30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 35 ... 85 86 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Annelie Freya Blomqvist
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 465
Összes hsz: 10602
Írta: 2014. március 24. 20:35 | Link

Első évnyitó


Szó nélkül vette tudomásul, hogy David vagy nagyon hülye, vagy minden pillanatában hülyéskedik. Mondjuk inkább az utolsó, de egyelőre nem akarta ezt boncolgatni, éppen eleget késett az első ünnepségéről, nem lenne jó még egy órákig tartó beszélgetésbe is belebonyolódni. Lesz még rá idejük bőven, hogy ismerkedjenek, már ha kibírják egymás felemelő társaságában az estét.
- Tudom - vonta meg kissé mosolyogva a vállát. Messze áll tőle a nagyképűsködés, csak ilyenkor nem tudja pironkodva tagadni, amit amúgy teljesen igaznak tart. Elégedett magával, bár a korán meg a magasságán azért változtatna... - Csak ki fog törni a nyakam, ha egész este így kell rád felnéznem - megszokásból elsőként svédül kezdte el a mondatot, de amint eszébe jutott, hogy nem több, mint két perce eszkimónak nézték, elölről kezdte magyarul.
A zöldek asztala felé mentek, majd a srác mellé le is csüccsent. Pillantását végighordozta a felgyülemlett tömegen, így feltűnésmentesen a ruhájának nyakához nyúlt, ami alapból nem volt magasan, most mégis úgy érezte, hogy szorítja a torkát a csipke. Szereti a tömeget, ha messze vannak tőle. De mikor a közepén ül, minden oldaláról több ember veszi körül, na ez a helyzet már frusztrálja.
Szerencsére Dave elterelte a figyelmét a pohárral, amit ő kissé vonakodva, de elfogadott. Még életében nem ivott többet fél pohár pezsgőnél, és bár nem látta esélyesnek, mégsem ezen az estén akarta ezt a számot a többszörösére növelni.
- Aha...nagyon - elhúzta a száját válasza mellé. Fél füllel hallgatta, miről van szó, meg felfedezte, hogy valaki éppen valamiféle díjat vesz át, de különösebben nem érdekelte. A szájához emelt pohár fölött a vele szemben ülőket figyelte, próbálta memorizálni az arcokat. Az asztal ezen részéről szinte senkit nem ismert, elvétve odébb látott pár elsőst, a bátyját viszont sehol. A nagy nézelődésben kiszúrt egy ismerőst is, valami szőke lányt, akivel összenéztek, és intettek egymásnak, de aztán Annie inkább visszafordult Davidhez.
- Meddig kell itt lenni? - kérdezte halkan, egy kicsit a füléhez hajolva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 24. 21:13 | Link

Gwen "Perszehogyaz<3" Jones

Amikor a lány megígérte, hogy belemegy a játékba, bólintott egyet. Éppen kezdett volna újra elvigyorodni, amikor azt mondták neki, hagyja abba. Nem ismerik még, de ez volt a legnagyobb kihívás, amit csak valaha hallod. A "ne" Sára szótárában nincs benne, helyette ott van a "DE" szó, szép, vastag betűkkel. Így amikor ezt meghallotta, különösen széles vigyort tolt a lány arcába, hogy megcsodálhassa szép, fehér fogsorát.
Belement az ötletbe és kapott egy jó nagy adag krémet a kezére, na meg persze két-három bombácskát. Rábízta őket, eltolta magamtól a kezét. Utána ő maga is leellenőrizte a saját kis bűzbombáit. Nem félt attól, hogy nem aratnak majd osztatlan sikert.
- Te kezded. - Súgta a fülébe. A teremben egyből szétvált a lánytól, elvegyült a diákok között. Keresett magának valami finom innivalót, nyugodtan iszogatta, nézelődött. Figyelt rá, hogy ne szúrják ki sokan, ha valaki tekintete rajta időzött, hamar elfordult, hogy ne nagyon jegyezzék meg az arcát.
Amikor megpillantotta Noelt, nem tudott nem elvigyorodni. Vörösesbarnán lehet, hogy még ő sem ismerné meg. Most viszont nem kímélheti meg őt sem. Sajnos kimaradt a tervből, van saját kis párja, most vele foglalkozik. Jó lesz ez így, Sára büdösen is szeretni fogja.
Miközben a tömegben nézelődött, kiszúrta magának a személyeket. Utána felpillantott, egyik kezébe láthatatlanul egy bombácskát csúsztatott. Biztos volt benne, hogy jó kis zűrzavar lesz ebből az egészből. Mindjárt show time, már csak Gwenre kellett várnia, a kezdődő ámulatban pedig egyszerűen lesz majd észrevétlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2014. március 24. 21:24 | Link

Le Claire  kisasszony

Sokáig nem merülhettem el gondolataimban, ugyanis rövidesen megszólított egy fiatal hölgy.  
- Tessék? Óh, nem, dehogyis zavar. - zökkentem vissza a valóságba, és felálltam az asztaltól.
- Örvendek Jules, Markovits István vagyok. - mutatkoztam be én is egy kézfogás kíséretében.
- Most költözött ide? Akkor Ön bizonyára az egyik új kollegina! - kapcsoltam gyorsan, hiszen mindig ilyenkor, az ünnepélyen szokták bemutatni az új tanárokat. Érdekes, valahogy mindig engem találtak meg, úgy látszik szimpatikusnak tűntem az idegenek számára. Vagy csak én voltam az egyetlen, aki mindig egyedül jelent meg.  
Az igazgató közben épp szólásra emelkedett, így gyorsan hellyel kínáltam Julest magam mellett, megmukkanni se volt ideje. Biztosan izgult a bemutatása miatt, emlékszem én is szokatlanul lámpalázas voltam az első évnyitómon.
Az igazgató úr idén is a szokásos sablon beszédével állt elő, de rendben is volt ez így, nem akart főszereplő lenni, tényleg a legalapvetőbb dolgokra tért ki. Gyorsan érdektelenségbe is fulladna az ünnepély, ha hosszú perceken át őt kellene hallgatni. A navinések negyedikek lettek, de nem tűntek csalódottnak, az édességnek is gyermeki lelkesedéssel tudtak örülni. Elégedetten néztem őket, tetszett ez a fajta hozzáállás.
A győzelmet a Levita szerezte meg, elismerően tapsoltam, mikor házvezetőjük átvette a kupát. Egyedül azt sajnáltam, hogy repüléstanból valahogy sohasem brillíroztak nálam a kékek, hiába nyerték meg általában a házversenyeket.
- Egyébként repüléstant tanítok. Ön milyen tárgyat fog oktatni? – fordultam Jules felé, mikor újból lehetőség nyílt a csevegésre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 24. 22:08 | Link

Ombozi "Játszottammár vele" Sára

Ott álltunk a nagy tölgyfaajtóban elállva az utat, miközbe többen már lökdösnek minket hátulról. Gyorsan beslisszolunk a nagyterembe, ahol még jobban körbenéztek. A helyiséget a kék szín uralja, mert a Levitások nyerték meg idén a házak versenyét. Talán mégiscsak dísztalárt kellett volna felvennem. Most már mindegy. Az idegen lány a fülembe súgja, hogy kezdhetem. Én elindulok az első áldozatom felé (akit nem szeretnék nevén nevezni) és rárakom az első bombámat. Nem kedvelem ezt a lányt, ezért esett rá  választásom. Nem látom, hogy a társam merre tart, de szerintem már elkezdte. Amikor megérintem az emberek, ők néha hátrafordulnak, megkérdezni, hogy mit akarok. Én ilyenkor bocsánatot kérek és mondom, hogy összekevertem őket valakivel. Néhányan gyanút fognak, mert megpróbálják kitapintani, hogy mi van a hátukon, de a bombákat olyan helyre rakom, ahol nem érik el. Ilyenkor csak előrefordulnak és társalognak, étkeznek vagy táncolnak tovább. Már csak egy gömböcske van, amit a legjobb barátnőmre kell rakjak, mivel a körzetembe már nem maradt senki. Miután az utolsót is aktiválom, már érezni lehet a bűzt. Olyan orrfacsaró a szaga, hogy mindjárt elhányom magamat vagy elájulok. Gyorsan kiszaladok a folyosóra, hogy ott várjam a bajtársamat.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. március 24. 22:11 | Link

Markovits István


    Nem egészen így tervezte az estélyét. Odamenni valakihez, akit tanárnak gondol, leszólítani valami bugyuta szöveggel, és ami a legrosszabb, tanár benyomást kelteni. A helyzet iróniája, hogy tényleg valakinek szüksége volna oktatóra, de az nem a diákság, hanem ő. Mindenesetre kezet rázni kezet ráz a férfival, ez teljes mértékben elfogadott, aztán mielőtt szólhatott volna, megkezdődött az igazgató beszéde és kénytelen volt némán leülni egy olyan helyre, amit nem neki szántak. Figyelmesen hallgatta végig az eredményhirdetést, tapsolt, amikor kellett, lényegében úgy viselkedett, mint aki normális. A látszat azonban néha csal. Mire vége lett a beszédnek, István rögtön vissza is fordult felé. Repüléstan. Az anyja. Nem őt kereste akkor, neki valami pálcás ember kéne. De végül is, ő is pálcás, nem igaz?
- Nos tudja, én… - keresi a szavakat, de elég nehezen találja. – Tudja, nem igazán vagyok tanár. Vagyis igazán nem vagyok az – remek Jules, bravó. Kapcsolatkiépítésből már most elhasaltál a vizsgán, de azért csak folytasd, hátha ennél is lejjebb sikerül menni a szakadékban, hebegj még valamit, amivel komplett idiótát csinálsz magadból. Élvezet lesz kommentálni. Csak hogy nincs ilyen szerencsénk, mivel mély levegőt vesz és végre belenéz a férfi szemeibe.
- Az igazság az, hogy azért jöttem ma ide, hogy segítséget kérjek. Most kaptam meg életem első pálcáját, fogalmam sincs hogyan kell használni, de ha tudnám se mennék vele semmire, mert egyetlen varázslatot sem ismerek – egész ügyesen ledarálta egyetlen szuszra, szokásától teljesen eltérően. Próbált arra koncentrálni, amit még Kornél mondott neki az önvédelem órán. Falakat ledönteni, bátornak lenni, túllépni. Táskáját elég erősen megszorította. Rájött, hogy badarság volt elmondani mindezt. Ezernyi kérdés merülhetett fel a férfiban, mint például miért csak most kap pálcát, hogy jött be az iskolába, ha nem diák/tanár, ráadásul miért viselkedik ilyen furcsán? Ezekre pedig nem tudna olyan kielégítő választ adni, amilyeneket szükséges volna.
- Gondolom rossz helyen járok, de mégis, igazából ha csak egy kezdőlökést is kaphatnék, már az elég lenne – teljesen feleslegesen győzködi, amikor még azt sem tudja, kaphat-e bármilyen segítséget. Na de egy tanár csak nem mond nemet?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 24. 22:52 | Link

Mindenki figyelmébe ajánlott!

A nagyteremben hamarosan beállt a légkörváltozás. Amikor Gwen elkezdte az egész akciót, Sára is elkezdett gyors léptekkel suhanni. Egy-két lépés, egy mozdulat és máris a diákok hátán van a bűzbomba. Gyorsan tovább is lép, hiszen nem akar ott lenni, amikor felrobban. Persze ő sem menekül meg a szagoktól ez által, de legalább nem testközelből érintkezik velük.
Amikor a bombácskák felrobbannak, erőteljes, zöld füst homályosítja el a szemeket a Nagyteremben. Részben a színnel(, bár az kisebb gond), részben a szemekbe tóduló könnyek. Hiszen a füst nem csak a színtelenséggel száll szembe, de a szagtalansággal is átellenben van. Lassan az egész terem megtelik az egyre halványuló füsttel. Ám a színnel szemben a szag nem kopik, beleívódik szinte minden bálozó orrába, ahogy az kell.
Sára is megvolt a nagy robbantgatással, köhögőrohamot kapott, sipákolt, mint mindenki. Úgy tett, mint aki nem tudja, mi történt. Pedig belül imádta ezt a káoszt, amit okozott és már rég győzedelmesen nevetett. De jelenleg nem volt ilyenre ideje.
Mielőtt még a sok kifelé haladó diák közé beállt volna, keresnie kellett egy szerencsétlent. Bár ő nem ismerte, David Benettet nézte ki magának. A háta felől közelítette meg és egy óvatlan pillanatban "véletlen" kirántotta a kezét, így a maradék bizonyítékot (kenőcs, bombácskák, a zacskó, amiben vette őket), David mellé szórta, majd még a füst takarásában gyorsan, hirtelen irányváltoztatással le is lépett.
Egyenesen az ajtó felé szaladt, köhécselt a bűztől, de nevetni akart. Nem tehette, túl árulkodó lett volna. Ehelyett viszont gyorsan felvette a nyúlcipőt.  Így kislisszolhatott a teremből, mielőtt bárki elkaphatta volna. Utána pedig élvezte a friss levegőt és egy ideig fulladozást játszva nézte, ahogy a többiek "élvezik" a kis meglepetését. Magában szélesen vigyorgott és megveregette a saját vállát. Ma is megérte felkelnie.
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2014. március 24. 22:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 25. 13:15 | Link

Márk, Hanka, meg bárki, aki jelen lenne, pl. az ajtónál...

Már kezd elég kínosra fordulni számomra a szituáció. A két mellettem ülő körülbelül csak flegmázik egymással, amit nem tűrnék el sokáig én sem. Nem szólok bele, de mikor Hanka feláll, és bocsánatkérések közepette elvonul az egyik sarokba, nem tudom, mit csinálhatnék Márkkal. Kezdem igazán, valóban kényelmetlenül érezni magam a közelében, mert meg tudom érteni a lányt, hiszen valószínűleg nem puncsért ment el egy másik asztalhoz. Én is felállok, és mosolyogva fordulok azért a fiú felé.
- Nekem is megbocsájtanál egy percre? Elfelejtettem valamit, és le kéne rendeznem sürgősen.
Azzal felpattanok a helyemről, és már uzsgyi kifelé a nagyteremből, nehogy lebukjak.

......

Visszajőve Médeával, avagy mégsem?
Épp jókor mentem ki, vagyis jókor nem tartózkodtam a nagyteremben, mert alighogy elérem az ajtót, és kénytelen vagyok megállni. A füst óriási, és iszonyú bűz is társul hozzá. Legyezgetem az orrom elől a levegőt, miközben fújolok, majd pár pillanat múlva az a legfőbb dolgom, hogy talpon maradjak, mert valaki majdnem fellökött. Utánakiáltok egy "Hé!"-t, de ő már sehol sincs. Akkor az általam ráncigált lányra nézek, és tőle kérek tanácsot.
- Szerinted most mit csináljunk? Én ebbe a bűzbe biztos nem megyek be.
Nézek aztán rá, várakozó és reménykedő tekintettel, hogy mivel ő olyan nagy és biztos okos, és különben is, ezért tud valamit tenni értünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. március 25. 15:09 | Link

Zoltán a Kék srác - a bűzbombás rész előtt

 A baleset után egész ügyesen sikerült magam kidumálni. A fiú akinek a karjába zúgtam egész jó fejnek tűnik, főleg mert nem leordítja a fejem, amikor az itókám is rajta köt ki nem csak én. Atyaég, kezet csókol bemutatkozáskor...Hát hol élünk kérem, ez nem a középkor, minden esetre kedves gesztus persze és nem zárkózom el előle. Felajánlja, hogy az asztalomhoz kísér csak, hogy rendben le tudjak ülni. Na szép azt hiszi két ballábas vagyok. Ami igaz is, de ezt neki nem feltétlenül kellene tudnia, minden esetre belemegyek.

- Persze, azt megköszönöm ha elkísérsz, amúgy meg szólíts nyugodtan Ivynak, ha az tetszik, én pedig Zolinak foglak, oké?

 Mielőtt elindulnánk a mellette ülő szőke csaj ráprezentál szegény srác talárjára egy kis krumpliköretet, amit én egy jól irányzott kézmozdulattal legszívesebben visszasöpörnék egyenesen a fakó kobakú nőci tányérjára, csak úgy passzé, hogy nehogy már annyira jó legyen neki, de egy házrársa megelőz és menti a helyzetet.
 A fiú kezét nyújtja nekem, én pedig belekarolok és mit sem törődve a szöszivel és a többi Kèkkel elindulunk a Zöldek része felé, közben Zoli megkérdi van-e már táncpartnerem. Ezt az esésem után kicsit merész feltételezésnek érzem, már a táncot, úgyhogy csak elmosolyodom és elképzelem a botladozó alakomat a parketten.

- Öm...Nem táncolok, nem tudok. De beszélgetni azt szeretek, szóval inkább csak ücsörögjünk itt és dumáljunk, szerintem mindkettőnk lába hálás lesz érte. Szóval te elsős vagy, ugye?

 Ránevetek a srácra kérdésem előtt, majd gyorsan lezuttyanok egy helyre, ami üresen áll a Rellon asztalánál. Lesz neki is tere mellettem, feltéve ha elfogadja az ötletem és elfoglalja mellettem. Míg erre várok egy tányért húzok magam elé amiben finom, édes sütőtökleves van. Nagyon szeretek enni és most el is fogott az èhsèg . Kíváncsi vagyok jól tippeltem-e meg az évfolyamát. Nem sok Levitással, leszámítva Artemisia Hvh nagys'asszonyt-találkoztam tavaly, így lehet, hogy tévedek és Zoli nem ifjonc már.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2014. március 25. 18:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 25. 19:39 | Link

Ivy a zöld lány, kékek asztala - a bűzbombás rész előtt

Látszik rajta, hogy megleptem a lépésemmel. Ez jó, ezért mosolygok. Megkért, szólítsam Ivynak. Szép a neve. Amolyan jellegzetes. Mint a szépsége.

- Nyugodtan! Úgy szólítasz, ahogy tetszik!

válaszolom neki. Látom rajta, a táncos kérdésen kicsit elmereng, majd látom, hogy megszületett a válasz, így figyelem a reakciót. Oh, tiszta izgalom vesz rajtam erőt. Most dől el minden. Erőt veszek magamon, igyekszem nem mutatni, hogy válaszát enyhe remegéssel és szapora szívveréssel várom. Majd hangja elhagyja ajkait.

-Jaj, ugyan már, mindenki ezt mondja.

Csúszik ki számon, szinte gondolkodás nélkül. Na, most vágom még jobban magam alatt a fát. Hiszen jómagam sem tudok táncolni. Legalábbis ezzel védekeztem sokáig, aztán a szüleim elkotyogták, szerintük igen is jól tudok táncolni.

- De ha csak beszélgetni szeretnél, annak sem leszek elrontója.


Második mondatának végén, akaratlanul is mosolygok.

- Hát...

Fordulok a kék asztalhoz, majd látom, hogy Hanka felkel és az italos asztalhoz lép, de nem inni ment, ez látszik. Dóra is feláll és elindul, kifelé. Úgy érzem, ha most leülök kicsit tőrt döfök a kékekbe, de látom ott se rózsás a helyzet. Ráadásul javítani se tudnék rajta, hiszen láthatóan felzaklatta valami a két lányt. Az, hogy két lány nincs a legnyugodtabb állapotban, azzal sajnos sok jót nem lehet kezdeni, hiszen most mindketten magányra vágynak. Sokszor tapasztaltam már hasonlót.
Visszafordulok a lányhoz, mosolygok.

- Csak ha nem bánod meg a társaságom, a beszélgetéshez. Amúgy pedig, elsős voltam, sikeres vizsgákkal.

Sikeres?? Éppen hogy átmentem, három E-vel. Mondjuk sikeresnek sikeres, de lehetett volna jobb is. Ahogy megmondták, a javítás után is.

- A vizsgák miatt, most lépek másodikba. Veled e téren mi a helyzet?


Kérdeztem vissza, de láttam, hogy már eszik is.

- Jó étvágyat!

Tettem hozzá mosolyogva. Majd körbenéztem. Valahogy nem voltam éhes. Sokszor jártam így, a sok kaja látványa elvette az étvágyam, majd leültem mellé. Aggódok, mert otthagytam a kékek asztalát, ami szerintem nem volt a legjobb ötlet. Ha beszélgetésünk olyan vizekre ér, lehet felvetem neki, menjünk vissza.
Vettem egy mély levegőt, vagy sóhajtottam, esetleg mindkettőt egyszerre. Majd azon kaptam magam, elönt a melegség, a füleim égnek, zúg a fülem, mintha szédülnék. Erőltetve mutatom magamon, hogy jól vagyok, bár tenyereim izzadnak, szaporábban veszem a levegőt. Lehet a nagy tömeg és a meleg levegő az oka. Gyakran járok így. Bár, volt, hogy pár perc és elmúlt, úgyhogy  várok. Azon kapom magam, kicsit zihálok. Jó lenne kimenni egy kicsit a levegőre. De várok, mert máskor is elmúlt már hamar. Ha nem csillapodik, akkor tényleg ki kell mennem, lehetőleg levegőzni, vagy valami ablak közelébe.
Észbe kapok, komor tekintettel bámulok a semmibe, majd hirtelen egy laza mosolyt varázsolok arcomra.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. március 25. 19:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 688
Összes hsz: 6189
Írta: 2014. március 25. 20:49 | Link

Kowai és egy leheletnyit Sára
Évnyitó/Évzáró

Háztársnője első humoros megjegyzésére figyelve először fel sem tűnik neki, hogy Kowai nincs jó formában, az otthon töltött idő ismét nyomot hagyott bőrén, és bizonyára a lelke mélyen rejtegetett zugokban is. Elvigyorodik a mesehős nevét hallván, azután összevonja szemöldökét és úgy felel a piszkálódó megjegyzésre.
- Szerencséd van, hogy nem tudom ki az a Rapunzel, de nagyon ajánlom, hogy szőke legyen - mondja nyelvét egy pillanatra játékosan kinyújtva. Jó kedélyű vigyora egész arcát betölti, s úgy nyúl hátra felkötött hajához, amire egész szünetben nem figyelt, mert nem látta értelmét törődni vele, sem mással, mint a kinézet és jól ápoltság. Az otthon töltött pár hétre szüksége volt, és bár mindennap gondolt a kastélyra, szövetségesére, és a hiányzó darabokra, élvezte az édesanyja által kapott kényeztetést. Jó volt az otthon ízeire ébredni, jó volt az otthon illatát érezni, és jó volt otthoni, megszokott hangokat hallani. Az egyetlen hibapontot az agyát elöntő emlékképek jelentették, Michelle és az ágyában talált szőke hajszálak, amelyek még a lehúzott ágynemű után is feltűntek itt-ott.
Mereven tartja a mellette haladó lány karját, ő maga is egyenes háttal, határozottan lép, mint egy büszke oroszlán halad a gyülekező diákok között. Kowai nem beszél sokat, mintha még az is zavarná őt, hogy Noel izgatottságát nem rejti véka alá, s megbeszéli vele. A fiú egyelőre nem törődik ezzel, egyszerűen nem vesz tudomást róla, mert tudja jól, hogy a lánynak nem volt olyan jó szünete, mint neki, anyja nem kényeztette úgy, ahogy megérdemelné, és ahogy az övé tette Székesfehérváron. Ez őt is haraggal, s dühvel tölti el, erei feszültségtől lesznek teljesek, arcvonásai megkeményednek már a gondolatra is. Lepillant a háza színeiben pompázó sötét hajúra, és amikor az kiejti ugyanazt a csatakiáltást, mint a karácsonyi bálon elmosolyodik.
- Na, akkor hajrá! - mondja ő is a lány matt szemeibe pillantva, majd karját nyújtja ismét, hogy a lánnyal egyszerre lépve induljon be a terembe. Az a levita színeit öltötte fel, kék és ezüstben díszeleg, amire elhúzza száját, és szabad kezével émelygő gyomrát istápolja. Förtelem, hogy nem a sárkányoké a győzelem, de nincs mit tenni, ők cselekvő, gyakorlatias emberek, míg a kékek szorgalmasan részt vesznek az összes órán, és éjszakába menően ülnek a szorgalminak szánt hatvan centis pergameneken. A rellonos fiatal szívesen látná maga körül a saját színeiket, de hangulatát nem rontja ez sem, hiszen sokkal magasabb cél miatt érkeztek ma ide, minthogy sajnálkozzanak a házak közti verseny második helyezettje miatt.
- Vajsör van? - kérdezi reményteljesen, mikor az italoktól roskadozó asztalhoz kíséri partnernőjét. Amíg a lány saját ízlése szerint tölt magának valamiből, addig ő a teremben gyülekező diákokra emeli zölden csillogó tekintetét. Valami nem stimmel. - Mi a...?
Sárát ezer közül is a pillanat töredéke alatt felismerné, vörös, fekete, de még hupikék hajjal is, sárga vagy piros szemekkel, malacorral vagy macskafülekkel. Előle nem bújhat el. Nővére azzal az ismeretlen lánnyal lóg, aki elcsente háztársnője pálcáját, majd véres verekedésbe kezdett vele a rellonos fiú jelenlétében. Noel összehúzott szemekkel nézi testvérét, hiszen pontosan tudja, hogy az készül valamire.
- Hé, az a lány a nővérem - löki oldalba Kowait, majd fejével a most vörös hajú Sára felé bök. - És itt hamarosan gond lesz.
Nem mond többet, hirtelen még azt is elfelejti, hogy az anyjáról akarta kérdezni szövetségesét, illetőleg tervük közelgő megvalósításának részleteit kívánták ezen az eseményen megbeszélni, de a másik Ombozi megjelenése időközben megváltoztatta a programot. Elvigyorodik, ahogy figyelemmel követi a kibontakozó eseményeket, majd fejét csóválva derékon ragadja az italát szorongató Kowait, és az ajtó felé kezdi őt húzni.
- Tűnjünk innen! - mondja elővigyázatosságból orra elé téve kezét, majd egészen közel húzva magához a fekete hajú lányt Sára mellett sétál el. Bohón kacsint nővérére, amit csak ő láthat, és az a halvány mosoly, ami orrát takaró ujjai alól kilátszódik vállon veregetéssel ér fel. Szép munka, szeretlek téged, testvérem.
A nagyterem ajtaján át a folyosóra kíséri Kowait, és köhintve egyet egy szabad pad felé int kezével.
- Beszéltem Warrennel - színtelen hangon kezd bele mondandójába a padhoz menet, pedig tartania kellene a lány haragjától. - Auror, de nem vesz minket komolyan. Nem kell tőle tartanunk.
Ledobja magát az ülőhelyre, hátát a hideg kőfalnak nyomja, úgy pillant fel sötét szemű barátnéjára.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2014. március 25. 20:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nádja
11.22.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. március 25. 20:53 | Link

MINDENKINEK SZÓL - Ünneprontás Rolleyes

Bár egy elhagyott gyűrű koppanását a tömegben nem volt lehetőségem kiszúrni, de a levegő változásait akaratlanul is érzékeltem. Mind a négy elemet képes vagyok irányítani, de ezek közül a főelemem, ami a legközelebb áll hozzám, az a levegő, épp ezért sokkal érzékenyebb vagyok mindenre, ami ezzel kapcsolatos. Nem is kellett minden bűzbombának felrobbannia ahhoz, hogy észrevegyem a merényletet, még a merénylőre is sikerült egy pillantást vetnem, hiszen képességemnek hála a szag kiindulópontjait is le tudtam követni. Talán nem épp tanárhoz méltó, hogy ennek ellenére eszem ágában sem volt elkapni az illetékest, vagy éppen illetékeseket, de eléggé álszentnek éreztem volna magam, ha a fiatalkori csínyeim után én büntettem volna meg valakit. Ennek ellenére a szórakozását el kellett rontanom, már csak azért is, hogy rendben folytatódhasson az évnyitó ceremónia.
Daphne-t és engem eleve nem ért el sem a füst, sem a szagfelhő, mert még időben reagáltam a "támadásra" és körénk egy levegőburkot képeztem. Az illatanyaggal együtt érkező füst lassan eltűnt, de a szagok továbbra is facsargatták a jelenlévők orrát. Végül is, nem rossz mulatság annak, aki kitalálta, bár nekem jutott volna eszembe, még Roxfortos koromban, biztos jól szórakoztunk volna a srácokkal. Na, persze ez nem nagy varázslat, bármelyik tanerő, aki ért a varázsláshoz, pár perc alatt eltűntethetné a zavaró anyagot, de úgy gondoltam, hogy nekem a legegyszerűbb megtennem ezt, ezért bocsánatkérő mosolyt villantottam a társaságomban lévő hölgyre, majd hozzáláttam a feladathoz.
Becsuktam a szemem, a könnyebb koncentráció végett, majd kiszélesítettem azt a pár milliméteres aurát, ami mindig körülvesz, és az elemi mágikus érzékelésemhez használom elsősorban. Persze, mint már említettem a levegő elem alap megérzéseihez erre nincs szükségem, de a terem nagysága miatt, ebben az esetben ezt is használnom kellett. Amint úgy gondoltam, hogy elég tág, és nagyjából mindent lefedő kört hoztam létre, elkezdtem eltüntetni a bűzt a levegőből. Erre, kisebb mértékben, már a másodéves aeromágus tanoncok is képesek, negyedévre pedig már csak ujjgyakorlat nekik a különféle illatok és szagok keltése, valamint eltűntetése. Nekik nem lenne szükségük bombákra ahhoz, hogy valami szörnyen büdössel az egész termet kiürítsék.
Hamarosan érezhetően enyhült a szag, majd fél perc múlva már nyoma sem maradt a helyiségben. Felidéztem magamban az ibolya illatát, majd mintegy különleges szolgáltatásként enyhe virágillatot keltettem a teremben. Végül megszüntettem a levegőburkot, amit a szőke hölgy és körém alkottam, és ott folytattam vele a társalgást, ahol korábban félbehagytuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 25. 22:26 | Link

Évnyitó/Évzáró


A bál napján nagyon nem volt kedvem semmihez. Csak feküdtem az ágyamban a sötét, csöndes szobámban és néztem a plafont. Gondolkoztam, hogy mik várnak még rám a jövőben és hogy miken vagyok már túl. Nem volt valami jó kedvem, de csak elhatároztam magam, hogy mégis csak elmegyek az Évnyitóra. Nem vagyok az a nagy bálozós, de nem lett volna szép tőlem, ha még az első iskolai bálra sem megyek el. Feltápászkodtam az ágyból és felvettem egy számomra szép Ruhát. Hogy a többieknek tetszeni fog-e azt nem tudtam, de én jól érzem benne magam.
Elindultam a nagyterem felé. Ahogy közeledtem egyre többen voltak a folyosókon. Mondjuk ez érthető is volt. Mindenki szép ruhában volt és az épület is fel volt díszítve. Gyönyörű. Párszor azért még átgondoltam, hogy biztos el akarok-e menni erre, de mindig úgy döntöttem, hogy már túl késő visszafordulni. Sosem voltam az tömegkedvelő, voltak barátaim és szerettem is velük lenni, de ez most itt nem idill számomra. Odaértem a nagyterem ajtajához. Megláttam, hogy a terem a levita színeiben pompázik. Tetszett, szépen meg volt csinálva és az már csak egy plusz pont, hogy a kék a kedvenc színem. Lehet, hogy ezért is örültem ennyire amikor megtudtam, hogy a Levita házba kerültem.
Ahogy körülnéztem észrevettem pár ismerős arcot is, de nem mertem odamenni hozzájuk. Olyan jól elvoltak együtt, én biztos csak megakasztanám a beszélgetést és kellemetlenséget okoznék. Azért elindultam feléjük, majd leültem az asztal egyik részéhez, ahol épp nem volt senki. Elővettem a levelet amit hoztam magammal a bálra, unaloműzésként. A levelet az ikertestvérem írta. Már egy ideje nem találkoztunk, kíváncsi voltam, hogy mit ír. Kibontottam és elkezdtem olvasni. Közben fel-fel pillantgattam, meglestem, hogy mi zajlik körülöttem. Szerencsére minden rendben volt vele. Megnyugodtam és elhatároztam, hogy válaszolok neki amint tudok. Legszívesebben most rögtön visszamentem volna a szobámba, de amint már megmondtam magamnak: Túl késő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 25. 22:39 | Link

Dóri
öltözet.

Apu említette, hogy ma van a tanévnyitó, de nem terveztem menni. Helyette inkább a szobámat lenne jó megtalálni, meg letudni a szokásos bevezető beszélgetést, amin eddig mindenhol átestem pszichológussal, tanárral, igazgatóval, de messze nem bukkan fel még a környékemen ilyen ember, csak egy lány köszön rám, akitől gyakorlatilag a megváltást remélem, vagyis azt, hogy segít megtalálni valakit a fent említettek közül. Éppen beszélgetést kezdeményezni igyekszek vele temérdek kérdést intézve hozzá, amikor tulajdonképpen letámad egy másik lány. Sokkalta céltudatosabb és határozottabb, mint az aki nemrégiben rám köszönt, így feltételezem, hogy talán segíteni is többet tud, de mindjárt kiderül. A bemutatkozástól kezdve azonban olyan az egész, mintha én lennék Alíz, aki átesett Csodaországba. Manók tűnnek fel egy szavára, aztán el a csomagommal meg Hermésszel, és hiába nézelődök, bizony a táskámat is elvitték a kezemből úgy, hogy fel sem tűnt. Közben azért bemutatkozom én is, közlöm, hogy Médeának hívnak, majd újabb manók, vagy talán éppen azok, akik az imént itt jártak - nem figyeltem meg különösebben, így nem tudom eldönteni - már egy olyan ruhát húznak rám az egyik eldugottabb sarokban, amit ma végképp nem terveztem magamra ölteni. A nagyterembe már csak úgy belibbenek, hogy nehéz megállni, és ha nem lenne a bűz, mennék is tovább lendületből, így azonban megtorpanok, és homlokomat ráncolva, orromat felhúzva fanyalodom el tőle.
- Te jó ég. Elpusztult itt valami? Egy kereszthuzat nem tenne rosszat. - mondom ki, ami először átfut az agyamon nem sokkal az elhangzó kérdés után, hiszen ez valahogy természetes. Jobb kezemet az orrom elé tartom, bár ez nem sokat segít, a szag már megtelepedett az orromban és csak ront az egyébként sem jó közérzetemen. Feszélyezve érzem magam a ruhámban, bár a sok ember meg a tolongás még jobban zavar. Ismeretlenek. A falra nézek, majd körbe néhány ruhára, mert azért az ilyen alkalmak ihletet meríteni nem is rosszak. Egy, kettő, három, négy, öt, hat - számolom a lépéseim, és közben a cipőm orrát bámulom, meg a hajamon igazítok egyet, különben elszaladok. Valakinek köszönhetően megszűnik a bűz, és mintha egy enyhe, de kellemes illatot éreznék. Mágia lehet, vagy az agyam játszik velem csak. Beleszimatolok a levegőbe. Ibolya. Viola odorata, népies nevén vénuszvirág, a családra nem emlékszem, ami bosszantó, de a Viola nemzetségbe tartozik, évelő sarkantyús virágú növény. Európában és Ázsiában őshonos, és tavasz közepéig nyílik, de mégsem itt nyílik. Itt legfeljebb a fokföldi nyílhat valahol cserépben, de az meg nem is ibolyaféle. Képtelenség. Meg is rázom a fejem, igyekezve nem ezzel foglalkozni, inkább a karkötőmet forgatom meg a csuklómon, mert nem érzem valahogy igazán összeillőnek a ruhámmal, talán azért, mert nem láttam egészében tükörben magam. Dórihoz fordulok inkább, ha még nem keveredett el mellőlem, reménykedve abban, hogy a segítségemre lesz. A szemkontaktust azért kerülöm, mint mindig, igyekszem az arcára fókuszálni, de nem a szemébe nézni, mert az csak összezavar.
- Van bármiféle ülésrend? Ha ez bármit segít, a Levita ház mestertanonca vagyok. - közlöm, és talán hamarosan valahol még helyet is tudok foglalni az asztalok egyikénél, mindjárt kiderül.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. március 25. 22:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 26. 14:19 | Link

Merkovszky Ádám


A süteményről lehulló kókuszreszeléket törli le ajkairól, majd önmagát megmosolyogva fordul a jókedvűnek tűnő tanerő felé. A férfi barátságos és rendkívül beszédes, a fekete ruhás nő olyan típust lát a helyes arc mögött, aki szívesen és sokat beszél. Ő ellenben nem a legközlékenyebb fajta, nem nyílik meg azonnal a másiknak, szereti a csendet, és az emberek többségétől eltérően még az idegenekkel is képes élvezni azt. Ádám nemzetiségi hovatartozásával kapcsolatos kérdésén elmosolyodik, és egy pillanat erejéig maga előtt látja a Szajna partját, Párizst és szülővárosát, Marseille-t. Csak pár napja hagyta el újra, valószínűleg hosszabb időre, mint először, de már most borzasztóan hiányzik neki. Ophelia viszont mindennél többet jelent, érte elfogadja megszokott világának távolodó hangjait, és beleszeret Bogolyfalva macskaköveibe.
- Francia vagyok, uram - mondja szelíd mosollyal a férfinak, hangja tisztelettudó, ámbár tartózkodó, s kimért. - Édesanyám kiváló francia családból származott, Isten nyugosztalja jó lelkét.
Anyukája emlékképe forrón ég benne, már nemcsak a fényképeken látja a fiatalon elhunyt Margharetet, de saját tükörképében is őt csodálhatja. Magas nő, keskeny derék, hófehér bőr, világos haj és vékonyka ujjak. Kezeiről Ádámra siklik kéklő tekintete, de a férfi csak néz, látni nem lát. Mereng, képzeteiben másra figyel, Daphne szavai hiába szólnak neki, a férfi csak nagy nehézségek árán képes figyelmét ismét rá összpontosítani.
Mereven nézi a magas tanárt, pillantása nem követelődző, türelmesen várja meg, amíg partnere elengedi fájónak tűnő gondolatfoszlányait, és újra a jelenbe ér. Az végül nevetni kezd, mintha visszajátszotta volna a francia nő előző szavait, és most fürge válasszal kérne tőle néma bocsánatot.
- Nem zavar. Háztűznézőben járok jelenleg a környéken, egyelőre Bérczeséknél vagyok szállóvendég - árulja el Ádámnak. Pontosan annyit mond, amennyit még tudhat egy számára idegen fél, amivel még kisugárzása és jelensége barátságos marad, és amivel ugyan csepegtet a másiknak önmagáról némi információt, az mégsem tud meg róla semmi fontosat. Bizalmát csak a legkitartóbbak, és legőszintébbek érhetik el, s bár Merkovszky úr aurája tiszta, Daphne önmagát védi tömör válaszadásaival. - Én is úgy emlékszem, hogy láttam már magát. Szeretem a falut, olyan békés. Csak hiányzik a bagett. A magyarok kenyere messze elmarad otthonom ízvilágától.
Kijelentésére zavartan elmosolyodik, miután ajkait lebiggyeszti kedvenc, ropogós bagettjének gondolatától. Nem szeretné megbántani a férfit, a magyar kenyér is csodálatos, de nem pótolhatja megszokott ízeit.
- És mit tanít? - kérdezi érdeklődő tekintettel, majd az italok felé fordul, és nem hideg, mentes vizet tölt egy-egy üvegpohárba. Míg kezei dolgoznak, arcát visszafordítja a tanár úr felé, és bólint egy aprót. - A húgom tanul itt, talán ismeri is, úgy hallottam igazi rosszcsont. Ophelia LaFonde a kicsikém neve, harmadik évfolyamon végzett idén.
A poharakat elegáns mozdulattal emeli fel az asztalról, egyiket Ádámnak nyújtja, másikat megtartja magának, hogy a friss víztől kissé felélénküljön. Figyelmesen nézi partnere változó arcvonásait, kíváncsi, hogy testvére neve mit vált ki belőle. Túl keveset, szinte semmit nem tud a lányról, így minden apró információ éltető kenyérmorzsaként szolgál, amire oly nagy szüksége van.
A teremben körbepillantva még mindig nem látja Opheliát, akiről egyre bizonyosabbá válik, hogy nem fog eljönni. De nem csak őt nem látja. Milant, húga kedvesét keresi, akinek helyes arcát könnyen felismerné a többiek között, ám hiába pásztázza a tömegbe gyűlt diáksereget, nem pillantja meg. Cseresznyeajkai mosolyra húzódnak a gondolatra, hogy talán együtt töltik ezt a tiltott időt, és a sok keservet megélt húga a fiú mellett boldogságot szív magába.
- Abban biztos vagyok - helyesel csendesen, de szemei a sötét hajú nőt követik. Nem tudja mit érez, sajnálja-e a féltékeny tanárnőt, vagy csak újra megbizonyosodik arról, hogy sajnos ebben a világban nem érdemes odaadni szívünket valaki másnak, mert az könnyedén összetörheti azt. - Nem szeretném, hogy a későbbiek során problémája adódjon ebből az estéből. Örülök, hogy megszólított, és hogy önnel tölthetem az évnyitót, csak tudja én jól vagyok egymagam is. A hölgy pedig úgy tűnt nem veszi jó néven mára összeállt párosunk.
Szavaira tekintete is visszatér partnerére, akinek szemeit vizslatja, hiszen nem lát bele gondolataiba, mégis olyan érzése van vele kapcsolatosan, hogy jó ember, aki nem tenne rosszat az elviharzó asszonynak.
A teremben időközben elhatalmasodik a zaj, és pár diák szemében még a pánik is megcsillanni látszik. Daphne poharát magához szorítja, és körbe-körbe járatja kékjeit az összegyűlteken. Kíváncsi, hogy mi történik, ami ekkora ovációt vált ki a fiatalokból, s bár érezni nem érez semmit, látja, hogy páran kirohannak a teremből, míg a többiek orrukat fogva káromkodnak. Ádámra pillant, akiről többé nem kérdés mit tanít. Csodálattal teljes figyelemmel követi mozdulatait, majd nagy mosollyal tartja felé poharát, mintha koccintani szeretne elégedettségében.
- Nagyon ügyes, gratulálok! - mondja elismerően, és újabb kortyot iszik az éltető nedűből. - A levegőt irányítja csupán, vagy több elem felett is úr marad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2014. március 26. 16:27 | Link

Évzáró/nyitó – Artemisia

A rég nem látott professzornő jó hatással van Vécseyre. Nem is emlékszik igazán, hogy hogyan kerültek jó kapcsolatban, ez nem is lényeges annyira. Az viszont fontos, hogy nagyon jó szellemiségű kollégával hozta össze a sors, akire bátran számíthatott, ha szüksége volt valamire.
- Ne haragudj, elszoktam a tegeződéstől mostanában – ismeri be, ez van, ha az ember kissé elszigeteli magát a külvilágtól. Előbb egy hölgy miatt, utána az elvesztése miatt, de a lényeg, hogy a kommunikációs csatornája egérlyuk méretűre szűkült, és emiatt néhány dologról elfeledkezett, vagy becsukta azok ajtaját. A közvetlensége egyébként sem volt a legjobbak között, az elzárkózás pedig ugyanezt már negatívan befolyásolta.
- De az öröm kölcsönös – mutatja be kedvesebbik énét a nőnek, aki már kiérdemelte a tiszteletét, és a közvetlenségét is. Viszont jó lenne megtalálni a helyét is, meg a gyűrű is foglalkoztatja, Artemisia viszont egy másik ötlettel áll elő. Végül is miért ne mehetnének egy kört.
- Rendben – szólal meg, hogy a gemmológia tanárnő is megbizonyosodjon a beleegyezéséről. Lassan elindulnak hát körbe, Vécseys pedig készségesen válaszol a feltett kérdésekre, miközben a tömeget is vizslatja.
- Nos, volt egy nem túl hosszú kapcsolatom, ami idebenn nem volt… Szóval, ennek a vége lett, és inkább kerültem az embereket, egyébként sem vagyok egy tömegbe járó típus – von vállat Artemisiának, de ez nem meglepetés senkinek, Vécsey amúgy sem túl feltűnő jelenség a folyosókon. Illetve pont azért feltűnő, ha éppen megjelenik. Az útjukat folytatják, de semmi különös nem történik, ezért a professzor folytatja a válaszadást.
- Igen, ezért nem vittem el a fülbevalót többek közt, meg mással voltam elfoglalva szó szerint. Talán megbocsájtod nekem. De most már bevésem a naptárba, mert a dolog nem vesztette el az érdeklődését nálam. Viszont nézd, találtam egy érdekes dolgot az imént – nyúl be a zsebébe, de ekkor iszonyú bűz szabadul el, a gyűrű a zsebben marad. Az egyik diák, hogy feldobja a hangulatot, bűzbombákat robbantgatott fel, Vécsey másik nézőpontba kapcsol a rubin segítségével, de nem talál mágikus mana maradványt, tehát ez egy kézi gyártmányú bűzbomba lehetett. Hirtelen nagyon kellemetlen szag lesz, a férfi pálcát húz. De nem sokkal ezután elillan a kellemetlen illat, ahogy jött. Elteszi a pálcáját, valaki hamarabb intézkedett.
- Ezt megúsztuk. Itt mindig ilyen elevenek a diákok? – mosolyodik el, őt jelenleg nem érinti igazán a dolog. Különben is megkapta az ukázt Philips kisasszonytól, hogy legyen lazább. Akkor most ezt meg is próbálja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szabó-Kelemen Zsombor
INAKTÍV


bubi.
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 1011
Írta: 2014. március 26. 19:20 | Link

sheela.



Azt hiszem, anyám büszke lenne rám. Mindig azt mondta, hogy ha valaki jobban fog festeni öltönyben és nyakkendőben apámnál - na meg persze a csodálatos Dávidnál -, akkor az csak én lehetek, mert... Hát, azt soha nem mondta el, miért, meg azért azt is hozzátette, hogy annak is örülne, hogy ha mindehhez még fehér köpenyem is lenne, de... Nos, erről már letett, legalábbis remélem.
Mindenesetre most tényleg büszke lenne rám. Nem telt el egy egész év -  talán még egy fél sem - az előző bálom óta, és most megint érzem a feszülő érzést a nyakamon, és most megint elvertem értékes perceket  - egészen pontosa huszonhatot - arra, hogy egy selyemből megmunkált anyag jól fessen, miközben készül megfojtani. Ez valahol borzasztó, és mégis... Nem tudom, mi az oka annak, hogy rávettem magam egy új bálra. Talán a kíváncsiság, talán az, hogy... nem, tényleg nem tudom, és nem is szeretek messzemenő feltételezésekbe bocsátkozni, főleg, hogy egyszerű tippek. A lényeg annyi, hogy megérkezem, és szinte érzem, hogy volt valami a levegőben, valami, ami megzavarta az általános nyugalmat, de az is biztos, hogy mostanra már csak a halovány virágillat lengi körbe a vigadókat.
Akik sokan vannak, akik... akik tényleg nagyon sokan vannak. Én pedig azt nem szeretem. Nagyon nem szeretem, így inkább csak beosonok a fal mellett, elhúzódom mindenki árnyékában, mintha ott sem lennék, mígnem megérkezem egy biztonságos pontra, ahol ugyan ácsorog valaki, de az a valaki legalább sárga jelvényt visel, ami szinte egyenlő azzal, hogy nem jelent rám veszélyt.
Óvatosan közelebb lépdelek hozzá, mígnem egészen közel, hallótávolságban lefékezem magam.
- Hali - bököm ki, mintha csak úgy kicsúszott volna a számon. Most még van valamennyi ideje elfutni, ha szeretne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lugosvölgyi Albert
Tükörfiú


Szárnyaszegett angyal | KisHerceg
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 444
Írta: 2014. március 26. 21:05 | Link

Luna kedves

Erősen késésben vagyok, de hát, ha az embernek korábban évszázadokig nem volt dolga az idővel nagyon furcsa újra belecsöppenni. Olyan érzés, mintha hirtelen minden felgyorsulna, vagy éppen, mintha egész eddig álltam volna, és most rohanni kezdenék. Kimerítő és fárasztó, de izgalmas is egyben.
Mióta kiléptem tükröm keretei közül, annyi mindent láttam, szagoltam és éreztem, hogy lassan már úgy érzem, nem tudok több mindent befogadni. Nagyon sok és nagyon tömény egyszerre az, az információhalmaz, amit fel kéne dolgoznom, de mint az a beszédemből is látszik, rengeteget tanultam már eddig. A levitásoknak hála sikerült elsajátítanom rengeteg olyan alapkészséget, ami itt elengedhetetlen, bár azért én még mindig nem vagyok teljesen elégedett magammal.
Jelenleg azonban félre kell tennem ismeretszerzés utána vágyamat, hiszen várok valakit. A kedves lánynak korábban meséltem már, és bár eléggé zavarba ejtő irányba kanyarodott el a történet, ő egyáltalán nem bánta, hogy egyik első napján megzavartam a tanulásban. Azóta is nagyon kedves ismerősömnek tartom, és most megpróbálom viszonozni neki azt a türelmet és szeretetet, amivel hozzám fordult, amikor még a tükörben senyvedtem.
Természetesen a többi levitásnak is hálás vagyok, de ilyen ünnepek vagy bálok alkalmával, ha elhívok egy hölgyet, nem illik egyszerre többet is magammal vinnem. Nem hinném, hogy ez az évek, évszázadok során változott volna, így hát én Lunát hívtam el magammal, és most őt várom a nagyterem előtt. Remélem, hogy nem maradtunk le még túl sok mindenről, de, ha mégis, azért az ünnepi lakomából talán még hagynak egy keveset. Olyan régóta nem ettem, hogy el is felejtettem egyes dolgok ízét, másokat pedig még korábban sem volt alkalmam megkóstolni, így aztán különösen kíváncsi vagyok az évnyitón felszolgált étkekre.
Amennyire emlékszem ilyen nagy mulatságon még sosem voltam. Bár régebben az úr házában - nem, nem a templomban, azt hiszem, erről a kifejezésről is le kell szoknom - sokszor tartottak bálokat, de azoknak többségén vagy nem vettem részt, vagy a fal mellett ácsorogtam. Egyik nagy vágyam volt táncolni, szórakozni egy ilyenen, ezt jelenítettem meg a Lunának mesélt történetben is. Sajnos azonban a valóságban ilyesmire nem volt lehetőségem, most pedig alig várom, hogy végre bemehessek oldalamon a hölggyel, és teljesen kiélvezzem, amit az estély nyújtani tud nekem.
Ruhám elegáns, bár inkább mugli viselet, mint varázsló, de úgy gondolom, jól áll, és sok diákon, tanáron nem látok talárt, így hát bízom benne, hogy nem olyan nagy baj, ha én is hanyagolom az előírt viseletet. Hamarosan Luna is betoppan, nekem pedig eláll szavam, lélegzetem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 27. 11:34 | Link

Berti drága

ruha

Késésben vagyok, na, jó, nem szépítem, iszonyatos késésben vagyok. Eredetileg megfordult a fejemben, hogy esetleg el sem megyek az ünnepségre. Bár az csak kósza gondolat volt, hiszen sokan ott lesznek azok közül, akiket megkedveltem, sőt, már valószínű ott is vannak. Arra számítottam, hogy egyedül megyek el, de Berti meglepett és elhívott a bálba. Automatikusan igent mondtam, nem is gondolkoztam rajta. Bár, így utólag kicsit aggódtam is emiatt. Attól nem féltem, hogy én csalódok, inkább attól tartottam, hogy én okozok neki csalódást. Megérdemli a fiú, hogy jól, sőt, remekül érezze magát, hisz évszázadokon keresztül nem volt benne része. Ami azt illeti előtte se, így talán már az idegességem is érthetőbb. Eredeti tervem az volt, hogy egyszerű, kényelmes ruhát kapok magamra a talár alá. Viszont, úgymond, lovagom is lett, így letettem az eredeti tervről, és kétségbe esetten keresgéltem a ruháim között. Esélytelen próbálkozás volt a részemről, tehát az idegességem is egyre csak nőt. Nem igazán foglalkozok a divattal, főleg nem csinosabb ruhákkal, én mindig úgy öltözködtem, hogy praktikus és kényelmes legyen. Még mielőtt teljesen bepánikoztam volna, átszaladtam Issiehez, és az ő segítségéért esdekeltem. Ő azonnal a kezébe vette az irányítást, pillanatok alatt a szobámban volt és átnézte a ruháim, majd kikapott párat közülük és elsuhant. Amíg elvolt Issie, addig én megpróbáltam a hajammal valamit kezdeni. A vége az lett, hogy az egyik oldalt feltűztem, a másik oldalon továbbra is az arcom simogatta a hajam. A sminkemet sem vittem túlzásba, épp csak kihúztam a szemem, és a szemhéjam egy kis ezüstös színt kapott.  Mire ezekkel végeztem, Issie, a megmentőm, már hozta is a ruhát. Gyönyörű lett, nem is tudom, hogy fogom ezt meghálálni neki. Felvettem a ruhát, és mikor a tükörbe néztem, alig ismertem magamra. Tehát készen álltam az indulásra.
Ahogy közeledtem a terem felé, a szemem már a kísérőmet kereste. Hamar kiszúrtam, érdekes, hogy az évszázados fogság külsőleg nem volt rá hatással, ugyan olyan jó kiállású volt most is, mint a közös mesénkben. Nagyon megkedveltem őt, és még mindig reméltem, hogy nem változik meg teljesen, hogy megtart magából sok mindent, hisz ő így különleges, így szerethető, khmm, szóval kedvelhető. Lassan lépkedtem felé, ilyen ideges talán soha nem voltam, mint most. Mikor odaértem hozzá, rá mosolyogtam.
Szia, remélem nem várakoztattalak meg nagyon. Nagyon fess vagy.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 27. 18:34 | Link

Médea, aztán Márk, meg Hanka, ha visszajön

A nagyterem előtti várakozás nem tart soká, mert lassan oszlani kezd a szag, és helyét átveszi valami jobb.
Ibolya? Kérdem magamtól, meg arccal, de csak a kifejezésével a lánytól, aki mellettem áll, és akit lehet, hogy megsértettem azzal, hogy előbbi kérdésére nem válaszoltam. Mikor azonban tényleg minden büdi szertefoszlik, megint megfogom a lány kezét, majd vigyorogva csóválom a fejem, hogy már első ránézésre látni lehetett, hogy hova tartozik.
- A mestertanoncok nincsenek külön tőlünk, és ülésrend sincs.
Rázom közben meg a fejem, miközben visszatévedek Márkhoz, aki még mindig ott csücsül, ahol az előbb hagytam.
- Ahoi pajtás. Remélem jobb kedved van és kevésbé csípős, mert hoztam egy új embert.
Azzal a lány felé fordulok, hogy foglaljon helyet ő is, valahol mellettünk, na meg azért, hogy bemutassam neki Márkot. Nagy levegőt veszek, és már vigyorogva megszólalnék, mikor bennem marad a szusz, és az arckifejezésem is megváltozik. Az eddigi visszalelkesültből elgondolkodó lesz, és ezt jelzi a mutatóujjam is, mely most a számnál matat, idegességemet jelképezve.
- Hát őőő... Hogy is hívnak?
Nézek rá kérdőn, ezek után pedig valószínűleg hagyom, hogy ő mutatkozhasson be a fiúnak, na meg nekem is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. március 28. 12:20 | Link

Év nyitó/záró - Vécsey kolléga

 Valahogy ma nem megy a beszélgetés. Jobban esik hallgatni Andrást mint hittem, hangja eltereli figyelmem. Ahogy lassan sétálunk figyelem szavait, szája mozgását szeme pillantását. Látom őt is összezúzták, lelke romokban van de ő férfi másként dolgozza fel a veszteséggel járó traumát. Jobban teszem, ha én is a munkámba temetkezem, mert azzal legalább házamnak és az iskolának hasznára leszek. Gyógyítom Dolánszky urat, mert most már mindennél jobba akarom, hogy lábra álljon, talán még nála is erősebb bennem az ez iránti vágy. Ha általam érhetné el óhaját az nekem öröm lenne, igazi tiszta és szívből jövő. Jutalom. ...Olyan jó volna megint átélni a betegségből gyógyult ember adta boldog mosoly okozta eufóriát, ami semmi mással össze nem hasonlítható...
 Megint elkalandoztak gondolataim, ezért gyorsan visszarántom magam a valóságba és agyamat ráveszem, hogy feldolgozza azokat a szavakat, melyeket András eddig elmondott. Szerencsére ezzel nincsen gond és elmerengésem lehet neki fel sem tűnt. Kedves ember, erős elhivatottsággal tárgya iránt, amit nagyra becsülök. Hirtelen megcsapja orrom egy érdekes szag, nem kezdek el fuldokolni mert sokszor a laborgyakorlataimon sokkal undokabbat is szagoltam már, és a halál illatánál semmi sem rosszabb, de kellemetlen az szent igaz. Aztán hirtelen, mintha elvágták volna tűnik el a bűz, s az ájerbe az ibolya jellegzetes illata árad, Tőle. Tudom, hiszen elemi mágus és kedvenc eleme a levegő, ez annyira jellemző. Kerülni akarom és mégis minden hozzá vezet vissza, de tartom magam és nem fordulok felé. Maradok Kollégámé testben és szellemben, csak lélekben és gondolatban kalandozom Ádám mellé.  

- A diákok mindenütt elevenek, csak itt sok színes és szagos eszközük is van hozzá, hogy mindezt számunkra egyértelművé is tegyék.

 Nevetek egyet, szívből, de nem mélyről. Jól érzem magam, a felszínen, de odalenn és odabenn már készülnek gyűlni a viharfelhők, a ritmusom szabálytalan, amikor lelassul akkor nehezen nyelek, ettől megrémülök, amitől meg az égbe szökik és akkor vadul kalimpál éltetőm. De ezt nem mutatom, bár a sápadtság jelezheti, hogy épp nem vagyok a legjobb formámban.

- Azt hiszem itt az ideje leülni. A tanári asztal ott van, én a bal szélen ülök, te pedig, ha gondolod foglalj helyet mellettem. Azt hiszem nem soká kezdődnek a díjátadók. Doléance már ugyan átvette a házkupát, de a java még csak most jön. Szerintem idén nagyon jól teljesítettek a Levitások, és a Rellonosok sem szégyenkezhetnek, köztük is vannak kivételes tehetségek. Jövőre lehet ők nyernek. Te mit gondolsz erről?

 Miközben beszélek elindulok és leülök az asztal mellé, vállalva annak a kockázatát, hogy esetleg gond lehet. Nem számít semmi, akkor is kibírom és akkor sem fogom megkeresni a gyűrűt. Én döntöttem így és vállalom minden következményét. Ha Ádámnak ennyit jelentett, akkor nekem miért jelentsen sokkal többet. Akit halálra szántak úgyis meghal egyszer és, hogy ennek ideje mikor érkezik el azt csak sorsfonalunk szövőnői döntik el. Ha úgy íratott, hogy ma éjjel még életben maradok, akkor úgy is lesz, ha pedig el kell mennem, hát méltósággal teszem és örökké független szabadon. Érzem szédülök, majd kisvártatva émelyegni kezdek, ezek az első jelek. Egy perc sem telik el és hiába nyitom ki lecsukott szemem nem látok semmit, ez a látóidegem vérellátási zavara miatt van. Testemből minden erő elszáll és lassan csúszom le székem mellé. Az ájulás sötétségében vakként keresi öntudatom a kiutat, tapogatózik, emlékek nyomán halad, hogy visszatérjen, de minden kísérlete kudarcba fullad.
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2014. március 28. 18:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rimóczi Tímea Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 20
Írta: 2014. március 28. 13:31 | Link

Évzáó/Évnyitó - Szombat Anna


Izgatottan ültem le az új házamhoz, név szerint az Eridonhoz. Kivételesen minden csupa kék színben virított, mert a Levita nyerte a házkupát. Hát, lesz itt néhány érdekes élményben részem, annyi szent.
Talárban voltam, fehér blúz-fekete szoknya kombinációt viseltem alatta, mert a szüleim szerint egy ilyen rendezvényre ez dukál. hajam két kis copfba fonva, benne piros szalag.
- Nem tudom - vontam vállat az ismeretlen mellettem ülő kérdésére. Szavaimból jól kivehető volt az érdekes palóc hangzás, amit esetleg furcsának vélhetett. Valóban, Rimócról jöttem, egy kis palóc faluból, a Cserhát északi részén helyezkedett el.
Később én is megtaláltam a piros tintákat, amikről a lány beszélt. - Nézd, még is van! És igen, fekete is. - örvendeztem vidáman. Egy szuper évnyitót borítékolhattam magamnak.
- Téged hogy hívnak? Én Timi vagyok - mutatkoztam be az illendőség kedvéért. - Te is elsős vagy?
Reméltem, hogy majd a suliban találkozok más palóc, esetleg rimóci diákokkal is, bár nem nagyon hittem ebben.
- Nagyon nehezek az órák? - faggatóztam lelkes kíváncsisággal, ha már egyszer szóba elegyedtünk egymással.

Már alig vártam, hogy mindent felfedezzek a kastélyban, de főleg a klubhelyiség érdekelt a legjobban. Reméltem, hogy a másik lány hajlandó lesz beszélgetni, és nem un rá a folyamatos palóc csacsogásomra.
Ami még érdekelt, az a házvezetőnk: vajon nagyon szigorú?
Lett volna még tengernyi kérdésem, de eztán a kajamennyiség jobban lekötött. Pontosabban, inkább a bőség zavara, annyi minden volt előttünk, nem győztem rácsodálkozni egy-egy mágikus édességre.
Utoljára módosította:Rimóczi Tímea Sára, 2014. március 28. 21:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 21555
Írta: 2014. március 28. 15:00 | Link

Évzáró/nyitó
Dasha-ruhaVhaj


Életemben nem késtem még sehonnan, ám az évzáróról most lemaradok. Illetve egy részéről. Már órákkal ezelőtt készülődni kezdem, de csak nem sikerült befejeznem. Nem vagyok olyan piperkőc, hogy ne tudjam összedobni a ruhát és a hajat öt perc alatt, de ez most tényleg nem ment. Már kezdtem feladni ezt az egész évnyitósdit, de tudtam, hogy el kell mennem. Nem maradhatok le egy ilyen fontos eseményről. A ruhámmal nem volt sok gondom, az igazi kihívást a hajam megcsinálása jelentette. Majdnem két órán keresztül azon gondolkoztam, hogy milyen legyen, párat lerajzoltam magamnak, de végül egy virágosnál maradtam. Lezuhanyoztam, előtte még bekaptam pár kekszet, aztán nekifeküdtem a frizurámnak. A fonás és a göndörítés még oké, ment, de a virágok sehogy sem akartak megmaradni a szőke tincseimben. Folyton kiesett és a földre zuhant, aztán pedig majdnem eltapostam. A végére már tiszta ideg voltam, majd lesz, ahogy lesz, elmegyek sima kiengedett hajjal. Még egyszer utoljára próbálkoztam vele, akkor persze sikerült. Fáradtan legyintettem, majd magamra kaptam a ruhát, amit apám direkt erre az alkalomra vett, aztán siettem cipőt keresni. Nem igazán szerettem kiöltözni, így kicsit kényelmetlenül éreztem magam háromnegyed hétkor a fürdőszobában a tükör előtt. Még megfordult a fejemben, hogy visszafordulhatok, de nem. A kutyám persze az ajtó előtt állt és nyüszített, mint egy őrült, de szerencsére csak én voltam épp „itthon”.
A lányok már réges-rég elmentek, én pedig még mindig itt vesződtem magammal. A kezem már indult volna, hogy kitépje a hajamból a sok hullámcsatot, de az utolsó pillanatban végül megállítottam. Az ajtó előtt kuporgó élőlényt visszaküldtem a helyére, jó éjszakát kívántam neki, majd halk sóhajtással kiléptem az ajtón és a lépcső felé vettem az irányt. Körülbelül hét óra előtt egy-két perccel eshettem be a terembe, viszont sok ember még mozgolódott.
Kicsit nyugodtabban léptem be a terembe és hajtottam be magam után az ajtót, amikor az igazgató felállt a székéről és a pódium felé igyekezett. Erőt vettem magamhoz, a házam, illetve az évfolyamtársaimhoz siettem, majd leültem egy üres helyre. Nem igazán figyeltem, hogy ki mellé kerültem, vagy, hogy kik mellé ültem, reménykedtem benne, hogy a másodikosok közé perdültem, így csak halál nyugodtsággal hallgattam végig az igazgató bácsi beszédét, tapsoltam ahol kellett, aztán a végén körülnéztem. Láttam pár ismerős arcot az évfolyamomból, így biztos voltam benne, hogy jó helyre ültem. A mellettem lévő lányt nem ismertem, de nem volt kedvem ismerkedni, így csak a kaják felé fordultam. Rettentő éhes voltam, azon a két kekszen kívül, amit körülbelül két órája fogyasztottam el, nem ettem semmit. A tányéromra halmoztam minden finomságot, majd nekiláttam, hogy egyek. Az asztaloknál mozgolódás vette kezdetét, de én csak ettem és ettem. Hirtelen kivágódott az ajtó és valaki egy bűzbombát eresztett be a terembe. Hamarosan elárasztott minket a bűz, ám egy fürge kezű tanár bácsi a pálcájával kitisztította a termet, majd visszafordult beszélgetőtársához. Nekem nem volt párom, akivel táncolhattam volna, sem pedig beszélgetőpartnerem, így csak csöndben ültem az asztalnál és a díszítést figyeltem, ami természetesen kék és bronz színekben pompázott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 21555
Írta: 2014. március 28. 15:03 | Link

Susani - zárás

Tényleg nagyon sajnáltam a lány pulcsiját, de az időt viszont nem tudom visszaforgatni. Ha vissza lehetne menni, visszamennék és akkor ez az egész nem történik meg. Szerintem Susani is ezt tette volna, de nem osztottam meg vele ezt a gondolatom, csak úgy magamban mosolyogtam egy kicsit. De tényleg csak egy kicsit. Amit már eddig is tudtam, azt ő most újra elmondta: eridonos. Na, bumm! Igazam lett.
Az viszont még újdonság volt számomra, hogy elsős. Persze, gondolhattam volna, hiszen a levita asztalánál álldogált, viszont nem tudom, hogy mit keresett itt. De ez most nem lényeges. Amíg én beszéltem, ő a sarokban hálót szövögető pókot figyelte, ami egy kicsit rosszul esett. Most mentünk egymásnak, ráömlött a sárkánylé – ami azért egy kicsit furcsa ital – és ő ahelyett, hogy rám figyelne, egy pókot nézeget? Jó, tudom, hogy nem vagyok egy üdítő társaság, és hogy kevésszer szólalok meg, de ha mégis akkor illendő lenne rám figyelni. Míg ezen morgolódtam magamban, Susani újra rám figyelt, aztán megköszönve a tanácsom sarkon fordult és ott hagyott a terem közepén, szalvétákkal a kezemben.
- Na, szuper… ezt most takaríthatom el – halkan mormogtam a szavakat, nem volt kedvem magyarázkodni, vagy a figyelem középpontjába kerülni. Már azzal, hogy elöntöttem a lányt, és a tálca leesett a teremben mindenki felénk fordult. Komolyan, nem kéne nektek reggeliznetek? Ekkor jutott eszembe, hogy nekem még be kell fejeznem egy levelet apáméknak, így gyorsan beleszórtam a koszos szalvétákat a szemetesbe és indultam ki a teremből. Sikeresen kijutottam, azután pedig a levita tornyok felé indultam. Remélem, a napom további része már jobb lesz!
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. április 18. 18:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. március 28. 16:05 | Link

Zoli a Kékek fia

 Nem hiszi el, hogy nem tudok táncolni, mondom én, hogy ez nem a középkor, ahol minden lánynak meg srácnak kellett tudni...Na mindegy. Végül is leülünk, de mintha nem érezné jól magát a Zöld terepen, pedig nincs oka tartani tőlünk, nem harapunk, én is csak karmolni szoktam és ütni, ha bántanak. Ja meg varázsolgatni, de azt csak, ha nagyon muszáj. Közben rákérdez az évfolyamomra.

- Tudom, hogy fiatalkának látszom, de már harmadikos leszek. Tudom, hogy leszek mert szinte csak Kiváló vizsgáim vannak. De figyeljünk, hátha lesz más hír is még....Uh érzed ezt a szagot...banyek a ki rókázta el magát idebenn, ennyire nem borzalmas ez az ünnepség!

 Fintorgok és köhögök párat, míg végül már a könnyem is kicsordul. Körbenézek és látom már többen kimenekültek, én viszont bízom egy bizonyos spanyol sat...akarom mondani Artemisia néném liblingjében... Láss csodát, pár pillanattal később már ibolya illat száll szembe velem.

- Figyu, ha nagyon nem szeretsz itt ülni, mert ez a Rettegett Rellon Rengetege, akkor visszaülhetünk a Levita Lelkes Legelőjére. Szóval én bevállalom, hogy kipécézzenek a ti csajaitok, max ha megunom a bájos modorukat majd beszólok pár csípőset és ennyi.

 Mondom Zolinak, mert látom tényleg nem érzi jól magát, elszontyolodott és nagyon bambul kifelé a kis buksi fejéből. Helyes kölyök, de valahogy az az érzésem, hogy nagyon "kicsi" még. Na jó nem mintha én olyan húde bölcsbagoly lennék, de azért mégis. Viszont dumálgatni azt jó vele, legalább Noelre nem gondolok annyit. Fene egye meg a más macskáját..a spanyol macskáját...Ha nem nyit ránk, most jó haverok lennénk. Erre nesze neked most haragszik rám.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2014. március 28. 16:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 28. 16:26 | Link

Ivy a zöld lány, Kékek asztala
 
Megtudtam, hogy harmadikos a lány. Remek, én most megyek másodikba, így csak egyetlen év van közöttünk. Azt kérte figyeljünk, hát füleltem, nem sokkal később bűz kezdett el terjengeni a teremben. Épp felpattantam, orrom takartam és indultam volna, de annyira meglepett a szag, hogy ahogy felálltam, márt botlottam is meg a padban. Szerencsémre senki nem velem volt elfoglalva, így nem sokan láthatták esésem. Felpattantam, de ekkor már kellemes illat járta be a termet.

- Képes lennél erre?

Kérdeztem, hálával a hangomban.

- Ha valami gond lenne, szólj és rendet teszek.

Kacsintok a lányra. Látom rajta, sejti mi zajlódhat le bennem. De csak sejti.  
Nyújtom a kezem a lánynak, hogyha elfogadja és elkísér az asztalhoz, akkor talán megnyugszom, de előtte az italos asztalhoz viszem, ott felveszünk valami frissítőt és megyünk a kékekhez.
Miközben a lány reakcióját vártam, izgalom fogott el. Mi van, ha őt fogják miattam megutálni?

- De csak akkor, ha tényleg szeretnéd!

Mondom a lánynak, a saját lelkem nyugtatgatására.  Érzem megint szaporább a szívverésem, valami megint van a levegőben. Akaratlanul is a kék asztal felé fordulok, s látom, kezdünk feltöltődni. Remélem legalább kettő embernek marad hely, ha nem, akkor szépen visszajövünk. Visszafordulok Ivyhez.

-Ha eljössz velem a kékekhez, ígérned kell valamit! Teljesíted egy kívánságom?

Nevetek rá, hisz tudom, mit fogok kérni, de ő nem.

-Nyugi, semmi olyat, ami bántó lenne.

Igyekszem megnyugtatni. Remélem sikerül.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. március 29. 20:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Milan Blaise Felagund
INAKTÍV


FelaFia
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 265
Írta: 2014. március 28. 21:40 | Link

Évnyitó

Nem sok kedve van hozzá, hogy megjelenjen az eseményen. Nem fáradt, szó sincs róla, hiszen napközben volt lehetősége aludni, és némi bosszankodás után élt is a lehetőséggel. Tegnap éjjel Andine-nal volt… na nem úgy, mielőtt bárki is a piszkos kis fantáziáját venné elő, csak arról van szó, hogy a lány ma elutazott, és most valószínűleg egy másik évnyitón ül, új emberek között, lehet, hogy már új barátokat is szerzett magának. Féltékeny-e erre a helyzetre? Igen, határozottan. Fél tőle, hogy a távolság megöli élete első, igazi barátságát.
Zsebre dugott kézzel, némán ballag a kihalt folyosókon. Nem szokása utolsónak érkezni, azonban most az emberekhez nincs sok kedve. Ez egy évnyitón, ahol az egész iskola jelen van, egy elég nagy probléma. Mindenesetre bőven elég neki az a tömeg, amin át kell verekednie magát, hogy bejusson a nagyterembe. Igyekszik süket maradni, bárki is szólítsa meg. Persze ez alól Ophelia kivétel, de ez csak természetes, azonban nem látja a lányt sehol. Arca komor, morcos, látszik rajta, hogy jelen pillanatban, még annyira sem társasági lény, mint egyébként. Némán lépked a rellon asztalához, oda se figyelve arra, hogy a környezetében milyen közjátékok zajlanak. Csak meg akarja hallgatni a beszédeket, udvariasan tapsolni, vacsorázni, és menni aludni, vagy legalábbis a szobájába, esetleg Opheliához. A lány az utóbbi időben nyugtatóan hat rá, és általában hihetetlenül jó kedve lesz tőle, aminek többen tudnak örülni, köztük ő maga is, már csak azért is, mert a lány mellette van.
Végre elér az asztalhoz, ahol még szabad a helye. Jó, nincs konkrét helye senkinek, de ezen a helyen elsős kora óta ül, és szereti, ha a megszokott dolgok megmaradnak. Ezért is viseli olyan nehezen, hogy Andine meglépett. Persze megérti az új életet, meg a lehetőséget, de akkor is haragszik valahol mélyen belül, hiszen elhagyta ezzel őt és a barátságukat, még akkor is, ha nem ennyire drasztikus a helyzet, hiszen pár hetente hétvégenként a kastélyban lesz a lány, és különben is, négy közvetlen járat megy naponta Budanekeresdre. Ha annyira látni akarják egymást, hát felülnek egy vonatra. Mégis más, elmagyarázhatatlan. Leülve a helyére, egészen belefeledkezik a villába, amit forgat az ujjai között. Kicsit kizárja a külvilágot, de elég csak egy kicsit meglökni, arra reagál. Ezen kívül éhes, határozottan korog a gyomra, nem is evett reggel óta, és még messze van a beszéd vége.
A pontoknál tapsol, főleg, amikor a rellont említik. Hozzátenni ugyan nem tudott a dologhoz, hiszen az elmúlt évben vagy Opheliával volt, vagy tanult, vagy agyalt az Opheliával való szakításon. Olyanra, hogy szorgalmik, pontszerzés, egyáltalán nem maradt ideje.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 29. 12:53 | Link

Évzáró/Évnyitó - Izabella


A levelet még sokáig nézegettem, hátha észreveszek valami kis apró üzenetet a fő mondandón kívül. Arra rájöttem, hogy nem nagyon boldog, amiért eljöttem tőle ebbe az iskolába, én sem szerettem volna otthagyni őt, de nem akartam kihagyni az alkalmat, hogy ide járhatok. Továbbá leírta még azt is, hogy lett egy újabb kutyánk is. Így már kettő van. Nagyon mérges lettem, mert nagyon szeretem az állatokat és tudtam magamról, hogy nem fogom megállni, hogy le ne szidjam őket, amiért az eljöttem után szereztek be egy újabbat.
Láttam, hogy közeledik egy lány felém, de gondoltam, hogy a többiekhez siet. A mérges tekintetet száműztem az arcomról. Nézegettem a finomságokat az asztalon és azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon melyiket kóstoljam meg. Közben éreztem, hogy a pad kicsit lesüpped és valaki helyet foglal mellettem. Ránéztem és egy szőke hajú lány volt, pont az akit az imént láttam közeledni felém. Nem ismertem, állapítottam meg és visszafordultam az ételek felé. Vettem egy kicsit az egyik finomságból a tányéromra. Nem voltam hozzászokva az itteni ételekhez, bár éltem az Egyesült Államokban is, de a nyelvem a koreai kajákhoz volt hozzászokva. Egyszer mindent ki kell próbálni, már pedig ha itt fogok élni jó pár évig, akkor meg kell szeretnem őket, vagy legalábbis elfogadni. Megkóstoltam a húst. Más, de azért finom volt. Megnyugodtam, hogy az étkezéssel nem lesznek gondjaim. Az evés során nem is vettem észre, hogy a levelet - amit eredetileg a tányérom mellé helyeztem - a könyökömmel véletlenül a másik lány felé tologattam. Biztos rákönyököltem és mivel nem éreztem a kezemmel automatikusan csúsztattam el. Már a tányérjához közel járt, amikor felkaptam a könyökömet és a kezembe vettem a levelet. Természetesen nyitva volt, bár nem hinném, hogy el tudta olvasni mivel hangul (koreai) írással volt. Igaz, az sem lett volna baj ha elolvasta volna, hiszen nem titkos dolgokról van benne szó. Nagyon ideges lettem, hogy hogy lehetek ennyire béna. Ránéztem a lányra, aki már az arcomat nézte, az előbbi hirtelen mozdulatom miatt. Elmosolyodtam és halkan udvariasan megszólaltam.
- Ne haragudj, nem volt szándékos.
-Reméltem, hogy nem lesz mérges rám. Nem szerettem volna senkivel sem haragban lenni, főleg nem már az első naptól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 29. 14:43 | Link

Évnyitó - Blaise

Ez más. Ez az év más. És a nyakam ráteszem, hogy csak nagyon kevesek látják így. Mit nem adnék, ha azoknak a helyében lehetnék, akik ugyanúgy bíbelődnek a hajukkal, izgatottsággal vegyes örömmel mennek végig a folyosón, és nem tekintek folyton hátra már paranoiás módjára.
Nem tesz nekem jót ez a csak üljek és várjak stratégia, kikészíti az idegeim, mert így mindig arra gondolok, mikor robban az a bizonyos bomba, és nem, még az évnyitó se tudja kellőképp elterelni a figyelmem. Pedig most még a hajam is szép, kibontva omlik a vállamra, a maga göndörségével, és eszembe juttatja, miért bíbelődök vele annyit mindig, mikor a maga természetességében sokkal szebb? Ehhez hozzátartozik, hogy nem nagyon volt időm készülődni, szimplán csak magamra vettem a talárom, és már-már rohanok a nagyteremig, mert még a végén Blaise beleun abba, hogy folyton rám kelljen várnia.
Most, hogy adtunk magunknak még egy esélyt, és úgymond tisztalappal indultunk, görcsösen vagyok azon, hogy ne gondolja meg magát. Tudom, hülyeség, de nem akarom még egyszer elszúrni, értitek nem?
Belegondolva, mindig mindent csak elszúrok, és hiába döntenék úgy, akkor most változtatok ezen, nem tudnék, mert hozzám tartozik, ez is én vagyok. És tényleg nem áll szándékomban megjátszani magam. Még ha ezzel kevésbé is illek a rellonosok közé, mert ők túl büszkék ahhoz, hogy esetleg kimutassák, félnek. Hát én pedig marhára félek.
Belépve a hatalmas ajtón, a tekintetem egyből Daphnen akad meg. Le is gyökeredzek, és nem érdekel, észreveszi-e, nem tudom levenni rólam a szemem. Öntudatlanul is a hasonlóságokat keresem, amik tényleg ott vannak... mégse, valami így se hagyja, elhiggyem a szavait. Ha neki is feltűnik a jelenlétem, csak egy aprót biccentek, köszönésképp, és inkább Blaisehez veszem az irányt.
Ő sincs a legjobb passzban, és bár egyáltalán nem akarok törődni az okával, mert nekem még mindig nem ér annyit, leülve mellé, szembe fordulok vele, mert a tisztalaphoz még egy színvallás is szükséges.
- Lehet, miattam ment el- nincs kedvem finomkodni, sem bevezető köröket lefutni, csak túl akarok lenni rajta.
- Még a bálon, az erkélyen felajánlotta, hogy kilép a képből azzal, hogy sulit vált. Persze nemet mondtam, mert nem szándékozom bűnbaknak állni, de.... lehet, hogy ez nem érdekelte... azt hiszem, ezt tudnod kellett- azzal fordulok is az étel felé, a végén már halk a hangom, és őszintén, fogalmam sincs, mire számítsak most tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 21555
Írta: 2014. március 29. 15:06 | Link

Évnyitó-Dasha

A nagyterem eléggé zsúfolt volt és köztudott tény, hogy nem szeretem a tömeget. Kicsit kellemetlenül éreztem magam az emberek között, de tudtam, hogy ilyen esemény kevés van egy évben, szóval gyakorlatilag ez tartotta bennem a lelket. Az egyetlen dolog, amivel ma foglalkoztam az a hasam volt. Telelapátoltam a tányérom minden földi jóval és nekiláttam, hogy megtöltsem végre a korgó kis türelmetlent. A lány, aki mellé leültem egy levelet tartott a kezében, majd mérgében az asztalra vágta és ő is szedett az ételből.
Nem akartam, de mégis sikerült elolvasnom egy sort belőle. Nem értettem ugyan, hogy mi volt ráírva, ugyanis nem magyarul írták, de nem zavartattam magam és tovább ettem. Egy ideig csend volt köztünk, csak a nagyterem zsongott, de ami engem zavart az nem a zaj, hanem az embertömeg volt. De ezt már mondtam. A lány épp húst kóstolgatott, én pedig valami zöldségen nyammogtam. Már tudom minek volt ilyen rossz íze.
A tányér szélére toltam az undormányt és inkább valami süti után néztem. Szépen bekajáltam süteményből, de aztán kerestem még egy kis édességet. Vattacukor keresésre indultam, ám a teremben nem volt. Esetlenül roskadtam le a székre, vagy padra, attól függ mi volt ez. A lány a könyökével felém tolta az előbb olvasott levelet, amire csodálkozva felé fordultam, majd mikor összeért a tekintetünk felkapta a levelet és rám mosolygott. Bocsánatot kért, mire én halkan megszólaltam.
- Ugyan, nincs miért.
De tényleg. Nem tudom miért kért bocsánatot, hiszen nem tett se ő, se én semmi rosszat. Ez az évnyitó egy kicsit felszabadított, kezdtem magam jobban érezni, de a fejem még mindig szörnyen hasogatott. Attól a perctől kezdve, ahogy beléptem a terembe, a fejemre mintha ólmot tettek volna. Szédültem, hányingerem volt, rázott a hideg, csak abban reménykedtem, hogy ne legyek rosszul. Nem tett volna jót sem a lánynak, sem a bálnak az, ha én most itt elájulok. De sajnos már a határán voltam. Nem tehetek róla, de ezt nem én irányítom.
A kezem hideg volt, így a lángoló homlokomra tettem, amitől egy kicsit jobb lett ugyan, de az arcom nagyon elsápadt. Lehajtottam a fejem, nehogy valaki itt még elájuljon tőlem, mert akkor én is az ő sorsára jutok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 29. 15:42 | Link

Márk, levitás asztal, rivalló


Márk viselkedése nem esett jól, de nem tudhattam, hogy ezzel még nem ért vége a megpróbáltatásaimnak. Ott álltam az italos asztalnál, törölgettem a könnyeimet, ügyelve, hogy ne vörösödjön ki nagyon a szemem. Nem akartam neki megadni azt az örömet, hogy sikerült engem megríkatnia. Gyanítottam, hogy ez még mindig a Temetős kalandom folyománya, mert akkor nagyon mérges volt, de ezek szerint, azóta sem bocsájtott meg ezért, esetleg még magának sem vallja be. Nehezen parancsoltam az érzéseimnek, pedig apám mellett megszokhattam volna, hisz mindennapos volt, hogy a sírás fojtogatta a torkomat, de Márkkal minden más volt. Ő hiába okozott fájdalmat, és szenvedtem is miatta, de a mélyen ott rejtőző szeretetet nem tudta gyökerestől kiirtani, ezért rá érzékenyebben reagáltam, mint nemzőmre. Ekkor valami szokatlan történt, mármint nem is igazán tudom, hogy mik itt a szokások, de talán ilyen nincs a napirendi pontok között. Orrfacsaró bűz kezdett terjengeni a teremben, többen rohanva menekültek ki az ajtón, ahol már a pánik csirái szöktek szárba. Szerencsémre pont a kezemben volt a zsebkendőm, arcom elé tettem, és már a menekülési utat kutattam, meg persze Márkot, amikor egy pillanat alatt a bűz helyét a virágillat váltotta fel. Bennem is átkattant ezzel egy időben valami. Már vissza tudtam menni hozzá, arcomon gyenge kis mosollyal, lelkemben azonban feldúlva. Amint elült a szag, kiválasztottam az italok közül egy puncsos poharat, és azzal sétáltam vissza az asztalhoz, ahol közben gyarapodott a létszám.
- Sziasztok, akivel még nem találkoztam az előbb. - üdvözöltem az új jövevényeket, Dóri felé egy plusz mosolyt küldtem, Márk elé pedig letettem a poharat.
- Hoztam neked innivalót, remélem, szereted. - mosolyogtam rá is, és visszaültem mellé. Elhelyezkedtem csak éppen, mikor agy szárnycsattogással egy bagoly repült be a terembe. Elém pottyantott egy borzalmas levelet. A címzett helyén apám neve állt. Tudtam mi vár rám, és ez rosszabbnak ígérkezett, mint az egész eddigi ittlétem összes kínos perce. Egy rivalló feküdt előttem, amit nem kibontani felelőtlenség lett volna. Remegő kezekkel kibontottam, közben Márkra sandítva. Akár még az ő keze is benne lehetett a dologban. Apám erőteljes hangja töltötte be a teret.

 
Apáthy Hanka!
Megdöbbenve hallottam a viselt dolgaidról, nem beszélve a vizsgaeredményeidről. Ez a silány teljesítmény nem illik egy Apáthyhoz, egyszerűen szégyenletes. Csak mert távol vagy, ne gondold, hogy ezt megengedheted magadnak! Nagyon gyorsan szedd össze magad, mert ha nem vagy jó semmire, kolostorba küldelek. Nem fizetek tovább olyanért, aminek semmi haszna nincs, lányom. A szünetekben itthon, ne számíts semmi jóra, tanulni fogsz a szobádban, nem mehetsz sehová. A zsebpénzedet meg természetesen megvonom. Nem lopom én a pénzt, hogy a haszontalanságaidra pazaroljam. Mellékeltem egy listát, hogy mely tárgyakat követelem meg, hogy felvedd, a többiről magad dönthetsz, de tartsd észben, hogy nem lehet kiválónál rosszabb jegyed egy sem. Elvárom, hogy azt tedd, amit mondok, vagy Márk előír számodra. Nem figyelmeztetlek többet, csak a vonatjegyedet küldöm el, halljak akár egyetlen panaszt is rád. Remélem, érthető voltam, Mihaszna kisasszony.

A hang elült, a teremben néhány szempár csodálkozva meredt rám. Én biztosan rákvörös voltam a szégyentől, és ha eddig nem volt étvágyam, hát most egyenesen hányingerem volt. Kibontottam az említett listát, és az volt benne, amit sejtettem. Majdnem minden tárgy be volt jelölve rajta. Megszámolni sem volt kedvem, de azért munkált bennem valami gyűlöletféle, mert csak Márk lehetett, aki beárult apámnak. Persze a temetős kaland nem volt benne, biztosan az a következő levéllel megy csak el. Ó, de szívesen a nyakába öntöttem volna azt a puncsot. Helyette, összeszorított fogakkal ezt kérdeztem tőle:
- Te írtál az apámnak? -
Utoljára módosította:Apáthy Hanka, 2014. március 30. 23:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 35 ... 85 86 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet