Ordassy - 2014.07.12. 11:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=335169#post335169][b]Evelin Ordassy - 2014.07.12. 11:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=335177#post335177][b]Evelin Ordassy - 2014.07.12. 12:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=335184#post335184][b]Evelin Ordassy - 2014.07.12. 12:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=335206#post335206][b]Evelin Ordassy - 2014.07.12. 12:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=390420#post390420][b]Evelin Ordassy - 2014.09.23. 19:06[/b][/url]

Végre itt a nap, amelyet már olyannyira vártam, hogy tegnap alig sikerült elaludnom. Ez amiatt volt, mert képtelen voltam eldönteni, hogy erre  a kivételes alkalomra milyen színű masnit kössek a hajamba... de szerencsére sikerült! A mai napot korán keléssel indítottam, mert kellett nekem idő, hogy elkészüljek, meg arra is, hogy megtaláljam a dísztalárom... Egy fekete egyberuhát vettem fel a talár alá. Érdekes tény, hogy most húztam fel évek óta először szoknyát. A hajamat oldalra fontam és a végére egy hatalmas kék masnit kötöttem. Ezzel a színnel jobban képviselhetem a házamat. Már el is indultam, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem valamit... a cicámat. Nyakoncsíptem a kis lurkót és persze, mint mindig egyen masnit aggattam rá. Az ő nyakába is kötöttem egy kék szalagot. Hamar eltrappoltam a nagyteremig, ahol persze már nyüzsgött az élet... Egy kicsit késve, de épségben beballagtam a terembe és helyet foglaltam a Levitások asztalánál. Annyi ismerős arcot láttam ott, meg mindenütt a teremben. Amikor oldalra pillantottam megláttam egy hatalmas kutyust... kettőt tippelhettem, hogy ki a gazdija, bizonyára a leányzó, aki mellettem ül. Nem telt el sok idő és gondolkodás nélkül megszólítottam a lányt.
- Szia!
Amikor végigtekintettem a leányzón, megakadt a szemem a talárja alól éppen hogy csak kilógó kék ruhán. ~Jéé, kék!~ Nem, mintha nem lett volna olyan színű az egész terem, de nekem is azon ragad meg a szemem, amin nem kéne.
- Milyen szép színe van a ruhádnak a talárod alatt! Pont olyan, mint az én masnim!
Hatalmas lelkesedéssel mutattam a fonatom végén lévő szalagomra, amelynek a színe teljesen megegyezik a lány ruhájával, meg persze a terem dekorációjával... A tekintetem ezek után lentebb vándorolt és megakadt a kutyuson.
- Ez a te kutyosod? Úgy szeretem ezt a fajtát... Meg szabad majd simogatni?
Nem mintha ne lett volna mit simogatnom... a cicám éppen az ölemben dorombolt. Amikor befejeztem az észrevételeim közlését, egy pillanatra elfordultam, hogy megnézzem, hol is tart az igazgatóúr, de fél fülem persze a leányzón tartottam.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=390670#post390670][b]Evelin Ordassy - 2014.09.23. 21:39[/b][/url]

A lány hamar adott választ az én kissé nem normális kérdéseimre... Erről eszembe jut egy érdekes kis bölcsesség amelyet nemrégiben hallottam egy nagyon bölcs személytől... "Rosszat kérdezni nem lehet." Ezt a mondatot azóta is újra, meg újra felidézem magamban. Amikor elérkezettnek látom az idejét annak, hogy elfordítsam a tekintetem az igazgatóúrról vissza fordulok a lány felé. Megejtek én is egy kedves mosolyt, de ez már csak amolyan reflex, vagy inkább megszokás a számomra. Amikor tekintetem megint a lányra emeltem, elgondolkodtam azon amit az imént mondott a nagymamájáról. A néni biztosan kedves és egyben furcsa forma lehet, ha ilyen ruhát ad szegényre. Ezt abból szűrtem le, hogy a leányzó próbálja elrejteni a kis kék öltözetének minden részét a talárja alá a sok kíváncsi szem elől. Amikor egy kicsit elmorfondíroztam ezeken a gondolatokon a lány megosztott egy érdekes észrevételt velem és a cicámmal kapcsolatban, amin persze elmosolyodtam magam. Kimondottan büszke voltam arra, hogy feltűnt a leányzónak a dolog.
- Örülök, hogy észrevetted... Ugye milyen aranyos? Neki kimondottan jól áll a pici kék szalad, nem?
Felemeltem a cicámat az ölemből és magam elé tartottam, hogy jobban láthassam a kis masniját. A masni elméletben úgy szolgál, mint egy kis "nyakörv". Erről az egy ismertető dologról a házunk apraja-nagyja ismer minket. Ha esetleg eltűnne a kis lurkó, akkor legalább könnyen meg lehet találni... Szép óvatosan visszatettem az ölembe az állatkámat és a tekintetem csak úgy, teljesen véletlenül a lábainknál üldögélő hatalmas kis pihe-puha bundájú kutyuskára vándorolt. Abban a pillanatban megfogalmazódott bennem egy kérdés...
- És te miért nem öltözöl vele össze? Talán nem volt szalagod? Azon segíthetek ám...
A zsebemben szerencsére mindig volt pár szalag pluszban, arra az esetre, ha az én kis virágszálam elhagyná valahol. Ez gyakran megesik... nem tudom, hogyan tudja mindig leszedni magáról, de ez igazság szerint nem is érdekel igazán, ezek a cica magánügyei... A lány még a kutya nevét is készségesen megosztotta velem, amin még rágódnom kellett...
- Apropó, engem csak szólíts Eve-nek, a cicámnak meg még sajnos nincsen neve, szóval azt nem tudom megosztani veled...
Ránéztem az ölemben lévő cicára, aki immáron már édes deden alukált.
- Ha szabad érdeklődnöm, a kutyusodnak miért Démon a neve?
Szerintem ez a név nagyon illik az állathoz, magam sem adhattam volna neki jobbat... de akkor is érdekel a dolog. Hátha mond valami olyan dolgot, ami alapján én is dönthetek a cicám nevét illetően...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=391449#post391449][b]Evelin Ordassy - 2014.09.24. 21:21[/b][/url]

Mindig annyira örülök az ilyen napoknak... már megint egy végtelenül kedves emberrel hozott össze a sors. Ennél jobban azt hiszem nem is alakulhatott volna a napom... A figyelmem azt hiszem végleg elterelődött az igazgatóúr beszédéről, végül is ez várható volt... Örömmel vettem, hogy a leányzó szerint is aranyos a cicámon az a bizonyos hatalmas kék masni, mert szerintem is az... A lány még megosztott velem pár érdekes információt is, amelyeknek például nagyon örültem...
- Jajj, de aranyos kis nyakörve van! Egypként engem is ritkán lehet szoknyában látni, már rég óta nem vettem fel ilyet, de ez egy kivételes alkalom...
A válaszom után hatalmas örömmel töltött el az amikor azt mondta, hogy ha gondolom köthetek a kutyus nyakába masnit... Rámosolyogtam a lányra, aztán a tekintetem leengedtem a földön üldögélő állat felé... A cicámat felemeltem az ölemből és átraktam a mellettem lévő székre... Nekem fontos dolgom akadt, most nem volt ott jó helyen... Szépen lassan felemelkedtem a székemről és leguggoltam a kutyus mellé és simogatni kezdtem a pihe-puha bundáját...
- Jéé, Démon bundája milyen puha!
Muszáj volt közölnöm, bár gondolom ezt a tényt már a gazdija is régóta tudta... Mindeközben kivettem a zsebemből egy piros színű szép hosszú szalagot... amikor megbiztosodtam róla, hogy körbe éri a kutyus nyakát hozzá is kezdtem a művelethez. A kutyusnak minden bizonnyal kötélből vannak az idegei, mert nem is érdekelte, hogy mit matatok a nyaka körül, igazság szerint rám sem hederített... Végül is hozzám aztán kellenek azok a strapa bíró idegek... A lány eközben be is mutatkozott nekem, amire csak egy rövidke felpillantással reagáltam. Moondance-nek igaza volt, ez az állat egy kezesbárány... A művelet közben hallgattam a lány szavait... Érdekes dolgokat mondott, sőt még a kérdésemre is válaszolt. ~Azt hiszem megkedveltem a leányzót...~ Amikor a masnit sikeresen rögzítettem a kutyus nyakán, elégedetten vissza is ültem a helyemre Moondance mellé. Vetettem egy pár büszke pillantást az alkotásomra Démon nyakán, és kíváncsian vártam a lány véleményét a dologról...
- Remélem is, hogy majd lesz valami neve a cicámnak egyszer... Neked van esetleg valami ötleted?
Az utóbbi napokban az összes embertől megkérdeztem akivel összefutottam, hogy melyik név is illene az én kis fekete cicámhoz... Apropó, a lány kérdésére illene válaszolnom...
- Ajándékba kaptam... Nem is olyan rég...
Remélem megelégszik ezzel a válasszal is... Tőlem csak ennyire telik. A továbbiakban érdeklődve figyeltem a lányt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=392067#post392067][b]Evelin Ordassy - 2014.09.25. 20:01[/b][/url]

Azt hiszem ez életem egyik legszebb napja... nem is alakulhatna jobban... Imádom a kéket társaságát, meg persze a többi házét is, eddig egyikre sem panaszkodhatok, meg nem is akarok. A lánnyal békés cseverészést folytatok a kicsi, illetve nem kicsi házikedvenceinkről. Erről jut eszembe az a tény, hogy én se kutyásnak, se macskás embernek sem vallanám magam. Én mind a kettő fajt egyaránt szeretem... A lány sok sok információt oszt meg velem, amelynek különösen örülök... A végén amikor észreveszi a kutyusán éktelenkedő hatalmas piros masnit, csak mosolyog egyet és megsimogatja az állat fejét, akinek esze ágában sincs megmozdulni... ~Igen, mellettem hozzá kell szokni az ilyenekhez...~ De akkor is jól áll a kutyuson az a bizonyos masni... ehhez kétség sem fér... A lány figyelme ezek után a cicámra terelődik és hamar válaszol is a kérdésemre... ~Pamacs... aranyos kis nevecske...~ Mélyen elmorfondírozok ezen az ötleten is, mint eddig az összesen amit kaptam...
- Majd még meglátom, lehet, hogy ez lesz a neve...
Rámosolyogtam a lányra és hallgattam tovább a csacsogását... Milyen szomorú dolog, ha valaki bezárja a házba a cicáját, még ha a saját érdekében is történik a dolog. Az én kis lurkóm minden bizonnyal bele bolondulna, ha bezárnám... Mindig is szabad volt, mint a madár és ettől nem is tervezek máshogy tenni. A vadállatok ellen sajnos nincs ötletem, viszont a hideg ellen van. A cicákra lehet adni pici pulcsit, hogy ne fázzanak, bár amikor ezt megpróbáltam, az állatkámat nem is láttam egy darabig... Amikor lopva egy pillanatot lenézek Démonra, észreveszem, hogy megmozdult. Már nem a kőszobrot játszotta... A lány simogatni kezdte és velem is közölte a tényt, hogy bizonyára elfáradt... Utána érdekes módon kérdések tömkelegével bombázott engem...
- Igen, tényleg kaptam... Azt, hogy kitől... majd egyszer megtudod.
Ennyivel lezártnak tekintem az ügyet... Nem haraptam soha a kérdésekért, sőt én kedvelem őket... Ő is kitért arra, hogy hogyan kapta Démont, amihez persze van hozzáfűzni valóm is...
- Jajj, olyan kedves dolog örökbe fogadni állatokat a menhelyről!
Igen, ez is közérdekű közlemény, vagyis nálam az. A figyelmem visszavándorolt az igazgatóúrra a sok ismerős név hallatán... Vagyis talán csak egy név volt ami felkeltette a figyelmem...    

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=393409#post393409][b]Evelin Ordassy - 2014.09.27. 13:22[/b][/url]

Kedvelem az ehhez hasonló napokat, különösen akkor ha nem csak egy, hanem kettő új "embert" ismerhetek meg... Moondance szerintem egy nagyon kedves lány, meg Démon is egy nagyon aranyos kutyus... és persze türelmes is... Még nem mászott tőlem, meg persze a masnijaimtól a falra... Ez dicséretes példa még a cicámnak is, nyugodtan tanulhatna a valamit a kutyustól... A leányzón látszott, hogy egy kicsit elkalandozott... minden bizonnyal az otthonára gondol, hiszen az imént annyit beszélgettünk róla... A vége felé a szavaim kizökkentették, mint ahogyan várható is volt az... Először csak megejt felém egy aprócska mosolyt, aztán pedig egy annál sejtelmesebb másikat. Azt hiszem egy kicsit megijedtem a lánytól, ami tőlem ritka... általában mindig akkor félek amikor nem kéne, amikor meg kellene, akkor még sem teszem... A lány kérdése akkor is furcsa volt, amelyen persze elmosolyodtam... Először hitt rólam valaki ilyesmit... Nem mintha lehetetlen lett volna, de engem kevés ember visel el... Inkább én is annyiban hagyom a témát... lehet, hogy úgy jobb lesz neki, mert különben minden bizonnyal egy kisregénnyel bombáznám... Amikor lopva egy pillantást Démonra tekintek, ő már a fejecskéjét a lány lábára helyezte és szunyókál... de cseppet sem csendesen... Még életemben nem hallottam horkolni kutyust, ma jöhetett el ezek szerint a szerencse napom... A lány egy apró mozdulattal megpiszkálta a fülét, amelytől a horkolás abba maradt... milyen kár érte...
- Semmi baj, nagyon aranyosan horkolt... vagyis szerintem...
A tekintetem a lányról Démonra helyezem és figyelni kezdem, ahogyan alszik... ~Milyen aranyos kutyus...~ A lány közben mesélni kezd nekem arról, hogy milyen is Démon... igaz, hogy csak pár szót, de nekem most az is elég.
- Meghiszem azt...
Amikor eszembe jutott a dolog, hogy én sem érkeztem egyedül felkaptam a fejem és a cicámat kerestem, aki, mint várható volt kámforrá vált... Elég egy óvatlan pillanat míg nem figyelek rá, azalatt képes meglógni... Inkább nem is figyelek oda, mintha semmi sem történt volna, most nem vagyok olyan kedvemben, hogy hívogassam, vagy keressem a kis lurkót, mert már tapasztaltam, hogy úgy is akkor jön vissza hozzám amikor akar...  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=394137#post394137][b]Evelin Ordassy - 2014.09.28. 09:55[/b][/url]

Azt hiszem nyugodtan kinyilváníthatom azt a tényt, hogy ez életem egyik legjobb napja... Azt hiszem a második helyen áll, eddig... Megismertem egy végtelenül kedves lányt, név szerint Moondance-t, meg az ő aranyos "kis" kutyuskáját, Démont, akinek nem mellesleg kötélből vannak az idegei... Még a masnit is elviseli a nyakán, amely nagyon jól áll neki, de ez is csak az én érdemem... Minden a legjobban alakult... Először azt hittem, hogy teljesen egyedül leszek az Évzárón/Évnyitón, de szerencsére ez nem így lett... A kutyus továbbra is alszik Moon lábainál ügyet sem vetve arra, hogy a lány megpiszkálta a fülét a horkolása miatt... Csak bólintok a leányzónak arra, hogy bizonyára tényleg bosszantó az a tény, hogy horkol az állatka... Most, hogy belegondolok érdekes lehet, ha ezt az éjszaka közepén teszi... Azt hiszem már kezdem sajnálni a lányt... A cicám mindeközben eltűnt, amit persze annyiban hagyok, mivel már volt alkalmam hozzászokni. Az idegeskedés, vagy a szólongatása helyett inkább körbetekintek a teremben és érdeklődve tapasztalom azt a tényt, amit az előbb is... minden kék... ~Jajj, mennyire szeretem ezt a színt!~ A lány mindeközben körbenéz a teremben, mert biztosan kiszúrta a cicus eltűnését... Neki több szerencséje van és egyből meg is találja a kis lurkót egy olyan helyen, amire még csak nem is számítottam volna... Amikor megszólított a tekintetem egyből Démon felé vándorolt és - láss csodát - az én fekete szőrcsomóm odakucorodva a kutyus lábaihoz, szép csendben alukált... Az arcomra egy mosoly szökött és még a fejemet is enyhén oldalra döntöttem, hogy még jobb szögből lássam az állatokat...
- Istenem, de aranyosak! Ilyet sem minden nap látni... Tündéri kis masnis brigád.
Már-már olvadozva néztem a két szunyókáló állatkát, míg végül - nagy nehezen - a tekintetem a lányra helyeztem... Rá is csak mosolyogni tudtam... Néha még rápillantottam az állatokra, de már a figyelmem a lányé volt...
- Láttál már ennél aranyosabbat?
Kissé oldalradöntöttem a fejecském és kíváncsian néztem a lányt... Ha látott már ilyen aranyos dolgot, remélem kitér arra is, hogy mit...  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=396729#post396729][b]Evelin Ordassy - 2014.10.01. 21:55[/b][/url]

A tények állása szerint egy ígéretes napnak nézek elébe... Sikerült ma korán kelnem, ami átlagba véve ritka eset... Megismertem egy mérhetetlenül kedves lányt, aki nem mellesleg a háztársam is... a kékek számát gyarapítja velem együtt... Meg persze az ő kötél idegzetű kutyuskáját, Démont is volt alkalmam megismerni, akinek nem mellesleg pihe-puha bundája van, amelyet élvezet simogatni... Sikerült békés csevejt folytatni a lánnyal, amelynek persze az állatkáink voltak a témája... A cicám mindig újabb és újabb meglepetéseket tud nekem okozni, sohasem tudom biztosra, hogy mire számítsak tőle, amit meg a mai napra tartogatott, azt végképp nem jósoltam volna meg. Figyelem a lány szavait érdeklődve, mint mindig... Általában rá figyelek, de néha lopok egy rövidke pillantást és a masnis brigádra nézek, hiszen ilyet sem minden nap látni... Moondance is hasonló véleményen van, mint én, de azért ő tud mondani olyan dolgot, amely vetekszik ezzel a "ténnyel" a lábainknál... ~Egy rakás pici kutyus... Istenem, az milyen aranyos lehet...~ A gondolataim még az egyik pillanatban itt, a másikban pedig a terem másik részén járnak... Az igazgató úr egyre több dolgot közöl, amelyeknek ezekben a pillanatokban nem vagyok tudatában... Annyi változás lesz majd a következő évben, amelyeket bizonyára meg kell majd szoknom... Ahogy egy kicsit előbb a nevek, most a változások terelik el a figyelmem... A végén azért feleszmélek az elbambult állapotból és a figyelmemet Moonra helyezem... immáron már a régi vagyok...
- A pici kutyusok aranyos kis jószágok... imádom őket!
Végül is szinte minden ember szereti őket, aki meg nem annak nincsen szíve, vagy éppenséggel, ha van is, akkor az a bizonyos szerv kőből készült... Annyi a biztos, hogy a lány nem ezekhez az emberekhez tartozik és ezt a tényt viszont biztosan tudom... A tekintetemet megint leeresztem Démonékhoz és inkább őket figyelem... Végül is az igazság az, hogy nem lehet őket megunni, vagyis szerintem nem... A kutyusékat nézve elgondolkodtam... leszűkítettem a hatalmas teret csupán csak négy élőlényre és találtam köztünk egy kakukk tojást... Moon az, rajta nincs masni... Az én pihent elmémet viszont ez nem hagyja nyugodni... Ez csupán egy átmeneti tényező, ha rajtam múlik...
- Észrevettem valamit... Démonon, a cicámon, meg rajtam is van masni... Te viszont kakukk tojás vagy, de ha akarod segíthetek ezen... Kérsz egy szalagot?
Aranyos kiskutyaszemekkel néztem a lányra, remélem ez elég ahhoz, hogy beadja a derekát... Affelől viszont megnyugodhat, van még szalag ott, ahonnan ez jött...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=405499#post405499][b]Evelin Ordassy - 2014.10.17. 21:36[/b][/url]

Azt hiszem a napom is pont olyan jól alakul, mint ahogyan terveztem. Itt vagyok az egyik mérhetetlenül kedves háztársammal, akinek nem mellesleg kötélből vannak az idegei, mert még nem adta tudtomra, hogy már mennem kellene. Ráadásul nem csak egy kék leányzót ismertem meg, hanem az Ő aranyos "kis" kutyusát is. Az állatkák a lábaink előtt szundikálnak összebújva, masnikkal a nyakukban, amelyeket nem mellesleg én aggattam a nyakukba. Mind ezek a dolgok mérhetetlen örömmel és a masni rákötése a kutyára pedig büszkeséggel tölt el. A lány mondataira nem válaszolok semmit, mivel, hogy az előttünk alvó masnis brigádot kémlelem, miközben kizárom az engem körülvevő világot. Most kivételesen nem a furcsa gondolataimon kalandoztam el, hanem a látványon, amely előttem helyezkedett el. Arra eszmélek csak fel, amikor megérkezik a kérdésemre a várva várt válasz, amelyre felpattanok ültömből, megkerülöm a lányt, elkacsmarom a haját, pár gyors mozdulattal oldalra fonom, majd egy szép kék masnival rögzítettem azt is. Már nincsen köztünk kakukktojás. Vagyis van, a teremben tartózkodó többi emberen tudtommal nincs masni. Meg nem is valószínű, hogy lesz, de az nem is nagy baj. Beállok a lány elé, majd a tekintetem a művemre emelem.
- Már nem vagy kakukktojás.
A lány frizurájában való gyönyörködés közben rádöbbentem valamire, nekem mennem kéne. Vagyis nem lenne kötelező, de most úgy tartja kedvem. A masnis brigádra mézek, ami persze büszkeséggel tölt el. Mindegyikre én kötöttem azt a nagyon szép kis masnit, majd tisztázom Moonnal a tény állást.
- Most azt hiszem mennem kell, vagyis különösebb dolgom nincs, de azért akad néhány.
Mindig is erősségem volt értelmesen elmagyarázni a dolgokat az embereknek, mint ebben az esetben is. Remélem azért valamennyit megért majd belőle.
- Megszeretnélek kérni, hogy figyelj az állatkámra, nem szeretném most magammal rángatni, mert látom, hogy milyen jól érzi magát Démonnal. Remélem érted amit mondok, de az sem baj, ha nem.
A figyelmemet a teremből kifelé vezető útra helyeztem, majd megejtettem egy hátraarcot. Szépen sétálni kezdtem kifelé, de még egyszer visszanéztem és integettem neki.
- Legyetek jók!
Ezzel az ügyet lezártnak is tekintem. A sétáról fokozatosan ugrándozásra váltottam, majd kámforrá váltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=415353#post415353][b]Evelin Ordassy - 2014.11.01. 23:56[/b][/url]

A mai napom is nagyon furcsa volt, egész áldott reggel a jelmezemet kerestem, a nap többi részét pedig a könyvtárban töltöttem. Igazság szerint már alig vártam a pillanatot, amikor magamrakaphattam a jelmezemet és vághattam neki az útnak a kastélyon keresztül a Nagyteremhez. Most kivételesen céllal, végre nem kellett egyedül mennem az ilyen rendezvényekre. A terem előtt már vártak rám, pontosabban vát rám a Kilt Zoltán névre hallgató háztársam, akit az én - szerencsés - áldozatom szerepében kellett elképzelni. Kénytelen lesz elviselni az én társaságomat, hiszen ő adta be a derekát. A célomul szolgáló helyszínt megközelítve lelassítottam egy kicsit, letettem magam mellé a fekete cicámat és a magányosan álldogáló páncél elé álltam, aki nem mellesleg egyből ki is szúrt engem. A köszönésére illedelmesem én is megtettem a dolgot. Legalább túlestünk a formaságokon.
- Szépséges estét!
A meghajolást viszont örömmel fogadtam - az úgymond "lovagom" részéről - viszont az már furcsa volt, vagyis jobb szavakkal élve meglepő ahogyan a páncélt viselő háztársam kiszórt mindent a keze ügyéből. Amire lehajoltam volna segíteni ő mindent felkapkodott, de azért a kardját sok sikerrel elkacsmartam a kezei körül.
- Ezt majd magamnál tartom, addig sem fogod elhagyni...
Igazság szerint nem csak ebből az indokból raboltam el tőle a fegyverét, hanem, mert olyan volt a hangulatom és a macskámon kívül mást is cipelni akartam. A cicust idő közben felkaptam az egyik kezembe indulásra készen. Most kivételesen elhanyagoltam a masnik használatát és így se a hajamban, sem a macskám nyakában nem volt található ilyen dísz. Az állatkámra egy síma nyakörvet aggattam, amely sötétbarna színben pompázott egy aranyszínű bilétával karöltve a nyakában. A megoldóképességem nem ismert határokat a napokban, a biléta felirata helyén az "Anonismusz" név tündökölt... mi mást tudnék odaírni, ha még nincs neve a jószágnak. Lehet, hogy a masnikkal jobban jártan volna... A karomat a lovagom felé nyújtottam, mivel a kezecskéim tömve voltak, így csak ez maradt. Amennyiben hajlandó elkapni indulhattunk is befelé, hiszen ez a terv. A kérdésére csak bólintottam, persze, hogy mehetünk, azért vagyunk itt...