36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Nagyterem - Cyanne North hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 29. 22:31 | Link


~ A JELMEZ ~


Minden vért levettem a jelmezemről a végére, sőt, gyorsan csináltam két babát is, amit magammal vonszolhatok. Ahogy felöltöttem a nagymamám varrta csipkeruhát, s arcomra egy kis smink - no meg pár jótékony bűbáj - segítségével gyakorlatilag egy álfeketelyukat varázsoltam, elöntött az a bizarr várakozás. Cipőm egy kis topánka volt, s bekerült a világos, ijesztő kontaktlencse is a pislogóim elé. Hajam hófehér volt, szám halovány, s a két összevarrt babával a kezemben úgy néztem ki, mintha én lennék a harmadik baba, csak nagyban és élőben. Vagyis... mozgóban.
Elégségesnek tituláltam a szerelésem, így hát kiléptem a Rellon klubhelyiségébe, ahol a különböző ijesztő - vagy gagyi - jelmezbe bújt háztársak csapatokba verődve beszélgettek. Egy pillanatra elnémult pár csoport, ahogy meglátott engem. Na, nem a jelmezem miatt - az már volt sokkal jobb is, mint idén -, inkább a tekintetem volt az oka.
Daviddel úgy beszéltük meg, hogy bent a teremben megtaláljuk egymást; közöltem vele, hogy a thesztrálsimogatásra mindenképpen ki akarok érni, így hát igyekezzen, de hát ki tudja...?
Ahogy beléptem a terembe, megláttam, hogy valamennyien fekete-fehérek, sőt, az egész nagyterem az volt; a lámpások, az asztalokon lévő bizarr sütik és cukrok... minden. Szemem felcsillant, ahogy megláttam a beöltözött alakokat, volt köztük igazi bálozó és páran, akik palira veszik az egészet - de a lényeg az, hogy most mindenki jelmezbe bújt, mindenki adózik egy kis időt a halálnak és az ijedtségnek, ez pedig gyönyörrel tölt el engem. A halál, maga ez a rejtélyes fogalom, ilyenkor van a legjobban az emberek tudatában, de ők ezen is csak szórakoznak; s számomra ez az igazán érdekes és felemelő, hogy az emberek félnek az elmúlástól, ezért kinevetik. Nem is tudják, hogy a halál minden kis sarokban ott van, minden eldugott szobában és minden tekintetben; a halál lehetőségét azóta magunkban hordozzuk, hogy megfogantunk, sőt, még előtte is, hisz anyáinkban és apáinkban is benne volt a halál, úgy, ahogy az ő anyjaikban és apjaikban is. Ez benne a csodálatos. Hogy a halál a részünk, és mégis félünk tőle, ünnepeljük azt.
Ahogy ez végigfutott az agyamon, s átjárt egy belső, földöntúli öröm eme eszmefuttatás nyomán, az oldalra tolt asztalokhoz sétáltam, s vettem egyet a szemcukorkából. Szemem a tömeget pásztázta a Rellonos terelőt keresve, s a többieket nézve. Halloweenkor mindenki olyannak öltözik be, ami a lelke legsötétebb részéhez közel áll. Gyönyörű nézni, ahogy a különböző arcok megkapják a legszélsőségesebb, legsötétebb formákat. Ámulattal adózom a Halálnak.
Pont úgy, mint az életnek is.
Szál megtekintése
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 12:29 | Link


~ A JELMEZ ~


Egyszer csak ujjakat éreztem meg nyakam körül, s eszeveszetten hátracsaptam a két babával, amik egy srác elmaszkírozott arcában landoltak. Kis fáziskéséssel jöttem rá - csakis a szemek színéből - hogy ki is az.
- *******, David! - káromkodtam egyet, majd odafordulva a sráchoz még egy ütést mértem rá a két babával. - Remélem elhoztad a szülinapi ajándékom, mert ezért kárpótolnod kell.
Zavaromban megigazgattam a csipkeruhámat. Eddig nagyon kevés ember tudott engem megijeszteni, de a fizikális érintés a kulcs. Ezt nagyon kevesen tudják rólam - főként a nyakam érzékeny pont, gyűlölöm, ha hozzá érnek.
Ahogy kilestem Dave mögött a bejárat felé, megláttam egy igencsak hiányos öltözetben becsörtető lánybandát, akiknek combjuk, hasuk, meg úgy ám blokk szinte mindenük a kirakatban volt. Kissé megforgattam a szemem, és elhúztam a szám. Miért van az, hogy egyes lányoknak az egész csak arról szól, hogy megmutathassák az egyébként kevésbé előnyös testüket a másik nem képviselőinek? Egyszerűen... szánalmas.
- Ezeket sosem fogom megérteni. - böktem fejemmel a mellettünk elviharzó lányhorda felé. Közben éreztem, ahogy a szemes cukorka bizarr íze szétárad a számban.
Most, hogy lélegzethez jutottam az ijesztés és az érdekes lányok után, sikerült két lépést hátrálnom, hogy végig tudjam mérni terelőtársam jelmezét. S bár idegenkedem a fizikai érintkezéstől, mégis végigsimítottam a balta élén. A maszkja igencsak jól sikerült, és a ruhája sem volt rossz.
- A jelmezed nem is sikerült rosszul. - mondtam kimért hangon, s ez tőlem már hatalmas elismerésnek számított. Dave átment a rostán, nem fogok gyilkosan nézni rá az egész este alatt a jelmeze hanyagsága miatt. Hiszen a Ragyogás mégis csak egy alapmű, s bár kétlem, hogy túl sokan ismernék ebben a mágus-népségben, azért mégiscsak dicséretre méltó, hogy David ismer ilyeneket.
- Te is szereted Stephen Kinget? - kérdeztem egy kimért félmosolyt küldve felé, amolyan "cinkosul".
Utoljára módosította:Cyanne North, 2014. november 1. 10:23 Szál megtekintése
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 31. 23:41 | Link


~ A JELMEZ ~


David ajánlatára kissé felvontam szemöldököm, csak olyan elegánsan és kimérten, ahogy szoktam, s amit Dave is ismerhet már egy ideje. Egy apró, úgyszintén kimért mosoly kíséretében fújtam ki a levegőt.
- Akár. Talán az őszi szünet hátra lévő részében... - mondtam kellően visszafogottan, s rávillantottam egy kiszámított adagnyi mosolyt.
Igazság szerint meglepett, hogy tudja, egyáltalán hány éves vagyok, meg ilyesmi; mert nem hinném, hogy magától tudta, hogy szülinapom van. Sőt, kétlem, hogy tudomása lenne arról, hogy Kowainak is ma van. Reméltem, hogy nem találkozunk össze vele, ugyanis szinte mindig gyilkos pillantásokat küld nekem, ha Benettel vagyok. Érdekes, mindenesetre.
Mikor ismét megszólalt, én pedig meglepve ránéztem, ahogy konstatáltam, hogy orosz akcentussal szólalt meg; ez a gyengém, ezt senki sem tudja, hogy oroszt tanulok szabadidőmben. És ha egy srác orosz akcentussal szól hozzám, nos... kissé megremegtem. Természetesen ebből semmi sem látszott, maximum tekintetem egy szikrája árulta el, hogy őszintén meglepődtem, s hogy ez a stílus tulajdonképpen... úgymond tetszik nekem.
Meglepettségét a Stephen King-felismerésem nyomán csak egy mosollyal nyugtáztam. Nem hitte volna, hogy Rellonos """elit""" létemre ismerek mugli regényeket, vagy filmeket, gondolom. Hát, Benett még nem ismer engem, és azt hiszem, egy ideig nem is fog... mint ahogy én sem őt. De hát, a Rellon házban ez az általános magatartás egymással szemben - 2 lépés távolság és diszkréció a másik magánéletével kapcsolatban.
- Igen, Stephen King zseniális író. A Ragyogás az egyik kedvencem, de az "It" című kétrészese is fenomenális.
Egyszer csak hegedűszó hasított a levegőbe, s a fekete-fehér tökök a mennyezet alatt mintha új életre keltek volna. A nép azonban nem pezsdült fel, senki sem áramlott a táncparkettre. Egy apró, fitymáló mosoly kíséretében mértem végig a tömeget. Egy ilyenre nem táncolni Halloweenkor bűn. De tényleg.
S David rám nézett, egy kissé megdöntötte törzsét amolyan meghajlásként, és megszólalt az egyre inkább érezhető orosz akcentussal a hangjában.
Azóta, hogy apa megtanított táncolni nyolc évesen, nem voltam hajlandó táncolni senki előtt sem. Egyszerűen nem; az előző bálokon sem tettem meg ezt, többnyire zabáltam és ijesztgettem a folyosón. Hezitáltam.
Azonban David elegáns felkérése, a szemében látszó alázatosság és az orosz akcentus - és főként az orosz akcentus - valamiért meggyőző volt.
Kellő mértékben elmosolyodtam, egy aprót bólintottam, majd egy pukedlit követően karjára tettem a kezem, hogy be tudjon kísérni a táncparkettre.
Remélem, megtisztelve érzi magát.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2014. november 1. 10:24 Szál megtekintése
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 18. 15:40 | Link

<3
~ ruha; haj ~


Úgy terveztem, hogy igazi boldogtalan kamaszlány módjára bent ülök majd a szobámban, és lesek kifelé az ablakon, azon merengve, hogy mennyire igazságtalan az élet, hogy nekem bizony nincs táncpartnerem a bálra, de valljuk be, hogy ez a legkevésbé sem illett volna hozzám, úgyhogy nem rajongtam kifejezetten az ötletért.
A megváltás az alagsori folyosón kapott el, Axel személyében, akivel Madagaszkáron sem élményektől mentesen találkoztunk, sőt. Felajánlásába önként és nagy örömmel egyeztem bele (tudom, fura), és most itt vagyunk. Én magam Axel csokornyakkendőjéhez öltözve (igen, én igazodtam, ez elég durva), afféle steampunk stílusban. A bóknak igazán örültem, kicsit ki is húztam magam a hatására (gyakorlatilag pályafutásom alatt Axel bókolt nekem először, sőt, ő az első táncpartnerem is bárminemű bálon), s mosolyogva köszöntem meg, hogy aztán beléphessünk a nagyterembe.
Amint megláttam a cuki kis párnákat, és a gyertyákat, röhögni kezdtem, de gyorsan visszafojtottam a dolgot. Nyári ruhácskák, meg minden. Aha, szóval a DÖK szerint ez a bohém. Axel is okosan megállapította ezt a dolgot, még a "cuki" jelzőt is hozzátette, aminek hatására mérséklődött a vigyorom.
- Azt hiszem, feltűnést fogunk kelteni. - mondtam halkan, csak afféle mellékes megjegyzésként. - Bár a "bohém" szó hivatalos meghatározása csak annyi, hogy "különcködés, ami fittyet hány a polgári erkölcsökre".
Igazság szerint nem zavart különösebben, hogy eléggé eltérünk a díszletektől, de jó páran meglepve néztek ránk, hogy mi így sétálunk be, és különben is hú, meg há. Csak gratulálni tudtam nekik, legalább én nem az egyik madagaszkári göncömet rángattam fel magamra.
- Ha már így megbámulnak, villámolhatok egyet a hatás kedvéért, ha igényt tartasz rá. - ajánlottam fel félig viccből, félig pedig komolyan.
Axel javaslatára elmosolyodtam, és ismét rá kellett jönnöm, miért is bírom ennyire. Axel egy arc.
- Abszolút benne vagyok. - néztem rá. - Sőt.
Egészen eddig tökre vártam a Bagolyköves bálokat, mindig ki lehet öltözni, minden szuper, a végzősök bálja pedig különösképpen ebbe a kategóriába tartozott; mindenki rájuk figyel, és ők vannak a legjobban kiöltözve. Ez a nyárias tinglitangli... nos, nem volt épp a kedvencem. Azért reméltem, hogy az én végzős bálom jövőre kevésbé lesz... cuki.
Szál megtekintése
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 20. 21:05 | Link



Axel nevetve rám kacsintott, én pedig visszavigyorogtam rá. Hát igen. Az a whiskeys este... az volt az egyik legszerencsésebb véletlen, ami az elmúlt időszakban megtalált.
- Tetszik ez a hozzáállás. - jelentettem ki, ahogy végigmustráltam egy lenge nyári ruhás lánykát. Amaz meglepetten elfordult, gondolom, a ruhám miatt. - Legalább ha jól állna nekik... - sziszegtem. - Legalább akkor lenne mit nézni.
Bálpartnerem beleegyezett a villámszórásba, és már épp nyújtottam ki a kezem, mikor a tömegben egy alakot láttam meg. Aztán persze már nem láttam, az is lehet, hogy csak káprázott a szemem, de határozottan úgy tűnt, mintha... leeresztettem a kezem.
- Áh, ugyan. A végén még elkapna egy auror. - jelentettem ki, ezzel természetesen Dwaynere utalva. - Annak pedig nem örülne senki sem, ha véletlenül netán kettésütném. - fejeztem be halkan. Hát igen. Nem voltam épp lelkes azzal kapcsolatban, hogy Dwayne iránt többet érzek, mint kéne.
Végül persze Axel felajánlotta a tökéletes programot, amit úgyszintén vigyorogva fogadtam. Bár sejtettem, hogy a kocsmában nem feltétlen leszünk ketten (sőt, volt egy olyan előérzetem, hogy én leszek az a bizonyos harmadik kerék), de legalább nem leszek majd egy légtérben a defenzorral.
Axel kezet nyújtott nekem, igazán lovagias volt. Elgondolkodtam egy pillanatig, hogy megjegyezzem: "most nem teszel eleget annak, hogy félig lány vagy", de aztán inkább hagytam, és csak belé karoltam. Nem volt túl sok kedvem ahhoz, hogy számomra szinte ismeretlen végzősökkel társalogjak, de szó nélkül követtem Axelt, csupán annyit megjegyezvén, hogy:
- Remélem, azért majd nem esünk akkorát.
Szál megtekintése
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 22. 10:45 | Link



A vörös lányra terelődött a figyelmem, akinek alapvetően szép arca volt, de az a ruha olyan ízléstelen volt szerintem, hogy... fú.
- Remélem, keringő közben esik orra. - fűztem hozzá rosszmájúan, majd pár pillanattal később hozzáfűztem: - Ilyenkor értem meg, miért is kerültem a Rellonba.
Aztán Axel átkarolta a vállam egy kicsit, ami kifejezetten jól esett, sokkal több megértés volt ebben a gesztusban, mint bármi sablonos hülye szövegben, amit esetleg egy érzelgős Navinés mondana. Halvány mosoly jelent meg arcomon, mikor megjegyeztem, hogy "hát, ja". De hálás voltam Axelnek ezért az apró mozdulatért.
Amikor a karját nyújtotta nekem, ismét megláttam az említett aurort a tömegben, mintha éppen felém nézett volna. Tekintetemet elfordítottam, és kihúztam magam Axel oldalán. A fiú megjegyzésére azért elvigyorodtam, miközben igyekeztem kiverni a fejemből Dwaynet.
- Ejha, egy félig lánytól ez hatalmas teljesítmény. - néztem fel Axelre. Azért az, hogy legalább húsz centivel magasabb nálam, kellemetlen. - Lehet, hogy inkább nekem kéne téged hazakísérnem, úgyis félig fiúnak számítok.
Az italhoz nem fűztem megjegyzést. Azóta, hogy apa meghalt, nem vagyunk éppen a legjobb anyagi helyzetben, édesanyám nem keres túl sokat az írással. A tandíjat is elég nyögvenyelősen fizetjük be, tehát italra nem lett volna pénzem... Dolgoznom kéne.
Amikor háztársnőm bejelentette a keringőt, apró sóhaj szaladt ki a számon. Nincs bajom a tánccal alapjáraton, csak Warren ne lenne itt... na mindegy.
Felcsendült a zene, amikor elfoglaltuk helyünket a parketten, én pedig kihúztam magam. A keringőt még édesapám tanította nekem, amikor nagyon kicsi voltam, s miután megtanultam, elég profira fejlesztettem a dolgot, szóval nem kellett szégyenkeznem a tánctudásom, vagy a tartásom miatt.
Axel műveltségét mutatta meg, amikor a zeneszerző nevét súgta nekem tánc közben, és hogy maximum öt perc lehet az egész. Mosolyogva egy aprót bólintottam, hogy rendben. Felőlem akár maradhattunk is volna, tényleg, abszolút, ha nem lett volna itt Dwayne. Féltem, hogy mi lenne, ha idejönne hozzám.
Axellel igazán jól tudtam táncolni. Bár sokkal magasabb volt nálam, mégis elég jól egymásra tudtunk hangolódni a tánc közben; be kell vallanom, gyakorlatilag már élveztem az egészet. Senki sem tudja rólam, de imádok táncolni, csak eddig még egy bálon se kértek fel, soha. Egyetlen egyszer sem.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. július 22. 10:46 Szál megtekintése
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 25. 10:18 | Link



Axel, a nagy tesó. Valahogy ez a kép élt róla a fejemben, ahogy nyújtotta a kezét, és nevetett. Sosem volt nagy tesóm, vagy bátyám, mindig csak a húgicám, akit védeni kell. Apropó, húgi - őt is megláttam a tömegben, de elfordultam. Elég csúnyán összevesztünk a múltkor.
- Persze, hogy megjegyeztem, kislány! - közöltem csipkelődve, még meg is löktem csípőmmel... a lábát, igen, mert kicsit magasabb nálam, kicsit sokkal.
- Jó, majd legközelebb. Ezt is megjegyzem. - vigyorogtam rá, ugyanis ez azt jelentette, hogy később is lesz társaságom. Hm, igen, Axel az egyetlen barátom jelenleg. Vicces.
Ahogy körbeszeltük a táncparkettet, a szoknyám pedig lebegett körülöttem, nos, az igazán jó érzés volt. Igyekeztem nem kimutatni, de egy perc után már boldog mosoly ült az arcomon, ahogy táncoltunk. Mert igen, hihetetlenül jó érzés volt, hogy végre táncolok egy bálon. Egy igazi bálon végre felkértek. Akármilyen puhány dolog is, mégis nagyon örültem neki, mert sosem hittem volna, hogy valaha lesz ilyen. Elég kamaszlányos, tudom. De a zene, meg minden... olyan jó volt. Egy pillanatra elhittem, hogy valakinek számítok valamit is, haha, vicces.
Dicséretére elmosolyodtam, és félreléptem egyet. Fene vigye el. Apa nem lenne rám büszke.
- Köszönöm szépen. - mondtam, korrigálva a hibámat. - Te vagy az első, aki felkért táncolni. - böktem ki végül.
Amikor vége lett az öt perces csodának, ismét visszatért belém az a frusztrált érzés, hogy itt van Dwayne, meg itt van a húgom, meg itt van mindenki, akihez nincs kedvem. De az az öt perc igazán jó volt, na mindegy.
Axel meghajolt, kész úriember, a lovagiasság mintapéldája. Finom pukedlit mutattam be.
- Én köszönöm. - mondtam, de Axel már rögtön hozzá is tette, hogy jöhet-e a B terv. - Ez a te estéd, te döntöd el. - közöltem mosolyogva. - Majd jövőre, amikor az én végzős bálomon táncolunk, én döntök. - ezt már vigyorogva mondtam, pedig tök komolyan gondoltam. Kétlem, hogy bárki is elhívna engem jövőre, elvégre egy kék hajú elektromos vihar vagyok. Ez nem túl pozitív a srácok körében.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. július 25. 10:20 Szál megtekintése
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 19. 19:44 | Link


~ öltözék ~


Igyekeztem sietni a vacsorával, ugyanis én akartam elsőként sorra kerülni a fürdőben. Vizsgám lesz holnap, és mielőtt átnézem az anyagot (nézzenek oda, mekkora stréber lettem), le akartam zuhanyozni, és ezt lehetőleg tisztaságban akartam megtenni, nem pedig kilucskolt vízben és a többiek tusfürdőjével bebüdösített fürdőben.
Tehát, amint beléptem a nagyterembe, rögtön levágtam magam a Rellon asztalához, valahova a kviddicscsapat közelébe, hogy aztán magam elé lapátoljak némi tökös derelyét. Az asztalnál még mindig megbámultak új hajam miatt, sokan szinte fel sem ismertek csak azért, mert levágtam, és kiszedtem belőle a zöldeskéket; mindenesetre a legtöbben igencsak megütköztek, mikor egy cuki szőke lányra számítottak, de engem kaptak helyette. Nem is értem.
Azt is furcsállották páran, hogy sokkal, de sokkal nagyobb önbizalommal közlekedtem, sőt, beszéltem, mozogtam, lélegeztem, meg úgy alapjáraton, léteztem, mint eddig. Most mondhatnám, hogy sokan elkezdtek hülye pletykákat gyártani, de ez nem lenne igaz, hiszen nem vagyok annyira ismert arc, hála a jó égnek. Most már csak egy egyszerű szőke lány, aki simán képes beolvadni a tömegbe, ó igen. Ez azért hasznos lehet később.
Lényeg a lényeg, kiszedtem a nyavalyás tökös derelyét, és magamhoz képest is igencsak gyorsan kezdtem lapátolni magamba, mindezt persze egyenes háttal és kifinomultan, mégis egy Rellonos kviddicseshez méltóan.
Azonban a táplálkozásban megzavartak, mégpedig a hátam ütemes bökdösésével; ingerülten fordultam hátra, hogy megszemléljem azt az embert, aki hamarosan találkozni fog (szinte szó szerint) villámokat szóró tekintetemmel - aztán fel kellett fedeznem, hogy a navinés Lasch csesztet, az, akivel együtt szoktunk unatkozni mágiatörténeten, meg az összes többi órán, amink együtt van.
Lenyeltem a falatot, és egy magamhoz képes igencsak szolid "mi a francot akarsz" pillantást lövelltem az illető felé, de ez sokkal megértőbb volt, mint amit mondjuk Dwayne Warren kapott volna.
- Igen? - kérdeztem kissé barátságtalanul, és igen, semmi okom nem volt rá, de fürdeni akartam, és közém és a kád közé senki sem állhat, még akkor sem, ha épp defibrillátort kéne játszanom. Nem, először szépen megfürdök.
Szál megtekintése
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 21. 19:28 | Link



Amint hátrafordultam, s szembetaláltam magam Laschsal, eszembe jutott, hogy holnap neki is mágiatörténet vizsgája lesz nagy valószínűséggel - tehát megint egymás mellett fogunk szenvedni majd. Kinézem magunkból, hogy a vizsgalapra is ugyanazt fogjuk firkantani válaszként, mint amit az ügyeletes órán a jegyzetek helyett, úgyhogy egy pillanatra elvigyorodtam gondolatban erre. Szigorúan csak gondolatban.
Kérdésére röhögni kezdtem, ugyanis az jutott eszembe, hogy ezt is csak így fogom megkapni maximum, mármint ezt a kérdést.
- Még szerencse, hogy csak gondoltad. - mondtam végül, megeresztve felé egy vigyort. - Hiszen mihez kezdenél, ha igent mondanék? Egy villamosszék lenne a nejed.
Biztos voltam benne, hogy Ervin se veszi komolyan, amit mondok, ugyanis bár a lehető legkomolyabban mondta ezt, ő is csak hülyéskedett. Várakozóan pillantottam rá, aztán végre kiderült, hogy igazából csak cukrot akart.
- Miért, nem vagyok neked elég édes? - kérdeztem immár komoly arccal, kissé flegmán, mint ahogy mostanában szoktam. Végül csak hátrafordultam a cukortartó felé, és átnyújtottam a Navinésnek; asztalára pillantva láttam, hogy tejberizst eszik. Gyűlölöm a tejberizst.
- Nincs mit. - mondtam, meg sem várva, hogy megköszönje. Kisvártatva hozzátettem: - Holnap?
Ezzel a kérdéssel természetesen arra utaltam, hogy a vizsgát is végigszenvedjük-e együtt, vagy jobb társaságot kíván esetleg maga mellé - valakit, aki tudja is a tananyagot. Tanultam, persze, de az E-ben is csak reménykedni tudok, ha mágiatöriről van szó. Bár azt hiszem, ezzel a legtöbben így vannak.
Végül, ha megválaszolta a kérdésemet, bólintással vettem tudomásul, amit mondott, majd visszafordultam, hogy befejezzem a vacsorámat.
Szál megtekintése
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 25. 15:09 | Link



Lasch tovább húzta a poént, de egyelőre még nem nagyon tudatosítottam magamban olyanokat, hogy a velem egy idős srácok ezeket sokszor nem csak poénból mondják, sokkal inkább hormonális indokokkal.
- Ez esetben átgondolom. De én rendezem be a lakást. - kötöttem ki, még mindig azzal a furcsán kötekedő hangommal, amivel általában beszélni szoktam az emberekkel.
Szörnyű szóviccére csak égnek emeltem a tekintetem, de valahol egyébként jó poén volt. Végül mégis kicsalt egy szájszéli mosolyt ez a vicc, de ennyi. Hajam előreesett a vállam elé, így egy kézmozdulattal hátraküldtem.
- Nem csak a házasságot ráznám meg. - kezdtem, s jelentőségteljesen néztem Ervinre, ami miatt esélyes volt, hogy félreérti a dolgot. - Az életedet is.
Remélhetőleg bevittem a találatot, úgyhogy odaadtam neki a cukortartót, egy csípős hangnemű kérdéssel párosítva. Elvégre, ha már úgyis "megkérte a kezem", úgy, hogy valószínűleg ő volt az első és ő is lesz az utolsó, aki ezt megteszi - akkor van jogom számon kérni az ilyesféle dolgokat. Naná. Persze. Mert amúgy én nem vettem poénnak az egészet. Nem.
Mikor azt mondta, hogy megnyal, egy pillanat alatt felszaladt a fél szemöldököm, majd eszembe jutott, hogy Lasch Navinés. Ah, nekik vannak ilyen pihent vicceik.
- Nem szükséges, szerintem elég keserű élmény lenne. - mondtam hanyagul, majd az ismét előreeső hajtincsem miatt beletúrtam a hajamba, és amint megkaptam a válaszomat a kérdésre, egy bólintás kíséretében vissza is fordultam ahhoz a pár darab tökös derelyéhez.
Már pont végeztem volna a kajával, csak pár falat volt vissza, amikor hirtelen egy leheletet éreztem meg a fülem mellett. Majdnem reflexből ütöttem, már emeltem is a kezem, de ekkor meghallottam Lasch hangját. Attól, amit mondott, szemeim nagyra nyíltak, és ekkor derengett fel előttem, hogy talán az előbbi hülyéskedés az volt, amit mások flörtnek hívnak.
Mire ezt felfogtam, Lasch már el is hajolt tőlem - meglepetten néztem utána, aztán értetlen mosollyal az arcomon fejeztem be a vacsorámat.
Szál megtekintése
Nagyterem - Cyanne North hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet